A rejtett Nyilas karma és a misztikus - mágikus tévelygések.
2013.03.02. 23:21 keltezéssel, Melinda Orban írta:
Szia Szilárd
Elkezdtem megbeszéltek szerint újra hallgatni az egyes karma jegyekhez készített videókat, s a vízöntő után rögtön a nyilasra tértem, mert mint mondtam, én ez idáig abban a hiszemben voltam, hogy ahhoz nekem semmi közöm. Meghallgattam ugyan korábban is azt a felvételt, de valahogy úgy voltam vele, hogy jé, hát ilyesmi is van?
S most kénytelen voltam papírt és tolat is ragadni, hogy a számomra értékes gondolatokat (van benne jó néhány) kijegyzeteljem, de valami közben eszembe jutott, amit úgy érzem, meg kell most osztanom veled.
Nem írtam semmit az én spirituális „előéletemről”, mert nem gondoltam, hogy ez most fontos, de így, a nyilas kapcsán hirtelen annak tűnik.
A családom nem különösebben vallásos, bár valamiféle hevenyészett hitélet azért akad. Ám én, egyedüliként a családból már nagyon fiatalon (7-8 évesen) élénk érdeklődést mutattam a hitélet iránt. Jártam templomba, hittanos táborba (református vagyok egyébként), s mivel az iskolán eléggé konzervatív volt, én pedig ének-zene tagozatba jártam, templomi fellépéseink is voltak bőven.
Aztán amikor elköltöztünk a külvárosba, ott ezek a dolgok megszűntek, teljesen világi iskolába kerültem. Hamarosan az érdeklődésem más irányba terelődött, megtaláltam a Silva féle agykontroll könyvet a polcunkon, s elolvastam. Abból tanultam meg a meditáció alapjait.
Középiskolában az érdeklődésem az okkultizmus irányába tolódott, s a mágiával, azon belül is a ceremoniális mágiával kezdtem ismerkedni, no meg a természet és sámánvallásokkal, s picit a buddhizmushoz is odaszagoltam.
A mágiázgatásnak persze nem lett jó vége, hisz semmit nem tudtam vele megoldani az életembe, csak belekerültem egy furcsa, ködös álomvilágba. Főleg a szerelmi mágia érdekelt, bár személy szerint soha nem irányítottam senkire, akaratlagosan legalább is nem.
Az egészből akkor ábrándultam ki, amikor 18 évesen el is mentem egy ilyen „boszorkány” találkozóra, s ennyi tökkelütött idiótát egy rakáson még sosem láttam talán
. Nem úgy értem, hogy nem voltak intelligensek vagy tanultak, de azok amilyen fantazmagóriákban hittek ott tündérekről, manókról, sárkányokról… Mint a Villás Béla…, ráadásul mind nagyon adott arra, hogy külsőleg is különc legyen, de egy egészséges ábrázatot sem nagyon láttam, s a nagy spirituális felébredéseik közepette még a harmincasok sem tartottak igényt családra. A jelenlévők többsége persze egyedülálló is volt. Szóval köszöntem szépen, én ebből többet nem kértem, és az úgynevezett népszerű, de maguk között nagyon titokzatosnak és ihletettnek gondolt és hirdetett ezoterizmusból többet nem kértem. Ráadásul láttam, hogy ezzel megoldani olyan fontos dolgokat, mint párkapcsolati nehézség, anyagi problémák, nem lehet… utóbbit csak akkor, ha a jónépet hülyítve kitalál az ember valaki csodatanfolyamot, mondjuk „vaginatudatosság Bastet istennővel”, vagy piacra dob néhány nélkülözhetetlen terméket, mind a „világvégétől védő kavics” vagy a szexuális energiákat megsokszorozni hivatott „csodálatos karórépa lé”.
Szóval más utak után kezdtem szaglászni, és hogy-hogy nem, így találkoztam az általad megfogalmazott egyetemes törvényekkel. Erre ráadásul egy misztikuskodó, magát csak Sámánnak nevező alak hívta fel a figyelmemet, akivel egy fórumon ismerkedtem össze és rövidebben leveleztünk is.
A fickóval kapcsolatban egyébként volt bennem valami ellenérzés, és akárhogy is hívott, nem akartam vele személyesen találkozni. Akkoriban már rendszeresen meditáltam, és általa kaptam egy komolyabb figyelmeztetést a sorstól, hogy vigyázat! Ezen az oldalon elég nagy a sötétség és könnyű bajba keveredni. Egyik meditációm alatt történt ugyanis, hogy mintegy sugallatra reagálva, gondoltban megszólítottam ezt a Sámánt. Olyan érzés volt, mint amikor egy tök sötét szobából egyszer csak rám néz valaki, akiről nem is tudtam, hogy ott van. Nagyon megijedtem, és valami elektromos kisülés keletkezhetett, mert ebben a pillanatban kiégett a televízióm képernyője (egy villamással és pukkanással elsötétült), plusz a lámpa is leoltódott.
Nem akarok misztikuskodni, azt írom le, ami történt, s nem ez volt az eső ilyen élményem, de mind közül ez volt a legrémisztőbb. Tizenegy éves korom körül például az ágyban ébren fekve olyan érzésem volt egy alkalommal, mintha valaki állna a hátam mögött és megérintené a halántékom. Szúró, enyhe fájdalmat éreztem, és képek kezdtek pörögni az agyamba. Teljesen lefagytam, nem tudtam mozdulni sem megszólalni. Az élmény azzal ért véget, amikor nagyapám, aki azon a hétvégén vigyázott ránk, lent a földszinten kijött a hálószobából és feloltotta a villanyt.
16 évesen – amikor már aktívan foglalkoztam ezoteriával – látomásszerű élményem volt. Felébredtem az éjszaka közepén és fel is ültem az ágyban. Akkoriban nem mertem teljes sötétben aludni, egy kislámpa égett. Az íróasztalnál egy rövid, szőke hajú nő ült, földig érő fekete ruhában, és azt mondta nekem, hogy nagyon vigyázzak a nyolcasaimmal. Később is volt olyan, hogy felébredve még néhány pillanatig láttam valamit, vagy valakit (egyszer egy hüllőszerű lényt, aki páncélba volt öltözve, és még rá is kiabáltam, hogy takarodj!), bár ennek van tudományos magyarázata is, miszerint hirtelen ébredve az ember még néha láthat valamit abból a valóságba kivetítve, amiről álmodott. Egyszerű érzékcsalódás.
Kb. két évvel később pedig női hangot hallottam az ágyam végéből, ahogy rám kiáltott: ébredj!
Arra is gyakran keltem egy időben, hogy a falamon álló, egyébként kimerült elemű óra hajnalban elkezdett járni, legutoljára a dédnagyanyám halálának reggelén. Aztán többet ilyen nem történt.
Jóval később, és ez már az analitikus horoszkópom elkészülése után történt, amiben figyelmeztettél, hogy ilyen médiumi dolgokkal egyelőre ne foglalkozzak – és én tartottam is magam ehhez – jöttek azok a kényszerképzetek, amikről írtam neked a horoszkóprendelő levelemben. Komolyan féltem attól, hogy engem valaki belülről irányít, valaki, aki bejött egy óvatlanul nyitva hagyott ajtón a sok misztikus kalandozás közepette. S most már emlékszem, akkor lett ennek vége, amikor elkezdtem újra imádkozni, letenni arról, hogy nekem vallást kell választanom, és visszatértem keresztény gyökereimhez. Imában kértem az abszolútumot és a bennem is jelenlévő Krisztust, hogy űzze ki belőlem ezeket a dolgokat, szabadítson meg tőle. Ám alighogy ez megtörtént, én magam hívtam vissza egy másikat, mert újra feléledt bennem a spiritualitás iránti vágy. Olvastam ugye, hogy mindenkinek van belső szellemi mestere, s én nagyon vágytam rátalálni, mert tele voltam kétségekkel és kérdésekkel. Hívtam magamban, szólongattam, és egyszer csak valaki válaszolt.
S kezdetben nagyon jó dolgokat mondott! Egy-egy szava vagy mondata feloldotta bennem a haragot vagy a szomorúságot, ám kezdtem túl nagy bizalommal lenni iránta, s ez addig tartott, míg azt nem vettem észre, hogy már megint fenyegetnek. Vigyázz azzal az emberrel, meg akar ölni! Ne menj arra, mert meg fognak ott erőszakolni stb… S egyszer már dacos lettem, és azt mondtam, nem. Hiába próbálsz hazazavarni, én most itt maradok. És maradtam, és persze kutya bajom sem esett. Elhallgattattam magamban tehát ezt a hangot is, és azóta nagyon vigyázok az ilyen hívásokkal, mert tapasztalatom, hogy szoktak rá felelni, de abban aligha van köszönet. Ahogy ugye Hamvas is írja: a mai ember a kezét sem tudja megmosni, de a szentélybe törne….
Viszont ami egészen friss (és immár többszörösen ismétlődő élményem), hogy szintén éjszaka arra „ébredek”, hogy nem bírok megmozdulni. Fenyegetve érzem magam, és menekülnék, de teljesen meg vagyok bénulva, egy szót se tudok kinyögni, s magamban imádkozok, miközben hihetetlen nagy erővel próbálom csak éppen, hogy megmozdítani a kezem. Néha sikerül is, de olyan is volt már, hogy valami embertelen erőfeszítés árán fel is ültem.
A szememet is nehezen tudom ilyenkor nyitva tartani, de azért mindent pontosan és nagyon élesen látok magam körül, s a zajokat is hallom (elmegy egy autó a ház előtt, szól még a zene a lejátszóban). S akkor általában sikerül végül kinyögnöm valamit (bár legutóbb a macska nyávogott rám), amitől felébredek. merthogy egy-egy ilyen élmény után valóban fekve találom magam, nem ülve, s a kezem sem mozdult egy arasznyit sem.
Ez egészen friss élményem, amelyhez hasonló korábban is volt már az elmúlt két évben.De ami a legmegdöbbentőbb: még otthon, gyakran aludtam anyám szobájában, amikor ők nem voltak otthon, mert az nem volt olyan távol a ház központjától, jobban hallottam tehát mindent, ami a földszinten történik.
S nagyjából hajnali három körül arra ébredtem, hogy remeg az ágy. Ekkor tényleg ébren voltam, nyitott szemekkel, felülve, villanyt kapcsolva. S a remegés jó darabig nem maradt abba, mintha valaki alulról rázná az egészet.
Amikor abba maradt, visszafeküdtem és aludtam tovább, mert éreztem, hogy ennek mára vége. Erről teljesen meg voltam győződve.
Másnap, amikor a szüleim hazaértek, hát csak elmeséltem anyámnak, aki közölte velem, hogy ő ugyan ezt tapasztalja évek óta, csak hát hogy mondta volna, ha biztos hülyének nézzük!
Summa summarum, az tehát a problémám, hogy ha akarok ilyesmivel foglalkozni, ha nem, valahogy utolér, holott tudom, hogy ilyenekkel nem kellene törődni, van ennél sokkal sürgetőbb, a karma feloldással és a nappali éber tudatomhoz és az anyagvilághoz sokkal szorosabban kapcsolódó feladatom.
Sosem irigyeltem az úgynevezett médiumokat (ha feltételezzük, hogy van köztük, amelyik nem csaló), s nem akarok én effélékkel bajlódni.
Azért is írtam le most ezt, mert Csüdöm Melinda, akivel én jó levelező barátságba vagyok évek óta, erősen győzködött már egy ideje, de én horoszkóprendelés nélkül ilyesmivel nem akartalak zaklatni. S el is felejtettem hirtelen, amikor a rendelést leírtam, de most a nyilas spirituális tévelygései kapcsán mégis erősen kikívánkozott belőlem a dolog. Nagyon kíváncsi vagyok tehát, hogy kell-e nekem ezekkel valamit is kezdenem, és ha nem, akkor hogyan védhetem meg magam? Örülnék, ha a szintézisben majd erre is kitérnél, mert a lelki nyugalmam és szellemi épségem szempontjából nekem ez fontos.
Üdv: Meli
2013. március 3. 11:11 Kozma Szilárd írta, <kozmaszilard@gmail.com>:
Kedves Meli!
Ezek a zavaró szellemi jelenségek, amelyek közül néhány, csakugyan a figyelmeztetésedül szolgált - pl., hogy vigyázz a nyolcasaidra: figyelj rá és vedd komolyan az újjászületésedet (Skorpió!) a szintézis után amúgy is el maradtak volna - és el fognak maradni - de jó hogy leírtad őket, mert külön ki fogok térni rájuk:
"most a nyilas spirituális tévelygései kapcsán mégis erősen kikívánkozott belőlem a dolog. Nagyon kíváncsi vagyok tehát, hogy kell-e nekem ezekkel valamit is kezdenem, és ha nem, akkor hogyan védhetem meg magam? Örülnék, ha a szintézisben majd erre is kitérnél, mert a lelki nyugalmam és szellemi épségem szempontjából nekem ez fontos."
Tehát nem kell kezdened semmit ezekkel, hanem mindössze el kell kötelezned magad magadban az újjászületés és a megváltás - megváltódás, vagyis a teljes felébredésedet és az éberséged megszerzését szolgáló, életfeladataid beteljesítése mellett. Mondd magadnak, hogy a lehető legjobb tudásommal a megváltást fogom szolgálni az élet minden területén, és ezt éld is át minél mélyebben és ezek a kísértések és zavaró jelenségek el fognak múlni.
Barátsággal: Szilárd
UI. Ezt a leveledet, amelyben egyébként kevés a személyi vonatkozás, de azokat is felismerhetetlenné költve, a válaszommal együtt, közölgetem-e tanulságul mások számára (persze, álnévvel!)
Kedves Szilárd:
Köszönöm a választ! Természetesen felhasználhatod a levelemet, biztos más is hasznát veszi.
Szép napot!
Melinda
Belépés
GyIK
Keresés
) meg tudom mondani, hogy milyen munka és hivatás és munka lesz )Ismétlem: biztosan!) az ön számára a leges legjobb, de az már egyáltalán nem biztos, hogy a teljes horoszkóp-értelmezés hátterének és alapjának a hiányába, ezt ön el fogja hinni és mindent meg tesz annak érdekében, hogy megfogadja a javallatomat. Sőt: hajlok arra, hogy ha nem is néz majd dilettánsnak, de erős kétségei merülnek fel, vagy a jóhiszeműségemmel, vagy a szakmai tudásommal - megbízhatóságommal szemben! Az önnek leges legmegfelelőbb munka és hivatás ugyanis egyáltalán nem szól az egyéni és egyedül végzett és végezhető munkáról, hanem csakis és abszolút kizárólagosan a közösségi - társadalmi életszférákban és egy bizonyos közösség érdekében, annak az életkörülményeinek a jobbítása érdekében, vagyis az illető közösségnek (Nemzet, tartomány - régió, megye, város, kerület, falú, vagy az utóbbiakon belüli más kisebb közösségek) az együtt élése, egymással való jó és hasznos és eredményes (az egyetemes törvények szellemében történő) együtt működése, azokon belül a vonatkozó törvényességnek az egyetemes törvények szelleme szerinti érvényesítése hozhat az ön életében és sorsában elégedettséget, bőséget és, természetesen a többi fel nem tárt problémáinak a javítása, életfeladat-felvállalása által, azok segítségével boldogságot. és egészséget. - Sőt, mi több, még az élettársát is ebből az életszférából ajánlatos választania és azzal együtt ebben az életkörben munkálkodnia! 