ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

http://tunderfonal.blogspot.com/2010/10 ... oadas.html

A teremtés forrásánál,
Avagy: A tudatos nemzés és a teherbeesésé, az áldott állapot - és a terhes állapot különbségei és következményei
Szilárd: Évszázadunk és évezredünk végére, a rövid távon eredményes, ám hosszú távon ökológiai katasztrófát előidéző, az ember gondján segíteni és a dolgát könnyíteni akaró, pragmatista tudományos - technikai gondolkozásnak nem csak a természetre végzetesen ható, hanem az ember fizikai, pszichikai és szellemi természetében is végzetes zavarokat okozó tévedéseiről és alapvető hibájáról kezd lehullni a lepel. Nem csak az atomkutatás és az agrártudomány gazdasági alkalmazásának nagy részéről, hanem a gyógyító technikák és az orvostudomány eredményeinek egy jelentős részéről is ki derült már, hogy hosszú távon katasztrofális következményekhez vezet. A hamari és kézzelfogható eredményeket hajszoló gyógyítás-technikák alkalmazása a magas gazdasági- technikai civilizációs színvonalat elért népek sorvadásához eredményezi, mivel nem csak az emberi szervezet immun- rendszerét teszi tönkre, hanem elsősorban a nők szülői, élet-adói képességét zavarja meg és teszi tönkre. Statisztikailag is kimutatott tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során a szülő- anya a kitolási aktus idején nem használta teljes kapacitásával a saját szülő-erejét, felnőtt korukban szintén nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol két - három generációra visszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalom csillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket.
Tudattalanul és önkéntelenül idegenkednek a gyermekszülés gondolatától, nem vállalják az áldott állapot (tudományosan: teherkihordás) nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy közülük egyesek "imádják a gyermekeket", voltaképpen gyermek-ellenes a tudattalan pszichikai mentalitásuk. A foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak szintén nagy a gén struktúrákra gyakorolt káros (szülői erőt csökkentő) következménye. Sőt, már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak a vizeletből, különböző természetes, vagy természetellenes utakon az ivóvízbe visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és szexuális potencialitása is jelentősen csökkent. Nem csak a (Magyarország határain belüli ) magyar nemzet fogy emiatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást igen kedvezően támogatják állami szinten ezekben az az országokban. Annak arányában, ahogy a keleteurópai népek és nemzetiségek ( a romániai magyarság pl.) átveszik ezeket a szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is rohamosan sorvadni kezdenek.
A fent leírt jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó tudományos - gazdasági tevékenységek által előidézett, kevésbé látványos katasztrófa - folyamatoknak. A káros és végzetes hatású (e hatásokat csak a harmadik- negyedik generációk tagjain észlelhető) orvosi praktikák miatt, egyes futurológusok véleménye szerint, világvége közeledik olyan értelemben, hogy az emberiség egy része tudományos gondolkozásában (intelligenciájában) kiemelten fejlődik miközben emberi és szellemi öntudatában, valamint fizikai állapotában degenerálódik. A generációkkal korábban elkezdődött gén-struktúra zavarodásnak a folyamata nem állítható le egyből és a természetes rend is csak több generáción keresztül fordul vissza. A természet zavarásnak, a katasztrofális (külső) természet szennyezése mellet, a lassú szellemi és fizikai sorvadás lett tehát az ember (belső) természetére visszaható eredménye, miközben a személytelen, Hamvas Béla szavaival: az érték-indifferens, objektív és materialista tudomány papjai, ahelyett, hogy segítenék, még mindig elmarasztalják nyilvánosan az olyan szellemi törekvéseket és az olyan “tudománytalan” cselekedeteket, mint amilyet a múlt év nyarán a feleségemmel együtt mi is végrehajtottunk és amelyek a zavartalan élet és a szennyezetlen természet önszabályozó tőrvényeiben bízva, a természetes szülés rehabilitációjával, a nő, illetve az anya veleszületett ősi teremtő erejébe és szülői képességébe vetett hitét szándékozik visszaadni.
Személyemben tehát nem csak az író, hanem egy olyan szülő szól a témához, aki manapság még szokatlan szülői felelősségtudattal készítette elő a volt-feleségével együtt (És feleségemet a szülés időszakában végig a karjaimban tartva, őt erősítve, vele együtt lélegezve, a szó szoros értelmében részt vettem a szülésben!) a ma is tökéletes egészségnek örvendő, Medárda nevű lányának, a minden klinikai-orvosi ellátástól és beavatkozástól mentes, természeti körülmények között (egy Csík-zsögöd és Csík-szentkirály határterületén álló hegygerinc fenyőerdőjében) történő “tökéletes” születését.
Igazoltan azáltal is, hogy mind a második természetes (orvosok) nélküli szülésén is túl levő feleségem, mind a lányaink egészségesek voltak a természetes szülés - születés idején is és ma, négy év múlva is, kitűnő egészségnek örvendnek, fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság előtt feltárjam mindazt, amit tudok azokról a folyamatokról, amelyek az emberteremtésnek és az ember fizikai létrehívásának a szellemi hátterében állnak. Tudósítani akarok azokról a szellemi erőkről és szellemi okokról, amelyek a fizikai születést megelőzve, de azt minden részletében és minden mozzanatában meghatározva, a spirituális eredetnél, vagyis az igazi születésünknél állnak. Miért érzem szükségét ennek? A szülésre való felkészülésűnk során sok belföldi és külföldi szerző ide vonatkozó könyvét elolvastuk és egyikben sem találtuk meg az ember születésének azt a magyarázatát - értelmezését, amelyet mi már ismervén, “civilizált” mivoltunk ellenére neki mertünk vágni ennek a sokak szemében kalandosnak és felelőtlennek tűnő vállalkozásnak. Íme mit ír Dr. Szilágyi István “A nő élet -és kortana” című könyvének (Tudományos könyvkiadó, Bukarest, 1991) a 91. oldalán: “A méh veleszületett rendellenességeit előidéző okokat nem ismerjük.” Nos, akármilyen furcsán is hangzik ez, de a metafizika ősidők óta ismeri azokat a biológiai rendellenességeket és szervi elváltozásokat kiváltó okokat, valamint a rejtett betegségi okokat, amelyeket a mai tudomány nem ismer. Pontosabban: nem akar megismerni!
A fenti soraimhoz feltétlenül hozzá kell fűznöm mindjárt azt is, hogy sem a feleségem, sem én nem vagyunk hívei semmiféle rendkívüliség-vadászatnak és nem azért vállaltuk és készítettük elé jövendő gyermekünk születését a “vad erdőben”, hogy ezáltal valami feltűnő és rendkívüli dolgot tegyünk, hanem azért, mert erre rá voltunk kényszerítve! Igen: rá voltunk kényszerítve elsősorban az önmagunkkal szemben fenntartott azon erkölcsi elvárás által, amely megköveteli tőlünk azt, hogy mindazt amiről realitásként beszélünk az előadásaink során, a mi mindennapi személyes életgyakorlatunkban is megvalósítsuk (nem prédikálunk eszmékről és nem hangoztatunk kipróbálatlan elméleteket). Másod sorban rá voltunk kényszerítve erre a lépésre több, a Romániai korházakban használt és a teljes semmibevételen és kikerülésen kívül más eljárással kivédhetetlen, egészségügyinek nevezett, számtalan káros hatású (iracionális) kórházi “műfogás” által is. Mi senkit nem bíztatunk tehát arra, hogy olyan gyönyörű (“-De nem steril!”) természeti környezetet válasszon jövendő gyermeke születési színhelyéül mint mi, de az otthon-szülésnek igenis hívei vagyunk.
Mi elsősorban az általános kórházi körülményektől nem sokban eltérő zajos lakási körülményeink miatt, de főképpen a szüleink várható, sok nehézséget ígérő szemben állása és “tudományosan-jogos” aggodalmaskodása miatt választottuk a civilizáció zajos és benzin-büzős áldásai közepében álló városi lakásunk helyett, egy csendes és nyugalmas környezetet, ahol azáltal, hogy csendben és nyugalomban lehetünk, a hozzánk hasonló gondolkozású, diszkrét és egyáltalán nem aggodalmaskodó barátaink társaságában, mindvégig közvetlen kapcsolatban maradhatunk (a szülés után is!) az isteni léterők megnyilatkozásait szabályozó Egyetemes Törvények szellemével. Erre sem a szellem-idegen csíkszeredai kórházban, sem a csíkszeredai zajos otthonukban, a tudományosan és ésszerűen aggodalmaskodó, zaklatott lelkű szüleinknek a vak véleltlen képzetéhez, vagyis az irracionális félelmekhez szokott, a lehetséges szerencsétlenségek kényszer-képzeteit valóságként kezelő és igy azok beidézését elősegítő, vagyis alapállás szerint negativ tőltetű szellemi környezetében nem lett volna meg a lehetőségünk.
Persze, a Romániai kórházi szülészeti osztályokon, valamint a csíkszeredai megyei korház szülészeti osztályán gyakorolt eljárások, műfogások (“szülés-levezetési” technológiák) csak egy kicsit vadabbak és irracionálisabbak a nyugati civilizáció materialista babonáinak hatáskörébe tartozó kórházak szülészetén gyakorolt irracionális műfogásoknál. Ezek a műfogások: a nőknek az embertelen “nőgyógyászati” asztalra való fektetésével kezdődnek, vagyis (tekintettel arra, hogy melyik üregből kell az újszülöttnek előbújnia, a fejre állításon kívül) a legtermészetellenesebb pozícióba kényszerítésével (feleségem térden állva várta ki az optimális tágulást, majd gugolva szült) -amit követnek az így előállot helyzet miatti “szükséges” műfogások mint például a gátmetszés, a gyermek kipréselése - kihuzása. Befejeződnek a két lábán járni alig tudó és a “fenekén” ülni egyáltalán nem tudó anyának és a mesterséges táplálással, vitaminokkal életképessé pumpált csecsemőnek a rengeteg (felelősségszétszóró) orvosi aláírással és pecséttel ellátott iratok kiséretében történő elbocsátásával. A mentővel(!) vagy személygépkocsival történő hazaszállításával.
A csíkszeredai “megyei korházban” és általában Romániában szó sem lehet még arról, hogy azokat a természetes elvárásokat kielégítsék, amelyeknek egy részét nyugaton már “figyelembe veszik” az egészség urai és parancsolói. Ezek például, hogy a nőt ne tegyék szülés közben egy magatehetetlen növénnyé, tehát hogy ne indítsák be mesterségesen a szülést, hogy ne okozzanak neki pszichés görcsöt azáltal, hogy leborotválják a nemi szervét, hogy ne irányítgassák és ne kiabáljanak rá, hogy ne préseljék ki a gyermeket erőszakosan a hasából, hogy ne vágják el azonnal a köldökzsinórt hanem csak egy fél óra múlva, hogy a gyermeket helyezzék finoman azonnal az édesanyja hasára, majd a mellére, hogy ne mossák azt meg és ne törüljék le róla a magzatmázt, hogy injekcióval ne gyorsítsák fel szükségtelenül a méhlepény leválását, hogy ne távolítsák el az újszülöttet az anya mellől és hagyják őket ketten maradni (és az apával együtt: hárman) a szülés után!
A többnyire általánosan érvényes korházi helyzethez ( és eredményekhez!) képest mi, ketten egymás szemébe nézve, egyszerre szívtuk mélyen a tüdőnkbe a fenyvesek ózondús levegőjét feleségem vajúdási fájdalmainak nem egészen másfél órája alatt, és ő az én vállaimba kapaszkodva, de saját erejéből, három másodperc alatt szülte meg három kilós és ötven centis kislányunkat egyetlen egy határozott hasizom összehúzással. Persze, “gátszakadás” nélkül. Miután hátára feküdt, Medárdát mindjárt a feleségem hasára majd a mellére helyeztük és így gyönyörködtem benne - bennük, egy jó fél óráig, amíg elkötöttük a köldökzsinór két végét és elvágtuk. Ezután karjaimba vettem a teljesen nyugodt kislányt és bevittem a sátorba, mert érkezése tiszteletére (Medárda neve bőséget, esőt jelent) szemerkélni kezdett az eső. Így hallgattam az újszülött lányommal együtt meghitt csendben a finoman szitáló esőcseppek pergését a sátortetőn tíz-tizenöt percig, amíg barátaink által segítve, Emőke is be nem feküdt közénk.
A méhlepény megszülésénél már nem voltam jelen, mert haza kellett mennem bölcsőért és takaróért, ugyanis annak ellenére, hogy dátum szerint pontosan kilenc hónapra született meg Medárda, az Emőke jó fizikai állapota miatt, még nem számítottunk az érkezésére. Emőke a szülés utáni ötödik napon erdei Karate-edzésen vett részt és a hetedik napon, hátizsákkal a hátán, saját lábán jött le velem együtt -én Medárdát hoztam karjaimban-, a Bakónyakáról, hogy másnap ( csak a nyolcadik napon!) kérjük ki az újszülött anyakönyvi beiktatásához szükséges orvosi papírokat. Egyébként mindketten egészségesnek találtattak ezen az utólagos orvosi vizsgálaton.
Akik e sorokat olvassák, bizonyára arra gondolnak majd, hogy: jó - jó, zajos és benzin-bűzös városi körülményektől és aggodalmaskodó anyától-anyóstól való természetbe menekülés, de mi van a szülés közben előállható ( “mert soha nem lehet tudni”) nehézségekkel és komplikációkkal, amelyeken csak megfelelő szaktudással és csak kórházi felszerelés igénybe vételével lehet segíteni? És arra is gondólhatnak, hogy minket, akik felelőtlenségünkben nem számoltunk ezekkel a komplikációkkal és csak a véletlennek köszönhetjük hogy ezek nem álltak elé, Medárda lányunk e manapság rendkívülinek számító könnyű születése, nem hatalmaz fel arra, hogy megfontoltabb és felelősségteljesebb embereket ilyen vad kalandra bíztassunk. És talán rarra is, hogy amiért a szülés közben “szerencsére” nem történt semmi baj, az még nem jogosít fel minket arra, hogy másoknak tanácsokat osztogassunk! Sőt: mindezen túl, hogyan vehetné semmibe az orvostudomány és az egészségügyi hálózat nélkülözhetetlen szolgáltatásait egy olyan nő például akinek az elővizsgáltok során igen komplikált és nehézségekkel teli szülést jósolnak az orvosok? (-E jóslásokkal szemben jobb lesz óvatosnak lenni, mert pszichikai önbeteljesítő természetük is van! Emőke hasa és a magzat méretei miatt már a negyedik hónapban elkezdte “szakemberi” méltatlankodó elégedetlenkedését az a szülész orvos, aki annak idején az ő születését “levezette”. -Vagyis beindította mesterségesen a szülést és fogóval kiráncigálta az újszülött Emőkét, mert járt le a munkaideje. E tudományos és igen racionális szakemberi alapállást észlelve, kerülni kezdtük az orvosokat és Emőkét csak a szülés előtt tizenhárom nappal látta egy ismerős orvos, aki szintén be akarta indítani a szülést mesterségesen mindjárt másnap, holott Medárda csak tizenkét nap múlva született meg zavartalanúl és ezért egészségesen. )
Nos, a kételkedő-aggódó kedves olvasót megnyugtatom afelől, hogy egyik legtöbbet tárgyalt témaköre az előadásainknak éppen a felelősség és a felelősségvállalás. És amint ebből is következik, e sokak számára megfontolatlannak és kalandosnak tűnő lépésünk előtt, mindamellé, amit tudtunk a szülés-születés spirituális hátteréről, rengeteg szakkönyvet elolvastunk és minden lehetséges forrásból információt gyűjtöttünk és minden ide vonatkozó, ténylegesen lényegi kérdéssel számoltunk.
A mi életünkben és a mi gondolatrendszerünkben ugyanis nem bírnak semmiféle jelentéssel az olyan kifejezések mint a véleltlen, a szerencse, a “de vajon”, a “sohasem lehet tudni”, vagy a “hál’ Istennek”. Mi egy olyan tudásrend alapján éljük az életünket, amely az igazi, a nem kanonizált és nem intézményesített (nem államosított és nem vallásosított), tehát a nem dogmatizált keresztény-hitnek a valóságismeretéből ered. Ez a sokak által misztikusnak mondott, de valójában racionális és logikus tudás-rendszer a mindennapi életben is érzékelhető és észlelhető Egyetemes (isteni) Törvények hatásmechanizmusának az alapos ismeretén alapszik. Ez az ismeret viszont automatikusan kizárja életünkből a “sohasem lehet tudni”- szerű tévképzetekből eredő komplikációkat.
Hamvas Béla a “Patmosz” címmel egységbe foglalt esszéinek egyikében azt fejti ki a rájellemző világossággal, hogy az ember tulajdonképpen nem a valóságtól szenved, hanem a valóságról alkotott tévképzeteitől. (A metafizikai fogalomhasználattal és a Hamvas Béla nevével most először találkozó olvasók kedvéért itt el kell mondanom, hogy valóságon nem kizárólagosan és nem csak a fizikai, vagyis tárgyi valóságot értünk. A metafizika kifejezés fizika fölöttit és fizika előttit jelent, vagyis a fizikainál érvényesebb és ezért tőrvényesebb okok és erők világát. A metefizikus ugyanakkor a kauzális, a szellemi és a lelki valóság mellett a fizikai valósággal is számol természetesen, annak minden vonatkozásában.) Vigyázat: nem arról van szó, hogy a valósággal való találkozás és szembesülés nem jár fájdalommal az ember számára, hanem arról, hogy nem a valóság az amitől szenvedünk. Ugyanis az ember azért szenved, mert minden áron el akarja kerülni a valósággal való találkozás-szembesülés bizonyos momentumaival együtt járó fájdalmakat és a fájdalomtól való óvakodásával, menekülésével és az elől való elzárkózási technikáival -trükkjeivel előidézi a létezésben igen fontos (jelző!) funkciót betőltő különféle fájdalmak állandósulását: a szenvedést.
Azt az esszét, amelyben ezt részletesen kifejti -és ezek szerint ezt a mondatot is- többszőr olvastam azelőtt, de valós igazságtartalmát csak akkor fogadtam be magamba minden sejtemmel, amikor Medárda születési helyén ülve, az ő születésére áldást adó hatalmas fenyőfák árnyékában újraolvastam. Az ember ugyanis csak akkor ért meg valamit igazán, ha annak amit meg kell értenie, az ellentétét is meg tapasztalja. Akkor értettem meg tehát, vagyis akkor vettem észre azt, hogy amitől én voltaképpen hosszú évek során szenvedtem, azok az én valóságról alkotott téveszméim, amelyeket a lelkembe és a szellemembe: valóság-képzetembe a neveltetésem és a taníttatásom során, szüleim, tanitóim -tanáraim és mások korábban elültettek. A Medárda hivatalos beiratása körüli nevetséges korházi cirkusz ugyanis egyértelmüen megértette velem azt, hogy mindaz amitől én korábban féltem, nem vólt más, mint ezeknek a valóságról alkotott “emberi” téveszméknek a konkrét megtestesülése. Emőkével és a metafizikus barátainkkal ugyanis rendelkeztünk már tapasztalatokkal arról, hogy az Egyetemes Tőrvények miképpen hatnak a különböző létdimenziók sikjain a saját személyünk és személyes kapcsolataink esetében, de arról nem, hogy az olyan ezer fejű és személytelen hatalmi aparátusban is mint pl. az egészségűgy is pontosan és kiszámithatóan, tehát veszélymentesen éreztetik hatásukat azok számára akik számolnak a létezésükkel, arról még nem.
Az ember tehát tulajdonképpen nem a valóságtól szenved, hanem a valósághozhoz való korábbi viszonyulásának a következményeitől. Ugyanis teremtőerejével (életképzeletével: vágyaival és akaratával) a vele történő eseményeket ő maga hozza létre, ő idézi be magának szabad akarata, vagyis a képzelőereje segítségével.
A nehézség mindössze abban áll, hogy a valóságot megkülönböztessük a valóságról alkotott téveszméinktől. Ez viszont nem könnyű dolog, mert a téveszméinket nem önkéntesen szereztük be magunknak, és nem önkényesen fejlesztettük ki, hanem valamennyiünket, egytől egyig, ezen téveszmék (a tudományosan és “objektiven” gondolkozó ember által önkényesen leszükitett valóság képzetei) szerint neveltek és e téveszmék alapján tanítottak meg gondolkozni, vagyis a valógot értelmezni. Ezért az ember fogantatásával, születésével és személye további fejlődésével (-saját személyünkkel) kapcsolatosan is ezen, a materialista tudományok által fenntartott téveszmék és tévképzetek vezetik minden gondolatunkat és konkrét cselekvéseinket is a mindennapi életünkben.
Ezért a neveltetése által a száraz technika-tudományos koncepciók és a pragmatikus racionalizmus szűklátókörű rendszerébe befalazott gondolkozással élő ember (nő) a fogamzás, az áldott állapot, a szülés és a gyermekgondozás élethelyzeteit, éppúgy mint életének többi életfolyamatait, csakis az érvényben lévő materialista-tudományos koncepciók, az ezeknek megfelelő közösségi-társadalmi szokásrendek, viselkedés- és boldogságmodellek szerint éli meg. Iskoláztatásán keresztül e gondolkodási modellek logikájára beállított (automatizált) életképzeletével nem akar tudni azokról az egyetemes, a lét összes dimenziói szintjén érvényesülő -és így minden ember személyes életében is megnyilvánuló- törvényekről, amelyek megismerése nélkül nem képes a különböző sorshelyzetei, tapasztalatai, megpróbáltatásai, konfliktusai helyes (a valóságnak tényleg megfelelő) értelmezésére. Nem képes tehát a saját személyiségében, az ő lelki-szellemi “építményében” található ok-okozati összefüggések feltárására és feloldására.
Ez, a (metafizikailag) “szellemében korrupt, lelkében zavarodott és testében beteg” ( id. Hamvas Béla: Scientia Sacra I.) modern ember, nem rendelkezik tehát azzal a hitnek nevezett szellemi tudással, amit az archaikus idők iskoláiban tanított ősi beavatási rendszerek, de elsősorban az asztrológia, valamint a hermetikus bölcsek által leírt hét egyetemes törvény ismerete és tudatos működtetése biztosíthatna számára. Legbanálisabb példa arra, hogy mi következik ebből a szellemi tájékozatlanságból, vagyis a legkézzelfoghatóbb idevágó példa az egyetemes törvények megsértésére, és e megsértésből adódó katasztrofális következményekre, a szülés és a születés folyamatához kapcsolódik. Ez nem más, mint a manapság mintegy “természetessé” vált ( igazából minden mozzanatában és vonatkozásában természetellenes! ), korai és erőszakos beindítása a szülésnek, amelynek során a nő képtelen a gyermek kitolására és teljesen kiszolgáltatottja lesz azoknak, akik megfosztják őt attól az Isten által adott lehetőségétől, hogy a teremtésben teljes jelenlétével és akaratával részt vegyen. Ennek a durva beavatkozásnak csak a felszínes, mondhatni mechanikai következménye az, hogy (jobbik esetben) úgy kell a nőből a gyermeket kipasszírozni, mint a fogkrémet a tubusból és kiráncigálni egy “nőgyógyászsti” fogóval a fejétől fogva (mint ahogy a takarítónők közreműködésével kigyömöszöltek és kiráncigáltak a szülési fájdalmakat nem vállaló édesanyáninkból annak idején engem is és feleségemet is “tudományos” születésünk alkalmával), vagy amennyiben ez csődöt mond, kéznél van a másik találmánya az orvostudománynak és egy egyszerű császármetszéssel (-Huszárvágással!!) az orvos kioperálja a gyermeket az anyából mint egy daganatot. Sajnos ez utóbbira nem csak a fenti “technikai hibák” következtében kerül sor, hanem egyes orvosok már a harminc éven felüli nőkből is önkényesen és ideje-korán kioperálják a gyermeket, amennyiben az első “terhesség” állapota forog fenn. De még szomorúbb az a tény, hogy egyes nők, már eleve ezt igénylik az orvosoktól, elzárván magukat a teremtő erejük legelemibb és számukra legfontosabb megnyilatkozásának az átélésétől. Ezeknek a felelősségteljesnek feltüntetett, de valójában felelőtlen és szentségtelen beavatkozásoknak a pszichikai és spirituális következményeit a későbbiekben részletezzük Emőkével.
Mielőtt a várandóssági állapot metafizikai hátterének ismertetésébe belefognék, feltétlenül szükségesnek tartom átvenni a Másképpen a szerelemről és a szexualitásról című, metafizikai tanulmányomnak a különböző szexuális aktusok következtében létrejövő “teherbeesési” lehetőségekről és a teherbeesést megakadályozni hivatott eljárásokról szóló részletét. Ugyanis a jövendő gyermek szellemi-lelki zavarainak, valamint az anya és a gyermek jövendő egészségének és egészségi zavarainak ( vagyis az orvostudomány által funkcionális zavaroknak nevezett azon “szülési komplikációknak”, amelyek tudományos -technikai kivédése, korigálása és kezelése érdekében ma még minden “felvilágosúlt” nő a természetellenes klinikai szülést választja) ide nyúlnak vissza a gyökerei:
“Nem csak azért haszontalan minden misztikus vagy materialista koncepciók szerint megírt szex bedekker és mágikus szex-tanítás, mert a sikerorientált szerzők a különleges élvezetek kicsikarási lehetőségeire, valamint a csábítóan zavaros és zagyva, misztikus átélési technikák sikerére alapozzák világra szóló tanaik értékét, hanem azért is mert nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nő -vagy fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni, de fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel sem akar “védekezni”, vallásos, vagy spirituális meggyőződése következtében, a “teherbe esés" ellen. (Azon a -Romániában legalábbis nagyon divatos- joga elméletnél, amely a férfi magömlése teljes visszafojtásával, visszaszorításával véli egy kalap alatt elintézettnek a dolgot, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárások irracionálisabbak. És nem csak azért, mert pontosan ők -akik minden olyan problémát, amire nem tudják a választ, a személyi Karmával magyaráznak- vétenek elsősorban a Karma, vagyis Az ok és az okozat törvénye ellen, amikor a fent említett ósdi mechanikai módszerrel védekezve, ki akarják cselezni a Tőrvényt, hanem elsősorban azért, mert a szexuális inger alatt álló merev, vagy félmerev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden misztikus-technikai ügyeskedés ellenére, képesek a méhbe jutásra és a női petesejt megtermékenyítésére.)
Nem hiába tettem idézőjelbe a teherbe-esés és a védekezés kifejezéseket. Ugyanis az a misztikus, vagy “normális” ember, aki még védekezik a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak nincs hite, vagyis nem rendelkezik még egyetemesen orientált személyiségtudattal és nem tudja, hogy amennyiben ő nem erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatban senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben, az egyetemes törvények szellemében, nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (Isten) sem. Nincs megadva a lehetőség semmiféle misztikus, vagy természeti erőnek, hogy az az ember úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes és határozottan fenntartott szabad akarata ellenére! Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra valaki, mert úgy érzi, hogy ez megzavarná őt a további fejlődésében, és egyetemes személyiségtudata kialakításában, nem kell félnie a teherbeeséstől, mert a tudatlanságán és a felelőtlenségén kivül, az egyetlen ok, ami miatt ő még "teherbe eshet", az pontosan az ő személyes félelme, szorongásos lelkiállapota lehet! Az egyetemes felelősségtudata segítségével erős személyiség-tudatot kialakító és így tiszta akaraterővel rendelkező nő ugyanis már nem lehet áldozata a saját, vagy a partnere tudattalanjában tenyésző gyermek-képzeteknek. A tudattanunkkal kapcsolatban álló asztrális léterők nem használhatják fel az akarata érvényesítésével másokat (félelmében) nem támadó és nem hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek" de a férfit sem, egyszerű (fizikai - biológiai) megtermékenyítő eszköznek, önkéntelen "donátor"-apának. Ez a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a nő, aki tudatosan, felelősségteljes szeretettel engedve természetes vágyainak, létrehív a tudattalanjában rejlő teremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő jövendő gyermekét, annak a szeretkezés következménye, vagyis a gyermek materializálódása a méhében (spirituális fejlődési lehetőségeket biztosító várandós állapota) ténylegesen áldás. Ugyanis ebben az állapotban a nőnek határtalan lehetőségei nyílnak az egyetemes létezés tőrvényeinek a közvetlen megtapasztalására és az egyetemes őserőkkel való személyi és közvetlen kapcsolatok mélyebb ás egyértelműbb átélésére, tudatosítására. Mindezen felül, vagyis mindezzel egyben a nő akaratán kívül egy olyan fizikai-fiziológiai (egészségi) megtisztuláson megy keresztül a magzat védelme érdekében, amely a lelki-szellemi megtisztulásához is alapul szolgálhat ha megfelelően, az egyetemes tőrvényekkel összhangban és nem azokkal szembe szegülve viszonyul az anyaság misztériumához.
Annak a nőnek viszont, aki találomra, egyetemes tájékozódás és átlátszó életvitel nélkül, önmagával és másokkal az élvezet érdekében öntudatlanul is erőszakoskodva mind a szellemi, mind a lelki szférákban egyaránt, felelősségtudat nélkül éli meg életének ezt a legfontosabb mozzanatát, annak tudatában természetesen teherként jelentkezik a gyermekfogamzás.
A probléma abban áll, hogy a materialista koncepciók által félrevezetett ember (nő), már el sem tudja képzelni, hogy pontosan a félelmében elfojtott és az erőszakosan elhárítani-akaró racionális gondolkozása közben létrejött negatív gondolatképek mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a tudattalanjába, vagyis elméjének a racionális tudata és a személyi akarata által nem ellenőrzött részébe. Ez viszont nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító - megtagadó fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív érzelmek inger-hatásait érzékeli (még ha diszharmonikusak is azok!) és pontosan ezen intenzív ellen-érzelmeknek, vagyis félelmeknek a hatására (a tudattalanjában rejlő azon asztrális léterők által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális-központtal), a tudattalanja felépít egy olyan diszharmónikus lelket, amely összhangban áll a nő időleges pszicho-mentális állapotával és vibrációs színezetével.
Így indul el a valóságban, a biológiainál sokkal erősebb létszíntereken egy nem várt gyermekfogamzás, amely során a férfi több millió ivarsejtjei közül egynek a női petesejtbe történő behatolása már csak a biológiai megvalósulási lehetőséget biztosítja. A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális szintekről indul el minden esetben és ahhoz, hogy igazából megtörténhessen, az ember akarva-akaratlanul, azaz ellen-akarva, elsődlegesen és személyesen részt vesz ebben a lélek-teremtésben. Ezért valójában nem is lehetséges az ártatlanul, vagyis az ő akaratától (ellen-akaratától) függetlenül teherbe eső ember (nő) létezése, mint ahogy statisztikai adatok szerint is, furcsán, csaknem “természet-ellenesen” kevés azon nők száma, akik szexuális erőszak következtében “teherbe” is esnek!
Nem miden nő van általában felkészülve az alkalmi szexuális aktusokra és technikailag "bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de lehetséges fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont, amelyben valaki fél a teherbeeséstől, nem képes felelősségteljesen és állandóan fenntartott, határozott akarattal átélni mindazt, amit a korábbiakban leírtam, akkor csupán többé-kevésbé "jó", szexuális élmény, vagy egy szükséges rosszként átélt esemény marad számára az szexuális aktus. Ilyenkor a férfi is mindössze “egyet élvez", hogy más ilyen események jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelő kifejezéseket ne említsek. De még ez is másodlagos kérdés amellett, amit e probléma felvetésének az elején említettem, tudniillik, hogy metafizikai realizálás szempontjából, amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és evidenciának (és használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze a hiszékenységhez ( a vallásos szentimentalizmushoz), bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetőségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egész hitünket és így az egész metafizikánk, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítő miszticizmussá, esetleg középkori varázslók nevetséges okkultizmusává alacsonyodik. A megoldás persze nem az, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás ébersége szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell hagyni mindenféle (un. európai-keresztény szokássá vált) védekezési praktikát, hanem az, hogy tudnunk kell azt, hogy egyszer, valamikor a spirituális letisztulásunk megfelelő színvonalán, elérjük majd azt az állapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta védekezési mechanizmus gyakorlásától, feloldván azt a szakadékszerű nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvető és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyőződésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong.”(-Idézet befejezve!)
Természetesen a fenti sorok nem az abszurd húszadik századi tudományos-technikai civilizáció által létrehozott kulturális és eskölcsi normarendszerek szerint élő emberek számára íródtak, akik mostanában akarnak “gyermeket-vállalni”, vagy máris útban van, esetleg mostanában már meg is született a “bébijük” és más, a témára vonatkozó szakkönyv és szaklap tanulmányozása mellett, tájékozódni szeretne ebben az irányban is. Ezért nem is fontos, hogy most mindjárt elhiggyék nekem becsületszóra, hogy ez így van, még akkor sem, ha a hitelesség és a könnyítés érdekében azt is elárulom, hogy feleségem sosem szedett semmiféle fogamzásgátlót, annak ellenére, hogy szerelmi kapcsolatunk elején még szóba se jöhetett volna sem gyermek, sem házasság, hiszen majdnem huszonöt évvel fiatalabb mint én és akkoriban egyetemistaként élt egy távoli városban. Mindaddig, amíg el nem döntöttük, hogy semmi értelme nincs annak, hogy intellektusával olyan filozófiai tananyagot dolgozzon fel és nyeljen le jóízűen és “nem középiskolás fokon”, amit egészében fölöslegesnek, felében pedig értelmetlennek és valótlannak tart, tehát nyugodt lelkiismerettel hazajöhet és gyermeket is szülhet, Medárda nem fogant meg annak ellenére, hogy majdnem egy évvel azelőtt kezdtünk nemi kapcsolatot folytatni ( -a fenti idézetbe foglaltaknak szellemében). De ha már itt tartunk, nem csak mi voltunk képesek erre, hanem több barátunk és barátnőnk folytat ma már folytonos, nyugodt és kiegyensúlyozott szexuális életet, anélkül, hogy valamiféle mesterséges védekezési formáját alkalmazná a “gyermekáldás elleni védekezésnek”.
Tudatosan tettem idézetbe és egymás mellé ezt a három fogalmat, amely közvetlenül jelzi azt, hogy miért is szenved az ember a valóságról alkotott téveszméitől és főként saját hazugságaitól. A materialista gondolkozás nem hiába helyettesítette be az áldott állapotba kerülést a teherbe-eséssel. Ez a kifejezés legalább becsületesebben hangzik mert konkrétan néven nevezi azt, amit ma majdnem mindenki így is gondol: a teherbe esés ellen, természetesen védekezni kell! Nyíltan felvállalja tehát a materialista hiedelmekre alapozott, rögeszmés ellenségképekben való gondolkozási mechanizmusainkat: a racionalista rendszerekbe foglalt tévképzeteink által meghatározott és müködtetett valóságlátásunkat.
Azt tehát, hogy az egyetemes törvényekkel (A Sorssal: Istennel) szembeni védekezés nélkül is lehet szexuális életet folytatni nem kell azonnal elhiggye nekem senki. De a kedves olvasóval abban meg kell egyezzünk, hogy Az Egyetemes Valóságban (!) benne van, tehát létezik és ellenállhatatlan erejével hat a Mágia, vagyis a Teremtés törvénye, amely az emberi imagináción ( fantáziánk, vágyaink és akaratunk erején) keresztül (is) megnyilvánul, mert különben értelmetlenné válik számára a jelen írásom további olvasása.
Amennyiben viszont azt a valóságos szellemi tényt elfogadja, miszerint a Valóságban, vagyis az egész teremtésben létezik egy misztikusnak is mondható, mágikus teremtő erő, egy spirituális (isteni) ősforrás, amelyhez az emberi (személyes!) imagináció (életképzelet) is szorossan és közvetlenül hozzákapcsolódik, vissza kell térnünk az idézetnek ahhoz a részéhez, amelyben azt írom le, hogy a magzat fizikai fogantatását megelőzi a spirituális fogantatás. Mert valójában a dolog nem ilyen egyszerű: egy kicsit összetettebb. Nem bonyolultabb, csak összetettebb!
A személyes szellemi-lelki (mentális) lélek-építést ugyanis, vagyis a szülők (de főképpen az anya) önkéntelen (vagy éber és tudatos) imaginációs tevékenységének köszönhető új lélek-születést, lélek foganást megelőzi még valami... -De sajnos ez a megelőzés is csak egy szegényes, mindössze a fizikai dimenzióban észlelt jelenségek megnevezésére született kifejezés, mert a spirituális dimenziókban igazából nem előz meg semmi semmit, mivel a magasabb rezgési frekvenciák létdimenzióiban az időnek nincsenek fizikai tulajdonságai, tárgyi jellemzői (vonatkozásai). Ezért, az a kauzális erő, amihez a rezonancia törvénye alapján hozzá kapcsolódik a két szülőnek a mentális gyermek-vágya, vagy (a rosszabbik eesetben) a gyermektől való félelem-képzete, az nem más mint az Abszolútumban álló, az állandó-öröklétnek a teremtést kihivó, kiprovokáló egyetemes (hiány-információs) teremtő-programnak az a része, amellyel a két szülő teljes személye (minden fizikai, asztrális, mentális, spirituális, kheterikus és kauzális jellemzőivel és vonatkozásaival) az adott időszakban ( az adott fizikai időben elért fejlődési, vagy visszafejlődési: visszaélési színvonalán) rezonanciában van.
Még egyszer tehát: Az a bizonyos Isten, vagy Atman, vagy Allah, vagy Tao, vagy Atya, az Abszolútum tehát, “aki bennem van és akiben én benne vagyok” (Jézus), aki bennünk van tehát és akiben mi mindannyian benne vagyunk, kimeríthetetlenül és örökké telítve van, határtalan mennyiségű és minőségű, a mi mai képzelőerőnk számára leginkább bizonyos teremtési programokként elképzelhető, teremtő erőkkel (energiákkal) töltött és újratöltődő hiány-információs struktúrákkal. Azért írok hiány-információs struktúrát, mert ezáltal valamiképpen az ősforrás, az egyetemes-egységes ős teremtőerő természetét és a hozzá való elszakíthatatlan kötődésünk jellegét is akarom jellemezni, anélkül, hogy különösebb metafizikai fejtegetésekbe bocsátkoznék. Mi is ezen “hiány-struktúrák” valamelyikének és valamilyen minőségének: bizonyos ősi vágy-tinktúráknak vagyunk a pozitív, anyagi formát is nyert, de állandóan változó minőségű megtestesülései. Annak függvényében tehát, hogy milyen az alap-tinktúránk és, hogy milyen az a szellemi minőség, ami egy adott időszakaszban jellemzi a mi spirituális fejlődésünket -vagy éppenséggel a visszafejlődésünket-, ráhangolódunk egy ilyen kauzális (hívó, kényszerítő), teremtési programra, amennyiben éppen olyan eseményekben és olyan életfolyamatokban veszünk részt, amelyek valamiképpen az imaginációnkat a gyermek-koncepció, gyermek-gondolat-kép irányába aktiválja. Nőknél, de néha férfiaknál is elég egy “szép” és kedves gyermek meglátása, de még inkább lehet az aktiváló elem a szerelem, vagy az egyszerű szexuális vágy, maga a szexuális aktus is -és természetesen az a tudat, az a gondolat-kép hogy az utóbbinak a következménye biológiai magzat-foganás is lehet.
Elnézést kérek mind az ismétlésekért, mind az elvontabbnak tűnő, egyesek számára esetleg unalmas vagy fárasztó metafizikai fejtegetésekért, de ez mindennek a tudomásul vétele kihagyhatatlan az elkövetkezendők megértése szempontjából. Nem is az a fontos most számunkra, hogy a születés csakugyan így történik-e, hanem az, hogy mi minden következik abból, hogy az ember előbb szellemi síkokon születik meg. Vagyis az, hogy mennyi szenvedés, betegség, nyomorúság és “soha nem lehet tudni”-sezrű és “ne adj Isten”-szerű “komplikáció” származik és száll a fejünkre, durvább kifejezéssel: egyenesen a nők méhébe abból következően, hogy nem akarjuk már végre tudomásul venni azt, hogy az ember kauzális születése három kivédhetetlen és elfojthatatlan, erős energia - pontból: a két szülő (zavart, vagy zavartalan) imaginációjából és az Abszolútum “kellős közepéből” indul!
Így hát, a születendő gyermek személyében ott van az Abszolútum (Isten), már a gyermek fizikai fogantatása előtt. És ezért van az, hogy egy elindított születési-foganási (teremtési) folyamatot (program-kibontakozást) már nem lehet, vagy legalábbis igen nehéz megállítani és érvényteleníteni alacsony vibrációs (vágy-akarati) szinteken. És ezért van az, hogy amennyiben ezt fizikai szinten megszakitja valaki (valakik), e tettnek (abortusz) súlyos és igen sokáig visszaható nyomai - következményei lesznek annak a személynek (általában az anyának, de lehet az apának is) a tudattalanja ( elfojtott lelkiismerete és felelősségtudata) szintjén, aki a leginkább rezonanciában volt (rá vólt hangolódva) azzal a teremtési - materializációs programmal, amelynek a megnyilvánulását megakadályozták, szétrombolták, összezúzták fizikai eszközökkel (abortusz, vagy más mesterséges eljárás).
Mivel a nő tudattalanja állandóan közvetlen kapcsolatban áll az ős-anyai teremtő hatalommal az első menstruációt megelőző időszaktól fogva egész életén át, e lelkiismereti gócok megmaradnak az aurájában iracionális félelmek formájában, azaz rejtett agresszió formájában, védekező-támadó (destruktív, életellenes:) teremtésellenes programokként és onnan tovább adódnak a már létező, hét éven aluli gyermekek tudattalanjába, valamint a jövőben születendő gyermekeinek a jellemébe. (metafizikai közhely, hogy a hét éven aluli gyermekek betegségeinek és “szerencsétlen baleseteinek” az okaát nem az egészségtelen környezetben és nem az ellenséges külső körülményekben, hanem az anyának a tudattalanjában, vagyis annak feloldatlan feszültségeiben, elfojtott - lesüllyeszett agreszivitásában kell keresni. Addig amíg ezek a teremtésellenes (életellenes) programok nincsenek egytől egyig felismerve, beismerve és belátás által feloldva ( erős “bűnbánás” által azoknál akik elkövették és a problémának a gyökerekig visszamenő végiggondolása: tudatosítása által azon felnőttek részéről, akik csak a szüleiktől átörökölték ezeket a programokat) és semlegesítve, ezek a romboló programok kifejtik hatásukat öntudattalan (rejtett) agresszivitás, tudattalan ellenségeskedés, rombolási vagy önrombolási, öncsonkítási, önsanyargatási, őnbüntetési és főként öngyilkossági késztetések formájában. Felismerés és feloldás (dekonspirálás) nélkül, ezeknek a
tudattalanból eredő önkéntelen késztetéseknek az állandó vagy időszakos, a nyílt, vagy a burkolt ( kívülről követhetetlen és észlelhetetlen, csak finom gondolati - érzelmi megnyilvánulásokon keresztül történő) nyílt kiélése is betegségekhez ( végső esetben rákhoz és leukémiához) vezet.
Jelen írásunk nem a betegségek kauzális és lelki-szellemi okaival foglalkozik. Az ide vonatkozó információkat, vagyis a fent említett szellemi tinktúrák szerinti (asztrológiai konstellációk segítségével követhető és azoknak megfelelő) betegséghajlamok leírását részletesen kifejtettem az a napjegyeknek megfelelő betegséghajlamokról szóló tanulmányomban. Most le kell szűkítenem tárgykörünket kimondottan azoknak a betegségeknek és azoknak a romboló programoknak a leírására (anélkül, hogy orvostani-biológiai részletezésekbe bocsátkoznánk), amelyek a szülés és a születés aktusával, vagyis azokkal a “sosem lehet tudni”- komplikációkkal kapcsolatosak. Amely betegségekről és komplikációkról legelső sorban azt kell tudni, hogy az orvostudomány és annak védő-megelőző technikai eljárásai, trükkjei és terápiás módszerei fejlődésével arányosan (sőt: hatványozottan) szaporodnak, mélyülnek és árnyalódnak. Akármennyit fejlődik és tökéletesedik ilyen téren az orvostudomány, akármeddig fejlesztheti problémamegelőző, problémakezelő technikáit, módszerei és eljárásait, az egyetemes Kiegyenlítődési Törvény hatására, nem ér el mást csak a betegségek számának növekedését, éleszti és növeszti a kivédendő komplikációk súlyossági fokát és új, addig nem ismert, a természetben lappangó “betegségeknek” a színrelépését felfejlődését és térhódítását idézi elő.
Az orvostudomány mindent tud a betegségekről, vagy legalábbis majdnem mindent, csak éppen azt nem tudja, hogy A BETEGSÉG (a betegségek) az egyetemes létezésnek a fennmaradását és a harmonikus fejlődését szolgáló, egyik legfontosabb és legerősebb önszabályozási (kiegyenlítődési) rendszere, amely úgy biztosítja a különböző, materializálódott spirituális létformák, az információs mezők és az információs struktúrák épségét-tisztaságát, hogy önműködően rombolja le és bontja szét azokat a fizikai létformákat (esetünkben: individuumokat) , amelyek a lelki és a szellemi struktúráknak az egész létezés egységétől való különválását, öncélú működését, elfajzását és romboló (egységbontó, teljességromboló) hatását lehetővé teszik, annak huzamosan alapul szolgálhatnak.
Vallásos képzetek és kifejezések szintjére egyszerűsítve a dolgot azt mondhatjuk, hogy a vírusokat és a betegségeket Isten küldi reánk akkor, amikor öntudatlan, vagy felelőtlen voluntarizmusunkban, olyan negatív (destruktív) szellemi (gondolati: mágikus) folyamatokat élünk át és gyakorlunk bizonyos intenzitással és huzamosabb ideig, amelyek veszélyeztethetik az egyetemes létezés kauzális struktúráit. A valóságban viszont mi magunk vagyunk azok, akik a betegséget beidézzük magunknak, azokkal kapcsolatba kerülünk, mert a betegségre való képességünk, fogékonyságunk a bennünk lévő, jellegzetes spirituális struktúrák tartozéka. Csak amennyiben Istent, vagy az Abszolútumot egy rajtunk kívüli központi irányítóerőnek képzeljük el, amelyhez mi “ártatlanul” hozzá vagyunk kapcsolva, mondhatjuk azt, hogy a betegségeket Isten küldi hozzánk egy láthatatlan szellemi köldökzsinóron keresztül, pontosan a lelkünk és a szellemünk épségének megmaradása, megőrzése érdekében. És ha még egy lépést teszünk az egyszerűsítések irányába, azt is mondhatjuk, hogy a mai orvostan, amely nem a szellem és a lélek gyógyításával, vagyis nem a bennünk veszélyes intenzitással működő (bizonyos határokat meghaladó), teremtés-ellenes, romboló programok (késztetések) felismerésével és azok nyomatékos tudatosításával akarja helyreállítani megbomlott EGÉSZSÉGünket, hanem e mentális programokat figyelmen kívül hagyva, a fizikai-biológiai testünkben jelentkező következményeket (tüneteket) akarja eltüntetni, végső soron az Isteni akarat ellen fejti ki “áldásos” tevékenységét ( Isten akarata ellen harcolva gyakorolja a betegség fizikai tüneteit elkezelő, elfödő - elsimító tudományát). Ezért minél több biológiai betegség-tünetet és betegség okozó külső (fizikai) körülményt, kórokozó baktériumot, vírust és más, a lelki-szellemi struktúráknak az egész létezésre veszélyesen visszaható káros elfajulását megakadályozni hivatott betegség-élesztő, betegséglétrehívó fizikai okot tud a tudomány megszűntetni, kikezelni és elfojtani a biológiai létezésünk (fizikai testünk) szintjén, annál több, bonyolultabb és nehezen nyomon követhető ilyen okot és kórokozót lesz kénytelen felfedezni nem csak a kutató laboratóriumokban, hanem az előzőleg kigyógyított emberek szervezetében is.
Az orvostudománynak ez a sehová sem vezető harca (legfennebb a műtőasztalokra és az orvosi rendelők várótermébe), mint egy ördögi kör, a végtelenségig folytatódik az egész emberiség szintjén, mindaddig amíg a materialista tudományok által létrehozott “modern” életkoncepcióknak, az egész emberiség végromlását előidéző tévképzeteit (a tyúkketrec-gondolkozás elemeit) fel nem számoljuk magunkban.
A mai emberiség összes elfajult és elvadult betegségei erre az egy általános: planetáris mentális betegségre vezethető vissza: arra a tévképzetre, hogy az ember élhet bármilyen zavaros, erkölcstelen és felelőtlen életet, mert betegségeiért ő nem lehet felelős, hanem azok csak úgy, véletlenül támadják meg az ő ártatlan személyét és amennyiben még maradt is egy parányi sejtelme arról, hogy ez nem így van teljesen, az sem számít, mert az orvostudomány és a pszichológia azért van, hogy a betegségeiből öt kigyógyítsa, nyavalyáitól megszabadítsa. Hogy mennyire képes az orvostudomány a természettől és ezáltal a maga isteni eredetétől és felelősségtudatától elzáródott, azokról mára semmit nem tudó, azt megtagadó és a tehetetlen természetet önös kapzsiságában és mohóságában a végsőkig kifosztó, leromboló beszennyező és megzavaró embert, annak tanúi vagyunk mindannyian: minél több és hatékonyabb gyógyítási-terápiás eljárást eszel ki, annál több a felismerhetetlen betegség és minél inkább növekszik az orvosok és a korházak száma, annál több a beteg. És ez természetes, hiszen az Egyetemes Kiegyenlítődés Tőrvényét, valamint a Polaritás törvényét nem lehet megszűntetni tudományosan! Azokkal -”sajnos!”- csak együttműködni és harmóniába kerülni lehet.
Mindazok ellenére, hogy a fentiekről régen tudtam mind a bukaresti spirituális tanítóimtól, mind választott szellemi mesteremtől: Hamvas Bélától, döbbenetes volt megtudnom a Csíkszeredai szülészeti osztály mindenható főnökétől, aki máig elitéi és nehezményezi azt a szerinte felelőtlen tettünket, aminek köszönhetően a feleségem is és majd három hónapos Medárda lányunk is makkegészségesek, hogy mára, a legtöbb jóindulat mellett is, száz szülő nőből harminc problémás szülésnek néz elébe. Ez a kétségbeejtő arány első sorban pontosan a szülői-felelősségtudatukat a nőgyógyászokra áthárító nőknek, de ugyanakkora arányban, az egész tudományos adatrendszerét pontosan ennek a felelősségnek az átengedésére biztató szülész-nőgyógyász orvosok személytelen apparátusának róható fel. Hogy az utóbbiak mennyire vétkesek anyai és szeretői potencialitásának a tönkretételében, az az egyszerű tény is bizonyítja, hogy a fent említett osztályvezető nőgyógyászban a harmadik ide vonatkozó kérdésem után sem ingott meg abbéli meggyőződésében, hogy az un. indukált (mesterségesen beindított) szülés, hosszú távon, káros hatással lehet a nő egészségére, vagyis jövőbeni szülői képességére.
(Természetesen a fentiekben leírtaknál semmivel sem jelentenek többet és jobbat az orvostudomány mai válsága által újra felélesztett un. természetes gyógyítói eljárások és a primitív népek mágikus gyógyító praktikáinak a divatos elterjedése: bioenergiás, “fényenergiás”, vagy “szeretetenergiás” kezelések. Ezek szintén csak elkezelések - elkenések és ezek alkalmazásával semmi egyéb nem történik mint az, hogy jobb esetben a fizikai betegségeket és a betegségtünetek felkerülnek, “vissza és feltaszítódnak” magasabb auraszínekre. Rosszabb esetben a mentális és a spirituális aurarétegeiben ugyanannyi romboló programmal rendelkező “gyógyítónak” a “jó”-tevés álalakzataiban jelentkező latens hatalmi ambíciói átáramlanak a páciens tudattalanjába.)
Tudom, hogy a fenti sorok hihetetlennek, sőt egyesek számára őrültségeknek és “metafizikai zöldségeknek” tűnnek, főleg ha felteszik azt a kérdést, hogy az állatok betegségeivel hogy állunk, hiszen azok nem rendelkeznek (?) az emberhez hasonló tudatossággal és így romboló mentális tevékenységre sem képesek, de sajnos bővebb magyarázatra e tanulmány keretén belül nincs lehetőségem. Ezért, az ilyen kételkedő olvasóink szíves figyelmébe ajánlom a korábban már említett, “A NAPJEGYEK ÉS A BETEGSÉGHAJLAMAINK” című tanulmányomat.
Amint a fentiekben említettem, a nő tudattalanja állandó és közvetlen kapcsolatban áll azzal a bizonyos ős-anyai teremtő hatalommal, és ezért az ő imaginációja erősebb teremtő erővel, materializációs készséggel bír mint a férfi tudattalanja. Ezért a nők önkéntelenül is állandóan teremtenek - materializálnak (nem csak emberi lélek-magzatot, hanem “mindenfélét”, ahogy az eszük, vagyis a vágyaik-félelmeik diktálják), miközben a férfiak csak tudatosan, vagy erősen szorult (mentálisan mesterségesen aktivizált) helyzetben képesek erre. Mindezt nem azért írom ide, mert fel szeretném menteni a férfiakat a nőknek a szülés közbeni fölösleges szenvedése és a nyomorék - beteges gyermekek születésének a felelőssége alól, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet: a tomboló mentális programok inkább és többnyire anyai ágon öröklődnek. Ezért szükségesebb tehát általában a nők tudattalan lelki-szellemi alvilágát átvilágítani, mint a férfiakét, amikor a jövendő magzat (sok esetben nehéz és “komplikációkkal” teli) megfoganásának, valamint a terhesség lehetséges zavarainak és a jövendő gyermeknek az egészségére vonatkozó a kérdéseket vizsgálunk. Az apa tudatlan alvilágának az átvilágítása annyi szerepet tölthet be ebben e kérdésben, hogy mennyire lesz képes a megfelelő egészséges és zavarmentes mentális hátteret biztosítani az anya (jövend anya) számára?
A nő tudattalanjának, vagyis szellemi-lelki alvilága természetének a jobb megértését, a az anya tudattalanja átvilágítását és tudatos pozitív befolyásolását szolgálhatja az is, ha tudomásul vesszük nem csak annak a férfiénál erősebb teremtő erejét, hanem kettős természetének a spirituális magyarázatát is: a nő mint a szeretet (jin) ősprincípiumának a földi megtestesülése egyszerre létre hív, életet fakaszt: materializál, ami a szellemi erők, az információs mező egységének a megbontását, az erők elkülönítését és csoportosítását szükségelteti és ugyanakkor ugyancsak ő, vagyis a jin képviselője az aki az egységhez való önkéntelen visszacsatlakozási készséget megtestesíti (vagy legalábbis meg kellene testesítenie). Innen ered az archaikus görögök Filo-Sophia kifejezése is: a szeretet bölcsessége, vagyis a bölcsesség szeretete. Sajnos erről a bölcsességről és erről a szeretetről a nők rég letettek és a Filozófiát átadták az önkényes és absztrakt (steril) elméleteket gyártó, a filozófia eredeti jelentését megcsúfoló férfias, de igazi fény (Jang) nélküli agytevékenységnek.
A mai filozófia viszont már csak a valamikori mágikus praktikák (a természeti erők megidézése) gyakorlatából kifejlődött mai tudományos-technikai eljárások eredményeiből indulva ki, von le az egész létezésre vonatkozó következtetéseket és azokat értelmezve gyártja az önkényes elméleteit, világképeit és élet-értelmezéseit, állandó elméleti alapot (legitimációt: vagyis ideológiai alapot) szolgáltatva az embertelen (személy idegen és istenidegen) materialista tudománynak az ember dolgának könnyítését és szenvedés-mentesítését szolgáló, de végső soron és hosszútávon még több szenvedést és még több nyomorságot előidéző eljárásainak létjogosultságához. Ahhoz tehát, hogy a nő elfoglalhassa és visszakaphassa eredeti életadó és egységlétesítő szerepét a teremtésben, meg kell vizsgálnia azt, hogy mennyire bízza magát arra a tudományra, amely nem más, mint a valamikori Filo-Sophia hideg és kegyetlen mechanikus praktikává degradálódott alakzata. Hogy mi az ára annak a belső tudati-erőnek, amelyről a nő lemond, amikor az öt “partnerként” és “felnőttként” (sicc!) kezelő szülész-orvos gumikesztyűs kezére és humanizmusba öltöztetett hatalmi ambícióira (esetleg gazdasági érdekeire) bízza jövendő gyermeke életét és saját sorsát, egész-égét. Mert az egységbe való visszacsatlakozási, visszakötődési képesség: a szeretet elsősorban a nő, a Yin őserő megtestesítőjének a képessége és nem a férfié, aki a Fény képviselőjeként csupán a spirituális átvilágításra képes. Az mai, orvostudomány abszurd és ostoba tevékenységének köszönhetően viszont még az életadási, életfakasztási képességéről is kezdett lemondani a nő, nem csak az egységbe való visszacsatolási, egységrealizálói képességéről. Már pedig ha még lehet valamit is javítani ezen az egész mai szerencsétlen helyzeten, csak és csakis innen lehet kiindulni: visszaadni a nőnek (és neki: tudatosan visszaszerezni) a központi (isteni) egységbe való visszacsatolási erejét: a Szeretet erejét, az élethez és nem a “férfias” absztrakt és egyéni elméletekhez kötődő bölcsesség erejét, vagyis Sophia erejét.
Mielőtt a várandós állapot és a szülés közbeni vagy a szülés utáni komplikációk mentális okairól és az azoknak megfelelő betegségekről írnánk, olvasóink tudomására kell hoznunk azt is, hogy az Imagináció, vagyis a Mágia (Teremtés) Törvényének hatására, vagyis annak következményeként, a teremtésellenes romboló mentális programok létrejöhetnek auránkban már csak a magzattal, a növekvő, vagy felnőtt gyermekeinkkel szemben huzamosabban és intenzíven átélt negatív gondolati- érzelmi viszonyulásaink (hosszantartó harag, gyűlölet, neheztelés, elutasítás, stb.) következtében is, aminek szintén betegségek és “klinikai komplikációk” lesznek az észlehető következményei. Ezeknek a romboló programoknak, vagyis a szülés közbeni komplikációkhoz és a későbbi betegségekhez vezető mentális okairól és fizikai következményeiről feleségem, Emőke fog írni, aki szüleinek és nagyszüleinek köszönhetően zsúfolásig tele volt ilyen, az ősei által elindított teremtés-ellenes programokkal:
Emőke: Amíg a tanulmány e második, gyakorlatibb részét írom, itt pihen a számítógép melletti ágyon Medárd ide-oda forgatva a magzatmáz lekaparásától megkímélt fejét, keresve a számára az egyetemes lét egységével és harmóniájával való közvetlen kapcsolatát jelentő és a létfennmaradásához szükséges szellemi-lelki-fizikai táplálékot biztosító anyai kebel nyugtató érintését. Ő nem csak EGÉSZ-séges, de nyugodt emberke is, annak ellenére, hogy a világra csusszanását követő másodpercekben, nem csak a fizikai fájdalom által kiváltott, hanem a fizikainál mélyebb létszférákból feltörő, fizikai léten túlról eredő fájdalmas erő nyomására, anyai lényem legmélyebb zugaiból kiáramló háromszoros sikolyommal egy kicsit megijesztettem.
Erről viszont mindjárt a Zend Aveszta azon része jut eszembe, amely szerint az emberiség őskorában az anyák fájdalom nélkül hozták világra a gyermekeiket, vagyis, szószerit idézve az iráni szentkönyv szavait: “amikor a nők a gyermekágyban még nem kínlódtak”. Az egyetemes egységtudat, az Abszolútummal való teljes kollaboráció képességének birtokában ugyanis a szülő nő egy egészen “rendkívüli”, a hétköznapi valóságérzékeléstől eltérő, úgymond, “felfokozott” tudatállapotba kerül, amelyben képessé válik a Felettes-énje, éber nappali tudata, valamint a tudattalanja közötti kommunikáció megteremtésére, a tisztánlátásának kiteljesítésére. Persze csakis olyan mértékben, amennyiben kauzális önismerettel és az ezzel együtt járó egyetemes felelősségtudattal vesz részt anyává válásának különböző folyamataiban. A fizikai fájdalombíró képesség is sokkal fokozottabbá válik ezért a szülési aktus során, a fizikai szervezet hormonálisan adagolja a szülési fájdalmak erősségével párhuzamosan a természetes “fájdalomcsillapítókat”( törvénytelen tehát ezt a folyamatot mesterséges érzéstelenítő szerekkel összezavarni!) annak érdekében, hogy a szülő nő intuitív módon követhesse és rányithassa a szülés különböző fázisait. A tudományos valóságlátás térhódításával azonban a mai nők azzal a téves elképzeléssel szolgáltatják ki magukat a klinikai környezet személytelen gépezetének, hogy maguktól, saját erejükből képtelenek lennének uralni a fizikai szervezetükben lezajló folyamatokat, mit sem tudva a szülés univerzális - szellemi vetületeiről. A fizikai fájdalom valójában nem egy orvosilag kiküszöbölendő kellemetlen tényező, hanem a teremtés megnyilatkozása a fizikai szervezetben, amely lehetővé teszi azt a felfokozott, egész lényünkkel átélhető transzcendentális tudatállapotot amely, kellő egyetemes felelősségtudattal társulva, a szülő nő gyökeres átalakulását, szellemi-lelki-testi újjászületését hivatott elősegíteni. A létezés egyetemes teremtési folyamataiba való közvetlen részesülés élményének a megtapasztalása megmarad és egy új erőként állandósul a szülés után. Ennek az élménynek az elmaradása miatt jelentkezik a mesterséges szülés utáni depresszió, a pszichikai “hullámvölgy”, amelynek a gyökere nem a hormonális változásokban keresendő tehát, hanem e beavatás-élmény mesterséges elfojtásában.
Ki tudja, a női-anyai tudattalanomban felgyülemlett bűntudatok szálán visszamenve, hány anya-generáció fájdalmas szülésének a traumatikus emlékét kellett nekem is véglegesen belesikoltanom a Bakó-nyakai erdő csendjébe? Azért véglegesen, mert a szülésre való tudatos metafizikai-asztrológiai felkészülésemnek köszönhetően én már nem adtam át ezt az örökölt bűntudat-csomagot a lányomnak. A szülésre való felkészülésem legfontosabb elemeit és mozzanatait ugyanis nem a baba-kelengyék beszerzése és nem a várható komplikációkkal való megismerkedés, az azoktól való rettegés képezte, hanem a szüleimtől, a nagyszüleimtől és a déd-szüleimtől örökölt és az én tudattalanom legmélyebb rétegeibe azoktól átkerült, ott lappangó összes negatív programoknak a teljes felderítése és tudatosítása révén történő feloldása, meghaladása.
A családi “krónikát” fellapozva tudomást szereztem ugyanis nagyanyám, édesanyám fogantatásának, születésének és gyermekkorának, neveltetésének a körülményeiről. Így már sokkal érthetőbb volt számomra édesanyám természetellenes, hogy ne mondjam abszurd viselkedése és hozzám való viszonyulása fogantatásomtól születésemig. Dédnagyanyám ugyanis a nagynénje iránti jóindulatból, aki kényelmi megfontolásokból nem akart saját gyermeket szülni, egyszerűen örökbe adta annak a harmadik “éhes szájat”, vagyis nagymamámat, aki később a gazdag mostohájától mindent megkapott csak anyai szeretetet nem és aki mindezek következtében sem magát, sem a környezetét, de még gyermekeit sem tudta igazán szeretni! A rosszul megélt anyaság destruktív programja anyámnál folytatódott, aki szintén “pluszban volt” és ráadásul fiú helyett, “lánynak született”. Ugyanakkor tudattalanjába átkerültek nagyanyám későbbi abortuszai is, és (ön)romboló hajlamai, amelyek hatására aztán többször kísérelt öngyilkosságot elkövetni. Átörököltem továbbá anyám fogantatásommal, kihordásommal és megszülésemmel kapcsolatos szorongásait, bűntudatát, kétségbeesett elhajtási (gyilkolási) kísérleteit, arról nem is beszélve, hogy családi, párkapcsolati és hivatásbeli problémái miatt négy hónapig nem is akart tudni várandós állapotáról. Vagyis mentális szinten engem fojtogatott.
Persze mindezen családi hagyományként anyáról-leányra átszármazó életellenes átélések, destruktív érzések és gondolatminták következményeként anyám is, majd én is keserves kínok között jöttünk a világra. Anyám esetében a korai magzatburok-repedés és a szülési fájdalmak elmaradása perfúziós szülésbeindításhoz és szinte császármetszéshez vezetett, míg végül a féltucatnyi orvosi káder kíséretében a “szakképzett” szülésznők préseltek ki a hasából, miközben az orvosok össze-vissza vagdosták édesanyám egész “gáttájékát”. Természetesen egy ilyen megalázó, traumatikus élmény következményeként a tejelválasztás sem indult be normálisan, engem is befertőztek a sterilizált pelenkázás ellenére, majd a kórházból hazakerülve, a jóindulatú védőnők szakszerű tanácsai és ellenőrző hadjáratai egyenesen az idegösszeroppanás határáig kergették a fiatal kismamát.
Mindezt csak azért írtam le ennyire részletesen, hogy párhuzamot vonhassak az én születésem és a lányom születése között. Ez utóbbi ugyanis teljesen természetesen, úgymond “komplikációmentesen” zajlott le, akárcsak az azt megelőző magzatkihordás és az utána következő “gyermekágyas” állapot, amelyben nem is létezett semmiféle gyermekágy. Sőt: már a kezdet kezdetétől a magam erejéből másztam át minden alkalommal az emelt sátorbejáraton és mindenféle asszisztencia nélkül jártam ki az erdő fái közé természeti szükségleteimet elvégezni. Táplálékomat is a többiekkel együtt, a tábori tűzhely mellett ülve fogyasztottam el. Annak ellenére, hogy édesanyám képtelenné vált a szoptatásra és várandós állapotom beállta előtt nekem is alig látszó kicsiny melleim voltak, most három gyermeket is el tudnék látni anyatejjel. Pedig egy ilyen komplikáltan szülő anya leányaként mindez lehetetlen kellett volna legyen, amennyiben valóságosnak fogadjuk el a biológiai örökléstan és a fajelmélet ide vonatkozó kinyilatkoztatásait.
Hogy a biológiai örökléstan az én esetemben csődöt mondott, a Szilárd nyugodt, fegyelmezett, de bensőséges szeretete és az én pozitív lelki-szellemi alapállásom mellett és a megfelelő táplálkozás mellett, annak is köszönhető, hogy tudatosítottam már a várandós állapotom kezdetén a magzatnak és az anyának az életét veszélyeztető komplikációk valóságos, mentális okait, amelyek a tudattalanban lerakódott örökletes életromboló programok következménye. A legtöbb szülési komplikáció abból adódik, hogy a tudattalanjába lerakodott negatív képzetek miatt, a szülő nő nem tud harmóniába kerülni az anyaság, az életadás, a létről való gondoskodás egyetemes őselvével, amelyet az asztrológiában a Hold princípiuma testesít meg. Vagyis tudattalanul fél az anyasági állapottól, bizonytalan az anyai, a családi helyzetében, bizonytalan a párkapcsolata stabilitásában, fullasztónak érzi az adott családi körülményeit, kényszerűnek a házasságát és így tovább. Ezen negatív érzés- és gondolatminták következményeként aztán természetesen jelentkezni is fognak a fizikai szervezetben már a várandós állapot kezdetén vagy csupán a szülés beindulásának, lezajlásának során, azon különböző komplikációk, amelyek esetleges fellépésétől való félelmükben a kismamák az orvostudományhoz menekülnek. Aztán rendszerint be is idézik azokat szép sorjában maguknak tudattalan teremtő képzelőerejük, imagináció képességük (amelyről sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány nem akar tudomást szerezni) segítségével. Ráhangolódnak az orvostudomány és a modern, civilizált ember negatív hitére jellemző “sose lehet tudni”- mentalitására, átruháznak az orvosra, a korházi személyzetre és a korházi gépekre minden felelősséget (szabad akaratuknak és egész személyiségük feladásának az árán is ) és mindezek következtében az “életmentő” orvosi beavatkozás szükségessé is válik. Mivel a véletlen nem létezik, hanem a minden ember saját lelki-szellemi struktúráján, személyiségén, vágyéletén, érzelmi-gondolati tevékenységén keresztül is megnyilvánuló, hatásukat mindenképp kifejtő egyetemes törvények hatásmechanizmusa , senki (főként az anyaság princípiumát a legközvetlenebbül, saját fizikai testén keresztül is átélő nő) se lehet kiszolgáltatottja sorsának , a “véletlennek”, hanem csupán a benne rejlő feltáratlan tudattalan tartalmaknak, destruktív programoknak, amennyiben nem tudatosítja és nem oldja fel azokat Ez a tudatosítás épp olyan elengedhetetlenül fontos és eredményes lehet az olyan “problémás terhességek” esetén is, amelyre az orvosi szakismeret már eleve a császármetszést javasolja, sőt nem egy esetben a nőre kényszeríti, mint egyetlen ésszerű megoldást. A fellépő komplikációk, jellegük és súlyossági fokuk (a manapság egyre gyakoribbá váló császármetszés szükségessége) szerint tehát mindig a várandós vagy már közvetlenül a szülés előtt álló nőnek az anyaság lételvéhez való negatív, ellentmondásos viszonyulását tükrözik. Ezek a negatív viszonyulások, görcsök, ellentmondások, tévképzetek viszont felismerhetők, dekonspirálhatók és a tudatosításon keresztül feloldhatók azon személyes-kauzális önismeret segítségével, amelyet az asztrológia tesz lehetővé a személyi horoszkópok segítségével kimutatható destruktív mentális programok
és rejtett diszharmonikus személyi tulajdonságok feltárásával.
De vizsgáljunk meg néhány szülési komplikációt. A leggyakoribb ilyen probléma a korai burokrepedés és a magzatvíz elfolyása, amely az esetek többségében a kitolást serkentő-elősegítő fájdalmak megszűnésével folytatódik, majd mesterséges perfúziós szülésbeindítással és rendszerint császármetszéssel ér véget, amennyiben az injekciók hatására beindított vajúdást nem követi tágulás és a begyógyszerelt, kétségbeesett szülő nő képtelen kinyomni a magzatot vagy akár eszméletét is veszti. Ez a komplikáció rendszerint az olyan nők esetében jelentkezik, akik leendő anyaságukat rengeteg szorongással, gátlással, kétellyel, bizonytalansággal, aggodalommal, sőt nemegyszer a magzatelhajtási vágy, vagy akár a konkrét kísérlet emlékének a tudattalanjukba lefojtott bűntudatával fogadják. Azoknál, akiknél a személyes felelősség elhárítása által létrejövő belső félelmek, a lelki éretlenség, a gyenge személyiségtudat következtében a szülési aktus felvállalására nem érzik képesnek magukat a szüléshez náluk jobban értő szakemberek “segítsége” nélkül, vagyis azon kompetens és “felelős” személyek nélkül, akik átveszik tőlük a szülés felelősségét. A magzatvíz korai elfolyása tehát a várandós nő feszült, görcsös, szorongó lelki-szellemi állapotával áll kapcsolatban, tükrözve azt, hogy az illető nő nincsen harmóniában a Hold princípiumához analogikusan kapcsolódó Víz-elemmel, vagyis nem tud oldottnak, ellazultnak, nyugodtnak lenni és többé már nem ura érzelmi átéléseinek, hangulatainak, lelki érzékenységének.
Meghatározó ugyanakkor az ilyen esetben és főleg, ha a vajúdási vagy tágulási folyamat hirtelen lelassul vagy teljesen leáll, a saját anyaságához való negatív, ellentmondásos viszonyulás mellett az illető nőnek az élettársához, családjához való negatív, ellenséges, vagy szorongásos viszonya. Ugyanis amennyiben maga az apa vagy valamelyik családtag (főként a saját édesanyja) elutasítja, támadja a gyermeket, a tisztázatlan konfliktusok problémássá teszik a szülési folyamatot.
Szüléskor a nőnek a tudattalanjába bevésődött, saját születés-élménye, annak az emléke is feltör, aktiválódik és feldolgozódik, különösen az első gyermekszülés esetén. Ezek a tudattalanból feltörő, nem fizikai indíttatású fájdalom-görcsök, a szülés végső aktusa előtt is jelentkezhetnek, ami szintén “elnémítja”, elhalasztja egy kis időre a szülési folyamat előrehaladását. Ezeknek a többé-kevésbé intenzív fájdalommal is járó, inkább irracionális félelem-görcsökben jelentkező, tudattalan emlékeknek a feldolgozásához-feloldásához szükséges időtartam esetről-esetre, bocsánat: személyenként különbözik. Ezek elmúltával viszont ( és ez lehet néhány perc vagy több óra annak függvényében, hogy mennyire nyugodtak, bizalomkeltők, bensőségesek, meghittek, barátságosak a szülés körülményei, a szülésnél segédkező, vagy abban résztvevő személyek -de elsősorban a leendő apa magatartása, viszonyulása, támogatása, együttműködése a legmeghatározóbb!) a szülés folyamata visszaáll a természetes, normális, folyamatába, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül. Azaz visszaállna, hogyha hagynák! Mert többnyire nem hagyják és különböző görcsoldó-zsibbasztó, fájdalomcsökkentő injekciókkal, a “szülés-vezető” urak és hölgyek még jobban összezavarják a növényi állapotra lesüllyesztett szülő anya szabad akaratát, elveszik a maradék józanságát és a fizikai erejét. Természetes, hogy ezután már csak a szülésznők (és sokszor a takarítónők) haspréselési technológiája és a fogóval való fejtől húzás művelete menti meg a helyzetet, a “szükséges” gátmetszéssel egybekötve.
A magzatnak a méhen belüli rossz elhelyezkedéséből vagy a köldökzsinór helyzetéből adódó komplikációk szellemi gyökere (tehát nem csupán fizikai-alkati rendellenessége!) szintén visszavezethető az anyasággal kapcsolatos tévképzetekre, irracionális félelmekre, gondolkozási mintákra. A nyakra tekeredő köldökzsinór, amely a születendő gyermek életét fenyegeti, egyértelműen utal az anya tudattalanjában működő életellenes mentális programokra, amelyek a magzatkihordás ideje alatt is befolyásolták annak a gondolatait és gyakran eltöltötték a saját éltére és a magzat életére vonatkozó, irracionális veszély-képzetekkel, halál-információt tartalmazó gondolatképekkel. Az ilyen, a magzat-gyermek és az anya életét veszélyeztető “véletlen” körülmények, minden esetben a Skorpió napjegy által megtestesített spirituális megszüntetési (halál) és újjászületési - megújulási programra utalnak az anya és a gyermek aurájában, amit egy komolyabb asztrológiai konzultáció alkalmával, vagyis egy asztrogramm elemzéssel előre fel lehet deríteni és annak tudatosításával és a megfelelő mentális magatartás (erkölcs) felvételével - gyakorlásával fel lehet oldani (megelőzni a fizikai “komplikációt”). Az én Ascendense is a Skorpióban áll, a Nap és a Hold által kegyetlenül támadott Uránusszal szorosan az Ascendens mellett. A Medárd Ascendense szintén a Skorpióban áll és a Skorpiónak megfelelő VIII. házban, az asztrológia által a halál és az újjászületés házában is van egy bolygója. És ez természetes is, az enyémhez hasonló családi “hagyományok” esetében. De mivel a férjem által három évvel korábban elkészített horoszkópom segítségével tudomást szereztem ezekről a Skorpió jellegű programokról, karmikus meghatározottságaimról, ennek megfelelően a spirituális megújulási-újjászületési “kötelességeim” teljesítéséhez jóval a gyermek fogantatása előtt hozzáfogtam. Ezért olyan, humanista szemszögből kegyetlennek tűnő fizikai figyelmeztetésekre mint a köldökzsinór előesése nyakra való tekeredése, vagy a magzat koponyájának a szülő csatornába való beszorulása, már nem volt szüksége egyikünknek sem.
Az oly sok nyomorúságot és egészségi komplikációt okozó méhen kívüli terhességnek a mentális oka az, hogy az illető nő, gondolatai, vágyai és képzelete szintjén nagyon ritkán van csak a helyén térben és időben. Vagy a múltban időzik gyakran, annak elmúlása fölött szomorkodva, azt idézve képzeletébe újra-meg újra, vagy a jövőbe képzeli magát, onnan várva valamiféle csodás segítséget a jelen problémáinak a feloldására, vagy éppenséggel félve gondol a szerinte semmi jót nem ígérő jövővel szembe. Az ilyen ember (nő) természetesen térben sincs otthon a képzelete és vágyai szintjén és mindig más élethelyzetekbe képzeli magát, más szereplőkkel: jobb családtagokkal, kedvesebb és megértőbb munkatársakkal, jobb és szeretőbb, gyöngédebb, stb. élettárssal. És ami a legfontosabb a mi témánk szempontjából: szeretkezés közben is más dolgokra, másokra - másra gondol, vagyis a legfontosabb életeseményei közben sem létezik a helyén csak fizikailag. A méhen kívüli terhességgel a tudattalanja ezt az állandósuló helyen kívüliséget képezi le, azt jeleníti meg a fizikai testében. Egyértelmű és logikus, hogy azáltal, hogy a mai orvoslási technika segítségével megmentik egy ilyen veszélyeztetett anya életét sőt: olyan esetek is vannak, amikor a gyermeket is sikerül megmenteni, ezáltal csak a téves program fizikai megvalósulást tartják életben, de az ősök (ős anyák) által valahol célt tévesztett (elvétett) életforma, életút mentális programját, vagyis az igazi okot nem oldják fel és nem szüntetik meg. Ezért a következőkben meg fognak ismétlődni e rendellenes komplikációk.
A farfekvéses magzat-elhelyezkedés mentális oka hasonlít a méhen kívüli terhesség okához. Fizikai dimenzió szintjén ez akkor jelentkezik amikor a szülés beindulásakor sem fordul természetes fejfekvési pozícióba a magzat, tehát az anya lelkileg (tudatilag) háttal áll a szülés aktusához, vagyis még felkészületlen a szülési folyamatokra, vagy nem tulajdonít annak megfelelő lelki-szellemi fontosságot, nem figyel eléggé önmagára, megváltozott szellemi állapotainak jellegére, minőségére és természetesen a magzatára.
De az is lehet, hogy valami más, általa tudott és számára fontos dolognak, jelenségnek, személynek fordít hátat tudatosan. Valaminek háttal áll. Nem akarja azt befogadni lelkébe, nem akarja magához közel engedni, nem akar foglalkozni vele és ezért képletesen hátat fordít. Az anya személyi horoszkópja elemzésével meg lehet keresni és pontosan rá lehet mutatni arra, hogy mi is az, amivel az anya nem akar foglakozni, mi az a számára igen fontos információ-rendszert tartalmazó helyzet, vagy ki az a személy, akit nem akar a lelkébe -a tudatába!- beengedni. Amennyiben az elfogadás, vagyis a szembefordulás megtörténik, megfelelő fizikai mozdulatok és pozícióváltások (torna) segítségével a magzatot rá lehet vezetni, hogy ő is úgy forduljon, ahogy mindkettőjüknek előnyösebb és természetesebb.
Az európai racionális-humanista fogyasztói koncepciókra épült társadalmakban egyes nők számára a egyedül várandós állapot jelenti a lehetőséget arra, hogy személyük a környezet, a családjuk, élettársuk figyelmének középpontjába kerülhessen, tehát hogy az addig rejtett vágyaikat és rejtett hatalmi ambícióikat kiélhessék a környezetükön, más nők képzeleti és érzésvilágában viszont ténylegesen teherként és korlátozó állapotként jelentkezik a várandós állapot, amelytől szeretnének minél hamarabb megszabadulni. Mindkét esetben tudattalanul küzdenek a szülés gondolatával. Előbbi esetben elutasítják a várandósági állapottal járó kivételes “előjogoktól” való lemondást, a második esetben viszont akik várják, hogy az őket fizikai mozgásukban korlátozó és a férfiaktól ennyire látványosan és érzékelhetően megkülönböztető fizikai állapotuk megszűnjön. A túlhordás és a koraszülés komplikációi erre a ( természetellenes helyzetfenntartási vágyra és szintén természetellenes helyzet megszüntetési vágyra, türelmetlenségre utaló) diszharmonikus viszonyulási formákra vezethetők vissza, vagyis koraszülésnél inkább elutasítja, menekül az anyaságtól, míg túlhordásnál belékapaszkodik, szeretné magában visszatartani a magzatot az illető nő.
A köldökzsinór előesése, nyakra csavarodása vagy súlyosabb esetekben akár a teljes elzáródása, megbogozódása ismét valamiféle rossz viszonyulást, belső görcsöket, gócpontokat tükröz, mégpedig nagyon is szuggesztív módon: a magzat nem kap levegőt, fulladozik, vergődik, megszűnik a vér- és oxigénellátása. Ugyanilyen “fullasztó” helyzetként éli meg az anya is mind a párkapcsolatát - házasságát (szülőkkel, rokonokkal való közös házban, közös udvarban való együttélését) mind pedig a saját anyaságát. Inkább feladja és nem odaadja magát az anyasági-élettársi szerepnek, megbánja a házasságát vagy kételyei vannak az anyává válással kapcsolatosan, stb. A magzatszurkos magzatvíz szintén szuggesztív és “maga helyett beszélő” komplikáció: a magzat bekakált a magzatvízbe, tükrözve az anya szorongásait, irracionális félelmeit, vagyis azt, hogy az anya nagyon “be van tojva”. Egyik barátunk Magyarországon élő unokatestvéréből kellett hét hónapos magzat-korában sürgősen kioperálni a kisfiát mert nagyon megijedt, amikor megtudta, hogy milyen komplikációk adódhatnak abból, hogy az ő vérképlete RH negatív és a férjéé RH pozitív. Természetesen hónapokig tartó perfúziózás, inkubátorozás és az idiotizmus határait érintő, mániákus sterilizálás lett mindennek a következménye. Így kerültek az orvostudománnyal függőségi viszonyban mindketten talán egy egész életre.
Anyanyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, szókapcsolatokkal, szavakkal, amelyek egytől-egyig valamiféle metafizikai igazságot, törvényszerűséget, lényegi, analogikus összefüggést tartalmaznak. Érdemes elgondolkodni például a “szorongás” és a “szorulás” szavak közötti analogikus kapcsolaton. Annak az embernek van szorulása, aki tudattalanul szorong valamitől, képtelen megemészteni valamilyen információt, sokat rágódik, töpreng a nehézségein és képtelen az új információk befogadására, a belé nevelt, vagy az általa szerzett vallásos, vagy tudományos rögeszmék, babonák, a régi szokások, fantazmagóriák, rögeszmék, koncepciók, elavult, lemerevedett gondolkodási- cselekvési minták, kapcsolatok elengedésére. Ugyanilyen szuggesztív a “terhesség” kifejezés, amely jelzi, hogy a gyermekáldás helyett egy újabb terhet visel az illető nő, mint ahogy manapság tehernek, nehézségnek érez a külső boldogságban, tudományos-gazdasági jólétben, könnyítésekben gondolkozó ember minden olyan tapasztalatot, amely belső erőfeszítéseket, belső megfordulást, a megismeréssel, szellemi tágulással járó természetes fájdalom-érzéseknek a tudatos felvállalását igényelné részéről az igazi önmegvalósítása, spirituális fejlődése, tudatosodása érdekében. Egy egész civilizációt (tudományt és annak megfelelő intézményeket) építettünk fel a szellemi fejlődésünkhöz szükséges figyelem-felvonó, figyelmeztető jellegű fájdalmak megszüntetésére, azok kicselezésére és az eredményeket meg lehet nézni: minél több a fájdalommegszüntető technika és módszer, annál több a fájdalom és a minden fantáziát felülmúló szenvedés. A mai szülészeti “klinikai komplikációk” hetven százalékához úgy jutottunk el, hogy a múlt század végén és a század elején az orvostudomány kezdte alkalmazni szüléseknél is a zsibbasztókat, a fádalom-szüntető injekciókat. Ennek az lett a vége, hogy a nőket -persze az ők akaratukkal és hozzájárulásukkal, sőt: kifejezett óhajukkal- megfosztották a természetes és egészséges szüléshez elengedhetetlenül szükséges érzékelési képességüktől, vagyis az egyetemes teremtésben való, éber közvetlen és tudatos részvételi képességüktől. A női szervezetnek ez a szentségtelen megzavarása vezetett nem csak a ma oly természetes előszeretettel gyakorolt gátmetszéshez, hanem a gyermekeknek az anyjuk hasából történő mesterséges kipréseléséhez és a szülészeti fogóval való kiráncigálásához, hanem az összes ma már szükséges rosszként elkönyvelt művi beavatkozáshoz.
De hogy eredeti témakörömhöz, a szülés során adódható komplikációkhoz visszatérjek, a továbbiakban a császármetszés metafizikai eredetét fogom megvizsgálni, hiszen a korábban említett komplikációk többségükben ezt az orvosi beavatkozást alkalmazzák. De ezen természetellenes műtét segítségével szeretnének fájdalommentesen, saját erőfeszítésük nélkül átesni a szülésen azok a nők is, akik mit sem tudva a hosszú távon és ezért nem észlelhető szellemi-lelki visszahatások mechanizmusáról, tudományosan -és így mindenképp időnap előtt-, előre “beprogramáltatják” maguknak a teremtésben, a létről való gondoskodásban és végső soron az Abszolútummal való kollaboráció aktusát. Több spirituális információnk van róla és magam is tanúsíthatom, hogy a szülés folyamata nem egy hosszas kínszenvedéssel és majdnem kibírhatatlan fájdalmakkal járó, szükséges rossz, amin túl kell esni, ahhoz, hogy a baba megszülethessen, hanem minden nő számára a legnagyobb fejlődési, önkiteljesítési lehetőség, amennyiben azt az illető nő teremtő- képességének, éberségének, felelősségének és szabad akaratának teljes birtokában igazi Fényben és Szeretetben éli át. A császármetszés tehát olyan nők esetében következik be, akik nem áldott állapotban vannak, hanem csak egyszerűen “terhesek”, mit sem tudva arról a hatalmas erőről, amely a létteremtési aktus során, de már a várandósági állapotban jelen van bennük. Ennek az erőnek a megtapasztalásától van megfosztva a klinikai szülésen “áteső” nő, de főként az, akin császármetszést hajtanak végre. Az áldott állapot azt jelenti, hogy amennyiben a várandós nő, minden kétséget kizáró, igazi szeretetben fogadja a születendő gyermekét, az egyetemes törvények “oltalmát” és “gondviselést” élvezheti mind a magzatkihordás, mind a szülési aktus során, vagyis hozzájut mindazon szellemi- lelki- anyagi értékekhez, amelyek a saját és a magzat szellemi-lelki-testi egészségéhez szükségesek. Természetesen ez azt jelenti, hogy tudatos erőfeszítéseket tesz a tudattalan destruktív programjainak megismerésére, dekonspirálására és feloldására, a tudattalan szellemi- lelki meghatározottságainak tudatosítására, az anyaságával kapcsolatos félelmeinek, egoista elvárásainak, számításainak, öncsalásának a leleplezésére és ami a legfontosabb: a szexuális életének, párkapcsolatának a harmonizálására, kiteljesítésére, rendezésére. A tudományos “terhesgondozás” a szexuális élet gyakorlásáról próbálja lebeszélni az előrehaladott várandóssági állapotban lévő nőket “a magzat épségének érdekében”, nem akarva tudomást szerezni a Nemek törvényéről, amely szerint az ember (a férfi és nő) számára a Fény és Szeretet folytonos áthatolása, a szexuális aktusban konkretizálódó kiegyenlítődési lehetőség, vagyis a szeretőségi minőség az elsődleges. Nem kíméli magát fölöslegesen, nem kényeskedik és nem érzékenykedik, nem kíván “terhesi” előjogaival élni (visszaélni!), nem aggódik a jövőért. Nem hamis szeretettel, nem érzelegve - spekulálva, nem jövő bebiztosítási görcsökkel várja a gyermekét és főként nem azért, hogy azzal a szétomló házasságát megmentse vagy hogy férjet fogjon magának. Annak következtében, hogy egy leendő anya fölöslegesen kíméli magát, fél a fájdalomtól és az igazi erejével arányos erőfeszítéstől és ezáltal (is) ellustul lelkében, képtelen lesz szellemileg tágulni, nyitni, egyetemes szeretettel, teljes hittel és bizalommal odaadni magát az anyasági állapotnak, diszharmonikus, a Nyilas uralkodó bolygójával, a Jupiterrel kapcsolatos morális, szellemi-lelki nyitási-tágulási nehézségre utaló fizikai nyitási elzáródás léphet fel a szülésénél. Ez a mai gyakorlatban császármetszéshez vezet, amely egyáltalán nem tekinthető normális aktusnak. Sőt: egy hatalmas sokkot jelent nemcsak a női fizikai szervezet számára, ami csak azt jelzi, hogy nőiségében, emberi öntudatában, egész anyai lényében alázza meg az isteni teremtő képességétől megfosztott vagy önkéntesen arról lemondó, a rolófájdalmak tudatos elszenvedését nem vállaló, a könnyítés érdekében a teljes kiszolgáltatottságot választó személyt. Mindez megmagyarázza számunkra azt, hogy a császármetszés után, de egyáltalán bármiféle (főleg a mesterségesen beindított) klinikai szülés után miért esnek lelki depresszióba és miért válnak képessé sokkal később a szoptatásra azok a nők, akik helyett tulajdonképpen a szülész-orvosok szülik meg a gyermeket. (Egy császármetszéssel gyermekeit a világra hozó-hozató Magyarországi ismerősünk kórházi kórlapjának zárójelentésében, a valóságnak megfelelően, többes szám egyes személyben szerepel az aktus leírása: “szültük”! - És természetesen a szülész orvos írta alá! Az is szorosan a témához kapcsolódik, hogy az illető nő a Nyilas jegyében született. Mivel a Nyilasban álló napja diszharmonikus fényszögeket kap a Jupitertől, a Marstól és a Szaturnusztól, ő ténylegesen nyitási és odaadási képtelenséggel küszködött egész felnőtt korában. Állandó fölösleges szorongásai, aggodalmaskodásai, irracionális szégyenlősége, igazságtalan és alaptalan kritizálási hajlamai következtében soha nem volt szexuális orgazmusa, annak ellenére, hogy csodálatosan szép, megtermett nő és polgári értelemben harmonikus házas életet él férjével és két nagyra nőtt, de lelkileg igen összehúzódó, introvertált, szégyenlős fiával. ) És ez természetes, hiszen hiába gondolja racionális eszével azt a mesterségesen szülő nő, hogy minden rendben van, amikor legbensőbb női lényege, anyai-teremtői tudattalanja elhallgathatatlanul lázadozik benne és nagyon nehezen dolgozza fel azt, hogy egy ősrégi folyamat, ami kilenc, vagy nyolc hónappal korábban elindult benne, nem ért véget, nem történt meg annak az igazi végkifejlete, elmaradt az a teremtési aktus, amire az egész szervezete, minden egyes sejtjével “be van rendezve”, amióta ember él a földön. Ahelyett egy megsértett (felmetszett) szervezet fájdalmait legyűrve, annak az összezavart természeti folyamatait, különböző élesztési módszerekkel serkentgetve kell kikísérletezze, hogy ilyen körülmények között képes-e még a szoptatásra, vagyis az anyai-szülői szerep első lépésére, a létről való gondoskodás legelső és legősibb (gyökerében szellemi) aktusára. Mi, annak ellenére, hogy a tudományosan beindított szülés után édesanyám képtelenné vált a szoptatásra, már jóval a szülés előtt tudtuk, hogy az én esetemben nem merülhet fel ilyen fajta meddőség kérdése.
Szilárd: Számítógépem jelzi, hogy a tizenkilencedik oldal végén járunk az eredetileg rövidebbre tervezett írásunkkal, ami nem lehet terjedelmes, nem csak azért, mert ezzel kedvét szegnénk azoknak akiknek nagyon fontos e szokatlan és meredek sorok elolvasása, hanem azért is mert az egyetlen jövedelmi forrásunkat képező asztrológiai tanácsadással és személyi horoszkópokkal szemben a húszadik század legvégén élő csíkszeredai és csíkkörnyéki felnőttek, de általában a romániai magyarok minden elképzelést felülmúlóan bizalmatlanok amiért mi, például az intézményesített egészségüggyel és a jól kereső nőgyógyászokkal szemben, semmiféle sokszorosítási lehetőséggel, de még csak az alkalmi sokszorosításhoz szükséges minimális anyagi alapokkal sem rendelkezünk.
Miközben e sorokat írom, Emőke szoptatja a diszharmonikus Marsához méltóan mohó és követelőző Medárdát, akin nagyokat múlatunk, amiért mohósága következtében tikkadozva, értetlenül, de egy hetvenéves töprengő bölcshöz illő kifejezéssel figyel valahova, az édesanyja feje fölötti térbe. Természetesen róla, vagyis csak róluk: az új kisemberkékről kellene szóljanak a befejező rész sorai, de hát isteni törvény szerint nem lehet és nem is szabadna az újszülötteket az édesanyjuktól elszakítani. Ráadásul most már meg is érett a helyzet arra, hogy eláruljam azt, ami talán már a tanulmány első sorainak olvasása közben izgatta önöket. Azt tudniillik hogy, miért nem féltünk mi ott kint az erdőben, ahol a kislány született és ahol élete első hónapját eltöltötte, sem Emőkének sem az születendő gyermek befertőzésétől? Azért írok csak most erről, mert azt ami a bátorságunk -és semmiképp sem felelőtlenségünk!- alapjául szolgál, csak az az ember értheti meg és fogadhatja el, aki az előbbieket mind elolvasta. Többször esett szó az előbbiekben a Kiegyenlítődés, az Ok és az Okozat (Karma), a Teremtés (Mágia), a Rezonancia, valamint a Nemek törvényéről. Arról is, hogy a szüléseknek a sok esetben indokolatlan korai, mesterséges beindítása természetellenes és hosszú távon meghozza a negatív következményeit. Ugyanis ezáltal a Ciklus és a Ritmus egyetemes törvényét sértik meg a “szakemberek”. Ez mindössze hat törvény idáig. Az eddig nem említett hetedik törvényt, a Polaritás törvényét (a Kiegyenlítődés törvénye mellett) viszont pontosan a “fertőtlenítéssel” sérti meg az ember, vagyis, akkor amikor baktérium, gomba, vírus és más kórokozó-mentes körülményeket ( és tápanyagokat) hoz létre mesterségesen, megakadályozván ezáltal azt, hogy az emberi szervezet természetes szimbiózisban élhessen ezekkel az élőlényekkel és génstruktúrákkal, amelyek nem véletlenül kell épp ott legyenek ahol vannak a természetben és amelyekkel az emberi szervezetnek szüntelenül kapcsolatban kell állnia a Rezonancia, a Hatás és a Visszahatás (Ok és Okozat) törvényeinek az érvényesülési lehetősége érdekében.
A fertőtelenített helyekkel és tárgyakkal az ember megzavarja az egyetemes törvények érvényesülésének az összhatását, ami által megbontja és megzavarja a harmóniát nem csak a természeti környezetében, hanem saját biológiai szervezetében is. Például, a legnagyobb szamárság, egészségi okok miatt, vagyis a fertőzés elkerülése céljából, forralt, vagy pasztörizált tejet inni. Egy harmóniában élő embernek a szervezete nem csak képes semlegesíteni a bacilusok, vírusok, gombák, stb. negatív hatásait, hanem igenis szüksége van az azokkal való találkozásra, együttműködésre és az azokkal való megküzdésre! És ezen van a hangsúly: szükségünk van a küzdelemre a Mars által jelképezett őserővel analógiában álló Polaritás törvénye hatására és ez a küzdelem az életben maradásunk legelső feltétele, már első lélegzetvételünk pillanatától kezdve. És mert nem hiába tisztelték Istenekként ezeket a törvényeket az archaikus népek: a Polaritás törvénye úgy érvényesíti hatását, úgy bosszulja meg magát, hogy a sterilizált helyek közvetlen szomszédságában, a sterilizált szervezetek közvetlen közelében felduzzasztja, meghatványozza azon, a tudomány által kórokozónak nevezett élőlények, génstruktúrák számát és erejét, ahonnan és amelyből azelőtt eltávolítottuk, kiirtottuk (kipucoltuk). A kórházi ember fogja magát és miután az újszülöttről kegyetlenül lemossa és lekaparja a természetes védő pajzsot jelentő magzatmázat az újszülött bőréről, sterilizált pelenkába csavarja, a halálra rémült csecsemőt. Egy ilyen ésszerű eljárás nyomán, a világ legtermészetesebb jelensége, hogy az egy porszemtől is “befertőződhet”!
És mindez még csak a fertőzéseknek a fizikai oka és körülményei! De igazából csak az az ember fertőződik be fizikai szinten -és mivel a gyermek hét éves koráig az anyának a tudattalanját, vagyis a tudattalanjába leszorított, lefojtott konfliktusait, diszharmonikus lelki átéléseit képezi le az anyáénál információ-érzékenyebb szervezete, vagyis a betegségei által- aki szellemében és lelkében, vagyis öntudatában már fertőzött. Ezért természetes, hogy egy összezavarodott tudatú, szabad akaratától megfosztott nő és annak a gyermeke könnyen befertőződik, amikor olyan mesterségesen természetellenes (klinikai, vagyis hamis) információkat tartalmazó környezetben tartózkodik, mint például a Csíkszeredai kórház szülészeti osztálya, ahol állandó a zaj, a feszültség, a nők és az újszülöttek egymás nyögéseit, fájdalom-sikolyait és gyermeksírását kénytelenek hallgatni és ahol a szülő nőnek nem csak az orvosok, nem csak a szülész nők, hanem még a takarító nők is parancsolgatnak, az irracionális -egyenruhás!- öltözködési “rendről” és mosdási-fürdési szokásokról-lehetőségekről nem is beszélve.
A mentális fertőzések - fertőződések veszélye viszont nem szűnnek meg a szülészet mesterséges körülményeinek, lelki szempontból mindenképp egészségtelen médiumának az elhagyásával. Az újszülöttet nem az által védjük meg a fertőződéstől, ha csak “sterilizált” kezekkel, esetleg kesztyűkkel érünk hozzá és az édesapjának is “gázmaszkot” kötünk a szájára, ha karjaiba akarja azt venni! Az újszülöttnek, pontosan a fent leírtak értelmében nagyobb szüksége van a szülőkkel való természetes (közvetlen) érintkezésre - azok érintésére, mint gondolnánk! De csak a szülőkkel való közvetlen érintkezésre!
Egy metafizikai aforizma azt mondja, hogy az Úristennek fia van, de unokái nincsenek. A gyermek tehát nem a nagyszülőkhöz érkezik elsősorban, hanem a szülőkhöz és csakis a szülőkhöz. És egy gyermek nem mutogatni és csodálni való műtárgy és nem a felnőttek érzelgős szentimentalizmusa kielégítése érdekében létrejött élőlény, hanem egy jövendő felnőtt, akiben ott van az Abszolútum, pontosan úgy mint egy felnőttben. Ne tévesszen meg az, hogy nincs racionális értelme, mert olyan finom és érzékeny valóságérzékelő szervekkel és képességekkel rendelkezik, amilyeneket mi a szürke és korlátolt, tudományos racionalizmusunkkal már el sem tudunk képzelni. De vigyázat: ezek a szervek igenis érzékenyek, ami azt jelenti, hogy minden, általunk számon nem tartott asztrális és mentális információt felfognak, de sajnos a befolyásuk alá is kerülhetnek. Hát itt rejlenek az igazi fertőzési veszélyek: a szülők és az anya diszharmonikus lelki átéléseit, állapotait még képes bizonyos mértékben feldolgozni mert erre “be van állítva” már születésétől fogva: hiszen az anyja lelki-szellemi-kauzális struktúrájának megfelelő spirituális programmal indult el a földi létformák irányába és az annak megfelelő ellenálló erőkkel is rendelkezik. (Ez utóbbi ellenállási-programoknak a gyermekkorban történő intenziválódása miatt válik egy -egy gyermek, fiatal felnőtt korára az anyjának a tökéletes ellentétévé!). Azonban egy alkoholista, vagy éppenséggel absztinens de hatalmi ambícióktól, vagy más diszharmonikus lelki átélésektől áthatott nagymama, nagytata, nagynéni-nagybácsi, ismerős, rokon, stb. asztrális és mentális kisugárzásait már nem dolgozza fel olyan könnyen és ennek jeleként befertőződik a gyermek.
Nem véletlenül mondjuk azt, amikor egy-egy vallásos szektába, szélsőséges politikai pártba beálló fiatal belép, hogy megfertőzték. A fertőzés és a fertőződés mindig spirituális és mentális szinteken kezdődik és a fizikai fertőződés csupán ennek a következménye (materializálódása). Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nagymamákat és a rokonokat ki kell zárni és tiltani a gyermekszobából, hanem azt, hogy a legegészségesebb viszonyulás egy csecsemőhöz, ha minél kevesebbet zaklatják, zavarják ellenőrizetlen lelki-szellemi átéléseikkel (gyönyörködéseinkkel), még akkor is, ha meg vannak győződve arról, hogy a hozzá való érzelmi közeledésük, az érte való aggódásuk, a legtisztább és legszentebb nagyszülői, vagy rokoni szeretetünk kifejeződése. Medárda teljesen nyugodt volt amíg a diszkrét metafizikus baráti körben tölthette napjait kint a hegyen, ahol erdőszéli tehénitató vályúban fürösztöttük meg először az életében (és ott fürösztgettük még több ízben...), de három napig zsémbelt és néha hisztériásan is felsírt egy ilyen, több órásra sikeredett dédszülői és nagyszülői “szeretetben fürdetés” után. Ez utóbbi viszont nem jelentett számára fertőzéses veszélyt, mert a támadott Oroszlán Nappal és Holddal és az otthon és a család életterületén álló Halak-sárkányfarokkal rendelkező, tehát általános nyugalmából a családja által igen könnyen kibillenthető Emőkével mindjárt, azonmód dekonspiráltuk, hogy igazából mi is történt, hogy mi is zajlott le aurák szintjén - de főképp az ő aurájában- a szeretetnek képzelt bűntudatuktól meghatódott rokonság meglátogatása közben. Sikerült azt elérni ugyanis, hogy ne azok az emberek jöjjenek a gyermek és az anya otthonába, akik hatalmi gőgjükben és (“jót akaró”) vak ambícióik kielégítetlensége miatti bosszújukban, házasságkötésünk után kitagadták Emőkét a családból, mert nem tett eleget azon parancsuknak (!), hogy kapartassa el a gyermeket. A legfontosabb tehát nem a steril (élet nélküli) környezet létrehozása és az újszülött mellett tartózkodó felnőttek leheletének megszűrése gézmaszkokkal, hanem a szülők megrendíthetetlen hite a gyermekük épségében és egészségében már fogantatása tudomásulvétele pillanatában! Sőt már azelőtt. Nekem igen erős eltökéltséggel kellett szembenéznem saját irracionális szorongásaimmal és ezáltal kitisztítanom a tudattalanom legmélyebb rétegeiből a horoszkópomban első látásra szembeötlő anyaság ellenes programokat. Ugyanis az én Holdamat hét (!) különböző bolygó támadja, ami annak köszönhető, hogy az én “családi krónikám” is telve van az Emőkéhez hasonló drámai (életellenes) eseményekkel és az én fogantatásom és születésem is csupa lelki zavarok és abszurd fizikai beavatkozások közepette történt. A rokonaink és ismerőseink félelmeire és érzelmeire, akárcsak a saját lelkivilágunkra nem köthetünk gézmaszkokat!
Hát ezért nem törődtünk mi a fizikai fertőzés-veszéllyel és ezért nem féltünk a szülés közben előállható komplikációtól. Mi a személyi felelősségtudatunkba és a természet rendjébe felelőtlenül be nem avatkozó, de mindennel szembenéző, mindennel számoló szeretetünkkel védjük a fertőzéstől gyermekünket. Ez azt jelenti, hogy nagyon figyelünk a saját lelkivilágunkban előállható fertőzés - gócokra (zavarokra) és amint azokat felfedeztük, erős tudatosítással, bátor szembenézéssel oldjuk fel, nem szeretetnek hazudott érzelgősséggel és aggodalmas tudományoskodással. Nem védekezéssel és nem elhárítással. Mert megtanultuk már azt, hogy a létet szabályozó egyetemes törvényeknek az egyénre gyakorolt hatásait felelőtlen, “tudós” beavatkozásokkal meg lehet zavarni, és be lehet mocskolni, de elfojtani - sterilizálni nem! A természetet ugyanis nem védeni kell, hanem hagyni kell, hogy zavartalanúl végezhesse el a dolgát, úgy ahogy tökéletesen elvégezte és végzi tovább is a dolgát a Medárda és a többi gyermekünk esetében.
Emőke: Amíg a tanulmány e második, gyakorlatibb részét írom, itt pihen a számítógép melletti ágyon Medárd ide-oda forgatva a magzatmáz lekaparásától megkímélt fejét, keresve a számára az egyetemes lét egységével és harmóniájával való közvetlen kapcsolatát jelentő és a létfennmaradásához szükséges szellemi-lelki-fizikai táplálékot biztosító anyai kebel nyugtató érintését. Ő nem csak EGÉSZ-séges, de nyugodt emberke is, annak ellenére, hogy a világra csusszanását követő másodpercekben, nem csak a fizikai fájdalom által kiváltott, hanem a fizikainál mélyebb létszférákból feltörő, fizikai léten túlról eredő fájdalmas erő nyomására, anyai lényem legmélyebb zugaiból kiáramló háromszoros sikolyommal egy kicsit megijesztettem.
Erről viszont mindjárt a Zend Aveszta azon része jut eszembe, amely szerint az emberiség őskorában az anyák fájdalom nélkül hozták világra a gyermekeiket, vagyis, szószerit idézve az iráni szentkönyv szavait: “amikor a nők a gyermekágyban még nem kínlódtak”. Az egyetemes egységtudat, az Abszolútummal való teljes kollaboráció képességének birtokában ugyanis a szülő nő egy egészen “rendkívüli”, a hétköznapi valóságérzékeléstől eltérő, úgymond, “felfokozott” tudatállapotba kerül, amelyben képessé válik a Felettes-énje, éber nappali tudata, valamint a tudattalanja közötti kommunikáció megteremtésére, a tisztánlátásának kiteljesítésére. Persze csakis olyan mértékben, amennyiben kauzális önismerettel és az ezzel együtt járó egyetemes felelősségtudattal vesz részt anyává válásának különböző folyamataiban. A fizikai fájdalombíró képesség is sokkal fokozottabbá válik ezért a szülési aktus során, a fizikai szervezet hormonálisan adagolja a szülési fájdalmak erősségével párhuzamosan a természetes “fájdalomcsillapítókat”( törvénytelen tehát ezt a folyamatot mesterséges érzéstelenítő szerekkel összezavarni!) annak érdekében, hogy a szülő nő intuitív módon követhesse és rányithassa a szülés különböző fázisait. A tudományos valóságlátás térhódításával azonban a mai nők azzal a téves elképzeléssel szolgáltatják ki magukat a klinikai környezet személytelen gépezetének, hogy maguktól, saját erejükből képtelenek lennének uralni a fizikai szervezetükben lezajló folyamatokat, mit sem tudva a szülés univerzális - szellemi vetületeiről. A fizikai fájdalom valójában nem egy orvosilag kiküszöbölendő kellemetlen tényező, hanem a teremtés megnyilatkozása a fizikai szervezetben, amely lehetővé teszi azt a felfokozott, egész lényünkkel átélhető transzcendentális tudatállapotot amely, kellő egyetemes felelősségtudattal társulva, a szülő nő gyökeres átalakulását, szellemi-lelki-testi újjászületését hivatott elősegíteni. A létezés egyetemes teremtési folyamataiba való közvetlen részesülés élményének a megtapasztalása megmarad és egy új erőként állandósul a szülés után. Ennek az élménynek az elmaradása miatt jelentkezik a mesterséges szülés utáni depresszió, a pszichikai “hullámvölgy”, amelynek a gyökere nem a hormonális változásokban keresendő tehát, hanem e beavatás-élmény mesterséges elfojtásában.
Ki tudja, a női-anyai tudattalanomban felgyülemlett bűntudatok szálán visszamenve, hány anya-generáció fájdalmas szülésének a traumatikus emlékét kellett nekem is véglegesen belesikoltanom a Bakó-nyakai erdő csendjébe? Azért véglegesen, mert a szülésre való tudatos metafizikai-asztrológiai felkészülésemnek köszönhetően én már nem adtam át ezt az örökölt bűntudat-csomagot a lányomnak. A szülésre való felkészülésem legfontosabb elemeit és mozzanatait ugyanis nem a baba-kelengyék beszerzése és nem a várható komplikációkkal való megismerkedés, az azoktól való rettegés képezte, hanem a szüleimtől, a nagyszüleimtől és a déd-szüleimtől örökölt és az én tudattalanom legmélyebb rétegeibe azoktól átkerült, ott lappangó összes negatív programoknak a teljes felderítése és tudatosítása révén történő feloldása, meghaladása.
A családi “krónikát” fellapozva tudomást szereztem ugyanis nagyanyám, édesanyám fogantatásának, születésének és gyermekkorának, neveltetésének a körülményeiről. Így már sokkal érthetőbb volt számomra édesanyám természetellenes, hogy ne mondjam abszurd viselkedése és hozzám való viszonyulása fogantatásomtól születésemig. Dédnagyanyám ugyanis a nagynénje iránti jóindulatból, aki kényelmi megfontolásokból nem akart saját gyermeket szülni, egyszerűen örökbe adta annak a harmadik “éhes szájat”, vagyis nagymamámat, aki később a gazdag mostohájától mindent megkapott csak anyai szeretetet nem és aki mindezek következtében sem magát, sem a környezetét, de még gyermekeit sem tudta igazán szeretni! A rosszul megélt anyaság destruktív programja anyámnál folytatódott, aki szintén “pluszban volt” és ráadásul fiú helyett, “lánynak született”. Ugyanakkor tudattalanjába átkerültek nagyanyám későbbi abortuszai is, és (ön)romboló hajlamai, amelyek hatására aztán többször kísérelt öngyilkosságot elkövetni. Átörököltem továbbá anyám fogantatásommal, kihordásommal és megszülésemmel kapcsolatos szorongásait, bűntudatát, kétségbeesett elhajtási (gyilkolási) kísérleteit, arról nem is beszélve, hogy családi, párkapcsolati és hivatásbeli problémái miatt négy hónapig nem is akart tudni várandós állapotáról. Vagyis mentális szinten engem fojtogatott.
Persze mindezen családi hagyományként anyáról-leányra átszármazó életellenes átélések, destruktív érzések és gondolatminták következményeként anyám is, majd én is keserves kínok között jöttünk a világra. Anyám esetében a korai magzatburok-repedés és a szülési fájdalmak elmaradása perfúziós szülésbeindításhoz és szinte császármetszéshez vezetett, míg végül a féltucatnyi orvosi káder kíséretében a “szakképzett” szülésznők préseltek ki a hasából, miközben az orvosok össze-vissza vagdosták édesanyám egész “gáttájékát”. Természetesen egy ilyen megalázó, traumatikus élmény következményeként a tejelválasztás sem indult be normálisan, engem is befertőztek a sterilizált pelenkázás ellenére, majd a kórházból hazakerülve, a jóindulatú védőnők szakszerű tanácsai és ellenőrző hadjáratai egyenesen az idegösszeroppanás határáig kergették a fiatal kismamát.
Mindezt csak azért írtam le ennyire részletesen, hogy párhuzamot vonhassak az én születésem és a lányom születése között. Ez utóbbi ugyanis teljesen természetesen, úgymond “komplikációmentesen” zajlott le, akárcsak az azt megelőző magzatkihordás és az utána következő “gyermekágyas” állapot, amelyben nem is létezett semmiféle gyermekágy. Sőt: már a kezdet kezdetétől a magam erejéből másztam át minden alkalommal az emelt sátorbejáraton és mindenféle asszisztencia nélkül jártam ki az erdő fái közé természeti szükségleteimet elvégezni. Táplálékomat is a többiekkel együtt, a tábori tűzhely mellett ülve fogyasztottam el. Annak ellenére, hogy édesanyám képtelenné vált a szoptatásra és várandós állapotom beállta előtt nekem is alig látszó kicsiny melleim voltak, most három gyermeket is el tudnék látni anyatejjel. Pedig egy ilyen komplikáltan szülő anya leányaként mindez lehetetlen kellett volna legyen, amennyiben valóságosnak fogadjuk el a biológiai örökléstan és a fajelmélet ide vonatkozó kinyilatkoztatásait.
Hogy a biológiai örökléstan az én esetemben csődöt mondott, a Szilárd nyugodt, fegyelmezett, de bensőséges szeretete és az én pozitív lelki-szellemi alapállásom mellett és a megfelelő táplálkozás mellett, annak is köszönhető, hogy tudatosítottam már a várandós állapotom kezdetén a magzatnak és az anyának az életét veszélyeztető komplikációk valóságos, mentális okait, amelyek a tudattalanban lerakódott örökletes életromboló programok következménye. A legtöbb szülési komplikáció abból adódik, hogy a tudattalanjába lerakodott negatív képzetek miatt, a szülő nő nem tud harmóniába kerülni az anyaság, az életadás, a létről való gondoskodás egyetemes őselvével, amelyet az asztrológiában a Hold princípiuma testesít meg. Vagyis tudattalanul fél az anyasági állapottól, bizonytalan az anyai, a családi helyzetében, bizonytalan a párkapcsolata stabilitásában, fullasztónak érzi az adott családi körülményeit, kényszerűnek a házasságát és így tovább. Ezen negatív érzés- és gondolatminták következményeként aztán természetesen jelentkezni is fognak a fizikai szervezetben már a várandós állapot kezdetén vagy csupán a szülés beindulásának, lezajlásának során, azon különböző komplikációk, amelyek esetleges fellépésétől való félelmükben a kismamák az orvostudományhoz menekülnek. Aztán rendszerint be is idézik azokat szép sorjában maguknak tudattalan teremtő képzelőerejük, imagináció képességük (amelyről sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány nem akar tudomást szerezni) segítségével. Ráhangolódnak az orvostudomány és a modern, civilizált ember negatív hitére jellemző “sose lehet tudni”- mentalitására, átruháznak az orvosra, a korházi személyzetre és a korházi gépekre minden felelősséget (szabad akaratuknak és egész személyiségük feladásának az árán is ) és mindezek következtében az “életmentő” orvosi beavatkozás szükségessé is válik. Mivel a véletlen nem létezik, hanem a minden ember saját lelki-szellemi struktúráján, személyiségén, vágyéletén, érzelmi-gondolati tevékenységén keresztül is megnyilvánuló, hatásukat mindenképp kifejtő egyetemes törvények hatásmechanizmusa , senki (főként az anyaság princípiumát a legközvetlenebbül, saját fizikai testén keresztül is átélő nő) se lehet kiszolgáltatottja sorsának , a “véletlennek”, hanem csupán a benne rejlő feltáratlan tudattalan tartalmaknak, destruktív programoknak, amennyiben nem tudatosítja és nem oldja fel azokat Ez a tudatosítás épp olyan elengedhetetlenül fontos és eredményes lehet az olyan “problémás terhességek” esetén is, amelyre az orvosi szakismeret már eleve a császármetszést javasolja, sőt nem egy esetben a nőre kényszeríti, mint egyetlen ésszerű megoldást. A fellépő komplikációk, jellegük és súlyossági fokuk (a manapság egyre gyakoribbá váló császármetszés szükségessége) szerint tehát mindig a várandós vagy már közvetlenül a szülés előtt álló nőnek az anyaság lételvéhez való negatív, ellentmondásos viszonyulását tükrözik. Ezek a negatív viszonyulások, görcsök, ellentmondások, tévképzetek viszont felismerhetők, dekonspirálhatók és a tudatosításon keresztül feloldhatók azon személyes-kauzális önismeret segítségével, amelyet az asztrológia tesz lehetővé a személyi horoszkópok segítségével kimutatható destruktív mentális programok
és rejtett diszharmonikus személyi tulajdonságok feltárásával.
De vizsgáljunk meg néhány szülési komplikációt. A leggyakoribb ilyen probléma a korai burokrepedés és a magzatvíz elfolyása, amely az esetek többségében a kitolást serkentő-elősegítő fájdalmak megszűnésével folytatódik, majd mesterséges perfúziós szülésbeindítással és rendszerint császármetszéssel ér véget, amennyiben az injekciók hatására beindított vajúdást nem követi tágulás és a begyógyszerelt, kétségbeesett szülő nő képtelen kinyomni a magzatot vagy akár eszméletét is veszti. Ez a komplikáció rendszerint az olyan nők esetében jelentkezik, akik leendő anyaságukat rengeteg szorongással, gátlással, kétellyel, bizonytalansággal, aggodalommal, sőt nemegyszer a magzatelhajtási vágy, vagy akár a konkrét kísérlet emlékének a tudattalanjukba lefojtott bűntudatával fogadják. Azoknál, akiknél a személyes felelősség elhárítása által létrejövő belső félelmek, a lelki éretlenség, a gyenge személyiségtudat következtében a szülési aktus felvállalására nem érzik képesnek magukat a szüléshez náluk jobban értő szakemberek “segítsége” nélkül, vagyis azon kompetens és “felelős” személyek nélkül, akik átveszik tőlük a szülés felelősségét. A magzatvíz korai elfolyása tehát a várandós nő feszült, görcsös, szorongó lelki-szellemi állapotával áll kapcsolatban, tükrözve azt, hogy az illető nő nincsen harmóniában a Hold princípiumához analogikusan kapcsolódó Víz-elemmel, vagyis nem tud oldottnak, ellazultnak, nyugodtnak lenni és többé már nem ura érzelmi átéléseinek, hangulatainak, lelki érzékenységének.
Meghatározó ugyanakkor az ilyen esetben és főleg, ha a vajúdási vagy tágulási folyamat hirtelen lelassul vagy teljesen leáll, a saját anyaságához való negatív, ellentmondásos viszonyulás mellett az illető nőnek az élettársához, családjához való negatív, ellenséges, vagy szorongásos viszonya. Ugyanis amennyiben maga az apa vagy valamelyik családtag (főként a saját édesanyja) elutasítja, támadja a gyermeket, a tisztázatlan konfliktusok problémássá teszik a szülési folyamatot.
Szüléskor a nőnek a tudattalanjába bevésődött, saját születés-élménye, annak az emléke is feltör, aktiválódik és feldolgozódik, különösen az első gyermekszülés esetén. Ezek a tudattalanból feltörő, nem fizikai indíttatású fájdalom-görcsök, a szülés végső aktusa előtt is jelentkezhetnek, ami szintén “elnémítja”, elhalasztja egy kis időre a szülési folyamat előrehaladását. Ezeknek a többé-kevésbé intenzív fájdalommal is járó, inkább irracionális félelem-görcsökben jelentkező, tudattalan emlékeknek a feldolgozásához-feloldásához szükséges időtartam esetről-esetre, bocsánat: személyenként különbözik. Ezek elmúltával viszont ( és ez lehet néhány perc vagy több óra annak függvényében, hogy mennyire nyugodtak, bizalomkeltők, bensőségesek, meghittek, barátságosak a szülés körülményei, a szülésnél segédkező, vagy abban résztvevő személyek -de elsősorban a leendő apa magatartása, viszonyulása, támogatása, együttműködése a legmeghatározóbb!) a szülés folyamata visszaáll a természetes, normális, folyamatába, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül. Azaz visszaállna, hogyha hagynák! Mert többnyire nem hagyják és különböző görcsoldó-zsibbasztó, fájdalomcsökkentő injekciókkal, a “szülés-vezető” urak és hölgyek még jobban összezavarják a növényi állapotra lesüllyesztett szülő anya szabad akaratát, elveszik a maradék józanságát és a fizikai erejét. Természetes, hogy ezután már csak a szülésznők (és sokszor a takarítónők) haspréselési technológiája és a fogóval való fejtől húzás művelete menti meg a helyzetet, a “szükséges” gátmetszéssel egybekötve.
A magzatnak a méhen belüli rossz elhelyezkedéséből vagy a köldökzsinór helyzetéből adódó komplikációk szellemi gyökere (tehát nem csupán fizikai-alkati rendellenessége!) szintén visszavezethető az anyasággal kapcsolatos tévképzetekre, irracionális félelmekre, gondolkozási mintákra. A nyakra tekeredő köldökzsinór, amely a születendő gyermek életét fenyegeti, egyértelműen utal az anya tudattalanjában működő életellenes mentális programokra, amelyek a magzatkihordás ideje alatt is befolyásolták annak a gondolatait és gyakran eltöltötték a saját éltére és a magzat életére vonatkozó, irracionális veszély-képzetekkel, halál-információt tartalmazó gondolatképekkel. Az ilyen, a magzat-gyermek és az anya életét veszélyeztető “véletlen” körülmények, minden esetben a Skorpió napjegy által megtestesített spirituális megszüntetési (halál) és újjászületési - megújulási programra utalnak az anya és a gyermek aurájában, amit egy komolyabb asztrológiai konzultáció alkalmával, vagyis egy asztrogramm elemzéssel előre fel lehet deríteni és annak tudatosításával és a megfelelő mentális magatartás (erkölcs) felvételével - gyakorlásával fel lehet oldani (megelőzni a fizikai “komplikációt”). Az én Ascendense is a Skorpióban áll, a Nap és a Hold által kegyetlenül támadott Uránusszal szorosan az Ascendens mellett. A Medárd Ascendense szintén a Skorpióban áll és a Skorpiónak megfelelő VIII. házban, az asztrológia által a halál és az újjászületés házában is van egy bolygója. És ez természetes is, az enyémhez hasonló családi “hagyományok” esetében. De mivel a férjem által három évvel korábban elkészített horoszkópom segítségével tudomást szereztem ezekről a Skorpió jellegű programokról, karmikus meghatározottságaimról, ennek megfelelően a spirituális megújulási-újjászületési “kötelességeim” teljesítéséhez jóval a gyermek fogantatása előtt hozzáfogtam. Ezért olyan, humanista szemszögből kegyetlennek tűnő fizikai figyelmeztetésekre mint a köldökzsinór előesése nyakra való tekeredése, vagy a magzat koponyájának a szülő csatornába való beszorulása, már nem volt szüksége egyikünknek sem.
Az oly sok nyomorúságot és egészségi komplikációt okozó méhen kívüli terhességnek a mentális oka az, hogy az illető nő, gondolatai, vágyai és képzelete szintjén nagyon ritkán van csak a helyén térben és időben. Vagy a múltban időzik gyakran, annak elmúlása fölött szomorkodva, azt idézve képzeletébe újra-meg újra, vagy a jövőbe képzeli magát, onnan várva valamiféle csodás segítséget a jelen problémáinak a feloldására, vagy éppenséggel félve gondol a szerinte semmi jót nem ígérő jövővel szembe. Az ilyen ember (nő) természetesen térben sincs otthon a képzelete és vágyai szintjén és mindig más élethelyzetekbe képzeli magát, más szereplőkkel: jobb családtagokkal, kedvesebb és megértőbb munkatársakkal, jobb és szeretőbb, gyöngédebb, stb. élettárssal. És ami a legfontosabb a mi témánk szempontjából: szeretkezés közben is más dolgokra, másokra - másra gondol, vagyis a legfontosabb életeseményei közben sem létezik a helyén csak fizikailag. A méhen kívüli terhességgel a tudattalanja ezt az állandósuló helyen kívüliséget képezi le, azt jeleníti meg a fizikai testében. Egyértelmű és logikus, hogy azáltal, hogy a mai orvoslási technika segítségével megmentik egy ilyen veszélyeztetett anya életét sőt: olyan esetek is vannak, amikor a gyermeket is sikerül megmenteni, ezáltal csak a téves program fizikai megvalósulást tartják életben, de az ősök (ős anyák) által valahol célt tévesztett (elvétett) életforma, életút mentális programját, vagyis az igazi okot nem oldják fel és nem szüntetik meg. Ezért a következőkben meg fognak ismétlődni e rendellenes komplikációk.
A farfekvéses magzat-elhelyezkedés mentális oka hasonlít a méhen kívüli terhesség okához. Fizikai dimenzió szintjén ez akkor jelentkezik amikor a szülés beindulásakor sem fordul természetes fejfekvési pozícióba a magzat, tehát az anya lelkileg (tudatilag) háttal áll a szülés aktusához, vagyis még felkészületlen a szülési folyamatokra, vagy nem tulajdonít annak megfelelő lelki-szellemi fontosságot, nem figyel eléggé önmagára, megváltozott szellemi állapotainak jellegére, minőségére és természetesen a magzatára.
De az is lehet, hogy valami más, általa tudott és számára fontos dolognak, jelenségnek, személynek fordít hátat tudatosan. Valaminek háttal áll. Nem akarja azt befogadni lelkébe, nem akarja magához közel engedni, nem akar foglalkozni vele és ezért képletesen hátat fordít. Az anya személyi horoszkópja elemzésével meg lehet keresni és pontosan rá lehet mutatni arra, hogy mi is az, amivel az anya nem akar foglakozni, mi az a számára igen fontos információ-rendszert tartalmazó helyzet, vagy ki az a személy, akit nem akar a lelkébe -a tudatába!- beengedni. Amennyiben az elfogadás, vagyis a szembefordulás megtörténik, megfelelő fizikai mozdulatok és pozícióváltások (torna) segítségével a magzatot rá lehet vezetni, hogy ő is úgy forduljon, ahogy mindkettőjüknek előnyösebb és természetesebb.
Az európai racionális-humanista fogyasztói koncepciókra épült társadalmakban egyes nők számára a egyedül várandós állapot jelenti a lehetőséget arra, hogy személyük a környezet, a családjuk, élettársuk figyelmének középpontjába kerülhessen, tehát hogy az addig rejtett vágyaikat és rejtett hatalmi ambícióikat kiélhessék a környezetükön, más nők képzeleti és érzésvilágában viszont ténylegesen teherként és korlátozó állapotként jelentkezik a várandós állapot, amelytől szeretnének minél hamarabb megszabadulni. Mindkét esetben tudattalanul küzdenek a szülés gondolatával. Előbbi esetben elutasítják a várandósági állapottal járó kivételes “előjogoktól” való lemondást, a második esetben viszont akik várják, hogy az őket fizikai mozgásukban korlátozó és a férfiaktól ennyire látványosan és érzékelhetően megkülönböztető fizikai állapotuk megszűnjön. A túlhordás és a koraszülés komplikációi erre a ( természetellenes helyzetfenntartási vágyra és szintén természetellenes helyzet megszüntetési vágyra, türelmetlenségre utaló) diszharmonikus viszonyulási formákra vezethetők vissza, vagyis koraszülésnél inkább elutasítja, menekül az anyaságtól, míg túlhordásnál belékapaszkodik, szeretné magában visszatartani a magzatot az illető nő.
A köldökzsinór előesése, nyakra csavarodása vagy súlyosabb esetekben akár a teljes elzáródása, megbogozódása ismét valamiféle rossz viszonyulást, belső görcsöket, gócpontokat tükröz, mégpedig nagyon is szuggesztív módon: a magzat nem kap levegőt, fulladozik, vergődik, megszűnik a vér- és oxigénellátása. Ugyanilyen “fullasztó” helyzetként éli meg az anya is mind a párkapcsolatát - házasságát (szülőkkel, rokonokkal való közös házban, közös udvarban való együttélését) mind pedig a saját anyaságát. Inkább feladja és nem odaadja magát az anyasági-élettársi szerepnek, megbánja a házasságát vagy kételyei vannak az anyává válással kapcsolatosan, stb. A magzatszurkos magzatvíz szintén szuggesztív és “maga helyett beszélő” komplikáció: a magzat bekakált a magzatvízbe, tükrözve az anya szorongásait, irracionális félelmeit, vagyis azt, hogy az anya nagyon “be van tojva”. Egyik barátunk Magyarországon élő unokatestvéréből kellett hét hónapos magzat-korában sürgősen kioperálni a kisfiát mert nagyon megijedt, amikor megtudta, hogy milyen komplikációk adódhatnak abból, hogy az ő vérképlete RH negatív és a férjéé RH pozitív. Természetesen hónapokig tartó perfúziózás, inkubátorozás és az idiotizmus határait érintő, mániákus sterilizálás lett mindennek a következménye. Így kerültek az orvostudománnyal függőségi viszonyban mindketten talán egy egész életre.
Anyanyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, szókapcsolatokkal, szavakkal, amelyek egytől-egyig valamiféle metafizikai igazságot, törvényszerűséget, lényegi, analogikus összefüggést tartalmaznak. Érdemes elgondolkodni például a “szorongás” és a “szorulás” szavak közötti analogikus kapcsolaton. Annak az embernek van szorulása, aki tudattalanul szorong valamitől, képtelen megemészteni valamilyen információt, sokat rágódik, töpreng a nehézségein és képtelen az új információk befogadására, a belé nevelt, vagy az általa szerzett vallásos, vagy tudományos rögeszmék, babonák, a régi szokások, fantazmagóriák, rögeszmék, koncepciók, elavult, lemerevedett gondolkodási- cselekvési minták, kapcsolatok elengedésére. Ugyanilyen szuggesztív a “terhesség” kifejezés, amely jelzi, hogy a gyermekáldás helyett egy újabb terhet visel az illető nő, mint ahogy manapság tehernek, nehézségnek érez a külső boldogságban, tudományos-gazdasági jólétben, könnyítésekben gondolkozó ember minden olyan tapasztalatot, amely belső erőfeszítéseket, belső megfordulást, a megismeréssel, szellemi tágulással járó természetes fájdalom-érzéseknek a tudatos felvállalását igényelné részéről az igazi önmegvalósítása, spirituális fejlődése, tudatosodása érdekében. Egy egész civilizációt (tudományt és annak megfelelő intézményeket) építettünk fel a szellemi fejlődésünkhöz szükséges figyelem-felvonó, figyelmeztető jellegű fájdalmak megszüntetésére, azok kicselezésére és az eredményeket meg lehet nézni: minél több a fájdalommegszüntető technika és módszer, annál több a fájdalom és a minden fantáziát felülmúló szenvedés. A mai szülészeti “klinikai komplikációk” hetven százalékához úgy jutottunk el, hogy a múlt század végén és a század elején az orvostudomány kezdte alkalmazni szüléseknél is a zsibbasztókat, a fádalom-szüntető injekciókat. Ennek az lett a vége, hogy a nőket -persze az ők akaratukkal és hozzájárulásukkal, sőt: kifejezett óhajukkal- megfosztották a természetes és egészséges szüléshez elengedhetetlenül szükséges érzékelési képességüktől, vagyis az egyetemes teremtésben való, éber közvetlen és tudatos részvételi képességüktől. A női szervezetnek ez a szentségtelen megzavarása vezetett nem csak a ma oly természetes előszeretettel gyakorolt gátmetszéshez, hanem a gyermekeknek az anyjuk hasából történő mesterséges kipréseléséhez és a szülészeti fogóval való kiráncigálásához, hanem az összes ma már szükséges rosszként elkönyvelt művi beavatkozáshoz.
De hogy eredeti témakörömhöz, a szülés során adódható komplikációkhoz visszatérjek, a továbbiakban a császármetszés metafizikai eredetét fogom megvizsgálni, hiszen a korábban említett komplikációk többségükben ezt az orvosi beavatkozást alkalmazzák. De ezen természetellenes műtét segítségével szeretnének fájdalommentesen, saját erőfeszítésük nélkül átesni a szülésen azok a nők is, akik mit sem tudva a hosszú távon és ezért nem észlelhető szellemi-lelki visszahatások mechanizmusáról, tudományosan -és így mindenképp időnap előtt-, előre “beprogramáltatják” maguknak a teremtésben, a létről való gondoskodásban és végső soron az Abszolútummal való kollaboráció aktusát. Több spirituális információnk van róla és magam is tanúsíthatom, hogy a szülés folyamata nem egy hosszas kínszenvedéssel és majdnem kibírhatatlan fájdalmakkal járó, szükséges rossz, amin túl kell esni, ahhoz, hogy a baba megszülethessen, hanem minden nő számára a legnagyobb fejlődési, önkiteljesítési lehetőség, amennyiben azt az illető nő teremtő- képességének, éberségének, felelősségének és szabad akaratának teljes birtokában igazi Fényben és Szeretetben éli át. A császármetszés tehát olyan nők esetében következik be, akik nem áldott állapotban vannak, hanem csak egyszerűen “terhesek”, mit sem tudva arról a hatalmas erőről, amely a létteremtési aktus során, de már a várandósági állapotban jelen van bennük. Ennek az erőnek a megtapasztalásától van megfosztva a klinikai szülésen “áteső” nő, de főként az, akin császármetszést hajtanak végre. Az áldott állapot azt jelenti, hogy amennyiben a várandós nő, minden kétséget kizáró, igazi szeretetben fogadja a születendő gyermekét, az egyetemes törvények “oltalmát” és “gondviselést” élvezheti mind a magzatkihordás, mind a szülési aktus során, vagyis hozzájut mindazon szellemi- lelki- anyagi értékekhez, amelyek a saját és a magzat szellemi-lelki-testi egészségéhez szükségesek. Természetesen ez azt jelenti, hogy tudatos erőfeszítéseket tesz a tudattalan destruktív programjainak megismerésére, dekonspirálására és feloldására, a tudattalan szellemi- lelki meghatározottságainak tudatosítására, az anyaságával kapcsolatos félelmeinek, egoista elvárásainak, számításainak, öncsalásának a leleplezésére és ami a legfontosabb: a szexuális életének, párkapcsolatának a harmonizálására, kiteljesítésére, rendezésére. A tudományos “terhesgondozás” a szexuális élet gyakorlásáról próbálja lebeszélni az előrehaladott várandóssági állapotban lévő nőket “a magzat épségének érdekében”, nem akarva tudomást szerezni a Nemek törvényéről, amely szerint az ember (a férfi és nő) számára a Fény és Szeretet folytonos áthatolása, a szexuális aktusban konkretizálódó kiegyenlítődési lehetőség, vagyis a szeretőségi minőség az elsődleges. Nem kíméli magát fölöslegesen, nem kényeskedik és nem érzékenykedik, nem kíván “terhesi” előjogaival élni (visszaélni!), nem aggódik a jövőért. Nem hamis szeretettel, nem érzelegve - spekulálva, nem jövő bebiztosítási görcsökkel várja a gyermekét és főként nem azért, hogy azzal a szétomló házasságát megmentse vagy hogy férjet fogjon magának. Annak következtében, hogy egy leendő anya fölöslegesen kíméli magát, fél a fájdalomtól és az igazi erejével arányos erőfeszítéstől és ezáltal (is) ellustul lelkében, képtelen lesz szellemileg tágulni, nyitni, egyetemes szeretettel, teljes hittel és bizalommal odaadni magát az anyasági állapotnak, diszharmonikus, a Nyilas uralkodó bolygójával, a Jupiterrel kapcsolatos morális, szellemi-lelki nyitási-tágulási nehézségre utaló fizikai nyitási elzáródás léphet fel a szülésénél. Ez a mai gyakorlatban császármetszéshez vezet, amely egyáltalán nem tekinthető normális aktusnak. Sőt: egy hatalmas sokkot jelent nemcsak a női fizikai szervezet számára, ami csak azt jelzi, hogy nőiségében, emberi öntudatában, egész anyai lényében alázza meg az isteni teremtő képességétől megfosztott vagy önkéntesen arról lemondó, a rolófájdalmak tudatos elszenvedését nem vállaló, a könnyítés érdekében a teljes kiszolgáltatottságot választó személyt. Mindez megmagyarázza számunkra azt, hogy a császármetszés után, de egyáltalán bármiféle (főleg a mesterségesen beindított) klinikai szülés után miért esnek lelki depresszióba és miért válnak képessé sokkal később a szoptatásra azok a nők, akik helyett tulajdonképpen a szülész-orvosok szülik meg a gyermeket. (Egy császármetszéssel gyermekeit a világra hozó-hozató Magyarországi ismerősünk kórházi kórlapjának zárójelentésében, a valóságnak megfelelően, többes szám egyes személyben szerepel az aktus leírása: “szültük”! - És természetesen a szülész orvos írta alá! Az is szorosan a témához kapcsolódik, hogy az illető nő a Nyilas jegyében született. Mivel a Nyilasban álló napja diszharmonikus fényszögeket kap a Jupitertől, a Marstól és a Szaturnusztól, ő ténylegesen nyitási és odaadási képtelenséggel küszködött egész felnőtt korában. Állandó fölösleges szorongásai, aggodalmaskodásai, irracionális szégyenlősége, igazságtalan és alaptalan kritizálási hajlamai következtében soha nem volt szexuális orgazmusa, annak ellenére, hogy csodálatosan szép, megtermett nő és polgári értelemben harmonikus házas életet él férjével és két nagyra nőtt, de lelkileg igen összehúzódó, introvertált, szégyenlős fiával. ) És ez természetes, hiszen hiába gondolja racionális eszével azt a mesterségesen szülő nő, hogy minden rendben van, amikor legbensőbb női lényege, anyai-teremtői tudattalanja elhallgathatatlanul lázadozik benne és nagyon nehezen dolgozza fel azt, hogy egy ősrégi folyamat, ami kilenc, vagy nyolc hónappal korábban elindult benne, nem ért véget, nem történt meg annak az igazi végkifejlete, elmaradt az a teremtési aktus, amire az egész szervezete, minden egyes sejtjével “be van rendezve”, amióta ember él a földön. Ahelyett egy megsértett (felmetszett) szervezet fájdalmait legyűrve, annak az összezavart természeti folyamatait, különböző élesztési módszerekkel serkentgetve kell kikísérletezze, hogy ilyen körülmények között képes-e még a szoptatásra, vagyis az anyai-szülői szerep első lépésére, a létről való gondoskodás legelső és legősibb (gyökerében szellemi) aktusára. Mi, annak ellenére, hogy a tudományosan beindított szülés után édesanyám képtelenné vált a szoptatásra, már jóval a szülés előtt tudtuk, hogy az én esetemben nem merülhet fel ilyen fajta meddőség kérdése.
Szilárd: Számítógépem jelzi, hogy a tizenkilencedik oldal végén járunk az eredetileg rövidebbre tervezett írásunkkal, ami nem lehet terjedelmes, nem csak azért, mert ezzel kedvét szegnénk azoknak akiknek nagyon fontos e szokatlan és meredek sorok elolvasása, hanem azért is mert az egyetlen jövedelmi forrásunkat képező asztrológiai tanácsadással és személyi horoszkópokkal szemben a húszadik század legvégén élő csíkszeredai és csíkkörnyéki felnőttek, de általában a romániai magyarok minden elképzelést felülmúlóan bizalmatlanok amiért mi, például az intézményesített egészségüggyel és a jól kereső nőgyógyászokkal szemben, semmiféle sokszorosítási lehetőséggel, de még csak az alkalmi sokszorosításhoz szükséges minimális anyagi alapokkal sem rendelkezünk.
Miközben e sorokat írom, Emőke szoptatja a diszharmonikus Marsához méltóan mohó és követelőző Medárdát, akin nagyokat múlatunk, amiért mohósága következtében tikkadozva, értetlenül, de egy hetvenéves töprengő bölcshöz illő kifejezéssel figyel valahova, az édesanyja feje fölötti térbe. Természetesen róla, vagyis csak róluk: az új kisemberkékről kellene szóljanak a befejező rész sorai, de hát isteni törvény szerint nem lehet és nem is szabadna az újszülötteket az édesanyjuktól elszakítani. Ráadásul most már meg is érett a helyzet arra, hogy eláruljam azt, ami talán már a tanulmány első sorainak olvasása közben izgatta önöket. Azt tudniillik hogy, miért nem féltünk mi ott kint az erdőben, ahol a kislány született és ahol élete első hónapját eltöltötte, sem Emőkének sem az születendő gyermek befertőzésétől? Azért írok csak most erről, mert azt ami a bátorságunk -és semmiképp sem felelőtlenségünk!- alapjául szolgál, csak az az ember értheti meg és fogadhatja el, aki az előbbieket mind elolvasta. Többször esett szó az előbbiekben a Kiegyenlítődés, az Ok és az Okozat (Karma), a Teremtés (Mágia), a Rezonancia, valamint a Nemek törvényéről. Arról is, hogy a szüléseknek a sok esetben indokolatlan korai, mesterséges beindítása természetellenes és hosszú távon meghozza a negatív következményeit. Ugyanis ezáltal a Ciklus és a Ritmus egyetemes törvényét sértik meg a “szakemberek”. Ez mindössze hat törvény idáig. Az eddig nem említett hetedik törvényt, a Polaritás törvényét (a Kiegyenlítődés törvénye mellett) viszont pontosan a “fertőtlenítéssel” sérti meg az ember, vagyis, akkor amikor baktérium, gomba, vírus és más kórokozó-mentes körülményeket ( és tápanyagokat) hoz létre mesterségesen, megakadályozván ezáltal azt, hogy az emberi szervezet természetes szimbiózisban élhessen ezekkel az élőlényekkel és génstruktúrákkal, amelyek nem véletlenül kell épp ott legyenek ahol vannak a természetben és amelyekkel az emberi szervezetnek szüntelenül kapcsolatban kell állnia a Rezonancia, a Hatás és a Visszahatás (Ok és Okozat) törvényeinek az érvényesülési lehetősége érdekében.
A fertőtelenített helyekkel és tárgyakkal az ember megzavarja az egyetemes törvények érvényesülésének az összhatását, ami által megbontja és megzavarja a harmóniát nem csak a természeti környezetében, hanem saját biológiai szervezetében is. Például, a legnagyobb szamárság, egészségi okok miatt, vagyis a fertőzés elkerülése céljából, forralt, vagy pasztörizált tejet inni. Egy harmóniában élő embernek a szervezete nem csak képes semlegesíteni a bacilusok, vírusok, gombák, stb. negatív hatásait, hanem igenis szüksége van az azokkal való találkozásra, együttműködésre és az azokkal való megküzdésre! És ezen van a hangsúly: szükségünk van a küzdelemre a Mars által jelképezett őserővel analógiában álló Polaritás törvénye hatására és ez a küzdelem az életben maradásunk legelső feltétele, már első lélegzetvételünk pillanatától kezdve. És mert nem hiába tisztelték Istenekként ezeket a törvényeket az archaikus népek: a Polaritás törvénye úgy érvényesíti hatását, úgy bosszulja meg magát, hogy a sterilizált helyek közvetlen szomszédságában, a sterilizált szervezetek közvetlen közelében felduzzasztja, meghatványozza azon, a tudomány által kórokozónak nevezett élőlények, génstruktúrák számát és erejét, ahonnan és amelyből azelőtt eltávolítottuk, kiirtottuk (kipucoltuk). A kórházi ember fogja magát és miután az újszülöttről kegyetlenül lemossa és lekaparja a természetes védő pajzsot jelentő magzatmázat az újszülött bőréről, sterilizált pelenkába csavarja, a halálra rémült csecsemőt. Egy ilyen ésszerű eljárás nyomán, a világ legtermészetesebb jelensége, hogy az egy porszemtől is “befertőződhet”!
És mindez még csak a fertőzéseknek a fizikai oka és körülményei! De igazából csak az az ember fertőződik be fizikai szinten -és mivel a gyermek hét éves koráig az anyának a tudattalanját, vagyis a tudattalanjába leszorított, lefojtott konfliktusait, diszharmonikus lelki átéléseit képezi le az anyáénál információ-érzékenyebb szervezete, vagyis a betegségei által- aki szellemében és lelkében, vagyis öntudatában már fertőzött. Ezért természetes, hogy egy összezavarodott tudatú, szabad akaratától megfosztott nő és annak a gyermeke könnyen befertőződik, amikor olyan mesterségesen természetellenes (klinikai, vagyis hamis) információkat tartalmazó környezetben tartózkodik, mint például a Csíkszeredai kórház szülészeti osztálya, ahol állandó a zaj, a feszültség, a nők és az újszülöttek egymás nyögéseit, fájdalom-sikolyait és gyermeksírását kénytelenek hallgatni és ahol a szülő nőnek nem csak az orvosok, nem csak a szülész nők, hanem még a takarító nők is parancsolgatnak, az irracionális -egyenruhás!- öltözködési “rendről” és mosdási-fürdési szokásokról-lehetőségekről nem is beszélve.
A mentális fertőzések - fertőződések veszélye viszont nem szűnnek meg a szülészet mesterséges körülményeinek, lelki szempontból mindenképp egészségtelen médiumának az elhagyásával. Az újszülöttet nem az által védjük meg a fertőződéstől, ha csak “sterilizált” kezekkel, esetleg kesztyűkkel érünk hozzá és az édesapjának is “gázmaszkot” kötünk a szájára, ha karjaiba akarja azt venni! Az újszülöttnek, pontosan a fent leírtak értelmében nagyobb szüksége van a szülőkkel való természetes (közvetlen) érintkezésre - azok érintésére, mint gondolnánk! De csak a szülőkkel való közvetlen érintkezésre!
Egy metafizikai aforizma azt mondja, hogy az Úristennek fia van, de unokái nincsenek. A gyermek tehát nem a nagyszülőkhöz érkezik elsősorban, hanem a szülőkhöz és csakis a szülőkhöz. És egy gyermek nem mutogatni és csodálni való műtárgy és nem a felnőttek érzelgős szentimentalizmusa kielégítése érdekében létrejött élőlény, hanem egy jövendő felnőtt, akiben ott van az Abszolútum, pontosan úgy mint egy felnőttben. Ne tévesszen meg az, hogy nincs racionális értelme, mert olyan finom és érzékeny valóságérzékelő szervekkel és képességekkel rendelkezik, amilyeneket mi a szürke és korlátolt, tudományos racionalizmusunkkal már el sem tudunk képzelni. De vigyázat: ezek a szervek igenis érzékenyek, ami azt jelenti, hogy minden, általunk számon nem tartott asztrális és mentális információt felfognak, de sajnos a befolyásuk alá is kerülhetnek. Hát itt rejlenek az igazi fertőzési veszélyek: a szülők és az anya diszharmonikus lelki átéléseit, állapotait még képes bizonyos mértékben feldolgozni mert erre “be van állítva” már születésétől fogva: hiszen az anyja lelki-szellemi-kauzális struktúrájának megfelelő spirituális programmal indult el a földi létformák irányába és az annak megfelelő ellenálló erőkkel is rendelkezik. (Ez utóbbi ellenállási-programoknak a gyermekkorban történő intenziválódása miatt válik egy -egy gyermek, fiatal felnőtt korára az anyjának a tökéletes ellentétévé!). Azonban egy alkoholista, vagy éppenséggel absztinens de hatalmi ambícióktól, vagy más diszharmonikus lelki átélésektől áthatott nagymama, nagytata, nagynéni-nagybácsi, ismerős, rokon, stb. asztrális és mentális kisugárzásait már nem dolgozza fel olyan könnyen és ennek jeleként befertőződik a gyermek.
Nem véletlenül mondjuk azt, amikor egy-egy vallásos szektába, szélsőséges politikai pártba beálló fiatal belép, hogy megfertőzték. A fertőzés és a fertőződés mindig spirituális és mentális szinteken kezdődik és a fizikai fertőződés csupán ennek a következménye (materializálódása). Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nagymamákat és a rokonokat ki kell zárni és tiltani a gyermekszobából, hanem azt, hogy a legegészségesebb viszonyulás egy csecsemőhöz, ha minél kevesebbet zaklatják, zavarják ellenőrizetlen lelki-szellemi átéléseikkel (gyönyörködéseinkkel), még akkor is, ha meg vannak győződve arról, hogy a hozzá való érzelmi közeledésük, az érte való aggódásuk, a legtisztább és legszentebb nagyszülői, vagy rokoni szeretetünk kifejeződése. Medárda teljesen nyugodt volt amíg a diszkrét metafizikus baráti körben tölthette napjait kint a hegyen, ahol erdőszéli tehénitató vályúban fürösztöttük meg először az életében (és ott fürösztgettük még több ízben...), de három napig zsémbelt és néha hisztériásan is felsírt egy ilyen, több órásra sikeredett dédszülői és nagyszülői “szeretetben fürdetés” után. Ez utóbbi viszont nem jelentett számára fertőzéses veszélyt, mert a támadott Oroszlán Nappal és Holddal és az otthon és a család életterületén álló Halak-sárkányfarokkal rendelkező, tehát általános nyugalmából a családja által igen könnyen kibillenthető Emőkével mindjárt, azonmód dekonspiráltuk, hogy igazából mi is történt, hogy mi is zajlott le aurák szintjén - de főképp az ő aurájában- a szeretetnek képzelt bűntudatuktól meghatódott rokonság meglátogatása közben. Sikerült azt elérni ugyanis, hogy ne azok az emberek jöjjenek a gyermek és az anya otthonába, akik hatalmi gőgjükben és (“jót akaró”) vak ambícióik kielégítetlensége miatti bosszújukban, házasságkötésünk után kitagadták Emőkét a családból, mert nem tett eleget azon parancsuknak (!), hogy kapartassa el a gyermeket. A legfontosabb tehát nem a steril (élet nélküli) környezet létrehozása és az újszülött mellett tartózkodó felnőttek leheletének megszűrése gézmaszkokkal, hanem a szülők megrendíthetetlen hite a gyermekük épségében és egészségében már fogantatása tudomásulvétele pillanatában! Sőt már azelőtt. Nekem igen erős eltökéltséggel kellett szembenéznem saját irracionális szorongásaimmal és ezáltal kitisztítanom a tudattalanom legmélyebb rétegeiből a horoszkópomban első látásra szembeötlő anyaság ellenes programokat. Ugyanis az én Holdamat hét (!) különböző bolygó támadja, ami annak köszönhető, hogy az én “családi krónikám” is telve van az Emőkéhez hasonló drámai (életellenes) eseményekkel és az én fogantatásom és születésem is csupa lelki zavarok és abszurd fizikai beavatkozások közepette történt. A rokonaink és ismerőseink félelmeire és érzelmeire, akárcsak a saját lelkivilágunkra nem köthetünk gézmaszkokat!
Hát ezért nem törődtünk mi a fizikai fertőzés-veszéllyel és ezért nem féltünk a szülés közben előállható komplikációtól. Mi a személyi felelősségtudatunkba és a természet rendjébe felelőtlenül be nem avatkozó, de mindennel szembenéző, mindennel számoló szeretetünkkel védjük a fertőzéstől gyermekünket. Ez azt jelenti, hogy nagyon figyelünk a saját lelkivilágunkban előállható fertőzés - gócokra (zavarokra) és amint azokat felfedeztük, erős tudatosítással, bátor szembenézéssel oldjuk fel, nem szeretetnek hazudott érzelgősséggel és aggodalmas tudományoskodással. Nem védekezéssel és nem elhárítással. Mert megtanultuk már azt, hogy a létet szabályozó egyetemes törvényeknek az egyénre gyakorolt hatásait felelőtlen, “tudós” beavatkozásokkal meg lehet zavarni, és be lehet mocskolni, de elfojtani - sterilizálni nem! A természetet ugyanis nem védeni kell, hanem hagyni kell, hogy zavartalanul végezhesse el a dolgát, úgy ahogy tökéletesen elvégezte és végzi tovább is a dolgát a Medárda és a többi gyermekünk esetében.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Geréb Ágnes esete az állammal
Péterke egy hetet élt; édesanyja fogadott orvosa épp nyaralt, a vajúdó nőre nem nyitották rá az ajtót a fővárosi kórházban. Férjének tűnt fel, hogy sok a vér. A kisfiút már nem sikerült megmenteni. A család nem indított pert, a kórház rövid vizsgálattal lezárta az ügyet. Habár rendkívüli halálesetnél a kórháznak hivatalból eljárást kellene indítania, erre néha nem kerül sor.
Varró Szilvia| Népszabadság| 2009. december 4. |160 komment
nyomtat email plusz mínusz Küldés Facebook-ra Küldés Twitter-re Felvétel Google Bookmarks-ra
Cikk értékelésBe kell jelentkezni az értékeléshez!
KommentekBe kell jelentkezni a hozzászóláshoz!
Tonya | 2010. október 17. | 21:54:58

Kedves Erazmusz, én elhiszem hogy 40 év szülész gyakorlat sok idő és sok tapasztalata van, de úgy tűnik mind csak kórházi.Másodkézből szerzett információi e téren (otthonszülés) pontatlanok. Geréb Ágnesre már sok mindent mondtak, de hogy lelkiismeretlen volna ?! Ugyan már... Ráadásul:
az a "hányszázezer" leginkább "0" -első kézből-. Sajnálatos a düh mely érződik sorai közt, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi szülés-varázslat élmény hatására széppé válik a lélek. Úgy látszik Ön mégsem a szépet és a varázslatot látta. Sajnálom.
Erazmusz | 2010. október 16. | 21:46:54


Nem igaz, hogy szülés közben az szükséges, hogy otthoni csend és nyugalom vegye körül az anyát és újszülöttet! Az élet biztonsága a legfontosabb! Geréb Ágnest én egy lelkiismeretlen kalandornak tartom, aki "harcával" veszélyezteti emberek életét, egészségét! És az se igaz, hogy ezt ingyen teszi: nekem mondták nők, hogy hány százezer forintot kér ezért a "humánus" cselekedetéért! Ha az egészségügyi kormányzat lazít az eddigi állásponton, akkor részt vállal ebben a lelkiismeretlenségben!!!

Erazmusz | 2010. október 16. | 21:44:53


Emlékezetes az a szülés is, akinek kb 10 liter vért transzfundáltam egész éjszaka, 4 vénájába, közvetlenül a szülés után, és sikerült megmenteni a méhét a súlyos atónia ellenére.

Az unokahúgom második gyermeke faros volt, burokrepedéskor előesett a köldökzsinór. Négykézláb helyzetben rohantak vele a műtőbe, miközben az ügyeletes orvos eltartotta a fart a medence bemenettől, hogy a műtő előkészüléséig meg ne fulladjon a baba.
Lehet, hogy ritkák e szövődmények, de azon anyák számára 100%, akik ebbe a helyzetbe kerültek!!!

A szülés maga nem betegség, de e kóros állapotok betegségek, és a múlt század első felében legtöbb gyermek otthon született, és az anyák jelentős része bele is halt!!! Ez hiányzik a mai nőknek? Fiatal korom szörnyű emlékei azok a filmek, ahol a szülést úgy ábrázolták, hogy egy ajtó mögött sikoltozott egy nő, aztán felsírt a gyermek, majd belépve a szobába, az ágyon feküdt a halott anya! Akkoriban rettegtem a szüléstől, mert azt hittem, első szülésemben, 20 éves koromban meg fogok halni! A kórházban töltött évek alatt jöttem rá, hogy nem így kell lennie!

Nemcsak orvos vagyok, hanem anya is! 37 és 40 évesen szültem gyermekeimet. Az első szülésem életem egyik legszebb perce volt: azt mondtam utána: minden nap megszülnék egy gyereket, hogy megmutassam: hogyan kell szülni! A második gyermekem koraszülött volt, bár elég jó súllyal, de vagy meghalt volna, vagy szellemi károsodott lenne, ha nem a kórházban jön világra, ahol azonnal éleszteni kellett.
Nem
Erazmusz | 2010. október 16. | 21:43:22


Emlékszem kezdő orvos koromból egy nőre, akit a mentők terminusban, közepes vérzéssel, fájásokkal hoztak be. Amíg az ügyeletes fiatal szakorvos megvizsgálta, én, a gyakornok elkezdtem kérdezni az anamnézisét. A mondat közepén elhallgatott, odanéztem, és láttam, hogy karvastagságban dől a vér belőle, elvesztette eszméletét. Placenta praevia volt, az ügyeletvezető kolléga, aki maga se rendelkezett csak 5 éves gyakorlattal, ujjait belemélyesztette vizsgálat közben az elől fekvő lepénybe. Dupla kesztyűs császármetszés az anya életét megmentette, a 3 és fél kilós magzat viszont olyan kivérzett állapotba került, hogy nem élt, mire kivettük és nem lehetett feléleszteni se a 3 és fél kg-os újszülöttet! Ha ezt ott hon észleli egy bába: mi lett volna a vége? (Mikor később én találkoztam egy placenta praeviával, előzetes transzfúzió előszészítése, infúzió bekötése után végeztem a nagyon óvatos vizsgálatot, és szövődmény nélkül tudtuk megoperálni az anyát, világra segíteni magzatát. Ez az emlék, a gyakorlat hatása!)

Másik emlékezetes eset. Terminusban megemelte magát az anya. Ultrahang még nem volt, viharos, hypertóniás fájástevékenységgel hozta be a mentő. Egy darabig még megfigyeltük, próbáltuk gyógyszeresen csökkenteni a fájás intenzitását, nem sikerült, végül császármetszéssel kiemeltük a halott magzatot : teljes lepényleválás volt. Otthon obszerválgatva bekövetkezhetett volna a méhrepedés!
Emlékezetes az a szülés is, akinek kb 10 liter vért transzfundáltam egész éjszaka, 4 vén
Erazmusz | 2010. október 16. | 21:41:37

40 év óta vagyok szülész orvos(nő).

40 évvel ezelőtt 100 újszülöttből 4 meghalt szülés alatt és az utána következő 7 napban Magyarországon (perinatális mortalitás). Ma 100 újszülöttből 1 hal meg. (Pedig a "spontán abortusz" felső határa 28 hétről 24 hétre csökkent, tehát nagyobb százaléka van az esendő újszülötteknek!) Vagyis a kötelező kórházi születés negyedére csökkentette az újszülött halottakat. Ennek nyilván több oka van, de jelentős tényező a gyakorlat! Hogy tud dönteni egy anya, vagy család arról, hogy mi jó a magzatnak, aki első gyermekét akarja világra hozni? Csak a DIVAT befolyásolja döntését, meg a Gerő és őt támogatók általi agymosás! Nem tud számolni a gyermekét és őt magát fenyegető veszélyekkel. Még ha hallott vagy olvasott is róla, általános emberi tulajdonság: "ugyan miért érne engem?" De az a szülész orvos, aki éveket töltött a szülőszobán, emlékezetéből azonnal felidézi a fenyegető veszélyeket is, és a császáros műtőtől rendszerint egy ajtó választja el, nem minimum 10 kilométerek, mentőre várakozás és csúcsforgalom!

Gács főorvos felsorolt egy csomó azonnal kialakuló veszélyhelyzetet. Ezt még azok a kollégák se tudják úgy elképzelni, akik nem éltek a szülőszobán, mint mi, akik életünk nagyobb részét ott töltöttük! Hogy tudná elképzelni egy laikus 18 vagy 28 éves fiatal hölgy, akinek csak a "jogait" emlegetik? Hogy tud ő e kérdésben objektíven, felelősen "dönteni"? Sehogy.

Emlékszem kezdő orvos koromból egy nőre, akit a mentők terminusban, közepes
gyongyur | 2010. október 14. | 22:13:16

és azt a bábát, aki ezt az egészet türelemmel, toleranciával, empátiával és végtelen kedvességgel végig asszisztálta, utána titkolni kellett......
így is úgy néztek ránk, mint a véres rongyra, valahányszor szóba került, hogy a gyerek otthon született.
nem a kórházi szülés ellen vagyunk, hanem a felesleges kórházi beavatkozások ellen. minden felesleges kórházi beavatkozás újabb komplikációt okozhat, ami látszólag igazolja a beavatkozás szükségszerűségét, de az egészre lehet hogy nem lett volna szükség, ha nincs az első beavatkozás......
ha már demokráciában élünk, legyen mindenkinek szabad joga megválasztani, mi történik vele a saját szülésénél. mindenkinek ajánlom a szülésdal Palya Beától..
gyongyur | 2010. október 14. | 22:06:28

Korházi élménynek elég volt! A másodikat otthon akartuk világra hozni.
Az otthoni szülésnél egészen más volt.
Akkor a párom, és a baba volt a fontos, nem a kórházi rutin.
20 órán át vajúdott a nejem, a bába mindvégig mellette volt, úgy helyezkedett, ahogy akart, akár kádban is. Nem mint a kórházban, ahol CSAK háton fekve lehetett.
Evett, ivott is közben. A bába kb félóránként, a vége felé 3-5 percenként, a legvégén szinte folyamatosan hallgatta a baba szívhangját, nem sürgették, nem nyomkodták, nem matattak benne fölöslegesen. A baba kettejük természetes ritmusában jött a világra, végül a kádban, meleg vízben guggolva.. Utána rögtön meg is lett szoptatva, mert így a természetes!
Ugyanez a baba a kórházban pár órás vajúdás után oxitocin hatására siettetve gyengülő szívhanggal végül valószínű császárral született volna.
gyongyur | 2010. október 14. | 21:55:02

-Az újszülött osztályról meg csak annyit, hogy nem túl bababarát a szomszéd szobában bömböltetni a zenét a kedves nővéreknek, a védőnőnek pedig az volna a dolga, hogy odamegy a friss anyukához, akinek neve is van, nem csak "16-os anyuka". Ha a kórházon múlik, a párom egy percig sem tudott volna szoptatni...
gyongyur | 2010. október 14. | 21:54:19

Apukaként volt szerencsém mind kórházi, mind otthoni szülésnél asszisztálni a páromnak.

Lányomnál(első gyermek) Fogadott orvosunk volt, aki jó orvos emberileg is, és orvosilag is -szerintem. A kórházi rutin azonban így is majdnem teljesen magával sodort minket.
Szeretem tudni mi várható, így kellően felkészültünk, és előre szóltunk, hogy gátvédelmet akarunk, nem kell epidurális érzéstelenítő, és oxitocin sem, ne repesszenek burkot, a babát rögtön a nejem pocakjára tegyék, hacsak baj nincs vele...
Ennek ellenére egyszercsak azt vettem észre, hogy a vajúdó nejem karjában lóg az infúzió, oxitocinnal, hogy "könnyebb" legyen, és már készültek, hogy gátat vágnak. "baj van?" kérdem én, mire "persze hogy nincs" a válasz. "akkor NEM akarunk gátmetszést" "ez ilyenkor szokás első szülő nőknél ... (és jött a bla-bla) nem hagytam, mondtam, hogy csak akkor tegye, ha feltétlenül muszáj. (a párom volt az egyetlen első szülő nő, aki ebben a kórházban gátvédelemmel szült, és ő volt az egyetlen, aki ülve ebédelt Azóta is emlegetik, merthogy nem volt se előtte, se utána gátvédelmes első szülés)
Burkot is repesztettek, pedig a kérdésemre, hogy baj volt e, amiért kellett, megintcsak "nem" volt a válasz.
Szülés után szinte azonnal elvitték a babát, és csak két órával később kaptuk vissza, amikor már teletömték cukros lével, hogy nem fogadta el a párom mellét jó sokáig. Kérdeztem baj volt vele, hogy elvitték? Persze hogy nem, csak ilyenkor ez a szokás...
AKKOR MIÉRT NEM TARTOTTÁK TISZTELETB
medve1942 | 2010. október 11. | 22:42:10

Pár hónap múlva fog az unokám megszüóletni. Hollandiában.
Az ott élő fiam "hozomány" volt, egy ún. anyaotthonban született. Az anyja akkor nem tudott éppen orvost "fogadni". Hat napig vajúdott a szülőszobán.
A lányom jó helyen született, a budai tiszti kórházban. Nem is volt semmi gond, már csak azért sem, mert az apósom igen magas rangú katonaorvos volt, a szülész biztosan nem kereste a komplikációt. Meg különben is, ez 1966-ban volt, a régi-régi ántivilágban.
Úgy tűnik, több unoka nem lesz. NEM BÁNOM. Láttam reggel Geréb Ágnest rabláncon, láttam este a szülésztársadalom képviselőjét. Elolvastam a kommenteket. Nem akarok tőlem származó gyereket látni egyes hozzászólókkal azonos országban.
szilda | 2010. október 10. | 00:14:19

Jólesik itt olvasgatni, és még sajnos kevés hasonló hely van a médiában, ahol ilyen higgadan, és ésszel beszélnek erről a témáról, ami nekem fontos, szemályes ügyem.
http://rosselelet.blogspot.com/2010/10/ ... dalma.html
itt kicsit bővebben kifejtem hogy érzek, és tényleg sokat adott ma Nekem, hogy vannak akik messzebb látnak a mécseseknél és a zenénél. köszönöm
bmacs | 2010. október 10. | 00:01:35

Milyen érdekes, hogy 2. gyermekem pont 2009.december 4-én született a bátyjához hasonlóan császármetszéssel!!! Ami újdonság volt számomra, hogy a műtét "jól" sikerült, csak éppen senki nem vette komolyan, hogy nem vagyok jól és 10 napra rá a szülés következtében már lyukas volt a vesém. Ez csak a történet lényege, a részletek sokkal riasztóbbak, több oldalt megtöltenének.

És mindez több, mint 100 ezer forintunkba került. Ha tehetném, csak otthon szülnék, mert a sok borzalmat még egyszer nem csinálnám végig. Remélem, hogy a lányomnak már lesz lehetősége választani "hivatalosan", hogy a gyermekét hol hozza világra.
laci_54 | 2010. október 9. | 15:18:36

HRH | 2010. október 9. | 13:03:30
Telitalálat!
A magukat orvosnak valló, adócsaló humanoid alkatok miatt ül Geréb Ágnes!
Itt már olyan stádiumban van az ügy, hogy vagy Gerébbel van az ember vagy ellene.
Én mellette vagyok.
HRH | 2010. október 9. | 13:03:30

ma évente kb 110 000 gyerek születik ( kb)

szorozzuk csak fel ezt az átlag 50 ezres sáppal , irdatlan összegek! talán ezért cirkuszolnak a doktorok , mert eleshetnek ezektől a summáktól. undodoktorok
gruffalo | 2010. október 9. | 12:29:40

Nem szabad ennyire sarkosan fogalmazni, hogy a kórházi szülések mind szörnyűek és minden orvos bunkó ott, aki csak a pénzre hajt. Ez legalább annyira nem igaz, mint az, hogy otthon szülni veszélyes. Én kétszer szültem kórházban, mindkétszer ugyanabban a kórházban, u.a.-nál az orvosnál. Az első szülés pünkösd vasárnap indult be, hajnalban. A doki a Balatonon volt, azonnal feljött Pestre. Végig ott volt velem, beszélgetett, vizet hozott, vicceket mesélt, stb. Nem avatkozott be feleslegesen, teljesen normális volt. És nem fizettem neki százezreket, pedig fővárosi sztárszülészet vezető sztár orvosa.

Aki pedig hibát követ el, teljesen mindegy, hogy otthon szülésnél vagy kórházban, az büntetést érdemel.
szenatomi | 2010. október 9. | 06:06:42

Ha tényleg a "háborítatlan szülés" a cél, akkor rajta, lehet csinálni magánklinikát, ahol a sterilitás biztosított, és egyébként annyit és úgy vajúdik az anyuka, amennyit és ahogy csak akar. Ez a "számtalanszor kértünk ÁNTSZ-engedélyt, de cinikusan nem adtak a törvényi szabályozásra hivatkozva" duma rosszabbul hangzik, mint egy balatoni lakókocsis lángossütő panaszkodása, amikor bezáratják az üzletét, mert ugyanazon a deszkán vágja a húst és gyúrja a tésztát.
delisa | 2010. október 9. | 00:16:10

Kösz, Varró Szilvi!
venember | 2010. október 8. | 23:40:38

adamant | 2010. október 8. | 14:35:15

"Az önmagukat magányosnak és kiszolgáltatott nöknek javaslom,..."

De nagyon ne menj hozzájuk közel, mert kikaparják a szemedet. Joggal.
traitor | 2010. október 8. | 23:21:01

Moderálási alapelvek- komment törölve -
adamant | 2010. október 8. | 14:35:15

Az önmagukat magányosnak és kiszolgáltatott nöknek javaslom, hogy eszükbe ne jusson a férjük jelenléte nélkül szülni (maradhat nagykabátban, csizmában is), valamint hívják be még a szülésre a népes családjukat is.

Ha mindez otthon történik, az egészet össze lehet kötni egy házibulival, csak a csikkeket ne pöcköljék át ki az ablakon a babaágy fölött...
saman | 2010. február 8. | 09:25:31

A családban volt egy pozitív otthonszülés élmény, bár a bábák komplikációtól tartottak ezért átadták a terepet a kórházi apparátusnak. Feltűnt, hogy a két személyzet kerüli a fizikai érintkezést és a kórházban megvetik az otthonszülést választókat.
A családban több negatív élmény is ért bennünket a születés körül.
Számomra nem ennyire evidens, hogy a kórház = biztonság paradigma létezik.

Az utánnam következő öcsém meghalt programozott szülés miatt. Anyám, mint ápolónő átlátta a helyzetet, de nem tudta érzelmileg feldolgozni. Alkoholista lett.

Az első gyerekemnél nem jelent meg a fogadott ovosunk. Egyszerűen kikapcsolta a telefonját. A kollegája annyira hentes és mészáros módon viszonyult a szüléshez, hogy kedvem lett volna elzavarni onnan.

A második gyerekemnél nem engedték mellre tenni gyereket a születés után. Aztán 6 hónapos korától egy éves koráig nem igen maradt meg benne az étel. Elég nagy teher volt izgulni az életéért. Megúsztuk, élve ,maradt.

Én is császárral születtem, a gyermekeim anyja is.

Felmerült bennem a kérdés, hogy sérti-e a harmonikus anya-gyermek kapcsolathoz való jogot a jelenlegi születés gyakorlat?

A blogomban több cikket írtam a kérdés körüli demokrácia deicitekről. Mint volt gyermek jogi aktivista és közösségfejlesztő ezzel tudnék hozzájárulni a téma feldolgozásához.

Megfoglamazódott egy lehetséges társadalmi vita körvonala ezekben a cikkekben:

reszvetelidemokracia.blog.hu/2009/12/05/gereb_agi_tomeggyilkos_vagy_nemzeti_hos
jopapholtigtanul | 2009. december 14. | 22:55:07

Nagyon köszi a történetet.
nagyon örülök
csongorbela | 2009. december 10. | 14:41:04

Íme a mi történetünk "gerébági" doktornővel:
http://misem.extra.hu/blog/?p=95
Salfonz | 2009. december 8. | 18:02:51

a gyermeknek vajon mihez van joga?
még egy marha | 2009. december 8. | 09:42:44

Nagyon köszönöm a cikket Varró Szilviának, egy ilyen összehasonlításra a "szokvány orvosi és jogi ügymenettel" óriási szükség volt. De a végkövetkeztetésből, hogy a "magyar nők jogbiztonsága sérül", nekem hiányzik, hogy itt a babáknak az emberhez méltó születéséhez (és néha halálához) való jogát is tiporja a magyar állam. Nem jó, hogy a sok szüléshez nem értő szülészorvos és jogász azzal nyugtathatja magát, meg etetheti a közvéleményt, hogy igaz, hogy sértik a jogbiztonságot, de a babák egészségéért teszik...

Amióta apa lettem, akárhányszor újszülöttet látok, sírnom kell, a gyönyörűségtől, és akárhányszor kórházi szülést, a szomorúságtól. Nem túlzok, tényleg jönnek a könnyek, ilyen egy kemény férfi... Én kórházban születtem, elég nehezen (próbálták beindítani a szülést, ment az orvos szabadságra, de én még nem akartam jönni), biztos nem hevertem még ki.

Midwives think that birth is a miracle, and they don't mess with it unless there's a problem.
Doctors think that birth is a problem, and if they don't mess with it that's a miracle.
(A The Business of Being Born c. filmben hallottam.)
victoriginal | 2009. december 7. | 23:14:38

ugye a döntéshozó bíráknak, vádaskodó ügyészeknek a kedves leányaik és leányunokáik megengedhetik, hogy gondos kezekben vajúdhassanak?

üzenem nekik, hogy a népesség maradék 99,8%-a nem biztos, hogy igen, és sokuknak igenis szüksége lenne az otthon szülés biztonságára és feltételeire.

láthatólag a döntéshozó urakon és hölgyeken túl sok fogást alkalmazhattak születésükkor, különben nem gondolkodnának ilyen defektesen.
hunor76 | 2009. december 7. | 22:03:37

Az LMP állásfoglalás a témában: http://lehetmas.hu/hirek/778

Boszorkányüldözés helyett jogi szabályozást!

(…) Az LMP szerint tarthatatlan, hogy a mindenkori egészségügyi miniszter- figyelmen kívül hagyva az önrendelkezés alkotmányos jogát - nem tesz előrelépést az otthonszülés jogi, képzési és finanszírozási hátterének szabályozására. Ilyen körülmények között az intézeten kívüli szüléseket kísérő szakemberek elleni perek a középkori boszorkányüldözéseket idézik. (…)
sapuh | 2009. december 7. | 20:07:09

Nagyon érdekelne engem, hogy mégis mi az, amit a hazai nőgyógyász szakkollégium vagy ezen a fórumon pl. irriga szeretne. Betiltani az otthon szülést?

Mert jelenleg ugye nem tilos otthon szülni, csak az otthon szülő nőnek tilos segíteni. Ezzel a magyar jogrendszer megenged valamit, de aki él ezzel a valamivel, azt halálra ítélné.

Tehát a magyar egészségügyi kormányzat:
1) vagy vállaja az akotmányos és nemzetközi jogi következményeket, és egyértelműen TILTSA BE az otthon szülést (persze furcsa lenne, ha már az abortusz is rég engedélyezett),

2) vagy teremtse meg ennek a jogszabályi és intézményi hátterét.

Csak legyen már vége a képmutató gumiszabályok és sunnyogások korszakának.
gameset63 | 2009. december 7. | 19:52:26

Nem vagyok nő, nőgyógyász meg hálistennek szintén nem. Vagyis abszolút laikusként mondom a következőket. 89 táján láttam egy kis rajzot a Hócipőben, amin egy nagy íróasztal volt, mögötte illetékes elvtárs, előtte pedig egy kis riporter, aki azt kérdezi: miért tetszettek emelni a benzin árát? A válasz: mert szeretjük a sok pénzt. Hozzáteszem, csakúgy mint a nőgyógyászok. S itt a magyarázata annak, hogy miért van Geréb-ügy. Ezért fogják Őt netán bedutyizni, miközben a többi ügy esetleg még a bíróságokig sem jut el. Bizakodásra talán csak az adhat okot, hogy Varró Szilvia megírta, a Népszabadság meg leközölte a cikket.
egyno | 2009. december 7. | 10:53:59

Még egy utolsó: milyen jó lenne, ha nem a küzdelem határozná meg ezt a témát! Ha együttműködésről lenne szó. Ha egy felnőtt nő eldönthetné, mit szeretne (aki általában a párjával hozza meg a döntést, nem egyedül), és ha esetleg otthon szeretne szülni, akkor megtehesse úgy, hogy nem kell attól félnie, hogy komplikáció esetén a kórházban úgy kezelik, mint egy idióta, felelőtlen gyereket. Ehelyett a kórház támogatna, és ha kell, segítene, ha baj van. Rengeteg nő egyébként meg nem is akarna otthon szülni, ők pedig a kórházat választanák. Nem maradna senki éhen!

És oké, hogy az orvosnak a két élet megőrzése a legfontosabb, de a hogyanra is figyelni kellene, hisz ez egy új élet születése.
egyno | 2009. december 7. | 10:47:49

Ha ez a tapasztalat egy nőnek negatív, az a saját kapcsolatát is meghatározhatja gyermekével. Sorsok dőlhetnek el itt...nem dramatizálnám jobban, de tényleg.
És kinek hiányzik az, hogy terhesen, kiszolgáltatva (mert azért akkor nem pattog úgy az ember és ha első gyerek, fél is az ismeretlentől) feküdjön egyedül egy teremben, ahol hideg van és senki nem foglalkozik azzal, akinek a testében még életében nem tapasztalt, izgalmas, de ismeretlen folyamatok zajlanak. Persze, tisztelet a kivételt képező kórházaknak!!! Ma már vannak olyanok, ahol egyedül lehet szülni egy szobában, nem fehér és zöld minden, és ahol jelen lehet bába és dúla is!
egyno | 2009. december 7. | 10:44:29

A szülés nem régóta történik kórházban, férfiak között...
Régen csak nők voltak jelen, mert ez alapvetően egy női folyamat, a férfi tanulhat róla, de érezni soha nem fogja (talán kicsit irigy is?) És nem kórházban szültek, hanem félrevonulva egy emberi környezetben. A szülés ma olyan műtétszerű dolognak tűnik, pedig normális esetben nincs hozzá köze.

A nő teste és a férifé is csoda. A nőé úgy lett "kitalálva", hogy mindenféle vágás nélkül meg tudja szülni csecsemőjét. A gátmetszés, az injekció, minden - gyorsít... Pedig ez itt nem verseny(nek kellene, hogy legyen). Hanem egy csoda, ami az életben egyszer, kétszer, háromszor adatik meg...És igen, nagyban meghatározza az életünket! Hogy odatettek-e születés után anyánkra? Hogy könnyen megtanultuk-e ezt a kötődést?
Granmama | 2009. december 7. | 09:43:28

karcsibá! Jól felszerelt kórházak? Hol élsz! Ahová a betegnek kell bevinnie a szappant, a klozett-papírt, ahol órákig rá se néznek az emberre, akár el is patkolhat, ahol az emberek a bajuk mellé fertőzéseket kapnak? Én már öreg vagyok, a hajam szála az égnek áll a gondolattól, hogy kórházba kerülök.
innocent | 2009. december 6. | 20:41:30

Moderálási alapelvek- komment törölve -
Nantal | 2009. december 5. | 18:50:12

karcsibá: 18:00:10

...vajon, mi a "rosszul szolgálja" tartalma...???
karcsibá | 2009. december 5. | 18:00:10

Amellett Geréb Ágnest én is sajnálom,valószínűleg egy becsületes
jószándékú nő,de rosszul szolgálja az ügyet szerintem.
karcsibá | 2009. december 5. | 17:57:21

Nem értem az otthonszülést támogatók álláspontját,a jó felszerelt kórházak
helyett otthon??És még állami segítséget is várnak hozzá?
Hát miért nem lehet az orvosok között szétcsapni??Miért nem lehet
ezt a gyalázatos,önmagától eldurrant,korrupt társaságot megfegyelmezni??
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:59:55

és aki még mindig szívesen olvasna, egy vállelekadt baba utáni NOL cikk:

http://www.nol.hu/archivum/archiv-473440#
herczog mária


jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:56:34

Valamennyire a protokollhoz:

ez a természetes szüléshez segítséget adó honlap összefoglalja a legjobb vajúdási és szülési testhelyzeteket:
http://www.givingbirthnaturally.com/bir ... tions.html

tegye fel a kezét, aki nem szülőágyon szült!
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:52:47

Mona Lisa

borzasztó a történet.

Ha megengeded egy kis adalékkal hozzájárulok.

az, hogy milyen irányú vágással végzik a császármetszést:
a mostmár elterjedt módszer, Misgav Ladach - módszer, 20 éve tudott: a bikinivonalon keresztbe vágnak.
ez nemcsak esztétikailag és gyógyulásilag jobb módszer, hanem befolásolja, hogy a következő gyeremekek hogyan születhetnek. A Misgav Ladach módszer után lehet hüvelyi úton szülni, a másik után tilos. ez sem mindegy. Ám a dokik ebbe a tudásba kapszkodnak, és amikor azt mondják, hogy tilos, mert nagyon veszélyes, akkor még a régi módszer szerinti adataikra támaszkodnak.
valamiért koraszülésnél szoktak függőleges metszést alkalmazni, de nem tudom, hogy miért. valaki tudja? érdekelne.
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:40:32

Marsden Wagner a WHO NŐk és gyerekek egészégéért felelős részlegének volt igazgatója.

A tudományos tények és a magyar szülészeti rutin nincsenek egymással kapcsolatban:

http://portal.szuleteshete.hu/haboritat ... arorszagon


Van egy szülész-nőgyógyász, magánrendelője van, hatalmas, kiadott egy könyvet, és az első fejezben kiderül, hogy fogalma sincs, hogy ki ez az ember. Szerintetek vajon normális-e, hogy egy 20 éve praktizáló, vezető orvos ne gondolja azt, hogy a WHO nők és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének munkássága érinti az ő foglalkozását? Nincs mégegy szakma, ahol így tűrik azt, hogy az ember nem követi a szakmájába vágó kutatási eredményket.
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:34:31

Geréb ági elítésével a legkomolyabb társadalmi következménnyel is számolhatunk.
Azok a szülészorvosok, akiknél mi, vagy feleségünk, vagy lányunk fog szülni a közeljövőben megdicsőülve fog erőszakoskodni tovább.

A szülészeteken erőszak dúl. Csak összefogással lehetne a férfias uralkodásról szóló, temérdek veszélyt magában hordozó szülésvezetést átformálni méltó szüléskíséréssé. Biztonságos és háborítatlan szüléskíséréssé. Ha ebben a helyzetben erőből ilyen durván érdekeit mindenen átnyomva félreállítják Geréb Ágit, azzal beintenek a nőknek. minden nőnek. Bizonyítják ezzel, hogy ők tudják, mi a jobb. Itt is ők tudják, a szülőszobán is. Szégyen és gyalázat.

jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:26:31

olvassátok el a who ajánlásait.

valamint ez:
Angolul ajánlom:
dokumentumfilm:
http://www.thebusinessofbeingborn.com/trailer.php

Tények:
http://www.givingbirthnaturally.com/birthing.html

párat kiemeltem magyarul, én fordítottam, nem szakszöveg, elnézést, korrektúrát elfogadok

TÉNY:
A kórház nem a legbiztonságosabb hely a babának. 25 olyan fertőző baktériumtörzs létezik, amelyek rezisztensek minden ismert antibiotikumra. Ezek elsősorban kórházakban vannak jelen.

TÉNY:
Kórházi szülések 75 éve alatt nem keletkezett olyan tanulmány, amely azt bizonyítaná, hogy biztonságosabb, mint a képzett szaksegítséggel történő otthonszülés

TÉNY:
Tudományosan bizonyított, hogy mind az otthonszülés mind a születésházban történő szülés ugyanolyan biztonságos vagy biztonságosabb, mint a kórházban, amennyiben képzett szaksegítséggel történik ( bábák, nem orvosok)

TÉNY:
Minél több orvosi technikai eszközt használnak a szülés során, annál több komplikáció merül fel

TÉNY:
Minél nagyobb a kórház, annál nagyobb kockázata van mind az anyának, mind a babának.



jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:23:45

Jól látod irriga, ez a lényeg, az egész várandósgondozás alapból bábai kompetencia. A bába alkalmas arra, hog ymeg tudja különböztetni a kórosat a normálistól, és abban az esetben orvost von be a konzultációba. Mit gondolsz kinek fájna ez? Csak nem a szülésnőgyógyászoknak? megszűnne a királyságuk.
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 15:18:48

A WHO szüléssel kapcsolatos ajánlása

Itt a link:
http://whqlibdoc.who.int/hq/1996/WHO_FRH_MSM_96.24.pdf
Ez a dokumentum angolul van. A 38. oldalon vannak a kifejezetten kerülendő, kifejezetten ajánlott szülés körüli teendők.

Magyarul ezt a kivonatot találtam:
http://www.babaszovetseg.hu/miniszterium11.htm
Tartalmazza a szülés körüli kerülendő, javasolt, elegendő vizsgálat hiányában óvatosan alkalmazandó eljárások listáját.

Érdemes elgondolkozni, hogy vajon miért van ettől még mindig mérföldkövekre a hazai szülészeti gyakorlat.

A sürgős császármetszés időfaktoráról ezt találtam:
„A kórházban még a sürgősségi császármetszés előkészítése (az
altatóorvos értesítése, stb.) is átlagosan harminc percet vesz
igénybe. Egy 117, kórházban, magzati distressz miatt sürgősségi
császárral végződő szülésről készült vizsgálat azt mutatta ki, hogy az
esetek 52 százalékában a szülész döntése és a tényleges vágás között
több mint harminc perc telt el.” Ez az idő megfelelő együttműködéssel, bába értesítésére történő előkészületekkel, az anya addigra történő előkészítésével nem hosszabb, ha mentővel érkezik az anya a kóházba, és ott fogadják
Nantal | 2009. december 5. | 13:36:40

irriga: 06:49:14

...engem ebből a cikkből - férfiként -, jobbára a "jogállapotok", valamint a "jogalkalmazások" irritálnak, akarom mondani HÁBORÍTANAK FEL...!!!
Nantal | 2009. december 5. | 13:26:02

irriga: 06:49:14

...mi történt...??? ...tán rosszul ébredtél...!!!
...hogy - ennyire -, ALAPTALANUL "CSÁPOLSZ"...!!!
...úgy látom ám, hogy nem csak az "irányomban", hanem mások irányában is...!!!
...tán TE is, szülész meg nőgyógyász vagy...???...!!!
...így lenne érthető a "csápolásaid"...!!!
cickány | 2009. december 5. | 12:07:29

irriga, non kompetens létedre elég kitartóan postolgatsz. ennyire ráérsz, vagy fizetnek érte, hogy 24 órában támadd Geréb Ágit?
legalább lenne fogalmad arról, amiről véleményt formálsz...
kabalabab | 2009. december 5. | 12:06:06

Ó irriga, miért kell ilyen fekete-fehéren reagálni egy egyszerű, senkit sem sértő véleményre...

Aki egészséges, az igenis megválaszthatja, hol szül. Nem csak Angliában, hanem Holandiában, Kanadában és még számtalan más országban. Nem állítottam azt, hogy a bába mondja meg, hol "kell" szülnöd. Az viszont igaz, hogy ha egészséges vagy, akkor azt javasolják, vedd fontolóra, hogy vajon neked "bejön-e" az otthonszülés. És ez egy nagyon okos dolog, mert akórházaknak rengetegbe kerül egy-egy szülés, a mama-baba benntartása napokig, amikor pedig nincs is velük semmi baj.

Valszeg Magyarországon erre még várni kell, és ezt nem most fogják eldönteni. De legalább már felszínre kerülnek a vélemények, mindkét fél részéről.
A "harc" a szülő nők jogaiért még csak most kezdődik. Én szurkolok, hogy minél hamarabb minél liberálisabb legyen a helyzet!
irriga | 2009. december 5. | 11:56:09

kabalabab | 2009. december 5. | 11:37:31

Hülyeség a következtetésed.
Senki nem választhatja meg ott sem hol szül.

Egyes esetekben az ottani szakemberek lehetőséget adnak a választásra.
Tehát nem a bába mondja meg, hogy tessék már nálam, otthol szülni.

Szerintem ez egyébként egy normális megoldás lehet. Csak hát ki meri kimondani, hogy a kismama otthol is szülhet, pont most mikor, a bíróság éppen a sarkára áll.
irriga | 2009. december 5. | 11:48:44

jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 09:56:52

Há a törtelem ezt nem igazolta.

Ez városi legenda ....
irriga | 2009. december 5. | 11:46:58

evianna | 2009. december 5. | 07:27:35

Mi az, hogy példát akarnak statuálni?
Jogszerű a büntetés vagy nem?
Ez (lesz) itt a kérdés.

kabalabab | 2009. december 5. | 11:37:31

Otthon szülni, tapasztalatból tudom, nagyon jó. Rengeteg országban ezt még támogatják is, nemhogy elítélnék. Nem kell messzire menni: Angliában szórólapokat adnak a kismamáknak, amin tájékoztatják őket, hogy miért jobb othhon szülni, de azt senkire sem erőltetik. A bábák követik nyomon a terhességet, nem orvosok, kivéve, ha valamelyik teszt során kiderül, a terhesség nem komplikációktól mentes. Akkor bevonják az orvosokat is a konzultációba, és ilyenkor a szülést a kórházban kell levezetni. Koraszülés esetén is a kórházban szül az otthonszülést tervező anya, és ezt szigorúan veszik, még ha csak 1 nap is hiányzik a 37. héthez. Ha otthon bármilyen komplikáció adódna, vagy ha az anya meggondolná magát, hívják a mentőket, és irány a kórház. A kórházban pedig senkitől sem fogja hallani az anya, hogy ejnye-bejnye, ugye, megmondtuk, hogy otthonszülni jajdenagyon kockázatos! A bábák mindenre figyelnek, és jól fel vannak szerelve életmentő eszközökkel.
Egyébként még akkor is bábák vezetik le a szülést, ha a ismama a kórházi szülés mellett dönt. Mert minek oda orvos, ha minden rendben zajlik. Természetesen az, aki nagyobb biztonságban érzi magát, ha a közelben orvosok is vannak, az a kórházba megy szülni, és a két tábor nem veszekszik egymással, senki sem több a másiknál: mindez csak egyéni preferencia.
Remélem, hogy végre nálunk is kezdetét veszi az a folyamat, aminek a végén mindenki maga választhatja meg, hogy hol szeretné világra hozni gyermekét, , és emiatt senki nem vádolná a
zeni | 2009. december 5. | 10:31:37

Delisa! Nem tudom, hogy olvastad végig a kommentemet, szó szerint azt írtak, többek között:
aki saját hibájából, gondatlanságából élete(ke)t olt ki vagy "csak" tesz tönkre, azt az alap büntetés mellett örökre tiltsák el szakmájának gyakorlásától, függetlenül attól, hogy milyen szakos orvos, bába, műtös vagy ápoló.
Igen mindenkit el kellene tiltani, szerintem
jopapholtigtanul | 2009. december 5. | 09:56:52

Irriga, a háboríttalan szülés a legbitonságosabb szülés.

a kórház azokr az esetkkere van kitalálva, amikor baj van,vagy kiszámíthatóan könnyen baj lehet. a baj az nem merül fel egyk pillanatról a másikra.

pusztán a hanyattfekvő szülőpozíció számos komplikációt rejt magában. a szülésindítás, a burokrepesztés, az eda mind nagy baj, ha akkor hasznlják, amikor nem kéne. a ctg veszélyes, kerülendő a rutintszerű alkalmazása.
azért is vezsélyes, met a szülő nő abban az illúzióban van, hog yőrizve van. ha 10 percenként néz rá a doki, akkor bizony már ki is purcanhat a baba.
evianna | 2009. december 5. | 07:27:35

nagyon jó a cikk!
itt most példát akarnak statuálni, holott tényleg mindenki tudja, mik mennek a szülészeten, és soha nincs érdemi felelősségre vonás.
én idegenkednék a bábától, elhiszem, hogy ha baj van, akkor jobb a kórházban, de azt is látni kell, hogy a kórházban viszont "baj van".
irriga | 2009. december 5. | 06:49:14

Nantal | 2009. december 4. | 23:03:48

Igen a cikket tanítani lehet, hogyan lehet egy témában maszatolni, ferdíteni, áthallani egy bizonyos cél érdekében.

Magyarul: hogyan lehet manipulálni a T. olvasót.
irriga | 2009. december 5. | 06:44:30

Sajna általános jelenség ez hazánkban.

Ha valami nem működik rendesen, akkor létrehozunk ugyanazon funkcióval valami mást, ami szintén nem működik igazából.

Mert mindkét rendszert magyar polgárok működtetik.

Egyébként: a bűnösöket nem mosdatni kell, hanem számonkérni, mert soha nem lesz normális élet ebben az országban.
irriga | 2009. december 5. | 06:40:38

Mona Lisa | 2009. december 5. | 01:09:55

Az 1500 karakter a bemásolást próbálja korlátozni.
Egyébként sem olvas ilyen hosszú szöveget a komentelők többsége.
irriga | 2009. december 5. | 06:38:32

jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 20:54:11

Azért nem árt gondolkodni, melyik szülés is a biztonságosabb.
1. Az otthonszülés csak komplikáció mentes esetben támogatható.
A komplikáltat pedig beküldjük a kórházba, mert ott van hullaház, vagy esetleg azért, mert a gyerek, szülő élete nagyobb bizonsággal menthető emg?

2. Az otthonszülés akkor támogatható, ha van 20 percnyi távolságra kórház. De minek is kell a kórház? Ott van hütő a halottaknak, vagy ott nagyobb az esély a túlélésre?

Ha ennyire fontos az otthonszülés feltételei között a kórház, akkor:
1. miért elítélendő a szakma állsáfoglalása a kórházi szülés mellett?
2. miért nem a hazai kórházi állapotokat próbálják javítani?
Mona Lisa | 2009. december 5. | 01:09:55

Kedves Moderátorok!

Ez az 1500 karakter limit azért nem annyira jó dolog. Ezen tessék elgondolkodni!
Mona Lisa | 2009. december 5. | 01:09:17

folytatás:

A műtét után feléje sem néztek, első gyereke volt, fogalma sem volt mit és hogy kell csinálni, a melle már annyira fájt, hogy üvölteni tudott volna amikor végre jött egy hentes nővér és keményen, érzés és odafigyelés nélkül "megfejte". Majd beleőrült a fájdalomba. Felkelni nem tudott a császár miatt, de ágytálazni 3 órán keresztül nem jött senki és felé sem nézett egy nővér sem.

A férje kb. ekkorra érkezett meg, (az eset korán reggel kezdődött és már késő délután lett) a munkahelyéről rohant fel, és később sem nagyon tudta - napi kb. 300 km-t vezetve) sűrűn látogatni. Két hetet töltöttek így el Pesten, aztán VISSZAVITTÉK ŐKET VESZPRÉMBE, mert hogy az Magyarország legprofibban felszerelt koraszülött klinikája.

A kisbaba él, gyönyörű, és nagyon okos.

Az orvosok ellen semmilyen eljárás nem indult, nem indítottak.

Hát ezért nem akarok én magyar kórházban, magyar orvosnál szülni.
Mona Lisa | 2009. december 5. | 01:08:30

Akkor folytatom:

Az első gyermek születésének a története a következő:

Vidéki kórház, a nőgyógyászok férfiak. Az egyetlen nő egy kedves és okos, fiatal nőgyógyász, hamar lecsapja a pácienseket a férfi dokik kezéről, pusztán azzal, hogy mint nő, máshogy viszonyul a női nem problémáihoz.
Férfi dokik értelemszerűen hamar felszívják magukat az elveszített pácienseken.

Barátnő szülése már láthatóan nehéz eset, vizesedik, 8 hónap vége fele jár, egy hétvégén amikor pont nem a nő doki az ügyeletes, rosszul lesz, kiderül a toxémia, az ügyeletes férfiorvos pedig mentővel azonnal PESTRE küldi. A nődokinak nem szól. Megjegyzem, az ország legmodernebb koraszülött klinikája Veszprémben van, kb. 50 km-re, de őt PESTRE küldik.

Még aznap megcsászározzák. Rimánkodik a dokinak, akit nem ismer, hogy keresztbe vágja fel, ne hosszában, (akik nem tudják, régen mindig hosszában elvágták az összes hasizmot ami a felépüléskor borzasztó, ma már keresztben vágnak, ami jelentősen megrövidíti a gyógyulást.) A doki azt válaszolta, "majd megbeszéljük". Nyilván némi pénzügyi rábeszélést igényelt volna, melyet - mivel mentővel hozták fel és semmi sem volt nála - képtelen volt teljesíteni. A DOKI HOSSZÁBAN VÁGTA FEL.

A baba azonnal inkubátorba került, 8 hónapos volt. A barátnőm füle hallatára mondták az orvosok, hogy "na ez sem fog sokáig élni". Mivel belázasodott, nem szoptathatta, látni sem engedték. A műtét után feléje sem néztek, első gyereke volt, fogalma sem volt mit és hogy kell csinálni
lipitik | 2009. december 5. | 00:56:43

jopap...: varom, koszonom
Mona Lisa | 2009. december 5. | 00:52:51

Nos, először is azt szeretném megjegyezni, hogy pont ez a helyzet az, ami miatt úgy döntöttem, én magyar kórházban, magyar orvosnál nem szülök.

Másik észrevételem, hogy a kommentek között könnyen kideríthető, mikor a hozzászóló nő, anyuka. Egy férfi sokkal hidegebben és számítóbban kezeli a témát.

Aztán rátérek az anekdotákra, ami lehet, hogy az 1500-as új karakterlimit miatt két részletbe fér majd csak bele.

Elsőként a férfiakról:

Barátnő szülte első gyerekét, babával toxémiás lett, az egész ügy horrorrá változott. (Ezt fogom majd megírni később)
Ennek kapcsán elhatározta, hogy a második baba szülése apás szülés lesz, és az apukának azt kell megtapasztalnia, hogy a szülés milyen csodálatos dolog. Barátnő karakán, erős nő, kitartott, szenvedett, de az arcán nem látszott, mosolygott végig, baba viszonylag könnyen meg is született, gond nem volt.
Apuka hamarosan hangot is kezdett adni ama véleményének, hogy nem is érti a nők mit vannak úgy oda, ez az egész szülés dolog nem is olyan nagyon borzasztó, ésatöbbi.
Mikor már többedszer hangoztatta álláspontját, barátnő csak mosolygott zavartan és csendesen, apukát a saját anyja tette helyre, ezen szavakkal: "édes fiam, akkor a következőt majd TE szülöd!"
(Sajnos apuka kevéssel utóbb két gyermekkel magára hagyta barátnőmet, sőt, még gerinctelenkedett is egy sort.)

lipitik | 2009. december 4. | 23:57:45

http://elofolyoirat.blog.hu/2009/12/04/ ... ore1571009
Nantal | 2009. december 4. | 23:03:48

...hmm...!!!

...minden elismerésem Varró Szilviáé, a cikkéért...!!!
...a jogállapotok, illetőleg a jogalkalmazások pedig, - az ismertetett ügyben -, FELHÁBORÍTÓAK...!!!
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 22:45:55

http://www.babaszovetseg.hu/2006-03.pdf

az ajtóstul az élet kapuján át pl. érdekes írás a gátmetszésről

liptik, visszatérek majd a protokollosra, ha érdekel, de szerintem holnap.
giorgio | 2009. december 4. | 22:32:35

Ja, és aki az újságírót szidja, olvassa el az interjúját a mancsban. Olyan kemények kérdez rá mindenre, amit Geréb fejére olvasnak, mintha egyenesen az ügyészség küldte volna. Szóval aki mosdatásról beszél, nem tudja, mit mond.
giorgio | 2009. december 4. | 22:16:47

Geréb Ágnesről közvetlen tapasztalatom nincs, bár két barát-házaspár is szült nála otthon. Nekem mindhárom gyerekem kórházban született. Első a cikkben is említett MÁV-kórházos sztár-nőgyógyásznál, akivel semmi baj sem volt, rettentő snájdig úriember, csak éppen utólag rekonstruáltuk, hogy egyszerre - írd és mondd - három szülést vezetett le. Szerencsére egyiknél sem volt komplikáció.
Második gyerekünknél már nem praktizálhatott a sztár-doki, és egy helyettese rábeszélt minket, hogy indítsuk meg a szülést, mert különben mehetünk haza, és teljesen kifárad az anyuka - utólag kiderült, hogy az ő ügyeleti ideje vége fele voltunk - hallgattunk rá, burokrepesztett, és kb. egy óra alatt megvolt a baba, ami, tegyük hozzá, nem normális. Miközben varrta a feleségemet, azt találta mondani, hogy "én olyan fáradt vagyok, hogy nem látok". Szerencsére itt is minden rendben volt. De - teszem hozzá - ezekben az esetekben a pasi orvosok semmit nem tettek hozzá, max. rontottak a dolgon. És szülésenként 60-70e-t simán zsebretettek. Biztos Geréb is bevállalt elkerülhető kockázatokat, de a sztárnőgyógyász-bácsinál konkrétan gyerek is, anya is meghallt, és még maradandó sérülés is volt, és ma is praktizál. Akkor most mi van?
lipitik | 2009. december 4. | 21:29:04

jopapholtigtanul: ez a lenyeg! Kifejtene itt valaki, hogy mi is a szulesre vonatkozo korhazi protokoll? Ugy ertem, hogy mi is ertsuk? gondolom, nem ket mondat, de erdekelne egy ilyen jellegu iras itt. Valami olyanra dondolok, mint ahogy Hawking a vilagegyetemrol mesel. Az orvosi muhibaperek nagyjabol a protokollrol szolnak, ezeket az orvosok (korhazak) igen nagy szazalekban veszitik el, ugy tudom.
delisa | 2009. december 4. | 21:08:53

jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 21:01:05
Kár, hogy Horváth Ágnest se hagyták, hogy végigfutassa elklépzelését, miszerint egalizálni szerette volna a kórházi és otthoni szülést. Ha jók a feltételek, és jólszervezett a dolog - legyen a nö választása, mert az ö szülész iránti bizalma és a biztonságérzete a legfontosabb.
delisa | 2009. december 4. | 21:05:59

Megmondaná nekem valaki, hogy a rengeteg negativ tapasztalat dacára MIÈRT adnak a szülö nök tízezreket az orvosnak? Amint látom, elenyészö esetben kaptok érte valami többet - aminek amúgy természetesnek kellene lennie. / ahol élek, az is.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 21:01:05

de még valami eszembejutott:
a baj az, hogy olyan dolgokat kérnek tőle számon, ami a kórházi szakmai protokoll része, de tudományos érvényét vezstette már, és otthonszülésnél nincs helye a rutinszerű alkalmazásának....

a kórházi protokoll nem az otthonszülésé.
delisa | 2009. december 4. | 20:58:11

Nagyon fontos cikk, köszönjük, Varró Szilvia!

Geréb doktornö elítélése nagy szégyene lenne a bíróNÖre... aki beáll az ókonzervatív magyar szülészek és nögyógyászok mögé, akik most, sokadszor, minden követ megmozgatnak, hogy Geréb Ágnest eltávolíttassák a pályáról.

Naná, hogy pénzröl is szó van! Másként nem lenne a férfiak kizárólagos terepe ez a szakma...

Ha most Geréb doktornöt elítéli a bíró - a szülész-szakma nem kis nyomásának engedve... - remélem, ez arra sarkall majd mindenkit, akit kórházban megalázás, méltánytalanság ért, netán az orvosok hibájából vesztette el gyermekét... hogy nem vonakodik, s jogorvoslást követel magának.

Svédországban szülésznök vezetik a szüléseket (a terhes- és kismamagondozás is rájuk van bízva - mely az érintettek számára ingyenes) orvosok a háttérben maranak, s kizárólag akkor kapcsolódnak be a szülésbe, ha okmolyabb komplikációk lépnek fel (pl. mütéti beavatkozásra van szükség)


jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 20:54:11

egymegegy, nem azt próbálják elsimítnai.

a cselekmény legalább két szálon függ.

egyik a per és a jogi környezet, amiben Geréb Ági bíróság előtt áll. nincs olyan szakértő a bíróság körül, aki ne elítélné az otthonszülés műfaját, minden tudományos alátámasztás nélkül.
a másik terlet a közvélemény elfogultsága, akik meg vannak vezetve a szakmai kollégium téves adatain alapuló állásfoglalásával, miszerint az osz vezsélyes, bezzeg a kórházi....
A kórház nagyon veszélyes hely, és nemcsak a rezisztens baktériumtörzsek miatt, hanem kivagyi orvosok miatt is sokszor, akik nem tudják, hol a helyük. nincs ott a helyük minden szülésnél. kárt okoznak gyakran, bizonyíthatatlan károkat okoznak.

www.givingbirthnaturally.com
krapulax | 2009. december 4. | 20:21:51

Moderálási alapelvek- komment törölve -
egymegegy | 2009. december 4. | 19:56:32

Érdekes cikk, érdekes kommentek!

Nagyon érdek feszítőnek találom, hogy Geréb Ágnes felelősségét azzal az érveléssel próbálja csökkenteni, hogy vannak sarlatán orvosok(meg persze jók is) akik szintén követnek el műhibákat. Ez az érvelés egy vicc, Geréb meg egy bűnöző! Amennyiben a szerző a későbbiekben azt fogja követelni, hogy a korábbi és a jövőbeni, szülész orvosok által elkövetett hibákat ítéljék meg szigorúbban, támogatni fogom, de arra hivatkozni, hogy szerinte, az orvosok nincsenek kellőképp felelősségre vonva, ezért Geréb ártatlan, ez elfogadhatatlan.
Az az ember akinek az a megalapozott véleménye, hogy egy 35 m2 (lehet 80 m2 is) panellakás, esetleg egy földes padlójú présház megfelelő hely egy szüléshez, az vagy nem szült még, vagy hülye, esetleg mindkettő!
Mindettől eltekintve, személy szerint Én nem tiltanám az otthon szülést, de egyetértek azzal, hogy az elkövetett hibákat a törvényekkel összhangban szankcionálják.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 19:39:06

Atlasz, nagyon sajnálom.

jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 19:35:25

krooliky, bizon yanygai érdek is meghúzódik az egész mögött.

egy orvos sem fog segíteni abban, hogy bárki kimondj aMagyarországon, hogy nem kell a szülések 80 százalékához, csak szülésznő, bába. nem fognak tapsolni, utolsó vérükig fognak harcolni.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 19:33:03

Agata, kösz hogy leírtad.
reggel 8: 30 és este 11 között békében tágulgattál, akkor úgy tűnt, elég tág vagy, mlgse tudtad kitolni.
honnan gondolod azt, hogy ha otthonira tervezed a szülésedet, akkor ne látná a bábád, hogy a szülésed nem halad, és tegyük hozzám, hogy nem véletlenül, nem halad. pl, nem tud lezsállni a baba. Ilyenkor bizony a bába bevisz a kórházba. 14 és fél órát vajúdtál, amíg nem tetszett a dokinak a szívhang. ne haragudj, ha ilyen előfordul tervezett osz-nél, bizony a nő bemegy a kórházba. ( ismerek is ilyen anyát) nem ment otthon, mivel senki nem öngyilkos és gyerekgyilkos, szépen amikor kiderül, hogy a szülés nem élettani és komplikációmentes, akkor nem szül otthon tovább.

Pandapi | 2009. december 4. | 17:56:48

Hollandiában az otthonszülés aránya jelenleg 35% körüli. 1965-ben még 80% volt, azóta a kórházakban bevezették az ambuláns szülést, ill. a kórházak közelében néhány születésközpont jött létre, sokan ezeket a megoldásokat választják.

Alapelv
A szülés fiziológiás, élettani folyamat, ezért otthon is lebonyolítható

A nők kb. 50-60%-a természetes módon, beavatkozások nélkül szül otthon, születésközpontban vagy kórházban, orvos jelenléte nélkül.
20% az ambuláns szülés, ami azt jelenti, hogy a bábával, orvos jelenléte nélkül szül a nő kórházban, komplikációmentes szülés után pár órával az anya és a baba hazamennek (Otthon a bába és a házinővér gondozza őket – ezt is a TB finanszírozza)

Kb. 12 % kórházba kerül a saját döntése, a bába javaslata, vagy a menet közben fellépő komplikáció miatt.

Ott nincs semmi gond abból, hogy otthon megkezdett szülés kórházban fejeződik be. Ez nem azt jelenti, hogy az általa elrontottakat kell a kórházban rendbehozni, meg hogy ez az ő inkompetenciájának a jele lenne. Ez a bába dolga, hogy ha úgy látja jónak, akkor kórházba menjenek. Aki otthonszüléshez mentőt hív, az felelősen, a szakmája szabályai szerint jár el.
Atlasz | 2009. december 4. | 17:18:38

Sok pénz a szülés levezetése, a szülészek ezért szinte mind férfiak. Ekkora üzletbe nem engednek belekavarni. De egy orvosi esküt tett nőről is szolok.
A megemlített MÁV kórházban 2001 júniusában született első unokám. Az Rh összeférhetetlenség szülés közben derült ki! A szükséges injekciót ezután sem kapta meg a menyem, de a szülész orvos(nő)ráhamisította a kartonjára. 100 000 forintért volt fogadott orvos.
Ne tudja meg egy anya sem, hogyan jött világra a második gyerek, de a tervezett további kettő már soha sem fog megszületni.
minime | 2009. december 4. | 16:05:57

irriga: szerintem ez, hogy melyik szülés volt eredetileg is kórházra tervezve és melyik otthonira, csak akarat kérdése, hogy bekerüljön a kimutatásokba. a cikk, amúgy szerintem azért is jó, mert azt is javasolja, hogy dolgozódjon ki az otthon szülés szabályozása, lehessen ott is mit számon kérni a bábán.
krooliky | 2009. december 4. | 16:01:18

szerintem ennek a kérdésbe nagyon belekavar az orvos esetleges anyagi érdekeltsége.nem lehet, hogy a szülések döntő többségét szülész-bába is le tudja vezetni és az orvosra csak komplikációk esetében van szükség a kórházban is. másrészt és ezt a keményen elitélő irrigának irom, sok komplikáció csak menet közben derül ki.
irriga | 2009. december 4. | 15:51:01

minime | 2009. december 4. | 15:30:43

Az értékelést egy kicsit nehezíti:
1. otthonszülésre csak a komplikációmentes eseteket lehet engedni.
2. ha komplikáció van, akkor azt a (közeli) kórházba szállítják.
minime | 2009. december 4. | 15:30:43

fú ez nagyon jó cikk. én is rengeteg kórházi rémtörténetet ismerek első kézből.

szerintem jogos az elvárás, hogy a kórházi és az otthoni hibákat, gondatlanságokat, hasonló módon szankcionálják. az pedig még jogosabb elvárás, hogy legyenek tiszták a játék szabályok. szerintem a legfontosabb lenne azt pontosan tudni, hogy kórházban és otthon, mekkora a hibák valószínűsége.(mondjuk ez nehéz ha a kórházak ezeket nem hozzák nyilvánosságra.) akkor az anya eldönthetné, hogy melyiket vállalja. és az is jó lenne, ha valami szabályozottabb keretek között menne, hogy mi jár a hibázó orvosnak.

agata | 2009. december 4. | 15:30:02

Reggel 8-30-kor folyt el a magzatvíz, este 11-ig próbálkoztunk a szülőszobán, mert nem tágultam rendessen. Mikor úgy tűnt, már eléggé tág vagyok, agyereket mégsem tudtam kitolni. A gyerek szívhangja ekkor az orvosom elmondása szerint kétszer meggyengült, úgyhogy a császár mellett döntött. Ennek során derült ki, hogy gyerekem többször magára tekerte a köldökzsinórt, aminek így nem maradt elég hossza ahhoz, hogy normál úton megszülethessen. Az orvosom, kisebb megszakításokkal, végig mellettem volt. A kórházban töltött napok alatt is mindennap ellenőrzött, miután hazamentem, telefonon érdeklődött.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:21:08

agata, lehet, hogy érdekes lenne, ha leírnád, hog yvégül hogyan szültél.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:19:02

http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0205/23.htm

szebik imre hozzászólása a kamara állásfoglalásához
http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0205/23.htm
agata | 2009. december 4. | 15:17:57

A doktornőhöz nem volt szerencsém, pedig hónapokon át győzködtek, jobban járnék vele, mint a választott orvosommal a kórházban. Ha hallgatok rájuk a lányom valószínűleg nem élne, és hát, hogy velem mi történt volna, azt nem tudom. De valószínű, nem a doktornő statisztikáját rontanánk, hisz nem egy esteben rohan a kórházba (kicsit késve), hogy hozzák helyre, amit neki nem sikerült.

Azt hozzátenném, hogy teljesen problémamentes terhességem volt és semmi nem utalt arra, hogy csak császárral tudom gyermekem világra hozzni.

Hála a fogadott orvosomnak, lányom már óvodás és nagyon várjuk a kistesóját, aki szintén kórházban fog születni.
irriga | 2009. december 4. | 15:17:39

reader | 2009. december 4. | 15:12:29

Igen.
1. otthonszülésre csak a komplikációmentes eseteket lehet engedni.
2. ha komplikáció van, akkor azt a (közeli) kórházba szállítják.

Ergó: a kórházak ilyen statisztikái csak romlani fognak az otthonszülés terjedésével.

Há ez olyan, mintha egyes autószervizek csak olajcserével foglalkoznának a totálkáros autókat pedig másoknak passzolnák át.
Aztán vernék a mellüket, hogy nem hibáznak ...
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:15:33

http://portal.szuleteshete.hu/otthonszu ... lalasahoz-
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:14:43

http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0203/7.htm


ki marad a kamarában?
hmhmhm | 2009. december 4. | 15:14:15

"Most aztán jól belelovaljuk a magunk a témába, pedig miről is van szó?
Hát hogy ez a derék G.Á. jobbról előz: megunta, hogy a kórházban/klinikán neki jutnak az óbégató, ingyenszülő cigányasszonyok, és elhatározta, hogy kihasít magának egy karéjt ebből a kalácskából. Erre pedig az volt a megoldás, ha sikerül a pénzzel bíró asszonyságokat kívül tartani azon a kórházon, ahol a jatt a főnököké."

Mielőtt baromságokat írsz, olvasd el a hozzászólásokat, talán tanulsz valamit.

"Ismerősöméktől összesen 50.000 forintot kértek el, ami az otthonszülést megelőző, egyhetes tanfolyam ára volt. Viszont a szüléskor már egy fillért se fogadtak el. De ha újabb gyerek születik náluk, akkor már a tanfolyamot se kell elvégezni és kifizetni újra."
Ennek egy szülésorvos a többszörösét pattintja le a szülőkről, nem csak az első, hanem minden gyerek után.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:14:09

az sznszk áldozata vagy.

http://www.szabadonszulni.hu/dokumentum ... 081227.pdf
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:13:18

irriga.

az otthonszülés a WHO szerint nem veszélyesebb, mint kórházban bizonyos kockázati csoportú nőknél. te a who megállapításával vitatkozol?

akkor igaz ez az állítás, ha szaksegítséggel történik. Tudod-e mira való a szaksegítség? hogy el tudja választani a kóros foylamatot az élettanitól. és idejében felismerve a megfelelő ellátásban részesítse a nőt. az otthonszülések 10 százaléka fejeződik be kórházban. ez nem a vezsélyét hivatott biizonyítani, hanem a biztonságosságát. az otthonszülő nők 90 százalékának nincs szüksége kórházi ellátásra. akinek meg van,. annak meg jár. addig, amíg nem kel, nem kell. amikor szükséges, akkor meg igénybe veszi. ugyanis arra való.

irriga | 2009. december 4. | 15:12:52

gubaba | 2009. december 4. | 15:07:39

Lehet, hogy itt van az eb elhantolva.
reader | 2009. december 4. | 15:12:29

Pandapi kommentjéből egyértelműen kiderül, hogy az arányokat tekintve kórházban több csecsemő (és anya) hal meg, mint otthonszülésnél.
jopapholtigtanul | 2009. december 4. | 15:08:49

avatara

nagyon köszönjük, hogy megosztottad gyermeked történetét. részvétem. megsirattam Őt most ismeretlenül is.
gubaba | 2009. december 4. | 15:07:39

Most aztán jól belelovaljuk a magunk a témába, pedig miről is van szó?
Hát hogy ez a derék G.Á. jobbról előz: megunta, hogy a kórházban/klinikán neki jutnak az óbégató, ingyenszülő cigányasszonyok, és elhatározta, hogy kihasít magának egy karéjt ebből a kalácskából. Erre pedig az volt a megoldás, ha sikerül a pénzzel bíró asszonyságokat kívül tartani azon a kórházon, ahol a jatt a főnököké. Az asszonyságok persze, hogy rácuppantak a lehetőségre, hiszen lehet-e jobban pukkasztani a barátnőt, mintha a szülést mint extrém sportot és szórakozást adjuk elő a homokozó partján!
avatara | 2009. december 4. | 14:52:50

Forszírozott, rohamos szülés. Ma már tudom, hogy így hívják...

1984.december 4. reggel 7 óra.
Megyei Kórház szülészet. Első gyermekemmel a szülőszobán. Huszonhárom éves és tapasztalatlan vagyok. Fogadott orvosom siet, tíztől teniszezik. Infúziót kapok. Kérdezem: ez előírás? Persze, jön a válasz, a biztonság kedvéért. Hátam mögött sürgeti a szülésznőt, neki mennie kellene, különben is szabiról hívták be. Még egy adag gyorsító.
7 óra 50. Megszületik a lányom. Nem sír fel, az orvos pár pillanatra bizonytalan, majd hív egy ügyeletes orvost a közeli koraszülött osztályról és mielőtt az megérkezne elrohan teniszezni. A főnökével játszik, mégsem késhet el.
A gyerekorvos elveszi tőlem a lányom, aki időközben már sírdogál, de gyengén. Röntgenezni kellene, lehet, hogy magzatvizet nyelt...
Később megtudom, ahogy elvitték, súlyos rohama volt... 8 napig gépen tartják életben, majd jobban lesz.
Sajnos nem teljesen. Somatomentálisan és mentálisan súlyosan sérült csecsemő. Ez a neve. Én nem így hívom. Én szeretem, mindennél jobban. Minden nap imádkozom, hogy éljen még egy kicsit. Meghallgatott a Jóisten, hét évet élt. Ma lenne 25 éves.
Az orvos aki a szülést levezette, ma már nyugdíjjas. Korházigazgatóként vonult nyugdíjba. Se per, se gyilkossági kísérlet, se semmi
irriga | 2009. december 4. | 14:48:24

Fokka | 2009. december 4. | 14:31:25

Ez olyan, mint a biztonsági öv használata körüli vita.
Kinek, mihez van joga.
A bibi ott van, hogy a következmények ellenben a társadalmat terhelik.
Rokkant felnőtt, beteg, árva gyerek.
Há ezek sem kívánatosak ...
irriga | 2009. december 4. | 14:45:31

Fokka | 2009. december 4. | 14:31:25

Jelen esetben ez.

"hogy kell legyen kórház átlagos útviszonyok és forgalom mellett 20 percen belül elérhető távolságban."

Tehát még az otthonszülesztők is elismerik, hogy a kórház az igazi biztonság.
saman | 2009. december 4. | 14:33:05

Kedves irriga!

Anyám ápolónő. Az utánam született öcsém meghalt programozott szülés miatt.

Én is császárral születtem.

Az első lányomnál nem jött be az orvosunk, egy hentes kollegája helyettesítette.

A második gyerekemnél nem engedték mellre tenni a gyermeket, vélhetően ezért komolyan aggódni kelett a gyermekem életéért, mert 6 hónapos korától egy éves koráig nem maradt meg benne az étel.

Én is úgy gondolom, hogy a születés körül indokolt a kellő óvatosság, gondosság, szakmai kontroll.

Geréb Ágiéknál ezt lehet látni, és korábban több saját családomban megesett történet komoly kérdőjeleket ébreszt bennem a kórházi nőgyógyászok szakmai kontrolljával kapcsolatban,
Fokka | 2009. december 4. | 14:31:25

Kedves Irriga, mi határozza meg azt hogy mi biztonságos és mi nem. Az utcára kimenni nem biztonságos, otthon maradni nem biztonságos, mert mindig érhet valamilyen baleset. Itt a kockázati tényezőt kell mérlegelni. És azt te is beláthatod, hogy ez egy szülésnél lényegesen magasabb mint az utcán való sétálásnál, de csökkenthető, például úgy hogy meghatározom, hogy legyen egy kórház a közelben. Az életben nincs olyan, hogy valami csak fehér, vagy fekete, biztonságos vagy veszélyes, csak olyan van, hogy mekkora kockázatot vállalok be, és ez minden embernél más és más. Itt te most elutasítod az otthon szülést, ehhez jogod van, mert kockázatos szerinted. Azonban más szerint nem, és azt hiszem ezt tiszteletben lehet tartani, úgy, hogy megpróbálom megérteni és nem elutasítani, de nem próbállak meggyőzni, csak rámutatni, hogy másképp is lehet tekinteni a világra.
reader | 2009. december 4. | 14:26:24

Pandapi

"A hazai otthonszülés perinatális mortalitási és morbiditási mutatója - a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan - jobb, mint a hasonló kórházi adatok. A tervezett otthonszülésnél a csecsemőhalandóság 1 ezrelék (Mo-n). A kórházi adat 8 ezrelék. Szaksegítséggel történő intézeten kívüli szülésnél anyai halálozás nem történt. "

Ez elég sokatmondó adat.
Egyébként az otthonszülés iránti nagy igény is azt mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben a kórházakkal. De valljuk be, ott néha tényleg szinte csak "futószalagon" foglalkoznak a páciensekkel, a sok idegen beteg miatt nyomasztó a légkör, a kórtermek lerobbantak... Én meg tudom érteni azt, aki inkább otthon szül.
irriga | 2009. december 4. | 14:23:57

saman | 2009. december 4. | 14:19:40

A felhívás egy kicsit módosítandó:

Álljunk ki a gyermek - anya élethez való jogáért!

Ha élnek, akkor már lehet további igényeket is megfogalmazni ...
irriga | 2009. december 4. | 14:20:29

Fokka | 2009. december 4. | 14:07:49

Ha kötelesek jelenteni a halálesetet és tudomásod szerint van olyan, hogy nem jelentették, akkor tedd meg te!
Legyen mindenki felelőségre vonva!


Szerintem ilyet egyébként nem találsz.
A hullaházban a darabszámok könyvelése még megbízható.

Persze az lehet, hogy a kórházak morcosak Gerébre, mert a végén ők viszik el a balhét. Magyarul a Geréb által kezelt az anya, gyereke náluk hal meg.

Gerébnél a sikeres esetek, a kórházakban a halálesetek gyűlnek.
Tipikus magyar helyzet ...
saman | 2009. december 4. | 14:19:40

Ez egy nagyon komoly látlelet a hazai demokrácáról. Ahogy a közvélemény elkurvult kasztnak tartja a politikusokat, hasonlóan a nőgyógyászok is eszkalálódó mértékben válnak civilgyilkos zsákmányszerző figurákká.

Ne várjuk ettől a két érdekcsoporttól, hogy egymással folytatott párbeszédben majd polgárbarát, gyerekbarát, anyabarát törvénytervezttel állnak elő.

Civil szervezeteknek kellene komoly társadalmi vitát lefolytatni a kérdésről.

Ne tűrjük tovább, hogy kiszolgáltatott áldozat szerepet osszon nekünk ez a két kaszt.

Álljunk ki a gyermek harmonikus anya gyermek kapcsolahoz való jogáért!
irriga | 2009. december 4. | 14:13:53

Röhej!

Az otthonszülés feltétele, hogy KÓRHÁZ legyen a közelben.
Magyarul: a otthonszülés nem biztonságos.

"Milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, akik otthon akar szülni?
A legfontosabb, hogy ún low-risk szülés legyen, azaz fiziológiás várandósság után várhatóan alacsony kockázati tényezőjű szülésről beszéljünk. Ennek hosszú a listája, az egészségügyi paraméterektől kezdve a lakáskörülményektől odáig, hogy kell legyen kórház átlagos útviszonyok és forgalom mellett 20 percen belül elérhető távolságban."
irriga | 2009. december 4. | 14:11:35

Fokka | 2009. december 4. | 13:48:30

Ez neked egy komoly cikk?

"Miért jobb otthon szülni? Miért rosszabb?
Szülni ott és úgy jó, ahol és ahogy a szülő nő biztonságban érzi magát."

Mert azt is hozzéá kellett volna írni: ahol a biztonságnak vannak fizikai feltételei is.
Fokka | 2009. december 4. | 14:07:49

Dr. Geréb Ágnest személyesen nem ismerem, de az alábbi oldalon lévő cikkből:
http://portal.szuleteshete.hu/haboritat ... ropaban-3-
itt egy kiragadott idézet:
"De azt igen, hogy neki szülészorvos végzettsége van, és ezen kívül harminc év szülészeti praxisa. Kórházban kezdte, de már tizennyolc éve otthonszüléseket segít. Szám szerint eddig 3300-at. Praxisa alatt ez a harmadik tragikus kimenetelű esete volt, ami 1 ezreléknek felel meg."
És nem azt mondom, hogy ne vizsgálják ki az esetet, hanem azt, hogy egyenlő elbánásban részesüljön minden orvos aki valami hibát vét, de ennyi erővel nem lennének Magyarországon orvosok, mert szinte mindegyik vét valami hibát az élete során a praxisa közben. Egyszer egy ismerősöm azt mondta addig nem lesz valakiből orvos amíg nem hal meg egy páciense. Ezzel nem értek egyet, de elmond valamit a mai orvoslásról. És nem arra gondolok, hogy hurrá most Dr. Geréb Ági-t ez felmenti, hanem, hogy ki vagy mi dönti el, és mi alapján, hogy melyik orvost, mért kell elítélni? Ha jól tudom akkor nem a szülök jelentették föl, hanem a kórház mert minden halállal végződő esetben kötelesek vizsgálatot indítani, és itt ismét felvetődik a kérdés, hogy más esetekben ez mért nem történik meg.
Fokka | 2009. december 4. | 13:48:30

Kedves Irriga ezekre a kérdésekre
"Otthonszülésnél mi a biztonsági garancia a hibamentességre?
A problémásnak látszó eseteket nem vállalják?
De ki dönti el, mi a problémás?"
és az összes általad felvetett problémára és kérdésre megtalálod a választ az alábbi oldalon, már persze ha hajlandó vagy elolvasni.
http://metropolita.hu/2009/05/27/minden ... szulesrol/
alibaba | 2009. december 4. | 13:38:06

Teljesen szubjektív véleményem: Ehhez a nőhöz akkor sem engedném egyetlen hozzátartozómat sem, ha ő lenne a kórházban szülés leglelkesebb híve. Egyszerűen azért mert aki ilyen mértékben nem ad saját magára, hogy képes tisztességesen ellátni a feladatát.Ha abban is csak annyira igényes mint saját magát illetően, régen rossz.
napoleon | 2009. december 4. | 13:34:19

Moderálási alapelvek- komment törölve -
irriga | 2009. december 4. | 13:28:12

hmhmhm | 2009. december 4. | 13:22:40

Orvost nem akartunk választani, mert az alapvetően hülyeség.
Ki tudja mikor indul be a szülés, ráér-e a doki akkor, stb?

Összességében nekem nem sok bajom van az orvosokkal. Leginkább akkor herrgelem magam, ha előttem mennek be a rendelőbe. Persze soron kivül.
hmhmhm | 2009. december 4. | 13:22:40

"Nem volt orvosa és valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy utólag nem sikerült "testközelbe" összefutni a levezető orvossal. Az orvos sem sündörködött a köpenyzsebbel."
Remek, de sajnos nem ez a jellemző.
irriga | 2009. december 4. | 13:19:01

krooliky | 2009. december 4. | 13:13:16

1. mi a javaslat, ha komplikált szülés várható? Inkább kórház.
2. mi történik, ha otthonszülés közben komplikáció lép fel? Irány a kórház.

Akkor miért biztonságosabb az otthonszülés különösen akkor, ha a második eset forog fenn?
krooliky | 2009. december 4. | 13:13:16

irriga: az oltás ügyében napi politikai érdekekből kerültek másodlagos vagy lényegtelen elemek az érdeklődés előterébe.kezdettől kezdve minden szakmai fórumnak egyértelmüen nyilatkoznia kellett volna az oltás szükségességéről. a patikák dacból nem rendeltek időben vakcinát, az orvosi kamara még mindig nem tett egyértelmü nyilatkozatot, közben csendben vagy nyilvánosan minden ellennyilatkozó potentát beoltatta magát.
ha most arról kezdenének cikkezni, hogy mennyi elhallgatott vagy publikus baleset törtent a kórházakban, mennyi a potenciális fertözésveszély a kórházi szülészeteken , akkor kevesebb haziszülés ellenes nyilatkozat lenne.
számomra nyilvánvaló, hogy a doktornő nem vádolható emberöléssel, ez a fordulat nonszensz.
egyébként emlékeztet arra az esetre, ami Jemenben történt anno, ahol magyar orvosok olcsóbban és jobban dolgoztak, mint a helyi klinikák és ahol egy teherautó kereke alatt tonkreroncsolt gyereklábat kellett szükséghelyzetben amputálnia, a helyi doktorok konzultációja alapján az egyik törzs ugy dontött, hogy ezért levágják a magyar sebész lábát. szerencsétlennek mentővel és repülővel kellett menekülnie.
na már ne legyen az, hogy az emberolés vádja lebegjen egy szülész feje felett.
HIRDETÉS

Marabu

Mártának az egyik dél-alföldi kórházban átszúrták a belét. Ugyanaz az orvos műtötte, aki korábban egy abortusznál már átszúrta egy nő méhfalát, és az asszony belehalt. A doktort fél évre felfüggesztették, de azóta újra dolgozik. Az egyik ügyben megszüntették ellene az eljárást, a másikban büntetőeljárás indult.

Első fokon felmentették a gondtalan veszélyeztetés vádja alól azt a MÁV-kórházban praktizáló orvost, aki felettese szerint az ügyeleti idejére időzítette a szüléseket. Egy nőnek a méhét kellett eltávolítani, a másik belehalt a szülésbe. A doktornak remek magánpraxisa van.

2007-ben a Schöpf-Merei kórházban egy édesanya belehalt a császármetszésbe, az Egészségbiztosítási Felügyelet megbírságolta a kórházat. Ez az ügy nem került nyilvánosságra, véletlenül bukkantunk rá az EBF honlapján.
HIRDETÉS

A tragikus haláleset ugyanabban az évben történt, amikor otthon szülés során egy kisbabának elakadt a válla, és meghalt. Másnap tele volt a sajtó azzal, hogy a bába nem végzett gátmetszést, holott megmenthette volna a gyermeket.
Foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés

Szülészek és egyéb tisztes ősz urak kürtölték tele a sajtót „gerébági” (sose doktorként, mindig csak ilyen kis helyesen emlegetve) súlyos mulasztásaival. Habár az egyik neves szülésznőgyógyász azt nyilatkozta, hogy évente öt kisbaba hal meg vállelakadás miatt kórházban, erre a mondatra már senki sem emlékszik.

Geréb foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádjával állt az ügyben a bíróság előtt. Egészen mostanáig: a bíró ugyanis váratlanul gondatlanságból elkövetett emberölésre módosítaná a vádat. Dr. Geréb az első orvos, akit ezzel megvádolnak. Az egyik napilap információi szerint a doktornőt várhatóan előzetes letartóztatásba helyezik.
Bíró vagy ügyész?

Az eddigi tárgyalásokat végigülve úgy tűnik, a bírónő nem rajong Gerébékért; az ügyész szinte meg sem szólal, a bíró helyette is lendületesen képviseli a vádat. Az emberölés vádja és a várható bebörtönzés nemcsak azért nonszensz, mert a legtöbb szülész a hasonló hibákat – a nyilvánosság kizárása mellett – pénzbüntetéssel, vagy ejnye-bejnyével ússza meg, hanem azért is, mert az állam nem teremtette meg a legális és biztonságos otthon szülés feltételeit, mégis számon kéri, diszkriminálja és üldözi az otthon szülésnél segédkező bábákat.

Évente mindössze pár száz nő gondolja úgy, hogy számára az otthoni környezet biztonságosabb, mint a kórházi. Mikola István volt az első egészségügyi miniszter, aki felvetette az otthon szülés szabályozásának szükségességét. De belevágni csak Horváth Ágnes mert. Ő – aki maga még nem szült –, megdöbbenve vette észre, amit a magyar anya pontosan tud: hogy hétvégeken, ünnepnapokon nem zavarjuk meg szüléssel a doktor urakat.
Sok a császármetszés

Közülünk minden harmadik császármetszéssel hozza világra gyermekét, hogy orvosunk nyolctól négyig beoszthassa a napját. Örömmel tágíttatjuk magunkat, mielőtt síelni megy. Nem rezzen az arcunk, ha előre kéri a pénzt. A szülés során úgy fekszünk, nyomunk és hallgatunk, ahogy a doktor úr kívánja.

Horváth Ágnes tehát jól sejtette, hogy a hazai szülészet némi reformra szorul, és ennek része az otthon szülés rendezése is. Ám az évek óta tartó tárgyalási folyamat a távozásával lassan elhalt, és annyira ő se merte megbontani a szent status quót, hogy a szülész-nőgyógyász szakma hivatalos tótumfaktumaihoz legalább hasonló mértékben hallgasson azokra, akik láttak már otthoni szülést, vagyis a bábákra.
A megközelítés a lényeg

Nem a helyszín a lényeg, hanem a megközelítés: a bábák szerint minden fölösleges beavatkozás egy újabbat von maga után. Egy 2003-as felmérés szerint 2002-ben alig volt olyan magyar kórházi szülés, ahol ne lett volna valamilyen beavatkozás. Otthon nincs rutinszerű gátmetszés, burokrepesztés, fájásfokozó injekció. Nem nyomják a hasat, kerülik a fogót, nem siettetik a lepényt. Persze: egészséges terhesség, egészséges mama és baba esetén, a lakóhelyről gyorsan elérhető kórházzal.

Az otthon szülést a kórházival egyenrangúként kezelő Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint, ahol orvos van, ott beavatkozás is lesz. A magyar egészségügyi tárca pedig még az otthon szüléshez is orvost állíttatott volna, majd egyéb nehezen teljesíthető feltételekhez kötötte az otthon szülést. A sok duma, hitegetés, egyeztetési blabla után semmi se változott.
A közreműködőket büntetik

Eközben Geréb és társai perében az ügyészség vádponttá tette, hogy a tervezett otthon szülés nem megengedett. Ez így persze nem igaz: jogszabály nem tiltja az otthon szülést, csak a közreműködő egészségügyi személyzetet büntetik. Eldönti helyettünk a magyar állam, hogyan jó szülni. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint az állam alkotmányos mulasztásban van: a szülés kétféle modellje közti különbségtétel, az egyik előnyben részesítése „sérti az önrendelkezés jogát”, hiszen alkotmányosan igazolhatatlan módon lehetetleníti el az intézeten kívüli szüléseket.

A bábákon a kórházi protokollokat kérik számon, miközben az otthoni szülésnél mások a szabályok. Az ügyészség az egyik ügyben azzal érvel, hogy a kórházban legföljebb harminc percet várnak a lepényre, Gerébék ennél jóval többet. Mindent, ami eltér a kórházi gyakorlattól, a fejükre olvasnak. Sőt szemforgató módon még azt is megkövetelhetik, amit a kórházban sem tart be senki, hogy például a szülészorvos a „szülés helyét nem hagyhatja el, amíg az anya és a gyermek állapota nem kifogástalan” (idézet a vádiratból).
Nincs szabályozás

Mindez távolról sem az ügyészség, vagy a bíróság hibája. Ha az otthon szülésnek nincs egyértelmű és számon kérhető szabályozása – mert a Magyar Állam nem alkotta meg ezt –, akkor a jogalkalmazók csak a dolgukat teszik. A bíróság Geréb perében azokra a szakértőkre támaszkodik, akik a kórházi körülményeket ismerik.

A vádirat azt is Geréb és vádlott-társai terhére rója, hogy a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elveti az otthon szülést. Az SZNSZK két, az otthon szülést ortodox módon elutasító állásfoglalásának állításait több orvos cáfolta, volt, aki egyenesen az adatok meghamisításával bátorkodott megvádolni az urakat, mert az otthon szülést biztonságosnak ítélő nemzetközi adatokat kissé, khm, eltérően értelmezték. Gerébéket mégis ezen állásfoglalások alapján küldik majd börtönbe.

Ha tesznek valamit a bábák, az gondatlan veszélyeztetés, ha nem tesznek, az a segítségnyújtás elmulasztása. Ha nem jelentik az adatokat, gondatlanok, ha jelentik, magukat jelentik föl, hisz a bábaságnak nincs szakmakódja, nincs rá ÁNTSZ-engedély, tehát a bábák nem is gyakorolhatnák hivatásukat. Előbb diszkriminálják, aztán kriminalizálják őket.

Ez a történet korántsem néhány megszállott magánügye. Rólunk szól, magyar nőkről, akiknek a jogbiztonsága sérül, amikor az állam nem teljesíti jogalkotási feladatát. Gyermekeink megszületésének minőségét befolyásolja, mi történik vele és édesanyjával a szülés során. Geréb meghurcolása nem egy bába kálváriája, hanem a magyar demokrácia rövidlátó ostobasága.

A szerző újságíró

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kedves Enikő!


Egyáltalán nem spekulálva - ellenkezve, és nem a gyermek-képzeteket kizárva, ahogy itt felételezed, hanem egyetemes személyi akarat-érvényesítve. A felettes énnel úgy kollaborálva, hogy a biológiai foganást tudatosan az általad megfelelőbbnek tudott jobb időkre, a ciklus és a ritmus törvényének, valamint a fejlődés törvényének a szellemében is, "egyelőre" (az egységhez előre...) elhalasztva. .
Violettát is nyugodtan megkérdezheted.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A fenti válaszomhoz még hozzá kell tennem, hogy ez nem azt jelenti, hogy még a világ halaszthagtunk, mert az már csalás és spekulálás lenne, nem kreatív együttműködés. Amikor bizonyos külső körülmények és feltételek is össze jönnek annak következtében, hogy belülről megfelelően átalakultunk, illetve, amikor valamennyire megérett mind a kapcsolatunk, mind a spirituális és gyakorlati felelősségen alapuló ön tudatunk, akkor, véget vetünk a "feltételes" állapotnak és a többit rá bízzuk a törvények összhatására. Tehát a Ciklus és a Ritmus törvényét, valamint a fejlődés törvényét is figyelembe vesszük, amikor azt akarjuk, hogy egy szexuális viszonyból ne legyen azonnal magzatfoganás, hanem időt adunk mind az egymásnak, mind az önmagunknak a kapcsolaton belüli megismerésére, a kiegyenlítődési reflexek és személyi - páros szokások kialakulására.
Vagyis, a kollaboráció, nem az önkényes elképzelések erőltetését jelenti, hanem a többi egyetemes törvény maximális tiszteletben tartásával, a mágia és a személyesség, vqalqmint a fejlődés törvényeinek a kihasználását. Másrészt, ehhez két ember kell, tehát mind a férfinak, mind a nőnek meg kell egyeznie egyik a másikkal és nagyjából ugyanazt kell elképzelnie.
Nem csak imádságon - mantrázáson keresztül vesszük fel és erősítjük a belső kapcsolatot az abszolút tudattal, illetve az egyetemes teremtő-megváltó erőkkel és törvényekkel, hanem főként kontempláció (Naplóírás) és még inkább meditáció útján. Persze, nem olyan túl misztifikált, mások személyéhez kötött és vallásos - önkényes és ÖNMEGVALÓSÍTÓ! - meditációban, mint amilyet Emő gyakorolt, amikor tíz hónapra elveszítette a realitásérzékét és családunkat szétbontotta. Ez, a komplex kapcsolatrendszer, aminek idővel erősödnie kell, amint többször is kitértem rá, igen személyes, bensőséges és meghitt kell legyen a mi részünkről, mint az igazi szerelmen alapuló élettársi viszony. amiről ugyancsak azt írják a szanszkrit szövegek, hogy a férfi és a nő egy testté és lélekké válik. Nos, az Unió - misztikában a személyi tudatunk és önérzékelésünk kiegyelítődve válik eggyé, majd azonosul, az egyetemes léttudattal, de minden ünnepélyesség és patetikus külsőség nélkül.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Egy alkotás irodalomkedvelőknek:

http://eremizoltan.blogspot.com/2010/10 ... mment-form


Néhány idézet:

*"És hát igen - folytatom - a bábákkal ettünk a köldökvérből meg a méhlepényből. és aztán a gyermeket, bűnös elvakultságunkban folyton szoptattuk, ringattuk, kendőben hurcoltuk és nem hagytuk sírni, nehogy megerősödjön a kis tüdeje; és, igen, waldorf-óvodába írattuk, amivel egészen elszakítottuk a valóságtól. De most már átlátok a szitán. Ha még egy gyerekem lenne (persze nem lesz, van elég), csak császárral születne, tápszeren élne meg antibiotikumon meg szteroidon, babakocsija lenne, kettő is, és egyhetesen átaludná az éjszakát!"*

*Vegye tudomásul, ismerje végre föl, hogy az emberek nem azért tömik tele az Ön zsebét a magánrendelések díjával meg a születésért járó (igen, járó!) hálapénzzel, mert a szakértelmét díjazz ák. Korántsem! Egyetlen oka van annak, hogy brazíliai és maldív kiruccanásait finanszírozzák: az a vágyuk, hogy hagyja őket békén! Találja őket rendben, ne is nyúljon hozzájuk! Nem vette még észre, mennyivel könnyedebben, természetesebben, gyakran mily boldog, réveteg mosollyal adják át Önnek azt a bizonyos borítékot egy-egy könnyű, örömteli szülés után? Nem érzi ezzel szemben, hogy minden komplikációval, műtéttel szerzett forinthoz szenvedés, keserűség és vér tapad?*

*Bejelentik, hogy jogszabály-előkészítő tárgyalások kezdődnek a jövő héten. Naná, mondja Peti a telefonba, vezéráldozat árán elérhető, hogy egy kórusban zengjen a Vágó és a Koncz doktor, mellettük a Hasfelmetsző (no és megfigyelőként persze a Kotek), megállapítván, hogy önrendelkezési jogunk csupán az abortuszra terjed ki, a szülés helyének megválasztására nem, azt ugyanis nyilván meg tudjuk ítélni, méltó-e a magzat az életre, arról viszont na ne akarjunk már mi dönteni, hogy kellenek-e ők, a doktor urak a szüléshe z.*

*Pezsgőt bonthat a magyar társadalom normális többsége s ezen belül - Mumm avagy Dom Perignon márkájút - az a mintegy kétezer nőorvos, aki négy-nyolc vagy akár tízmilliárdos adómentes jövedelmét ismét biztonságban tudhatja az Ön viseltes ballonkabátjának kiterjesztett védőszárnyai alatt...*


Panni

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Az otthon-szülésnek, vagy a természetben-szülésnek, tehát a természetes és normális szülésnek, csak akkor van értelme, ha a nő teljes tudatába kerül a teremtői mivoltának - isteni minőségének és képességének és akkor sem orvosra, sem bábára nincsen semmiféle szükség. Persze, ez nem ilyen egyszerű, mert teremtő ide, teremtő oda, karmája is van mindenkinek, és egészséges dolog utána nézni a sorsképletében, hogy mire hajlamos és ez alapján elgondolkozzon azon, hogy e hajlamaiból mit szokott a leginkább "legyártani" annak érdekében, hogy ne érjék meglepetések sem várandóság sem szülés közben. Az eseteket, hogy mi történik - történhet várandóság, vagy szülés közben, illetve, hogy a magzat-babák miként képezik le a kismamák különböző hamis spirituális alapállásait, leírtam - leírtuk az első tanulmányban. (Farfekvés, köldök zsinór tekeredés, beszorulás, stb.) A többi spirituális öntudat és bizalom (hit) kérdése. Geréb Ágnesnek valószínű, hogy azért kell szenvednie, mert hamis megoldást keresett és ajánlott az igazi szülés: a szabad teremtés megvalósítása helyett.
Ami a jattot illeti, életem legkínosabb és legmegalázóbb esete volt, amikor az epeműtétére váró anyám a a kórházi kórteremben a kezembe nyomott egy borítékot valami pénzzel azzal a kéréssel, hogy mennyek és keressem meg a sebészét azt adjam oda. - Olyan szerencsétlenül és ocsmányul soha nem éreztem magam: a halálfélelem által megkísértett kisnyugdíjas öreganyám a szerencsétlenül összekapart takarék-pénzével, szemben az én születésemtől korrupció- és lekenyerezés ellenes öntudatommal. És azzal a helyzettel, hogy a "sorstársai" előtt vissza kell utasítanom a reményteljes elképzelései beváltását.
Sajnálom azokat a szerencsétleneket is, akik így akarják megnyerni a sors- és az orvosok kegyeit, és azokat a "gyógyászokat" is, akik ebbe az aljasságba bele mennek. Ezért is hirdetem, hogy asztrológusként semmi közöm nincs sem a testi, sem a lelki gyógyításhoz: nem csak azért, mert tudom, hogy az ahogyan, és, hogy az amit és az amiben én "segítek" tulajdonképpen megfizethetetlen. - Hogy tehát, ne kelljen semmilyen körülmény között ilyen megértő - humánusan, vagyis, még csak a szokás hatalma előtt sem, megalkuvón viselkednem.
Az más kérdés, hogy a spirituális öntudat megvalósítása, illetve az abszolút azonosság állapotának a megértése és átélési-képességnek az elérése, egyeseknél hónapok kérdése, másoknál meg évtizedeké. Türelmesnek kell tehát lenni, és mindenkinek meg adni az esélyt arra, hogy ezt a néhány hónapot, vagy évtizedet a maga tempójában megélhesse. Ezért támogatom az otthon-szülést, akár bábával, akár dúlával, akár orvossal, akár mindhárommal. És azért, mert akinél ez a kórházinál mégiscsak normálisabb szülési mód lehetősége már felmerült, annál több esély van arra is, hogy a normális gyermekszám kérdésén elgondolkozzék és a pozitív válaszok után, ebből a tekintetből is a normális útra térjen. Egyszóval: akinek nem még nagyobb luxusként (Nem csak szakemberi ellátás, tehát: külső és személytelen biztonság, de ráadásul otthoni kényelem is!) jelenik meg az otthonszülés lehetőségének az eszméje, hanem természet- és Istenközelségi lehetőségként, az már közelebb áll ahhoz, hogy normális családot építsen, mint azok akik a kórház hamis biztonsága és nem, hogy steril, de lélek-nyomorító és teremtés-gyalázó "szakszerűsége" mellett döntenek. A várandóság, vagyis áldott állapot ugyanis nem betegség és a teremtés - szülés, végképpen nem betegségtől (daganattól) szabadító külső (sebészi) aktus, tehát egyáltalán nem életmentő műtét!! És ez akkor is így van, sőt: még inkább így van, ha szemtanúja voltam és majdnem "bűnös" áldozata lettem annak, hogy a volt-feleségem, aki négyszer szült természetben és otthon szövődmény-mentesen, képtelen volt normálisan szülni ötödszörre, annak következtében, hogy képzeletben - Tehát az un. idea-testében. - a Réka foganása idején hűtlenkedett, majd az anyjával, titokban, tovább bűn-szövetkezett velem és ez által az egész családjával szemben. Vagyis: a szabad-szülés a legmagasabb - Mert nem csak az apával, de az Istennel szembeni - erkölcsi tisztesség kérdése és próbaköve is. Nagyon szeretném, ha ez, legalább a Logos olvasói számára mindez egyértelműen világossá válna!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Persze, nem a hegy alatt kell abrakolni.
A szabad szülésre és az otthonszülésre úgy készül(nek) az ember(ek - feleség és férj), hogy áldott teremtésre készülnek, vagyis a férj az áldás fogadására és a nő a teremtő megtestesítésére és nem gondozott betegi szerencsétlenkedésre. A férfi nem beteg-ápolásra és a nő nem a szerencsétlen és magatehetetlen és kiszolgáltatott (terhes) állapotából "logikusan" következő beteg-ápolás elfogadására. - Gondolom, Linda, erre a vonalra gondoltál...?
A kiszolgáltatottság koncepciójától való megszabaduláson van a hangsúly. Emő, amíg nem csalt és nem vált a csalás által szerencsétlen - kiszolgáltatottá, tehát Turulánál, a szülés előtt közvetlenül is, Karate edzésekre járt. Rékánál ez a lehetőség már fel sem merült. Kiszolgáltatottá vált, mert hagyta magát az anyja által kiszolgálni, amikor én Sopronba mentem előadásokat tartani, és ha már hagyta magát kiszolgálni az anyja által, akkor megdumálni is kellett hagynia magát arról, hogy ő velem nem lehet boldog és neki képessége és főként joga van a másféle boldogsághoz. (Jupiterrel együtt a Rákban álló Lilith a VIII- házban) A csalásával pedig, kiszolgáltatottá tette egész családot és persze, saját magát. Hogy nem veszitek észre már, hogy itt egyáltalán nem technikai - technológiai kérdésekről és nem egyszerű "lehetőségről", hanem abszolút bizonyosságról van szó?! Az abszolút igazsághoz való ragaszkodás és hűség bizonyosságáról?
Mert hát a kórházi szülészet arról szól, hogy a hátára fektetett nőt a szabad akaratáról leszerelni, és magatehetetlen növénnyé tenni, akin aztán a bábák és a doktor elvégzi a szerencsétlenségtől megvédő beavatkozások tudományosan misztikus műveleteit. Azoktól a potenciális szerencsétlenségektől, amelyeket egészen biztosan, hogy beidézett a hitetlensége, illetve az újjá születéssel szembeni titkos lázadozásai és édes (anyai, rokoni, baráti, stb.) bűnszövetkezései által. Mit gondolsz Linda, ha a te tudattalanod, a Réka megszülése után is, ennyire lázadt a magzatnak az elfogadása ellen, hogy képtelen voltál már-már létezni is, és hogy a napokon át folyamatosan jövő öklendezési ingereidtől megszabaduljál végre, azt el kellett kapartatnod, és, ráadásul, ha Rékának a hüvelyk úján volt még egy új formájú kinövés, ami mind a Te Rák-karmádnak a feloldatlanságára és a Plútói - Skorpiói karmikus spirituális szövődményeidre utal, a szabad, vagy a csak bábával történő szülés közben nem ért volna olyan kellemetlen meglepetés, amire a kórházakban készülnek fel?
Egyetlen vonal lehetséges tehát: a teremtői öntudatotok teljes mértékű vissza vételének )mármint az orvosoktól és a bábáktól) a vonala, ami ugyanakkor maximális spirituális és kauzális felelősséget jelent, elsősorban önmagatokkal szemeben: a bennetek élő és általatok a maga teljességében megnyilvánulni képes Istenanyával és Isteni családanyával szemben. - A más (kispekulált...) vonalakat bünteti a törvény. És ez akkor is így van, ha jattjaikat féltő szülész orvosok által lepénzelt hatósági visszaélés formájában alkalmazódik.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Én értlek Linda, de látod: a következmények azok következmények és a szövődmények, azok szövődmények, nem lehet velük viccelni, és nem lehet azokat lekenyerezni, illetve baráti kezeléssel kikerülni, akárhogy is enyhítünk a visszahatások súlyosságán. Ez tudod, olyan Ikrek - spekuláció, mint amire Jézus hívja fel a figyelmet. Nem lehetsz szolgája egyszerre két úrnak, az Istennek és a Manonnak is. Vagy - vagy. De persze, a felajánlott segítséget, amennyiben az nem korrupció, feltétlenül el kell mindig fogadni. És, ha jól értem itt arról lett volna szó, hogy a baráti ismerettség révén, valamelyest éberebben szülhessél, tehát nem technikai könnyítés kérésről lett volna szó, hanem a rabságban egy kis szabadságról... - De látod, ez már megint megalkuvás és alkudozás és spekulálás. Én azt mondom tehát, hogy vagy elhiszi valaki magáról azt, hogy ő a teremtő isten megtestesülése, vagy nem, és ha nem, akkor inkább hagyja a fenébe az egészet és kíváncsian figyeli (spirituális kíváncsisággal tehát), hogy ez esetben mi a nem-hívésének a következménye, azt is közbe vetve, hogy amennyiben lehet, múljon el a keserű pohár, de úgy is a te akaratod érvényesüljön. Persze, a hiten én kauzális horoszkóp értelmezéssel történő karma-oldással egybekötött racionális meggyőződést és nem vallásos - szektás tévhitet és balhitet értek. Ezzel a kíváncsisággal viszont már a fejlődés törvényével lépik harmonikus kapcsolatba és ez már sokkal, de sokkal nagyobb segítség lehet, mint a hirtelen szerzett ismerősön keresztül történő, mentsük, ami menthető jellegű, misztikus ügyeskedés.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kedves Linda!

Én nem feltételeztem a részedről semmiféle korrupt egyezkedést, lekenyerezést, vagy ilyen szándékot! Én csak részletesen értelmeztem a feltett kérdésre adott válaszomat:
"Nem volt semmiféle korrupció, hiszen pont arról lett volna szó, az illető bábával, hogy ne könnyitsen. Tehát még ha kórházba is jutok, mert nem tudok már összpontositani és nincs bátoritás kivulrol se, akkor , ott, a korházban is , ne avatkozzanak bele erőszakosan , ne siettesenek. És nem képzeltem azt, hogy a bábát lekenyerezem. Nem adtam senkinek semmiféle pénzt." - Nem értem tehát, a magyarázkodásodat... Nem vádoltalak semmivel, nem hánytam a szemedre semmit, stb. Egyébként is, hogy jöhetnék én ahhoz hozza? Milyen alapon? Szóval, kissé furcsa számomra ez a védekező alapállásod.
Ha akarod ide idézhetem az én szövegemet is, amiben egy és egyáltalán nincs szó semmiféle feltételezésről, nem arról van szó hogy feltételezném azt, hogy te korrumpáltál, vagy egyáltalán csak az eszedbe is jutott volna ilyesmi! - Paff vagyok!

Enikő: "-Te magad mondtad"...
Mindarra amit kérdeztél egyedül te tudhatod a választ. Nincs az a kívülálló (Főként ha férfi nemű, akinek soha "nem kell szülni", még ha esetleg szeretne is..., de könnyű így, a pácon kívülről "pofázni"!), aki neked, vagy bárkinek is megmondhatná, hogy nyugodtan szülhetsz szabadon (Otthon). És azért mind emlegetem az Emőke esetét, hogy ezt a metafizikai tényt megértsétek, és nem azért, mert esetleg még mindig neheztelnék rá. (Különben normális, bizonyos határokon belül kollaboráló viszonyban vagyunk, és már azt is belátja újból és evidenciaként kezeli, hogy igen is, létezik egy veszedelmesen direkt kapcsolat közte, illetve az átélései és a gyermekek egészségi állapota között, és csak azt sajnálom, hogy nem ő szólal meg és mondja el ezeket a logos-on.) Szóval, ezekkel a hézagokkal együtt kell élnünk, Enikő, és amennyiben te ezeket a hézagokat szeretnéd - akarod? - teljesen ki iktatni, vagyis magadat "abszolút-bebiztosítani akarod", akkor, egyrészt még mindig a Lilithet srófolod, a topic-odban végzett metafizikai elmélkedéseid ellenére - hiszen a Lilith férfias lényege a tökéletesség-mánia és csak azt követi a másságra való sóvárgás! -, másrészt, kicsit viccesen is fogalmazva: jövendő informatika-tanárként, te éppen azokról az órákról hiányoztál az egyetemen és éppen azokat a kurzusokat nem pótoltad be (és kicsit tovább "bolondozva": te mindig "szerencsésen" úgy vizsgáztál, hogy a matematikának ezek a hatalmas részei nem kerültek a vizsga-tételeidre), amelyekben épen arról van szó, hogy mit lehet tenni matematikailag a valóságnak azokkal a részeivel, amelyek még a matematika számára sem pontosan kiszámíthatók? Hogyan lehet azokat valamelyest körül írni, vagy bevilágítani, valótlannak látszó valóságukat megközelíteni a matematika valóságkutatási módszereivel?
Szerencsére én ezekből kétszer is megbuktam az egyetemen, ezért pótvizsgákra minden részt meg kellett jól tanuljak annak érdekében, hogy ne bukjak ki az egyetemről is, és ha ilyen sok év távlatából nem is jegyeztem meg a tanult eseteket és a képleteket, talán az akkor még szunnyadó valóságkutatói hajlamaim miatt, éppen ezek a kiszámíthatatlansági tények és tényezők ragadtak meg a memóriámban. És ennek köszönhetőn, nem teszem magam most nevetségessé, visszakézből olyan abszolút-biztos válaszokat adva, amelyek hangzatosak és patetikusak lehetnének ugyan, de igazak és igazságosak semmiképpen. Még olvassatok tehát Hamvast és nézzétek meg, mit is mond ő az "infinitezimális szubjektum" abszolút-fontosságáról, de anélkül is elgondolkozhattok a személyes felelősségvállalás pozitív mágikus erejének a kérdésén. Majd, ha a gondolat meg van, személyesen is megtapasztalhatjátok a hétköznapi életetekben is.
Mondom, férfi létemre, jogosulatlannak érzem azt, hogy a végső döntési kérdésekben "észt" osztogassak, de az az érzésem, hogy ebben a kérdésben is, mint minden lényegi kérdésben a mágikus erejű szubjektivitás fontosságának az egyetemes elve érvényesül. Magyarul: ti ketten, akárcsak a többi kórházban szülők, még mindig egy objektív - külső, tehát személytelen(!) biztosítottságot szeretnétek, és én vagyok az utolsó, aki emiatt - És kimondottan ebben az egy kérdésben, amiben nem lehetek személyesen impilkált. - De csak ebben! - megfednélek titeket. De úgy is csak azt tudom mondani, hogy ez már belső megérzés és hit kérdése lehet, nem objektív tudományosságból és kórházi felszereltségből eredő illuzórikus biztosítottságé (Hiszen, ha telve van a gyermek életellenes programmal és az anya szíve titkos haraggal és gyűlölettel, akkor a gyermek úgy is meg fog halni, ha nem szülés közben, akkor azután és ha nem a kórházban, akkor otthon, miután haza vitték, és ha nem azonnal, akkor éppen négy hónapos, vagy négy éves korában!) illetve, hogy amennyiben nem hisztek a felelősség mágiájában (És az Emőke esete arra csak jó kellene legyen, hogy nála mind a felelősség, mind a felelőtlenség mágikus következményei felszínre kerültek), akkor már csak a némileg mégis csak irracionális bátorságnak az ugyancsak mágikus erejű szellemisége marad hátra (Többek között ezt is használta Emő az első szülésénél, a gondos felkészülése és az intuíciója - hite - mellett.). Ezt viszont ti már nem gyakorolhatjátok, mert gondozásra, védelemre és nevelésre szoruló gyermekeknek vagytok a szülei.

Linda: Ha a "legyen meg a te akaratod alatt" nem tudod azt érteni, hogy mindenképpen bele kell nyugodnod az általad is megtestesített és (Sajnos: a Lilithel együtt) rajtad keresztül is ható - megnyilvánuló egyetemes törvények összhatásába, akkor meg miről beszélünk itt a Logoos-on? Én azt hittem, hogy éppen erről a törvényes logikáról beszélünk....

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Ennek a SPIRITUÁLIS AXIÓMÁNAK mindössze az a jelentése, hogy a kimondása után, a felettes énemmel, vagyis az egyetemes (törvény-) tudatommal kívánok részt venni az illető helyzetben és éberen törekszem arra, hogy minden karmikus jellegű (Lilith, Sárfarok) ambíciómat vissza vonom, fel oszlatom, de legalább is a tőlem telhető legnagyobb mértékben háttérbe szorítom, annak érdekében, hogy az egyetemes tőrvények, vagyis a megváltás logikája minél nagyobb mértékben érvényesülhessen. Annak a jele és eldöntse tehát, hogy az egyetemes törvények (Isteni) logikáját hagyom érvényesülni az önzésem és a kicsinyes ambícióim, haragvásaim, csalafintáskodásaim helyett. Miért kellene ettől félni, milyen nem-bízni valót található tehát szerinted ebben?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/