ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Már csak azért is alá kell írnia minden tiszta szívű magyarnak ezt a petíciót, mert a munkatársaival szemben a trágárkodás luxusát is magának megengedő Parászka- ügye, jóval túl mutat a gyűlölködő szerkesztőnő személyén. És az amire mutat nem más, mint az, hogy a többségében Marosvásárhelyen székelő, romániai magyar sajtó-orgánumokat, valamint a Magyar Állam pénzén Marosvásárhelyre felépített és létrehozott Erdélyi Magyar Televízió irányítását valamiképpen megkaparintó nemzet-áruló sajtó-guruk parancsára, ez a sajtó- és médiaközpont, akárcsak a Németországi Média-orgánumok, Angela Merkel és az ő liberális körének a parancsára tette ezt a németország lakossága többségével, hosszú éveken át manipulálta (agymosta) a romániai magyarság (Ezen központnak az újságjait olvasóit és e rádióknak, tévé-adásoknak a nézőit) nagy részének tudatát. Pl. a Marosvásárhelyi Székely Mártírok emlékművétől indult, 2011 március 10-i nagy méretű (Minimum 200 000-es) tömeg felvonulásos autonómia-tüntetést ezek a sajtóorgánumok egyáltalán nem közvetítették. Tették a tudatlant… A Román televíziós társaságok által készített teljes méretű (egész idejű) filmek kerültek fel az internetre és a tüntetésen részt nem vett magyarok csak onnan értesülhettek az eseményekről, az össze gyűlt székely-tömeg hatalmas méretéről!
Arról nincs tudomásom, hogy a nép-ítélet fóruma elé került újságírónő miként reagálta le azt a számomra felejthetetlen eseményt? Bizonyára cinikusan gúnyolódott azon is…

post7492.html#p7492


Kibékíthetetlen ellentétek feszülnek a Marosvásárhelyi Rádió magyar szerkesztőségében az újságírók többsége és Parászka Boróka frissen kinevezett főszerkesztő között.

post7491.html#p7491

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Már csak azért is alá kell írnia minden tiszta szívű magyarnak ezt a petíciót,

http://www.peticiok.com/forum/156998/start/75#83


mert még a saját munkatársaival szemben is, még a trágárkodás luxusát is, magának megengedő Parászka- ügye, jóval túlmutat a székely-gyűlölő szerkesztőnő személyén. És az, amire mutat nem más, mint az, hogy a többségében Marosvásárhelyen székelő, romániai magyar sajtó-orgánumokat, valamint a Magyar Állam pénzén Marosvásárhelyre felépített és létrehozott Erdélyi Magyar Televízió irányítását valamiképpen megkaparintó, nemzet-ellenes MO-i sajtó-guruk parancsára, ez a Marosvásárhelyi sajtó- és médiaközpont - Akárcsak a Németországi Média-orgánumok, Angela Merkel és az ő liberális körének a parancsára tette ezt a Németország lakossága többségével. -, hosszú éveken át manipulálta (agymosta) a romániai magyarság (Ezen központnak az újságjait olvasóit és e rádióknak, tévé-adásoknak a nézőit) nagy részét. Pl. a Marosvásárhelyi Székely Mártírok emlékművétől indult, 2011 március 10-i, hatalmas méretű (Minimum 200 000-es) tömeg felvonulásos autonómia-tüntetést, ezek a sajtóorgánumok, amelyeknek az orra előtt zajlott az esemény, egyáltalán nem közvetítették. Tették a tudatlant… (Román Jasszkifejezéssel: S-au făcut că plouă.) A Román televíziós társaságok által készített teljes méretű (egész idejű) filmek kerültek fel az internetre és a tüntetésen részt nem vett magyarok csak onnan értesülhettek az esemény valódi súlyáról, az összegyűlt székely-tömeg hatalmas méretéről!
Arról nincs tudomásom, hogy most a nép-ítélete elé került újságírónő miként reagálta le azt a számomra felejthetetlen eseményt? Bizonyára cinikusan gúnyolódott azon is…

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Na persze! – A mi Borikánk Tőkés Lászlónak is alá nyúlt, a jellegzetes „Parászkai finomsággal”. Igaz ugyan, hogy nem is rá célzott tulajdonképpen, hanem csak úgy… mellékesen törölte bele a rúzzsal keveredő, liberálisan trágya-leves, tipe-topa topikáját.

"Parászka Boróka:

Kis erdélyi Őszöd

Arról szólt az elmúlt egy hónap és az őszi évadkezdés, hogy ki meddig nem mer elmenni. Markó nem mert nemet mondani Tőkésnek, Tőkés nem merte felvállalni Markót. Markó nem merte azt mondani, hogy Tőkés vállalhatatlan politikát folytat, vállalhatatlan szerepet játszott az erdélyi magyar közélet elzüllesztésében, és ezért vállalhatatlan vele minden együttműködés. Győzött a pragmatikus kiszámítósdi, az a csendes taktika, hogy Tőkést a magyar-magyar politikában immár megszokott módon “felfele” kell buktatni Brüsszelbe,

K.SZ kommentárok alant dőlt betűkkel szedve): - Már ebben a bevezető, de máris jellegzetes-Prohászkaian csúsztató mondatban is, tündökölve, máris itt van közöttünk letagadhatatlanul, az erdélyi magyar közéleti újságírás bulvárosítását célzó útszéli pofátlanságának egy újabb gyöngyszeme!

„Mégiscsak RMDSZ EP-képviselőt kell csinálni belőle. Szépen felül a repülőre, elhúz innen [innétrünnen!] – mondogatták a gyakorlatias RMDSZ-képviselők -, messzire ment ember pedig azt mond, amit akar, csak ne halljuk! Legalább itthon nyugtunk lesz. Augusztus végére, szeptember elejére – amikor az RMDSZ-t ért korrupciós vádak és botrányok hatására a népszerűsége látványosan csökkent – a szervezet döntött: mégiscsak hajlandó listáján indítani a leköszönőfélben lévő,..."

- Es ehun van, az előbbi után három mondatra, a sátánian aljas hazugság is: „…egyházi pályájáról visszavonulni kényszerülő (majdhogynem munkanélküli) püspököt.” Ez, a jellegzetesen Parászakai, +mintha igaz lenne..” – féle csúszatás, annyira gyakorlati-tárgyi valóság-ellentétesen Sőt: HALMOZOTTAN nem igaz,hogy nem is kommentálom.

Tette ezt a liberális RMDSZ-politikusok (olyan is van, no nem túl sok) ösztönzésére, akik megpróbáltak taktikusabbak lenni a sokévi átlagnál. Mindenki tudta, hogy ha Tőkés Brüsszelbe szabadul, akkor az nem lesz EU-konform jelenség, tovább fog éleződni az a műkonfliktus-sorozat, amelyet a magyarországi EP-képviselők például “egyetemügy” címén szorgalmasan fenntartanak. (Valamivel mégiscsak igazolniuk kell, miért is fizet nekik az EU, nem is keveset.)

K.Sz: Ez a gátlástalanul, aljasul, sátánian gonosz és ráadásul a nagyképűen lekezelő fellengzősségtől, nem is, hogy ordító, hanem visító mondat (De tényleg, ez a nő mégis kinek képzeli magát? Az Isten-fiút szülő, Szűz Mária liberális változatának?), végképpen kipattintja a bicskát a zsebünkben. Hogyhogy:

1. Ennek a keselyűnek az, hogy erdélyi magyarságtól elorzott (A valamikori magyar állam által épített épületben létrehozott) és még csak nem is a diktatúrában, hanem a „szabad demokráciában”, tehát a Tőkés László által elindított forradalmat követő rendszerváltás után, teljesen románná átalakított, Magyar Orvosi Egyetemben, magyar kart akarnak létrehozni MŰBALHÉ!!!!! És műbalhé-sorozat…-DE ez még mindig semmi!

Mert ezt tessék megfigyelni és csuklás nélkül és köpködés nélkül lenyelni:

2. „amelyet (Nem mi, romániai magyarok, hanem: ) magyarországi EP-képviselők „egyetemügy” címen… - és még egy cinikus szófordulat: „szorgalmasan” fenntartanak.

3) „(Valamivel mégiscsak igazolniuk kell, miért is fizet nekik az EU, nem is keveset.)” Ebben a zárójelben is halmozódik az inszinuációs hazugság, a sárga irigységgel (Nem is keveset.).

Parászka Boróka folytatja:

„De hát ez, ha kellemetlen is, legalább messze van. Markó tehát meghajolva (egyetlenegyszer) az erdélyi magyar liberálisok akarata előtt (hadd legyen nekik is igazuk, legalább egyszer), meghajolva az RMDSZ jobboldali platformjai előtt és hátat fordítva saját tizenhét évvel ezelőtti önmagának, Tőkés-ügyben elment addig, ameddig lehetett.” - Lásd a politika héroszát! Hogy oda ne rohanjak! Mindenkinek csak úgy lehetett igaza az RMDSZ-ben, hogy nem lett igaza senkinek. Így kebelezte be az erdélyi magyar jobboldal végleg az RMDSZ-t. És így alakult az a történet, amelynek a kezdetén volt egy tehetséges és merész fiatal erdélyi magyar EP-képviselőjelölt (Nagy Zsolt) és egy új uniós stratégia,” - És most jön az a, most már ténylegesen sátáni aljasság, ami azelőtt még soha nem volt az erdélyi közírásban: „…a végére pedig maradt az önmentésre szakosodott, gerontofil, tradicionális konfliktusokból táplálkozó, az uniós politikát diszkreditáló (!!!)

jó erdélyi magyar előremenekülés. Az RMDSZ végül teljesen befeküdt Tőkésnek, hogy – szervezeti biztonsága érdekében – képviselőt csinálhasson belőle. Nem riadt vissza attól sem, hogy feláldozza saját fiatal politikusait.

- Szegény fiatal, az rmdsz – ideológiát már az anyatejjel egyenesen tüdőre szívó, tehetségtől dagadozó, politikusok… - Tényleg, égre kiáltó az igazságtalanság, ami e miatt a GERONDOFIL” „senki-Tőkés miatt érte őket! Felháborító, ne hagyjuk emberek!

"...Tőkés természetesen – ugyanúgy, mint az RMDSZ – retteg.

(Milyen jól tudja Borika, gondolatolvasó és egyben misztikus léleklátó is egyben…)

Retteg attól, hogy még sincs akkora támogatottsága, mint ahogyan azt az amatőr közvélemény-kutatók előre jelzik (Kiderült, hogy háromszor akkora volt. De persze, akkor meg azt hányták a szemére, hogy potyára elvitte a magyar szavazatokat!) ,

retteg a Markóval való kiegyezéstől, mert ezáltal megerősítve már nehezen hivatkozhatna arra, hogy sikertelenségének oka a pártos (RMDSZ-es) ellenkampány. Ötös találat: Mindennek a fordítottja valósult meg a valóságban: Nem kellett senkinek szégyenkezni, ez volt a legnagyobb romániai magyar EU-választási-siker a történelemben!..

-Hát mégsem egy Casandra a mi Borikánk!



"Tehát – saját érdekében – nem indul az RMDSZ-listán. Jobb lesz így mindenkinek. Mekkora égés lenne az RMDSZ és Tőkés számára egyaránt, ha a végsőkig halogatott és kiélezett, látszattárgyalásokkal és egyeztetésekkel körülbástyázott egyezkedés után mindketten akkorát buknának ebben az ügyben, mint a nagykabát. Még a végén kiderül, hogy az erdélyi magyar szavazót mára nem érdekli sem a Tőkés-, sem a Markó-párt.

(Az erdélyi magyar szavazót mindig is jobban érdekelte Tőkés személye, mind az egész RMDSZ együttvéve. DE az utóbbiak addig mocskolódtak, amíg inkább hagyta az egészet és, annak érdekében, hogy a székelyföldi autonómiáért tovább harcolhasson, elment FIDESZ- EU-képviselőnek. És a pozitív eredmények sem maradtak el.)

Még a végén kiderül, hogy a nagyon erős tárgyalási pozíciókkal rendelkező erdélyi magyar politikai érdekképviselet nem más, mint egy összeesés előtt álló puding. (Ha néhány évvel később is, de az idén ez bizonyára meg fog történni. – Mégis Cassandra?) Messzire kerüli az étvágyát vesztett erdélyi magyar választó. Markónak és Tőkésnek éppúgy létérdeke a köztük fennálló konfliktus, mint ahogyan ma már Magyarországon sem lehetne meg egymás nélkül a jobb- és a baloldal. (Itt is teljes a luft: A jobb oldal Mo-n, ma 80 – 90 százalékos többségben van) A kezdeti éles szembenállás jól kódolt, már-már barátságos és jól koreografált ellenségességbe szürkült bele, és mindenki nyugodtan felmentheti magát a politikai ellenfelére hivatkozva. Álmatlan éjszakáimon azon szórakozom, hogy az erdélyi magyar Őszöd szövegeit fogalmazom. - Efelől semmi kétségünk nincs! Másra, mint aljas nép-árulásra, már rég óta nem is vagy te képes, drága…. Már ha lenne bátorsága bármelyik erdélyi magyar politikai vezetőnek egy hasonló politikai konfesszióra vetemedni, és lenne hozzá retorikai, fogalmi eszköztára, hogy közösségi és magánönvizsgálatot tartson. Nem tudom, hogy az erdélyi magyar politikai diskurzusban van-e elég energia ehhez, de az biztos, hogy az erdélyi magyar közélet a magyarországinál sokkal érettebben és megkönynyebbülve fogadna bármilyen olyan összegzést, amely reális tükröt tartana eléje.

- Áhá.., már értjük: „És akkor én felállítottam a tükröt!” (Atunci i-am comdamnat pe toti la moarte. )

Teljes érdektelenség fogadta a több mint egy éve tartott Tőkés-Markó “tárgyalásokat”, amelyek most szeptemberre értek – úgy tűnik – végleg véget. Mennyivel több érdeklődést váltott volna ki, ha Tőkés vagy Markó belenézett volna a kamerákba, és azt mondja: Kedves szavazóink, sajnos végzetesen elkúrtuk [vö. elbasztuk, elbaszkuráltuk]! A legnagyobb hiba saját személyes hibánk, mivelhogy rajtunk kívül nincs politika Erdélyben. Ha mi eltűnünk, ugyan ki jön utánunk? (Ez legyen a legkevesebb gondod édes.., tűnj el te csak nyugodtan a közéletből végre!)

Kit engedtünk felnőni ahhoz, hogy rajtunk kívül döntési, választási pozícióba kerüljön? Létrehoztunk egy politikai panoptikumot, és arra is képesek voltunk, hogy még a viaszbábok is kihaljanak ebből a bábkiállításból. Politikai és gazdasági üzletet csináltunk az úgynevezett magyarságpolitikából. És ráadásul ez az üzlet mára teljesen veszteségessé vált, csődbe vittük. Az elmúlt húsz év fényében teljesen gondoljuk újra, mondjuk, a második háború utáni teljes közelmúltunkat, és valljuk be, hogy teljesen tévúton jártunk. A magyar közösség belső viszonyait és a román társadalomhoz való viszonyát illetően egyaránt. Értékeljük át az üldöztetés félmítoszait, és tegyük semmissé a teljes kisebbségi magyar eposzgyárat. Elszúrtuk (nem kicsit, nagyon!) a politikai intézményteremtést.

Az RMDSZ is, az ellenzéke is akkor vált politikai fantommá, érdektelen, választók által messzire került szürke sóhivatallá, amikor a román jog a történelem során példátlan lehetőséget biztosított a politikai érdekképviseletre. Lehetőségünk volt rá, de nem hoztunk létre erdélyi magyar pártot (pártokat), mert mindig fél lábbal kicsit támaszkodtunk a civil társadalomra, mindig kapaszkodtunk valami külső tényezőbe, kis erdélyi magyar küldetéstudatunkba. Minden akartunk lenni, nem lettünk semmi se. Kicsit párt is voltunk (ha a kasszáról és pártfinanszírozásról volt szó), kicsit egyházi szatelitszervezet is (ha a vasárnapi szavazatok begyűjtése volt a tét), kicsit községi férfikórus (ha a közművelés volt az ideológiai töltet), bátor befektetők (ha a szervezet anyagi hátterét kellett biztosítani) és rászoruló kérelmezők (ha pályázatokról, magyarországi és romániai kormányzati támogatásról volt szó). Egyszerre nem lehet hitelesen betölteni az amatőr és a profi szerepét is.

(A könyökömön jön ki már ez a profik után való siránkozás, ami egyébként újfent nem igaz. A román sajtó, de még a román politikusok is első sorban az RMDSZ-es „kollégáik magas szintű profizmusát csodálták és bálványozták.

– Na, ezek, a hajdani amatőröknél sokkal jobban meggazdagodott, a nemzetiségi jogok vissza nyerése szempontjából nulla eredménnyel járó profi „politikusaink” vitték – A Parászka Borókához hasonló újságírókkal és média-sztárokkal együtt - teljes közéleti apátiába a romániai magyarságot!)

"...Elszúrtuk a kormányzati lehetőségeinket: sorra kaptuk meg a minisztériumi pozíciókat, bársonyszékeket, és elfelejtettük, hogy elsősorban azt kellene tisztázni: mit is akar az RMDSZ a kormányon. Hogy miért nincs, ha van kormányzati programja egy szervezetnek, amely mindig elsőként kapott helyet a koalíciós tárgyalásokon, mindaddig, míg teljesen komolytalanná és mellőzhetővé vált. Elszúrtuk az oktatáspolitikánkat, és úgy, ahogy van, a teljes “templomot és iskolát” projekt csődöt mondott. Akkor mondott végleg csődöt, amikor az egyetemek és iskolák – diákok nélkül, üresen kongva – gomba módra nőttek, de valószínűleg már eleve csődre volt ítélve minden, ami etnikai különállásból és az etnikai szembenállásból építkezett. Csonkának és magyarnak akartuk látni a világot, a világ pedig se nem csonka, se nem olyan egyszerű nemzeti képlet, ahogyan mi a trianoni egyszeregyet felállítottuk. Hosszú oldalakon folytathatnám az erdélyi magyar Őszöd szövegét, de teljesen érdektelen, mert ma Erdélyben egyetlen mégoly szemenszedett és pimaszul őszinte szövegnek (vagy más kampányelemnek) sem lehetne a magyarországihoz hasonló (pozitív és negatív értelemben) mozgósító szerepe. Itt már sem katarzis, sem konfliktus nem lehetséges

(Lenni, lett az végül drágám, és az éppen a te leléptetésed érdekében, annak az okán robbant ki!) , csak végső elszámolás. (Hát iiigggeeeen…)

Kicsit túl is vagyunk Őszödön, kicsit előtte is. (- Tetszik tudni... Ez a kör négyszögesítése...)

Túl vagyunk, mert nincs olyan kegyetlen el- és leszámolás, ami segítene az RMDSZ-en, az ellenzékén és ezen a sajátosan etnogettóra (!!!) hangolt politikai szubkultúránk. Kiöregedett, elgyengült, túllépett rajta a romániai politika. De természetesen nem döglött meg (Lengyelországhoz hasonlóan) ebben az országban sem minden őszödi akna. Sőt mi több, most élesíti őket az országos román politika. Ahogyan a látványos gazdasági növekedést most kisajátítja, hosszú távúnak és biztosnak ígéri. Ahogyan a most kialakuló román mamutpártok a maguk belső konfliktusait ugyanolyan mélyen és biztosan tartják izzásban, ahogyan azt a magyarországi pártok a rendszerváltás óta gyakorolják. Ahogyan az úgynevezett “értelmiség” segédletével szisztematikusan elhazudják az Európában szerteszét hányódó román társadalom nem látható mély válságának igazi okait és várható következményeit. Magyarországon mazochista melankóliával tekint most mindenki Romániára. Már ott is jobb, mint nálunk – mondják. Nem, (sajnos) nem mi vagyunk a bezzeg-ország. Kelet-Európa úgy, ahogy van, hm, hogy is fogalmazzak elég őszödiesen? Szarban van."



- A legédesebb ebben a „szarozó” nagyokos-hőzöngésben az, hogy Borika úgy tesz, de legalább is, egyértelműen azt sugallja, hogy ő jobban csinálta volna. Hogy neki sikerült volna megakadályoznia azt, hogy az RMDSZ- hegemóniájára (Vagyis politikai féltékenységére és kiárusítási politikájára) alapuló magyar közéletet úgy megszerveznie, hogy az a rengeteg romániai magyar, akinek éppen tőlük, a „szerkeverőktől” lett hányingere, kivándoroljon.

- A Mozgó világ nevű honlapon jelent meg, amit Parászka Boróka indított, ha jól tudom.

DE még édesebb, hogy miközben - És nem is az a baj, hogy igazságtalanul, hanem az , hogy az egész kitérőnek semmi, de semmi logikai értelme nincs! - a FIDESZ Európai képviselőit kritizálja és inti le, majd kaján irigyen megjegyzi, hogy a semmit nem érő látszat-munkákért felmerkolják a hatalmas fizetéseiket - Eszébe nem jut, hogy ő meg ilyen, a fentihez halonló, kretén halandzsákét markol fel - és ráadásul itthon! - majdnem ugyanannyit, hiszen számításba kell venni azt, hogy az utóbbi időben, leegelább három - négy helyről is vett fel gázsit. - Persze, abszolút megérdemelten!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Köszönet és értesítő Ferencz Zsombor, a Parászka-pertíciót elindító, sepsiszentgyörgyi újságíró részéről:

2016-02-13 09:46
Köszönöm, hogy aláírták a petíciót. Eddig több mint 1500 aláírás gyűlt össze.
A petíció fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez az utóbbi napok legnépszerűbb petíciója (a statisztikák megtalálhatóak ezen az oldalon).
Ami viszont még ennél is fontosabb és sajnálatosabb: nagyon vehemensen tíltakoznak és agitálnak a petíció ellen a P.B.-t "fronton" tartó háttéremberek, akik érintve érzik magukat. Minden eszközzel harcolnak ellenünk. Az első módszerük ezen az oldalon, a trágár és provokáló bejegyzések használata volt. Ezért kellett törölnöm a gyanús kommenteket. A másik, az ellenem indított lejárató hadjárat, különböző médiafelületeken. A harmadik, és ez a legaljasabb, a petíció mellett érvelők elnémítása által. Az akciót és engem elítélő cikkek alatt http://kozvita.transindex.ro/?kozvita=497 általában mindenki csak ellenünk szólalt fel. Szerencsére akadt néhány személy, aki élesen bírálta a "petíciófóbiás" személyeket. Közülük egy "Kovacs Mona" nevű fb-felhasználó volt a legélesebb, legérthetőbb. Nos, ő tegnap este eltűnt a fb-ről a kritikai kommentjeivel együtt. És közben kaptam egy üzenetet egy korábbi ismerősömtől, aki szintén petíció-ellenes, hogy "vigyázz mert egy Kovacs Mona nevű személy használja az IP címedet". Belegondolni is rossz, hogy mi lehet ennek a rejtélyes eltünésnek az előzménye. A marosvásárhelyi aláíróknak ráadásul több mint az egyharmada nem merte nyílvánosan vállalni a nevét. Igy áll ma a véleményhez való jog, az erdélyi demokrácia.
Aki teheti, és van kedve hozzá, megvédheti a petíciónkat a belinkelt Transindex cikkek oldalain.
Megjegyzendő, hogy ugyanez a Transindex, éppen a most agítáló újságírók aláírásával indított már egy sokkal "gyalázatosabb" petíciót György Attila, József Attila-díjas író, újságíró ellen. http://hargitanepe.transindex.ro/ Ennél undorítóbb kétszínüség már nem is létezhet.
Rátérve arra a kérdésre, hogy mi lesz az aláírásokkal. Nyílvánvalóan, el kellene érnünk a kitűzött célt, hogy megszűnjön a jelenlegi állapot. Hogy ne kapjon ekkor médiafelületet mindaz, ami egyeseknek eszmefuttatás, másoknak viszont sértés és gyalázás. Természetesen a véleményhez való jog mindenkit megillet. Ugyanakkor a P.B. személyén is túlmutat a probléma, hiszen a baloldali sajtó Erdélyben egyeduralkodó. Ezt a petíciót is csak elítélő hangnemben mutatták be (vagy be sem számoltak róla), és az aláírók nagy száma ellenére sem akadt senki, aki mellette állt volna. Pedig ha ilyen népszerű az, amit aláírtunk, akkor csak kell legyen némi létjogosultság benne. Nyugodtan kijelenthető, hogy Erdélyben a jobboldali média annak ellenére is megszűnt létezni, hogy az itteni magyarok többsége jobboldali gondolkodású (ezt egy pontos közvéleménykutatással is nyugodtan be lehet mérni, de ezt bizonyították a választási eredmények is).
Igy tehát, ezt a petíciót, amely továbbra is elérhető marad az interneten, a P.B.-t foglalkoztató intézmények mellett elsősorban az RMDSZ elnökének, Kelemen Hunornak az asztalára kell letennünk, mert ő nevezi ki a beosztottjai által az állami rádiók és tévék magyar főszerkesztőit, vezetőit. Ők engedték be adásba az indulatokat kiváltó műsorokat. Ezután Kelemen Hunornak kell a meghozott vagy elmulasztott döntéseinek a következményeit vállalnia. Amennyiben nem lesznek változások, az erdélyi sajtó pedig továbbra is az eddigi kerékvágásban marad, akkor további demokratikus eszközökkel kell majd élni. Természetesen, a cél az, hogy összhangba kerüljön a sajtó és közönsége. Az olvasó szeresse azt akitől olvas, az író pedig szeresse azt, akinek ír.
Jobb médiafelület hiányában, elsősorban itt fogom még közölni Önökkel, ha leszenek újabb fejlemények. Előre is elnézésüket kérem, ha lesz olyan visszajelzés, amelyre nem fogok tudni (időhiány miatt) válaszolni.
Üdvözlettel,


Ferencz Zsombor


Kedves Zsombor!
Köszönöm a megtisztelő levelét, még akkor is, ha az un. Parászka-ellenes csoport egyik tagjaként kaptam körlevélben. A kezdeményezés miatti szimpátiámról és nagyra becslésemről már biztosítottam önt a fórum részben tett hozzászólásaimban. Azt is megígérem, és a feleségem nevében is, hogy amennyiben nem vágják ki az írásainkat, a Krónika oldalán is le tesszük az érveinket Parászka és az erdélyi magyar sajtóban dúló baloldali hegemónia ellen, és igyekszünk bebizonyítani, hogy a terepen tapasztalható gyakorlati valóság teljesen mást mutat, mint amit ezekben a mai újságoknál ténykedő és a reklámok által hozott jövedelmeknek köszönhetően még "kenyérben levő" "bal-jós" újságírók cikkei kívánnak az erdélyi magyarsággal elhitetni.
Ami az ön megfélemlítésére és elbátortalanításával történő eltántorítására - elnémítására való háttér-munkálatokat illeti, mivel nem ismerem személyesen, lehetséges, hogy azzal amit most írok, nem tud egyelőre mit kezdeni, de ez is lehet, hogy nagyon is hasznára és segítségére lesz: 23 éves gyakorló asztrológusi tapasztalatom azt mutatja, hogy nem csak a szeretetnek van mágikus - pozitív sors-alakító és egészség-megtartó ereje, DE FŐKÉNT A BÁTORSÁGNAK ÉS A FELELŐSSÉGNEK. Vagyis a felelősség-alapú BÁTORSÁGNAK. Hogy az Isteni (tényleges eszmei!) igazságért való küzdelemben szerzett, finom szellemi erőnek, tehát a hitnek a megtartó és előre vivő (pozitív jövő alakító) erejéről ne is beszéljek. Egyszóval: Én úgy látom, hogy ezekkel ön mind rendelkezik, tehát, higgye el, hogy hosszú távon nincs amitől tartania. Bethlen Gábor nagy-fejedelmünkkel szólva: Ha Isten velünk, kicsoda ellenük?
És ha megengedi, azt is elárulom, hogy házi használat gyanánt és az eredeti keresztény tanításokra vonatkozó metafizikai felfedezéseimnek megfelelően, ezt átírtam arra, hogy: "Ha Isten bennünk, kicsoda kívülünk."
Remélve, hogy nem furcsállja, amiért ilyen misztikus szamárságokkal (Valójában: általam és általunk ellenzőzött fundamentális sors-igazságokkal) traktálom, maradok baráti tisztelettel: Kozma Szilárd

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Az is figyelemre méltó szerintem, hogy a "globalista" multikulturális eszméknek az Európában való meghonosítására agresszíven törekvő (Lásd az emigráns ügynek az igazi, rejtett okait!) cionista bankárok által pénzelt Budapesti Nemzetellenes Elit-banda által működtetett Erdélyi média-csoport tagjai a Petíción most minket vettek célba Violával, amiért két darab rafinált - "tudományos" - kísérletüket a Petíció elsekélyesítésére lelepleztük és meghiúsítottuk.

És persze, az is újfent figyelemre méltó, hogy ennek a szorgosan alattomos - jobb híján egyelőre nevezzük azzal a fedőnévvel őket, amely fedőnévvel jelölik ők magukat: - balliberális (a petíció programja által automatikusan kiírt Vendég álnév mögött) "munkálkodás" ellenére is, a Petíció három nap alatt máris elérte a célját: 1500 - an írták alá azt, hogy szerintük Parászka Boróka persona non grata, tehát nem kívánatos a romániai magyar közéletben, sem az írott sajtóban, sem az audiovizuális médiában.
Márpedig ezt a tényt, nem csak az újságíró kollégái kell tudomásul vegyék, akik állítólag a sajtó szólás-szabadságát féltik, illetve annak a megnyirbálási lehetőségét látják a petíció sikerében, hanem azok is akik Borókát eddig futtatták, hogy ne mondjam: eddig a negatív népszerűségig és hírnévig juttatták. (Ti., z RMDSZ vezérei, akik az állami médiában osztogatják a kinevezéseket. Ne feledjük, hogy a Krónika 2015, 06, 16-i oneline számában is megjelent cikkében, Rostás Szabolcs Ha jól tudom, mag a főszerkesztő tehát! - még arról számol be, hogy a Marosvásárhelyi állami rádiónál, amelyről előzetesen PB egy ledorongoló cikket írt a budapesti Mozgó Világ c. folyóiratában, úgy "rendezték" az addig-elé külső munkatárs PB és a rádió belső munkatársai közötti feloldhatatlan konfliktust, hogy Borókát teljes - Második és párhuzamos! - munkatársként alkalmazták "munkakönyvvel". Egyszóval: lenyomták a vele, viselkedésével és munka stílusával, téma- és riportalany-választásával szembeni kifogásaikat nyíltan megfogalmazó és a rádió vezetősége felé felterjesztő belső munkaközösség torkán.) Az ugyanis, hogy Parászka Borókát, ha nem is lehet azt mondani, hogy ezzel nem felfelé- de minden esetre, "be-buktatták" a Marosvásárhelyi rádióba, és ezzel "jogos" személyi munkaasztalt és munka-lehetőséget adtak a számára, annak ellenére, hogy már akkor is, még külsősként is, széleskörű közutálatnak örvendett, nem csak a marosvásárhelyi és a maros megyei magyar újságolvasók körében, de Erdély szerte is, a Marosvásárhelyi rádió hosszú évtizedek óta jól bejáratott hallgatói körében is körében, felettébb gyanús, és jogot ad a piszkos üzletre, az RMDSZ vidéki eljárásaira az utóbbi időkben egyre jellemzőbb, maffiás megoldásra való gyanakvásra.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Ismeretlen hozza-szóló - szerző - a Petícióról:

Nem az a fő probléma, hogy miket gondol és ír. Belefér ő is az erdélyi magyarságba. Feltűnési viszketegségben szenved, hogy állandóan ő legyen a téma. Az a legnagyobb probléma, hogy minedübe az RMDSz kegyeltjeként került.
Az RMDSz bértollnoka a párt szócsőveinél: manna, erdélytv, vásárhelyirádió, erdélyiriport.
A pártnak elkötelezett értelmiségieket futtatja, ezek véleményét ismerteti, körbenyalja, behízeleg. Cserébe protekciót élvez, kiváltságokat kap, rém rossz és idegesítő hangjával fölveszik a rádióhoz, majd versenyvizsga nélkül alkalmazzák. (Kérdezze meg a rádiósokat, akik besúgónak nevezik). Benyalja magát minden hatalmi körbe. Egy öncélú karrierista, egy médiaprostituált, aki azonban az ideológia leple alatt csak a hatalomnak fekszik le. De annak állandóan.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Hunor és Boróka szerelme nem új keletű, sőt, lehet, hogy az öröklétből jön és az öröklétbe tart...

Költő vagy politikus Kelemen Hunor? (helyszíni p. második menet)




Kissé megütközve olvastam a napihírt, ugyanis nem értettem, miért épp Gyergyóremetét választották a szervezők az esemény színhelyéül. Amint kiderült, a székely falu lakosai aktív irodalmi életet élnek: havonta rendeznek író-olvasó találkozót.


Székely irodalom




Február 28-án a Hargita megyei Gyergyóremetén került sor Kelemen Hunor: Szigetlakó és Márton László: Vízimalmok Erdélyben című könyvének a bemutatására. Kissé megütközve olvastam a napihírt (http://www.ccenter.ro/modules.php?op=mo ... =0&thold=0), ugyanis nem értettem, miért épp Gyergyóremetét választották a szervezők az esemény színhelyéül. Amint kiderült, a székely falu lakosai aktív irodalmi életet élnek: havonta rendeznek író-olvasó találkozót. Ezúttal a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó (http://www.artexpo.ro/en/db/pallas.htm) is besegített a szervezésbe. Így találkoztak február utolsó napján a helybéli érdeklődők, az említett két szerző, valamint a könyvkiadó szerkesztője, Parászka Boróka és Kolozsi Kilián színművész a falu központjában, a Fráter György Általános Iskola fizikumában egy kellemes hangulatú bemutatón. A hétköznapokon rideg, csupasz osztályterem e különleges alkalomra függönnyel, szőnyeggel abrosszal lett feldíszítve. Elmondásuk szerint a tanárokat is meglepte, mennyire otthonos hangulatot tud nyújtani az az osztályterem.

A bemutató forgatókönyve a lassan gyülekező érdeklődőkkel indul: valahol az utolsó sorok egyikében a 80 éves Dezső bácsi meséli az ismerősöknek, hogy felhívták a csíkiak: ide kell jönni. Azt nem mondták, miért, de ő itt van. Végre megérkeznek a főszereplők, elkezdődhet a bemutató. Zárójelben még megjegyezném, hogy Kelemen Hunor fiatal politikus-költő Szigetlakóját (http://www.metszes.hu/kult/index.php) a Stockholm–Kolozsvár–Bukarest vonalon eddig szinte mindenhol bemutatták, ünnepi könyvheteken szerepelt, Pesten és Vásárhelyen stb. (A legutóbbi bemutató méltatását itt lehet olvasni:http://www.hhrf.org/rmsz/02okt/02101610.HTM)
A helyi iskola igazgatója üdvözli az egybegyűlteket, majd Parászka Boróka elmondja, hogy a Pallas-Akadémia több egy cégnél, de több egy egyszerű könyvkiadónál is. Ez egy olyan szellemi műhely, intézmény, amely összefogja az embereket. A Pallasra itthon és Nyugaton is figyelnek, jelentős nemzetközi vásárokra hívják meg. (Legutóbb Frankfurtban léptek fel:http://www.frankfurt.matav.hu/magyar/kiadok/189.htm) A kiadó célja, hogy a székely közösségi életben megtartsa, ápolja a helyi szellemi értékeket. (http://www.erdelyiturizmus.hu/forrasok.php, http://www.nextra.ro/librarius/) Ennek megfelelően állították össze a kiadói programot. És akkor mindent bele! következzen egy rövid bemelegítő-vers Kelemen Hunortól:




A kisfiú sétája a városban


Az istállóban autóbusz nyerít.
Lovak a benzinkútnál sorban állnak.
Háztetőn bicegő építődaruk.
Kazánfűtők talpig fondorlatban.
Fecskét zabálnak óriás szúnyogok.
Csipkerózsika ébred: milyen nap van?
Korcsolyázni indul a repülős század
(ránk fagy a veríték Ikrek havában).
Csilingelnek a templomok.
A villamosok harangoznak...
Szemét dörzsöli a kisfiú:
Né, apu, a gyógyszertárnak
sárkányfeje van!

Parászka Boróka, aki a mentor szerepét töltötte be ezen az estén, ezúttal két teljesen különböző jellegű könyvet mutatott be, ezzel is bizonyítva a Pallas-Akadémia sokoldalúságát. Felkéri Kolozsi Kiliánt, hogy hangulatteremtőként olvasson fel Kelemen Hunor verseiből. Elhangzik az első vers, a „Törvényhozók és bírák” című. Felmerült a kérdés, hogy Kelemen Hunor mint költő, vagy mint közéleti személyiség van-e jelen Remetén? (Jó tudni róla, hogy volt már Korunk-szerkesztő, államtitkár, jelenleg pedig parlamenti képviselő, az RMDSZ-en belül a Szövetségi Képviselők Tanácsának az elnöke.) A kérdezett szerint ezt a két szerepet nem lehet szétválasztani. A felolvasott vershez pedig hozzáfűzi, hogy 1995–1996 körül írta, amikor még nem szerepelt a politikai életben. Tehát amikor törvényhozókról vagy bírákról írt, azt minden konkrét utalás nélkül tette.




A moderátor következő kérdése: „Milyen évet zártál?” Kelemen Hunor az elmúlt évet vegyesnek nevezi (költőként is, politikusként is).
Megjelent egy kötete régebben írt versekből, azonban alkotóként elégedetlenség tölti el. „Miért?”
„Mert nincs idő arra, hogy írjak. Amikor 1997-ben váratlanul felkértek arra, hogy belépjek a politikai életbe, számoltam azzal, hogy politikusként képtelenség szépirodalmat létrehozni. Mivel az nem úgy működik, hogy egész nap törvényeket tanulmányozok, vagy lenyomó parlamenti vitákon veszek részt, aztán hazamegyek, leülök az íróasztal mellé, és írok egy verset.
A politika és a költészet művelése két különböző életformát jelent. Azonban arra feltétlenül szükség van, hogy a »politikában« töltött nap után verset olvassak vagy bármi szépirodalmat, esetleg zenét hallgassak.”

Leltár


Mennyi szép verset írtam
Mennyi semmit
Öleltem száz nőt vagy tán
Kétszer annyit
Sírtam s hallgattam sírást
Női faxnit
Megcsaltam icát annát
Katát pannit
Voltam léhűtő vendég
Bunkó tahó
Végvári vitézeknél
Trójai faló
Másztam fára hegyekre
Falra nőre
Égetett láz égett a
Pofám bőre
Néha fittyet hánytam a
Teremtőre
Tudtam mindent ezért
Tudatlan voltam
Magam soha mindenért
Mást okoltam
Kibírtam ezt-azt nincs ki
Összeírja
Bevallom jelentkeztem
Néhány díjra
Vadásztak rám vadásztam
Másra én is
Az élet egy szart ér bár
Mondják szép is
Egy barátom üzente
Harc az egész
Vághatnék s varrnék mint egy
Híres sebész
De már eldöntöttem nem
Szállok harcba
Nem vágyom győzelemre
Sem kudarcra
Néha még borra sörre
Női ölre
Egy helyben élek lassan
Megyek tönkre
Ha válaszolnom kell: mi
Lesz belőlem?
Legfennebb diákok vizs-
ga-tétele
Undorító férgek finom étele
Mert sok szép verset írtam
Sok szép semmit
Tán többet érdemelnék
Nem csak ennyit





A második felolvasott vers, a „Leltár” című a fiatal költő eddigi életét veszi számba (ezen vers bizonyos fordulatai utalnak arra, hogy Kelemen Hunor valamikor réges-rég közel állt OJD köréhez). A leltárkészítéssel kapcsolatban felmerül a kérdés, mitől hiteles a vers, mitől jó egy vers. Mindenekelőtt az igazság fogalmát kell tisztázni. Nem kell feltétlen igaznak lennie egy leírt szövegnek, ahhoz, hogy hiteles legyen. Kelemen Hunort soha nem foglalkoztatta a verseiben leírt dolgok valóságban való tükröződése. „Számomra akkor jó egy vers, ha engem megragad, ha nincs benne semmi ami pluszba van.”
Végül sorra kerül a „Kihűlt” című vers is. Parászka Boróka szerint egy-egy Kelemen Hunor-vers után nehezen, vagy csak későre lehet szóhoz jutni. Ezért a kérdés általában nem a verstől indul, de mindenképp oda tér vissza. Kérdése meglepő: „Mennyire fontos számodra, hogy képek éljenek benned? A beszédben hogyan alkalmazod a képeket?” És akkor jöhet az ars poetica (vagy ars politica?): „Amikor írsz, képekben gondolkodsz. Természetesen egy verset le is lehet építeni, hogy teljesen hiányozzanak belőle a képek. A politikában viszont nem ilyen egyszerű a dolog. Amikor emberekhez szólsz, akkor természetesen minél több képet használsz, annál jobb, így könnyebben érthető az, amit mondani akarsz. A parlamentben viszont szaknyelvet kell alkalmaznod, különben nem fognak megérteni, esetleg hibbantnak tekintenek. Természetesen vannak politikusok, akik nagy előszeretettel használnak képeket, eredményesen manipulálva az embereket. Nem ajánlatos összekavarni ezeket a dolgokat, mert milyen is lenne egy vers politikai terminusokban megírva?”


Pisztrángok nélkül

Ez a jósok földje. Jövőbe
látó emberek élnek ezen
a tájon. Ahány szem, annyi jö
vő. Felénk ez mérvadó mondás.
Gyilkolni már nem szégyen: szokás.
Itt első napszakunk az este.
A rossz fiúk olyankor jönnek.
Öreg jósoktól parancsot kap-
tak: jövőt formálnak, mindent a
bőkezű holnapokért tesznek.
Reggelek. Szomorú reggelek.
Nyomok az aszfalton, a házak
falán. Könnyet hullatni tilos,
feledni kell a múltat: muszáj.
A delek már lazábban telnek.
Kiosztják napi gyógyszerünket.
Ne érje őket meglépetés.
Jövőbe látó emberek; nem
mennek pucéron a télnek.
Már csak az agymezők maradnak.
Majd az agymezők sem, egyetlen
sejt, egyetlen véredény sem.
Nézzék kérem, az agymezőkön,
ahol vetni, aratni szoktak,
csata dúl éppen, párbajoznak.
Az agymezőkön patakokban.
A patakokban nincs több pisztráng.




Márton László: Vízimalmok Erdélyben című könyve kapcsán Parászka Boróka elmondja, hogy egy olyan műről van szó, amely filológiai műveltséggel rendelkező személy számára is élvezhető, bár nem hiányoznak belőle a technikai leírások. (Márton László vallomása – Miért lettem vállalkozó – a Korunk 1997/11-es számában olvasható 83-84. http://hhrf.org/korunk/9711) Miért épp a vízimalmokat választotta a szerző? Márton László mindenekelőtt beismeri, hogy nem akar megrontója lenni a kialakult lírai hangulatnak, ezért a Kelemen Hunor számára feltett, az igazság fogalmára vonatkozó kérdéshez térne vissza. A technikában egyértelmű, hogy ami igaz, az igaz, de ne felejtsük el, hogy a fizikában is van relativitás elmélet – mondja. Ha pedig a tudományban is attól függően alakul valami, hogy honnan nézzük, akkor a valóságban még inkább így van.

Továbbá megtudjuk, hogy a szerző már összeállított egy kötetet az erdélyi harangokról. Mivel nagyon kedveli a technikát, arra vállalkozott, hogy erdélyi technikatörténetet állít össze, minél színesebb, olvasmányosabb formában. Véleménye szerint a technika története ugyanolyan izgalmas része a művelődéstörténetnek, mint például a zene. Az előző – a harangokról szóló – kötet anyagának 15 évig tartó gyűjtése közben sikerült összeállítani a nyersanyagot egy, a vízimalmokról szóló kötet kiadásához is.

Ezek után felkérték a jelen lévő Portik Dobos Dezsőt, aki a gyergyóremetei malom tulajdonosa, hogy mesélje el a malma történetét. Dezső bácsi zamatos székely kiejtéssel beszél, részletesen elmeséli, hogy még a nagyapjától örökölte a malmot. Sajnos, pár évi működés után államosították… Dezső bácsinak éveken át a mindig jelenlévő brigádosok irányítása alatt kellett működtetnie a vízimalmot. „Annyi okos vót ott, hogy mellettik inas se lehettem volna. De ha valami baj vót: Dezső bácsi most mi lesz?”

Dezső bácsi felettébb élvezetes beszámolója után a közönség kérdésekkel fordult a két szerzőhöz. A legérdekesebb kérdést Kelemen Hunorhoz intézte az egyik hallgató: Nem találja túl korainak a leltárkészítést, hiszen ő gyakorlatilag kezdő költőnek számít? Kelemen Hunor szerint leltárt (vagy számvetést) lehet és kell készíteni minden nap végén, tehát soha nem lehet túl korai. De a verset elmondása szerint nem kell komolyan venni, hiszen ez csak afféle játék volt, ami induló írói körökben szokásosnak számít. Magyarázatként említette továbbá a hiúságot: Szerinte minden alkotó hiú, már induláskor az, és ha sikereket ér el, akkor ez egyre fokozódik. Egy, az illusztrációkra vonatkozó kérdésre adott válaszból megtudhattuk, hogy Damokos Csaba, az illusztrációk készítője a költő régi barátja. Egyetemista koruktól tervezgetik egy közös kiadvány létrehozását. (Damokos lelkén számtalan szép kötet tervezése szárad, legutóbbi vezércsele: a Korunk http://www.korunk.orgúj grafikai arculatának a kialakítása.)




– Örököse-e Kelemen Hunor az Előretolt Helyőrségnek, a csoportnak, melynek tagjaként kezdte költői pályafutását?
– Természetesen magaménak tartom a csoport szellemiségét. Sajnálatosnak tartom azonban, hogy a folyóirat is megszűnt.
– Eldöntötte-e már, hogy költő, vagy politikus akar lenni? Az olvasóinak vagy pedig az általa politikailag képviselteknek akar örömöt szerezni?
– Az biztos, hogy írni szeretnék, és vissza fogok térni az íráshoz. De amíg politikusként tevékenykedem, természetesen utóbbiaknak akarok örömöt szerezni. Az íróasztal mellett pedig olvasóimnak.
– Nagyon sok értékes íróember elveszik a politika miatt. Melyik a fontosabb, a politika vagy a költészet?
– A politika gyakorlásában van egy olyan törvényszerűség, hogy aki nem alkalmas, az kiesik. Természetesen ennek ellenére vannak rossz politikusok. Akkor jó egy politikus, ha a politika mellett van egy szakmája. Akárcsak az újságíró. Ha már van egy szakmája, amikor újságírásba kezd, akkor tud szakosodni, az illető témára. De sajnos, ma a fiatalok az érettségi után egyből az újságíró-képzőbe jutnak, ami meg is látszik a sajtó színvonalán. De aki bekerül a politikába, annak nem könnyű kilépni. Én is azt gondoltam az első felkérésemkor, hogy amíg lejár ez a mandátum, addig itt maradok, utána visszatérek az íróasztal mellé. De engem is, mint mindenkit, akinek sikerei vannak, elkapott a „politikaláz”. Ki kell várni az időt, amikor újra eljön a költészet ideje.
Kelemen Hunor fejtegetése után Boróka azt kérdezi Márton Lászlótól: mégis, mit lehet a rideg technikatörténeti ágazaton kedvelni, mi az, ami megragadja az embert? A szerző megígéri, hogy egyszer elviszi „Kelemen urat” Dezső bácsi malmához, és amikor ott ül egy kövön legalább egy óra erejéig, s hallgatja a malom kellemes duruzsolását, a patak csörgedezését, akkor biztosan élete legszebb versét fogja megírni.
A találkozó jó szokás szerint borkóstolással végződött, abban a reményben, hogy a következő is ugyanilyen kiváló hangulatban, a hagyományos székely vendégmarasztalás jegyében fog lezajlani.





MELLÉKLET

Kelemen Hunor 1967 született a Hargita megyei Csíkkarcfalván. Mind versben, mind prózában túl van a kezdésen. 1989–1990-ben a Jelenlét című ifjúsági irodalmi lap alapítója és vezető szerkesztője, 1995-ben a Korunk belső munkatársa, 1996–2000-ben államtitkár a román Művelődésügyi Minisztériumban, azóta parlamenti képviselő, az RMDSZ egyik jelentős politikusa. Két verseskötete és kisregénye osztatlan sikert aratott. (Itt a részletes életrajz:http://www.hhrf.org/rmdsz/kepviselok/kelemenh.htm)
Borcsa János, a kortárs erdélyi irodalom új teljesítményeit éles szemmel nyomon követő, analizáló szemléletű esszéista, kritikus úgy mutatja be Kelemen Hunor verseit, mint olyan műveket, amelyek elmondják mindazt, amit a költő a világról tud, illetve tükrözik mindazt, amit a világ kivált a költő lelkében. Ennél pontosabban aligha lehet megragadni a Szigetlakó darabjainak lényegét. Talán még azt lehet hozzátenni, hogy a verseket körüllengi a teljesség igézete, a mindent versbe venni vágyás varázsa és ennek lehetetlensége. Úgy ahogyan a Titkaid és életem kezdő soraiban olvassuk: „Én minden titkodat megtudom, / Te lassan széthordod életem”. Kelemen Hunor versei a lét glóbuszának egészében láttatják a lírai szubjektumot; versei az egyén helyét jelölik ki az emberi univerzumban (A Látogató; A hátvédek hatalma; A hierarchia bosszantása; Légtornász az égi tornácon stb.).

Légtornász az égi tornácon

Csontok csöndje az éjszakában. A lélek villanása.
Jelek a bőrön, mély nyomok:
angyalok földi mása.
A kezdet, a vég és a semmi:
Isten a legnagyobb talány.
Amikor sehol sem vagytok,
feloldoz és magába zár
valami világűrnyi magány.
Csak az én marad, a légi tornász.
Pokol és menny közé feszített
láthatatlan égi tornác,
ahonnan messzire hord a szem.
A vágy, az őrült gondolat száll.
Valami reszeli torkomat,
sejtjeimben félelem kószál.
Amíg jön a hajnali krízis,
az emberben őrlődik a világ.
És az ember egy kicsit gríz is!
S talán egy kicsit Isten?!
Vagy mégis csak gonosz démon?
A tükör mindig mást mutat,
ölelem magam és mégis szétnyom
a trombitaszó. Távoli agymezőkre
hajít a gravitáció.
A szívben feleződik a holnap.
Ismeretlenül is megszólít:
most sem az, akire vártam.
Lusta eső kopogtat, s én
hallgatom sivataggá váltan.
Mozdulnék, elnyom egy golyónyi
álom. Szólítom a rejtőzködő Istent:
HÁT SEGÍTS FOSZFORESZKÁLNOM!!!!!!

Ez az univerzalizmus mégsem hat nyomasztóan az olvasóra, ebben az emberi teljességben mégsem vész el az egyéniség, mert a költő sokszor groteszk iróniával, sokszor baráti közvetlenséggel szól a tárgyáról, mintha csak jóízűen mesélne egy társaságban (A Keleti Misszió; A rokon látogatása; A kisfiú sétája a városban; A hírnök balladája; Önkéntelen felejtés stb.). Vagyis az emberi dimenzió teljességének ábrázolásában nincs semmi nagyképű komolyság, ellenkezőleg, hangját sokszor jellemzi játszi könnyedség, a fintoros szarkazmus, a csevegő stílus. Mintha csak mellékesen, szellemeskedőn világítana rá életünk dolgaira. Sokszor fügét mutatva szól komoly tárgyáról, máskor grimaszt vág lelki tükre előtt, miközben szinte észrevétlenül alkalmazza a poétika klasszikus műfajait, versalakzatait, szigorú formai kereteit. Tehát mívesség és frappánsság, nagy műveltség és mindennel viccelődő irónia egyszerre jellemzik ezt a költészetet.

A Keleti Misszió

Amikor Keletre jöttem,
tudtam: nem áll módomban
győzni itt, s bár egyformának
tűnik minden arc, én lassan
megismerem a város titkait.
Óvatos mozdulatokkal
kijelölöm a teret,
ahová megbízóim vadászni
küldtek. Készül a hely is, ahová
zsákmányommal békén megtérhetek.
Bennszülött szolgáim póker-
arca a csempészáru láttán
enyhén ellazul, és néha a
korbácshoz kell nyúlnom, hogy ne
feledjék: ki van felül és ki alul.
Ha követként megjelenek a vár
uránál: hírt viszek és hozok.
A hallgatag férfi iránt gyanúval
viseltetek, de előnyben
részesítem a féktelen álmodozót.
Szolgálatom ideje véges.
Megbízóim tudják: a siker
Keleten még nem győzelem.
Számunkra a titkos hátország
az egyetlen biztos védelem.

Végül egy személyes vallomás:
„Hallgattam Kelemen Hunort (…) a kellemes hangulatú, vendégszerető, a könyvesszalon nevet valóban megérdemlő Liteában és sűrű szemrehányásokat tetem magamnak, amiért bizony hézagosan olvastam az utóbbi időben az állatorvosnak tanult, majd rádiószerkesztővé lett, most filozófiát hallgató, Csíkkarcfalváról hozzánk, Kolozsvárra »elszármazott« ifjú szerzőt. Tíz éve érkezett ebbe a városba, írja Forrás-kötete hátlapján. Egyik versében »mínuszévekről« beszél, ám nem hiszem, hogy ebben az ítéletében igaza van; mármint hogy az ő életében »a mínuszévek egyre-másra gyűlnek«. Ezt még akkor is így vélem, ha például a sajnálatos gyorsan megszűnt kolozsvári ifjúsági irodalmi lapra, a kilencvenes évek eleji Jelenlétre gondolok (amelynek Kelemen Hunor is szerkesztője volt). Változnak nyilván az intézményes keretek, maguk az intézmények is (a Mínuszéveket még a Kriterion adta ki, 1996-tól viszont a marosvásárhelyi Mentor, a Látó kiadója gondozza a Forrás-köteteket), ez azonban még nem ok a letargiára. Az igazság az, hogy Kelemen Hunort – egyes versei elégikus hangvétele ellenére – nem ez jellemzi. Versbeli idegenvezetőjével mondja: »talán itt volt az utolsó konvert / talán itt állt az énekes / talán eddig tartott az út / talán innen új út indult / ............. talán?!« A pontok kitöltését az elkövetkező évek s a bennük (itthon) élők vállalják. A régmúlt, a jelen és a jövő viszonyát mindenesetre a Fordított tér utolsó két sora mutatja reálisan: »Akkor nem tudtam, hogy nincs örökre érvényes mondat, hogy a mondat sohasem fejezhető be...«” (Kántor Lajos, irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője)



KAPCSOLÓDÓ LINKEK

rövid ismertetők Kelemen Hunor köteteiről:
Mínuszévek
Kriterion Kiadó, 1995 (K-vár) elfogyott
http://www.oszk.hu/hungarika/1997/elemi/00ngja39.html
A madárijesztők halála (regény)
Mentor Kiadó, 1998 (Vásárhely) megvásárolható, 980 Ft
Szigetlakó
Pallas-Akadémia Könyvkiadó, 2002 (Csíkszereda) megvásárolható, 1400 Ft
Itt lehet (on-line) vásárolni Pallas-könyveket
http://www.nextra.ro/librarius/letolt.htm
Hargita Megyei Kulturális Központ
http://www.ccenter.ro/




http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&p ... kk_id=3361

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Úgy látszik, ez már egyfajta spirituális betegség mint a pánik és a mazochizmus. Mármint egyes közéleti személyiséggé vált önutálókból lett nemzet-utálóknak a nagy fokú jelenléte. Meg kellene fejteni, hogy mi a közös karma-motívum ezekben... Mikor, milyen karma hatására fordul valakinek az értelme saját maga ellen, illetve a neki életet adó, az őt gondozó.nevelő szülei ellen, vagy a nemzete ellen. Halak, Nyilas, Skorpió, Vízöntő, Ikrek? Össze kellene hasonlítani Puli, Gerle Éva, Lelkes Villő, Parászka Boróka, és ennek az ellen - Johanna D' Arcnak a sorsképletét....

http://www.peticiok.com/forum/159151



El kell itélni hazaárulásért!!Szibéria jó hely lenne neki is és még sok ilyen magát Magyarnak nevező képviselőnek.



Vendég #177
2016-02-29 09:38


Helyesnek Tartom az Ilyen Emberek nem valók a Közéletbe...



Vendég #178
2016-02-29 09:39


Nem tudom, hogy a sötét tudatlanság, vagy az önös érdek szólt ebből a buta nőből? Valószínűleg mindkettő...



Vendég #179
2016-02-29 09:44


Ez a színtiszta rasszizmus. (Egy népet, népcsoportot, gyaláz.)
Kimeríti a helytelenül gyűlölet beszédnek nevezett törvényi tényállás fogalmát, amiért büntetés jár. (Helyesen gyűlölet keltő beszéd lenne a név.)
Megkockáztatom, hogy a Gönc Kinga féle HAZAÁRULÁS kategóriába tartozik.
Ekként, nincs helye a magyar közéletben!



Vendég #180
2016-02-29 09:51


Nem a közèletből kellene ki tiltani hanem , számüzni Magyarországrol!!!!
A leszármazottait is minimum Hèt iziglen ki tiltani hogy èrezzèk a sulyát a szavaknak!!!!



Vendég #181
2016-02-29 09:51


Mert vérlázító, pofátlan. Ez a lény nagyfokú tudatlanságról, rosszindulatról tett tanúbizonyságot!
Hazaáruló! Ki kellene utasítani az országból! Javaslom Szíriát!



Vendég #182
2016-02-29 09:53


Elég abból, hogy a Magyar közéletben már csak zsidó származásúak vannak !



Vendég #183
2016-02-29 09:53


Aki még saját faját nemzeti múltját is megtagadja nem méltó ebben az országban semmire.
Tőlem ne kérjen bocsánatot mert nincs rá keretem.
Nem a làbamra léptek a villamoson,hogy megbocsájtsam.
Takarodjon a közéletből

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Szó, ami szó, Jézus is azt mondja, hogy "aki nem utálja meg magát és aki nem utálja meg az anyját és az apját, nem lehet az én tanítványom." Persze, ennek átvitt jelentése van, vagyis, hogy meg kell ismerni, és meg kell érteni az elődeink vétkeit és azt, azokat nem mind ismételgetni tradíció formájában. Pl. a Rómeó és Júlia családjainak a generációkon át tartó gyűlöletét, háborúzást.
A tanács és az intés tehát metafizikailag helye, hiszen a kereszténység a vétekre való hajlamoknak a felismerésére és a vétekhez vezető hibáknak a beismerését tartja fontosnak, akárcsak az asztrológiai. Nem is érhető el alkímiai értelemben fejlődés és a sors-idéző (Ez esetben sorsjavító, gyógyító...) pozitív spirituális - mágikus képességeknek a felszabadítása, a karmikus hajlamainknak a pozitív tulajdonságokká való változtatása nélkül.
Na, de az a saját nemzet-gyűlölet, amit Puli és Gerle Éva, és Parászka Boróka, meg most ez a Krisztina művelnek, jóval a lónak a túlsó felére való átzuhanás. És ráadásul nem saját maguk ellen viseltetnek gyűlölettel, hanem a nemzettel, amely viszont, valahol a szüleikkel együtt táplálta és óvta, ha csak szellemileg és szimbolikusan is, amíg felnőttek nem lettek.
Ez már éppen olyan túlzás, mint a Svéd fiatal liberálisoknak az ötlete, hogy lelegalizálni kellene a testvérpárok közötti szexualitást, meg a halottak meggyalázását, ugyancsak öncélú és perverz élvezeti lehetőségekhez jutási lehetőségek fokozása érdekében. Ez a perverz- Isten és ember-árulás szintű, vagyis Anti-krisztusi (megváltás ellenes) vágykielégítési kezdeményezés is ugyanolyan karmikus gyökerekhez (Halak, Vízöntő, Skorpió és Rák karmák), hajszálerekhez vezethető vissza tehát, mind a nemzet-árulás. És valóban: mindkét csoportosulás csoportosulás liberálisnak nevezi magát.
Holott ezeknek a sátánnal való cimborálásoknak (A nemzet- gyalázás esetében: a nemzet tagjai számára fájdalom okozási vágyból eredő gonoszkodásnak, és sok esetben még úgy is, hogy a szülők is ennek a nemzetnek a tagjának vallják magukat, mint Parászka Boróka esetében, vagy nagy Attila Puli esetében.) semmi köze nincs a szabadsághoz. A szabadságnak ugyanis van egy olyan összetevője, amely messze kívül tartja ezeket a perverz képzeletű és gondolkozású személyeket a szabadságtól: a felelősségtudat és felelősségérzet. (Lásd a Vízöntő szellemisége által megtestesített és képviselt szabadság-eszme metafizikai értelmezését, akár ezen a portálon is+

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/