Volt itt egy topic, aminek az volt a címe, hogy "Az asztrológus személyével kapcsolatos kérdések", amibe utoljára a Katona Edit erkölcsi számontartását töltöttem át a Panaszfalról, de az aztán kinőtte magát Negatív Példának aminek utána "felminősült" az Erkölcsi kódexünkbe. Érkeznek ugyanakkor a család újra egyesítési törekvéseinkkel - és az Emőke által leírt, általam meg "elpanaszolt" nehézségeinkkel - kapcsolatosan nagyon érdekes és talán asztrológiailag is lényeges meglátásokat tartalmazó levelek, amelyekről meg vagyok győződve, hogy a köz javát szolgálom, amennyiben azokat a részeket, amelyek az Emőkével való kapcsolatunkat, a horoszkópjainkból kiolvasható asztro motívumok, általam kihagyott - lehetséges - szemszögeiből probálják értelmezni. Arra gondoltam tehát, hogy nem szükséges az, hogy ez a topic kizárólag a Linda, Emőke felé megfogalmazott, párkapcsolati gondjairól és kérdéseiről szóljon, hadd bővüljön és gazdagodjon a kör egy újabb kilences házi, talán nem csak érdekes, hanem esetleg még lényegessé is válható megközelítéssel:
"Kedves Szilárd,
Nagyon köszönöm válaszát és természetesen megértem azt is, hogy milyen élethelyzetben van. Azt is végig tudom gondolni, hogy ha mindenki nap mint nap olyan kérdésekkel, véleményekkel „bombázza”, melyeken Ön már túl van (vagy a kérdések kvázi értelmetlenek, túl egyértelmű a válasz stb.) akkor még gyerekek nélkül is igen fárasztó lehet válaszolni.
Az asztrológiát én is nagyon tisztelem. Mögöttem természetesen nincs annyi elemzett horoszkóp, átvirrasztott illetve gondolkodással telt éjszaka, sokéves naplózás stb.. Ugyanakkor nekem is van már egy-két meghatározó élményem az életemben amelyből (és igazán csak ebből) ki tudok, vagy ki kell indulnom. Ezen kívül az asztrológia olyan mértékben megérintett, hogy eljártam iskolába is (más kérdés, hogy nem fejeztem be mert nem éreztem kellő tisztaságúnak, egzaktnak a tanár elméletét és egy idő után igencsak zavartak a meg nem válaszolt kérdések is).
Talán emlékszik, hogy eléggé Ikrek, Szűz „irányultságú” a képletem, méghozzá Halak Lilith-tel a VII.házban. Elemzése után természetesen sokat gondolkoztam a hallottakról és az írásos anyagról. Számomra a legnagyobb felismerés/”felismertetés” a VII.házas Halak Lilith volt. Telitalálatként, „húsbamarkolóan” elmondta, hogy nagyon nehezen jutok el egy házasságig, mert a Lilith-féle belső késztetés mindig azt fogja sugallni, hogy álljak tovább, nem az ideális párt találtam meg. Mindig várni fogom a „duálpárom”, ahogy egy másik hölgy egyszer „divatosan” fogalmazta. Ez a feloldódási képtelenség, amit most említ, úgy emlékszem nem jelent meg akkor – bár talán kikövetkeztethető az előbbiekből. Ahogy én megélem: Feloldódási zavarodottságom van, nem igazán képtelenségem. Nagyon szeretem és becsülöm a férfiakat (nem csak a szexuális viszonyulásra gondolok, bár azt sem vetem meg, vetettem meg), sokkal jobban mint a saját nemem. Az Apa szerepéről írt dokumentumban a végén van egy idézés egy hölgy belső képeiből. Számomra két ilyen látomásszerű élmény van. Az egyik régebben volt jellemző: mindig újra forgattam magamban egy filmet, melyben én, mint főszereplő és mint menyasszony mindig „nem”-et mondok arra a bizonyos kérdésre a templomban. Ilyenekkel „szórakoztam” sötétebb pillanataimban. Ma ezzel már nem játszom, de egyértelműen látom benne a VII.házas Lilith megjelenést (a jegy befolyása nélkül). A másik viszont sajnos nagyon is élő dolog: Együtt élek belső képekben a korábbi partnereimmel. A felszínen nem tartjuk a kapcsolatot, viszont belül sokszor elképzelem, hogy a lakásomnak van még néhány szobája az egyik irányban és ott vannak a társak. A majdani gyerekeimet (és engem is) pedig majd mindegyik „beavatja” a szellemi dolgoktól a földi tudományokig a saját „területe” szerint. Én ebben látom a Halak jegy hatását a Lilith-re. Az éppen aktuális társsal fel tudok oldódni, de mivel „mások is állandóan képben vannak”, ezért nagyon nehéz meglépni, hogy „lecövekeljek” valaki mellett a hétköznapi életben.
Ma azt mondom, hogy a Lilithet szinte lehetetlen meglépni, túllépni, megszelidíteni. Meg tudom én csinálni, hogy férjhez megyek, családot alapítok (nagyon úgy néz ki, hogy meg is fogom), de azt mondom, hogy –ismervén a saját kitartásomat, önfegyelmemet és önismereti munkámat- ha eddig nem sikerült ilyen életterületen a harmóniát elérnem, akkor ezután is nehezen fog menni vagy nem fog menni. A látomások, vágyódások fel fognak törni, legfeljebb azt tudom tenni, hogy tudatosítom, hogy mi ez és megpróbálom elengedni. De ezt őrülten nehéz feladatnak látom! Egyedül, párban, asztrológusi segítséggel, bárhogyan. Olyan érzésem van, mintha ez egy eleve elrendelés vagy karmikus büntetés lenne.
Most olyan érzésem van, hogy Szilárd keresi, keresi folyamatosan az Emőkét „feloldozó” külső hatásokat, amikről ő nem tudhatott és amiért történt az ami történt. Elolvastam a nagyanyai elméletet (illetve az elefántcsalád párhuzamot). Biztos, hogy idáig kell menni? Nem kifogásolván meg elméletét: De biztos, hogy Emőke olyan tökéletes ember, hogy teljesen „uralkodik” azon a téridő meghatározottságon amibe született? Mert azt elhiszem, hogy a fejében benne van a feltárásai (és a közös feltárások) alapján minden, de miért biztos, hogy úgy is cselekszik? Isten ments, hogy most azt gondolja Szilárd, hogy na megint itt van egy misztikuskodó nagyokos. Csak megkérdezem: Nem elég önmagában az, amit Szilárd is már feltárt a családrombolási késztetésekről? Én önmagában a Lilith meghaladását tartom jelen ismereteim szerint az élet legnehezebb feladatának. És szerintem ebben mindenki megbukhat, mindannyian. Függetlenül a naplóírástól, a horoszkóp más jellemzőitől, mindentől. Mert annyira erős hatás.
Vélemény a nők viselkedéséről: Eddigi tapasztalatom szerint a nők sokkal inkább képesek „övön aluli ütés”-szerűen viselkedni. Pontosan Szilárd írásai nyomán értettem meg jobban, hogy horoszkóptól függetlenül, ha valaki nőnek, „Holdnak” születik, akkor átvilágításra van szüksége. Azt pedig az életben, különösen a munkahelyen tapasztaltam meg, hogy mennyire más módon tud „bántani” egy nő mint egy férfi. Elképesztő. Magamról is tudom, hogy ha hagynám feltörni legmélyebb ösztöneimet, nagyon csúnyán tudnék viselkedni, csúnyábban mint egy férfi. Egy férfin szerintem még harcai során is átsüt a „Nap-szellem”, de egy nő még átvilágítva is! leginkább Hold-erőkkel van telítve. Nem-e a Hold „alacsony szintű működésével” hozható kapcsolatba minden női(es), érzelmi töltésű ocsmányság, hazugság, féltékenység…?
A 9.házas Nap vagy Hold állásról azért írtam, mert hozzájutottam a honlapon keresztül Emőke és Szilárd horoszkópjához, és tudtam erről. Nem szeretnék semmit sem összekeverni. Azt tapasztalom, hogy az asztrológiában is van egy kezdeti szakasz, amikor az ember úgy érzi, hogy rövid idő alatt sokat tanult, sok mindenre rájött. Aztán jön a lassú haladás, kettőt előre egyet hátra, aztán esetleg sokat hátra és egy másik irányban előre. (Most biztos arra gondol, hogy Ikrekként és Halak Lilith-el mit is írhatnék mást. Annak viszont örülök, hogy engem nagyon nehezen lehetne egyetlen egy csoporthoz, filozófiához kötni, ami legalább ennyire ártalmas lehet az egyéni (és akár családot is érintő) fejlődést nézve. Egyébként az Ikrek útja kívülről szerintem sokkal fárasztóbbnak tűnik, mint belülről megélve. És néha megkapjuk azt a „kegyelmet” is, hogy egy-egy bizonyosság legmélyebben áthasson, hogy letegyük a bőröndöt egy-egy „szénakazal” mellé, ahol nincs több „szénakazal” ahová „a szamár ide-oda kóvályogna”. Mondjuk egy kezemen meg tudom számolni ezeket, az is igaz: pl.a szellem hatalma a test fölött - komoly betegség elmulasztás télen, a reinkarnációban való hit, hogy életem egyik (ha nem legfontosabb) célja az asztrológia megismerése.) Elég rendesen érzékelem, hogy mennyire összemoshatóak dolgok az asztrológiában, hiszen hihetetlenül komplex dologról van szó és éleslátás kell hozzá. Tanulok, gondolkozom…próbálok előbbre jutni benne, függetlenül attól hogy milyen személyes buktatóim vannak, melyek a képletemből is látszanak. A 9.házat én ugyanúgy metafizikai területként értelmeztem. Az állítás a bolygók minőségéből és a 9.házzal való találkozásból adódik, és abból, ami igen kemény személyes élményem. 2003-ban jártam először egy asztrológusnál (Döbrentei Sarolta), akit egy barátom ajánlott, aki a tanfolyamára járt. Itt nem teljes elemzésről volt szó. Egyszerűen nem értettem, hogy mi történik az orvossal való kapcsolatomban és továbblendítésre volt szükségem. (Előtte már 2*5 éves kapcsolatom volt két másik férfivel, de ilyennel másnál nem találkoztam. Egyébként utána sem.) Megnézte a horoszkópját és egyértelműen azt mondta, hogy a 9.házas Hold állása miatt egészen biztosan az anyja számára a „próféta”, aki teljesen befolyása alatt tartja a fia életét. Ne csodálkozzak két dolgon: egyrészt (mivel a feleségkép is Holdhoz kötött) engem egy erősen idealizált (9.ház) feleségképnek akar majd megfeleltetni, abba minden áron „beletuszkolni”, másrészt mivel az anyakép „elsődlegesebb” (időben is előbb alakul ki, meghatározó), az anyja véleménye mindig előbbrevaló lesz, mint az enyém. Egy idő után nem fogom magam egyenrangú társnak érezni. Olyan mintha az anyja lenne az ő társa. Így is történt az egész. Mindig formálni próbált és mondvacsinált okkal távolított el maga mellől. Érthetetlen volt. Az anyját a felszínen vádolta, hogy pl.miért eszik annyit stb., de aztán mégis ő volt az aki „megjósolta” hogy mi fog történni és megmondta, hogy a fiának mit kell tennie (pl.hova menjen állásinterjúra). A szakításunk feldolgozása tovább tartott, mint maga a kapcsolat (hétvégenként találkoztunk kizárólag beszélgetés céljából). Mikor megmondtam neki, hogy nem tud kiszakadni az anyja befolyása alól, azt váltig tagadta. A társ idealizálását úgyszintén. Végülis nem sikerült teljesen elfogadható magyarázatban megnyugodni. 4 év múlva, idén nyáron (azóta először) felhívott és két téma volt: a „hogy vagy?”-ra az anyjával történtek voltak a legfontosabbak és az hogy még mindig gondolkozik azon amikről akkor beszéltünk.
Most itt két dolog van: Nem szeretném Szilárdékra ezt ráhúzni, mert tisztában vagyok a horoszkópok egyéni és általános komplexitásával és a saját tájékozódási elégtelenségemmel (amatőrségemmel) is, illetve hogy az igen mély szubjektív élmény befolyása is ott van rajtam, még ha nem is azzal az intenzitással mint akkor. Másrészt azóta azt is tudom, hogy a társam Lilithje is a 9.ház-X.ház határán áll, és lehet hogy ez is szerepet játszik (egyéb tényezőkről nem is beszélve). De ez az élmény nekem annyira sokkoló volt, márminthogy a szakításunk teljes mibenléte/oka, hogy azóta is sokszor eszembe jut, és ha meglátok egy horoszkópot, az az első, hogy a 9.házat nézem meg (keresem az idealizált, eszményített képeket és a légvárakat). S mivel Szilárdéknál is ezt láttam, ezért írtam erről. Persze az egészben nem feledkezek meg a saját feladatomról sem, hiszen az egész rólam is szól! Erről is tudnék írni, de most itt a másik oldalról való megvilágítás volt a célom.
Nem tudom, hogy Szilárd szerint mennyire ad felvilágosítást a Nap állás a társról és az apáról. Eddig én feltételezni véltem a kapcsolatot és ezért figyeltem a 9.házas Nap állásnál a férfitárs vagy az apa misztifikálására való hajlamot. Lehet, hogy rosszul tettem és ha beigazolódást láttam, akkor az valójában nem is ennek az állásnak volt köszönhető. Az említett barátnő az apját és a leendő partnerét egyaránt igen erőteljesen idealizálja („papkirályok”). Volt kolléganőm Napja, Holdja is a 9.házban van. 16 éves volt mikor az anyja meghalt, 24 mikor az apja, testvére nincs. Most ő 30 éves, társa nincs, és erősen magas elvárásai vannak a leendő társával szemben. Itt ráadásul a Nyilasra esik a 9.ház. Másik barátnőmnek szintén 9.házas Napja van, szintén Nyilas. Komoly kapcsolat fűzi az apjához, aki 3 éve meghalt. Gyakorlatilag nem tud éjszaka aludni és meggyőződése, hogy az apja szelleme jár vissza hozzá. 17 éves élettársi kapcsolata tavaly tönkrement, társa elhagyta, most nem akarok csúnya lenni, de egyedül maradt az apja szellemével. Társáról azt mondja, hogy jobb is hogy elment, mert „nem tudtam eléggé felnézni rá”.
Az idő és térbeli távolságot azért írtam, mert úgy láttam eddig a példákon keresztül, mintha a „piedesztálra emelt” társak vagy szülők „manifesztálási lehetősége” ilyen utakon valósult volna meg. Keresek egy társat, akire felnézek, aki bölcs. Aki lehetőség szerint olyan mint az egyik szülő (mert azt gondolom hogy ők bölcsek, tapasztaltabbak mint én). Vagy ha eltekintek a szülőktől, egyszerűen keresek egy társat, aki tökéletes. De mintha a tökéletesség nem lenne értelmezhető, elég tiszta abban a hétköznapi életben ahol kakis pelenkát kell mosni (bocsánat) vagy hiszti rohamokat végighallgatni. Ezért keresem a távolságot, hátha akkor nem lehet látni, hallani a kellemetlen dolgokat. Külföldi partner előnyben. Sokkal idősebb-sokkal fiatalabb partner azért előnyben, mert ha van pl.egy kérdés amit a fiatal nem ért meg, azonnal van felmentési lehetőség „hiszen ő még kicsit más súlycsoport”, de idővel tökéletes lesz. Fiatalabbként pedig az ember hamarabb elfogadja az idősebb partner álláspontját „hiszen ő már tudja, ő már tapasztaltabb, akár vakon elfogadom”.
Szóval innen szedtem én eddig ezt az idő és térbeli kihelyezés féle „produkciót”, amivel az ember azt hiheti hogy jobban megtalálja a benne lakozó 9.házas késztetésnek megfelelő élethelyzetet. Egyébként Attila (az orvos) és én köztem 16 év volt. Vele volt a legnagyobb a korkülönbség és egyedül neki volt 9.házas Holdja a társaim közül.
Ezzel együtt ezek csak gondolatok és nem okoskodó kijelentések. Kérem, hogy Szilárd ne véljen kiérezni ilyen negatív hangsúlyt, tartalmat, mert nincs benne. Csak arra gondoltam, hogy a Szilárdéknál történtekre ez is egy megerősítő (súlyosbító) hatás lehetett az egyéni horoszkópokban.
Aztán lehet, hogy nem így van. Bocsássa meg nekem Szilárd, de szerintem az is lehet, hogy Szilárd már „tudat alatt” egy másik kapcsolatra készül, csak a felszínen van ez a családegyesítési törekvés. Az egyéni karma más útra tereli. Lehet, hogy Emőke mégsem igazán olyan, amilyennek látni szeretné. Az, hogy nagyon közeli viszonyt szeretne/szeretett volna kialakítani, arról nekem egyfelől az jut eszembe, hogy Attila ugyanezt mondta nekem annak idején velem kapcsolatban, másfelől pedig az, hogy az erősen Skorpiói késztetés szerintem mindenképpen ilyen érzést kelt (legmélyebb eggyéolvadás igénye), de mi van ha létezik egymás mellett a kétirányú törekvés (vonzás-eltávolodás/eltávolítás)? (Ezt megint jó hogy egy Ikrek írja…)
Nagyon tetszett az apák feladatáról írt értekezése, és teljesen érthető hogy miért van felháborodva. Szóval a gyerekek nevelésének szempontjából teljesen megértem a Szilárdban létrejövő feszültséget. Bár minden apa így gondolkodna! Ugyanakkor én az idézett István levéllel tudok jobban azonosulni. Nekem gyerekem nincs, de a másik oldalról láttam a dolgokat. Csak féltestvérem van és nehéz házasságban nőttem fel. 14 évesen álltam Anyuék elé, hogy váljanak el. Nem tették, s én a mai nap is azt hallgatom ha hazamegyek, hogy apád ezt és ezt csinált, meg nem csinált, ilyen és ilyen (persze rossz). Mindhárman csak sérültünk benne. A féltestvéreim nevelőapával nőttek fel, s ha most megnézné, hogy ki „hogy áll”, legalábbis a családot, gyerekeket, belső harmóniát, boldogságot illetően, akkor bizony a testvéreim messze „leköröznek”. A bátyám felesége a harmadik gyerekkel van otthon, már 10 éve nem dolgozik. Nem panaszkodik és boldog, szinte fénylik, virul mindig. Szóval a bátyám valahogy mégiscsak jól csinálja a feladatát. S tudom, hogy elégedett az életével, sorsával. A nővérem úgyszintén. 24 éve házasságban él és soha egy panasszal nem jött haza.
Tehát azt gondolom, hogy minden meg fog oldódni. A gyerekek pedig bármelyik variációban meg fogják találni az útjukat, és hatni fog rájuk Szilárd filozófiája/nevelése is (még akkor is ha nem minden nap kézzelfoghatóan). Apámmal kapcsolatban (noha nem sokat törődött velem) 2 dologra emlékszem gyerekkoromból: „értem a madarak nyelvét” (mondta, és én eldicsekedtem vele az óvodában), „előző életemben ló voltam” (ezt néha más állattal váltotta fel). Egyébként keményen párttag volt, materialista világszemlélettel. Na ezek indítottak el engem a szellemi úton, bármilyen banálisan hangzik, s ehhez nem kellett hogy ezt minden nap megmutassa, elmondja."
Válaszom ide vonatkozó része:
"Kedves Krisztina!
Nagyon köszönöm a tanulásgos levelét. Most már értem a XI. házzal kapcsolatos logikai következtetéseit, de annyit még hozzá tennék, hogy az Apát a Szaturnusz testesíti meg, nem a Nap. A Nap ugyanis egyértelműen és határozottan a személy individuális nyers természetére vonatkozó információkat hordoz. A nők számra a partner férfi képét tehát a Marsban, a Szaturnuszban és a z Uránuszban kell keresni. Az más kérdés, hogy a Napban esetleg az is benne van a hölgyek számára, hogy milyen lennék, ha férfi lennék, de ez akkor is az estleges más nemű Én, és nem a partner! Éppen ön mondja, hogy sikamlós a z asztrológia és sok félreértelmezéseknek ad lehetőséget. Ezért, amiképpen az Astrologos.ro c. portálunkon is írtam Violettának és Annamáriának is, nagyon fontos az asztrológiai szimbolumok és jelek eredeti, klasszikus jelentését meghagyni és abból kiindulva elmerészkedni a kauzalitás irányába. Mert ha a kiindulási alap önkényesen téves (szubjektíven interpretált), milyen lessz majd a következtetés? Hogy lehet az a segítségünkre? Ami a kandidát és minden gombát illeti, nem tudom, hogy ön is arra gondolt-e, mint én:
"A természetgyógyászok, orvosok nem igazán tudják a pontos okot, a stresszre és az antibiotikumokra fogják.
A metafizikai ok azt hiszem számomra is egyértelmű, itt a testi szintű hadviselés fontosságáról gondolkodtam el. Számomra egyértelmű, hogy a Rákhoz, illetve a holdthoz, vagyis a termékenységgel, megtermékenyüléssel, annak a tudattalan, vagy tuadtos elutsításával, kikerülési, kicselezési vágyával kapcsolatos."
Az is lehet, hogy önnek igaza van: mind a Mérleg-Lilithem miatt (negatív irány), mind az esetleges karmikus dolgavégzettségem - netalán az ide vonatkozó "fejlettségem" miatt (Rák karma, 4 házi életfeladatok - esetleg: pozitív...?), tovább szeretnék lépni, illetve tovább is léphetnék és ez a lépés sokkal, de sokkal kényelmesebb és talán még élvezetesebb is lenne. Igen ám, de Skorpió szinten is közös a karmám az Emőkéével, és Halak szintjén is, még hogyha nem is annyira erősek az én karma-motívumaim, mint az ővéi. Sőt: ha jól megnézem, az Oroszlán Ascendensemen álló Plútó sem jelent könnyed továbblibbenési lehetőséget ("Szabadulási feladatot"). És azt se felejtsük el, hogy Rák karmával és Szaturnusszal a IV. házban, azért az ember nem csak, hogy a "fiatal" feleségéről nem mond le szívesen, hanem a "saját"-jának érzett gyermekei iránt érzett felelősségéről sem! - Igazán nem akarom megbántani, de ezt már "belülről" kell megélni, az érzelmeken felülemelkedő, apai - szülői tudatosság minősége és az egyelőre "játékon kívül levők" számára felfoghatatlanul nagy ereje megértése érdekében. Talán ha majd sikerül gyermekeket szülnie - amiben minden spirituális támogatásomat és reményteles jókivánságomat élvezi! -, akkor ön is megérti majd azt, hogz az én családújraegyesítéshez való ragaszkodásom, teljesen más, mint az ön szüleinek az elválástól való félelme! Én ugyanis már el vagyok válva jogilag, és a lakásom is megmaradt, és a négyből két gyermek is nálam maradt és az egészségem is épen maradt. (- Sőt!) - Itt, ebben az esetben, ennél sokkal többről van szó. Pl. arról is, hogy Turulát, amiként azt a neve is mondja, teljes mértékben én képzeltem el "Isteni Igazságként", amikor azt láttam, hogy Emőke mennyire retteg egy újabb "éhes szájtól", és így is - ezzel az Igazság-tudattal - nemzettem őt. És valóban: tőlem távol élve, szenved szegény, és ha az ezelőtt egy évvel még teljesen ép fizikai egészségét vissza is nyeri, amennyiben így - nélkülem - kell felnőnie, egész életében ezt a soha be nem pótolható hiányt akarja majd valami mással, vagy valaki mással betölteni, és emiatt a hiány miatt, mindig boldogtalan lessz, még akkor is, ha racionálisan tudatosul benne a baj igazi oka, illetve az, hogy az ő életfeladatában áll ezt (is - a busásan megpakolt Ikrek karmája mellett!) meghaladnia. Hogyha viszont megkaphatja tőlem azt, ami neki meg volt már az égben ígérve, akkor egészségesen el tud majd válni tőlem, amikor annak el jön az ideje, és nem fog keresni egész életében "Szilárd-apa" pótszereket, illetve pótapákat és pótszeretőket. Sőt: mivel a Réka horoszkópja is erősen Skorpió-központú (VIII ház!), nem vagyok abban sem biztos, hogy nem-e így van ezzel a dologgal ő is... Meg vagyok győzödve tehát, hogy itt az egyetlen helyes magatartás az, ami az emberi rendeltetésünkből következik: maximális felelősséget vállalva élni, akár az egyéni szabad-vágyaink (Vénuszi, Uránuszi, stb., hogy a Lilith kísértéseiről ne is beszéljek...) ellenében is. Vagyis, az a fontos hogy kellő időben mindent a lehető legnagyobb felelősséggel végezzünk, ami nem fanatikus (Skorpiói!) ragaszkodási mániát jelent! És ha úgy sem sikerül, hát akkor nem kell sikerüljön! - De ez ne rajtam múljon!!! Mindazonáltal nagyon hálásan köszönöm a IX. házra vonatkozó információk által biztosított, reális(!) segítségét!"
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|