Mert, hiába, hogy az alatt a nyolc hónap alatt, amíg ténylegesen együtt voltunk (Azt az átállási időszakot, amíg a közjegyzői irodába járt, nem számítom tényleges együttlétnek, mivel én párhuzamos dupla műszakban végeztem az asztrológusi munkám mellett a négy gyermek gondozását és felügyeletét is, majd amikor ő haza jött, folytonosan csak a normális, asztrológus házaspárként folytatható élet lehetőségével szembeni kétségeiről vitatkoztunk.), a gyermekek alig betegedtek meg, és ő is, úgy ahogy erőre kapott, a nyár végére, de egészen biztos vagyok, hogy a több héten át titokban átélt, szerelmi sóvárgásoknak, majd csak előlem elrejtett szerelmi vágyakozásoknak, és az anyukával való (És általa megérdemelt) világi boldogságról szóló értekezéseknek, mellettem is az lett volna a vége, mint ami lett az anyukánál a Csíki Hegyekről egyenesen az udvarukba lezúduló friss levegő ellenére : teljes leépülés és a nála levő lánykák hűlései, bőrkiütései (Szaturnusz). És mivel soha nem mondta el nekem, hogy szerinte mitől történnek igazából a bajok, hanem első kézből mindig fizikai magyarázatokat keresett rá, és csak miután azok csökönyösen nem akartak elmúlni, fogadta el a gyermek-horoszkópok és az ő karmája szerinti értelmezéseket, törhettem volna a fejemet újból éveken át, hogy mi a csuda történhet az ő ideavilágában – életképzeletében – mert erre a házasságunk előtt létrejött cinkosságra, ami lényegében a kauzális alapja volt minden ellenem való bűn-szövetkezési kísérletének (Nem csak az anyjával szövetkezett, hanem a neki sportból mindig udvarolgatni kezdő, internet ¬- szeretőivel is. Ledzion John nem is értette a dolgot és valósággal le volt döbbenve attól, hogy az általa angyalnak és Lav-nak nevezett feleségem, milyen sötét képeket fest rólam), soha nem jöttem volna reá. Így viszont, hogy a Júlia Naplójában, vagy valamelyik blog-szövegében, azt az újabb hazugság-verziót olvastam, hogy az anyja már az Emőke születése előtt, vagy után, vagy mikor, de még a kezdetek kezdetén megmondta az apjának, hogy nem tőle fogant, és még az öccsétől is azt kellett vissza hallanom, hogy a (lassú és érthető...) házasság erodálódásért és a végső felbomlásért mindketten felelősek vagyunk, hát akkor fel ment annyira a cukrom (pompám, mindegy), és az ismétlődő hazugság adott annyi ambíciót, hogy meg kérdezzem a szerencsétlen édesapját, aki hosszas bénultsága után most kezdett el, ha mankóval is, de egyedül járni, hogy végül is, mikor és ki mondta meg neki az igazat. (A végre – világos és egyértelmű választ most már tudom: soha senki! – Csak a Júlia naplójából értesült a szegény ember erről, néhány hete.) És ezzel mindannak a már-már soha meg nem fejthetőnek tűnő, rettenetesen szövevényes idea kép-rendszernek, aminek a segítségével a három héttel korábban még a szemeimbe szerelmesen néző és a szülői felelősségtudatról előadásokat tartó Emőke családrombolásának az ok - okozati összefüggését tartalmazza, a helyére került. – Ideje is volt már, mert nem csak a Logos egyes olvasóit untathatja időnként a téma, de nekem is elegem volt abból, hogy folytonos mentális feszültségben éljek emiatt, az egész életemnek az Enikő halálával egyenértékű, felejthetetlen fordulópontjának az értelmetlensége miatti elfogadási és ezért: eleresztési képtelenségétől. – Nagy ostoba az, aki egy ilyen eset után, valakitől automatikus un. keresztényi megbocsátást elvár. Hiszen, az egyetemes ősi Lilith megjelenési formáinak a felismerése és megértése-megjegyzése, elraktározása érdekében születtünk a világra, valamint ama képességek megszerzése és megerősítése érdekében, hogy az egyszer már megismert Lilith- sóvárgásokat ne hagyjuk az éber akaratunkon erőt venni. A többi rendeltetés-elképzelés, hogyha nem steril objektivitásokat emlegető filozófia, vagy meghatóan humanista romantika. Mikor vallásos, mikor misztikus filozófia tehát. Persze ott kísért a nagy – nagy kérdés is, hogy ennyire semmi közöm nem lett volna nekem az egészhez? Ennyire ártatlan áldozata lettem volna a velem egy idős Emőke anyja által keltett és az enyémmel a közös Rák-Skorpió motívumok szintjén találkozó karmának? Akkor hol marad a tükröződés és a rezonancia elve? Azoknak, akik a „Napba, vagy vétekbe öltözött?” c. fórum-témában az ide vonatkozó fejtegetéseimet nem olvasta, újra elmondom. Amikor úgy döntöttem, hogy a Kolozsvárra (Egyetemre) vissza menni semmiképpen nem akaró és végleg nálam maradni (Hozzám költözni) szándékozó Emőkét feleségül veszem, ha nem is semmit, de lényegileg semmit nem tudtam a Lilithről, és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy amennyiben akárcsak halványan is sejthettem volna, hogy mit jelent a Jupiterrel párosuló Rák Lilith a 8. házban, nem vettem volna el feleségül! Nem, egyáltalán nem ezt jelenti! Hanem egyrészt azt, hogy ennek a jelentésnek jobban utána néztem volna, és Emőkét, akkoriban még - amikor az anyja nem fertőzte be a férje elleni titkos uszításokkal a lelkét, még akkor is, ha már akkor meg volt közöttük a közös titkuk miatti cinkosság, aminek a „hasznáról” akkoriban még egyikük sem tudott - jobban átvilágíthattam volna. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy akkoriban nyilván, hogy az Én Mérleg Lilithem jelentését sem ismertem, sőt: a teljes jelentését csak az idén nyáron: 2OO9-ben tártam fel és csak azt követően ismertem meg teljesen, hogy elhagyott. Vagyis: természetes, hogy a kezdet kezdetén, még én sem köteleztem el magam neki akkora mértékben, mint amennyire az évek múlásával tettem, el egészen addig, amíg meg nem fogadtam magamnak a tavaly ősszel, hogy amennyiben vissza tér és a család újból együtt lehet, még az önkéntelen fantáziámnak is megtiltom, hogy akárcsak apró és személytelen házasságon kívüli kalandocskák lehetőség-képzeletén elidőzzön. És Isten a tanúm rá, hogy ez igen – igen, nagy – nagy mértékben sikerült is, de ez most mindegy, nem erről van szó. Hanem arról, hogy a karma jóval azután is hat, vagyis a bennünk valamikor kavargott karmikus képzetek nem csak, hogy hónapokkal, de évekkel később is benyújthatják és be is hajthatják a régi számlákat a hatás – visszahatás szellemében. - Főként, ha a partner (élettárs) tudattalan érzékelési rendszere, erre a karmikus spirituális adásra valamitől (Ebben az esetben a minket egymástól folyton és még négy gyermekkel is, elválasztani igyekvő anyjától) annyira jó vevő! A másik ok viszont, amire csak most kezdtem gondolni az, hogy én, miután azt kellett látnom, hogy több komoly szerelmi kapcsolatom is tönkre ment a persze, mindig korrupt világi logika szerint a lányaik ügyeit és életútját egyengető anyáknak – jövendő „anyósoknak” köszönhetően, szintén a házasságunk kezdetén és még jó sokáig is tehát, úgy képzeltem, és abban erősen bíztam is, hogy ezúttal – végre! – kifogtam egy baráti anyóst, majd, amikor a barátságunk megszűnt arra gondoltam, hogy ennyi erkölcsi kompromittálódás után, az Emőke édesanyja csak nem merészel majd olyan erős szemben állást tanúsítani, mint amilyen erős háttéri szemben állást mégis tanúsított, majd, amikor azt láttam, hogy ennyire keményen dolgozik (De végső soron csak most láthatom igazán, hogy annál sokkal keményebben, mint ahogy én képzeltem), csak nem fogja még három, majd négy gyermekkel is, elválasztani a lányát tőlem. Figyelem: nem abban látom tehát az okot, amiért ez meg kellett történjen velem, hogy alábecsültem a Magdona intrikus és lánya – irányító képességeit. Hanem abban, hogy én arra számítottam a spirituálisan egyre tájékozottabb Emőke általam növekvőnek képzelt felelőssége és komolyodása mellett, hogy annál mélyebb erkölcsi pontra, mint amely mélységet elért Magdolna az által, hogy az Emőke apját (Én akkor úgy képzeltem, az Emőke korábbi és soha fel nem fedett félretájékoztatása miatt, vagyis a kezdeti hazugsága miatt, hogy: ) 2O éven át átverte, nem fog le ereszkedni. Vagyis: nem beszéltem meg mindkettőjükkel, úgymond hat szem között, hogy most mit akarnak? Hát ez a tévhitem (balhitem...) és mulasztásom az, amiért ma viccesnek találom, az Emőkének a Logoson ragadt és utoljára még megváltoztatott „aláírását”, ami úgy hangzik, hogy a számítások soha nem szoktak beválni. – Keserű vigasz már az nekem – Főként, hogy a nála levő kislányaink egészséges szellemi, erkölcsi nevelése mellett a normális gyakorlati gondozása is a tét! -, hogy az ő számításai még amúgy sem tudnak azon a hazugság dzsungelen keresztül, amibe bekavarta és bekötötte és bebetonozta az anyja mellett és az anyja mellé magát, beválni. Hát ez az, az erkölcsi korrupcióval szembeni gyengeségem és gyávaságom, vagyis a többszörösen szélhámosnak és kegyetlenül gonosznak bizonyuló személyekkel szembeni, teljesen felszámolandó humanista neveltetésem által felerősített és a korrupcióra való hajlamom utolsó hajszálerét is felégetni követelő, Mérleg-karmámból eredő és sok éven át is visszaható oka annak, hogy mindez meg kellett történjen velem. UI. A gyengébbek kedvéért: az ok az, hogy arra a tévhitre bíztam a családom sorsát, hogy egy erkölcsileg többszörösen is kopromittálódott, de az együgyűségéből eredő hülyeségében annyira ambíciós személy, hogy neki az sem számít, ha az ostoba "győzelmével" a felnőtt gyermeke életét és az unokáinak az addig zavartalanul derűs gyermekkorát is tönkre teszi, nem süllyedhet még alább az általa alkotott és egész életében fenntartott erkölcsi fertőbe. Illetve, hogy arra számítottam, hogy az én feleségem és a gyermekeim anyja, akiről csak utólag derült ki, hogy bűnözői késztetésekkel is rendelkezik, ezzel az erkölcsileg sokszorosan kompromittálódott személlyel fog ellenem és ez által a gyermekeivel szemben is bűn-szövetkezni. - Ez az éberségvesztésnek és a karmikus gyávaságnak (Többszörösen támadott Mars a Lilith mellett) a következménye barátaim. De tanultam a leckéből és egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon rajta leszek azon, hogy ezt a vétkemet többé semmilyen körülmény között és senkivel szembe se kövessem el.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|