10. A PLÚTÓ
A Plútó az öröklétben folyamatosan és egyetemesen végbemenő (megtörténő) kiegyenlítődés őselvét működtető őserő, vagyis az isteni igazság őserejét megtestesítő bolygó. Ő a Teremtő és a Teremtés (A teremtmények) közötti teljes eggyé-válási szükség és szükség-érzet őserejét megtestesítő bolygó. Más szóval, a Plútó a Mindenségben mindig (folyamatosan) létrejövő Egyetemes Ősigazság (Egységes kiegyenlítődés) ősprincípiumát megtestesítő bolygó. A megváltás és a megváltódás őserejét testesíti meg tehát, mind az egyetemes létezésben, mind az egyéni – személyes életünkben.
A Plútó asztrológiai szimbóluma egy körbe rajzolt nagyobb sugarú körív amely a Fény és a Szeretet, a Nap és a Hold, a Mars és a Vénusz, az Uránusz és a Neptunusz egymás tejes áthatását, egymás átalakítását és egymás közötti kiegyenlítődését szimbolizálja. A Plútó a kiegyenlített Mindenség és az egyetemes léttel kiegyenlített személy, termékeny megújhodásának a bolygója. A legfinomabb isteni látomásban rejlő, teremtői, de főként megváltói szellem-energiákkal telt, spontán lét-megnyilvánulások ős-princípiumát testesíti meg. A Mars mellett, a Plútó a Skorpió uralkodójaként, az egyetemes lét- megnyilvánulás végső következményét: a teremtésnek az össz- kiegyenlítődési képességét, célját, és törvényét: a megváltás őserejét, vagyis a végső isteni igazságot testesíti meg: az összes teremtő erőnek és teremtő hatalomnak a teremtés folyamatain keresztül, azok által történő, isteni látomás megtisztulást, teljes megújhodást és ezáltal a teremtés céljának a végső beteljesedését: az örök megváltást és az abszolút lét folyamatos és zavartalan öröklét-nyugalmát.
A megnyilvánult isteni létnek a zavartalanságát és zavarhatatlanságát biztosító, Lilithnek nevezett spirituális ősjelenség által létrehozott, teremtőerejű őskáosz (pokol) – állapot, szemben áll mindazzal, az isteni kiegyenlitettségi állapottal, amit a Plútó megtestesít. Az Abszolútum lét-megnyilvánulásának az első következménye a két világalkotó ősprincípium: a Feminin és a Maszkulin őserők első esszenciáinak a megjelenése, az Abszolút létből kiáramló teremtőerejű (mágikus) ősidea-vízió kvantumoknak (látomás-nyaláboknak, látomás-csomagoknak), amelyek racionális ok nélkül (abszolút ok miatt) kiáramlanak az abszolút létből folyamatosan, és létrehozzák a két nem szerint megnyilvánult ősidea-létezést: az Istent. Ennek a két létszférának a kölcsönös egymásba hatolása, egymást kiegyenlítése és egymás megtermékenyítése soha nem szűnik meg és ez a kiegyenlítődésen keresztül történő egységalkotásra való, örökkévaló törekvés, tartja fenn az egyetemes – Isteni - létet. Ez, az egyetemesen szükségszerű – egységre való törekvés viszont, ami az Isteni igazság maga, nem tűri meg hosszú távon és magas spirituális létezési szinteken a hamis egységek létét, ahogy nem tűri meg az érzéki és érzelmi „kielégülésre” való törekvést sem, a kiegyenlítődés helyett. Nem hiába a Plútónak otthont adó a Skorpió, a szenvedélyes igazságkeresés, és a minden látszat- rendet a fenekéig felforgató személynek a csillagképe.
Ezért a Plútó, a Skorpiónak erőterében végbemenő folytonos spirituális újjászületést úgy szolgálja, hogy az általa megtestesített kiegyenlítődést lét-szükségleté teszi a személy számára. Ezért a Plútó a szexualitásban elérhető kiegyenlítődés mellett, a spirituális káprázatnak a szétoszlatásának a szükségét is megkerülhetetlenné teszi az ember életében, és ezért ő a maximális éberség eredményeként létrejövő személyi újjászületésnek (A karma-mentességnek: tehát a szellemi – spirituális megtisztulásnak) az igazságért való harcok általi megvalósíthatóság őserejének a megtestesítője. Éberségünk által, az életünk során, teljesen fel kell (kellene!) oldódjon és el kell (kellene!) múljon az életképzeletünkből és a lényünkben a személyi horoszkópunkban, első sorban a Lilith által jelzett és a negatív fényszögek, valamint a negatívan fényszögelt bolygók pozíciója által jelzett összes tévképzet, minden zavart okozó káprázat és kábulat. Ezt azért, hogy a velünk született karmikus képzetrendszerünk, átadhassa helyét valami újnak, valami másnak, a kiegyenlítődési képességet magában hordó, szellemi értéktudatra és személyi felelősségtudatra alapozott, belső meggyőződésnek: a megváltói azonosságtudatnak. Illetve a teremtés pozitív céljába vetett megingathatatlan pozitív életcél-bizalomnak: a hitnek.
A részben belénk nevelt, részben a mindig divatban levő, alacsonyrendű élvezetek által elérhető hamis boldogsági érzet elérési lehetőségére (pl. ínyenckedésben, vagy kábító italok, kábító szerek fogyasztása által elérhető élvezetekben, boldogsági állapotokra, és más kielégülési vágyak elérésére.) és Bábel-torony építési ambíciók kielégítésére fókuszált életképzeletünk összezavarja a pozitív erkölcsi tudatunkat, a tisztességes életvitelre való vágyunkat, ilyen jellegű törekvéseinket, erkölcsi akaratunkat. Vagyis: a karmikus sóvárgásaink, befertőzik a szellemiségünket. E lelket és szellemet gúzsba kötő, sugallat szerű sóvárgásokhoz kötődő, rejtett ambícióink, szélsőséges esetben rögeszmés „tiltott-vágyaink” elmulasztása és feloldása nélkül, azoknak megfelelő pozitív törekvésekkel történő pozitív képességekre való kicserélése nélkül, nem léphetünk előre, nem érhetünk el újabb spirituális megvilágosodási állapotokat, nem tehetjük tisztává és nem fejleszthetjük, nem finomíthatjuk és nem tágíthatjuk ki az öntudatunkat és végül: nem fejleszthetjük a személyiségünket. Márpedig a teremtés első oka, célja és törvénye nem más, mint maga a megváltás – megváltódás folytonos elérése és fenntartása. Az egyetemes teremtés által indukált folyamatos szellemi tágulás állandó új és új, fejlődési színvonal elérésére sarkalló, kiegyenlítődési problémákat és nehézségeket vet fel. Tehát, az abszolút létből kiáramló új és új mágikus ősideák (idea-kvantumok) által létrehozott új létezési formáknak, az egymással való kiegyenlítődési szüksége mellett, magukkal hozzák a kiegyenlítődés szükségét, mindazzal, ami már előzőleg is létrejött. Ez az egyetemes kiegyenlítődési szükséglet, az egyetemes létben, de a mi életünkben is, folyamatosan fennmarad. A Kos által megtestesített abszolút ősteremtés tehát, magában hordozza a létrejött lételemeknek (Az abszolút létből kiserkent idea-kvantumoknak) az egymással és a már korábban létrejött létformákkal való kiegyenlítődési szükségletét: a folytonos megváltás – megváltódás megvalósulásának a szükségét is. (Ide vonatkozóan, lásd tovább, az Egyetemes Törvények c. tanulmányomban a Megváltás törvényét.)
Aki nem akar önmagán belül (A saját öntudatán: Én-tudatán belül, spirituálisan) és ugyanakkor energetikailag – fizikailag a külső természeti világgal is, az igazság szellemében, tehát akár az igazságért való harcok árán is, a karmájától megtisztulni és úgy kiegyenlítődni, tehát aki nem akar a rendeltetése szerint „rendbe kerülni”, annak az önmagán belüli zavarodottság és zaklatottság és a környezetével szembeni, hamis kiegyenlítődési állapot, tehát a tévelygési, és a tévelygés által okozott betegeskedési állapot lesz az élete állandó jellemzője:
Az ilyen ember, mindig fog haragudni, neheztelni, zúgolódni és gyűlölködni, miközben képtelen lesz megérteni azt, hogy miért kell ennek a zaklatott lelki állapotnak a megfelelő következményeit elszenvednie. A folyton tisztázandó, egyetemes igazság pedig az, hogy a Feminin és a Maszkulin princípiumok, a Yin és a Yang, a Szeretet és a Fény, tehát az odaadással és áldozatkészséggel párosuló intuitív női bölcsesség és a bátor harci tapasztalatokból létrejövő szellemi világosság, a magzat-érlelő nyugalom és a termékenyítő kiáradás (a kitörés és a behatolás), szüntelenül áthatol egymáson, behatol egyik a másba és mindig újra és újra megtermékenyíti és kiegyenlíti – megváltja egymást. E folytonos egymásba hatolás és megtermékenyülés maga az Egyetemes (Szent) Szellem, a Sanctus Spiritus, a Logosz, az isteni logika tehát, aminek az alapján történik a teremtésben minden jelenség és folyamat. Ezért senkivel nem körülményeskedik és nem kíméletesedik a Plútó szelleme, aki annak ellen áll, vagy az igazság szelleme ellen vét. A Plútó tehát, az egyetemes isteni Logoszt testesíti meg, amelynek mindenkor, minden időben és térben érvényesülnie kell. Ezért a pozitív Plútói őserő a legerősebb energiákat felszabadító, gyógyító, csodatevő, kiegyenlítő szellem, miközben a negatív, harmonizálatlan Plútói-szellemiség, célratörésében kíméletlen, kegyetlen és romboló, őrült, vagy rögeszmés hatalmi mániákat gerjesztő, maga a pokolszerű, tudatosan vállalt és elkövetett, vagy az öntudatlan fekete mágia megtestesülése.
Nem véletlenül Plutónium az atombomba alapanyaga, de ez mindössze a negatív Plútói szellemnek az anyagi megtestesülése. Szellemi szinteken testi rendellenességekkel, elváltozásokkal, hiányzó, vagy pluszban keletkező testrészekkel, vagy szervekkel, és, amennyiben ez az elváltozás, vagy hiány a fejnél, vagyis az agynál jelentkezik, értelmi fogyatékossággal (malformációval) jár a Plútó által megtestesített szellemiséggel való diszharmonikus kapcsolat és viszony. Nem csak az atomsugárzással fertőzött övezetekben születnek testi-. Illetve un. szellemi (intellektuális) fogyatékossággal gyermekek, hanem születnek olyan helyen és olyan családban is, ahol erre nincs semmiféle fizikai, vagy biológiai - genetikai magyarázat.
A Plútó ugyanis, a pszicho-mentális képességek használati módjának és az un. kundalini(Isteni)- energia tudatos, vagy öntudatlan (felelős, vagy felelőtlen, személyes, vagy személytelen) sugárzásának, áramoltatásának a bolygója is. Hiszen ott áll minden létezési forma gyökerénél, a szám és a hang gyökénél, és ott van a biológiai foganást életképessé változtató spirituális foganásnál, tehát a zigóta és az aura egyesülésénél, vagyis a zigótának az aura általi áthatásánál és életadó isteni energiával való feltöltésénél, és ott van, az élet-tapasztalattal telt emberi léleknek a földi élettől való elszakadásánál és az Istenbe való vissza-olvadásánál is. („Én vagyok az Alfa és az Omega). Ott, ahol az Isten, önmagán belül elválasztja és újra egyesíti az eget a földdel: a világosságot a szeretettel. Vagyis ő, az abszolút léttel való, mindenen túli, személyes kapcsolatunknak, tehát a teremtés és a megváltás őserejének az asztrológiai szimbóluma. A Plútó tehát, a mindenek előtti és a mindenek feletti abszolút léterőnek, az elválás – teremtés előtti, és a világosságnak a szeretettel való az újra-egyesítése, egységesülése utáni egyetemes abszolút-állapotot őserejének bolygója is.
Vagyis, a fény és a szeretet tökéletes egybehatolásával történő, öntudati egységállapot megvalósulásának a bolygója. („Én vagyok, az Én vagyok.” Vagyok, aki Én vagyok. Én és az atya egy vagyok.) Ezért a Plútó számunkra a tökéletes szellemi alapállásnak, vagyis az isteni tengelybe-kerülésnek, egészen pontosan: a tengelyben levésnek és ez által a tényleges boldogságnak a bolygója. Ténylegesen – igazából! - boldognak lenni, annyi mint mindig tengelyben lenni. És azért, az isteni igazság szerint élni, annyi mint igazán boldognak lenni. Negatív esetben: az elvakult önimádat, az irracionális hatalmi ambíciók, a nyers energiákkal való visszaélésének, és persze: a közösségi - társadalmi hatalommal való visszaélésnek, a sötét, mindent szétbomlasztó létrontásnak (Néphülyítés, tömeges manipuláció, emberi öntudat-rontás, gyermekrontásnak), a létkorrupciónak a bolygója. De pozitív esetben mindezek ellentétének: a csodálatos gyógyulásnak, a spirituális tisztánlátási ("belátási") képesség megszerzésének a bolygója. Hiszen csak az olyan ember válik képessé a tisztánlátásra, aki képessé vált a tengelyben levésre és a tengelyben maradásra, és tehát, aki önmagát teljesen átvilágítva, a tökéletes megbocsátásra képessé tette. És aki, minden egoizmusból eredő sötét ambícióját, de a gazemberséggel és a gonoszsággal szembeni gyávaságát is, a megalkuvását és félelmét felszámolta, aki tehát a saját személyét a Szereteten át, az isteni áthatolás erőinek átadta.
A Plútó princípiuma áll az isteni - és így az emberi – hatalomhoz, de a velük való vissza élés folytán létrejövő kárhozathoz, az elkárhozáshoz is, a legközelebb. (Amekkora mértékben közelítesz Istenhez, ugyanakkora mértékben közeledik hozzád a sátán.) Egyedül ő tudja annak természetét és ha valakinek sikerül a fény és a szeretet teljes áthatolását önmagán belül megvalósítani, az úgy tud bánni a hatalommal, hogy se önmagának se másnak ne ártson vele. Mert az, aki az isteni áthatolás (az áldozat) közép- tengelyébe nem tud visszakerülni, az vagy létrontásban: az őskorrupció logikája szerint él, vagy valamiféle törvénytelen hatalmat gyakorol, azaz törvénytelen helyet foglal el az élet színpadán. És mert nem tud elsősorban önmaga fölött uralkodni (Szaturnus), ezért öncélúan gyakorolja a hatalmat miközben az ellenőrizetlen hatalma (hamisan kiegyenlített, törvénytelen helyeződése) öt a Luciferi erők eszközévé változtatja és letaszítja a hozzá szegődő (vele együtt szédelgő), és a hamis hatalomnak behódoló lelkek csoportjával a fájdalmas káprázatok és az örök zuhanás mélységeibe.
A Plútó tehát egyszerre Tűz és Víz, Föld és Levegő jegyű bolygó, vagyis a legfőbb kvintesszencia: egyszerre az Jin és a Jang, a feminin és a maszkulin ősprincípiumai által megvalósítható kvintesszenciák ősi és végső egysége, az alfa és az omega, az örök fejlődésben levő kiegyenlítődés őserejének a szimbolikus égiteste. (Asztrológiai helye.) Ezért hozza tartozik a végső, de a gyakorlati igazság-keresésének és érvényesítésének a szenvedélye is, valamint a minden emberi határt meghaladó szívósságé, és a bukások utáni újrakezdéshez, a felépüléshez, a gyógyuláshoz szükséges láthatatlan szellemi erők áramlása is. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Plútó által megtestesített szellemiséggel való kapcsolatba kerülés és harmóniába kerülés előfeltétele számunkra az igazságért való, megalkuvás nélküli harc mellett, a vele látszólag (De csak látszólag!) az szemben álló, lehetőleg azonnali megbocsátás, és a megbocsátás által lehetővé tett lényegi (helyzet) megismerés, az átvilágítás segítségével elérhető elbocsátás.
Lásd még:
http://www.asztrologosz.com és
http://www.kozmaszilard.com
Belépés
GyIK
Keresés
