Ami a nagymama - nagymama szerepet illeti, ilyen szerep ugyan van, de funkció nincs egyáltalán. A kilenc gyermekes Balczó András úgy fogalmazta ezt meg, hogy az Úristennek Fia van, de unokái nincsenek. Ez ugyanaz, mint amit a vallásos gondokozásról is állítok: A kapcsolatunk az Úristennel belső - intim és személyes. A gyermekek tehát a szülőkhöz születnek és nem a "nagyszülőkhöz", olyan értelemben, hogy a nagyapa-nagyanya gondozhatja ugyan a gyermeket, mert az neki is jót tesz, ha van ideje, de semmiképpen nem szabad megengednie magának azt a luxust, hogy másképpen nevelje a gyermeket - gyermekeket, mint ahogyan neveli azt az aki jogilag is, tehát közvetlenül felel a gyermekért és akinek kötelessége a gyermeket a felnőttkorig nevelni, arra a nehéz korszakra felkészíteni! Másrészt, abból is létszik, hogy mennyire kerge ez a civilizált - védekező! - emberiség, hogy ez egy igen komoly probléma a mai emberek számára. Hiszen a nagyapa és a nagyanya, akinek már igazán kellene ismerni az életet és jól tudni azt, hogy a felnőtti élet és sors egyáltalán nem a kényeztetésről, a tojatásról és a gyengeség-tolerálásáról szól, még inkább szigorú és következetes és elváró - igényes kellene legyen a gyermekkel - gyermekekkel szemben, mint a még fiatalságában esetleg naiv szülő. Sőt: erre a tényre még neki kellene fel hívnia a szülővé lett gyermeke menye - veje figyelmét. Ehelyett tudjuk, hogy mi folyik. A GYERMEKEKNEK A TUDATOSAN ÉS BÜSZKÉN GYAKOROLT, HOGY NE MONDJAM: ALJAS ÖNIMÁDATBÓL TÖRTÉNŐ MEGRONTÁSA. - Óvni kell tehát manapság a gyermekeket a nagyszülőktől sajnos, és keserves kamaszkori és fiatalkori tapasztalatok elé néz az a szülő, aki a gyermekét "tehetetlenségből", mér az ő életét (életképzeletét) is tönkre tevő szüleire bízza.
A "nagyszülőknek" tehát a szerepe abban állna - amennyiben a fent le írt kívánatos szellemiség érvényesülhetne - hogy nem lévén annyira el foglalt a létért való küzdelem harcában, mint a felnőtt, családos, vagy gyermekes gyermekeinek, hogy mindazt, ami időszűkében a szülők részéről mint elvárás jelentkezik, a kisokosok számára türelmesen el magyarázni, és ezen az alapon az igények beteljesítését - a családi és más közösséghez való alkalmazkodást, a szobatisztaságot és az együttműködési készséget - velük alaposan be gyakoroltatni. - De hát ismétlem: hol állunk ettől?
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|