ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A szerelmi – párkapcsolati betegségekről



Gyakorló kauzális-asztrológusi tapasztalatom szerint, a legtöbb, néha halálos női betegség, a legtöbb családi és személyi konfliktus, és család-felbomlás, és ez által a számtalan elrontott életsors, és még egyszer el kell mondanom és ki kell emelnem: a legtöbb lelki és fizikai nyomor és betegség, de a legtöbb társadalmi zavar is, két fontos spirituális okból származik.
Az első ok az, hogy nem ismerjük, és ha ismerjük, sem vesszük elég komolyan, a szerelem és a harmonikus élettársi viszonyon belül megélhető folyamatos szexuális kapcsolatnak a spirituális és az életerőt adó, vagy azt romboló, vagy gátló tehát életalkotó – életépítő, vagy romboló - betegítő jellegét (funkcióját!). Vagyis az egészségesen és tudatosan megélt szexualitásnak a szellemünkre és így a testünkre is, pozitívan ható, pozitív, vagy negatív képzelet-irányító és képzelet finomító, és persze: öntudat-nemesítő jelentőségét. (Magyarán: semmit nem tudunk a zavarosan megélt, az elfojtott, vagy a "magyarázhatatlanul" hiányzó szexualitásnak a káros hatásairól). És ennek következtében, nem ismerjük a saját lét-teremtő, életadó szellemi lényünket, annak a mágikus erejű szellemi tulajdonságait, illetve a szellemi lényünk (A gondolkozó, de főként a képzelgő személyi tulajdonságainknak a) pozitív, vagy negatív mágikus hatásait, és e hatások egészségi – erőnléti következményeit sem.

Az általános zavar egyszerű tudatlanságból és szellemi – spirituális tájékozatlanságból származik, vagyis abból, hogy az emberi lényünk lényegét képező ősalappal: a vallás által Istennek (vagy akár Taonak, Jahvenak, Nirvánának, vagy Allahnak) nevezett Teremtő-megváltóval való viszonyunkat személytelen kapcsolatnak képzelvén, összezavarjuk, és ennek a zavarnak a tovább gyűrűzése, a szerelemben és a párkapcsolatban végzetes is lehet.
A második ok is, tulajdonképpen az elsőből származik, éspedig konkrétan abból, hogy egy és egyáltalán nem tudjuk azt, hogy mi a rendeltetésünk, hogy mi az életünk célja és értelme. Ez pedig a minél több és maximálisan működni képes kiegyenlítődési képességeinknek az elérése, vagyis a megváltás minél nagyobb mértékű megvalósítása.

Más tanulmányokban több irányból is megközelítve és részletesen kifejtettem, hogy mit kell értenünk ez alatt (Pl. az Egyetemes Törvényekről szóló tanulmány előszavában és a harmadik: a kiegyenlítődés, a negyedik: a nemek, valamint a tízedik: a megváltás törvénynél, de még inkább és még pontosabban az AIDSZ spirituális és kauzális okairól szóló cikkemben.), ezért most csak annyiban kell felemlítenem ezt a fundamentális létkérdést (És élet- és lét-szükséget), hogy ennek a szellemében, vagyis a legfőbb (isteni) igazság megvalósulási szükségének és törvényének a szellemében, az ember nő, vagy férfi nemű képviselői, tehát a nők és a férfiak, a párkapcsolati, tehát a szerelmi és szexuális viszonyaikon belül, egyáltalán nincs amiért, és egyáltalán nem kell (Nem kellene!) arra törekedjenek, hogy nyíltan, vagy rejtetten, tudatosan, vagy önkéntelenül legyőzzék egymást.

A mi létezésünknek és életünknek ugyanis, egyáltalán nem az a spirituális alapja és célja, mint az állati regnum, különböző fajainak, amelyeknél azt kell tapasztalnunk, hogy bizony sok esetben a hímnek le kell győznie, vagy teljesen le kell bénítania a nőstényt a megtermékenyítés megvalósulása érdekében (Oroszlánok, cápák, stb.), vagy párzás után meg kell ölnie a nősténynek a hímet (bizonyos Skorpió- és pók fajták) annak érdekében, hogy az un. apaállatnak a testéből táplálkozzanak majd a közös utódok. Az ember esetében, a tűz karmáknál egyértelműen és a föld jegyű karmáknál ha rejtettebben is, de mindig jelentkezik az, a tudatos, vagy öntudatlan tendencia, hogy az illető személyek az élettársukat (esetenként férjüket, feleségüket), szerelmüket, vagyis az olyan személyeket, akikkel az ismertség és a kapcsolat elején, még nagy odaadási és egységülési (szerelmi) vággyal övezték körül, egy bizonyos idő elteltével a szerelmüket, szerelmi- vagy szexuális partnerüket, vagy így, mikor ezért, mikor azért (ilyen olyan tudatos, vagy tudattalan okkal, vagy indokkal), szabályszerűen le akarják győzni.

És talán még ezzel sem lenne baj, és még azzal sem, hogy egyes esetekben ez sikerül is (Nem csak vicc, de nagyon sok esetben is, konkrét valóság, hogy a naiv férfiak csak úgy hiszik és képzelik, hogy a házasságban, illetve a családban ők irányítanak.) ha a győzelem után, a győzedelmeskedő fél, attól függetlenül, hogy milyen nemű, boldog tudna lenni, vagy akárcsak meg tudna nyugodni. És ezért nem a győzelemre vágyó és törekvő személyeknek a nyughatatlansága, vagy az általános kielégülési képtelensége kárhoztató, hanem az egyszerű oka ennek az, hogy, amint a fentiekben írtam, egyszerű ontológiai tévedésben él a tradicionálisan gondolkozó ember, illetve, a környezetétől annak a szokásait és kulturális rögeszméit gondolkozás nélkül átvevő ember. Vagyis, a materiális és természeti látszatok szerint élő, és az un. istenfiúságáról, vagy istenleányságáról semmit nem tudó ember.
Úgy látszik, hogy Jézus, vagy nem látott teljesen világosan ebben a kérdésben, vagy a későbbi értelmezők és kanonizálók meghamisították a tanítását. Esetleg, a tanításnak az axióma szerűsége, a kinyilatkoztatás súlya veszett volna el, ha kiegészíti annak azt a kinyilatkoztatását, miszerint: „Aki meg akarja nyerni az életet, elveszti azt, és aki feláldozza életét, megnyeri azt.”, valahogy úgy, hogy: Aki le akarja győzni az élete párját, az legyőzetik, és aki nem akarja legyőzni élete párját, hanem szorosan és minél nagyobb őszinteséggel (titkolózás nélkül) együtt akar vele működni (és nem mással, másokkal), az a Lilithje és a Sárkányfarka által jelzett karmáján győzedelmeskedik.

Egyenesen ontológiai és metafizikai problémát vet fel az a kérdés, hogy, amennyiben a civilizációnak azon a fokán, amelyen a, tudósok, mérnökök és zseniális feltalálók, által kieszelt és létrehozott csoda-gépek és gazdasági – gazdagodási technikák és nemzetek fölötti gazdasági trendek által megváltoztatott szociális életrendben, és konkrétan e gépek könnyű kezelésének a segítségével, a nők, nem csak, hogy képesek teljesen nélkülözni, de sok esetben és csaknem tömegesen, még „le is tudják pipálni” anyagi szempontból a férfiakat, azoknak a korábbi (tradicionális) fő rendeltetésükben: a család gazdasági fenntartásában, sőt: amikor az inszeminációs technikáknak köszönhetően, gyakorlatilag már a gyermeknemzéshez sincs szükség a férfi személyére (Hogy a kloónzás rémtettéről, ami szerint a nők megtermékenyítéséhez, már sperma sem kell, hanem elég egy picinyke bőrszövet, amiből az őrült tudósok előállíthatják a megtermékenyítő férfi magot.), akkor még mi lehet az a „valami”, ami a nőkben úgymond spirituális tiszteletet, vagyis mély és tényleges ragaszkodási és odaadási és megértési érzéseket ébreszthet a férfi iránt?

Mert a férfiak számára teljesen világos és egyértelműen és határozottan adott, hogy nő nélkül nem képesek „személyes” utódokat nemzeni, utódokhoz jutni. Az is világos és egyértelmű viszont – legalább is a férfiak nagy többsége számára -, hogy abban a periódusban, amikor a nők várandósak és amíg a kicsinyeiket nevelik, jobban oda kell figyelni és nagyobb gondot kell fordítani rájuk, mind a testi, mind a lelki hogylétükre, un. egészségi és kedély-állapotukra, és spiritualitással foglalkozó férfiaknak: a párjuk ideavilágára is. – Már amennyiben ezt hagyják a szívük, vagy az eszük választottjai. Mert az asztrológusi tapasztalat az – és éppen erről is írok itt – hogy a mai hölgyek, elvárni ugyan elvárják azt, e „kiszolgáltatottabb” időszakukban és esetleg még azt követően is, hogy a férjük, élettársuk legyen velük, de az ellen, ha nem is tiltakoznak nyíltan, de belülről és titokban mindent megtesznek annak érdekében, hogy férfiaik őket átvilágíthassák, hogy tehát, nehogy az un. lelkük fenekére nézhessenek, veséikbe láthassanak.

Szóval, az, hogy a nők nagy többsége, nem csak a múltban, amikor is gazdaságilag, szociálisan és még morálisan is, tehát gyakorlatilag teljesen ki voltak szolgáltatva a férfiaknak, hanem most is, amikor ez a kiszolgáltatottság a nyugati civilizáció rendszereiben teljesen meg szűnt és amikor az un. hím-sovinizmust és az ennek megfelelő diszkriminációt egyenesen a törvény bünteti, inkább ellenségének, de legalább is ellenfelének és nem az őt kiegészítő – Az övéhez hasonló érzékeny lélekkel is rendelkező, szeretni és óvni való lénynek! - érzékeli tudattalanul a férfit, egyenesen abból ered, hogy a férfi számára egyértelmű a nő szerepének a fontossága és lényege az ő életében, miközben a nők számára ez a „vele, velük” való együttélési és együttműködési „szükségszerűség” egyáltalán nem ilyen világos és határozott. Nem, mert, amint fentebb kifejtettem: a nő számára ma – a férfiak tudományos-technikai ingezionitásának és technologizálási leleményességének köszönhető gépek és gazdasági lehetőségek tömkelege és áradata következtében kiveszőben levő tradicionális gazdasági érdekeken kívül - nincs semmiféle gyakorlati szükséglethez kötött fontossága (A férfi nélküli szexuális gyönyörhöz való eljutási lehetőségeknek a múlt században megnyílt bőséges „technikai” lehetőségéről az imént megfeledkeztem.) annak, hogy a férfiakkal való együttműködésre, a férfira való odafigyelésre, a férfi szellemiségnek a megértésére, illetve a férfiasság sokszor kényelmetlen és kellemetlen másságának az elfogadására rá legyenek kényszerülve. Még egyszer mondom és hangsúlyozom: még az utódok – gyermekek „megfogantatása” és általában azok létesülése szempontjából sem!
És azt, hogy nem beszélek zöldeket, amikor azt állítom, hogy a nyugati típusú nők egyáltalán nem látják, bocsánat: érzékelik a férfiakkal való lelki együttműködés fontosságát és végül már egyáltalán az azokkal való együtt élés (metafizikai, üdvösségi) szükségét sem, nem csak az a rengeteg nyugati városokban található kávézó és minőségi söröző – borozó, kisvendéglő, általam átlagban 8O százalékosra becsült, olyan női többségű közönsége bizonyítja, amely kizárólag és kimondottan csak női társaságot képes már az asztalánál megtűrni, hanem már a ravasz magyar pesti (szocialista) politikusok is több ideje felfedezték e „számottevő” tömegnek a hamari politikai csatanyerés szempontjából számottevő súlyát. Ez viszont, mármint, hogy a kizárólag a politikai hatalom hamari megszerzését és az azzal járó mese szerű gazdagodási lehetőséget sóvárgó - és egyáltalán nem a nemzet és a nép javát szolgálni akaró Gyurcsány- és Mesterházy féle - szocialisták a szingli nőkre mint számottevő tömegbázisra is kezdtek számítani, egyáltalán nem kell örvendésre okot adjon.

Nem csak azért, mert a szocik, bocsánattal legyen mondva, tojnak rá, hogy a nemzet lányai és asszonyai egyre nagyobb tömegben és egyre inkább nem akarnak utódokat foganni és szülni, hanem azért, mert ez a mentalitás a metafizikai kiegyenlítődési szellemiség megvalósulása (a megváltódás elérési lehetősége) szempontjából egyenesen rájuk, a szingli eszmét valló nőkre káros. Sőt: veszélyes. Hogy a spirituális kiegyenlítődés elmaradása következtében egyre inkább, az orvosok szerint: misztikus módon, szaporodó rákos és más halálos betegség-hajlamok megjelenésének és az ideje korán történő elhalálozások számának a szaporodásáról és más ilyen visszahatásokról ne is beszéljek.
De nem csak a pesti szocialisták és nem csak én vettem észre a megtermékenyítő férfiasságnak a növekvő elutasítási és elhárítási törekvésének az aggasztó jelenségét a nyugati típusú civilizációban élő nők részéről, hanem már a szintén asztrológus élettársamnak, Joó Violettának is elege lett abból, hogy a női portálon, ahol asztrológusi tanácsadást vállalt, a különféle (többnyire elhagyásos) párkapcsolati problémával jelentkező nőkről mindig kiderül, kiderül, hogy nem csak öt, de sok esetben náluk tíz – tizenöt évvel is fiatalabb, éretlen fiukat és fiatalembereket, vagyis: általuk uralható, kezelhető, és irányítható férfiakat választanak élettársnak. Olyanokat tehát, akiket úgymond ők „termékenyíthetnek” meg és nem fordítva. És még ők csodálkoznak, hogy miután e fiuknak és fiatalembereknek, a 28 – 35 éves koruk elérése után, természetszerűleg be nő a feje lágya és el kezdnek irányíthatatlanná válni (Többé nem fogadnak szót!) és, e néhány évvel korábban, velük szemben kezes bárányokként viselkedő, fűtyüs angyalkák máról hónapra elégedetlenkedők lesznek, majd agresszívvé és veszekedőssé válnak, és, miután kiderül, hogy képtelenek a férfiasságukat érvényesíteni a náluk sokkal rafináltabb idősebb arájukkal szemben, egyszerűen elhagyják őket. Violettától tehát azt kérik, hogy fedje fel e számukra a kezelhetetlenné vált fiatalembereknek a számukra értehetetlen, titkos lelki motivációját, vagyis a néhány hónapos veszekedés után őket elhagyó dandy-jüknek ezt a misztikus átváltozást, vagy az egyszerű hűtlenkedéseket követő elhagyásoknak a számukra megfejtetlen és ezért „bizonyára” asztrológiai okát.

E fiatal férfi élettársaik mellett és azokkal szemben, akár tudatosan, akár tudatlanul a férfi szerepet játszani és betölteni kívánó, felvilágosult és emancipált hölgyek, annyira felvilágosultak sajnos, hogy azt képzelik, hogy a fiatal szerelmeik és szeretőik mindig általuk irányíthatók és kezelhetők maradnak. Ugyanis nem volt aki felvilágosítsa őket arról, hogy a férfiaknak (tisztelet a kivételeknek és a csodáknak, de) a legkorábban 28, sőt, inkább csak 35 éves korukban „indul be” szellemi értelemben is a férfiassága, vagyis akkor, amikor a Rudolf Steineri elmélet szerint, a felelős lélek kialakulásának az életciklusába lépnek. De honnan is tudhatnák szegény mai nők ezt a „nagy titkot”, hiszen nem csak, hogy az édesanyjuk, hanem már a nagymamájuk is elvált az apjuktól – nagyapjuktól, miután azok férfias magukra ébredésének a következtében, a határozottabbá váló magatartása és főképpen a gyermekek nevelésében mutatkozó „új” erkölcsi érték- és életszemlélete, kezdett a még fiatal, de emancipáltan önérzetes mamák számára kényelmetlenné válni mondván, hogy a férjek (apák) túl agresszívek az ők finom női lelkeik számára.


Nem csak némely nők, de a nők többsége, egyenesen, vagy titkoltan, de titkos, vagy nyílt diadalittasan veszi tudomásul, hogy a férfiak átlagban 1O – 15 évvel korábban halnak meg (Ebben is legyőztük az ősi ellenséget, le győztem a rajtam uralkodó, vagy uralkodni akaró férjemet, férjeimet, élettársaimat!). És azt, hogy a jelenség – mármint a korai férfi elhalálozás - nem vicc, az is bizonyítja, hogy Magyarországon, a több gyermekes anyák között már egész mozgalom indult, Mentsük meg a férjeinket, névvel. Azt itt és most nem kívánom firtatni, hogy milyen módszerekkel kívánnak segíteni a virtuálisan és potenciálisan veszélyeztetett férjeiken a jelenségre fejüket fel kapó, és saját érdekükben is (hogy ne özvegyüljenek meg ideje korán) a hathatós tettek mezejére lépni szándékozó – férfiasan cselekedni kívánó - kedves magyar hölgyek. Felelőtlen férjeikkel rendszeresen beszedetni az orvosok által előírt prosztata- és szív gyógyszereket, vagy eltiltani azokat a boksz- és futball meccsekről, vagy sör és vodka helyett üdítőket és kínai, meg angol gyógyteákat itatni velük. A jelenséget, mármint, hogy ezt a „tökös bajt” már a hölgyek, de inkább feleségek is komolyan észlelték és észre vették tömegesen is, csak azért írom le, hogy nem a légből kaptam, és ha már létezik, akkor azt is elmondhassam, hogy gyakorló asztrológusként azt is tudom (mivel megfigyeltem, de bizonyítani nem tudom, ez majd a belátóbb pszichológiának a feladata lesz száz év múlva, amikor a jelenség, majd politikai problémákat kezd felvetni, hanem csak oda akarok vissza utalni a szűk körű olvasóim számára, hogy mind a hölgyek, mind a férfiak körében halálos a koncepciós tévedés az igazi férfiasságról.

Az általános mai (fogyasztói..., tehát általában férfi - női) koncepció a férfiről ugyanis, teljesen el tér a régitől és az, hogy az, legyen elbűvölő, sőt: megbabonázó, és amennyiben pénzt is tud keresni (Legalább önmagát eltartani – Olyan esetem is volt, amikor a hölgy rendelőm azzal magyarázta és a saját részéről abszolút „logikusak” vélte azt, hogy az élettársára nem hallgatnak az ő előbbi házasságából származó gyermekei, mert a jelenlegi férfija, sok gyermektartást kényszerülvén fizetni a volt-feleségének a szintén korábbi házasságából származó, gyermekei részére nem képes a család anyagi szükségleteihez akkora mértékben hozza járulni, hogy komolyan vegyék, vagyis, hogy tekintélye legyen....), tudjon nem csak orgazmust provokálni, hanem, testileg és lelkileg is, simogatni is! (Vagyis, ha nem is egy Rokefeller, de legalább egy erkölcsös Casanovai igyekezzék lenni!)

Szégyellem is leírni: bensőségesség-létrehozási, vagy meghittség-teremtési képességeiről, de legalább a rendelő személy ilyen jellegű törekvéseinek a honorálási – viszonzási képességének vagy törekvésének a hiányáról, mint akár női, akár férfi részről jövő igényről, 19 -edik éves asztrológusi tapasztalataim során, még egyetlen egyszer sem találkozhattam, olvashattam. Arról viszont igen, hogy némely széplelkű magyar hölgy, miként tanította meg a Gabika példája kapcsán és abból a példából kiindulva, általam "töketlennek" nevezett férjét arra, hogy neki milyen jól hangzó és a női lelküket nem csak simogató, de fel is emelő szép szavakat és formulákat (hazugságokat) sugdosson "előtte és olyankor" a fülükbe. És arról is, hogy miután a készséges férjeik ezt megtették és néhány hónapig, vagy évig gyakorolták nem csak a széptevést, de a szép-suttogást is, el is váltak azoktól! – Természetesen, mondom én, hiszen még a sokat bíró női szellem sem képes elviselni károsodás nélkül a férfi részéről, annak irányából ennyi hazugságot. És ezzel, választ kaptunk arra, az eszmefuttatásunk elején feszegetett kérdésünkre is, hogy - amennyiben annyira feleslegessé válhatott az utódnemzési és nevelési "technológiában" az apa (Helyét mára átvévén a beondózó orvosok és a nevelő pedagógusok, esetleg sportedzők.) eredetileg, miért nem tudnak a nők önnemzés útján szaporodni?
Mert ha azzal a hatványozott hazugságokat tartalmazó imaginációval, vagyis a jóságról és megértésről és odaadásról és áldozatkészségről szóló hamis önképekkel – önképzetekkel termékenyítenék meg a nők önmagukat, a nők, nem csak, hogy olyan gyermekeket szülnének, akik eleve képtelenek lennének a kiegyenlítődési rendeltetésüket minimálisan is beteljesíteni, hanem egyenesen kiveszne az emberiség!

Úgy látszik, hogy a testünktől külön álló, tehát az annál hűvösebb fizikai állapotot igénylő herékben termelődő spermiumok tartalmaznak annyi és olyan romolhatatlan kauzális fényt, amit két generációs alkoholizmus sem képes tönkre tenni és ami biztosítja azt, hogy bármennyire is korrupt (korrumpált) lett légyen is egy férfi, a magja annyira romolhatatlan, hogy biztosítja a szellemi – spirituális szempontból romlatlanul megfoganó utódok nemzését. – Nem is képzelitek, hogy mennyire megnyugodtam, amiért erre, a számomra a múlt héten felmerült spirituális talányra választ kaptam.
De térjünk vissza a leggyakoribb végzetes és jellegzetes férfi – betegségre, a prosztata bántalmakra, ami abból ered, illetve az annak a spirituális, sőt: kauzális (igazi) oka, hogy a férfi helytelenül éli meg a férfiasságát, illetve, hogy az emancipált nővel – nőkkel és főként a „nőjével” (feleségével, élettársával) szemben egyszerűen képtelen megélni, illetve érvényesíteni az un. férfiasságát. Oda, hogy, ez a betegség, általában vagy a pszichológiai értelemben vetten, igen tökös (mindent és mindenkit leteperni és irányítani törekvő), vagy a töketlen – férfias késztetéseit érvényesíteni teljességgel képtelen, vagyis azokat a „családi béke” kedvéért, és a leg több esetben, nem is a feleségük, hanem az anyósaik kedvéért teljességgel lefokozni, illetve elnyomni kénytelen férfiakat sújtja.
(Mikor jön már el az, az idő, amikor a pszichológusok és a szociológusok és a szociográfusok és a pszicho-pedagógusok, de az orvosok is, vagy éppen a jogászok, megtanulják és figyelembe veszik a betegségeknek a lelki és szellemi okait? És megtanulják ebből az eddig megszokott (materialista) szemlélettől eltérő és teljesen más ok – okozati értelmezési perspektívákat nyitó szemszögből vizsgálva a valóságot, vonják le, a politikusok előtt is hiteles és megbízható „tudományos” következtetéseiket?)
De szerintem – vagyis az asztrológusi megfigyeléseim szerint - nem annyira a
Az eredeti, férfias, tehát az un. macsós, hőbörgős, vagánykodós, kakaskodós (gyűjtő fogalmunkkal: tökös) és agresszív erőknek és késztéseknek a túlzó – túlzott kiélése, illetve az elfojtása miatt betegedik meg a férfiak heréje, vagy dülmirigye, mint ahogyan azt korábban feltételeztem, hanem azoknak az férfias késztetéseknek és erőknek (misztikusan: energiáknak) az elfojtása az, amelyek nem csak az anyósnak, hanem amelyek már a feleségeknek – élettársaknak sem tetszik. Hiszen amennyiben az ilyen fajta férfiasságuk kiélési lehetőségének az akadályába ütköznek az „ilyen” férfiak, azt könnyen megoldják, úgy, hogy más nőt keresnek és „tartanak” a feleségük mellett, vagy el mennek foci, hoki, vagy box - meccsekre, vagy a kocsmába, vagy esetleg horgászni. És amennyiben nem ezeket a pótmegoldásokat választják, de elválni sem akarnak, akkor néhányszor felpofozzák vagy valami más, még szélsőségesebb módszerrel megtörik az életük párja ellenállását (Amennyiben az nem dolgozik, nem adnak pénzt neki.)

Szóval, az első fokú ellenállás problémája így úgy, de megoldható. Ha másként nem, hát válással. Az viszont, amikor a férfi a gyermekek nevelésében van kiokítva és abban lefokozva, vagy attól egyenesen eltiltva, már nem oldható meg, még válással, sem, hiszen nem arról szól a válás, hogy volt egy nőm, lett egy másik nőm, vagy ha nem akkor többet meccsezek, gyúrok a kondi teremben, iszok, vagy horgászok, mert a gyermekei elváltan is az ő gyermekei maradnak. És akkor is nyomasztja az a tudat, hogy nem nevelheti az ő férfi-szeretete által is, valamint az ő megérzései, meglátásai szerint azokat.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/