'Re: Mitől férfias a férfi (viselkedése, lénye)?', 'Kedves Andor! Más elfoglaltságaim miatt, csak most, szombar este nyitottam meg a Logos-t, több nap óta. Feleségem hívta fel a figyelmemet a kérdéseidre, de azt is elmondta, hogy Linda, akivel ő Skyp-on szokott eszmét cserélni, írt neked egy hosszú levelet a témával kapcsolatosan. Másfelől, úgy emlékszem, hogy a horoszkópod szintetikus értelmezésében többrendben is vissza tértem a kérdésre, és az onnan kiolvasható életfeladatok logikája szerint és annak megfelelően is, gyakorlati tanácsokat is adtam ide vonatkozóan (Határozottan fellépni mind a volt feleségeddel szemben, aki részben kiforgatott a szüleidtől örökölt vagyonodból, illetve, eme vagyon eladása segítségével, közösen szerzett ingatlanok - ház telkek - nagy részéből, és persze, mind azoknak a megfelelő hatósági - intézményi képviselőkkel szemben, akiknek a közreműködésével ez a piszkos kiforgatási játszma folyt és még ma is folyik annak ellenére, hogy évek óta el vagytok válva.), határozottabban védeni és érvényesíteni az érdekeidet a munkahelyeden, illetve a vállalkozásodban, stb. Sőt: azt is elmondat, persze nem ilyen patetikus megfogalmazásban, mint ahigyan most te a kérdést felteszed, hogy a férfi semmiképpen nem az a him nemű ember, aki udvariasságból és lovagiasságból hagyja, hogy a felesége őt több rendben is megverje, sőt: hogy az, gyilkos szándékkal késsel rátámadjon, sőt: még karddal is rátámadjon! Talán elvesztek ezek a hangfelvételek? Persze, mind tudjuk, hogy nem (Csak!) ezeken múlik a férfiasság, de amint látod, és tapasztalod saját magadon, bizony ezen - ezeken is(!), és még annak ellenére is, hogy, amint mondod, a szexuális potencialitásoddal nincsen baj. Mert pontosan erről van szó: amiként nem az asszonyverő macsó a férfi, ugyanúgy nem a felesége - szeretője lába nyomát is megcsókoló, azt mindenben kiszolgáló, és lehetőleg anygal arcú, selyem lelkű, lepedőakrobata sem. Én tehát, újfent csak anynit mondhatok, amire a feltárások alkalmával többször is visszatértem, ti., hogy az értelmesen erélyes (Figyelem: az erélyessség semmiképpen nem egyenlő az erőszakossal, sőt!) és lehetőleg az értelméhez következetes, him nemű, felnőtt ember a férfi, akit tudatosan és meggyőződésből és határozttan nem tesz olyasmit, amit józan belátással nem lát jónak megtenni, és viszont: meg teszi azt, amit értelmével és felelősségtudatával jónak lát megtenni. Aki viszont, és ugyanakkor nem hagyja azt, hogy mások olyat tegyenek vele, amit ő nem lát jónak mással megtenni (Pl. hogy akár nők, akár férfiak megverjék, késsel hadonésszanak az orra előtt!), illetve, hogy olyasmire kényszerítsék rá, amit ő nem lát jónak, és helyesnek, a következmények szempontjából, megetnni. De arról is szóltam és nem is egyszer, hogy az a férfi, aki átvilágítja és, ha erre képes, megtermékenyíti azt a nőt, akit magának élettársául választott, lelkileg és szellemileg legalább is, de még biológiailag is - akkor természetesen, amikor annak ideje és helye vagyon. Tudomásom szerint te ezt nem tetted sem a feleségeddel, sem a kedvesedel. És persze, aki következetesen igényes mind önmagával, mind a környezetével szemben. Tehát, még egyszer nem agresszivitásról és érzelemmentességről és semmiképpen nem rombolásról, és nem öncélú durváskodásról van szó, de józan határoztottségról, és helytállásról igen! Idáig terjednek az én férfiasságról szóló ismereteim, mivelhogy olyan elvont és ellentmondóan dialektikus szinteken, ahogyan te próbálod a kérdést a saját magad számára bizonytalanná tenni, soha nem töprenmgtem el saját férfiasságom fölött. Mivel Linda írt neked erről levelet, és nem tudjuk, hogy abban mi áll, arra kéném a Logosz női barátait és esetleg az asztrológusait, hogy ők mondják el neked és nekünk, hogy az ide feltett szövegedből kiindulva, szerintük hol hibázhattál, amiért fulladt kudarcba a második kapcsolatod is, és hogy mire kell vigyáznod, ha azt akarod, hogy a következővel ne járj így. Illetve, azért, hogy önmegadat, mint férfit megtalálhasd végre, annak érdekében, hogy a hozzád kivülről vonzódó hölgyek is megtalálhassák bennad a férfit belülről is, azt a him nemű személyt tehát, aki “nem csak “ az ágyban és nem csak kinézetelre - biológiailag férfi - mármint, ahogy következtetni lehet a panaszos kérdésedből. De talán nem is a nők szemszögéből vizsgálva érthetjük meg azt, hogy milyennek kellene lennie egy normális (Figyelem, sem nem ideális, sem nem tökéletes, mert ezek a formulák metefizikailag szamárságok és a Lilith befolyása alatt keletkeztek!) férfinak, hanem a férfiak által (is) nevelt gyermekek szempontjából. Tudjuk jól, hogy a gyermekeink “úgy vannak programozva “, hogy állandóan vizsgálják, nem csak a fizikai valóságnak, hanem a lelki - pszichikai (asztrális) valóságnaki is a határait, annak érdekében, hogy a saját személyiségük határait minél pontosabban meghatározhassák. Ezért nem rosszaságból, ahogy egyesek azt képzelik, hanem eme belső, ön-meghatározódási kényszerből következetesen és fáradhatatlanul abban járnbak, hogy újra és újra próbára tegyék a szüleik és általában a felnőttek karakterét, illetve azt, hogy tényleg komilyan gondolták-e, amit amazok “szigorúan “ elvárnak tőlük (Arról nem is beszélvbe, hogyha a szülők - felnőttek, nem várják el szigorúan azt, amit el szerenének várni tőlük....). Nos, amennyiben a ygermekek azt tapasztalják, hogy a szülő, vagy a rájuk éppen felügyelő felnőtt bizonytalankodik és egyik pillanatban ennek, a mésik pillanatban annak az óhajának ad kifejezést velük szemben, de semmit nem tesz annak érdekében, hogy a gyermek ezeket az óhajokat be is váltsa, illetve betartsa, sőt: ha még azt is észleli, hogy a szülőnek, felvigyázó felnőttnek egymással ellentétes óhajai és elvársáai vannak vele szemben, a gyermek is elbizonytalanodik és, amiként azt az anyanyelvünk is mondja: kétségbe esik. Vagyis, vagy bizonytalan öntudatú emberke és depressziós lessz, vagy követelőzni, és idővel hisztériázni, sőt: a felnőttel - szülővel szemtelenkedni kezd és általában is agresszív felnőttel és gyermekkel egyaránt. És akkor kérdem én, milyen szülő az, aki engedi, hogy a gyermeke bizonytalan és kétségbeesett, majd depressziósan szorongó és idővel dühöngően agresszív személyiségű lénnyé válljon? És mindez csak azért, mert ő a galamb-lelkű jóságos apuka szerepében akar tetszelegni önmaga és esetleg mások előtt? Az ilyen apát sem a gyermekei, sem a felesége, sem a válsá után belé szerelmes lett szeretője nem fogja tudni értékelni. És joggal, teszem hozza, hiszen ezzel a szerfölött tetszetősnek és humásnusnak látszó, ostoba mentalitással, generációkat tesznek szerencsétlenné és alkohol és kábítószerfüggővé (hiszen, amennyiben nem tettőék öt szülő függővé, annak érdekében, hogy utánna egészséges, autonóm szemnélyiséggé tudjon válni, akkor, amikor annak az ideje volt!), vagyis boldogtalan felnőtté, mind otthon, mind az iskolában a hozzád hasonló “finom és nőies “ szülők és pedagógusok. Persze, tudjuk, hogy mindennek az ellenkezője is igaz, ti., hogy a túl szigorúan és mereven, vagyis az önálótlanságra nevelt gyermekek is elmenekülnek az autokrata szülők világából, és rendszerint ugyanott: az öncélú élvezetkeresés, vagyis a boldogság-szurrogátumok világában keresnek kompenzációt maguknak, ami ugyancsak a kegyetlenkedés, vagy a teljes önfeladás, általános mentalitásába torkollik általában. Ezért tehát jó megjegyezni még két kulcsszavat a férfiassághoz, a nőt átvilágító és annak a lelkébe “bevilágító “ erélyesség és a következetesség mellé: arányosság és az éberség. De, persze, szó sincs arról, hogy a férfinak nem lennének, illetve, hogy nem kellene legyenek érzelmei. Ezt honnan vetted? Csak nem képzeled pl. rólam, hogy érzelem mentesen élek a négy kislányom között, hogy nem hatódok meg a ragaszkodásukon, a vidámságukon, az ügyességükön, vagy bajba jutás esetén, a segítség-igényükön? És hogy a fenében lehet pl. érzelem mentesen szeretkezni tíz év házasság után? De egy dolog az, hogy az ember az érzelmeit azoknak a helyén használja, és teljesen más, hogy igyekszik, legalább is a “kedvesével szemben “ nem bizonytalanúl és segítségre szorulóan, vagyis infantilis módon viselkedni. Hiszen ebből a szempontból a nők is olyanok mint a gyermekek: nekik is szükségük van arra, legalább is, 35 - 45 éves korukig, hogy bizhassanak a férfi helytállóságában, értelmesen következetes erélyességében. Máskülönban, hogyan merészeljenek azzal családot alapítani, köszös gyermekeket nemzeni? Barátsággal: Szilárd'
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|