Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, hogy lelkiismeret jelenségének az érvényességi - érvényesülési kérdése tehát nagyjából tisztázódott a legmagasabb öntudati (önélményi) szintet jelentő Plútói (Isteni igazság jellegű) megvilágításban. Lépjünk tehát egyet vissza oda, és tisztázzuk a lelkiismeret jelenségét ott is, ahol mindenki a legkönnyebbnek és magától érthetődnek (átélhetőnek) képzeli és gondolja: a Szeretetnél. Meg fogjuk látni, hogy nem is annyira könnyű, mint ahogyan képzeltük (éreztük) ezelőtt:
9. A NEPTUNUSZ
A Neptunusz az Isteni létalappal való öntudati kapcsolatot biztosító Önzetlen Szeretetnek, vagyis, Egyetemes Egységtudatba való kapcsolódási készségnek (és képességnek!) a mágikus ősereje. Asztrológiai szimbóluma, csakúgy, mint a latin mitológiából ismert Tenger-istenéé, egy három ágú szigony, amelynek nyelét (alsó szárát) átmetszi egy vízszintes vonalka, vagyis ebben az esetben is megjelenik a kereszt, ami arra utal, hogy az egyetemes szeretet - érzés princípiuma (Annak a minél mélyebb és teljesebb átélési képessége) szintén konkrét testi élményekhez, tapasztalathoz kötött. Amennyiben a szigonyt lefelé fordítom - aktív helyzetbe állítom- egy olyan metafizikai (aritmológiai és alkímiai) szimbólumot kapok, amelyben a szigony három lándzsa-szára által jelölt test, lélek és szellem hármas egysége alulról felfelé, belé simul a szigony szárába: a szimbólumnak a központi tengelyébe. És persze mindez fordítva is igaz: az (Isteni) egyetemes teremtő lét-képzeletből, vagyis a központi imaginációból, tehát a központi lét-tengelyt jelölő szárból (őserőből) nő ki a test, lélek és szellem hármasa és emelkedik fel felé, vagyis: az Isteni öntudat irányába.
A Neptunusz eredetileg az Egyetemes Egységtudat megtestesítője, és Posseidon, a Neptunusz görög megfelelője egyes archaikus népek mítoszában Zeuszt az Olimposzon megelőzte. De - Hamvas Béla szerint- Posseidon nem volt eléggé ember formájú, embertermészetű, (lásd: nem volt az archaikus egységlátását lassan- lassan elveszítő klasszicizálódó görög ember racionális világlátásának megfelelő) klasszikus Isten és ezért a gyermekesen naiv görögök nem volt amit kezdjenek vele. Hát letaszították az Olimposzukról a kiismerhetetlen tengerek mélységeibe. Azóta a mitológiában, de az emberiségben is, ő az ismeretlen tengerfenekek (A kiismerhetetlen Képzelet!) Istene és a jóslásos logikát átvevő mai „klasszikus” Asztrológia a legzavarosabb emberi képességeket és késztetéseket tulajdonítja a Neptun természetének. És tényleg: az ókorban ezt értették meg a Neptun lényegéből az emberek: a Mágia Tőrvénye következtében a Neptun által megtestesített őserő mindeddig ilyen kábulatok és szédelgések formájában nyilvánult meg a történelemben. Holott, a Nepunusz által megtestesített őserő még csak nem is jang – maszkulin jellegű, hiszen az egyetemes szeretetet a kínai Taoizmusban a Jin nevű isteni ősállapotként ismert, tehát hiába, hogy a Neptunusznak férfi neve van, mert lényege szerint, a feminin isteni ősprincípium tartalmazza és hordozza magában!
Ezért van az, hogy homályos és ködös elképzeléseket, zavaros fantazmagóriákat és hallucinációkat tulajdonítanak a Neptun hatásának, az egész homályban maradó emberi képzelet-világ következményeként létre jövő szociális állapotokat, tehát kaotikus kavargását és a szociális zavargásokat.
Negatív megnyilvánulásában, vagyis az igazi szeretetnek a hiányában, vagyis az önértékelés és a mások értékelésének a hiányában, tehát a diszharmonikus hatásaiban a (Negatív) neptunuszi meghatározódás kompenzálni igyekszik a szeretet-hiányt és kábulatra – hamis egységre való vágyakozást keltve, alkoholfogyasztáshoz vezethet. Sőt, manapság már egyenesen erősebb kábulat-igényt, tehát kábítószer- vágyat és nikotinéhséget idéz elő a Neptunusz által megtestesített őserő hatása az ember szellemében. Ezek ugyanis mind Szeretet-erő szurrogátumok, egységérzés - pótló szerek, amelyeknek a szeretet pótlásaképpen történő, felelőtlen használata másfajta függőségi viszonyt előidéző állapotokhoz is vezethet az odaadó, tiszta (vagyis a szeretetteljes) ideák szellemi világától elszakadó pszichikai tudat kábulatába zuhant ember életében.
A szellemi és az elemi közvetlenséget egyaránt elzáró intellektuális – pragmatista, embertelen létszemlélet korlátait és falait önmagukban lebontani kívánó kábítószer- fogyasztók, az alkoholisták és mindenféle más a józan hétköznapiságot megszűntető kábulatra vágyó személyek, de még a nagyevők is, akárcsak a misztikusok és a vallásos fanatikusok, az egyetemes (isteni) egység- élményt, a határtalan és mindenható szeretetet szomjazzák eszelősen a diszharmonikus Neptunusz hatására. De, a Neptunuszi princípium hatásáról nem tudván és a Neptunusz kauzális értelmét nem ismervén, nem tudják, hogy azt a tiszta egységélményt, amire ők tudattalanul szomjaznak, vagy amit tudatosan meg akarnak tapasztalni, rövid időre el lehet érni ugyan, de nem lehet állandósítani mesterséges eszközök segítségével. Tehát, egységtudati állapotok mesterséges létrehozása által (rituális gesztusok ismétlésével, "mesteri" varázstánccal, vagy az úgynevezett "karizmatikus" papok érintésével, külső - beavatásokkal, lényegi metafizikai jelentésüket rég elveszített vallásos ceremóniákkal.
Sőt: az időben történő, kauzális információ-gyűjtéshez és annak megfelelő személyi tapasztalathoz kötött, a hosszas szellemi alapozást, illetve a hiba belátáson és hiba értelmezésen alapuló, belső spirituális tágulást megkerülő és nélkülöző mesterséges, önzetlen szeretet- állapotok előidézése és átélése, a hatás visszahatás törvénye következtében, utólag (és a mindennapokban) még alacsonyabb szellemi állapotba lökik vissza a „beavatott” személyt. Akár a másnapos embert az előző napi alkohol, vagy kábítószer - fogyasztás.
Az egységtudat folyamatos és éber átélése a mindennapok során igen nehéz, és azzal kezdődik, hogy meg kell tanulnunk még a minket leg ádázabb módon támadó ellenségeinket is, legbelül, a lelkünk titkos szférájában őszinte szívvel szeretni, és tehát az ő igazi isteni személyiségéről semmiféle negatív képzetet nem alkotni. És persze – Amit a legnehezebb megvalósítani…- amikor harcolunk vele, hiszen, pl. a gyermekünk, vagy a gyermekeink testi, vagy lelki épségét, esetleg az életét, vagy az egzisztenciáját veszélyezteti pl., akkor is a legádázabb harc közben is, nem gyűlölni. (Mondom, hogy nagyon nehéz, de másként nem lehet a teremtő képzeletet tisztán tartani!) Ezért, ha nem tudunk éberek maradni, minden felborulhat és minden elmozdulhat a stabilnak hitt helyéről a Neptun földi kötődéseken és földi értelmeken túli, negatív erejének és megnyilvánulásának a hatására.
És ugyanezért, sok esetben nem csak, hogy nevetséges, hanem egyenesen tragikus végkifejletekhez vezet a Neptunuszi egység-állapot elérésének az igénye az anyagelvű technikai civilizáció életszemléletében élő tájékozatlan személyek számára. A civilizációs kényelemhez, a fogyasztói nyerészkedéshez, a külső csillogáshoz, versengéshez, a saját képességeinek kisajtolásához (lásd az európai-nyugati zseni - és tehetségkultuszt) csakúgy mint a természeti környezete kizsákmányolásához szokott, (lásd a vegyszerező mezőgazdaságot, a húsfogyasztáshoz "szükséges" un „haszon”- állatok erőszakolt, üzemi szaporítását és hizlalását, stb., szokott), modern ember semmibeveszi a bolygók által megtestesített teremtő őserőkkel való harmóniába kerülés szükségét és ennek következtében, vagy kiábrándulás, vagy tragikus megrázkódtatás éri, amikor rájön, hogy a harmóniába kerülés, éppen annak az életformának az átértékelését, megtagadását és lebontását igényli, amelyben él nemcsak ő, hanem az egész szociális környezete.
Természetes, hogy mindezért a Neptunusz negatív hatása kábulatvágyhoz és idegenségérzethez vezet az életet minden áron megnyerni akaró fogyasztói mentalitás gazdasági és politikai dzsungelében, és a posztmodern művészet tragikusan- elhízott, vagy éppen anorexiában szenvedő és ezért csont-sovány sztárjai által hirdetett hibás életmodellek káoszában. És, ha valamely, az első karmikus kríziseit ép tudattal megúszó ember megérzi, hogy a kulturális fikciók alapján működő civilizációban valami nagyon nincs rendben, és el akar indulni a megvilágosodás útján, a nyugati típusú civilizáció siker-modelljei által nyújtott útravalóval, lehetetlen lesz számára a benne is „munkálkodó” Neptunusz szellemiségét megértenie, és azzal élnie. Ugyanis, az Abszolút Szellem által létrehozott minden létezési formájával egybeolvadni és egyesülni (Az univerzális szeretetet átélni) ugyan lehet, de nem a szentimentális érzelgősség útján! Nem a hamis egységtudati állapotokat előidéző mesterséges módszerek és nem egzotikus spirituális mesterek jó pénzért árult, fény nélküli szeretet-ideológiák gyakorlása által.
A világegyetem nem szentimentális és nem pragmatikus (racionális), hanem kauzális. A Neptunusz princípiumához negatívan kapcsolódó kábaság e téveszméből ered: a kollektív szentimentalizmusunkat és a tudatalattink zugaiba rejtett hatalmi ambícióinkat, veszteség - érzésből eredő félelmeinket, összekeverjük az egyetemes együttérzésünkkel és az önkéntelen egységesülési – vágyakozási késztetéseinkkel. Fantáziálási késztetéseinket összetévesztjük a tudatos teremtő imagináció aktusával és ennek következtében fantáziavilágunkat (fantazmagóriánkat) a metafizikai realitással!
A negatív Neptunusszal tehát, vagyis annak a szó szoros értelmében vett „fantasztikus” negatív megnyilvánulásaival, amit képes megjeleníteni, nagyon, de nagyon vigyázni kell! Tudjuk: a teljesen negatív Uránusz, vagyis a 8-as bolygó szellemisége, más negatív őserők szellemiségével egy időpontban társulva, nem csak hirtelen előálló természeti és ez által egyéni, vagy családi katasztrófákat idézhet, hanem népcsoporti, esetleg népi katasztrófákat is. A 10 bolygó által megtestesített őserőnek, a Plútónak, vagyis az isteni igazság (A megváltás!) őserejét képviselő szimbolikus égitestnek, a „negatív hatásait” is ismerjük: ő áll minden egyéni, családi, vagy népcsoporti elkorcsosulásnál, spirituális, szellemi, lelki és fizikai eltorzulás hátterében, a hiányos (hiányzó!) szervekkel, vagy kevésbé látványos genetikai zavarok következtében kialakult torzszülöttek magzati létesülésének a hátterében. (Milyen hiu és meddő pl. a genetika azon állítása, hogy az ő tudományos beavatkozásai segítségével, az ilyesmi a jövőben teljességgel kiküszöbölhető lesz! Egyedi esetekben lehet, hogy el tudnak majd ilyen eredményeket is érni, de a hosszú távú következmények még végzetesebbek lehetnek, hiszen a genetika nem avatkozhat be az egész emberiségbe, nincs hatalma az isteni igazság szellemével szemben, akár tudatosan, akár öntudatlanul és önkéntelenül vétkező kismamák zavaros és feszült, negatív képzetekkel telt életképzeletébe – általános képzelet-világába.)
Ezek tudatában tehát, meg kell értenünk azt, hogy a kilencedik bolygó negatív megnyilvánulása - Például a mások személyének, személyiségének az ócsárlása, leintése, kigúnyolása, szélsőséges esetben: megbélyegzése! - vagyis a negatívan működő Neptunuszi szellemiség is, eredményezhet végzetes élet- és sorshelyzeteket. De legalábbis végzetszerű, un. misztikus sorshátráltatásokat, még ha nem is olyan látványosan, mint az Uránusz, vagy a Plútó! Az Egyetemes Teremtő-képzelet és szeretet őserejének a negatív manifesztációja ugyanis, nem pusztán az egyetemes szeretet hiányát, vagy a mágikus képzelőerő hiányát jelentheti, hanem azok ellentétét is. Vagyis: az ideavilág legfinomabb szintjein – Tehát a láthatatlan észlelhetetlenben és az érzékelhetetlenben - érvényesülő önkéntelen romboló jellegű képzetalkotási hajlamot (Pl. a negatív Plútóval, vagy Uránusszal társulva, önkéntelen ellenség-képzet alkotási hajlamokat, vagyis, mások személyével szembeni spirituális-képzeleti, gyűlölködési és neheztelési hajlamokat, sőt_ eltüntetési vágyat!), amit az ember a legtöbb esetben észre sem vesz, de amitől az a képzet még ott van és még inkább végzi a lassan, de biztosan ható rombolást, mint a katasztrófákat idéző Uránusz!
A negatív Neptunuszhoz, illetve a Neptunusz negatív szellemisége manifesztációjához tartoznak ugyanis, nem csak a képzeleti – tudati – lelki és testi fertőződések, vagyis a szektás és dogmatikus gondolkozáshoz és viselkedési formákhoz (mentalitáshoz!) kapcsolódik. Ezt bizonyítja pl., a rögeszmés mentalitás következtében megfoganó „abszurd” fertőzések és fertőződések létezése is. Tudjuk, ugyanis, hogy a szervezetünk állandó baktérium – és vírusfertőződési lehetőségeknek van kitéve, de nem véletlenül, csak bizonyos esetekben: bizonyos mentális és lelki állapotokban fognak rajtunk, azaz kapaszkodhatnak meg bennünk a vírusok! – Lásd az un fertőző korházak és szanatóriumok orvosainak, asszisztenseinek, nővéreinek és más, kiszolgáló személyzet tagjainak és ezek családtagjainak a nagyon ritka befertőződését. Sőt: lásd a lepra és pestis járványok idején missziós segély-szolgálatot végző papok és apácák „csodás” immunitását... Ez a megkerülhetetlen és cáfolhatatlan példa ara, hogy nem véletlenül és, vagyis, NEM az úgymond „tudományos lehetőségek” szerint működik a fertőződés. Hanem az egyetemes törvények és főként a rezonancia törvénye alapján! De ide tartoznak a hormonális betegségek és persze, a mesterséges önkábítás szenvedélybetegségei is: az alkoholizmus, a kábítószerezés és azok enyhébb formái: a „betegesen rendszeres” cigarettázás és kávézás is.
Az orvostudomány úgy képzeli, hogy teljességgel a fertőzés ellenes tömeges vakcináknak köszönhető az olyan veszedelmes járványoktól való megszabadulás, mint a pestis, a lepra, vagy a kolera, holott ez a vakcinák hatásánál sokkal nagyobb részt a materializmus azon jótékony hatásának köszönhető (Hiszen ki tagadná, hogy ilyen is van?), hogy nagyjából megszabadította a néptömegeket a vallásos dogmatizmustól, az ellenségképzeteknek a vallásos és tömeges szinteken történő intenzív átélésétől. A jelenség viszont, ha enyhébb formákban is, de megmaradt egyéni és kiscsoporti szinteken, és a tömeges kábítószerezés, az alkoholizmus, a rengeteg hormonális betegség, az AIDSZ, valamint az, az újonnan felfedezett tény is, hogy a vírusok a genetikai kódrendszerek olyan mélységeibe is képesek behatolni, hogy a vírusfertőzések is örökölhetőek, mindannak a jelei, hogy nagyon távol áll még az un. nyugati civilizációban élő, „felvilágosult” emberiség, a Neptunusz őserejének a megértésétől és az azzal való harmonikus együttműködéstől, annak az eredeti pozitív megtestesítési képességének a megszerzésétől!
Hát ezért nem kell engedni az ártatlan áldozati állappotokkal, az önsajnálattal vechikuláló önámító képzeteknek, mert egészen biztos, hogy ezek mögött ott lapulnak, és a nyomukban mindenképpen és óhatatlanul megszületnek, a személy számára, majd a tömeg számára is veszélyes, ellenség-képzetek. Mert nem csak a feleselni és a minket kritizálni még nem képes kiskorú gyermekeinket, vagy a ránk szoruló és nekünk teljesen kiszolgáltatott- és ezért élesebb kritika kifejtésre szintén képtelen, idős szüleinket kell szeretni, vagy a szintén ránk szoruló, és a szelídítés által nyomorékká tett házi állatokat, vagy az életterükből kiszorított és az állatkertek rácsai, vagy védő árkai és sziklái mögött nyomorgó és végső soron szintén magatehetetlen vadállatokat, hanem azokat is, akik igen is, képesek kritizálni is a tetteinket, vagy a ferde viselkedésünket. Mert az un. „szeretteinket” könnyű szeretni, hiszen ez a szeretet semmilyen különösebb gyakorlati felelősséget nem igényel. De az őszinte és építő jellegű kritikát kifejteni képes barátainkkal és ismerőseinkkel már egészen más a helyzet! Hogy az ádáz ellenségeinkről, akiknek a létezési szükségét hiába tagadja le a misztika, mivel a Polaritás egyetemes törvénye alapján azok természetes módon, kell, hogy létezzenek, már ne is beszéljünk! A legnagyobb Neptunuszi önámítás ezeknek a létezését, illetve a természetes létjogosultságát, letagadni! Hiszen ezeknek a képzetei így is úgy is lehatolnak a mélytudattalanunkba, és ha nem nézünk azokkal szembe, és nem törekszünk a szimbolikus jelentéseik kauzális értelmezésére, és ez által mágikus hatalmat biztosítunk a számukra, előbb . utóbb tönkre tesznek!
A szeretet egyetemes egységesítő lehetősége, vágya és kényszere azoknak a személyeknek is szól, akik megtudják és meg is merik mondani a számunkra az igazat (Tehát nem a rágalmazásunkat szolgálni hivatott hazugságokat, mert azokból semmi értelmeset nem lehet kiszedni…). Tehát a számunkra hamar kényelmetlenné váló, életerős felnőtteknek is. Sőt, még azok között is, azoknak is, akik nem köz-bűnözők ugyan, de erősen rossz indulatúak és rosszhiszeműek. Természetes, hogy ezeket ellenségeinkként érzékeljük, mivel érezzük, hogy az anyagi eszközeiknél és lehetőségeiknél (Technikai, gazdasági, vagy politikai) fogva, vagy a puszta életerejüknél és az általunk ellenőrizhetetlen rejtett, vagy látható – érzékelhető képességeiknél fogva, kényelmetlenné tehetik az életünket, illetve akár veszélyeztethetik is azt, amennyiben ellentétesekké – és ezzel ellenségessé - válnának az érdekeink, vagyis az élet értelméről alkotott elképzeléseink. Nem hiába mondja Jézus, hogy a szeretetünk őket is meg kell, hogy illesse. DE persze, az ártalmas cselekedeteikkel szemben vívott harcaink közben, illetve azok szüneteiben, feléjük áramoltatott diszkrét szeretet formájában, hiszen, nyilván, hogy az ilyen személy még csak azt sem tudja még, hogy mit kell kezdenie a saját szeretet képességével sem.
De meg kell illesse a mélyen átérzett és intenzíven megélt szeretetünk az ellenségesnek – mivelhogy kényelmetlennek, vagy veszélyesnek – érzékelt földi, fizikai, tárgyi világot is, mivel ha ez nem lenne, akkor nem lenne lehetséges az egyetemes kiegyenlítődésen alapuló abszolút egységbe olvadási lehetőség, vagyis a megváltás sem, hiszen a szellemi világ tulajdonságait és minőségét vissza tükrözni képes fizikai – természeti és általában a külső környezettől való visszajelzések nélkül, mi személyek sem lennénk képesek a megváltódásra, de maga az abszolút lét sem! És ez az élet nagy titka: éppen akkora intenzitással képessé válni szeretni a visszatükröző tulajdonságával, vagy minket bántó és sértő viselkedésével nekünk oly sok fájdalmat és szenvedést okozó külső fizikai – létet (személyeket) is, mint a belső szellemi és abszolút létet.
A mózesi tízparancsolat itt hibás, illetve hiányos! Az első három „törvényben” az Isten szeretetének a szükségéről beszél, illetve az Istenhez való viszonyulás etikájáról, majd annyival, hogy szeretnünk kell felebarátunkat mint önmagunkat, át tér az emberekhez való viszonyulásunk lelki boldogságot és egészséget biztosító etikájára hat pontban. És ezekben igaza is van. De nem csak abban hiányos, amiben Jézus kijavította mondván, hogy az ellenséget is kell szeretni. Hanem főként abban, hogy nem mondja ki azt, hogy főként a kényesek és a kényelmesek, de a buták által is ellenségesnek látott és érzékelt fizikai - tehát természeti és tárgyi! – világot is szeretnünk kell, amely a mi, mélyen rejlő karmánk szellemi jellegét kérlelhetetlenül tükrözi azzal, hogy fájdalmas sérüléseket „képes” okozni például. Sőt, még azt is, amely a katasztrófának nevezett megmozdulásaival, számunkra rengeteg un. „nehézséget”, hátráltatást, kárt és veszteséget, drámát és tragédiát tud okozni! Vagyis, annyi fizikai és lelki fájdalmat és szenvedést okoz, az által, hogy a bennünk levő személyi karmának a zavarait „kegyetlenül” és egy az egyben vissza jelzi, hogy egyesek ebbe bele is halnak.
Nos, a bele halás helyett, meg kell tanulni a fizikai lét szimbolikus jeleinek a jelentéseit helyesen értelmezni (És az asztrológia első sorban ezen alapszik, ez neki a funkciója!) És eközben és ezt követően meg kell tanítani saját magunkat a szeretet ellentétes lelki állapotait: a haragot, a mérget, a lelki – értelmi és érzelmi elzárkózást, a fájdalmas jelzésekkel és behatolásokkal szembeni ellenállást, a bosszú vágyat, sőt, még az ártatlannak látszó csendes neheztelést is, feloldani, azok pozitívan megfelelő mentalitását gyakorolni, vagy ha az utóbbi nehezen megy, akkor legalább a lelki – öntudati sérelmeket elengedni, és elbocsátani és megbocsátani… Az élet logikája arra vezet rá, hogy Jézus tanításai egyetemesen ércvényesek, és a minket sértő és nekünk kárt okozó személyeket és élethelyzeteket is, éppen úgy kellene szeretni, mint pl. a személyi kritikát igazságosan, következetesen, és logikusan gyakorolni képtelen, kiskorú gyermekeinket! Pedig ez, a megbocsátási és elbocsátási képesség-gyakorlásán alapuló, magas rendű tudáson alapuló, „lefelé” és kifelé is áramoltatott (gyakorolt) minél intenzívebb szeretet-képességünk, az életünk boldogságának a kulcsa és el-feltétele. Illetve a szellemi, lelki és testi egészségünk és épségünk megőrzésének a kulcsa és feltétele. Ez a karma-oldásnak, vagyis a rendeltetésünk beteljesítésének az egyedüli lehetősége, tehát az életünk nagy titka! Vagyis, éppen hogy a titok-nélküliségben, a titoktalanságban, az átlátszóságban, az őszinteségben, vagyis az önzés- mentességben, rejlik és életadóan és felszabadítóan képes hatni a szeretet mágikus ereje.
Ez a mindent legyőzni képes szeretetnek az egyetemes erejű mágikus titka. Ez a Lilith-ellenes és karma-ellenes magatartásnak a szakrális titka. Ezt, az elbocsátási, megbocsátási képességen alapuló, haragvás nélküli és minden körülmény között fenntartott, minimális ellenállások, tehát neheztelések nélküli egészséges alapállást kell személyessé tennünk a Neptunusznak a horoszkópunkból kiolvasható jegy- és házpozíciója és a (főként a negatív!) fényszögei által jelzett gyakorlati életfeladataink tudatosítása, és felvállalása segítségével.
És persze ide tartozik az Egyetemes Törvények közül a 9-es törvény leírása is, de az oly hosszú, hogy nem fogom ide másolni, hanem megadom a linket:
kozma-szilard-a-szeretet-a-nyitottsag-egeszseg-torvenye-t675.html
Belépés
GyIK
Keresés
- meggyőződtem arról, hogy folyamatosan testi jelzéseket is (de persze, lelki és szellemi jelzéseket is kapunk. Másrészt, ami óta internet használókká váltunk, majdnem mindenkinek van olyan, nyílt, vagy rejtett ellensége, aki árgus szemekkel figyeli minden életeseményét, azzal a szándékkal, hogy az illető személy mit árul el magáról, vagy a családja tagjairól, ahhoz, hogy azokat kifordítva, és elképesztő hazugságokkal kiszínezve, különböző rágalmazásokat írhasson róla. Az ilyen példák említését tehát jobb kikerülni. Persze, azt is tudjuk, de jelzem, hogy a Polaritás és a Fokozás ET-e figyelembe vételével is, hogy ez a fajta ellenséges "megfigyelés" sem keletkezik véletlenül. És talán az hasznos is, ha én egyelőre csak kimondottan teoretikus (teo - ria) szempontból vizsgálom a valóságot, mert most, amikor annyi figyelem elterelő borzalom van a világban, esetleg erre is nagyobb szükség van...
ez hogy van, de Mo-n államilag, illetve polgárilag, "kötelező" (figyelem: kötelező és nem állampolgári jog - tehát államilag biztosított lehetőség) a gyermekeket már 3 éves kortól óvodába járatni, amikor, talán senkinek nem kell magyaráznom a logosz olvasói közül, hogy azoknak otthon lenne a helye pontosan 7 éves korukig! És azt is remélem, hogy itt most senki nem áll elő a gazdasági szükségletekkel és egyéb ilyen hamisságokkal. Szóval kötelező, és ha ez nincs is beszabva a szeptember 1 után született 3 éveseknek, de az intézmények által abszolút elvárt igény (Ha csak lehet és nincs semmi rendkívüli akadálya...). Nos, ennek a kifejezett igénynek és elvárásnak megfelelően mi is beírattuk és el is vittük oda őket, még akkor is, ha ezzel kivártuk október 22-ét, a 3-ik születés-napjukat. - Na, most azonnal mennem kell, mert a hűlésből éppen valamelyest kilábalt, de még mindig köhögő Boglárka, illetve a hűlésbe pénteken visszaesett, de a tegnap délután 5 - 6 órán át mellettem alvó, és így valamelyest felerősödött, de azért még mindig mindig "bent levő" Bendegúz nem hagyja Violát számukra és az ők kifejezett igényére, nyugodtan palacsintát sütni... 
Folytat köv. tehát...
eleven "Skorpiónkkal" (Ők ugyanis nem "hiperaktívak", amikor egészségesek, hanem csak 
, tehát este fél tízkor, miközben az édesanyjuk is velük együtt alszik. - Ezt csak ezért írtam le, hogy tévedés ne essék és senkinek ne jusson eszébe az, hogy bármiféle differenciára is gyanakodjon, hogy amikor azt kérdem és állítom, hogy mi a fészkes fenének kell tehát egy közép-európai országban a 21-ik században az olyan piciny gyermekeknek, akiknek nem csak metafizikai szempontból, hanem igen is: az anya-természet szerint is, otthon az ágyaikban lenne még a helye? Miért kell azoknak a gyermekeknek is felkelniük és óvodásba menniük reggel tehát, akiknek éppen nem járnak el otthonról dolgozni a szüleik? (Én nyugdíjas, illetve itthon dolgozó asztrológus vagyok pl., a feleségem meg hosszabbított gyesen.)