Kozma Szilárd: A SZÁMOK ALKÍMIÁJA
"Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket." (Názáreti Jézus)
Az ezeredforduló tájékán több spekulatív, vagyis intellektuális - tudományoskodó és még több misztikus (egzotikusan zavaros) írás és ugynevezett tanulmány jelent meg a számok metafizikai értelméről és értékéről. - Mi több: a számok állítólagos mágikus erejéről és hatalmáról! - különböző újságokban, magazinokban, az un. paranormális jelenségeket elemző és hirdető lapokban, el egészen a komoly kulturális, teoretikus és irodalmi kiadványokig. Erdélyben a legigényesebb munka mostanig a kolozsvári Helikon című irodalmi lapban jelent meg Szőcs István irodalomkritikus tollából SZÁMOK NYŰGÉBEN címmel. Amikor nyolc évvel korábban e tanulmány nagy részét megírtam, egyrészt metafizikai kiegészítésekkel akartam árnyalni és ezáltal jelentéstartalmában mélyíteni a Szőcs István tanulmányát, másrészt személyessé szerettem volna tenni az olvasóim és hallgatóim számára a számok metafizikai jellegéről, innen - onnan beszerezhető (többnyire téves fantazmagóriának bizonyuló) un. metafizikai információkat. Az aritmológia metafizikai jelentéstartalma megértése, illetve az alapszámoknak mint spirituális értékhordozó őserőknek (ősminőségeknek) a megértése érdekében, kezdetben induljunk ki két jellegzetesen idevágó kifejezés eredeti - lényegi - jelentéstartalmából: a megszüntetni és a felszámolni kifejezéseknek a lényegük szerint, egymással homlokegyenest szemben álló jelentéstartalmából. Vagyis abból, hogy a mai szóhasználatunkban a kettő sajnos ugyanazt kezdte jelenteni, miközben lényege szerint mindegyik teljesen mást jelent. Azt nem kell különösképpen körülírni, hogy milyen jelentéssel bír a megszüntetni kifejezésünk. Valamilyen jelenségnek, folyamatnak, illetve ezek hatásának véget vetni, valamit a nullával egyenlővé tenni. Természetesen, az utóbbi vágy és törekvés egy negatív utópiát rejt magában, mivel ha valami egyszer létrejött a teremtésben, annak a következménye, közvetlen, vagy közvetett hatása soha nem szüntethető meg. Ezzel, a számunkra(!) végeredményben (visszahatásában) mágikusan veszélyes (agresszív) törekvést, magatartást és koncepciót jelentő szavunkkal szemben, a felszámolás - a fel felé ( - vagyis a szellem irányába történő) számolás kifejezésünk, egy olyan sors-kibontási, sors - tisztítási célból végzett megismerési műveletsorra utal, amely a reductio, a gyökhöz való visszavezetés nevű alkímiai műveletnek felel meg. Ennek értelmében (ennek segítségével) úgy szabadulunk meg egy számunkra (figyelem: számunkra, vagyis a mi személyünk számára!) károsnak ítélt jelenség vagy folyamat befolyásától (közvetlen, vagy közvetett hatásától), illetve egy kedvezőtlen sorshelyzettől, hogy a gyökerekig visszahatolva, megismerjük - feltárjuk és értelmezzük azt a képzeletünkben (az ideák világában) keletkező zavart (összetévesztést), amely a hasonlóság és az ok - okozat törvény következtéban, számunkra rombolóan, vagy zavaróan ható fizikai (pszichikai) jelenséget, állapotot, vagy/és helyzetet előidézte, létrehozta. Amennyiben sikerül magunkban felfedeznünk és belátnunk azt a tévképzetet (azt a tévhitünket), aminek a hatása alatt gondolkozva és cselekedve feszültségeket hoztunk létre magunkban és környezetünkben, és aminek a következtében letérvén a spirituális fejlődési utunkról, amiért végülis nehéz sorsba, szorult helyzetbe, vagy számkivetettségbe(!) kerültünk, betegek lettünk, vagy környezetünkkel fölösleges konfliktusok sorozatába keveredtünk, a gondolataink, érzelmeink és tetteink is felszabadulnak a felfedezett és felismert tévképzetnek (a minket mágikusan befolyásoló) hatása alól és előbb-utóbb a szervezetünk és a környezetünk is követi a pozitív átalakulás, az újra rendeződés -és vélhetőleg a harmonizálódás - utját. (Ez kell legyen egyébként a céla és törekvése a személyi horoszkópok felállításának is és nem a tudományoskodó jósolgatás.) A felszámolás tehát végeredményben olyan, a spirituális dimenziók szintjén véghez vitt személyes sors megoldás (a téves ideának - tévképzetnek a leleplezése és a helyes - egészséges teremtőideával való helyettesítése), amelynek a következménye egy negatív (romboló, zavaró) jelenségnek, folyamatnak, vagy állapotnak - helyzetnek a megszűnése. Ezért, a számok által megtestesített minőségi értékeknek (a szellemi hierarchiájának) az ismerete és a számok által megjelenített létmozzanatok által megadott erő-minőségek közötti különbözőségek és hasonlóságok ismerete végülis a felszámolás és a leszámolás (az ideális helyzetből a fizikai megvalósulás irányába folytatott műveletek végrehajtása: a pozitív személyi sors-modellezés), végül is a számon-tartás: a sors figyelésen alapuló életvezetés, alkímiai műveleteinek a helyes véghezvitele érdekében szükséges. Az aritmológia tudományáról, mint metafizikai beavatási rendszerről jobbat, azaz lényegesebbet írni, mint Hamvas Béla tette a Hermész Triszmegisztosz Tabula Smaragdinajához fűzött kommentárjában, nem áll módomban, és így más dolgom nem is lenne annak elolvasása és megértése után, mint hogy kiegészítsem a számok lényegi logikájáról asztrológusként megszerzett gyakorlati és elméleti ismereteimet a Szőcs István filológusi igényességgel és körültekintéssel megírt szám-tanulmányából szerezhető információikkal. De amiért a Szőcs féle tanulmány második felének a Helikon 1966, március 20 számában közölt anyagát a Tarot kártya első három lapjával (ikonjával) illusztrálta a szerkesztő - a laikus olvasó számára talán véletlenül -, kedvet érzek arra, hogy megkíséreljem (az imént említett elmélyítés és az árnyaltabb megvilágítás kedvéért) értelmezni a Tarot ikonjainak jelentése és a pitágoraszi (tízes) számrendszer jelei (számok) között létező összefüggéseket, analógiákat is. Mielőtt azonban erre rátérnék, vissza kell térnem Hamvas Bélának a Tabula Smaragdina kapcsán írt metafizikai tanulmányára, ahol Hamvas kifejti, hogy a számok azért ősmatrixok, vagyis egyetemes lételveket megtestesítő szimbólumok, mert minden egyes számnak elsősorban minőségi értéke és értelme van (És nem csak mennyiségi, mint ahogy a modern és a posztmodern ember képzeli.). Minden számnak tehát minőségi értéke van és ezt a minőségi értékét, az adott számnak, mint teremtési ősideát jelölő glifának (jelnek), az egyhez, az elsőhöz, vagyis az egyetemes egységhez: az Abszolúthoz viszonyított helyeződése, az elsőhöz való viszonya, az egyel szembeni helyeződése, pozíciója adja meg. Az aritmológiában és a metafizikában tehát, a számjelek nem mennyiségi értéket jelölnek, hanem metafizikai helyzeteket és állapotokat, vagyis teremtési mozzanatokat jelölnek (jeleznek). A számoknak ritmusuk is van a saját haladványaik szerint, valamint e haladványoknak a többi számmal szemben elfoglalt helyzete szerint (aritmosz). A számnak a hierarchikus pozíció-jelelő értékéből (értelméből) következtethetjük ki, hogy mi a ritmusa és logosza egy (adott és vizsgált) számnak. Ezért a szám tulajdonképpeni értékét és értelmét, a mennyiségi értékén túl, az adja meg, hogy milyen teremtési aktust (mozzanatot, fázist) jelöl az egyetemes létezésben az Abszolútumhoz viszonyítva. Az archaikus kori különféle aritmológiáknak az eltérése mindössze abból ered, hogy egyes aritmológiákban a szám hierarchikus értékét és értelmét egyértelműen az adja meg, hogy az adott szám milyen teremtési fázist jelöl, nem az oszthatatlan egy, az abszolútumhoz viszonyítva, hanem az első teremtő aktushoz, az első megnyilvánuláshoz: a Kettőhöz, vagyis a Fiúhoz, a második létezési állapothoz viszonyítva. Más aritmológiákban ez tovább halad és a viszonyítás a hármashoz: a szent háromsághoz történik. Ebben az aritmológiában a teremtés aktusa által kettőre: Teremtőre és Teremtésre, az eszenciára és szubsztanciára, a Fény és a Szeretet ősprincípiumokra bomlott abszolút-részeknek az újraegységesítő aktusát jelölő isteni hármashoz: az áthatolás, a megtermékenyítődés és a kiegyenlítődés aktusához, vagyis az első egy-ségesítő szentháromsághoz: a Szent Szellemhez (A legfőbb Logoszhoz) viszonyítják a számot és az így nyeri el a hierarchikus értékét, amit az egész aritmológiai rendszeren belül megtestesít, megjelől és képvisel. Ezért írja Hamvas Béla, hogy: "Minden archaikus beavatás bázisa az aritmológia. Az európai filozófiák alapja is az, ha nem is tudnak róla. Aritmológiának nevezik nem csak a számértelmezést, hanem az értelmezés összes következményeit is. Az archaikus arritmológiák közül Európa kettőt vett használatba. Az egyik az orfikus tízes, amelyet számrendszerének alapjává tett, a másik a kaldeus tizenkettes, amellyel az időt méri... Egyebek között a különböző mitológiák, sőt a naptárak /tolték/, a betűjelek(!) bázisa is aritmológia. A beavatás azért nyugszik az aritmológián, mert a dolgok megismerése, az életterv felépítése és megvalósítása is a számok rendje szerint történik... A szám értelmezése minden egyéb létezési mozzanat értelmezésének fundamentuma. A számkoncepció dönti el annak a világnak a szerkezetét és képét amelyben élek, s így annak az életnek az alakját és értelmét és súlyát és értékét, amelyet élek." Ahhoz, hogy megértsük, hogy mindezzel Hamvas miféle egyetemesen érvényes (mindig és mindenütt valóságosan érvényesülő) lét-igazságokra (tényekre) utalt, a következőket kell elfogadnunk: Mindaddig, amíg valaki számára a számokkal és a metafizikai számkoncepcióval való kapcsolat nem válik személyessé - Amit épp a jelen tanulmány segítségével próbálok az olvasó számára elérhetővé tenni! - és így a metafizikai számértelmezés megmarad számára számmisztikának, kuriózumnak, vagy, általános műveltségi elemnek, nem is válik számára otthonossá a világ, nem válhat érthetővé és átélhetővé számára az egyetemes - egész Létezés, amit az asztrológia és az alkímia elemivel együtt, a számok egzakt módon leírnak és ami a számoknak a lényege, minőségi eszenciája. Az egységes EGÉSZ létezés tehát nem egy absztrakció, hanem egy olyan, az egyének számára elérhető ideális lét-állapot, amivel az egyén közvetlenül és teljes lényével egybekapcsolódva, a személyes testi-lelki-szellemi funkcióinak a zavartalan működését elérheti. Ezáltal a teljes kapcsolat által, az Egy-Én: az egyén EGÉSZ-séges lehet, a test-lélek-szelem szentháromság egységének nem csak képzeletbeli és nem csak szentimentalista, hanem valóságos megtestesítőjeként is. A számok által megtestesített és megjelölt lét - eszenciákkal (őserőkkel) való személyes kapcsolatteremtés felvételében és megvalósításában szeretnék tehát ezzel az írásommal segítséget nyújtani olvasóimnak, ismerőseimnek és barátaimnak. Ennek érdekében viszont, arra kérem az olvasót, hogy most hagyja abba a tanulmány további olvasását, dobja félre felnőttes komolyságát és próbálja meg kiszámítani egyszerű gyermeki nyíltsággal a betűk metafizikai (analogikus) számértékeit tartalmazó, alább megadott táblázat segítségével és az alatta megadott (személyes) példa segítségével, a saját nevének és születési dátumának számértékeit, valamint a hozzá közelálló személyek "misztikus" számait és ezeket vesse össze a sajátjával. Ezután, a számára meglepő és érdekes felfedezéseket rejtő játékos szám-műveletek elvégzése után, próbáljon meg olyan banális összefüggéseket megfigyelni, mint a lakrésze és a lakcíme és a táblázat segítségével kiszámított személyi számai, vagy az élete más, fontosabb eseményének dátumából szerzett aritmológiai számértékek között. (Lehet ez a dátum például egy, az ő életében egy különös szerepet betöltő személlyel való találkozás, egy szerelmi beteljesülés dátuma, házasságkötési dátum, gyermekek születése, műtét, autóbaleset, vagy más fontos esemény is.) A gyanúsan sok „véletlen egybeesések” (amelyekről a következő hetekben - hónapokban kiderítheti majd, hogy nem is annyir véletlen egybeesések) megállapításán kívül, egyelőre ne vonjon le semmiféle következtetést, még akkor sem ha némely esetben döbbenetes összefüggéseket lesz kénytelen felfedezni. Inkább folytassa a fejtegetéseimet és a játék alkalmával felfedezett összefüggéseket majd akkor kezdje komolyabban vizsgálgatni, amikor annak a magyar kifejezésnek az értelmét fejtem ki hogy „az én számomra, a te számodra, az ő számára...”, vagyis azt, hogy mit is jelenthet számomra és az ön számára egy szám?
A betűk (VIBRÁCIÓS) számértékei:
A - 1 F - 8 L - 3 Q - 1 V - 6 B - 2 G - 3 M - 4 R - 2 W -6 C - 3 H - 5 N - 5 S - 3 X - 5 D - 4 I,J -1 O - 7 T - 4 Y - 1 E - 5 K - 2 P - 8 U - 6 Z - 7. Példa: 1) K - 2, O - 7, Z - 7, M - 4, A - 1, összeadásának (2+7+7+4+1) értéke 21, ami újból összeadva 2+1-et, tehát 3 -hármat ad, azaz a hármas egység számát, a lélek, a test és a szellem harmónikus (vagy éppenséggel harmóniátlan - ami a személyi alapállástól és a szellemi éberségtől, vagyis a tudatos megvalósítástól függ) hármasegysége elérésének a sorsszerű nehézségét és szükségszerűségét jelzi. E név számérték szerint tehát a szerzőnek a harmónia megvalósítása az egyik legfőbb sorsfeladata és nehézsége, vagyis a belső harmónia megvalósítása érdekében tett erőfeszítései és tudatos sor-lépései közben ütközik a legnagyobb nehézségekbe, megoldandó (felszámolandó) sorshelyzetekbe. 2) A táblázatból kivett betűértékek szerint a Szilárd név számértéke is 21-et tesz ki, ami másodjára is egy új (dupla) harmónia-minőséget (felső oktávot) jelképező 3 (2+l) isteni hármasegység - megvalósítási sors-kényszert (kényszerű, tehát ki- és elkerülhetetlen sors-helyzeteket) jelöl, egy olyan dupla misztikus egyesülési (unio mystica) életfeladatot, amit a szerzőnek meg kell kísérelnie elérni a saját személye tudatos átalakítása közben és azt követően, az élettársának a spirituális átalakulását követő harmónikus egységet. És ebben az esetben csakis negatív életútra, vagyis nehézséggel, betegséggel és tragédiákkal tűzdelt tévelygésekre: a legrosszabbakra lehet számítani, mivel a 3+3 hatot, a krízis, illetve az új értéktudat kialakításának a számát eredményezi. De erre utal a Tarot 21-es ikonjának a kezeiben tartott tekercsek is, amelyek közül az egyik lefelé mutat. És valóban: a szerzőnek éppen a szerelmi - élettársi és házassági viszonyai voltak dramatikusak, mind az ideális egység létrehozása nagy drámájának (és ezért: tragikus elválásainak) a szellemében indultak és vallottak kudarcot mindaddig, amíg saját személye (életképzelete) gyökeres átalakítását követően, a feleségének a személyiségét meghatározó életképzeletét is át kellett alakítania, annak ellenére, hogy épp ettől igyekezett mindig tudatosan tartózkodni. Mármint a felesége személyiségébe beavatkozni, azt önkényesen és a saját morális meglátásai, a saját boldogság-koncepciói szerint megváltoztatni. Öt évig tartó, elsősorban önmagával való viaskodást: szellemi és lelkiismereti krízist jelentett a szerző számára ez a hatos számmal analogikus kapcsolatban álló, krízist jelölő sorshelyzet, amíg természetesként el tudta fogadni, hogy férfiként neki kell spirituálisan a feleségét megtermékenyíteni és megértetni azzal, hogy mennire fontos neki az anyai állapot éás szerepkör elfogadása, mert hiába várja, hogy az saját magát képessé tegy az anyai - női áldozatra. De, amint az alábbiakból kiderül, ez a sors-kényszer épp azt az ötöst adó kettétörtséget jelezte, amit az egyesnek, illetve a tízesnek a kettővel történő elosztásából lehet kapni, ugyanis: 3) A szerzőnek még van egy hivatalos neve, a Botond, aminek a számértéke 29, vagyis 2+9, aminek a mennyiségi összege 11 és ez aritmológiailag összeadva végül 2-re vezetődik vissza. A szerző személyi horoszkópjában a Plútó (10) mellett, a Hold (2) foglalja el a legfontosabb helyet, hét fényszöget alkotva a többi bolygóval, amelyektől egészen külön állva, majdhogynem teljesen szemben áll, amiként az életében is, a beteges édesanyja személye meghatározza és az anyaság - a szülői öntudat problémaköre is teljes mértékben átszövi a sorsát - életét. A Kozma Botond Szilárd (3+3+2) végül nyolcat fog adni, ami arra figyelmezteti a szerzőt - a 17-es születési dátuma mellett, amely szintén nyolcat eredményez-, hogy élete folyamán igen erős megrázkodtatásokkal járó veszteségeket követő lelki-szellemi átalakulás, a spirituális újjászületés - megújhodás problémájával fog küzdeni igen intenzíven és ez a teljes fizikai megsemmisüléshez is elvezethet, amennyiben nem veszi észre magát és nem fog hozzá tudatosan az önátalakításhoz. 4) És itt jön a magyarázat, hogy korábban miért osztottuk el a 10-et két felé, hogy miért lakik a szerző 19 éve az ötös (5-ös) számú, két szobás lakásban. Az 1953 november (11) l7-i születési dátum aritmológiai összege ugyanis l0-et, vagyis 1-et ad, (1+9+5+3=18, 1+1=2, 1+7=8, és: 1+8=9, továbbá: 9+2+8=19 és így: 1+9=10, de 1+ 0 = 1) aminek már nagyon összetett, de a pragmatikus európai gondolkozás szerint, a "dupla vagy semmi" lenne a lényegi jelentése, vagyis az, hogy a szerző életében nincs kitérési lehetőség a teljes harmónia (kiegyenlítődés) megvalósítása elől, nincs lehetőség a lustálkodásra és a spirituális korrupcióban eltöltött életre, sőt évekre sem. Az eredmény attól függ, hogy a szülött az adottságait, képességeit és értelmi - szellemi potencialitását milyen, miféle hatalomnak a szolgálatába állítja, hová és miért használja fel azokat? Erre vonatkozóan, sejtések szintjén, a legtöbb amit minden ember két ezer éve már megtanulhatott volna: "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." A szerzőnek ezt soha nem szabad elfelejteni és mindig az abszolút (végső) igazságot kell megkeresni és annak a szellemében (az abszolút kiegyenlítődés és újjáteremtődés fényében) kell mindenben eljárnia és az életútját ebben a spirituális meghasonlás mentes alapállás szerint folytatni. 5) Az 1 és a 8 összege 9. A 9, amint látni fogjuk a szeretetnek az isteni egységbe való beágyazódást végrehajtó és lehetővé tevő mágikus ereje. Ezt, az egyetemes szeretet-képességet, ezt a haragvás, neheztelés és bármiféle - bárminek a - megszüntetési képzettől és vágytól mentes egyetemes szeretet-éberséget kell a szerzőnek önmagában minden körülmény között és szüntelenül felfedeznie - megtalálnia és kifejlesztenie, annak érdekében, hogy személyi rendeltetését beteljesíthesse.
Az aritmológia nem mágikus bűvészkedés, nem piaci, vagy vallásos népünnepi szerencse-szám keresés, irracionális misztika, hanem az egyetemes teremtés mozzanatait (folyamatait, teremtési aktusait) és állapotait a számokkal, mint hierarchikus idea-jelekkel és a számok egzakt logikai rendjével követni és leírni, elemezni és rendszerezni képes, a mennyiségi matematikát (a számoknak csak kimondottan a mennyiségi értékével operáló matézist) a személyesítés által kiegészíteni képes tudomány. Ezért az aritmológia, nem precíz, hanem egzakt (- mert a mindennapi személyes létezésünket a lét egyetemes őselveivel, őserőivel és ezáltal a teremtő ősforrással is közvetlenül és határozottan összekötő) metafizikai (fizika feletti, fizika előtti) tudomány. Amennyiben valaki még mindig mágikus számmisztikát ért az aritmológia kifejezésen és mágikus (varázs) erőt tulajdonít a számoknak, olyan egyszerű tényre emlékeztetném, hogy, akárcsak a fényképezés a primitív személyek tudatában, akik sírni kezdenek, ha saját fényképüket meglátják, azt kézelvén, hogy a fényképezőgép ellopta a lelkük egy részét, a számítógép, vagy a televízió képi megjelenítő képessége és információközvetítő lehetőségei is egy, a civilizációtól elszigetelten élő személy tudatában bizonyára bűvös és nagyon misztikus képzeteket keltenek, de az informatikuséban vagy a az elektronikus tudatában egyáltalán nem. Sőt: kamerák mögött ügyködő filmes, vagy tévéstáb tudatában sem.
II. A magyar nyelv metafizikája és a számok minőségi éréke közötti összefüggések
Az Európában használt pythagoreuszi (orfikus) aritmológia a számok által megjelenített tíz léteszencia viszonyrendszerének a tudománya és ezért nem választható el egyértelműen a hetes aritmológiára épülő alkímiától, a hármas és a négyes, illetve a tízes és a tizenkettes aritmológiára épülő asztrológiától, vagy a huszonkettes kabbalától, de nem is téveszthető (zavarható ) össze azokkal. Amint Hamvas Béla is figyelmeztet erre, a Tabula Smaragdinához írt tanulmányában, a miszticizmus akkor keletkezik, amikor különböző aritmológiákat zavarosan összekevernek. A számok jelei: szimbólumai (hieroglifái: hely - jelei), akárcsak a bolygók és az alkímiai alapelemek és alapműveletek szimbólumai, olyan teremtési aktusokat, folyamatokat, állapotokat, létmozzanatokat és létezési szinteket jelölnek meg számunkra, amelyekhez pontosan úgy és olyanképpen kötődünk személyesen és csoportosan is, ahogy például az asztrológiai meghatározottságaink által kötődünk bizonyos lételvekhez. (Teremtési ősmintákhoz) És ugyanúgy: ezeknek a kozmikus őselveknek mi vagyunk egész tudatos és öntudatlan személyi felépítettségünkben a tudatos és harmonikus, vagy öntudatlan - és ha öntudatlan, akkor menthetetlenül diszharmonikus - megtestesítői és képviselői: Kos, Bika, Ikrek, stb. Ezek a létezésnívók testi-lelki-szellemi élményeinkben, önkéntelen késztetéseinkben, tudatos szándékainkban, nyers ösztöniségünkben, különböző képességeinkben, tehetségeinkben és fizikai erőnlétünkben jutnak kifejeződésre az alaptermészetünk és tudattalan szellemi meghatározottságaink által. Ezért ezekhez, a személyi alaptermészetünket is meghatározó létmozzanatokhoz és létminőségekhez való viszonyaink jutnak kifejezésre az önkéntelen vágyaink, érzéseink és gondolataink által is, vagyis a változó tudatunk és természetünk által. Ezek az általunk is megtestesülő ősideák viszont a megnyilvánult létezésnek az Abszolútumhoz, tehát az Egységes Egyhez (a számok által megjelenített) viszonyított különböző vibrációs állapotoknak (fokozatoknak) felelnek meg. És ugyancsak ezek a különböző vibrációs fokon (létezési nívón) tömörülő ősideák, amelyekkel állandó kapcsolatban vagyunk az auránkon, vagyis a spirituális testeinken keresztül, sajátos színezetű vágyak, ambíciók, akaratok, félelmek, más érzések, gondolatok és képzetek formájában hatják át az életképzeletünket újra és újra, az állandóan alakuló - változó személyi tudatunkkal összhangban, egész életünk során. Hogyan lehetnek tehát személyesek számunkra a számok? - Gondolom, e mondat önmagáért beszél: hogyan tehető személyessé SZÁMOMRA a szám? Egy bizonyos szám? Az én számomra hogyan hat egy másik embernek a száma, hogyan fér azzal össze? Azaz, milyen viszonyban van az ő száma az enyémmel, hogyan kerülhet az ő száma az enyémmel összhangba (vagy diszharmonikus viszonyba: konfliktusba)? Hogyan kerülhetek kommunikációba, barátságba, vagy bármiféle személyes kapcsolatba vele? - Úgy, hogy önkéntelenül, vagy tudatosan az én számommal összehasonlítom, attól megkülönböztetem és a számok értéke alapján viszonyt állítok fel az adott személy száma (a szám által jelőlt eszenciális létstruktúrája) és az én számom között. Anélkül, hogy "a délibábos szívű nemzeti büszkeség" (Szőcs István) csapdájába esnénk, be kell látnunk, hogy a magyar nyelv még mindig telítve van a metafizikai lényegek szerint való gondolkozásra visszautaló kifejezéssel. A magyar nemzet tagjai egészségének a romlása és főként a rohamos fizikai sorvadása például, első sorban annak köszönhető, hogy a nyugati pragmatizmus hatására, vagyis az öncélú mennyiségi-gazdasági fejlődés-szemlélettel járó életmodellek, koncepciók teljes térhódításának hatására, több évszázada nem vagyunk képesek anyanyelvünk spirituális logikájára, ős-eredeti lényegi tartalmaira és finom jelzéseire figyelni. Nem tudjuk lehallgatni anyanyelvünket, nem tudunk ősi rációnkra figyelni. Ezért például: 1. Nem tudjuk (fel sem fogjuk) és nem is érdekel már, hogy mit is jelent tulajdonképpen az, hogy VISSZAÉLNI valamivel. Vagyis visszaélni saját képességeinkkel, adottságainkkal, helyzetünkkel, mások türelmével, idejével, jóindulatával, bizalmával, jóhiszeműségével: spirituálisan visszafelé fejlődni, karmikusan beterhelődni, szellemi zavartságba jutni: a ravasz és alattomos, figyelemelterelő stratégiázás, a magyarázkodás, az önigazolás szellemrontó labirintusába, örvényébe mind inkább belegabalyodni. 2. Nem tudjuk, hogy mit is rejt valójában a „ROSSZUL JÁRNI” kifejezésünk. Tudniillik a spirituális lényegünktől, életünk eredeti céljától és rendeltetésétől, vagyis az Egyetemes Lét, vagyis a Teremtés eredeti rendeltetésétől (a megváltó egyetemes kiegyenlítődés elérésétől), és ez által a saját szellemi életprogramunktól távol járva, tévelyegve az életutunkon, sebesülést, törést, vagy más „véletlen” balesetnek tűnő, figyelmeztető jellegű visszajelzések tömkelegét elszenvedni. Nem véletlenül mondjuk azt, akkor is, ha a fejünket betörjük és akor is, ha kifosztanak, kirabolnak bennünket, hogy roszúl jártunk. A mayar nyelv (őseink nyelve) jól tudja, hogy csak az a személy jár rosszúl (porul jár: porba kerül), aki nem az általános emberi rendeltetés szeriint és az aki nem a saját spirituális életprogramja szerint él, cselekszik, gondolkozik és képzeleg huzamos ideig. És ugyanitt, azt is jól tudja a magyar nyelv, hogy aki valamiben sántikál, az nem épp az egyenes útat választotta célja eléréséhez. Persze, babonás fanatizmus lenne részünkről azt állítani, hogy minden sánta ember tévúton jár spirituális szempontból, hiszen az öröklött spirituális családi programok áldozata is lehet valaki úgy, hogy az örökletes negatív szellemi családi program, amit az édesanja igen intenzíven át élt az ő fogantatása előtt, az ő fizikai testében is formát ölt és már születésétől fogva járási hibával, lába bizonyos deformációjával jön a világra, de, és éppen hogy ő az az utód, aki megállítja és egész szellemiségével, világos és a diszkrét szeretetre képessé vált személyiségével, életével, sorsával, sőt: esetleg spirituális tanításaival is feloldja a családi karmát. Ilyenkor tehát nagyon óvaosnak - ébernek kell lennünk és még jobban oda figyelnünk, hogy ne személy ellenes, hanem helyzet- meghatározó és helyzet vfelismerő kritikát gyakoroljunk. 3. És nem tudjuk már igazából azt sem, hogy mit is jelent tulajdonképpen az oly sokat használt EGÉSZ -ség szavunk sem (A test-lélek-szellem zavartalan harmonikus egységét, egységes kiegészülését.) és ahelyett, hogy a megzavart, ketté tőrt (Kétségessé, KÉTESSÉ VÁLT) egesz-ségünket, vagyis az egész-séget önmagunkon belül próbálnánk helyreállítani, az azonnali hatást eredményező: modern gyógyszergyártás termékeivel mérgezzük a szervezetünket és a természeti környezetünket. Ennek a szerfölött bőlcsnek tűnő tudományos alapállásnak a primitivizmusa miatt, valamint a szervezet-részeket és tűneteket kezelő orvosi ideológiák, az orvostudomány sikerhajhászata és haszonleső elvetemültsége által létrehozott és fenntartott szellemi - spirituális sötétség miatt, aggodalmaskodunk, szorongunk és mérgelődünk (mérgezzük magunkat, azáltal, hogy a negatív lelki folyamatok hatására a szervezetünk méreg-anyagokat termel és mérgezi a megfelelő szerveinket). És emiatt, általában mindenben a külső helyzet javulásán szorgoskodunk, új betegségfeltételeket teremtve magunknak és szeretteinknek ezzel az egyik testi betegséget okozó szellemi és lelki krizisből a másikba zuhanunk a felszíni megoldások sorozatában. 4. És végül, és ugyanúgy a számokhoz is elérkeztünk: nem értjük már igazán, hogy mit jelent félni (fél embernek lenni) és SZÁMKIVETVE lenni. Azaz: a fent kiszámolt személyes számom által jelzett helyemről elmozdítva, tehát az eredeti sorsprogramomból kivetve, önmagamtól, életem céljától és létem sajátos értelmétől, szinétől és javától távol, számtalanul, jeltelenül, idegenen, zavarosan és fölöslegesen bolyongva létezni. Szélsőséges esetekben, az ilyen élethelyzet és az ilyen helyzettudat következménye könnyen lehet a személyiségtudat teljes felbomlása és önfeladása: a személy jeltelen /számtalan/ eltűnése a világmindenségben. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sok, úgymond józan eszű, a modern szóhasználat értelmében racionálisan gondolkozó személy számára mindez erőszakolt belemagyarázásnak tűnik. Az ilyeneket arra kérem, hogy tartsák meg továbbra is az egészséges kételkedésüket és csak azt a tényt fogadják el egyelőre evidenciaként, hogy létezik egy, az ő általuk megszokott és különösen a kommunista ideológiával megfertőzött keleteurópai iskolákban - egyetemeken jól a tudatokba vésett gondolkozási modellek fölött álló, vagyis a lineáris algoritmusokra alapozott racionalizmust meghaladó, egyetemes lét- és teremtés rendetetés szerinti racionalitás /logosz/ amely mind a fizikai természetben, mind a szellemi világmindenségben érvényesül. És, hogy ezt a magasrendű egyetemes logoszt igenis képesek visszatükrözni az eredeti jelentéstartalmuktól még meg nem fosztott ősi magyar szavaink, kifejezéseink. És fogadják el azt, hogy létezik valahol az emberiség archaikus múltjában elfödve egy, a mai szavak értelmét meghaladó, egységes ősi nyelvi logika (filo-logos) is, amit a mindennapi józan gyakorlatiasságunk eltemetett. Ilyen például az ősi tudás is, amit magyar őseink még valamikor gyakoroltak: aki a fejét nem tudja önerőből és természetesen a nyakán tartani, az a Kos által képviselt ősprincípiummal, vagyis a spontán és egyértelmű lét megnyilvánulásokkal, a közvetlen (úgymond becsületes) célratöréssel, a bátorsággal, a határozottsággal, az erélyességgel, a világos és tiszta beszéddel és ezáltal a tisztánlátó döntőképességgel, a személyes felelősségvállalás lételvével nem képes harmóniába kerülni. Ezért az ilyen személy, spirituális szempntból nem lehet alkalmas nem csak arra, hogy egy egész nép, hanem arra sem, hogy egy kis számú csoportnak a vezetője gyen. Őseink semmilyen körülmény hatására nem választottak volna meg nép-vezérnek olyan embert, aki a fejét nem tudja saját erejéből a vállain (a nyakán) tartani. Sőt: őseink bizonyára olyan csoportból (pártból) sem választottak volna maguknak vezért - vezetőt, amely csoportban ilyen személy az egyik fő hangadó. De elfelejtettük a központi (a teremtő erejű képzetek alkotására utaló) kulcsszavunknak is az eredeti jelentéstartalmát, amely a hermetikus filozófusok által megfogalmazott Egyetemes Törvények első pontjában, a Teremtés Törvényében leírtak jelentésével és annak összes következményével kötötte össze valamikor a magyar őseinket. Ma már nem tudjuk igazából, hogy mit jelent "képesnek lenni"! Őseink tudták, hogy az ami az embert az életében igazán vezeti, az életképzelete: az imaginációja. Tudták, hogy az ember központi (személyes) eól, amit el akarok érni. Az ember legfőbb életereje az ő élet-képzeletének a materializáló képessége, amely közvetlenül az egyetemes létezés szerinti látásmóddal, vagyis az Isten-látással és az isteni látásmóddal - a tisztánlátással és az egységlátással - függ össze. Őseink tudták tehát, hogy ahhoz, hogy valamit megvalósítsak, hogy létrehozzak, előbb intenzív és részletes képet kell alkotnom magamnak - magamban arról. És viszont: amiről a szokásostól eltérő, finoman körvonalazott, intenzív szellem-képet alkotok magamnak, amit tehát igen gyakran forgatok finom képzeletvilágomban, azt előbb - utóbb megvalósítom, beidézem mágikusan a sorsomba - életembe. Vagyis, akkor is, ha nem teszek gyakorlati lépéseket annak megvalósítása érdekében: beidézhetem magamnak akaratlanul is. Azt a képet - képzetet tehát, amit a tudatosan, vgy öntudatlanul (a spirituális struktúrám színezete és jelege szerint) a szellemi képzeletemben hordok, materializálom. Következményekről is említést tettem az imént: próbáljuk csak végiggondolni, hogy mi lett az un. magyar ember által oly előszeretettel és nagy magyaros ügybuzgalommal gyakorolt sőtét jövőkép idézés következménye? A hamis hit (a kivagyiság, illetve a hipokrita kereszténkedés) és a hitetlenség, illetve a "nehéz sors", vagyis a személyi életprogram, elleni lázadás és neheztelés következménye? A hamis és téves (gazdasági) étréktudat, illetve a rossz értékítélet következménye? És mi lett a személyközti erkölcsi viszonyok problémakörét megjelenítő Nyilas napjegy által megtestesített spirituális erőtérhez tartozó magyar nemzet fiai által, szinte előjogszerűen gyakorólt, zamatos káromkodásoknak - és itt főképp az istenkáromlásokra gondolok - a történelmi következménye? -A szétszaggatott és szétszóratott nemzet és a „Csonka Magyarország.” - Persze a dolog egy kicsit összetettebb, mert nem csak a Szeretethez, az isteni egységtudathoz kapcsolódó mágia tőrvénye gyakorolja hatását ilyen nagy horderejű történelmi folyamatokban és eseményekben, nem csak az öntudatlan (de attól még felelőtlen) negatív szellemidézés következményei jelentkeznek egy Trianoni paktum alkalmáal, hanem a többi kilenc egyetemes tőrvény hatása és hatásmechanizmusa is, mint például a Rezonancia (A Hangoltság, vagyis az azonos szellemi állapotok vonzódásának a törvénye), a Kiegyenlítődés tőrvénye, a Ciklus és a Ritmus tőrvénye, valamint a spirituális fejlődés (sors-feldolgozási képesség) törvénye is. Ezeknek az összegező törvénye alapján ugyanis, a Karma törvénye, vagyis AZ OK ÉS AZ OKOZAT, a hatás és a visszahatás törvénye alapján és persze a teremtés eredeti céljának és funkciójának az alapján (sajnos, de való:), spirituális szempontból ÁRTATLAN ÁLDOZATOK nem léteznek, bárrmennyire is tűnik ez a spirituális tény felháborítónak, sőt lehetetlennek, a gázkamrákhoz vezető könyörületesség eszmerendszeren csiszolódott, humánus - realista tudatunk számára. És azt is meg kell említenünk e helyen, hogy nem csak a káromkodásokkal dúsított magyar képzelőerő az okozója a nemzet szétmálásának, hanem ugyanekkora mértékben hozzá járult ehhez a Trianoni béke - paktum által által véglegesített nemzet-széthulláshoz a gyermekáldással való szembehelyezkedés, a teremtés első törvényével szembeni negatív (gazdasági alapú) ambícióknak és tevékenységeknek (magzateltevéseknek, terhesség elleni védekezéseknek) amelyet a környező népek előtti másfél - két évszázaddal korábban kezdtünk gyakorólni. És egyedül az Isten a megmondhatója, hogy nem-e ez, a teremtés első törvényével szembeni nemzeti vétek, az Isten első akarata elleni lázzadás, a személyes sorsot adó Istennel, az egyetemkes lét-akarattal szembeni magatartás vezetett Trianonhoz, vagy a sajátosan zamatos, "magyaros" káromkodások? Illetve az, hogy a káromkodásokban évszázadokon át megnyilvánult Isten akarata: a sors elemei elleni belső lázzadás, spirituálisan azonos következményekkel járt-e a több mint két évszázada folyó, a teremtés törvényével szembeni nemzeti vétekkel, a gyermek áldás elleni szembefordulással, teremtési tervvel, a teremtés eredeti rendeltetésével: a gyermekáldással szembeni folyamatos össz-nemzeti vétkezéssel? De maradjunk a számoknál és a számokkal való személyes kapcsolatunknál. E metafizikai filológiai kitérés után, talán jogosnak tűnik az itt felvetülő kérdés: hogy a csodában nyerhetünk, mindössze egy betű-táblázatból kivett bizonyos számok özeadása alapján, valamint a születési évünk, honapunk és napunk aritmológiai összeadása alapján, egy a spirituális struktúránk lényegi színezetét kifejező számot? A kérdésre válaszolni nagyon egyszerű lenne, de a mennyiségi gondolkozás útvesztőjébe tévedt, modern ember számára, a tény természetes egyszerűségében kimondva és megnevezve „őrültség számába megy”. Képtelenségnek tűnik ugyanis a modern ember számára, hogy neki igenis lehet egy, az egész lényét egy meghatározott spirituális (kozmikus) összefüggésrendszerbe beágyazó, a világrenddel és a szellemi evolúcióval őt bizonyos interrelációba helyező száma. Egy olyan szám, amely őt és személyes sorsát, e szám igazi (és személyes) jelentésének tényleges megismeréséig, meghatározza. És még nagyobb őrültségnek tűnik számára, az állítás, hogy mihelyt felismeri és ténylegesen magáévá teszi a valódi személyi számának a rá vonatkozó igazi jelentését, ez által képessé válik feloldani ezt a determinációt és kiléphet az addig vak-véletlennek képzelt, negatív sors- meghatározódások labirintusából. Egyesek még azt is képtelenek elhinni, hogy ennek a számnak a segítségével egy ember képessé válhat kezébe venni a sorsát. Az, hogy valaki képes lehet a saját életéért, cselekedeteiért, szavaiért, és gondolataiért minden felelősséget magára vállalva, a számára adott körülményeketet a javára fordítva (harmónia készsége kialakítáára használva), egészségessé és boldoggá válni. Hihetetlen, felfoghatatlan és ezért elfogadhatatlan (Lásd, a szkeptikusok nyomorúságát.). E tény racionális megértése érdekében még egy kis kitérőre van szükségünk: Amikor az ember még nem szavakban, fogalmakban, hanem képekben gondolkozott, amikor inkább érzett és látott, akkor amikor az élet-látása: fizikai és pszichikai érzékelése és a gondolkozása egyetlen egységet alkotott, a mai formájukban de főleg a mai jelentésükben nem léteztek a számok, a betűk és a szavak. Azok az érzést és gondolatot kifejező jelek, amelyek segítségével önmagát a külső világgal szemben és az egyetemes világrenddel való személyes viszonyában meghatározta - megjelölte, a hieroglifák voltak. Vagyis hierarchikus szimbolumok. Ezek az egység-jelek idővel degradálódtak, szekularizálódtak (pragmatizálódtak), szétváltak és az asztrológiai szimbólumokon kívül a számok voltak azok a jelek, amelyek vibrációs színezetük (értékük és értelmük) szerint, megőrizték minőségi jelentésüket is. Ezt mindaddig, amíg ezeket a jeleket, nem kezdték egyre inkább csak a mennyiségi jelentésük szerint használni az anyagi világ minél részletesebb és pontosabb leírása és megismerése érdekében. Ezzel a ténnyel önmagában még nem lett volna semmi baj, vagyis azzal,ha ha ezzel a mennyiségi matematikával a fizikai valóság pontos leírását, rögzítését és kutatását - modllezését végezték volna el mindössze. De e szám-rendszerrel létrehozott mennyiségi matematika fejlődése közben, ezzel párhuzamosan, az ember bele tévedt és bele szorúlt teljesen az anyagi ismeretek rengetegébe és egyre kevésbé kzdte látni a fától az erdőt: az anzagtól a szellemet. Nem lett volna semmi baj tehát, ha a modern ember nem veszett volna bele az anyagi világ részletkérdéseibe és nem keresett volna magyarázatot, célt a vágyai kielégítésére és orvoslást az összes bajaira kizárólag az anyagi világ működési mechanizmusa kiismerésének és e "reális" ismeretanyag pragmatikus felhasználásának segítségével. Így lett ugyanis lehetséges az, hogy az ember a figyelmét kizárólag az anyagi világ törvényszerűségeinek a kiismerésére fordította, az anyagról való ismereteinek a gyarapítása segítségével történő egyetemes ismeretek tágítása és gyarapítása helyett. Így feljetete el a magyar tudmányos világ is, illetve a magát szelleminek nevező tudósi réteg azt például, hogy a számok minőségi értékére utalnak vissza már csak az első, második, harmadik, stb. kifejezéseink következtében is. A történelem hajnalán a szám sokáig tartotta az egyetemes érvényű jel-értékét, értelmét, miközben a nyelvi közléshez alkalmazkodó glifák szavakká, szótövekké, szótagokká, majd különböző absztrakt fogalmak alkotására alkalmas betűkké degradálódtak. A székely rovás írás első négy jele kimondottan emlékeztet a római számok jeleire. Eredeti számértékét nagyjából az ősi nyelvekből kialakult modern nemzeti nyelvek betűrendszere is megőrizte.
A tíz alapszám konkét alkimiai jelentése IV. Az archaikus mediterrán kultúrában Az egynek, vagyis az elsőnek megfelel az Alef valamint az Alfa ősi írásjele, ősszimbóluma (ideogrammája). Ezek, a hieroglifák a létezés különböző metafizikai hierarchiáinak megfelelően, Istent, lét-tudatot, egységes létezést, öröklétet, Én-t, napot, fényt, szellemet mágust, életet, és az anyagi létezés szintjén, ökröt, vagy tevét jelentettek. Ezért az A-nak és az Á-nak, valamint az I-nek és az Ínek (amit angolul ájnak ejtenek ki és szintén én-t jelent) ma is egy (tehát:1) a számértéke. És ugyanaz a helyzet a különböző, más kultúrák és más nyelvek ideogrammáiból deriválódott betűkkel, amelyeknek azonos a számértéke (ezért például a Q-nak is 1. a számértéke.) A kettőnek és a mai B-nek megfelelő Beth és a Béta (Betha) Istennőt, Holdat, főpapnőt, anyát, mágiát, sejtelmet, sorsot, tudatalatti tartalmakat, lelket, termékenységet, bőséget, szaporodást, termést, ikret, tükröt, tükröződést, madarat és házat is jelentett egyszerre. A betűk ily módon megőrzött szimbolikus számértékeinek értelmezésén alapszik nagy részében a Kabbala. Nincsen ebben semmi ördöngösség. A befogadási nehézség, részletes és általános metafizikai ismeretek hiányában, csak annak megértésében áll, hogy a családnevünk és a személyi nevünk számértéke, valamint a születésünk dátumának különböző értékei (azok kombinációi) hogyan hatnak a személyiségünk alapvonásaira, jellegzetességére? Aki e részletkérdést teljes mélységében meg akarja érteni, azt arra kell megkérnem, hogy lapozzon belé a X.- XI. osztályosok fizika könyvébe és ott tényleírásokkal alátámasztott bizonyításokat talál arra vonatkozóan, hogy a fizikai természetben (tehát az anyagi - természeti világban), a legstabilabb és legszilárdabb szubsztanciának képzelt un. anyagban is minden atomi és szubatomi részecske egy jól meghatározott és állandó rezgési állapotban van, amelett, hogy ezek a részecskék is mindössze olyan energiakvantumok, amelyek egy - egy számukra rögzítettnek számító un. fix pont körül keringenek iszonyú negy sebességgel. A különböző anyagi formák és anyagi állapotok közötti különbséget a részecskék különböző rezgési frekvenciája, száma és forgási sebessége adja meg, vagyis az, hogy milyen rezgési frekvencián belül (felső és alsó rezgési frekvencia határértéken belül) létezik egy bizonyos anyagi struktúra. Azon anyagi állapotok közül, amelyeket az ember képes érzékelni, a legalacsonyobb rezgési frekvenciákon a szilárd fémek (ólom) és a különböző kőzetek atomjai léteznek. A legmagasabb frekvenciákon a fény hullámai. Léteznek a fény hullámok rezgési frekvenciáit is meghaladó frekvenciák szintjén is anyagi megnyilvánulási állapotok, de ezeket az anyagi állapotokat az ember már nem tudja érzékelni biológiai érzékszerveivel. (Ezért mese pl. az aura fizikai érzékelése, vagyis az aurának az alacsonyabb rezgési fokon létező emberi szemnek a sejtjei általi érzékelési képessége segítségével történő látása.). Az egyetemes lét viszont nem záródik le az anyagi világ legmagasabb rezgési fokozatokon létező állapotaival. Mindösze a materialista - tudományos szemlélet a hibás azért a tizenkét - tizenhárom éven keresztül belénk sulykolt lét-koncepcióért, miszerint az anyagi világ, vagyis a teremtés határhelyzetén álló, legalacsonyabb vibrációs fokozatokig eljutott anyag (amely végső soron, mint szilárd massza nem is létezik!) az alapja mindennek. Hogy ez az alap és innen indul ki, innen létesül minden. Hogy az anyag a lét bázisa és innen van felépítve minden. A dolog pontosan fordítva igaz: a legmagasabb rezgési frekvenciákon létező abszolút szellem (vallásosan: az Úristen) az alapja és létrehozója mindennek és az anyagi létformák és létállapotok csak következményei és végső megnyilvánulási formái az Abszolút Szellemnek. A teológia első tétele egybevág a metefizika alapigazságával: Minden, vagyis az egész világmindenség az Istenből, tehát az Abszolút Szellemből jön és így minden, ami létezik, az abszolút szellemnek a megnyilvánulása. Érdekes, hogy épp a vallásos kelet-Európában, az iskolákban igyekeztek belénk verni ennek a fordítottját, vagyis azt, hogy az anyag az alapja mindennek Ez az áthidalhatalan szakadék a vallás állítása és az iskolában tanított "tudományok" között, akkora szellemi schizofréniát okozott például, hogy az idősebb Erdéli magyar újságírók máig szidják az asztrológiát és primitív spiritizmusnak neveznek mindent, ami az asztrológiával, illetve a spirituális tudományokkl összefüg, miközben a sok életneyerési gazdasági és tudományos technika ismertetése mellett, vallásos oldalakat közölnek, de a világ összes kincséért sem hagynák ki a lapjukból a napi, vagy a heti horoszkópot. De annyira ezt, a fordított helyzetet igazolja látszatival a mindennapi életünk is, hogy különös szellemi éberség szükséges ahhoz, hogy az ember ne essen a fejjel lefelé álló világ- és létszemlélet csapdájába. Ezért most ismételni fogom magam: az anyag nem más mint a szellemnek egy nagyon tömör és egy nagyon alacsony rezgési frekvencián belüli megnyilvánulási állapota. Az anyagi világ tulajdonképpen a teremtés végső, határhelyzeti (legutóbbi) állapota. (Azért oly kemény és áthatolhatatlan egy-egy anyagi állapot és anyagi struktúra másik számára.) Az anyagnak a létezése tehát egy bizonyos rezgési skálán (fokozatokon) belül történik. A fényhullám és a fényrészecske és más, még a fénynél is finom állapotban levő anyagi állapotok és formák rezgési fokozatánál (ami az anyagi világ legmagasabb rezgési fokozatának felel meg) magasabb rezgési szinteken is, létezik teremtett világ. Az anyagi világon túli, finomabb létállapotok és létformák, az érzelmi és gondolati állapotok, a tér -idő dimenzióban létező anyagi világ rezgési frekvenciáit meghaladó, tér - idő feletti rezgési állapotokban (dimenziókban) léteznek. Ezek az intenzív és finomabb létformák számunkra egyáltalán nem idegenek: ez a mi érzés- és gondolatvilágunk, ez a lelkünk és a szellemünk, ez az imaginációnk világa. Ezen a rezgési állapotokon felül található a mi személyes gondolatainknál is magasabb vibrációs fokozatokon létező szellemi létállapotok és létformák, a spirituális és ideális állapotok, valamint az abszolútum világa. A spirituális dimenziók világ viszont nem rajtunk kívül létezik, hanem mi bennünk: egyszerre van benne az alacsony rezgési frekvenciákon létező anyagi testünk az anyagi világ frekvenciáin túli szellemi létállapotokban és ugyanakkor az individuális anyagi létezésünk által létrehozott érzékelési képességünkkel, észlelésünkkel és tudatunkkal önmagunkon - egyéni személyünkön - belül érzékelhetjük és tudatosíthatjuk az anyagi világon túli létállapotokat és létformákat egészen a mi személyünk és létezésünk alapját képező abszolútumig. Vagyis a teremtés határ -állapotában található, és az ilyen, anyagi érzékelésre képes biológiai testünk van „beágyazva” -”becsomagolva” a finomabb rezgési állapotú létállapotokba: a határtalan abszolút szellembe és az általa teremtett spirituális dimenziók világába. Ez a szellemvilág az ősi lét-eszenciák: az ősideák és az egyetemes törvények, a keresztény misztika elnevezésében: az Arkangyalok, az Angyalok és a Kerubok, vagyis a Pneuma világa. Az anyagi dimenzió létformái, egytől egyig az asztrál és a mentáldimenziók alacsony frekvencia - állapotokban megszilárduló (határhelyzetbe került) létformái. Minden anyagi létforma ezeknek a magasrezgésű létformáknak, ezen őserőknek és egyetemes törvényeknek a kölcsönös áthatolásából és megtermékenyüléséből létrejövő megnyilvánulása, határhelyzetbe (végső állapotba) került, kivetülési formája. Az ember egy, az összes létállapotot magában hordó (több dimenziós) lény és a többi lénnyel együtt, szelleme (aurája) által be van ágyazódva az Abszolutumtól elkezdve, az összes létállapotba, ha tudomást vesz erről, ha nem. Ezért szüntelen, de többnyire öntudatlan kapcsolatban áll az aurájának finomabb erőterein, pontosabban a finom auratestjein keresztül ezekkel a világegyetemet kormányozó és a teremtett világot állandóan újjá alakító, a fizikai dimenziónál sokkalta finomabb, de ugyanakkor annál sokkal hatásosabb: erősebb szellemi eszenciákkal: magasan szervezett, morfogenetikus létterekkel, léterőkkel, ősideákkal (teremtési őserőkkel) és idea-struktúrákkal. Mivel akárcsak mi, a szüleink is közvetlen kapcsolatban álltak (esetleg tudatosan is, de többnyire öntudatlanul) fogantatásunk, magzati életünk és születésünk időszakában ezekkel az isteni léterőkkel, nem véletlenül választották ki számunkra a személyi nevünket. És persze, nem véletlenül születünk épp azoknál a szülőknél, akiknél születünk és nem véletlenül születünk abban az időpontban, amelyben éppen megszületünk. Az utóbbi egy nagyon összetett, az asztrológia hatáskörébe tartózó témakör, most próbáljunk megmaradni a számok és a névadás, a névviselés közötti kauzális összefüggéseknél. Szüleink tehát nem véletlenül, nem saját önkényes gondolkozásuknak, vagy a szeszélyes fantáziaviláguknak a hatására keresztelnek el bennünket. Szintén Hamvas Bélánál (Mágia Sutra) olvashatjuk, hogy a keresztelés nem jelent mást mint valakinek az alap vibrációs színezet (lelki-tudati struktúra) meghatározását, megnevezését, elismerését. A családnevünk valamely, az abszolút szellemnél alacsonyabb frekvencián létező ősidea csoporthoz, úgynevezett lélekcsomóhoz: a számok és az asztrológiai konstellációk által is megtestesített spirituális erőtérhez tartozik, vagyis a családnév önkéntelenül egy bizonyos csoportszellem befolyásához köt bennünket, és tudattalanul befolyásol: Ez a családnév, az egyéni és a csoport-karmánknak megfelelő, nyugalmas, vagy zaklatott és ezért éppenséggel tragikus léthelyzetekben tart bennünket, ameddig metafizikai (isteni) öntudatunk felébresztése által, nem vesszük saját kezünkbe személyes sorsunknak az irányítását. A neveknek az ős-ideákhoz való visszavezetéséről, vagyis a neveknek az ősideákra való vissza-utalásáról, gondolom, nem kell már az előbbi részletességgel írnom. Ere vonatkozó irodalmat bármely jól felszerelt városi könyvtárban találhatunk, de nevek szellemi jelentés-tartalmára vonatkozó elemi információkat beszerezhetjük a legegyszerűbb személy, vagy utónevekről szóló kézikönyv segítségével is. És ez a csoportkarma szerinti névátalakulás akkor is az ős-szimbólumok által jelképezett (megtestesített) ős-ideákhoz köt bennünket, ha egy családnév valamely, csak a középkor folyamán megjelent szakmára, vagy más, újkori foglalkozásra, vagy nemzetre vezethető vissza közvetlenül. (Kovács, Szabó, Halász, Timár, Szőcs, Ungureanu - Magyari - Oláh - Román -, Toth, Horváth, stb.) Hiszen minden szakma és minden emberi foglalkozás, és minden nemzet bizonyos emberi (szellemi - lelki) tulajdonsághoz kapcsolódik, vagyis a létszükségletekhez és az életkérdésekhez való bizonyos, szellemileg meghatározott (szimpátiás) viszonyulási módhoz és kapcsolat-formához és ezáltal "a létről való gondoskodás", vagyis a megtestesülés (határhelyzetbe kerülés: vibráció csökkenés, lét megnyilvánulás) valamely ősprincípiumához és kiegyenlítődési lehetőségéhez vezethető vissza. Már csak egy lépésbe kerül, hogy a személyi számunkat, vagyis a személyes számainknak megfelelő sorsképletünket megtaláljuk: Az aritmológia műveletei egy aritmológiai rendszeren belül arra irányulnak és a rendszer számainak haladványaival úgy számolnak, hogy a rendszeren belüli Egységes Mindent jelölő legnagyobb számot (például a pythagoreusi rendszerben a tízes) követő számoknak a rendszertől történő, haladványszerű eltávolodását (növekedését) megállítsák és a saját alapgyökéhez - és így az egyhez való elsődleges sorrendiségéhez / minőségéhez/ - való visszavezetését biztosítsák. Ugyanis az aritmológiában a kauzális minőségek fontosak és nem a mennyiségek. A kauzális minőségek viszont nem mások mint a tíz ősi teremtőerő, amit például az asztrológiában a naprendszer tíz bolygója testesít meg (a naprendszer tíz bolygója, az egyetemes tíz ősi teremtőereő eg - egy jól meghetározott fizikai megjelenési formája) az analogia és a vibráció törvénye alapján. Ugyanakkor az is érthető, hogy a kiegyenlített Teremtés és a Teremtő teljességét, vagyis a MINDENT jelentő egységes szám, a tízes után már csak ismétlődnek az alapszámok. Az általunk használt tízes aritmológiában a 11-nek a megfelelője a kettő, vagyis az 1+1=2, a tizenkettőnek a három, a tizenháromnak a négy... Ezért a tízes aritmológiában a több jegyű számok elemeit addig kell egymás között összeadni, ameddig egy 10-en, vagyis a legmagasabb haladványt jelentő, tízesen aluli számot nem kapunk. Példánkban a szerző (Kozma Szilárd) születési dátumát képező 1953. XI. 17 szám, átalakul: 1 + 9 + 5 + 3-á és 1 + 1-é (11), valamint 1 + 7-é, aminek a végösszege: 18 + 2 + 8 = 28. A 28 rész-elemeit újra összeadva (2 + 8 = 10) 10.-et kapunk, vagyis egyet. A Kozma betűértékének összege 21, vagyis (2 + 1 = 3) három és a Szilárdé úgyszintén 3. így tehát a Kozma és a Szilárd számértékeit összeadva (3 + 3 = 6) hatot kapunk, ami a Jupiteri princípiummal, a hierarchia-tudat, vagyis az értékítélet és az értéktudat létköréhez, az értékítélet motívuma által felvetett problémakörökhöz kapcsolja a szerző személyét többek között. És valóban: a szerző személyi horoszkópban a Jupiter igen fontos szerepet foglal el, aminek következménye, hogy a mindennapi életében is, már gyermekkorától kezdve kiemelten fontos szerepet jelentettek a baráti viszonyok. A Tarot aritmológiájában a hatosnak megfelel a Válaszút, az értéktudati válságoknak, az útkereséseknek, az útkereséssel járó kétségeknek és kríziseknek az Ikonja. Az asztrológiában a Jupiter mellett, a hatos a VI. horoszkóp házra utal. Ez, alacsony megvalósulási szinteken, tehát a hatos az alacsony vibrációs állapotokban a kényszermunka, a robot, a nyűg, a kényszerű teher- viselés, a sorozatgyártás és a munkahelyi megbetegedések, a munkahelyi konfliktusok életterületét jelöli. Finomabb - szellemibb - megvalósulási szinteken, vagyis magasabb vibrációs állapotokban viszont a kultusz és a kultúra megvalósulási köreire, a szellemnek az anyaggal és az anyagnak a szellemmel való konkrét egybekapcsolódási életterületével áll kapcsolatban A szerző horoszkópjában a legfőbb horoszkóp-elem, a legfinomabb spirituális életfeladatkört jelző Felszálló Holdcsomópont áll. Amennyiben ezt tudatosítja magában a szerző, a munka és a kötelesség számára idővel a művelés, a nemesítés és a szellemi cselekvések életfeladatává, lehetőségévé válik. Az asztrológiai VI. földház a Szűz napjegynek a földi megjelenési (megnyilvánulási) formáit testesíti meg és mint tudjuk, a Szűz csillagképe pontosan a nemesítést, a nevelést, a művelést, de még inkább a kultuszt, kultikus életvitelt, vagyis az anyag átszellemítése érdekében tett mindennapi cselekvési formákat jelenítette meg az ember számára az archaikus időkben. Különböző személyes kombinációkat kaphatunk, mint például a kétszer három, vagyis a három plusz három, ami hatot ad és ami a hatos szám által jelzett problémakört jelenti, vagyis a tűz és a vízháromszög egymással szemben álló feszültségét, konkrétan a szerelmi-páros kapcsolatok feszült mivoltát és kiegyenlítődési, harmonizációs nehézségeit, amivel a szerző élete első felében rengeteget küszködött, és aminek a betegségek szintjén is jelentkező következményeit is tapasztalnia kellett. Ugyancsak e problémakörhöz kötődik a szerző kevésbé használt, de "hivatalos" harmadik neve is, a Botond. Ennek a számértéke kettő és már tudjuk, hogy a kettő a Holdat, az anyaságot, férfiak esetében az anyához fűződő viszonyt és általában a szülői minőség problémakörét jelenti. Pontosabban annak problémás sors-helyzeteivel, a szükség és a bőség őselvével, vagyis az anyagi alapok megszerzésének a gondjával való viaskodást, valamint a tudattalan mélyrétegekben rejlő lelki tartalmaknak a teljes feltárásának a szükségességét jelzik. És mindezen túl a Kozma Botond Szilárd összértéke (3+3+2) végül is a nyolc számértékét adja, ami azonos a l7-i születésnapnak a 8-ra visszavezetett számértékével, ami a nyolcadik konstellációhoz: a Skorpió spirituális erőteréhez vezet, amelyben a szerző született és amelyben nem kevesebb mint négy bolygó állt a születésekor. Ez megint a megrázó szerelmi veszteségek, a rendezetlen szexualitás, valamint a világi életről és a világi sikerekről való lemondás által feltételezett spirituális újjászületés életterületének felel meg. Minderre ráadásként a Skorpió uralkodó bolygója a Plútó, ott áll a szerző horoszkópja első házában, közvetlenül az Ascendens, vagyis az I. házcsúcs mellett. - Itt kötődik vissza tehát minden a születési dátum aritmológiai összegéből kikerekedő l - hez, hiszen ezáltal rendkívüli jelentőséggel bírt a szülött életében az Ascendens igazi, metafizikai értékű jelentésének megértése és annak a személyiség-tudatába történő integrálása. Ami nem is történhetett meg egykönnyen, hiszen az Ascendens melletti diszharmonikusan fényszögelt Plútó, nagyon veszélyesen aláaknázott területté változtatta a diszharmonikussá tett Nap által uralt I. ház életterületét is (hatalmi ambíciók gyökereinek a felfedezése, átvilágítása és felszámolása például). A születési dátum összszámértékének (1953, vagyis 1+9+5+3) megfelelő l0-es a leginkább a Bak-Sárkányfej megvalósításában kerekedik ki teljes egészében. Ugyanis a zodiákusbeli Bak napjegy megfelel a személyi horoszkópok X. földházának. További részletezésekbe nem bocsátkozom, hiszen ez, az olvasó érdekszféráitól távol eső szerzői intimitások fölösleges kiteregetéséhez vezetne. A személyes példa célja mindössze arra jó, hogy személyi horoszkópja segítségével az olvasó is képessé váljon személyi számainak a jelentését megtalálni a saját életében. Személyes élményeink alapján ugyanis könnyebben megértjük és könnyebben elfogadjuk: igenis létezik metafizikai összefüggés emberi személyiségünk, vagyis a személyiségünk által befolyásolt élettörténetünk (sorsunk) és a számok által hordozott rezgési interferenciák (Hamvas Béla szerint: interpenetrációk), azaz a számok által megjelenített egyetemes ősminőségek között. A fentiek alapján tehát, számomra, nagyon fontos és lényegi információkat hordozhat egy szám. Igenis személyes relációba léphetek egy adott számmal, annak függvényében, hogy ez a szám milyen aritmológiai relációban áll az én alaprezgéseim minőségi - spirituális számértékével, vagyis a személyem kauzalitásával. (Születésem értelmével és életem spirituális céljával.)
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|