|
És az én válaszaim:
Kedves Annamária!
Először is nagyon köszönöm, hogy még írt, mert az asztrológus ezekből, az utólagos beszámolókból tanul a legtöbbet, vagyis amikor értékelheti a munkája hatásait. Mielőtt válaszolnék a kérdéseire, engedje meg, hogy egy súlyos kéréssel beterheljem: Ha volna erre kapható barátnője, ismerőse, rokona, stb. az Isten szerelmére, magyarázza el, a munkám hasznosságát és értékét, aminek a gyümölcsét egyébként is, ön is csak később tud majd élvezni (Lásd a lenti válaszokat), mert ami óta az ön anyagát elkészítettem egyetlen rendelést sem kaptam. Gondolom, mindenki fontosabbnak találja a szabadságolásra költeni a pénzét, mint egy ismeretlen asztrológusnak küldeni, aki ráadásul nem is traktálja az olvasóit megható rózsaszínű mesékkel.
Akkor tehát a rövid, de célratörő válaszaim:
>
> Mióta elküldte a rendkívüli elemzést, nem tudtam írni, mert látogatóban volt nálam a barátnőm, és reggeltől estig jártuk a várost. Kíváncsi voltam, hogy az öntől kapott információk birtokában mennyire fogok tudni másképp viselkedni, mint régen. Ugyanis annak idején nagyon gyáva voltam emellett a barátnőm mellett. Négy évig csoporttársak és lakótársak is voltunk egyetemista korunkban, s ő nagyon erős egyéniség volt mindig is, én meg meghunyászkodtam mellette, és nagyon ritkán vállaltam fel a konfliktusokat vele. Igaz, hogy azóta már több, mint tíz év eltelt, de mégis, amíg itt volt, először napszúrást kaptam, aztán huzatot, s pár napig úgy fájt a fejem, hogy majdnem szétrobbant. Pedig nem is voltak olyan helyzetek, mint régen, ti. nem vettem észre, hogy el akart volna nyomni vagy hasonlók.
- Ez természetes, hiszen a tudattalanjában úgy élt az emlékkép, hogy a hölgy az ön szellemi személyiségét elnyomja, de ugyanakkor még nem tanulta meg az integrációját úgy megőrizni, hogy ne legyen udvariatlan és sértő sem a vendégével szemben és ez egy belső rejtett önmagával való konfliktust eredményezett, vagyis rejtett agressziót.
> Sajnos, a fiamnak is elkezdett fájni a feje, pont, amikor nekem. Látszik, hogy mekkora zavarodottság van bennem, szegény gyermekeim isszák meg a levét, a kicsinek is már jó ideje csorog az orra és a levegőt is nehezen veszi, a fiamnak is be van dugulva az orra, és néha éjszakánként felsír, mert nem kap rendesen levegőt. Tudom, hogy ez az én "saram", és próbálom magamban tisztázni a dolgokat, de alig-alig haladok.
- Jaj, az Isten szerelmére, nem szabad ezekkel a dolgokkal türelmetlennek lenni.
Ugyancsak a Logoszon írtam valahol valamikor arról is, hogy a tudattalan karmikus képzelet beton-kemény, sőt: gyémánt-kemény. Nagyon lassan oldódnak tehát a negatív karmikus képzeteink, rengeteg türelemre és annál több kitartó munkára van szükség az oldáshoz és feloldáshoz, átvalósításhoz (Megfelelő pozitív képességekké - tulajdonsággá változtatásához.) Nevetségesen fog hangzani, tudom, de higgye el, már az is nagy dolog és az oldás első jele, hogy a szegény gyermekek az egészségükkel kezdik le reagálni az anya karma-oldási tevékenysége megkezdését. Van aki mlg idáig sem tud eljutni ennyire hamar..., hanem azoknál, akik erről nem tudnak, vagy akik nem hajlandók ezen dolgozni, csak egyből, derült égből villámcsapásként áll be a baj (Mint nálunk a szegény Enikőnk halála). - Ez nagyon komoly!
>
> Ami az imaginációt illeti, csak most fogtam fel igazán, milyen veszélyes ez, amikor a Logoszon elolvastam a régi írásait a volt feleségével kapcsolatban (meg az ő leveleit, stb). Nagyon megiszonyodtam, és most értettem meg igazán, amiről nekem az imagináció kapcsán beszélt.
> Épp azelőtt nap, hogy megkaptam volna az elemzéseket, támadt fel bennem egy nosztalgiahullám, már nem is tudom, hogyan. Volt nekem tizenéves koromban egy nagy szerelmem (ami nem teljesült be persze), évekig kínlódtam azzal az érzéssel, és ha eszembe jut, még mindig fáj egy kicsit. Ez jött most elő bennem, és nem is úgy, hogy akarnék valamit tőle, mert a mostani férfi egyáltalán nem érdekel, nem is láttam évek óta, de az emlék, a "mi lett volna, ha" meg hogy miért történt úgy, ahogy történt, ez letepert. Valami hülye nosztalgiázás ez, menekülés a jelenből egy nem létező világba, és olyan erővel kapott el, mint egy örvény. Igaz, hogy nem tartott sokáig, de megviselt, és csodálkoztam is magamon, hogy ez most honnan jött elő, hiszen mostanában a szerelem meg a hasonlók egyáltalán nem érdekelnek. Na de erre a "rohamra" jött az elemzése, , amiben épp erről (is) beszélt, a szomorkodás meg a nosztalgia pusztító erejéről. És tényleg, nekem ez a múltba révedezés nagyon gyakori szokásom, de csak volt, ígérem!
- Köszönöm, hogy nekem ígérte meg, nem csak mert ezzel megtisztel, de akkor biztos vagyok benne, hogy be is fogja tartani!
>
> Olvastam a fórumon, hogy a sok meditálás is veszélyes lehet - hát én, sajnos, meditálni egyáltalán nem tudok. Talán az árnyék-énem ágál ellene nagyon, hiszen olyan mérges leszek sokszor már csak a témától is. De lehet, hogy nem is baj, hiszen a realitástól nagyon is el tudok szakadni, az álmodozással is meg az olvasással is. Néha egy-egy könyv úgy beszippant, hogy olyan vagyok, mint aki részeg, és miután elolvasom, napokig nem találom a helyem. Emlékszem, egyszer, még iskolás koromban majdnem füstmérgezést kapta olvasás közben, mert a tűzhely mellett kigyulladt egy konyharuha, de nem kapott lángra, csak kojtorgott, de én úgy belemerültem a könyvbe, hogy semmit nem vettem észre, csak azt, hogy alig-alig látok, egyre homályosabban. Mikor végre felemeltem a fejem, olyan sűrű füst volt, hogy 20 centire sem lehetett ellátni.
>
- Attól, azért a Meditációval, lassan - lassan meg kell barátkozni, mert mind a három szükséges a karma-oldáshoz: a Naplóírás, a mantra-írás, de főként a diktafonra vagy gépre való felmondás és az ezerszeres visszahallgatás! De a három közül egy sem szabad elmaradjon!
> Említette az elemzés végén a mantrákat, amiket írt. El tudná nekem küldeni őket? Előre is köszönöm!
- Csatoltan küldöm, habár úgy emlékszem még egyszer elküldtem. A 1O fejezetnek a végén vannak. (A képzelet hatalma)
>
> Ami nekem még kissé homályos, az a diszkrét szeretet-áramoltatás, amiről beszélt többször is. Lehet, hogy nagyon hülye dolog ilyet kérdezni, de én tényleg nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. (Igaza van a szeretethiánnyal kapcsolatban, sajnos...)
- Ezt is kell erőltetni! A felvételeken talán kétszer is elmondtam, hogy a gyermekek felé lehet a legkönnyebben először ezt elkezdeni. Kérem szépen a Neptunuszról szóló részt újra hallgatni!
- Mondjuk tehát, hogy az elején, addig is még bele jön, a MEDITÁCIÓ HELYETT próbálgatja ezt a szeretet-küldést - áramoltatást, jó?! De feltétlenül kell!
>
> Még szeretnék kérdezni két dolgot, ami nem konkrétan az én képletemmel van kapcsolatban. Az egyik, hogy a londoni asztrológia iskola ingyenes leckéjében láttam, hogy a Chiron pozícióját is elemzik. Ez mennyire fontos (vagy nem fontos) kisbolygó?
- Ne vesszen emiatt velük össze, ha nem akar a tanárjával konfliktust, de ezzel nem csak az a baj, hogy még egy nem létező bolygó aritmológiailag az egész rendszert felborítja, de a Kiron értelmezése amúgy is mindazzal, ahogy én értelmezem a horoszkópokat, a 22 éves tapasztalataim alapján, A Kiron egy érzelgős nagy szamárság.
> A másik, amit a reinkarnációról mondott, hogy ez valójában nincs (számomra ez nagy csalódás). De ha ez nincs, akkor mi történik azokkal az emberekkel, akik nem tudják feloldani a karmájukat? Létezhet-e valami hasonló, mint a tisztítótűz, ha a lélek "feloldódik"? (vagy nem is tudom, mi a helyes kifejezés erre.)
- Küldöm a vonatkozó tanulmányt és a tisztítótűzről is írtam valahol, a tűz-karma, illetve az alkímiai tűz elem kapcsán, de nem ígérem, hogy most meg fogom találni. - Egyébként teljesen igaza van: aki itt nem vállalja a konfliktusok tisztítótüzét, azt majd a tűlvilágon rengeteget fogja égetni és perzselni a saját lelkiismerete, és ha akkor sem találja meg az Isteni igazságot, amit itt sokkal könnyebb az anyagban, szét lesz szedve a felismerhetetlen alkotó-részeire amelyek újból "beömlenek" a Nagy káoszra (pokolba), amiről az elején beszéltem, hogy majd darabonként más - más emberi energiává alakuló anyaggá lelkekhez (magokhoz) ragadjanak, a rezonancia törvénye alapján.
>
> Néhány napja néztem meg a Bikáról szóló előadását, nagyon tetszett, szerintem az egyik legjobb videója (bár mindegyik nagyon jó.) Többek között arról is beszélt, hogy a magyarság megérdemelten szenved, mert nem hajlandó még most sem gyermekeket adni a nemzetnek, és azé a föld, aki bőséges gyermekáldással elfoglalja. Szomorú igazság ez, és ebből a szemszögből nézve nem tűnik akkora igazságtalanságnak a magyarság sorsa. Nekem ez nagyon fájó pontom, de ez a szemléletmód segít másként látnom a dolgokat. Hogy leküzdjem a bennem levő gyűlöletet. Emiatt is sokat veszekszünk a férjemmel, pontosabban csak én vele, mert ő félig román, de igazából teljesen az, csak épp beszél magyarul. Szerinte ilyen a történelem, hogy egy földdarab egyszer ezé, máskor azé, és ezen nincs mit lamentálni. Én meg ettől a logikától dührohamot kapok. (Azt hiszem, ilyenkor az történik, amit ön is mondott, hogy annyira elvesződünk a kettősségekben, hogy nem tudjuk, épp melyik énünk beszél a másiknak melyik énjével.)
Az a magyarokkal szembeni toleráns és udvarias logika spirituális szempontból nem állja meg a helyét.
>
>
- Köszönjük és önnek - önöknek is hasonlókat kívánunk. Barátsággal: Szilárd
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
