|
Ez nem csak a szóban forgó víz-karmák miatt, hanem az Uránusz és a Neptunusz által megtestesített princípiumok miatt is, egyes részleteiben AKÁR SZÓ SZERINT is, ide vág:
Kozma Szilárd: IX. A kilencedik törvény
Az egyetemes Szeretet, az egység és az egészség törvénye,
avagy a mindenható teremtő őserő és a nyitott lét törvénye
„Szeretet nélkül őrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)
A kauzális (Isteni) Szeretet a teremtés első energetikai kiáradása. Ő az abszolút létből elsőként kiáradó (abszolút) teremtő-energia. Ebből az első energia-szubsztanciából keletkezik az összes többi ( pl. ideális – képzelet, mentális, asztrális és éteri) energia. És, bármennyire is profánnak tűnik a metafizika világában járatlan személyek számára ez az állítás, de végül az anyagi világ is ebből az ősi Szeretet- energia- szubsztanciából keletkezett. („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina és vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok mondják.) A kvantum-fizika ugyanis azt állítja, hogy az, amit mi szilárd anyagnak érzékelünk, nem egyéb, mint egymással különböző formájú atomi lét alatti nagyságú, rács-szerkezeteket alkotó virtuális pontok körül, iszonyú sebességgel pörgő (fizikai!) energia-nyaláboknak az együttes, atomi megnyilvánulása. És ez tudományos kísérletek szintjén bebizonyosodott. Az anyagi világban az isten tükröződik, annak érdekében, hogy a Lilith jelenségnek a káoszt eredményező hatásait vizsgálva, azokat kiszűrhesse és azoktól megszabadulhasson (A megváltás aktusa segítségével). Vagyis, az anyagi világ nem más mint a Lilit-mentessé kövesedett, teremtői Szeretet-energia formák megnyilvánulása. Azért változik tehát folyamatosan szilárddá az anyagban az isteni szeretet-energia egy része, hogy lehessen ellenőrizhető, hogy ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka. Azért tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkező isteni származású tehát anyagi testet öltő szellemi lények számára, kutatható – vizsgálható és ellenőrizhető módon, objektív állapotú lehessen! Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek is, az anyagi világot az Isten misztikus testének nevezik, és, még az anyagi tárgyak szidalmazását is az Istenkáromlással egyenértékűnek tartják!
A szilárd anyag tehát, még akkor is, ha állítólag csak a mi érzékszerveink számára lenne szilárd, egyrészt olyan megkövesedett (lefagyott) és kristályosodott Szeretet-energia, ami tökéletesen tükrözi a az őt létrehozó és fenntartó szellemet. De persze, nem külalakra, hanem a megtestesedés egész manifesztációjában. És nem csak azért szakrális mert, mint ilyen, tökéletesen tükrözi az őt létrehívó vagy módosító de mindenképpen őt fenntartó szellemet, szellemiséget. Hanem azért is, mert az anyagi állapotba került energia is maga az abszolút lét-lény része (Misztikus metaforával élve: annak a húsa.) Másrészt, hiába akarunk hozza jutni több fizikai - biológiai, vagy pszichikai, netalán a mentális (mágikus) energiákhoz, ha nincs bennünk elemi szeretet. Ha a reflex szerű haragvásaink, sőt: a spontán, nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseink (nehezteléseink) miatt, vagyis a megbocsátási – elbocsátási képtelenségeink miatt, lelkileg képtelenek vagyunk nem, hogy létrehozni és áramoltatni, de még csak befogadni is, a Isteni (Teremtői) Szeretet - energiát. Az amit a környezetünk rólunk tükröz, úgy is arról árulkodik, hogy nincs, illetve igen kevés, vagy zavaros bennünk a szeretet-erő. Kevés tehát, mind az embertársaink iránt érzett szeretetünk, mind általában az Isteni műnek a szeretete: az egész fizikai valóság szeretete, a természetnek a szeretete a maga, számunkra sokszor kellemetlennek, sőt: kegyetlennek képzelt, annak tűnő törvényeivel, amelyek eredete és gyöke viszont ugyancsak szellemi - isteni. És akkor, ha képtelenek vagyunk ama rengeteg „rossz tulajdonsága miatt, illetve a ránk gyakorolt sértő, vagy egyenesen lelkileg megsebző, vagy minket károsító viselkedése miatt, nem csak általában az embereket, de még a hozzánk legközelebb álló személyeket, akkor, hol van még az Isten-szeretete? Az életünket életenergiával ellátó, ősforrásunk szeretete? Amint láttuk már az elején, a Szeretet ugyanis, minden energiának és anyagnak az ősenergiája és ősszubsztanciája: az „ősanyja”. Ennek az energia –forrásnak a legfinomabb állapota viszont, úgymond „tiszta” pozitív információ, vagyis „tiszta” isteni képzelet!
Figyelem: ez az isteni szeretet-információ, amiről beszélek, nem valami közömbös hír, hanem olyan, ránk lényegi benyomást gyakorló, szubtilis tudás-anyag, ami belülről minket nem csak, hogy létrehoz, de folytonosan módosítani képes: in – form. Sajnos, negatívan (rombolóan) is, mivel a szeretet negatív ellentéte az elzárkózás, a harag, a gyűlölet… Aki tehát a karmikus meghatározódásainak a következtében, képtelen a megbocsátásra és az elbocsátásra, az ugyancsak karmikus késztetéseiből eredő érdek-képzeteinek (a tévképzeteinek!) a hatására, (A fénytől való félelmében, vagyis az önzésében) az igazság és a világosság szelleme és tehát a Szeretet ereje elől elzárkózik, vagy azt ferdíti, vagy elzárja, elrejti, eltitkolja, ne csodálkozzon, hogy egyre kevesebb az energiája, az életereje, az egészsége és az életkedve. Ne csodálkozzon, hogy depressziós... Misztikusan fogalmazva, akár balesetek útján, akár a betegségek útján is, vagy akár csak pszichés zavarok útján is, de fogyni kezd a finom energia-rendszere: az ereje és az egészsége. („Fogyni kezd körülötte a levegő” és ennek a következtében a szervezetéből az oxigén!)
Mielőtt tehát a Szeretet és a Teremtő Képzelet, illetve a Nyitott (Szabad) Lét törvénye hatásmechanizmusainak a némileg szárazabb fejtegetésébe bele kezdenék, feltétlenül fel kell hívnom az olvasói figyelmet arra, hogy számunkra, emberi lények számára, a Szeretet mindenekelőtt személyesen megélt és átélt szellemi, lelki és nem utolsó sorban testi(!) állapot is! Vagyis: szó sem lehet arról, hogy a Szeretetet személyes átélését holmi elméleti fejtegetésekkel, gondolkozási algoritmusok végzésével lehetne helyettesíteni! És ez szól elsősorban azoknak a misztikusoknak és magukat metafizikusnak nevező személyeknek (Hogy ezek un. guruikról: tanítóikról, oktatóikról és „mestereikről” ne is beszéljek!), akiknek még harmincöt éves koruk után sincs olyan gyermekük, akikért közvetlen – személyes felelősséget viselnének. Egyszerűen elképesztő, hogy az ilyen egoista személyek (Főként az un. könnyű műfajban jeleskedő előadó-művészekre, tehát nem csak a könnyű zenészekre gondolunk.), Szeretetről, szeretet-energiákról merészelnek prédikálni. „Vak vezet világtalant”, mondja ezekre a spirituális korrupcióban élő személyekre Jézus, akiről minden felvilágosult ember tudja, hogy lehetetlen az, hogy családtalan és gyermektelen lett volna. És nem csak a gyermekekkel kapcsolatos, abszolút tiszta metafizikai kinyilatkoztatásai okán, hanem azon gyakorlati tény miatt is, miszerint a korabeli zsidók egyszerűen be sem engedték a zsinagógába azt a 3O éves férfit, aki nem kötött még házasságot és nem voltak még gyermekei. Mindössze a cölibátus egyházvagyont őrizni akaró kereszténység „misztikus – politikája” miatt alakította ki Jézusról a nőtlenség és gyermektelenség hazug képzetét a középkori katolikus egyház, amely tévképzetet sajnos, átvettek a protestáns egyházak is.
Továbbá arról is figyelmeztet Jézus, hogy: Gyümölcséről ismeritek meg a fát (Tehát gyermekéről a szülőt), és a fent említett misztikusok mintha éppen ettől a gyümölcs- tükör létezésétől és megmérettetéstől félve, hárítják el maguktól az emberi lét legalapvetőbb életfeladatait: a teremtésben való közvetlen részvételt (gyermeknemzést, gyermekszülést) és a teremtésről való gondoskodást (Ti., a gyermekgondozást, gyermeknevelést). Egyszerűen siralmas az, hogy a Pax-tévé mesterkurzusainak az előadói és oktatói („mesterei”!) nagy része gyermektelen, vagy olyan elvált „szülő”, aki nem maga gondozza és neveli közvetlenül a gyermekeit. Hogy az ott felsorakozó jósok hadának a realizálatlanságáról ne is beszéljünk! Nem győzök eleget csodálkozni azokon a „hallgatókon” és híveken, akik hitelt tudnak adni, ezeknek, az Egyetemes Szeretetnek a személyes áldozatkészségen keresztüli átélését, holmi misztikus hókuszpókusszal helyettesíthetőnek vélő, önámító személyeknek. De csodálkozhatnak ezek a megtévesztett lelkek (Mármint a gyermektelen, vagy egykéző „mestereket” hallgató személyek) is, amiért hiába hallgatják a megható szövegeket szajkózó misztikus mesterek és aura-matatók halandzsáit évtizedeken át, mert sem az életük minősége, sem az egészségük nem akar javulni!
Persze, mi nem ítélkezünk ezek fölött az első sorban magukat ámítgató személyek fölött, akik úgy képzelik, hogy a jósolgatásaikért, vagy a valóság-fedezett nélkül „kinyilatkoztatott” rózsaszínű prédikációjukért kapott pénzen megnyerhetik az életüket, hiszen ezek még mindig ártatlanabbak a választópolgárokat egyre nagyobb termelésre – fogyasztásra, vagyis fölösleges természetrablásra buzdító politikusoknál. Hanem, csak a helyzetet ítéljük meg (Nem véletlenül került a Halak konstellációjába a Szerető-képzelet bolygója mellé, a Neptunusz mellé az érték – becslés és a helye kritika őserejét megtestesítő bolygó, tehát az ítélet-alkotó Jupiter!) annak érdekében, hogy a tévelygési kísértéseket és lehetőségeket a megváltási folyamatokban (A hamis megváltóknál) is észre vegyük és elkerüljük. Jézus tehát egy biztos értékmérő eszközt adott a kezünkbe és nem ítélkezett senki fölött a figyelmeztetéseivel, hogy „Vak vezet világtalant.”, és „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” Ő csak allegorikus példát állít, amikor a meddő vackorfát úgy megfenyegeti, hogy az nyomban kiszárad.
És persze, nem hallgathatom el e helyen annak a nevetségesen felkapott és néhány év alatt magyar média-sztárrá vált „materialista misztikusnak” a magyar nemzet sorvadási hajlamát az általa immár tudományos rangra emelt kártékony pszichikai tevékenységét sem, aki egyáltalán nem szégyelli azt, hogy tanácsokat osztogat – Sőt: több esetben még le is gorombítja a szülőket és főként a manapság oly ritka-madár számba menő felelősséggel rendelkező apákat, afelől, hogy nem bánnak elég liberálisan (Hanem, szerinte túlzóan tekintély-elvűen!) a gyermekeikkel. -, miközben ő, tehát a hiteltelen „családterapeuta”, nem meri felvállalni a szülői státusszal járó gyakorlati gondokat és személyes felelősségeket! Sőt, a Jugoszláviából Mo-ra települt Csernus Imre, mert róla van szó, a siker-könyveiben még párkapcsolati szakértőnek is hirdeti magát, miközben a harmadik felesége is ott hagyta hat év steril együttélés után.
Szóval, mielőtt a Szeretetről szóló értekezésemnek az érdekesebb, de kevésbé személyes vetületéről írnék, szeretném figyelmeztetni az olvasót arról, hogy az én szeretet – prédikációmnak sem lenne értelme, ha nem lenne „kézügyemben” életem minden percében a szeretet maximális belső (diszkrét) átélési lehetősége az által is, hogy négy nagyszerű kislánynak lehetek az édesapja, akik közül háromnak az egzisztenciájáról (anyagi megélhetéséről, gondozásáról) és neveléséről én magam gondoskodhatok, még azt követően is, hogy a volt-feleségem többszörösen megismételt, erkölcsi csuszamlását követő időszakos elme- zavarai után, végül szétszakította a családunkat és elvitte a két kisebb közös gyermekünket, majd a kisebbek közül a nagyobbikat kénytelen volt vissza engedni hozzám jogilag is. Vagyis a kisebbik középső gyermekünket vissza kellett engednie az eredeti családjába. De ettől a szép családunk felbomlását okozó, anyai-öntudat megcsuszamlástól függetlenül is, én a legkisebb lányunkat tovább is az új élettársammal (Igazi lelki társammal!) újra teljessé vált családunk tagjaként szeretem és a sok dolgom ellenére is vigyázok arra, hogy minden második hét végén találkozhassak vele. Tehát: valahányszor – nagyon, nagyon sokszor! – a gyermekeinkre gondolok mély hála-érzettel eltelve az asztrológusi munkám közben is, az én létlátomásomban mind a négy gyermekünk egy helyen van a szívemben. De nem csak általuk érezhetem át folyamatosan a Szeretet gyógyító erejét, hanem az által is, hogy négy hónappal a család második - végleges felbomlásának a tragikus átélése után, megérkezett az életembe az a női személy, akire – A gyermekeim édesanyjával való összemelegedéstől és a család újraegyesítéséről való teljes lemondásig tartó időszakot kivéve! - egész életembe vártam, és akivel a találkozás akkor is áldás maradna örökre a számomra, ha netalán valamiért a jövőben mégis elhagyna.
Szóval, amikor ezt a tanulmányt véglegesítem és remélhetőleg ezután is, az egész hátra levő életemben, én gyakorlatilag is a Szeretetet intenzív erőterében élek.
II. A létezés nyitottsága.
Abszolút létezés szinten és teremtői szinten tehát, a Szeretet törvénye szerint, sehol a létben nem létezik kölcsönös információ-csere nélküli, zárt állapot, zárt jelenség, vagy folyamat. Nem létezhet a környezetétől hermetikusan elzárt lét-struktúra (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben. A teremtést elindító és minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem, határtalan értelme (isteni intelligenciája) és kiáradó és mindent egybetartó szeretet-energiája mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalóság nem más mint maga a Szeretet. Ezért az egymástól határozottan eltérő, különböző vibrációs állapotok szerint, az egymástól erősen elkülönült létdimenziók és létállapotok között is, valamint azoknak a különböző, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is, létezik egy állandó szubtilis (abszolút) információs-energetikai összefüggés és információs – energetikai csere és kölcsönhatás. Létezik tehát egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, és észlelhetetlen kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól fizikailag teljesen elzárt elemekről, területekről, struktúrákról (lényekről, léthelyzetekről) van szó. Ez, az önkéntelen és öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülő) kommunikációt és összefüggést fenntartó finom kapcsolat, nem más mint az abszolút Világosság által átvilágított Ősi Szeretet. Ez elől nem lehet elzárkózni. („Bárhova is rejtőznél előlem, megtalállak.”, mondja a Seregek Ura.)
Nem létezik tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetőség, még akkor sem, ha anyagi megtestesüléseinkben bizonyos szempontok szerint, individuumokként nagyon is külön vagyunk választva és jól el vagyunk határolva egymástól, és ha a Mágia és az Evolúció törvénye, de elsősorban a Karma törvénye érvényesülése érdekében, valamint a Kiegyenlítődés, és a Polaritás törvénye miatt, majdhogynem paradox módon, létezik az egyetemes felelősségnek megfelelő egyéni felelősség elve is, ami szükségessé tesz és létre hoz, az anyagi létezésben bizonyos mértékben határozottan megjelenő elkülönülési (elkülönült) állapotokat és helyzeteket (dimenziókat és e dimenziókban megnyilvánuló struktúrákat, elkülönült egyéni és csoportos fejlődési állapotokat: jelenségeket, folyamatokat és lényeket). De ez éppen azért van, hogy az emberi individuum külön – személyesen legyen képes felelős lenni, mindazért amit tesz, gondol és képzel, mert különben lehetetlen lenne a karma-oldás és a megváltás szakrális műveletét véghez vinnie. Ezért, a mi esetünkben nem csak a felelősség, de a szeretet formája és intenzitása is individuális, hiszen éppen az elkülönültségünk biztosítja azt, hogy végső soron képtelenek legyünk csalni (Másokkal a megváltás munkáját elvégeztetni.) még a szeretet és a hozza kapcsolódó pozitív teremtő-képzelet képesség gyakorlásában is.
A Szeretet és a Nyitott lét törvénye alapján, minden anyagi, vagy nem anyagi létforma, még számunkra atomi részecskeként jelentkező, végtelenül parányi energia-nyaláb is, kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létező részecskével és annak energiájával az őt és a kettőjüket létrehozó és azokat éltető - fenntartó abszolút létforrás és létalap szintjén: a Szeretet szintjén. Ezt nevezzük mindenek feletti és az ős-szubsztancia lényege szerinti analogikus kapcsolatnak. Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a zavart (kaotikus, kusza, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levő létformák és lények ugyancsak a zavart állapotban levőkkel kommunikálnak intenzívebben. És a viszont: a harmonikus létformák (állapotok és teremtmények) a legtöbbet és a legintenzívebben, csak egymás között kommunikálhatnak. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de logikus és érthető, hogy amennyiben nem létezne a Szeretet és a nyitott lét törvénye, a mágia és a rezonancia jelensége sem lenne lehetséges!
Számunkra, emberi lények számára a legfontosabb következménye annak, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létező energia-részecske megnyilvánulási módozata között is, létezik egy szubtilis összefüggés és információ csere, az, hogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei között, valamint az érzéseink, a gondolataink és a valóság-képzeteink: eszméink között is, léteznek szoros és logikus összefüggések. És, hogy valamennyi, szorosan hozzánk tartozónak érzett anyag, energia és információ-struktúra, illetve személyes érzés, gondolat és képzet (vízió), végül is, nem más, mint az abszolútumnak a kifejeződése és megnyilvánulása. Vagyis, abszolút lényegünk (magunk!) szerint, maga az abszolút lét vagyunk mi is, de egy – egy sajátosan elkülönült, egyéni és egyedi formában, tehát az információs-energetikai struktúránknak megfelelő, elkülönült megjelenési formában. Ennek következtében tehát, természetes, hogy a különböző személyek és különböző lények között is létezik egy igen szubtilis (tudattalan, sejtelmes) információs kommunikáció és energetikai kölcsönhatás, illetve összefüggés. És természetes, hogy az egymással a tudatosság szintjén is kapcsolatba kerülő személyek fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (vágyai, haragja és akarata - ambíciója), gondolata és képzelete - tudatos, vagy önkéntelen képzet-alkotási tevékenysége - között is, létezik egy igen finom kapcsolat, összefüggés és kölcsönhatás. És, hogy bennünk és általunk: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek az egymás közötti kapcsolatánál és összefüggésénél és kölcsönható kommunikációjánál egy sokkal összetettebb, erősebb, és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés) és kölcsönhatás, mint amit mi érzékelni, vagy észlelni vagyunk képesek.
III. A titok és a titkolózás, mint hosszú távon gyűlöletet és betegséget eredményező, sőt: mint halált okozó ellen-szeretet.
A Szeretet és a Nyitott Lét (Szabad információ-áramlás) törvényének a ránk vonatkozó, „könyörtelen” hatásainak legplasztikusabb illusztrálását ugyancsak az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetőről fogják a fületekbe harsogni.” Most, amikor a Szeretet Törvénye leírását újból végzem, éppen folyik a világsajtóban a wikileaks – internet-portál által kavart botrány, amiért annak a tulajdonos – főszerkesztője közzétett egy évekre vissza nyúló, politikai kémkedési és „vélemény-nyilvánítási” un. titkos diplomáciai anyagot. Sajnálom, hogy egyes, a Magyarországi Fidesz-párthoz közel álló, politikai elemzők is, elitélően nyilatkoznak erről a metafizikai szempontból, határozottan Szeretet-aktusról. És ezt akkor is így kell venni, ha a tulajt, esetleg még ha jogosan is, nemi erőszakkal vádolják. Aki ennek az egyetemes törvénynek az érvényességét képes belátni és aki felfogja azt, hogy az egyetemes - isteni Szeretetnek annyi köze van az érzelgősséghez, hogy az utóbbi az elsőnek a poláris ellentéte (Lásd a polaritás Egyetemes Törvényét), hogy a Szeretet inkább a bátor szellemű nyitottságon és őszinteségen át képes áramolni tisztán és nem a megjátszáson és a szemforgatáson keresztül, az igyekszik mindig nyitottnak és őszintének maradni. Az nem zárkózik el a nyílt és világos beszédtől, az őszinte és becsületes kommunikációtól, nem titkolózik senkivel szemben, és tehát nem rejtőzködik. Aki tehát rejtőzködik és titkolózik, annak alantasak a céljai és hamis a szeretete is.
A szeretet-képes ember, nem rejteget senki elől semmit és nem őriz hazug békét, nem él kegyes hazugságokban, nem szövetkezik senki ellen, senkivel (Még az édesanyjával, édesapjával, vagy édes gyermekével, testvérével sem! Tehát még a vélt „családi érdekek” miatt sem titkolózik és szövetkezik senki ellen). És nem alapít senkivel titkos társaságot sem (Lásd a szabadkőműveseket), mert tudja, hogy nem a szeretetének adná a jelét, hanem ezáltal éppen, hogy a Szeretet törvénye ellen vétkezne és tudja, hogy a törvény mindig erősebb nála, illetve az ő elzárkózó – szövetkező – titkolózó törekvéseinél. Sőt! Aki meggyőződött e törvény személyes és egyetemes érvényességéről, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig zavar is van, hogy ott mindig „bűzlik” is valami. („Ahol a titok, ott a piszok!”- fogalmazza meg pontos tömörséggel a Szeretet-ellenesség lényegét egy bölcs népi mondásunk.) Ott valaki - vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle olyan előnyhöz, vagy fölényhez juthatnak, ami nekik valamiért – Pl. a tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük - szerint „kijár”. És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire mindig arról van szó a titkolózás esetében (Lásd a politikai alkuk és tranzakciók 30 – 50 vagy 90 évre szóló titkosításait!), hogy valami apróbb bűnt, vagy bűnöket, esetleg nagy gaztettet elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Vagy arról, hogy akár öntudatlanul és önkéntelenül, vagy tudatosan, de készülnek arra, hogy elkövessenek. És ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy a titkos szövetkezésük által valamiféle személyes, vagy csoportos előnyt szerezhetnek akár azzal szemben, aki elől őrzik a titkukat, akár másokkal szemben. A titkolózók és a titkos adat-gyűjtők ostoba módon azt képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudódna, valamilyen hátrányos helyzetbe kerülnének és ezért görcsösen félve fenntartanak egy olyan titkolózó szövetséget, aminek - A Szeretet törvénye miatt! -, hosszú távú visszahatása, rájuk és az egész sorsukra, nincs ahogyan ne negatív és káros legyen!
Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjászületés és az új képességek kialakulása, a megváltás: a harmónia, az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából jobbat tesz egy hátrányosnak tűnő, de mindenki számára, aki benne érdekelt lehet, becsületesen feltárt és nyitott helyzet, mint az állítólag előnyösen zárt titok. A Szeretet Törvénye miatt, a nehéz, de bátor-őszintén felvállalt nehéz élethelyzetek, az un. vétkek és a vétkek által létrehozott öntudati – lelki ismereti- és sors- krízisek, ha nem is azonnal, de valamikor pozitívan megoldódnak, miközben az eltitkoltaknak csakis negatív és káros következményei lesznek. Nem véletlenül, a gyermekkorukban, a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek, akik kényelmes életük miatt nem tapasztalhatják meg a nehézségeket és emellé nem is kapnak megfelelő spirituális nevelést és irányítást, felnővén, a legelvetemültebb személyekké válnak a szükségszerűen fellépő sors-akadályok, valamint az anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) jelentkezésekor. „Az elsőkből lesznek utolsók és az elsőkből utolsók.”
A valóságnak csak egy részét elfogadó, a belső valóságának csak egy részét megmutatató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívű, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselő és bármely gyakorlati jótetteket elkövető személy is, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Valójában az ő jótettményei, csak pajzsként és védő falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson és titokban olyan előnyökhöz juthasson, amelyek hosszú távon megfosztják az egész-ségétöl(!) és a valós boldogságától, sőt, esetleg még a teljes életcsődjét, a sorsa megromlását is okozhatják. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó - a titok hordó - és az őszinteségtől elzárkózó személyek, hosszú távon, általában nem is lehetnek egészségesek. Hiszen a szeretetben élő személynek nincs szüksége semmiféle előnyre, sőt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi nem is létezik, hosszú távon az ilyesmi (metafizikailag tehát!) egyszerűen lehetetlen. A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) azok a házas-felek (férjek, vagy feleségek) követik el, akik nem teljesen nyitottak: nem őszinték egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle előnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud a pénzügyeikről, vagy bizonyos, szégyellni és ezért titkolni valónak gondolt szerelmi, vagy szexuális vágyaikról, gondolataikról és terveikről. Hiszen ezáltal önmagukhoz sem lehetnek őszinték. És aki önmagával szemben nem őszinte, annak zavart a kommunikációja az őt létrehozó és az ő életét fenntartó létforrással: az Istennel. És akinek a saját létforrásával (a lelkiismeretével, az egyetemes felelősségtudatával) való kommunikációja zavart, annak zavarttá válik az élete minden más mozzanata is. És ennek az általános zavartságnak előbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek arra utalnak, hogy milyen őserőkkel és melyik egyetemes törvényekkel zavart a kapcsolata már születésétől fogva (Hogy milyen jellegű karmával született.) és amely őserő és törvény irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az őserőknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétől fogva, vagy amire rá van nevelve.
Ugyan miféle tényleges előnyeim származhatnak hosszú távon, bármilyen, magamnak visszatartott, csak az én számomra hozzáférhető és csak általam, vagy a szűk köröm által ismert és használt, mások elől elzárt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékből-, tudásból is, a megváltódás, a megváltódási képesség elérési lehetősége szempontjából? - Spirituális szempontból az ilyen rejtett, zárt, vagy akárcsak időben is visszatartott értékből származó előnyök többnyire hátránynak számítanak, a titkok viszont a lelkemet és a szellememet gúzsba (pokolhoz) kötő koloncoknak - terheknek bizonyulnak egy bizonyos idő után.
Szellem fenomenológiai kérdés az is például, hogy miért éppen a szeretetre annyit hivatkozó kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött nyugati típusú civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, miért annak kellett kifejlesztenie és kiépítenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok-őrző és titok-fejtő, titok - feltörő módszereket és szervezeteket? Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához, a bensőséghez való jogot (ami elsőrendűen a fejlődés és a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlődő titkolózás és elzárkózás sokszor az őrületig fajuló és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelő felnőttek, rengeteg időbe, pénzbe és energiába kerülő idióta játékával). Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt később látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás őrületével (bűnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás fejtők és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentősebb, néha még pozitívnak is mondható szerepet.
A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) és a nemek törvényének az alapján és nem áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének a megtestesülése. Egyetlen állatfaj sem sérti meg a szeretet törvényét - még a csoportban vadászó ragadozók sem! - azáltal, hogy fölösleges táplálékot és élvezeti cikket halmozva fel a kamráiban, hűtőiben, vagy raktáraiban, elvenné a többi állatfajnak a táplálkozáshoz való jogát, hogy titkos fegyvereket készít és titkos társaságokat alapít a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal más fajok, vagy állatcsoportok eltüntetésére, meg nyomorítására, az életterükből való kiszorítására, leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védő hivatalokban művelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik az, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit írok. Ezek az információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak például, hogy a hét éven át írt négyszáz oldalas könyvemért kapott szerzői honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett fűtési költségeinket kifizessem a könyvre kapott összeggel.)
Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titok van és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerűen, titok-árulók és titok-lopó kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és a kémelhárítók, és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemű személyek lennének. Hiszen ők is többnyire a könnyen elérhető jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen előnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat az ellenséges hatalmakkal közlő, vagy csak kiszivárogtató, közvetítői tetteiket. Ennek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de ők is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítődést szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bűneit - bűnös gondolatait és előnyszerzési kapzsiságát - eltitkoló, valamint a titoktartó és a titokőrző személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsősz és a titok-árulók felett ítélkező személy, semmivel nem feljebbvaló a titoktörőnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élő zsarnokot eláruló személynél. És viszont.
Mielőtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az elhatárolódás nem azonos az elzárkózással! Egy dolog a pozitív, leleplező, tisztázó és rfény (értelem) hozó információ behatolás (a benyomás) elől, a fény és a szeretet elől elzárkózni és egészen más, valamely szellemi, vagy természeti rombolástól és zavarkeltéstől, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezető cselekedetektől, általunk erkölcstelennek ítélt ügyektől és ügyletektől, piszkos játszmáktól elhatárolódni. Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sőt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erősítése, valamint az éberségem fokozása érdekében), tehát nem zárkózom el a tudomásulvételétől, miközben elhatárolom magam tőle és nem veszek részt abban, lehetőleg még érzelmeimmel (haragommal) sem. A legtöbb ember ezt érti félre és az általa erkölcstelennek ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetőleg tudomást sem akar arról, azokról szerezni, holott amennyiben egy jelenséggel, vagy a jelenségről szóló információval találkozunk, biztos, hogy valamilyen szintű kapcsolat létezik a jelenség és a személyünk által megtestesített és feloldani - meghaladni való spirituális problémák között. És mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk előle, megpróbáljuk az figyelmen kívül hagyni, vagy elfojtani (elzárkózni), az még nagyobb erővel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni és behatolni az életünkbe egészen a tragédiát keltő erőszakos behatolásig, mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal és neki nem látunk valamiképpen kezelni azt. – Persze, amennyiben tudunk róla... Mert, ha elrejtette eltitkolta valaki előlünk azt a problémáját, amiben mi is érintve leszünk utólag, azért már nem felelhetünk. Vagyis, elzárkózás helyett, lehetőleg mindig személyi kapcsolatba kell kerülni az adott jelenséggel és lehetőleg harmonizálódni kell azzal az őserővel, amit a probléma megtestesít.
Figyeljük csak meg jobban a neki-látás (nekifogás) és a hozzá látás (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal előbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) értelmeznünk és utána megoldanunk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt, vagy csak képzelt - gondolt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma feltárásától és feloldásától, vagy egyenesen megszöknek a helyzet elől (Ha csak nem lelki, vagy testi kínokat okozó, és személyiségi jogokat semmibe vevő ember-alázó diktatúráról van szó!), valójában nem őszinték, nem csak a környezetükkel, de önmagukkal szemben sem. („Akik nincsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla). Ők a jelenlét-hiányos, a távolba nézők, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért elárulják az igazságot és nagyobb bajt idéznek saját maguknak és a környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt, ami tisztázatlan még, meg próbálnák kitisztázni, ha azt, „ami bűzlik, megpiszkálnák.”
A kudarcba fúló modern házasságok ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életről és az igazságról alkotott ferde elképzeléseit. Persze, „A más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a gerendák létezéséről tudnak és igyekeznek azoktól megszabadulni, a szálkát is szóvá lehet tenni. Ott tudják, hogy a házasság és az élettársi viszony, a legnagyobb karma-oldási lehetőség, és ezért nem a titkolózás helye, hanem a legfőbb igazságok kimondásának és érvényesülésének a helye. Aki nem őszinte az élettársával, az nem lehet őszinte önmagával sem és első sorban ő maga az, akit a titkolózásaival félre vezet. – Félre vezeti magát a megváltás és a boldogság elérésének az irányából. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni és nem teszem szóvá az alkoholizmushoz, vagy a kábítószer függőséghez vezető, élvezet-keresési szokásait, hanem úgy, hogy miután a saját önámításra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, és leszámoltam, szüntelenül követelem, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.
Nem véletlenül romlik meg az elnéző személyeknek, az őszinte szembenézést kerülőknek a szeme és a viszonya! És nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezető déd-szülőknek nagyszülőknek és szülőknek kancsiságban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedő unokája és gyermeke! Az én, több szemműtéten átesett, női felmenői ágon gyenge szemű és gyenge jellemű, illetve rossz látású női ősöktől származó, látszólag „csupa-szeretet” édesanyám szeme is, egyre inkább romlik, miközben az én szemeim romlása megállt, miután megtanultam mindennel, ami engem lényegileg és személyesen érint, egyenesen, sőt: „kegyetlenül” szembenézni. Mindennek a kauzális okait kutatni, leleplezni, kiszimatolni, stb., és persze: tudomásul venni. Persze, az anyám szerint, aki félvak, nincs bennem egy mákszemnyi szeretet sem…
Amint az Egyetemes törvényekről szóló bevezető tanulmányban írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és világosság (értelem) hiányában az elején csak indokolatlan rossz kedv, elégedetlenség, panaszkodás, sors-neheztelés lesz belőle, majd rothadássá, bomlássá (betegséggé) és/vagy gyűlöletté (nyílt nehezteléssé, haraggá hisztériázássá, majd őrjöngéssé) válik. Amiként a szeretet által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté válik és, amennyiben gyakorlatba ültetik, az így keletkezett eszmerendszert, infernális erőket megidéző, romboló hatalommá válik. A Fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve a hamis szeretettel össze kapcsolt, és a hamis (részleges) szeretetet szolgáló, hamis fény (Alantas érzelmeket kielégítő elmélet.). A kommunizmus jellegzetesen a fény nélküli (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított) humanista szeretet ideológiája. Mindkettőnek az erőltetett alkalmazása romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett.
Az ember nehéz helyzetbe, sőt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselőivel (fanatikus híveivel) kell szembesüljön, mert nyilvánvalóan el kell határolódnia mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát megvédeni annak a befolyásától. Az utóbbit viszont lehetetlen elérni az egyszerű elhatárolódással, vagy a dogmatikus eszmei, vagy lelki elzárkózással és egyetlen esélye a menekvésre az ideológia leleplezése, illetve annak a felülvizsgálata, hogy az illető személy, korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet?
A legjobb példát az átlagtól eltérő képességekből (bármiféle tehetségből, kreatív intelligenciából, inventivitásból) és tehetségből való előnyszerzésnek és a titokőrzésnek a hiábavalóságára, illetve az öncélú előnyszerzésre való törekvésnek, és az elérendő célnak az ellentétéhez: hátráltatottságba való kerüléshez való vezetésére, nem annyira a szörnyű betegségekben szenvedő és többnyire tragikus körülmények között és idejekorán az élők sorából távozó művész és tudós zsenik, vagy híres és hírhedt (Osho az utóbbiak kategóriáját gazdagítja pl.) misztikus mesterek esete, illetve tragikus halála képezi, mert rá lehet fogni, hogy partikuláris esetek. Az információ-elzárás árán történő előnyszerzési lehetőség tévképzetéből eredő elzárkózás és titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira, a legjobb példát az atom-bomba gyártási versengés, illetve hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba előállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós - segédek mellet, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetői mellett dolgozó és legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak).
- Talán az sem mellékes, hogy közülük többen (Pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki később, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését.) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást, hanem annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyeduralmat. Még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben őszinték és megbízhatóak és még akkor is, ha történelmi tény, hogy a szoviet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt mint a negyvenes évek végi - ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia, még akkor is érdemes megjegyezni, hogy ezek az „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erőegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszükbe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket.
- Szóval, nem csak ezek a tények bizonyítják az előnyszerzési lehetőség és a titoktartási lehetőség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát, hanem az a mozzanat is, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtő szakértő-csapatának (Verona) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített tudósi rangú KGB ügynök és áruló kormányhivatalnok azonosságát kideríteni, az atombomba - ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszer megfejtésének a tényét, hanem – Figyeljük meg a titok-mánia káros visszahatását! - azt is titokban akarták tartani, annak érdekében, hogy ennek a „titkos kód megfejtése titkának” a birtokában ellenőrizve, macska- egeret játszodjanak a KGB- amerikai ügynökeivel. Hogy mintegy észrevétlenül és a KGB Moszkvai vezetői számára megmagyarázhatatlanul, semlegesítsék a KGB Amerika ellenes tevékenységét.
Ennek a balvégzetű titkolózásnak a következtében - a Verona csoport eredményeinek a titkosítása következtében - , a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékként. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelő súlyos büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbűnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonniuk”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt az eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a féltörvényes kém- és áruló perek szabálytalan eljárásait dobra verte, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus és annak a titkos szervezetei ellen fordította a közvéleményt. Sőt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány szoviet-atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szoviet atom-veszély realitásáról. Ez persze rengeteg fölösleges belpolitikai viszályt, félreértést, gyűlölködést és életpályákat - családokat tönkretevő ellenséges hangulatot és értelmetlen harcot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot eredményezett.
És mindezt miért? – A Nagy Semmiért! A szoviet hatalomnak ugyanis, mindennek ellenére sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül hozzá jutni az atombombagyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelő formulákhoz) és a megfelelő technológiai eljárásoknak a leírásához és 1950-ben elvégezte az első sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés. Mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és őrzött titkos kódfejtő amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett ügynöki jelentést sem tudtak értelmezni. - Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szoviet kémkedési kód megfejtésének az ideje...
Éppen a Szeretet és a Fejlődés törvényének köszönhetően, létezik az emberben az un. misztikus intuíció is. És, mivel létezik az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása is, az egyetemes szellemi nyitottság szükségének az intuitív megérzésére, én egy elevenbe vágó személyes példát tudok e helyen felmutatni. Asztrológusi körökben, köztudott, hogy a Rák, a Skorpió és a Halak karmával rendelkező személyeknek van a legtöbb bűnös vágyuk és gondolatuk és ezért ők a leginkább titkolózó személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a Skorpió Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sűrűn negatívan fényszögelt. És abban az esetben is, ha a Nap, vagy a karmikus pontok valamelyike a VIII. házban áll, mint az én volt-feleségemnek. Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az én sorsképletemben, az Ascendenssel együtt állva. Igen ám, de a többi bolygótól eltérően, a Merkúrral együtt álló, Skorpió - Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás és az intuíció bolygója) pozitív fényszöget kap és Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, és a Neptunusz, és a Jupiter és az általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Ascendensem közvetlen közelében, arra utal, hogy rendkívüli öntudatlan spirituális „szimattal” születtem a világra. (Figyelem! Ez nem azonos a többnyire tudatos, hétköznapi, gyakorlati igazság-felfedezési és felfedési képességgel!) Úgy látszik ennyi elég volt, hogy már huszonkét évesen megsejtsem, hogy a titkolózás igen veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami „a titokzatos államvédelmis tisztek” rámenős beszervezésétől megszabadíthat, az a titkolózás bűvkörének a tiszteletlen kezelése.
A hetvenes évek közepén ugyanis, amikor a nálam csak két évvel idősebb szekus tisztnek (talán hadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de később leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült keretlegény) azt az törekvését, hogy a később általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, úgy sikerült kijátszani, hogy a Hargita Megyei Rendőrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után haza felé tartva, mindenkit, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielőtt haza mentem volna felkerestem és otthon is találtam, elmondtam hogy miről beszéltem a fickóval és, hogy miféle „előnyöket” jelentő, kedvező ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részéről. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.) A hirtelenül jött – tudattalan ráérzéssel ötletként felfedezett! - és bevált eljárásom (tízen két éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetőségre - mármint a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védő tulajdonságára ráhibáztam) által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam később is, amikor már Forrás-kötetes költőként, nem baráti, hanem fegyelmező - fenyítő beszélgetésekre citáltak be különböző ürügyekkel a rendőrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendőrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcă ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védőrácsokkal ellátott ablakú „beszélgető” irodáiba.
Az elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg tehát, ép bőrrel a nyolcvanas évek romániai diktatúráját, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szőcs Gézáék Ellenpontjához és azzal fenyegetőztek az öklükkel az orrom előtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Én nem tudtam ezzel kapcsolatban semmi konkrétumot, de amit nekik elmondtam és amit tőlük hallottam, a lehető legrészletesebben, azonnal elmondtam a barátaimnak és az ismerőseimnek is.
Az „ember-arcú (kommunista) titkolózás” éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a szabad információ-áramlástól való elzáródás milyen veszélyes lehet - ellentétben például a liberális kapitalista sajtó és az elektronikus médiák által a magánéleti intimitás megsértése árán is szolgált, hazug nyíltsággal. E tapasztalataim révén, ha választani lehetne a kettő között, inkább az intimitáshoz való jogomat adnám fel, csak nehogy még egyszer is, a bástyafal mögötti sumákolási lehetőséget biztosító hazug harmónia és hazug boldogság zára mögé kelljen kerüljek! És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információ terjesztési manipulációról, az így véghez vitt ideológiai kábításról beszélnek, és még akkor is, ha a rafinált és az erőszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás. Lám, az évtizedekig szentnek hirdetett banktitkokról, az üzleti és a pénzműveleti titoktartás elvéről is, lassan - lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia ügyletekből származó pénzek mosásának és a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és működési lehetőséget. Sőt: a bankároknak az állami pénzügyi támogatásokból való, mesés meggazdagodásának, persze, az adófizető kulizók kárára.
De nem is ez a veszélyes a titok-szentség képmutató moralitásában. Hanem az a lélektani állapot, amelyben, ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos veszteséggel járó, veszélyes rejtegetni valója van, másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat sejtik, az, a titkukon keresztül kézben- és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. A sokáig titkolózó, titok birtokló ember bele szorul az általa tudott és őrzött titok eszmekörébe - még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó! - amitől egy idő után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá, majd fizikailag is beteggé válik, mivel a nyitott lét törvénye végül is az egészségnek – Vagyis az egész lét befogadásának és átélésének - a törvénye, amit megsértünk a zártsággal, a titoktartással.
4. A Szeretet, mint félelem-oldó és ellenséglegyőző fegyver.
„Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” A szeretet létfakasztó, gyógyító és életfenntartó ősi energiája, mivel finomabb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetőség és a leghatékonyabb azonos frekvencia hullámsávra kerülési lehetőség. Persze, a Jézus által feltárt győzelmi lehetőség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetővé tett győzelmi lehetőségekkel. E szubtilis szeretet-erővel való győzelemben nem létezik legyőzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: józan belátásra kész) és kreatív kiegyenlítődésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítőtárssá, jó ismerőssé lett). Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes összefüggéseket és ezért elfogadja és a szeretetet átélve gyakorolja a nyitottsági állapotot és a szeretetet, megszűnik az objektív, kívülről a végtelenségig rá ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges) külső környezetnek, az ellenséges, világegyetemnek és az objektív, büntető, vagy szeszélyes Istennek képzete. Az olyan külső, kényszerítő objektív hatalomnak és sors-erőnek a képzete ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, nyomorúságra kényszerítheti az „ártatlanul” szenvedő (Holott, valójában az isteni teremtő képzeletét a karma verklizés és karma-dagasztás szolgálatába állító) személyt.
Amennyiben tehát, az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyőződik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó törvény létezéséről (aminek ő a saját személye szerint is az egyik megtestesítője) és annak közvetlen hatásairól, számon tartja ugyan az embertársainak és főként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit. De ugyanakkor szellemben és képzeletben mindig törekszik azoknak a fejlődő képes jobbik énjével: a kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítődési (megváltódási) képességének a maximumát nyújtó és a változni - fejlődni akaró személyiségével kapcsolatba kerülni, és mindenkinek ezzel, a jobbik részével kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyűlöletét, negatív ambícióit) legyőzve, segíthet legyőzni a másik gyengeségeit is. De ne legyünk naivak: egyetlen, vagy két igazság- szerető személy sem győzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi hazudozó közösséget. Legfenebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben, ahol egy szakadékba akarták vetni. De legyőzni sem ő, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta a papok és a tömegszellem által irányított csőcselék sunyi indulatát. A szeretet tehát csak diszkréten (mágikusan) és hosszú távon képes ki- és befelé is hatni, azonnal és konfrontálódva semmiképpen nem.
A Szeretet intenzív átélése és áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás, egyéni érzésének a tudatos erősítése és áramoltatása csakis a minél szélesebb körű, és minél mélyebb megbocsátáson keresztül lehetséges. Ez az elbocsátási képesség megszerzésén alapuló szeretetben levés, végül is, a legcélravezetőbb sors-törekvés lehet minden ember számára. Ugyanis miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyőzni az ellenségesen viselkedő és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját), már nem is én leszek az, aki őt legyőzi tulajdonképpen, hanem az így némi energiához jutó felettes én-je, az árnyék énjét, vagyis az én általam felerősített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltődő Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete a karmikus ösztöneit. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerősített és feléje irányított Szeretet- energiát elfogadni, az ártalmas személy, a Vibráció tőrvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének az intenzív átélése miatt, vagy más irányba fordul a primitív érdeklődése, vagy többé nem lesz lehetősége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési szinten az ő rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az időszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az ő alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával.
A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik, kárt, vagy sértést (fájdalmat) okozó létstruktúra a gonosz ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok) nem vagyok ellensége valakinek, vagy valaminek. Amennyiben tehát én tudatosan vállalom az ellenállást és a leleplezést, az ő ellenséges és engem, vagy a családomat veszélyeztető magatarása miatt, rá kényszerítem magam, hogy egy másik embert ellenségnek nézzek, vagy ellenségnek nevezzek, akkor tudnom (És vállalnom!) kell az tis, hogy a Megfelelés - Kiegyenlítődés és a Rezonancia törvénye alapján- automatikusan én is ellenség leszek, ennek az állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeivel együtt. Ezt az ideiglenes szeretet-ellenes (Mert békétlen) állapotot tehát, ilyenkor tudatosan vállalni kell. Hogyha tehát a karmám miatt, elkerülhetetlen az ellenség-státuszába való kerülésem, akkor tudatosan vállalni kell azt pl., hogy ezek a következmények nem kellemesek: Ingerültség, bőszült harag, lelki méreg, bosszúvágy, gyűlölet, neheztelés, a különböző stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, látszólag indokolatlan szorongás, különböző mentális feszültségek és stresszállapotok, racionálisan indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe, környezetbe való keveredés és végső soron a mindezen állapotok következtében létrejövő betegségek, sérülések, balesetek elszenvedése. Ilyenkor a nagy kérdés az, hogy mindez megéri-e számunkra a helyzet és a viszonyok tisztázása? Egészen pontosan, hogy azok a karmánkkal és sors-helyzetünkkel kapcsolatos felismerések azon megvilágosodások, amelyek ezen az áron érhetnek, elvezetnek-e egy magasabb szintű spirituális öntudati fejlődési, fejlettségi szintre? Hogy tehát képesek leszünk-e, azokat a mély- tapasztalatokat és információkat, amelyeket ezeknek az alámerüléseknek az árán meg tudunk szerezni, képesek leszünk-e felhasználni a szellemi – lelki megtisztulásunkhoz és ez által a szeretet-képességünk növeléséhez? Vagy, engedünk a világi korrupciós szokásrendnek és a kellemetlen tapasztalatainkat, valamint a ránk vonatkozó és ránk nézve kényelmetlen és „előnytelen” információkat elrejtjük még a saját nappali éber tudatunk elől is, nem, hogy mások elől.
A külső ellenség státusában való öncélú tetszelgés viszont, már az állati ösztönöknek ad táptalajt. A képzelet útján keletkező és tovább képzelt karmikus félelmek és az egoizmus által irányított eszmekör és ennek a kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve a folytonosan alacsony vibrációs szinten élő ember, hosszú távon emiatt a, magát ártatlannak hazudó ellenséges állapotban martadása miatt is beteg lehet. A külső ellenség-képzete, az egyetemes léttudatból kiszorult az Uroborosznak - a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élő ember tévképzete. És azt, hogy a karma-nélküliség, tehát az ártatlanság, már a 7 éves gyermekek esetében is egy tévképzet, bizonyítja az a tény, hogy mennyi mobingolás (kicsúfolással párosuló kirekesztés) és más, „furcsa” szerencsétlenség történik az iskolákban, már az elemi osztályokban is. Ilyenkor az állati ösztönökkel hozakodnak elő a tudósok, holott ennek, a karma megnyilvánulásnak, semmi, de semmi köze nincs az állatokhoz, mivel azoknak nincs karma- felismerési és karma-oldási, rendeltetése és ennek megfelelő boldogulási ösztöne. A növényevők egészséges genetikai állományát biztosító „kegyetlen” ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevők az ők ellenségeik. De ott, a természet rendjében, a nagy ragadozók által elejtett un. áldozatoknak sem jutna eszébe soha, és nem képzelegnek arról, hogy egyéni akcióval, vagy csoportos stratégiával, miként fogják legyőzni és ártalmatlanná tenni az életüket veszélyeztető húsevők „bandáit”.
Sőt: még azok a ragadozók, amelyek felfalják a más ragadozó fajoknak a gyengébb egyedeit - Az erősebb fény, hatékonyabb spirituális információ - győzelmének, illetve a Mágia törvénynek a szellemében -, még azok sem a gyengébbek ellenségei, hanem egyszerűen csak azok húsával akarnak táplálkozni és ha tudják, meg is teszik. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan őzet, miközben jóízűen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekből) ellenségesnek és kegyetlennek tűnő egymás levadászása, nem csak hogy természetes, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelő, egészséges magatartás. Ezek, a fajfenntartását szolgáló, illetve az erősebb gének (genetikai információ - eredet információ) érvényesülésének illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a különböző fajoknak megfelelő Csoportszellemek irányításával, és a Kompenzáció Egyetemes törvénye alapján történnek.
Az állatvilág jelenségei, a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is csak annyiban lehetnek az ember számára példaértékűek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az un. életbenmaradási és fajfenntartási ösztönöket működtető spirituális törvényeket. Az állat, még akkor is, ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális és kauzális öntudattal, misztikusan kifejezve: buthikus, vagy krisztusi testtel. Az állat mint ősidea, az embernél jóval később létesült a kauzális teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az Istennek a megváltás végez vitelére vonatkozó első ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, vagyis az egyik a másik fajnak a rovására való terjedése vagy fejlődése, a növényi és az állati regnum viszonyait tehát automatikusan szabályoznák az egyetemes törtvények, amennyiben az ember nem avatkozna ebbe bele. A fizikai dimenzió határ állapotaihoz közel álló kompenzációs folyamatok erre a legjellemzőbbek. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van, az ember személyi tudatában, előbb mint individuális öntudat, majd mint egyetemes felelősség-tudatként megjelenő, azon keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudattal. Az állati regnum szintjén, a Polaritás, a Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelősségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levő) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.
A megnyilvánult létnek az alacsony frekvencián rezgő (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban egyre zártabbá: kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik az információ. Ezt testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: egyre nehezebben kezelhető betegségeket okozó vírusok. Ezek, a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megtestesítő információkat hordozó parányi lét-struktúrák. Ezek közül egyesek képesek össze zavarni és szétbontani az egész szervezetünknek az évmilliós fejlődési kísérletek során kialakult és jól meghatározódott logikai struktúráját. A fizikai lét-rétegben, pontosabban a természetnek az idő-tér viszonylatában, az információáramlás és az egységhez - a lét egészséghez való szubtilis kapcsolat állapota és ereje (a szeretet) is az idő és a tér állapotaihoz, illetve azok különbözéséhez és változásaihoz is kötöttek. (A relativitás elméletének a biológiai folyamatokra való kiterjesztése.) Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelődés érdekében és egy magasabb evolúciós fokon való visszatérés érdekében. De vigyázat: ehhez a szó szerint vett, az idő és a tér különböző pontjain életet nyert személyi tudatok közötti lineáris összefüggést feltételező vallásos elemnek: a keleti reinkarnációnak (a reinkarnáció metaforájának) annyi köze van, amennyiben egy személy lehetnék én pl. egyszerre a gyermekeimmel.
- Az abszolút létben persze, hogy egy vagyok velük, mint ahogy egy vagyok minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult kauzális folyamattal és jelenséggel. De a lét határállapotában: a fizikai dimenziónak a nem véletlenül az anyagban zártnak tűnő, időhöz és térhez kötött változó struktúráiban az egyéni - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött személyi tudatok közötti azonosság nem csak hogy lehetetlen, de metafizikailag nincs is semmi féle értelme, egészen pontosan: az evolúció törvénye következtében értelmetlen.
Kétségtelen, hogy sokszor azonos helyzetnek-állapotnak, jelenségnek tűnő, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de teljes azonosság csak az abszolút létben lehetséges. Így kell értenünk a létezésnek ezt a legátfogóbb törvényét is: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét: az egyetemes Szeretetet-állapot törvényét is, a legnagyobb teremtő erőt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat megszüntetve, lehetővé teszi a fény-hatolást és ezáltal győzi le az ellenségeket és a betegséget. A fény ugyanis nem tud behatolni oda, ahol elzárkózás van, ahol elhárítássá, elzárkózássá, tehát, ahol saját ellentétévé: gyűlöletté, egyoldalú és zárt élettérré változott a szeretet. Vagy, amennyiben erőszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erőszakosan, annak - a hatás és visszahatás törvénye szellemében - még nagyobb rombolás (pusztítás!), vagy – és, még az előző zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb zavar és elzárkózás lesz a következménye.
Ilyenkor, a fordított, tehát a saját ellentétévé vált szeretet-állapotban, két féle képpen is romból a Fény, de ez nem annyira baj, mart van amikor le is kell rombolni a görcsbe került gyűlöletet (az ellenálló, elutasító, önmaga ellentétévé vált Szeretetet), vagy azt a valakit, aki másra sem képes már csak a bőszült gyűlöletre, bosszú vágyra, vagy a végzetessé is válható csalásra, a valóság széles körű meghamisítására. Az ember számára az Egyetemes törvények összhatása szerinti értékelés és megítélés kérdése az, hogy békén kel-e hagyni egy lemerevedett, befagyott lelki állapotot, vagy további Fény-adással megsemmisíteni. Ezért fontos az, hogy az ember ne gyűlölködjön, de ne is jótékonykodjon, hanem helyes ítélettel tudatosan cselekedjen. Egyrészt tehát, ilyenkor az ismételt fényadás növeli az ellenállás és az elzárkózás bőszültségét, a haragot és a gyűlöletet, sőt, még a bosszú vágyat is. De ez sem baj, mert egyrészt, az alkímiai kiégetés műveletét tudatosan használva, a fény-növeléssel, a gyűlölködő személynek, a bőszült ellenállását addig fokozhatjuk, amíg önmagát semmisíti meg, és esetleg még bele is hal az intenzíven átélt elzárkózási (negatív) élményeibe. Másrészt ilyenkor az a fontos kérdés, hogy kívülről mit, kinél és miért akarunk elérni, ahelyett, hogy inkább befelé, magunk felé (A magunk felé) fordítanánk az ambíciónkat, és az szerint folytatjuk-e kívülről – ki felé a fényadást, az értelmezést, vagy inkább a belső, diszkrét szeretet-áramoltatást választjuk? Hiszen az sokkal könnyebb. Az is igaz viszont, hogy ennek az eredménye kevésbé látványos, és a szerzőséggel, vagyis, a pozitív „tett” végrehajtásával, dicsekedni nem lehet.
Amennyiben a polaritás törvénye szerint és a kiégetés művelete szerint akarunk egy külső ellenállást megszűntetni, az értelmezést - meggyőzést addig kell tennünk, amíg, az ellenállás megszűnik és az ellenálló beomlik önmagába. Vagy, a Polaritás törvénye logikája szerint, egyszerűen átvált az ellentétébe: a be- és elfogadásba. Végül is, a szeretetbe. - Persze, már ha átvált, ha képes átváltani.... A lényeg, hogy akarjuk-e vagy nem azt, hogy velünk szembe többet ne gyakorolja az ellenállást, az elutasítást, az elzárkózást, a gyűlöletet, és, hogy ennek az érdekében a külső, értelmi – logikai meggyőzésnek, a ráhatásnak az útját választjuk-e, vagy azt félre téve, előbb az annál sokkal, de sokkal több fegyelmet és figyelmet (önfegyelmet) igénylő, diszkrét szeretet-áramoltatás útján próbálunk eredményt elérni.
Másrészt, az is lehet, hogy csak időről van szó, amíg az első fényimpulzus által hordott információ egy részét az illető személy (Elhárításba, el – ne fogadásba, be nem fogadásba , elutasításba, elhatárolódásba, ellenállásba, netalán gyűlöletbe került személy) feldolgozza, amíg a tudatába, vagy a tudattalan világába bejutott információ-résznek sikerül olyan helyre bejutni, ahol sikerül a nappali rudat szintjén is pozitív változást elérni. Nos, ilyenkor, ha még jön egy újabb fényadag, az elzárkózó személy annyira begörcsöl, hogy ott, ahova a korábbi fényimpulzus behatolt, még nagyobb fájdalom, félelem, feszültség, ellenállás, gyűlölet stb. keletkezik. Amikor ugyanis a nyíltságot és a befogadást biztosító szeretet már meg van romolva, vagy át van állva az ellentétébe (haragba, gyűlöletbe), vagy egyszerűen csak "el van menve", a fénybehatolás mindenképpen - ha nem is fizikailag, de fájdalmat okoz és ezzel is kell számolni! Másrészt a szeretet megszűnés és hiány, vagy annak a romlása és haraggá – gyűlöletté válása, mindenképpen egyfajta gonoszkodási reflexet hoz létre és ezzel is kell számolni. Megint csak mi kell eldöntsük, hogy ezt akarjuk-e fokozni, vagy, amennyiben hívők vagyunk és tudjuk, hogy nem hibáztunk, egyszerűen rá bízzuk az időre és a szent szellemre (az Isteni Igazság erejére) azt, hogy nélkülünk, a mi beavatkozásunk nélkül végezze el a tudatosítást - megvilágosítást, és ez által a gyűlöletté vált szeretet feloldását, helyre-állítását.
A kérdés tehát az, hogy mit akarok elérni. Ha fontos valamiért a számomra a személy, jelenség, vagy esetleg csoport és azt is tudom, hogy van még esze, tehát kellő intelligenciája – belátási képessége az igazság befogadásához és megértéséhez feldolgozáshoz, és látom, hogy ellenáll, akkor még keményebben rá hajtok, nem érdekel, hogy mennyire fáj, mert a folyamat végén, ha megtörtem az ostobaságot, ami miatt a szeretet-görcs beállt, úgy is csak a gyógyulás következik. Mint pl. a volt feleségemnél. Tudom, hogy az intelligenciája maximális, az nem szenvedett csorbát, de Júdási módon spekulál vele és csak az önzését szolgálva, és ha rejtetten is, de mindig csak azt firtatja, hogy miként szabaduljon meg a szülői felelősségeitől, a gyermekekért való áldozathozataltól, tehát elutasítja a Szeretetet, ahelyett csak spekulál. Nem engedek tehát a huszonegyből, és addig tartom fenn azt, hogy amit most csinál az helytelen, mert önzésből fakadó gonoszság és felelőtlenség, amíg vagy fel ébered, vagy amíg meghalok, mert nála sokkal idősebb vagyok. De így, ahogy van, ebben a sunyító állapotában nem fogadom őt el, mert tudom, hogy sokkal többre képes, hiszen intelligens és a metafizikai információknak is a birtokában van, és akármilyen ellenségnek, sőt: zsarnoknak is kiáltana ki, én fenntartom a vele szembeni maximális igényemet, és amikor azt látom, hogy megint sumákol, akkor ezt nyíltan ki mondom és a nem tetszésemet fejezem ki számára mindenki előtt.
Itt arról van szó, hogy éppen a szeretet miatt, annak a tisztán maradása érdekében, vannak olyan élethelyzetek is, amikor fel kell tudni vállalni, az ellenség szerepét és státuszát a meg növekedett karmájuk által hajtott, felelősségtől és kötelezettségtől menekülő, felelősség-hárító, zavaros, hazug, korrupt, vagy éppen a gonosz személyekkel szemben, amennyiben az illető személyhez, vagy jelenséghez közvetlen közünk van.
Sok személynek az a baja, hogy jóindulattal és jóakarattal akar fényt adni, értelmileg hatni és mégis azt kell tapasztalniuk, hogy éppen azok, akiknek ők annyira jót akarnak ellenségeskednek velük. Na és? - Ez a dolgok természetéből következik. Nem lehet és nem is kell a világot, de még a lusta közvetlen ismerősöket sem megváltani, mert a megváltás személyes ügy és feladat és szükség, és mindenkinek a maga baja., hogy ezt mennyire érzi, vagy sem. Egy dolog tehát az igény fenntartása egy számomra fontos személlyel szemben (Pl. a gyermekeim anyjával szemben, még akkor is, ha elváltam tőle, hiszen minimum a gyermekek törvényes láthatása miatt rá vagyok utalva, hogy vele kommunikáljak és együtt működjek.) és az annak megfelelő fényáramoltatás. És más dolog a mentalitás-változtatásnak, a személyi változásnak, a gyökeres megváltozásnak, és a megváltás erőltetése és erőszakolása olyan személyek esetében, akik bőszültekké váltak a gonoszságukban, vagy annyira elbutultak már, hogy erre intellektuálisan képtelenek. Ha fényt akarsz adni, vállald fel bátran az ezzel járó ellenség szerepét is, ahogy Jézus is tette ezt a farizeusok esetében, akiket annyit szidott, hogy az evangéliumok edgy negyede ezzel a szidalmazással van tele. "Azt hiszitek, hogy én békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok. Miattam össze fog veszni a fiú az apával és az anyával, a leány az anyával... stb."
Az ezredforduló és az azt követő években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a hamis nyitottság és a szeretet nélküli értelem - az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás - által kiváltott természetellenes liberális magatartás és gondolkozás lett a nyugati típusú civilizációban élő emberiség jellemzője. Ez viszont, ugyancsak az ember által rosszul és hibásan megélt evolúció következményeinek, valamint e negatív következmények visszahatásának az eredménye. Vagyis: a spirituális fejlődés nélküli (felelősség nélküli) technikai – tudományos fejlettség által megvillogtatott életnyerési lehetőség tévhite szerinti globális, demokratának hazudott, de valójában csak liberális erkölcsnek a globális mentális kábulatig (civilizációs elhülyülésig) menő következménye. Az emberiség kilencven százaléka most is csak nyerni: öncélúan élvezni, kényelmesen élni, és élvezeti és kényelmi lehetőségeket biztosító javakat halmozni akar. Illetve egy része, a mások által megszerzett felesleges élvezeti és kényelmi cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és mások által irigyelt javakat egyik a másiktól elcsalni, ellopni, vagy elrabolni. És persze, a másik része, a feleslegbe szerzett javait a rablás ellen megvédeni. Ez, az ezredfordulói globális gyűlölködés fenomenológiája, amit a rabló - védő háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövődményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat felváltó terrorista akciók testesítenek meg. A gyilkos és öngyilkos merénylők által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet meg lehet (lehetne) ugyan változtatni, de a boldogság- és szeretet- ellenes, tehát a megváltás ellenes karmákat nagyon nehezen! A fizikai valóság semleges – tűkör funkcióját tagadó, és ezért azt, vagy az abból kibányászott és árú-cikké, vagy ingatlan-értékké változtatott részeit, akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák - Vallásos, filozófiai vagy politikai meggyőződésüktől függetlenül! – nem mások mint a visszájára fordult, kiengesztelhetetlen gyűlöletként jelentkező szeretet törvényének a (negatív) megtestesülései.
És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylők között egyre több az eredetileg az élet-adásra és nem annak a kioltására született nő: a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás és az élet-óvás és gondozás lenne a teremtés eredeti rendje szerinti funkciója. - És ha ide eljutottunk, talán az is érthető már, hogy miért választottam e törvényt ismertető - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.
Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete: a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élő nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig - évekig nem látó - de legalábbis azt csak igen ritkán, vagy talán soha meg nem néző, nem figyelő - de rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeiről folyamatosan értesülő, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban élő személyeknek? Vagy a központi riasztóberendezéssel ellátott és harci vérebek által őrzött villáikban élő, szociális hálóval a szélsőséges természeti tapasztalatoktól - élményektől megkímélt, de az elkerült - elhárított életfeladatokban gyökerező tragikus sorsukkal szemben ugyanúgy védtelenül maradó polgároknak? Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az előbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint működő szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfőbb bizonyíték a természettől egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban: halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele.
A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat egyetemes tudattá, illetve a személyi felelősségünket egyetemes felelősségtudattá fejlesztettük, vagy legalábbis több éve már, hogy ezen az úton járunk. És csak akkor, ha a képzelet-világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötődő, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási, kulturális, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektől. Ehhez viszont előbb meg kell tanulnunk az ellenünk vétkezőknek megbocsátani, majd velük lehetőleg többet soha nem tárgyalni, csak abban az esetben, ha ez (pl. a közös gyermekeink láthatási lehetőségének a megszervezése miatt) elkerülhetetlen. És akkor, hogyha megtanultuk a minket elhagyó személyeket mindig és végleg elbocsátani. Ahogy a szellemi bölcsesség szakrális művelői állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipővel és poros lábbal bemenni. Megbocsátási és elengedési képtelenséggel, nem lehet önzetlenül sem fényt terjeszteni, sem szeretetet áramoltatni. Az egyetemes szeretet erejével nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul), harmonikus egységbe kerülni. És ezáltal még annyira sem lehet teljesen egészséges lenni. Egyszerű misztikus ámítás és önámítás az, hogy a személyi horoszkópunkból kiolvasható, felvállalatlan és feloldatlan anyai ági örökletes karmával lehetséges lenne tényleges szeretetet áramoltatni. Lehetetlen, életellenes és magzatellenes, meg családellenes, valamint férfiasság- és személyiség ellenes szellemi programok, valamint az ámítási és az önámítási programok által manipuláltan, tehát rejtett haragban és gyűlöletben, akárcsak csendes neheztelésben is, vagyis a tudattalanunk mély rétegeiben rejlő neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni. Ezért kell a szeretetben élni kívánó személyeknek megtanulni maradéktalanul mindent megbocsátani. Ehhez viszont arra van szükség, hogy határozottan belássuk azt is, hogy aki rá szorul arra, hogy harmadszorra és negyedszerre is megbocsássuk a tévelygéseit, azzal – Legalább is egyelőre, amíg nem hajlandó arra, hogy erőfeszítéseket tegyen e tévelygési szokásainak a megváltoztatására, kiiktatására – semmi értelme nincs továbbra is komolyan szóba állni.
Az utóbbi horoszkóp-rendelések, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, gyermeket szülni, illetve nemzeni és nevelni-gondozni nem hajlandó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született nőkkel és férfiakkal való levelezések közben, észrevettem, hogy az un. „Maszkulinitás-ellenes és Személyiségi Karmával” (Sértődékeny, hibás önérzettel, személyi tudati alakítással, illetve ego-csiszolással, finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben van egy eredendő - Egyeseknél nyilvánvaló, másoknál rejtett! - egoizmusból eredő gonoszságra való hajlam, amit nem vettem észre és nem írtam le, az anyai ági örökletes (karmikus) programok leírásakor az egyes programnál, vagyis a fényellenes - a személyiség ellenes - programok esetébenű. Pedig egyértelműen következik belőle - mármint a gonosz önzésre való hajlam a személyiség-ellenes program természetéből. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy agresszív, másokat önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni akaró Oroszláni karmával rendelkező személyről van szó! Sőt: a gyáva Oroszlánok esetében - mivel rejtett - talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) rejtett, vagy nyílt ambíció, a mások uralására való törekvés. Az egónak ez a narcisztikus gőgje, ami hibás önértékelésben, tehát téves önképzetben és önérzetben, vagyis: irracionális önérzeteskedésben, hiuságban, becsvágyban, nyilvánul meg, azért hátrányos, mert az ember emiatt képtelen az igazi szeretetre. Vagyis képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az igazi lazaságra - inkább csak erőltetett, vagy megjátszott, sőt: görcsös lazasági állapotok és harmónia-törekvések jellemzőek - képtelen a tényleges odaadásra és áldozathozatalra, a belső, spirituális szeretet-áramoltatásra és az ok és az okozat (Ciklus és ritmus, avagy az idő Egyetemes törvénye) valamint a hatás és a visszahatás törvényének a következménye- és a hatásaképpen, folyamatosan beteges lesz.
Ráadásul mindig félni-, illetve szorongani fog önkéntelenül attól a tévképzetétől, hogy valami számára fontos dologról lemarad, hogy valamitől megfosztják, megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg éppen e bizalmatlanságával és e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos átélésektől, mindig szorong hogy másnak valamiből több jut (jutott) mint neki. Úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy ő mennyit ér - hogy ér ő is annyit mint a másik, mint mások, sőt, annál még sokkal többet is, stb., és ha ebben úgy érzi, hogy valakivel, vagy valakikkel, vagy valamivel szemben előnytelenül alul maradt, akkor a másikat, másokat, annak, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, mások személyi tulajdonságait öncélúan kritizálni, önkéntelenül, vagy fél-tudatosan.
Nem az a baj, hogy a másik esetleg nem érdemli meg és ártatlanul szenved, hiszen ilyen nincs, mert mindenkinek van karmikus meghatározódása, hanem az, hogy a tűz jegyű karmával élő személy, hiába érne el más szinten jó spirituális képességeket, a szeretet-áramoltatásban, a nagylelkűségben, tényleges lazaságban hátra marad és ezzel hátráltatja nem csak magát, hanem a családját is, ha éppen családanya. Ezt kellene feldolgoznia, ti., hogy lazán, játékosan kell bátornak: a volt feleségem kifejezésével: anyatigrisnek lenni és ebben a nagyvonalú uralkodásban semmiféle önzésből eredő gonoszkodásnak, vagy hiúságból eredő, más - becsmérlésének, világi becsvágynak nem kell, hogy helye legyen.
Nagyon ébernek kell lenniük a tűz jegyű karmával született személyeknek, mert már csak attól is, hogy amennyiben pl., születésüktől fogva esztétikailag jól néznek ki, vagy ha különös mesterségbeli tudásuknak megfelelően kereshetnek pénzt és annyira jól vannak megfizetve, hogy pl. jó- házat építhetnek, vagy luxus-lakást vásárolhatnak, márkás luxusautójuk is van és más jóléti felszereléseik, bennük ez máris automatikusan egy nyílt, vagy rejtett hamis személyiségtudatot, rejtett gőgöt és önhitséget idéz elő. Egy kívülről nem érzékelhető, rejtett többlet-öntudatot, vagy éppenséggel kinyilvánított gőgöt, belső nagyképűséget, stb., ami azonnal meg is fosztja őket az egyetemes szeretet igazi átélési képességétől. Nem lehet hiusággal és önhittséggel, gőgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal önátadónak és áldozatkésznek lenni, az abszolút odaadást - az abszolút egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, csak miután tudatos erőfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a determinációkat, mivel azok akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll, vagy az egyes, ötös, vagy kilences házuk terhelt ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt becsvágyakból, hiuságokból (és végső soron gonoszkodási hajlamból) örököltek sokat az anyai ági női őseiktől.
Persze, én sem vagyok pl. jobb, hiszen erről szól az egész anyai ági családfám és a sorsképletemben az Oroszlánban támadott Plútóm és Skorpió- Napom, most nem is sorolom fel, hogy mitől. Nem ítélkezek tehát senki fölött, amikor ezeket írom, hiszen mindezt a rejtett gőgöt és hiuságot és önhittséget, sőt, bizonyos fokig még a kevélységet is, éppen hogy önmagamban fedeztem fel! És ezt annak ellenére is, hogy a sorsképletemből kiolvasható konkrét tűz-karmám nincs. De igen is, szembe kellett ezzel nézzek, miután több héten át, különböző korú, de gyermeket szülni nem akaró, és ezt ugyancsak különböző racionális indokolt, „humánus és logikus” (Szerintük érthető!) - okból kifolyólag a családalapítás gondolatát is elutasító, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötődő harminc év feletti magyarországi nővel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghűltem és nem értettem, hogy mitől? Hiszen a felszínen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más, mint az, hogy újra felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben még mindig jól megbúvó, mások fölött hamisan és lenézőn ítélkező, nagyképűségi, sőt még a kevélységi késztetést is, valamint a becsvágyat, sőt, még az irigységet is, illetve az ezekben gyökerező sors-nehezteléseket.
Az egyetemes nyitottság és szeretet-energia törvénye asztrológiai analogikus megfelelője a Neptunusz bolygó és részben annak az otthona, a Halak csillagképe, valamint annak a gyakorlati életkörét megtestesítő XII. horoszkópház, aminek az uralkodó bolygója szintén a Neptunusz. Alkímiai megfelelői a sublimatio (finomítás) és a preparatio (az előkészítés) művelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerő a Mérték, a Hold, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
) csinálhat mindent, ott lebegett a lelki szemei előtt, mint a szabad világ és a szabad élet lehetősége, amikor és amelyben nem kell annyi mindenre figyelni, és lehet úgy viselkedni mint a más tinik és fiatalok, és végül a 18-ik születés napja után két nappal, persze az édesanyja alantas anyagi érdekei és tőrbe csalási játszmázása által megsegítve, és az ide vonatkozó ígérgetésekkel motiváltan is, meg a szerelem által is, jól "belőve", a program beteljesítette önmagát.