Húsvét igazi üzenete A Húsvét igazi üzenetéről gyakorlatilag egyik keresztyén egyház szónokai sem beszélnek a maga teljes mélységében és igazságában. A rabbiból a krisztusi tanok tévútra vezetőjévé lett Pál „apostol” tanításai és egyházszervező ténykedése nyomán létrejött katolikus és az ennek nyomán születő protestáns egyházak megragadnak Húsvét értelmezésében annál, hogy „Krisztus, Istennek fia, aki életét adta azért, hogy nekünk, bűnös embereknek bűnbocsánatot nyerjen, és az örök élet, a halál utáni feltámadás ígéretét közvetítse”… Körülbelül eme gondolat mentén kimerül minden Húsvét‐értelmezés. Pedig nem ez a lényeg! Krisztus, aki tanítóútjai elkezdése előtt a Buddha‐tanok (a szeretet, mint a tökéletessé – Buddhává – válás lényege) és a szkíta kultúrkör eszmeiségével találkozott. Ez utóbbiból a szkíta kultúrkör vérszerződés‐motívuma, a testvérré‐fogadás szertartása: az ÚRVACSORA, ami a zsidóknál nem volt meg! Krisztus valódi üzenete, amely a húsvéti áldozattal (nagypénteki megfeszíttetés) teljesedett ki lényegében a következő: – az Istenhez való hűség: az isteni igazság szolgálata – az embernek emberhez való viszonyában pedig az „Úrvacsora” szertartása szerinti testvérré‐fogadás szentsége ölt testet: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. No, de mi a szeretet? Mettől meddig terjed? Van‐e határa? – A szeretet a másik ember iránti teljes együttérzés testetöltése abban a magatartásban, amely alapjában föltételezi a legfelsőbb áldozatot is: „az életem árán” is hű leszek hozzád és leszek testvéred jóban és rosszban! Ezt cselekedte Krisztus a keresztfán! És erre mutatott példát a saját élete feláldozásával! És még valamire, ami nem kevésbé fontos (és ez is a Golgotán ölt szimbolikus formát!): – VAN feltámadás! Van feltámadás a BŰNBŐL is (ami a halálnak egy formája csupán) és az IGAZI HALÁLBÓL is! (Egyébként a magyar húsvéti tojásfestés eredeti, ősi motívumkincse, és a locsolás szokása a legékesebb példája annak, hogy Krisztus mit hirdetett, és miért adta életét!) És mindenekhez egyetlen kulcs vezet: a Teremtő Igazságának hitében gyökerező szeretet az embertársaink iránt, amely nem ismer határt, mert a végső áldozatra is kész. A SZERETET mindenek felett, mert e nélkül nincs Élet, nincs Bűnbocsánat, és nincs Feltámadás – semmilyen szinten! És még egy nem jelentéktelen „apróság”: a farizeus zsidókkal ellentétben Krisztus nem a bosszúálló, hanem a MEGBOCSÁTÓ ISTEN létét, és emberbeli megtestesülését hirdette! És ezt: nincs „kiválasztott nép”! Minden ember „kiválasztott” azáltal, hogy ember és isteni teremtmény… Sepsiszentgyörgyön, 2016. március 26‐án Horváth Alpár
Kedves Alpár!
Ez teljesen így van szóról szóra igaz, amit írtál!
DE még van egy fontos motívum, amit a Saulus_paulus rabbi elcsalt az eredeti krisztusi tanításból - beavatásból, és ezzel a visszájára, a lényegével ellentétessé, homlokegyenest ellenkezővé fordította azt (Lehet, hogy ezt te is tudod, csak még nem érzed, hogy megérett volna a székely-időnk arra, hogy közzé is tegyed, de a a biztonság kedvéért, leírom a 24 éves gyakorló asztrológusi felfedezéseim párlatát) : ti., hogy a Krisztusi potencialitás, az Istenataya-anyai Szeretet és Fény (Az Igazság Világossága) minél teljesebb átélési képessége, ott van minden emberben (személyben) aki nem idegeníti el magát folytonosan az Istentől a bűnök halmozásával (Pl. már csak az egyesek által bocsánatos bűnnek titulált "kegyes hazudozások," árulások is azok), hanem képessé teszi magát azoknak a beismerésére és az elkövetésük minél nagyobb mértékű elkerülésére, megtagadására. Pontosan arról van szó tehát, hogy nem csak a Názáreti Jézus képes a bűnmentesség minél teljesebb krisztusi állapot és képességég elérésére, hanem mindenki, akiben egy kis jóindulat és igazság-belátási képesség is van, na meg ambíció ehhez, természetesen. Tehát, hogy a minél nagyobb mértékben bűn-mentesített öntudatán keresztül, közvetlen kapcsolat létesítési potencialistás létezik mindenkiben az isteni atya-anyával való, felelősségteljes, lényegi egységesülésre. A Ferdítés az Én-értelmezésében keresendő. A szekularizált egyházak azt mondják, hogy amikor az isteni mivoltáról beszél Jézus, akkor a saját kivételezettségéről, kivételes isteni mivoltáról beszél. Holott a ezeknek e krisztusi tanításoknak az imaként való kimondásának csak egyes szám, egyes személyben van spirituális - öntudat-átalakító, univerzális öntudat létesítő és ezzel lényegi egységesítő ereje (képessége), vagyis gnosztikus értelme. Az Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, csakis akkor éri el az igazi - igazító hatását, ha azt maximális felelősségtudattal, egyes szám egyes személyben mondjuk ki. Jézus tehát nem váltott meg minket előlegezetten, hanem megtanította a tanítványokon keresztül, az emberiségnek a megváltás - megváltódás (bűn-mentesen élhető boldog élet, majd ezen keresztül és ez által az örök élet) felé vezető keresztényi átváltozás lehetőségét. Tehát a sorsvállaló, természeti-nehézség vállaló életútnak az immanens pozitív mágikus következményekkel járó lehetőségét.
További erőt és egészséget a felszabadító munkához, barátsággal: Szilárd
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|