Kedves Linda!
Nem bántóan válaszolni a kérdése(id)dre, annyit tesz, mint az Isteni igazság (A megváltás egyetemes igénye) és az igazság fogalmának a kényelem-szerető polgári elképzelése között, valamiféle kompromisszumos "megoldást keresni. És erről te is tudod, hogy eleve lehetetlenségre ítélt próbálkozás lenne. Mivel viszont, jó barátok vagyunk, mégis megkísérlem e lehetetlenség személyessé tételét, abban reménykedve, hogy így segíthetek.
Előtte azonban hadd álljon itt a Varga Ágnes asztrológus, ide vonatkozó levélrészlete, akit kíváncsiságból és objektivitásra törekvésből, a dolog felől magam is megkérdeztem, mivel ha vannak is benne olyan gondolatok, amelyekkel nem értek egyet, de olyanok is, amelyekre eddig még csak gondolni sem mertem, ám ennek ellenére, metafizikailag és sorstanilag (Már csak az én teljességgel előnytelen gyermekkori és a mostani sors-helyzetemből is kiindulva) nagyon, de nagyon megfontolandónak találok:
"Amikor már nem tudunk együtt kölcsönösen változni, fejlődni, teremteni és mindig tovább lépni,,,,akkor én úgy gondolom, jobb az elválás, mert később már csak visszahúzások vannak.
Minden áron nem lehet együtt maradni. Kell követni a belső törvényeinket.
Kockáztatni kell tudni, olyan értelemben, hogy amikor elkezdünk egy kapcsolatot,,igazából nem tudjuk pontosan, hogy hogyan alakul az élet együtt, egymás mellet, de a lényeg, hogy mindent - negativ-pozitív- tudjunk egymásból a felszínre hozni, és felismerések révén, egymást segítve el tudjunk jutni a " következő" lépcsőfokra.
Kell élni, és megvalósítani az életet, élni a MOST-ban.
Félelmekkel sem szabad kezdeni sem folytatni egy kapcsolatot. Tudni kell, hog a félelem igazából, önmagában nem létezik. A félelem mindig kapcsolódik valamihez,,pl, lakás, pénz stb.
Olvasva Linda szavait, azt látom, hogy Ő aggódik. Olyan dolgok aggasztják, amiket pontosan nem is lehet előre tudni ,,hogy mi és hogyan lesz". Az aggódás = előre félni, hogy az élet hozhat valamiféle nem várt dolgot, amire nem vagyunk még felkészülve. Itt pedig tudni kell, hogy semmi olyan dolog nincs és nem jöhet, amelyre legbelül-lelkünkben, ne lennénk felkészülve.
(Itt, sajnos a Móricka helyzetébe kerülvén, akinek mindenről csak ugyanaz az egy dolog jut eszébe
, nem állom meg, meg nem jegyezni, hogy az Emőke házastársi csalására és teljes családrombolására én egyáltalán nem voltam még leges legbelül sem felkészülve... - Szilárd)
Én szinte mindig éreztem hogy egy-egy kapcsolatom nem a leg megfelelőbb,,de éreztem, hogy most kell maradnom, mert meg akar " valami nagyon fontosat " tanítani az élet. Láttam előre, hogy mi és hogyan lesz,,,de igy is, akkor is a tapasztalás miatt, maradnom kellett. A lépcsőfokokat csak egyesével, egymás után lehet járni.
Az ember felelős a gyermekei iránt hogy azok minél teljesebben éljék az életüket. De mit is jelent az hogy " minél teljesebben éljék az életüket " ??
A teljesség lehet az is, hogy az édesapától, vagy édesanyától külön éljenek, és amikor csak lehet, találkozzanak egymással. Lehet ez is " teljes" élet egy gyermek, vagy gyermekek számára. Persze a természetes hogy teljes családban apával anyával éljenek együtt.
De, az is előfordul, hogy például az anya hordoz olyan meg nem értett, fel nem dolgozott mintákat, modelleket, amelyek megakadályozzák, hogy a család együtt maradjon. Sok minden összefügg sok mindennel.
Nem lehet mindig mérlegelni előre, hogy vajon ki ad majd többet egy kapcsolaton belül, és nem is lehet így, ezen gondolatok mellett egy tudatos életet élni a jelenben .
Az igazi szerelem, párkapcsolat a lélekben való elkötelezettésget jelenti,,,én igy gondolom. Lélekben kell tudni elkötelezetté válni először.
Ahogy irtad Szilárd : az elmúlt 10 vagy 11 évben amikor együtt voltatok Emőkével, megszülettek a gyereket, nagyon sok minden új dologgal lettél gazdagabb, egy nagyon termékeny időszak volt. És valószinüleg az "energia-csere" az jól is müködött köztetek, hiszen energia csere nélkül nem tartható egy kapcsolat hoszabb távon.
Fontos, hogy maximálisan, türelemmel és szeretettel tegyünk meg mindet egy kapcsolat kiteljesedéséért. Amig képes két ember együtt, egymás mellett fejlődni, kicserélni a tapasztalatait, addig mindenképpen érdemes maradni egymásért .
Az életet fel kell vállalni és élni, tudatosan.
Mivel férfi párti vagyok,,és voltam mindig is :
egy férfi általában egy dolgot kér a nőtől : mellette lenni és nem ellene lenni!!! A nők viszont nagyon sokat kérnek egy férfitól. A férfi " csak " ezt az egyet!!!
A legértékesebb párkapcsolatok, ahol a másikban önmagunkra találunk és képesek vagyunk a másik közegében a leg teljesebben eltölteni a " kimért" időt.
A másikban való otthonosság ami szintén nagyon fontos.
Mindenki köteles megvalósítani önmagát, de nem öncélúan. Aki viszont képtelen a tovább fejlődésre, és a kapcsolat inkább több szomorúságot, boldogtalanságot ad, mint sem boldogságot, ez azt jelenti hogy az a kapcsolat nem nekünk való. Ahol van egység, ott van szeretet...ahol van egység, ott nincs szenvedés.
Szilárd ! igyekeztem válaszolni Linda kérdésére úgy ahogyan én érzem, gondolom és látom."
Szóval, Kedves Linda, most szégyenlem magam, mert mielőtt ehhez a hozzászóláshoz neki fogram volna, meg kellett volna néznem a képletedet és megnézzem, hogy miféle látható, vagy rejtett Skorpiói motívumok vannak benne, mert korábban is sejtettem, de most már egyértelmű számomra, hogy valamiféle megváltás - és sors-ellenes program motoszkál benned is, aminek a férjed (Akinek a metafizikai gondolkozás ellenességéről sokat panaszkodsz) ennek a benned igen rejtetten működő megváltás ellenes programnak a "grosso modo" megtestesülése. Vagy, amiként az Emőke és köztem létrejött: a te, egyelő bizonytalan megváltási törekvéseidnek ellentétének a megtestesülése, vagyis a megváltódási törekvéseidben való bizonytalankodásaidnak a megtestesítője (Kísértője...) - Nos, előbb megnézem a képletedet és aztán folytatom....