ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

NAP A HALAKBAN

A Halak konstelláció "megváltói" szellemisége, az ember számára, az Isteni léttel való egyesülést, vagyis, az egyetemes egységbe való visszatérési lehetőséget és szükséget, az azzal való tudatos egybe-olvadás mozzanatát (géniuszát) testesíti meg. Ezért ennyire kiismerhetetlenül nehéz és igényes a Halak Géniuszával való találkozás, illetve a Halak szellemiségének megfelelő, azzal harmóniában álló, magatartás és életforma gyakorlása.

A Halak vízjegy. Ezért aki a Halakban születik, jól tud együttműködni azokkal a személyekkel, akik a Rákban és a Skorpióban születtek. Két uralkodó bolygója van: a Jupiter, az értéktudatot, az értékítélet, a szellemi megkülönböztetési készséget és az egyetemes törvények szerinti erkölcsi szellemet megtestesítő bolygó, valamint a Neptunusz, az egyetemes szeretetet (egységtudat), a központi bölcsességet megtestesítő bolygó. Általános jellemzői: jóakaratú, szeretetre vágyó, kontemplatív, előzékeny, álmodozó, segítőkész, befolyásolható, önfeláldozó, szolidáris, intuitív, empatikus (együtt érző és ráérző).

A szülött alapvető tulajdonsága a lelki együttérzés, az empátiakészség és a szolidaritás-érzés. Ez viszont nem mindig válik előnyére, hiszen a pozitív lelki átéléseket egyaránt képes átvenni mindenféle negatív lelkiállapotokkal, negatív hitekkel, sötét képzetekkel és diszharmonikus, un. negatív szuggesztiókkal. Ezért Örökös várakozásban, vagyis reménykedő csodavárásban és készenlétben él. Mindig nyugtalan és nyitott, kész arra hogy átélje, átvegye mások rezdüléseit, kövesse vidámságukat és szomorúságukat egyaránt. A felelőtlen, értékeket és pozitív tulajdonságokat-képességeket tékozló felelőtlen vidámságban élők és a kishitűségük következtében szegénységben, betegségben sínylődő szenvedők és üldözöttek irányába is egyaránt nyitott a lelke.

A szülött mikor kifele, mikor mélyen magába szállva, befele fordul és általában az egyéni problémák megértése, megközelítése és megoldásán keresztül törekszik a közösség felemelésére. Élete központi problémája ugyanis, az áldozat és a szeretet kérdése, valamint a saját, mélyen rejlő lelkivilágának felszínre hozása és ezáltal a spirituális életfeladatainak nyílt és tudatos felvállalása. Állandó szeretet-éhségben és szeretet-szomjúságban él, még akkor is, ha ezt bohóckodással, színészkedéssel vagy akadémikus komolykodással elleplezi és legbensőbb lényében szenved attól, hogy ebben az alapvető természetét meghatározó vágyában általában kielégítetlen. Ugyanis mindaddig, amíg nem teszi képessé magát a valóságos szellemi értéktudathoz kapcsolt felelősségteljes szeretet-adásra, szerteáramoltatásra, addig mindannak, amit szeretetként kap, érzi a hamisságát, aminek következtében szüntelen elégedetlenségben és lelki-szellemi kielégületlenségben kell élnie. Mihelyt megtanulja megkülönböztetni a felelősségteljes szeretet megnyilvánulási formáit, az érzelmeskedéstől, a hízelgéstől, a lekenyerezéstől, a jótékonykodás és az "önzetlen" segítségnyújtás köntösébe bújtatott hatalomgyakorlás különböző formáitól és fegyelmezetten, felelősségteljesen kezdi gyakorolni a korrupciótól és szentimentális fantazmagóriáktól megszabadított szeretet-áramoltatást a fent jelzett élet-problémáira is megtalálja a megfelelő válaszokat és azok személyes megoldásait.

Mindaddig viszont, kusza, zavaros fantáziája, intenzív álomvilága, ingadozó kedélyvilága alkalmassá teszik hogy közösséget vállaljon bármilyen lelkületű és beállítottságú emberrel, válogatás nélkül, és, hogy bármilyen pozícióba – státuszba kerüljön is társadalmi szinten, a korrupciótól soha, semmilyen körülmények között ne idegenkedjen. Egyedüli kritérium csak az, hogy az akivel a kompromisszumot megköti, vagy akivel korrupcióba keveredik, az ő számára valamennyire szimpatikus legyen. Zavartságából eredő szorongásai, szétszórt figyelme, élénk, de öncélú fantáziája, óvatlansága eredményezi, hogy előítélettől mentesen, a legszélsőségesebb helyzetekbe is belemegy. Ilyen esetekben mások már régen megbuktak volna, ő azonban valahogy a jó oldalon találja magát, és helyes irányba visz tovább az útja.

A szülött könnyen elviseli a veszteségeket, az összeomlás után tud új alapokon újrakezdeni és megnyílni új benyomások irányába. Az ösztöne, a megérzése vezetik általában és sokszor csak valami sugallat hajtja, hogy ott legyen valahol, ahol aztán kiderül, hogy éppen őrá van szükség. Ha magyarázkodik és észérvekkel próbálja bizonyítani tettének okait, belezavarodik, mert öt valójában nem az észokok, nem a gazdasági szempontok, nem a hasznossági indokok irányítják.
Környezete gyakran nem érti azt, ami a szülöttnél oly lényeges: a szenvedés nem minden áron elkerülendő rossz, amitől óvakodni, futni kell, hanem valójában információs értéke van. A másokért való szenvedés, az együtt szenvedés, a lemondás (értelmes áldozat), az önátadás olyan és a mindenáron való nyerni- és győzni-vágyási mentalitásának feladása olyan tartalmat ad, és olyan erőhöz juttatja az embert, amivel hegyeket lehet mozgatni.

De amennyiben nem képes eljutni eddig a felismerésig, sokszor a társadalom és a lelki élet legmélyebb pontjaiig is lesüllyedhet el egészen az alkoholizmus utolsó fázisáig, a kábítószertől, vagy más narkotikumoktól való függőségig, vagy a mentális (pszichiátriai) zavarokig elmenően. Meg kell tanulnia, hogy határtalan szeretetvágya csak úgy elégíthető ki, ha előbb ő teszi képessé magát a minden feltétel nélküli, de érzelgősség és korrupció- mentes (vagyis nem öntetszelgő) felelősségteljes szeretetadásra.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/