|
AZ UN. ONTOLÓGIAI SÉRTETTSÉG ÖSSZETETT KARMÁJÁRÓL
(avagy: a néha kívül is – tehát a „valósnak” nevezett anyagi történések szintjén is - megjelenő mentális és képzeleti (belső) háborúink és az, azok által okozott, ugyancsak mentális jellegű betegségek-, meg a szívünkkel és a vérünkkel kapcsolatos betegségek megelőzési, elkerülési- és feloldási lehetőségéről)
Amikor Nagy Sándor a még Makedoniában verbuvált első csapata élén - Amely csapat később a világhódító seregének a sűrű magját képezte...-, betört Athénba, minden polgár jajveszékelni, meg nyüzsögni és menteni -menekülni kezdett, kivéve a hordóban lakó Diogenészt. Ám ő sem maradt tétlen. Fogta magát és elkezdte a hordóját jobbról balra gurítani, le és fel az utcán, tíz lépés előre, tíz lépés vissza. Abszolút pontosan kimérve.
- Mit csinálsz te Bolond? Kérdezték a józan eszüket menekülés közben is megtartó, Athéni polgárok.
- Valamiért úgy rohangásztok itt össze - vissza, hát én sem ülhetek tétlenül, volt a belső világosságot kutató mysztész ugyancsak "logikus" válasza.
Számára legalább is, teljesen világos volt, hogy ez a legbölcsebb dolog a világon, amit tehetett abban a helyzetben. És a „világos” szót emeljük is ki mindjárt, mert a tartalma nagy fontossággal fog bírni a következőkben.) ..........................................................................................................
Amikor Diogenész úgy vélte, hogy befejezte a munkát és a hordóját a szokott helyére rögzítette, lefeküdt eléje sütkérezni a napon.
Ám Nagy Sándor, aki a tanítómestere által, Arisztotelész által ismerte a Diogenész tanításait, mindenáron akart találkozni vele, és "felkereste" a hordójánál. Miután tiszteletteljesen köszöntötte, azt mondta neki, hogy kérjen tőle bármit, mert megadja - megteszi,, bármit is kérne”.
Diogenész ugyancsak udvarias jóindulattal köszöntötte és bölcs kíváncsisággal rá kérdezett, hogy tényleg tartja magát szavához a hódító?
-Tényleg, felelte az.
-Akkor állj egy kicsit odébb, mert el veszed előlem a napot.”
És a világhódító odébb állt…
Vajon mit tudott mást és jobbat, mint a makedón hóditok elől menekülő kortársai (Az Athéniak), a közöttük korábban lámpással az igaz embert kereső (És az állítása szerint ilyet sehol nem találó.) beavatott Diogenész? Vajon azt-e, amit mi is kezdünk végre megérteni a majdnem egy éve zajló „testvéri” ukrán - orosz-háború” szörnyűségeit egészen vész-közelből látva? Talán azt, hogy a „Zsák megtalálja a Foltját” nevű Egyetemes Törvény alapján, vagyis a Rezonancia és a Vonzás ET. alapján, valamint a Kiegyenlítődés, na meg persze: a Karma törvénye alapján, tehát: a Hatás és a Visszahatás ET. alapján, azok a személyek keverednek háborúba, vagyis azoknak kell elszenvedni bármilyen (Pl. a saját tudatukban – lelkükben folyó!) háborúk káros és romboló következményét, akik valamiféle, nyílt, vagy rejtett sértettséggel élnek a lelkükben. (Az Ukrán háború a példájánál maradva: az 19991-ben az ukránoknak „átadott” (eladott?) és az ukrán fasiszták által évtizedeken át zaklatott és meghurcolt „ukrajnai oroszok” lelki háborúja is zajlik most a kegyetlen „gazdáknak” bizonyuló ukránokkal szemben, majd az azok kiszabadítása ürügyén letiport ukránok lelki háborúja indult meg az „agresszorokkal”- , vagyis: a viszont-agresszor oroszokkal szemben.) De jó példát szolgáltatnak erre, azok az önkéntesek is, akik Ukrajnába utaznak harcolni az orosz hadsereg ellen és állítólag „személyesen” is, „a gonosz Putyin” elnök ellen.
Nem minden esetben kalandorok ezek, tehát nem minden esetben olyan személyek ezek az önkéntes fegyverropogtatók, akik a közmondás szerint, mindössze nem férnek a bőrükben. De nem is feltétlenül galamb lelkű humanisták, akik mindössze a világszerte ismert ukrán maffiát kitermelő – tudjuk, mennyire…- „szelíd és teljesen ártatlan ukrán nép” megsegítése érdekében akarnak hirtelen fegyvert fogni a-, persze, hogy „gonosz” oroszok ellen.
Mondják hogy, a nemi szervével valamikor elképesztő zongorázó mutatványokat is előadni képes, és hirtelen 1,5 milliárd dollárral meggazdagodott, de ugyancsak ártatlan ukrán államelnök (Zselenszky) meghívására mennek ezek az önkéntesek harcolni „az igazságért”. Jó vicc… Ezek a velük született agressziót, mikor üzletbe bocsátó, mikor azt akár „önkéntesen” is kiélni vágyó emberek már a születésüktől fogva, vagyis úgymond ontológiailag sértettek… (Úgy tehát, akárcsak a velem-, és pl. a magyar agykontrollos szellemi vezér-oktatóóval is, dr. Domján Lászlóval egy idős Putyin elnök is, aki szintén a Kígyó évében született mint mi, de akiknek a Sárkányfarka az Oroszlánban található. Vagy akárcsak az interneten egyre sátánibb és szánalmasan nevetséges szózatokat fröcsögő Zselinszky ukrán állam-elnök, akinek egyenesen az Oroszlánban van a Lilithje!)
Továbbá: nem is, minden gerinctelen tudós vehető rá arra, hogy pl. kovid-vírusokokat, vagy más alattomos vegyi, vagy biológiai, vagy újabban: mágnes-sugárzású és másképp és másként ható, népírtó fegyvereket eszeljen ki, csak azért mert hatalmas pénzekkel megkísértik és megkínálják őket, vagy mert esetleg megzsarolják... Nem. Akadnak közöttük bőven olyanok is, akik akár ingyen is, egyszerűen sérültségből követik el ezeket az ember- és Isten-ellenes „tudományos” aljasságokat.
30 éves gyakorló asztrológusi gondolkozásom és sors-figyelői kutakodásom során, meggyőződésemmé vált, hogy az emberek (Az emberiség…) kb. hetven százaléka minimum egy (de inkább két …) un. ontológiai sérültséggel (vele született képzeleti agresszivitással – Tehát un. tűz-, és/vagy levegő karmával) jön a világra. Akárcsak dr. Domján László is, vagy én is, aki éppen ennek az asztrológiai felismerésnek köszönhetően szabadultam meg tőle. (Az ilyen, fel nem ébredt tűz- és levegő-karmás személyek számára készítik főként Hollywood-ban, nem csak az akció-filmeket és „a jó krimiket”, de a horror-filmeket is. És a számításban nincs fennakadás, mert ezt a képzeletfertőző „művészetet” „fogyasztják” is a megcélozottak rendesen, a kassza-siker tehát mindig garantált ezeknél a filmeknél.)
Azért nevezem ontológiainak a meghatározódást, mert bármennyire is létezik a reinkarnáció, és bármennyire is lennének valóságosak az anyai ági női felmenőktől öröklött (Más megfigyelések szerint, mind a két szülői ágon öröklött, azok spirituális - információs erőteréből átszármazott-.) karma-programok, mert végül is, mindannyian a kauzális (isteni) dimenzióból hozzuk azt, az egyéni élet-feladatokat tartalmazó karma-csomagot (Egyénileg változó, különféle karmákat tehát.), amit az életünk során, az élet-sors a segítségével (abban tükröződve) fel kellene oldanunk és át kellene változtatnunk pozitív képzeleti tulajdonságokká, képességekké. (Például: bátor szelídséggé, tűzpróbás tolerancia-képességgé, szeretetté, irányítás-étadási képességgé, hibabelátási képességgé.) A biológia és a pszichológia nyelvén szólva: magas rendű tudatosságon alapuló feltételes harci reflexekké és önuralmi, önirányítási reflexekké.
Tehát a szakmai megfigyeléseim szerint, a Bak, a Skorpió-, valamint a tűz jegyű (Kos, Oroszlán, Nyilas) és a Levegő jegyű (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) konstellációk, valamint, a kínai asztrológia szerint az ezeknek megfelelő konstellációkban, vagyis: a Kecske, a Kígyó, a Kutya, a Tigris és a Ló évében, valamint a Patkány, a Sárkány és a Majom évében született személyek, eleve egy erős öntudati – önképzeti sérültséggel születnek a világra. Illetve: egy ilyen tudattalan sértettséggel (E sérültségből eredő agresszív, vagy szorongásos – félelmi karmával) érkeznek a világra. És, ők azok tehát, akiknek az asztrológiai sorsképletében, ilyen jellegű karmára utalóan, megjelenik a fenti konstellációk valamelyike (Mondom: kb. 70 százalékos globálisan ennek az előfordulási lehetősége).
Ők, akarva –akaratlanul is, de ennek megfelelően, ellenség-képzetek alapján látják (képzelik) és érzékelik a valóságot. Vagyis, ennek az ellenséges képzeteknek megfelelően képzelegnek, gondolkoznak, éreznek, beszélnek és cselekszenek is automatikusan. Mondom: néha tudatosan is, tehát néha éberen is akarva-, de többnyire akaratlanul és szándéktalanul.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a teljesen mindegy az, hogy ténylegesen (gyakorlatilag) annyira mélyen és áthatóan és felfedhetetlenül és messze-ható következményekkel járóan, megbántotta-e és megsértette-e őket valaki valamikor (Pl. a a szüleik, vagy mások a gyermekkorban, ahova helyezi a pszichológia az ilyen agresszivitásnak, illetve szorongásnak és félelemnek a gyökerét.), mert ők úgy is találnak ürügyet-, bocsánat: okot a „valamikori” sértettségből eredő gyűlölködésre, haragvásra, de minimum a csendes és elnyomott neheztelésre.
Vagyis: teljesen mindegy az, hogy kívül mi történik velük most, mert igazából azt csak ők képzelik és gondolják úgy, hogy azért haragszanak, mert valaki őket nagyon, de nagyon megbántotta és megsértette többször is, mostanában, vagy régen, esetleg a gyermekkorukban például (Persze, a legtöbb esetben az eleve agresszív szülők… De még inkább a feminista – humanista tradíciók szerint, eleve agresszívnek született, mivel férfinak született: apa, hát ki más?). Vagy, nem is a gyermekkorban, hanem felnőtt korukban rég, vagy mostanában, de annyira megsérültek, hogy annak a traumája következményeit a felnőtt korukban is feltétlenül hordozniuk kell a pszichológia állításai szerint.
Ugyanakkor, mára az is világossá vált, és, a lényegi asztrológusi –metafizikai – kérdés úgy is csak az maradt, hogy ezek a személyek hajlandóak-e ezt a sértettségüket feladni és feloldani – meghaladni, illetve egy megfelelő pozitív tulajdonsággá (Mint pl. bátorság, nyíltság, nagylelkűség, megbocsátás, elengedés, méltányosság, vagyis: tényleges igazságosság, általános ember-szeretet, stb.) átalakítani? A sértettséget ezekkel felváltani?
Mert hogyha igen, akkor ez az átváltozás és ez, a belső harag alól való feloldódása, előbb – utóbb sikerülni is fog. De hogyha nem - és a legtöbb esetben: nem(!) -, akkor bizony „örökre” meg- és fennmaradnak a szervezetükben hosszú távon az, ennek az ontológiai sértettségnek megfelelő, negatív lelki és szellemi hatásait követő testi következményei: gyakori fejfájások, vérnyomás – problémák, a vérképlet különböző elváltozásai (Nem csak, vas, vagy magnézium, vagy kálcium- hiány vagy többlet, vagy cukor feldolgozási képtelenség - cukorbetegség, hanem a vörös, vagy a fehérvérsejtek számának a megnövekedése is, egyik a másik rovására, irracionális belső vérzések. Stb.). És megmaradnak az ugyancsak a vérzéssel járó sebesülések, tehát különböző balesetekből, égésekből származó sérülések, egészen a végtagok ilyen jellegű lebénulásáig, vagy elvesztéséig (Amputációk), vagy a szűnni nem akaró, belső vérzések miatti elhalálozásig elmenően. (Nemrég halt meg így egy volt-osztálytársam, aki csak elméletileg volt hajlandó beszélni velem a betegsége szellemi okairól íz öt évenkénti osztálytalálkozókon, de a horoszkópját, vagyis a teljes karma-feltárását már nem kérte.) Az un vérrák, tehát a leukémia az utolsó testi következménye, a szélsőséges ontológiai sérültségnek, akárcsak a szélhűdés, vagyis, a guta-ütés is. (Nem tudom, miért jobb ezt Magyarországon az absztrakt nevén: stroke-nak nevezni?) De persze, egyéb betegségek (pl. belső vérzés, epe és lép-problémák, bélproblémák, visszér és aranyér, problémák stb.), vagy sérülések is, keletkezhetnek ennek a személyi horoszkópokból is kiolvasható „ontológiai sérelemnek” a feloldatlansága- és egyre fokozottabb (intenzívebb), nyílt, vagy rejtett átélése- megélése következtében.
Hogyha az illető személynek sikerül ezt beismerni és magát rávezetni és rávenni a feloldás –pozitív személyi tulajdonsággá átváltoztatás szükségére, akkor, és csakis akkor – Tehát: csakis ezzel a feltétellel! - beszélhetünk a feloldás – megoldás gyakorlati lehetőségeiről. És itt rossz hírem van, nem csak a gyógyszerek pozitív hatásaiban és következményeiben száz százalékosan bízók és hívők számára, de a különböző fizikai – fiziológiai, vagy a különféle misztikus terápiákban bízók és hívők számára is. Ezek a különféle orvosok, pszichológusok és misztikus gyógyítók és agykontrollosok által javallott terápiák ugyanis - Éppen azért érik el későre és nagyon gyengén a remélt – várt hatásukat, mert az ontológiai sértettség ugyanis, éppen amiatt, hogy ontológiai és nem élettörténeti - pszichológiai a gyökerük, vagyis éppen azért, mert nem a mi (fizikai) életünkben történt sokkok és traumák hatására és nem ezek következményeiként keletkeznek -, nagyon nehezen és nagyon ritkán képesek eljuttatni a „betegeket” a tényleges gyógyuláshoz.
Mert a fent említett, a pszichológia által megtudott és felfedett, és a köztudatba is lassan – lassan beivódni látszó, gyermekkori, magzatkori- indokok, vagy okok, vagy a későbbi indító (oki) traumatikus történések csak a felszínen „bevonzott” következményei az ontológiai alaphelyzetnek, tehát az igazi: karmikus alap-meghatározódásnak. Sőt, amennyiben ez a feltevés reális lehet: még az állítólagos korábbi életekben szerzett sértettségi traumák is csak következményei lehetnek az ontológiai sértettségnek, tehát ezeknek a különféle regressziós módszerekkel (pl. hipnózissal) való „megtalálása” és felfedése sem vezethet a teljes karma-oldáshoz. (A különféle karmák keletkezéséről írtam is eleget és elég részletességgel, de a Youtube-ra feltöltött videó-előadásaimban is beszéltem egészen bő részletességgel is. Úgy gondolom tehát, hogy mindazt, amit azokban a tanulmányiokban leírtam és elmondtam az interneten megtalálható előadásokon, most nem kell itt újból megismételnem.) Hanem csak és csakis az, hogy az illető személy, hajlandó-e megtenni a megfelelő hosszas belső erőfeszítéseket, ahhoz, hogy ez ebből adódó agresszív késztetéseit felváltsa és átváltoztassa megfelelő, pozitív tulajdonsággá? Pl. a folyamatos békéhez szükséges, ősbizalmon és isten- és ember-szereteten alapuló élet-bátorsággá?
Be kellene ismerni végre mindenkinek (pszichológusnak és teológusnak és misztikusnak egyaránt) az egész világon, hogy ez az ontológiai agressziós karma, csak és csakis az egész lényünk – személyiségünk – teljes öntudati és mentalitás-béli átváltoztatásával oldható fel! Vagyis például, a minél gyakrabban megismételt és lehetőleg minél hosszabban kifejtett, a témáról és a személyes esetekről szóló „önbeavatási” naplóírással. Vagy az előbbivel együtt, vagy azt követően, a spirituális – öntudati megerősítések (mantrák, személyes imádságok) írásával, és azoknak a hang-rögzítő elektronikus eszközökre való felmondásával és azok sokszori visszahallgatásával. És persze: ugyancsak a hosszas és gyakran ismételt, célzatos (ezt az oldást és átváltoztatást célba vevő) meditációkkal.
Mit jelentsen mindez, miért van szükség ennyi „misztikus” gyakorlatra? Egyszerűen azért, mert meg kell győznünk a tudattalan képzeleti- és érzés-világunkat, arról, amit spirituális ismeretek segítségével ugyan, de gyakorlatilag egyelőre, mégis „csak” intellektuális szinten tudunk. Tehát: Fel kell fognia mindenkinek, aki ezzel a karmával rendelkezik, hogy NEM ELÉG AZ ELMÉLET ÉS, TEHÁT, NEM ELÉG AZ INTELLEKTUÁLIS MEGISMERÉS , a fel és beismerés. Mert ezek a karma programok nem oldhatók fel és nem haladhatók meg azokon a dimenziókon belül ahol gondolkozunk és érzünk. Mert oda ahol keletkeztek ezek az öntudatunk objektív sérülését is okozni képes karma-programok, nem jut el a gondolkozás ereje! Hanem csak és csakis ott oldhatók fel ezek az ontológiai karma-programok, ahol a mi egyéni spirituális struktúránknak az ős -eredeti mintája és magva is keletkezett: Az Abszolút lét és az Isteni lét határain, ahol az abszolút teremtői ősminták közül egyesek, létrejövés közben megsérülnek. Csak és csakis ott, azon a „magas szellemi szinten” oldhatók fel és haladhatók meg a sérült képzeleti ős-kvantumok, illetve, ott változtathatók át, megfelelő pozitív személyi tulajdonságokká, képességekké. - Ott ahol az egyes modern fizikát is ismerő misztikusok nevezik: az un. kvantum-térben (Az egyetemes - isteni léttudatban), ahol nem vagyunk még (és már!) sérültek. Illetve, ott ahol „még” nem léteznek, a megnyilvánult lét alapjainál álló, sérült (meghibásodott), alacsonyabb szinteken karmikus csoportosulásokat (karmikus idea-csoportokat) alkotó sérült ősideák sem. Egyrészt.
Másrészt, ha ezt az „értést” megszereztük, akkor meg kell tudnunk a személyi horoszkópunk segítségével azt, hogy egészen pontosan milyen jellegű (Milyen konstelláció szerinti) sértettségi karmát hordozunk magunkban, mint feloldandó életfeladatot? És, az egészen pontosan az jelenti: hogy milyen konstellációban-, és milyen gyakorlati életfeladatokat jelző horoszkópházban található a két karma-pontunk és azoknak a megfelelő pozitív viselkedési, gondolkozási és főként: képzelgési mintákról kell(ene…) írnunk az önváltoztatási naplónkban. És ugyancsak ilyen új, pozitív képzelődési, gondolkozási és viselkedési formákról kell úgymond mantráznunk és meditálnunk. És azon kívül, és akkor, ha el kezdtük ezeket gyakorolni, akkor akár harcművészeteket is gyakorolhatunk és konfliktusokat is vállalhatunk úgy, mind az önmegfigyelés (A sértettségek leleplezése) lehetőségeit különböző szélsőséges helyzetekben. Tehát ugyancsak a gyakorlati megvalósítási szinteken is átélendő karma-feloldás és meghaladás (edzetté válás) érdekében. Mert akkor ez a konfliktus-vállalás, már nem (sértettségi!) karma-dagasztás és erősítés lesz, hanem éppen, hogy annak az ugyan élesben történő, tehát, hús-vér tapasztalatokon is alapuló, de mégis csak játékos – gyakorlati oldása.
II rész
A nagynak képzelt misztikus Én-tudatról, asztrológiai szempontból. Vagyis, misztikusságtól és pszichologizálástól mentesen az emberi élet központi problémája megoldási lehetőségéről
A Tűz-jegyekben álló karma-pontok által jelzett karma által (Első sorban önkéntelen és sokszor öntudatlan kevélység, vagyis: beképzeltség, fizikai, intellektuális, vagy erkölcsi felsőbbrendűségi-érzet és tudat, ami az arroganciáig is elmehet, mások – egyesek lenézésére, becsmérlésére való hajlam. Továbbá: uralkodási, ellenőrzési-, irányítási-, beavatkozási késztetések, súlyos esetben mániák, stb. által) okozott személyiségi - öntudati zavaroknál, álljunk meg egy percre. Mert egyrészt ezek a személyi tulajdonságok nem érzékelhetők a felszínen, úgymond nem láthatók, hanem mélyen rejtettek. Másrészt, nem személytelen (absztrakt) elmélet az (nem misztikus fantazmagória…), amit az esszéimben és tanulmányaimban leírok, hanem gyakorlati személyes tapasztalás is. Gyakorló asztrológusként, soha nem volt célom az érdekes elméletek gyártása, hanem olyan szakmai és személyi megfigyeléseket tettem és teszek közzé, amelyek szerintem a normális és természetes - átlagos... - életet folytatni kívánó személyek haszonnal kipróbálhatnak és gyakorolhatnak az élet-harmonizációs törekvéseikben. Mindazt tehát, amit eddig leírtam a könyveimben, vagy, a nyomtatott formában még meg nem jelent tanulmányaimban, most is érvényesnek tartom. Sőt: ezek az alapját és elődjét képezik annak is, amit itt most le fogok írni.
Továbbá: a felszínen is látható és tehát az igazán veszélyes és az előbb - utóbb pszichiátriai problémák szintjén is jelentkező öntudati - önérzékelési (hamis önértékelési) zavarokat okozó karmikus tulajdonságok elhatalmasodásához és kellemetlenné - zavaróvá válásához, nem elég a tűz-karma szerinti meghatározódás, hanem ehhez szükség van még egy levegő-jegyben álló karma-pont által jelzett, ugyancsak öntudati jellegű karmára is. (Ugyancsak tudattalan és önkéntelen irracionális-, illetve természet-ellenes függetlenségi – függetlenedési vágy és el nem köteleződési ösztön, öncélú individualitás és egyéni autonómia-törekvés. Erre való szélsőséges érzékenység.) Vagy, egy ugyancsak levegő-jegynek számító, kínai asztrológia szerinti meghatározódás (Patkány, Sárkány, vagy a Majom éve). Természetes ugyanis, hogy az ilyen személyek önkéntelenül is haragot éreznek egy más személlyel szemben, vagy egy egész csoporttal szemben, vagy magával a társadalommal szemben, amikor azok vissza jelzik a számukra, hogy nem tűrik és nem hajlandók elviselni, sem az uralkodásukat, de még az irányítási-, vagy beavatkozási késztetéseiket sem. De még inkább akkor éreznek haragot sőt gyűlöletet, amikor úgy érzik, hogy a személyi öntudatukban megsértik, vagy, amikor úgy érzik, hogy a szabadságukban, illetve a függetlenségükben, függetlenedési törekvéseikben akarják őket korlátozni, megzavarni. Hiszen ők még a szerelmi, élettársi elköteleződésre is képtelenek! Tehát vagy fellázadnak az ilyen viszonyok ellen, vagy finoman kihátrálnak, vagy magyarázat nélkül elmenekülnek. De mind ezek mellé, többnyire még egy un. Bak, Halak, vagy Skorpió jellegű karmának a jelenléte is szükséges ahhoz, hogy konkrét mentális betegségre való hajlam formájában is jelentkezzenek (szegeződjenek) ezek a karmikus tulajdonságok.
Csak és csakis ezeknek a jeleknek a személyi sorsképletekben való jelenléte jelezhet "veszélyes", vagyis első sorban un. önveszélyes öntudati - önérzékelési (Kevélységi, beképzeltségi, nagyképűségi, narcisztikus, vagy egyenesen pszichopata jellegű.) karmát. Olyat tehát ami feloldatlanul és meghaladhatatlanul, akár depresszióhoz és akár skizofréniához, vagy pánik-betegséghez, üldözési mániához is vezethet, hogyha egyszerre találunk a sorsképletben az egyértelmű tűz- és levegő karmára utaló jelek mellett, Skorpiói, Bak, vagy Halak jellegű karmára utaló jeleket is. (Pl. Lilith a Nyilasban, Sárkányfarok a Vízöntőben, és az illető személy a Kígyó évében, vagy a Kecske évében született.) Különben nem lehet asztrológiailag olyan következtetést levonni, hogy az illető személy, akárcsak hajlamos is lenne egy un. mentális betegségeknek a "megszerzésére".
A betegségek mindig és minden formában olyan szélsőséges megnyilvánulásai a karmának, amelyek igazából nem tartoznak - nem tartoznának! - az asztrológia sors- és élet-út rendezési hatáskörébe. Ezért, az ilyen betegek nem is keresik fel általában az asztrológusokat. De tudnunk kel viszont azt is, hogy amennyiben ezek a jelek, együttesen (tehát minimum három, de inkább négy ilyen jel szükséges a hajlamosság megállapításához) megjelennek egy sorsképletben, az igen is, lehet magyarázat arra, hogy egy maximálisan korrekt és tudatos életvezetésre törekvő személynek mért térnek vissza azonos sors-problémák vagy betegségek (netalán balesetek) az életében, annak ellenére, hogy a legjobb spirituális - misztikus (vagy pl. pszichológiai) tudásával és akaratával (Tehát, a megfelelő életfeladatok maximális felvállalásával is!) törekszik az élete és sorsa többi karma-elemeinek a feloldására. Hogy miért? –Éppen azért, amiért ez az öntudati karma – összegeződés, szélsőséges esetekben, vagyis nem megfelelő nevelés, vagy más külső körülmények hatására, mentális betegségeket okozhat: ment az öntudatunk az a központi „spirituális szervünk”, amely az egyetemes (teremtői, megváltói) léttudathoz kapcsol minket.
Harminc éves szakmai gyakorlattal és a hetvenedik életévembe érve, rá kellett jönnöm arra, hogy annak, amit el akarunk érni, és amit el kell tudni érni egy levegő – vagy tűz, illetve levegő és tűz jellegű személyi karma (tehát dupla személyi karma) oldásával, vagy egy Bak-, vagy egy Skorpió-karma oldásával, az, az egész emberi élet célját képezi az örökkévalóságban. Hogy ez a törekvés egyenesen a Krisztusi kinyilatkoztatásokkal és a Buddhai tanításokkal egyenértékű (Igen is: elképesztő!) metafizikai jelentőséggel bír, egyrészt.
Másrészt arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire nehéz ezt az oldást – oldódást, illetve azt a magas rendű öntudatot (Isteni szintű felelősség-tudatot) elérni? - Megközelítőleg: Csaknem lehetetlen!
Azért bír ennek a karmának a feloldása elképesztő metafizikai jelentőséggel, mert amennyiben csakugyan sikerül, akkor a karmának az ellentétéhez kell eljutnunk általa, vagyis ebben az esetben: a legmagasabb rendű (spirituális és kauzális) öntudat eléréséhez. Vagyis oda, amit a misztikusok az isteni Én-tudat elérésének neveznek, vagy a „A bölcsek kövének”, az alkimisták meg: az arany öntudatnak. Vagyis, annak az öntudatnak, ami már közvetlen mágikus teremtő erővel bír, ahogy az Evangélium tanítja. ("Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...") Rendeltetésünk szerint, egy olyan személyi – öntudati állapotot kell(ene) elérni- egy olyan finom (szubtilis) öntudatnak az elérését és stabilizálódását, amit Jézus egyenesen a Mennyek Országának nevez, máshol, A Királyságnak, máshol meg a Boldogságnak. Mondanom sem kell, hogy ez nem csak teljes sértettség (sérültség) mentességet jelent, hanem teljes haragvás-mentességet és gyűlölet-mentességet, sőt, és persze: bosszúállási késztetés - mentességet (bosszú-vágy mentességet) is kell, hogy jelentsen.
Meg kell vallanom őszintén, hogy miután rengeteg horoszkópot elkészítve, vagyis: rengeteg sors-alakulást belülről megfigyelve, hosszú éveken át, ezekhez a következtetésekhez eljutottam, évekig úgy éreztem, hogy nem tudok előre lépni, jobban megtisztulni. Néha még kételkedtem is, hogy esetleg nem is haladtam és nem jutottam előre, hiszen, persze, hogy történtek az életemben olyan esetek is, amikor nem, csak, hogy huzamosan kellett éreznem a haragot, bármennyire is kétségbe ejtő volt ezt számomra beismerni, de még a gyűlöletet is, sőt, néha – néha még az édes bosszúvágy átélésén is rajta kaptam magam.
Mi az ördög?! – Kérdeztem magamtól, semmit nem ér a metafizikai – asztrológiai tudásom, semmit nem érnek a legmélyebb a karma-ismereteim és a karma-oldási törekvéseim? Semmit nem ér az a rengeteg szeretet – és boldogság meditáció, amit nem, hogy napok, és nem, hogy hetek – hónapok alatt végeztem, de éveken át is? Mi az ördög van hát? Miért esek vissza? És az ördög nem csak ebben, az imént leírt belső sikertelenségeimben mutatkozott meg (pl. a késő-kamaszkoromból magammal hurcolt alvási zavarok megmaradásával), hanem a külső sikertelenségeimben is. Sőt: egy és két és szinte három nagy magánéleti csődben is. Hát persze, hogy a levegő karmámmal (Lilith a Mérlegben), és a Skorpió (A kígyó évében születtem) karmámmal haragudtam azokra, akik a magánéleti csődömet előidézték. És bizony néha azon kaptam magam, hogy még a bosszú-vágy is elkapott azokkal a személyekkel szemben, illetve az intézményi eljárásokat indítványozó és végig vezető dolgozókkal – vezetőkkel szemben, akik nagy közömbösen, illetve, valamilyen számomra megokolhatatlan (irracionális) unszimpátiától vezérelve, hozza apparátusi eszközökkel is, járultak a csődjeim sikerességéhez. És mindezt annak ellenére, hogy a személyi horoszkópomból, illetve az asztrológiai sorsképletemből, egyértelműen kiolvasható, hogy nekem ezeken a negatív tapasztalásokon végig kellett mennem gyakorlatilag is, nem csak a korábban látott elméleti szinteken. Hogy szükségem volt pl. a hosszas Remetei állapotba kerülésre, aminek az igazi, öntudat-átalakító jelentését korábban nem élhettem át a személyes átélés szintjén, annak a teljes mélységeiben, hanem csak ideig – óráig, és maximum 3 – 4 napra, ami messze nem elég egy igazi öntudati átalakuláshoz.
És csak jöttek és jöttek a karma-jelzések, vagyis a személyi sértések és bántalmak még a közvetlen közelemből is, jelezvén azt már – már soha meg nem szűnően és soha megállíthatatlanul, hogy még mindig haragszom, és még mindig nem tudom elfogadni és kellőképpen értelmezni ezeket a további öntudati tisztulási szükségekre utaló jelzéseket sem. És már a Bak sárkányfejem által jelzett szellemiségnek analogikusan megfelelő térdeim is fájni és gyengülni kezdtek. Holott a Sárkányfej az nem karma-pont, hanem azoknak az ellenkezője: a Mennyek Országának, illetve az abba való bejutának (A krisztusi „Ígéretnek”) a jele. A bejutás tehát csakis pozitív élményekkel kell - kellene, hogy járjon, nem fájdalommal és elgyengüléssel!
És akkor értettem meg, hogy olyan erős és mély az én, többnyire rejtett, személyi (Levegő)- és Skorpiói-karmám (Tehát azt, hogy ontológiai ez a karma, vagyis, hogy az messze a jelen életemen és személyemen túl mutató.), hogy csak elméletileg képzelhettem azt, hogy elfogadtam mindannak a sok – sok, és rengeteg, és határtalan hátráltatásnak és veszteségnek és sikertelenségnek és „kibabrálásnak” a törvényességét, ami velem történt egy életen át. (A Bak konstelláció ugyanis a törvényesség-tudat géniuszát is megtestesíti, többek között) Amely hátráltatás tehát, legalább 50 éven keresztül történt. Vagyis, minimum 20 éves koromtól, amikor megbuktam az első érettségi vizsgán egy építkezés-technológia nevű tantárgyból, amit akkoriban rettenetesen unalmasnak találtam. (Vizsgára való felkészülés helyett Dosztojevszkij-nek, a kicsengetésre ajándékul kapott Bűn és bűnhődés c. regényét olvastam.) Sőt, a csődök és katasztrófák lavinája: még attól is korábban indult el, csaknem hét évesen, amikor pl. az apámtól „egyből”, vagyis 3 éves koromra elvált édesanyám, az első osztály első órájától, tehát szintén „egyből” román tannyelvű iskolába íratott. És ezt anélkül, hogy neki, aki reggeltől estig dolgozott a hét minden napján (Akkoriban tehát szombaton is!) ideje lett volna velem leülni akárcsak egy órát is tanulni. Ettől, néhány héten belül, kb. 10 évig, amíg megtanultam kifejezni magam román nyelven is, besötétedett számomra az élet és a világ.
Az asztrológia segítségével, azt már régen megértettem, hogy amennyiben nem így történik „minden”, tehát amennyiben teljesen szabad utat kapok már a kezdet kezdetektől, és a bennem levő tehetségek éppen olyan könnyen ki tudnak bontakozni, mint a velem egy idős személyekben, már én is rég óta halott lennék, mint ők, a volt barátaim és osztálytársaim. De, a legjobb estben is, tehát, ha a pszichológiával, vagy a misztikával találkozom hamarabb, Parkinson-vagy Alzheimer kórosan senyvednék valamilyen szociális intézetben. De ez már nem vigasztalt. Mert nem értettem meg azt ugyanis, hogy amennyiben nemvesztem oda én is a gyermek- vagy fiatal, vagy érett felnőtt koromban mint oly sokan a velem egy idősek közül, akkor most, amikor annyi, de főként oly lényeges metafizikai – asztrológiai tudást össze szedtem, amilyent sok sikeres „misztikus csodabogár – kozmetikus” nyilvánvalóan nem, ezek segítségével miért nem tudok jobban boldogulni? Illetve, miért nem tudom azt a fránya öntudati karmámat már végre feloszlatni és meghaladni, még akkor is, ha az ontológiai és messze túl mutat a jelen életemen és személyemen?
Nem a megjelent 14 könyvemnek a tovább is fennmaradó fél-sikere bántott tehát. Nem az, hogy a 14-ik könyvemmel is úgy jártam, mint az elsővel: amikorra végre megjelenhetett, olyan, a korábbitól eltérő közegben – környezetben éltem, amely pont arra az eszme-világra és képzet-rendszerre nem volt ráhangolódva, amely eszme-világot éppen meghódítottam azoknak a verseknek, majd azoknak az esszéknek a megírásával. Hanem az, hogy a testi jelzésem szerint és a magánéletem szerint sem, jutottam arra a spirituális – lelki színvonalra, amelybe beérkezve képzeltem magam, a könyveim anyagainak a megírásakor. Persze, azt is tudtam, hogy a sikerek elmaradásának az igazi oka, nem a más kulturális közegbe kerülés volt, hanem az, hogy amennyiben olyan sikerem lett volna velük, vagyis, amennyiben népszerűvé tudtam volna válni általuk, egészen biztos, hogy a Mérleg- karmámnak megfelelően, ott legbelül kibillentem volna a kényes öntudati egyensúlyomból. Az amúgy is, nagyon nagy nehézségek árán őrzött egyensúlyomból tehát. Még pontosabban: negatív irányba növekedett volna az önérzetem (Lásd: az egyes házban és az Oroszlán Aszcendensem alatt álló Plútó negatívan fényszögeli, mind a Mérlegben álló Mars-Lilith párost, mind a Skorpióban álló Nap-Merkúrt. Magyarul: bizonyára elment volna az ennél, a minimálisnál nagyobb, költői-, majd írói sikertől az eszem.).
De nem is a magánéletemnek a, szerintem túl lassú vissza rendeződése és harmonizálódása volt az, ami időnként kétséggel töltött el afelől, hogy fejlődők-e egyáltalán, sőt, hogy „javulok”-e, és, hogy van-e egyáltalán pozitív visszahatása, ha nem is a sorsomra, de legalább az egészségemre a sok – sok pozitív spirituális átváltozást megcélzó törekvésemnek? Hanem az, hogy miért vagyok még mindig olyan könnyen megsérthető, hogy órákig nem tudok aludni éjszakánként, a sértettségek tízszeres „elkönyvelése után” sem, szüntelenül keresve önkéntelenül és tehetetlenül a pozitív megoldásokat. Sőt, hogy miért történik ugyanez, most is, amikor „minden lényegeset értek”? Miért van az, hogy bármennyire nem veszem komolyan a sértéseket, nem tudok elaludni, nem csak egy - egy személyi bántalom bezsebelése és látszólagos feldolgozása után, de inkább: azok feldolgozatlan állapotban való elnyelése után? Sőt, miért nem tudok elaludni még egy – egy, ugyancsak a személyi – öntudati kamrámmal kapcsolatos, de nem személyi sértés útján, hanem a külvilágból (többnyire az internetről) jött információ – benyomást és benyomásokat követő újabb megvilágosodások után sem?
Tulajdonképpen ez a paradoxona a mind mélyebb és mélyebb metafizikai ismertetekre szert tevő személyek életének, azokkal szemben, akik ezzel az információval szemben immunisak. Azokkal szemben, akik tehát ez nélkül is jól vannak, köszönik szépen. De hiába köszönik szépen, mert, többnyire idejekorán vannak jól ez nélkül. A túlvilágon persze… Pontosan úgy mint az én óvodás és osztálytárs-barátaim, vagy, a velem egy idős költő- festő- és filozófus ismerőseim és barátaim, akikkel már csak felnőttként találkoztam, de, akiket nem adtak a szüleik első osztálytól román nyelvű iskolába, mint engem, és ezért idejében megmutatkozhattak a különféle, sikert hozó tehetségeik. Tanulási képességben, sportban, jó-szakmában, kereskedelemben, „világiságban” és költészetben, festészetben, filozófiában, de a leginkább, a szép és értelmes és „bele-való nők fogásában”, akiket annak idején, titokban nagyon irigyeltem, még azt követően is, hogy nekem ugyanolyan szép és értelmes nőim lettek. Irigyeltem tehát, és nyálazva hallgattam a kalandjaikat, amelyeket az osztályban meséltek, és irigyelve nézegettem a különféle lapokban megjelent verseiket, miközben az én verseimmel folyton csak elégedetlenkedtek a szerkesztők. Igen is, be kellett vallanom magamnak, hogy addig irigyeltem őket, amíg az életből el nem mentek. És mind elmentek: Borsos Öcsi, Tánczos Zsoli, Pál Árpi, Gede Miki, Rettegi Lajos, Veress Gerzson, Bréda Feri, Egyed Péter, Szőcs Géza, és… Már számolni sem tudom. És sajnálni sem. Sajnálni tudnám ugyan, mert némelyikkel összebarátkoztam és nagyon megszerettem, de nem szabad. Nem szabad, mert akkor negatív energiát áramoltatnék a túlvilági lelküknek.
Szóval, ez a paradoxona annak, hogy az isteni (metafizikai) logika teljesen más, mint a lineáris – tudományos – világi logika. Ti., hogy az utóbbival nem csak, hogy egyenesen követhetetlen, de abszolút megfejthetetlen az első. Ti.-2, hogy nem csak a józan paraszti (pragmatikus) észből, vagy a tudományos – humanista gondolkozásból nem következik és nem is érthető az élet gyakorlati valóságban érvényesülő sors-logika, de e kettő egymástól teljesen különbözik is, sőt: egymással mintha homlokegyenest szemben állna, és, itt és emiatt mond folyamatosan csődöt az egész tudományos világ filozófiája. Nem csak az én idejekorán elhalt, tehetséges osztálytárs-barátaim és költő – filozófus pályatársaim gondolkozása mondott csődöt tehát jobban, mint az enyém, de az egész tudományos – humanista (liberális és hagyományos) szemléletű világé is.
Miért nehéz ez és miért áthidalhatatlan a két logika közötti különbség? Az a különbség, amit a pszichológia, a korunk legszellemibb, de erkölcsileg ugyancsak meghasonlott tudománya, sem volt képes megoldani? (Persze, nem gyártott atom bombát és biológiai fegyvereket, vagyis korona-és egyéb vírusokat, de a pszichológiai hadviselésben és élő-robot katonagyártásban nyakig benne van ő is) És miért van az, hogy miután, a pszichiátriával együtt, teljesen csődöt mondott a tönkre ment, vagy eleve úgy született emberi (levegő- és tűzkarmás!) öntudatok helyre hozásában )kigyógyításában), kénytelenné lett, a nem csak, hogy a teljesen tudománytalan, de ráadásul obskúrus és okkult misztikával házasságra lépni?
Pontosan azért, mert az öntudati fejlődésben nem alulról felfelé kell az emberi evolúcióban lépkedni (haladni, netalán: építkezni), hanem, előbb a felsőbb rendű-, és a legmagasabb, isteni sors-logikát kell megfigyelni és az szerint kell megtanulni gondolkozni, illetve, a tudományos gondolkozást az „irracionális” metafizikai (asztrológiai!) törvényekhez és szabályokhoz igazítani. És ennek, a gyakorlati valóságban is (tehát a sorsban!) megfigyelhető metafizikai – asztrológiai sors-logikának, semmi, de semmi köze nincs, nem, hogy a tudományos-humanista logikához, de a misztikához vagy a valláshoz sem. Ahogyan nincs a pragmatikus – humanista tudományhoz sem, tehát a pszichológiához sem. És ezt a két féle logikai – racionális összeférhetetlenséget pontosan az Ontológiai sérültséggel született személyek esetében lehet a leginkább nyomon követni.
Az első hallgatói törzsgárdához, akik az én legelső asztrológiai - metafizikai – életmód előadásaimra jártak, és akik a kurzusok közben és után baráti kapcsolatba is kerültek velem, tartozott egy igen tehetséges tanítónő is, aki úgy látszott, hogy jó asztrológussá válik. Ám az élet és a szerelem ereje úgy hozta, hogy ott hagyta a baráti társaságunkat és ez által lassan – lassan az asztrológiával is felhagyott, mivel szerelmes lett, majd férjez is ment egy olyan férfiba, aki jogázott, és aki úgy döntött a barátnőnk helyett, hogy a joga megbízhatóbb a metafizikai (Csak később neveztem el kauzálisnak) asztrológiánál. Sőt, miután a jogát és a házasságot is kimerítették, ez a rendkívülién értelmes és tehetséges tanító nő, elvégezte levelezés útján a K-i egyetem pszichológia szakát is is, és úgy nézett ki, hogy pszichológia tanárnőként fogja világosítani annak az iskolának a középiskolás növendékek életútját, amelybe a lányaim is jártak. Ehelyett egy súlyos depressziót követő, rákos betegség útján, átköltözött hirtelen a túlvilágra.
Sőt, egy, számomra utólag ugyancsak igen közelivé vált külföldi ismerősöm, miután elolvasta valahol az interneten a Lilithről szóló tanulmányomat és miután elkészíttette velem a horoszkópját, szorosabb baráti viszonyba is került velem. Azt követően, többször és többet is találkoztunk és vele is úgy jártam, hogy annak ellenére, hogy ígéretes asztrológusnak bizonyult, néhány, kreatív kollaborációban eltöltött év elteltével, mégis úgy döntött, hogy az ő individualista elképzeléseinek és a liberális neveltetésének, mégis csak jobban megfelel a pszichológia. Sőt, kreatív személyiség lévén, arról is álmodozott, hogy olyan asztrológiát fog gyakorolni, amelyben a pszichológiát alkalmazza a részletek kidolgozására és elmagyarázására. Próbáltam rá vezetni, hogy lényeg szerint, ez a két tudomány merőben eltér egymástól, mind az alapjaik mind a céljaik szempontjából és nem szerencsés össze mosni őket, de nem hallgatott rám és egyre jobban beleásta magát a pszichológiai önismeretbe, amely állítólag őt jobban felszabadította és megnyugtatta, mint a kauzális asztrológia, amely szerinte „rajta nem tudott segíteni”. Az ilyen fajta megállapítások egyre gyakoribbá váltak az eszmeinek ily módon már nem is nevezhető kapcsolatunkban, amely erős individuális meggyőződésről tanúskodó kijelentései néha már a személyemet sem kímélték, és amitől sajnos, én is egyre türelmetlenebbé váltam vele szemben. Ti., hogy mikor veszi már észre magát és nem látja, hogy a vesztébe rohan? Ezért tehát ő már koloncnak érzékelte a kapcsolatunkat és véglegesen is elszakította a barátságunkat. Egy évre és néhány hónapra a baráti viszonyunk megszakítása után egy nagyvárosi kórház pszichiátriai osztályáról telefonált nekem, ahova súlyos depresszióval került be, azzal, hogy mondajak neki valami segítő gondolatokat, mert ott csak gyógyszereket és injekciókat kap, de eligazítást, majdnem semmit.
De nem az a fontos és lényeges ebben a történetben, hogy a kauzális asztrológiát ugyancsak elégtelennek találó, külföldi ismerősöm is, szinte ugyanúgy járt mint az otthoni barátnőm, aki ebbe a „tudományos szempontból megbízhatóbb” sors-rendezési igyekezetébe bele is halt, hogy ugyancsak depressziós lett. (Noha a dolog némileg logikus volt, hiszen mindketten rendelkeznek mint tűz-jegyű, mind levegő jegyű karmával, de skorpió-karmával is.) Hanem az, ahogy a szerintem nagyon becsületes pszichiáter-orvos, aki elbeszélgetett vele a zárt intézményből való kibocsátásakor, megkérdezte, hogy van-e valamilyen módszere a kigyógyuláshoz, mert a gyógyszerek, amelyeket felirt, és a havi ellenőrző vizsgálatok nem fogják kigyógyítani.
Nos, ezek a történések vezettek rá engem is arra, hogy csakis abban bízhatok, amit a mentafizikai búvárkodásaim során megértettem, illetve, amit a saját asztrológiai sorsképletemből ki tudok olvasni, amennyiben meg akarok szabadulni attól, hogy ne legyek annyira megzavarható, sem a személyi sértések és ellenállások miatt, sem az ugyancsak az én, ezen központi – öntudati problémámmal kapcsolatban kapott, figyelem-felhívó, megvilágosító jellegű külső információk által. Ti., arra, hogy az életünk nem arról szól és nem arra való, még ebben a „központi” sors-kérdésben sem, hogy addig fejlesztjük az öntudatunkat a spirituális ismeretszerzés és képesség-szerzés útján, amíg azt a bizonyos arany öntudatot, amit az alkimisták arany öntudatnak neveznek, vagy a misztikusok a nagy (isteni) Én-nek, meg Jézus a Mennyek Országának nevez.
Hanem arról, hogy mindazt, ami nem az isteni Öntudatnak a része bennünk, hanem az öntudati karmának – Tehát ami a gyermekkortól magunkra vett világi öntudatunknak a tartozéka, a gazdag, vagy szegény, vagy hírneves szülők gyermeke nevű címkétől a csodagyermekig, vagy tehetséges gyermekig, majd a jó szakemberi öntudattól, az esetleges mérnöki, ügyvédi, orvosi (A Déré!), a sport-sztári, vagy énekes, vagy színészi, költői, a tévés műsorvezetői stb. címkéig -, azt le kell bontanunk és fel kell oszlatnunk és attól meg kell szabadítanunk az öntudatunkat éppen úgy, mint a gyermekkori, kamaszkori, vagy felnőtt kori sértettségeink, bántalmaink és traumáink emlékétől. Fel kell adnunk, el kell felejtenünk ezeket a karma-tartozékokat. Ahogy az agykontrollban nevezik: memória-fogasainkat.
Én pl. a mérnöki öntudatot, meg a költői, vagy az írói öntudatot, de főként a Karate-mesteri öntudatot, sőt, még az asztrológusi, vagy az abszolút törvényesnek gondolt szülői öntudatot is. A férji öntudat igazából soha nem „nehezedett” rám, nem vonhatta el a figyelmemet, és nem zavarhatta meg a finom és gyér és isteni és abszolút Boldogság- tudatómról, mivel mind a két feleségembe szerelmes voltam, tehát eszembe nem jutott, hogy attól lennék én több vagy másabb, mint a többi férfi, hogy az élet-társaimat bármilyen formában is, birtoklom, vagy, hogy ők növelnék az én szamárlétrás rangomat. Az viszont igaz, hogy a jelenlegi feleségemet én kimondottan szépnek látom, és néha volt olyan érzésem, hogy az ő szépsége rám pozitív fényt tud vetni valamilyen formában. Az utóbbi időben viszont, a féltékenységről, amiről viszont Ő szoktatott le egy nagyon sajátos formában, vagyis arról, hogy bármilyen formában is rátarti legyek az ő szépségére, tudatosan leszoktattam magam.
De vissza térve a többi hamis énre: arról van szó, hogy az igazi, egyetemes öntudatunk, tehát az isteni Én-ünk, amelyet a Buddhisták és általában a keletiek hangsúlyoznak és, aminek semmi köze nincs semmiféle ranghoz, és, ha jól értettem, bele tartozik a kultúrájukba, hogy azzal együtt nőjenek fel (legalább is a férfiak) - az semmiképpen nem az a durva és egy bizonyos vagyonra, vagy életterületre határolt öntudat, amit egy boksz-bajnok, vagy mint egy roppant népszerű filmsztár, vagy könnyűzene sztár él át a nyugati típusú civilizációban. És, amitől láthatóan, meg is zavarodik valamennyi. Hanem ennek éppen a fordítottja: egy nagyon finom, és igen is: szerény, és nyugodt és higgadt és gyér, és az anyagi világunkhoz és az azt megjelenítő fogalmainkhoz képest „majdhogynem semmi” jellegű öntudat! Ennek a misztikus semminek átélését kísérelik meg átélni és ezt próbálják stabilizálni a keleti metafizikákon alapuló meditációk gyakorlói. Ez az az állapot, amely nekünk, akik nyugati kultúrában felnőtt személyenként kezdünk el meditálni, a legnehezebb elérni, mivel egy ezzel teljesen ellentétes kultúrában – ti., más fajta, vagyis, többnyire az ego-növesztésre alapuló öntudatalakítási kultúrában nőtünk fel, így váltunk felnőttekké. (Nagyon csodálkoztam, amikor egy híressé vált, kedves pszichológus, aki majdhogynem ugyanazokat a karma-átöröklődési jelenségeket fedezte fel mint én, már a tízedik alkalommal is megismételte egy vidéki kisvárosi előadásában, hogy „ő mint klinikai pszichológus ilyeneket nem gondolhat”.)
Egyik bölcs barátom, aki az interneten keresett fel, azt írta nekem, hogy ő semmi akar lenni. Vissza írtam neki, hogy nem lehet semmi, mivel az nem létezik. Persze: hiszen még az abszolútum, ami a létünknek az alapjait képezi, még az sem semmi, hanem a maximális „valami”, amit viszont mi nem vagyunk képesek felfogni. Ma és most viszont nagyon is értem, hogy ezzel mit akart mondani, mire akart rávezetni. A világi értelemben vett „valakiség”-től való megszabadulás szükségére. Mert én, éppen, hogy ezt a világi semmi-tudatot nem voltam képes eddig elérni. Hiszen nem is tartottam fontosnak, mert eddig, csak a tűz-karmát tartottam az öntudatra veszélyesnek, és a levegő karmát, amiben én „szenvedek”, nem. Hiszen ez a jellegzetesen „öntudati” veszély előttem egyetlen magyar asztrológusnak sem tűn fel.
Ugyanakkor, azt a gyér és finom és határtalan boldogság-érzést, amit a Nirvána fogalma jelentett számomra attól kezdve, hogy ez a matt fényben megjelenő élmény-állapot „be jött nekem” egy egészen kezdő koromban megkísérelt meditációmban, igen is sokszor elértem. És ez volt a félrevezető. Mert ettől érzetem magam mentesítve a metafizikai (finom – szubtilis, tehát: karmában könnyen félrevezető) szintű öntudati problémáktól.
Ezért is lettem az utóbbi időben elégedetlen az úgymond külső eredményeimmel, mint pl. az egészségi állapotaimmal, amely ugyan sokkal jobb a velem egy idős személyek nagy átlagánál. Sőt, még az általam ismert, velem nagyjából egy idős spirituális mesterek, írók és asztrológusok és más, misztikusok vagy pszichológusok fizikai egészségénél is, akik az interneten megnézhető misztikus előadások százait hozzák létre naponta. De úgy sem lehettem megelégedve, mert tudom, hogy bármilyen betegség, vagy fájdalom is (Még az ujjbegyek fájdalma is, de erről írtam és beszéltem más alkalommal!), annak a jele és jelzése, hogy valamit még mindig nem csinálok jól „egészen magas szinteken”. És mondom: a teljes egészségem mellett, a magánéletem külső formái is igen csak nehezen álltak helyre és harmonizálódtak, még azt követően is, hogy a kényszerű remetéskedésem - amire viszont éppen emiatt, az öntudati megvilágosodás miatt, illetve annak a finomodási – finomítási (megszabadítási!) eszmélésének a megjelenése – megszületése! miatt volt nagy szükségem – megszűnt.
Minden információ és személyes élmény, ami ehhez a központi (tehát mágikus erejű!) sors-probléma megoldásához kellett, évekkel ezelőtt meg volt bennem, de ez, az öntudatom gyérítésének és minden világi - kulturális kolonctól való megszabadításának a szüksége csak most tárult fel, amikor szabályosan megijedtem attól, hogy nem fejlődők, tehát képtelen vagyok elvégezni és beteljesíteni a rendeltetésemet.
És akkor el kezdem meditálni a gyermek-koromtól ez idáig magamra szedett öntudati koloncoktól való megszabadulás szükségére, akárcsak a sértettségeimtől való megszabadulás szükségére is. És végre elmondhatom, hogy ma már igazából és egyre inkább szabad és nyugodt és - szellemileg legalább is… - kiegyensúlyozott és egészséges és ténylegesen boldog vagyok. És a magánéletem is kezdett helyreállni.
Ontológiai sértettség III
A. Gondolom, az előbbiekből az is érthető, hogy karma-oldás nélkül, vagyis, a karmának a pontos megnevezése - maghatározása és az oldást elősegíteni képes gyakorlati életfeladatok megismerése, felvállalása és beteljesítése nélkül, miért nem lehet a többnyire pszichiátria és a pszichológia által gyógyszerek segítségével „kezelt” mentális – tehát: központi öntudati – betegségekből, ezen az un. klinikai úton meg- és kigyógyulni? Hiszen az un. pszichiátriai gyógyszerek ennek a hamis- valóság-képzetnek és hibás önképzenek a következtében összezavarodott mentális állapotnak, mindössze a külső tüneteit, tehát a felszíni megnyilvánulási formáit homályosítják el (mert nyilván, hogy a szellemi dimenzió szintjén, e még lelki dimenzió szintjén sem lehet semmit eltüntetni.). Vagyis: elnapolják az un. betegnek a saját lelki (karmikus) agressziójából (önkéntelen, mivel karmikus ellenség-képzeteiből) és az irracionális irányítási késztetéseiből adódó következményekkel, valamint az értelmetlen – mert megoldhatatlan! - menekülési vágyaival való szembenézést. És persze, ezzel lehetetlenné teszik azt az egészséges belső „munkavégzést” is, aminek a segítségével le tudna mondani ezekről az ellenség-képzetekről és önkéntelen (uralkodási – irányítási) késztetéseiről és ezeket az egoista (Mondjuk ki bátran, igen is: önző!) tulajdonságait át tudná alakítani (ki tudná cserélni) önirányítási képeséggé, saját gyengeségeinek a legyőzési képességévé, vagyis: hibabelátási képességgé, felelősség-tudattá, bizalommá, kreatív és gyümölcsöző együttműködési hozzáállássá, mások értékelési képességévé, szeretetté, optimizmussá, odaadássá, ügy-szeretetté, egészséges alázattá a benne (is) és a világban – a természetben és a többi emberben is ott létező Teremtővel szemben, áldozathozatali képességgé, békés és tisztelet – teljes élettársi és baráti magatartássá, lojális hozzáállássá, empátiává, tehát általános un. „belevalósággá”, és nem utolsó sorban, az elkerülhetetlen tűzpróbákban megedzett „harcosi szelídséggé” is.
Mert, ha ezt az önkéntes öntudati változtatást, ezt a személyi átváltozást, nem teszi meg, hogyha tehát nem irányítja át a külvilággal szembeni ambícióit, saját magával szembeni igényességé és a kényelem-szeretetének és a tudott és vállalt személyi hibáinak a legyőzési képességévé, akkor az orvostudomány és a pszichológia által betegnek - de legalább is lelki (vagy mentális..) problémásnak - ítélt személy, mind várhatja az irracionális félelmek és szorongások elmúlását!
Hiszen a szorongása és a félelme nem is annyira irracionális, mivel a még teljesen el nem homályosult Isten-kapcsolata számára, vagyis, a nappali éber tudatának az Egyetemes Felelősség-tudattal való kapcsolata számára világos, hogy a számtalan önkéntelen, vagy a tudatos agresszivitásának, akár durva következményei (visszahatásai) is lehetnek hosszú távon, és ez esetleg a sorshelyzetének a megromlásával, majd, ha úgy sem „javulna meg”, esetleg a teljes élet-csődjével is járhat.
Ezt viszont nem képes önmagától és idejében és józan racionalitással átgondolni egyetlen, az ontológiai sértettségi karma által vezérelt személy sem. Hanem csak akkor, ha fel van világosítva ezek felől az anyagon messze felül álló, és az anyagi világot létrehozó és irányító, egyetemes szellemi törvények felől. Egészen pontosan, ha ezeket képes elfogadni. És az, hogy mennyire képes elfogadni, megint csak a sérültsége és az egoizmusa mértékétől függ. De függ attól is, hogy mennyire lett korábban megfertőzve az egoista individualizmus és az individualista liberalizmus manapság felettébb divatos – sőt: a perverziók „természetessé nyilvánításáig”, pártfogásáig és terjesztéséig is elmenő – „nagymenő” világ-eszméi által?
Sőt, amint fentebb is említettem, ismerünk több olyan esetet is, amikor spirituálisan megvilágosodott „sértett” személyek visszakívánkoztak az önsajnálat, és az ártatlanság képzetével való önámítás édes mocsarába. Ezek szabályosan visszamentek („vissza estek”, „vissza-éltek”, vagy vissza rémültek…) a megvilágosodásuk előtti idealista individualizmus és a tudományos liberalizmus eszmekörének megfelelő magatartásba, ami néha, egészen durva következményekkel – amint korábban említettem, még a rákos betegség következményével: az életből való, ideje koráni eltávozással is - járt. Persze, az utóbbi esetben az ontológiai sértettség karmája, ami tipikusan Jang – maszkulin princípium szerinti karma (Világossági és törvényességi karma), párosult a Jin- szerinti-, tehát a Feminin princípium szerinti, Szeretet-karmával: az önámítás és a testi élvezet- vágyak karmájával, vagyis a Bolond (Mert, hogy irracionális!) - Boldogságra való képtelenség karmájával. – Úgy ahogy azt, a Rákos betegségek spirituális morfológiájáról szóló tanulmányomban leírtam.
B) És persze, a Levegő – alkímiai őselemnek megfelelő, Levegő-jegyek (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) által leírt karmikus meghatározódások (önkéntelen negatív, illetve: káros magatartások) is, ugyancsak az Ontológiai Sértettségi Karmának a megnyilvánulásai. Hiszen ők is sértettnek érzik magukat, amiért „nem lehetnek eléggé szabadok” amiért nem tehetnek azt, amit akarnak, illetve, amiért mások bele szólhatnak az életükbe és sértik a személyiségi-, szólászabadsági-, vagy önkifejezési, vagy lelkiismereti-, a lényeg, hogy: szabadságjogaikat! Illetve azért, mert úgy érzik, hogy (állítólag…) üldözöttek valaki, valami, vagy valakik által, még akkor is, ha ez az érzésük a legenyhébb formában jelentkezik, sőt: az üldöztetést is csak a sorsüldözöttségre értik.
És az utóbbi eset már tényleg „nehéz ügy”. Ugyanis, nehéz nekik elmagyarázni, hogy a sors általi üldözés ténye, tulajdonképpen a világ lenormálisabb és legtermészetesebb jelensége, hiszen gyakorlatilag mindannyian „sorsüldözöttek” vagyunk. Hiszen a megjelenítés és a rezonancia egyetemes törvénye szerint, meg a karma-oldási és a fejlődés egyetemes törvények hatásaként, és főképpen a felnőtté válásunk után, állandóan kapjuk a (többnyire negatív, vagyis fájdalommal, illetve kárral is járó) figyelmeztető jelzéseket arra vonatkozóan, hogy még van (illetve, hogy sok van) bennünk: a gondolkozásunkban és a képzelet-világunkban felismerni, beismerni, átvilágítani – megismerni és kijavítani való, karma-foszlány, karma-motívum. Most az utóbbinak ugyancsak nem megyek bele a magyarázatába, hiszen ezekről a sors-jelenségekről, vagyis a létezésünk szellemi felépítettségének a megismerhető részéről írtam korábban eleget. (Pl. Az Egyetemes Törvényekről, vagy a „karma-gyártó” Liluth – jelenségről, vagy a kauzális asztrológiáról.).
A lényeg viszont az, hogy nem mindenki születik e jellegzeteslevegő-karma miatt szelesnek”, „fárasztón pörgősnek”, „sem vitus-táncosnak, esetleg nehezen követhető logikával rendelkezőnek, menekülőnek, „nehezen érthetőnek, és „elszállottnak”, vagy megszállottnak, egyszóval: szabaduló-művésznek. Hanem igen is: a megfelelő tudományos felvilágosultság után sem feloldott és meghaladt levegő-karmája növekedése következtében válik azzá. És azt is fontos tudni, hogy az ilyen jellegű mentális „betegek” (depresszió, bipoláris depresszió, borderline, schizofrénia, pánikbetegség, üldözési mánia, stb.) meggyógyulása, de (még!) a betegségi tüneteket nem produkáló személyek esetében is, az ilyen jellegű karmák oldását célzó alkímiai műveletek sem állhatnak abból, de még csak nem is társulhatnak azzal, hogy gyógyszerekkel eloszlatjuk, vagy letompítjuk ezeket a gyakorlati okokkal nagyjából nem is indokolható szélsőséges érzéseket (félelmeket, szorongásokat) és a természet-ellenes szabadulási – menekülési, kihátrálási törekvéseket, önkéntelen elköteleződés-elhárítási törekvéseket. És még az sem jelenthet karma-oldást, hogy egyszerűen megkíméljük magunkat az elköteleződéstől és az általános emberi (pl. öneltartási, vagy családeltartási, gyermek-gondozási és nevelési-, élettárssal való együttműködési) felelősségek vállalásától és gyakorlásától. Pl. a szülőknek és élettársaknak a megfelelő hogyléti információk „leadásától”, vagy a minél segítőkészebb együttműködésre való törekvésektől sem.
Sőt: Semmi féle terápiához nem értek ugyan, és asztrológusként nem is tartom ezt feladatomnak, de azt abszolút biztosan tudom, hogy a levegő-karmának a feloldása éppen, hogy a megfelelő általános emberi feladatok, gyakorlati felelősségek és kötelékek, kötelezettségek felvállalásából és minél mélyebb és széleskörűbb és helyesebb – korrektebb beváltásából, elvégzéséből áll!
És, ha ezt tisztáztuk lépjünk egyet előre. Mind a levegő, mind a tűz alkímiai őselemek, amelyeknek az egy személyben való – karmikus eredetű… - zavaros, vagy hibás megjelenése mentális jellegű zavarokat és más, testi betegségeket is okozhat, a Jang (Maszkulin) princípiumnak (Spirituális eredetű ős-kezdetnek) az összetevőjét képezi. Vagyis, a világosság és a fény princípiumnak az őskezdetét. Az Isteni lét azon részét, amelynek a férfiak kellene a megtestesülései legyenek. Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy a férfiak mennyire a világosság megtestesülései, vagy nem, illetve, hogy vajon azok vagyunk-e egyáltalán, vagy sem (Főként a különféle bombákat és elképesztő biológiai fegyvereket meg mágneses-mezökkel dolgozó fegyvereket gyártó tudósokról nem lehet ezt még csak feltételezni sem!), illetve, hogy amennyiben nem azok, akkor miért nem? Ezen írásomnak nem célja a materialista tudományok eredményeiből a „holt biztos” következtetéseit levonó kortárs – egyelőre még nagyjából Jang-típusú civilizációs ideológiák kritikája.
Azt viszont mindenképpen fel kell tárnom, hogy ez a jellegzetesen Jang-típusú karma, vagyis a Világosság-karma, amit inkább hamis-fény karmának, vagy sötétség-karmának, tehát végső soron Luciferi karmának is lehet nevezni, egyáltalán nem a férfiak „kiváltsága”. Vagyis nem az emberiség férfi nemű egyedeinek a jellemzője, ahogy azt ma nem csak a feministák, hanem a nők nagy-többsége is képzeli. A valóságban tehát szó sincs arról, hogy ezzel a karmával kimondottan a férfiak születnének, mert az asztrológusi gyakorlat és karma-feltárás egyértelműen és megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy ezzel a karmával ugyanakkora arányban születnek és születtek és születni fognak az idők végezetéig hím nemű és nő nemű kisdedek is. És az, hogy látszatra mégis, minthogyha a férfiak lennének agresszívebbek a nőknél, csak azért van, mert a férfiak általában erősebbek fizikailag a nőknél és a hangjuk is erősebb (erőteljesebb) és egyelőre még a megtermékenyítést is nekik kell(ene…) elvégezni ösztönösen, és ez a helyezt több lehetőséget ad, ugyancsak még egyelőre ennek a karmának az egyértelműbb és nyíltabb – felszínen is jobban látható és érzékelhető kinyilvánítására, noha a nyugati típusú civilizáció ezt egyre inkább a fogyatkozó kaszárnyákba, a harc- és lőterekre és a kiképző a táborokba, valamint a fegyver és a bombagyártásba szorította vissza. És ez oly sikeresen, hogy sok férfi már az utcán is, még idegenek előtt is szemmel láthatóan szégyelli és vissza fogja a – még csak nem is szexuális értelemben vett - férfiasságát, nem, hogy az ismerősei és a munkatársai előtt. De főképpen a felesége, az anyósa (és az apósa!) és a lány-testvérei és lány-gyermekei előtt. Mert az elképzelés az volt még néhány évtizede, hogy legalább az utóbbiak ettől állítólag boldogabbak lesznek. De, ugyancsak sok ezer sorsot ismerő és vizsgáló gyakorló asztrológusként garantálhatom, hogy nem lettek azok. Vagyis: ez az ontológiai Luciferi karma a nőknek a 70 százalékára is éppen úgy jellemző, mint a férfiakra, amiként azt a fent említett jellemző betegségeknek az ugyancsak az 50 – 50 százalékos eloszlása is bizonyítja. Sőt, az igazság az, hogy bármennyire is szeretnek inkább férfiként viselkedni és élni, mint nőként (Persze azért agyon kozmetikázva.), ezzel, az alapjellege szerint jang típusú karmával, a nők sokkal nehezebben bírnak el mint a férfiak. És bizony ez kín-keserves és rengeteg betegséget okoz ez a „szomorú” fordított helyzet és állapot, minden családban, amelyben a nők (feleségek) e karma hatására, és persze, többnyire önkéntelenül és tudattalanul, de uralkodni és irányítani akarják, ne nem a gyermekeiket, hanem a férjeiket. Mert a gyermekeket a pszichológia és a modern pedagógia hivatalossá és kötelezővé tett tanácsára és elvárására, minden erősebb környezeti – természeti és lelki benyomástól kímélni és óvni kell, és főként az apák „vele született” agresszivitásával szemben! Vagyis, minden áron, meg kell védeni és védelmezni a gyermekeket az édesapákkal szemben. És így lettek már nem csak a mai, hanem a tegnapi és a tegnapelőtti gyermekek is, „férfi-idomitásra” és férfi-legyőzésre abszolút alkalmas fegyverré és indokká és hivatkozási alappá. Eszközök lettek többek között arra is tehát, hogy a férfiaknak a kedvét elvegyék, nem csak a gyermekneveléstől de ha lehet még a boldogságtól is. (Erről a szomorú és senkinek nem használó, sőt: mindenkinek, de főként a gyermekeknek igen is ártó jelenségre, majd a másik karma: a Szeretet és a Boldogság – karma értelmezésénél, tehát a Jin-jellegű karma-leírásánál fogok részletesebben írni.) És nem csak a feleségek – kezében, hanem persze, az anyósok és általában minden nőnek a kezében, illetve a saját férfiasságuknak a szégyellni való mivoltát „felismerő” férfiak kezében is. Igen is: a feminista férfiak kezében… Mert éppen e sértettségi karmának a humanista tudományokkal, de főként a pszichológiával való házasságra lépése következményeként, rengeteg ma a feminista férfi a nyugati típusú civilizációban. Én is az voltam…
És a végső következtetések levonása előtt, még egy igen fontos jelenségről kell tudomást szereznünk ide vonatkozóan: Ti., hogy a Polaritás törvényének köszönhetően, nem csak az ontológiai sértettségi karmának, hanem minden fajta karmának létezik az ugyancsak negatív, de vele szöges ellentéte is. Az önteltség helyett a teljes önbizalom-hiány, a mások lehengerlése és lenézése helyett az önérvényesítési képtelenség és az ambíció-hiány, a veszedelmesen tüzes harag helyett, a közömbösség és az alig pislákoló, csendes neheztelés. Az tehát, hogy egy Kos, Oroszlán, vagy Nyilas Lilith-el rendelkező személy szemmel láthatóan, végtelenül csendes, békés és nyugodt természetű, egyáltalán nem azt jelenti, hogy az asztrológia tévedne és az semmiképpen, hogy az ilyen személyeket nem fenyegetik ugyanazok a betegségek és balesetek, illetve ugyanazok a családi-, munkahelyi, vagy szerelmi – élettársi nehézségek és „érthetetlen” konfliktusok, mint azokat, akiknél az agresszió idejében a felszíni természetében és karakterében is megjelentek. Mert az a rengeteg „érthetetlen” közúti- és más baleset, de főként az ide vonatkozóként, korábban felsorolt sok (pl. szív és érrendszeri, vagy hormonális-) betegség és a hirtelen és az orvosi – biológiai módszerekkel, nem, csak, hogy előre jelezhetetlen, de egyenesen megmagyarázhatatlan betegség és korai halál is, ebbe a szellemi jelenség - kategóriába tartozik.
És még egyszer említenem kell, hogy a betegségeket és baleseteket, csak mint a karma szélsőséges eseteinek az anyagi bizonyítékait sorolom és emlegetem, de engem nem ez érdekel igazából, noha nekem is sok kellemetlenséget okoz egy kombinált Mérleg-Skorpió karmának a kamasz és fiatal és felnőtt koromban is, huzamosan és intenzíven átélt vetületéből származó krónikus érzékenység. Hanem arról akarok beszélni, mennyi, de mennyi felesleges élet-keserítő következménye van annak, hogy a legnagyobb régi és kortárs misztikus tanítók is (Pl. Hamvas Béla is!), a patetikus és esztétikailag nagyon megható, erkölcsi – spirituális felemelkedésre és fejlődési lehetőségekre koncentrálnak, annak a fontosságát hangsúlyozzák, vagy éppen a tudattalan képzeletvilágunk mágikus erejének a kiaknázható („kizsákmányolható”) lehetőségeiről, ahelyett, hogy a karma-oldás fontosságáról és szükségességéről, sőt: ennek a mindenek feletti, elsődlegességéről beszélnének, írnának, tanítanának. Csak gondoljunk bele abba, hogy mennyire nehéz a tudatosítás segítsége nélkül olyan házasságokat - élettársi viszonyokat nem, hogy fenntartani, de a részt vevő felek egészségét, sőt: egyszerűen az ép elméjét megtartani, amikor két "teljes értékű" sértettségi karmával rendelkező személy kerül a szerelmi - házastársi kapcsolat karma-oldási "lehetőség-kényszerébe", sokak számára: e tűzveszélyes és robbanás-veszélyes labirintus csapdájába. Hát nem misztikus gazemberség megvalósíthatatlan és elérhetetlen romantikus, misztikus pszichológiai iker-láng mesékkel traktálni a hallgatókat és olvasókat, ahelyett, hogy a párkapcsolatoknak ezt a háttér -jelenségét (és megoldandó - feloldandó nehézségét!) felfednénk előttük? Talán joggal merül fel bennem a kérdés: hol van az ilyen személyekből a lelki-ismeret? Magam is ismerek olyan nagy hírnévvel rendelkező spirituális tanító - írót, aki ebbe az ikerláng-elméletébe kétszer bukott bele. És nem is akárhogyan, hanem a halálos fenyegetéssel is járó, megfelelő betegségek beszerzéséig elmenően. És még sem vonta vissza máig ezt az elméletet.
(Folytatása következik)
(Folytatása következik)
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
