ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Sem az asztrológia, sem a kereszténység célja nem valósítható meg egyik a másik segítsége nélkül.

A szellemi tézis megértésének - Amit e tanulmányban (A keresztény eszmeiség képtelen megvalósulni asztrológia karma-oldás nélkül) szándékozom kifejteni –, elengedhetetlen feltétele az, amit Hamvas Béla a Scientia Sacra III. kötetében leírt az európai történeti (intézményesedett) keresztény egyházak és felekezetek spirituális forrásáról. Ti., hogy a keresztény eszmerendszer alap-tételeit kinyilatkoztató Jézus tanításaitól függetlenül is, a kereszténység az emberiség nagy spirituális eszmerendszerein alapul, abból eredezteti a gyökereit. Szerintem ugyanis, ez a magyarázat arra, hogy 15 éven át alkalmazott beavatási (karmikus) asztrológiát gyakorolva, arra a következtetésre kellet jutnom, majd 15 éven át azt kellett bizonyítottnak lássam, hogy a Kereszténység alapeszméje és fő célja: megvalósíthatatlan az egyedül, a beavatási (Tehát a nem jósolgató) asztrológia segítségével megvalósítható személyi karma feloldása nélkül.

És fordítva: A személyi horoszkópok legfontosabb eleme által jelzett megvalósítási állapotot, tehát a Megváltás-pont által jelzett, vagyis a misztikusabb nevén: a Sárkányfej által jelzett megváltottsági állapotot, lehetetlen elérni, puszta asztrológiai – metafizikai ismeretek segítségével. Ehhez ugyanis feltétlenül szükséges a Krisztusi (Isteni) áldozatnak a teljes metafizikai megértése és személyi elfogadást követő asszimilálása (Az azzal való azonosulás, illetve az áldozattal járó krisztusi kegyelemnek a személyes elfogadása és átélése, amit a keresztény tanítások szerint, az egyetemes spirituális erőtérben (létezésben) és az emberek szívében is jelen levő megváltó, mind a tanítások által, mind a kereszt-áldozat által, mindenki számára lehetővé tett.

Mert hiába, hogy Hamvas Béla szerint, az a Gnosztikus Kereszténység őseszméje, amit meg nem változtattak át vallássá a 365-ös Bizánci kongregáción, majd a Tridenti zsinaton, az összes spirituális tan és beavatási rendszer leg magasabb rendű és leg jobb – tehát leginkább megvalósítható – beavatása, mert egyedül a kauzális –keresztény (Európai) asztrológia által biztosított teljes személyi karma feloldása nélkül, a Krisztusi öntudat-állapot elérése egyszerűen lehetetlen. E megállapítások alapján nem kell csodálkozni azon, hogy a korának az asztrológiai tudás-rendszerét birtokló Hamvas Béla, több rendben is kifejti a Scientia Sacra c. monumentális művében azt,
hogy az egyes személy akaratától és a személyi törekvésektől független (kívülről jövő) megváltás dogmája homlokegyenest ellenkezik mind a spirituális tapasztalattal, mind a józan racionális logikával, de főként ellenkezik a Jézus által a megváltás feltételéül állított keresztényi elvárásokkal: a lelki és szellemi korrupciótól (meghasonlástól, ön- és más-áltatástól, vagyis hazugságtól, felelőtlenkedéstől, hanyagságtól, rögeszméktől, stb.) mentes személyi öntudat elérésével.

Ugyanott, Hamvas kifejti azt is, hogy a keresztény vallásos (A vallás által mozgatott tömegekhez tartozó) “személyre szóló” kegyelemben (isteni protekcióban) való részesülés képzetének fenntartásával, minden monoteista vallásos és misztikus – dogmatikus eszmerendszer, voltaképpen egy konkrétan meg nem fogalmazott és ki nem mondott könnyítési és személyi – személyes felelősség alóli kibúvási lehetőséget lebegtet a hívei képzelete előtt. Mind a két világháborúban való részvétele közben és után, Hamvas tisztán látta és több ízben kifejtette azt is, hogy abban a formában, ahogy az evangélikus-pap édesapjától és a hívő katolikus édesanyjától tanulta, a vallásos kereszténység meg sem érinti a krisztusi öntudat-állapot lényegét, és az emiatti elkeseredettségében odáig is el megy, hogy igazat adjon Nietzschének abban, hogy Isten halott. Holott akkor még nem kezdtek a nyugati világ templomai annyira kiürülni és leépülni, mint ma, amikor azokat átépítik minarettekenek és dszámiknak, sőt az iszlámnak új templomokat építenek.

Ő tehát, abban a korban, amikor élt, csak a hivatalos – intézményes keresztény vallás morális és ami ugyanaz: spirituális gyengeségében látta a kereszténység térvesztését a kereszténység táptalaján létrejött, kivirágzott és mindent ellepő, tudományos materializmus (marxizmus), majd a tudományos liberalizmus eszmerendszerével szemben. Az utána több mint egy évszázaddal született, ugyancsak a keresztény hagyományok alapján nevelt és materialista iskolákban – egyetemen tanult, majd a Hamvas megkapható műveit felfaló, mezei asztrológus viszont, már azt is látja, hogy nem csak a materialista tudományok és azok nyomán létrejött liberális eszmék, valamint azinternet formájában polipként terjedő internet és a digitális információ-terjesztési technika, hanem az un. ezotéria és misztika, valamint a keresztény-humanista szemel nyilván, hogy furcsának látott, akár az emberölést is szent cselekedetnek hirdető, harcos-iszlám hit is, nem hogy húzza, hanem egyenesen kitépi a talajt, mind a vallásos, mind a kereszténységnek a középkorban-, sőt: még az újkorban is megingathatatlannak látszó talapzata alól. Legalább is, Európában és Észak-Amerikában.
Lévén, hogy egy asztrológusnak kötelező minden szellemi jelenségre nyitottnak, tehát szabadelvűnek (Figyelem: semmiképpen nem liberálisnak, ami a keresztény-kauzális, karma-oldási asztrológia esetében nonszensz) kell lenni, akaratlanul is találkozik és felfigyel a jelenségre, hogy a XX. századba, majd a XXI. században, minden nagy metafizikai rendszerből kialakult vallásnak, illetve e vallásos népességek kultúrájának van asztrológiája, de a kereszténységnek már nincs! Holott volt, igen is, volt! És ezt nem csak a Szentnek is nevezett, de kétségtelenül tudós, II. Szilveszter pápa tetemes asztrológiai tevékenysége bizonyítja, hanem a székelyföldi templom –falakon, és főként a Csík-Rákosi templom torony-falán található és jól látható, ismert konstellációk jelei, valamint a reformáció által elhódított hívek kisebb templomainak a kazettás mennyezetén található asztrológiai jelek bizonyítják. Mit is? Azt szerintem, hogy akárcsak a kereszténység előtti magyar őseink számára, az un. Szent István utáni magyarság számára is, a keresztény vallásos hit is, tehát nem csak a magas teológia, egybe fonódott az - Ismételten jelzem! -, nem jóslásos asztrológiával. Hogy ez a két szellemi tevékenység, egymással szerves egységet alkotott, és csak a Felvilágosodásnak nevezett spirituális elsötétedés után kezdték elutasítani a tájékozatlan kispapok és ritkábban bár, de egyes főpapok is, eszmeileg is üldözni az asztrológiát.
És így maradt a kereszténység az egyik lényeges szellemi, szellemi jelenség - értelmezési ősforrása nélkül, hiszen az alapját képező, sűrített „dogmái”, tehát a Jézusi kinyilatkoztatások, tele és tele vannak, olyan, az asztrológiát nem ismerő személyek számára igen is, furcsa megfogalmazásokkal, amelyeknek csak és csakis metafizikai-asztrológiai megfejtései tudják megnyugtatni a gondolkozó embert. Ilyen fontos és a józan paraszti ész számára, nem csak, hogy megfejthetetlen, de egyenesen felháborító kijelentések mint, pl.: „Akinek nincs attól elvétetik, és akinek van, annak adatik. Vagy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők”. De ezek csak karma-oldás végeredményeinek a formulái. Mert a Hegyi beszéd mondatai, majdnem teljesen olyan jelenségek és jelenség-tények szavakba öntés, amit az ember csak azt követően észlelhet, hogy tudatosan oldotta a karmáját és a veleszületett negatív késztetéseit átváltoztatta tudatosan gyakorolt pozitív tulajdonságokká: „Boldogok, akik sírnak, mert…” vagy meg meredekebben: Boldogok a tiszta szívűek, mert meg láthatják (Figyelem: hol máshol mint a tiszta – krisztusivá vált szívükben!) az Istent.

(Folytatása következik)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A harmadik tényező, ami miatt azt merem állítani, hogy sem az igazi, spirituális keresztény-beavatás nem tud megvalósulni a karmikus asztrológia által biztosított pontos és konkrét karma-oldás nélkül, sem a az asztrológiának az Aszcendens és a Megváltási pont (Sárkányfej) által jelzett spirituális megtisztulás és teljes megújulás nem lehetséges a kereszténység Krisztus-tana nélkül, az a keresztény teológiának a démonok létezéséről, vagyis, a különféle démon-fajták jellemzőiről, tevékenységi és működési formáiról, ezek felismerési lehetőségeiről, és a tőlük való „megszabadítási” lehetőségekről szóló nagy fejezetei (Különböző szerzőknek, mint pl. Aqvinói Tamásnak is, a Démonológiái), amelynek a megalapozásához és „tudománnyá” növesztéséhez, nem csak a kolostorok szűk és zegzugos falai között elmélkedő és a meglátásaikat és látomásaikat lejegyző, ismeretlen szerzetesek járultak hozza, hanem a kereszténység nagy teológus-professzorai is. Márpedig a metafizika (És a pszichológia) mai ismeretei szerint, a démonoktól nem lehet külső ráhatással megszabadulni, ahogy azt az egyes keresztény papok állítják és gyakorolják, hanem csakis a kauzális asztrológia által biztosított, majdhogynem matematikai pontosságú karma-ismerettel és teljes átvilágítással, valamint, annak az un. föld- házrendszere által biztosított karma-oldást szolgáló, gyakorlati életfeladat-vállalásokkal.

Nagyon leegyszerűsítve, mindaz az emberi élettel felmerülő karma-oldási szükség és megváltás-megvalósítási lehetőség, amit a fentiekben leírtam, csak úgy teljesíthető be, ha a Bibliából ismert édenkerti Kígyónak a személyi sorsképletekben megjelenő, pontos metafizikai megfelelőjének (A Lilith-nek) a vizsgált személyre vonatkozó jelentését, tüzetesen és pszichológiai jellegű mély-kutatásokkal és részletes leleplezésével, feltárjuk, illetve, ha ezeket az asztrológiai jelentéseket ismertetjük az illető (Saját „démonűzési” sors-programjába) beavatandó személlyel. Így, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim szerint, a többnyire a végeredményre (A megváltásra) koncentráló-, de az oda a híveket eljuttatni képes gyakorlati életfeladatokat kimutatni képes asztrológiától megfosztott kereszténység hiteltelenné vált, és a vallásos része szemmel láthatóan omlik össze ott ahol az általa létrehívott tudományos gondolkozás megveti a lábát.

A modern, sőt, a poszt-modern keresztény teológia által sem kizárt démonok létezéséről, mint reális spirituális lényekről, szóló ismeretek, amelyeket messze hatóan igazolnak és kiegészítenek, a XXI század eleji regressziós hipnózisok során végzett leleplezések és leleplező (tudományos!) kutatások, azért fontosak a nyitott szellemű és tudományosan is gondolkozni képes (Műszaki egyetemet végzett!) asztrológus számára, mert ez a spirituális jelenség, sokkal jobban és sokkal inkább megmagyaráz bizonyos pszichológiai és karmikus jellegű jelenséget, mint maga a pszichológia, vagy az asztrológiai sorsképleteknek, a pusztán asztrológiai ismeretekre korlátozott értelmezése. Van ugyanis, amikor az édesanya szélsőségesen megélt érzelmi kicsapongásai és mentális zavarai miatt, az illető személyek aurájába magukat befészkelő démonok szélsőségesen torzító módon felnagyítanak bizonyos – a horoszkópokból is kiolvasható – karmikus meghatározódásokat, és van amikor – ugyancsak az anya szélsőséges pszicho-spirituális csapongásai miatt - olyan démonok fészkelnek be a vizsgált személyek aurájába, amelyeknek a karaktere nem egyezik azokkal a karakter-vonásokkal, amelyeknek a megfelelő szimbolikus elemei, az illető sorsképletében megtalálhatók. Vagyis: annak ellenre, hogy ez ritka jelenség ugyan, de így és ezért van az, hogy nem minden negatív, és szélsőségesen negatív pszichológiai és pszichiátriai jelenségre kapunk magyarázatot az asztrológiai sorsképletre.

Továbbá, az is feltűnt, hogy az öt nagy világvallás közül, négy megtartotta az asztrológiáját, illetve az asztrológiával való élő és szerves kapcsolatát, miközben a magát roppant felvilágosultnak képzelő és ezért egyre rohamosabban sorvadó Kereszténység nem! És mi lett ennek a következménye, azon kívül, hogy a hívektől rohamosan kiürülő keresztény templomok, nyugat - Európában és Észak - Amerikában átalakulnak dzsámikká és minaretekké, vagy buddhista templomokká? Az, hogy a kereszténységből a buddhista és a védikus és az iszlám hitre átváltó személyek nagy része, az un. védikus, a Buddhista, Taoista – Konfuciánus, és iszlám horoszkópokat készíttet magának. Ezekről az Európában gyakorolt keleti asztrológiai rendszerekről viszont, az a megfigyelésem és a gyakorlati tapasztalatom (Még a Laár András által gyakorolt buddhista asztrológiáról is, amely egyáltalán nem is használja a karma-pontokat!), hogy azok semmivel, de semmivel nem rendelkeznek több és jobb kauzális információval, mint amit én tanultam 30 – 33 évvel ezelőtt a Bukaresti Elta-ban. Ezeknek a megfigyeléseimnek az alapján tehát, az a nagy és jogos kérdés merült fel bennem, hogy nem-e mentené meg a kereszténységet a végpusztulástól az, ha újból integrálná a valamikor az ő gyakorlati megvalósítási részét képező, saját (Jobb híján, perzsa - európaiként ismert) karmikus asztrológiáját, amelynek a közép- az az újkori és modern kori tudományos – matematikai kidolgozásán és pontositásán olyan megbecsült tudósok is dolgoztak, mint II. Szilveszter pápa, Placidus, Kepler, Newton, és Dr. Walter Gorn Old (A Lilith pályájának a kiszámolója)?


(Folytatása következik)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A köztes dimenziókban az auránkba (belénk) ékelődött, hibás ősideák halmazai képezik az un. karmánkat. Vagyis azokat a negatív (zavaros, egymásnak ellentmondó és egymással ellentétes) spirituális részünket (részeinket), amelyet (amelyeket) az anyagi tükröződés, tehát: szembesülés – szembesítés segítségével, illetve a gondolkozásunk: értelmünk és észlelésünk segítségével, fel kell és be kell ismernünk, majd ezeknek, a személyi karmánkat képező, negatív tulajdonságainknak megfelelő pozitív képességekké alakítása – vissza változtatása – által, a visszaváltoztatás segítségével, fel kell oldanunk. Ily módon tehát, a „velünk született” negatív tulajdonságoknak a pozitív tulajdonságokká és képességekké alakítása segítségével a teljes szellemi struktúránkat is, átalakítjuk önmagunkon belül, egyre harmonikusabb, tehát kiegyenlítődésre képes spirituális egységekké, és így az Istenbe integrálodni képes, és egyben, az eredeti magunknál sokkal gazdagabbá és összetettebbé vált öntudat-részekké. Vagyis: egymással kiegyenlített, egymással együttműködővé tett spirituális ideákkal kibővített, „meggazdagodott” új magokká! Ezt, az istenbe integrálódni képes, és az átalakított ősideákkal kibővült, tehát „meggazdagodott” új szellemi állapotunkat nevezzük megváltásnak, és az így megváltott magunkat megváltott személyeknek.


3. A bűnbeesés és a karma jelentése, avagy a fájdalom funkciója és a kereszt értelme



A humánussá (polgárivá) szelídített és ezáltal a civilizált (keresztény…) embert felelőtlenné tevő - … mert természet-kizsákmányolóvá tevő… - bűnbe-esett gondolkozás (Amivel az ember nem csak a külső természetet zsákmányolja ki, hanem a saját, belső erőforrásait: az un. „munka-erejét” is!.), tehát a nyugati tudományos ideológia abból a rejtett szellemi koncepcióból indul ki, hogy boldogsága (élvezete és kényelme) érdekében az embernek ki szabad szipolyozni a természetet és, hogy a természet jelenségeivel és folyamataival szemben védekezni kell.

Sőt: amint látni fogjuk, végső soron a vallás és a tudomány volt annak a szellemi koncepciónak a melegágya, hogy a boldogsága és a kényelme megszerzése és ezek védelme érdekében, az embernek a természetet ki kell zsákmányolnia és azzal szemben védekeznie kell. (Nem csak a szélsőségesen hideg – meleg időjárással és például a földrengésekkel, árvizekkel szemben, vagy az ártalmas vadállatokkal, bogarakkal és rovarokkal szemben, de még a magzatfoganás ellen is.).
És, hogy ezen szempontok szerint az embernek a természetből kivont, kibányászott elemek (anyagok) segítségével, valamint az anyag átalakításával létrehozott munkaeszközök segítségével a természettől hermetikusan elkülönülve (civilizáltan) kell élnie. És ez még mind semmi ahhoz a hallgatólagos barbár közmegegyezéshez képest, hogy az élvezet-biztosító civilizáció létrehozása és fenntartása érdekében az embernek jogában van a természetből kivont anyagok segítségével ki lehet és ki kell fosztani, legyőzni és összezavarni (genetikai alapjában is szennyezni), a természetet.

Ennek az alapkoncepciónak csak rész-következménye az állatoknak a természeti életterükből való barbár kiszorítása, az életterüknek a beszennyezése, az állatok fölösleges szaporítása és gyilkolása (ma már bizonyított tény, hogy hús nélkül is pontosan úgy, sőt: még egészségesebben lehet élni, mint hússal táplálkozva), azok üzemi „gyártása”, keltetése, növesztése és “fogyasztásra való feldolgozása”, valamint/és az erdők kipusztítása.
A keresztény papok határozottan elmulasztják felemlegetni ama kellemetlen (élvező- védekező civilizáció-ellenes) bibliabeli figyelmeztetést, hogy “Az én utam nem a te utad, mondja a seregek ura.” (Lásd: az egyetemes törvények és a megváltás útja nem a sors-könnyítések és az élvezetek-növesztésének, valamint ezeknek a biztosításának a humanista útja). Valamint Jézusnak azt a figyelmeztetését, hogy “Hamarabb át megy a teve a tű fokán, mint hogy a gazdag bejusson a mennyek országába” (... mint hogy a vagyonát féltő személy elérje a legfőbb spirituális éberség fokát). És azt, hogy “Nem lehetsz egyszerre két úrnak szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent és a Mammont.” (A lét-rendeltetés szerinti életet szabályozó egyetemes törvényeket és/vagy az öncélú élvezeti- és biztosítási koncepciók szerinti életvezetés ideológiáját.) Ezek, a (zárójelben felvillantott) eredeti metafizikai értelmüktől elszakítva megható-patetikusan hangzó mondatok nagyon hasznosnak bizonyultak, amikor az egyház autonóm személyi tudat nélküli hívek tömegeire építette a létét és hatalmát.

A piackutató „menedzseri” társadalmakban viszont, nem csak ízléstelen tett, de a hívek számának a sorvadását okozó taktikai hiba is lenne ezeknek, a metafizikailag tájékozatlan papok által a lényege szerint meg sem értett, személyi és egyetemes létkorrupció ellenes, keresztényi magatartást jelölő mondatoknak a felidézése. Persze Jézus jól tudta azt is, hogy az egyetemes törvényekkel összhangban álló, értelmes emberi tevékenység következtében felgyülemlő gazdagság önmagában még nem negatív léterő, hanem az anyagnak mindössze egy új állapota és formája és ez az új állapot kauzális szempontból semleges megnyilvánulási forma, ami végső soron az emberi kreatív leleményességnek a következménye és ami, bizonyos esetekben a szellemi - spirituális fejlődést szolgálhatja. Ez az új anyagi állapot önmagában, se nem bűnös se nem bűntelen és csak akkor árt ha öncélúan halmozom - növesztem a más életfeladataim felvállalása és elvégzése rovására. És, ha egyedül magamnak akarom (minden áron!) megtartani.

Nem a termelt gazdasággal van tehát baj, hanem az öncélú - és ezért szűkkeblű és teremtés- és megváltás-ellenes, „Atya-ellenes”, illetve áldás ellenes gazdasági-szükség szerinti gondolkozással, aminek a hátterében mindig ott lappang a spirituális fejlődést gátló, fölösleges „termék” szaporítás. A baj az öncélú termék és vagyon halmozással és az ugyancsak öncélú birtokszerzéssel, az egyéni, vagy családi szükségleteken jóval túlméretezett gazdasági tevékenységgel egyoldalúan elfoglalt és azt folytonosan és öncélúan tovább növeszteni vágyó, pénzét kuporgató, vagy azt befektető - „forgató”, a vagyon elvesztésének a gondolatától félő, az elvesztéssel szemben védekező (gazda-tudatában automatikusan ellenségképekkel élő: mentálisan támadó) tulajdonosnak az életképzeletével van baj. - A rejtett agresszivitást és a spirituális zavartságot kiváltó gazdasági aggodalommal. A hatás visszahatás törvénye miatt ugyanis az, aki valami ellen, vagy valaki ellen védekezik, kikerülhetetlenül támadni fog valakit (a vagyonát károsító képzeletbeli rablót, tolvajt, szélhámos bankárt, figyelmetlen hivatalnokot, stb.) mentálisan és képzeletben.

Aki viszont a képzeletben és a gondolatban (tehát ideális szinten és rejtetten valamit, vagy valakit) támad, az, a rezonancia törvénye-, valamint a hatás – visszahatás törvénye következtében és az miatt, előbb utóbb meg lesz támadva a természetben is. És aki fél, hogy valamit elveszít, az ha nem is veszíti el pontosan azt, aminek az elvesztésétől fél, a veszteségtől való félelme: tudattalan szorongása közben elveszít valami olyasmit, amire soha nem is gondolt, hogy elveszítheti. Olyat, ami számára esetleg a hamis biztonság-érzetet adó vagyonánál sokkal fontosabb és lényegesebb (pl. a nyugalmát és ezzel együtt az egészségét, szerelmét, vagy épp a gyermekét - gyermekeit.).

Ezt a jelenséget, Carl Gustav Jung, mindössze a rezonancia (magyarán: zsák megtalálja a foltját), a kiegyenlítődés és megjelenítés, valamint a hatás - visszahatás törvényének az összhatását fogalmazta meg abban a híressé vált tételében, miszerint az áldozat mindig kihívja maga ellen a gyilkost. Valamikor, néhány évtizede, egy tizenhét éves fiatalokból álló Philadelphiai kis csoport, katonásdit játszva, fegyveresen és tetőtől talpig elmaszkírozva magukat, becserkésztek egy amerikai buddhista missziót. De, amikor megijedve attól, hogy a szerzetesek valamelyike felismerheti és feljelentheti őket, lelőtték mind a kilenc szerzetest, mindössze. Ezek, csak eszközök voltak egy olyan spirituális sors-játszmában, amelyet valójában a Buddha szobrocskák belsejében a misszió anyagi bázisa erősítése érdekében ópiumot csempésző és azt aranyért értékesítő, „jót akaró” szerzetesek indítottak el. Az agresszív képzelettel rendelkező és felelősség-tudat nélküli kiskorú fiúkat ártatlan játékosokból hirtelen tömeggyilkosokká tették tehát, azok a bűnös szerzetesek, akik mindössze a buddhizmus terjedése érdekében és a templom pompájának az emelése érdekében vágtak bele az ópium csempészetbe. Ezzel pedig, azt érték el, hogy egyre magasabb (vallásos) szinten kezdtek el rettegni a „jó ügy érdekében elkövetett bocsánatos bűnnek” képzelt eljárásuk lelepleződésétől…

Egy, a négy lányát egyedül, de a hagyományos polgári erkölcsök szellemében felnevelő Kárpátaljai férfi, félvén attól, hogy az orosz – ukrán háború eléri Kárpátalját is, és a laza erkölcsű anyától született lányait megerőszakolják, pénzzé tette minden vagyonát és családostól átköltözött a biztonságosnak látszó Magyarország egyik északi városkájába. Itt időnként meglátogatta őt – őket, és segített berendezkedni, egy, magát a férfi barátjának kiadó, magyar fiatal informatikus és gyümölcskereskedő, akinek igen szimpatikus lett az régebb, hogy ez a férfi képe volt mind a négy lánya helyes erkölcsi és megfelelő anyagi neveléséről is, gondoskodni. Ezért korábban, még ingyenes szakmai honlapokat is készített a hősünknek, és igyekezett őt amiben csak tudta, támogatni. Ám, amire a háború kitört és a család átköltözött, az egymás után született lányok is szemre valók lettek, és a hősünk csak azon kapta magát, hogy a legnagyobb lány a barátjához akar költözni, „mert rég óta szeretik egymást titokban”, majd csekély hat hónap múlva, a középiskolás kisebb lányok (A egyik kezdő, a középső és a nagyobbik végzős-) is, mind „az ő pártján álló”, de a lányok „vonatkozó kérésének mégis engedni kényszerülő” barátjához akarnak költözni. Sőt, oda is költöztek, úgy, hogy nem akartak az édesapjukhoz haza menni, egy, a nővérüknél tett, „tervéri” látogatás után, mondván, hogy elegük lett az apa zsarnoki neveléséből. Az ily módon lóvá tett és paffá vált édesapa, nem ismervén a Magyar közjogi, családjogi és gyámsági- valamint, gyermekvédelmi törvényeket, illetve, a gyermekvédelemben folyó család-bontási szokásokat és eljárásokat, valamint azért, mert a Magyarországi nagy családi ház megvásárlása miatt, úgymond csórón maradt, nem volt pénze ügyvéd fogadásra. Így hát végig kellett szenvednie azt, hogy a legnagyobb lánya kérésére a két kisebb lány fölötti gyámságot az illető város Gyámügyi hivatal főnöknője, átadatja a Barátja által elszédített és agymosott nagyobbik lányának, miközben a középsőt, aki egy évvel korábba már nagykorúvá lett „elhelyezték” a jótevő barátnak a sok pénzt kereső, de megnősülni képtelen öccsénél.
A példa-illusztrációnak használt liberális kurva-építési történet viszont itt nem ér véget, mert a főhősünk valamiért még sem őrült bele annak a látványába, hogy az ő Magyarországi jó-barátja látható módon a második lányát is magába szerelmesítette és még előtte is, és a nagyobb lány szemeláttára is, olvadtak el az odaadó érzelmektől, amikor egymásra néztek. Sőt, még abba se halt bele végül, hogy a helyi gyámhatósági hivatal-vezető és a lányai, valamint a barátja elképesztő bűnszövetségi hazudozásába (Elmesélése szerint, kórusban és csapatban hazudtak, arról, hogy az apa Kárpátalján napokig éheztette őket büntetésből, miközben verte, és Magyarországon adósságokba verte magát, nem csak a szomszédoknál, de az energia szolgáltató vállalatoknál is, amiből semmi nem volt igaz.).
Aztán, évek múlva megtudta, hogy a legkisebbik testvért „valamiért” nem lehetett otthon tartani és kollégiumba kellett adni, miközben a legnagyobb Budapestre járt dolgozni, olyan munkahelyre, ahol havonta egy hetet éjszakai szolgálatot kellett végeznie. Mi több: addig végezgette az éjszakai szolgálatait, amíg a jótevő Barátnak a panaszai szerint öt vagy hat férfivel is lefeküdt, amíg valamelyiktől terhes maradt. Akkor a nagylány beköltözött Budapestre, és érdekes módon, a magas rendű strici-tehetséggel megáldott segítő-barát nem az időközben „valamiért” ugyancsak az ő falusi kulipintyójába költözött második lánnyal folytatta az élettársi viszonyt, hanem a harmadikkal, aki éppen, hogy leérettségizett…És a királyi koronán a legcsillogóbb erkölcsi gyémánt az volt, amikor a legnagyobb (Budapesten élő) legnagyobb lánya elküldte „bemutatóra a gyönyörű „kisunokája” gőgicséléséről szóló videót. Keresztényi tanulság: ha nem az Ukrajnába be sem áradó orosz katonák fogják a kiéhezett péniszükre tűzni a megbízható polgári erkölcs szerint nevelt lányokat, akkor majd az édesapákat segítő jótékony magyarországi barátok fogják a liberális ágyukba csalni azokat, kicsemegézve egy – egy fészekaljából a legfinomabb, erkölcsileg éppen, hogy „ivarérett” csibéket, a karma és a Rezonancia egyetemes törvényei szerint.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Aki viszont gazdaságilag akarja biztosítottnak tudni az életét, az spirituális – erkölcsi szempontból, ugyanúgy a lehető legbizonytalanabbá teszi az életét. Lásd Jézusnak a homokra (anyagra) és a sziklára (szellemre) építkező emberről szóló példázatát.

Jézus nem a gazdaságot tekinti ab ovo negatív természetűnek és egyáltalán nem a gazdag embereket jellemzi gonosznak és erkölcstelennek. Hanem, ismervén a mágia (teremtés) törvénye mellett, megjelenítés- valamint a polaritás és a kiegyenlítődés törvényét is, a gazdaság-központú (szűkkeblű, megváltás - ellenes) gondolkozásnak az egyoldalú-, illetve a zavart jellegére és annak a következményeire. A zavart képzeletre és a negatív és zavart képzetek (ellenség-képek és veszteség képzetek) által működtetett egyéni képzelet által beidézett lehetséges betegségekre és más szerencsétlenségekre figyelmeztet: “Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt.” – Aki be akarja biztosítani magának a tehetsége és a leleményessége (tudománya, tehetsége, stb.) segítségével megszerezhető élvezetes és a kényelmes (a természet megnyilvánulásaitól elszakadt, erőfeszítés-mentes) életet, az elveszti azt.
És aki ezt a törekvést feladja annak érdekében, hogy az életét sokkal mélyebb és reálisabb – szellemi: megváltói - értékek szerint folytassa, eléri azt, hogy az ébersége által biztosított boldog-öntudati állapota mágikus erejének a segítségével, az élete minden részletét és vetületét helyesen és ezért öröm-hozó módon (egészében: egészségében - egészségesen) átélhesse. A keresztény papok és teológusok, ahelyett hogy rendesen végeznék a dolgukat és az Evangélium metafizikai értelmezésével (“Azért jöttem, hogy felfedjem azt, ami a teremtés óta rejtve van”.) az embereknek vissza adnák a gondtalan életet biztosító, mágikus teremtői és megváltói képességüket, ezt kizárólag a Jézus kizárólagos (Isteni) tulajdonságaként emlegetve, jobban bele nyomják a gazdasági gondolkozás szűklátókörébe. És ezt, ahelyett, hogy a karmikus képzelet-zavarnak (a bűnbe esésnek) a gazdaságivá fejlődött eredeti okára rámutatnának.

Ehelyett mindig, az aktuális politikai rém-drámákra és tragédiákra mutogatnak és a “sátán által irányított arctalan” és “kegyetlen időkről” sopánkodnak. Ez által, misztikus, vagy humanista ködökbe süllyesztik a tudományos (akadémiai!) rangra emelt létrontás tényét, holott Jézus ezzel a mentalitással nyíltan szembefordult: “Jaj nektek írástudók, jaj nektek törvénytudók és jaj nektek farizeusok. Nem mertek belépni a mennyek országába és bűnös képmutatásotokkal lehetetlenné teszitek a belépést azoknak akik be akarnak lépni.” A keresztény farizeusok viszont az ókori zsidó elődeikhez hasonlatosan, vállukat vonogatják és az égre mutogatnak az üzemileg gyártott csirkék és disznók elfogyasztása után: “Mindannyian az ő kezében vagyunk.” Az így felvilágosított és a liberalizmus által, a lelkiismeret furdalásaitól felmentett: felelősségtudatától megfosztott - hívő pedig tovább hiszi, hogy joga van a saját személye és a családja, valamint a közössége boldogsága és biztonsága, illetve az öncélú kényelme és élvezete (haszna) érdekében kizsákmányolni, összezavarni és eltiporni a természeti környezetét. (És végső soron összezavarni saját biológiai természetét is).
Mindezt “jó keresztényként” meg is teszi, csak éppen a vallásos eszmerendszer által meghirdetett erkölcsi rendszabályok és az adott vallásos és politikai eszmerendszer hirdetői, alapítói vagy fővezérei által körülírt, megnevezett és meghatározott külső (személyen kívüli, objektív) Isten, vagy eszmekör ellen ne kövessen el úgynevezett vétkeket.

Egyetlen misztikus iskola, vallásos, vagy polgár-filozófiai eszmerendszer sem fejti ki érthetően, hogy az anyagi (fizikai) világ és ezen belül a természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés határállapota, határléte és az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten földi megtestesülésének, az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti testével (idegzetével, érzékelési képességével), közvetlenül megtapasztalja a teremtés különböző természeti megnyilvánulásait, hogy megértse (belássa) és a benne levő: az ő személyi tudata által szellemileg is megnyilvánuló mágikus erejű jóságos teremtői erejével: az általa érzékelt és észlelt természeti létformákat és jelenségeket javítva növelje, és a Teremtői a Megváltóval önmagában össze-kösse.

Az elemi – Isteni! – jóság- és boldogság állapota mágikus erejével, tehát a mágikus erejű, szeretetével és világosságra törekvésével minden egyes ember személyének elemi lehetősége-, de ugyanakkor szellemi összekötő - értelmező képessége és rendeltetése van, az egyedi élete által különlegessé tett egyetemes létezésben. Ez azt jelenti, hogy személyén át minden egyes ember, akár önkéntelenül és öntudatlanul is, de összeköti a Teremtés ősforrását (az Abszolútumot) a Teremtés határállapotával (a természettel) és fordítva: a természetet a megváltáson keresztül újra elérhető abszolútummal. Nincs ettől az elsődleges és egyetemes funkciótól különválasztható szerepe és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek, a tudatosan jóságossá – szeretetteljessé és boldoggá tett – és teendő - személyi tudatunkon keresztül történő spirituális egybekapcsolódás a Megváltóval, az elemi és elsődleges feltétele a külső (fizikai) boldogság-elemek megjelenésének. Ennek a mágikus következménynek a külső benyomások (impressziók) által történő közvetlen és folytonos (fizikai és lelki) megtapasztalása. Ezzel szemben az ember egész értelmével és tudományéval, technikai eszközeivel, azon munkálkodik, hogy a teremtői – megváltói tapasztalástól és képesség-szerzéstől megfossza magát, és, azon hogy önmagát és a gyermekeit ezekkel a kellemetlen, erőfeszítést és odaadást és figyelmet és fegyelmet igénylő tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát és szeretteit (gyermekeit).

A bűnbeesésnek és az őskorrupciónak csak annyi köze van mondjuk a szexuális erkölcstelenkedés néven ismert jelenséghez, vagy a szociális korrupcióhoz, illetve a szexuális erkölcstelenkedésnek és a politikai - gazdasági korrupciónak annyi köze van a bűnbeeséshez, hogy végső soron mindkettő az öncélú élvezetkeresés, illetve a mesterséges boldogsági (kiegyenlítettség) állapot elérését szolgáló cselekvés-rendszer. A természetet tragikus katasztrófába és nyomorba sodró önkényeskedés és a kába agresszivitás is csak a bűnbeesés, illetve a létkorrupció logikája szerinti primitíven civilizált életrendnek egy- egy parányi része és következménye. Az immunrendszernek a magas fokú megbomlását előidéző gyógyszerhasználathoz, valamint a rákkeltő ipari szenny mértéktelen előállításához: a szellemi tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető bűnbeesést elsősorban a természetből kivonható anyagokból minél nagyobb mennyiség ű élvezeti eszközök gyártására és a természeti jelenségekkel szembeni védekezésre irányuló „keresztény” törekvéseink idézték elő és azok idézik elő ma is.

Az immunrendszeri betegségek elszaporodásához vezető létrontást (Hamvas) elsősorban a személy elemi jelzőrendszerének: a fájdalomnak a lebénítására (kikapcsolására), illetve a fájdalom megszüntetésére, a fájdalmat okozó lehetőségek kiiktatására és a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek (nehézségek) elhárítására való “humanista” (gyógyítói) törekvések, vagyis a természetes tapasztalatokkal szembeni védekező törekvéseink halmazai képezik és nem a metafizikailag többnyire tájékozatlan papok által felállított bűnlajstromok elleni vétkek.

A Teremtésnek és az életnek nincs sem vallásos (érzelgős-misztikus) sem materialista - tudományos (pragmatikus) koncepciók szerint meghatározható célja és ezáltal nincs ilyen jellegű célja az emberi életnek sem, de amint láttuk, metafizikai célja és rendeltetése van mind a teremtésnek, mind az individuális emberi életnek. A Teremtés személytelen ős-oka, az abszolútumnak a másságra, más állapotra való ős-sóvárgása, az abszolút létezésen kívüli állapotra: más-állapotra való őssóvárgás (Lilith jelenség), ami arra készteti az Abszolútumot, hogy kilépve önmagából, az így keletkező káosszal együtt önmagából „megszülje” a teremtő képzeletet. A Lilith jelenség tehát az első abszolút őserő, amely egyrészt teremtő képzeletté, másrészt örvénylő káosszá változtatja az abszolútumot és arra készteti, hogy magából kiáradván, Fénnyé és Szeretetté alakuljon és egyre csökkenő (alacsonyabb és alacsonyabb frekvenciájú) rezgési állapotokban (kauzális, ideális, szellemi, gondolati, érzelmi, éteri és végül anyagi létformákban) megnyilvánuljon.

A más létre, a más állapotra, az újdonságra való sóvárgás következtében megnyilvánult létnek: a Teremtőnek és a Teremtésnek a határhelyzete és határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi lét. Ennek, az anyagi állapotnak (alacsony rezgési állapotba került energetikai struktúráknak) a teremtési ősminták alapján történő, határozott szervesülésével jöttek létre a világűrben a primitív sejtalakzatok, amelyek egy része (nem véletlenül!) a földre kerülvén, tovább szerveződött és létrehozta a földi természetet, előbb a primitív létformákkal, majd a növényekkel és az állatokkal, amelyek egyre bonyolultabb szervezete addig fejlődött, amíg egy olyan lény ki nem válhatott belőlük, amely az individuális képességeiben magában hordozta nem csak az egyetemes teremtő erők mintáit, hanem a teremtő képzelet és az abszolút léttudat kialakulásának a lehetőségét is. Így az ember közvetlenül, a természet viszont az ember öntudatán keresztül (az ember által közvetítetten) vissza kapcsolódhatott - és folyamatosan visszakapcsolódik - az Abszolút Teremtőhöz. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És: “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.”)

A bűnbeesés második motívuma tehát, hogy a hibás cselekvéseknek, és a hibás élet-úton járásnak, valamint a hibás életszemléletnek az érzékelési lehetőségét biztosító fájdalom jelzéseket - amely kellemetlen jelzések észlelésének, tehát az „összekötői”- észlelői funkcióink kizárásának a szokása , vagyis a fájdalom-csillapítók használata nyakló nélkül. Holott a fájdalom, a legjobb figyelmeztető eszköze au Úristennek, a rendeltetésünk betöltésére. A fájdalom ugyanis, a teremtői képességeink gyakorlásának az előfeltétele, mivel a rossz kötődés-kapcsolás és a teremtést veszélyeztető (rombolást okozó) képzetek, gondolatok, érzések és cselekedetek felől tájékoztatja az embert. A fájdalmat semmibe véve, vagy a fájdalmat különböző eszközökkel elfojtva (fájdalomcsillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a spirituális struktúránkban rejlő karma hatására, az öncélú élvezetre és más állapotra (kábulatra) való elemi sóvárgásokat egy ideig zabolátlanul kiélhetjük. Így óvatlanul, tovább hajhásszuk a kalandokat, a kábult állapotokat, illetve az öncélú élvezeteket és építjük azoknak a biztosítási - védelmi rendszerét. Eközben egyre nagyobb anyagi alapokat kell biztosítani a kábítószerezés rohamos elterjedésének a visszaszorítása érdekében. Csak azt nem vesszük észre, hogy azok az eszközök és anyagi alapok, amelyek a kábítószerezés elleni küzdelmet lehetővé teszi, az alapkábulat: a természetszennyezést is előidéző fölösleges termelés révén lehet előállítani, ami végül is nem működne az alapkábulat üzemeltetését szolgáló, államilag megtűrt, kábítószer-, szesz- vagy dohányipar nélkül.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/