II. Echart (Tolle) Mestert idézik valahol egy magyar Drop Zen -Zen nevű közösségben:
"Az ego szükségletei végtelenek. Sérülékenynek és fenyegetettnek érzi magát, és emiatt a félelem és a vágyak világában él.
Amint megérted az alapvető működészavar lényegét, nincs már szükséged arra, hogy számtalan megnyilvánulási formáját föltárd, nem kell azt már komplex, személyes problémává dagasztanod. Az ego persze imádja azt... Mindig keres valamit, amihez hozzátapadhat, hogy fönntartsa és megerősítse illuzórikus énérzetét és így készségesen kapcsolódik a problémáidhoz.
Ez magyarázza, hogy oly sok ember éntudatának nagy része szorosan összekapcsolódik a problémáival. Ha ez az összekapcsolódás megtörtént, akkor viszont már semmit sem akarhat kevésbé, mint megszabadulni tőlük, hisz az az én elvesztését jelentené! Meglehet, hogy az ego öntudatlanul, már hatalmas mennyiségű fájdalomba és szenvedésbe „invesztált", és természetesen nem engedi befektetését veszni hagyni.
Amint fölismered, hogy a tudattalanság gyökere az elmével való azonosulás-ami természetesen az érzelmeket is magába foglalja-, máris kiléptél belőle. Jelenlevő leszel. Amikor jelen vagy, akkor már megengedheted az elmének, hogy olyan legyen, amilyen valójában, anélkül, hogy belebonyolódnál. Az elme önmagában nem hibás működésű! Csodálatos eszköz! A díszfunkció akkor kezdődik el, amikor önmagadat keresed benne, és összetéveszted azzal, aki valójában vagy. Ekkor egós elmévé válik, és átveszi az irányítást az egész életed fölött."
Na, ez nekem is, teljesen világos, mint az a bizonyos Zen-buddhista egy tenyér, ha csattan...
És itt jön a remélhetően, udvariasan - diszkrét kommentárom:
Azt hiszem, ebben az esetben, a mester sajnos össze téveszti az ego-t az árnyék-énnel, ami csakugyan egy furmányos képződmény azokban a személyekben, akik nem szembesültek az asztrológia szerinti konkrét karmájukkal (Pontosabban: a karmájuknak mind az öt konstelláció szerinti, külön - karakterével, színezetével).
Tehát, az árnyék-énünk, amiről a pszichológia is értekezik itt - ott felszínesen, a velünk született, természetes és egészséges önzésünkből és még két (Illetve, a fentiek szerint: hat!) elemből tevődik össze. Mindjárt leírom a másik kettőt is, amiből az egyik persze, az öt konstelláció szerinti meghatározódásból álló egyéni karma. De nem teszem ezt, mielőtt tudatnám, hogy a természetes önzésünk nélkül, az emberiség gyermekeinek a 80 százaléka nem is lenne képes felnőni, hiszen a szülők sem tudják a kis gyermekük minden szükségét - baját és nyavalyáját felismerni és számon tartani, annak kb. 1,5 éves kora után. Sőt, a nála nagyobb és gátlástalan többi gyermek is mind félre nyomná onnan, ahol neki megélni és fejlődni valója van (lenne).
Az önzésen alapuló ego-ra nyakló nélkül vadászni és azt megszüntetni akarni, tehát, annyi mint az Istennek keresztbe tenni. Az más kérdés, hogy a ráépült és az általa működtetett karmikus-öntudatot (Lásd éppen az árnyék-ént, amit éppen ismeretetek!) fel kell oldani, át kell finomítani, és önzés mentesítve, az Isteni (Egyetemes) léttudatot befogadó éber emberi tudattá kell(ene) változtatni...
Az árnyék -én harmadik eleme pedig éppen a nyers személyi intelligenciánk (egyéni szürke-állományunk), amit az önzésünk automatikusan a karmikus reflexeink és késztetéseink megvédésére és konzerválására használ. De azt sem szabad az elmével össze téveszteni, amint és ahogy II. Eckhart Mester is figyelmeztet erre...
