|
A nagyon - nagy Bolond kérdés:
Minden állam – minden nép - büntetőtörvénykönyveiben létezik számtalan olyan eléggé súlyos bűn és vétek leírás és felsorolás, amelyeket az óvatlan emberek folyamatosan elkövetnek mind önmagukkal(!), mind az embertársaikkal és általában a környezetükkel szemben, holott, egy adott pillanatban, hiába jelentenénk fel az ügyészségen magunkat, vagy az embertársunkat ezekért a, többé – kevésbé apró bűnökért, mert a komoly államügyészek, úgy sem indítanának ellenünk, vagy az embertársaink ellen emiatt büntető – bírósági – eljárást. Sőt, még a (keresztény) vallás is él a bocsánatos bűnök kifejezésével, amelyeknek a bevallását (meggyónását) és megbánását, nagyvonalúan mindenkinek a lelki ismeretére és a jó – rossz…- belátására bízza.
Ezekkel az ügyészek által nem (De legalább is nem mindig, sőt: általában nem) üldözendő és büntetendő, tehát nem bíróság elé citálandó bűnökkel és vétkekkel (Pl. másokról való hazudozás, és - vagy a másoknak e hazugságok alapján történő megrágalmazása, pusztán a róla szóló egyéni feltételezések – fantáziálások, fantazmagóriák - alapján, hamis tanúzás, stb.), amik felett tehát a liberalizálódott keresztény egyházak vallásos ideológiája is teljes vakságot („megértő elfogadás”, felementő elkenést, elnézést, eltaknyolást) kezd mutatni, addig semmi baj nincs, amíg nem mi vagyunk ezeknek az áldozatai. És azon kívül, hogy ezek miatt, a bennünk az isteni igazsággal szemben is, kételyeket támasztó jelenségek miatt, az igen erős tisztánlátással rendelkező személyeken kívül, másoknak egy és egyáltalán nem sikerül spirituálisan finomodva, az életünkben és a sorsunkban előrébb jutni, fejlődni és ezzel és ez által ténylegesen boldognak lenni és a végső boldogságot (a megváltást) elérni, tényleg nincs semmi baj ezekkel a bocsánatos, szari - mari bűnökkel.
Abban az esetben viszont, amikor egy másokat, ha csak finom célzásokkal is, de rágalmazó személy, azzal áll elő, hogy tessék tudomásul venni, hogy márpedig ő spirituális életet folytat, akkor persze, hogy felmerül a kérdés, hogy ez a személy, miként merészel egyáltalán, még csak önmagával szemben is, nem, hogy másokkal szemben, spirituálisan morális igényeket támasztani? Akkor tehát, amikor ugyanúgy viselkedik, beszél, cselekszik (ír pl.) mint a többiek, és pl., nem csak, hogy másokat megrágalmaz és másokról vastagon hazudik, de ráadásul még jassz – kifejezésnek képzelt, obszcén, vagy trágár (alacsony rezgésű...) szavakat is használ, amikor "megharagszik"? Hogyhogy hagyjuk ezeket a szemforgató, aljas rágalmazókat velünk szemben - De persze, ha jól megnézzük: azért mégis csak liberális jellegű és alapú, tehát szemforgató - morális igényeiket érvényesíteni? Mikor szűnik meg az a nézet végre, hogy az, és annak aki gyengébb, illetve gyenge és védtelen és kiszolgáltatott, nem csak, hogy "jogában áll" és szabad, de, az ő kiszolgáltatott és gyenge állapotával "vele is jár az", hogy ő azt, aki szerinte nem szorul védelemre és nem gyenge mint ő, bátran és gátlások nélkül rágalmazhatja, mocskolhatja, az ellen alantas látszatokat kelthet, és ez által és ezekkel a hamisításokkal, a tények szerinti gyakorlati valóságnak utána nézni rest és lusta többséggel elítéltetheti?
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
