ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A teljes törvény, egészen újra írva:


A X. A tizedik törvény: A MEGVÁLTÁS ÉS A BOLDOGSÁG (A Boldogulás) EGYETEMES TÖRVÉNYE (A Törvények Törvénye)

Avagy, az egyetemes ( kauzális, ideatikus, mentális, asztrális és fizikai) lételemek és létjelenségek kölcsönös egymásra-hatásán és együtthatásán, behatásán és áthatolásán keresztül megvalósuló lét-kiegyenlítődésnek és a kiegyenlítődésen keresztül való egységesülésnek (az egység újra-alkotása szükségének), a törvénye, avagy az abszolútum törvénye.
Az egyetemes lét ősalapja és forrása, olyan magasrendű boldogsági (rezgési) állapotban létezik, amely boldogsági állapot az emberi (pragmatikus) értelem számára irreálisnak tűnik, hiszen indokolatlan, nincs konkrét oka és célja, hanem ő maga az abszolút örökkévalón létező egyetemes őslét-valóság, amit mi csak Boldogságként vagyunk képesek érzékelni. Ennek, a számunkra indokolatlan és alig érzékelhető (sugallat- és sejtelemszerűen finom) boldogságnak az elérési lehetőségének a kérdése tehát, általában csak azok számára válik fontossá az életük bizonyos szakaszában, akikben valamiért (neveltetés miatt, bizonyos személyekkel, vagy életeseményekkel, olvasmányokkal való találkozás miatt) felmerül ez, a világi – materiális és pszichológiai okoktól független -, boldogsági állapotba kerülési igény.
Ezért tehát jó tudni azt, hogy ez, a leginkább és legerősebben csak meditációkban érzékelhető, szeretet-intelligenciának, vagy: világosság-szeretetnek a létezése igen is át- és megélhető, tehát, igen is létező reális – valóság. Azt, hogy az életünk célja, tehát a gyermeknemzés – megfoganás, tehát, a teremtés, valamint a gondozás és nevelés, tehát a teremtésről való gondoskodás és nevelés közbeni tapasztalás –vagyis a tudatosodás - tudatosítás folyamatai által való fejlődésnek a célja nem más, mint ebbe, a magas rendű rezgés-állapotba való eljutás (Egy magasabb fejlettségi – szervezettségi szinten való visszajutás.)
Kell tudnunk azt, hogy ez a boldogsági állapot, a mi esetünkben nem más mint, az Isteni Szeretet és Világosság kiáradásának és újra-egysülésnek az alapja. Hogy minden, ami van tehát, az ennek Abszolút Őslétből (Ősi Én-tudatból!) eredő teremtett ősideáknak, gondolatoknak, érzelmeknek és energiáknak, valamint az ősideákból alkotódott szellemi és lelki struktúráknak, a mi személyünkben való egymással való kiegyenlítődése. Hogy ez az ős-boldogság, egyrészt az alapja mindennek, ami csak létezhet, másrészt, a mi esetünkben, nem más mint az összesítő egyetemes kiegyenlítődésnek (a megváltásnak) a személyes megvalósításának az elérési lehetősége és szüksége, miközben ugyanakkor ez az egyetemes kiegyenlítődés (megváltás) egy az időtlenségben folyamatosan (mindig és örökké) létező valóság. Hogy ismétlem: ennek az elérése a földi életünk során, nem csak lehetséges, de valahol szükséges is. (Az más kérdés, hogy egy adott pillanatban, vagy rövid idő-intervallumban, kevés ember tudja ezt megvalósítani az életében, illetve a finomabb dimenziókba való átlépéséig.)
Mivel metafizikát senkitől nem tanultam, hanem mindazt, amit metafizika címen megírtam (Pl. az első kilenc egyetemes törvényt is), magam következtettem ki a misztikus irodalomból és a Hamvas Béla által írt esszékből, valamint az asztrológusi tapasztalataimból, korábban úgy képzeltem tehát, hogy a megváltás, nem más mint a minél nagyobb mértékű (minél szélesebb skálájú) kiegyenlítődésnek az útján történő egyesülés egy új, magasabb szintű egységbe. Vagyis, az asztrológusi tapasztalataim alapján, úgy gondoltam és láttam, hogy az emberi esetében, az abszolút léttel való személyes újraegyesülést nevezhetjük megváltásnak, megváltódásnak. Úgy képzeltem, hogy a megváltás, nem más, mint egy igen összetett és magas (isteni) szinten összegeződött metafizikai jelenség - folyamatnak, tehát a teremtés - tapasztalás - megismerés – összegeződés útján megvalósítható kiegyenlítődésnek az egyetemes törvények logikája szerinti összegeződése. Úgy képzeltem tehát, hogy a megváltás törvénye alapján tehát, minden egyes ősidea számára és minden összetett, ősidea-struktúrának megfelelő, anyagi formában testet öltő lény (Pl. ember) számára, törvényes szükségszerűség az újra és újra megtapasztaláson keresztüli létrejövési, fejlődési – kiegyenlítődési és reintegrálódási – egységesülési folyamatokban való részvétel, valamint e részvétel által, az abszolútumba, vagyis az abszolút boldogságba való, visszaérkezés, egyrészt.
Másrészt, azt is tapasztaltam és „láttam”, hogy minden ami van és létezik, ezt az abszolút boldogság-növelő egyetemes megváltás megvalósulását szolgálja. És, hogy a teremtés is csak ebben nyer értelmet, tehát a teremtés: az ős-megnyilvánulás maga is, csak a megváltásért, a megváltódásért, tehát az abszolút boldogságnak a növeléséért, a növekedéséért van. Legalább is, a mi számunkra csak és csakis ebben ismerhető fel a földi élet és az egyetemes lét, mivel az emberi – földi mivoltunkban, éppen ennek a rendeltetésünknek a többi személytől és az istentől való, látszatra elválasztott állapotunkban való személyi beteljesítésének az érdekében, tehát éppen az emberi mivoltunk miatt, nem rendelkezünk olyan képességekkel, hogy másként érzékelhessük az isteni és az abszolút lét-állapotot (magas rendű szubtilis intelligenciát?) mint boldogságot. Azt viszont, hogy ez az abszolút Boldogság egy, a Szeretet (Jin) és a Világosság (Jang) princípiumoktól egy éppen az előbbiekhez hasonlóan különálló és azokkal együtt ható, azokra befolyással bíró, és azokkal kiegyenlítődő - egészen pontosan, hogy ő maga az, aki ezeket önmaga által egymással kiegyenlíti! - Isteni princípium, nagyon későre kezdtem el személyesen is érzékelni, illetve az un. Szent Szellemnek ezt a különvaló isteni princípiumként való létezését a magam számára konkrétan megfogalmazni és nem csak meditációkban, hanem a hétköznapokban is, éberen megélni – átélni.
Ahhoz, hogy az ember akinek a spirituális struktúrája nem csak teremtőként, hanem megváltóként is (önmegváltódási potencialitással rendelkező lényként: Adam Kadmonként) létrejön már az Isteni létben, tehát az isteni öntudatban – az egyéni megváltódási rendeltetésnek eleget tehessen és az abszolút létbe visszatérhessen, meg kell értenie, és ennek az értelemnek a segítségével át kell élnie, hogy a boldogság nem (csak) külső (anyagi) feltételek megvalósulásának az eredménye és következménye. Hanem, első sorban olyan, mindörökké létező állapot és valóság, amelyet neki fel kell fedeznie és meg kell találnia önmagában, be- és fel kell engednie a személyi tudatába, az élet-víziójába és élet-érzékelésében, de ezt úgy, minthogyha ezt a Boldogsággal való egyesülési képességét ő maga hozná létre.
Vagy, ami ugyanaz, mint az asztrológiai sorsképlet segítségével történő karma-oldás esetében: tudatosan fel kell élesztenie és meg kell növesztenie magában ezt a boldogság-érzést, és, hogy csak és csakis, ennek a tudatosan „kezelt” és művelt belső boldogságnak a belső (mágikus erejű) hatásának lesz és lehet a következménye az, hogy az ő életében és sorsában – megjelenik az ún. földi boldogság néhány eleme is. Ezek a gyógyulás, vagy a tartós egészség és a párkapcsolati, valamint a közösségi – társadalmi kapcsolatok harmonikus megélési képessége és átélési lehetősége. Azt hogy tehát kívül és kívülről, egyre több harmónia-élmény válik lehetségessé a számára, miközben belül, az öntudatában (Az Én-tudatban) és az általános állapotában, igen is, meghonosodik a, a külső élet- és lételemekhez nem kötött, az azoktól függetlenül létező tartós boldogság, ami tehát az un. Szent Szellem ős princípiumával való személyes és közvetlen kapcsolatának a jele, vagyis, az azzal való egyesülésének a jele mint, ahogy a Szeretet-élményt is saját személyes tulajdonságként élte meg korábban, úgymond természetes állapotként és tulajdonságként.

(Figyelem léteznek az asztrológiai sorsképletekből kiolvasható un. boldogság-karmák is, egészen pontosan: a Boldogság- és öröm-érzet megélésére és átélésére való képtelenségi karmák is. Például Halakban, a Nyilasban, a Skorpióban, vagy - és Mérlegben álló karmapontok jeleznek ilyet, valamint felsorolt konstellációknak megfelelő asztrológiai meghatározódások a Kínai asztrológia szerint is ezt jelzik.)

A megváltás törvénye, vagyis a boldogság törvénye tehát, nem egy következménynek (az egyetemes kiegyenlítődés jelenségének) az isteni törvényes szabályozása, hanem egy olyan törvény, amely egy eleve létező őserő érvénysülési és hatás-gyakorlási mechanizmusainak a mikéntjét biztosítja az egyetemes létezésben. Ez adja meg a földi élet eredeti rendeltetésének és céljának: az egyéni és az egyetemes boldogság-növekedésnek és a boldogság-erősödésnek a megvalósulását is. Vagyis a teljesen zavar-mentes és ezért abszolút kiegyenlített létállapotnak az újbóli létrejövését, és, az Abszolút létállapot folyamatos újjá-valósulását, önmagába való visszatérését egy magasabb megvalósulási szinten. Az egész teremtett létezés ugyanis (és ez által a földi létezés is), az egyetemes kiegyenlítődés- és ez által, az egyetemes boldog-megváltás megvalósulási szükségének és beteljesedésének van alárendelve és azt szolgálja, tehát, ennek a Boldogság-princípiumnak van alárendelve minden a teremtett létezésben. Ennek, a folyamatos (Számunkra: belső!) boldogsági állapotban megvalósuló egyetemes megváltódási rendeltetésnek (szükségnek: törvénynek!) szükségképpen alá van rendelve és abba bele tartozik a teremtés, úgy mint feltétel, vagyis szellemi és anyagi lét-alap a megváltás megvalósulásához, de úgy is mint folyamat (mozzanat) és úgy is mint állapot, tehát a fizikai lét és ezen belül a biológiai élet is, tehát az ember élete és eszmélése – megvilágosodása és „szent szellemmel való töltekezése” (kereszténység) is.
Sőt: a létezés legalacsonyabb rezgésű (frekvenciájú) állapota, vagyis a létezés határállapota: a fizikai világ, tehát az anyagi világ, beleértve az anyagi létállapotokon belül keletkező biológiai létformákat is, és a fizikai – biológiai, pszichológiai történéseket és eseményeket is (Vagyis az életünk is, kimondottan és egyértelműen), mind a megváltó boldogsági állapot megújulását, újbóli megvalósítását szolgálja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az un. szilárdan merev (Pl. szikla) és a szellemi hatások szempontjából olyan értelemben semleges fizikai létállapot is (Ami végeredményben a megnyilvánult lét határállapota), amely minden ősideát és ősidea-struktúrát határozottan és össze-téveszthetetlenül és tartósan megjelenít és megtestesít válogatás nélkül, az a szilárd létállapot tehát, amit általában anyagnak nevezünk, határozottan a megváltást – tehát: az újra boldogulást szolgálja. Hiszen a mi életünk is, vagyis az életünk során elérhető szellemi kiegyenlítődésre-, tehát a boldogságra való alkalmassá váláshoz szükséges tudati és képzeleti átváltozásaink, tehát a szellemi – képzeti megtisztulásunk is, annak a függvénye, hogy mennyire sikerül az anyagnak e szellemi struktúrákat tartósan és határozottan megjelenítő fájdalmas hatásai és visszahatásai segítségével felismernünk és megfelelő pozitív tulajdonságokká átalakítanunk magunkban azokat a karmikus (negatív) meghatározódásokat, amelyek meggátolnak ebben a „boldogulásban”.
Az anyagi világ létezése tehát, amely ezeket a boldogulási sors-folyamatokat (A felismerési és beismerési – feloldási, átváltoztatási drámákat) a fájdalom-érzések segítségével biztosítja, a megváltásnak a feltétele. És ez azáltal, hogy az anyagi struktúrák az őket létrehozó szellemi minőségek (géniuszok) jellege szerint alakulnak, és ugyanakkor továbbra is képesek magukba fogadni és megtartani – rögzíteni (memorizálni) a különféle spirituális és szellemi információkat, válik az anyagi világ szakrális hellyé és ez által, az anyagi élet szakrális tudatosodást és tudatosítást biztosító információs-erőtérré. És semmi esetre sem azzá a vakon-sötét és „ellenséges” állapottá, amelynek egyes vallásos és misztikus elméletek és hiedelmek (karmikus tévképzetek) beállítják. Az anyagban megvalósítható információ rögzítődés (határ-állapotba kerülés) által az anyagot létrehozó, az anyagot folyamatosan módosító szellemi – spirituális hatások, illetve az anyagban elraktározódott szellemi információk ellenőrizhetőkké vállnak éppen az anyagnak a határozott időbeni rész-állandósága folytán. És így, az anyagi hatásaik folytán, az anyagra hatást gyakorló szellemi erők és jelenségek, értelmezhetőkké (láthatókká”) válnak, és ez által az ellenőrizhetőség által biztosított, pontos gyök- és eredetértelmezések segítségével a spirituális-idearendszerek a Lilith által létrehozott inverz-állapotuktól megszabadíthatókká (Megtisztíthatókká - megválthatókká) válhatnak.
Ahhoz, hogy az anyagnak ezt a szakrális mivoltát, tehát megváltást lehetővé tevő funkcióját megértsük, vissza kell térnünk a karma törvényéhez, és jobban megismernünk az ún. karma-gyártó Lilith-jelenséget. De mielőtt engednénk az ide vonatkozó, negatív képzetek gyártási reflexének, le kell szögeznünk, hogy a Második (II) Lilith nevű, idea-megfordítási („inverzálási”) jelenség azt szolgálja, hogy a megnyilvánult Isteni létezésbe már sérülten érkező egyes ősideák felismerhetők legyenek és az Isteni létállapottól alacsonyabb rezgési szintű (fokú) dimenziókba kerüljenek. (Alsó Idea-világ, alsó mentális és alsó asztrális világ.) Ezek az emberben karmikus képzetek formájában jelentkeznek. Az embernek az ilyen negatív-, illetve zavaró és romboló hatású, karmikus képzeteknek a személyes (ördögi - démoni) hatásaitól való megszabadulási törekvése maga a karma-oldás is. A karma-oldás tehát, a Lilith – jelenségek (I és II) által keltett (De a második esetben voltaképpen a Polaritás-törvénye által keltett!) negatív karmikus képzeteknek a pozitív, boldogság-alapú érzelmekké és képzetekké való visszaváltoztatását célozza meg és eredményezi.
Ezek szerint, még a Lilith nevű, inverziós jelenség is, az abszolút boldogság (a megváltás!) megvalósulását szolgálja az által, hogy alacsonyabb dimenziókba küldi a sérült ősideákat és ez lehetővé teszi az Isteni létezésnek a folyamatos zavartalanságát. Vagyis, az inverzió és a fokozás lehetővé teszi a teremtés során meghibásodott néhány ősideától való „megtisztulását” az isteni létezésnek. A második Lilith jelenség tehát, lehetővé teszi az abszolút létből folyamatosan az isteni létbe áramló hibás ősideáktól való megszabadulást!
A Lilith-inverzió jelensége, vagyis az un. karma-gyártás jelensége, egy olyan objektívan létrejövő, „szükséges rossz”, amit a Polaritás törvénye hoz létre az isteni létben, és ami lehetővé teszi az isteni létezés (Az egyetemes teremtő isteni léttudat) folyamatos zavarhatatlanságát.
Meg kell értenünk tehát, hogy az egyetemes megváltást szolgáló Isteni akarat-intelligencia, éppen azért hozza létre önmagából folyamatosan az emberi struktúrákat, tehát az emberi aurákat, hogy az a differenciált struktúrába „rögzülő” Isteni öntudat, amely ezekbe az aurákba mintegy az egyetemes léttudattól részben elkülönülve, „bezáródik”, hogy ezeknek az auráknak semmi más dolga ne lehessen, mint a karma-oldás. Vagyis, az egyetemes isteni öntudat, ezeket a, belőle létrehozott (általa szült…) aurákat feltölti külön hibajavítási kényszer-akarattal, és a még nagyobb információ-rögzítéssel rendelkező anyagba „küldi”, emberek formájában, azért, hogy ebben az anyagi állapotukban, ezek az aurák, kijavíthassák az egymástól elkülönült struktúráikon belül létező sérült ősideákat.
Az emberi aurák tehát, az alacsonyabb rezgési fokú részeikkel, vibráció-csökkenéssel be nyúlnak az anyagi világba, egészen pontosan a föld légkörébe és ott, egy – egy anyaméhben létrejött zigótát kiválasztanak maguknak a rezonancia törvénye alapján. Azt körül veszik és keresztül-kasul áthatják és teljesen a magukévá teszik. Ezt követően, a zigótát energetikailag feltöltik, és elindítják benne a sejtszaporodást, vagyis a biológiai életet. Ezt azért, hogy a teremtés közben meghibásodott és a II Lilith jelenség által a visszájukra fordított ősideákból, amelyek az auránkba hatolnak (csapódnak, vésődnek, stb.) a rezonancia törvénye alapján, minél többet átjavítsunk az életünk során. Azért, hogy funkcionálissá, az önkéntelen és szükségszerűen vágyott boldogság elérési (kiegyenlítődési) törekvéseink folytán.
A Lilith-inverziótól való megszabadulásunkra való ösztönös törekvésünk által viszont, az ember spirituális struktúráiban található karma-képzetek, nem csak egymás között, hanem az ember létalapját képező pozitív isteni ideákból alkotódott struktúrákkal is, harmonikus kapcsolatba kerülnek és azokról leveszik az eredeti pozitív létmintákat, amelyek alapján kijavítják a bennük karmaként létező sérült ősideákat, és így kijavítódva, az Isteni létezéssel lehetőleg majd maradéktalanul újra egységesülhetnek (megváltás) az ember élete végén.
Az anyagi létállapot tehát, mint tükör és megjelenítési lehetőségeket tartalmazó környezet (mint tükör-hely és megjelenítői, figyelmeztetői helyzet) a szó szoros értelmében is, határozott feltétele a megváltásnak, a boldogulásnak. De nem úgy mint az érzékszerveink által élvezetesnek érzékelt lelki állapotok halmozásának (az élvezet-halmozás által állítólag elérhető boldogságnak) az elérendő célja, hanem úgy mint a kiegyenlítődési (megváltódási) szükségre a figyelmet felhívni képes (fájdalomra képes!), de nem mint boldogság-állapotot tartósan létrehozni képes közeg. Az állatok, majd az ember felépítéséhez szükséges szimmetria-elv és az ismétlődés elve által lehetővé tett biológiai életformák kialakulása segítségével, de különösen az emberi individuumok fiziológiai öntudatának a kifejlesztése segítségével, maga az egyetemes isteni lét-tudat, az általa létrehozott emberi aurákon keresztül, a semleges anyagnak a tükör-körülményei közé inkarnálódik tehát a megváltás érdekében, vagyis a sérült ősideák kijavítása érdekében. („Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van és ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.). Így, az intelligens hibajavítás segítségével válik lehetővé a legmagasabb fokon, a megváltódás – a boldogulás egyetemes jelensége.
De újra és újra el kell ismételni azt, hogy nem az anyagi élvezeti benyomásoktól, azok nyakló nélküli halmozásától válik az ember boldoggá. (Ez a tévképzet, nem más, mint az az ördögi karma-csapda, amit az árnyék-én működtet.) Mert az öröm-érzetek, vagyis az élvezet-ingerek, mindössze pozitív visszajelzések arra, hogy az illető személy helyes élet-állapotban van és, ha ebben kitart, akkor ugyancsak helyes irányban halad a boldogulás útján. Tehát, az Istenbe visszajutni vágyott - egyéni kiegyenlítődésnek – A Boldogság princípiumával való egyre szorosabb kapcsolat útján – a megváltódás útján.
Az emberi tudat-állapotában inkarnálódott isteni-szellemi struktúrák, az anyagban való tükröződés segítségével szabadulhatnak meg az egyéni karmájukként jelentkező, Lilith inverzálás hatásaitól és ez a feltétele a Boldogság-princípiummal való kapcsolat-létesítésének, a lassú és sok áldozattal járó, küzdelmes boldoggá levésnek. És így szolgálja a felébredése előtt is, akaratlanul is, és így kényszerül szolgálni még vakon is, az emberi formát öltött isteni struktúra, az egyetemes megváltást. Az abszolút léttudat tehát képes általunk, a mi individuális tudattalanunk által, a teremtésnek és a megváltásnak a primitív megjelenítésére is, de számunkra az az üdvös, hogyha ez a boldogulási szükségszerű-lehetőség tudatosan megy végbe.
Az Isten tehát képes általunk a kemény anyagi – fizikai határállapotába kerülni és onnan, a fájdalom jelzés-rendszere segítségével, és az anyag információ-raktározási képessége segítségével létrehívott emberi értelem segítségével, a Lilith hatásait kiszűrni és kijavítani. Ezt úgy, hogy az anyagban határozottan felismerhetővé teszi és időben rögzíti az örök teremtési mintákról szóló információkat (azoknak a különféle dimenziókban megjelenő jeleit) közvetlenül, és így, ezeknek a segítségével, az emberi személyek – öntudatok – formájában, értelmezheti és egyénenként szükségessé teszi, befolyásolja (lehetővé teszi!) a teremtési és a megváltódási – kiegyenlítődési (boldogulási) folyamatokat. Tehát úgy, hogy a mi individuális tudat-tevékenységeink és harmóniába-kerülési (karma-oldási, karmától való szabadulási!) törekvéseink által, közvetlenül felismerheti, tehát kiszűrheti és, feloldhatja a Lilith inverziós hatásait. Ezt az által, hogy az egyén, a személyes tapasztalatai és a szellemi – spirituális – kauzális ismeretei segítségével, felismeri és megszünteti az öncélú és ferde (az ősmintákkal nem találó, és tehát nemfunkcionális, tehát perverz) valóság-képzeteket, a hibás látásmódokat, illetve azoknak a testi fájdalmat és lelki szenvedést is okozó, negatív mentalitását és lelki – szellemi – spirituális hatásait.

2.

A Megváltás Törvénye tehát a Boldogság Törvénye, amely paradox módon: „könyörtelenül” igényli a megvalósítását: a belső boldogulás létrehozását és megvalósítását. Ő tehát, a többi törvényt is átható és a többi kilenc törvénynek a létezési - megvalósítási célját is képező ős-okozó törvény, amely okozat is egyben (Alfa és Omega). Ő a megnyilvánult létezésnek a legfelsőbb törvénye, (Nem létezik tehát rajta kívül nagyobb erő és hatalom a megnyilvánult létben!) és éppen azt a célt szolgálja, amiért az egyetemes létezés van és létezik (vagyok, aki vagyok): az abszolút ős-boldogság növekedését és erősödését, az individuális emberi öntudat finom (szerény és alázatos!) növekedése által. Ezért minden, ami az egyetemes létezés szintjén van - A többi kilenc egyetemes törvénnyel együtt! - alárendelődik neki. (Ezért nevezték az ókori mediterrán népek spirituális mesterei „Az Úr”-nak, ezért szerepel gyakran az Isten helyett a Zsidó Bibliában az Úr kifejezés.)
A tudatosan teremtő (Szeretet és fény) és megváltó Úristen tehát, a szerves anyagban létre hozott szimmetria-elv másolás képessége és a fájdalom képessége segítségével törekszik rákényszeríteni az embert a Lilith-jellegű, hosszú távú következmények, szintjén romboló öncélúságok kiszűrésére és meghaladására. Vagyis, az egyéni karmáknak megfelelő pozitív személyi képességek és tulajdonságok megszerzésével történő kicserélésére, kiszorítására. Megértve tehát, emberi mértékkel is, az egyetemes létezés kiinduló ősokát (az első okozót), ahhoz újból visszatérve („Én vagyok az alfa és az omega”), megérthetjük azt is, hogy a Teremtés nem öncélú, hanem a Teremtés maga a Megváltást lehetővé tevő, tehát a Boldogság növelésnek a feltétele és alapja. Ő az egyetemes létezés céljának és a mi életünk céljának az igazi oka, célja és értelme. Vagyis azt, hogy az ősideák által, a teremtési ősminták szerint létrehozott, különböző színezetű spirituális struktúráknak (azoknak a megváltódáshoz szükséges állapotokat és körülmények létre-hozásának!) az anyagi létformái is ezt az abszolút Boldogság-növekedést szolgálják. Hogy tehát, a teremtés jelensége mellett, és az által is, az emberi létesülésnek és az emberi elme és öntudat által a karma-felismerésének és a megfelelő, hibátlan teremtési minták szerinti ősidea-képzetek létrehozását (kijavítását) biztosítja. Ha ezt megértettük, akkor tovább léphetünk a megváltás törvénye működési mechanizmusának a minél teljesebb megértéséhez.

A fentebb leírtak mellett, a Megváltás törvénye, vagyis a Boldogság törvénye, arra is felügyel és azt is biztosítja, hogy a többi kilenc törvény funkciója, tehát ható-ereje és lényege a létezés ősmintái (konstellációi) szerint, és a többi törvény egymással ugyan összhatásban legyen, de külön-külön zavartalanul és vissza-foghatatlanul (Hogy bármelyik törvény a kilenc közül, a többi nyolc törvény által elnyomhatatlanul és megmásíthatatlanul - eltorzíthatatlanul) érvényesülhessen! Azt tehát, hogy azok egymás által meg nem zavarva, egyik a másik által el nem nyomva, és nem semlegesítve, és a jellegzetes hatás-érvényesítési késztetéseikben öncélúvá nem válva, mindegyik törvény külön – külön, de ugyanakkor egymással harmonikus egységben és arányosan (egységes összhatásban) érvényesülhessen. Például, azt, hogy az „Okozó, az ok és az okozat”, illetve a hatás és visszahatás törvénye, vagy pl. a leleplezés és a Polaritás törvénye - Az egyetemes létezés szintjén legalább is, de lehetőleg az emberi lények között is, ne kerülhessen teljesen ellentétbe a spirituális fejlődés törvényével, vagy a Szeretet törvényével és azok hatásait ne állítsa a visszájára ne zavarja össze.)
A Megváltás és a Karma törvényei alapján, megfigyelhető tehát a sors-arányosság elve is. A misztikában az Isteni Karma-mesternek és a Nagy Felvigyázónak is nevezett Szaturnusz ősereje az, amely isteni őserővel legfőképpen számolnunk kell a földi életben a hibabelátási képességeket (Ezek megszerzési szükségét!) jelző Jupiter őserejét követően. Már csak azért is ajánlott legfőképpen ezzel a két őserővel számolni, hogy ne azoknak kelljen velünk számolnia, illetve leszámolnia. A megváltás érték-mércéjét megtestesítő Jupiter, valamint törvényesség és a fizikai – földi lét természetét és funkcióját (működését) megtestesítő Szaturnusz tehát úgy is felfogható, mint egy egyetemes igénynek való megfelelést és ugyanakkor személyes arányosságot mérő és azokat „betartató” őserő - párost. A Szaturnuszt tehát, egy úgymond erő-mérceként is fel lehet fogni, tehát, úgy is lehet érzékelni, mint olyan erőt, amely arra vigyáz és felvigyáz, hogy senkinek a különféle személyi képességei, ne nőhessenek egy arányossági mértéken túl a karmája feloldása rovására. Tehát a feloldottságára fordított figyelmének és erőfeszítéseinek a mértékén felül. Amennyiben ezt a szaturnuszi határt több alaklommal és erőteljesen túllépi valaki és tovább is folytatja a „vissza-élést”, vagyis a megváltás helyett a karmáját akarja tovább növeszteni, akkor valamilyen végzetes betegségben, vagy balesetben meg fog halni, meg kell halnia idejekorán. (Hamvas Béla: „Lényegi tudásban mindenki csak üdvfokának mértékében részesülhet.” Vagyis: csak a minden dimenzió szintjén kiegyenlített személyek, érhetik el az isteni boldogságot és érthetik meg az isteni igazságot. Erőltetni semmit nem kell, de a folyamatos megbocsátás gyakorlása segítségével, annak az alapján, gyakorolhatjuk a Szeretet mellett, a Boldogság átélést, mint személyes tulajdonságot.)
Vagyis, arra is felvigyáz a Szaturnuszi őserő többek között, hogy csakis egy bizonyos mértékű és jellegű személyi karma-meghaladás után használhassuk zavartalanul és fordíthassuk ténylegesen a hasznunkra, az időközben növekedő és gyarapodó szellemi intelligenciánkat, a vonatkozó képességeinket. Vagy, akár a más jellegű spirituális képességeinket (pl. művészi, tudományos-kutatói, sportolói, stb., vagy a megérzői és az ún. tisztán-látói, netalán a telepatikus, mágikus, stb. tehetségeinket), vagy általános világi – közösségi tehetőségeinket. Kivételt képeznek azok, akik éppen az általánosan elfogadott, öncélú és anti-krisztusi tévképzeti rendszerek szükséges (manifeszt jellegű) kiemelésének és lerombolásának az ördögi megtestesítői, mint pl. Adolf Hitler és bandája, vagy az Ukrán háborút szító és fenntartó 21 századi háborús őrültek. Ezek mind egy – egy karmikus antikrisztusi eszmét éltetnek, amely ott gyökerezik a hozzuk hasonlóan és velük azonosan gondolkozó, képzelgő „civilizált” tömegekben, nemzetektől és kontinentális élethelyzetüktől függetlenül. Arra, hogy a karma-dagasztó és karma-verkliző, spirituális káprázatban élő figyelmetlenek ideje korán meghallnak, rengeteg példát hozhatunk fel.
Elsőként a gyermekei neveléséről a liberális „önmegvalósítás” érdekében lemondó, és azoktól távol sodródó, kábultan béke-akciózó, Boszniában fehér-kesztyűben halál-aknákat „szedegető” Diana-hercegnő tűnt nekem fel, majd, a tüskés rája által szíven szúrt Steve Irwin biológus – állatkert-igazgató. Vagy a messze idejekorán elhunyt magyar „költő-óriások” is például. Ezek a szomorú életvéget érő személyek mind csak előre vetítették a 21 század eleji, betegesre gazdagodott nagycsaládok őrültjeit és az öntudatukat és lelküket ezek kezébe letevő tömegeket, akik a korona-vírust le-gyártatták a tudósokkal és akik elképesztő pénzmennyiséggel tömik az Ukrajnai háborút.
Létezik tehát, egy univerzális szaturnuszi mérce – egy isteni léterő, amely alapján és amely miatt, bizonyos értelemben megnövekedett, megerősödött, vagy számukban fölösen gyarapodott különleges egyéni képességek nem válhatnak az illető személyek hasznára mindaddig, amíg a karmájuk feloldásába nem fogtak bele, illetve, ameddig a karmájuk bizonyos része (jellege) érintetlen marad, annak ellenére, hogy az oldás szükségére számtalan sors-jelzést kaptak. Egy olyan szubtilis szellemi erő, hatja át az embereket, amely addig, amíg kellő mennyiségű és bizonyos jellegű személyi karmát (negatív reflexeket, spirituális tulajdonságokat) nem oldott fel és nem haladt meg, az illető nem léphet tovább, nem mászhat ki az eleve adott, vagy az általa létrehozott, sokszor drámaian, sőt: tragikusan nehéz karmikus körülményei közül. Sőt, ha mértéken felül „erőlteti a szerencséjét” valaki, tehát, akár a világi sikerei fokozását, akár a karma-körülményei közül való kiszabadulását, könnyen még nehezebb sors- körülmények közé kerülhet, vagy „abszurd” halál is lehet az erőltetések vége (Szaturnusz). Ezek megelőzéséhez lenne szükség a Jupiter által megtestesített megváltási – megváltódási értéktudatra!

Azt is mondhatjuk tehát, hogy végeredményben egy (érthető!) fordított arányossági viszony létezik a karma-feloldás mennyisége és jellege (esetleg minősége) és a különböző egyéni képességek és tehetségek kibontása - fejlesztése és azoknak a boldogság elérésében való, tényleges használási lehetősége között. Ugyanis, a képesség-növekedésnek, a karma-csökkenés kell(ene), hogy megfeleljen mindenképpen. Holott nagyon sokan – és kiváltképpen a művészek, a tudósok és költők közül a legtöbben, de sokan a sportolók közül is, sőt, még a hírneves guruk és misztikus mesterek közül is, mint pl. Osho is, ezért halnak meg szégyenletesen idejekorán és szégyenletes betegségekben, mert azt képzelik és ebbe buktak és buknak bele, hogy a különleges tehetségeik gyakorlása és a kivételes képességeik kifejlesztése, valamiféle misztikus protekciót biztosítana számukra. (A szeretet mindenhatóságát hirdető Osho például, a spirituális gyűlölet és a megbocsátási –elbocsátási képtelenség jellegzetes betegségébe, végbélrákba halt bele és feltűnően korán: ötvennyolc évesen. Más források szerint meg szívelégtelenségben is szenvedett, ami ugyancsak a rejtett gyűlölködés és a megbocsátási képtelenség betegsége.) , de az is közismert információ róla, hogy élete utolsó éveiben egyre több „enyhébb” betegséget szerzett, akárcsak Sail Baba, aki asztmával, allergiával és cukorbetegséggel is küzdött. De, sajnos kevésbé híres, de majdnem ilyen tehetséges magyar és erdélyi magyar guruk is meghaltak már idejekorán.
Az ideje korán meghaló misztikusok bizonyára azt képzelik tehát, hogy számukra nem kötelező a megváltás, hogy tehát ez a misztikus púp (mármint a nagy művészi, vagy gurui hírnév) a hátukon, fölöslegessé teszi számukra azt, hogy egyszerű morális (magas szellemiségükhöz képest alacsonyrendűnek képzelt) problémákkal bíbelődjenek, hogy normális - hétköznapi moralitás szerint éljenek. (Például, hogy az igazság felkutatása és felmutatása – érvényesítése érdekében harcot vállaljanak és úgy, aközben törekedjenek a szeretet és a boldogság megtestesítésére.) És annál nagyobb és annál „furcsább” a sors-botlásuk és nem-egyszer a tragikusan fájdalmas haláluk, minél pozitívabbnak látszó tehetségeik voltak, illetve, látszólag pozitív tevékenységet folytattak az adott korszak konjunkturális moralitása szerint. (Diana hercegnő, Steve Irwin, Osho). Ezt a Szaturnuszi sors-szabályozó, tehetség-használat és karma oldási mértéket, arányossági mérce-erőt, a megváltás és a sors aranymetszésének nevezhetjük.
Az egyetemes sors-aranymetszés elvéből tehát világosan kiderül talán az, hogy az un. kiváló tehetség-érdemek a megváltás törvénye szempontjából semmit, de abszolút semmit nem számítanak, amennyiben nem társulnak abszolút egyéni hibabelátási képességgel, agresszió-mentességgel, teljes irigység- harag és bosszú-vágy mentes Boldogság-képességgel. Sőt: úgy néz ki, hogy ezek a tehetségek inkább hátrányosnak bizonyulnak a karma-oldás szempontjából. Lehet tehát akárki jótékonykodó – csupa jót-tevő személy, vagy nagy tehetségű és rendkívüli képességű misztikus mágus, annál inkább erősödik a vele szembeni elvárás az egyetemes megváltás (törvények) logikája szerinti életre, a normális és természetes életvezetés, a tisztességesség, és a belső erkölcsi tisztulás. De a leginkább a belső nyugalom és béke a fontos, amit sok esetben csak az igazságért való harcok felvállalása árán érhetünk el, és nem a konfliktusok kikerülésével. Csakis az ilyen tényleges elégedettségen alapuló belső béke és lelki nyugalom hozhatja meg a boldogság-állapot tényleges realizálását.

Szkeptikusan kell fogadni minden rendkívüli, sőt: isteni inkarnációról szóló, keleti vagy nyugati spirituális vezetőről és mesterről szóló lelkes ismertetést. Mindenki egy adott karma-feloldási karma-csomaggal érkezik a földre, ez alól senki nem képez kivételt. Azoknak a negatív, vagy zavaros valóság- képzeteknek a pozitív tulajdonságokká és képzetekké való átalakítása képezi és teszi lehetővé ugyanakkor az Abszolút Boldogsággal való kapcsolódását, annak az átélését és a megváltásnak a megvalósítását is. Amíg a lelkem mélyén meg nem értem, hogy amennyiben egy hajszálnyit is engedek például a másokra, vagy az istenre való spontán neheztelő reflexeknek, ne adj Isten az addigi boldogtalanságom miatti bosszú-vágynak (Skorpió, Nyilas és Halak karma esetében a bosszú-szomjnak), akkor éppen attól zárom el magam, ami a létnek és az életemnek az értelmét adja: az isteni boldogságtól. Annak a szüntelen fenntartásától és belső növekedési lehetőségtől, a vele és általa való finom tágulástól, a végső meggyógyulástól. Hiszen haragban – neheztelésben, rejtett bosszú vágyban – nem lehet még egy párkapcsolaton belül sem egyesülni, hanem maximum és mindössze magunkat szellemileg megerőszakolni...
A Megváltás törvénye tehát, úgy vigyáz a többi kilenc törvény harmonikus érvényesülési lehetőségére, hogy az egész lét folyamat-rendszerét, illetve a teremtési – megismerési – fejlődési – kiegyenlítődési (megváltó egységesülési) és újrateremtési létciklusoknak az érvényesülését biztosítja úgy is például, hogy az öncélúság és az egoizmus tényleges sikerét lehetetlenné teszi. És persze, ezzel „az ítélettel” a többi kilenc törvénynek a hatás-érvényesítési lehetőségét is biztosítja. De úgy, hogy eközben egyetlen törvény lényegi hatását sem gátolja meg, vagy módosítja úgy és az által, hogy nem ferdíti el és nem írja felül azok lényegi hatásait, hanem éppen, hogy az öncélú extrém hatásokat gátolja meg.
Mi tagadás: ez a tízedik törvény (A törvények törvénye) számunkra, az egyéni – biológia egzisztenciánk folyamatos fenntartása érdekében való természetes munkálkodásra szorult, és ez által az anyagi (Behatárolt és meg-határozott) világban magunkat különálló egyedként érzékelő lények számára - akik ráadásul a Lilith által befolyásolt, hibás valóság-képzetek szerint kell élnünk a teljes felébredésünkig -, ez a boldogsághoz jutási kényszer, azelső hallásra, egyfajta kívülről és felülről ránk erőltetett (erőszakos) determinációjaként jelentkezik. De ez csak addig tűnik külső és erőszakos determinációnak, amíg meg nem értjük az anyagi létben való különváltságunknak (egyéni elszigeteltségünknek) a megváltódási lehetőséget biztosító, szaturnuszi szükség- és lehetőség- okait. Tehát, azt, hogy viccesen szólva, az Istennek úgymond, egy zseniális találmánya, alkotása és programozása, az, hogy a megváltás szigorúan személyes – felelősségi! - folyamat és aktus. És, hogy ezt senki nem végezheti el más, vagy mások helyett. És, hogy azt nem lehet úgymond kollektíven (pl. vallásosan) és külsődlegesen – látszatok szerint: művészileg! – megvalósítani. Hogy tehát, a saját öntudatunkon belül és az által, az egész lényünkkel fejlődve, tudunk kizárólag egyénenként megváltódni, sehogyan másként. Igen, ez szükség, és ez által törvény is, tehát kötelesség, de ugyanakkor mindenki számára adott lehetőség is egyeben. Ez az egyedüli boldogulási lehetőség. Ezért, ez a szabadakarat törvénye is. Egyéni elhatározás és határozott akarat szükséges ahhoz, hogy ennek az elérését, vagyis, az összes ellenségeskedő késztetésétől magát megszabadítva, azokat magában felszámolva, a boldogságba belépjen, azzal azonosuljon.
De ez mellé azt is tudomásul kell vennünk az életünk folyamán, hogy logikus az is, hogy a Ritmus és a Ciklus törvénye hatására ennek, az egyedül az anyagban elérhető megváltódási letőségnek vége szakad egyszer. És azt is, hogy ez a múlandóan (Az életünk végéig) határozott különváltság, egyáltalán nem azt szolgálja, hogy mi így különváltan, öncélú fizikai gyönyör-érzetekhez és élvezetekhez juthassunk az érzékszerveink pozitív visszajelzésein (élvezeti- és gyönyör-érzékelési képességeinken) keresztül és az anyag által, illetve a gyönyört és az élvezetet (is) érzékelni képes érzékszerveink pozitív információkhoz (élvezethez) juttatása által. Hanem éppen azért vagyunk itt, hogy így, önálló öntudattal és egyéni hibabelátási képességgel, és egyéni felelősséggel(!) a teremtési – megváltási ciklusokban közvetlenül, részt véve, a kiegyenlítődési és zavarmentes egységesülési képességeinket (belső nyugalmunkat és boldogságunkat) megszerezzük és azokat minél nagyobb mértékben gyakorolva, megfelelő pozitív tulajdonságokká: megváltódási-képességekké fejlesszük.
Elmondhatjuk tehát azt, hogy a megváltás törvénye, egyszerre hat az egyetemes és személyes létezés szintjén is, és tehát, akárcsak az első, tehát a mágia és a teremtés törtvénye esetében, ezzel is csak a saját öntudatunkon belül kerülhetünk harmóniába, tehát éppen úgy szükséges az egyéni öntudati fejlődésünk (Az isteni Én-tudat realizálása) is, akárcsak a teremtés törvényének a gyakorlásához!
Az ősboldogság, amely minket is létrehozott magából, és amely – ha elsőre nagyon felismerhetetlenül is, de - bennünk is ott van, illetve mi is benne vagyunk (Jézus szerint is.), és amely általunk is megnyilvánul - azért teremti a lét-mindenséget, hogy abban újból megváltódva – kiegyenlítve, az boldogság-képességét folytonosan növeli. Másrészt az is abszolút tény, hogy az Első Lilith nevű belső ős sóvárgása (motor-programja) hatására benne is elviselhetetlenné duzzadó káosz miatt - bármennyire is hihetetlen de: általunk és a mi segítségünkkel! -, a megváltásban megmenti önmagát az „abszolút Lilith” jelenség által létrehozott kauzális (ősi) káosz befolyásától és következményeitől. - Értve ez alatt, azt a szükségszerű megmentési törekvését, amely által megakadályozza magát abban, hogy ő is, káosszá változzon. Logikus tehát, hogy ezen kívül, az egyetemes, de számunkra egyéni szükséget jelentő önmegmentési – megváltódási törekvésben és munkálkodásban való tudatos részvételen kívül, tehát a saját „boldogításunkon” kívül, nem lehet nekünk sem más dolgunk, illetve nem létezik más lehetőség, nincs, másfajta (öncélú) élet-gyakorlásra való választási lehetőségünk, mint... boldoggá válni!
Sőt, a boldogságra - megváltásra való folyamatos törekvéssel egyetemben, a teremtési – megváltási folyamatokon keresztül, mind összetettebb létstruktúrák létrehozását teszi lehetővé önmaga számára, az abszolút lét is, tehát mind összetettebb teremtési és kiegyenlítődési (megváltási- megváltási - boldogulási) képességeket hoz létre, a mi segítségünkkel is, mi általunk is. Ezért nekünk is, előbb a teremtésben való részvételen keresztül (A gyermekáldás fogadásán keresztül), annak a szolgálatán keresztül (az utód-nemzésen, vagy szülésen, az utódok gondozásán és nevelésén keresztül) és ez által az egyéni spirituális fejlődésen keresztül vezet a szabadság és a szeretet (Egység-érzet) útja az Isteni lét-állapottal való egyesülés felé, majd abból a boldog öröklét felé.

3.
A pragmatikus logika szerint, paradox módon, de a kauzális logika szerint teljesen érthetően, éppenséggel és pontosan a gyakorlati teremtésben (nemzésben, szülésben és művészi alkotásban) és a megváltódási – boldogulási törekevésekben való részvételi „kényszerünk”, tehát a teremtés-megváltás egyetemes ciklusában való részvételi kényszer – kötelezettségünk, jelenti egyben a karmától való szabadulásunk lehetőségét is. Ezt olyan értelemben, hogy minél inkább az éberség, és a hosszú távú felelősségeknek az útját választjuk a nyerészkedés és a sors-nehézség megúszása helyett, annál inkább elégedettebbek lehetünk. És minél több felelősséget magunkra vállalunk, az öncélú ellenségeskedés – a mást hibáztatás vagy a szeszélyes sors hibáztatása helyett, annál értelmesebb megvalósításaink lesznek és, annál szenvedés-mentesebb és szükség-mentesebb, sors-állapotba kerülhetünk. (Az egyéni megváltódásnak a következménye és lényege tehát az, hogy „Ismerjétek meg és gyakoroljátok is, a boldogságot és az rá fog vezetni a rejtett karmátok jellegére is ahhoz, hogy felodhassátok és megszabadulhassatok tőle.”)
A Megváltás törvénye alapos megismerése megmenthet a csupa csalódással és fájdalommal járó karma-dagasztás következményeitől, amennyiben képessé válunk keresztül látni általa a felszíni látszatokon. Amennyiben meglátva –megértve általa a tényleges boldogulás könnyű lehetőségét és célját, le tudunk szokni a külső élvezet-halmozási ösztönről, az öncélú „élmény-szerzéséről”, a pragmatikus nyüzsgésről, a külső nagyra-vágyásról, a valóság-hamisítási reflexekről (csalásról, hazugságról) és a másokra, vagy a sorsra – Istenre való haragvási és neheztelési reflexekről. De főként megsegít e törvénynek az ismerete, leszokni a racionálisan ugyan indokoltnak látszó, de metafizikailag irracionális bosszúszomjtól. Főként, ha megértjük, hogy ez a karma úgy kerül belénk és úgy válik személyes karmává, hogy az ambíciós nagyanyánk szívből és sokáig törekszik megváltoztatni a nagyapánkat, mielőtt az anyánkat megszülné. És az utóbbi, aki ezzel a törekvési reflexszel születik, majd át adja nekünk örökség csomagban, miközben növekedünk „a szíve alatt”.
Vagyis, amennyiben meg tudunk elégedni a karma-oldási feladatinkon való munkálkodással és, az egyszerű szenvedés-mentességi és szükség-mentességi élet-állapottal, valamint a fölösleges konfliktusoktól mentes szeretet- és béke állapottal, akkor az Egyetemes Boldogság törvénye az egyéni Megváltás Törvényévé válik számunkra.




Amint a bevezetőben is írtam, a földi –érzéki, érzeti élményeken túli boldogság-sejtelmek megjelenésének az érzékelése, tehát, mondhatnánk, hogy az örökléti folyamatok érzékelése, vagyis, a meditációkban átélhető Boldogságnak az érzése, idővel konkrét valósággá változik, és egy állandósuló, „természetes” belső állapottá válik. Előbb csak külön – külön, tehát mikor kisebb megvilágosodások, és az azok nyomán, lassan - lassan egyre inkább állandósuló spirituális VILÁGOSSÁG formájában (Jang – Megtermékenyítő, és értelmező megtisztító - irányító Maszkulin őselv), mikor a túlcsorduló, személyi, vagy isten iránti SZERETET és hála formájában (A Jin – tehát a Megtermékenyülő és teremtő, tehát oldásával egységbontó és egységbekapcsoló – az egységet tudó! – őselv formájában.) Majd ritkán és lassan – lassan a kettő egységes együtteseként is, és hosszú idő múlva, egyre nagyobb mértékű és erejű, boldogságot eredményező, tartós egészséget is hozni képes egység-élményekben. Ehhez viszont tudatos törekvések útján meg kell tanulni minél intenzívebben, de annál diszkrétebben szeretetet érezni és áramoltatni, illetve a sorsirányítást az Istennek (az egyetemes törvényeknek!) átadni, amennyiben gyermekkorunkban nem tanultunk ezt meg. Ez közben, ugyancsak tudatos törekvések útján, úgy mint az: olvasás, meditáció, spirituális jellegű előadások hallgatása, karma-oldási és önbeavatási - önleleplezési naplóírás, horoszkópértelmezés és újraértelmezés, Tarot kártyával történő sorselemzés, fegyelmezett beszélgetés és főként az elméleti ismereteknek a gyakorlatban (magatartás és gondolkozás – javításban) való átültetése, azok folyamatos alkalmazása útján növelni kell az általános spirituális ismereteinket. Arról, hogy jó úton járunk, úgy győződhetünk meg, hogyha ezek révén az általunk ismert valóságnak az egymástól távol eső pontjain álló lételemek között is, kezdünk felfedezni lényegi kapcsolatokat és összefüggéseket.
Ez, a szeretet alapon átélt tudásnak, és a tudás alapon gyakorolt szeretetnek az egyesülése a lelkünkben (Az eszünkben és s szívünkben), egyszerű belső bizonyossági érzetet adó, „oktalan”, (mert „irracionális”: külső ok nélküli) öröm és vidámság és biztonság-érzés formájában és ugyanakkor határtalan megnyugvási állapotot adó derű formában kell, hogy megjelenjen. De van úgy is, hogy szintén oktalan és indokolatlan bolondozási kedv – kedély formájában. – Fontos, hogy nem kell megijedni tőle és, az eszünk épségében kételkedni, mert nem baj történt, hanem a Világosság (Jang) alapú személyiségünk – öntudatunk, találkozott és lassan, lassan, kezdett egybeolvadni a Szeretet-alapú (Jin) személyiségünkkel. Ezért van az, hogy az egyiptomi beavatási rendszerben, a Tarotban, a Bolondnak nagyobb a spirituális üdv-értéke (az abszolút értéke), mint akár a Királynak (Fáraónak), vagy a Főpapnak is. Sőt, mint a Halálnak, vagy az ördögnek is! Spirituális és kauzális tudatosság szintjén tehát, nem az intellektuális eredmény-szerzést követő elme-működési és intellektuális győzelemmel járó, élvezeti élményként jelenik meg tehát ez a belső boldogság - állapot, hanem a megnyugodott öntudati Boldogságaként. A Szeretet és a Fény folytonos egymásba hatolásának és egymásban való kiegyenlítődési-állapotának az érzékelésben jelenik meg ez az abszolút boldogság, aminek ugyancsak lassan, lassan, de „hihetetlen” pozitív külső következményei, pozitív sors-körülmény szintű, vagy például az addig ismeretlen szerelmünkkel való egymásra találási következményei is megjelenhetnek egymás után. Az a lényeg, hogy az egyetemes boldogság-alapról való tudás és ennek az érzékelési készsége, valamint a karma-oldási törekvésekkel elérhető kiegyenlítődési – megváltódási törekvések meglegyenek és addig növekedjenek – folytatódjanak bennünk, amíg találkozhatnak és egybe olvadhatnak.
De, ugyancsak látszólag paradox módon, a tőlünk függetlenül is, eleve és mindig létező, tényleges és örök-boldogság- állapot szüremlés, csak akkor válik tartóssá az emberben, akárcsak az egyetemes isteni-létezés érzékelése is, amennyiben a többi törvénnyel is meg tanulunk (törekszünk) együttműködni és összhangba kerülni. De különösen a Világosság és a Vezető Luciditás törvénye, vagyis az Evolúció törvénye megértése és gyakorlása, az, ami nagyon fontos, valamint a Szeretet és az információ szabad áramlásának a törvénye (A titok nélküliség törvénye) fontos, hogy egyre nagyobb mértékben és sérülésmentesen és akadályozás mentesen érvényesülhessen az egyetemes boldogság is a lényünkben.
Kizárt dolog tehát az, hogy egy stagnáló létstruktúra (pl. a folytonos alkotómunkából és az új létteremtés lehetőségéből magát kizáró, vagyis a szedentáris életbe bele butuló, „fénytelen” és szeretet-áramoltatásra képtelen ember), igazából boldog lehessen, tehát, hogy spirituális szempontból fejlődhessen. Vagy az, hogy, a bármihez, vagy bárkihez is az öncélú élvezet-szerzés, a zsákmányolás, a leigázás és haszonelvű irányítás, valamint a rombolás, az eltüntetés – megsemmisítés (és tehát: nem az önfeltárást és a megismerést követő kiegyenlítődési) vágyával máshoz közeledő személy, hosszú távon boldog lehessen. Vagy, ami ugyanaz: az egységes egészben való részvételi lehetőségtől valamit is elzáró személy (Pl. a saját vágyaira és cselekvéseire vonatkozó információkat elrejtő és elzáró egyén, a titokban cselekvő, titkolózó, vagy titok-őrző ember, tehát a magának vagy másoknak bármilyen fontos információt, vagy értéket is megtartó, valaki más, vagy mások ellen szövetkező „ravasz” ember.) belül is, vagyis: ténylegesen is, boldog lehessen.
Mind az elzárkózás és a stagnálás biztosítása (A Fejlődés törvényével való szembeszegülés), mind az Egység és a Szabadság megvalósulását gátló harag, utálat és gyűlölet, és pláne a bosszúállási-, vagyis, a rombolási – megsemmisítési – eltüntetési vágy, vagy a titkolózás (a Szeretet törvényével való szembe szegülés), akárcsak a tudatos valóság-hamisítás (hazudozás, áltatás) kizárja a Boldogsággal való kapcsolódást. Ugyanis, a Fejlődés és a Szabadság törvénye megsértése mellett, a hatás – visszahatás törvénye alapján, kiváltja a karmikus létezés (A karmájuk által irányított emberek) agresszióját, vagy, az un. alacsony szintű igazság-érvényesítést szolgáló, elvadult, karma-űzött emberek irracionális viszonyulását.
Lehet tehát valaki bármennyire is értelmes, és értheti meg racionális szinteken a többi kilenc egyetemes törvény hatásmechanizmusát, mert, amennyiben mégis neheztel, vagy haragszik valakire, vagy valamire, ha titkolózik, vagy információt ferdít, vagy hamisít például, azzal a megváltás törvényét sérti, ami miatt képtelen lesz az igazi boldogság elérésére. És ugyanúgy: telhet meg valakinek a szíve csordultig szeretettel, mert, hogyha enged a nyerési vágyból eredő belső korrupciónak, vagy magát be akarja biztosítani a sors erőivel szemben és ez által, stagnál, vagy vissza esik az öntudati fejlődésben és nem tesz hibabelátási erőfeszítéseket a karmájának a sorstörvények logikája szempontjából történő átvilágítására, vagyis, önmagának: gondolatai igaziokának a megértetése és felvilágosítása érdekében, nem lehet igazából boldog. Hiszen, a sorstörvényei előbb, vagy utóbb, de mind szétbontják és szétrúgják a biztosításait, amitől majd igazságtalanul támadottnak, bántottnak, sértettnek és szerencsétlennek érzi magát, és végül a fene nagy szeretete is, haragvássá sőt: gyűlöletté válik bánatában, vagy a szomorúság, a melankólia, vagy más édesen-mérgező érzelmek veszik hatalomba a lelkét és a képzeletét.
A boldogság-állapot, nagymértékben elérhető és növelhető a folytonos derűs „Bolondozás” útján, tehát a viccelődés és a mókázás útján is, de erre a mesterségesen beidézhető boldogság-állapotra csak 50, maximum 60 százalékban támaszkodhatunk, nem lehetünk reggeltől estig mesterségesen Boldog Bolondok, mivel a karma-oldás kikerülhetetlenül kötelező életfeladat. Ezért pl. ok és az okozat és a hatás-visszahatás (karma) törvénye, valamint a fejlődés, de a szeretet törvénye miatt sem lehetnek például teljesen boldogok az olyan személyek, akiknek a szülei és – vagy a nagyszülei eltitkolnak valamit, ami reá, illetve az ő személyére és sorsára személyesen és közvetlenül is vonatkozik. Vagy amíg ő maga nem leplezi le és nem szünteti meg a titok sorsrontó mivoltát az által, hogy az érintettek előtt felfedi. Még a kauzális asztrológus sem képes teljes és ténylegesen hasznos sors-feltárást és sorsértelmezést, vagy helyzetértelmezést adni azok számára, akik nem közölnek vele minden fontos adatot és sors-történetet, ami rájuk vonatkozóan, illetve az adott élethelyzetükre, vagy kapcsolatukra vonatkozóan lényeges információ lehet.
És ugyanúgy: a Nemek törvénye és a Polaritás törvénye alapján, nem lehet együtt és egyszerre, és ténylegesen boldog egyetlen házaspárnak a tagja sem, amelyek közül valamelyik, valamilyen titkot, vagy titkokat rejt el a másik elől. Vagy, hogyha a szerelmes pár, vagy házaspár egyik tagja, a spirituális információ elöli elzárkózásával, vagy a karma-oldási kötelességének az elhárításával, ellenáll a karma-oldás, vagy a spirituális fejlődés szükségének (a megtermékenyítő átvilágítás és kölcsönhatás, valamint a személyi megvilágosodás és a spirituális tágulás törvényének) és ez által a párja fejlődési igényével is szembe kerül.
És ugyanúgy képtelenek lesznek igazából együtt boldogok lenni azok is pl., akik a Ciklus és a Ritmus törvényét és a Mágia-törvényét, valamint a Fejlődés-törvényét sértik meg az által, hogy pénz-hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy hirtelen olyan komfort-körülmények közé kerüljenek időnap előtt, amiért nem dolgoztak meg. Tehát amiért nem dolgoztak meg a megfelelő időben, emiatt öntudatban és morálisan nem fejlődtek munka közben, vagyis, spirituálisan sem! Akik tehát az időben hamarabb és előbb akarják élvezni a jövendő munkájuk eredményét, mielőtt az annak megfelelő élettapasztalatokat és életismereteket, és az annak megfelelő erkölcsi alapállást megszerezték volna. Ezek, nem lehetnek boldogok, annak ellenére sem, hogy luxus-villákban élnek. Hiszen, valami olyasmit idéznek be az életkörülményeikbe, aminek az értékéért még csak később fognak dolgozni, vagyis, annak megfelelően a valóságot megtapasztalni és ez által gyakorlatiasság szempontjából, de főként moralitás szempontjából esetleg a jövőben fognak fejlődni. A morális – spirituális fejlődést ugyanis, csak megélve lehet megvalósítani, megelőlegezni nem.
A banki hiteleket felvevő emberek (vagyis, majdnem az egész nyugati civilizáció, és valamikor a Magyarországi lakosok tehát), előbb élvezik a következményt, mielőtt még az okot, vagy az okozatot létrehozták volna! Ezért, az életük valamelyik fontos szegmentumában mindig össze fog zavarodni valami, de legalább is, hiányozni fog valami lényeges lételem a személyükből és az életükből (persze, leghamarabb a nyugalom, mivel az adósság törlesztési szükségének tudata fogja őket nyomasztani, ha nem tudatosan, akkor öntudatlanul.) Vagyis, olyan szellemi állapotban fognak élni a hitel és a növekvő kamatok eltörléséig, minthogyha azt, amihez így hozzá jutottak, lopták volna. Hogy a bankok által törvénytelenül és igazságtalanul ráügyeskedett többlet-kamatok miatti, elkerülhetetlen mentális és szellemi agressziójuk visszahatásairól ne is beszéljünk.
Ezt a mély és finom összefüggésrendszert nem képesek megérteni és érzékelni egyesek. Nem képesek megérteni, hogy a Mágia jelensége által, a többi kilenc törvény igen is, hatni képes közvetlenül nem csak az egészségi és az elme-állapotunkra, de az ún. külső, anyagi sorskörülményeinkre, is. Akik nem képesek a sorstörténeteiket és az egészségi (betegségi) állapotaikat, és mindenféle sors-krízisüket a valóság mágikus hatásaként megérteni. Ezek úgy képzelik, hogy létezik egy mechanikus („kozmikus”?) objektivitás – vagyis, egy vak sors-determináció szerinti biológiai erőmechanizmus -, aközött, hogy milyen genetikai felépítettséggel (genetikai tulajdonságokkal) rendelkezik valaki, és, hogy ennek megfelelően, milyen a durvább, vagy finomabb egészségi „hibázásra” hajlamos konstitúcióval rendelkezik valaki (gyengébb, vagy erősebb immun rendszerrel, ellenálló képességgel). És anélkül, hogy neki ehhez lenne bármiféle hozzájárulása. Inkább hisznek abban, hogy az életük, a sorsuk és az egészségük alakulása, vak – mechanikusan attól függ, hogy valaki milyen spirituális – asztrológiai konjunktúrában: konstellációban születik. Ezek a személyek erősen leszűkítik gondolatban az ok-okozati összefüggéseket az illető egyed születésekor érvényben levő konstelláció és a génjeik által állítólag évekre előre meghatározott egészségi tulajdonságok között.
És, amennyiben figyelmen kívül hagynánk a megváltás (magváltozás – megváltódás) törvényét, ez a mechanikus kozmikus determinizmus, hitelesnek is tűnne! Hiszen a nőstény emlős állatok nem képzelegnek a hímek (férjek...) szexuális megcsalásáról, illetve azoknak a legyőzéséről vagy, az azokkal, vagy az anyósukkal való szenvedélyes veszekedésekről, vagy más romboló jellegű, pszicho-misztikus szamárságokról, mint a várandós nők például. És mégis megtörténik az állatok esetében is, hogy akár egészséges természeti létkörülmények között is, a világra hoznak genetikai kódrendszeri zavarok miatt, malformációval (szervi, vagy testi hibával) született utódokat. (Feltétlenül szükségesnek tartom felemlíteni ezen a helyen viszont azt a tényt is, hogy az ember által meg nem zavart és be nem szennyezett természeti környezetükben élő nőstény vadállatok sokkal ritkábban hoznak a világra malformációs utódokat, mint az un. házi-, vagy a laboratóriumi - kísérleti állatok.) De az is tény viszont, hogy az orvostudomány által bevezetett „családszabályozási” technikák használata óta egyre több ún. nőgyógyászati kórban szenvedő, vagyis egyre negatívabban és ellenségesebben: teremtés-ellenesen képzelgő: a teremtő képzeletüket felelőtlenül használó „civilizált” nők, elképesztően gyenge és koraszülött utódokat hoznak a világra, amelyek meg sem élnének, ha nem raknának azonnal és nem tartanának hetekig és hónapokig inkubátorokban.
Ez viszont, azt jelenti, hogy létezik egy olyan spirituális szinteken ható, felsőbb hatalom (törvény), amely alapján, természetes körülmények között fogant és kihordott, valamint, az ugyanígy és egészségesen a világra hozott „jól sikerült” (Egy bizonyos uralkodó szellemiséget pontosan kifejező) biológiai élet-formáknak és funkcionális létfolyamatoknak huzamosan, többszörösen és folyamatosan meg kell ismétlődniük. Hogy ezeknek a pozitív létfunkcióknak és az azoknak megfelelő anyagi formáknak, mindig újból és újból és sokszorozódva el kell kezdődniük és az úgynevezett utódokban, újból és ismételten meg kell jelenniük ugyanúgy, épen tehát. Hogy tehát, ezeknek az ún. „jól sikerült” és ezért szükségesen ismétlődő létfunkcióknak és létformáknak az anyagban öröklődniük kell, és ezért ennek a funkcionális és forma- öröklődésnek huzamosan és ismételten véghez kell mennie. Tehát, hogy bizonyos teremtési motívumoknak ismételten meg kell jelennie egy bizonyos „égi” rend alapján, és ettől nem lehetséges az eltérés, a feloldás. A rezonancia és a karma törvénye az, amely alapján bizonyos lények utódaiban kiemelten megjelennek bizonyos új, vagy régi teremtési szükségszerűségek, és más egyedek utódaiban nem, és amely szükségszerűségeket (új, vagy régi tulajdonságokat) evolúciós funkció-végzési és kiegyenlítődési (alkalmazkodási) szükségszerűségeknek is nevezhetünk.
Ez viszont még nem magyarázat arra, hogy szellemi okok (Lilith befolyás) miatt miért fogannak meg zavarosan és hibásan, illetve, hogy miért szülnek malformációs gyermekeket a rejtetten agresszív és az ördögöt a falra festeni hajlamos kismamák, illetve a mélységesen és huzamosan gyűlölködő, de a gyűlöletüket és a rejtett bosszú vágyaikat a tudattalan képzeletviláguk mélyrétegeibe süllyesztő nők. Az anyag ugyanis teljesen Lilith-mentes (Semleges) és éppen azért inkarnálódunk anyagi testbe, mert az is tükrözi – megjeleníti, a spirituális tévedéseinket – hibázásainkat, mint Domján László számára a Parkinson-kór például (Ti., hogy mágiázással akart „elintézni” olyan tűz-jellegű karma-oldási életfeladatokat, amelyeket konfliktus-vállalások útján. illetve újabb szerelmi tapasztalatok útján kellett volna.). A hiányzó, vagy csökevényes szervvel rendelkező gyermekek születését tehát nem lehet az anyag véletlenszerű meghibásodásából, véletlen vagy önkényesen szeszélyes strukturálódásából eredeztetni!
Az egyetemes törvények, de főként az Egyetemes Kiegyenlítődés megvalósulása Törvényének az ismerete és a karmikus - kauzális asztrológia mély-gyakorlása nélkül, nem érthető tehát, hogy a nem életstratégiákban gondolkozó és nem képzelgő, vagy legalábbis a racionális módon nem képzelgő (nem élet-tervező) és egészséges - természetes - körülmények között élő (Az ember által meg nem zavart és az ember képzelete – Vagyis a gazda, vagy a gondozó, gondozók képzelete! - által nem befolyásolt természeti élettérben) állatok, miért nemzenek és szülnek néha torz, vagy beteg utódokat? De a szellemtudomány fényével igen!

4.
Az abszolút teremtő szellemnek - Aki maga is folyamatosan változik és fejlődik a folytonos teremtés, tapasztalás, önmegismerés és a megváltás folyamatai és tapasztalatai által. (A boldogságát erősíti a változásban – fejlődésben.) - Az új kifejeződési formákat kereső imaginációja (Spirituális tervezése) által, folyamatosan „termeli” az új megnyilvánulási formákat egyazon állatfajon belül is. (Ezt látta és vélte Charles Darwin véletlenszerűségekből eredő fejlődésnek.). Ezeknek a szellemi szintű kísérleteknek a nem mindig tökéletesen sikerült formái jelentkeznek az állati világnak az ún. félresikerült újszülött egyedeiben: a rosszul sikerült - „elnagyolt”, vagy hiányos testrészű – állatkölykökben, vagyis az akaratlanul és önkéntelenül hibásan képzelődő nőstény-állatok „utódaiban”.
Ezzel szemben viszont, az ember esetében, aki karmát oldani hivatott, tehát, aki hibásan létrejött idea-kvantumokat kijavítani hivatott a morális (univerzális) öntudata segítségével, nem lehet szó abszolút imagináció szintjén végbemenő negatív kísérleti eredményekről. Egyrészt ugyanis, az örök ember isteni ősideája (Adam Kadmon) már az első ősteremtési imaginációban megjelent. Másrészt, éppen az embernek az ún. isten-hasonlósága és abszolút azonosság-tudati lehetősége zárja ki, azt a lehetőség - feltételezést (nem kísérletezik velünk semmi és senki a mi szabad akaratunk és felelősségtudatunk ellenére!), hogy az Isten beavatkozik a sorsába és úgymond felülről kísérletezik az ő imaginációja és az ember genetikai programjai közötti kapcsolatokkal. Következésképpen, az emberi utódok esetében, a malformációk megjelenése, az egyéni karma szélsőséges intenzitásának a következménye és a rezonancia törvénye alapján, választódnak ki úgymond azok az emberi anya-lények, akik a saját kauzális képzeleti következményeit hozzák a világra az utódaikban. De abban az esetben is, amikor az általánostól (a megszokottól, az automatikustól) eltérő új létállapotok, a még nem véglegesedett idea-kombinációk következményei jelentkeznek anyagi formákban a növényi és az állati világon belül, nem feltétlenül a faji jellegzetességű - logikát, illetve a környezethez való alkalmazkodás és hasonulás – azonosulás teremtési logikáját kell keresni. Hanem tudnunk kell, hogy az abszolút képzeletnek az új kifejeződési lehetőség-kereséséi és ezen esetekben, a mi számunkra nem mindig egyértelmű, racionális – pragmatikus fejlődési lehetőségek-keresési logikája is érvényesül.
Ha nem így lenne, akkor helye lenne az életünkben a véletlennek és a hazárdnak, vagyis az ördögnek! De tudjuk, hogy az abszolútumnak a mindig az újra, a másra és a többre, a szellemileg fejlettebb állapotra sóvárgó alap-késztetése az, ami a kozmikus teremtésben is érvényesül. És, hogy a második Lilith – jelenség esetében már nem úgynevezett vak, abszolút teremtő-erőről van szó, hanem tudatos isteni (Törvényes!) megfordításról, amit az egyes embernek lehetőségében áll és kötelessége (szüksége) is, kijavítani. Tehát, azegyedül az ember esetében érvényesülő megváltódási folyamatokban is, ritkán, de bekerülő zavarokat és téves irányba való haladási automatizmusokat és katasztrofális tévedéseket már nem az Isteni elme „eszeli ki”, hanem az ember képzeleti erőinek az együttese, együtthatása. Az ún. szubjektív karmikus imagináció, amely csak a Rezonancia törvénye miatt tűnik kollektív karmának. Ezzel magyarázható pl. a sok vallásos szekta létezése és őrült eszmevilága. Nem kell a gondolkozásunkat nagyon megerőltetni ahhoz, hogy az utóbbit be tudjuk látni.
És, mivel a mágikus teremtő képzelőerőnk következményei által, emberként személyesen is érdekelve – implikálva vagyunk ebben a kockázatokkal teli teremtési – megváltódási játszmában mindannyian, feltevődik a teremtő-képzelet és a többi kauzális és spirituális jelenség törvények szerinti összhatásának és érvényesülési (és csakis részleges és nem teljes, vagy abszolút) lehetőségének a kérdése. Ezt viszont Hamvas Béla úgy fogalmazta meg, hogy: ember által létrehozott rendszer sok van, miközben a létezésben egyetlen rendnek van alárendelve minden al-rendszer, és ez a rend preegzisztens és önmagát önmagából szabályozza. Ez az egyetemes rend-szükség pedig, nem más mint az egyetemes törvények ősi rendje, és ez folyamatosan a megváltásnak a szűkség- rendeltetéséből: az ősi szükségéből jön létre újra és újra. A megváltás – megváltódás törvénye tehát ennek a legelső, abszolút szükség-rendeltetési rendnek az időtlen és folyamatos fennmaradását és érvényesülését biztosítja.
Ameddig az ember nem rendelkezik reális (személyes) spirituális ismeretekkel, két féle magatartási forma lehetséges a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Kínai asztrológia által jelölt Karma-jellegeknek a szokványosnál nagyobb intenzitása miatt hibás, vagy hiányzó végtagokkal, vagy szervekkel születő gyermekek állapotával, vagy a rendkívüli testi károsodásokkal, vagy az idejekorán bekövetkezett halállal végződő belesetekkel szemben. Az első az a botor természettudományos alapállás, amely szerint az egész életben létezik a véletlen és a hazárd és ezért bárkivel, bármi és bármikor (szerencse és szerencsétlenség egyaránt) megtörténhet. Az ún. természet-tudomány szerint például, bárkinek az utóda, még a tudomány által teljesen jónak - optimálisnak! - ítélt életkörülmények között is, „csak úgy”, a véletlen szeszélyéből „félresikerülhet” genetikailag. És ezt a mechanikusan szűklátókörű tudományos világnézet (Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy a valóság mágikus természetét belátó, azzal számoló kvantumfizikának ettől eltérő az álláspontja!), minden fenntartás nélkül, e véletlen (A hazárd!) számlájára írják a tudósok még az ember esetében is, akárcsak az állatok esetében. Tehát, a néhány ezrelékes „hibás” utód-létrehozási lehetőséget.
Sőt: a materiális tudomány nem csak a változó életkörülmények által létrehozott új és új túlélési szükségszerűségeknek való megfelelési kényszeréből eredezteti, hanem szó szerint, a „véletlenszerűen” változó katasztrófális kozmikus - fizikai események által kiprovokált genetikai mutációkban látja az élet és az ember megjelenésének és fejlődésének az „ősi” okát is!
Holott tudjuk, hogy az egyetemes megváltás szüksége (Lásd a Szükség és a bőség, avagy a kiegyenlítődés törvényét) az, ami a megváltást szolgáló egyetemes törvények alapján, azokat a kozmikus változásokat (mutációkat) létrehozza, amely az ember megjelenéséhez szükséges genetikai mutációkat is kiprovokálják. Vagyis, hogy az evolúció egyetemes törvénye alapján, létezik egy spirituális fejlődési szükségszerűség is, amely a fizikai környezeti változásokat előidéző, katasztrófáknak nevezett eseményeket, vagyis a kozmikus-fizikai eseményeket a földi geológiai és atmoszferikus változási folyamatok megváltoztatása érdekében létrehozta. Az abszolút ősszellem (az isteni idea-világ magasrendűen intelligens idearendszere) ugyanis az ős-alapja mindennek. Vagyis, a spirituális alapszubsztanciája minden létezési finom (szellemi) és durva (anyagi) formának és tehát „belülről” hozván létre, áthatja, körülveszi és a mágia törvénye alapján: irányítja az anyagot(!), vagyis a fizikai történéseket is, amit ő az őrök megváltás megvalósítása érdekében hozott és hoz létre folyamatosan!
Ezért tehát, a (Az Istenéhez hasonlatos”) mágikus erejű teremtői képzelettel rendelkező ember esetében, a magzati korban kialakuló fogyatékosság, vagyis a született testi és lelki hiány, vagy többlet - a malformáció tehát -, a magzatot kihordó anyának a foganás előtt, huzamosan és intenzíven átélt, de a tudat alá préselt félelmének, szubjektív lét- és életképzeleti zavarodottságának a kifejeződése. Tehát, a spirituális kábulatának, feszültségeinek, rejtett gyűlölködésének, tehát a negatív (karmikus) spirituális – képzeleti agresszivitásának a következménye. Az agresszió spirituális struktúrával születendő gyermek tehát, úgymond az anya mélyen-mély, és tudattalan spirituális „tevékenységének”, pl. a csendes neheztelésének is következménye: a férjre, vagy az anyósára, a saját anyjára- apjára, férje esetleges szeretőjére, apósra, sógorra, stb. Vagy lehet, általában a sorsára, illetve az Istenre való neheztelésének, de lehet csak az ismeretlentől, a sorstól (a sors szeszélyétől!) való irracionális és intenzív félelmeinek, szorongásainak és az innen táplálkozó negatív képzelgéseinek a következménye is.
Ami a kellemetlen, drámai, vagy tragikus sorseseményekhez való negatív viszonyulásokat illeti, az, az objektív Istenképzetre alapozott vallásos elképzelés szerint az „objektív” Isten (aki tökéletes ugyebár...), de mégis „valamilyen számunkra megérthetetlen, irracionálisan misztikus oknál fogva (Ha nagyon rejtetten is, de a gyanú csak fennmarad a vallásosokban is, hogy talán hátha mégis csak valamilyen isteni szeszélyből, netalán önkényes, eleve megkülönböztetett „kezelésből”) „megengedi”, hogy tragédiákba fulladó katasztrófák és balesetek közülünk „egyesekkel” megtörténjenek. Nos, ez a ki nme mondott „vallásos gyanú” sokkal veszélyesebb lelki viszonyulásokat és tehát: sors-romboló ideákat eredményez, az ostoba materialista elképzeléseknél és viszonyulásoknál. És ezért – ebben a jellegzetesen vallásos koncepcióban, amelyben, éppen úgy mint a materialista tudományos véletlen-elméletben, minden és bármi megtörténhet velünk, amit csak akar az Isten, amennyiben úgy akarja, már egy nagyon veszélyes helyen és helyzetben találja magát az ember. Tehát, a saját öntudatából „kiobjektivált” Isten-képzetével, még ha önkéntelenül és akaratlanul is, de vitatkozó, sőt, az isten e lehetséges szeszélyessége miatt azzal vitatkozó, viaskodó, vallásos ember.
Azzal a kérdéssel tehát, hogy a „tökéletes Isten” miért engedi meg magának azt az úri önkényt, hogy a számunkra felfoghatatlan isteni kedélyétől függően hoz létre ép, vagy hiányzó, vagy hibás testrészekkel, vagy szervekkel születő személyeket, és harmonikus, vagy zavaros és tragikus sorsot egyaránt? Hogy az isten direkt és készakarva hibásan és tökéletlenül, de maximum figyelmetlenségében és felelőtlenségében hozza létre a „selejtet” is, ha valamiért ő éppenséggel úgy akarja ("Nem bottal ver az Isten, hanem nyomorúsággal.").
Ezt követően, már csak optimista, vagy pesszimista alapállás, illetve a misztikus öncsalás vagy szkeptikus beállítódás kérdése marad az, hogy egy olyan szülő, akinek malformációval születik a gyermeke, vagy meghal kiskorában, vagy kamasz korában, büntetésként, vagy „ajándékként” fogadja-e el ezt, nem csak tudatában, hanem a tudattalan képzeleti világában is? Egy metefizikai ismeretekkel nem rendelkező, egyszerű keresztény vallású személy (szülő) az objektív Teremtőről alkotott képzetétől (A tőle független és rajta kívüli Isten személyétől és akaratától), igazából nincs ahogy elfogadja igazságként, a testi vagy elme-hibával (fogyatékossággal) született gyermekét, vagy annak a korai halálát. Ezért természetes, hogy a mély-tudattalan lelki világában, „igazságtalannak” látja az „ártatlan” gyermeke maradandó testi, vagy mentális – idegi károsodását, vagy éppenséggel az idejekorán megesett halálát. Ezt tehát mindennek elfogadhatja, csak normális állapotnak és helyzetnek, vagyis IGAZSÁGNAK, nem. Sőt, esteleg még a saját végzetes és maradandó károsodással járó baleseteit is, ezt nincs amiért letagadni, mert a tudattalan érzés- és képzelet-világunkba nyomni a rejtett neheztelést és ellenkedést még veszélyesebb, mint a helyzetelleni haragvással járó belenyugvás, amit az idő el szokott hozni úgymond.

Például, ha vallásos szívvel próbáltam volna „elfogadni” a második makk-egészségesnek született és két és fél hónapon át makk-egészségesen is élő, második kislányunk hirtelen halálát, egészen biztos, hogy én is bele haltam volna. De, mivel asztrológusként ismertem a sors-szimbólumok nyelvét, és metafizikusként az egyetemes törvényeket, nekifogtam spirituálisan megkeresni azokat a feleségem és a saját karmámban gyökerező ok-okozati összefüggéseket, illetve, azokat az ugyancsak karmikus eredetű, de megváltódás-ellenes, tehát kauzálisan hibás sorsrendezési tetteket – Pl. a Magyarországra való kiköltözés megkísérlése, miközben kiemelt Rák karmával rendelkezett a feleségem is, nem csak én! – amelyek a gyermek halálához elvezettek. Értve ez alatt azt is, hogy ez, a gyakorlati kivitelezés megkísérléséig elmenő, és minimum egy évre vissza nyúló, metafizikailag hibás sorsrendezési elképzelés vezetett oda, hogy a volt-feleségem annyira erősen meg akarjon szabadulni egy Magyarországi falusi környezetben kialakult, és számára és általa elhallgatottan nehéznek, sőt: félelmetesnek tűnő (falusi) élet-helyzetétől, hogy a gyermek haláláról. Egészen pontosan: az általa is jelentett nehézségektől való gyors megszabadulástól kezdjen el képzelegni önkéntelenül és titokban.
Persze, mindazzal együtt, hogy a volt-feleségem, már eleve nem akarta, hogy benne megfoganjon az a magzat, amiből Enikő lányunk lett, és amíg meg nem tudta, hogy az ő, ugyancsak előlem titkolt, ellenkező akarata ellenére is, benne megfogant egy magzat, két - két és fél hónapon át, folyamatosan és annyira meg volt hűlve, hogy a feltörő köhögései (önkéntelen elhárításai) miatt, szeretkezni sem tudtunk. És persze, azzal együtt is, hogy hiába történt meg a csaknem csodaszámba menő, mivelhogy hirtelenül jövő, úgymond „tökéletes” otthonszülés, mert ezzel a babával már a foganásával kezdve nem volt rendben valami, ugyanis, a placentája nem tapadt rendesen az édesanya méhének a falára.
És még szerencsésnek is mondható az a tény, hogy ezekkel együtt és ezeken kívül, az én spirituális szempontból hibás mentalitásomban is, találtam elég magyarázatot ahhoz, hogy az élete utolsó estéjén még az édesanyjára először és utoljára... rá mosolygó kislányunk halálát, mint az édesanyja mélytudattalanjában rejlő ok-okozati összefüggések által okozott, ún. objektív sors-következményt el tudjam fogadni, még azon is felül, hogy a körorvos, jóindulatú túlbuzgóságból beoltotta pluszban, a többi „védő-oltás” mellett agyhártya-gyulladás és influenza-járvány ellenes oltásokkal, ami akkoriban kezdett ugyan divatba jönni Magyarországon, de nem volt még úgymond kötelezővé téve. Ezért Enikő a többi oltás mellé, tehát ugyanabban az időben halmozottan, „azokra rá” kapta pluszban ezeket az oltásokat, amitől legyengült az immunrendszere és egy teljesen más, légúton terjedő, „rögtön ölő” ritka-vírus, amiről tud ugyan a tudomány, de védőszérumot még a mai napig nem tudott ellene előállítani, estétől reggelig szétbontotta a belső szerveit a tüdővel kezdve. (A korbonctani vizsgálat szerint hajnalban halt meg.)
Mert, ha a gyermekem halálát követő hónapokban, az én, karmikus gyökerű, hibás sorsrendezési elképzeléseimben és döntéseimben nem kaptam volna elég magyarázatot a gyermek halálára, akkor nem tudtam volna soha elfogadni azt, hogy miért éppen az enyémmel csaknem azonos, de bizonyos részleteiben attól eltérő, és az enyémhez képest még teljesen oldatlan (Rák - Skorpió!) karmával rendelkező feleségemnek kellett, a második gyermek által létrehozott „nehéz élet-helyzet azonnali megszűnéséről”, vagyis halálosan képzelegni? Hogy miért volt szükségszerű, neki, a gyermeknek, mint általa titokban „elviselhetetlennek” érzékelt nehézség-okozó tényezőnek, az eltűnéséről képzelegni? (Az, az elzártságból eredő idillikus falusi csend és nyugalom ugyanis, amely biztosította számára a könnyű otthonszülésre való felkészülést, a szülés után, átalakult fenyegető magánnyá, és, a számára idegen gyakorlati nehézségeket tartalmazó sors-halmazzá, azokon a heti másfél napos időszakokban, amikor magára kellett maradnia a két gyermekkel. Ugyanis én be kellett utazzak Sopronba metafizikai asztrológia előadásokat tartani, hiszen az volt a jövedelmi forrásunk. Mármint a horoszkópok, amiket a hallgatók megrendeltek.) És miért kellett pont a mi gyermekünk esetében, a fiatal és lelkesen jóindulatú körorvosnak velünk ily módon protekcióznia és ugyanabban az időszakban Enikőben, bizonyára, a sok vonatoztatás közben belé került vírusoknak elszaporodnia? Tudván azt is, természetesen, hogy a vírusok is az isteni teremtő-képzelőerőnek a termékei, nekik is meg van a maguk karma-kiegyenlítési és beteljesítési szerepe az emberi létezésben is.
Szerencsésnek tehát azért volt mondható az a helyzetem, hogy asztrológusként hozzászoktam a tragédiáknak az igazi, kauzális okainak, tehát az általam elsődlegesnek érzett Isteni igazság szerinti magyarázatok felkutatására, és az alapján magamat terheltem be elsődlegesen a gyermek halálának a felelősségével, mert utólag, amikor, ugyancsak a nehézségektől való szabadulás céljából, a hirtelen házasságon kívül szerelmessé is vált, volt-feleségem elhagyta a négy gyermekes családunkat, kiderült, hogy két, ezek szerint halálosnak bizonyuló, iszonyú titkot hordott a szívében velem szemben végig: Az egyik az volt, hogy utólagos bevallása szerint nem volt szerelmes belém igazából, amikor össze házasodtunk - holott nekem az ellenkezőjét mondta többször is -, és az első gyermekünket is csak azért vállalta, mert meg akart szabadulni azoktól a lakás- és konfliktusos családi körülménytől, amelyben az anyjánál lakott.
Az édesanyja lakásába ugyanis, nem akart visszamenni semmiképpen az egyetem elvégzése után. Sőt, az egyetemet is ott akarta hagyni, mivel egyre idegenebbnek érezte és ezért nehezebbé vált számára a vizsgákra való felkészülés, az egész idegennek érzett tananyag elsajátítása. Minden áron az én első osztályú, tágas kétszobás lakásomba akart költőzni. A másik titok az volt, hogy, amikor meg tudta az igazságot, azt nem mondta meg az őt 14 éves koráig becsületesen gondozó és nevelő apjának (Ekkor ugyanis a szülei elváltak és ő az anyját választotta, aki erre szintén egy hazugsággal vette rá.), ti., hogy a biológiailag nem az ő édesapja, mert az édesanyja már rég terhes volt vele valaki mástól, amikor azzal a férfival, aki az apjává lett, a hadseregből való leszerelés után lefeküdt és heteken belül elvetette magát feleségül. Ezt a tényt a volt feleségem, egyetemistaként szimatot kapva, az anyjának az akkori barátnőjéhez elutazva, kiderítette.
Én viszont, amikor ezt elmesélte, azt mondtam, hogy az egyébként rendkívülien becsületes, de az anyja (a volt anyósom) által többszörösen átvert édesapának jogában áll az igazságot megtudni. Emőke becsapott tehát akkoriban, engem is, de saját magát is, mert egy délután el is ment az édesapjához állítólag azért, hogy ezt feltárja előtte, de amint a válásunkkor ez kiderült, ez a feltárás nem történt meg, mivel az édesanyja előzőleg öngyilkossággal fenyegetődzve – titoktartásra kötelezte őt, éppen úgy megzsarolva tehát. A jövendő anyósom akkor, ugyanúgy járt el akárcsak a saját szüleivel tizenkilenc évvel ezelőtt, annak érdekében, hogy a korai házasságát ellenző szülők akaratát megtörje. Ma már tudom, hogy mindennek a közös Skorpió – és Ikrek karmáink hatására kellett létrejönnie. Tehát a titkos helyzetek (Skorpió) és az azoknak megfelelő látszat-keltések és látszat-őrzések (Ikrek) jellegű Karmák tovább adása és gyűrűztetése történt, amire persze, én is hajlamos voltam akkoriban még, minden asztrológusi képzettségem és jártasságom – tapasztalataim ellenére. Csak az Enikő halála után kérdőjeleződött meg ugyanis a számomra teljesen, a jóslási logikára alapozott, un. klasszikus asztrológia érvényessége, és indultam el a kauzális asztrológia felfedezésének és kidolgozásának az útján. De, amint ez 15 – 20 év múlva kiderült, még ez sem volt elég, az Ikrek – karmámtól való megszabadulás szükségének és lehetőségének a felfedezéséhez.

Mindezt, azért is le kellett írnom dióhéjban a Megváltás törvénye kapcsán, hogy az olvasók is beláthassák: mekkora és mennyire szövevényes, a hétköznapi – tudományos (és vallásos) eszünk által figyelmen kívül hagyott, de a kismamák lelkében és mágikus képzeletvilágában halálos feszültséget és zavarokat okozó, karma-építő, titkos spirituális hazugság-háttér szövevény található mindig, minden egyes, tragédia alapjánál.
Az önkényesen protekciózó isteni gondviselésről szóló hiedelmeknek tehát, illetve, az igazságosan, vagy igazságtalanul büntető isteni akarat létezéséről szóló vallásos – misztikus hiedelmeknek, vagy a - lássuk be: nevetségesen hangzó (Miközben a darwinista evolucionisták és fizikusok szerint viszont szerfölött tudományosnak képzelt) természeti és természetes „véletlennek”, vagyis a véletlen mutációknak, illetve, a véletlenszerű kozmikus katasztrófáknak az eszmevilága nem más, mint tudományosnak nevezett infantilis mesevilág. Ember legyen a talpán tehát az, aki bármiféle megnyugtató értelmes magyarázatot, illetve megbízható sors-igazságot képes lenne abban, például, a magzati vetéléseknek és az újszülöttek halálának a szellemi – spirituális okaival kapcsolatosan felfedezni.
A materialista tudomány vak vezet világtalant jellegű helyzetére legkiválóbb példát az élete nagy részét tolószékben eltöltő hírneves cambridge-i fizika-professzoré, a nálam majdnem 10 évvel idősebb (1942-ben született) Stephen Hawking úré. Ő ugyanis, előbb bebizonyította a doktori dolgozatában azt, hogy a világ egy pillanat töredéke alatt „robbant ki” a büdös nagy semmiből, tudományos alapot szolgáltatva ezzel az ostoba kreacionizmus számára, és megcáfolván az egész korábbi fizikai elméletrendszert, amely szerint az egyetemes anyagi létezés nem keletkezett soha, hanem határtalan állapotban létezett és létezik öröktől fogva, térben és időben egyaránt. Majd fogta magát és még nagyobb szenzációt keltett az előbbi „holt biztos” fizikai formulákon és állítólag „megfelelő” matematikai levezetéseken alapuló, „nagy robbanásos-os” lét-bizonyításának a teljes megcáfolásával. Másodjára tehát „bebizonyította” az előbbi elméletével homlokegyenest ellenkező elméletét, vagyis azt, amit a fizika ősidőktől fogva hirdetett. És ezzel nem lett volna semmi baj, ha az első szenzációs elméletére más fizikusok és biológusok – vegyészek és persze az analogikus gondolkozásra képtelen filozófusok is – nem alapoztak volna ugyancsak doktorátusi és még annál is magasabb szintű „tudományos” elméleteket.
Ennek az irracionálisan szenzációs elméletnek a következtében viszont, ma tele és telve vannak a magukat tudományosnak hirdető tévécsatornák adásai, olyan, az ősrobbanásról szóló elméleteket népszerűsítő műsorokkal, melyek még a Hawking professzor első elméletét veszik kiindulási axiómaként és abszolút igazságként! Holott éppen ő maga volt az, aki ezt az elméletét utólag mint hibásat, elvetette! De hiába, mert a határtalanság tényét elfogadni képtelen emberiség Hawkinsnak az első elméletéhez ragaszkodik, és úgy jár el, mint a Louis Pasteur nevű állatorvosnak a kórokozó-elméletével, amit ugyancsak maga, az elmélet meghirdetője cáfolt meg és vetett el kevéssel a halála előtt, és az un. baj-megelőző - védő-oltások elmélete és gyakorlata is máig folytatódik rendületlenül, a tudományosság abszolút látszatával, aminek a hibás mivoltát hiába bizonyítják akár világhíres tudósok is. Ezért tehát, nagyon fontos mind a tudományos, mind a misztikus tévhitekkel való leszámolás, a megváltás törvénye minél teljesebb és mélyebb (tisztább!) megértésének az érdekében.
A gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) megfigyeléseim azt bizonyítják, hogy a minimális metafizikai – spirituális tudatosságon alapuló (figyelem: nem misztikus fantazmagóriákon!) és nyíltan felvállalt és bátran megélt tüzes természettel rendelkező (tehát nem rejtetten agresszív, hanem az egészségesen szenvedélyes – tehát a szabadon kifejezett természettel rendelkező), és ugyanakkor, legalább nagyjából (ha minimálisan is, de...) egészségesen élő nőknek, tehát a pozitívan, de nem öncsaló módon és érző és nem látszatkeltések és látszat-őrzések közepette élő, és nagyjából pozitívan képzelgő anyáknak, mind, de mind egészséges gyermekeik – utódaik születnek! És ezek, a nagyjából egészséges természetességgel élő és gondolkozó nők által szült gyermekek, nem is szenvednek a gyermekkoruk folyamán különösebb, vagy netalán maradandó károsulással is járó balesetet, és felnőtt korukig, vagyis, a saját karma-oldási felelősségük kezdeti időszakáig, illetve, annak a visszahatásáig, mind életben is maradnak! Hiszen az általános emberi ősideának megfelelő fizikai és lelki formák, valamint az ismétlődő lelki és testi minták szerint is alakuló érzelmi és a mentális struktúrák, az időben már nagyon rég óta (néhány milliárd éve) véglegesedtek. És csak a kauzális (az abszolút rendelődési) szinten fejlődnek, tehát „tökéletesednek” tovább, és ezek, az Isteni képzeleti szinten (az isteni ideavilágban) létező „tökéletes” minták csakis a növényi és az állati világban materializálódnak, és e materializáció alapján jönnek létre folyamatosan az isteni – kauzális képzeletben az új fejlődési és kiegyenlítődési formák.
Az utódok genetikai hibásódása tehát, mindenképpen, és csak, és csakis az anyának a mágikus teremtő erejű imaginációjában „élő”, illetve az ősanyák által huzamosan fenntartott és érzelmileg intenzíven átélt, valamilyen sorshelyzettel szemben (leghamarabb az anyává válás ellen) agresszíven ellenkező, és önámító, öncsaló szellemi magatartásának és téves sors-képzeteknek és képzelgéseknek a következménye lehet. (Azért nem ez apáknak az anyákénál feltételezhetően agresszívebb képzeleti ereje hat a magzatokra, mert a női petesejt százszor nagyobb, mint az ivarsejt, és mert nem az apákban alakulnak emberré a magzatok, hanem az anyákban, de a gyermek és az anya aurája még nagyon sokáig egységben marad) Vagyis minden malformációval született, illetve minden elvetélt magzat, vagy idejekorán meghalt gyermek, az anya által intenzíven és huzamosan (mélyen és sokszor) átélt sors-ellenes, és emiatt: teremtő- és teremtés-ellenes, vagyis: rejtetten haragos, gyűlölködő és (főként a Sorssal, esetleg a férjeikkel, vagy a saját apjukkal, vagy az anyósaikkal – apósaikkal, sógoraikkal, vagy sógornőikkel szemben táplált) bosszú-szomjas érzelmeinek, csendes sors- és személy ellenes nehezteléseinek és huzamosan fenntartott agresszív gondolatainak a következménye.
Ahhoz, a képzelet-tisztításhoz, amely ezt a hibás és veszélyesen káros, de önkéntelen szellemi mentalitást feloldja és meghaladja, valamint attól az ugyancsak önkéntelen sors- személy- és tárgy ellenes neheztelési késztetésektől (a finom, spirituális - szellemi irritációtól) való megszabaduláshoz elvezetheti az embert, hozzájárulhat nagymértékben a személyi horoszkópoknak a kauzális és spirituális (karmikus-képzeleti) értelmezése. És természetesen, a tízedik egyetemes törvénynek, vagyis, a Boldogság törvénynek a megértése és mély átélése (Személyesítése) is. De főként annak a megértése, hogy az Isteni Világosság ősereje a nőkben is, tehát a jövendő és gyakorló anyákban is éppen úgy munkálkodik, mint a férfiakban, és, hogy minden, aminek egy kevés köze is van a haragváshoz, gyűlölködéshez, nehezteléshez, zsaroláshoz és zsarnokoskodáshoz, fenyegetéshez, vagy bosszúálláshoz, tehát bármiféle erőszakoskodáshoz (lehet az akárcsak gondolkozási, vagy képzelgési erőszakosság is), az a Világosság szellemének az ellentéte. vagyis: a Sötétség része. És az ilyen belső magatartásnak a következmény, csakis rombolás, vagy zavarodottság lehet hosszú távon.
Ahogy tehát, a bolygók által megtestesített őserők között is létezik az abszolútum törvényének megfelelő tízedik őserő: a Plútó által megtestesített isteni igazság és boldogság ősereje, úgy létezik a tizedik alkímiai művelet is, amely az Isteni Igazságnak a szellemével való azonosulásnak, az abszolút kiegyenlítődési képesség elérésének a megvilágosodástól az ember élete végéig tartó alkímiai művelete: a megváltás művelete. (Lásd Hamvas Béla gyümölcsóra c. Esszéjének a végét, amelyben ezt, a „gyémánt agyú” metafizikus-író megsejtette és előre jelezte.) És azt is tudjuk, hogy a Plútó által megtestesített őserő, a Szeretet (Jin) és a Világosság (Jang) Isteni ős-princípiumokra bomlik, az szerint nyilvánul meg a teremtett egyetemes létezésben éppen úgy, mint a mi saját életünkbe, sőt: a személyünkben. Ezeket a teremtői (mágikus) potencialitással rendelkező őserőket a Neptunuszhoz (Hiába, hogy ennek férfi neve van!) és az Uránuszhoz társítjuk az asztrológiában. És nem véletlenül, mivel ennek az analogikus kapcsolatnak a létezése, több évezreden át bebizonyosodott. Vagyis, amennyiben a Világosság ősereje valakiben hibázik (Hogyha tehát akárcsak gondolatban is, erőszakoskodik), akkor az igazi boldogság megvalósítását nem érheti el. És így tovább.
Tudjuk azt is, hogy a megváltás és a boldogság törvénye, a többi kilenc törvénynek az összegeződése is. De ugyanakkor a többi kilenc törvény hatását is felülmúló (Figyelem: azokat semmiképpen nem felülíró, nem érvénytelenítő, vagy semlegesítő!), azok erejét és hatását meghaladó, esetenként azok hatását vagy összhatását – persze, csak kauzális szinten és nem a földi, emberi sorsalakulások szintjén! - „emelve-finomítva” javító, azokat fejlesztve - átalakító, önálló törvény (Tehát amely nem a többi törvény lényegét megmásító, vagy azt érvénytelenítő törvény!) a magváltás (a boldogság) törvénye. Ennek az összegeződésnek az alapján történnek tehát, azok a felfoghatatlannak tűnő sorsesemények, vagy lét-teremtési események, amelyek értelmét számunkra, néha a többi kilenc törvény ismeretében is, igen nehéz, vagy néha lehetetlen azonnal a földi logikánkkal megérteni. (Magam is, majdnem egy egész éven át kerestem a két és félhónapos egészséges kislányom halálának azt a magyarázatát, amelynek a személyes vonatkozásai lehetővé tették, hogy a veszteség tényét, mint az isteni igazságnak, vagyis az én horoszkópomból kiolvasható, akkor még feloldatlan karmának a következményét is, el tudtam fogadni.)
Sokszor még a polaritás, vagy a szeretet törvénye alapján jelentkező élet-jelenségeket, illetve azok megsértése következtében létrejövő jelenségeket is nehéz megértenünk és ezeket szellemi – isteni agresszióként érzékeljük. (Ebből származik az a hibás agnosztikus közmondás, hogy Istennek az útjai kifürkészhetetlenek.), nem, hogy olyan jelenségeknek találjunk racionális – logikus magyarázatot, ahol egyszerre mind a tíz törvénynek az összhatását kellene megértenünk a teljes megértés elérése érdekében, tehát az elfogadható magyarázat megkeresése érdekében.
Például azt, hogy milyen logika alapján fejlődhetnek ki és születhetnek meg, nem csak hogy HIV vírusoktól mentesen, de még kábítószer-elvonási tünetektől is mentesen is gyermekek a világra, a HIV vírussal fertőzött, és ráadásul kábítószer-fogyasztó anyáktól? – Mert hogy állítólag (én legalább is, több ilyen tudomány-népszerűsítő műsorban közvetített riportot láttam) létezik Amerikában ilyen eset, és ráadásul nem is egy... Vagy azt, hogy milyen logika alapján halhat meg, már gyermekkorban az egészséges szülők és nagyszülők egészséges gyermeke, unokája? Holott, az első esetben az anya részéről jelentkező, őszinte hibabelátás és megbánás, vagyis a személyi – öntudati felelősség-érzet beindulása és erősödése az, aminek a következményeként, a mágia, a polaritás és a fejlődés törvénye hatásaként, lehetséges az, hogy minden a biológiában ismert örökösödési törvény ellenére, az utód még se legyen fertőzött! És persze, ezekben az esetekben, a szeretet (mágia) jelenségének a hatásáról (Ami a magzat felé irányuló, vagy a magzatnak az édesapja iránt érzett és igen intenzíven átélt anyai szeretet és pozitív imagináció hatásának) és újfent a polaritás törvényének az együtthatásáról is szó van, de ezekre „nem gondolhat egy komoly tudományos rációval rendelkező személy”!
A „magyarázhatatlan” gyermekek elhalálozása esetében viszont, a megváltás törvényének és a szeretet törvényének, valamint a Fejlődés és a Világosság (8) törvényének az anya részéről történő huzamos megsértésének a következményéről lehet szó. Vagyis arról, hogy az anya már a várandóság alatt elkezdett, valamiért a sorsra, vagy közvetlenül, az ő képzetrendszerében őt nehéz sorssal sújtó Istenre rejtetten neheztelni, vagy nyíltan haragudni. Sőt: a gyermek megszületése után is, valamiért (Talán a férjre való kiengesztelhetetlen megharagvás miatt) ez teljes Isten és Sorsellenes gyűlöletté változván, az így felgyülemlett negatív energiák átöröklődtek és ún. szerezett karmaként is, megjelentek a gyermek spirituális struktúrájába, más szóval: aurájában, energia-testében.
A tízedik törvény tehát, a tudományos - humanista, vagyis a pragmatikus és racionális logikával felfoghatatlan törvény, amelyet, a vallásosan tradicionális, vagyis a köznapian babonás logikával gondolkozó, és a személyre nézve, pozitívnak látszó (kedvező) eredmény, vagyis: következmény miatt, akár a kegyelem, vagyis az Csoda törvényének is nevezhetnénk. Hiszen a gyakorlati – tudományos materialista észjárás szerint, ilyenkor „kész csoda” történik, nemde? De ugyanazon (fordított!) logikai összhatást és következményt válthat ki az un. spirituális elsőtétülés, vagy a vissza-esés is. És akkor - a bűnbe esett értelem és a vallásos erkölcsi felfogás (ítélet) szerint legalábbis! – az „érthetetlen”, tehát az irracionális Isteni bosszúnak máris helye kerekedik, vagyis az isteni harag és kegyetlenség megnyilvánulásdaként értelmezzük az eseményeket. A Teremtés és a mágia (1) jelenségének a következtében, ez a negatív spirituális alapállás viszont, vészterhesebb következményekkel járhat, mint a pozitív csoda-történések elhivése.

Spirituális szintű – öncsaló, önámító – szellemi korrupcióról és tehát végzetes következményekkel is járni képes, kauzális tévedésről, akkor beszélünk, amikor az egyén, vagy egy nép abban kezd reménykedni, hogy az ő „kivételes” esetében, és kivételesen csak ő reá, a törvénynek csak az ún. pozitív, vagyis a protekciózó változata tud hatni. És a törvény második, ún. negatív formája, valamilyen személyes, vagy csoportos kivételezettség: Pl. „a legjobb vallás” gyakorlása miatti előjog, protekció, stb. következtében, őt (az egyént, vagy a csoportot, a népet) el fogja kerülni. Ilyen öncsaló tévképzetek áldozata lett pl. a német nép a XX. század első felében, és ilyen kauzális tévedés áldozata volt és maradt a zsidó nép végig a történelemben, amikor mindig akadt egy, a szidókat kiirtani való fajnak bélyegző másik nép, amely szintén felsőbbrendűnek kezdte hirdetni és tudni magát. A véres történelem folyamán tehát, a rezonancia tőrvénye alapján, ettől a betegesen szélsőséges, nacionalista alapú felsőbbrendűségi hit-képzetétől fogva, minden magát „felsőbbrendű fajként” meghatározó nép, menthetetlenül szembe találta magát a magát folyamatosan felsőbbrendűnek (Isten kiválasztott népe tagjának) képzelő és hívő zsidó nép „felsőbbrendű” népi-, vagy faji eszméjével. A nem véletlenül megjelenő és akár a népirtásig is elmenő, sőt: rettenetesnek mondható tragikus következményeket ismerjük. Hiszen a felsőbbrendű, un „faji” öntudat képzelgési rendszere sérti és zavarja az „élet-benzint” (szubtilis – isteni energiát) „szolgáltató” teremtés törvényét, valamint a kiegyenlítődés törvényét, de a többi törvény géniuszát is, és ezért a tömeges és intenzív megjelenése mindig „rettenetes” ellenhatásokat válthat ki, a karma-törvénye (hatás – visszahatás törvénye) alapján, amelyeket persze, a Polaritás- és a karma törvényei „lerendeznek”. – És olyankor az isten sem irgalmaz a magukat felsőbbrendűnek képzelő „népeknek”.
A tízedik törvénynek a fent leírt két megjelenési formája közül, természeti testben élő szellemi lény, vagyis az ember, egyiket sem oszthatja ki magának és semmiképpen nem gyakorolhatja büntetlenül, vagyis nem játszhatja sem a kegyelemből csodát tevő Isten kiválasztottjának a szerepét, sem a bosszúálló (tudatosan és direkt visszaható) Isteni szellem szerepét, sokáig és intenzíven. És a „csoda” jelenségét még csak nem is idézheti elő áttételesen sem, káros visszahatások, negatív következmények nélkül. Megtenni, ugyan megteheti ideig – óráig egy-egy diktátor azt, hogy mindenhatót játszik egy nemzet élén, vagy a világ-hatalom gyakorlása útján, vagy a mágia törvényének az öncélú fel- és kihasználása által (Pl. fekete, vagy akár az ún. fehér mágia gyakorlása által). De, ha tudatlanságában, illetve karmikus önhittségében ezt huzamosan és szélsőségesen, vagyis „vadul” folytatja, akkor előbb, vagy utóbb, a fejlődés és a világosság, valamint a hatás és a visszahatás törvénye következményeként, az egész lényét (nem csak a földi létezését!) érintő, igen erős „büntetésnek” érzékelt, természeti, vagy politikai - szociális csapásokat és hátráltatásokat kell majd az élete során, vagy azt követően, elszenvednie.

Tudnuk kell, hogy az egyetemes kiegyenlítődés általi kauzális megváltás folyamatosan történik. És, mint minden, ami létezik, az egyetemes létben, a saját életünk és személyünk is, vagyis azéletünk célja és rendeltetése, ennek alá van rendelve. Hinnünk kell tehát, az életünknek ebben az eleve pozitív céljában és funkciójában – rendeltetésben. Vagyis, a mi személyünket és sors-rendszerünket is, is magába foglaló, de az egyetemes megváltás megvalósulását is szolgáló teremtésnek a pozitív rendeltetésében. „Aki nincs velem az ellenem van” – figyelmeztet a megváltás legfőbb tanítója (Jézus). Értsd alatta: Aki nem a megváltódás irányában akar az életével haladni, az menthetetlenül a megváltódás ellen gondolkozik, beszél és cselekszik, sőt: képzeleg. Nem létezik ún. „semleges alternatíva”. Fizikai, pszichikai, vagy spirituális (mágikus) erőszakot gyakorol az aki, „Az életét meg akarja nyerni”, „minden áron”! És miután minden tőlünk telhetőt megtettünk a felelősségteljes szabad fejlődésünk (és mások szabad fejlődése) érdekében, vagyis arra, hogy képessé váljunk minden kívülről jött negatív benyomásra - mint karma-oldási szükségre figyelmeztető sors-jelre! -, pozitívan reagálni önmagunkon belül, nyugodtan rá hagyatkozhatunk az egész életünkben, a megváltás törvényének az igazságot szolgáltató szellemére (Erejére): „Keressétek Isten országát és a többit megkapjátok ráadásul.” (Keressétek a belső boldoggá levési lehetőségeket és amire kívül tényleg szükségetek van, mind létrejön, beérkezik az életetekbe.)
Sőt, hogyha nehéznek érezzük is a sorsunkat, és a esetleg minden jel arra utal, hogy az isteni igazság nem akar megvalósulni, vagy „nagyon késik” még akkor is, ajánlatosabb az Evangélium által sugallt magatartással: Türelemmel és hittel – további bizalommal „viselkedni”, mint türelmetlenkedni, vagy lázadozni. Esteleg erőszakkal sorshelyzetet változtatni. És lehetőleg még a tudattalan érzelmi és képzeleti szinteken is, pozitívan munkálkodni: „Ha lehet, múljon el e keserű pohár, de úgyis a Te akaratod (A te törvényeid összhatása: megváltás és az Isteni igazság törvénye) érvényesüljön.” – Persze, hogy nehéz ezt a belső alázatot, az irányítás bizalomteljes átengedésének az alázatát megvalósítani! Ki mondta, hogy könnyű, belül jámbor lelkű személynek maradni és megváltási logikát firtató pozitív gondolkozónak és pozitív képzelgésűnek maradni, amikor kívülről folyamatosan érkeznek a pofon-csapások, még esetleg a szeretett családtagjainktól, a saját karmájuk által hajtott, vagy mások által befolyásolt gyermekeinktől is?
Mert széles az út, amely a kárhozatba visz és keskeny a kapu, amely a menyországba nyílik.” (Jézus”). Persze, hogy nehéz ébernek maradni, és minden negatív, ellenséges külső impulzusra pozitív belső válaszokat adni, miközben kívül védjük a tárgyi valóságnak megfelelő, általunk tudott „külső” igazságot! De hogy saját karmájának a bizonyos eddig elé rejtett aspektusa után vizsgálódjon valaki és azt próbálja feloldani, a rengeteg kívülről jövő rágalomra és az azoknak megfelelő igazságtalan ítéletre és eljárásra? Ez tényleg nem gyermekjáték!

Az utóbbi évek során, az életem több olyan nehéz időszakában, amit ugyan nem én idéztem be közvetlenül, hanem az elégtelennek bizonyult asztrológiai ismereteknek, illetve az addig fel sem fedezett 8, 9, és 1O egyetemes törvények megsejtése és megfogalmazás útján való megismerése előtti tetteimnek a következményiként jelentkeztek (Tehát a fejlődés, a szeretet és a megváltás egyetemes törvényeknek felfedezése és leírása előtti – logikusan hibás! - szellem-erkölcsi döntéseimnek a következtében álltak elé, és amiket a mások un. érdek-döntései hozták létre a sorsunkban, mindig ezt, a Jézusi tanítást alkalmaztam. És bármennyire is kilátástalannak látszott egy-egy ilyen, sorshelyzet, utólag mindig pozitívan végződött. Ma már egészen biztos vagyok benne, hogy minden, nehéz, vagy kényelmetlen sorshelyzet és ellenséges provokáció a szellemi fejlődésemet – A megvilágosodásom mélységének és terjedelmének a növekedését – szolgálja. Vagyis a Boldogság-képességem erősödését. És remélem, hogy ez által, a megváltásomat teszi lehetővé.
Persze, itt nem föltétlenül – és a legtöbb esetben egyáltalán nem! – a Jézus által átélt, idejekorán történő halálos végnek, mint az életünkkel járó, véletlenül bármikor létre jöhető, halálos következmény- képzetének az elfogadásáról van szó, ahogy a vallás állítja. Hanem éppen ellenkezőleg: annak a minket a „Bolond – boldogság” mágikus erejű, pozitív sorsalakító állapotához vezetni képes tanításnak az elfogadásáról, amit a pragmatikus - humánus logikával lehetetlen felfogni és elfogadni. (Pl. Ne aggodalmaskodjatok azért, hogy mit esztek holnap és hólnapután...” A Názáreti Jézus mindenkinél korábban megtudta a megváltás világtörvényét, amely alapján el lehet jutni-, sőt: egy bizonyos idő után el kellene minden megvilágosultnak jutni, abba az immanensen (önmagától, önmagából) ható, Boldog állapotba, amikor már nincsenek „nagy bajai”. Amikor nincs szükségünk újabb végzetes sors-figyelmeztetésre a karma-oldáshoz, mert az oldás nagyobb részét elvégezte a mindig, mindenre csak és csakis pozitív belső választ adni képes-, és az által a (Szerető és Világos) Boldogság-állapotát mindig fenntartani magatartás begyakorlásával.
És ekkor, nem kell betegen, vagy szegényen élnünk, még akkor sem, ha nem veszünk részt egyáltalán a világi kapzsiság egyik a mást átverő, végtelen csalás-labirintus játszmáiban. A Jézus kereszthalála egy olyan szükségszerű sors-kényszer volt, ami elől nem térhetett ki, mivel erősen hitt abban, hogy neki ez a küldetése. Tudta, hogy a békés boldogságnak az elérési lehetősége létezik ugyan mások számára, ahogy azt tanította is. De az akkori szociális – vallásos körülményei között neki személyesen lehetetlen lett volna elérnie, mivel az Ikrek-karmát megtestesítő, és az árnyék-énjük által vezérelt farizeusok, megtudva, hogy az ők magatartását hozta fel ellenpéldának a megváltás elérésére, úgy is elveszejtették volna valamilyen formában. Azt ugyanis, elérni és gyakorolni úgy, hogy közben még akkora világi hírneve is legyen valakinek, mint neki volt (És van), egyszerűen lehetetlen, mivel a megváltás-ellenes magatartást gyakorló papok ezt soha nem tűrték el. Márpedig, ha azt akarja, hogy az általa tanított legmagasabb rendű beavatási tant sokan és szabadon megismerhessék, szüksége volt a minél nagyobb hírnév megszerzésére.
Azt is mondhatjuk, hogy Jézusnak ez, a mágikus-, merthogy sors alakító erejű boldogsági állapotba való eljutáshoz szükséges áldozathozásról (az áldozat szükségéről, a világi hírnév, hatalom és gazdagság feláldozásának a szükségéről) szóló megváltói tanítása volt számára a legfontosabb („...És aki feláldozza az életét megnyeri azt.”). És, éppen ez okozta az ő tragédiáját is, hogy vállalnia kellett a minél nagyobb hírnevet. Viszont, egyikünk sem a Názáreti Jézus, aki csak remélhette, hogy a kereszt-halál után boldog lehet, amiért oly fiatalon éppen a hírnév szerzés érdekében, gyakorolnia kellett a mágikus képességeit és ezzel többszörösen megszegte a törvényt. Pl. amikor borrá változtatta a vizet, vagy amikor lecsendesítette a tengert és feltámasztotta a halott kislányt, majd a négy napja halott Lázárt. Vagyis, miután megsértette a természet törvényeit és e tettei által az egyetemes törvényeket, kénytelen volt elfogadni és elszenvedni a törvény-ellenes cselekedeteinek a rá negatívan visszaható következményeit, éppen a Hatás és visszahatás (Tehát a 7-es ) egyetemes törvény alapján. „Atyám, atyám, miért hagytál el engem?” – Tudta ő nagyon jól, hogy miért, hiszen a 40 napos pusztai böjtöt követő megvilágosodása alatt még világosan válaszolt a benne élő, kísértő árnyék-énjének (Ti. az Ördög nevű kisértő démonjának) arra az ajánlatára, hogy változtassa kenyérré a köveket!

A misztikus és vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás és a boldogság törvénye, éppen arról is szól, hogy nem létezik isteni önkényeskedés, sem annak az ellentéte: az égi protekciózás (Láthattuk, hogy a Jézus számára sem volt: „Eloi, Eloi, laba sabaktami?”). Az Abszolútumból kiáramlott Atyai-Anyai és Szent-léleki egységében végtelenül boldog Istennek a zavartalan kibontakozását és az önmagában való visszaáramlását, vissza finomodását szolgáló, tehát a szabad fejlődését - kiegyenlítődését és újra-teremtődést és megváltást szolgáló egyetemes törvényeket, senkinek nem szabad áthágni és megsérteni! A megváltás törvénye épp arról szól, hogy maga az Isten sem önkényeskedik soha, tehát nem másítja meg, nem hágja át, vagy nem fogja vissza a saját törvényeit, hanem mind a kilenc törvény összegezett hatásának - visszahatásának a számon tartásával és figyelembevételével teremt és a teremtést gondozva – nevelve, megismer, fejlődik és kiegyenlítődik és átfinomodik az abszolút létbe, majd újra teremtet, vagyis az abszolútumból rajta keresztül és általa kiáramlott törvények szerint teremt, gondoz, növel és fejleszt, és azt követően magában megváltódva éri el mindig az új abszolút állapotát.

Az Arlequin című, egyik legolvasottabb esszéjében, Hamvas Béla ezt úgy írja le, hogy Isten megteremtette a világtrónt (A törvények rendszerét) az Arabotban, de ő soha nem ült abba bele és nem is fog belé ülni. Nem létezik tehát egy szeszélyesen kegyelmező, protekciózó, vagy büntető, személyes, vagy nemzeti, vagy (fehér, vagy fekete, stb.) faji Úristen, aki valakinek a személyét, vagy a felebarátok és ellenségek személyét ért sértéseit, bántalmait megtorolja, vagy az öncélú önkényeskedést végeérhetetlenül elnézi a maga kénye - kedve és szimpátiája szerint, azok számára, akik buzgóbban imádkoznak hozza! Ahogy nem létezik a rosszindulatú, vagy a két balkezes, hibát hibára halmozó, nagyokos égi rendező sem, akire a vallásosok és a nem vallásosok egyaránt szoktak nehéz élethelyzeteik közepette, "a kegyetlen sorsuk miatt" neheztelni, vagy haragudni.

Létezik viszont ez, az általunk vizsgált, a múltban történt és a jelenben történő, valamint az időtlenségben létező minden fizikai-természeti és természetfeletti jelenséget, folyamatot és eseményt számon tartó, azokat a többi, kilenc egyetemes törvény szerint minősítő és összegező, és az összegezés eredménye alapján, mind a természet feletti állapotokra, mind a természeti jelenségekre és folyamatokra visszaható abszolút boldogság törvénye. Ennek a törvénynek a végtelenül összetett hatásait, nem tudjuk sem kiszámítani, sem „előre látni” és ezért nem is tudjuk kivédeni, sem megelőzni, sem személyesen, vagy csoportosan manipulálni! Ezért figyelmeztet arra Jézus több alkalommal is, hogy a pragmatikus eszünkkel képtelenek vagyunk a sorsunkat úgy vezetni és sorsunkon úgy javítani, hogy ténylegesen boldogok is lehessünk. Viszont és ennek ellenére is, igen is, lehetünk úgy boldogok, hogy nem okoskodunk, mint a Farizeusok és a hozzuk szegődött Júdás, illetve a Lilith által megtévesztett Ádám!
Hiszen még azoknak a nagyon ritka kivételes személyeknek is, akiknek mind a Merkúr (a pragmatikus racionális gondolkozás bolygója), mind az Uránusz (a szellemi világosság, vagyis az analogikus gondolkozás és gyakorlati képzelet bolygója!) teljesen pozitívan áll a sorsképletében, még azok is csak a karmájuk dagasztását – növelését érik el a rendkívüli eszükkel és logikájukkal és valósággal bele buknak a zsenialitásukba, ha nem adják át az irányítást a törvényeknek. Ők sem képesek többre és ők is csak a karmikus ambícióik kiélésének és érvényre juttatásának a szolgálatába állítják a zsenialitásukat, és minden világi látszat-sikerük ellenére, valójában nem boldogak. Sőt, még annál inkább nem, mert hiszen látják-sejtik ők, hogy valami nem stimmel, de a zsenialitásuk által biztosított sikereik miatt ugyanakkor annyira önteltek, hogy képtelenek a spirituális eligazítás- és segítség-kérésre.

Sőt: a legveszélyesebb magatartások egyike, e legfőbb törvény összhatásainak (Boldogságnak) az egyszerű és természetes elfogadása helyett, annak a haszonelvű gondolkozás és a természeti képzetek logikája szerinti megítélése. Vagy, annak az egyéni ambíciók és elképzelések szerinti (tehát a bűnbeesett logika szerinti) befolyásolására, hatásának a megváltoztatására való ambíciós emberi törekvés. De ami még ennél is veszélyesebb: ennek a legfőbb mágikus „hatalomnak” a megszerzésére vonatkozó ostoba törekvés. Vagy a demagógia: az erkölcstelen tetteink indoklásaként a legfőbb hatalomra való hivatkozás (Farizeusok, papok, főpapok, királyok és császárok, más "felkent" vezérek), és annak a nevében és „szellemében való eljárás”. Vagyis: a látszat-keltés és a látszat-őrzés.
Az igazság és a megváltás törvényét, ami nem csak a teremtés fennmaradását, hanem az egyetemes megváltást: az isteni létnek a teremtésen keresztül, a teremtés (egészen pontosan: az anyag) által történő folytonos újjászületésén, megújhodásán, átváltozásán, átvalósulásán, kicserélődésén, és újbóli megújulásán keresztüli fennmaradását is biztosítja, maga a Teremtővé és Magváltóvá (Istenné) változott Abszolútum sem írhatja felül! Nem hozhat létre olyan ideát, vagy jelenséget az általa folytonosan létrehozott teremtésben, nem gyakorolhat olyan befolyást a megvalósult teremtés jelenségeire, amely ellentmond a kilenc törvény valamelyikének, vagy ezeknek az összegeződésének, az abszolút összegeződés következményének. (Ilyen, a természeti törvények hatásának a megváltoztatását eredményező önkényeskedés volt a Jézus részéről a Vihar lecsendesítése, a halottak feltámasztása, az életadó víznek a kábulat okozó borrá változtatása, stb.). Ezért mondja tehát Hamvas Béla az Arlequin című esszéjében, hogy Isten létre hozta a legfőbb hatalom trónusát, de maga soha nem ül bele! Máshol viszont azt írja Hamvas, hogy ember által létrehozott rendszer rengeteg van, de rend csak egyetlen egy, a törvények rendje, ami viszont pre-egzisztenciális és önmagát önmagából szabályozza.
Amennyiben igazak lennének az ide vonatkozó kinyilatkoztatások, amelyeket (figyelem, kizárólag csak!) a kanonizált Evangéliumok adnak a Názáreti Jézus szájába, ti., hogy ő az atyának az akaratát képviseli és azt hajtja végre amikor csodákat művel-, sőt: amennyiben igazak lehetnének még inkább Jézusnak azok a tettei és szavai amelyekkel helyeket ígérget és osztogat egyeseknek maga mellett az Atya trónusánál a túlvilági mennyek országában és nem lennénk biztosak abban, hogy ezeket nagy fokú félrevezetési szándékkal eszelték ki a tanításaiból birodalmi alattvalóknak való vallásos ideológiát fabrikáló Nagy Constantinus-ék, azt mondhatnánk, hogy Jézus megsértette a Mágia Törvényét (a víz borrá változtatása), a Ciklus és a ritmus Törvényét (a vihar lecsendesítése, elállítása), és a Hatás - visszahatás törvényét is (erőltetett gyógyítások, a halott Lázár feltámasztása).

Ez viszont már csak azért sem igaz, mivel a történelmi dokumentumok alapján, nagyon jól tudjuk, hogy mi történt Bizáncban háromszáz évvel a Jézus halála után. Hogy a politikai-hatalmi célokat szolgáló niceai zsinaton és a konstantinápolyi kongregáción miként ferdítették el Nagy Constantinus parancsára, a Császár tisztjei által összeterelt keresztény püspökök és teológusok az általuk politikailag is elfogadható négy Evangélium eredeti értelmét, annak érdekében, hogy a birodalom alattvalóinak az alárendeltségi tudatát „helyre állítva” vallásos szinten is, egységesen használható vallást (ideológiát) alkossanak a kelet-római birodalom számára.
Ezek tudatában tehát, az egészséges (keresztény) magatartás az, ha hitében és spiritualitásában (univerzálissá táguló személyi felelősségében és pozitív teremtői képzeletében) az ember szüntelenül erősíti és gyakorolja a minél erősebben és folytonosan átélt Boldogság-érzetét. És, az élete és sorsa döntő kérdéseiben, feltétel nélkül rá kell hagyatkoznia az Isteni törvények összhatására és nem kell akarnia, neki magának intézni és rendezni mindent az életében és a sorsában, de kiváltképp nem a mások (pl. a 18 - 19 évet meghaladt, felnőtt családtagjai) sorsában és életében.

Annak érdekében, hogy a Megváltás – megváltódás törvényét, vagyis az Abszolútum törvényét minél jobban megérthessük, segítségünkre lehet az egyéni karma egyik feloldódási lehetőségének: a vezeklés hatásának az értelmezése, pontosabban: a vezeklés értelmének és szükségességének a tisztázása. A vezeklés és a bűnbánat spirituális értelmének a felfedése, és annak az ellentétének: a vezeklés nélküli megismerési tevékenység és a bűn-kendőző ún. „elnézés”, vagyis a kegyes hazugságok értelmetlenségének, illetve a bűn-tolerálás és a bűn-pártolás hibás alapállásának: a szellemi céltalanság és a törvénytelenség veszélyességének és kárhozathoz (kietlen és terméktelen és sivár élethez, de legalább is ilyen örömtelen és boldogság nélküli idős kori élethez) vezető jellegének a megértése. Annak a megértése tehát, hogy miért is nem ajánlatos, sőt: egyenesen nem szabad(!) az életünkben, illetve a tudatunkban és a képzeletünkben, de lehetőleg még a környezetünkben sem, tudatosan megtűrnünk és tolerálnunk semmiféle hamisítást, hamisságot értelmi zavarosságot, tárgyi valóság letagadást, ámítást, szemfényvesztést, csalást és bűnpártolást, pontosan úgy, mint a kegyetlenkedést, az agressziót és a zsarnokságot. A hangsúly persze, első sorban a belső világunkban van (Ti., a saját érzelmi, értelmi – gondolkozási és idea-világunkon, a képzeletünkön) van, de a külső manifesztációnkban és a környezetünkben sem kell megtűrnünk ezeket lehetőleg. Úgy értve ezt, hogy egyrészt ne engedjük meg magunknak ezeknek a gyakorlását, másrészt, amennyiben kívül érzékeljük ezek jelenlétét, minimum tegyük szóvá és fejezzük ki az ellenvetésünket akkor is, ha nem tudjunk ez által annak gátat vetni, illetve a jelenséget a pozitív oldalára állítani.

A spirituális (és kauzális!) eredetétől meg nem fosztott, attól el nem idegenített, vagyis az eredeti kereszténységnek (az el nem világiasított és meg nem reformált kereszténységnek!) és minden nagy világvallásnak a lényeges célja, de legalább is a nyomon követhető spirituális motívumrendszere – Ez tehát a hívő ember pozitív tudatállapotba való kerülésének és az ez általi megváltásának a vallásos elképzelések szerinti feltétele! – többek között a vétek gyakorlati jóvátételének a szüksége mellett, az egyéni, benső vezeklés, vagyis az imagináció – pozitív irányba való átirányításának, átváltoztatásának a szüksége. A gyakorlati jóvátételt a belső, szellemi és lelki jóvátételnek kell követnie. Vezeklés nélkül, vagyis a tévedés felismerésen és az őszinte hibabelátáson alapuló, a hiba-belátás által megszerzett intellektuális meggyőződés nélkül, a megváltódás lehetetlen. A karmikus hibáknak a személyi öntudat és a központi imagináció legmélyebb (tudattalan) rétegeibe (az aura legfinomabb részeibe) való beépítése és rögzítése (bevésése) nélkül nincs, nem létezik – lehetetlen – a pozitív a megújhodás, a lényegi átalakulás, a „boldogulás”.

Meg kell értenünk, hogy előbb mindig a belső boldogság létezik (Ő az első az öröklétben), és az ahhoz való hozzáférésre, majd a vele való azonosulásra kell alkalmassá tennünk a lelkünket. És csak azt követően lesz lehetséges ennek a belső boldogság külső formainak a megjelenése is. Bárki is állítaná ennek az ellenkezőjét, egészen biztos, hogy az valóságos tények felől mély tudatlanságban, és boldogság- hiányban szenved. Gyakorló asztrológusként, számtalan sors-eset számontartása és megfigyelése által, teljesen meggyőződtem arról, hogy az ún. vétkeinknek a gyakorlati jóvátétele és a szellemi síkon való, gyökeres morális változtatásokat előidézni hivatott vezeklés nélkül, lehetetlen a teremtői tudat-azonosságnak az elérése - amit a Véda is tanít, és ami minden metafizikának az alapja és célja -, hanem az egyszerű egyéni sorsrendezés is!
Ezért fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy hatástalan és eleve kudarcra ítélt minden, a hibabeismerést és belső változási elszántságot mellőző, ún. pozitív gondolkozás. És ezért nem hozza meg a várt gyümölcsét a felszínes megbocsátáson (a magunk, vagy a másokkal szemben, de még inkább a velünk szemben elkövetett hiba, tévedés, bántalom, stb., mélyen kauzális megértése nélküli megbocsátáson) alapuló, érzelmes szeretet. (A csak lelki elengedésen alapuló szeretet.) – Mert csak és csakis azt engedhetem el, és csak azt bocsáthatom el, amit előzőleg jól meg fogtam, tehát jól felfogtam: azt a sértést, bántást, kár-érzetet, stb., tudom megbocsátani tehát, aminek a spirituális és kauzális okát, tehát a megvilágosító jellegét, az isteni célját és rendeltetését megértettem, – a megváltási hasznát jól megértettem.

A bűnbánat, nem búbánat! A spirituális tudatossággal végzett – az így átélt! – bűnbánatnak, amennyiben tudatos aktusról és nem, semmiképpen nem édeskés melankóliáról, tehát nem öncélú lelki sanyargatásról (perverz élvezetet okozó édes búbánatról) van szó, pótolhatatlan szerepe van a karma-oldásban és ez által az egyéni és az egyetemes megváltásban - a kiegyenlítődésben. Az személyi megváltódás ugyanis csak része az egyetemes megváltásnak, csak rész szerepet tölt be az egész létezés szintjén történő egyetemes megváltódási folyamatban (processzusban). Ez, a kultikusan végrehajtott kreatív információ-rögzítés (a bűnbánat és a vezeklés tehát) teszi ugyanis értelmessé és hasznossá, ez értelmesíti: ez állítja az újjászületés, a megújhodás és a megváltás szolgálatába a testi és a lelki szenvedésünket, ez fordítja vissza a talpával a földre a Lilith által a saját ellentétükké változtatott ősideákat és teremtési mintákat (A szellemi értelemben vett konstellációkat).
Egyedül ez, a megvilágosodást követően megszerzett kiegyenlítődési képesség elérése teszi lehetővé azt, hogy a korábbi karmikus hibákat és tévedéseket ne kövessük el újból. Ezért a tudatos vezeklés a legértelmesebb (leghasznosabb!) kultuszok egyike, amely a lélek és a szellem nemesítését célozza meg. Vagyis azoknak a személyi spirituális struktúráknak a pozitív átalakítását, amelyet a Lilith által létrehozott idea-káoszból, karmaként magunkkal hoztunk, és amit ugyanakkor az anyai ági ősszüleinktől örököltünk. Ezt annak az érdekében, hogy a teljes egyéni kiegyenlítődési képesség elérése által (az egyéni megváltás által) feloldjuk mindazt a metafizikai téveszme-rendszert (káprázatot) amelyet az emberiség kultúra néven felhalmozott, illetve, amit az anyai ági őszsülők felhalmoztak és amely miatt folytonosan szenvedtek ők is és szenvedünk mi is. Ezt úgy, hogy miközben leleplezzük az asztrológiai sorsképletünkben szereplő karma-pontok által jelzett konstellációk szerinti spirituális téveszme-rendszereket, megértve és megjegyezve a tévképzeteink valós okait, szert teszünk a megfelelő (A sorsképletünkben a karma-pontok által jelzett konstelláció szerinti) pozitív képességekre és tulajdonságokra. Főképpen a boldogságra. Például, Rák karma esetében a családi boldogság-átélési képességre, ami a karmánk miatt vagy zavaros, vagy hiányzó, vagy egyenesen ellenséges, negatív, irritációt és tudattalan agressziót kiváltó képzetek formájában él a tudattalan képzet-világunkban.
Amennyiben a hibabelátáson (Belátás: a hibának a befelé, a belső szellemünk és a képzeletünk: hitünk irányába: a gyök irányába történő felismerésen) alapuló bűnbánat és vezeklés nem történik meg, nem tudunk kiszállni a karma-labirintusból. Nagy a valószínűsége annak, hogy, az ugyan felismert, de a bűnbánat által be nem látott (befelé, az idea-világunk és a képzelet hajszálerejéig vissza nem vitt) meg nem nevezett és értelmileg le nem rögzített tévedést, sőt: sors-hibát, újból és ismételten elkövetjük. Ezért jelenik meg a szülők elhagyása szükségességének a furcsa motívuma, az Evangéliumok egyikében például. Érdekes, hogy éppen az újjá született (megváltott) Skorpió szimbólumát, a fehér sas szimbólumát viselő, János - evangélistánál olvashatunk erről. De persze, nem szó szerinti elhagyásról van szó, hanem eszmei – belső mentalitás szerinti elengedésről, jellembeli átalakulásról. Csak az a személy képes magában kialakítani az autonóm öntudatra alapozott-, tehát a megtisztult – megerősödött személyi tudatra alapozott, univerzális felelősségtudatot és az válik szellemben erőssé - megváltottá, aki többé nem akarja elkövetni – megismételni a saját bűneiként felismert ősi tévedéseket. Pl. a karmán keresztül rá származó, közvetlen anyai ági őseinek a vétkeit, szellemi tévedéseit.
Sajnos, megváltás-ellenes alapállású újkori tudományokkal (A természet kifosztásának és kizsákmányolásának a humanizmus nevében való végrehajtását és fenntartását szolgáló és e kizsákmányolás által létrehozott anyagi javakra támaszkodó ideológiával.), kiegyező-, tehát az ún. természet- és a társadalom-tudománnyal, kiegyező keresztény vallásnak is megváltás-ellenes azalapállása. A jóvátétel fontosságáról megfeledkező-, vagyis, a tudatosító vezeklés nélküli boldogság- és egészség elérési lehetőségének az ideológiáját valló orvoslási és közgazdász-politikával kiegyező modern kereszténység elhallgatja a személyi jóvátétel szükségének, mint spirituális hibajavításnak a hangoztatását. És éppen, hogy ennek az elhallgatása és a szellemi vezeklés teljes elhagyása lesz e vallásnak a veszte! Ezeket a fontos megváltódási elemeket, ma még a papok sem gyakorolják, nem, hogy felhívnák ezek fontosságára a hívek figyelmét.

Ezért, a magát kereszténynek nevező, természet-szennyező és természet-pusztító keresztény kultúrának a táptalaján kialakult modern civilizációnak, végzetesen nagy bűne az értelmes jóvátételi kötelesség-tudat és a szabadon vállalt személyi vezeklés és a személyi bűnbánat fontosságának a figyelmen kívül hagyása. A modern világi erkölcsi felfogásnak csaknem végzetes tévedése a személyes jóvátételnek és a vezeklés fontosságának az elhallgatása, sőt, a figyelmen kívül hagyása. (Akárcsak a tízedik mózesi parancsolatnak a szembe-kacagása.) Ma már ott tartunk, hogy Európában törvényesíteni akarják a fejlett magzat-gyilkolást. Ezért, a materialista koncepciók szerint élő keresztény civilizációnak a tagjai között, dühöng az életteremtő Isteni erőknek – Annak a legközvetlenebb (a természetes) megjelenési formájának: a gyermeknemzésnek. - a tudományos semlegesítése és a vallásos kreacionizmusnak helyt adó, un. tudományos tételekkel való behelyettesítése. Az évtizedekig tartó, folyamatos magzatfoganás elleni „védekezés” meghozta tehát az eredményét spirituális szinteken is. És persze, dühöng e tudományos eljárások következménye is: a méh- és mellrák, a korai meddőség és a magtalanság, a fűpor-allergia, valamint más különböző civilizációs betegségek elképesztő terjedése. Vagyis: hiába hallgatták és hárították el, mert úgy is tovább folyik a senkinek semmit nem használó önkéntelen és ostoba és céltalan vezeklés: a gyökeresen értelmetlen, de fölöttébb „civilizált” technikák segítségével folyó „gyermekgyártási” igyekezet következtében, tudományosan előállított, szenvedés.
Az asztrológiában, elsősorban a Föld elemekhez tartozik a személyes jóvátétel, mint a kiegyenlítődéshez elengedhetetlenül szükséges mozzanat. És a víz elemű ún. átalakulási konstellációkhoz: a Rákhoz, hanem a Skorpió és a Halak konstellációjához tartozik a vezeklés és a bűnbánat. (És persze, azok gyakorlati megvalósulási életköréhez, a IV és a VIII és a XIII házaknak az életterületeihez is!) De éppen annyira szükséges ez a Tűz-jegyű karmák (a személyiségi, öntudati karmák) oldásához is. De, az Ikrek és a Szűz konstellációk által megtestesített spirituális erőterekhez kapcsolódó karmák feloldása és legyőzési törekvések esetében is elkerülhetetlen ez a spirituális öntisztítási módszer. Illetve a III. és a VI. horoszkópházak által megjelenített életkörökben zajló karma-oldási folyamatokhoz is. És ahhoz , hogy a IV. ház által megtestesített szülőföld, otthon és család életköre (annak a pozitív és a negatív minőségtől függetlenül) miképpen képes elindítani a megváltódás útjára, gondolom, nem sok kommentár szükséges.
De talán ahhoz sem szükséges kommentár, hogy a VIII. ház által megtestesített nagy személyi és anyagi veszteségek (szeretett személyek halála, eltűnése, anyagi csőd) és más jellegű megrázkódtatások élményei, tehát a halál és az újjászületés életkörének a sajátos tapasztalatai, miképpen változtatják pozitívvá a felébredt lelkek magatartását és az élet-képzeletét. Vagy fordítva: azt is láthattuk az asztrológia gyakorlása közben, hogy az önzés hatására kifejtett lelki – szellemi ellenállás és tehát az öncsalás miképpen változtathatja még negatívvá a személyi tudatot. És azt is megtapasztalhattuk ezeregy esetben, hogy a XII. háznak megfelelő, külső, vagy belső ingermentes állapotok: az elzártságok - elzáródások, számkivetések, illetve az önkéntelenül vállalt – Vagy az értelmes: spirituális tudatossággal vállalt elvonulások, elcsendesülések, vagy a tudatos remetéskedés, miképpen alakítják ki az empátia-készséget, és változtatják pozitívvá a belső mentalitást, az élet-víziót.

És - mivel ma senki nem akar tudni az eredeti rendeltetésünkről és így a boldog megváltás törvény jellegű kényszerítő erejéről és hatásairól sem, a különböző karmák megtestesítői pontosan annak az ellenkezőjét hajlamosak végezni (csinálni!), mint ami az eredeti konstellációk által megtestesített pozitív géniuszoknak a sajátja. A Rák aggodalmaskodik és érzelgősködik, vagy éppen hárít és elzárkózik a gyermekáldástól, vagy az igazi szülői felelősség felvállalása és az igazi érzelmek átélése helyett. A Skorpió másokat – a környezetét – akarja, akár erőszak árán is átalakítani, megváltoztatni és boldoggá tenni a saját megátalkodott természete megváltoztatása helyett. A Halak másoktól várja el a határtalan és önzetlen szeretetet, az áldozatot, ahelyett, hogy magát tenné képessé az odaadásra, valamint a belső és az önzetlen szeretetáramoltatásra és az isten-szeretetre.
És, az asztrológia által, azt is felfedeztük, hogy a vízjegyek géniuszának a megtisztítása miképpen függ össze a fent leírt „értelmes” vezeklésekkel, illetve az értelmetlen szenvedéssel?

Ahhoz viszont, hogy megértsük azt, hogy a vezekléssel, a jóvátétellel, a megbocsátással, az erkölcsnek a fontossá tételével, az igazságért való harccal, és végül a bolond-, mert indokolatlan boldogság megidézésével és gyakorlásával, miképpen tudjuk megszüntetni az árnyék-én jelenségét (a pszichés rögeszmék és démonok jelenségét) létrehozó karma-jelleg szerinti gondolkozásunkat, már nagyon el kell mélyülni a szellemtudományok matematikájába: a kauzális asztrológiába. A Merkúr által uralt két "emberi - mentális" konstellációhoz: a látszólag soha semmiért nem neheztelő, levegősen spekuláló Ikrek és a föld jellegű pragmatikus észjárású Szűz isteni (eredeti) pozitív funkcióját kell megérteni. Illetve a velük analógiában álló bűnbeesett logikának a „bűnbeesett” bűnbe esett mivoltának az okait kell megérteni, vagyis a civilizált („védekező”) gondolkozás-mód átvilágításához kell visszatérni.
Az árnyék-én jelenségét kiváltó igazi ok pedig nem más, mint a Merkúr által megtestesített pragmatikus intellektusnak, vagyis a mentális összefüggés- és kapcsolatteremtési képesség őserejének a karma-oldással ellentétes irányú (negatív, diszharmonikus) működése (Az észnek a tulajdonképpeni funkciójával ellentétes célra való használata.) Illetve, az, hogy rengeteg személynek található, valamilyen Ikrek-, vagy Szűz- jellegű motívum a horoszkópjában, ami arra utal, hogy a veleszületett természetes egoizmusuk a karmájuk védelmezése érdekében használja az intellektuális képességeiket. Tehát amennyiben egy személyi horoszkópban a Merkúr csak negatív fényszögeket kap, vagy a Sárkányfarok, vagy a Lilith a z Ikrekben, vagy a Szűzben található, az arra utal, hogy a (fordított, tehát: ) megváltás-ellenes gondolkozási iránya adott és ez, kimondottan csak karma-oldási technikával oldható fel. (Vagyis: születésünktől fogva, a karma-erősítés logikája szerint működik az eszünk kereke.)
Ez tehát, az értelemünknek, a minden embernek a veleszületett természetes és egészséges önzésének – Ami nélkül a felnőtt kort el sem érhetné, illetve, ami nélkül infantilisan naiv kellene maradjon. – által történő automatikus felhasználása arra, hogy az illető Karmikus tulajdonságait védelmezze, hogy azokban megmaradjon, „mert az új jól van úgy, azok nem is olyan nagy hibák és vétkek, mint amilyeneket az emberiég általában elkövet”. Ez tehát az eszünknek az az üdvösségünk megszerzése – a megváltó boldogság elérése – ellen való automatikus „munkálkodása”. Ez „karma-konzerválási” ösztönös észjárás, személyi tulajdonságként jelentkezik, amit a régiek démoni megszállottságként emlegettek, és amit ma a pszichológia és a pszichiátria az árnyék-én jelenségeként tart számon. A negatív Merkúr a sorsképletekben ugyanis, nem azt jelenti, hogy az illető buta, mert attól még lehet szuper-zseni észjárása is, csakhogy éppenséggel nem a karma-oldás és a megváltás megszerzése irányába forog az illető pragmatikus eszének a kereke. Ahogy mondani szokták: az ördögöt szolgálja (az önzése által működtetett) józan paraszti esze. És ezt az emberiség kb. 70 százaléka gyakorolja.
Igaz, hogy a következő meglátásokat, ha nem is szó szerint, de megírtam az Árnyék-énről szóló tanulmányban, de a 30 éves gyakorló asztrológusi tapasztalataim, és főként az utóbbi évek és hónapok tapasztalatai, arra vezettek rá, hogy egyetlen „súlyosnak” ítélhető karma sem választja el az embereket annyira a megváltástól, mint az Árnyék-énjük. Hiszen ennek az „ésszerű” karmának a hatására, ez emberek nem képesek érzékelni az Ősforrással (Istennel) való közvetlen –személyes - kapcsolatukat. Ezért, az Árnyék ént veszélyesen rafinált hatásait és tehát egyáltalán mindenféle Lilith karma-hatást, egyedül a Pozitív Halak és a Skorpió szellemiségének a megvalósításával, vagyis a Tarot 22-es ikonjának: a Bolondnak a „megváltói” alapállásával lehet feloldani, ezen a helyen erre is ki kell térjek, mert e nélkül a karma-oldás problémájának a lényegi megértése nélkül, senki nem képes még az elemi rendeltetése beteljesítésére sem. Hiszen e-nélkül a közvetlen belső (öntudati!) kapcsolat nélkül, teljesen képtelen a belső boldogságra.
Persze, negatívan érezheti és érzékelheti, de úgy már egészen biztos, hogy az ördög, vagy a véletlen, esetleg a negatív sors munkálkodásaként és hatásaként fogja „felismerni”.

Az Ikrek karmával-, tehát az Ikrekben és a III. házban álló Lilith-tel, vagy Sárkányfarokkal, valamint a teljesen és sűrűn negatívan fényszögelt Ikrek-nappal, vagy a III. Házban álló nappal rendelkező személynek, valamint a Kínai asztrológiai szerint a Patkány évében született személyeknek az idea-világnak és a gyakorlati, tárgyi valóságnak az egymásra ható közvetlen összefüggéseit, kölcsönhatásait kellene megértsék és számon tartsák. De ők éppen, hogy erre nem képesek „veleszületetten”. Vagyis: ők azok, akik szüntelen belső napfogyatkozásban élnek mert a kételkedő eszük eltakarja a szívüket, és nem képesek ráérezni az Isteni származásukra. Illetve arra, hogy lényeg szerint egyek azzal és, hogy az a kapcsolatuk valójában nem is szűnt meg soha.
Az árnyék-énje által vezetett személy, az ideavilág mágikus – karmikus! – hatásai által befolyásolt irracionális gondolkozását kellene lelepleznie, vagyis, a gyakorlati fizikai – pszichikai megvalósításai, és, az önkéntelenül és öntudatlanul (is) működő képzelet-világa közötti összefüggéseknek a meglátására kellene törekednie és, az ide vonatkozó konkrét kapcsolódásokat kellene megkeresnie. A rejtett és önkéntelen lelki-szellemi vágyai és az elméletei és a gyakorlati megvalósításai közötti egységét kellene meglátnia és harmonizálnia, amennyiben az agya nem sérült, illetve az értelme nem tompa. Az Ikrek karmával, vagy negatív Ikrek természettel rendelkező személyek viszont általában, a testi megvalósulásoknak (a földi eredményeknek) a helyes metafizikai értelmezése helyett, illetve az ideavilágnak (az elméletnek, a teóriának: az Isten-látásnak) a természeti eredményeikkel való összehasonlítása és a megvalósítások - megvalósulások tükrében történő felülvizsgálata és kiigazítása helyett, öncélú és sehol be nem igazolódó, folyamatos –sehova nem vezető elmélet-gyártást végeznek.
Önámító önigazolásokat: steril filozófiákat hoznak létre, arról, hogy mit hogyan kellene tenni, de amely elméleteket szerintük - általában a hibás neveltetésük miatt, és persze… -, „az őket félre értő férjük, vagy feleségük miatt”, nem lehet a gyakorlatba ültetni. Illetve, az őket meg nem értő, vagyis, az őket nem helyesen értő, „ellenséges” környezet miatt, vagyis a szerintük „adott”, nehéz és kedvezőtlen objektív munkahelyi - vagy szociális - politikai körülmények miatt, nem lehet a gyakorlatban beváltani. És e csillogó-villogó racionalista és logikus elméleti konstrukciók: a pszichológiai labirintusok és a Bábeltornyok gyártása, náluk soha nem áll le, és a steril elméletgyártás folyik végeérhetetlenül. Különösen, ma, hogy az internet is a kezük alá játszik ebben a végeérhetetlen steril elmélet-gyártásban. És ez azért, mert az Ikrek típusú, árnyék-énes személy, önkéntelenül is, inkább az öncélú öncsalásnak ezt az ész-gyönyörködtető tevékenységét vállalja, mintsem például, hogy belső erőfeszítéseket tenne annak az érdekében, hogy megszerettesse magával a fizikai munkát és ez által az élet-gyakorlatot is közvetlenül és személyesen megismerve, a gyakorlati megvalósításait az elméleteivel egyeztesse.
Utóbbi megvalósítása érdekében ugyanis, hozzá kellene fognia az ön-átneveléshez, vagyis a további hibák (vétkek és bűnök) elkövetésének a megelőzéséhez vezető munka elkezdéséhez (esetleg a vezekléshez!). De, ezt egyáltalán nem tartja értelmes tevékenységnek a saját részéről. Mint ahogy azt sem tartja értelmesnek és ezért felvállalandónak, hogy külső tárgyi, vagy személyi (kapcsolati) boldogság-elemek nélkül, „csak úgy, önmegától, önmagáért önmagában”, mint a Tarot 22-es ikonjának: a Bolondnak a boldog állapotát megvalósítsa. Az utóbbihoz ugyanis nem elég értelmes (Karmájából adódóan el van romolva benne a Világossággal való, közvetlen kapcsolata), a fizikai munkához viszont, nincs egyáltalán kedve, vagy türelme és kitartása. Sőt: ezt nem csak, hogy „értelmes emberhez” méltatlannak tartja, mivel szerinte „az alacsonyrendű” munkavégzés az egysejtűeknek való. Holott mindössze arról van szó, hogy ennek a vállalása és hosszú távú gyakorlása, magas fokú morális elköteleződést, tehát személyességet igényelne a részéről.

A karma-oldást viszont, vagyis, a negatív tulajdonságoknak az örömteljesen és boldogan véghez vitt pozitív tulajdonságokká változtatását, nem lehet elérni és véghez vinni személytelen és steril elméletek szajkózásával, ilyen spekulációkon alapuló, alapuló pszichológiai diagnózisok felállításával, az érték-indifferens és magváltás-ellenes intellektus által produkált elméleti konstrukciók öncélú pörgetésével. Az ilyen jellegű végtelen valóság-ferdítésekkel, és félreismerésekkel. Ahhoz ugyanis, hogy a gyakorlati – tárgyi valósággal létrejöjjön a személyes kapcsolata, az életfenntartó és funkcionális munkával való, folyamatosan gyakorolt és átélt nyers-kapcsolatra lenne szüksége, valamint igazi teo-rián (Isten látáson) alapuló „erős kezű” önirányításra, valamint öncenzúrásra és önkorlátozásra. De sem az előbbihez, sem az utóbbi megvalósításához nincs elég akaratereje.

De létezik még, mindennek a szöges ellentéte, az Ikrek másik változata is, ami inkább a III. házban álló negatív Nap, Lilith, vagy Sárkányfarok jellemzője. Tudniillik, hogy az árnyék-én által uralt és vezérelt öntudata miatt, illetve, a mind az alsó erőkkel, mind a felső hatalommal való lényeges és személyes kapcsolattal nem rendelkező személy – és ezért a magát folytonosan csaló-ámító személy -, nem képes egyrészt a helyes tárgyi – gyakorlati- tájékozódásra, másrészt a helyes spirituális – metafizikai tájékozódásra. Vagyis, nem képes a közvetlen (hús-vér) tapasztalataiból, a fájdalmaiból és a szenvedéseiből tanulni, mivel nem képes veleszületetten a vele történteket (A sorsfigyelmeztető baleseteit és betegségeit pl.), sem az Isteni, sem az anyagi világba be nem kötődő képzeletével feldolgozni. Vagyis, nem képes a személyes – belső és titkos imaginációjával, a személyes idea-rendszereivel (Az általa mind a kemény munka, mind a „bolondság” elutasítása miatt soha meg nem valósított) kapcsolatba hozni a gyakorlati – tárgyi valóság tényeit. - Nem meri tehát, vagy nem tudja a tetteit, szavait és gondolatait egy pozitív sorskövetkezményekkel járó, logikus és értelmes erkölcs-rendszerben megalapozva és abba beágyazva szemlélni.

Az árnyék-énje által vezérelt, Ikrek-karmás személy tehát, ugyancsak két féle – fajta, még akkor is, ha ő is két színű és Janus-arcú mint a másik. Az egyik az, amelyik szenvedélyesen ragaszkodik, mind a gyakorlati valóságtól, mind a magas rendű spirituális tudatosságtól idegen meglátásaihoz és elképzeléseihez. A másik fajta, tehát az inkább filozofikus, látszólag hagyja, hogy az idea-rendszere, vagy a misztikus nézetei, személytelenek maradjanak, vagyis, az elméletei, a tudománya és a gyakorlati élete között, a vallásos – misztikus meglátásai, a tudományos képzetei és annak a következményei között, ne legyen közvetlen racionális és gyakorlati összefüggés. Ennek az ostobán steril és majdhogynem teljesen hiábavaló szenvedésnek, semmi köze nincs az eredeti pozitív Ikrek-Géniusz által megtestesített és az Ikrek karmával született személyeknek az egyesítési – egységesülési életfeladatként kialakítandó, analogikus sors-jel olvasási készséghez. És még annyira sincs köze, a hibabelátási – képesség, és az egység-látási képesség megszerzése érdekében, tudatosan végrehajtott vezekléshez.


(Az Árnyék-én II.)

Az általában szélsőséges - pragmatikusan gondolkozó Szűz Napjegyű karmás ember viszont - és a VI. házban álló Lilith-tel, Sárkányfarokkal, de főként a Szűz Lilith-tel rendelkező személy -, nem steril elméleteket gyárt mint az Ikrek, hanem a munka, az anyaggal való szellemi és gyakorlati munkálkodásnak az erkölcsi - spirituális fejlődéshez vezető jellegét nem érti. Ezért a munka kultikus jellegének a megértése és gyakorlása helyett (Az egymástól elválasztott, az egyiknek- a másikkal való egybekapcsolása nélkül gyakorolt vallás, a kultúra és a munka harmonikus egyesítése, egységesítése helyett), az úgymond alkalmazott, pragmatikus tudományt isteníti! Tehát, a szellemileg hibajavító, vagyis, megváltás-pótló trükköket és, az élet megnyerési lehetőségének a kiméráját szolgáló technikát és technológiát tartalmazó rendszereket hoz létre.
Mindenféle védőberendezéseket, kényelmet szolgáló bútorokat, az embert a természettől elidegenítő, elzáró biztonsági rendszereket és állítólag „biztos gyógyulást” okozó gyógyszereket gyárt és feleslegesen zabál, miközben a kultuszt elveti, még ha nem is nézi le. Illetve, az öncélú, metafizikailag nulla értékű kultuszok gyakorlásával szórakoztatja magát. Vagyis: a bűnbeesés további és folytonos elkövetésében gyönyörködik. És ezt úgymond, a szükségszerűen beálló és folyamatosan megújuló (vagyis fennmaradó) és egyre jobban elmélyülő gyakorlati és morális krízisekből való „kimenekülés” érdekében. Ezért állandó meghasonlásban és folyamatos krízisekben kénytelen élni, mivel a krízis nem külső módszerekkel, trükkökkel és kényelmi- vagy biztonsági berendezésekkel (receptekkel, terápiákkal) oldható fel, hanem a hibabelátást követő gyakorlati jóvátételnek a mágikusan ható, megváltó, következményeinek a segítségével. Valamint, a lelki – szellemi vezeklés segítségével történő belső hibák és téveszmék (személyi és az anyai ági ősszülők tévképzetei) felszámolása és feloldása – meghaladása által.
Az, hogy a permanens krízisben folyamatosan felbukkanó betegségekből való, gyógyszerezett „pragmatikus” gyógyulások, illetve a Szűzre és a VI. házra jellemző folytonos munkabetegségek és munkabalesetek következtében átélt, szenvedések sora nem nevezhető értelmes vezeklésnek (lelki újjászületés érdekében végrehajtott információ-rögzítésnek), már magától adódik. Annak az anyai ági felmenő ősanyának, aki nem akart vezekelni, de mégis megúszta az élete első harmadát – Azt tehát, amely alatt az utódait megfoganta és szülte! - különösebb betegségek és tragédiák nélkül, az utódait menthetetlenül vezekelteti majd – vagyis szenvedésbe sodorja – a Karma-oldás szükségének a törvénye. Az, amely az utódnak az anyától öröklött egyéni spirituális fejlődési programját „működteti”.

A vezeklés, mivel, a fájdalom és az erővesztés által nyújtott metafizikai információ-rendszer mélyebb feldolgozására és asszimilációjára ad lehetőséget (Lásd a fájdalom metafizikai értelme című tanulmányomat, az Utódok szülők és szeretők c. könyvemben), a Fejlődés törvényének a fő mozgatórugója és feltétele. Ezért, hamis állítás spirituális fejlődésről beszélni az élet általános fő feladatainak a felvállalása nélkül (Pl. Az elemien szükséges munkák elvégzése nélkül.) Anyagi önfenntartás, majd család-eltartás, élettársi viszony - vállalása, munka és kultuszgyakorlás, családalapítás, gyermekgondozás és nevelés nélkül, a közösségi életben való részvétel nélkül, és, a szükséges következtetések levonása nélkül, valamint a megfelelő vezeklések elvégzése nélkül. Az olyan élet esetében, amely ezeknek az elutasításával, elhárításával folytatódik, anti-krisztusi (megváltás-ellenes) magatartásról és szellemiségről beszélhetünk. Gyakorlatilag viszont: karma-növelésről, karma – verklizésről, dagasztásról…
A baj nem is az lenne - Amennyiben ebben a karma-verklizés és az árnyék-én hizlalás kérdésében egyáltalán semlegesek (érzéketlenek) tudnánk lenni! -, hogy egyes hibabelátás nélküli és a jóvátételt, a vezeklést – és a bűnbánatot elutasító (sőt: a modern ember esetében, ennek még csak a gondolatától is idegessé és agresszívvé váló) személyek végül is, ha nem testileg, akkor lelkileg, de utólag, a hosszú távú következmények szintjén, sokkal többet kell szenvedjenek feleslegesen a vétkeik következményétől (Pl. a lelkiismeret-furdalástól, vagy a gyűlölettől, a magánytól és egyedülléttől, a depressziótól, a melankólia-kórtól, a pánik-betegségtől, az üldözési mániától.), mint amennyit a hibabelátást követő jóvátétel miatt kellett volna fáradniuk.

Hanem az a baj, hogy az anyai ági örökletes programok következtében, minél több újjászületni valót és vezekelni valót mulaszt (hárít) el egy jövendő anya, egy kismama, vagy kiskorú gyermekeit gondozó - nevelő családanya, az által, hogy nem neveli erkölcsre a gyermekeit, azoknak annál többet kell szenvednie felnőtt korukban. És ezt mindaddig, amíg felnőtt korukban esetleg, meg nem értik azt, hogy a hamisítás, a hamisság és mindenféle csalás, netelán a lopás, és miden féle jogtiprás, vagy jogfosztás, ami más embert, vagy más személyeket félrevezet, illetve megfoszt a szabad tájékozódási és fejlődési – kiegyenlítődési lehetőségtől, ha későn is, de lehetetlenné teszi a hamiskártyázó, vagy az önkényeskedő karma-oldását, és ezzel a tényleges boldogulását.
Illetve azt, hogy ezeknek a közelmúltban történt elkövetése esetén, miért szükséges feltétlenül a jóvátétel és a vezeklés alkímiai műveleteit elvégezni (Bűnbánatot tartani és bocsánatot kérni). Ezért tanítja Jézus azt, hogy az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból elsők. Mert, aki nehéz körülmények között és nehéz sorsfeladatokkal (karmával) születik, ha felnőtt korában felismeri és elfogadja a törvényeket, megválthatja magát és a hozzá hasonlóknak is megmutathatja a megváltás útját. De születhet valaki bármilyen előnyös anyagi és családi helyzettel és bármilyen jó képességekkel (tehetségekkel) a világra, mert, ha csak a maga és a környezete örömére és szórakoztatására használja-, vagy esetleg a kényelem és az anyagi jólét öncélú fokozására használja fel a képességeit, akkor az utolsók közé fog kerülni. Olyannak, akinek akár a földi életében, akár a túlvilágon, de valamikor majd intenzíven szenvednie - vezekelnie kell. Vagyis a könnyelműség – felelőtlenkedési – hibáit megérteni és beismerni és a beismerést stabilizálni, örökérvényűvé és öröklétűvé tenni.
A jóvátétel és a vezeklés ugyanis, egy jól meghatározott, belső (egyéni) megértési és szellem-fejlődési – kiegyenlítődési képesség-megszerzési lehetőség. Sőt: egy megváltódási szükségszerűség, ami ugyancsak az egyetemes kiegyenlítődést (az abszolút állapot helyrehozását és fenntartását) szolgálja. És ezért nem csak a magunk fejlődése érdekében kell vezekelnünk, hanem a túlvilágon, a tisztító-tűz nevű állapotban szenvedő őseinknek a mi karmikus szabadulásunktól (kiegyenlítődési – megváltódási lépességeink létrehozástól) is függő, lelkeinek a tisztító tűz állapotából való szabadulása érdekében. És nem utolsó sorban, a gyermekeink helyes nevelése, vagyis azoknak az önmegváltói képessége kifejlődése és felnőtti egészsége és boldogsága érdekében is.

A személyi felelősségtudatban testet öltő, egyetemes szükségszerűségnek a megértését és elfogadását szolgálhatja és a reflex-szerű sors- és Isten neheztelést megszüntetheti az a tudat, hogy az emberrel együtt és általa, vagyis az emberben, maga az Isteni Szellem - vallásos kifejezéssel: az Úristen - is szenved és vezekel. Tehát fejlődik, megváltozik és önmagába vissza jutva, önmagában kiegyenlítődik. Vagyis a teremtésben megváltódik annak érdekében, hogy e kiegyenlítődéssel, az abszolút létet, tehát a Boldogságot felsőbbrendűvé tegye. Az Isteni lét nem mentesül, hanem önmagából megteremti a fizikai lét kozmoszát és azon belül olyan körülményeket hoz létre, amelyekben létrejöhet az élet, majd az ember, akinek a személyi tudatában megjelenhet az ő „megfigyelői” – isteni tudata. Vagyis, az Isten, aki bennünk is lakozik, nem mentheti fel az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló vezeklés útján történő megvilágosodás kényszere alól, az egyes embert sem! – Pontosan a megváltás és a boldogság törvénye értelmében.
Ezért nagy fokú spirituális infantilizmusra vall azt képzelni, hogy akárha Jézusról, vagy Máriáról, vagy a szentekről is lenne szó, a törvények feltétlen érvényesülése és a vezeklési szükség fennállása szempontjából, lehetséges akár a személyi kivételeződés (égi protekció). Hogy bárkit is felmenthet valamiféle égi fórum a személyes kiegyenlítődési – megváltódási képességhez vezető gyakorlati életfeladatai alól, illetve, azok huzamos elmulasztásának az esetén, a hiányoknak a természetes következménye alól, a visszahatások alól. A Vezeklés nevű alkímiai megváltó-műveletek tudatos, vagy öntudatlan elvégzése alól! Nincs felmentés senki számára az egyetemes és a személyes kiegyenlítődés (megváltódás, boldogulás) elérésének a szüksége alól. És, aki nem tesz belső erőfeszítéseket a spirituális kiegyenlítődési – megváltódási – boldogulási képesség elnyeréséhez szükséges spirituális éberség megszerzése, vagyis az igazi Boldogsági állapot elérése, tehát az Igazság-tudat elérése érdekében, annak az ámító kábulatban való gondolkozása és képzelődése következményei miatt, és az így átélt, negatív belső élményei miatt, a jövőben valamikor és valamiképpen, menthetetlenül vezekelnie kell. És, ez által tehát, akár tudatos – értelmesen, akár tudatosság nélkül, a sors-erők által kényszerítve, de akár szenvednie is szükséges. Ha nem a földi élete folyamán, akkor a halála után a tisztító-tűzben.
A vezeklés elkerülési lehetőségének a tévképzete mellett, még nagyobb ostobaság azt hinni, hogy a tudatos, vagy akár az önkéntelen mulasztásokat hatástalanítani és érvényteleníteni lehet akár buzgó vallásossággal (öncélú kultusz-gyakorlással), akár más misztikus, vagy mágikus praktikák segítségével. (Gazdagodást, személyi sikereket, párkapcsolati vagy családi boldogságot, egészséget beidézni hivatott ún. agykontrollal, vagy mágikus erejű mantrázással, vagy másféle, a tudattalan képzelet-világ mágikus teremtőerejét mesterségesen serkenteni és aktiválni hivatott, vizualizációs technikák, vagy akusztikus gyakorlatok folytatásával, azok ismételgetésével.) De mindez, azt sem jelenti ugyanakkor, hogy az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített egyetemes őserőknek a bennünk való leképeződéseit: a fantáziánkat nem kell tudatosan működtetve – művelnünk, éppen úgy mint például a Merkúr által megtestesített gondolkozást, a Mars által megtestesített céltudatos cselekvést, vagy a Szaturnusz által megtestesített felelősség szerinti határozottság őserejét. Fantáziánkat igen is erősítenünk kell az tudatosan működtetve, úgy mint az erkölcsi erőnket, de nem a karma-kicselezéséhez szükséges, jó életkörülmények, tehát anyagi javak és tárgyak beidézésére való törekvéssel, hanem az egyéni karmánknak megfelelő pozitív képességek megszerzésével.
De ugyanolyan nagy hiba az, a többek által hangoztatott filozofikus kijelentés és magatartás is, hogy: „Nem bántam meg semmit abból, amit az életben tettem!” Mert igen is, ki kell javítanunk a karmánk szerinti hibáinkat, tehát meg kell bánnunk minden önzés-nővelő és karma-verkliző vétkünket (Vétek: mint elvéteni a célt, vagyis céltalanul tévelyegni.). Sőt: még a halasztás vétkében való ücsörgéseinket, a közömbösségünket és a jóra való restségünket, az igazságért való harctól való félelmünket is.
A megváltás törvényét, illetve annak minden részletes vetületét és árnyalatát, végül is nem lehet és nem is kell földi logikával (természeti létezésünk miatt már eleve meghatározottan pragmatikus, vagyis földhöz ragadt logikával megérteni és részletesen megjegyezni. De igen is, fontos tudni róla, és a szellemi hibabelátási képességet kifejleszteni, mert különben az ember képzelete mikor az ún. földi érdekekhez ragadt öncélú érdekhajszáknak, mikor az irracionális misztikus és vallásos képzeteknek (fantazmagóriáknak) a hálójába kerülve, könnyen sors-és Isten-neheztelővé változik. És ennek rá nézve, vagy az utódaira nézve, igen durva következményei (visszahatásai) vannak. Ismétlem tehát: nagyon fontos, és jó tudni, hogy a teremtésben - tehát bennünk is és általunk is, akár az egész világban és az egész teremtésben! - létezik ez a, minket a tényleges boldogsághoz és igazi megváltáshoz kapcsoló és ahhoz vezető, tehát annak az érdekében munkálkodó, pozitív rendező-elv. Létezik tehát és „könyörtelenül” hat ránk az életünk és sorsunk minden vonatkozásában ez a legfőbb isteni törvény („Az Úr”!) és ezért, miután az asztrológiai – szimbolikus elemzés által megértettük a sorsunk kiemelten fontos mozzanatait, azok kauzális jelentését, át kell adnunk a megoldást az Egyetemes Törvényeknek (Az Istennek) és bíznunk kell az életünk beteljesülését biztosító törvénynek a szabaduláshoz (boldoguláshoz) vezető erejében.
Nem kell tehát semmiféle erőszakot elkövetnünk senkin és semmin a valós boldogságunk elérése és a megváltódásunk – egészségünk megvalósulása érdekében. Még mágikus erőszakot sem! Sokan azt képzelik, hogy ha megkísérlik másoknak az irányítását a mágia eszközeivel (pl. agyontrollal), vagyis, ha beavatkoznak annak a józan belátása nélkül, az élete irányításába, vagyis, a szabad-akarata gyakorlásába, nem követnek el erőszakot. Dehogy nem!
Létezik egy olyan határhelyzet, amelyet érdemes betartani. Mert azon a bizonyos Szaturnuszi határon túl, a törvények hatásai és visszahatásai, azok összhatása senki számára nem beláthatóak, és ezek már nem megállíthatóak és nem visszafordíthatóak, senki és semmi által. És a törvényeknek ezt a sérthetetlenségét és hatástalaníthatóságát és vissza-fordíthatatlanságát biztosítja a megváltás törvénye. Ezek a törvények ugyanis mindenható törvények, és még az Isteni akarat által sem állíthatók meg és nem téríthetők ki. A lényegi hatásában nem érvényteleníthető egyetlen törvény sem, hiszen ez magát az Isteni létnek a fennmaradását veszélyeztetné, az új és új egyetemes szintű kiegyenlítődések folyamatos megvalósulását tenné lehetetlenné. A misztikus és a vallásos elképzelésekkel ellentétben, a megváltás törvénye tehát, kizárja még az Isteni önkényeskedés és a protekciózás lehetőségét is. Hiszen e törvény által, a Teremtővé és Magváltó Istenné váló abszolútum a saját lét-fennmaradását biztosítja, miközben a saját egyetemes rendeltetését folyamatosan végrehajtja.

Vagyis: a teremtés végrehajtásával, majd a teremtésben való újjászületésével és az ott, abban lehetővé váló karma-oldását (a teremtés előtti állapotánál való felsőbb szintűvé fejlődését) valósítja meg és, a magújhodását: átvalósulását, az átalakulását. És ezért, ennek a lényegi átalakulásnak köszönhetően, az Isteni szintű kiegyenlítődésben történő, folyamatos fejlődését - kiegyenlítődését és újrateremtődését szolgáló törvényeket, sem a Teremtő Istennek, sem a Teremtő-Megváltó Istennek sem szabad megsérteni, azokat a hatásukban megzavarni, vagy a hatásukat megállítani, semmissé tenni.
Hamvas Béla írja az Arlequin című esszéjében, hogy az igazi beavatott, a Bolond azon mulat és vihorászik magában, illetve a többi beavatott társai körében: az ő Bolond testvéreinek a társaságában, ahogy a Bábel-torony építő "pragmatikus" emberek a különböző földi hatalom-formák megszerzésére törnek. De a Nem-Bolondok (A ambíciós karmájuk által hajtott telt tévelygők), még a legfinomabb immateriális szellemi alaphelyzetnek és állapotnak a megszerzése, tehát a lényegi azonosság-tudatnak a megszerzése érdekében is csalnának, hazudnak és intrikálnak, amivel persze, még annál is távolabb kerülnek az éteri megváltódási képességeik elérésétől, mint korábban.
Az emberek teremtő képzeletének a mágikus hatásait és főként ezek összegének az összhatásait senki és semmi által nem (még az abszolútum által sem) lehet semlegesíteni és megváltoztatni, ahogyan nem lehet a mágia jelensége által sem „felülírni” a többi nyolc egyetemes törvény összhatását sem! És főként nem, a karma, meg a fejlődés törvénye következményét, tehát, a Világosság, vagy a Szeretet törvényét, és pláne nem, ennek a kettőnek ez eggyé válása szükségének a törvényét, vagyis: a megváltás törvényét! Az egyetlen helyes magatartás tehát e végső felismerést elérő és abba belenyugvó Jézusé, aki a rettenetes szenvedései közben, talán éppen azok hatására, még azután is reménykedni kezdett valami csodálatos szabadulásban, hogy a Getszemáni kertben képzeletben előzőleg elfogadta az abszolút törvény rá nézve "rettenetes” hatását, a sorsa kikerülhetetlenségét és bátran szembe ment vele. „Atyám, a kezedbe teszem le a lelkemet.” Értsd: minden ellenállást és hiú reményt feladok. Tehát, az élet-helyzetemnek a kizárólag külső törekvések útján való, pozitívvá változtatási lehetőségének az ábrándját feladom. Vagyis, feladom a lelkem vágyát a törvények összhatása beteljesülése ellen. ( Tehát a Jézus akkori esetében: a közelgő halállal szembeni önkéntelen ellenkezését is.) „Az általam elért szellemi – egyetemes – erkölcsi tudás és spirituális képesség, úgy ahogy van, esetleg egyetemes erővé, mások által is használható, szellemi kiegyenlítődési potencialitássá válhat úgy, ahogy van, de én azon többet már nem változtathatok, nem javíthatok. Ennyit sikerült elérni, átadom a személyi tudatomat és az Én-megváltási ideáimat úgy, ahogy most éppen van az Isteni létnek.”

Csak és csakis e krisztusi belátás szerint lehet, ezen a „katolikus” (egyetemes) alapon folytonosan arányosan és egészségesen fejlődve (Egyetemes - erkölcsileg javulva!) élni. És akkor az élet fejlődési - kiegyenlítődési drámája nem változik olyan tragédiává, mint amilyet Jézus lett kénytelen a mágia gyakorlása következtében a korai és rettenetes halálában elszenvedni. Sőt: nekünk nem csak, hogy be lehet, de igen is, be kell teljesíteni, tehát MEG KELL VALÓSÍTANI, azt a folyamatos bolond - boldog állapotot, azt a földi életünkben megszerzendő – elérhető és elérendő! – folytonos bolondos jó-kedv alapú, megváltást (boldogulást), aminek a földi élet segítségével való elérési lehetősége megadatott azok számára, akik ép elmével jöttek a világra.
És most az is mellékes, hogy egyes vallás-történeti kutatók és írók szerint Jézust, nem feszítették keresztre és nem halt meg olyan fiatalon, illetve, nem „szállt fel a mennybe”, a feltámadást követő negyvenedik nap és tovább élt, hol Indiába elvándorolva, hol boldog házasságban Mária-Magdolnával és az állítólagos két gyermekével, amiről annyi misztikus legenda kering. Mert ami lényeges az, nem más, mint az, hogy igen is, a többi kilenchez hasonlón és gyakorlatilag is (Pl. a megváltás útjára való lépés előtti életünk folyamán megromlott egészségünknek a visszaérkezésében is!) ellenőrizhetően, létezik a az Egyetemes Boldogság jelensége és lehetséges, sőt: szükségszerű az ember számára elérni a külső – anyagi és érzéki feltételekhez nem kötött, teljes belső boldogságot is, a földi életben.

(vége)

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/