|
Kedves Timike!
Az Emőke tudtával és jóváhagyásával, némi pontosítást és részletezést iktattam be a szövege utolsó részeibe. Ami a vakgbélgyulladásra vonatkozó rászletezést, illetve az arra való hivatkozást illeti, talán jobban megérted azt, hogy mire utaltam, ha elolvasod (De hiszen, a leveled szerint, már el is olvastad, mert ott van az Utódok, szülők és szeretők c. könyvemben, amit jelzésed szerint, már többször is elolvastál!) a betegségekről szóló két kis cikkemnek azokat a részeit, amelyekben leírom, hogy a gyermekek a betegségeikkel egy - az egyben leképezik az édesanyák tudattalan érzés - és képzeletvilága zavarait és feszültségeit. És hogy még jobban megértsd, hogy miről is van szó kauzálisan és teljesen a magadévá tehesd és megszabadulhass az édeanyádnak, mint a sorsodot irányító és afölött még mindig áldásosan örködő tévképzetedtől, el kell mondjam neked, hogy a te édesanyádhoz hasonlóan, az én édesanyám is, látszólag megmentette az életemet 11 éves koromban, mert ugyanúgy, mint a tied, a körorvos nagyvonalú ügykezelése ellenére, felismerte a vakbélgyulladásom szimtómáit, és egyenesen a sebészetre vitt, ahol ismerős orvos volt szolgálatba és néhány óra mulva már meg is mütöttek, a szokásos előkészítések mellőzéséve, annak érdekében, hogy megmentsék az életemet, mivel un. perforált gennyes vakbélről volt szó.
Igen ám, de éppen azt megelőzően hozta meg édesanyám az életének a rám nézve legostobább és persze, legfelelőtlenebb harmadik döntését. Az első az volt, hogy merő kényelem-szretetből, illetve férfi-utálatból, el vált az apámtól. A második az, hogy román iskolába és román tagozatú osztályba íratott már az első iskolás-napomtól, ahol én nem értettem semmit, miközben ő reggeltől estig dolgozva, egyáltalán nem volt ideje velem foglalkozni (tanítani, tanulmányaimban támogatni, segíteni). És senki a környezetemben ezt nem tudta biztosítani, miközben még az olyan gyermekeknek is szüksége van erre, akiket anyanyelvi iskolába járatnak. És ez a harmadik ostoba és végzetesen felelőtlen lépése az volt, hogy úgy döntött: nem válik el a mostoha apámtól, akivel összehasonlítva az én apám egy szelid árvácska volt, vagyis, aki brutalizált és terrorizált mindkettőnket és az én idegzetemet tönkre is tette a későbbiekben és akitől aztán csak el válni kényszerült 13 év múlva. És mindezt csak azért mert az ember - akitől én nagyon furcsa módon kellett volna férfiasságot tanuljak - nagyon jól állt anyagilag, terhát biztos támaszt jelentett mindkettőnk számára. - És mindezt, azt követően, hogy akkora az anyámnak sikerült azokat a vizsgáit letennie, amelyeket a háború (Menekülés) miatt nem tudott korábban letennie, és meg szerezte mind az érettségi diplomáját, mind az óvonői minősítését, tehát nyugodtan a képesítésének és a "tehetségének" megfelelő munkakörben dolgozva, önállósíthatta volna magát. Ahelyett viszont, engem a
bogaras és idős nagyapámra hagyott időnként napokra, sőt, volt amikor hetekre, annak érdekében, hogy a férjénél lehessen, aki a városunktól 3O km-re fekvő falú végi gátertelepnek volt a főnőke. Ahhoz, hogy megérthesd, hogy ez miért volt így, kell tudond, hogy akkoriban (A hatvanas évek közepén) talán még magyarorszéágon sem voltak a mai kzlekedési viszonyok, nem, hogy a mindig elmaradottabb Romániában. Szóval, gondolj csak bele: látszólag nekem is megmentette az anyám az életemet - Érdekes, hogy amikor a gyulladás miatti gőrcseim beálltak, éppen itthon volt és nem Szentegyházas falban. - ugyanakkor, a spirituáléis síkon éppen ő veszélyeztette az életemet az által, hogy felelőtlenkedést, felelőtlenkedésre halmozott, hiszen jó, hogy valamelyest érteni kezdem a román nyelvet is ötödikes koromra, de messzemenően nem tudtam a velem szembeni, alaptalan jótanulói igényeit teljesíteni. Sőt: akkoriban éppen könyörögtem neki, hogy irasson át magyar tagozatra, és ha már úgy döntött, hogy nem válilk el az Adolf Hitler zsenialitását és a német fennsőbrendűséget dicsőítő mostoha apámtól, akkor legalább azt kellett volna tegyék, hogy szentegyházas faluban kibéreljenek egy házat és engem is oda irassanak iskolába, ahol fel sem merült egyáltalán, hogy román tagozat is legyen. Szóval, így, ilyen magas felelősségtudattal rendezte el az anyám, hogy minden rossz megmaradjon: a szilvapálinka felszabadító hatására fasiszta eszméket valló mostohaapám is, de az én romániskolába való járásom is. És tudod mit? Harminchárom és talán meg harmincöt évesen is, még mindig úgy gondoltam én is az anyámra, mint ahogy egyértelműen a te leveleidből az kitűnik. Csak akkor kezdtem el drasztikusan leépíteni - levakarni! - magamról, amikor azt láttam, hogy meglett - rég elvált! - mérnök és két kötetes költő - férfi létemre, még mindig meg akarja szbani és határozni, hogy kikkel barátkozzak, vagyis, hogy "meg akar szabadítani" a barátaimtól, és persze, az akkori nagy szerelmemtől is!
Törd hát össze a külső Istenanya képzetedet, akár azon az áron is, hogy kegyetlenül és dúrván a szemébe vádod a szegény, magát észrevenni képtelen anyádnak,azt, hogy tönkre teszi az egész életedet és még egy tragédiát idéz be az életedben, amennyben ő akarja tovább is irányítani az életedet és igyekezz az anya ideáját magadba integrálni, mert a tragédiátok éppen arról beszél, hogy nem vagy, illetve hamis irányba vagy spirituálisan és kauzálisan megnyilva. Ki felé tehát: az anyád, a külső anya felé, és nem a benned levő teremtő-anya felé! És ez az állapot még az életben levő, kislányodat is veszélyezteti!
Az anyagiakkal azért is álltok rosszúl, mindamellett, hogy te az anyádban látod a megmentődet és a támogatódat, ahelyett, hogy a benned levő teremtőképzelettel ellátott anya-ideára támaszkodnál, a férjednek is le van bénítva az önállósági és a teremtő-képzelete a saját anyja által - és szorultok a nyugdíjas anyád anyagi segítségére - mert nem pl. a bébi-szitteri képzetségednek megfelelő munkát keresel (Pl. dada, vagy egy óvodába, vagy ilyesmi!), hanem valami csavaros ügynök.menedzseélsi munkakörben akarsz elhelyezkedni, ami teljesen idegen a te horoszkópod által jelzett életfeladatoktól.
Keress olyan munkakört és pénzkereseti lehetőséget, ami bármilyen szinten is kapcsolatban áll a gyermekekel - akár gyermekruhaboltban eladónak is elmehetsz, higy csak a legalpáribb lehetőséget említsem - és meg látod, hogy sikerülni fog. Hagyd a fenébe magasztos menedzseri pretenciókat, az a fontos, hogy elindulj olyan alapról, amely pozitív folytatással kecsegtet a horoszkópod tükrében. Márpedig ott a II. ház közepén a Hold áll elvitathatatlanul. És ezzel kapcsolatosan arra kérlek, hogy nehogy véletlenül még valamilyen adattal gyere annak reményében, hogy annak a perspektivájában talán mégi más a te sorsképleted, mert nem állítom, hogy tökéletes asztrológus vagzok - mint ahogy nem is lehet az senki! - és nem lehetne még egzy két foknyit árnyalni a képleted beállításána, de érsd meg és fogadd el a magad érdekében, hogy sem a Holdad nem kerülhet ki a II. ház erőteréből, sem a Lilith és a Sárfejed az I. és a VII. házak erőteréből!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
Nem azt mondom, hogy még most is meg van ez a problémád, hanem azt, hogy milyen érdekes a spirituális valóság: letükröz és szembeállít egykori önmagunkkal annak érdekében, hogy még egyszer ne engedjünk ugyanazoknak a gyengeségeknek.) A II. házban álló Lilith ugyanis éppen a Skorpió Nappal és a Szaturnusszal alkot negaatív fényszöget.
