|
> Polgár JulCSIllag írta:
>
> Arany-Egy Szilárdom!
> Remélem, jól vagy, és remélem, jól sikerült a könyvbemutató, amire
> nemcsak pénzügyi okok miatt nem tudtam mégse elmenni!
> Amikor Czeke András Nap-házába (Hajógyári-sziget, ,,Tündérkert")
> eljutottam, melyet sajnos azóta lebontottak, mert eladták a TELJES
> szigetet (!!), annak a Makovecz-tanítványi szép és kedves építménynek
> ,,oltár"-szerű részén, a fő oszlopnál állva éltem át először egy ÉGBE
> EMELŐ, révületi erőt. Soha máshol! Pedig épp elég templomban
> énekeltem (legalább akusztikai boldog borzolódásért!), és épp
> elég magas hegyet csodáltam, vagy jártam a Pilisben, szerencsére
> egy éve a Dobogókőre is eljutottam újra, és legimádottabb, Bp.
> közeli hegyem a Börzsöny, de ilyen fölfelé vivő égbe húzó erőt
> nem tapasztaltam. Azt mondják, csak jól kellett megépíteni e
> Nap-házat! Vajh, akkor az a sok ,,szent épület" miért nem mind
> ilyen?! (És ez a csodaház miért jutott ebek harmincadjára?!?!)
> Erdély igen sok helye lehet ilyen ,,tengely", hisz ahogy Csíksomlyón is
> megmagyarázhatatlan és boldogító HÍVÁSt (és marasztalást!) érzékeltem
> mindig is, és ezért próbáltam el-eljutni újra és újra, ugyanez a megkapó
> és megrendítő hívás-marasztalás élményem volt Torockón, az Oltár-kőt
> nézvén. Szerencsére sok bemutatót készítettek, így föl-fölmerül Torockó
> csodája, és minden egyes alkalommal eláll a lélegzetem!! Pedig olyan
> része ERDŐ-Erdelj-Erdélynek, ahol inkább kopárság mutatkozik, és még
> csak nem is a legmagasabb és törtető a csúcs (lásd: Tibet magosságai
> is!), mégis van ott valami áldott misztérium, amit csak érzékenységem
> és benső szakrális létem érzékel!
> Előző dobogókői emlékem pedig az, hogy amikor Dömös felé mentünk
> lefelé, annyira csúszott a kiszáradt talaj, hogy bokarándulást szenvedtem,
> és a D TV-s főnöknőm azonnal azt írhatta, hogy nem tud ,,használni"
> engem ,,betegségem" és két gyermekem léte miatt!! Most tehát, amikor
> újra eljutottam, és kiderült, hogy épp az említett útszakasz része a Turul
> körútnak (remélem, jól emlékszem a névre), így heveny lelkiismeretfurdallás
> mellett, de visszafordultam! Fiam szépen körbejárta! De a két kiépített
> kilátóról, főleg a ronda nevű Rezsőről (!), ritka megrendítő és lélegzetelállító
> látvány tárult elém! Ég, föld, víz; hegyek, erdők, sziklák, kis tisztások ilyen
> gyönyörű együttesét együttkavarogni, együttlélegezni rég láttam! Ölelni
> vágytam az egészet, ahogy mindig minden gyönyörűt!
> A 2) pontban túl sok az ,,én", ahogy általában minden leveledben, tehát
> lehet, hogy mégis átvettél valami fölösleges gőgöt ama tanítóktól, noha
> egy misztikus tanító nem tanító, amennyiben kicsit is gőgös, hiú és
> magakellető, magamutogató. Hiszem, hogy az alázat még akkor is jobb,
> ha eltipornak mind anyagilag, mind szellemileg (ezt élem át hosszasan).
> Vigyázz magadra és szeretteidre!
> M. pusz: JulCSIllag
>
> __________________________________________________
>
> 2009/6/29 kozmaszilard <kozmaszilard@gmail.com>
>
> Kedves Csillag!
>
> A román tanítóknak semmi köze nincs a mai Én-tudatomhoz! Mármint ahhoz, hogy Hamvas Béla Véda-tanulmánya (Az Ősök nagy csarnoka) és a Tabula Smaragdina-ja, valamint az Androgünosza aalapján (Lásd: azonosságtudat) megtanultam helyesen értelmezni az "Én vagyok az út, az igazség és az élet." egyetemes és egyben személyes igazságát. Ha te, ezen természetjárásaid közben szerzett, misztikus és fölemelő élményeid hatására nem mered mégsem elismerni az abszolút-lényegedet, nem azt jelenti még, pontosabban: e kishitűséged nem jogosít fel arra, hogy e bátortalan szükkeblűséged miatt engem pirongatnod és nekem morál-prédikálnod kellene. Olvasd a Bolond és a beavatás c. rovatom írásait és rá fogsz jönni, az értelmes szenvedésben megtisztult én-tudat lényegére.
> Barátsággal: Szilárd
>
Polgár JulCSIllag írta:
> Ez a végszó/vég-mondatrész nagyon tetszik, hatalmas alázatot rejt!!
>
> ,,az értelmes szenvedésben megtisztult én-tudat"
>
> M. pusz: JulCSIllag
>
A tényleg (tény szerint, tehát: gyümölcséről ismeritek meg a fát tanítás szellemében) megvilágosodott személyek legnagyobb problémája és feladata, megtalálni a helyes arányt a minél nagyobb mértékű felelősségvállalás (Nem csak a köznapi gyakorlatban - Habár enélkül demagógia a felelősség hangoztatása! -, és lehetőleg nem csak képzeleti-idea szinteken, de kauzális öntudati szinten is) és a teljes mértékű hit: az odaadás és bizalom - átengedés között ("... de úgy is a Te akaratod érvényesüljön."). Ezt nevezik egyesek, helyesen alázatnak. Ezt viszont szükséges kegyetlenül megkülönböztetni a hipokrita - vallásos és misztikus! - alázatoskodástól! Mivel az asztrológusi tapasztalataim szerint az emberek kilencvenkilenc százaléka - Főként a keresztény része! - ab ovo, felmenti magát a személyes felelősség elől (A kereszténység kulturális talaján létrejött tudománnyal és technikával tettük tönkre a természetet. Persze, ha azt állítják, hogy Jézus előlegben és hitelben megváltott mindenkit - "Elintézte" számukra a megváltást! - aki az ő szenvedő képével a szívében ájtatoskodik!), hát ennek, a személyes felelősségnek a fontosságát hangsúlyozom folyton. Az ájtatosak, meg a furfangos moralisták azt mondják erre, hogy hiányzik belőlem az alázat.... - Legyen meg az ő hitük szerint....
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
