Időközben érkezett még Medárdától egy fészbuk-levélke, annak ellenére, hogy megkértem: ne oda firkáljon farkincányi leveleket, mint a barátainak, barátnőinek, hanem írjon külön. Nos, ami elszomorító a kis levélben, nem is a döbbenetes tartalma, amelyben újra bevallja, hogy velem szemben titkolózni és hazudozni, rejtőzködni, ellenállni tanította a kisebb testvéreit, mert ezt már szóban kifejtette korábban, amikor sikerült vele egy találkát megbeszélni. Vagyis, a közlés nem vágott már annyira mellbe (És hálás is vagyok neki, hogy felébredvén benne a lelkiismeret és a felelősség, erre, az első sorban a testvéreivel szemben elkövetett súlyos vétkére figyelmeztetett, gondolom, és remélem, hogy nem csak őszinteségi rohamában, vagy azért, hogy vegye el a kedvem attól, hogy vissza hívjam, hanem azért is, hogy a nála kisebb testvéreknél még tudjam menteni, ami még menthető.), hanem a levelének az alacsony stílusa, a kifejezés silánysága. Megmondom őszintén, hogy ahhoz képest, hogy a magyar és a román tanárnői állandóan dicsérték, és főként az utóbbi időben, az általam is nagyra becsült magyar - irodalom tanárnője, meg ahhoz képest, hogy már ezelőtt két évvel, amikor kíváncsian rá kérdezett, a kezébe adtam Hamvas Bélának a Tabula Smaragdina-ját, és amikor meglepően gyorsan elolvasta, én arra gyanakodván, hogy felszíneskedett, és vissza kérdeztem, döbbenetes volt számomra, hogy igen is - Becsület szavamra: nem jött, hogy higgyem...: - a 16 éves "gyermek" a lényeget megértette,
szóval ahhoz képest, hogy az irodalom-tanárai d0csérték, és hogy a Hamvas Béla által a Tabula Smaragdinaban leírt metafizikai igazságok lényegét értette ezelőtt két évvel, ezek a nekem írt "lényegi" közléseinek a fogalmazási színvonala, kétségbeejtően silány. Sajnos, az iskola-dolgozatait nem olvastam, mert számomra elfogadhatatlanul csúnya, amolyan szűzi típusú, szálka írása van, meg a pragmatizmus kedvééért, megelégedtem a tanárnőinak a dicséreteivel. Azt, hogy miket irkált az interneten, nem akartam vizsgálgatni, mert egyrészt nem akartam cenzúrázni, másrészt, hozza szoktattam - gondoltam ... - a spirituális önfeltárási, önismereti naplóírásra, és azt képzeltem, hogy a velem megbeszéld nevelési - erkölcsi dolgait abban rendbe teszi. És a naplóba bele olvasni szigorúan tilos, isten őrízz, hogy éppen én szegjem meg azt a szabályt, amit mindenki számára ajánlok.
Tehát a stílus, az silány, annak ellenére, hogy nekem teljesen más képzeteim voltak erről, és azt a klasszikus aforizmát is ismerjük, ami szerint a stílus, maga az ember (A jellem...). Íme:
"Szia, apuka, azt akarom mondani hogy tudom hogy rengeteg áldozatot hoztál értem, stb. De sokkal nagyobb "ürügyem" van arra hogy ne akarjak vissza menni hozzád. Ne hidd azt, hogy anyuka hazudik, mikor azt mondja hogy telefonon sem akarok veled beszélni. A többit majd inkább telefonon beszélném meg. Az az igazság hogy csak tetettem, hogy őszinte vagyok, és mindenben egyet értek veled. Nem voltam hozzád régóta őszinte! Hogyha az én elveim és meglátásaim nem egyeznek a tiédekkel, nem vagy köteles eltartani és a gondomat viselni. Legalább a testvéreimet sem tudom tovább korrumpálni, hazugságra tanítani, és arra sem tanítani, hogy titkolózzanak előtted, és hogy kijátszanak téged. Ez az igazság. Hogy kijátszottalak, hazudtam neked, a bizalmaddal meg vissza éltem. A többit majd meggyónom telefonban, ha képes leszek rá."
Figyeljük meg azt a felületes hányavetiséget: "...tudom, hogy sok áldozatot hoztál értem, stb." Remélem, mindenki tudja, hogy mit jelent egy ilyen levélben, egy éppen fellázadt tininél a sötöbö. Ti., hogy magasan szarok rá arra, hogy áldozatot hoztál értem.
És csodálatos a vége is, ti., hogy a többit majd meggyónja nekem, "ha képes leszek rá". A guta kerülget attól, hogy ugyan miért nem lenne képes most reá? Főként, ha csak telefonban hajlandó... És ezek szerint, azt képzeli, hogy slussz - pász, ettől kezdve már nem is vagyok az édesapja, többet nem is kell találkozzon velem, mert azt képzeli, hogy ettől kezdve az "anyja védelme alatt" áll? Mitől butulhatott el ennyire ez a lány? Ti., hogy azt képzeli, hogy számára az most éppen jó és előnyös, ha annak az anyának a nem létező védelmében van, akiben annyiszor, de annyiszor csalódnia kellett? Vagy mi a fene? Hogy csúszhatott ki a talaj ennyire a lábai alól? Hogy butulhatott le ilyen ostoba illúzió-kergetési színvonalra, az én gondosan nevelt, jó-tanuló, és olvasott (azt is mondhatnám, hogy a korához képest művelt) gyermekem?
A válasz számomra egyértelmű: a titkolózással. Vagyis, az internettel és a csattelésekkel. Hogy mire gondolok, majd kifejtem egy videóban, mert írásban ezt kifejteni túl hosszas, és nem hiszem, hogy asztrológiai . metafizikai szempontból érdekes lenne, hiszen ez már rég lerágott csont mind a pedagógiában, pszichológiában és.......... éppen az interneten. De hát akkor miért nézi mindenki hülyének és gonosznak azt a szülőt, aki ennek lélek süketítő és közömbösítő divat-eszköznek ellene áll, illetve szembe szegül vele? Miért van külön, kötelező óra és tantárgy rá az iskolában, amit technológiának hívnak, és közben az nem más, mint internetkezelés és informatika?
Kétségbeejtő, hogy az én gyermekem, éppen az enyém, ennek a gyermek- és kamasz és tini-rontó divateszköznek lett az áldozata, nem meg a mélységesen és kétségbeejtően felelőtlen anyjának.
Volt egyszer egy szép reményű Kozma Medárda, aki a sors-törvényeket ismerő édesapja és nevelő anyja mellett, ki tudta volna kerülni a súlyos karmája vészterhes csapdáit, de az internetnek, meg az őt az apja elleni lázadásra biztató, sőt, az attól való elszökésre önös érdekekből felbujtó, örök krízisben élő édesanyjának köszönhetően, elindult ugyanazon a sorsviszontagságokkal és nyomasztó drámákkal és lealacsonyító, de kegyes hazugságokkal teli úton, amelyen az édesanyja is tévelyeg már kereken nyolc éve! És mivel hivatalosan már nagykorú, nem állíthatom meg ebben az esze-ment sorsrontó igyekezetében, mivel ő most éppen úgy képzeli, hogy a szerelmi boldogságához vezet az út, amire az édesanyja segítségével és annak a hathatós biztatására, rálépett.
Semmi más eszközöm nem maradt a megmentésére egyelőre, mint amire Jézus tanít, és amire én is tanítottam számtalan horoszkóprendelőmet: árasztani feléje a diszkrét szeretetemet. - Hiszen a saját magával szembeni felelősségére emlékeztetni, egyelőre, jó sokáig nem lehet.
Másrészt, maradt még három gyermekem akit fel kell még - Legalább 18 éves korukig ...
- neveljek. És ebből még kettő a jelenleg még Benkő Emőkének nevezett fehérnépnek a gyermeke, akinek jelenleg még a Régeni Benkó Csaba a férje, aki viszont azt írdogálja a fészbukon a tőle végleg elmenekült feleségének, hogy "A Sas nem kapkod a legyek után." - És jól mondja! Csak én voltam olyan hülye, hogy a gyermekek miatt, tehát, hogy az Emőhöz ítélt Turulát és Rékát, újból a szülői felelősségem aurájában tudhassam, vissza édesgettem az irracionális módon, tehát egy, az interneten létrejött, New Yorki fickó iránt érzett, fikció-szerelem miatt elhagyott családi fészekbe. Csakhogy neki, mármint Csabának, egyelőre még biztonságban van a gyermekei megrontásával foglalkozó feleségétől a kis Edinája! Egyelőre... Mert valamikor annak is számítógépet kell adni a kezébe és azt rácsatolni az internetre, a kor szellemének megfelelően....