|
Vészes szerelem
Kedves Szilárd
A Robi kisfiam és a nevelő anyja: Barbara feleségem rejtett - háttéri, karmikus relációjáról (Tudattalan és ösztönszerű egymáshoz vonzódásáról) készített 2. hang-felvétele, melyben a felségnek a fiúhoz és a fiúnak a feleségemhez fűződő tudattalan szerelmi érzéseit és szexuális vonzódásait taglalja, teljesen letaglózott. Nem azért mert akkora képtelenségnek gondoltam, hanem azért mert ez az előlem eddig rejtett információ volt az, aminek a segítségével minden megvilágosodott, minden érthetővé vált és minden olyan titokról lehullt a lepel a szemem elől, amit a pszichológusok évekig nem tudtak megfejteni.
A kamaszkor kezdetén inkább a nagyobb fiam, Krisztián és a Barbara között volt feszültség, Robi a kedvenc kategóriába tartozott, Robi Barbarával szemben sosem emelte fel a hangját, mint a bátya és Barbarának is végtelen türelme volt mindig is Robival szemben.
De ezt be tudtam annak, hogy Robi nem is adott okot soha a feleségemnek a feszültségre, mindenben szót fogadott neki és mintha egy furcsa, erős megfelelési kényszere lett volna a nevelőanyjával szemben, mint amilyet inkább az apákkal szemben szoktak érezni a saját gyermekeik. Ugyanezt pl. nem tapasztaltam nála az én esetemben, igaz, hogy nagyon kezdett ragaszkodni hozzám, főként, miután az első feleségem elhagyott minket, de egyáltalán nem törekedett úgy a szófogadással, mint később, a nevelőanyjával szemben, miután azt elfogadta és megszerette.
Ezért álltam értetlenül, hogy most miért "gyűlöli" annyira Katát, hogy akár el is választana tőle és hogy rám miért haragszik, hiszen tudtommal semmi olyat nem tettem, ami indokolná a közöttünk - édesapa és fia között – egy éve felmerült megmagyarázhatatlan bizalom-vesztést. Pedig kicsi korukban, Robival, már kb. egy éves kora óta, olyan volt a viszonyom, mintha szimbiózisban élnénk. A barátaink azon nevettek mindig, hogy Robit le sem tudom "vakarni" magamról, mintha az édesanyja lennék és nem az apja. Állandóan velem volt, az ölemben ült, szinte kisajátított magának, még jó, hogy fiú volt, mert a lány lett volna, Oedipuszi komplexusra kellett volna gondoljak. Persze, ahogy nőt ez normalizálódott, és ahogy megjelent az életünkben Barbara, a kezdeti rá össze szokás után, teljesen átkapcsolt. Persze, gondoltuk, hogy hiányzott neki az édesanyja, és most ki éli az anya utáni vágyát. Aztán, évek múlva, a kamasz kor küszöbén, egyszer csak érthetetlen módon, elutasított mindkettőnket. De előbb arra gondoltam, hogy féltékeny lett Barbarára azért mert, hogy azt képzeli, hogy elveszi tőle az apját, aki újból fontosabb kezd az ő számára lenni. És nem azért mert el indult a szerelmi fantáziálása a fiatal nevelőanyjával szemben, én így én a számára vetélytárs lettem.
Krisztián fiamat kérdezgettem, hogy ő tud-e valamit. Annyit mondott, hogy nem neki mesélt Robi, hanem van egy közös barátjuk, és hozzá onnan került vissza az információ. Ennek a közös barátjuknak Robi azt mondta, hogy egyszer észrevette, hogy Barbara őt bámulta alvás közben, és hogy amikor én nem voltam otthon, akkor a Barbara simogatta, ölelgette és puszilgatta őt...
Megértettem tehát, hogy mi a teendőm. Hogy nem erőltetem tovább Barbarával a boldog párkapcsolat építését, ahogy még reméltem, hanem, bármennyire fáj is, de ezt a házasságot is, el kell engednem, sőt nem elengednem, hanem egyenesen ki kell zárnom Katát az életünkből teljesen, nem kell megelégednem az elköltözéssel. Nem látok más megoldást. Bár így, a jövőt illetően sem látok most fényes perspektívákat, ami az én esetleges további partneri – élettársi életemet illeti. Hogyan mutathatnék be bármilyen fiatalabb nőt a fiaimnak, ha minduntalan attól kell féljek, hogy vagy a nő, vagy a fiúk gyúlnak szerelemre... - Ez a "22-es csapdája".
Kedves Szilárd! Fogalmam sem volt arról, hogy az asztrológiában milyen lehetőségek vannak, hogy mit rejt a horoszkópunk. Fogalmam sem volt arról, amikor Önnek megírtam az első levelemet, hogy egy ilyen útra indulok Önnel. Most azon csodálkozok és töprengek, hogy milyen vak, milyen tudatlan voltam, vagyok. Tegnap, ma újra, figyelmesebben mint első alkalommal, végig hallgattam a nekem szóló hangfelvételeket, tehát az én horoszkópom hangfelvételeit és megdöbbentet, hogy anélkül, hogy sok mindent tudna rólam, milyen mélységig képes belém látni. Hosszan tudnám igazolni, hogy amiket mondott, azokat hol találtam meg magamban. Valóban nincs okom kételkedni abban, amit kamasz fiam zavaros szerelmi érzéseiről és a Barbara rejtett pedofil hajlamairól írt.
Nemsokára találkozom az utóbbival, és erőt kell vennem magamon, hogy megmondjam, hogy el akarok válni tőle, hiszen amit tett, megbocsáthatatlan felelőtlenség, ami miatt most rettegnem kell a megzavarodott gyermekem lelki épsége vissza szerzéséért és talán még az életéért is. Mindig is nagyon ragaszkodott hozzám, most az utóbbi hónapokban még inkább. – Furcsa… Nem tudom, hogy mit hoz ki belőle majd ez az elhatározás, és hogy én leszek-e elég erős ezt végigcsinálni.
Még folytatom Robi elemzésének a hallgatását és értelmezését, és még sok elolvasnivaló is van még. Kérem szépen, hogy tarthassam a kapcsolatot önnel egyelőre még a közeljövőben.
Hálás köszönettel:
R András
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
: