Nagyon régi levél Geréb Ágnesnek egy erdélyi tisztelőjéhez é követőjéhez, aki jelenben orvosi egyetemen tanul(t?).
A Budapesti Hír-Tévé híreiben többszörösen bemondott és bemutatott tény, hogy egy Budapest belvárosi lakásban, 2007 11. 15-én délután 4 óra körül, egy dr. Geréb Ágnes szülész orvos által irányított otthonszülés (születés) közben, vagyis, az otthonszülésnek a Magyarországi tudós papnője által irányított szülés közben, meghalt egy kisbaba. A hivatalos jelentés alapján, a baba annak következtében halt mag, hogy a szülőcsatornában megakadt az egyik válla. Ennek a szerencsétlen tragédiának a metafizikai értelmezését elvégeztem és a megfelelő következtetéseket levontam egy olyan hangfelvételen, amelyet a
http://www.kozmaszilard.hu , vagy a
http://www.kozmaszilard.tvn.hu honlapjaimról letölthető és meghallgatható.
Amennyiben Geréb Ágnes a mi karma-oldási és fejlődési sorsprogram-feltáró asztrológusi munkásságunkkal és mentő tevékenységünkkel szembeni újonnan felvett fölényes magatartását képes legyőzni és felváltani azzal a humánus magatartással, amelyről tanúságot tett az első hozzánk írt válaszlevelében (Ti., amikor értesítettük arról, hogy Medárda egy erdei tisztáson tartott metafizikai átortáborban, tehát a korháztól távol, mindenféle orvosi asszisztencia nélkül megszületett.), szerintem Geréb Ágnesnek a jövőben a haja szála sem görbülhet. Amennyiben továbbra is olyan gőgös és elutasító marad, mint amilyennek bizonyult velünk szemben, amikor arról értesítettük, hogy Etelka és Turula is otthon születtek meg, ugyancsak korházi körülmények és bábák és orvosok nélkül, megtörténhet, hogy a mostani „üzemi balesete” miatt a jövőben meghurcoltatásban lesz része.
Ezektől függetlenül viszont, reménykedek abban, hogy ha Geréb Ágnes nem is, de ön nála jóval fiatalabb lévén, képessé válik egyszer majd levetkőzni a nagyokos újságírók és tanárok által szuggerált asztrológia-ellenes ellenszenvét. Akárcsak nekem is egyébként, valamikor régen, mivel én is, akárcsak ön most, úgyszintén lenéztem az asztrológiát, és mindenkit, "aki képes még hinni ebbe, az áltudományos primitív babonában", még annak ellenére is, hogy kedvenc íróm: Hamvas Béla, egy egész fejezetet szentelt az asztrológiának a Scientia Sacra című monumentális munkájában.
És tettem ezt mindaddig, amíg az élet úgy össze nem taposta és ketté nem törte az intellektuális hiuságomat, hogy tragikus kétségbeesésemben kénytelen voltam belenézni az asztrológiai tükrömbe, és így az emberiség első tudományának az alapigazságait is el- és felismerni.
Remélem tehát, hogy önnek nem lessz szüksége az enyémhez hasonló, életveszélyes élmények és sors-tragédiák átéléséhez, ahhoz, hogy a tényleges egész-ség alapértelmét (Az egész lét teljes megélése az összes dimenziók szintjén) még idejében felfoghassa és elfogadja.
És újfent remélem tehát, hogy valamikor ön is képessé válik annak a belátására, hogy az olyan ember mint én, vagy pl. a feleségem, nem föltétlenül ostobább és tájékozatlanabb mint ön, ha éppenséggel az asztrológiában találja meg azt, amit a filozófiában és a teológiában hiába keresett. Illetve, hogy képessé válik valamikor annak a megértésére, hogy nem vetendő meg és nem nézendő le az a személy, aki, azzal együtt, hogy "nem középiskolás fokon" tanult matematikát és, aki a kvantumfizika és az asztrofizika felfedezései mellett, a genetika felfedezéseit is lényegileg megértette, tehát az, aki az un. objektív fizikai és biológiai tényeket teremtéstanilag is felfogta, mégis, ezekkel együtt, az egészség megőrzése (Vagy az egészség visszaszerzése) és a boldogság elérése szempontjából, a jelenkor legértelmesebb , tudományának képes tartani az asztrológiát. Azt a több dimenziós beavatási tudományt tehát, amit ön egyelőre még csak, mint ön által megvetendő, szélhámosoknak való, ámítási tevékenységet ismer.
Tisztelettel kívánom, hogy a levelében kifejtett anyai ambícióihoz fűződő reményei beváltódjanak, annak ellenére, hogy a következő sorokban kifejtettekkel egyáltalán nem tudok azonosulni:
"Szeretnék harminc éves korom előtt gyermeket szülni és úgy döntöttünk, hogy otthonunkban hoznánk világra gyermekünket. Úgy érzem hosszú út vezetett a gondolat megéréséig, mert kisgyermek korom óta határozottan állítottam, hogy nem akarok és nem lesz gyermekem. Kicsit érettebben már a fájdalomtól és az embertelen körülményektől való félelem mondatta ezt velem, aztán rájöttem, hogy van más lehetőség is, szülhetek zavartalanul, csendben, a megszokott környezetemben is. Sokféle gondolat kavarog bennem, sokan sokfélét mondanak, rokonaim egyenesen hülyének tartanak, édesanyám retteg, ha meghallja, hogy mire készülok, az egyetemen és a csoporttársaimtól mást sem hallok, hogy veszélye, ki tudja mi lesz, a tanáraim ha szülésről volt szó akkor a megszokott ijesztgetős, hűűű de veszélyes szöveget nyomták, pedig még nem is érintjük a szakirányos tantárgyakat.
Úgy gondolom egy kicsit nehéz lesz lelki szempontból egyetem alatt várandósnak lenni, pláne ilyen egyetemen, és tudva azt, hogy „csúnya” tantárgyakat is fogunk tanulni mint pl. patológia. Bízok abban, hogy megfelelő kontrollal sikerül kordában tartanom a felém irányított negatív dolgokat, és nem lesz rossz hatással jövendőbeli magzatom fejlődésére."
Nos, a jelenlegi tudásommal egybevetve, az utóbbiban erősen kételkedem, különösképpen azért, mert ön annak ellenére, hogy 27 éves és férjnél van - tehát feltételezhetően normális szexuális életet él- , még néhány évig szándékszik védekezni az Egyetemes Teremtés első törvénye ellen, vagyis ellen szándékszik szegülni a szeretkezések normális következményének és alapvető rendeltetésének: a magzatfoganásnak. Hogy tehát naiv módon, azt képzeli, hogy a szervezete el van szakadva az Isteni-egésztől, és mint egy robot, majd akkor foganhat abban meg egy egészséges magzat, amikor azt maga neki „megengedi”.
Kozma Szilárd
UI. Geréb Ágnes szülész-gyermekgyógyász orvosnőt, néhány évvel e levélnek a keltezése után, rengeteg őt szerető ás a munkássága pozitív gyümölcseinek örvendő magyar ember megdöbbenésére, sőt: kétségbeesésére, és a magyar igazság-szolgáltatásból való kiábrándulásra, egy Budapesti bíróság, majd törvényszék is „jogerősen” több hónapos börtönben töltendő fogságra ítélte. Majd, bizonyára rejtett politikai közbenjárásra, és a felkorbácsolt állampolgárok kedélye lecsitítására a börtönbüntetést házőrizetben letöltendő fogságra enyhítette a igazságszolgáltatás.