ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

És ez már nem regényes feldolgozás, hanem dokumentumszerű eseményleírás és annak a szellemi kommentárja:

Bősárkány, 2000 Karácsonyán. Mars napja.

Enikő kislányom egy hete meghalt tüdőgyulladásban, de az is lehet, hogy valami komplex agyhártyavírus robbantotta szét a tüdejét. Számomra nem a halálának ténye a megdöbbentő, hanem inkább a körülményei, illetve ahogyan lereagáltam személy szerint a történteket. A megdöbbentő számomra még mindig az, hogy úgy érzem magam most, mintha egy lázas kábulatból, egy rémálomból ébrednék, mintha egy előre elrendelt drámának lett volna vége. (Vagy csak egy felvonásnak belőle, nem tudom.) Nemcsak, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól, de egy hajszálon múlt, hogy meg nem őrültem, azon, hogy nem én kellett akkor reggel kórházba rohanjak a kicsi holttestével, hanem Szilárd, és utána is Szilárd segített feldolgozni a történteket. Mindig Szilárd segít, bármi is történik velem. Amit a kézzel írt naplómban eddig be mertem ismerni magamnak, az az, hogy GYILKOS VAGYOK. Enikő a gyilkos imaginációm áldozata. Ahogy a hullaboncoló asztalon megpillantottam a jéghideg, játékbaba-testét, már tudtam, hogy ez a Baumgartneréktől kapott Nissy baba másodpéldánya. Egyszerű a magyarázat: megöltem, hogy ne sírjon. Valahányszor sírni kezdett, reszketett a gyomrom a szorongó, latens ölésvágytól, de az is lehet, hogy Szilárdot szerettem volna megölni azért, amiért zavarja Enikő sírása. A megdöbbentő nem az, hogy szerettem, hanem az, hogy mi lappangott az anyai szeretetem alatt. Most zavarban vagyok, el akarom fojtani még azt a kevéske szeretet is, amit éreztem iránta, mert úgy érzem, csak megzavar az önleleplezésben, abban, hogy a gyilkossal szembenézzek. Még sincs bűntudatom úgy igazából a történtek miatt, bármennyire is szenvedek. Csak egy nagy zavart érzek még egyelőre, és kezdem elfojtani az érzelmeimet. Mint ahogy egész életemben csináltam. Mert ha visszagondolok az utóbbi négy évemre, mind csak a halál felé tartottam a kínlódásaimmal, nem az újjászületés felé.

2001 január 1. Hold napja.

Egy hatalmas ugrás előtt álltam Medárda fogantatásának periódusában és ezt az ugrást azóta sem hajtottam egyértelműen és végérvényesen végre: az infantilis gyermekkori függőségeimből, önállótlan és tapasztalatlan naivitásomból továbblépni a felnőtt, érett, tudatos és felelősségteljes gondolkozásba és életvitelbe.
Egy meggondolatlan és a külvilág elől rejtegetett szerelmi kalandból fogantam, az alig 21 éves fiatal tanítónő méhében, aki a lehető legkorruptabb megoldást választotta a probléma megoldására, azt amit a diszharmonikus Ikrek-Kos alaptermészete ösztönzött neki: lehazudni, elrejteni a dolgot és férjhez menni a katonaságból frissen leszerelt leendő nevelőapámhoz. Aki már ötödik éve udvarolt neki és aki még huszonegy év után sem tudja a teljes igazságot, tudniillik azt, hogy anyám nem is volt szerelmes belé, amikor hozzáment feleségül. Ezt az „árulói„ programot örököltem én is és ugyanennek a programnak a tudattalan befolyása alatt követtem el eddigi tévedéseimet. Részegen fogantam, teljes kábulatban, a legmélyebb erkölcsi zuhanásban, egy olyan családban, ahol a hazugság létfeltétel volt egy lobbanékony és indulatos édesapa mellett. Talán üknagyanyámig, esetleg még régebbre nyúlik vissza az az anyai ágon örökölt életellenes és férfiellenes, gyermekellenes program, amelyből én magam is megszülettem. Én vagyok a hatodik generáció, amelyik e kiegyenlítődési karmikus program dekonspirálására és feloldására született, és Enikő halála a sikertelen feloldás, a mentális-spirituális kudarc következménye, a sötét, istentelen imaginációm végzett vele.
Anyámhoz hasonlóan én is letagadtam önkéntelenül is a párkapcsolatomat, sőt a gyermekemet is és mindmáig úgy érzem, hogy "vaj van a fejemen" anyám tudattalanjából örökölt bűntudat és szégyenérzet miatt. Huszonkét éves vagyok és egy újabb Szaturnuszi ciklusba lépek: az érzelmi lélek kialakulásának az életperiódusába. Minden hetedik év egy küszöb, egy határhelyzet, egy kritikus mélypont és egy újjá születési lehetőség is egyben. Én ezt a negyedik Szaturnuszi ciklus-küszöböt Enikő halálával beterhelt lelkiismerettel lépem át. Az imaginációm tisztasága, átvilágítottsága gondolati-érzelmi-akarati és kapcsolatteremtési-cselekvési szabadságom függvénye. Tettvágyam és akaratszabadságom érvényesítésének függvénye. Elérkezett a cselekvés ideje, megmozgatni és megforgatni mindent, kívül is és belül is, a külső körülményeim és élethelyzeteim akadályaiban. Én is megpróbáltam elrejteni, lehazudni szexuális-szerelmi sóvárgásaimat, korupt képzelgéseimet, fantáziálásaimat, mert féltem, hogy elveszítem Szilárdot, ha őszintén feltárulkozok előtte. Képmutatásra, megjátszásra, manipulációra neveltek és fogalmam se volt a szexualitás igazi spirituális értékéről és rendeltetéséről. Medárda megszületése után terhességi szorongásaim ismét felerősödtek, és tudtam, hogy szellemi-lelki zavarodottságom következménye akár konkrét fogantatás is lehet, amennyiben nem sikerül azt feloldanom magamban. Egyedül akartam megoldani a szexuális-érzelmi problémáimat és állandó rettegésemet az anyagi helyzetünk alakulása miatt, de még nem ismertem a horoszkópomnak azon elemeit, amelyek ehhez a problémakörhöz kapcsolódtak: Jupiter-Lilith konjunkcióban a Rák jegyében és a VIII. házban, negatívan fényszögelve az I. házban és Nyilasban álló Retrográd Neptuntól valamint Uránusz a Skorpióban és a XII. házban negatív fényszögben a IX.es házbeli Oroszlán Nap-Hold konjunkciótól…„
Ezért következett be az életemben Medárda születése után 9 hónappal egy „spontán-művi abortusz„ és rá 5 hónapra pedig egy újabb fogantatás…
Most, 2001 első napjaiban, Enikő halála után két héttel, értelmet nyernek lassan-lassan mindazok a történések, lelki-szellemi vívódások, kudarcok és tévedések, amelyek jelenlegi kritikus élethelyzetemhez vezettek. Mostani tudásom távlatából már meg tudom érteni annak a mély lelki-szellemi krízisnek az értelmét és szerepét az életemben, a felnőtt, érett személyiségem és az éber tisztánlátásom formálódásában, amelyet Medárda születésétől mostanáig átéltem. Most már meg tudom bocsátani magamnak azokat a tévedéseket, jobban mondva, azokat a téves koncepciókat, viszonyulási mintákat, negatív (destruktív) gondolati-érzelmi modelleket, amelyek hatására az átöröklött családi érték- és életkoncepciókkal fertőzött imaginációmmal én magam idéztem be mindazt a sorozatos feszültséget, sikertelenséget, szegénységet – határhelyzetet, ami nemcsak a testi-lelki-szellemi egészségemet, hanem házassági-családi életem harmóniáját is egyaránt felborította.
Medárda lányunk ’98 júliusában, 20. éves koromban történő születése ugyanis még nem jelentette számomra a teljes lelki-szellemi átalakulást, újjászületést, isteni öntudatra ébredést, de Enikő születése sem. Mert nem lélekben és testben, nem is szellemben, hanem imaginációban kell nekem újjászületnem. Hiába sóvárogtam a boldogságra, ha az egység-ellenes programom hatására a boldogtalanságot is épp annyira kívántam tudattalanul. Kétszeres anyaságomhoz, szeretői-házastársi szerepemhez, még az egyre táguló szellemi tudásom és metafizikai tudatosságom birtokában is, önkéntelenül a tudattalanomba vésett, neveltetésem során belém szuggerált életkoncepciók szerint viszonyultam igazából még Enikő megszületése után is, mihelyt a családanyai szerepem konkrét, gyakorlati nehézségei jelentkeztek. Két hónap küzdelem után feladtam a harcot, és jobb híján odadobtam a „Kaszásnak” Enikőt. Mivel a IV. házban van a Sárkányfarkam és a Rákban a Lilithem, a legrombolóbban, a legsötétebben a család és otthon területén müködik a negatív imaginációm. A Halak Sárkányfarokkal a családban kell éber egységet teremtsek, megalapozva azt értelemmel és szeretettel, anyai melegséggel és pozitív hittel. Meg kell szereznem a kreatív önfelszabadítás és irányváltoztatás képességét.
Hiába láttam a tradicionális boldogságmodellekben gondolkodó, az életet megnyerni akaró polgári kishitűség (szellemi perspektíva nélküliség) tragikus reménytelenségét, értelmetlenségét, a filozófiai tanulmányaim megszakításakor, a Szilárddal való házasságkötésemkor még önkéntelenül is e korrupt viszonyulási minták szerint működtettem az életképzeletemet. Ezért, miután Medárda születése után egy hónappal, apám szavaival élve, „visszatértünk a társadalomba”, a rokonság negatív szuggesztióinak, „sose lehet tudni” szerű „jó tanácsainak” hatása alatt csupán kételkedően reménykedve és hitetlenkedően spekulálgatva szorongtam a „mindennapi betevő falatért” és keserűen figyeltem Szilárd álmatlan kínlódásait a Csíksomlyói birtokperrel kapcsolatosan, amely akkoriban számomra még annyira reménytelennek, annyira kilátástalannak tűnt. Pedig nem volt az, csupán én nem voltam képes lemondani a „biztos anyagi bázis” illúziójáról és tudattalanul még mindig egy gyors meggazdagodási lehetőséget láttam a földek visszaszerzésében, hogyha már a családom által oly ügyesen belém szuggerált Diplomáról és Fix Fizetésről (amelyeket azért mégiscsak nagy értéknek tartottam titokban és sóvárogtam a lelkem mélyén utánuk) le kellett mondanom. Mert az ember igazából csak azt tudja elereszteni, amit teljes mélységében megértett. Én pedig Medárda gyönyörűséges születésével csupán bele kóstoltam az egyetemes lét tiszta, világos, szabad idillállapotába, de az egyetemes törvények logikáját, az önmagát szüntelenül újjászülő szellem mindenhatóságát még nem integráltam olyan mélyen és alapvetően a tudatomba, életképzeletembe, hogy megérezzem magamban az isteni lét korlátlanságát, vagyis azt, hogy teremtői isteni énemben tökéletesen és teljes mértékben SZABAD VAGYOK.
Az anyagi jellegű szorongásaim valójában a „jéghegy csúcsát” képezték csupán abban a lelki-szellemi zavarodottságban, amely során egyaránt kételkedni kezdtem nemcsak a Szilárd iránti szerelmi érzéseim, vonzódásaim tisztaságában és egyértelműségében, hanem családanyai szerepem értelmében, saját szülői-életadói képességemben is.
Mert igazából sokkal mélyebb gyökere volt a szorongásaimnak: féltem belevetni magamat a szüntelenül megújuló és ezért szüntelenül változó, a földhözragadt, kishitű logika számára kegyetlennek tűnő metafizikai valóság mélységeibe, mert féltettem mozgási szabadságomat, kötöttségnek, béklyónak, függőségnek éreztem a Szilárd iránti ragaszkodásomat, kiszolgáltatottnak éreztem magamat családanyai-szeretői szerepemben, mert számomra még az esetleges ismételt gyerekszülés gondolata is csak újabb érzelmi-anyagi terhet, kötöttséget jelentett. Az igazi szabadság a hamis tévképzetektől megtisztított imaginációban kezdődik, ott, ahol még minden vágy, késztetés, gondolat csírájában hordozza az elbukás vagy a felemelkedés lehetőségét, aszerint, hogy mire tartja magát képesnek az ember, milyen képe van saját fizikai-lelki-szellemi valóságáról, vagyis végső soron saját isteni lényéről. Én kiszolgáltatottnak éreztem (hittem: képzeltem) magamat testi-anyagi valóságomban (szexualitásomban), érzelmeimben, vágyaimban és szenvedtem az elégedetlenség, a bizonytalanság és a kétség állapotaitól, amelyeket feloldatlan, kiegyenlítetlen természetemmel (Lilith szintű rejtett tévképzeteimmel, sóvárgásaimmal és félelmeimmel) én magam hoztam létre az életemben.
Fogantatásom periódusában anyám még a nagy Őt, az érzelgősen, meghatóan romantikus, ideális szeretőt, a tökéletes Férfit kereste, mikőzben intenzíven fekete mágiázott a naplóiban. Én ennek a sőtét imaginációnak vagyok a megtestesítője, ezt adtam tovább Enikőnek is, főként a család és otthon-ellenes mentalitást illetően. Anyám nemcsak hogy sorozatos csalódások, kudarcok, érzelmi-idegi összeroppanások között szenvedte el átvilágítatlan szenvedélyeinek, irracionális elvárásainak következményeit, hanem sorozatosan nem akart tanulni a negatív tapasztalataiból, és a környezetét támadta, vádolta a kudarcaiért.
Így személyiségembe vésődött alapkésztetésként örököltem mindazokat a szexualitással, a férfiakkal való viszonnyal kapcsolatos tévkoncepciókat, amelyek nemcsak saját személyiségem kreatív kibontakoztatását akadályozzák meg, hanem családanyai-szeretői szerepköröm harmonikus megélését is. A Jupiter-Lilith együttállás hatására egyaránt jellemző rám a naivitás, a kritikátlan érzelgősség és meghatódás, a felfokozott, ámbár csupán személytelenül öncélú fantáziálások, romantikus képzelgések (álmodozások, képzeletbeli szerelmes regények jeleneteinek forgatása). A Rák (otthon, anyaság, család) konstellációjában és a VIII. háznak megfelelő halál és újjászületés életterületén található Lilith-Jupiter együttállás (dh. fényszögelésben a Neptunusztól, Plútótól, Szaturnusztól) azonban olyan romboló és önromboló késztetésekre is hajlamosít, amelyek a nemi erőszak, az öngyilkosságba vagy legalábbis idegösszeroppanásba kergető szerelmi csalódás, abortusz, családi tragédia (válás, alkoholizmus) „izgalmaival” fűszerezik öncélú képzelgéseimet. Nem is említve a szélhámos szószátyárokhoz, izompacsirta szépfiúkhoz, kalandorokhoz, kábítószeresekhez, sőt a testi fogyatékosokhoz (mozgássérültekhez vagy nagyon csúf, visszataszító megjelenésűekhez, durva viselkedésűekhez) való ellenőrizetlen és önkéntelen irracionális vonzódásaimat. Miközben növekvő szellemi tájékozottságom, éberségem és gyakorlati tapasztalataim birtokában tudatosítani próbálom szexuális tévelygéseim, káprázataim metafizikai szerepét a megismerésben, számolnom kell azzal a ténnyel, hogy asztráltestem (érzelmi-vágyéletem) kialakulásának korai periódusában itattam át tudattalanomat azzal a negatív viszonyulási mintával, amellyel családi környezetem feszültségeiből, közvetlen kihívásai, gyakorlati tapasztalnivalói elől próbáltam a magam szőtte ködös álomvilágba menekülni. E korrupt önkímélésnek, gyakorlatiatlan jelennélküliségnek (amelyet a diszharmonikusan fényszögelt Merkur-Szaturnusz együttállásom a Szűzben is megerősít) köszönhetően nemcsak a gondolkozásom válik gyakorlati nehézségek, konkrét cselekvési- és döntési helyzetek esetében irracionálissá és kaotikussá, hanem családanyai-házvezetői szerepkörömet se tudom ellátni egyszerű ügyességi-spontán helyzetmegoldási-találékonysági kérdésekben sem, sőt kifejezetten ingerültté, agresszívvá válok, és támadni kezdem magamat és környezetemet, egész sorsomat és életemet mihelyt gyakorlati, fizikai akadályokba, erőfeszítést igénylő helyzetekbe ütközök.
A Lilithem sugallta tévkonzepciók és önkéntelen csalási, kurválkodási késztetések így járultak hozzá személyes életválságom elmélyüléséhez: a Szilárd férfibarátai utáni önkéntelen és irracionális sóvárgásaimat, illetve a tudattalanomból újra és újra előtörő, feldolgozatlan diák- és egyetemista korom béli (szintén meglehetősen irracionális és szélsőséges) szerelmi-szexuális emlékeimet szüntelen belső vívódások, önvád és bűntudat közepette elfojtani próbáltam, és nem feloldani. Szüntelen másságra való sóvárgásra van beállítva az imaginációm és irracionális módon sóvárgok a negatív érzelmi állapotokra, krízishelyzetekre, halálközeli élményekre, mert akkor „élvez” az asztráltestem, amikor szenvedhet (kéjeleghet a szenvedésben). Ezáltal olyan feszült és alacsony vibrációs állapotokat idéztem be magamnak, amelyek lehetetlenné tették számomra személyiségem teljes értékű kibontakozását, kreatív energiáim harmonikus felszínre hozását. Még amikor Enikő születése előtt egy hónappal megjelentek a cigányok a szomszéd házban, én már a Lilithem szerint imagináltam, már elvesztettem a lelki nyugalmamat, már elkezdtem a szorongást a szülés és a gyermekágyas időszak miatt. Meg kell szabadulnom a kiszolgáltatottság képzetétől, mert ez vitte a halál torkába Enikőt. Menekülni kezdtem a saját imaginációm elől, miközben azt hittem, hogy a külső körülményeim elől menekülök!
Az 1999. augusztus 11.-kei napfogyatkozás előtti hónapokban még messze álltam az újjászületéstől, önmagam újjászülésétől. Sőt, akkoriban egyszerre három-négy srácba voltam „szerelmes”. Ezért régi önmagam halála helyett a (hiszen a fizikai fogantatás csupán következménye az anya lelki-szellemi feszültségeinek) a kamaszkorom óta folytonos felfázásoktól gyulladt (anyámtól átöröklött szexuális-kiegyenlítődési problémáimat tükröző) méhemben rosszul (túl közel a méhszájhoz) fogant meg egy magzat, amelynek egészséges kihordására és megszülésére akkoriban képtelennek éreztem magamat. Azaz életképzeletemben az anyaság és az áldott állapot, a bőség és a testi-leki-szellemi harmónia nem kapcsolódtak össze: korrupt tévképzeteim miatt féltem a gyermekáldástól, a szegénység, a nyomorúság, a szabadságvesztés forrását láttam benne és semmiképpen sem az isteni áldást. Mihelyt a családi fészekbe valamelyest beágyazhattam magamat, már elkezdtem az otthon önkéntelen rombolását, bemocskolását, még ha csak félelmek és elfojtott sóvárgások szintjén is, de nem éreztem jól magam az otthonomban, ezért menekülni akartam öntudatlanul a helyzet kreatív megoldása helyett.
Nagy szorongások közepette ügyeskedtem ki magamnak őszire egy helyettesítő tanári állást anyagi nehézségeink ürügyén a helyi volt pionírháznál és tovább szorongtam, most már sokkal agresszívebben és nagyobb gyűlölettel a „kiszolgáltatott szülőedénységem” tévképzetétől és támadtam az ismét megfoganni készülő magzatomat (minden menstruáció-késés miatt meghűltem augusztustól kezdődően el egészen február végéig, amikor az orvosi vizsgálat is beigazolta a „terhességet”) . Mert én akkoriban még idióta terhesként aggódtam a saját és a leendő gyermekem egészségéért… mentálisan beidézve a méhlepény kezdeti komplikációit. Annyira féltem attól, hogy nem lesz egészséges, hogy tényleg nyomorék Jupiter lábujjal született Enikő, a bal lábán. Sőt, attól is féltem, hogy pszihikailag sem lesz normális, a csípőficam gyanúja meg végképp kétségbeejtett, olyannyira, hogy legszívesebben egy újabb, egészségesebb gyermek után kezdtem sóvárogni tudattalanul (ami persze Enikő „megsemmisítésének” az ördögi vágyát indította el a lelkem mélyén bennem).
Szilárd március végi elutazása után arra törekedtem, hogy megbomlott testi-lelki-szellemi egyensúlyom helyreállításával születendő gyermekem egészségét, az áldott állapotot visszahozzam a szívembe, a lelkembe, az imaginációmba. De a bűntudat megmaradt a születése után is, mert a bennem rejlő gyilkossal nem mertem farkas szemet nézni.
A megtisztított életképzelet fontosságára csak most kezdek ráébredni, fájdalmas tapasztalataim utólagos értelmezése során, most már úgy érzem, hogy második gyermekem halálával régi infantilis, éretlen énemet (negatív énképemet) is sikerült eleresztenem. Enikő halálának körülményei rádöbbentettek arra, hogy ÉN vagyok a családi tűzhely igazi őrzője, nem Szilárd, mert az életadás fizikai felelőssége és a létről való gondoskodás, a családi egység és a szeretet, az otthoni meleg megtartásának a felelőssége elsődlegesen az én felelősségem. Semmi „külső eszközöm” sincs erre az életfeladatra csak az ördögi imaginációm megtisztítása, pontosan azért mert a biológiai fogantatásom időszakában anyám imaginációját elsősorban a családi zűrzavaros, puskaporos légkör érzelgősen agresszív hőbörgéseiből való menekülés mozgatta, egész életképzeletét a családtól és az anyaságtól való menekülés, a lázadás szorongó gyűlölete foglalta le. Meg a világi élvezetek utáni sóvárgások, képzelgések, fantazmagóriák. A külső körülményeim megváltoztatása a belső körülményeim, vagyis az életképzeletem megtisztítása, megváltoztatása nélkül semmit sem ér. E tévedésem kergette a halálba Enikőt. Megijedtem a kétszeres anyaságom terhétől, mert meg akartam nyerni az életemet. Valahányszor a menekülést választom, a sötét imaginációmnak engedem át a sorsom irányítását. Változás-és változtatás-ellenes imaginációm van, mely a megfordulási képtelenségével kizárólag a megsemmisülésre, az értéktelen és irracionális szenvelgésre sóvárog. A megdöbbentő az, hogy a gyermekem életben tartásának a primitív anyai ösztöne nem ösztönzött a pozitív változtatásokra, hanem csupán a szorongásra és a helyzet passzív feladására. Mert igazából ezzel a negatív imaginációval nem hittem a pozitív változás lehetőségében, illetve nem láttam értelmét annak, hogy a helyzetemet bármiféle irányban is megváltoztassam. Átmenetiség uralkodott ebben a lakásban a beköltözésünk óta, mint ahogy a problémáim szüntelen elhalasztásával az egész életemben káosz és átmenetiség uralkodik. Jelenleg Enikő halála még távolabb szakított lelkileg a régi családtagjaimtól, mert nem közölhetem tiszta lelkiismerettel velük a halálhírt, hiszen én erőszakoltam ki időnap előtt Medárda elhozatalát, ami a problémáim vízözönét elindította. Anyám terhessége sorompóként áll most a két család között és a legjobb megoldás jelenlegi elképzelésem szerint elzárkózás. A tenni akarási és probléma megoldási képtelenségem ölte meg Enikőt. A rombolási programot a cselekvési képtelenségem aktiválta, működtette. Mert minél passzívabb vagyok fizikailag, a mentális negatív irányú, romboló tevékenységem annál aktívabb és annál ellenőrizhetetlenebb. Dh. Uránusz-Mars: fizikai-mentális renyheség, lustaság, passzivitás: félelem a spontán információ-beviteltől, - behatolástól, akaratgyengeség, szervezési és megtervezési nehézségek, kolaborációs képtelenség - irracionális ellenségképzetek - ezek váltják ki a negatív jövőképet a Halak Sárkányfarokkal együtt. Az állandó szorongásom a homályos, bizonytalan jövőtől megölte Enikőt. Érte már nem kell aggódnom. Ő már biztonságban van.

Újév másodnapja. Mars napja.

Ma hoztak a soproni hallgatók fűtőtesteket, ágyneműt, vasalót, evőeszközöket, elvileg bármikor elköltözhetnénk innen, de Enikő halála teljesen leblokkolta az ilyen menekülésszerű ambícióimat. Engem azzal a negatív Uránusszal és Szaturnusz-Merkurral nem szabadott volna annyit kényeztessenek, kímélgessenek a fizikai és racionális erőfeszítésektől, mert hiába nőttem fel, de a konkrét, hétköznapi életgyakorlat szintjén egy naiv, magatehetetlen, önállótlan gyermek vagyok még. A gondolkozásom is gyerekes, infantilis, irreális és tele van kipróbálatlan előítéletekkel. A XII. házamban van az igazi atombomba elrejtve, a sötét, romboló imagináció az öcsém horoszkópjában is visszatér (Dh Plutó a Skorpióban XII ház- dh Mars-Vénusz a XI. házcsúcson + dh Lilith a Vízöntőben-Hold az Oroszlánban)
De a XII. ház úgy látszik a családi karmám adóssága, mert a nagyszülőknél is jelentkezik a probléma. (Nagymamám lábszárfekélye!!!) Az egyedüllét fizikai helyzete önmagában automatikusan elindítja bennem a negatív imaginációs tevékenységet, mert hamis egységtudatban, homályos fantáziavilágban élek, ami állandó létbizonytalanságban tart, konkrét realitásérzék nélkül. Mint ahogy Enikő gondozásában is túlbecsültem a tulajdon képességeimet. Szeretet és bizalom nélkül nem tudok tanulni a tapasztalataimból. Nem elviselni és kibírni kell az életet, hanem szeretni. Ez volt a legalapvetőbb tévedésem. A mentális önfelszabadítási képességemet a krízishelyzetek indítják be, azáltal, hogy kreativitásra, konkrét irányváltoztatásokra kényszerítenek. A gyakorlati eszemet viszont csakis a felhalmozott tudásom kipróbálása, alkalmazása növelheti. Nem vagyok buta, de a realizációs képességemet zavarja az a dh. Lilith-Jupiter a VIII. házban, mert rejtőzködök és magyarázkodok a gyökre való visszavezetés helyett. Enikő haláláért sem tudok még egyértelmű felelősséget felvállalni, mert a megtérés vágya hiányzik belőlem azzal a két negatív pajzzsal: dh Uránusz-Nap-Mars, dh Plutó-Szaturnusz-Jupiter). Önmagammal kapcsolatosan veszélyesen negatív szuggesztióim vannak, az egyedülléteimet öngyalázásra, önmocskolásra használom, felváltva a sorsom támadásával, káromlásával. Ezt a(z) (ön)romboló programom teteti velem önkéntelenül a kreatív sorsfeloldás helyett: dh Skorpió Uránusz XII. ház. Önmagában a határhelyzeti állapot érzékelése is elindítja bennem a romboló programot, hiszen én igazában a megsemmisülés és megsemmisítés kényszerét hordom magamban. A határállapot érzékelése irracionális halálvágyat és a helyzet megsemmisítésének a vágyát indítja el bennem. A problémamegoldás helyett a sötét képzelgések és irracionális szorongások mentálisan szétbontják a nehéz élethelyzeteimet. Enikő egy nehéz probléma volt számomra, mert szellemileg felkészületlen, vagyis gyenge és korrupt voltam egész terhességem alatt és a születése után is. Nem tudtam megoldani, mert hiányzott belőlem a lelki-szellemi állhatatosság, a tartás, az egyetemes morál, az igazi felelősségtudat.(Oroszlán Nap-Hold, Szűz Merkur-Szaturnusz IX. ház) Azért halt meg Enikő, mert irracionálisan agresszív szorongásaimmal mentális gondolat-vírusokkkal töltöttem fel a szellemét-lelkét, amihez az oltások a fizikai táptalajt is megadták. A tüdejét a hamis információáramoltatás, a problémáimmal való szembenézési képtelenségem ölte meg. Az orvost meg a védőnőket támadtam tudattalanul a kiszolgáltatottsági tévképzeteim miatt, mert szellemi lustaságom és gyávaságom miatt irracionálisan félek a szabad akaratérvényesítéstől.

Jupiter napja. Január 18.

Enikő egy hónapja halott. És én magamra vállaltam a sorsát, az életfeladatait, mert egészséges kistestvérnek akarok életet adni a közeljövőben, bár racionális tudatommal még elképzelni sem tudom azt, hogy hogyan teremthetném meg számára az érkezéséhez szükséges belső-külső jólétet, harmóniát, anyagi-szellemi beteljesültségi állapotot. Várnom kell még a ciklusom rendeződésével is, és lerobbant fizikai egészségemet újra meg kell szereznem. És ami a legfontosabb: jó előadóvá kell válnom, meg kell tanulnom továbbadni a tudásomat, mert ez számomra személyiségprobléma és az egész erkölcsi alapállásom kulcsa. A múlt hétvégén Budapesten jártam a Johannáék nagy családi házában és megismerhettem egy másfajta gyermekgondozási módszert, egy másfajta anyaságot. Csak az bánt, hogy amikor információra, segítségre volt szükségem, amikor krízishelyzetekbe kerültem, soha nem akartam, nem mertem kollaborálni a környezetemmel, csak szorongtam és romboltam mentálisan. Pedig nincs más lehetőségem: dh Uránusz a Skorpióban, XII. ház: kifelé és isteni erőim felé is meg kell nyílnom, pontosan a krízishelyzetben, amitől a legjobban begörcsölök, minden információra szükségem van a belső megforduláshoz. Kudarcot vallottam egyik hallgatónkkal, akinél a szállás is megoldódott volna Sopronban, mert megijesztettem a horoszkópjával. Egy anyám féle értelmiségiről van szó, aki nem hisz az asztrológiában, mert fél az élettől. A sötét imaginációja foglya. Rosszul megélt anyasága foglya. Számomra az ilyen kudarchelyzetek nagyon veszélyesek, mert a tévedés felelősége még mindig elkeserít, nem hogy mélyebb belátáshoz juttatna. A hitetlenségem áldozata Enikő. Mindent megadtam neki, csak a hit-teljes, bizalomteljes szeretet nem. A felelőtlenséget ott követtem el, hogy tűrőképességem határait túllépve, a sötét imaginációmnak táptalajt biztosítottam az alacsonyrendű érzelmi-hangulati állapotaimmal. Most tovább fokozódnak a szenvedéseim, mert beállt a fagy, begyulladtak a fogaim, rengeteg a háztartásbeli munka. De nincs más lehetőségem: csak ilyen határhelyzetben tanulhatok meg szeretettel, bizalommal élni.
Csak az egymásra utaltság segít nekem megvalósítani a családi egységet. Mert Enikővel teljesen a Szilárd segítségére voltam utalva, de nem mertem kérni ezt a segítséget, nehogy haza kelljen mennünk Romániába. A belső megforduláshoz külső változásokra is szükségem van, nem tudok külső tapasztalatok nélkül újjászületni, megváltozni. Csak ott tévedtem, hogy kifelé erőltettem a változást, amikor a belső irányváltásra lett volna szükségem. Túlélésre kezdtem játszani, amikor el kellett volna fogadnom a krízist és megfordulnom: elfogadnom a sorsomat. A következőben személyes ambíciót kell kovácsolnom magamnak a gyakorlati problémáim felvállalásából az élethez, mert Szilárdnak sem segíthetek a tapasztalatlanságommal, a kishitűségemmel. Rengeteg pénzt kell keresnem azért, hogy visszanyerjem a bátorságomat az emberi kapcsolataimhoz. Félek az emberektől, mert anyagilag gazdagabbak mint én. Nem tudom szeretni őket, mert irigykedem rájuk még mindig, hiába látom, hogy mennyire nyomorultak. El akarom érni az őszinteséget minden emberi viszonyomban, és önmagammal szemben is, mert a sajnálat és a kiegyezés egyre jobban dühít, elkeserít. Számomra a nyílt kommunikáció is épp olyan határhelyzet mint a fizikai erőfeszítés. Támadni és rombolni kezdem a másik embert is, ha nem tudom megértetni magamat vele. Dh Plútó - Merkúr - Szaturnusz - Jupiter - Lilith. Dh Mars-Vénusz, Hold-Nap -Aszcendens. Emberi kapcsolataimban a rejtőzködésre és a hazugságra vagyok beprogramozva a túlérzékenységem miatt. Hagyom hogy megsértsenek, azért, hogy mentálisan támadhassak, közvetlen konfliktusfelvállalás nélkül! Ezért nem mennek az előadások sem, és ezért nincsenek igazi barátaim!

Szaturnusz napja. Január 20.

Ismét pénz nélkül maradtunk. Az esti mosás közben rájöttem arra, hogy miért sóvárogtam vissza a régi rokonaimhoz, illetve miért akartam/akarok újra és újra elmenekülni a szülővárosomból: számomra épp annyira nem létezik a saját belső anya-kép, mint a saját otthon pozitív képe sem: félek az önállóságtól, félek a régi rokonaim nélküli élettől, a nehézségektől. Medárda megszületése után rendszeresen náluk „töltődtem fel”, persze csakis negatív energiákkal, és a saját anyaságomat, a saját otthonomat pedig egyre jobban támadtam, elutasítottam. Enikő megszületése után ismét sóvárogni kezdtem utánuk, mert könnyebb visszavágyódni mint erőfeszítéseket tenni az önálló családi melegért. Lényegében ott tévedtem a legnagyobbat, hogy nem mertem szembenézni a honvágyam mélységeivel: a rokonaim utáni vágy és a saját családi otthonomból való menekülés, az otthon elutasítása, mentális rombolása egy tőről fakad: félelem az önálló, individuális egyéni akaratom felvállalásától, félelem a házastársi élet konfrontációitól. Most ismét határhelyzetben vagyok, ismét válaszút előtt állok: vissza vagy előre? És hogyan? És miért? Azáltal hogy a honvágyamat felülvizsgálatlanul elfojtottam, ismét táptalajt adtam a sötét család-romboló imaginációmnak. A Mérleg napjegye Enikőnek arra utal, hogy a párkapcsolat harmóniájával küszködtem, illetve a Szűz Aszcendens arra, hogy gyakorlati problémamegoldást kell kialakítanom magamban. Emőke ötöt tesz ki: vagy harcolok vagy lebetegszem: a gyávaságom tesz annyira gyengévé, az ötös az Oroszlán és a Mars száma (Mars a Szűzben). Azért voltam és vagyok annyira fáradékony, mert állandó lappangó, megoldatlan belső és külső konfliktusaim vannak/voltak. Enikő születése előtt a halálfélelmemmel, a bűntudatommal viaskodtam, a születése után pedig a hatóságokkal, az orvosokkal, védőnőkkel, meg a honvágyammal (miközben támadtam a sorsomat és szorongtam a megoldatlan otthoni meleg miatt). Nemcsak arról van szó, hogy négy bolygóval a IX. házban és az Oroszlán Nap-Holddal harcolnom kell, hanem arról is, hogy emberi kapcsolataim gyáva korrupciója lebetegít és elgyengít, hogyha nem fordulok bátor szívvel szembe a problémáimmal. Zavaros, nyomott kedély és pangó fizikai energiák a következménye a valóságból való menekülésemnek. Ennek lett az áldozata Enikő. A gyávaságomnak. Mert elsősorban Szilárddal kellett volna a harcot az anyai öntudatomért megvívnom: visszafojtottam az anyai ösztönöm sugallta ambícióimat, akaratomat, hogy kedvébe járjak Szilárdnak és az orvosoknak másrészt, de abból a hátsó félelemből, hogy A SZÜLŐVÁROSOMBAN SZÁMOMRA CSAK A RÉGI CSALÁDOM KÉPE LÉTEZIK A TUDATTALANOMBAN, AZ ÚJ CSALÁDDAL NEM TUDOM ÖSSZEKAPCSOLNI A VÁROST.

Hold napja. Január 22.

Nem látom tisztán a külső életkörülményeimet, mert a félelemmel átitatott negatív imaginációm hozta létre őket: elértem azt, hogy csak egy gyermek gondozásának „terhét” kell viselnem, viszont éppannyira szegény vagyok, mint otthon Csíkszeredában. Jelenlegi szükségállapotom oka az Enikő halála miatti lelkiismeret furdalásom, ami miatt nem merek nyíltan és határozottan dönteni és cselekedni. A tegnap délután újabb ruhaáradat érkezett hozzánk, aminek nem örültem igazán, csak a Lilithemet korbácsolta fel a sok rongy. Nem tudok lemondani arról a negatív tévképzetemről, hogy a házasság és a családi élet teher és nyomorúság. Az önálló egzisztencia egyenértékű a tudattalanomban a szegénységgel és a nyomorral, mert félek a szabadságtól, a felelősségtől. A neptunuszi szellem szabad áramoltatását kell megvalósítanom a környezetemmel való viszonyomban, a szabad szeretet-áramoltatást, előítéletek nélkül. A valóság a fantáziám terméke. Azt élem, amit elképzelek. Hatalmamban áll a megbocsátás és az élet igenlése, a pozitív önkiteljesedés. Jelenlegi szegénységem és szükségállapotom oka az, hogy büntetni akarom magam még mindig Enikő halála miatt, ezért lezártam magamban a szeretet és az élet szabad áramlását. Még mindig azt képzelem, hogy nem vagyok méltó az isteni gondviselésre, mert kioltottam egy ártatlan emberi lény életét a hitetlen egoizmusommal. NEM! NEM ÉS NEM, AZÉRT SEM! Nem akarom, hogy az elvesztés fájdalma lezárja életemben a családi jólét és harmónia megvalósulását. Isteni lényemem keresztül továbbra is magamhoz vonzom mindazokat az anyagi-lelki-szellemi javakat és értékeket, információkat és emberi kapcsolatokat, amelyek isteni önkiteljesedésemet szolgálják és biztosítsák. Megbocsátom magamnak a gyilkosság vétkét, megáldom minden eddigi tévedésemet és tévelygésemet és átkeresztelem minden eddigi kudarcomat a siker és a bőség forrásaivá. Isteni jogom van a bőséghez, jóléthez és a boldogsághoz, ezt a jogot magamban hordozom életem végéig a megismerő isteni szellem mindenhatóságán keresztül. Minden életkörülményem a sorsom feloldását és kiegyenlítését szolgálja. ITT ÉS MOST kimondom a mágikus teremtőigét: MEGKÖSZÖNÖM A MA AJÁNDÉKÁT ÉS MEGÁLDOM A HOLNAPOT. ÁTKERESZTELEM MÚLTAM MEGPRÓBÁLTATÁSAIT A SIKER ÉS JÓLÉT FORRÁSAIVÁ! BELÁTOM VÉTKEIMET ÉS ELERESZTEM ŐKET, HELYET CSINÁLOK AZ ISTENI BŐSÉG ÉS ÁLDÁS HATÁRTALAN ÁRADATÁNAK.
BÁTORSÁGOMBAN REJLIK A VAGYONOM, CSALÁDANYAI SZERETEMBEN REJLIK A GAZDAGSÁGOM. Feláldozom a hitetlen egoizmusomat, gyáva kényelmességemet. Magamra veszem az imaginációtisztítás terhét, visszakapcsolom lényemet és tudattalanomat az aranylét bőség-áradatába. Feloldozást kérek a gyermek-ellenes érzéseimért, a védekezésemért, megígérem, hogy személyiségem megerősödésével átadom magam négy-öt éven belül, amikor annak szellemi-lelki szükségét érzem, az anyaságnak. Itt és most meleg otthont, családi bőséget teremtek a szeretteimnek és megteremtem lelkemben-szellememben a születendő gyermekeimnek szükséges belső nyugalmat, jólétet, harmóniát és egyensúlyt. Elfogadom az önálló otthonteremtés nehézségeit és eleresztem a régi családom utáni öncélú sóvárgásaimat. Felszabadítom mentális energiáimat a honvágyam mentális terhe alól, és elárasztom lelkemben a bátor kezdeményezés gyógyító erőit. Szabad vagyok a bátor, gyümölcsöző tettekre és a bőséghozó emberi kapcsolatokra. Felelősségeim gazdaggá tesznek, erőpróbáim sikeressé. Megvalósítom az isteni harmóniát és egységet. Kíváncsiságom gazdaggá tesz engem, bátorságom éberré és oldottá. Megáldom a gyengeségeimet, átkeresztelem őket a bőségem és boldogságom forrásaivá. Belátott vétkeim az én erősségeim, bűneimből születik a bőség kegyelme. Előkészítem szívemet a csodák és pozitív megvalósulások fogadására. Itt és most átadom magam a megbocsátó isteni kegyelemnek. Legyen az Úr akarata szerint. GAZDAG ÉS BOLDOG VAGYOK, BŐSÉGBEN ÉS NYUGALOMBAN ÉLEK. SORSOM AZ ISTENI TERV SZERINT TELJESEDIK BE, AZ ISTEN AZ ÉN KIAPADHATATLAN VAGYONOM. ANYAI SZERETETEM BŐSÉGGEL ÁRASSZA EL A CSALÁDOM, MAGAMHOZ VONZOM AZ ISTENI JOGOM SZERINT MEGILLETŐ MELEG, TÁGAS, VILÁGOS OTTHONT, AHOL SZABADON ALKOTHATOK ÉS ÉLHETEK.


Nap napja. Február 18.

Január 29 és Február 15 között (két és fél hetet) otthon voltam a nagyszüleimnél Medárdával, és nélküle tértem vissza Bősárkányba. Anyámnak malformációval született a kisfia, összenőtt Szaturnusz-Nap ujjakkal (pontosan ezeket szopja Meda is!), támadott Plutóval a VII. és támadott Holddal a VIII. házban, hatalmas Vízöntő-töltettel, Ikrek Ascendenssel. Számomra az Istvánék és az anyám csecsemője nagy próbatételt jelentett érzelmileg, főként, hogy Enikőt csak rá egy hétre tudtam eltemetni, ahogy megérkeztem Joli nénihez. Számomra Joli néni az elrettentő példa: vagy a kezembe veszem a sorsomat, vagy belenyomorodok öregségemre az önsajnálatba. Ük-üknagyanyámig visszamenően egy nagyon erős férfi- és gyermekellenes, rejtőzködési-árulási-gyűlölet-programot örököltem. Üknagyanyám anyja birtokszerző-fenntartó anyakirálynőként gyámkodott a nyomorék ük-üknagyapám felett (akinek mindkét lábát levágták) és teljesértékű hatalmat gyakorolva igazgatta a hatalmas családi birtokot. A férfinak, a férjnek, a családapának semmiféle értéke, súlya, funkciója sem volt az életében, minden teher és minden felelősség, tehát minden hatalom a nőé, az anyáé, a feleségé volt. Innen származik tehát az az erős személyiség-alakító program, amelynek érvényesítése annyi gyűlölethez, áruláshoz, mentális erőszakhoz és bűntudathoz vezetett. Ősanyáim életében a birtokszerzés-megtartás, a család a gyermekszülés és a felelősség (a teher) és az árulás-erkölcsi megalkuvás -hatalomgyakorlás (önfeladás) kérdése karmikus teherként kapcsolódott össze és öröklődött anyáról leányra. Annak a nagyanyának vagyok a leánya, akinek a nagyanyja aznap született, amikor az édesapja meghalt vérmérgezésben, mert hogy ne vigyék katonának, fokhagymát dugott a térdébe, hogy otthon maradhasson a vajúdni készülő felesége mellett. Viszont dédnagymamám nagyanyja (üknagyanyám) rabszolgaként élte le az életét, a házsártos, fösvény, dúsgazdag férjét szolgálta egész életében, aki csak azért vette el feleségül, mert gyereket csinált neki. Ugyanígy küzdöttek a birtokért a háború alatt is az ősanyáim, nagyanyámat örökbe vette a nagynénje, hogy rokonra szálljon a birtok, és nagyapám szintén a vagyon és a gyermekcsinálás miatt vette feleségül nagyanyámat. Szépnagyanyám bűntudata, aki tudomást szerzett üknagyapám áldozatosan végzetes szeretetéről, ott szárad az én lelkemen is, nagyanyám lelkén is, aki elherdálta a családi birtokot, anyám lelkén, aki az anyagi-társadalmi biztonsága érdekében erkölcsi árulást követett el a biológiai fogantatásom eltussolásakor. És én...én megöltem a tulajdon gyermekemet. Miért? Mert bűntudatom volt azért, hogy élek és hogy nem tudok bátran, teljes hittel, szeretettel, őszintén élni, hűséges, életerős feleségként, családanyaként élni. Bűntudatom volt a lelkem mélyén gyilkos méregként lappangó szennyes csalási vágy, hatalmi ambíció, hideg kéjvágy, szeretetlen, hiú becsvágy miatt, mely a családi melegtől, az odaadástól, az áldozatos anyai szeretettől félt és reszketett a magánytól és a hitetlenségtől. A sors, amelyből megfogantam, megpecsételi az életem első felét, akadálya és hajtóereje minden vágyamnak és ambíciómnak. Nincs amit köntörfalaznom, ifjúkori szerelmi lángolásom gyümölcse Medárda, és hogy megtarthassam, hogy fészket rakhassak, családi langymeleg fedelet szerezhessek a magzatomnak, én is kompromisszumot kötöttem, még ha tiszta szerelem is volt benne bőven, az elfojtott kurválkodási-kéjelgési vágyaim mellett: teljes mértékű anyagi függőségben élek, minimális anyagi erőforrásokból, amelyek a férjem szellemi tevékenységéből csordogálnak, csepegnek be a családi konyhánkra. Jelenleg még törvényes hazánk, otthonunk, lakásunk sincsen. A jóval idősebb férjemtől való személyiségfüggőségem, a magamra maradottságtól, az érzelmi-anyagi nyomortól való félelem, a szeretteim (szerelmem) elvesztésének a szorongása mérgezi egészségemet, lelki egyensúlyomat. Miért? Mert gyökeres személyiség-átalakítási programmal születtem, nincs kompromisszum. Életem értelmét egyedül kell megtalálnom, de nem élhetek egyedül, szeretet nélkül. És még sincs kompromisszum, fontossá kell tennem magamat, de nem élhetek senkinek az árnyékában, még önmagam árnyékában sem. Nem Medárdáért, nem Szilárdért, hanem isteni önmagamért kell értelmesen (éberen) élnem. A családanyai-házastársi életem csak másodlagos az isteni szikrához való hűségem mellett. Nem érek sem többet, sem kevesebbet annál, akit szeretek. Az vagyok, akit szeretek.

Jupiter napja. Február 22.

A tükörbenézéssel van a baj, nem a tükörrel. Szilárd Elta-főnöke, Ion a legtökéletesebb tükre a hiúságomnak, az Oroszláni önérzetemnek, a becsvágyamnak, illetve ezeket az önkéntelen megnyilvánulási mintákat váltotta ki belőlem a vele való tíz nappal ezelőtti találkozás, azért fájt a szívem olyan nagyon a Comanesti-i „kudarc-élményem” után. Annyira ostobán viselkedtem, hogy a bekövetkezett kudarc kezdettől fogva előrelátható volt, csak én voltam túl kábult ahhoz, hogy időben és térben helyesen tudjak irányt változtatni. Túl sok illúziót fűztem még nagyapámhoz és főleg Ionhoz, ahhoz, hogy megőrizzem az éber akaraterőmet. Enikő életem legfájóbb pontja még mindig, egy jó ideig, ma éjjel például azt álmodtam, hogy feltámadt, nem halt meg, annyira kezd hiányozni, annyira bánt a lelkiismeret. Most már egyre tisztább előttem, hogy én öltem meg, hiszen a spirált is azért akartam, mert megutáltam az anyaságomat, az egész családanyai sorsomat, állapotomat! Miután hazajöttem a nőgyógyásztól, egyre erősebben kezdtem támadni a gyerekeimet, sőt Szilárdot is, többször átsuhant az agyamon az a gondolat, hogy „de jó lenne, ha csak most készülne megfoganni Enikő”, „de kár, hogy nem a fogantatása előtt került már be a spirál a méhembe”. Szóval még jobban megbántam a kétszeres anyaságomat, csak arra volt jó az a spirál, csak hogy még inkább tehernek érezzem a gyerekeim gondozását. Nemhiába félek egyre jobban a méhráktól! Iszonyú bűntudatom van, ahogy telnek a hónapok, egyre erősebb az ellenállásom a családanyai szerepemmel szemben, és az az érzésem, a folytonos anyagi-lakásgondjaink is ezt a belső negatív alapállásomat tükrözik. Ürügyül szolgálnak az ellenérzéseimhez. Miért? Mert vannak olyan tévképzetek, hamis elvárások a házassággal, a családi élettel kapcsolatosan, amelyek beteljesülhetetlensége állandó fölösleges feszültségben tart, ettől hull annyira a hajam is. Az a tévképzetem, hogy a családi-feleségi helyzetem megakadályoz az önkiteljesedésemben, a szabadságomban, pedig csak a kurválkodásról kell lemondjak, csak a hazug önimádatomat és hitetlenségemet kell feláldozzam, nem a személyiségemet kell feladnom! Az erős mentális feszültség miatt voltam olyan fáradt a kicsi megszületése és Medárda megérkezése után, hiszen intenzíven támadtam mindvégig a sorsomat, a körülményeimet, egész környezetemet. Még a lakásgondjainkért is én vagyok a felelős, nem Szilárd. A tartózkodási gondjaink pedig a valóságról, a tulajdon létem egyetemes-törvényes alapjairól alkotott tévképzeteimnek, illúzióimnak a következménye. Erkölcsi kríziseim, hitetlenségem következménye végső soron. Ez az erős bűntudat, amit most érzek teljes mértékben elszakít az egyetemes egységtől, az isteni létezéstől és megtölti ellenség-képekkel, negatív jövőképekkel a tudattalanomat, tudatomat, mert a megbocsátás helyett az önbüntetésre, a vezekelésre számítok a lelkiismeretem szintjén. Pedig a jóvátétel nem az ostoba szenvedés és nyomorgás, semmit sem érek a nyomorúsággal, a szegénységgel, csakis a kreatív kollaboráció segíthet, csak a félelem-mentes, pozitív életképzelet. Most a lelkem mélyén csak tovább sóvárgok a nyomorra, a szegénységre, hogy ne kelljen több gyereket szüljek! Ez a jelenlegi krízis-helyzetem kauzális háttere: ismét a sötét imaginációm dolgozik. Inkább szenvedek ostobán, mert a kreatív kollaboráció sokkal nagyobb erőfeszítéseket, belső átalakulást igényelne. Nem merek kérni, nem akarok kérni, mert a bőséggel együtt az életfeladataimat is fel kellene vállalnom, a gyerekszülést, az otthonteremtést is. Az anyaságom kultikus megélésének a hiánya sodort ekkora válsághelyzetbe engem. Rossz, polgári koncepciókra akartam építeni a családot. Langyos bebiztosítottságot akartam kultikus áldozathozatal helyett. (Hét negatív fényszöge van Enikő Szűz holdjának a XII. házban és szintén hét a Nyilas Plútójának a IV. házcsúcson!) Csak a teljes értékű, hiteles, tiszta személyiségnek van törvényes léte és szabadsága, értéke és értelme. Csak a korrupt ember szorong. Szellemi alapokra építhető csak az igazán értékes és értelmes élet. Nincs kompromisszum.

Szaturnusz napja. Február 24.

Enikő csakugyan nem született meg lélekben és szellemben igazán, ahogy én ezt a szülés utáni órákban éreztem, csak nem voltam képes racionálisan felfogni, hogy mi történik velünk. Az történt, hogy megöltem fokozatosan a tudattalan szorongásaival és azzal, hogy étertest, asztráltest, mentális test szintjén a születése utáni hetekben is csak zavaros információkat, életellenes átéléseket, tapasztalatokat kapott az anyától és egész környezetéből. 9+3 hónap a teljes értékű születés ciklusa. A magzati lét állapotából nem volt ahogy áttérjen az érett, életképes csecsemő állapotába, mert nem hogy nem szoptattam, nem gondoztam teljes odaadással, de még a meleg otthon és az anyai szeretet lehetőségét is megvontam tőle.

Nap napja. Február 25.

Ellenállhatatlan kényszert kezdek érezni arra, hogy verseket írjak Enikőhöz, hogy legalább szellemben együtt lehessek vele. Nagyon kezd hiányozni. És ez baj. Összezavarja a családi kapcsolataimat, anyai érzelmeimet. Már-már Medárdában is Enikőt kezdem látni, mintha összeolvadtak volna. Félek az anyai tudattalan irracionalitásától.
Enikő fogantatásának az időszakában a következő negatív magatartási mintákat kezdtem el akaratlagosan vagy önkéntelenül gyakorolni: a Sárkányfaroknak a pozíciója az V. házban kimondottan egy erős (pozitív, harmonikus) személyiségtudat kialakításának, a személyiségtudat-fejlesztési és az egyéni (individuális) kreatív energiák (képességek) felszabadítási és kibontakoztatási, valamint azoknak a helyes felhasználási módjának az életfeladatára utal. Bátortalan, félénk (gyáva!) visszahúzódó, túl óvatos, személyes akaratát és vágyait (gondolatait, véleményét) közvetlenül és őszintén kifejezni képtelen egyén voltam, aki képtelennek bizonyult az önkifejezésre, az önfejlesztésre, vagyis személyes szabad akaratának az érvényesítésre, a párkapcsolatom oldottabb körülményeinek a megteremtésére, a másik partner lelkivilágára, vágyaira, személyes elvárásaira való odafigyelésre. Mindennek következtében az egyik legnagyobb és ezért talán a legnehezebben megvalósítható életfeladatom ezután, nem más, mint hogy olyképpen, olyan harmonikusan felszabadítani a kreatív individuális képességeimet, hogy az ne
a mások hasonló törekvéseinek ellenére, azokkal szembeállva történjen meg, hanem csoportmunkában, csoporttevékenységben és a partneri kapcsolatokban feloldva valósuljon meg. Anélkül tehát, hogy ez a személyiség-érvényesítés a képességeim valamely kevésbé tetszetős formáinak, vetületeinek az elrejtését, vagy a csoport többi tagjainak (a partnernek) a hasonló szellemi szükségleteinek és törekvéseinek a visszaszorítását, vagy elfojtását, megtörését eredményezné.
Vagyis az individuális kreatív képességeimnek a csoport és az egyetemes emberi közösség érdekeivel, valamint az intim partneri viszony sajátos szükségleteivel összehangolt felszabadítását és kibontakoztatását kell az elkövetkezőkben megvalósítanom, valamint a szerelmi életem szintjén és a tágabban vett emberi közösségek szintjén egészségesen fejlett személyiségemet feloldanom az egyetemes létezés felemelő érzésvilágába. Úgy kell meghaladnom a saját egocentrikus individualizmusomat, képességeim gyakorlását, hogy maximálisan felszabadítva azokat, egyszer egy szellemi csoport, egy szellemi igényességgel fellépő emberi közösség, majd az egyetemes emberi létezés szolgálatába állítva ezen képességeimet, feloldjam magamat az egyéni képességeim egyoldalú és önérdekű gyakorlása alól.
Enikő Lilithje az V. házban arra utal, hogy fogantatásának időszakában társadalmilag el nem kötelezett, családi viszonyokkal és anyagi érdekekkel be nem terhelt, intim párkapcsolatokra sóvárogtam. Arra, hogy öncélúan fecsérlhessem ezeket a kreatív energiákat, különböző szexuális jellegű vagy a szexualitással valamiféle kapcsolatban álló kalandokban. Másrészt titkolóztam, rejtőzködtem, és sanyargattam, sajnáltam magamat. Rádöbbentem arra, hogy a Szilárddal való házasságkötésemmel nem tettem mást, mint hogy idejekorán és teljesen tapasztalatlanul, vagyis felelőtlenül egy házassági viszonyba és "rendezett" társadalmi státuszba kötöttem be magamat a belső szexuális bizonytalanságom, kurválkodási vágyaim elől. Ezért mindegyre azért szorongtam, hogy el fogom veszíteni Szilárdot, hogy előbb-utóbb fel fog bomlani a házasságunk, mert önkéntelenül állandóan a megcsalása, a félrevezetése, a megcsalása járt az eszembe.
Enikő Lilithje a Bakban arra utal, hogy inkább megpróbáltam elfojtani az érzéki sóvárgásaimat, sőt érzelmi kötődéseimet is, egész érzékenységemet, hogy megőrizzem lelki egyensúlyomat. Az önkínzás és a kegyetlen önvád határait is érintő önfegyelemre, önuralomra, mesterkélt megnyilvánulásra törekedtem a közösségi-baráti összejöveteleinken, hogy elfojtsam a Lilithem okozta zavarodottságomat. Kegyetlen szenvedéseket okoztam magamnak és egészségtelen belső konfliktusokat éltem át saját érzelmeim kiélési vágya és azok elutasítása következtében.
Túlzott tiszteltem és alárendeltségi, alávetettség érzeteim voltak a más nemű személyekkel szemben, máskor meg (főleg Szilárddal szemben) annak a szélsőséges ellentéte: a teljes tiszteletlenség, vagyis a más nemű személyeknek becsmérlési késztetésekig menő lebecsülése.
Nem egyszer a szexualitás teljes elutasítása, vagy annak a perverz változatai, például a szexualitásnak a férfiak nélküli megéléséről való fantáziálás, esetleg steril büszkeség, hideg kiszámítottság és üres sznobizmus uralta a viselkedésemet.
Meg kell tanulnom - sokszor keserves tapasztalatok, kudarcok után-
a saját szexuális ösztöneim, érzelmeim és indulataim, érzékenységem harmonikus lelki átélését, kifejezését, valamint az egoizmusom átalakítását odaadássá, másokért hozott áldozatvállalássá. Számomra nincs más kiút: rá kell szoktatnom magam az
áldozathozatalra ahhoz, hogy ne legyen saját egoista tévképzeteinek az ostoba
áldozata.
A XII. -es házbeli Holdja Enikőnek viszont arra utal, hogy abban az időszakban a csalásra és titkolózásra, rejtett viszonyok utáni sóvárgásaim a legerőteljesebbek voltak, ami nem más nála, mint a külvilág elleni védekezés. Nehezen szántam rá magam, hogy problémáimat őszintén megbeszéljem és megvitassam szeretteimmel és még Szilárddal is.
Zavarosabb élethelyzeteim is annak köszönhetők, hogy nem voltam képes erőt venni magamon, nem tudtam legyőzni rejtőzködési, titkolózási késztetéseimet. Zavaros és saját lelkiismeretem elől is rejtőzködő, negatív mentális tevékenységemen keresztül kihívtam magam ellen, valósággal kiprovokáltam a környezetem azonos - bizalmatlan - reakcióját. Feszültséggel teli lelkivilágom folytonos idegrendszeri zavarokat okozott.
Elsődleges életfeladatom megtanulni és a magamévá tenni a természetes és nyitott életvitel minden formáját, a közvetlenséget, a bizalmat - de vigyázat: nem a bizalmaskodást-, az őszinteséget és az optimizmust.
Vagyis a felhőtlen, félelem és spekulációmentes emberközti kapcsolatteremtés
képességét, ami nem eshet a másik végletbe sem, vagyis a bizalmaskodásba, a
bennfetteskedésbe, a szemtelenkedésbe és a mások lelkivilágába történő tolakodásba.
Enikő XII. ház béli Marsa szintén arra utal, hogy meglehetősen zárkózott voltam és nagyon nehezen nyíltam meg a barátok vagy tanácsadók előtt, annak ellenére, hogy mások érdekében képes voltam sokszor a nyíltságra, az őszinteségre.
Önáltatásra és káros szenvedélyekbe való menekülésre való hajlamom erősen felfokozódott, amelyek időnként megnyilvánuló mániákus agresszivitást, vagy legalábis irracionális dühkitöréseket, hisztériát váltottak ki belőlem.
Életfeladatom többek között a túlfűtött érzelmi életemnek és az élénk képzeletemnek a gyakorlati realitáshoz, a mindennapi élet szintjén történő konkrét megvalósítási és megvalósulási lehetőségekhez való alkalmazásának a megtanulása, vagyis realizálási képesség elsajátítása.
Ami a család- és otthonteremtési, anyxasági problémáimat illeti, igencsak erős függetlenségre törekvés, ugyanakkor a Szilárd iránti gyűlölködés és manipulálási szándék erősödött meg akkoriban bennem. Erős késztetést éreztem a csalásra, árulásra, és boldogtalannak, magányosnak éreztem magam a rejtett rombolási-önrombolási késztetéseim miatt. Az asztrológia csak érdekességként érdekelt, de nem vettem komolyan, meg akartam nyerni vele az életemet.
Életfeladatom misztikus kutató képességeim, ilyen jellegű tapasztalataim és
tudásrendszerem a személyiségtudata felelősségteljes megerősítésére és a családja boldogulása érdekében való felhasználása, valamint annak a tudásrendszernek
az elsajátítása, amellyel - anélkül, hogy erőszakoskodna ezáltal - segíthet azon embertársaimon, akik családi és otthonépítési gondokkal, valamint megoldatlan lelkiismereti problémákkal küszködnek.
Életszemléletem túlzottan kispolgári, romantikus, a másik nem iránt hiszékeny, érzelgős és ugyanakkor nem őszinte, csalafinta, szélhámoskodásra hajlamos voltam abban az időszakban.
Nagyra törő célokat tűztem ki maga elé, karriert akartam csinálni a pionírháznál, holott az igazi életfeladatom egy spirituális hivatás-gyakorlás, a közösségi életformákra vonatkozó erkölcsi értéktudat és érték-ítélőképesség kialakítása és kifejlesztése, valamint ezen szerzett, de meggyőződésévé, sőt: hitévé váló értékítéletének a társadalmi-közösségi életformák ügyes-bajos szféráiban való hasznosítása lett volna az egész emberi közösség boldogulása érdekében.
Hajlamos lettem a gyors meggazdagodást ígérő munkahelyekről ábrándozni, képes lettem volna megtagadni egész metafizikai tudásomat a külső siker és a vagyonszerzés érdekében, mások megtévesztéséig és becsapásáig is elmenően.
Értéktelen, de divatos, sőt giccses holmikat, rongyokat kezdtem gyűjteni.
Életfeladatom az értékek megkülönböztetési készségének a kialakítása valamint
a pénz és az anyagi javak szabadságot adó, valódi értékének - metafizikai szerepének- megértése és megtapasztalása. Meg kell értenem, hogy mind a pénz, mind az anyagi javak csupán az isteni teremtőerők megnyilvánulási formái, amelyek
arra szolgálnak, hogy az ember általuk az egyetemes tájékozódási képességét ki-
fejlessze és ezáltal a szellemét felszabadítsa. Ennek okáért a pénz és az anyagi javak öncélú megszerzése nem vezethet sem harmonikus, sem igazából szabad életvitelhez, hanem igenis, az öncélúan felhalmozott anyagi javainak a kiszolgáltatott foglyává válik minden ember, aki nem ismeri meg azoknak metafizikai jelentőségét.
Az anyagi biztonság megszerzése nagyon fontossá vált a számomra, sőt állandóan a vagyonszerzésen, a pénzszerzésen járt az eszem, még a kurvákat is kezdtem irigyelni a pénzük miatt. Az anyagi javak megszerzése rendkívül fontossá, sőt: uralkodó motívummá vált abban az időszakban a számomra, sóvárogtam a pénzt, de féltem is tőle, szerettem volna illatszerekre, szórakozásra elfecsérelni azt.
Mindegyre a szerzés és a tékozlás végletei között találtam magamat, mind az anyagi
értékek, anyagi javak, mind az érzelmek, a szerelmi-szexuális vágyai és késztetései területén. Illetve megpróbáltam az ilyen vonatkozású rejtett hajlamaimat görcsös igyekezettel, önfegyelemmel elfojtani, letagadni.
Ugyanakkor gyenge, ambiciótlan, önérzet és önbecsülés nélküli személy voltam, aki semmiféle körülmény között nem képes követni személyi érdekeit és nem képes érvényesíteni akaratát.
Az öntudatlan önbizalomhiány összes vonása jellemezte általában az egész megnyilvánulásomat. Pedig ha őszinte, természetes és közvetlen emberi életet akarok élni, lelki oldottságban és kölcsönös bizalomban Szilárddal és a többiekkel, nagyon tudatosan kell törekednem arra, hogy sem gyáva hunyászkodóvá, sem önzővé, makaccsá, elutasítóvá, önfejűvé, nagyképűvé és arrogánssá, erőszakossá se váljak.
Mivel ez a Kosnak megfelelő ház, minden tettemben vagy minden megtorpanásomban a mindenáron való győzelem vagy a kudarc kérdése, az elsőség vagy a legyőzöttség félelme-vágya mozgat és mozgatott Enikő fogantatásának időszakában is. Ez motivált minden tettemben, gondolatomban és cselekedetemben, még ha ügyesen álcáztam is az infantilis szerénykedésemmel ezt mások előtt leleményesnél leleményesebb és zseniális trükkökkel, demagógiával, mások és általában a közösség érdekeire hivatkozva és úgy állítva be a dolgokat, minthogyha én lennék az, aki a többiekért, egy adott közösségért feláldozom magamat, illetve a sors szeszélyének, sőt nemegyszer Szilárdnak az ártatlan áldozata (árnyéka) lennék csupán. És ez még akkor is úgy van, ha ezt a tényt nem szívesen ismerem be még önmagamnak sem. Tudatosan le kell szoktatnom magamat a mindenáron való győzni akarás illetve a kudarctól, az elutasítástól való állandó rettegés érzéseiről, mert ezek a vak ambíciók és szorongások tesznek annyira zavarttá, annyira kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná, annyira beteggé és idegessé. Mert mindaddig, ameddig győzni akarok kifelé, másokkal de főleg Szilárddal, szemben, félni fogok a veszteségtől és ezért képtelen leszek a belső, önmagammal szembeni nyíltságra, az őszinteségre, a bizalomra és végső soron a legfontosabbra: a szeretetre. Meg kell tanulnom azt, hogy nem akkor szeretünk valakit igazán, ha jótékonykodunk vele és aggodalmaskodunk érte, és kíméleteskedünk vele, hanem akkor, ha az az ember nyugalomban és biztonságban érezheti magát mellettünk és nem kell tartania attól, hogy a következő percben zaklatni fogjuk a jóságoskodásunkkal, az aggodalmaskodásunkkal és azzal, hogy kivallassuk afelől, hogy éppen mire gondol, mit érez, szeret-e minket igazából? Meg kell tanulnom azt, hogy amikor a partnerével és a külvilággal van meggyűlve a bajom, tulajdonképpen saját személyemet, saját erkölcsiségemet és lelkiismeretemet kell igazából tüzetes vizsgálat alá vetnem, még akkor is ha a külső látszatok engem igazolnak!
Egyik elsődleges életfeladatom az, hogy képessé váljak a kicsinyes, kishitű,
pragmatikus (materialista) szempontok szerint gondolkozó és érző, egoista énem legyőzésére és egy tapasztalt, szilárd alapokon álló, univerzális személyiségtudatnak, az Isteni Én-tudatom állandó élesztésére és kiteljesítésére. Mindezekért viszont elsősorban el kell sajátítanom a külsőségektől és a látványosságoktól mentes, az aggodalmaskodás nélküli életvitel képességét.
Túlságosan, békülékeny, engedékeny, határozatlan, erélytelen voltam abban az időszakban, nehezen döntöttem, és mindig a legkényelmesebb megoldást kerestem.
Alapvetöen meghatároztak és befolyásoltak azok a szituációk, életkörülmények, azok a környezeti körülmények amelyben voltam, a személyek akikkel együtt éltem. A rokonaim, a Szilárd véleménye nagy befolyással voltak a személyi önbecsülésemre.
Az egyensúly, a kiegyenlítödés, a háborgások lecsendesülése, a feszültségek feloldása, a taknyos béke, és a partnertől való minden szintű függőség állt az életem középpontjában. Túllépve önmagamon nem egyszer olyanná változtam önkéntelenül, amilyennek a környezetemben élők elvártak tőlem. Nem volt mindegy, hogy milyen környezetbe kerültem, milyen emberekkel érintkeztem és milyen lefolyású eseményekbe keveredtem, mivel hogy teljesen azonosultam, ritkábban: teljesen szembeszegültem a környezetemmel, ha nem is nyíltan, de legalábbis mentálisan, rejtetten, tudattalanul.
A döntés és az elhatározás, vagyis az elhatárolódás igencsak nehezemre esett, sorozatosan a környezetem befolyása alatt hoztam a döntéseimet, igyekeztem a lehető legkönnyebb megoldást választani, sőt a legtöbb döntésemben a partner elvsztésnek a félelme motivált tudattalanul, teljesen Szilárd árnyéka voltam. Így kompromitáltam sorozatosan magamat és egész környezetemet, egyre mélyebb erkölcsi krízisekbe süllyedve. A teljes határozatlanság, akaratnélküliség, vagyis
az árral-sodródás uralta az életemet, amikor életem minden döntő és fontos mozzanatában mások döntöttek helyettem, mert féltem a veszteségtől, az önálló felelősségvállalástól. Ez utóbbi nem csak azzal jár együtt, hogy teljesen elveszítettem
valóságos lényem súlyát, hanem azzal is, hogy képtelenné váltam az önálló gondolkodásra, bármiféle szellemi belátásra. Hiszen lehetetlen tanulni olyan cselekvésrendszerekből, amelyekben nem vállalunk semmiféle személyes felelősséget. Ezért olyan nehéz feldolgoznom Enikő halálát is, mert akaratom ellenére történt a megfoganás és a kétgyermekes anyaságot ezért tehernek éreztem a szülés után is, nem találtam Enikő helyét az életemben, nem mertem, nem akartam teljes értékű felelősséget vállalni az életéért, csak aggódtam érte, és ki akartam nyírni gondolatban. A dolgok mérlegelését követő döntéshez és határozottsághoz, önmagamban kell a szellemi és a lelki, valamint a fizikai erőt felfedeznie és használnia. Ehhez viszont még szükségem van egy nyílt, világos és egyértelmű, a nehézségek beismerésével és felvállalásával járó becsületes, hazug kompromisszumokat és kegyes hazugságokat nem tűrő párkapcsolati viszony kialakítására Szilárddal. Ezek nélkül megbomlik bennem a lelki egyensúly, amiért továbbra is deréktáji fájdalmakkal, valamint húgyhólyag és veseműködési rendellenességekkel kell küszködnöm.
Enikő fizikai fogantatásának időszakában, nem tudtam megbirkózni az anyaságomhoz kapcsolódó ösztöniségemmel és az oldódásra, nyugalomra vágyó lelki késztetéseimmel ellentmondásba kerülő tudattalan uralkodási vágyaimmal, hatalmi ösztöneimmel, tudattalan lelkivilágába leszorított ellenséges érzelmeimmel, gyűlöletemmel, amelyeket Szilárddal szemben éreztem.
Elzárkóztam a gyermekáldás vállalása elôl, ennek következtében került sor egy abortuszra Medárda 11 hónapos korában. Nem mertem szembenézni a bennem lappangó gyilkossal, sivárság- és kietelenségérzeteim kauzális okaival, megpróbáltam a tudat alá süllyeszteni a szorongásaimat, a gyűlöletemet, az öngyilkossági, rombolási késztetéseimet.
Lelkivilágomban szembekerült az egyetemes (isteni) szeretet és
az egyetemes egybeolvadási vágy az anyaság, a gyermekáldás, az anyagi bôség
a gazdagság és a tenyészet lételvével. Ezért idegzetem egyre túlfeszültté vát, és én is egyre fáradékonyabb lettem. Állandóan téves információt sugároztam környezetem felé saját személyemről, gondolataimról, igazi érzéseimről.
Zavaros érzelemvilágba, fantáziavilágba merülve, egyre távolabb kerültem a metafizikai éber valóságtól. Belső zűrzavara rendetlen környezetet eredményezett a kapcsolatrendszereimben, különösen a Szilárddal való viszonyomban, a nálamnál erősebb egyéniségek, barátok, családtagok állandó függőségbe kényszerítettek. Amiatt, hogy állandóan a külvilággal való szentimentális (hamis) egység-érzetekben szerettem volna feloldódni és nem a saját belső értéktudatomra épített isteni szeretet-
áramoltatási készségemben, egyre boldogtalanabb és egyre ingerültebb, agresszívebb lettem a lelkem mélyén, és reszkettem a szeretteim elvesztésétől. Mivel közvetlenül az abszolútummal való kommunikációm volt megzavarva, az volt zaklatott, rendszertelen menstruációkkal, valamint a hangulathullámzásos depresszióval küszködtem folyamatosan az idegenségi, talaj-vesztettségi érzeteim miatt.

Hold napja. Március 6.

Ma délután elértem az orgazmus-készségem „legtávolibb” határát. Átléptem egy olyan küszöböt a spirituális-természeti kiegyenlítődésemben, amelyhez Enikő halála kellett, hogy ne féljek a megsemmisüléstől, és ne kívánjam az öncélú megsemmisülést az Istenben, az egységben való feloldódás helyett. Az autoerotizmusra való hajlamom szintén a VIII. házas Rák Lilithem (Lilith-Szaturnuszom) miatt van: a személytelen, steril, hideg kéjvágyam miatt. Anyámmal nagyon erős telepatikus kommunikációban vagyok még mindig, gyorsabban vettük egymás üzenetét, mint a telefonon. Gondolom, ez a dh. Hold-Nap-Uránusz fényszögemhez kapcsolódik, az intenzív mentális tevékenységemhez, amelyet az asztrális Halak érzékenységem a IV. házban csak tovább erősít. Ezt a hideg kéjvágyat kell az anyaságomon keresztül meleg, éber szeretetté alakítanom (Nap-Hold az Oroszlánban és a IX. házban). Valóban hasznos tevékenység számomra a mentális programozás, mert egész imaginációm a kaotikus, öncélú képzelgésre van beállítva, rendet kell teremtenem az életemben, azáltal, hogy kollaborálni kezdek az Egyetemes Elmével. A teremtői öntudatom és az egyéni felelősségtudatom kell kiegyenlítődjön egymással, ahhoz, hogy a romboló, sötét imaginációmat feloldjam, visszafordítsam az egységbe. Mihelyt a kaotikus érzelemvilágom, hangulatvilágom hatása alá kerül a teremtő képzeletem, máris rombolni kezd, mert alacsony vibrációkba süllyedek és a Lilith bomlasztó anarchiája kezdi uralni a mentális tevékenységemet (Dh. Lilith-Jupiter-Plutó)

Vénusz napja. Március 9.

Ezzel a VIII. házas Lilith-el most kerültem csak igazán kutyaszorítóba a második gyerekem halála után: most már nem csak a gyerekszüléstől kezdtem el valósággal irtózni, hanem egyre jobban rettegek a házastársam elvesztésétől is. Szexuális életem rohamos javulása (a spirál „biztonsága” rengeteg szorongásomat, gátlásomat feloldotta) még intenzívebbé teszi a párkapcsolattól való függőségemet. Nyilván ez a hatalmas érzelmi veszteség csak tovább fokozta tudattalanul bennem az érzelmi kötődésektől való félelmet, a kudarctól, az újabb veszteségtől, csalódástól való félelmemet. Az imaginációm anyám ifjúkori szédelgései következtében erre a csalódásoktól való félelemre (vagyis a partner megcsalására, félrevezetésére való sóvárgásokra!) van beállítva, ráadásul a lelkiismeretemet is egyelőre a zavaros imaginációm irányítja, nem az éber akaratom. Az élet mélységeitől való félelmem nem más, mint a tulajdon sötét imaginációmtól való félelem. Mindaddig, amíg ilyen irracionálisan sóvárgok az ostoba szenvedésre, szorongani fogok az érzelmi odaadástól, a szeretetadástól is. Hasonlóképpen: a külső körülményektől való félelmem sem más, mint a tulajdon imaginációmtól való félelem. Rögeszmeszerűen ott lappang a lelkem mélyén a családi-szerelmi boldogtalanságtól való félelem, annak következtében, hogy biológiai fogantatásom tényével (ami őt egyúttal a házasságkötés erkölcsi kompromisszumába kényszerítette) az egész élet elveszítette az értelmét, az egész világ összedőlt. Sorsfeladataim (jóvátételeim) önkéntes felvállalásától való félelem lappang a Szilárdba való kétségbeesett kapaszkodásom, vívódó szorongásaim mögött: ha nem szülök gyermeket, elveszítem, ha szülök gyermeket, a teljes önfeladás és a bizonytalan egzisztencia, a napról-napra való tengődés rémképe lebeg a szemem előtt - ettől a szorongástól egymagamtól nem bírok megszabadulni, segítségre van szükségem, mert a hitem és személyes ambícióm túl kevés, túl zavaros. Első és utolsó, kulcsfontosságú életfeladatom a hit, a pozitív átalakulás, az imaginációtisztítás. Ami az önfeladástól és a bizonytalan egzisztenciától való félelmemet illeti, ez szintén nem más, mint a szeretet-áramoltatási képességem, az anyaság, az életadás éltető hatalmába, pozitív értékébe, a családi élet értelmébe vetett hitem hiányának a következménye. Tudattalanomban a életadás, a bőség és a boldogság negatívan kapcsolódnak össze egymással, szinte kizárják egymást. Nincs pedig kiút, jóvá kell tennem anyám fiatalkori hitetlenségét: be kell bizonyítsam az „Úristennek”, hogy igenis, van értelme a teremtésnek, lehetséges a gyermekszülésen, családalapításon keresztüli boldogság! A Lilith a Rák jegyében a VIII. házban magának a teremtésnek a spirituális erőterét teszi öncélúvá: a teremtésben való kiegyenlítődés helyett az öncélú boldogságféltés uralja az életképzeletemet. A sötét imaginációm következtében tele vagyok életellenes ellenségképekkel, kegyetlen, érzéketlen késztetésekkel a környezetemmel, az egyetemes léttel szemben, ezért nem bízok az isteni gondviselésben.(dh. Plútó-Szaturnusz-Merkúr-Lilith-Jupiter) Az az ujjongó felszabadultság, amit Enikő halálakor éreztem (és ami tovább fokozta a bűntudatomat) szintén nem más, mint a „Sátán” győzelmi indulója a beteljesedett negatív program fölötti (kár)öröm-érzet. A gyermekszülés számomra lelkiismereti kérdés, vagyis pusztán személyes elhatározás kérdése, a szó metafizikai értelmében, amennyiben a Lilith hideg kéjvágyától megtisztítom az ambícióimat. Az életellenes program „velejárója” a szeretet-adásra, az igazi odaadásra való képtelenség. Ezt jelzi Szepes Mária néni „átutazó” gyermekének a TBC-s agyhártyagyulladásos halála, és ezt jelzi Enikő vírusos tüdőgyulladása is. Nálam ezt a szeretetre való képtelenséget jelzi a dh. Rák Lilith-Jupiter-Retrográd Neptun a Nyilasban.

Merkúr napja. Március 28.

A Sárkányfarkam a Kosban (is) van a IV. házban, emiatt támadtam olyan erősen az anyai állapotomat, a gyermekgondozással, az otthonalapítással együtt járó harcot, konfliktusokat, fájdalmakat szerettem volna kikerülni, mert egész gyerekkoromban a kímélésre, a védekezésre, a konfliktusok elkerülésére irányuló neveltetést kaptam. Nyers, spontán ösztöneimnek, indulataimnak, ambícióimnak nem volt ahogy a gyermekkorom szenvedélyes légkörében felszínre kerülniük, kiegyenlítődniük, ezért éreztem mindezidáig, hogy mintha tudathasadásos állapotban, saját magam árnyékában élnék. Mindenesetre most abbahagyok mindenféle, a sorsommal szembeni védekezést, támadást és ellenszegülést, elfogadom gyűlölködés és kételkedés nélkül a gyermekszülés és családalapítás keresztjét, nem terhelem tovább a lelkiismeretemet. A tegnap kivetettem a spirált a méhemből, szabad az út a következő babának. Feláldozom magam, teljesen odaadom magam a megtermékenyítő istenanyai szellemnek, kifeszítem magam a családi otthon keresztjére, mert most már én is beláttam, hogy hiába is szeretnék bármiféle hivatást gyakorolni a közösségben (és anyagi elismerést is szerezni általa) amíg az otthonban nem vetettem meg sziklaszilárdan a lábamat. Ez az én tűzkeresztségem, ez az én szakadékom. Most egész sorsom, egész boldogulásom egyetlen hajszálon függ: a családanyaságomon, ettől függ minden anyagi-lelki-szellemi jólétem, egészségem, boldogságom. Vagyis hogy milyen mértékben vagyok szeretetet adni, életet adni és táplálni önkímélés, önsajnálás, önféltés nélkül, zokszó nélkül eltűrni, elviselni minden fájdalmat, minden szenvedést, egoizmus és hitetlen türelmetlenkedés nélkül megküzdeni minden nehézséggel, minden akadállyal a családért, az otthonért. Dolgozni, mozgásban lenni reggeltől napestig és egyre nagyobb bátorságpróbákba belemenni, egyre nagyobb fizikai-lelki-szellemi erőfeszítéseket felvállalni. Minden felelősséget magamra vállalni. Csak ez adhat értelmet az életemnek. Lemondani minden élvezetről, minden kéjelgési lehetőségről. Minden finomságról, minden szórakozásról. Beletemetni magam a munkába, elásni magam a házimunkában, a gyereknevelésbe, az otthonrendezésbe. Minden vagyonom az anyaságom. Csak az otthonért hozott áldozat tisztíthatja meg a lelkiismeretemet. Csak ez adhat hitet és biztonságérzetet. Csak ez ébresztheti fel bennem az éber szeretetképességet. A tisztánlátást és a derűt. Szenvedélyesen beleharapni minden gyakorlati nehézségbe, szenvedélyesen megragadni minden veszekedési, vitatkozási, verekedési lehetőséget.

Szaturnusz napja. Március 31.

Szilárdnak az anyámhoz írt levele most egy újabb lelki krízisbe taszít: teljesen kicsúszik a talaj az érzelmi biztonságom alól és teljesen új talajra kell építenem az érzelmi-lelki életemet. Fel kell adnom azt a korrupt, önvédelmi stratégiámat, negatív érzelmi mintámat, hogy „érzelmi támaszt” (felelősség elhárítási lehetőséget) keressek a rokonaimban. „Át kell csoportosítsam” teljes mértékben saját személyemre (és saját családomra) az érzelmi kötődéseimet, szeretet-érzéseimet, az összes fizikai-mentális energiámat-tevékenységemet. Hamis felelősségtudatomon, könnyítési vágyamon és negatív hitemen keresztül - bűntudatomon keresztül - voltam manipulálható, zsarolható érzelmileg-hangulatilag- képzeletileg. Csak ha ezt a negatív érzelmi-asztrális alapot, a családi együttéléssel kapcsolatos negatív tapasztalataimat, hiányinformációimat felszámolom, akkor hangolódhatok rá teljesen a saját anyai szerepemre, a saját családalapításomra. Csak az egyetemes erkölcsi alapállás segíthet : az egyetemes törvényekbe vetett hit: hagyni a sorsomat, az életfeladataimat, hogy kifussák magukat, nem ellenszegülni és nem halasztani-spekulálni. Ez a korrupt érzelmi biztonság utáni vágyam (ami nem más, mint a tudatos erőfeszítésektől való félelmem) tesz annyira befolyásolhatóvá. A korrupt szeretet-vágyam által vagyok annyira manipulálható, mert nem vagyok képes az igazi, törvényes odaadásra, ezért ott bizalmaskodok, és másfelől ott rejtőzködök, ahol nem kell! Személyi Én-tudatom bázisa a saját családért való erkölcsi felelősség-képesség, ezt viszont nem érhetem el a hitetlen bizalmaskodással, érzelgős szövetkezéssel. A környezetemmel való pozitív kollaboráció bázisa a tiszta lelkiismeret, ezt viszont nem érhetem el bűntudattal és gyáva humanizmussal, korrupcióval. Csak a korrupció-mentes, félelemnélküli hit igazságszenvedélye teremthet igazi barátokat és igazi szövetségeseket az életembe!

AZ ELŐFELTÉTEL NÉLKÜLI, HATÁRTALAN BOLDOGSÁG ÉLMÉNYE VAGYOK. AZ ÖNKÉNTELEN KÉPZELET TEREMTŐ EREJE VAGYOK. A TERMÉKENY ÉRTELEM SUGÁRZÓ VONZÁSA VAGYOK. A NYITOTT SZERETET VILÁGOSSÁGA VAGYOK. A TEREMTŐ ERŐK ÉS HATALMAK TUDATA VAGYOK. AZ ÖRÖK ERŐTUDAT NYUGODT JELENLÉTE VAGYOK. A BÖLCSESSÉG KÉPZELET-MÁGIÁJA. A BÁTORSÁG SZERETETE ÉS A SZERETET MÁGIÁJA. A KOORDINÁCIÓ ÉBER ÉLMÉNYE VAGYOK. AZ ISTENI IGAZSÁG BÁTOR EREJE. AZ IGAZSÁGTUDAT BÖLCSESSÉGE. A JELENLÉT-TUDAT HATÁRTALANSÁGA. A TÍZ TEREMTŐ ERŐ MÁGIKUS EGYÜTTESE. A SZERETET-TUDAT HATÁRTALANSÁGA. A TEREMTÉS BÁTORSÁGA ÉS BOLDOGSÁGA. A JELENLÉT-NYUGALOM ÉRTELME. A JÓZANSÁG MÁGIKUS ÁRAMLÁSA. ÉN VAGYOK A REND VILÁGOSSÁGA. A RENDELTETÉS NYUGODT ÁLMA. A REND-TUDAT KACAGÁSA. A REND BOLDOGSÁGA. AZ ERŐS AKARAT SZELÍDSÉGE. A HATÁROZOTT GYENGÉDSÉG. A DERŰ BÁTORSÁGA ÉS A BÁTORSÁG DERŰJE. AZ EGYENES MOSOLY. A TUDATOS ILLÉKONYSÁG. A VONZÓ DERŰ. DERŰS KOMOLYSÁG. FELELŐS PUHASÁG. SUGÁRZÓ ÁTTETSZŐSÉG. HARCOS BIZALOM. AZ ÁTTETSZŐ ÁTHATOLÁS ÉBERSÉGE. A SÚLYTALAN SUGALLAT SÚLYOS EREJE. A SZELÍD AKARAT EREJE. A SUGÁRZÁS VONZÁSA ÉS A VONZÁS SUGÁRZÁSA: ÉN VAGYOK AZ IMAGINÁCIÓ ŐSFORRÁSA. AZ ÉBER HIT REMÉNYE. AZ ISTENI MAG TERMÉKENY SUGÁRZÁSA. AZ ÁLDOZAT SZABADSÁGA.


Jupiter napja. Ápr. 12. Nagycsütörtök.


Minden jel arra mutat, hogy ismét megfogantam. Gyermekem születik kilenc hónap múlva. Egyelőre még erőltetem a boldogságot, szorongok még, főleg a lakáskörülményeink miatt, de már érzem, hogy milyen sokat változtam, mennyire nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban fogadom a nehézségeket. A továbblépés létszükséglet számomra, vállalnom kell az elbukás kockázatát, ha győzni akarok. Érzem, hogy most minden énértem történik, az én újjászületésemért, illetve, hogy feltámadjak a dermedt egoizmusomból. Ez a húsvét az első igazi húsvétom, a feltámadásom húsvétja. Kifeszítem magam a sorsom keresztjére, odaadom magam teljesen a sorsomnak, hogy megnyugodjon a lelkiismeretem. Meghal a jövő és újjászületik a ma, az örök itt és most. Elültetem az örök élet csíráit azáltal, hogy a mában élek. Most élek. Csak az égi anyám létezik ezentúl számomra, aki által megtermékenyülhettem, az isteni gondviselés. Őbenne hiszek, mert Őáltala létezem. Az isteni igazság szelleme termékenyített meg, nem történhet semmi baj velem vagy a magzatommal, mert a sorsom az isteni törvénnyel összefonódik. Jövő héti hazamenetelem célja Medárda elhozása. Nem tartozom elszámolnivalóval senkinek, és nincs szükségem senki tanácsára. Anyám is az én gyermekem, mert én és az Istenanya egyek vagyunk! Én teremtem az egész világot. Én vagyok a teremtés Ősanyja. Teremtői lényemben mindenható és halhatatlan vagyok. Minden helyzetben az isteni igazság szellemében cselekszem, beszélek és gondolkodom. Csak az egyetemes egységgel összhangban álló szuggesztiók termékenyítik meg az életképzeletemet. Csak a bőség, a boldogság és a harmónia képei foganhatnak meg bennem. Az ellenpólus a Lilith. A csillapíthatatlan kéjvágy. Ma délután az üzletben kaptam a férfi tulajdonostól ajándékba egy csokit! Mert jóképű és tetszik is nekem, és hogy legyen amitől vaj legyen a fejemen. Ez az én korrupt hazugságvágyam, szüntelen sóvárgás a csalásra és a hamis információ-áramoltatásra, a félrevezetésre. Minél erősebben próbálom elfojtani, annál veszélyesebb. Miközben a rokonaim húsvéti dorbézolását elhalasztom, tudattalanul annál erősebben sóvárgok az extra-élvezetekre! Ez az „incidens” a szexuális életem válságára utal (egyre nehezebb feloldódnom szeretkezés közben), amit én idéztem elő a terhességtől való félelmemmel. Mert elfogadom racionálisan a más-állapotot, de neheztelek a sorsomra az újabb fiziológiai-hormonális terhelések miatt. A kedélyem legalábbis nagyon hullámzóvá vált, az étvágyam pedig csillapíthatatlan, a mozgásigényem is hatalmas, teljesen kifordultam magamból, akkora bennem a feszültség. Az egyetlen fegyverem az őszinte önleplezés, akkor nem érhet meglepetés.

Hold napja. Húsvét másodnapja.

Szilárdot nagyon feldühítettem az este, egyszer s mindenkorra elege lett az örökös önsajnálatomból, az idióta jövőféltésemből. Szkizofréniás depresszió lappang bennem születésemtől kezdődően, betegesen irtózom az élettől, ezért az életadástól is, öncélú, fantazmagórikus rögeszmevilágban élek, fiktív realitás-érzékkel. A gyermekáldástól való örökös rettegésem mögött a krónikus élet-örömhiány, a szeretet-áramoltatásra, a környezettel való kollaborációra, az együttélésre és a személyes felelősségvállalásra, az odaadásra való képtelenség, beteges infantilizmus, személyiség-éretlenség lappang. Infantilizmusom gyökere az, hogy mindig csak kapni akarok, de adni nem vagyok képes. Azért vágyom mindig másra, mint ami van, mert lényegében a halálra vágyom, mert élni, jelen lenni, tapasztalni erőfeszítéssel jár, és én azt nem szeretem. A méhemben megfogant negyedik magzatom az én igazi megváltóm. Teljesen odaadom neki a testemet, a lelkemet, a szellememet, csináljon az Úr kegyelméből emberi életet magának belőle!

2002 aug 25 Hold napja

Emma Etelka lányom 6 honapos. Ugy érzem magam, mintha egy alagutbol haladnék kifelé és már kezdeném látni a végét. Dereng valami világosság, egy uj életszakaszba érkeztem, az biztos. Ezeket a sorokat már a saját számitogépemen irom, egy egészen átrendezett szobában, bekotott internettel, szoval, ugy érzem, kimozdult a sorsom kereke a mocsárbol, de nem eléggé: a tágas, csendes otthon, a konyvkiadás még nem jott ossze. De belulrol lassan, lassan változom, anyámmal szakitottam, a tegnapelott láttam egy feleve eloszor. Nagyon megviselt a vele valo szakitás, valosággal belebetegedtem a telen. De a lényeg az, hogy már ugy ahogy uralkodni tudok az erzelmeimen, vagyaimon.

Szeptember 2. Hold napja

Elég fárasztó hétvégém volt, megérkeztek Tátrai Laciék Ausztriából, miután már egy hete elapadt a pénz a háznál. A bőség útjai valóban kiszámíthatatlanok! Egyik percről a másikra lett pénz, kaja és információóáramoltatási lehetőség is. Most csend van végre, pedig négy és fél szép napot töltöttünk együtt, de most kell a csend: elérkeztem a XII. házamba ismét: Szilárd visszautazott velük a gáthoz. Nem is szeretkeztünk és már érzem a feszültséget, de igyekszem ébernek maradni. Ez a Laci is megszédített a Bika napjával, a Kos Aszcendensével, a Mérleg Lilithjével, de uralkodtam magamon, amennyire tudtam.
Végre élvezem az egyedüllétet. Élvezkedek, szórakozok közben, de legbelül nem támadom a sorsomat többé. El kell érnem azt a tudatállapotot, hogy ne féljek semmitől és senkitől, egy szelíd, de éber lélekjelenlétet, amelyben mindenható isteni lényemmel érzem a folyamatos kapcsolatot. A meditáció lényege az éber lélekjelenlét, az istenazonosságtudat. Onnan, a Középből átprogramozni mindent. Nem szabad félnem a belső képeimtől, hanem át kell alakítanom azokat. Egész mentalitásomat. Lehet, hogy magzat van a hasamban. De az aurámban biztosan. Mikor szorongás nélkül tudom elképzelni egy újabb megfoganás lehetőségét, akkor újjászülettem. Az élet áramlik a lelkemben, szellememben, testemben, szabad vagyok, az egész élet az én javamat és kiteljesedésemet szolgálja. Gazdag vagyok. Erős. A tegnap előtt háromszor beleugrottam a strandmedencébe, a tegnap meg jó negyedórát úszkáltam a Szent Anna tóban - szeptember elsején. Nem lett semmi bajom. Kezdem megszeretni a vizet, ma este is muszáj volt megfürödöm. A tartós feszültségállapotok elég veszélyesek számomra, lebetegszem és a gyerekeim is veszélyben vannak. Anyámmal még hátra van a nagy csata, emiatt hull, gondolom a hajam már jó fél éve, amióta Etelka megszületett. Kissé kapar a torkom, mert írni akarok az utolsó két szülésemről, ami fel fogja kavarni ismét a tudattalanomat. Az edzésen jól összeverettem a karjaimat, a bokáimat, de nem szabad meghátrálnom, mégha egyre durvább helyzetekbe is kerülök: harcosi beavatást is kell nyernem valahogy az Oroszláni karmámhoz. A negatív Uránuszom feloldási lehetősége a folyamatos információfeldolgozás, a spontán reakciókészség tudatos erőltetése. Máskülönben csak keserves álmatlan éjszakák várnak rám. Gyakorlatilag naplózás és meditáció nélkül semmi esélyem sincs a könnyű elalvásra. Ma elrontottam a porszívót is, mert nem akartam, nem tudtam lecsendesedni, amikor végre magamra maradtam. A legfontosabb létállapot számomra a belső csend, az éber, higgadt, derűs figyelem állapota. Gyereknevelésben, párkapcsolatban, emberi kapcsolataimban - főleg a rokonaimmal való viszonyomban. Meg kell erősítenem magamban a fényt, hogy ne váljak érzelmileg-anyagilag zsarolhatóvá, kiszolgáltatottá. És ki kell sugároznom ezt a belső fényt és éber sorsbizalmat, életszeretetet. Derűs határozottságot.

Mars napja. Szept. 10

Több mint egy hétre apasztottam el ismét a bőséget a házban, miután a telefont kikapcsoltattam Laciékkal és nem tudtam egyedül visszaállítani a becsengetéseket, mert felületes voltam, csak a villanykapcsolót ellenőriztem le, a csengőgombját nem. Nem járta meg az eszem. Gyakorlati felelőtlenségem pedig képzeleti felelőtlenséggel párosul és egymást felerősíitik negatívan. Sőt, a baj az, hogy amikor azt képzelem, hogy nem tudok megoldani egy gyakorlati problémát, akkor a problémamegoldó készségem valóban csődö is mond, amikor pedig lusta vagyok erőltetni az agyamat egy gyakorlati nehézségnél, akkor beindul a negatív képzeletem.
Miközben Szilárd élet-halál között lebegett, én a sorsomat támadtam az adósságaink miatt, miközben csak egyetlen gombnyomáson múlott, hogy elszalasztottuk a rendelőket, hogy nem jött pénz a házhoz. Beismerem, hogy felelőtlen voltam, információzárlatot idéztem elő (dh. Merkur-Szaturnusz a Szűz elején, pontosan a tranzit Nap-Marssal együttállásban: én pedig jelzést kaptam edzésen, hogy józanodjak ki, hagyjam abba sorsom ostoba támadását és vegyem a kezembe a sorsomat, legalábbis éber lélekjelenlét szintjén: fej-, tarkó- és térdütés). Ha bőséget akarok, éber felelőséggel kell használnom a képességeimet, a képzeletemet, de a józan eszemet is! Ha rendet akarok, nem engedhetem meg magamnak a felületességet. Az anyagiakkal kapcsolatosan meg kell értenem azt, hogy sem erőszakoskodni, sem közömbösnek lenni nem szabad. Ha Bősárkányban jobban rátettem volna a kezemet a meglevő javakra, eszközökre, hogy meleg otthont varázsoljak az adott gyakorlati lehetőségeimet a lehető legkreatívabb módon kihasználva, a negatív képzeletem nem tudott volna olyan végzetesen felerősödni, és akkor Enikő még ma is élne. Azért ütik annyit edzésen az alkaraimat, a kezeimet. Gyakorlati kérdésekben is képessé kell vállnom, főleg gépek és technikai eszközök kezelésében a maximális találákonyságra, rugalmasságra, ötletgazdagságra és kísérletezési képességre és az imaginációm, a mentális energiáim mozgtásában, alkalmazásában is.(dh. Mars-Uránusz) Ha mindig a személyes felelősságem tudatában gondolkodom, beszélek és cselekszem, hamarabb észreveszem a tévedéseimet és hamarabb rátalálok a helyes megoldásokra. Az egyéni felelősségvállalás felszabadítja a kreatív teremtői energiákat. Most például az összes elmaradt telefonhívást mentálisan újra kellett programoznom, és csodák csodája csakugyan felszabadult a zárlat, egész este szólt a telefon, miután végre visszakapcsoltam a csengőjét. A jóvátétel felelősségének a személyes, tudatos felvállalása hatalmas mentális energiákat képes mrgmozgatni és minden akdályt, minden zárlatot felold. Mindem lét lehetőséget felszabadít. Jóvá kell tennem Enikő halálát azáltal, hogy bőséget teremtek a családomnak: tágas otthont, könyvkiadást, értékes emberi kapcsolatokat, jó információáramoltatási eszközöket és lehetőségeket. Enikő Uránusza a VI. házban a vízöntőben erre a gyakorlati irányváltási életfeladatra utal. El kell érnem azt, hogy számomra egyetlen gyakorlati áthidalhatatlan, megoldhatatlan gyakorlati nehézség sem létezzen többé, hanem akár a józan eszemmel, akár a teljes mentális potenciálomat, energia-töltetemet mozgósítva, minden információzárlatot és határhelyzetet feloldjak a sorsomban, de nem mágiázással, nem erőszakoskodva, hanem odafigyeléssel, éber összpontosítással, odafordulással, lélekjelenléttel, bátor helyzetátvilágításal, hibabelátással, kísérletezéssel, kockázatvállalással.


2002 szept 13. Vénusz napja

A felelősségtudat alaptulajdonsága az, hogy akkor egyetemes, ha individuális (személyes). A csoportkarma alapja a felelősségmegosztás. A civilizált emberi közösségek a felelősségelhárítás elvén alapulnak. Az örökletes programok nem oldhatók fel egyéni felelősségvállalás nélkül. Családi karmámat addig nem tudom feldolgozni, amíg felelősséget nem vállaltam érte. Nem is tudom megérteni, feltárni sem ezeket a romboló-kaméleon programokat, amíg teljes mértékben el nem fogadtam azok személyes (jobban mondva kauzális-isteni eredetét az én egyetemes lényemben). Enikő és Etelka születésekor az egyéni felelősségvállalás terhét próbáltam elköhögni magamtól és attól nyuvadoztam. Az, hogy a szülések után annyi bajom volt a mellkasommal, a torkammal, az orr-homlok-arc-üregeimmel, a fogaimmal, egyértelműen a teremtésért, a létről való gondoskodásért felvállalandó felelősség anyai életfeladatára utal. Ha ez a felelősség nem igazi vagy nem személyes, nem teljes, akkor jönnek a betegségek, komplikációk, depresszióig, sőt halálos tragédiákig elmenően. Csakrák szintjén mind a hét csakra szintjén lezajlik a teremtési aktus és a következményei az újjászületés, a kiegyenlítődés vagy annak hiánya, a betegségek, a feszült, szélsőséges határhelyzetek, tudatállapotok és körülmények. Nemi szervek, méh, gyomor, belek, mellkas, légutak, torok, a fej szervei, haj, belső hormonháztartás, vérkeringés, idegrendszer, az egész szervezet magán viseli a teremtési aktus pozitív vagy negatív következményeit. A teremtési aktus felelőssége pedig a fogantatás elfogadásával, az anyaságnak való feltétel nélküli, fenntartások és ellenérzések nélküli odaadással, megnyílással kezdődik. Előbb szellemben, majd lélekben, végül pedig fizikailag. A torkamban tanyázó makacs sztreptokokusz-bacilusok akkor támadják meg a sok gyermekkori hűléstől kiérzékenyedett szervezetemet, amelyet viszont a rendszeres karate-edzésekkel csodával határos módon sikerült felerősítenem, amikor lelkileg-szellemileg elgyengülök és kiútat kezdek keresni az anyai életfeladataim terheiből. Amikor a felelősségeim elhárításán, szétszórásán spekulálok. Amúgy az egész gondolkozásom a könnyítések és kiútak keresésére hajlamosít, amit a neveltetésemből adódóan, a gyakorlatiatlan, gyáva, hitetlen, kényelemszerető, aggodalmaskodóan érzelgős felszíneskedésem csak tovább erősít.(dh. Plutó-Szaturnusz-Merkur-Jupiter-Lilith) Ez a rokonaim utáni sóvárgásom alapja. A régi családom körében még megjátszhatom a gondatlan, felelősségek és kötelességek nélküli gyermeket. Valahányszor Medárdát rájuk bízom, az éber gyermeknevelés terhétől próbálok megszabadulni. Felelősségelhárításról még a párkapcsolatban sem lehet szó. Esetleg felelősségmegosztásról. De az egyértelmű kell legyen mindkét fél számára és személyi életfeladataikkal összhangban kell álljon. Ha nem, akkor igazi kiegyenlítődés nem jöhet létre közöttük, s így igazi kollaboráció, termékeny együttlét sem. A sorsom támadását, a rejtett agresszívitást mindig a felelősségelhárítás előzi meg. Ez az ellenség-képzetek alapja. Hiszen éber egység sem lehetséges egy tiszta felelősségtudat nélkül, amely az információkat a rendeltetésük szerint rendezi. Ezért betegszem meg, begyullad a torkom, amikor sokáig tűrőm alamuszi módon a felelőtlen, komolytalan beszédet a közvetlen környezetemben. Az, hogy mit kell lenyelnem, vagy mit nem szabad lenyelnem, az ismét csak a személyi életfeladataim felvállalásának a függvénye. A felelősség pedig elszántságot, kitartást, következetességet, összpontosítást, türelmet és főként hibabelátást jelent.

Szept. 15. Nap napja.

A tegnap reggel elmentem edzésre és ismét jól összeverettem magamat. Gyáva módon megtűrtem ellenfelemen, Éván a gyűrűket, ami még feszültebbé, szorongóvá tette a támadásaimat. Miért hagytam magamat ismét megalázni? Humanista gyáva jóérzésből, a látszat-barátságunk kedvéért, a hamis egységünk védelmében. És utólag, mentálisan fojtogattam szegényt és vele együtt magamat is. Alig tudtam fellazulni edzés után, egész nap fáztam és rázott a hideg. Beállt az ősz, egyre hűvösebb lesz odakint. Elhatároztam azt, hogy ezen az őszön és télen nem fogok meghűlni. Mit tehetek azért, hogy sem én, sem a lányaim se betegedjünk le, még egy kicsire sem, sőt, hogy egyre erősebbek legyünk? Nagyon zavar, hogy ennyire gyenge és lassú vagyok edzésen. Rendszeren hozzá akarom szoktatni magamat mindenféle fizikai-érzelmi-mentális terheléshez, hogy a felelősségtudat pozitív képességét megszerezzem. A rossz teherbíró-fájdalom- és munkabíróképesség is felelősség-tapasztalatelhárításból ered. Mint ahogy a rossz lelki-szellemi görcsösség és tunyaság, renyheség is felelősségprobléma: nem teszem teljesen magamévá azt a helyzetet, amiben vagyok, az összes, kellemetlen részlet-kérdéseivel, vonzataival együtt. A sorskörülményeimért elsősorban mentális felelősséget kell felvállalnom: a pozitív előrelátás és tisztánlátás képessége által: át kell világítanom a határhelyzet kauzális gyökereit, amiben benne vagyok, és kell látnom a belátás által a feloldásának a mágikus lét-lehetőségeit. Anyagi helyzetünkért elsősorban ilyen mentális-ideális felelősséggel tartozom: kell látnom a bőséget az otthonomban, a kiteljesedést, a gyarapodást, a nehéz sorskörülményeim ellenére is, amelyek kauzálisan a negatív családellenes imaginációm, a megismeréssel és a teremtéssel szembeni lelki és szellemi ellenszegülésem következménye. Elsősorban értéktudati szempontból vagyok felelős a családom anyagi jólétéért. Hiszen alapvetően én teremtek minden materiális formát és tartalmat az anyai képzeletem által az otthonomban. Olyan otthonom van és akkora jólét és boldogság van benne, ahogyan működtetem a pozitív teremtőerőmet. Ezzel a mágikus teremtőerővel nemcsak sajátmagam és a gyermekeim, magzatjaim, hanem Szilárd életét és egészségét is veszélyeztetem, amikor aggodalmaskodom, szorongok és kishitűsködöm. Nem háríthatom Szilárdra az életem gyakorlati oldalának a felelősségét, képessé kell tennem magamat a hatékony problémamegoldásra, pontosan a helyzethez való teljes odafordulás és összpontosítás, odafigyelés, az éber lélekjelenlét. Az a félelmem, hogy nehogy valami baja essen Szilárdnak, amíg távol vagyunk egymástól (aminek köszönhetően többször is került már halálközeli állapotokba a házasságunk alatt) abból a rejtett sóvárgásomból adódik, hogy egyéni felelősségeimet ne kelljen felvállaljam, egyéni problémáimat ne kelljen egyedül megoldjam. Mindig egy támogató közösséget, személyt, rokoni vagy társadalmi környezetet keresek, akikre ráruházhatom a nehézségeimet, akik elvégzik helyettem a létfenntartásomhoz szükséges erőfeszítéseket, gyakorlati tennivalókat. És persze, akik megvédenek engem az élet és a nagyvilág igazságtalanságaitól, kegyetlenségeitől. Gyermeki infantilizmus, éretlenség, az individuális léttel járó tapasztalatok elodázásának a kísérlete. Mint ahogy a gyermekeimbe való kapaszkodás is egy ilyen menekülési kísérlet a spirituális-erkölcsi személyi válságom elől. Az élettársért való aggódás rendszerint abban végződik, hogy a férj, feleség tényleg elveszíti az élete párját, azért, hogy az egyetemes törények szellemében megtapasztalhassa az egyéni lét határait és lehetőségeit, amire egy olyan partner oldalán erre nem volt szüksége -lehetősége, aki mindig elvégezte helyette a “piszkos munkát“, látszólag tapasztalt és konfrontálódott helyette, de valójában csak megfosztotta a megkímélt társát a személyi kibontakozásától, fejlődésétől. Így nem sok spirituális értéke és értelme van az emberi életnek. Mindaddig, amíg Szilárdtól független, autonóm lényként nem vagyok képes létezni és ellátni a gyermekeimet, addig sajnos fennáll valamilyen, a családomat szétszakító, esetleg éppen Szilárd elvesztésével járó tragédia lehetősége! Többnapos, hetes, hónapos magamra maradásaimnak az volt az értelme és kauzális háttere, hogy saját egyéni “életrevalóságomat“ megtapasztalhassam. De mivel ezek az örökletes élet-ellenes programok manipulják önkéntelenül is a gondolkozásomat, kedélyvilágomat, ezeket a gyakorlati képességeket és ambíciókat tudatos erőfeszítéseket én kell megszereznem és kialakítanom magamban, ahhoz, hogy ne féljek az egyedülléttől, a családtagjaim elvesztésétől. A válástól, ami párkapcsolatunk elejétől kezdve már közel öt éve foglalkoztat. Foglalkoztat egyrészt az egoista életmegnyerési-kurválkodási ambícióim miatt, másrészt pedig az előbb említett felelősség-elhárítási késztetéseim miatt. Nem szabad leállnia az életnek, a bőség áramlásának, az egészségnek a családban, az otthonomban attól, hogy egy ideig az otthon fenntartásának minden terhe rám hárul. Egzisztenciális-anyagi gondjaimat ugyanis elsősorban nem spekulációval, ügyködéssel és a rokonaimmal való kollaborációval, hanem saját mágikus teremtőképességem, pozitív életigenlő hozzálláasommal, bátorságomal oldhatom meg. Egyszerűen azáltal, hogy pozitívan viszonyulok a termékenzységhez, a létről való gondoskodáshoz, biztosítom a bőséget, a kiteljesedést és anyagi-szellemi jólét-lehetőségeink tágulását, sokaksodását a családban. Előre kell látnom azt, hogy ezeknek a képességeknek fokozottan a birtokában leszek, még éberebb, még bátrabb, bölcsebb és ugyanakkor erősebb, nyugodtabb, lazább és kiegyensúlyozottabb leszek a megszaporodott erőfeszítéseim ellenére is. Egyedülléteim feldolgozása, lenyelése a felelősség elfogadásával kezdődik. Ahhoz, hogy ne támadjam a sorosmat, meg kell szabadulnom mentálisan a kényelmes evickélés és vegetálás tévképzeteitől. El kell fogadnom teljes mértékben az erőfeszítésekkel járó életfeladataimat. Ezek az erőfeszítések azonban elsősorban mentális-képzeleti jellegűek, nem oldhatom meg a problémáimat fix fizetésekkel, segélyekkel, rokoni könyöradományokkal.

Okt. 2. Merkur napja.

Vasárnap este kibékültem anyámmal. Mégis kerülget a hűlés, a nyomás nem szünt meg, mert 10 nap múlva barna öv vizsgám lesz. És Enikő halála még mindig nincs feldolgozva, a doktornőnek sikerült beijesztenie Etelka fejlődését illetőleg, elejtvén azt a negatív szuggesztiót, hogy nagy baj fenyegeti, mert beesett a mellkasa. A feldörzsölt anyajegyem kezd begyógyulni, miután lelkileg-szellemileg az anyámmal való konfliktusomat lerendeztem, de a fizikai távolságot egyelőre még meg kell tartanom, amíg családanyai öntudatomban meg nem erősödök teljesen. Amíg teljes mértékben boldoggá nem tesz az a tudat, hogy én elsősorban anya vagyok, életem egyetlen értelme az anyaság, a gyermekszülés és otthonművelés. Gyakorlati spekulációim sorra bebuknak, még mindig a téli közköltséget fizessük, de egészségileg stabilabb vagyok, mint tavaly ilyenkor. A múlt ősszel, október elején kezdődött az arcüreggyulladásom, ami Etelka születése után teljesen levett a lábamról. Most sokkal tudatosabban próbálom átélni a Skorpió-Bak időszakát, éberebben, bátrabban, több szeretettel, lazasággal, hittel és odaadással. Pozitív spirituális ambíciókkal, a karatézással együtt. El kell érnem az abszolut sorsbizalom és éber lélekjelenlét tudatállapotát, amikor a környezetem negatív vibrációit és feszültségeit nem veszem át, sőt, azokat feldolgozva, átalakítom fénnyé és szeretetté, meleg szenvedélyes öntudatossággá, erőszak vagy korupció nélkül. Még az időjárás viszontagságai sem folyásolhatnak be negatívan, sem a hideg, szeles, nyirkos idő, sem a hirtelen, mértéktelen központi fűtés egészségtelen levegőtlensége, sem az anyagi hiányok vagy emberi konfliktusok, sorsprovokációk. A létezés legmagasabb intenzitásával és legmélyebb izzásával kell élnem és megnyilvánulnom egész lényemben. A felelősségtudat mellett a tudatos információáramoltatás is éppolyan fontos, a jelen konstellációban a legenyhébb elfojtott konfliktusra is kirobbanhat a belső lőporraktár a tudattalanomban és lemérgezem, befertőzőm magam az öngyűlöletemmel és a sorsneheztelésemmel. A rejtett agresszivitás egyetlen feloldási lehetőségeszámomra a minél intenzívebb szellemi lélekjelenlét. A képzeletem folytonos tisztántartása, a pozitív előrelátás. Holnap délelőtt sorsolják ki Budapesten a 10 millió Forintunkat. Nem a külső körülmények a fontosak, hanem az, hogy mire felkelek és elkezdem rendezni a családomat, az anyagi-szellemi áldás és pozitív létlehetőségek bőségáradata kezd ömleni az életünkbe, a családunkba a legváltozatosabb és legtermékenyebb megvalósulási módozatokban, körülményekben, anyagi-szellemi eszközök és emberi kapcsolatok formájában, mert ez az isteni igazság szerinti pozitív sorsrendeltetésem: arra születtem, hogy anya legyek és íme, anyává váltam és egyre teljesebben átélem és megtapasztalom az anyaságot az összes feladataival és örömeivel együtt, ellenérzéseim és családellenességem, fogamzásellenességem teljes feloldásáig. Eddig Etelka szoptatásába kapaszkodtam, hogy ne essek egyhamar “teherbe“, most ezzel sem spekulálok többé. Nem szabad. Az egyetlen, amit tehetek, az, hogy nem erőszakoskodom a teremtői-szülői lényemmel szemben. Minden negatív hozzálásomra kapom a negatív következményeket, intéseket:betegségek, balesetek, szűkös, sikertelen határhelyzetek, zavaros létállapotok, veszteségek. Vasárnap éjjel a lehető legközelebb kerültem orgazmus közben az egységtudathoz, legalábbis nagyon intenzív létélményem volt, mintha többdimenziós valóságként tágultam volna minden irányba iszonyatos sebességgel és intenzitással, mint egy szétrobbanó üstökös. A hétvégév jön a bécsi fogorvos-jógamester előadást tartani, azt hiszem elmegyek az előadásra. Minden esetre, az érzelmi-mentális testeim, a szeretet- és a fényáramoltatási képességem tágításáról, fokozásáról lenne szó a meditációban, vagy legalábbis egyfajta energia- és információ-transzformáció a teljes kiegyenlítődési állapotig, boldogságig. Az imagináció mélyrétegeinek az átalakítása a lényeg, a teremtőerők megtisztítása a Lilith öncélú létzavarásának szétszóró, széthúzó érzelmi-mentális káprázatától, hangulati-vágy-feszültságeitől, iritáltságaitól. Az éntudat megvilágosodása az akarat megtisztításától függ. A megvilágosodás maga a megtisztulás. Az életnyerés feladása. A boldogság maga a tiszta jelenlét-tudat korrupt sóvárgások, tévképzetek és hamis valóságkoncepciók, ellenségképek nélkül. A görcsös egoista egzisztenciális szorongások feloldódása a meditáció elsődleges célja az abszolut teremtői tudattal való teljes azonosulás. Addig tágulok, amíg az abszolut lét-nyugalom állapotát el nem érem. Azt a középhelyet, ahol a leginenzívebben átélhetem a teremtés gyönyörűségét. Azt, hogy isteni lényem bölcsessége, zseniális logosza irányítja a sorsomat, kisugárzik isteni valóságom a fizikai lényemre, életemre és kiteljesedik a sorsom a teremtői életképzeletem pozitív ideáinak megnyilvánulása által. Megnyilvánul isteni lényem legigazibb lényege a sorsomban: az egészség, a bőség, a személyi önkiteljesedés, a boldogság. Mindig a szellemi törvény felsőbbrendű igazságára kell támaszkodnom életképzeletemben, személyi ambícióimban, vágyaimban, terveimben. Erőszakoskodás nélkül, mindig a sorsprogramom beteljesítésének megfelelő áldásos sorskörülmények megvalósulását kell látnom lelki szemeimmel, görcsös előítéletek nélkül, szabad, nyitott és rugalmas hittel, szellemi alapállással minden megnyilvánulásomban, cselekedetemben. Egész mentalitásom a szabad, éber teremtő szellem közvetlenségéből és tiszta megnyilvánulásból kell fakadjon, és ezt a nyugodt, bölcs isteni logoszt kell megnyilvánítanom és érvényesítenem minden szavamban, tettemben, egész magatartásommal és alapálásommal. Az éber egység és a határhelyzeti állapotokkal együttjáró differenciálódás tudatában egyre intenzívebben kell szeretnem az életet és az embereket, és ugyanakkor egyre tisztábban gondolkodnom és éberebben kommunikálnom, egyre tisztább fényt sugároznom ki magamból - abszolut teremtői lényemből. A bőség és jólét-állapot, ami után annyira sóvargok, eleve bennem van, örök teremtői valóságomban, csupán meg kell nyilvánítanom a fizikai sorsomban is az egyetemes létezés tágasságát, termékeny áldásosságát, határtalan lét-lehetőségeit, szabad, kreatív energiáit ki kell sugároznom abszolut lényemből a fizikai életembe. A lényeg az, hogy öntudatomban ne a szorongó, szűkös tudatú és képzeletű egommal azonosuljak, hanem a mindenható, szabad, örökkévaló, abszolut isteni lényemmel, a nagy LÉTTEL. A lét, amely mindig van, és amely szüntelenül tágul és terjed, variálódik és megtisztul, újjászületik a teremtés isteni törvényei szerint. Az isteni lét-imagináció határtalanságában megteremteni a kreatív létenergiák megnyilvánulásának az erő-csatornáját az anyagi dimenzió felé a pozitív életképzelet segítségével. Igenis, a lehető legtöbbet és legjobbat képzelem el a családomnak anyai szeretetem határozott életigenlésével és sorsbizalmával, mindazt, ami személyi sorsprogramom beteljesítését szolgálja, ami szellemem, lelkem, anyagi-testi valóságom kifinomításához, átszellemítéséhez vezet. Ami rendeltetésemet és személyi önmegvalósításomat szolgálja, ami életem célja és értelme. Márpedig a fizikai lét elsődleges célja a teremtés-megismerés-kiegyenlítődés.

Nap napja. Okt. 6.

A tegnap találkoztam a bécsi fogorvos-jógival és sok mindent megértettem az Oroszlán-problémámmal kapcsolatosan. Ennek hatására kitettem az Eltás Oroszlánomat a falra és egyre könnyebben viselem az ismét kiújult arcüreggyulladásomat. Megtanultam figyelni befelé és ellazulni akkor, amikor annak szükségét érzem. Megtanultam megbocsátani a múltam tévedéseit. A lényeg az, hogy arra a múltbeli Emőkére, aki azokat a végzetes hibákat elkövette, tényleg úgy nézzek vissza, mint egy múltbeli emlékre és meglássam azt, hogy most, a jelenben, miben vagyok jobb, mint amilyen a tegnap voltam. Fel kell dolgoznom egyszer s mindenkorra Enikő halálát, el kell eresztenem az isteni lényem elleni vétkeim bűntudatát. Meg kell bocsátanom az élet szentsége, a személyiség szentsége ellen elkövetett vétkeimet. A világtól egyre durvább provokációkat kapok arra, hogy igazi lényemet felvállaljam és kinyilvánítsam igazi meggyőződésemet. A lényeg az, hogy ne hatalmi játszmaként fogjam fel az egészet, hanem csupán az individuális információáramoltatás életfeladataként. Isteni tulajdonságaim megnyilatkozása a külvilágban, a konfrontáció, az ütközés annál durvább, minél zavartabb a személyi tudatom, minél korruptabb, minél gyávább és kishitűbb vagyok. Nem a szubjektív igazság-érzeteim, véleményeim érvényesítéséről van szó, hanem az egyetemes értéktudat feltétlen megnyilatkozásáról. Az információáramoltatás felelősségét, a teremtés- megismerés felelősségét minden dimenzió szintjén fel kell vállalnom: a fény dolga az átvilágítás, még hús-vér tapasztalatok árán is. Mellkasi-fejüregi betegségeim abból adódnak, hogy az értelmemet és az akaratomat egoista önkímélésre használom és nem megismerésre, kiegyenlítődésre. Fény nélkül nincs szeretet és szeretet nélkül nincs fény. Gyűlöletben korrupció és korrupcióban gyűlölet. Önbecsülésem és önérvényesítésem alapja a megismerési vágy illetve a kiegyenlítődési vágy. Nagyon erős gyűlölettel és mentális agresszivitással kell számolnom, hatalmas felelősség, hogy a konfrontáció nyers energiáit ne fecséreljem el latens ellenállásra, mentális támadásokra, önpusztító, romboló hőbörgésekre. Mielőtt az arcüreggel együttjáró fulladásrohamok kiütnének rajtam, meg kell ígérnem, hogy az isteni lényem iránti szeretetből és tiszteletből, a belső lényegi valóságomat, személyes hitemet és alapállásomat illetően hamis információkat, félreértelmezhető rész-igazságokat nem adok ki magamból. Ugyanígy megfogadom szilárd elhatározással azt, hogy a külvilág provokációit az isteni igazság felvállalására, a “színvallásra“ halálosan komolyan veszem és egyetlen lehetőséget sem fogok elhalasztani, elnézni, elgyáváskodni. Egy ugrásra készen álló tigris lesi a zsákmányt bennem, mihelyt kiteszem a lábamat a szobámból. Mi történt a tegnapelőtt délután, amikor csőrepedés miatt majdnem elázott a lakásunk a fűtés beindítása közben? Mit kerestek nálunk a süketnémák az epilepsziás, félhülye lánygyermekükkel? Dh. Szaturnusz-Merkur-Plutó vagy dh. Uránusz-Mars-Nap? Ilyen durva jelzést kaptam volna arra, hogy a kreatív isteni élet-energiákat nem szabad elfojtani?! Valahányszor hagyom, hogy hülyeségekről kioktassanak szerencsétlen, boldogtalan emberek, néma és süket emberi lényt játszok, aki tényleges megismeréshez soha nem tud eljutni a gyávasága miatt, mert nem kap igazi visszajelzéseket a környezetéből. A tapasztalás az ok-okozat, a hatás-visszahatás elvén alapul. Milyen reakciókat várok el a környezetemtől, ha az én akcióim zavarosak vagy negatívak. Negatív hatás a védekező, meghunyászkodó magatartás, ami a környezetemből csak kételkedést és ellenállást, esetleg közönyt és érdektelenséget provokál. Erősen fogadom, hogy azt mondom, amit gondolok és azt csinálom, amit akarok, ahhoz, hogy azt élhessem, amit legfinomabb képzeletemben, az ideák világában örök valóságként élek. Erős rejtőzködési, fényelrejtési programmjaimat kell tudatos bátorságpróbákkal feloldanom. A tűzpróba az elégtétel próbája, a jóvátétel próbája. A szellem feltétlen megnyilatkozásának és újrateremtésének a próbája.
Egyelőre lazábban veszem a karatét, illetve jobban fogok a testi-lelki jelzésekre figyelni edzésen. Hiszen az is ilyen spirituális jelzés volt, hogy a doktornő a gyermekem mellkasát kritizálta: metafizikailag a teremtményi mivoltom nem életképes, mint ahogy Enikő sem volt az, mert nem volt ténylegesen személyes megismerés a sorsomban a gyávaságom miatt, döntéseim felszínesek vagy személytelenek voltak. Edzésen, kumite közben megélem a konfrontációt testi szinten, közvetlen fizikai (hús-vér szintű) információbevitelként, amit az emberi kapcsolataimban lelki-szellemi szinteken kell megvalósítanom. Nem egoista becsvágyból, önérzetből, de az isteni értékeim, a hitem, a tudásom érvényesítéséért BE KELL AVATKOZNOM A VILÁGBA! A teremtés beavatkozás. Ha nem avatkozom be kreatív, építő, alkotó, teremtő - átvilágító - formában, akkor is, mindenképp beavatkozom, egész létem, egész természetem alapja Tűz-természetemből adódóan a beavatkozás, csak gyáva, sunyi módon, álszerény nehezteléssel, rejtőzködő, manipuláló módon, negatívan, romboló latens mentális agresszívitással. A kritika és az ítélkezés szerepe a szellem átalakító munkájának az elősegítése, nem a rombolás. Kell a kritika. A naiv meghunyászkodás a szellemi értékek elárulásához vezet. Nap a IX. házban: harc a szellem érvényesítéséért az individuális képességeken keresztül. Spirituális önérvényesítés. Egész lényemmel a megnyilatkozó isteni igazság szócsöve és képernyője, színésze és tanító prófétája vagyok. Nem elméletekért kell tűzbe tennem a kezemet, hanem személyesen megélt, realizált élettapasztalatokért. Esendő, bűnös lényemet is kell szeretnem, mert általa tudok újjászületni, bűneim által tudok megtisztulni.
Most kellene egy hét múlva vizsgázzak, de erkölcsi alapállásom szerint érdemtelen előnyökhöz, ranglétra-bravúrok általi előrelépésekhez tényleges alapok nélkül személyes felelősségem és lelkiismeretem szerint nem járulok hozzá. Nem vagyok híve az ál-képességeknek és a látszattudásnak. A trófea-vadászatnak személyi önkiteljesedés, szellemi-fizikai gyarapodás nélkül. Az Oroszláni hiúságom dicsőségvadászatához nem járulok ilyen aljas módon hozzá. Tisztában vagyok tényleges értékeimmel, de nem áltatom magamat és nem vezetem félre a környezetemet. Jövő tavaszig hallani sem akarok újabb öv-vizsgáról, de többet akarok tudni, mint egy kék öves!

Hold napja. Okt. 28.

Közeleg a Halottak Napja, a Skorpió havában vagyunk. Nemcsak a Bősárkányban maradt könyvek, a kazettafonom, a ruháim, cipőim égtek el a sors ironikus játéka folytán, hanem a tegnap még a soproni barátainktól kapott hajszárítót is el kellett hagynia Szilárdnak, amikor rossz vagonba ült fel hazafelé jövet az edzőtáborból. A Skorpió hava jól kezdődik: minden görcsös ragaszkodásomat fel kell adnom, semmibe sem szabad belekapaszkodnom a teremtő istenazonosságtudatomon kívül. Csak egyetlen abszolut érték maradhat az életemben, csak erre építhetem fel az életemet, a boldogságomat: az isteni igazságba vetett hitem.
Ébredés előtt azt álmodtam, hogy egy hatalmas szénkőrakásra kellett felkapaszkodnom. Szaturnuszi próbatételek. Még több felelősséget kell magamra vállalnom. Etelka Szaturnusza a Holddal együtt az Ikrekben és a VIII. házban van. Legnagyobb felelősségem az, hogy mire használom a testi-lelki-szellemi energiatartalékaimat. Mire használom az időmet, mit mondok, mit teszek, de főleg mit gondolok és mit képzelek. Még mindig nehéz bőséget és jólétet képzelni a családomnak. Bármennyire is lazábban képzelgek Enikő halála óta a gyermekáldásról, anyagi téren még mindig kishitű vagyok. Mentális energiáimat, teremtő erőimet állandó aktivitásban kell tartanom, mozgósítanom, frissítenem kell, ahhoz, hogy pozitív változások következhessenek be az életembe. A szórakozás az energiáim szétforgácsolásához vezet, teremteni, megismerni pedig csak koncentrált tudatállapotban lehet. Az élvezet-hajszolás is hamis egységvágyból ered. Kiegyenlítődni erőfeszítések nélkül. Spirituális életfeladatom a rendszeres metafizikai ismeretszerzés és információáramoltatás. Akár kártyavetés és horoszkópkészítés formájában is. Jobban rá kell állnom arra, hogy Szilárd távollétében én is tudjak horoszkópokat értelmezni. Régebb meg tudtam csinálni, csak Enikő halála vette el a tudásomba vetett hitemet. Pedig e tudásnak köszönhetem, hogy fel tudtam dolgozni a halálát, nem őrültem bele.

Hold napja. Nov. 12.

Amíg a tudattalanom a rokonaim sorsáért aggódik, az köti le a mentális-képi energiáimat, hogy hol vannak, mit csinálnak a szüleim, nagyszüleim, testvéreim, a zseniális isteni elmémet is ez foglalja le, hiába kérem a tágas otthonomat. Azt hiszem, azért nem jön össze a nagyobb lakás, a helyváltoztatás, mert nem vagyok képes elszakadni érzelmileg-mentálisan a régi családomtól. Sőt, még fizikailag sem. Dh. Lilith-Jupiter a Rákban: a családi viszonyok öncélúsága. Steril gyermeki infantilizmus. Személytelen önzés. És persze, gátlástalan hazudozás, érzelgés és élvezkedés. Azért aggódok a nagyszüleim halála miatt, mert tudom, hogy el kellene eresztenem őket, de nem vagyok képes rá. Gyakorlatilag a VIII. házban álló Lilithem a Rákban, a Jupiterrel együtt azt eredményezi, hogy nem vagyok képes, főleg érzelmileg elszakadni a régi családomtól! Az egész imaginációm azzal van leterhelve, hogy a velük való kapcsolattartást megvalósítsa számomra. Az érzelmek öncélúsága. Elemi szükséglet, de nem természetes, hanem természetellenes kötődésekről van már szó, jó ideje, a férjhezmenetelem óta. Természetellenes hangulati-érzelmi átélésekre sóvárgok. Steril családi kapcsolatokra. Kiegyenlítődés nélkül. Személytelenül. Érték- és helyzetkritika, felelősségtudat nélkül. A halál egyetlen pozitív következménye az újrakezdés. A változás. Abban kell megváltoznom, hogy képessé válok a törvényes (belső és külső) kiegyenlítődésre. A belső kiegyenlítődéshez önuralom kell, a külsőhöz bátor nyíltság és felelős önérvényesítés. A párkapcsolati-szerelmi-szexuális életemet is a Lilith mérgezi még mindig, a szélsőséges, irracionális képzelgéseimmel, képzeteimmel, hangulataimmal. Nem tudom értékelni azt, ami a valóság, ami engem tükröz, ami én vagyok. A legjobbik lényem és nem a kéjsóvár, perverz, fantasmagorikus ábrándjaim szerint. Lilith-Neptun-Halak-XII. ház kapcsolódások a lányaimnál az öncélú ábrándozásaim következményei, az imagináció-fertőzésem következményei. Ezért kívánom az édességet. Természetellenes boldogság és kiegyenlítődés. Korrupció vagy kábulat.
Azzal öltem meg Enikőt, hogy huzamosabb ideig latens személyi konfliktusokat és szélsőséges érzelmi-hangulati átéléseket, mentális-képzeleti zavartságot tartottam fenn a személyemben. Hogy a részletkérdések gyakorlati megoldása helyett az egész helyzetet el akartam dobni és elmenekülni az életfeladataim elől. Amíg a rokonaim után sóvárgok, a saját otthonom és családom ellen képzelgek, gyengítem a törvényes családanyai tudatomat.

Hold napja. Február 10.

Etelka 10 nap múlva egy éves lesz. Egy éve kínlódok már az újjászületésen. Az anyám és a köztem lévő konfliktus nagyon kiéleződött, gyorsan végére kell járnom, mert az összes kreatív energiáimat felemészti és egész családomat, jólétemet lebetegíti. Mágikus kapcsolat van közöttünk: teremtői-teremtményi viszony. Jelenlétében a teremtői tudatosságomban megzavarodok és éberségemet elveszítem, a Lilith ájultságába zuhanok. személyiségemben zavarttá, befolyásolhatóvá válok. Azáltal, hogy fizikai lényemmel összetéveszti magát és infantilis érzelgősséggel belémkapaszkodik, leránt magához és isteni méltóságomban felelőtlen locsogásával megaláz. A lerendezetlen konfliktus aztán hetekig leköti az imaginációmat a mentális replikázásokkal, agresszíóval, és lebetegít engem és gyerekeimet, elapasztja a bőséget az otthonomban. Jelentkezése keserves kísértés, valóságos lelki kínszenvedés a számomra: miközben foggal-körömmel próbálom a régi énemet elereszteni és gyökeres újjászületést hajtani végre a személyes sorsképzeletemben, ő érzéketlen megátalkodottsággal húsevésre csábít és erényként tűnteti fel a gyerekénél elért pedagógiai csődjét. Érzelgős szövegekkel hamis egységbe akar belemanipulálni a gyermekeimhez való odasündörgése által, nagymamai érzelmein keresztül. Nagyon elszánt lépés következik a részemről a vele való viszonyulásomban: kenyértörésre viszem a dolgot, átveszem teljes mértékben a kezdeményezést, nem tűrök el egyetlen nyikkanást sem a felelőtlen locsogásából. Tudtára kell adnom, hogy nem árulok egy gyékényen vele, nem szövetkezhet velem semmilyen szinten, fizikai lényemet teljesen elveszítette. A kettőnk viszonyában ezentúl az kell történjen, amit én akarok, nem amit ő. Csak így érvényesülhet az isteni kiegyenlítődés és a többi egyetemes törvény. Csak annyit tehetek, hogy igyekszem minél magasabb vibrációkat fenntartani a képzeletemben, hogy ne kerüljünk össze sehol sem, de ha igen, akkor fel kell vállalnom a harcot.

Vénusz napja. Február 14.

Csúnyán kiütött rajtam az arcüreggyulladás. Ideje véget vetni ezeknek a krónikus személyiségproblémáknak. Harcolnom kell a nyugodt lelkiismeretért, azért, hogy fizikai személyemben is nyugodt és zavartalan maradhassak. Ha megnyilatkozom, akkor nem kell rombolnom magam a gyávaságomért és rombolnom a környezetemet a koruptságáért.

Hold napja. Február 17.

Ma szereztem egy jó estét: elmentem a kismama-klubba beszélgetni a kismamákkal a szülésről- pozitív visszhangra (is) találtam. Ez következik most az életemben: a realizáció. A feltámadás tulajdonképpen az újjászületés utáni konstrukciós, átszerveződési, átállási időszak az isteni logosz szerinti öntudat-kiépítésre. Azzal a Nap-Hold együttállással a IX. házban a realizáció a korupciómentes teremtés- és fény-centrikus erkölcsi alapállás felvételét jelenti az emberi kapcsolataimban, a közösségi életemben (Merkur-Szaturnusz). A nyilvánosságtól való félelmemet le kell győznöm azért, hogy ezt a spirituális erős autonóm személyiséget kiépíthessem magamban. A fogaimmal és a fejüregi szerveimmel általában azért van annyi bajom, mert a lelkiismeretem nem viseli el az állandó kudarcot, azt, hogy nem tudok kauzális információt bevinni a környezetembe pedig minden képességem megvan hozzá. A spirituális dögségem miatti latens bűntudatomtól szenvedek és nyomorgok. Elfojtottam a személyi kreatív energiáimat és ezzel elapasztottam a családi áldást és jólétet. Ahhoz, hogy a mágikus teremtő képességeim szabadon működhessenek, tudatos erőfeszítésekkel törekednem kell a bennem levő képességek és realizált tudásom, hitem, alapállásom kinyilatkoztatására, érvényesítésére, kreatív energia-potenciálom teljes felszabadítására, minden mentális-lelki-fizikai képességem és erőtöltetem bedobására a teremtés és megismerés érdekében, a kiegyenlítődés érdekében. AKI NEM VELEM, AZ ELLENEM! Vagy teremtek, vagy rombolok. Ha lapulok, akkor rombolok. Ha megnyilatkozok, akkor teremtek. Anyámmal való konfrontációmhoz a ragadozói nyers erőimet kell bevetnem: egyértelművé kell tennem számára azt, hogy minden szempontból, minden szinten erősebb vagyok nála. Ami annyira zavarossá tette a viszonyunkat, az pontosan a rejtett hatalmi játszmák és személyiség-érvényesítési törekvések. Most el kell vinnem a játszmát a végletekig. Az érzelmek nem számítanak: az erkölcsi-személyi alapállás a fontos. Azért akar magához lehúzni, hogy ezt a rejtett versengési késztetést eltussolja. Azonosul velem és magáéhoz manipulálja a gondolkozásomat, hogy ne kerüljünk élbe egymással. Nekem arra kell törekednem tehát, hogy minél élesebbre állítsam a helyzetet és olyan helyzetbe kényszerítsem őt, hogy behódoljon nekem, elismerje a felsőbbrendűségemet. A nyilvánosságra azért van szükségem, hogy értéktudatomat és felelősségtudatomat kitisztítsam és spirituális ambícióimat felébresszem magamban ahhoz, hogy könyveket kezdjek írni, jó előadó, jó asztrológus legyen belőlem. Mert ez jelenti számomra a szellemi önfelszabadítást.

Mars napja. Március 18.

Az elmúlt egy hónapban újra beindítottam az előadói “karrierremet“, de ezúttal csak anyáknak és csak az anyaságról tartottam előadást. Úgy néz ki, hogy Szilárd Vásárhelyi csoportja előtt is megtarthatom a Bölcsülőben elkezdett előadásomat, első nagyobb próbatétel lesz számomra a szülés óta. Szorongok is miatta, még a pénz is elapadóban van a házban, és nehezen alakul a hangszigetelés is, bár a szobákat már egy hete megcseréltük. Kiakadt az állkapcsom, bár azonkívül, hogy szorongok az anyámmal való konfliktusom miatt, a gyerekek is jól vannak.
Az biztos, hogy állandó aktivitásban kell lennem, azért, hogy a mentális képességeim pozitívan működjenek. És az is biztos, hogy a tiszta és rendezett körülmények létrejötte a képzeletem és az értelmem (memóriám) összehangolásának a feltétele! Addig-addig manipulálták az értelmemet, az emlékezőképességemet, míg csak arra emlékszem, ami kellemes volt, ami jó színt vet rám, átfestem az emlékeimet úgy, hogy érdekesek és hangulatosak legyenek, minél kevesebb szenvedéssel és minél kevesebb feleősséggel, tévedéssel a részemről. (dh. Lilith-Jupiter-Szaturnusz-Merkur-Plutó valamint Halak Sárkányfarok és negatív Neptun-Lilith, nrgatív Uránusz-Nap-Hold). Már nem hangol le a házi munka és az edzés sem, csak Etelka energikus természete okoz feszültséget bennem: attól félek, minél nagyobb lesz, annál inkább az anyám sorsára jutok: nem tudom egy percre sem lecsendesíteni, átveszi az irányítást fölöttem. Nem nevelheti csak Szilárd, én vagyok felelős érte, nekem kell kézben tartanom a gyermekek nevelését. A késői lefekvési ceremónia kezdi kikészíteni az idegeimet, sűrgösen változtatnom kell a napi proggrammján, még több aktivitást, fürdést, sétálást, játékot kell bevezetnem. Érezni akarom, hogy én uralom a helyzetet, hogy nem kell neheztelnem rájuk a viharos életerejük miatt, mert ez abszurdum. Talán azért kerülgeti a hűlés, mert támadni kezdtem az elevensége miatt. És mert aggódom a hétvégi utazás részletei miatt, hiszen még útiköltségre sem futja jelenleg, és én nagyon akarok egy kis változatosságot, egy kis próbatételt, anélkül, hogy én vagy a gyerekek betegednénk le. Nem szabad pedig görcsölnöm, a Krisztusra kell bíznom az akciót teljes egészében. Szilárd könyvének a kiadását is. Tudom, hogy szükség van a munkájára, és az én munkámra is. Ez hitet és reményt ad arra, hogy az anyagi-szellemi szükségállapotaink hamarosan rendeződnek. Ámen.

Merkur napja. Március 19.

Hiába fogtam bele a termékenység-kampányomba, mert pont olyan görcsösen várom a menstruációmat, mint azelőtt. És a bőség ismét elapadt!
Kivertem egy villanykörtét és majdnem elrontottam a laptopomat és az éjjelilámpámat is. Meddig kell ezt még csinálnom, mikor hagyhatom már abba a gonoszságot?! UNDORÍTÓ MAGZATGYILKOS VAGYOK MÉG MINDIG A VÁGYAIMBAN, SZORONGÁSAIMBAN, TUDATTALAN KÉPEIMBEN! Szűzanyám, segíts! Nem akarok több családi tragédiát! Egész testemet, lelkemet neked adom, tégy velem az Úr akarata szerint.
Anyának születtem, minden percemben anya vagyok, egész lényemben az anyaságért élek, az életért élek, a gyermekeimért, a magzatjaimért élek. Az élet, a bőség, az áldás forrása vagyok. Állelujja, állelujja, állelujja. Én vagyok a teremtés gyönyörűsége. Anyaság-kultuszban élek. A szellem vezérli minden gondolatomat, minden érzésemet, minden vágyamat.
Elfogadom a változást, még a magzatáldást is, ha ez a személyi fejlődésem további szakaszához tartozik. Nem félek semmitől, szilárd hitem van az isteni igazságban, rendületlenül hiszek az élet szentségében, az áldásban, a családi boldogságban, jólétben, egészségben. Régi énemmel együtt a magzatellenes görcseim is meghaltak, minden aggodalmam és minden gonoszságom, kishitűségem, egoizmusom meghalt. A teremtés törvénye él általam, és én a teremtés törvénye által vagyok, aki vagyok: szabadon szülő, nem védekező anya. Erre tettem fel az egész életemet. Feláldoztam egész életemet az Úr akaratának. Uram, ítéld meg lelkemet!
Szűzanyám könyörgök az éber anyai szeretet kegyelméért, könyörgök szüntelenül azért, hogy legyőzze lelkemben a hitetlen sötétséget! Segíts! Előre köszönöm, hogy gondját fogod viselni a megfoganni készülő következő magzatomnak, sokkal jobban, mint ahogy én tenném, hiszem, hogy általad egészséges magzatfoganásra leszek képes, egészséges, szabad várandósságra és szülésre, akkor és úgy, ahogy te akarod. A Te dicsőségedre! Nem az én kicsinyes érdekeim és vágyaim szerint! A teremtésért! Az életért! A lét boldogságáért! A fejlődésért! A kiegyenlítődésért! Szűzanyám, bocsásd meg a hitetlenségemet, az ingatagságomat. Könyörgök, szabadíts meg a nyerészkedési vágytól! Neked adom az életemet, a gyermekeim egészségét, minden javamat, az otthonomat, rendelkezz sorsom és egészségem felett, jólétem felett!
Olyan bízalommal hajtom most öledbe a fejemet (a méhemet), teremtő Istenanyám, mint a gyermekeim az én ölembe. Fontosabbak ők az életemnél is. Nélkülük semmi vagyok. Semmi vagyok az anyaságom nélkül, minden realizációmat annak köszönhetem, hogy anya lettem, hát miért támadnám még mindig a sorsom megmentőjét?! Milyen irracionális gyűlöletet hordozok még a lelkem mélyén? ELÉG VOLT! MOST MÁR TÉNYLEG VÉGE! Gyere, kicsi “Szilárd(k)ám“, neked is annyi helyed van a szívemben, mint a kislányaimnak! Isten engem úgy segéljen. Ámen.

Mars napja. Április 29.

Ismét késik a menstruációm. Minden okom megvan rá, hogy ezúttal tényleg állapotos maradjak. Nem tudom, majd meglátjuk. Kezdem belátni, hogy minden ellenkezésem fölösleges, sőt, életveszélyes: a gyermekeim ismét betegek! Olyanok az én okoskodásaim, mintha azt akarnám, hogy visszafelé folyjanak a patakvizek a medrükben. A legnagyobb félelmem a várandóssággal szemben nem a szüléssel kapcsolatos, úgy néz ki, legyőztem ezt a görcsöt. De nem sikerül leszámolnom a gyerekneveléssel kapcsolatos irracionális szorongásaimmal. Még mindig alkalmatlannak tartom magam arra, hogy több kisgyereket gondozzak egyszerre, egyformán, egyforma odaadással. Amióta Etelka megszületett, Medárdát egyre jobban elhanyagoltam, alig játszottam vele, alig jártam vele sétálni. Etelka gondozása minden energiámat felemésztette. Hogy boldogulok majd három kisbabával egyszerre, hiszen nyilvánvaló, hogy Medárda nem hajlandó felnőni. Érzelmi infantilizmusa egyre inkább elhatalmasodik rajta, semmiféle racionális információt sem tudok bejuttatni a kis fejébe. Csak Szilárdban van minden reményem, és ez nem jó hozzállás, én kell gondoznom testileg-lelkileg is a gyermekeimet. Úgy néz ki, hogy szükségem van még egy hasonló helyzetre, mint mikor Enikőt megszültem. Túl kell lépnem a határaimat. Csak reménykedhetek abban, hogy Szilárd ezúttal tényleg mellém áll a gyereknevelésben, nem hagy magamra a kétéségeimmel. Medárdát közösségbe kell adnom, nem boldogulok vele így, hiszen csak magamra számíthatok, Szilárd a könyvét rendezi, ez a dolga. Az én felelősségem lenne az, hogy a kicsiket értelmesen lefoglaljam, és úgy tűnik, a magzatellenes hangulataim minden energiámat felemésztették. Medárda túlzott hangulatossága, érzelmessége a fogantatása idején átélt infantilis személyiség-zavaraim következménye, tényleg együtt kell valahogy túllépjünk ezen a határhelyzeten. Hiába támadom az anyaságomat, személyiség-problémáim vannak, ez okozza az életkedvem, a tettrekészségem, a bátorságom hiányát. Ismét a kismama-klub otthagyásán spekulálok, pedig még a tűzpróba hátravan, alig realizáltam valamit a közösségi életfeladataimból. Még mindig nem szabadultam meg a saját kétségeimtől, minden cikluskéséskor elővesznek ugyanazok az agresszív átélések, mint ezelőtt. Nem sikerült az újjászületési aktus. Tökéletlen volt. Ez a hit nem élő hit, mert nem tud megnyilatkozni. El kell fogadnom ezt a helyzetet, hiszen én tehetek egyedül róla, meg kell próbálnom a legjobbat kihozni belőle - magamból. A közelgő övvizsga is megzavart, elbizonytalanodtam az edzéseket illetően, begörcsöltem az állandó kudarchelyzetek miatt. Számomra csak egy maradt: a fejlődés. Minden nap több kell legyek testben, lélekben, szellemben mint azelőtt. Ami a szellemi realizációt illeti, el kell érnem a tökéletes éberség állapotát. Elkezdtem fantáziálni, és lebetegedtek a gyerekeim. Konfliktuskerülés és önleleplezés kikerülése. A valóság az, hogy nyomás alatt érzem magam, de ezt is a saját fullasztó gondolataimnak köszönhetem. Senki nem követel tőlem égrengető, világmegváltó csodákat. De alkotnom kell, kreatívnak kell lennem, különben rombolni kezdek az elfojtott kreatív energiáimmal. Nincs kompromisszum. Anyaságom a legnagyobb alkotói “Projekt“. Kísérlet az újjászületésre. Ha akarom a kiegyenlítődést, akkor előbb-utóbb menni fog.

Mars napja. Aug. 5.

Az történik most velem, ami az újjászületéshez elengedhetetlenül fontos: kezdem magam elhatárolni a Lilith sóvárgásaitól. Etelka vírusos mandulagyulladása az utolsó csepp volt a pohárban. 25 évesen ideje felnőni, ideje abbahagyni a kábulást. Az öcsém megjelenése és az anyámmal kapcsolatos hírek ismét beteges izgalomba hoztak. Ha tényleg odaköltözik nagyagyámék közelébe, abba kell hagynom a nagyszülői látogatásokat is. A tudományos elméleteim krízisbe sodornak, mert az önigazoló, gyáva egomat táplálják. Nem menstruálok közel két és fél hónapja és magzat sem jelentkezik még. Ez lett az eredménye a beteges idegeskedésnek a ciklusom késése miatt. Most aztán annyira rendszeres, hogy nincs. Mintha meddő lennék! Beteljesedtek a legrejtettebb sterilizációs vágyaim is. A boldogságféltésnek semmi sem szabhat határt, csak az éberség. A Lilith hatására csak felfokozott kéjállapotokat képzelek el kiegyenlítődésnek, örömnek, boldogságnak. Pedig olyan egyszerű ez az egész. Amikor nem csalok, megszűnnek a zavaros helyzetek, az anyagi-erkölcsi krízisállapotok az életemben. Ez a boldogság, ez a harmónia. A törvény csak az erőseket és az igazakat oltalmazza, a gyengéket és a korruptakat elveszejti.

Jupiter napja. Aug. 14.

Medárda rosszulléte három napig tartott, megcsömörlött a sok hamis információtól, amit tőlem kapott. A túl sok cukor nála mindig mérgezéses tüneteket vált ki, annyira érzékeny a korrupcióra. Én vagyok a kocsihajtó, ha elbambulok, felborul a kocsi. Egyszerű. Azért sóvárgok állás után, hogy ne kelljen gyermeket szüljek, csak áltatom magam, hogy a család érdekében akarok dolgozni. Miért lenne szükségük az én zavart lelki és szellemi állapotaimra, ami a korrupt kulimunkával együtt jár?! Az igazság az, hogy a meditáció, a szoros családi együttlét idegesít és nemegyszer feldühít. Természetes, hiszen anyám öncélú kitörési vágyából, irreális idealizmusából fogantam. De mit akarok, mi a hosszú távú célom az életben? Van-e egyáltalán? Azért születtem, hogy megtanuljak ébernek lenni, egyszerűen, tisztán létezni. Nehéz, de minden erőfeszítés közelebb visz a célhoz: az éber lélekjelenléthez. Semmi nagy dolgot nem kell csinálnom.
Ami pedig az élvezeteket illeti, az anyagi energia szellemi teremtőerővé kell átalakuljon, az öncélú anyagi élvezet ezért nem tehet boldoggá, csupán a tudatos szellemi erőfeszítés, a teremtés általi kiegyenlítődés. A meditáció az éber középpontba való visszatérés. Medárda rosszulléte azért volt, mert elkezdtem meditálni, de visszarettentem a rám törő fájdalomhullámtól, Enikő emlékétől. Elkezdtem az információfeldolgozás helyett kéj-fantáziálni, élvezkedni, ábrándozni. Addig kell próbálnom, amíg sikerül túllépni az érzelmeken, a gondolatokon, a képeken, vissza az Egybe, a Kezdetbe. A teremtői Vagyok-ba.






Emőke 2OO2-ős hitvallása:


"Kozma Emőke:

Személyi Hitvallás


Hiszek a bennem levő abszolut isteni szellemben és a szellemi létre alapozott korupciómentes, törvényes egzisztenciában. Hiszek az áttetsző személyiségtudatban.
Hiszek a korrupció mentes személyi egzisztencia megvalósíthatóságában, abban, hogy az egyetemes létezésben a személyes létemnek jól meghatározott értelme, szerepe és célja van: az abszolút lélekjelenlét (a teremtésben való részvétel, a teremtés megismerése és a teremtési folyamatok közben előálló zavaroknak - blokkoknak a megismerés segítségével történő feloldása, valamint a finomodó-táguló kiegyenlítődés megvalósítása). Hiszek abban, hogy a természeti lényem összekötő kapocs az Abszolútum és a fizikai világegyetem között, a fizikai élet és az egyetemes lét között, hogy a személyi tudatom és éber értelmem, döntési és cselekvési képességem által az abszolút isteni imagináció, a teremtő szellem nyilvánul meg a fizikai valóságban, a létezés határhelyzetében, az anyagi dimenzióban.
Hiszem, hogy fizikai személyem és éntudatom ezt az összekötést szolgálja, és hogy egész egyéni rendeltetésem nem más, mint a pozitív megvalósulást és pozitív létteremtést szolgáló egyéni teremtőképességem általi léttisztítás és metafizikai megismerés. Hiszek az egyetemes létezést irányító isteni létakarat zsenialitásában, amely egyéni sorsomat a kauzális isteni terv szerinti földi tapasztalatokkal és öntudat-kiteljesítési lehetőségekkel látja el. Teljesen tudatában vagyok a kauzális eredetemnek és képzelőerőm általi teremtői felelősségemnek. Ezért minden szűkös, kellemetlen és váratlan, abszurd élethelyzetemben megőrzöm lelki nyugalmamat, lelkierőmet, és előrelátva az egyetemes törvények szerinti isteni igazságot és a kiegyenlítődés felé vezető utat, teljes önuralommal, hittel, éberséggel végzem a dolgomat. Érzelmeim és hangulataim nem uralkodhatnak fölöttem, hanem én uralom azokat. Látom magamban a mindenható, abszolút isteni szellemet és ezt a teremtői öntudatot kicsinyes meghunyászkodással, rejtőzködő gyávasággal, tunya önfeladással meg nem alázom. Mindig, minden helyzetben és állapotban, tudatos személyességgel vagyok jelen: éberen, kreatívan, határozottan, bátran, bizalomteljes hit-képzeletem által működtetett, kíváncsian-szerető odaadással, de felelős akarat-érvényesítéssel, tiszta, hiteles információáramoltatással.
Hiszem, hogy fizikai tudatomban, egész gondolati-érzelmi világomban, akaratomban és fizikai testemben, lelkemben, szellememben és egész képzeletemben a teremtő isteni igazság megtestesülése és érvényesülése vagyok. Kauzális isteni léttervem, amely fizikai személyemet létrehozta, az egyetemes létezést irányító törvényekenek az isteni rend, bőség és kiegyenlítődés megvalósulására irányuló pozitív teremtő-programmja. Egyéni rendeltetésem az, hogy egyéni létemet és sorsprogrammomat az egyetemes rend, bőség és kiegyenlítődés pozitív létteremtő tervéhez igazítsam, és egyéni tapasztalataim, testi-lelki-szellemi erőfeszítéseim által a fizikai személyemet létrehívó teremtő erőket megtisztítsam és átszellemítsem, és hogy kreatív életenergiáimat az egyetemes létezés szolgálatába állíthassam. Ezért igazi lényem és egész imaginációm mozgatórugója a teremtés törvényével szembeni alázatos odaadás.
Egyenes, nyíltan felvállalt és következetesen véghezvitt döntésekkel képviselem fizikai megnyilvánulásaimban, személyi méltósággal, jóindulatú, meleg józansággal, és határozott erélyességgel, valamint a gyengeségeim belső felvállalásával, őszintén az isteni szellemet.
Életem értelme és célja az, hogy kreatív energiáimat a létzavar feloldásának és meghaladásának, valamint a pozitív isteni ideák megvalósításának a szolgálatába állíthassam.
Hiszem, hogy szülőanyai teremtőképességem és -képzeletem e pozitív létteremtésnek rendelődik alá, ezért a kollaboráció elfogadása által fizikai sorsomat az áldás, a bőség, a kiteljesedő személyi tudat pozitív létlehetőségei felé megnyitottam. Egyéni hitem kauzális ősforrása a Teremtőnek a Teremtésben való tükröződéshez és a Teremtés általi kiegyenlítődéshez szükséges pozitív létlehetőségek létrejöttét célzó egyetemes létakarat.
Hiszek a szüntelenül táguló - finomodó, megújuló világban, hiszek a valóság mágikus természetében, hiszem, hogy csak hibáim és tévedéseim nyílt beismerése vezethet igazi tudáshoz, világ- és önismerethez. Hiszek ezért a józan pokolra szállás megváltó céljában, a személyi tudattalan létszférák mélységeibe való alámerülés megváltó értelmében, a mocsár fenekén nyíló aranyvirágban, a lét-gyökerek hajszáleréhez való visszavezetésben: a beismerés általi metafizikai megismerésben.
Hitem alapja az a tisztánlátás, amely a Teremtés folytonosságának és szüntelen megújulásának, az egyetemes létezés tágulásának és finomodásának az isteni törvényén alapszik. Hiszem. hogy egyéni létem magját képező abszolut idea-lényem sorsom általi tökéletes megnyilvánulása és érvényesítése egyéni létezésem és egyéni életfeladataim szerepe és célja. Az éberségen alapuló hitképzeletem célja a teremtő-megismerő abszolut szellemmel való lényegi azonosságom szüntelen tudatosítása és számontartása, valamint a sorsomat mozgató teremtőerőknek a kauzális isteni akarat szolgálatába való állítása a mágikus teremtőképzeletem és mentális képességeim megtisztításán keresztül. Hiszem, hogy a tapasztaláshoz, megismeréshez szükséges életenergiáim és mentális képességeim forrása az egyetemes létezés rendjéért való felelősségteljes, kultikus munkálkodás és a megismerő szellem megtisztító, kiegyenlítő munkájának az elősegítése fizikai testemen, lelkemen, értelmememen, tudatosságomon keresztül.
Sorsnehézségeim megoldásához és életfeladataim beteljesítéséhez a létezés egyetemes rendjébe és értelmébe, a teremtés-megismerés-kiegyenlítődés törvényébe vetett hitem adja a szükséges erkölcsi alapot, állhatatosságot, szorgalmat, bátorságot, kitartást. Egyéni tetterőm, fizikai-lelki-szellemi erőfeszítéseimhez szükséges nyers és mentális energiáim (fizikai erőnlétem, egészséges teherbíróképességem és problémamegoldóképességem) a Teremtésben megnyilvánulni akaró megismerő, kutató, létújító, léttágító szellem abszolut teremtőerejéből táplálkozik. Hiszem, hogy ez a teremtő ősforrás kifogyhatatlan, kiapadhatatlan életenergiákkal, információkkal, megismerési-kiegyenlítődési létlehetőségekkel, anyagi-technikai eszközökkel, javakkal és termékeny, kreatív emberi kapcsolatokkal látja el személyemet és sorsomat a teremtő imaginációm megtisztításán és kreatív teremtőerőimnek a Teremtés szolgálatába való állításán keresztül. Teremtői lényem mindenható mágikus szellemi potenciálja révén mindenre képes vagyok, amit éber tudatossággal a hitképzeletem fókuszába helyeztem. Hiszem, hogy a teremtéshez-megismeréshez-kiegyenlítődéshez való igenlő, kreatív, igazság-kutató, igényes és lelkiismeretes hozzáállásom képessé tesz a személyi önkiteljesedésemet és egyéni sorsrendeltetésem beteljesítését szolgáló pozitív élethelyzeteim és személyi kapcsolataim beidézésére és konkrét megvalósítására a teremtő imáginációm energia-potenciáljának a felszabadításán, teremtő életenergiáim szabad áramoltatásán keresztül. Hiszem, hogy az öntisztítás és imágináció-tisztítás központi életfeladatának az elfogadása adhat csak egyedül pozitív szellemi-anyagi bázist és értelmes, kiteljesedő, gazdag sorskörülményeket, egyéni beteljesülést és önmegvalósulást, boldogságot a fizikai lényem és életem számára. Mindig annak a kauzális igazságnak a tudatában élek, hogy személyi tudatomnak és létemnek e kauzális, teremtő létakarat szolgálatán kívül semmilyen törvényes létjogosultsága és értelme nincsen.
Hiszem, hogy csak szellemi tudatoss'gra alapozott, kultikus életrendben és korupció-, tudatzavar-mentes életet élő ember lehet valójában boldog és kiteljesedett. A bőség és a boldogság csak a kiegyenlítődés megvalósulását szolgáló anyagi-szellemi bázis és eszköztár létrejötte és gyarapodása az életfeladatok felvállalásának és az öntudat-tisztítás megvalósulásának arányában. Ez az anyagi-szellemi bázis azonban a pozitív teremtő imaginációm révén mindenkor és teljes mértékben a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy az életfeladataimat és személyi tudatom tágítását megvalósíthassam.
Rendületlenül hiszek abban az egyetemesen személyes és személyesen egyetemes tudásban, amely személyes életemnek értelmet adott és személyi önbecsülésemet visszaadta: az Asztrológia tudományában. Az Asztrológia által hitelesen igazi, spirituális önismerethez és pozitív következményeket eredményező önnevelési, önátalakítási, önfelszabadítási képességekhez jutottam. Ezért hiszek a teljes elmémet a természetben leképező józan eszemmel, a tiszta szívemmel, egész lényemmel és egész képzeletemmel az Asztrológiában és erre a személyes tudásra teszem fel az egész életemet. E tudás elmélyítése, megszilárdítása és kiáramoltatása életem értelme és célja, és az Asztrológia örök alapelvei és kauzális igazságai iránti hűség, e tudás felvállalása és kiáramoltatása további létezésem szerepe és személyi alapállásom mozgatórugója egész további életemben.
Azért élek a természetben, fizikai testemben, lelki-szellemi struktúrámon, személyiségemen keresztül, hogy általam az isteni idea-rend, a bőség és az igazság megnyilatkozhasson. Minden egyéni képességemet és ambíciómat e hitnek rendelem alá, és e hitre építem egész személyi mentalitásomat és ez élteti - mozgatja az egész életképzeletemet. E hit mozgatja az akarati képzeletemet, értelmemet, érzelmeimet és egész lélekjelenlétemet, minden vágyamat, gondolatomat, szavamat és cselekedetemet, a külvilággal szembeni egész viszonyulásomat.
Hiszek a metafizikai megismerésben: a kauzális önismeretben. Hiszem, hogy személyi öntudatom bázisa a bennem és általam arányosan kibomló, belső isteni lényemmel szembeni alázat, de nem a külsőséges, más személyekkel és a korrupt hitből eredő zavaros körülményekkel szembeni hitetlen, megalkuvó megalázkodás. Hiszek az egyetemes törvényekben: az abszolút kiegyenlítődést és újjáteremtődést szolgáló isteni igazságban, és hiszem, hogy minden döntésemet az éber isteni lelkiismeretem vezérli. Ezért körültekintően, megfontoltan, de határozottan és bátran döntök mindig, és felelősséget vállalok bölcs előrelátással, következetességgel a döntéseimért. Felvállalom a rossz döntések negatív következményeinek a kockázatát, mert azért születtem, hogy megismerjek és átvilágíthassam egész személyemet és egész környezetemet. Hiszem, hogy fizikai személyemben és földi létemben az abszolút teremtői szellem megnyilatkozása vagyok. Bízok a szellemi fejlődésemet, az egyetemes lét-tudati tágulásomat előhívni célzó, erőfeszítéseket, bátorságot és akár kockázatot is igénylő egyéni tapasztalásban.
Az Asztrológiai tájékozottságom által tudatába kerültem annak, hogy felnőtti életemnek az első szakaszában törvényes helyem a világban a család, az otthon, és törvényes egzisztenciám és hivatásom az anyaság. Hiszem, hogy a világteremtő Anyaisten megtestesülése vagyok.
Hiszem, hogy a gyermekáldás-gyermekszülés-otthonteremtés, családalapítás és -fenntartás kérdésében nincs helye semmiféle spekulatív-érzelgős viszonyulásnak, humanista-polgári, értelmiségi-fogyasztói-materiális vagy tudományos-vallásos-misztikus megközelítésnek. A gyermekáldás életfeladata a kauzális létakarat földi megnyilvánulása és minden egyes személy (nő) egyéni lehetősége a megújulásra, megtisztulásra, megismerésre és kiegyenlítődésre a teremtő-megismerő szellemmel való pozitív, éber kollaborációján keresztül. Az életadás aktusa, mint a létről való gondoskodás, a Teremtés folytonosságának az egyetemes aktusa csakis és csakis, kizárólag metafizikai alapokról közelíthető meg. Mert az anyaság, mint központi életfeladat elsősorban nem az egyén érdekét, hanem a létezés egységének, az Egésznek az érdekét szolgálja.
Törvényes kapcsolataim az egyetemes törvényeken alapuló, kreatív, metafizikai információáramoltatásra, természetes életrendre, személyi hibabelátásra épített, egyetemes értéktudaton és felelősségen nyugvó viszonyok. E tudatos önkiteljesítésre és egyetemes erkölcsi életrendre alapozott személyi alapállásom szabad, kreatív, egészséges életet biztosít számomra és értékes, boldog, kiteljesedett családi és közösségi életet élhetek általa.
Hiszem, hogy spirituális életfeladataimnak megfelelően, asztrológus-anyaként vagyok a legerősebb, e tudásom békét, bőséget, egészséget teremt otthonomban, biztosítja lelki nyugalmamat, boldogságomat és személyi fejlődésemet, anyagi-szellemi gyarapodásomat a kreatív megismerési és ön-felszabadítási lehetőségeim által. Teremtő isteni imaginációm szüntelen tisztításával feloldom a sorsomban és személyemben még létező, anyai ágon öröklött életellenes szellemi programokat, a tudattalanomba elfojtott lelki-szellemi görcseimet, szorongásaimat, képzet-zavaraimat, korrupt ambícióimat, késztetéseimet és negatív viszonyulásaimat. - Ezáltal biztosítom a család-tagjaimnak az egyéni fejlődésükhöz (az egyéni sors-rendeltetésük beteljesítéséhez szükséges) egészséget, jólétet, nyugalmat. Hiszem, hogy a szellemi életrend a legértékesebb életforma a világon, ezért semmilyen világi előnyért sem tagadom meg és nem cserélem el ezt az örökérvényű kincset, semmilyen világi hírnévért, anyagi-élvezeti csábításért sem tagadom meg életem megmentőjét: az Asztrológiát.
Mert az Asztrológiával találtam meg igazi önmagamat, kezembe vehettem általa a sorsom pozitív alakulását, családom egészségét és jólétét. E tudással felismerhettem és feloldhattam imaginációmban az örökletes negatív szellemi életprogramjaimat, és ezáltal kezembe vehettem a sorsomnak az irányítását. Nem félek a jövőtől és nem menekülök a múltam emlékeitől, tapasztalataitól, hanem szüntelenül, teljes személyi tudatommal az abszolút Jelenben élek. Most élek, a Most- ban vagyok és hiszem, hogy az éber jelenlét-tudatomba ágyazott belső szeretet-áramoltatási képességnél fontosabb érték nem létezik a világon. Az Asztrológia segítségével megtanultam uralkodni gyengeségeimen, a szétszórt, kábult kedélyállapotaimon, érzelmeimen, hangulataimon. Ezért a sóvárgásaim, szórakozási-kéjelgési vágyam, félelmeim nem manipulálhatják többé személyi szabad akaratomat, mert megtanultam szívemmel gondolkodni és értelmemmel szeretni.
A személyi horoszkópom által feltárt, anyai ági őseimtől átöröklött gyermek- és családellenes késztetéseim felszínre hozásával, azok természetének és sajátos jellegének a megismerésével képessé váltam az éber családanyai felelősségtudatra, az anyai teremtőképzeletem éber uralására és a negatív mentalitásomból adódó negatív tapasztalataim pozitív (kreatív) értelmezésére. Hiszem, hogy életem jelenlegi időszakában a legfőbb életfeladatom a gyermekeimben való tükröződés, ezért nem félek a betegségeiktől, hanem képes vagyok általuk leleplezni belső gyengeségeimet és tévedéseimet. Hiszek a teljes önleleplezés megváltó - felszabadító erejében és mágikus hatalmában. Ezért képes vagyok akár a legfájdalmasabb érzéseket is kiváltó önleleplező, önfeltáró erőfeszítésekre azért, hogy minél mélyebb önismerethez és minél tágasabb egyetemes tájékozódási képességhez jussak. Hiszek a józan hiba-belátás általi megbocsátásnak a mágikus teremtő képességeket felszabadító - feloldó erejében. Hiszek a belső önátvilágítás általi önátalakulásban és az általa megvalósítható értékes, áldásos lét-lehetőségekben, pozitív változásokban.
Asztrológiai tudásom segítségével saját otthonomban, családom körében szültem meg gyermekeimet. Hiszek a nőknek az egyetemes teremtői hatalmában: az egyéni szülőerejében, amely abszolút teremtői lényük megismerésén és a teremtéssel való éber kollaboráción alapszik. Hiszek az élet szentségében, hiszem, hogy egészséges anyai képzeletből egészséges magzatok fogannak és teljesen egészséges, életerős gyermekek születhetnek. Ezért lelki görcsök, szorongások nélkül nevelhetem fel a gyermekeimet. Betegségeik a szellemi törvények üzenetei: képzeletem és személyi tudatom megzavarodását és/vagy zárlatait jelzik számomra, ezért gyógyításukban nem az aggodalmaskodás, hanem a kutató értelem vezérel. Hiszek a megismerő, kutató, kíváncsi leleplező és átvilágító értelem győzelmében a sötétség, a zavar, a kábulat és a káprázat felett. Vallom, hogy személyi öntudatom kiteljesítése érdekében a gyermekeimmel való éber, kreatív együttlét a legfontosabb dolgom a világon, öncélú pénzkeresési vagy karrieri csábítások nem távolíthatnak el, még rövid időre sem, az otthonomból. Odaadó gondoskodásom és termékenységre kész anyai képzeletem egészséggel, bőséggel, élettel árasztja el a családi fészkemet. Hiszem, hogy a családanyai hivatásommal nem a szűkös nyomort választottam, hanem a kiteljesedő jólétet és az anyagi-szellemi gyarapodást.
Szabad, teljes egyéni felelősséggel gyakorolható szakmát és hivatást adott az Asztrológia a számomra, ami által az egyetemes létkorrupcióban nem kell részt vegyek, s a civilizált emberiség termelő-fogyasztó őrületében nem kell öncélú munkával rombolnom a természetet. Nem kell fix-fizetésekért gürcölnöm önpusztítóan, betegen, fáradtan, örömtelenül várni a hétvégéket egy munkától megrokkant férjjel, kielégületlenül.Örökérvényű gyógyító fegyvert: személyes életmodellt adott az Asztrológia a kezembe, hogy bölcsességgel, szeretettel, bátran tanúskodjam az isteni igazságért, hogy életemben és sorsomban az isteni igazság boldog tanújává váljak, s hogy zavaraimból, tévedéseimből, bukásaimból tanulva túllépjem negatív hitem által állított korlátjaimat és kreatív energiáimat az egyetemes létezés szolgálatába állíthassam. Hiszek a személyi bátorság és a bátor lélekjelenlét mágikus erejében. Örülök minden provokációnak, ahol a törvényt érvényesíthetem, elébe állok minden személyemet célzó kihívásnak, amivel emberi kapcsolataimban világosságot, rendet teremthetek. Hiszem, hogy a legnagyobb érték a tiszta és zavartalan lelkiismeret, ezért nem veszek részt az egyetemes létrontásban, nem szorulok rokoni - ismerősi adományokra, szegénykenyérre. Nem tagadom meg világi előnyökért, címekért az isteni morál egyetemesen normális, szabad életrendjét. Hiszem, hogy a legnagyobb áldás a tiszta, éber életképzelet.
Hiszem, hogy csak a külső és belső asztrológiai információáramoltatásommal adhatok súlyt és jelentőséget a tetteimnek, szavaimnak, e hitem kisugárzása adja határozott nyugalmam, méltóságom, ezen igazság-szenvedélyem adja személyi önbecsülésemet, bátorságomat. És e bátran felvállalt hitem győzedelmeskedik a vitáimban, amikor sarokba akarnak szorítani a nyerészkedő, Tamás-hitűek. E tudatos hitem gyógyítja meg gyermekeimet, ha utolérik családomat a lelkem mélyére fojtott méreg-impulzusaim. Életszeretetem, sorsbizalmam az én igazi vagyonom, e hitem megtölti pénztárcámat vaskos pénzbankókkal, és eltölti otthonomat arany jóléttel.
Hiszek a teremtő erőkkel való éber szülőanyai kollaboráció mágikus erejében, hiszem, hogy gyermek és áldás egymástól elválaszthatatlanok. Hiszek a házastársi egység s a családi élet szentségében, hiszek a szabad személyiségek közti termékeny szerelemben, és hiszek az életfeladatokra felkészítő tudatos gyereknevelésben. Hiszek a metafizikai tapasztalásban, tükröződésben, amelynek alapja az éber lélekjelenlét és az éber önuralom, a bátor akaraterő.
Hiszek az asztrológia alapját képező metafizikában. Egyéni létem és személyes egzisztenciám, minden személyiség-problémám és sorsnehézségem csakis és csakis a metafizika alapállásából, szellemi alapokról és az egytemes egységlogikából érthető meg. A bűnbeesett, a Lilithtől zavart személyi racionális tudat és a létrontás, életnyerés logikájában mozgó negatív életképzelet, világias életszemlélet nem képes átvilágítani és feloldani az egyéni sors örökérvényű, kauzális mozgatórugóit. Ehhez szellemi éberség, tisztánlátás, gyökeres tudatváltás, radikális képzelettisztítás szükséges. A bűnbeesett ember univerzális, teremtői öntudatától megfosztottan, természeti-állati lét alacsony létszintjén él, érzelmeinek, vágyainak, képzeleti-mentális tevékenységének kiszolgáltatottan, csoporttudatban, egyéni felelősség és értéktudat nélkül, környezete és sorskörülményei által manipulálva, előítéletektől, ellenségképzetektől és mesterséges-fogyasztói boldogságmodellektől megfertőzötten.
Vallom, hogy az emberi szellem szabadságra született, és a természeti sorsa fölött tudatossága mértéke szerint rendelkezik. Vallom, hogy az értelem szerepe az éber érték-ítélet, a világos megkülönböztetés, a rendteremtő helyzet-átvilágítás, s az egyéni képességek célja az utolsó cseppig beváltott, személyi felelősséggel átitatott, a létezés egységét szolgáló tudás. Hiszek a rendszeres, tudatos fizikai- lelki- szellemi erőfeszítések pozitív eredményeket hozó erejében, hiszek a napról-napra, hétről-hétre teljesebb belső átalakulásban, hiszek a gyarapodó egészségben, erőben, az anyagi-szellemi tágulásban. Hiszek a teljes újjászületés lehetőségében, a személyi kreatív önkiteljesedésben, hiszem, hogy életemben minden új helyzetnek, változásnak, személyi fejlődésemet szolgáló, életfeladataim és rendeltetésem szerinti célja van, és minden nehézségem, konfliktusom ezt a célt szolgálja: hiszek a kiteljesedett, szabad, egyetemes szellemi létezésben, hiszek az isteni kiegyenlítődésben, a kreatív, belső és külső önfelszabadításban.
Erősen fogadom, hogy csak egészséges, képzeletében és lelkiismeretében tiszta, szellemében nyitott, lelkében rugalmas, jó humorérzékkel rendelkező egyéntől fogadok el baráti tanácsot, akinek a személyes életében a szó, a tett és a gondolat tökéletesen fedik egymást. E hitem szerint nem okíthat ki, nem kritizálhat és nem fölényeskedhet velem, nem kenyerezhet le olyan ember engem, aki egzisztenciájában korrupt és magánéletében boldogtalan. E hitem szerint senki és semmi sem ejthet kétségbe, nem hozhat zavarba, nem dühíthet fel, nem gyengíthet le és nem alázhat meg engem. Anyagi-szellemi gazdagodásom szolgálja minden élethelyzet, minden emberi kapcsolatom személyi önkiteljesedésem forrása, s minden konfliktusomban győztessé tesz a bátor “színt vallás“ , az éber meggyőződésem szerinti hitem iránti állhatatosságom, következetességem, erélyességem, határozottságom.
E hitem alapján feloldom a téveszméket, negatív szuggesztiókat, abbahagyok minden kicsinyes önkímélést, önsajnálatot, álszerénységet, renyhe, közönyös, kishitű begubózást. Világgá kürtölöm a hitet, mely megváltott, s a létemnek alapot adó metafizikai igazságokat szétosztom a lelki szegényeknek. Azoknak a lelki szegényeknek, akik attól lesznek boldogok, hogy kauzális önismerettel megláthatják szívükben, tudatos erőfeszítésekkel megtisztított életképzeletükben a Mennyek Országát. Rendületlenül hiszek a kauzális, személyes információ felszabadító, gyógyító, életmentő, családi békét, szerelmet teremtő és megőrző mágikus erejében. Rendületlenül hiszek az isteni Géniuszom gondviselésében, hiszek az Igazság- Boldogság- Bőség- és Pozitív Személyi Önkiteljesedés négyes bázisában, mely sorsomat isteni lényem valóságához emeli. Vallom, hogy míg a világon vagyok, a világ világossága vagyok, s a bennem lévő isteni igazság szellemét gyáva meghunyászkodással, korrupt megalkuvással, spekuláns humanizmussal meg nem alázom, hanem éber szeretetemmel és személyes hitemmel, erkölcsi alapállásommal bátran és folyamatosan érvényt szerzek a megismerő szellem örök törvényeinek. Ámen. 2002 okt. 8. Csíkszereda."

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Látjátok, ennyire Bolond vagyok: a bolond-elgondolásaimat nagyon komolyan veszem. Itt most éppen azt, hogy a drága kicsi Enikőnk halála ne legyen hiábavaló! Egyszerűen elképzelhetetlen és elfogadhatatlan a számomra az, hogy Emőke, az én gyermekeimnek az édesanyja, aki a fenti sorokat, mondatokat és lényeges metafizikai gondolatokat le írta, ott maradjon végleg, azon az igazi önmagát megtagadó szinten, ahova lesüllyesztette magát az édesanyja segítségével.
Ezért nem, hogy "minden áron" vissza követeltem volna tőle (Ki préseltem volna belőle, illetve a rokonaiból) azt a pénzt amivel gitárt vásárolva, és néhány hétig felelőtlenül, vígan élve szétrobbantotta a családot az ősszel, hanem vásároltam a számára romániai és magyarországi honlap-tárhelyeket és meg kértem a jó barátaimat arra, hogy készítsenek egy - egy olyan szép honlapot a számára (Áldott Anya: Kozma Emőke asztrológus honlapja), amelyre feltöltvén az anyja által még meg nem cenzúrázott, illetve letöröltetett, vagy átíratott (az ő elképzelései szerint retusált) értékes anyagjait, azk által komoly horoszkóprendelésekhez juthasson. - Hát ez az én fene nagy skorpiói bosszúállásom barátaim! Bár csak minden Skorpió-karmás ilyen Bolond módon állna bosszút egy - egy olyan kétségbe ejtő helyzetért amibe az anya-szerelmes volt feleségem bele lökött, és egy egy olyan keserves négy hónapért, amit én le tekertem szeptember végétől december végéig!
De nincs már egyáltalán semmilyen baj, mert úgy, ahogy a nekem ezt a legrosszabb álmaimban sem látott bajt- és kárt és a szerencsétlenséget okozó személyen segíteni tudok, egészen biztos, hogy másokon is!
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs attól elvétetik. - Milyen kár, hogy nem hangzottak ezek a kiegyenlítődés és a fejlődés törvényét illusztráló krisztusi szavak a volt feleségem lelkében, amikor az anyai biztatásra az attól öröklött önzés hangja kísértette az anyai lelkét! - Mert bárhogyan lesz is a jövőben - És most már, hogy az egyértelmű Isteni segítséget és a Bona Ventura-t a Szilveszter napjára meg kaptam, egészen biztos vagyok abban, hogy ezentúl számomra és a nálam levő gyermekek számára (Akik egyébként eddig sem szenvedtek, hanem boldogan éltek tovább mellettem) már csak jó dolgok jöhetnek! - soha egy pillanatig sem lesz számomra kétséges, hogy az lett volna a helyes életút mind a hatunk számára, ha a család nem bomlik fel, amíg a gyermekek nagykorúak nem lesznek legalább polgári - politikai értelemben. És egy pillanatig sem fogok abban hinni, hogy azért kellett ez így legyen, hogy valami jobb jöjjön annál, mint ami lehetett volna az egységes és ép családi életünkre alapozva, mindazt, amit azért, vagy amellett el szerettünk volna még érni. És ezt akkor is vallani fogom, ha netalán tán egy olyan élettársat kaphatnék még, aki nem csak szépségben és hűségben, de isteni elmében - spirituális értelemben - és egyéni gerincességben is messze túl tesz Emőkén.
De hát ember tervez és az Egyetemes Törvények végeznek. A lényeg, hogy nekem maximálisan tiszta a lelkiismeretem, és remélem, hogy addig, amíg el éri az én koromat, az Emőkéé is azzá válik és nem ír le majd olyanokat, hogy "megcsinálta a bajt" az által, hogy négy gyermeket szült a világra. Persze, az is könnyen megtörténhet, hogy ki kell tartania ezen sátáni véleménye mellett, mert ha az én ide vonatkozó igyekezetem ellenére is, olyan titkolózó apa-csalónak és férj-csalónak neveli majd Rékát és Turulát, amilyennek őt az anyja nevelte, akkor tényleg nem sok értelme lesz majd az ők megszülésekor átélt szenvedéseinek. - De én még mindig nagyon reménykedek abban, hogy amiként a tavalyelőtt nyáron is felébredt, az idén is fel fog ébredni és ki fog józanodni, még akkor is, ha a mi családunk már végérvényesen ketté szakadt és nem lehet már meg az a reménye, hogy a kríziséből való kilábalásában tőlem (A totyakos öregtől!) élettársi segítséget kaphat.

Készülő honlapjai:

1) http://travelnetcon.hu/~user1/
2) http://aldottanya.ro/

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Annak csak örvendeni lehet, hogy Linda ezeknek az egyéni spirituális-fejlődéstörténeti dokumentumok közléséből ezeket a pozitív következtetéseket vonta le. Ezt annál is inkább fontos megjegyeznem, mivel ezekből az öntisztítás érdekében végzett, csaknem titáni spirituális és mentális erőfeszítésekről tanúskodó dokumentumokból egyértelműen az derül ki, hogy nem véletlenül szerettem bele a kezdetek kezdetén Emőkébe, hogy tehát ott volt benne az a pozitív értelkemben vett, erős spirituális intuícióra alapuló szellem- emberré válási ambíció, ami akkoriban engem úgymond mellbevert és ami a garanciát jelentette számomra, hogy végre, ahhoz a méltó társamhoz jutottam el végre, annyi hiábavalónak létszó keresésé és csalódás és nem utolsó sorban a kudarcok miatti szenvedés után, akivel a maximális egymásban való kiegyenlítődést a kölcsönös megváltást és az egészséges utódok létrehozását és harmonikus felnevelését megvalósíthatom. De nem csak arról tanúskodnak ezek a „tiszta szívű” , maximális jóakarattal és jóindulattal, valamint megigazulási vágyással telített írások, hogy nem én tévedtem az Emőkének az élettársammá választásakor, hanem arról is, hogy mindaz, amit külön – külön és együtt, közösen magunk elé tűztünk célul a házasságkötéskor, meg tudott volna valósulni, hogy nem kergettünk üres fantazmagóriákat, mivel Emőke is éppen akkora ambícióval küzdött ezekért az elején, mint én és az EGÉSZ csak és csakis azért bukott meg, mert nem hogy gátolva volt ebben az édesanyja által, hanem folyamatosan és direkt BÍZTATVA(!!!) volt az által arra, hogy adja fel az EGÉSZET, és mennyen vissza, fejlődjön vissza: Hogy Éljen vissza végül is, az ő létrontásos szintjére, az ő kicsinyes világisága logikájába!
Ezek a rendkívülien értékes és ritka öntudatosítás és öntisztítás érdekében vívott titáni harcról szóló dokumentumok, illetve az, ami az ezeknek az elévárásoknak az ellentétévé vált végül a gyakorlati valóságban, tanulságul kell szolgáljanak minden olyan házaspárnak, aki a spiritualitás útjára lép, de a pár valamelyik tagja, nem képes, nem elég erős ahhoz, hogy egy harmadik, erős egyéniséggel és jó intelligenciával rendelkező személyt, aki ugyanakkor a világiság, vagy a zagyva miszticizmus, vagy a kábult vallásosság logikáját és erőszakosságát képviseli, a „befolyásmentesség” határán kívül, ki zárjon a kettőjük kapcsolatából! Ne vicceljünk emberek: ismerjük be őszintén – és azt hiszem, hogy akiknek régebb készítettem horoszkópot, de, ha csak az Astrologos révén is, szorosabb baráti ebben mind egyet értenek: -, hogy rettenetesen nehéz és óriási belső figyelmet és fegyelmet és következetességet, és kétségbeesés-késztetést legyőző akaratot, és megint csak belső figyelmet igényel a személyes karma feldolgozása. Hát hogy a csudában lehetne azt feloldani és meghaladni, nem az által, hogy az embert folytonosan meg próbálja vissza húzni, kinek és mikor a felébredni az istennek sem akaró élettársa, kinek és mikor a szülei, de főképpen az édesanyja. Talán eddig még sehol le nem írtam, de amikor az első evőeszközeimet és nyers-ételkészítő „szerszámaimat”: zöldségreszelő, zöldséghántó, kések, lapítók (vágó-deszkák), majonéz keverő, stb. megvettem, és az anyám azt tapasztalta, hogy a sötét jóslatai ellenére is jól bírom már több mint egy hete, és még sem megyek vissza hozza enni az ő finom főztjeit és süteményeit (Pedig bizony éppen az alattam való tömbház lakrészben lakik és a fűtőtestek lyukain és mit tudom én még milyen utakon folyamatosan feljöttek hozzám az íncsiklandó, és ráadásul a születésem óta megszokott finom-illatok!) fel jött hozzám a lakásba és a beteges testével képes volt térdre borulva könyörögni, hogy mennyek vissza hozza étkezni. – Tudta, hogy már csak ezen a gyomromon keresztül vezető törvénytelen kapcsolatunkon keresztül tud még fölöttem hatalmat gyakorolni és kétségbe volt esve, hogy ezt az életembe való beavatkozási lehetőségét, vagyis ezt a finoman áttételes és mások által érzékelhetetlen gyakorlati (Mivel a pszichológiai, anyai érzelmi zsarolási fogásaiból, akkoriban még maradt elég!) hatalom gyakorlási lehetőséget is elveszti, ha nem. – Szóval, van az embernek baja és nehézsége sajét magával éppen elég, és persze, ki tagadná: két élettársnak is egymással éppen elég, és már az is kétségbe ejtő, hogy mások mind vissza akarnak húzni az ők korházi intenzív osztályokon végsődő mesésen boldog világukba! DE HÁT AKKOR, AMIKOR VALAKI VALAMELYEST BETEKINTLST NYER A TE SPIRITUÁLIS VILÁGOD „MÁSFÉLESÉGÉBE” ÉS AZT A TUDÁST NEM ÁTVÉVE, HANEM CSAK ARRÓL ÉS AZ SZERINT BESZLVE, DIREKT ÉS TUDAOTOSAN ARRA BÍZTAT ÉS ÖSZTÖKÉL, HOGY ANNAK AZ ALAPELVEIT (FUNDAMENTÁLIS AXIOMÁIT!): VAGYIS AZ IGAZSÁGHOZ ÉS AZ ŐSZINTESÉGHEZ VALÓ RAGASZKODÁST, A TITOKTALANSÁGOT, A NYILTSÁGOT ÉS A BECSÜLETESSÉGET TAGADD MEG, mikor olyan ártatlan kis bocsánatos bűnökre biztat és ösztönöz, folyamatosan, amelyek éppen ezt a spirituális fundamentumot ássák alá, akkor semmi esélyed nincs, nem lehet a saját karmikus gyengeségeidnek a legyőzésére! Sőt: amikor ezek az apró társ-árulásra és önárulásra vonatkozó biztatások és büszke-női, és anyai elvárások éppen összhangban állnak a karmáddal és éppen attól a személytől jönnek, akitől ezeket az hazudozásra és csalásra és árulásra való hajlamiadat örökölted, akkor az ég világon semmi esélyed sem lehet! De persze, annak sem lehet semmi esélye, akit karmikus determinációidnak a hatására, mindig csak egy kicsit úgy-e, és csak a képzeletben és nem a gyakorlatban, de meg csalsz a sokszoros anyai bíztatások és kifejezett elvárások és nyílt becsmérlések hatására.
Nem, semmi esetre sem akarom ezzel Emőkét, mindazokért amit velünk, végül is, tudatos gonoszsággal elművelt, a személyes felelőssége terhe alól felmenteni. Sőt! Csak azt akartam elmondani, hogy ezeknek a részben művészisített (regény részletek), részben tárgyi tisztulási-harcról szóló dokumentumoknak a közlése és a múzeum-szerű nyilvánosság előtt való tartása, azért bír szellemtörténeti fontossággal, mert ezekből, és az Emőke által máig be nem ismert és még csak erkölcsi szinten sem jóvá tett bukásból, nagyin sok embernek tanulnia kell, még akkor is, ha a szerzőjük úgy néz ki, hogy semmit nem tanult!
És nem csak, hogy nem tanult, és nem csak, hogy esze ágában sincs az erkölcsi jóvátétel annyi logos - olvasójával és horoszkóprendelő ügyfelével szemben, hanem, tovább is megjátszva azt, hogy ő semmiféle vétket és bűnt nem követett el senkivel szemben, ezt az egész csalási – átverési – titkolózási és személytelenkedési, anyai karmikus örökségét az intellektuális szinten elsajátított asztrológiai – metafizikai tudása segítségével a legmagasabb színvonalra emeli. (Lásd a http://www.kozmaemöke.tvn.hu honlapján található egyetlen retusált tanulmányát, és lásd a http://www.oziris.org c. „törzshelyén” végzett misztikus tanácsadói munkáját, amelyekről a későbbiekben lesz szó!). Illetve, ezt az időközben tőlem és mellettem is elsajátított, sőt: az én írásaimból egy az egyben át vett, metafizikai tudást emeli, a nyílt hibabelátás és erkölcsi jóvátétel általam hónapok óta el várt megtörténésének a hiányában - a karmikus csalási késztetései hatására a misztikus szélhámoskodás mintapéldájává. Vagyis, mivel még mindig retteg a gyenge-szereplésnek az anyja felől érkező vádjától, minden szinten mélyen és teljesen elhallgatja azt, hogy nem csak az emberi és négy gyermekes anyai felelősségtudatában, de ráadásként: karmikus - kauzális asztrológusi helyzetismeretében is (A szerelmi alanyainak a horoszkópja ismeretében, illetve az alacsonyrendű karmikus vonzalmainak az ismeretében!), merő szerelmi hőbörgésből és az anyjának való alárendelődésből, vagyis merő úri szeszélyből, vagyis: később erkölcsi magyarázatokkal el látott és az anyja unszolására fenn tartott, pillanatnyi őrületből, kegyetlenül szét rombolt egy négy egészséges gyermekből álló családot, és ennek a végső soron merő intellektuális hülyeségből és szerelmi kielégülési vágyból elkövetett rettenetes tettének az eltitkolási kényszerének engedve, a http://www.oziris.org c. telephelyén az Emőke név mellett a „Szivárvány” névvel inkognitózik, és megköszöni önmagának, hogy a tőlem egy az egyben átmásolt szövegeket tartalmazó Egyetemes Törvényekről szóló eszmefuttatásait, oda feltölthette.
Barátaim, de talán a Logos - olvasók egy része is tudják rólam, hogy amennyiben csak rajtam múlik, akár rettenetes erőfeszítések árán is a nyíltság és a mindenek fölötti értesítés-adás, a minél teljesebb informálás és a baráti kollaboráció szellemében élek, és ugyanezen etikai alapállásommal összhangban, igyekszem a szavamat is betartani. Az Emőkének a http://www.kozmaemoke.tvn.hu honlapján észlelt teljes fokú személytelenség, amelyen a régi anyagai közül csak az anyaságról szóló tanulmányának az, az anyai parancsra retusált változata található, amelyben a női-anyai titkolózásnak az akár a gyermekek mallformációit és a korai halálát okozó veszélyéről és az Enikő halálának az igazi okairól szóló fejezetei ki vannak cenzúrázva, és amelyen az ő vagy a családtagjai fényképei helyett, mindenféle más, tök fölöslegesen oda biggyesztett képek találhatók, valamint az Oziris-en kifejtett magas szélhámoskodási manővereket észlelve, ahol ilyen szövegeket olvashatunk:

Eddig spirituális-kauzális asztrológiának neveztem ezt a fajta, karmikus program-feltárással, feloldással foglalkozó asztrológiát. Azonban rájöttem, az utóbbi hónapok tapasztalatai hatására, hogy bármekkora szakmai tudással, szellemi ismerettárral is rendelkezzen egy asztrológus, végső soron, az egyetemes, isteni törvények szellemében, ha segíteni tud valakin, az nem csak, vagy elsősorban nem a szakmai felkészültségén múlik, hanem azon is, van-e áldás abban, amit csinál és ahogyan teszi a dolgát a rendelőivel szemben, mennyire adja egész lényét, szívét lelkét a munkájába, mennyire képes egyszerre adni fényt (tárgyi, elméleti vagy gyakorlati információt, útbaigazítást) és szeretetet (gyógyító, tápláló, tisztító, erősítő, meleg szavakat, megértést és megbecsülést, stb.) a hozzáforduló embernek. Én ezt a hozzáállást keresztény asztrológiának nevezném, ha megengeditek, egyelőre még nem találtam ugyanis jobb kifejezést arra, hogy milyen Isten nevében, isteni áldással tanítani, gyógyítani, áldottá tenni az emberek életét. Legjobb tudásom mellett is, én, tapasztalataim szerint, a legutóbbi sorsfeltárások visszajelzései szerint én csak csatornája, közvetítője, összefoglalója vagyok az illető ember számára annak a mindannyiunkban meglévő, a lelkünk mélyén szunnyadó, istengyermeki bölcsességnek, amiről az Evangélium azt írja, hogy „Ilyeneké a Mennyek Országa”.

valamint annak következtében, hogy az itt, a Logos-on történt segítői gesztusomnak a becsmérlő elutasítást követően, Emőke Maléth Zsolt közös barátunknak is, akitől én a http://www.aldottanya.hu c. portált a számára megrendeltem, írt egy olyan levelet, amelyben ismételten kitér arra, hogy mind a regény részleteket, mind a tanulmányoknak azokat a változatait, amelyekben ő kiemelvén a személyesség és a személyes hitelesség fontosságát - A saját anyai örökségén példázza le az anyai ági örökletes programokat és írja le, hogy az anyjának mely közvetlenül az ő rá, Emőke sors-irányítását célzó befolyásolására, tehát személyi és gyermek-ellenes befolyásolási hatására történtek nálunk a gyermek-betegségek és a nyomorúságok. - nem tartja már reálisnak és példaértékűnek ezeket a még a család árulási szándék által meg nem romlott őszinte szívvel megírt tanulmányait. Szóval, mindezek következtében, de főképpen azon általa vállalhatónak mondott új írásainak a következtében, amelyeket az Oziriszen olvashatunk, és amelyekben odáig jut az Isten árulásban, hogy az árva gyermekek örökbe fogadása helyett a lombik-programokat ajánlgatja a majdnem meddő házaspároknak ("Vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amelyeknél igazából meg lenne még a vágy, a kedv a gyermek után, de nincs meg az a segítség, az az erkölcsi-szellemi támogatás, információ-nyújtás, amelyre, tapasztalataim szerint épp annyira szükség van, mint például az anyagi-fizikai-biológiai segítségre, mint például a természetes vagy sajnos, akár a mesterséges magzatfoganást elősegítő módszerekre, technikákra a meddőséggel küszködő" pároknál."), arra a következtetésre jutottam, hogy nem fogok én a kemény munkával megkeresett pénzemmel segítséget nyújtani Emőkének a közelmúltban elkövetett családellenes és gyermekellenes vétkeinek, vagyis a minősíthetetlenül felelőtlen asztrológusi magatartásának a magas szintű átköltéséhez!
Technikailag ugyanis egyelőre lehetetlen megoldani azt, hogy ne tudja a honlapokra általunk feltöltött régi anyagait letörülni, amennyiben ezeknek az adminisztrálását át adjuk neki, vagyis a honlap tulajdonosának. Az egyedüli megoldás tehát az, ha ezeket a honlapokat átnevezzük (http://travelnetcon.hu/~user1/ - http://www.aldottelet.hu, és .ro) és én megtartom őket a magam hatáskörében és az én nevemen (Pl. Kozma Szilárd és barátainak a honlapja), időben majd el döntve, hogy miben különbözzenek a már létező fórumaimtól.

Máskülönben, a két általam gondozott és nevelt gyermeknek az egyedüli szülőjeként, nem tudván másképp a dolgot megoldani, magammal vittem Medárdáékat egy olyan, fontosnak talált tudományos előadásra, amelyen Dr. Szalay Zoltán zeneszerző és zenetudós-folklorista és nyelvszakértő a magyar lélek jellegzetességéről beszélt. Mivel a Medárdáék iskolájában oktató tanár-barátom arról beszélt, hogy az ősi magyar gondolkozás az egység-tudatból indul ki, amit a magyar-székely népdalok zenei szerkezetével és a pentatónia sajátosságaival is értelmezett, és ebben oly messzi spirituális tájakra is behatolt, mint a Hermész Triszmegisztos azon egyetemes lételvet megállapító híres mondata, miszerint, Ami fent van ugyanaz , mint ami lent van...., amikor az előadás befejeződött és a hallgatók kérdéseire várt a tudós barátunk, Medárda, aki nagyon megihletve érezte magát az előadástó, hirtelen megkérdezte, hogy elmondja-e a Tabula Smaragdina-t? Azt mondtam, hogy igen, és már kértem is az engedélyt Zoltántól, hogy lehet-e? Természetesen, igen! És erre fel a teremből éppen hiányzó Kozma Emőkének a 11 – 12 éves lánya, a teremben jelen levő tudós és kevésbé tudós nők és férfiak, ismerőseink és a volt óvó nénije, a volt tanító nénije és a jelenlegi tanárai döbbent megilletődésére, gyönyörű szép hangon, érzékletesen, el mondta a Tabula Smaragdin-at. - Ami tudvalevőleg úgy kezdődik, hogy: Való, hazugság nélküli, biztos és igaz. Filmezték is közben a lányt és a rögtönzött előadás után futottak is hozzánk az ismerősök, volt és jelenlegi pedagógusok, és maga az iskola igazgató nő is, gratulálni és így tovább. És én már nem is sajnáltam azt, hogy mindez a felemelő dolog, nem az édesanya jelenlétében történik – hiszen maga zárta ki belőle magát a bűnben és a vétekben való megátalkodottságával, illetve a saját anyjának való ostoba és vészterhes megfelelési vágyával. – hanem annak örvendtem nagyon, de nagyon, hogy ezzel az igazságnak a nyilvánosság előtti kimondását célzó bátor (Fél Rák – fél Oroszlán Nap!) tettével Medárda bátrabb és erősebb jellemnek mutatkozott mint az őt szülő édesanyja, ami egyben azt is jelenti, hogy igaz, amit hetek óta kezdtem sejteni, ti., többet nem áll az anyjának a zavaros mélytudattalan érzés- és képzeletvilágának a hatása alatt. És nagyon remélem, hogy Etelka is nagyon hamar fogja követni őt ebben, mivel akkor még a gyermekeink egészségi szintjén is, teljesen áttekinthető lesz a Kozma családnak az a része, amelytől az immár spirituális (magas!) szinten hazudozó anyukájuk, a nagyi segítségével végleg megszabadította magát.

UI. Mindenkinek ajánlom, hogy mennyen fel az Oziriszre és olvassa el a Szivárvány nevű moderátornak a kettő közül valamelyik Asztrológiai cikkében megjelenő asztrológusi eszmefuttatását követő eszmecserét a Szivárvány és egy Eszter nevű, metafizikai irodalomban éppen jól tájékozottnak bizonyuló hölgy között, aki végül is rá kérdez szivárványra, hogy nem-e ismeri véletlenül Emőkét, aki a rovatokat elkezdte, de aztán el tűnt? Hát barátaim, persze, hogy a kérdésre nem jött válasz, és attól kezdve a Szivárvány egyetlen dialógusa is elhalt.... - És hányszor, de hányszor mondtam én Emőkének, hogy a hazug embert hamarabb utolérik mint a sánta kutyát! - Ez az Eszter is, a negyedik eszmecserére már megsejtehetett valamit....

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Férjemnek Szeretettel

Ha megkérdeznéd vajon miért is szeretlek
Ha megkérdeznéd vajon miért olyan jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek
Szeretem, ahogy vigyázol rám
szeretem, amikor beszélsz hozzám
szeretem hogy itt vagy kedvesem
szeretem mikor megsimogatsz
A haragodat és a mosolyodat.
szeretek mindent, mindent
ami Te vagy...
A világ legrendesebb, legjobb, és leghűségesebb férjének, és édesapjának.
Köszönöm Istennek, hogy TE vagy a férjem!

Ez a szöveg található annak a gyönyörű tájképekből készült és a Law Story című, híres amerikai művészfilmnek a szívhez szóló zenéjével aláfestett dia-filmnek a a képkockáin, amit Kozma Emőke készített és töltött fel az Internetre 2OO9 május 18-án. Vagyis, kevesebb mint négy hónappal az előtt, hogy a családját, nem tudni, hogy milyen sötét és romboló, misztikus, vagy egyszerűen csak lelki (személyi - anyai?) erőknek a sugallatára, vagy parancsára(?).

De nem csak ez az egyedüli tárgyi bizonyíték arra, hogy minden olyan, a részéről jövő és a külvilág felé tett utólagos magyarázat ellenére (Mert, amikor velem beszélgetett karácsony előtt, a család újra egyesítési lehetetlenségéről, ilyesmi még csak eszébe sem jutott, hanem folyton azt hajtogatta, hogy az ő tettei után ezt lehetetlennek tartja. Mármint azt, hogy én neki ezek után neki bármikor is megbocsáthatok.), ami azt kívánja bizonyítani, hogy szeptember 8-a előtt, közöttünk bármi nemű, olyan házastársi - akár partneri (tehát személyiségi problémákkal kapcsolatos), akár szülői (gyermekneveléssel kapcsolatos) ellentét, vagy akár csak enyhe feszültség is létezett volna ebben az időszakban közöttünk, amely az Emőke őrület szerű családelhagyását indokolta volna, és amiket ő próbál itt - ott még felhozni a gonosz tette mentségéül és magyarázatául, HAMIS, HAZUG BESZÉD ÉS ÁLLÍTÁS, hanem az a szöveg is, ami azon a Blog-portálon, amiről eddig nekem semmi nemű tudomásom nem volt, még egyelőre meg található (Talán, meg feledkezve róla, nem törülte le.)

A szöveg első része tehát (A második rész a témánk szempontjából jelentéktelen) így hangzik:

Azt sem tudom, hol kezdjem. Ha körbejártad már a honlapomat, hamarabb megbarátkozhatunk. Egy anya blogját olvasod. Aki anyákká válni segíti női sorstársait. Igen, család-asztrológusként elég rendhagyónak tűnő hivatásom van: Anyákat "szerzek" szeretett Földanyámnak, hogy begyógyítsuk együtt a rajta ejtett sebeket. Őszintén szólva, 1O évembe került, amíg tudatosult bennem, hogy mit jelent anyának lenni. Mert ez van. Hivatásom az anyaság. Minden szinten. anya vagyok, a végsőkig és mindenekelőtt. Ez az igazság. Négy lányt hagytam cserben akkor, amikor az édesapjuktól meg akartam őket fosztani, magam sem tudom, miért. Perbe keveredtem a férfival, "úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött" stílusban. Nagystílűen, profi válóperes ügyvéddel. Tutira mentünk a falnak. Az utolsó tíz centinél fékeztem le. De már késő volt:az ÍTÉLET megszületett: önköltségi áron kiüttöttem magam a családanyai ringből, hála egy irracionális net-szerelemnek. De az a lényeg, hogy bár papíron elváltunk a válóper után 2OO8 szeptemberében, már rá egy hónapra és azóta folyamatosan együtt van a családom, visszaköltöztem a két kisebbik lányommal, akiket a nagytiszteletű bírónő nekem ítélt, az otthonunkba és azóta egyre tágabb és ugyanakkor egyre pontosabb fogalom számomra az Otthon. Igen, otthon vagyok a világban, a helyemen vagyok négy gyermekes anyaként. Spirituális (egyetemes) emberi lényként társ-teremtője vagyok az Anya-természetnek és felelős vagyok annak minden szögletéért, mindazért, amitől véreznek az édes Földanyám sebei. Nyitott szemmel járok a világban és keresem lázasan az embereket, akik gyógyírt keresnek Földanyánk sebeire. Ezek a sebek a mi testünket, lelkünket, szellemünket is átjárják és ha ő pusztul, mi is vele pusztulunk.

A Linda által felfedezett linknek a címe: http://azanyadat.blogspot.com/?zx=7740403f1ee6ecdc

A kérdés és a kommentár csak az, hogy a Spiller Béla által hirtelen fellángolt szerelem mellett, mi lehetett az a sötét (anyai) erő és hatalom, ami Emőt abba az újabb család-gyilkos sötétségbe, amelyben most hazugságot hazugságra és csalást csalásra kénytelen halmozni, bele taszította?
Illetve az, hogy miért nem lehet, ezt a az igazi személyiségét és felelősségét meg- bénító sötét (anyai) hatalmat és erőt, magáról egyszer s mindenkorra le dobva, kiállni az igazság fényébe és ezzel az Enikőt is meggyilkoló, sötét anyai múlttól meg szabadulva, végre egyenesen és minden hazugságtól mentesen az emberek szemében és főként: a saját gyermekei szemébe nézni?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Sajnos, ennek, a saját honlapján, de más, különböző internet fórumokon is, metafizikus - asztrológusként szereplő Kozma Emőkével, és persze a közös gyermekeink édesanyjával szembeni tisztesség-igénynek (Tett-titkolózás és hazudozás mentes alapállás elvárásnak) a beteljesülése még igencsak várat magára.
És nem csak azért volt fontos ezt a kurtán-furcsán megkezdett, majd nem folytatott Emőke-blogot felfedezni, mert ezzel és ezen (is) maga Emőke az, aki ékesen bizonyítja, hogy közöttünk semmiféle probléma, vagy egymással szembeni ellenséges érzelmek-gondolatok miatti feszültség nem volt, ami a nyárvégi ámokfutást és a 12 nap alatti őrült pálfordulást és családbontást indokolta volna, hiszen a helyzet május 18-hioz képest nem, hogy romlott volna, hanem éppen fordítva: soha nem éreztem korábban annyira egységben (És boldognak!) magamat Emőkével és a családdal, mint a nyári sátortáborozásunk idején, vagyis júliusban és egész augusztusban. A leges legfontosabb jelezni valója, sőt: mondani valója tehát ennek a furcsán abba hagyott és velem egyáltalán nem is ismertetett Blognak az, hogy ITT, EZEN JELENIK MEG ELŐSZÖR ÉS KERÜL KAPCSOLATBA NYILVÁNOSAN IS AZ EMŐKE ROMANTIKUSAN MISZTIKUS SZEMÉLYE ÉS A

SZAHADZSA (ÖNMEGVALÓSÍTÓ!) JOGA!!!!!!!!!!!!

Éspedig egy olyan Önmegvalósítási-joga honlap címeként és ismertetőjeként, illetve linkjeként, amely már akkor az Emőke kedvenc honlapjai közé tartozott az Astrologos mellett. Valószínű tehát, hogy ő már a nyár elején megismerkedett a honlap reklám szövege szerint, a vezeklést önmaga által pótolni képes önmegvalósítási misztikus energiakezeléssel, mivel eléggé romlott erő-állapotba került ki a halas tavak mellé Júliusban, majd, amikor nekem azt tanácsolván, hogy maradjak még kint a sátorban szeptember elején is, a karate mesteri 3 danos vizsgámra készülni (Ami a későbbi események hatására, persze, hogy el úszott!) és engem megnyugtatván afelől, hogy ő jól el van itthon a gyermekekkel, ne izgassam magam miatta, újfent bele foghatott a Jóga honlapokon olvasható meditációs gyakorlatokba, mert amennyire meg erősödve és kitelve és meg egészségesedve - egész aurájában meg erősödve hagyta ott a nyaralóhelyet, annyira sovány és sápadt lett amire szeptember 12-én elhagyta a családot, vagyis csekély három hét leforgása alatt!

Tehát: a Szahadzsa Jogát nem a nyár végén fedezte fel hirtelenül, és nem hirtelen megismerkedve, kezdte magát "energizálni" és magasztos szférákba emelni általa, hanem még a nyaralása előtt és ez alatt mindössze megszakította a honlapról megtanult gyakorlatok folytatását, de mihelyt újból nélkülem lehetett, a mi táborunkban végzett meditációk hatására és azok alapján, és szívében a titkos szerelme lángjával, még intenzívebben bele vágott a misztikus önmegvalósításba, amely misztikus önmegvalósítás élményeinek a hatásai olvashatóak a Lindának írt leveleiben és persze, nagyon is érzékelhetők voltak általam, a derült égből villámcsapásként megjelenő, hisztériásan ellenséges magatartásában.

Lehet, hogy ennek a ténynek a felfedezése (Emőke családrobbantásának és már a nyár elején, amatőr módon, és főként: titokban megkezdett Önmegvalósító Jógagyakorlatok közötti összefüggés) mások szemszögéből nem tűnik olyan fontosnak, de engem meg nyugtat olyan szempontból, hogy menti valamelyest a metafizikai realitás érzékemet, ami folytonosan azt sugallta, hogy azért mégis csak lehetetlen 12 nap alatt valamitől (Szerelemtől, anyai újra - biztatástól) annyira bezavarodni, hogy az ember felrobbantson egy alig helyre állított és a szó szoros értelmében vetten addig teljesen harmonikus családi egységet, aminek a megvalósítása érdekében éppen egy évvel az előtt kezdett tárgyalni, a szintén szerelmi őrületből és misztikus megszállottságból elkövetett első rombolás után. Számomra most már elfogadható ugyanis, hogy ez a több hónapja készülő misztikus kiakadás éppen akkora erőt, ha nem nagyobbat volt képes lökni az egy évtizedes anyai aknamunkán alapuló újabb válásra való biztatás megvalósításán, mint az augusztus végi éjszakában felgyújtott szalmakazalként lángoló szerelem. Ennek a három elemnek az összhatása tehát valamivel racionálisabbá, hihetőbbé és elfogadhatóbbá teszi a történteket, mint Emőnek az, az utólagos nyilvános magyarázata, hogy belőlem ő ez alatt a három hét alatt "kiszerelmesedett", illetve, hogy a totyakos vénembertől (Tőlem) el kellett válnia, mivel, amennyiben ez a minket személyesen nem ismerő személyek számára esetleg jogosnak tűnő érve igaz lenne, akkor nem állta volna el az utamat a kicsi szobánk ajtajában augusztus 3O-án délután, ti., hogy úgy ne mennyek vissza a halas tavakhoz, hogy vele egész vasárnap délután ne szeretkezzek.
Én ugyanis, akárcsak Hamvas Béla, "Semmit nem vagyok képes el fogadni, amit az értelem fényénél át nem tudok világítani." És a válási eseményeknél, ha tök értetlenül is, de én voltam ott, tehát világosan tudom azt, hogy ennek a hazudozó és titkolózó asztrológus--anyának semmi, de semmi gyakorlati oka nem volt arra hogy ezt a szép családot ilyen drasztikusan szétrombolja. Hogy tehát a két nagyobb lányát elhagyja, a két kicsit gyermekünket meg tőlem elválassza, és a négy testvért egymástól elválassza.
Ha valaki hosszú éveken át mind a spirituális naplóírás segítségével, mind a barátokkal való beszélgetésekkel, és mind a meditációkal és kontemplációkkal, gyakorolta a hibabelátást és tévedés beismerést, az asztrológiának azt a tételét, ami azt mondja ki, hogy a negatív sors-eseményeink, a közvetlen világunk külső eseményei, a mi negatív belső lelki, szellemi és ideális folyamatainknak a tükrei, hát az én vagyok! De minden önmagammal szembeni skorpiói kegyetlenséggel végzett önfeltárás után sem, nem és nem kapok magamban olyan méretű, vagy súlyosságú, esetleg a nappali éber tudatom elől elrejtett bűnt és vétket, ami ennek a szerencsétlenség megtörténésének a szükségét, indokolhatná. Nem barátaim, higgyétek el, nekem, hogy nagyon kegyetlenül megvizsgáltam magam, és természetesen, negatív imagináció foszlányokat, időlegesen felmerülő hibás mentalitás-darabkákat találtam, és azokat sem az Emő elrohanása előtti nyolc hónapban, de olyan, bármi nemű és jellegű, rejtett vágy, vagy harag, vagy sóvárgás szinten működő érzelmi, mentális vagy imaginációs tevékenységet, ami ezt a sors-csapást indokolhatná, nem és nem találtam!
Nézzen tehát bárki hipokritának, nem bánom, de csak azt tudom mondani, hogy a gaztettei után, Emő is, az anyjával együtt arra játszott, hogy ebből a gazságból azért valamennyit csak rám lehet kenni, már csak az un. józan paraszti ész logikája, vagyis az általános családfelbomlási történetek alapján is, a misztikus tükörelmélet logikájáról nem is beszélve! - Ez viszont engem kevéssé érdekel és izgat, egyáltalán nem a külső imédzsem mentésével vagyok elfoglalva, hanem csak és csakis az igazi okok megkeresésével és felmutatásával. Erról szól ugyanis nem csak az asztrológusi munkám és hivatásom, hanem az egész életem is, már nagyon sok éve. És ezzel sem azt akarom mondani, hogy ezt a végső spirituális és kauzális igazság-kutatást és felmutatást jól végzem, hanem csak azt, hogy ez az alapállásom, és ebből az alapállásból vizsgálok és tárgyalok meg mindent, ez alapján, vagyis a legfőbb kiegyenlítődés megvalósulásának a feltétele megteremtésének a szellemében irányítom az életemet, munkámat és a többi emberrel való viszonyrendszeremet és ebből az alaplogikából, veszélyesen nagy kitéréseket sem magamnak sem anyámnak, sem a gyermekeimnek, sem a barátaimnak és szeretőmnek nem engedek. És ezt nem öncélú fanatizmusból teszem, hanem azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy enélkül az élet sehova sem vezet. Egészen pontosan: a nagy Seholba vezet, ahova a jelenben az anyja által az őszi szédületében megsegített Emőke tart és ahonnan nem akar az Istennek sem vissza térni, hanem ehelyett az önámító hazudozásait spirituális szintre emelve okít másokat, és ez által nem csak a maga életét veszélyezteti, de a nála levő és így az ő közvetlen spirituális - erkölcsi befolyása alatt maradt gyermekeinket.
Ebből a szempontból tehát, talán érthető a kívülállók száméra is, hogy miért lesem azt a pillanatot még mindig, most már a sors csodájában reménykedve, hogy mikor jelenik meg valahol egy írása a volt feleségemnek, amely valahogy úgy kezdődik, hogy drága barátaim, de főként barátnőim, anyák, kismamák és nagymamák, és főként: jövendő anyák! Ma fel fedem végre az ostobaságból elrejtett titkaimat. Erre és erre vigyázzatok konkrétan tehát, mert én itt és itt hibáztam és vétkeztem és az én asztrológusi -metafizikusi tudásom és példám arra kell szolgáljon számotokra, hogy ezeket a vétkeket és nem arra, hogy minél magasabb szintű szövegekbe és minél meghatóbb emancipált női duma-formulákba rejtsem a családommal és a korábbi horoszkóp-rendelőimmel szembeni vétkeimet.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

> Ezek a régi versek (A cyber-banditák között a férje és a régi barátai ellen szövetkezni tanuló és eképpen lassan, de biztosan immár, profi banditává "fejlődő" szerzjőjük szerint: cuccok) is bizonyítjhaták majd szerencsére a lányainknak, hogy nem korrupt szajháskodásból születtek, ahogy állítja azt a szerző, több az Ozirisen megjelent "fejlődési vallomásában":
>
> Kozma Emőke:
>
> * _Áthatolás_*
>
> Igen , kedves, mi csak csendünkkel érintkezünk,
>
> Szavaink felsértik egymás nyugtalan,
>
> vándor lelkét. Folyton vigyáznom kell:
>
> fulladt alvilágom gondjának egy cseppje se hulljon reád.
>
> Mert te vagy számomra minden kezdetnek
>
> s végnek tétova, furcsa beteljesedése.
>
> Időtlen öröklét tüzébe mártott szerelmed,
>
> lényemet hevítő isten-ízű realitás.
>
> Úgy érsz mindig hozzám, mintha örökké
>
> a tiéd lettem volna, e lázas egymásba
>
> fonódás okát oly hasztalan keresem
>
> Isten öleli át bennünk anyagba hullott mását.
>
> Utravaló
>
> hányszor indultam már útnak
>
> s még azt se tudtam
>
> nem vagyok egyedül
>
> most ismét csend
>
> pattogó tľz s a nyári éj varázsa
>
> kísér utamon
>
> az örök jelen nyújtja szárnyát
>
> beszívja szorongó múltam
>
> démon-emlékeit
>
> gyújták már fényem a fürge
>
> tľzvirágok s isteni magányom
>
> birtokba veszem
>
> vonatfütty és diszkódübörgés vegyül
>
> az erdei zsongással s kutyák
>
> köszöntik a holdat
>
> ez az apokaliptikus századvégbe mártott
>
> mágikus valóság maradt minden útravalóm
>
> mit magamban viszek
>
> csak így lesz törékeny létem örökkévalóság
>
> s a méhemben hordott rugódó csodával utamon
>
> újra így indulok el
>
> létem új csirája mocorog hát végre bennem
>
> mely akkor foggant mikor elöszôr nem féltem
>
> szeretni az életet
>
> s élni akartam lelkemben-testemben égô vággyal
>
> boldogan simítva végig kedvesem ajkán
>
> Isten meleg kezét
>
> ÉN VAGYOK e hosszú út fénye s örök célja
>
> s minden szóval tettel gondolattal újraéli
>
> magát létemben az Isten
>
> csöndfátylat hajt rám az éjjel s a parázsló tľz
>
> nem vonz már lepkéket csak nyugalmával
>
> mindent tisztára mos
>
> 1999 aug. 15.
>
> *N*apfogyatkozás * A* huszonegyedik
>
> míg Holdam nyeli a Napom Nem akarok többé hazudni
>
> múltam árnyai elöntik tudatom sem hazugokban bízni nem akarok
>
> sarkamban huszonegyedik évem nem akarom többé kísérteni az Istent
>
> sorsom sorsodba fonom sem istenkísértőknek hinni nem akarok
>
> Penelopé vásznába szôtt vétkem Én vagyok az örök Egy s a Minden
>
> semmivé bontja lelkemben az éj a világnak kezdete és vége ÉN VAGYOK
>
> Lilith-királynô démoni titkát én vagyok a gyönyörlétbe szédült Ember-Isten
>
> súgja fülembe a szél a Teremtésnek foglya s őrzője ÉN VAGYOK
>
> újjászületni e menedék-szerelemben Nem kell buja kéjbe mártott börtön-szabadság
>
> nem tudom maradt-e még esély lelkemben fertőt tenyésztő láz nem kell
>
> vagy eljátszodtam végleg bizalmad nem kell személytelen látszat-valóság
>
> bár követlek mint sötétség a fényt odavetni magam az őrületnek nem kell
>
> nem kell csillag-gyönyör Nem hal el szívem szellem-szomjúsága
>
> királyfi-csók és aranypalota szavaim igazság-tüze nem hal el
>
> ábrándképeim poklát elhagyom nem hal el szememből a tiszta lét hívása
>
> szemedben kel fel az igazi Nap hangomból a szelíd erély nem hal el
>
> belémhatoló tűz-meleg szavadból Megtaláltam szakadék-létem bizonyosságát
>
> erôt merít a hitehagyott holnap kábult egóm éber ösvényét megtaláltam
>
> odaadást a Naptól tanul a Hold megtaláltam az egységölő másság forrását
>
> szabadon szeretni tôled tanultam létrontó Lucifer-álmom kulcsát megtaláltam
>
> Kozma Emőke:
>
> */Személyes hitvallás/*
>
> Alulírott Kozma Emőke
>
> teremtői felelősségtudatom
>
> birtokában megvallom hitemet
>
> teszem ezt magamért s a világért
>
> teszem ezt a családért s a hazáért
>
> teszem ezt a Földért s az Emberért
>
> teszem ezt az Egy igaz Istenért
>
> mert mindezek ÉN VAGYOK.
>
> Eljött az ideje a megnyilatkozásnak
>
> a szabad, boldog létnek, kreativitásnak
>
> hitvallásom kérdez helyettem
>
> hitvallásom felel, ha kérdeznek
>
> a teremtés határhelyzetében vallom:
>
> a női lét öröme a teremtés
>
> család, otthon, gyermekszülés
>
> nincs égen és földön nagyobb dicsőség
>
> nincs nagyobb szabadság, nagyobb bőség
>
> nincs nagyobb boldogság a világban
>
> mint a létről való feltétlen gondoskodásban
>
> Hiszek rendületlenül az örök anyaságban.
>
> Nem keresek sem iskolát, sem mesterséget
>
> nem sóvárgok világi státuszra, hírnévre
>
> senki jószágát, házát, éltét nem kívánom
>
> az isteni igazság minden gazdagságom
>
> felesküszöm az egy igaz tudásra
>
> az ezredéves kincsre: az asztrológiára
>
> mit ősmagyar hunjaim oly nagyra becsültek
>
> mit századom okosai a mítoszba száműztek
>
> a szellem, amely ha meghal újra feleszmél
>
> a tűz, amely ha kialszik újra lángra kél
>
> a víz, amely ha megfagy vagy kiszárad
>
> bátor hitem izzó fényében újra szétárad
>
> Aranyló Napom, meleg búzakalász
>
> szemedben ragyogok s bennem a világ
>
> úgy szeretem ezt a forgó ezerarcú létet
>
> gyermekeim mosolyában, férjem kezében
>
> ott a helyem, hol adhatok s szerethetek
>
> egy ami kell, amiért tűzbe megyek: az Igazság.
>
> Számító Tamás-hitek, nem árthattok nékem
>
> nincs amit nyerjek, hát nincs is ellenségem
>
> kerestem halált s találtam életet
>
> kerestem bukást s leltem győzelmet
>
> kerestem a múltat s megleltem jövőmet
>
> Hiszek az Ittlétben, az örök Jelenben.
>
> Vallom hogy az ember szabadnak született
>
> Letépi béklyóit a kábult, megrontott értelem
>
> Megtelnek az otthonok édes gyerekzajjal
>
> Egészség, bőség árad szét a házban
>
> Amíg az anyák gyermekeket szülnek
>
> A családi tűzhelybe jólétet teremtnek
>
> A legnagyobb áldás a tiszta életképzelet
>
> Hűséggel őrzöm az éber szellemet
>
> S ha kell, szétkürtölöm hetedhét határon
>
> Felírom az egekbe az én hitvallásom
>
> Tévedés ne essék, tessék tudomásul venni:
>
> Az én hitem nem kispolgári, hanem isteni!
>
> Egzisztenciámat ezen hitre alapozom
>
> Amíg e földön élek e hitről nyilatkozom
>
> Törvényes helyzetem, családom, becsületem
>
> Az asztrológiai tudásnak köszönhetem
>
> Éber anyaságom a legfőbb egyetemem.
>
> Minden vagyonom és jólétem
>
> Családi békém és egészségem
>
> E tudásból származik,
>
> Testi-lelki erőm, nyugalmam
>
> A szellem rendjéből táplálkozik
>
> Legfőbb morálom a felelős szeretet
>
> Alapállásom az éber lelkiismeret.
>
> Vallom, hogy a forrongó ifjúság
>
> legnagyobb kincse a szerelem
>
> a legjobb útitárs a kutató értelem
>
> s míg úton vagyunk a mélységek felett
>
> tévedéseinkből mindig új élet terem
>
> sok az ösvény, de mind egy ajtóhoz vezet
>
> s belépni csak éber öntudattal lehet.
>
> Botlásaink, mint fénylő csillagok
>
> mutatják a végső tapasztalatot
>
> ahová egyszer mindenki megérkezik
>
> a lét-halál küszöbén feltámad a megtisztult hit:
>
> Az egyetlen isteni valóság ÉN VAGYOK.
>
> 2002 okt. 6. Csíkszereda.
>
> *_Kozma Emőke_*:
>
> *Hitvallás*
>
> Hiszek a korupciómentes személyi egzisztenciában,
>
> Hiszek a szüntelenül táguló, megújuló világban,
>
> Hiszek a metafizikai megismerésben: a kauzális önismeretben,
>
> Hiszem, hogy öntudatom bázisa az isteni lényemmel szembeni alázat,
>
> Hiszek az egyetlen, örökérvényű, mindenható isteni igazságban,
>
> Hiszem, hogy fizikai személyemben és földi létemben
>
> az abszolut teremtői szellem megnyilatkozása vagyok.
>
> Törvényes helyem a világban a család, az otthon,
>
> Törvényes egzisztenciám és hivatásom az anyaság.
>
> Törvényes kapcsolataim az egyetemes törvényeken
>
> alapuló, kreatív, metafizikai információáramoltatásra,
>
> természetes életrendre, személyi hibabelátásra épített,
>
> egyetemes értéktudaton és felelősségen nyugvó viszonyok.
>
> Hiszem, hogy asztrológus-anyaként vagyok a legerősebb,
>
> e tudásom békét, bőséget, egészséget teremt otthonomban,
>
> semmilyen előnyért se vetem meg eme évezredes kincset,
>
> semmilyen világi hírnévért, anyagi-élvezeti csábításért
>
> sem tagadom meg életem megmentőjét: az Asztrológiát.
>
> Mert az Asztrológiával találtam meg igazi önmagamat,
>
> Kezembe vehettem általa a sorsom pozitív alakulását,
>
> Felismerve és feloldva imaginációmban e tudással
>
> az örökletes negatív szellemi életprogrammjaimat.
>
> Megtanultam uralkodni gyengeségeimen, a szétszórt,
>
> kábult kedélyállapotaimon, érzelmeimen, hangulataimon
>
> sóvárgásaim, szórakozási-kéjelgési vágyam, félelmeim
>
> nem manipulálhatják többé személyi szabad akaratomat,
>
> mert megtanultam szívvel gondolkodni és fejjel szeretni.
>
> Képessé váltam az éber családanyai felelősségtudatra,
>
> Otthonomban, családom körében szültem meg gyermekeimet
>
> S lelki görcsök, szorongások nélkül nevelhetem fel őket.
>
> Betegségeik a szellemi törvény üzenetei, ezért gyógyításukban
>
> Nem az aggodalmaskodás, hanem a kutató értelem vezérel.
>
> Vallom, hogy a gyermekeimmel való éber, kreatív együttlét
>
> az egyedüli dolgom a világon, öncélú pénzkeresés vagy karrier
>
> sem távolíthatnak el, még rövid időre sem, az otthonból engem,
>
> odaadó gondoskodásom és termékenységre kész anyai képzeletem
>
> egészséggel, bőséggel, élettel árasztja el a családi fészkem tűzhelyét.
>
> Szakmát és hivatást találtam az asztrológiával, ami által
>
> az egyetemes létkorrupcióban nem kell résztvegyek,
>
> s a civilizált emberiség termelő-fogyasztó őrületében
>
> nem kell öncélú munkával rombolnom a természetet.
>
> Nem kell fix-fizetésekért gürcölnöm önpusztítóan,
>
> betegen, fáradtan, örömtelenül várni a hétvégéket
>
> egy munkától megrokkant férjjel, kielégületlenül.
>
> Örökérvényű fegyvert: személyes életmodellt adott az Asztrológia a kezembe,
>
> hogy bölcsességgel, szeretettel, bátran tanúskodjam az isteni igazságért,
>
> hogy életemben és sorsomban az isteni igazság boldog tanújává váljak,
>
> s hogy tévedéseimből, bukásaimból a Szellem útjához visszataláljak.
>
> Örülök minden provokációnak, ahol a törvényt érvényesíthetem,
>
> elébe állok minden személyemet célzó kihívásnak, amivel emberi
>
> kapcsolataimban világosságot, rendet teremthetek. Hiszem, hogy a
>
> legnagyobb érték a tiszta lelkiismeret, ezért nem veszek részt az
>
> egyetemes létrontásban, nem szorulok rokoni adományokra,
>
> szegénykenyérre nem tagadom meg világi előnyökért, címer-trófeákért
>
> az isteni morál egyetemesen normális, szabad életrendjét,
>
> Hiszem, hogy a legnagyobb áldás a tiszta, éber életképzelet.
>
> Hiszek a teremtő erőkkel való éber szülőanyai kollaborációban,
>
> Hiszem, hogy gyermek és áldás egymástól elválaszthatatlanok.
>
> Hiszek a házastársi egység s a családi élet szentségében,
>
> Hiszek a szabad személyiségek közti termékeny szerelemben,
>
> Hiszek az életfeladatokra felkészítő tudatos gyereknevelésben.
>
> Hiszek a metafizikai tapasztalásban, tükröződésben, amelynek
>
> alapja az éber lélekjelenlét és az éber önuralom, a bátor akarat ereje.
>
> Hiszem, hogy asztrológiai információáramoltatásommal
>
> adhatok csak súlyt és mértéket a tetteimnek, szavaimnak,
>
> E hitem kisugárzása adja határozott nyugalmam, méltóságom,
>
> Ezen igazság-szenvedélyem adja önbecsülésem, bátorságom.
>
> És e bátran felvállalt hitem győzedelmeskedik a vitáimban,
>
> Ha sarokba szorítnak a nyerészkedő, Tamás-hitű lelkek,
>
> E beváltott, tudatos hitem gyógyítja meg gyermekeimet,
>
> Ha utolérik családom a lelkem mélyére fojtott mérgek.
>
> Életszeretetem, sorsbizalmam az én igaz jövedelme, e hit
>
> Megtömi pénztárcám, és eltölti otthonom arany jóléttel.
>
> Vallom, hogy minden ember szabadnak született,
>
> és sorsa fölött tudatossága szerint rendelkezik,
>
> Vallom, hogy az értelem szerepe az éber érték-ítélet,
>
> világos megkülönböztetés, rendteremtő helyzet-átvilágítás
>
> s az egyéni képességek célja az utolsó cseppig beváltott,
>
> személyi felelősséggel a létezés egységét szolgáló tudás.
>
> Hiszek a rendszeres, tudatos fizikai-lelki-szellemi erőfeszítésben,
>
> Hiszek a napról-napra, hétről-hétre teljesebb belső átalakulásban,
>
> Hiszek a gyarapodó egészségben, erőben, anyagi-szellemi tágulásban,
>
> Hiszek az újjászületésben, a személyi kreatív önkiteljesedésben,
>
> Hiszem, hogy életemben minden új helyzetnek, változásnak,
>
> személyi fejlődésemet szolgáló, életfeladaim szerinti célja van,
>
> és minden nehézségem, konfliktusom ezt a célt szolgálja:
>
> Hiszek a kiteljesedett, szabad, egyetemes szellemi létben,
>
> Hiszek az isteni kiegyenlítődésben, a kreatív önfelszabadításban.
>
> Erősen fogadom, hogy csak egészséges, képzeletében és lelkiismeretében
>
> tiszta, szellemben nyitott, lélekben rugalmas, jó humorérzékkel megáldott
>
> egyéntől fogadok el baráti tanácsot, kinek a személyes életében
>
> a szó, a tett és a gondolat tökéletesen fedik egymást.
>
> E hitem szerint nem okíthat ki, és nem kenyerezhet le senki engem,
>
> ki egzisztenciájában korrupt és magánéletében boldogtalan.
>
> E hitem szerint semmi sem ejthet kétségbe, nem hozhat zavarba,
>
> nem dühíthet fel, nem gyengíthet le és nem alázhat meg engem.
>
> Anyagi-szellemi gazdagodásom szolgálja minden élethelyzet,
>
> minden emberi kapcsolatom személyi önkiteljesedésem forrása,
>
> s minden konfliktusomban győztessé tesz a bátor "színt vallás".
>
> E hitem alapján feloldom a téveszméket, negatív szuggesztiókat,
>
> abbahagyok minden kicsinyes önkímélést, renyhe begubózást,
>
> világgá kürtölöm a hitet, mely megváltott, s a létemnek alapot adó
>
> metafizikai igazságokat szétosztom a lelki szegényeknek.
>
> Rendületlenül hiszek a kauzális, személyes információ felszabadító,
>
> gyógyító, életmentő, családi békét, szerelmet hozó mágikus erejében,
>
> Rendületlenül hiszek az isteni Géniuszom gondviselő bőségében,
>
> Hiszek az Igazság-Boldogság-Bőség- Pozitív Személyi Önkiteljesedés
>
> négyesfogatában, mely sorsomat isteni lényem valóságához emeli.
>
> Vallom, hogy míg a világon vagyok, a világ világossága vagyok,
>
> s a bennem lévő isteni igazság szellemét gyáva meghunyászkodással,
>
> korrupt megalkuvással, spekuláns humanizmussal meg nem alázom,
>
> de behódoltatok neki éber szeretetemmel és személyes hitemmel,
>
> erkölcsi alapállásommal, élet-példámmal minden embert a világon.
>
> Ámen.
>
> 2002 okt. 8. Csíkszereda.
>
> Kozma Emőke:
>
> *Szerelem*
>
> Keresni kezdtem kamaszként a kezet, hogy
>
> feltörje bennem ezt a visszafojtott, nyugtalan csendet
>
> S akit találtam végül a világban, belőlem érkezett
>
> Mint mikor megszületik valami benned s te keresed
>
> Hozzá az arcokat, szavakat, érzéseket: keresed a rendet,
>
> a megnyugvást, s amit találsz égő szenvedély és felfordulás
>
> Hányszor tűnt úgy mintha végre megérkeztem volna
>
> Pedig csak épp akkor indult el felém az Út,
>
> mely le és fel ugyanaz, de lépteim nyomán kinyílnak
>
> sorban az életvirágok : a keresett szerelem megérik
>
> bennem, mint friss gyümölcs az örökiffjú nyárban
>
> Amint meglelem igazságszomjam örök titokcsermelyét
>
> Gyémánt-kacajokat gyűjtve belekapaszkodom
>
> gyermekeim derűs életzsivajába, s az éj leplével
>
> betakarva őket, nyugodt álmot hajtok rájuk
>
> szelíden, megbékélve az idővel, mely őrzi még
>
> az egyetlen szerelmet, a tüzet, mely táplálék
>
> a testnek, szívnek s értelemnek egyaránt
>
> Szerelemre építettem váramat, kövei lángoló
>
> vágyakból vannak, falai színarany igazságból
>
> teteje fölér a szélviharok trónusáig, talapzatát
>
> sziklaszilárd hitbe öntöttem, mélyen leástam
>
> lelkem sötét barlang-üregeibe, le az Alvilágba,
>
> hogy kertemben tiszta életforrás csörgedezzen
>
> Hamvasarcú gyermekként lesem reggeli moccanásaidat,
>
> Keresem szomjazva tested melegét, s biztos hangodat
>
> Mely betölti szívemben a riadt csendet, mikor csalódva
>
> köpdösöm hazug világom cukormázas méregfulánkjait
>
> veled élni gyönyörű keresztáldozat, s gyümölcsét látni
>
> nap mint nap e szerelemnek: gyermekeink szemében.
>
> 2003. április 1.
>
> Kozma Emőke:
>
> Hajnali derengés
>
> Ha tündéri álom már nem vakít,
>
> Lázas kéjvágy szét nem szakít,
>
> Az Életanya erejéből megújulok
>
> míg vértől lüktet a szív, s a szellem ég,
>
> bűn-múltam árnya többé nem kísért
>
> szétoszlik minden tündéri varázs,
>
> anyai szívem izzik mint a parázs,
>
> belépni oda, ahol mindig vagyok,
>
> belémhasít a Létöröm, s ragyogok,
>
> mint millió parányi csillag "odakint"
>
> könny és mosoly, mi Élet, ÉN VAGYOK,
>
> a kezdettől az idők végéig maradok,
>
> enyém a lélek-csend az élet robajában,
>
> anyatej-szerelmem táplálja holnapom:
>
> belőlem születtél s én belőled vagyok
>
> Ha istenidéző fohászra többé nem felel őrület,
>
> ördögi, kába önzés, dühtől jajgató lelkiismeret,
>
> a Teremtés lángja Egy-szerűen felébreszt, felgyújt,
>
> megtisztít a Gyökérben minden vágyat, gondolatot:
>
> szabadnak lenni = szeretni = felelősség az életadásért.
>
> Ha kilépek a gyűlölet örvénylő kígyófarkából,
>
> a boldogtalanság sötét átokköre megszakad
>
> az öröklét szellemtüze lángot gyújt a mának
>
> kiapadhatatlan forrásom a tietek, kedveseim,
>
> Akarom az Egészet, férjem, lányaim... hálát adok.
>
> 2003. júl. 27.
>
> Kozma Emőke:
>
> Teremtés
>
> Dagad már a folyó, áradnak a vizek
>
> Sodrásban lenni ismét üzenet a jelennek
>
> Morajlik a mágikus teremtés-folyam
>
> Megtörik a vajúdó hullámokon a múlt
>
> S átadja kincseit-gönceit a jövőnek
>
> Meghalni újra és újra az odaadásban
>
> Megszületni újra és újra a változásban
>
> Egységet bontani és egységet szülni
>
> Egyszer s mindörökre szabadnak lenni
>
> A lét-teremtés csodákra nyíló kapujában
>
> Vágyok rád gyermekem ahogy egykor nővéreid
>
> Angyal testét kívántam megérinteni szagolni
>
> Magamhoz ölelni mosni táplálni őrizni szeretni
>
> Míg Odabent úszkáltak vágyaim anya-tengerében
>
> Várva a női szívekben harsogó ezeréves indulóra
>
> Hogy a pattanásig feszült éber idegeken eljátszhassa
>
> Újra isteni dallam-akkordjait a teremtő rend-nyugalom
>
> S most íme belészáll végtelenre nyílt méhembe a Lélek
>
> Hogy világot lásson a kiapadhatatlan bőség-forrás újabb
>
> lét-varázsa a pokoljáró szelleméhes megismerésnek
>
> hát itt is vagy már a teremtőerők rázkódásából
>
> lassan-lassan felócsúdó meleg anyai keblemen
>
> s én tétova eszmélésben lesem érkező-mosolyod
>
> és benne a kegyelem-jelző áldott Buddha-tekintetet:
>
> vajon igazán MEGTÖRTÉNT? Kész, ennyi volt?
>
> Törékeny szellem-hatalmadban gyönyörködve
>
> Belészeretve ismét a Világba: a Nagy Létbe
>
> Újszülött anyaságom szeretet-láncaiba kötözve
>
> Szeretni akarom ismét mindazt amit a változás jelent:
>
> A szüntelen igazság-keresés megújuló hit-ösvényeit
>
> Kozma Emőke:
>
> Curriculum Vitae
>
> Alulírott Kozma Emőke emberisten
>
> teremtői felelősségtudatom teljes birtokában
>
> aláírom a teremtést: minden én vagyok
>
> nemcsak gyermekeim mosolyában
>
> de ebben a romlástól bűzlő világban
>
> is utolér az Ítélet : szabad az ki játszik
>
> szerencsém mértéke az egy igaz hitem
>
> a bolond bátorsága minden fegyverem
>
> s minden vagyonom az izzó életszeretet
>
> Fogantam a kába ifjúság hajnalában
>
> egy húszéves kékharisnya szabadság-álmában
>
> s gyermekkoromra pontot tett az élet: felnőtté tett
>
> négy gyermekszülés s egy kioltott emberélet
>
> életfogytiglani igazság-keresésre ítéltek bűneim
>
> meggyűlöltem ezerszer hazugság-magamat
>
> s most íme az anya ki világra hozott anyósommal üzeni
>
> hogy álmában ölébe hajtva fejemet beszélgettünk
>
> ennyit a rokoni kapcsolataimról
>
> Alulírott munkanélküli állampolgár mindennemű
>
> szabályos polgári foglalkozások helyett egyetlen
>
> törvényes hivatásom az anyaság
>
> jobb üzlet a teremtő Istentől kapni
>
> a fix fizetést ami én vagyok
>
> világi ambíciók helyett
>
> minden ügyem a tiszta lélekjelenlét
>
> elhulló hajszálaimmal üzenek a múltnak:
>
> minden nap egyre jobban újjászületek
>
> míg levedlem egészen ezt a magzatgyilkos
>
> hazugságtól fénylő farkasbundát s kilépek végre a nappalba
>
> mint Platón káprázat-árnyak közt botladozó barlanglakói
>
> egyszer voltam én is bölcsész-növendék de mindhiába
>
> gyermekeim szaros pelenkáiban találtam rá a Philo-Sophiára.
>
> hát ennyit az eddigi életutamról: ahonnan indultam oda érkezem
>
> csak a távlatok változnak az Út le és fel ugyanaz
>
> mindent ami bent van kiárasztok a világba
>
> s lenyelek mindent amit odakint találok
>
> ennyit a további terveimről
>
> Alulírott Kozma Emőke emberisten
>
> teljes teremtői felelősségtudatom birtokában
>
> nyilatkozom hogy egész lényemben az isteni
>
> teremtői szellem szent megtestesülése vagyok
>
> törvényes állandó lakhelyül a teremtés örök
>
> határhelyzetét választottam és itt is maradok
>
> addig amíg az egészet át nem világítottam
>
> 2003. aug. 4.
>
> Megfordulás
>
> akár egy nyugtalan álom
>
> káprázat-valóság a lét
>
> szüntelen merülésben-
>
> - szédületben élek
>
> nincs ki megváltson
>
> mert még elvarázsol
>
> az élet fájdalom-kéje
>
> nem tudom magam
>
> csak ôrületben élek
>
> meztelen lelkem egy kis
>
> hazugsággal betakarom
>
> kell hogy valahol másokkal
>
> legyek valaki valamiben
>
> annélkül még mindig félek
>
> és a csend-ruhám szorít
>
> iránytalan útjaim kísértnek
>
> körbejárok eget-földet
>
> keresem örök-halandó létem
>
> Isten-gyökereit
>
> szerelem-imádság szabadság-zenéje
>
> tör fel belôlem Fény-szemedbe nézve
>
> tükrözve oldja örök szellemvágyam
>
> sajgó félelmeit
>
> Kozma Emőke:
>
> Fiat lux!
>
> Tüzes lángnyelvek égetnek, elárult múltam fájó igazság-szikrái
>
> szítják elzárt magányom lélekmelegét, ólmeleg, kába önzés taszít a
>
> részeg pokol düh-örvényei felé. Megállok. Eddig, s ne tovább!
>
> Kilépve magamból haláltusát vívó gyermekem kórházi ágya felett,
>
> őrült rettenet tör rám, a riadt bűnvád gyötörni kezd, s megfordulok:
>
> anyám nem rabolta el a lelkiismeretem, visszahív az Egy, az Én Vagyok.
>
> Bármit is akarj, vágyj és érezz, az egyetlen, ami igaz, az éber szeretet.
>
> Meddig gyilkolsz még, te feneketlen, állhatatlan magamnakvalóság?!
>
> Ami másnak álom, nekem valóság, a türelmetlen önzés labirintusát
>
> Járva, elindultam a fény felé, és megrettentem a világosságtól! Jajjj!
>
> Elhagyva a senkik földjét, most új ország tárul fel szívemben. Úgy élek
>
> évek óta, mint a vándorbot a Bolond kezében: minden nap új szívet hoz.
>
> Az örökkévalóság ott kezdődik, ahol a tudatos vétkek véget érnek.
>
> Istenem, szeretni akarom EZT AZ EGÉSZET, itt, az élet-halál küszöbén!
>
> A hiány, amiből egykor keletkeztem, ünnepli bennem a teremtés örömét.
>
> Mint zamatos gyümölcsöt, szakítom le huszonötödik évem: megérett.
>
> 2003. aug. 4.
>
> ----------------------------------------------------------------------------------------------------------
>
> 2004 márc.22
>
> Hét év
>
> Csillagközi ellipszisek őrzik biztosan a szerelmünk,
>
> Mert, nem tudom, hogy lehet, de hetedik éve már,
>
> hogy még mindig oly kíváncsian bolyongunk egymás
>
> galaxisában, mintha fényévekből fonták volna
>
> emberisteni együttlétünk magány-szálait
>
> barangolok benned, termékeny labirintusom,
>
> igazság-villanásaid közt vétek-kövekben botladozva
>
> keresem családi életünkben isteni önmagamat,
>
> míg öröm-gyermekeink angyal-mosolyában
>
> oldódik lassan a görcsös, kába önzés: szeretlek
>
> még mindig olyan jó kívánni és kívánva lenni,
>
> mert az egység-árulás gyilkos Lilith-porától
>
> megtisztít minden reggel éber, biztos hangod,
>
> ha vak vágyak kísértnek az örök éj honában,
>
> veled élni égő tűz-áldozat az örök ébredésnek
>
> Az utat melyen járunk oly kevesen tapossák,
>
> Eltévedni könnyű, míg csábít a magamnak-valóság
>
> És elengedem a kezed, hogy aztán rád találjak újra,
>
> Egymásba fonódva újjászüljük ismét a múltat
>
> Mocorgó magzataink teremtés-csermelyében
>
> Kozma Emőke: 2005 febr.9
>
> Anyai hitvallás
>
> Hálát adok azért, hogy nőnek születtem, hogy szívem
>
> alatt hordhatom az élet csodáit, hogy testemmel-lelkemmel,
>
> szellememel részt vehetek a teremtés és az újjászülés aktusában.
>
> Köszönöm az áldást, a bőséget, az egészséges gyermekzsivajt,
>
> az alkotó szabadságot, a séta utáni meghitt nyugalmat és a szerelmet,
>
> amit éber családanyaságomba fonódó hitvesi életem ad nekem.
>
> Köszönöm, hogy bátor anyaságom által megtanultam harcolva szeretni:
>
> nem félni az igazságtól - a külvilágtól, mely belső árnyaimmal szembesít.
>
> Hiszem, hogy kiteljesedett, áldott családanyaságra születtem, és vallom,
>
> hogy az életadás aktusa kauzális önismerettel a legnagyobb gyönyörűség.
>
> Amint ott állok teremtő fájdalomhullámaimba kapaszkodva, oldottan, hittel,
>
> meztelen odaadással a Teremtés őstörvénye előtt, és a léterőkkel együtt
>
> dolgozik a testem, lelkem, képzeletem, megragad az ősi szülőerő, mint ahogy
>
> felemel az orgazmusban a kiegyenlítődés gyönyöre, tudom: Én vagyok a Lét.
>
> És kirobban testemből-lelkemből a Mindenhatóság: az éber Szellem,
>
> parányi, törékeny kis csodaként landolva kedvesem tenyerén:
>
> Hiszek a házasság szentségében, hiszek a kielégítő, nyugodt szerelmi
>
> együttlétek családmegtartó, egészségmegőrző, bőségfakasztó erejében.
>
> Hiszek az életfeladatokra felkészítő, szellemcentrikus gyereknevelésben,
>
> amely az anyai tudattalanom zavartalanságához segíti testemet, lelkemet:
>
> akkor szeretkezhetek, amikor akarok, de védekezés nélkül, termékenyen!
>
> Hiszem, hogy a létezés értelme a nyíltság, a fejlődés, a szabadság,
>
> és hogy szülőanyaságomban a létezés célja és ősoka vagyok: teremtek -
>
> álmot, hitet, eszméket, anyai képzeletem vágytégelyében fakasztom az élet vizét.
>
> Hiszem, hogy gyermekeim egészségéért e mélytudat-forrás tisztaságával tartozom.
>
> Nem aggódva, sorsomat átkozva, hanem a belátás és a beismerés, a férjem
>
> (lelkiismeretem) előtti színtvallás fénygyújtó igéivel állítom helyre az Egységet.
>
> Hiszem, hogy az anyaság misztériumába való (ön)beavatásom gyümölcsei
>
> napról-napra beérnek, eljön az igazság órája nemcsak saját és családi egészségemben,
>
> hanem az egyetemes emberiség anyáinak, lányainak az életében is: kisugárzom
>
> ezt a tudást, mint a világosság fényét a ragyogó napkorong, nem durva szavakkal,
>
> erőszakos okvetlenkedéssel, hanem éber önuralmam élet-tanúságán keresztül.
>
> Tanúságot teszek az egyetemes isteni igazság mellett és egy új, spirituális magokból
>
> sarjadó, áldott és áldást hozó generáció születik minden megvallott igémből.
>
> Anyaság
>
> Üdv neked, mennyei valóság, szívemben foggant kicsiny ország, parányi csodalét. Üdvözöllek, kicsi ember, bármikor jönnél, bármiért. Betoppansz, amikor nem is várlak, és mikor kereslek, nem talállak, elbújsz undok gonoszságom elől. Földi létem ezen a bolygón, állandó keresés: mindig keresek és várok valamit/valakit. Gyertek csak, kis jövevények, gyertek utánam, nyitom már az utat - az Ég felé, itt az elveszett Paradicsom küszöbén. Veled álmodom, kis barátom, tudom, tudom, rémálmok ezek, magzatgyilkos álmok. De ne félj, nincs veszély, míg nővéreid kacagása őrzi hitemet. Általuk ébred a remény s a bizalom, hogy új, szabad világ jön el, s te ott leszel, ott vagy kezdettől fogva az út elején, végén, közepén a Mostban. Szeretlek. Bár szeretetem sötét gyűlöletbe takarózik, de mocskos rongyait sorra levedli már a szív. Szeretem benned a változás szelét, az élet lendületét, új erőket, a patakok új vizeket hoznak, nem, nem szaladok el többé, itt állok, gyere, indulj nyugodtan felém. Köszönöm neked, hogy a menny arany ragyogásával árasztod el életemet, ahogy nővéreid is minden nap ezt a csodát elkövetik. Nem tudom hogyan, de gyermekeimben túllépem földi lényem határait és szabad vagyok, kimondhatatlanul szabad. Köszönöm az életet.
>
> * * *
>
> A várandós nőt az különbözteti meg a többi halandótól, hogy az egyetemes létezés mágikus, izzó bűvkörébe lépett: a Törvény szeme éjjel-nappal rajta van, és ha téved, a magzatja testi-lelki-szellemi épségével és családja nyomorúságával bűnhődik vétkeiért. Az áldott állapothoz az út a spirituális, abszolut teremtői lényünkhöz való éber felemelkedésen át vezet. Amikor felismerjük és belátjuk, hogy a polgári lét konvenciói és szokásrendje nem oldhatják fel a sorsot, amit a szívünk mélyén hordunk magunkban. Az anyai szeretet nem csupán egyszerű érzelem, az igazi anyai szeretet a női tudattalan mély, pokoli örvényeiből születik a belátás és a megbocsátás katarzisa által. A civilizált létben minden leendő anyának keresztül kell mennie egy ilyen gyökeres belső megtisztuláson, megnyíláson és újjászületésen, hogy jó anya váljék belőle. Mert a jó anya az, aki szereti az életet, aki bízik az isteni gondviselésben, és akinek a tudattalanja zavartalanul átvilágított, teremtő képzelete tiszta, és rendületlenül hisz a létezés pozitív értelmében, a létről való gondoskodásban, a teremtés, az élet szentségében. Aki megértette és éberen megéli a valósága mágikus természetét, teremtő képzeletének hatalmát és felelősségét. Aki képes tükröződni abban, amit teremtett és amit folyamatosan teremt: a saját gyermekében. Aki látja és nap mint nap tudatosan átéli a magzatjával való azonosságát, nemcsak felszínes érzelmei, ösztönei szintjén, hanem ezek gyökerében, a teremtő istenazonosságban, a gyermekével való képzeleti, gondolati, érzelmi és testi azonosságban, szétbonthathatalan egységben, éber tükröződésben, önmagában keresve és megtalálva gyermeke minden bajának, balesetének, fájdalmának forrását: minden nap újjászületik az anyaságában, megújul testében és lelkében, szellemében folyamatosan tágul, anyagiakban gazdagodik, kiteljesedik személyi öntudatában. Az aggodalom és a kicsinyes spekuláció helyét átveszi akkor a spirituális alapokra épített biztonság, a létbe, az isteni kiegyenlítődésbe vetett ősbizalom. A hit. Aki számára a házassági viszony az igazság megnyilatkozásának a szakrális helye, de nem akármilyen igazságé, hanem az egyetemesen személyes és közvetlenül kinyilvánított kauzális igazsággé, ami az egyéni örökletes programok sorscsíráiból fakad. Jaj, annak a családnak, amelyben a férfi nem képes a nő átvilágítására. (A nő önkéntelenül, de legtöbbször inkább tudatosan mindig azt rejti el, amit nem szabadna elrejtenie, és ebből lesz a baj!) De hétszeresen jaj annak a családnak, amelyben még a nő sem képes saját maga feltárására, az önleleplezésre. Az odaadásra. Ezért folyamatosan odaadja magát a steril, élvezet-féltés ördögének. A csábító tévelygés és a tévelygő csábítás ördögi mókuskerekén tántorog, miközben sorra vetéli el a magzatjait, és keserves kínokkal kihordott és tudományos elővigyázatossággal a világra erőltetett kicsinyeivel naphosszat rohangál az orvosok után. Szegénység, betegség, szerencsétlenség terem otthonunk földjén, ha makacs gyomokat, rothadó, beteg magvakat vetettünk és gyűlölettel, önzéssel, hitetlen nyerészkedési vággyal, spekulációval, érzelgős kábulattal öntözgettük, élet- és szellemellenes gondolatokkal, képzetekkel tápláltuk azokat. Az, amit mi anyai szeretetnek érzünk, olyan mélyről kell fakadjon, mint amilyen mélyről fakad a teremtés ősforrása bennünk: isteni lényünk legmélyebb valóságából. Csak az isteni szellemmel való éber kollaborációnk adhat nekünk, anyáknak, elég lelki erőt, bölcsességet, hitet, nyugodt derűt, önbizalmat és tudást ahhoz, hogy megvédjük gyermekeinket az egyetlen reális ellenségtől, veszélytől: saját tudattalanunkba lefojtott szorongások, görcsök, neheztelések, sóvárgások, ambíciók gyilkos démonjaitól. A démonjainktól, amelyek apró kis hernyókból hatalmas szörnyetegekké tágultak szorongó rejtőzködésünk következtében. Amikor megoldatlan sorsproblémáinkból erdedő boldogtalanságunkat finomságokkal kompenzáltuk, amikor munkahelyi csábításainkat-csábulásainkat elrejtve, pokollá tettük házasságunkat az uralkodási-birtoklási vágyunkból eredő kicsinyes, gőgös szeszélyeskedésünkkel, már késő, de nem lehetetlen a megfordulás. Nincs kiút, csak egy irányba halad a krízisen való felülemelkedés: a beismerő, belátó, kauzális (ön)megismerésen keresztül, csak ha megértjük azt, hogy nőnek lenni, annyi mint nyitottnak lenni, annyi mint szeretni és odaadni magunkat a teremtésnek. Ahhoz, hogy a világ rendje helyreálljon, a nőnek meg kell találnia magában az idillikus, finom, törékeny, gyöngéd, nyugodt és oldott anyai öntudat sugárzó, tápláló melegét és kiáramoltatnia azt a környezetében. Amikor megértjük és elfogadjuk azt, hogy egyetlen fegyverünk maradt, az, hogyha nem akarunk férfiak lenni, hanem felvállaljuk azt a gyengeséget, ami valójában a legnagyobb erősségünk: az érzékeny harmóniaigény és szeretetvágy, amikor mágikus teremtő képzeletünk forrását belső önátvilágítással megtisztítottuk, és érzékenységünket nem szeszélyes (irracionális) hangulatoskodásra, érzelgősködésre, hanem igazságkutató (ön)megismerésre, befeléfigyelésre fordítva, megértettük a szellem örökérvényű, egyetemes törvényeit, sorsunkat mozgató erőit, bátor hittel hagyjuk majd magunkat megtermékenyíteni szellemileg-lelkileg-testileg a férfi által, azért hogy nőiségünkben újjászülessünk és képessé váljunk végre, sok-sok kínban foggant és kínok közt kihordott, megszült és felnevelt generáció után egy új, egészen más, spirituális alapokon nyugvó teremtésre, a természetesen normális: egyetemesen (hosszútávon is) ép és egészséges magzatfoganásra, gyermekszülésre és áldott, békés családi életre. Ámen.
>
> Kozma Emőke
>
> Vallomás helyett
>
> (A számítógépes adattár - fájl - címe: SZILARD)
>
> szerelmi köldökzsinorunk
>
> idônkent megfeszül
>
> bennem maradsz mégis
>
> s betöltöd mint az Isten
>
> az örök félelem-űrt
>
> mert maszkjaink nincsenek
>
> egyetlen arcunk az Isten
>
> egyetlen világunk az
>
> éber lelkiismeret
>
> tovább-tovább a határtalan
>
> tiszta Szeretet-Fényhez
>
> közelebb visz minden megismerés
>
> a fájdalom gyönyörűséges
>
> nem teher a lét
>
> megértve tudok csak szeretni mindent
>
> látnom kell a határt mit továbbléphetek
>
> jó nagyon hogy lelkemben élhetsz
>
> nem félek attól hogy elveszítelek
>
> A 2OO5 NYÁRELEJI TŐRÉSVONAL UTÁN (Amikor az anyja rá vezette arra, hogy ő a férjével boldogtalan és amellett, valójában nem is ismeri az igazi szerelemt) EKELETKEZETT VERSEK közöl ez azt egyetlen verset találtam:
>
> *Kozma Emőke: *
>
> * *
>
> * Ecce Homo*
>
> Amikor kint az van, ami bent van, hiába kérded, hol a hazugság?
>
> Amikor lent az van, ami fent van, hiába kérded, hol az igazság?
>
> Szeretni akarsz, és azt hiszed, elég tiszta hozzá a szíved
>
> Életet akarsz, és azt hiszed, elég, ha éltedet túléled.
>
> De mikor maradnál még, mégis menni kell,
>
> És ha elindultál, azt lesed, mi maradt el?
>
> Csillagösvényeken tévelyegve, szent őrültek útjain,
>
> Remélve, tán megúszod őseid sajgó kínjait.
>
> Mond, ha eddig élt életed újra visszakapnád,
>
> Mi az, mit így utólag egész másképp csinálnál?
>
> Mint akkor, és ott, annál a múltbeli pillanatnál,
>
> Hol tévedned kellett, mert a jó lépéshez kevés voltál.
>
> Vagy legalábbis azt hitted...
>
> Azt hitted, ha harcolni kell, a győzelem kívül van,
>
> Azt hitted, ha vesztesz, elveszted önmagad,
>
> Azt hitted, Valaki elaludt a volánnál.
>
> S te borús egek felé hasztalan kiabáltál.
>
> Azt hiszed, ismered már a választ:
>
> Anyagi világod jelenti a támaszt.
>
> Magyarázkodsz magadnak, és fáradsz,
>
> Magadra maradtál, húzhatod a vállad.
>
> Kilépni akartál, ki a ragyogó fénybe,
>
> De magaddal rántottad a sötétséget.
>
> Adni kellett, és kevés volt egymagad -
>
> Kaptál is, de te fogadni sokalltad!
>
> Együtt lenni úgy, hogy szabad lehess
>
> Érzelmeidben, testedben, elmédben,
>
> Tettekben, szavakban, képzeletben,
>
> Anélkül, hogy tudnád, mi a Tét.
>
> Anélkül, hogy az Egészet értenéd,
>
> Anélkül, hogy lenne hozzá hited,
>
> Erőd, látásod, hatalmad s éberséged
>
> Egynek lenni úgy, hogy a sokban el ne vessz.
>
> Megtalálni a tűt a szénakazalban,
>
> Vizet fakasztani a puszta sivatagban,
>
> Lenyugtatni a háborgó vizeket,
>
> Elmozdítani a magas hegybérceket.
>
> És mindezt egyedül, egymagadban.
>
> Vért izzadva, az utolsó órában.
>
> Nyugalmat keresel a te lelkednek,
>
> Kényelmet keresel a te testednek.
>
> Mert mikor odaadnád, máris visszasírtad,
>
> És ha megtartanád, a semmibe szórtad.
>
> Egyetlen ponton az egész összefut.
>
> Egyetlen pontban sincsen kiút.
>
> Míg Istent játszol, az Ördög is bedugja a farkát
>
> Teremtett képmásodba csúnyán belezúgtál
>
> Mert boldogságod táplálja szenvedésed
>
> S amit megfogtál, az fogva tart téged
>
> És mégis, mégis, ez a Sors
>
> Kerekén forogsz, tántorogsz
>
> Kábult józanságod tükrében
>
> Nézed magad, íme, te... Ember!
>
> *2006 szept. 18. *
>
> És ezt a nekem írt vallomását, amit nekem soha meg nem mutatott:
>
> Kedvesem/,///
>
> / /
>
> nem tudom, van-e jogom ehhez a szóhoz, azok után,amiket csináltam veled az utóbbi napokban, hetekben, hónapokban és amióta ismerjük egymást. Néha úgy érzem, neked van igazad akkor, amikor azt mondod, hogy nem szeretlek téged.Csak kihasznállak. Nagyon kihasznállak. Számomra az egyetlen magyarázat mindarra, ami eddig történt közöttünk, amióta megismertük egymást, az, hogy szükségünk van egymásra, és az Istennek is szüksége van arra, hogy egymásra szükségünk legyen. Talán azt gondolod, micsoda pofátlanság a részemről az Istenre hivatkozni azért, hogy elkenjem, eltüntessem a neked okozott sebeket. Hiszen vajon szüksége van az Istennek a neked okozott szenvedésekre, a szüntelen bizonytalanságra, amiben a kezdettől fogva tartalak téged?! Itt nem tudom a választ, és hazudni se szeretnék többet. Legutóbbi szeretkezéseink alatt lelkem legmélyebb zugából hallgattam egóm sorra leomló falainak robaját, de még jópár bástya állva maradt. Akkor tehetetlen dühömben sirni kezdtem, és ismét egy lehetetlen helyzet elé állitottalak.
>
> Amióta megismertelek, elvesztettem a külvilág hiteles érzékelésének a képességét, a realitásérzékemet. Saját lelkivilágom hiteles érzékelésének a képességét is. Eldeformálódott a tudatom: Énem beolvadt a MI-be és ugyanakkor szüntelenül szeretné visszanyerni önmagát. Megfigyeltem magamon, hogy mennyire másképp viselkedem közösségben akkor, amikor egyedül vagyok, mint mikor veled. Mindenképp azt szeretném bebizonyitani a környezetemnek, hogy én is érek legalább annyit, mint te, azzal a különbséggel, hogy melletted ez a rivalizálás teljesen reménytelenné válik. Mert te minél határozottabban, magabiztosabban viselkedsz, én annál inkább eltörpülök, árnyékoddá válok. Ezek valószinűleg csak kényszerképzetek és csak az én nyers, éretlen Oroszlán-természetemből erednek, de talán mégis jó lesz nyiltan bevallani ezt önmagam előtt és előtted. Hiszen ez az ostoba, hiú Oroszlánom nem képes csoportos kollaborációban, partneri összetartozásban gondolkozni, csak individuális ego-lebegtetésben állandóan szerepelni akar, de a sok felsőbbrendűségi és alsóbbrendűségi komplexustól hajtva csak egy infantilis, gyagyás, pisis, szégyenlős, félénk leánykát tud produkálni. Nem, ha én nem értem, nem kérhetem tőled, hogy megértsd: ha szeretlek, miért dolgozok állandóan a kapcsolatunk egyértelműsége ellen, miért nem vagyok képes a baráti-emberi közösségben nyiltan felvállalni azt, hogy kizárólag csak hozzád tartozom.
>
> Mérföldekkel jársz előttem és én, úgy tűnik, nem is akarlak utolérni. Nem, én még nem nőttem fel a bennem lévő Istenhez, ezért van szükségem rád, hogy betöltsed hiányát bennem, hogy nyugalmaddal és értelmi fényeddel megtartsd bennem is a tiszta lét hivását. Jól mondod, kihasznállak. Nem anyagilag, érzelmileg, szexuálisan, vagy morálisan... Az igazság az, hogy szellemileg, mentálisan, kauzálisan használlak ki téged: mert nincs szükségem arra az ostoba szenvedésre, amit a nélküled való élet jelenthet. Ezért örülök nagyon annak, hogy van egy közös gyermekünk, aki számára életbevágóan fontos, hogy az összes szétbomlasztó feszültségek ellenére is megmaradjunk egy fedél alatt, egy ágyban, egy asztalnál. Igen, egy ágyban. Nem tudok élni a szellem megtermékenyitő hatalma nélkül. Csak ott tévedek, hogy a magamban lévő maszkulin-elvet nem akarom megszeretni, ezért nem értelek téged, és nem értem a férfiakat. Nem értem a Fényt.
>
> Egy dolog biztos: még nem nőttem ki azt a gyerekkori fantazmagóriámat miszerint az élet szinház, regény, álom, képzelet. Gyerekkoromban arról képzelegtem, hogy az életem történései csupán álomképek, amelyekből fel fogok ébredni egyszer. Persze akkor nagyon boldogtalan voltam, és nem is értettem, hogy miért történnek bizonyos dolgok épp velem. De a lényeg az volt abban a játékban, hogy én személyesen semmiért sem voltam felelős, mert nem értettem semmit az életemből. Kicsi voltam és nagyon kiszolgáltatott a környezetemnek. Azt mondtad, ha csak a felelősségérzetemtől függ az, hogy megcsallak-e vagy sem, akkor már késő. Nézd: szüntelen erőfeszitéseket teszek arra, hogy a kettőnk viszonyának reális voltát minden helyzetben, minden körülmények között fenntartsam. Vagyis, hogy ne engedjek a felelőtlen fantáziámnak, a milyenlenneha-féle léha bujálkodási vágynak. Ez igenis felelősség kérdés.
>
> Igazad van, a másság izgat, aberráns, szinte perverz módon, nem is annyira a szexualitás, hanem az érzelmi átélések túlidealizált lehetőségei miatt. Amely lehetőségek persze ismét csak az én felfokozottan érzékeny és érzelgős képzeletemben léteznek csupán. No és persze *a felelőtlen kalandot törvényszerűen összetársitom a teherbeesés problémájával. Lilith a Rákban : legrejtettebben van elfojtva bennem az a vágy, hogy minél több férfitól megtermékenyüljek.* Megsemmisülök, amikor átsuhan lelkemben ez a kényszer-félelem-sóvárgás és iszonyúan mocskosnak kezdem érezni magamat . Meg kell érjen, spirituálisan maturizálódjon a szexualitásom, a saját nőiségemhez való viszonyom. Ebben a folyamatban szükségem van rád, nem akarlak elvesziteni. _Persze, ha ennyire görcsösen akarlak, akkor igazából nem vagyok képes az odaadásra_. És ezt nem fogom holmi sunyi kettyintgetések közepette megtanulni. Csak veled.
>
> Istennek, az egész teremtésnek hozott áldozatomat csak olyan partnerrel valósithatom meg, aki tökéletesen megbizik bennem és akiben én tökéletesen megbizok. Ezért kell a szellemi egység, egyértelműség. Itt hibádzik a kapcsolatunk, ezért követek el ilyen végzetes hibákat. Azt szeretném, hogy birtokoljál és birtokoljalak, de ez nem egység, hanem egymás folyamatos megalázása. *A fölötted való hatalmi vágyam miatt alázlak meg szüntelenül téged és rombolom le a kölcsönös bizalom biztonságát Hosszú generációkon át belémoltott hatalmi vágy ez.* A női lélek azon tévképzete, hogy ha a férfit uralja, akkor a szellemet uralja, és akkor nem kell szembenézzen a tulajdon lelkiismeretével.
>
> / Emőke/
>
>
>

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Talán azért mert természetben "az elmés" Etelka egyértelműen hasonlít az Emőke nagymamájához, miközben fizikailag inkább hozzám, talán más, misztikusabb, vagy akár a pszichológia által is könnyen értelmezhető jelenségek miatt, Etelka sokkal hamarabb, nyíltan és határozottan kinyilvánította a tavalyelőtt nyáron, hogy nem akar az anyjával menni, hanem velem akar maradni, mint Medárda. A nyíltságot úgy értem, hogy amikor erre Emőke rá kérdezett, egyértelműen és nagyon hangosan (bátran és meggyőződéssel) azt mondta, hogy Nem.
Nem firtattam különösebben, hogy vajon ő miért volt határozottabb és eltökéltebb mint Medárda, akinek meg kellett mondanom, hogy ő is ilyen egyértelműen kell döntsön, mert ha habozni és bizonytalankodni látom, én sem tudok ennyi ellenséges erővel megbirkózni, ehhez nekem azt kell látnom, hogy ő is annyira eltökélt, különben nem biztos, hogy sikerülni fog. Szerencsére a következő napokban és hetekben az édesanyjuk a számára is be bizonyította azt, amit én amúgy tudtam, ti., hogy nem is érdeklik a gyermekek, és csak valami gonosz ambícióból, vagy az anyjának a nyomására kérte mind a négy gyermeknek a gyámsága alá helyezését.
Persze, hogy hálás voltam Etelkának ezért a nyíltan határozott és egyértelmű válaszáért, viselkedéséért, és minden tőlem telhetőt megtettem, hogy mentvén a menthetőt, a Román Gyámsági Jogérvényesítésben és Jogszolgáltatásban még mindig honos keleti és balkáni szokásokkal szembemenve, ők ketten Medárdával nálam maradhassanak.

De arra, ami az idei anyák napja alkalmával történt, egyáltalán nem számíthattam.
A jelen helyzetemben nincs mit tennem és az olvasó barátainkra és nem-barátainkra bízom azt, hogy eldöntse: mennyire mondok igazat, amikor azt állítom, hogy sem én sem Viola nem tanította, de még csak egy gesztussal sem utaltunk arra, ami történt anyák napján, hanem mi is teljesen meg voltunk lepődve, még akkor is, ha a történtek után egyáltalán nem csodálkoztunk azon, hogy azt a gyöngyöt amit gyakorlati foglalkozáson a tanítónénik és a szaktanárnő az anyák számára készíttetett minden másodikos diákkal, Etelka számára egyértelmű volt, hogy ő viszont nem az anyjának, hanem Violettának készítette.
Ez még el megy, mondanánk. De attól, hogy az Uránuszi ötletekkel amúgy sem szűkölködő Etelka fogta magát és az anyák napi sablon versnek azon passzusait - refrénjeit, amelyek az édesanyát magasztalják és szólítják meg giccsesen szeretetteljes szavakkal, át írja "Édes Violámra", és drága Violettámra és így tovább, már csak derülni tudtunk jobb híján, hiszen, amennyiben az ember mindabba, ami ehhez vezetett jól bele gondol, inkább sírni kellene, mindamellett, hogy Violetta, a maga csendes és nyugodt hozzáállásával, csakugyan kiérdemelte a két gyermek őszinte szeretetét és ragaszkodását, anélkül, hogy ezért különösebb "harci tetteket", hajtott volna végre, vagyis anélkül, hogy udvarolt volna nekik pl. vagy különösebben igyekezett volna a kedvükben járni. Sőt: az én biztatásomra, a felnőttes, szigorú elvárások mentalitását is megtanulta gyakorolni, de ugyanakkor diszkrét természetességgel gondoskodik is róluk.
Hát nem hiszem, hogy kilenc hónappal ezelőtt, amikor Emő előbb lenyúlva a gyermekpénzeket és a Medárda tanulmányi ösztöndíját, készült végleg elhagyni a gyermekeit, szembe nézett volna ezzel a lehetőséggel, ami néhány nappal korábban még nekem sem jutott volna eszembe, de amibe Etelka a legnagyobb természetességgel élte belé magát.
Misztikuskodhat és vallásoskodhat és könyöröghet a szerinte "hasonló helyzetben szenvedő" női társai megértéséért az Oziriszen és más helyeken, ahol a hozza hasonló egoisták, illetve azok a tradicionálisan gondolkozó személyek, akik még mindig úgy képzelik, hogy a "nem létezik tökéletes ember" filozófiája alapján nekem is el kellett követnem vele szemben valamilyen rejtett gaztetteket, amikre ő mindig csak finoman céloz, de amiket soha nem nevez meg (Mivelhogy ilyesmit nem, hogy nem követtem el, de a legnagyobb idillikus szerelemmel és spirituális élettársi bizalommal viseltettem iránta, amikor mint egy balfék nyomorultat, minden magyarázat nélkül ott hagyott.) mivel hazugságainak előbb utóbb meg jön majd az Etelka "választásánál" sokkal durvább visszahatása. És ezt nem tudja majd a saját szívében sem semlegesíteni majd azzal, hogy mostanában neki fogott az Oziriszen kifejteni a Violetta iránti gyűlöletét. Mert annak, hogy még mindig úgy tesz a világ előtt, mintha Enikő "véletlenül" halt volna meg, és hogy ennek a halálnak nem lenne számára levonandó következménye, előbb - utóbb el jön majd a szomorú következménye. Egyetlen reményem és imádságaimnak a tárgya: hogy ez nem fog majd a nála levő kislányainkra is végzetesen "vissza-hatni". Azért csak remélem, mert nem vagyok még annyira ügyes tisztán látó, hogy az anyai ági örökletes programok és az anya karma-feloldás elleni magatartása, mekkora hatással lehet a 4, a 6 és a 8, vagy a több éves gyermekekre. Hiszen még egy héttel ezelőtt kullancsot szedtünk ki a Medárda combjából... - De eközben persze, minden tőlem telhetőt meg teszek annak érdekében, hogy a kicsiket baj ne érje akkor sem, ha az anyjuk, valamilyen vak ambíciótól - vagy mindössze szellemi erőtlenségre és elfásultságra alapuló misztikus kelekótyaságtól? - hajtva, egyelőre mindent meg tesz azért, hogy súlyosbítsa az őszi és a téli vétkeit.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

És tessék:

Az este (kedden) Etelka addig babrált a hajával, amíg, áldott szerencsére, ki szedett egy hatalmas kullancsot "a fejéből". Még csak gondolni sem merek arra, hogy mi lett volna, ha éjszaka a kullancs beépíti magát a gyermek fejbőrébe, és benyomja a vérébe a lym-kór baktériumait!
És ezen közben, van képe ennek a gonosz nőnek, akinek a lényében, vagyis a tudattalan ideavilágában, természetes, hogy a spirituális hazudozásai miatt, és az újjászületéssel szembeni fenekedései miatt az agresszivitás a legfinomabb dimenziók szintjén dühöng, van képe azt állítani, hogy én, akinek azonnal egy nála ezerszer értékesebb élettársa került, az átkos skorpiói természetem miatt úgy-e, nem tudván el szakadni tőle, még mindig azzal foglalkozok, hogy a gyermekeinket használva manipulációs és zsarolási eszközként, őt akarom irányitgatni!
Mikor történik már valami, ami ezt ebből az egolatriájából és misztikus önzési kábulatából felébresztve, a tényleges (spirituális) anyai felelősségére, amiről mind csak szemtelenül prédikál az Ozirisen, ráébreszti?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

A tegnap este, miután Etelka kiszedett a hajából egy kullancsot, felhívattam Medárdával az anyját, hogy térítse észhez, mert nyilvánvalóan veszélyben vannak miatta a gyermekek. Természetesen hárított, tette a hülyét, nem vállalta a felelősséget, ezt hallva átvettem Medárdától a telefont, és én próbáltam értésére adni, hogy vegye komolyan a történteket és fejezze be a hazudozásait, mert a gyerekeket érő kullancstámadások a spirituális és kauzális szintű hazudozásai közben ő benne egyre felgyülemlő agresszió visszahatásai. Erre fel, ő - Aki tehát azzal kérkedik az Oziriszen és a Budapesti előadásain, hogy tőlem tanult metafizikai alapon működtetett kauzális asztrológiát művel, és aki úgyszintén leírta a tőlem átvett és átírt "tanulmányaiban" azt a tényt, hogy a gyermekek tizennégy éves korúkig egy az egyben és később kevesebb százalékban, de az anyjuk tudattalan világa feszültségeit és zavarait tükrözik le a baleseteikkel és a betegségeikkel (Lásd nálam: az egészségről szóló tanulmány ide vonatkozó részeit) - azt mondta az esete, hogy neki mindehhez semmi köze nincs, "azok a gyermekek a tieid, viseld a gondjukat és mentsd meg a kullancsoktól, ahogy tudod." Jól van, gondoltam, és másnap, tehát ma levágtam előbb az Etelka haját "csikófrizurára" , vagyis nagyon rövidre. Hajvágás után zuhanyozóval történő kemény fejmosás, és mit ad Isten, egy ugyanakkora Kullancsot hozott ki a vízsugár a dús haja közül, mint amit a tegnap magának kiszedett! - Gondoljátok, hogy bele sápadtam...
És ez még nem volt elég. Haza jön Medárda, le vágom neki is a haját, s hát, amikor a fejtetőhöz érek, egy olyan sebre bukkanok, mintha meg lenne hasadva a fejbőre, vizsgálgatom, vizsgálgatom, és hiába, hogy már azelőtt is sajnáltam, amiért a 12 éves lánynak is csikófrizurát kellett vágnom, mert miután kikérdeztem, hogy mit tud arról a sebről mondani és ő semmit nem tudott, fogtam a gépet és kisebbre véve a papucsát, mélyebben bele vágtam a hajába, hogy lássam, miről van szó. Hát mit látok, három apró pont szerű sebecskét, de azok körül is véraláfutásos pontok látszanak, baba-tenyérnyi helyen levágom tövig a haját, és végül hat pontszerű sebet látok. Azonnal befejezem a haj-nyírás esztétikai részét, szólok Medárdának, hogy zuhanyozzon le és mossa meg a fejét, és felhívom a családi orvosunkat, aki egyben a város legjobb gyermekorvosa is, hogy éppen melyik rendelőben rendel. Szerencsére a magánrendelőjébe, és ez azt jelenti, hogy nem kell azt az iszonyatos sort kiállni, amit a családorvosi (körzeti) rendelőnél kötelező végig várni. Reflektorral felszerelt nagyítóval vizsgálta meg a gyermek fekjtető-csakrájánál ily módon lekopaszított fejét (Még ő is vágott a biztosnágos vizsgálat és a helyes diagnózis kedvéért valamit a maradék hajcsonkból) és végül ki mondja az engem nyomasztó gondok alól felszabadító diagnózist: Nem kullancscsípés, hanem valamilyen más rovar csípés elvakarása, vagy elkenése következtében létrejött fejtető-bőr fertőzés!
Summa Summarum: Annyiban nincs a Szahadzsa-Jogázó és más misztikus tévutakat követő, és a magasztos egolatria Istenéhez fohászkodó Emőnek ehhez köze, amennyiben ahhoz sem volt, amikor az első osztályos Medárdárda ugyanott és ugyanígy le vágta szorakozásból, vagy gyermeki kísérletezésből, magának a haját. Akkoriban éppen meg tudtuk, hogy Emő a legkisebb lányunkkal, Rákával várandós. (Természetesen, hogy irdatlanul támadta a Sorsát, vagyis az Istent!) - Ez tehát, amit együtt tudtunk meg. Az viszont, amit én csak egy év múlva tudtam meg, az volt éppen, hogy eldönteni ugyan eldöntötte, hogy nem fog olyan sűrűn levelezni többet Solymosy Józseffel, tehát az ő idillikus Solyka nevű szeretőjével, de azt nem, hogy a kapcsolatát végképpen bezárja.

És hogy minden tiszta legyen, hadd következzen itt egy csat-részlet az Oziriszről, amiben Emő arról panaszkodik a Cyber nevű szerelmének, hogy én őt zaklattam amiatt telefonon, hogy és figyelem, kedves Barátok, a szó szoros értelmében vett, irtózatosan nagy - nagy figyelem: Etelka úgy jelenik meg, mint az Ő - vagyis az én! - "kisebbik lánya", tehát már nem ami közös lányunk! - És ezt az Etelka édesanyja írja! Kétségbeejtő! És közben az ő fennkölt Isten-anyaságáról locsog a nyilvánosság előtt!

A Szöveget alulról felfelé kell olvasni:

emoke « 29 perccel ezelőtt » tudom, csak lassan esik le a tantusz, bocs

cayber « 29 perccel ezelőtt » es errol a chaten nembeszelunk

cayber « 29 perccel ezelőtt » ez nem chat tema emoke

emoke « 30 perccel ezelőtt » nem ip.ről bannoltad?

cayber « 30 perccel ezelőtt » nemtudom de enekem irt es en visszavalaszoltam neki
emoke « 30 perccel ezelőtt » egy kullancs miatt, amelyik belemászott a kisebbik lányába
cayber « 30 perccel ezelőtt » a gyongyokkel es a lanyoddal kapcsolatossan
emoke « 30 perccel ezelőtt » tudod mit csinált velem a tegnap este telefonon?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Tulajdonképpen már akkor el kellett volna válnom Emőkétől, amikor 2OO1, áprilisában, azt láttam a Bősárkányban bérelt házban, hogy valósággal meg van rémülve attól, hogy haza jöjjön Csíkszeredába és megmondja az édesanyjának, hogy "újból terhes". Persze, akkor nem tudtam még, hogy nem az őt kamasz kora óta gondozgató, és szigorúnak és kritikusnak mutatkozó nagyszüleitől fél ennyire, hanem egyes egyedül a korábbi találkozásaink alkalmával még velem kedvesen, sőt: velem többnyire mosolyogva beszélő anyjától. De nem tudtam - hiszen honnan is tudhattam volna - hogy ekkora mentális betegséget jelezhet a horoszkópban az, ha a Nap ennyire szorosan együtt áll a Holddal, hogy az ilyen személyek, teljesen elveszítik, nem csak az önálló gondolkozási képességüket, hanem a teljes realitás-érzéküket is, az anyjuk "parancsára", annak akárcsak a néma közelében is.
Újabban, miután magyarországi asztrológusi karrierje a második nekifutásra elbukott, azt eszelte ki számunkra a nagy Csíkszentgyörgyi Matriarcha, hogy éppen a gyermek-láthatások időszakában, vagyis hét végeken, az Emőhöz ítélt gyermekkel együtt, lent üdül a család újból Csíkszentgyörgyön, ahonnan az ősszel valósággal el voltak kergetve. De az is lehetséges, hogy egészen leköltőztek oda, mivel a nagymama nem bírta sem idegekkel, sem pénzzel tartani az unokáját és az unokája gyermekeit. Csíkszentgyörgyön ugyanis mégis csak van két fizetés három felnőttre és három gyermekre, és ez úgy látszik jobb arány, a két felnőtt - két gyermek egy nagymamai nyugdíjra. Mindössze annyi áldozatot kell ezért Emőnek hozni, hogy befogja a száját és behúzza a farkát, amikor az őt is eltartó új-mostohaapukája vedli a pálinkát és oktatja őt az élet bölcsességeire.
De hogy miért írom ezt a "panaszomat" ide, a Rekviembe, és nem a Naplóba, vagy a Te rám kell hallgass Emőke c. rovatba, ahova tulajdonképpen való a témájánál fogva? - Azért mert ezzel, illetve ez által, egyenesen és tudatosan kínozzák Turulát és Rékát, úgy, hogy azokat hermetikusan elzárták immár nem csak tőlem, hanem a testvéreiktől is!
Egy rettenetes jeleneben kellett részt vennünk Pünkösdkor, vagyis egy héttel később, amikorra meg volt beszélve a kicsiknek az Emő Budapestről való visszaérkezését követő láthatása. Amikor egy héttel pünkösd előtt telefonáltam értük, kiderült, hogy Emő nem engedi meg azt, hogy láthassam őket. Ekkor fogtam magam és fel vittem a két nagyobb testvért hozzuk, hogy legalább azokkal együtt lehessenek, ha már velem nem lehetnek. Egy hét múlva viszont, ráadásul még Pünkösd is lévén, gondoltam, hogy Emőnek csak meg jött az esze és kinyílt a szíve, és kitalálta, hogy ilyet nem lehet tenni, és újból próbálkoztam a láthatással. Erre fel kiderült, hogy lent vannak Csíkszentgyörgyön. Nosza, szóltam a családnak, én ezt nem bírom tovább, hiszen több mint egy hónapja, hogy nem láttam a gyermekeket, hát le mentünk mi hozzuk Csíkszentgyörgyre.
Turula, majd Réka is, amikor észre vett az udvaron, visítva ugrottak a nyakamba és öleltek szorosan, amiként én is őket. Miközben az első hogy vagytok, mit csináltok, mit játszotok, mit tanultatok, stb. kérdésekre megjöttek a válaszok Emő is ki jött a házból és Medárda tüstént diplomáciai tárgyalásba kezdett vele, hogy legalább azt az alig használt felnőtt női kerékpárt, amit én vettem Emőnek - bizonyára a személyisége elnyomása és az individuális kibontakozása elnyomása céljából -, mutassa meg neki. Emő elő is vette a majdnem vadi-új kerékpárt az udvaron levő, fészernek használt nyári konyhából, és Medárda már meg is próbált fel ülni rá, de nem ment, mert nyilván, magas volt még számára az ülés. Erre én is oda mentem, és miután a gépet megmustráltam, mentem is ki az autóhoz a kulcsokért, amelyekkel aztán le engedtem az ülést. Ezt a mozzanatot azért volt fontos leírni, mert abban a haza indulásunkat kísérő "cirkuszban", amit most meg próbálnak Emőék a nyakamba varrni, éppen azért nem vehettem részt, mert a szanaszét szórt autószerszámokat szedegettem össze és már csak a "cirkusz" végén fejtettem ki, egyáltalán nem kiabálva, a cirkusz miatt méltatlankodó Magdolna nagyasszonynak azt, hogy mi egyáltalán nem cirkuszolni jöttünk ide, sőt: még csak nem is akartunk ide jönni, tehát ne ránk haragudjon, hanem saját magára, amiért nem hagyta békén a helyükön a lányát és a gyermekeket, akiket jogomban áll látni és akikkel jogunkban áll beszélgetni, velük két hetenként legalább, szeretetben és huzamosan együtt lenni.
Történt ugyanis, hogy miután kiderült, hogy Medárdának passzol a bicikli, és ezért, amennyiben hajlandó azt ide adni nekünk (Noha én vásároltam azt is annak idején és a fészerben csak állt használatlanul...), elengedem az adósságát Emőnek, jól kijátszottuk magunkat és szegény Violetta is, akinek mindössze a szótlan szemlélés szerepköre juthatott az adott körülmények között unhatta már magát, de meg vallom őszintén: én sem szívesen időzök a gyermekeim elkapartatásában szorgoskodó és a családomat tudatosan és szisztematikusan szétromboló volt-anyósom udvarában, szóval, mikor már úgy éreztem, hogy el kell menjünk, ahhoz, hogy mi is napozhassunk és fürödhessünk egy kicsit a tavaknál a szokott táborhelyünkön, elindítottam a búcsúzást. Előbb Rékucit öleltem magamhoz, és mondtam meg neki, hogy búcsúzzunk el, mert mi megyünk. Erre ő természetesen azt mondta, hogy Édesapám, én veletek akarok menni. Mondtam neki, hogy: - Akkor menny oda édesanyádhoz, - aki a házbejáratához vezető hat fokos kőlépcsőnek az egy magasabbik fokán ült - , és kérd meg őt, hogy engedjen el. Ugyanez játszódott le Turulával is, azzal a különbséggel, hogy ő azt is hozza tette, hogy "És én veletek is akarok élni." Nos, az utóbbit, ha keservesen is, de úgy reagáltam le, hogy ezt majd máskor megbeszéljük, most menny oda édesanyádhoz, és Rékával együtt kérd meg, hogy engedjen el, mert este mi vissza hozunk, vagy fel viszünk Teri mamához (Emőke nagyanyjához.).
Amint ezzel meg voltam elindultam a másik irányba, vagyis a kis házikó szerű, hajdani nyári konyha elé, ahol szanaszét hevertek az autó szerszámai. Miközben szedegettem a szerszámokat hallom, majd oda fordulva látom is, hogy a kicsik óbégatnak (bizonyára, amiért nem engedi el velünk az anyjuk), és a nagyobb lányok meg körül veszik az anyjukat és csaknem szidják, amiért nem akarja elengedni a testvérkéiket. Konkrétan a vitát nem hallottam, csak azt láttam, hogy egy idő után, Etelka kezdte ütni tenyérrel az édesanyja fejét - Amit én korábban soha nem hagytam Emőkének, hogy megengedjen, és ezért vártam is, hogy mikor teker le egy pofont a lányának, de nem tette. Most utólag azt hányja a szememre, hogy miért hagytam, hogy az ő lánya üsse a fejét... Kissé furcsa, nem? - és egyre jobban kiabált neki valamit, amire ki jött a házból az úrnő és az kezdte szidni Etelkát és az egész sereget, hogy hagyják abba a cirkuszt, mert Árpi (A férje alszik). Erre fel be ment. Nekem közben sikerült a szerszámokat össze szedni és elindultam a házbejárat elé. Erre, talán megerősítést érezvén a személyemben, a gyermekek újra kezdték. A kicsik az óbégatást, a nagyok az anya-szidást. Hát én sem állhattam meg szó nélkül, amikor a Turika könnyeitől össze mázolt, elkeseredett arcocskáját megláttam és meg kérdeztem Emőkétől, hogy miért kínozza a saját gyermekeit, miért nem engedi el őket, hát nem látja, hogy Turika mennyire sír? Erre fel az asztrológus-anya azt válaszolta, hogy "Most sír, de ti mindjárt el mentek innen és amikor már nem lesztek itt...." - Erre fel Turula olyan bánat-kifejező keservesen felzokogott, hogy ilyet gyermektől még nem halottam. És amikor Emő azt is kimonda, hogy "....akkor majd nem fog sírni, már valósággal bömbölt, mint egy kicsi állat." Mit mondjak, szakadt meg nekem is a szívem. De ezt már Magdolna sem bírta cérnával, mert ki jött, és most már Etelka mellett, aki még mindig ütlegelte az anyját és ezért a legveszélyesebbnek látszott, már általában az egészünknek, de főként nekem mondta, hogy "Mi is emberek vagyunk, ne cirkuszoljatok a házunk előtt, mit szólnak a szomszédok?" Erre én a gyermekeket leintettem és meg mondtam neki, de tényleg abszolút mérsékelt hangnemben, hogy a cirkusz miatt nem mi vagyunk a hibásak, hanem ő, amiért Emőt bolondítja állandóan, és most sem hagyta a helyükön őt és a gyermekeket, ahhoz, hogy normálisan találkozhassunk és velük együtt lehessünk nyugodt körülmények között. Vagy azért, mert erre Magdolnának nem volt semmilyen megjegyezni valója, vagy azért mert a gyermekek azt figyelvén, hogy én mit adok elő, elhallgattak - csak Turika hallatta a sírás utáni csuklását - vissza vonult a házba. Én szóltam a lányoknak és Violának, hogy gyertek mennyünk, de elmenőben még meg mondtam Emónek, hogy soha nem képzeltem volna, hogy egy ilyen gonosz ember lakozik benne. Amire ő, hogy nem bánja mit gondolok róla, mert ő nem tehet arról, hogy neki ma itt kellett lennie, és ma így volt, de máskor másképpen lesz, ne csináljunk több cirkuszt.
"-Dehogy lesz másképp máskor - mondom én -, ezt a dumát én már jól ismerem, te amikor az anyádra hallgatsz, akkor abból soha nem származik senki számára, semmi normális dolog." Ekkor már mentem ki az udvar kapuján.
"- Arra hallgatok, akire akarok!" Küldte Utánam az a nő, akit én egykor annyira szerettem és akit én az én lelki társamnak képzeltem tíz éven, majd újabb tíz hónapon át. - Egy a saját gyermekeit a szemem láttára valósággal kínzó, azokat pszichológiai terror alatt tartó, "asztrológus-anyát".
Egy héttel később, szombaton Medárda újból azzal állt elé, hogy akar találkozni a testvéreivel, neki nagyon hiányzanak a testvérei. Hívd fel az anyádat telefonon és beszéld meg vele. Felhívta, beszélgettek, de "nem lehetett". Erre fel azt kérte, hogy legalább beszélhessen velük. Beszélgettek és azok azt mondták, hogy ide akarnak jönni. Erre fel Medárda elvette a fülétől a telefont és felénk tartotta: Egészen tisztán hallatszott a telefonból, ahogy Magdolna szidja a kicsiket és azt mondja nekik, hogy tegyenek le arról, hogy ma az apjukkal és a testvéreikkel fognak találkozni. Majd máskor mondta azoknak megnyugtatólag, de hallhatóan nem nyugodtak meg, mivel ezt a "máskort" ők már ismerték. Ti., azt jelenti Magdolnánál, hogy lehet, hogy soha. És én ettől félek. Ti., hogy valamit készítenek, valamiben reménykednek, hogy mielőtt a gyermekláthatási per, amit két héttel korábban elindítottam, és aminek hetedikén lesz az első tárgyalása, valami olyasmit tudnak tenni, amivel teljesen elzárhatnak a láthatóan és hallhatóan megriadt kislányaimtól. Illetve azokat tőlem és a testvéreiktől.
És annál is inkább kell valamit boszorkánykodjanak, hogy Medárda ma, vasárnap is felhívta őket, de ezúttal, már azt sem hagyták, hogy a testvéreivel beszélhessen, mondván, hogy most azok éppen játszanak és a nagylelkű nagymama és az állítólag józan édesanya, "nem akarják őket a játékban - a testvérekkel való beszélgetéssel úgy-ebár -megzavarni"! - Holott Pünkösdkor világossá lett, hogy a szerencsétlenek égnek a vágytól, hogy velünk valamilyen kapcsolatba lehessenek.
Sőt: ezek szerint, azok sem hallhatták meg, hogy mi kerestük őket.
Ezek után csodálkozik-e még valaki, hogy ilyen gyermek-és apa-és családellenes karmával, ilyen gonosz anyai energiák által táplálva, Enikő lányunknak meg kellett halnia?

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/