Kedves Melinda!
Kérlek szépen, nehogy azt képzeld, hogy most éppen nincs amivel foglalkoznom - ezer dolgom lenne..., gondolj csak bele: két napig még egyedül három, és a Mo-i átlagos óraszámhoz képest, rengeteg iskola-órában le foglalt kamasz gyermek mellett, a családfenntartó - pénzkereső munkámat is el kell végeznem! - és ezért most "beléd bújtam". De a leveledet újra olvasva, szükségét találom a további részletezésnek, nem csak számodra, de a pszicho-pedagógia (szerintem: a sátán tudománya!) és a feminizmus által immár tudományos rangra emelt, rémesen engedékeny és felületes (elnéző!) liberális nevelés által hozzád - hozzátok hasonlóan nehéz helyzetbe került szülők okulása miatt is.
Nos, a leghamarabb azt kell leírnom, hogy a fenti válaszomban volt egy tévedésem és a kisebbik fiút össze tévesztettem a nagyobbikkal, az éjszakai sírást illetően. Tehát az ő esetében meg kell nézni, egészen pontosan ki kell próbálni, azt, hogy "jó szokás szerint" nem-e öltőztetitek fel jobban a kelletnél éjszakára, illetve, hogy nem-e túl meleg a takarója, ahhoz képest, hogy négyen alusztok és ezért önkéntelenül melegítetek ki egyetlen szobát! A gyermekek még aránylag természetes éterteste ugyanis sokkal erősebb, mint a felnőttekké. Emlékszem egy rémes éjszaka sorozatunkra, amit még a két nagyobb gyermekkel éltünk át, akik télvíz idején éjszakánként sírtak és sírtak, miközben nappal nem. Mivel semmi fizikai okuk nem volt rá, emlékeztem a Medárda didizéseire - az anyja mellével való szexuális perverzkedéseire, illetve arra, hogy attól miként szabadultunk meg - és a fürdőszobába mentem és gyorsan hideg vizet eresztettem a kádba. Medárdát zsupsz belé, majd le csutakolás és be az ágyába. Persze, én is öltöztettem fel..., hát hallgat, de azt hittem, csak azért, mert az apai kezeléstől jobb belátásra tért. Amint viszont Etelkáról is le veszem a ruhát, hogy megfürdessem - És ő nem volt hozza szokva ehhez az altatási művelethez, tehát nem tudhatta, hogy mi következik, nem azért történt a következő: - azonnal elhallgat. Teljesen le vetkőztetem és a korábban még visító gyermek mosolyog és boldogan gügyög! Persze, hogy nem vittem be a fürdőbe, hanem vékonyan vissza öltöztettem és letettem. Hát békésen tovább mondikál, majd meg nyugodva, mélyen elalszik. - Nem kell tehát túlzón tudományosítani a nevelést - gondozást és a divatos nevelési elvek sz szerint állandóan pszichológiai okokat - frusztrációt! - keresni. Sok esetben be bizonyosodott, számunkra ugyanis, hogy sokkal egyszerűbb okai vannak a gyermekek panaszainak, csak mi, civilizációs kergeségünkben, meg szoktuk azokat a körülményeket, ami őket zavarja "normális", sőt: biztonságos(!) állapotnak tekinteni (Pl. túl öltőztetés, a lakás túlzott ki fűtése, sőt: "baba-biztos szobák, lakások, ahol nem tudják megütni magukat és ezért nem tudnak megfelelő fizikai tapasztalatikhoz jutni, stb.!).
De térjünk vissza a nagyobb fiú "frusztráltságához", mert szerintem te vagy frusztrált miatta, vagyis a neveltetéseddel - taníttatásoddal beléd vésett liberális - pszichológiai eszmék miatt, és nem ő. Több helyen le írtam már, hogy a gyermekek úgy vannak több millió éve az Isten és a természet által beprogramozva, és főként a fiúk, hogy az élet megtanulása érdekében minden féle határt feszegessenek, annak érdekében, hogy fel térképezzék a maguk számára az adott határokat és tehát az azon belüli lehetőségeiket. Az ostoba liberális - demokrata (tudományos és misztikus egyaránt!) nevelés meg fogja magát, és nem jelöli ki számukra a megfelelő határokat, ettől viszont, természetes, hogy a gyermekek megzavarodnak és hisztériásak és "frusztráltak" lesznek. Nem vagyok hipokrita és be vallom, hogy, gondolom, a tyúkeszű pedagógus anyám neveltetése miatt is, a skorpió természetem el ment egy irányban és ettől egész életemben alvási zavarokkal kell küzdenem. Tehát nem állítom azt, hogy én tudnék aludni negyed magammal egy szobába. De ez én vagyok, a már gyermek korában "elszart" felnőtt és nem a gyermekeim, akik, szintén örökölték a skorpiói, tehát nehéz alvói természetemet, de a figyelmesen "kegyetlen" gondozásomnak köszönhetően, ez csak két éves korukig tartott, és amikor szükség volt arra, négyen is mélyen tudtak aludni egy szobában (Még Rékával). Gondoljatok csak bele: Nem is olyan régen, a parasztcsaládokban még ennél is többen, akár, heten, vagy nyolcan - tízen is el aludtak egy szobában! És ott aztán még a csecsemőnek is kuss kellett, hogy legyen, hiszen a szülők reggeli hatkor, vagy ötkor keltek, amikor az állatoknak enni kellett adni, hanem azok kórusban bőgtek, ami szégyen volt a szomszédokkal szemben! Nem kell tehát kedves Melinda a szűk alvási és lakási körülményekkel meg magyaráznod a fiad állítólagos frusztráltságából eredő hisztizéseit! Ő ugyanis még képtelen arra, hogy frusztrált legyen, de a te frusztrációdból eredő negatív energiákat igen is egy az egyben át veszi, és amiket te fegyelemből elnyomsz magadban és azt képzeled, hogy a jogával "feldolgozod", azokat ő megjeleníti. Mert hát ez is a dolga többek között! Hogy otthon rendezi a banzájt és nem az óvodában? Mert ott érdekesebb a program egyrészt, másrészt meg értik, hogy nem ők az egyedüli központok, más gyermekek is azok! Egészen biztos, hogy a Kos és tűz-karmádból jutott neki még több is mint neked, tehát, világos, hogy otthon, közöttetek vezér akar lenni (Mint annak Idején Etelka, majd Turula is, amíg egyértelműen és határozottan értésükre nem adtam, hogy én vagyok a vezér és nem ők és ezt Emőkétől és most Violától is elvártam. Sőt: Hogy Etelkának Medárda is a vezére és Turulának apuka, anyuka, Medárda és még Etelka is a vezére és punktum, nincs apelláta! Nehezen ment és nem egyik napról a másikra, de ment és most egymást és minket is nagyon szerető, szófogadó és egymásra maximálisan figyelő gyermekeink vannak, persze, ezen a kereten belül. Ha felnőnek, természetesen ez meg fog változni, de addig ez a rend és akkor nincs semmi baj.). Legalább is, amit itt le írtál, számomra egyértelműen arra vall: "Nagyobbik fiunk pedig az oviban fantasztikusan viselkedik, de családon belül soha máshol nem tapasztalt hisztirohamai vannak. Értem ezalatt, hogy ő akkor kezd hisztizni, amikor bármely közeli családtag nem úgy rezdül, nem azt mondja, amire ő épp számított. És általában olyan helyzetekben, amikor csak vele foglalkozunk, jól érezzük magunkat, stb... Néha kiderül a konkrét ok (pl véletlen lehúzzuk helyette a WC-t, amit ő elfelejtett, de amikor rájött, vissza ment volna, de akkor már késő volt, mert persze mi felnőttek rohanunk.... vagy nélküle kezdünk bele valamibe, amit ő együtt szeretne csinálni...ezek a jobb esetek, de legtöbbször nem tudjuk megfejteni a pontos okot: pl. nem úgy vagy nem azt akarta a szánkból hallani, de nem tudja pontosan elmagyarázni, hogy mit szeretett volna másképp, stb, stb."
- Hát csak ne akarjon ő semmit el magyarázni, hogy mit akar másképpen, mert nem azért született a világra, hogy a karmáját verklizze! Mert egészen biztos lehetsz benne, hogy az amit másképpen akar ebben a korban, az száz százalékosan a karmája irányítása (Vezérkedési kedve és szeszélye!) szerint való! - Ne légy már te is misztikus-liberálisan naiv Melinda, az Isten szerelmére, mert az egész családod megsínyli! És remélem, nem akarsz magadnak a modern lélektudományok kedvéért harminc évre bánatot szerezni! Mert itt el lehetnek ugyan a dolgot szellemeskedni azzal is, hogy "nehogy már a farok csóválná a kutyát", de ezzel csak egyet nevetnénk, és a dolog nem lenne el rendezve. Komolyan mondom, hogy felnőtt gyermekekkel rendelkező, de csak néhány éve a valóságra rá eszmélő személyektől is kapok rendelést és ott azzal kell találkoznom, hogy a modern pedagógiában immár hatvan - hetven éve dühöngő, természet-ellenes és szellem-ellenes "liberalista" pszichológiai elméletek (hülyeségek!) következtében, olyan ritka ma az igazán boldog szülő, akit nem a kamasz gyermekei hergelnek, vagy aki nem a felnőtt gyermekei miatt bánatos és szomorú, ha éppen nem kétségbe esett, mint a fehér holló!
Gondolom, de legalább is nagyon remélem, hogy ez nem vonatkozik rád, de ha már Joga oktató vagy, el kell mondanom még az alábbiakat is. Ezt annak érdekében, hogy, ha szükségét látod, akkor az ugyancsak a gyermekeik hisztije miatt lehazudottan ugyan, de keményen szenvedő tanítványaidat kioktasd, hogy a jogások körében, az ott ugyancsak "dühöngő"
reinkarnáció tévtana következtében, nagyon sok magát ettől (Mármint a reinkarnációtól!) spirituálisan felvilágosultnak képzelő szülő, azzal a rémeszmével él, hogy az ő gyermeke egy nagy szellemi tanítónak a reinkarnációja (Hát persze, nem? És főként, ha az illető még tűz karmás is ráadásul, és természetesen ezzel is hízeleg magának.), aki őt jött tanítani. Ennél végzetesebb szerencsétlenséget, illetve - az ebből következő elhibázott nevelés következtében -, ennél nyomorultabb családi és egész élet-helyzetet, annak a hosszú távú következményeiben, el sem lehet képzelni, csak ezeknek a gyermekeikkel szemben maximálisan felelőtlen, misztikus kancsaloknak (öncsalóknak) az ellentétei által alkotott családokban, tehát a rablógyilkos hazudozók családjában.
Belépés
GyIK
Keresés
) mert alkalmazásuk esetén hosszú távon személyiségi katasztrófákhoz - pl. depresszióhoz, vagy merészen fel vállalt kegyetlen agresszivitáshoz - vezethetnek, és ezt különösképpen a fiú-gyermekek esetében!