ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

[b][b][b]Dienes István:
(Kutatómérnök, Magyar Stratégiakutató Intézet, Elméleti fizikai és Tudatkutatási csoport)



Naprendszer az emberi agyban

Mielőtt a címben szereplő érdekes kapcsolatot és összefüggést tömören kifejteném, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok asztrológus. Jelen írásomban nem az asztrológia gyakorlati vonatkozásáról szeretnék írni, hanem inkább azt világítanám meg, miért működhet ez a tudomány, mi áll a hátterében. Ehhez a most már több évtizedes tudatkutatási, elméleti fizikai és a Maharishi Mahesh Yogi által újrarendszerezett, és feltárt ősi védikus tudományban szerzett ismereteimre fogok támaszkodni. Ennek fényében talán most furcsának találja a kedves asztrológus olvasó, hogy akkor ez az írás mit keres egy asztrológiai lapban. Nos, a válasz egyszerű, Dr Janák Lajos, kinek ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy a fenti témát egy előadás keretében a Baktay Ervin Asztrológiai Egyesület tagjainak előadhattam, megkért, hogy írásban is foglaljam össze az előadás tartalmát az egyesület lapja számára. A másik okot viszont már a kedves olvasó tárhatja fel, mégpedig úgy, hogy megpróbál választ adni arra az egyszerű kérdésre, miért működik az asztrológia? Vajon a Naprendszer bolygóinak mozgása, helyzete, miért használható fel az emberi viselkedés, sorsfejlődés vizsgálatára, követésére? A legtöbben általában vagy nem gondolkodtak még el ezen a kérdésen, vagy úgy gondolják hallott, vagy olvasott információk alapján, hogy a bolygók közvetlen emberre kifejtett hatása, és ezek figyelembevétele az, ami az asztrológia működésének hátterében áll. Egy tudomány megismerésénél és használatánál fontos, hogy tisztába legyünk a miérttel. Mindig ez legyen az első, amit felteszünk, bármilyen ismeretrendszert is próbálunk elsajátítani. Miért? Nos, az asztrológia, pontosabban az ősi védikus asztrológia vagy Dzsjótish esetében én most ezt szeretném megtenni a kozmológia, a tudat és az agyműködés jelen korunkban felfedezésre került ismeretin keresztül.[/b][/b][/b]
Az elmúlt száz évben forradalmi ismeretekre tettünk szert a világegyetem születése, fejlődése, és ezen belül az anyag felépítése területén. Tudjuk, hogy a Világegyetemnek volt egy születési pillanata, ezt ma Ősrobbanásnak nevezzük, amikor is megszületett a tér és az idő, valamint azok a természeti törvények és anyagi energia-hullámzások, melyek az idő előre haladtával, valamint a tér tágulásából eredő lehűlés miatt végül a ma látható anyagi szerveződésekbe, csillagokban, galaxisokba és galaxis-halmazokba sűrűsödtek össze. Fontos tudnunk, ami egyben a kozmológia még megoldatlan talánya, hogy az indulásnál a Világegyetem roppant rendezett volt, mondhatnák azt is, hogy hatalmas információt sűrített egy pontba, mely mint újlenyomat, ma az anyag és a téridő kvantumszerveződésében, valamint a természeti állandók és törvények szerkezetében tükröződik vissza. Vajon, hogyan lehetséges ez? Nos, mindannyian „tudatában” vagyunk annak, hogy a Világegyetem téridején, energiáin és anyagi összetevőin túl tartalmaz egy másik fontos összetevőt, és ez a tudat. A jelenlegi agykutatás úgy véli, hogy az emberi tudatosság vagy információ észlelési képesség az anyag bonyolult szerveződésének és kölcsönhatási törvényszerűségeinek következménye. Ha ezt elfogadjuk, akkor ebből azonban az is következik, hogy az anyag, és az anyag viselkedését irányító törvények már az univerzum kezdetén is magukban hordozták a tudat jelenségének időben későbbi megnyilvánulási lehetőségét. Azaz a korai univerzum plazmaszerű anyaghalmazának kvantumos rezgései, illetve a téridő korai szerkezete szintén rendelkezett valamiféle tudatossággal, amit nevezhetünk egyetemes tudatnak, melynek kifejeződése ma az emberi idegrendszer működésén át megnyilvánuló tudatosságunk. Ezt azonban már az ősi védikus tudomány is felfedezte, és ezt az egyetemes tudatosságot nevezték el Brahmannak. A fentiek fényében tehát azt mondhatjuk, hogy a Világegyetem esetében egy tudati és anyagi fejlődésről beszélhetünk, ahol a tudatosságot, mint információ észlelő és keltő folyamatként értelmezhetjük a modern fizika szempontjából. Ma már az anyagi összetevők viselkedésnél és kölcsönhatásnál az energiák kicserélődésén túl alapvetőn információ cseréről is beszélünk, sőt, ma úgy gondoljuk, hogy az információ-megmaradás képezi az összes megmaradási tételünk (anyag-, energia- stb. megmaradás) valódi hátterét. Ebben a képben a tudatosságot, mint információt kelőt, átalakító és észlelő folyamatot definiálhatjuk, ahol az öntudatosság az önészlelt információként értelmezhető. Ezekhez az információ-átalakulásokhoz, akárcsak az anyag szerkezeti, helyzeti stb. átalakulásaihoz rendelt energiákhoz, szintén rendelhető egy új energiafajta, amit ma tudományosan topológiai energiának nevezünk, mely név a folyamatot értelmező matematikai leírásból fakad. E két energiafajta kölcsönhatása idézi elő az anyag tudatos észlelésének jelenségét. Azt is mondhatjuk, hogy az anyag valójában saját létezésének információját is hordozza, rendelkezik tudatossággal és öntudattal, mely ebben a másik energiafajtában képeződik le, és amikor két anyagi rendszer kölcsönhat, ez egyúttal tudatos észlelési, és információcserét is kivált. Az információ átalakulását, szerveződését azonban logikai törvények, folyamatok vezérlik, ami a tudat esetében az értelem jelenségét képviseli. Vagyis a fenti folyamatok az információ-struktúrák értelemmel történő felfogását is jelentik, azaz ezek a rezdülések a gondolat hullámzásaiként is felfoghatók. Ha belegondolunk ezt egy tudatos értelemmel felfogott Világegyetem esetében – márpedig egy ilyen világban élünk! - el is várjuk, azaz eleddig semmi mást nem tettünk, csak tudományosan is megalkottunk minden olyan fogalmi rendszert, amivel a tényszerű valóságot, és annak összetevőt megragadhatjuk, leírhatjuk. A tudat és az anyagként észlelt információ kölcsönhatásának - ami egyben az univerzum fejlődésének folyamata, ahogy fentebb láttuk - részletes vizsgálata azt is feltárta, hogy ez a dinamikus holográfia, vagy vetítés törvényszerűséget követi, amit tisztán logikai úton kapunk meg, mondhatnák azt is, hogy a Világegyetem önmaga nyilvánítja ki ezt a tényt. A holografikus jelenségekről tudjuk, hogy óriási információtárolási képességgel bírnak, s hogy az alkotók szerveződése mindent tartalmaz az egész rendszerről, azaz a hologram minden egyes darabkája tartalmazza az összes információt, amit a hologram hordoz, tehát akár egy pontjából is kinyerhetjük a benne tárolt információt. Ha az Univerzum szerveződését és fejlődését valóban egy ilyen folyamat vezérli, ahogy ma hisszük, akkor a fentiek fényében az is elmondható, hogy az időbeli fejlődésében az egész információ átadódik, és minden korábbi állapot leképeződik, mint emlék, az új állapotba. Vagyis a ma létező galaxisok, csillagok, bolygók, csillagközi gázok stb. állapotukban hordozzák az egész univerzum ezt megelőző összes fejlődési lépcsőjének emléknyomát, mint információt. Eddig eljutva, vagy már korábban is biztos megjelent önben kedves olvasó, hogy mi célt szolgál ez a kifejtés. Nos, a válasz egyszerű, a fentiekben elmondottak a Naprendszerünkre is igazak. Igaz rá, hogy rendelkezik tudatossággal, és az is, hogy az egész univerzum állapota tükröződik benne, még ha nem is fedeztünk fel ezekből mindent, és ez a tény ránk, emberekre, mint a Naprendszerünk egyik teremtményére is igaz. Testünk anyagi alkotói az univerzum egész fejlődésének következményei, szerkezetében és a tudatosságunk működésében pedig az összes természeti törvény tükröződik, értelmünkkel éppen ezért is foghattuk fel és fedezhettük fel ezeket a törvényeket. Az ősi védikus tudomány, mint a tudat egyetemes törvényszerűségeinek tudománya, ahogy erre Maharishi rávilágított, pontosan ugyanezt állítja, vagyis, hogy az emberi test felépítése, illetve annak működése az univerzum tökéletes mása. Ezt más szentiratok is kimondták, mint igazságot, a Bibliában olvashatjuk, hogy az „Isten a saját képmására teremtette az embert”. Ez pedig azt jelenti, hogy ha bennünk is tükröződik minden, ami a Világegyetemben megtalálható, akkor a Naprendszerünk is ott rejtőzik valahol bennünk. Eme irányelveket, illetve Maharishi útmutatásait követve dr. Tony Nader agykutató orvosnak mindezt valóban sikerült igazolni, melyet a Human Physiology, expression of Veda and the Vedic literature című kiváló könyvében részletesen is kifejt. Eszerint a véda, azaz a tiszta tudás hangokban kifejezett rezgései, ami a védikus irodalom szerkezetét is képviseli, valójában a Világegyetemet felépítő alkotók finomrezgései, mely rezgéseket a védákat kinyilatkoztató vagy megélő rishik a maximálisan kifejlett vagy megvilágosodott tudatuk csendjében hallottak, illetve láttak meg. Ennek elérésére speciális tudattechnológiákat alkalmaztak, mint például a Transzcendentális Meditáció vagy TM, hogy azt számunkra ma Maharishi elérhetővé tette eme ősi hagyomány közvetítése jóvoltából. A védikus tudomány egyik ága a már fentebb említett dzsjótish, védikus csillagászat vagy asztrológia is, melynek szerkezetéről - ami egyben a Naprendszerünk szerkezetét, illetve a különféle csillagképek lunáris és földről látott elhelyezkedését is tartalmazza - a kutatás fényében kiderült, hogy agyfiziológiánk egy speciális szerveződésével az úgynevezett limbikus rendszerrel és az ide tartotó funkcionális agyi összetevőkkel (Basal ganglia, talamusz, hipotalamuasz) áll szerkezeti kapcsolatban. Tömören azt is mondhatjuk, ahogy vártuk, hogy a Naprendszer ebben az agyi szerveződésbe képeződött le bennünk. A további kutatások pontosan kimutatták, hogy a védikus asztrológia (mely az összes ismert asztrológiai irányzatok egyik legősibb formájaként azok forrásának tekinthető) által figyelembe vett naprendszeri bolygók és az úgynevezett Holdcsomópontok, valamint a 27 lunáris csillagkép és a 12 zodiákus csillagképe az agyfiziológia bizonyos összetevőinek feletethető meg. Sőt az ehhez rendelt minőségek tökéletesen tükröződnek az adott agyfiziológiai összetevő által fenntartott folyamatokban. Így például a Nap, ami a védikus asztrológiában az Önvaló vagy Én, a király, a hatalom és az apa minőséget képviseli, tökéletesen tükröződik a talamusz elhelyezkedésében az agy közepén, szerkezetében és működésében. A Nap a naprendszer központja, körülötte kering az összes bolygó, és minden aktivitás forrása és központja. A modern agykutatás feltárta, hogy a talamusz működése felelős az önkifejezésünk összes átfogó jellemvonásának kiszámításáért, a tudatállapot váltásokért, az alvási folyamatok irányításáért. A limbikus rendszer középpontja, olyan akár egy király, hiszen minden itt zajló aktivitást ő irányít. Anatómiailag a talamusz körül egy idegnyúlványokból álló koronaszerű formációt találunk, az úgynevezett korona radiátát vagy radiális koronát! Ez olyan akár egy királyi korona. Ezt a dzsjótish meglátója Parashara rishi a Napként azonosította rendszerében. Ugyanígy például a Marsot az amigdalán belüli vörös nukleusszal azonosította, ami nemcsak színében, de működésében is a Marshoz rendelt minőségeknek feleltethető meg. Azt mondhatjuk tehát, hogy amikor Parashara tudata működésében, mely egyúttal az idegrendszere funkcionális szerkezeti aktivitásainak tükröződései is egyben, megélte eme minőségeknek a Naprendszer aktivitásaiban való tükröződését, egy tökéletes számolási rendszert tudott megalkotni, ahol a Naprendszer bolygóinak helyzetéből, egymáshoz való viszonyából közvetlenül tudott következtetni a nekik megfelelő idegrendszeri összetevők működésére, időbeli ciklusváltozásaira, és ezek személyiségjegyekben, viselkedési jegyekben való kifejeződésére. Vagyis a születési időpont pontos meghatározását követően, akár részletesen nyomon lehet így követni, a bolygók helyzetének figyelembevételével, az egyén viselkedési mintáit, környezettel való kapcsolatát és azok visszahatásait, hiszen ezek is a tudat kifejeződési, ahogy láttuk.
Most már tehát közösen is levonhatjuk azt az egyszerű logikust következtetést, hogy az asztrológia azért működik, azért is nevezhető tudománynak, akárcsak a csillagászat, mert révén következetes információkat nyerhetünk a bennünk zajló idegi és tudati folyamatokról, azok személyiségünkön való megnyilvánulásáról, és környezetre való hatásáról. Lehullott tehát az a sok évszázados misztikus lepel, ami eleddig az asztrológiát körbelengte, és feltárult az az egyszerű igazság, amit legbelül mindenki, aki ezt a tudományt műveli, érzett. S ez nem csak egy elképzelés, vagy filozófia, hiszen ezt a tudományt évezredek óta használják indiában sikeresen, illetve a fenti tudományos háttér fényében megérthettük a dzsjótisban használt úgynevezett jagja tudattechnológiák hatásmechanizmusát, melyek segítségével képesek az egyént érő kedvező hatások erősítésére, illetve a kedvezőtlenek gyengítésére. Ezen túlmenően ez a tudás most azt is megvilágította, hogy ez a rendszer miért használható tudatfejlesztésre, és a megvilágosodás, vagy mindentudás elérésére. Hiszen alkalmazásakor ez a tudás közvetlenül hat a fent megemlített agyterületekre, mely a rendszeres alkalmazás révén automatikussá teheti azt a finom tudati ráérzést vagy intuíciót, melynek révén pontos rálátásunk lehet mindarra, amit eleddig az asztrológiai térkép elemzése révén tárhattunk fel. S valójában ez minden tudás célja, hogy a végén a létezésünk részévé váljon, s éljük az ebből származó előnyöket a nap huszonnégy órájában! Ezt kívánom én is a kedves olvasónak!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/