ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A Jupiter által megtestesített spirituális teremtő és megváltó őserő értelmezése:

6. A JUPITER asztrológiai (grafikai) szimbóluma egy félkörívhez alulról a szárával kapcsolódó kereszt. Az ideogramma (szimbolikus jel) a természeti tapasztalatokhoz kötött és a tapasztalati bizonyosságra, meggyőződésre alapozó, információ- érzékeny, de az érzelmi - értelmi folyamatokat is igénybe vevő és meghatározó kauzális őserőre utal. A Jupiter az értéktudat, az értékítélet, a helyzetértékelési, helyzetmegítélési képesség és az, az szerinti érték-választási és ítéleti képesség, végső soron a spirituális fontossági sorrend-tudatnak (hierarchia) és az szerinti döntéshozásoknak, érték-preferenciáknak a princípiumát testesíti meg. Konkrétan: a tárgyi valóság szerinti igazság megállapítási képesség, illetve az igazság szerinti érték-ítéletnek és érték-választásnak, vagy negatívan: az információ-ferdítésnek, tehát az ámításnak és a hazudozásnak, és az igazmondásnak, vagy a félrevezetésnek az őserejét testesíti meg.

A Jupiteri elv metafizikai hatásainak és fontosságának mindmáig nem tulajdonítottak kellő figyelmet és a kollektív tudatból eredő társadalmi-közösségi szentimentalizmus hatására nagyon gyakran félreértelmezték, holott döntő fontossággal bír a minőségi életvezetés kialakításában, az egészség és a boldogság megszerzésében fenntartásában.
Amennyiben a Jupiteri princípiumot az emberi igazságossággal és így az egyetemes törvények által meghatározott értéktudattal kötjük össze, akkor nem az önámító és ámító szentimentalizmus, az elnéző és korrupt nagyvonalúság, a külső, világi sikerek és a szentimentális szeretet és barátság bolygója, aminek a klasszikus asztrológia beállítja, hanem a megváltás logikája szerinti minőségi megkülönböztetési képességé, valamint a helyes értékítéleté. Így a Jupiter a kritikai elfogulatlanság bolygója, amely a metafizikai értelemben vett, szellemi sorrend megállapításának és fenntartásának, az élethelyzet és az életkörülmény ilyen jellegű (metafizikai) megítélési képességnek a princípiumát testesíti meg, aminek csak annyiban van köze a társadalmi, vagy a földi hatalmi eszközök, a földi hatalmi képviseletek igazság-képzetéhez és hierarchiájához, hogy azok segítik-e, vagy meggátolják az embert a megismerési (Teremtés- tágítási) és a kiegyenlítődési életfeladatok végrehajtásában?

A Jupiter nem az elnéző nagyvonalúság bolygója tehát, hanem a mindent felülvizsgáló és mérlegelő, de nem öncélú kritikai szembenézésé. Ő a spirituális értékek megkülönböztetésének és meghatározásának, megvédésének és érvényesítési harcának is a bolygója. A józan, elfogulatlan ítéletnek és a helyzetkritikának a bolygója. Mert józan értékítélet és a valósággal való szembenézés nélkül a Szeretet korrupcióvá, zülléssé, kábulattá és támolygássá válik. Szemgyengüléshez és szembetegséghez vezet az „elnéző” nagyvonalúság, az a mentalitás amelynek segítségével valamit igyekszünk folyamatosan nem meglátni, mivel az, amit meg kellene látnunk fájdalmas és kényelmetlen tényekkel való szembenézésre kényszerítene bennünket. A Jupiter, mint tűz-bolygó, tehát, mint az igazság érvényesítése érdekében bármivel szembeszállni kélpes őserő, nem a Neptunnak az alsó oktávja, mint ahogy eddig értelmezték a klasszikus asztrológiában, hanem a Neptun által megtestesített egyetemes egységbe való visszakapcsolódás megvalósításának a feltétele és e feltételt érvényesíteni képes harcos őserő.

Ezért állnak együtt a spirituális éberség erőterét megtestesítő Halak csillagjegyében A negatív Jupiter ezért hoz létre a fel nem ébredt személyekben "rosszmájú" (a Máj, mint információ kiválasztó szerv a Jupiterhez kapcsolódik az asztrológia analógia-rendszerében), azaz igazságtalan kritikát. Ezért romboljuk a kifelé irányított kritikánkkal, igazságtalan ítéleteinkkel a környezetünket, mert a kifelé, illetve anyagi világ felé irányított értékítélet helytelen eredményekhez és hamis következtetésekhez vezet. Ezeknek a kifelé, vagyis a mások felé irányított ítéleteknek az személytelensége inkább álcázott egoizmusból fakadó önkényeskedés, mint egyetemes lét-szemléletből fakadó igényesség. Mert számomra nem lehet egyetemes, ami ugyanakkor nem személyes, amibe nem implikálom magam személyesen és nem vizsgálom meg, hogy én mit tehetek az egységbe való visszakapcsolás érdekében, abban a helyzetben, amit éppen megítélek.

És egyébként is: az ember, embercsoport, állat, szociális, vagy természeti jelenség, stb., amelyre én negatívan hatok (még ha csak félelmemben is), az negatívan és így destruktívan fog visszahatni reám a KARMA (Az ok és az okozat, vagyis a hatás és a visszahatás) törvénye alapján. Az analógia alapján, azért szenvednek májpanaszokban egyes emberek, mert vagy igazságtalanul és kegyetlenül (gonoszsággal) ítélkeznek, kritizálnak mindent és mindenkit, vagy minden személyes kritikai vizsgálat nélkül elfogadnak bármit amit mások elébük tárnak, vagy mindenáron jót akarnak cselekedni, anélkül, hogy tetteik igazi (hosszú távú) következményeivel számolnának.

A májcirrózisnak csak látszólag az alkoholnak a májra gyakorolt romboló hatása az oka, ez csak a fizikai következménye annak, hogy az alkoholisták huzamosan elkábítván magukat, lebénítják és elsorvasztják a szellemi értékítéletüket. A testrészeink és belső szerveink károsodása ugyanis, már csak következménye mindannak, amit mentális és ideális szinteken viszünk végbe. Ezért mondja Hamvas Béla, hogy az ember a számot tevő vétkeit elsősorban nem a test és nem a lélek, de még csak nem is a szellem szintjén követi el, hanem az ideák szintjének megfelelő, a személyi mentalitását meghatározó életképzeletében.

A főbenjáró vétkeinket tehát ott követjük el, ahol hagyjuk, hogy az egységtől elszakadt, egyéni karmáink által megjelenített (sugallt) életideák mozgassák a vágyainkat, az akarati és az értelmi tevékenységünket, aminek a hatása-képpen az életünk derekára nagy mértékben elrontjuk a sorsunkat, tehát tönkre tesszük nem csak a testünket, de megzavarjuk a lelkünket (Vagyis: az érzelmeinket, gondolkozásunkat és a képzeletünket) is. Hogyha tehát a Jupiter által képviselt erkölcs princípiumával nem tesszük képessé magunkat a harmóniába kerülésre, idő múltjával viselnünk kell a szem, az epe, a máj és a vércukor összezavarodásával kapcsolatos betegségek következményeit. Amennyiben viszont kellő hangsúlyt fektetünk az egyetemes törvények és tehát a megváltás logikája szerinti erkölcsi gondolkozás és képzelődés (főként az önképzet!) kialakítására, minimum leállnak a korábban már elkezdődött általános betegségi folyamataink, de a szemünk, a májunk és a hasnyálmirigyünk elgyengülése megállása után néhány évre, ezek a szervek el kezdenek megerősödni.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/