[b]A Szellemtudományok matematikája
[b] Egy régi ismerősöm arra kért, hogy fejtsem ki, lehetőleg minél racionálisabban azt, hogy mi is az igazság azzal a „tudományos” feltételezéssel kapcsolatosan, hogy a föld precessziós mozgása miatt, az asztrológia állításai nem érvényesek. Illetve, hogy a klasszikus konstelláció-sorrendhez viszonyítva, másképp érvényesek. Tudniillik, a föld precessziós mozgása miatt, a konstellációk úgymond eltolódnak a földi időszámítási és évszakváltási időpontokhoz viszonyítva, és pl. minden 2650 év után, egy más (A konstellációk ismert, klasszikus sorrendiségével ellentétes irányban soron következő) konstelláció jelenik meg az égbolton pl. a tavaszi napéjegyenlőség idején. Ezért, azok a személyek, akiknek az asztrológiáról a bolygóknak és a konstellációknak a misztikus, vagy természeti „hatása” jut eszébe, és nem az egyetemes létezés analógia-törvényének a következményei, különböző elméleteket kezdtek gyártani arról, hogy a klasszikus asztrológia állításai érvénytelenek. Értesüléseim szerint, még egy magát asztrológusnak nevező személy is akadt Budapesten, aki előadásokat tart a témában, azt magyarázván, hogy miféle kacifántos eljárások bevezetése szükséges ahhoz, hogy a földi évszakoknak, illetve hónap-jellegeknek megfelelő „reális” sorsképleteket kapjunk.
Az első reakcióm természetesen az volt, hogy megkérdeztem az illető személyt – Aki nem győzött eléggé biztosítani arról, hogy milyen jó („találó”) és mennyire, gyakorlatilag is használható munkának (útmutatásnak) tartja az általam elvégzett sorselemzését. – hogy ő most a nyakatekert elméleti előadásnak hisz-e, vagy annak, amit tapasztalt a saját horoszkópjával, illetve az abban tükröződő – Az általam abból kiolvasott – felszíni és mély személyi determinációival kapcsolatosan?
A második reakcióm viszont az volt, ami a négy bolygó által, sőt: az Ascendensemmel együtt álló Plútó által is erősített Skorpiói természetemnek megfelelt és amely spontán skorpiói („méreg-fröccsentői”) nyers reakcióm is, önmagában bizonyítja, hogy a Precesszió miatti érvénytelenség meséjét nem szabad elhinni. Közöltem ugyanis a Paksi Zoltán „precessziós” előadásai nyomán, majdhogynem kétségbe esett ismerősömmel, hogy ez az úr mélyen el van tájolódva, az asztrológia alapjait illetően, és hibás axiómarendszerekre támaszkodik, mivel ő éppen úgy az alacsonyabb rendű rendszerből származtatja a magasabb rendűt, mint az útszéli materialisták. Négy éve kaptam meg ugyanis azt a könyvét, amelyben Paksi úr, nem csak hogy a görög, a kaldeus és más mediterrán mítoszokkal értelmezi az asztrológiát, de egyenesen a mitológiából is származtatja azt! Holott a mítoszok és a vallások származnak az asztrológiából és nem fordítva: nem azokból származott utólag az asztrológia, hanem az asztrológia ősi szellemtudományi tételeit értelmezték és magyarázták és személyesítették meg, mindig is a különböző népek és kultúrák mítoszai és a vallásai! E fordított nézőpontnak aztán meg is lett a Paksi könyvében a logikus eredménye: a 12 konstelláció helyett, tizenöt (vagy tizenhat?) konstelláció pszichológiai jellegzetességével ismertetett meg, persze úgy, hogy a tizenkét alap-napjegy spirituális jellegzetességét is, a felismerhetetlenség határáig eltorzította és összezavarta. Mielőtt tehát a precesszió jelensége és az annak szakértőjévé előlépett Paksi Zoltán úr által megijesztett személyek kedélyét megnyugtatnám, a kérdés és a majdani válasz jobb és helyesebb megértése érdekében, vizsgáljuk meg az asztrológia tudományossága alapjait:
A legtöbb tévedés, ami az asztrológia tudományosságának, illetve (A tényleges valóságnak megfelelő analogikus gondolkozást elvető szkeptikusok szerint: ) a nem-tudományosságának a kérdése kapcsán felmerül, és amely kérdést rendszerint azok teszik fel, akik az asztrológia nem-tudományos mivoltát, vagyis az áltudomány jellegét akarják minden áron bebizonyítani az, az, hogy az asztrológiát nem mint szellemtudományt kezelik (és így vizsgálják – sőt, amint kiderült, vizsgáztatják!), hanem mint természet-tudományt. És ennek, az axiomatikus tévedésből - hogy ne mondjam, szarvas hibából! - eredő, hibás elvárásnak megfelelően, a természet-tudományokkal szemben elvárt és alkalmazott kritériumok szerint vizsgálják, értelmezik és értékelik az asztrológia tudomány, vagy nem tudomány mivoltát. Ilyen „komoly és szerfölött tudományos” alapú vizsgálatoknak az eredményeit és saját elmarasztaló következtetéseit közölte 2004 nyarán Szilágyi András nevű "szkeptikus tudós” is például a kolozsvári Transindex nevű internet-portálon. Mintegy mellékesen említem meg, hogy ennek a "tudományos vizsgálatnak" már az első mondata is elárulja a szerző egyoldalú szándékát és az általa valóságnak nevezett, de valójában a felszíni jelenségek szintjén megrekedő kutatói alapállásnak a minőségét: „Az asztrológiában való hit rohamos terjedésének közismert szociálpszichológiai okai vannak.” – írja a tudományosság köntösét lobogtató magyar úriember, de az általa említett „közismert szociálpszichológiai okokat” elmulasztja előadni. Vagyis: hangzatos formulájával egyszerűen csak mond egy nagyot és egyben blöfföl is egy szépet. Ezek után nem kell csodálkozni, ha a tárgykör ilyenszerű megközelítését észlelve, amint éppen maga Szilágyi is írja: egyes asztrológusok idegesek lesznek az ő „tudományos vizsgálatától” és - ahogy azt panaszolja – személyeskedésekbe is bocsátkoznak. Mivel a Szilágyi féle "leleplezésnek” a tudományos csúsztatás és ködösítés a legfőbb erénye, és a rossz indulatú témakezelés szándéka már az idézett, beköszöntő mondatban megjelenik, nincs amiért csodálkozni azon, ha azok az asztrológusok, akik nincsenek tisztában az alaphelyzettel, és maguk is természettudományként szeretnék beállítani és így elismertetni az asztrológiát, gyűlölködve morognak és kétségbe esetten háborognak. [/b]
Az asztrológiai hatáselméletnek a hívei tehát, akik a hatás-asztrológia „tudományos” célját és rendeltetését a minél pontosabb jóslások előállításában látják, az asztrológiának a, szerintük természettudományos természetét kénytelenek mindegyre bizonygatni. Vagyis azt, hogy az asztrológia képes ezeket a misztikus „konstelláció – és bolygóhatásokat” tudományos pontossággal kimutatni. Hiszen, ha nem lenne az asztrológia, akárcsak a természettudományok, bizonyos „kozmikus” hatásokat kimutatni képes, természettudományhoz hasonlóan megbízható (precíz) tudomány, akkor hogyan és miért higgyenek az emberek az ők jóslataikban? Holott, ha léteznek is a valóságban ezek az un. (természettudományosnak beállított!) asztrológiai hatások, azoknak a jelentősége elenyészően gyenge és kevés, azokhoz a tényleges természeti, pszichológiai és szoció-kultúrális hatás és visszahatás rendszerekhez képest, amelyek között élünk, és amelyek természetesen, nem csak a nappali éber tudatunkra, hanem a személyiségünk mély tudattalan érzelmi, képzeleti és mentális (Mentalitásbeli) állapotainkra és késztetéseinkre is közvetlen és áttételes befolyást gyakorolnak. Az asztrológia tudományossága és nem tudományossága kérdésének a vizsgálatánál tehát, nem az un. asztrológiai hatások a fontosak tehát, hanem az asztrológia módszereivel a személyi sorsképletünkből kiolvasható mélytudattalan (karmikus) meghatározódásaink, rejtett tulajdonságaink!
Az első lépés tehát, amit meg kell tennünk ezen az úton az nem más, mint, hogy a hatás-asztrológia koncepcióját elvetjük!
De ezekről később. Előbb nézzünk szembe a hatás-elméletre alapozott és így, a jósolási célkitűzésekkel gyakorolt, asztrológia által felvetett probléma – komplexussal.
Az archaikus korban az asztrológia, akárcsak a filozófia, a geometria, az aritmológia és az alkímia, elsődlegesen beavatási tudományként - és nem anyagi hasznot hozó jóslási módszerként! - működött. Az egymástól csak formailag és nem lényegileg (kauzális jelentés-tartalmilag) eltérő, különböző szimbólumait és valóság-értelmezéseit, illetve a különböző időbeosztásokkal operáló, különböző rendszereinek a nyomait, megtaláljuk a földkerekség minden magasrendű kultúrát és civilizációt létrehozó archaikus nép szentkönyveinek a teremtés-tanában (a kozmogóniákban), úgy mind az ősi teremtő erők (az istenségek) „működési mechanizmusát” leíró tant. Ezek a nyomok megtalálhatók mind az ősi vallásrendszerekben, mind a népi mítoszokban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig (Lásd a négy kanonizált evangélista szimbólumát, vagy a tizenkét apostol szimbólumát. – Hogy csak a legszembetűnőbb elemeket említsem.). Ez viszont egyáltalán nem ad magyarázatot a mai népszerűségére, hiszen a szekularizált keresztény vallás ellentmondásai között magukat kiismerni vélő személyek, elvetik az asztrológiát! Sőt: jósolgató asztrológia mint tömegjelenség, tényleg csak az ötvenes évek után, vagyis az Audi-vizuális média siker-évtizedeiben terjedt el. Paradox módon tehát, az asztrológia épp azért (is) él mint „a primitív emberi múltnak a csökevénye”, mert az életét megnyerni akaró modern ember igényeit kiszolgáló média, nem beavatási rendszerként terjeszti, hanem mint sors-nehézség kikerülési és olcsó sors-könnyítési lehetőségeket nyújtó információforrást. - Hiszen az asztrológusok többsége is (A hatás-elmélet hívei) jóslások előállítására alkalmazza az asztrológia egyes gyakorlati következtetéseit! Arról viszont az asztrológia nem tehet, hogy a természettudomány térhódítása mellett, a mai ember, különböző vallásos-misztikus képzetek és tudományosnak képzelt, röghöz kötött (materialista) babonák szerint él (Hamvas Béla szerint babonásabb, mint valaha is volt!). És arról, hogy ennek következtében, az ember teljes mértékben kiszolgáltatottja például, az asztrológia segítségével (is) kimutatható és feltárható, irracionális és tudattalan személyi tulajdonságainak, ugyancsak nem az asztrológia tehet.
Az asztrológiai jóslás tehát nem más, mint az asztrológiának – a keresztény alapállással ellentétes életvitellel együtt járó, alacsonyrendű fogyasztói egoizmust szolgáló és azt erősítő, primitív és mindössze ezért „népszerű”, de az un kozmikus hatások elenyészően gyenge jelentősége miatt, teljességgel hiteltelen ágazata. Az tehát elkerülhetetlen, hogy az asztrológia eme szégyenletes mellékvágányával szemben (jogosan!), külső (szkeptikus) megbízhatósági elvárások merüljenek fel és ezért természetes, hogy a tudományosság és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. És ezt nemcsak azért, mert manapság, a természettudományos alapismereteknek és az informatikai eszközök a hozzáférhetősége következtében bárki, aki nyolc elemi osztályt elvégzett, képes egy egyszerű asztrogramm elemeinek a kiszámítására (és az informatikai ipar által gyártott asztrológusi programok megjelenésével még számolni sem kell tudni, csak számítógép gombjait nyomogatni) és e tudás-anyaggal beállhat misztikus szemfényvesztőnek: csillagjósnak. Hanem azért is felmerül a tudományosság kérdése, mert a gazdasági fejlődés hatására, a spirituális igényeit feladó újkori ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte illetni. A természettudományok térhódításával egy időben az Európai kultúra ugyanis, a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, nem a mindennapos szellemi tudatosságot fenntartó és gazdagító kultuszként: beavatási rendszerként gyakorolja, hanem bizonyos közösségi egységek látszatát fenntartani hivatott esztétikai és érzelmi aktusként. A keresztény magatartást viszont, amit a nyugati civilizációban élő tömegek egy része vasárnapi és ünnepnapi érzelmi-esztétikai színezetű tevékenységként – hogy ne mondjam: szórakozásként! - gyakorolnak (Drámaian, vagyis eseményszerűen és szertartásosan.), de a templomból kilépve, a templomban átélt, morálisan „emelt” lelki élményeivel merőben ellentétesen viselkednek. (A keresztény vallásnak ezért, a jól látható ellentmondásáért is, lehettek sikeresek a Voltaire-féle gondolkozók művei, majd a materialista filozófusok kommunista eszmerendszerei, ideológiái.)
A hatáselméletre alapozott jósolgató, európai asztrológia népszerűsége tehát, a kereszténység morális válságának a jele, és annak az intézményi tévtannak a másik végletét jeleníti meg, miszerint a kereszthalálával a názáreti Jézus, előlegezetten megváltott volna minden keresztény hívet, attól függetlenül, hogy az milyen életet folytat, mert a lényeg az, hogy Jézusban hívő legyen, és a többi – a mennyországba való bejutási lehetőség - már elintéződött a két ezer évvel korábban, Golgotán. – Egy felől a metafizikailag hamis dogma tehát, más felől az emberi és az egyéni életfeladat-vállalás szükségének (kereszt - vállalásnak) a kicselezése és elhárítása útján való földi boldogulási lehetőségekben való babonás hit, amit a jósolgató asztrológia meglovagol. A hatáselméletre alapozó jósolgató asztrológiát tehát el kell vetni ugyan, de nem azért, mert helyette ott lenne az élet és a sors irányítási lehetőségét megadó természettudomány „kincsestára”! Hiszen maga a természettudomány – jelesül a Fizika! – bizonyította be, hogy amennyiben az anyag tulajdonságainak az („száraz”) ismeretére bízzuk a sorsunkat, az olyan, mint hogyha egy lényegileg nem létező valóság ismeretére: a semminek az ismeretére bíznánk a sorsunkat. A huszadik századi fizika ugyanis, rég bebizonyította, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik
II. (Az anyagi valóság spirituális alapjának a problémája)
A szubatomi részecskéket kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és energia kvantumokká, illetve e kvantumok által képzett anyagi részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az egész fizikai dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert megváltoztató természettudomány legújabb eredményeit ismerő és azok jelentését megértő „tudós” személyek számára nyilvánvalóak a szellemi világ és a fizikai világ különböző elemei közötti egyetemes - analogikus összefüggések. Ezen analogikus kapcsolatok fényében, az asztrológia semmivel sem tudománytalanabb, mind amennyiben egyértelműen tudománytalannak bizonyulna a fizikai jelenségek világát vizsgáló és értelmező természettudományoknak a vizsgálati és elvárási rendszerében például, a teológia vagy a pszichológia. Mivel az igazi tudósok képesek e lényegi különbségtételre, meglepő módon, ma több az Isten-hívő a személy a természet-tudósok körében, mint az ún. humán értelmiségiek körében. Nem is jutna eszébe ma egyetlen tudósnak sem, aki a Heisembergék által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy az Egyetemes Teremtő (abszolútum), vagy a Szent Szellem létezésére és ezeknek az ősi, teremtői entitásoknak az emberrel való személyes kapcsolatára, vagy az emberi személyre gyakorolt befolyására természettudományos, vagy statisztikai bizonyítékot követelni! (Egyébként is: „A statisztikai igazság az, amit én hamisítok meg.” W. Churchill.) Egy magára valamit is adó, valóságkutató tudós tehát, ma semmivel nem tartja lehetetlenebbnek az asztrológia elméletének a valóságosságát is mint a különböző teológiákét.
Azt az immár kétségtelen tényt tehát, amit a huszadik századi fizika rég bebizonyított, ti., hogy az anyag mint szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni! E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” racionális értelmét lehet megérteni, hogy az atommagoknak az „üres” centrumai, amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező – részecske látszatát keltő – szubatomi elemek is (apró és sűrű energia nyalábok), olyan, nem fizikai jellegű, sűrű erők centrumai, amelyeket végső soron, bizonyos teremtési mintákat (ősideákat) követő erőterek tartanak, rendezik és szerveznek a számunkra szilárd struktúra benyomását keltő szerkezetekbe. Ezek az atomok anyagtalan bázisát képező és a szubatomi anyagi (energetikai) „valóságot” is fenntartó „misztikus” (érzékelhetetlen) energia-centrumokat létrehozó, szubatomi, vonzó-taszító erők és magnetikus terek rácsszerkezetének az egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott „anyagtalan alapok”, az egymáshoz való viszonyrendszereikben bizonyos, határozottan ismétlődő és váltakozó mintákat követnek. Ezek az anyagi valóság fundamentumánál álló, szubatomi energia- terek és a szubatomi centrumok által alkotott (rácsszerkezetű) struktúrák által követett, un. teremtési minták, erők és struktúrák, nem mások mint az asztrológiában a bolygókhoz és a konstellációkhoz analogikusan hozza rendelődő erők és teremtési idea-minták spirituális és kauzális képei (Számai). Az anyagi formák tehát a spirituális erőtereknek és energetikai struktúráknak a kifejeződései formái: a teremtés határállapotában (abban az energia állapotban, ami számunkra anyagnak látszik) történő megjelenési formái. Azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri (energia-) formák és erőterek, amelyek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szét is bontják azt, amit mi szilárd anyagi valóságként érzékelünk.
Az asztrológiát áltudománynak nevező szkeptikusok tehát, elemien tévednek a valóság természetét illetően, és ott követik el tudatos, vagy öntudatlan csalásaikat, hogy a fizikai valóságot tekintik elsődlegesnek: valóságalapnak – És nem mindössze az ember által valóságkutatási referenciarendszerként használható valóság-értelmezési lehetőségnek, megbízható vonatkoztatási alapnak! – és nem hajlandóak a fizika és a matematika mező- és térelméletét továbbgondolni és ennek az alapján, az anyagi látszat-világon túli létszférákra: a lét spirituális bázisára vonatkozó következtetéseket levonni. Ilyen következtetés lenne például a biológiában a híres géntérképnek a személy, illetve a személyek: a szülők és nagyszülők és ősszülők spirituális térképéből való származtatása. Hiszen, ha nincs anyag, csak energia – sőt: ha az energia-dimenzión túl, nem létezik csak mentális és spirituális minta! - és ha a fizikai energia is természetfeletti energiának és erőtereknek a kifejeződése és határállapotba jutott megnyilvánulása, akkor teljesen világos, hogy elsődlegesen nem a sejtjeink, a hormonjaink, és végül, tessék kérem nagyon figyelni: NEM IS a GÉNRENDSZERÜNK a SZEMÉLYI STRUKTÚRÁNKNAK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜNKNEK az elsődleges MEGHATÁROZÓJA, vagyis nem a génrendszerünk az életünknek és az un. egészségi sorsunknak a meghatározója(!!!), hanem azok a morfogenetikus mentális és spirituális struktúrák, amelyek mindezt fenntartják és mindezeknek a működését meghatározzák!
- És ekkor már nincs szükségem statisztikai mérésekre és empirikus igazolásokra ahhoz például, hogy tudjam: az erős Skorpió meghatározódással (Skorpió- Karmával) rendelkező személyek (Figyelem: nem azt írtam, hogy a Skorpió jegyében született személyek!), hajlamosabbak a depresszióra, a rombolásra és az önrombolásra, mert ez statisztikai adatok nélkül is jól kikövetkeztethető a Skorpió által megtestesített spirituális erőtér jellegéből.
Figyelembe véve a fentieket, nyugodtan elmondhatjuk, hogy az asztrológia klasszikus axiómarendszerével is ugyanaz a helyzet, mint az Euklideszi geometriával: Az euklideszi geometria ugyanis, egy olyan metafizikai idea-igazságrendszeren alapuló tudomány, amelynek az alapjai nem a terepi méréseken alapulnak, hanem a „metafizikai egyértelműségeken” mint pl. a párhuzamos vonalak végtelenben (Az abszolútumban) való találkozásának a tétele, és bizonyos axiómái és részlet- megállapításai, bizonyos rendkívüli esetekben, mint amilyen pl. az un Bolyai féle görbült tér esetében is, elveszítik az érvényességüket. Ám ettől a „hibájától” függetlenül, az Euklidészi geometriánál jobb és általánosan érvényesebb geometriát nem lehetett megépíteni. És a mi zseniális Bolyai Jánosunk is - bármennyire is büszkék vagyunk rá, de be kell vallanunk őszintén, hogy - elvetette a sulykot, amikor azt nyilatkozta ki, hogy az euklideszi geometriát meghaladta és érvénytelenítette. Így van ez az asztrológiával is. Ezért a helyes magatartás és viszonyulás az, hogy az asztrológia klasszikus axiómáit és tételeit tiszteletben tartva, alaposan ismerjük meg az egész rendszerét, és majd, hogyha azzal már megtanultunk jól bánni, hogyha tehát alaposan megtanultuk a 10 bolygónak, mint spirituális teremtő- és megváltóerőt képviselő asztrológiai elemnek, a 12 konstellációnak, mint morfogenetikus kauzális és spirituális erőtérnek és a 12 háznak, mint a konstellációk gyakorlati leképeződését megtestesítő gyakorlati – szociális és pszichológiai – élettereket megjelenítő grafikai mezőknek a minél tágabb körű és minél mélyebb metafizikai jelentését, valamint a Karmikus pontoknak a jelentését és ezeknek a kombinációit, összhatását, stb., csak azt követően megyünk bele olyan állítólagos tudományos feltételezések valóságtartalmának kérdésébe, mint amilyen a precesszió kérdése is.
III. (Az anyag spirituális funkciója és a megváltás)
Az ugyanis, amit az asztrológia alapjairól minden szkeptikus, és minden materiális életnyerési lehetőségben bízó humánus értelmiségi, valamint minden magát kereszténynek valló pap, vallásos vezető és mindenféle égi geometrikus, csodabogár–kozmetikus, jósolgató asztromókus, misztikus csoda-szent és csoda-guru elsődlegesen félreért, szoros kapcsolatban áll azzal a fundamentális tévképzettel, amelyet az ember az anyag és az anyagi világ szerepéről és funkciójáról képzel. Az anyagnak, illetve az anyag léte által keletkező tárgyi valóságnak és a tárgyi valóságból levonható vissza-következtetési lehetőségeknek ugyanis, fundamentális (szakrális!) funkciója és kihagyhatatlan fontossága van, mind az egyéni, mind az egyetemes kiegyenlítődés (Megváltás) megvalósításában, létrehozásában. Hamvas Béla szavaival élve: „nem lehet eléggé komolyan venni ezt a tényt” és mindazt, ami az anyagnak és a tárgyi valóságnak ebből a különleges szerepéből következik. – Ti., hogy egyetlen más, létezési forma sem képes arra, amire az anyag. Nevezetesen arra, hogy a hozza és belé érkező információt (1) egy- az egyben vissza tükrözze. Vagy (2) vissza tartsa (Befogja és tárolja, majd ismét vissza adja), vagy (3) határozottan tovább irányítsa, vagy (4) befogván az információt, magán keresztül, cél-irányítottan tovább vezesse. Illetve, hogy a befogadott információ és energia hatására, átalakuljon más formájúvá, és, ha hosszabb, vagy rövidebb időre is, ebben az új formában rövid, vagy hosszú időre megmaradjon (rögzüljön). Minden más létezési formában az információ zavartalanul tovább halad és szétáramlik, akkor is, ha spirituális lényege szerint változatlan marad és akkor is, ha lényegét képlékenyen megváltoztatva, valami más idearendszerré változik. Ezért, csak és csakis az anyagban, illetve az anyagnak az információ-tükrözési és az információ-tárolói és információnak az irányított továbbadási tulajdonsága miatt, lehetséges az információ-olvasás és az információ-értelmezés, és persze, a tárolt, vagy olvasott - értelmezett információnak a visszahívása és egyszeri, vagy többszörös, de új és új felhasználása, a sokszorosítás tehát.
Hogy ez miért annyira – szakrálisan! - fontos? - Éppen azért, mert csak és csakis az anyagnak az akadály, illetve tükör, vagy az információ-befogó, információ-kaptáló, rögzítő és vezető tulajdonságai nélkül, lehetetlen ellenőrizni és kiszűrni, majd megállítani és megszüntetni az idea-világnak és a szellemi világnak, sőt: az asztrális (érzelmi és érzéki) világnak a káoszt okozó Lilith- effektus által létrehívott torzulásait, önromboló hatásait, az öncélú örvénylést: az öncélú céltalanságot, a tévelygést. Azért válik ugyanis teremtővé a Lilith által megzavart Abszolút lét és azért hozza létre végül az anyagi struktúrákat, és azért jött létre a végtelen anyagi univerzumban egy ilyen galaxis (Tejút), és abban egy ilyen bolygórendszer (Naprendszer), és azon belül egy éppen ilyen összetett mozgású és vegyi összetételű bolygó, amelyen lehetővé vált az anyagnak a szellemet magába engedő, és a szellem által működtethető és ellenőrizhető és értelmezhető biológiai struktúrákká – emberi lényekké! - alakulása, hogy azoknak és annak a segítségével (Az ember tudata és akarata segítségével), a Lilith által okozott torzulásoktól, zavarodottságtól és kábulattól az abszolút lét megszabaduljon.
- Mert, ami „lent” az anyagban van, ugyanaz van fent a szellemben, az ideavilágban is! És ezért ennyire egyedülálló az anyag és a természeti lét, illetve, az ember nevű lény, mert képes az anyagi - biológiai érzékelő és észlelőképességén keresztül önmagán és a sorsán belül ellenőrizni az életfolyamatai minőségét és az abszolútumnak visszatükrözni. Képes, az anyagi teste és az értelmező képessége által, információt adni önmagának és ez által a benne és által is megnyilvánuló abszolút létnek arról, hogy mi történik pontosan az ős Lilith által megzavart, legmagasabb – legfinomabb – létdimenziók szintjén, vagyis a szellemi – spirituális és kauzális (Teremtői, megváltói) dimenziókban. És semmilyen más létforma nem képes erre és semmilyen más létformának nem lehet ekkora és ennyire kihagyhatatlan szerepe a spirituális és a kauzális kiegyenlítődés lehetőségeiről szóló információ-olvasásban, értelmezésben, vissza-közvetítésében és visszavezetésében, mint az anyagban való létnek: az emberi életnek és értelemnek! Ezért szakrális a föld, ezért szakrális az élet és ezért szakrális az embernek a teste, illetve az embernek a földi sorsa, sorstörténete, és ezért szakrális az ember boldogságra (teljes kiegyenlítődésre) való törekvése! Ezért szakrális a kereszt szimbóluma, ami nem más, mint az anyagi világ e szakrális mivolta tudatosításának és elfogadásának a szimbóluma!
IV. (A sorserők természete és a keresztény asztrológia valóság-leleplező, képzelettisztító és tudat-tisztító – megváltó... - funkciója és lehetőségei)
A fentieket figyelembe véve, talán érthető, hogy a komoly (Kauzális) asztrológia milyen (materiális!) alapon, és milyen (kiegyenlítődési - megváltási) logikát követve olvassa ki, a naprendszer bolygóinak és a nappálya konstellációinak - Ebből az ember által megváltoztathatatlanul távoli, kiszámíthatóan változó szakrális térképrendszeréből (E csalhatatlan anyagi relációrendszerből!). - azokat a személyi kiegyenlítődési sorsprogramokra vonatkozó, „biztos és igaz” szellemi információit, azokat, a spirituális-energetikai struktúra-tömörülések minőségére (egyéni megváltási, megváltódási sorsprogramjára) vonatkozó sors-információkat, amelyekből akár még bizonyos jövő sors-eseményeket is ki lehet számítani (Meg lehet jósolni). És, amely szellemi tényállásokat, semmilyen más tudomány-ág nem képes ekkora egzaktsággal megállapítani. A teremtés eredeti célja ugyanis, nem más, mint az egyetemes kiegyenlítődés (Az univerzális megváltás) megvalósítása. És, ezen belül, az emberi élet célja a személy által megtestesített univerzális energiák tudatos kiegyenlítődése. Ezért megváltás ellenes, és Isten ellenes, minden kiegyenlítődést akadályozó, vagy megzavaró hazudozás, intrika, korrupció és csalás. Ezért az emberi életben a lehető legfőbb vétek, az információferdítés, vagy információ-titkolás, vagyis az anyag által biztosított tárgyi információ elferdítése, megmásítása, a hamisítás. Ezt a vétket követik el például, az un. optimista és kedvező jóslatokat keltő asztrológusok. De éppen ennyire szakralitás- ellenes, és megváltás ellenes az önámítás és az önkábítás is. És ezért jelenik meg idejekorán, előbb, vagy utóbb a halál, de legalább is a végzetes korlátozás és helyben-tartás a valósághamisítók sorsában. Ezért jelennek meg a teljes visszafordítás - visszaküldés (Szaturnusz) angyalai (Sorserői). - Adott esetben éppen baktériumok és vírusok, vagy tudományosan „megmagyarázhatatlan” funkcionális szervi elváltozások formájában, azoknál, akik túl sokáig és a megváltás megvalósulása lehetőségeit gyengítve, vagy azt önkéntelenül blokálva, igen erősen elferdítették elsősorban önmagukon belül, az ő személyi tudatuk legfinomabb mélységeiben élő abszolút tudat számára, a tárgyi valóság által tükrözött és tárolt, vagy közvetített információkat. Vagyis, a szellemi folyamatokat és jelenségeket értelmező –megváltó tényeket: a Világosságot. Ezért van a sorserők által megszűnésre ítélve minden olyan élet, vagy kapcsolat, amelyben az igazság (Plútó) fénye egy bizonyos mértéken felül kiveszik, és a Szaturnuszi őserő szellemisége az, amely ezt a mértéket és arányt megállapítja és az illető élőlénynek (személynek), vagy a kapcsolatrendszernek a földi megjelenési formáját megszünteti.
Az anyagi létállapot és a természeti (biológiai és pszichikai) élet szellemi-tükör mivoltának és információ-rögzítő funkciójának a kikerülhetetlen és nem eléggé hangsúlyozható fontosságát, a keleti metafizika (Véda, Sutrák, Buddhista tanok, stb.) egyáltalán nem érti, de legalább is, többnyire ignorálja és így, az anyagi valóságtól teljesen elszakadt, illetve azt ignoráló, rózsaszínű és ezért a gyakorlati életben használhatatlan idealizmus marad. Ezért, hiába, hogy határozottan szellem-alapú a létszemlélete, mert képtelen levonni az anyag visszajelzéseiből a megfelelő szükséges magatartások kialakításához vezető logikus következtetéseket. Az anyagi lét szakrális funkcióját ignoráló keleti misztika tehát, megelégszik az egyetemes megváltás magvalósítása feltételeit jelző és az egyetemes törvények szerint strukturálódó anyagi formaváltások (pozitív, vagy negatív) jelzéseinek, de főként az emberi test fájdalom- és örömjelzéseinek, az illúzióként való kezelésével. Magyarán, a keleti misztika megelégszik a metafizikai jelenségek és kinyilatkoztatások elméleti (spekulatív filozófiai) értelmezésével, miközben az anyagnak a szellemi folyamatokat tükröző állapotait és ez állapotoknak a szellemre visszaható üzeneteit, valamint az anyagi törvényekből és az anyagi formák változásaiból kiolvasható lényegi és kauzális információkat ignorálja.
Nem is lehet eldönteni, hogy ez, az anyaggal szembeni közömbösség-e a nagyobb vétek, vagy az európai és a nyugati materializmus, amely a természeti világot és a természeti életet, megélhetési alapnak és élvezet-csikarási (boldogságszerzési) lehetőségnek, vagyis, végső soron, határtalanul kizsákmányolható és kizsákmányolandó „külső” lehetőségként kezeli. El egészen a liberálisan „felvilágosult” embernek a saját testének és szervezetének az eladható „értékként” (munkaerőként, vagy éppenséggel eladható szervgyűjteményként) való kezeléséig. Sőt, a nyugati termelő-fogyasztó mentalitás spirituális ignoranciája még ennél is tovább elmegy: kimondottan csak élvezeti lehetőségek (lelki és testi izgalmak, kellemes érzések) szerzésére és kicsikarására alkalmas állapotnak tartja a természeti léten belül az emberi testet, ami fölött a személy önkényesen – a liberális olvasatban: szabadon - szabadon rendelkezhet (Feminista nők pl. a méhük fölött. Szegény sorsba került személyek az eladhatónak vélt veséjük fölött).
Egyik véglet sem jobb a másiknál! A hindu fizikai illúzió-elmélet és a az anyag és a test jelzéseivel szembeni ignoranciához vezető, hindu és buddhista nirvána-tanok, annak ellenére, hogy a materializmussal ellentétesek, végső eredményeikben (szegénység, nyomor, háborúk, tömeges betegségek.), semmivel sem jobbak a materiális-nyugati koncepcióknak a tudomány segítségével elérhető élvezethalmozási, kényelem-biztosítási és életnyerési lehetőségekbe vetett ostoba és majdhogynem állatian alacsonyrendű hiténél. Egyedül a természettel való közvetlen interakciót és a sorsvállalást, valamint az abból kiolvasható – kikövetkeztethető - szellemi magatartást hirdető, eredeti (Nem szekularizált!) keresztény alapállásnak van értelme, mivel egyedül ez egyezik meg a teremtés eredeti rendeltetésének és céljának a logikájával, az egyetemes megváltás logikájával. Ezért mondja Jézus, hogy vegye fel mindenki a maga keresztjét (A személyi horoszkópjának a földházaiban található bolygók és/vagy karmikus pontok által jelzett gyakorlati életfeladatait!). És azt, hogy: „Aki a fiút bántja (Az anyagi - természeti megnyilvánulást ignorálja: a hinduk és a buddhisták), annak megbocsáttatik. Aki az atyát bántja annak is megbocsáttatik (Az istentagadóknak és az istenkáromlóknak.). De aki a Lelket (Szent Szellemet) bántja, annak nem bocsáttatik meg.” – Vagyis: aki a teremtés és a megváltás alaplogikája ellen dolgozik, aki a Szaturnusz szelleme (megváltás irányába terelgető egyetemes felelősség) és a Plútó szelleme (A teljes kölcsönös egymásba hatolás és egymáson áthatolás szelleme: a kiegyenlítődés szelleme, az egészség, vagyis a megváltás megvalósulása) ellen dolgozik, annak „nem bocsáttatik meg”. Azt is érdemes itt megemlíteni viszont, hogy nem egy külső és tőlünk független (objektív) mindenható erő (Szakállas Isten) az aki nem bocsát meg, hanem a bennünk levő megváltási ősprogramban általunk létrehozott zavarok azok, amelyek hosszú távon megbuktatnak, vagy elveszejtenek (Ezért a személytelen megbocsáttatik formula a szent szövegben.). Misztikus kifejezéssel: a saját felettes Én-ünk, az örök lelkiismeretünk az, ami nem tud, megbocsátani mert a megváltás, vagyis a lét létezésének az alaplogikája elleni spekuláns vétkezés, annak az átverési, becsapási lehetőségébe vetett (Szélhámosi) hit az, ami immanens módon kizárja ezt a fundamentális céltévesztésből való felébredési és megvilágosodási lehetőséget. („Bárhova bújnál előlem, Én úgy is megtalállak.)
Máshol meg azt mondja Jézus, hogy (Létezik egy olyan törvény: az abszolútum törvénye, ami szerint: ) attól a személytől, aki sejti, vagy tudja, hogy mit jelent a megváltás (Aki ismeri a törvényt és a logikát: a teremtés rendeltetése logikáját), sokkal több igényeltetik (Vele szemben nagyobbak a felettes énjén keresztüli un. égi elvárások ), mint attól, aki tudatlan, tehát úgymond ártatlan, és még nem tudja, hogy tulajdonképpen miért is jó neki ezt vagy azt tennie, illetve nem tennie?
Metafizikai szempontból összegezve tehát, a Megváltásnak nevezett egyetemes kiegyenlítődés, az isteni igazság (Plútó) logikája szempontjából két fajta, jellegzetesen negatív (Szaturnuszi) viszonyulás létezik a megváltás (Az atya-anyához való visszatérés: az új abszolút állapot) elérési lehetőségének a zálogát és feltételét képező (Szilárd!) anyagi világhoz:
1. A hindu misztika által kiemelten megjelenített, keleti vallásosság viszonyulása, amely illúziónak tekinti a fizikai létet. Vagyis: a misztikus közömbösség magatartása, amire talán a legjellemzőbb, hogy egy missziós út során Indiába vetődött, erőtlennek látszó, törékeny albán asszonynak (Teréz „anya”) kellett Kalalkuttában felvenni a misztikus és vallásos ignoranciával szembeni harcot a Káli Istennő temploma tövében ahhoz, hogy a cselekvő szeretet jelentésére: az emberrel való személyes és közvetlen törődés fontosságára a vallásos őrületükben lelki fakírokká vált hindu gondolkozók figyelmét felhívja. Ez tehát a tipikusan misztikus lét- és életszemlélet, amely vallásos és önkényes (A valóságban nem ellenőrzött) metafizikai értelmezéseket ad a lét értelmére és céljára vonatkozóan, és kizárólag a szellemi világ tulajdonságaival foglalkozik, az anyagi – tapasztalati világnak a majdhogynem teljes ignorálásával, illetve a valóságnak a személyes benyomások és történések, bizonyos általános megfigyelések alapján történő misztikus és mitologikus (vallásos) értelmezésével.
2. A materiálisan „felvilágosult”, jellegzetesen aggodalmaskodó, és szerfölött tudományosnak képzelt európai és a nyugati liberális mentalitás, amely minden egyéni, vagy emberiség szintű sorskérdést és sorsproblémát az anyag tulajdonságainak és általában a természet tulajdonságainak a figyelembe vételével és tanulmányozásával, illetve e tulajdonságok és törvények kicselezésével és kijátszásával akar elérni. Vagyis, az a tudományosnak képzelt viszonyulás, amely az emberi szenvedés és boldogság kérdését az anyagban és az anyag által akarja megoldani. Az utóbbi, a tipikusan Ezsaui, Judási és Fauszti magatartás, amely az anyagba való kábulás következtében, mágikus, vagy a materiális tudománya segítségével, „meg akarja nyerni az életét” és ezért eladja az elsőszülötti jogát: a sors-irányításra alkalmas, mágikus erejű tudatos szellemi éberségét, egy tál lencséért, vagyis a hamar megvalósítható és kézzel fogható – végül is öncélú: - anyagi haszonért. Ez, a művelői által természet-tudományosnak nevezett termelői- fogyasztói (nyugati) vallás, legyen az bármennyire humanista és szabadelvű, teljesen ostobává, sőt: primitívvé, és így, valósággal az anyag foglyává süllyeszti az embert. A tudományosnak hirdetett, természet-kizsákmányoló és természetzavaró, természetromboló ideológia segítségével tartható fenn tehát, az a globális kényelem- és élvezet-fokozási alapállás (Negatív Merkúr, Vénusz, Mars, és Jupiter), valamint az a kényelembiztosítási és élvezetbiztosítási (Negatív Szaturnusz) erkölcsi-szellemi magatartás, amelyben például a családapa inkább zsákmányszerző (létfenntartás és élvezetbiztosító) és társadalom nevű Bábeltorony- építő funkciókat tölthet be, mint gyermek gondozó és nevelő – beavató szerepet. Ez az, az okosnak képzelt civilizációs (védekező!) ideológia, amelyben, a természeti törvényeket (a természettudományos ismereteket) nem azért tanítják az iskolában, hogy abból sorsjavító és sorsbeváltási lehetőségekről szóló – spirituális – ismereteket szerezzenek és ilyen jellegű komoly következtetéseket vonjanak le. Hanem azért tanítjuk a gyermekeket e sajátosan új (Mindössze két száz éves) világnézet szerint, hogy ezen „objektív” tudásból álló tudomány segítségével, a tömegek egyedei minél jobban kizsákmányolhassák a természetet és saját képességeiket, és ez által a sok élvezeti lehetőség megszerzése és kihasználása által, boldogok lehessenek és „megnyerhessék az életüket”. - Nem a sors iróniája, hogy ez, a sajátosan antikrisztusi, és kizárólagosan „tudományos” magatartás éppen a kereszténység táptalaján (Európában) jött létre? Hogy éppen annak a metafizikai tévképzetnek a következtében alakult ki ez az egész földi élő világot a katasztrófába döntő, természettudományosan humánus és liberálisan felelőtlen fogyasztói koncepció, amely tévképzet szerint, a Názáreti Jézus nem a megváltódás eléréséhez szükséges sorselfogadás és sorsbeteljesítés (Szaturnuszi magatartás) szükségére hívta volna fel a figyelmet az által, hogy a sorsából örök szimbólumot alkotva, tudatosan felfeszíttette magát a keresztre? – Mert lássuk be végre: annak a világvallás szintű, metafizikai hazugságnak a következtében alakulhatott ki ez a természetrabló materialista ideológia, hogy a Jézus kereszthalála által, a „kivételes” Istenfiú (A dogma szerint Ő egyedül az Isten megtestesülése!) mindannyiunkat mintegy előlegezetten megváltott, amennyiben az általa tanított vallásnak a hű követőivé válunk, illetve maradunk. Vagyis annak, hogy őt kinevezték összesített ókori mitológiai hősnek: az Isten egyedüli, megváltó fiának, aki a teremtés eredeti rendeltetésével teljesen ellentétes, utólag ráragasztott megváltói funkciójával, amellyel a „hivatalos” keresztényeket folytonosan megfosztanak a személyes felelősségünktől és az abszolút azonosságuktól, megtestesíti azt a rettenetes vallásos különválasztást, amiről Hamvas Béla oly plasztikusan és találóan (Egzakt módon) ír az Androgünosz 86. pontjában:
„Ahol az embernek és minden létező lénynek a létezésben Istennel való azonosságát felismerik, ott vallás tulajdonképpen nincs. Ahol az embernek a létezésben Istennel való azonossága homályban marad, és a nem-azonosságra építenek, ott vallás keletkezik. Mert a vallás nem egyéb, mint az ember és az Isten nem azonossága, soha nem azonossága, semmi körülmények között nem azonossága és végtelen nem-azonossága. Ebből az ijedelemből és megrettenésből keletkezik a létezésben az ember létével nem azonos Isten távolsága és idegensége. Ami éppen a vallás. Az ember a vallás szerint nem azonos, csupán kép és hasonlatosság. Csak másolat. Mintha két féle lét lenne, Isteni és emberi. Mintha Isten és ember örökre és végzetesen összemérhetetlen lenne. Mintha a vallás a létezést ketté szakítaná. Egy felsőbb és egy alsóbb létezésre, aminek a következménye természetesen, hogy a létezést tovább szaggatják, népek és fajok és vallások és VÉLEMÉNYEK (Kiemelés K. Sz.) és arcszínek szerint.”
A hivatalosított kereszténység baklövését tudván és számon tartván, az ember egyáltalán nem csodálkozik az olyan tévképzetek létezésén, miszerint valamiféle pszicho-szociális okok, a kauzális asztrológiának, mint spirituális beavatási tannak és megváltási program feltáró eszköznek, az archaikus korban, vagy a középkorban a „rohamos terjedését” előidézte volna. És nem csak azért, mert ilyen fránya szociálpszichológiai okokat felmérni hivatott tudományos munka nem létezik, hanem azért, mert a keresztény asztrológia újkori, vagy modern kori terjedéséről szó sem lehet, mivel az asztrológiának nincs és soha nem is volt ahonnan (rohamosan!) terjednie. Az Asztrológia spirituális létérzékelésének megfelelő szimbolikus képlátása, illetve az egyetemes lét-látás és az annak megfelelő analogikus gondolkozás ugyanis, az ember ősi gondolkozási képességének, vagyis a TEORIÁNAK: az Isten-látásának a fokozatos kialakulásával együtt jött létre. Ezért az asztrológiai az analogikus és szimbolikus látásmódban, vagyis az emberi léttudat- és létidea világ legmélyebb és legfinomabb hajszálgyökérzetében él, és ezért otthon van minden embernek a spirituális logikájában, attól függetlenül, hogy az illető személy melyik kontinensen, vagy milyen társadalmi rendszerben él. Következésképpen nem is volt ahonnan, és amiből az asztrológiára jellemző analogikus gondolkozás magának valahonnan és valamikor is teret hódítson, mivel mindig is ott volt, ahol ma is van: minden, az anyagi világ törvényeit egy magasabb rendű létrendszer törvényeinek alárendelt létformának érzékelt és „látott” emberi személy spirituális élet- és létérzékelésében.
Az anyagnak a szellemi információt tükröző és információ-rögzítő, információ tároló természetére és funkciójára támaszkodó, illetve a holisztikus (egységes - egészséges) létlátáson alapuló asztrológia első és alapaxiómája tehát az, hogy (Az analógia törvénye alapján tehát), az ősi (kauzális) teremtőerők és teremtési minták kifejeződésre jutnak az ember idea-világában (élet-képzeletében) és ez által a szellemi látásában, ötleteiben és gondolataiban, valamint a gyakorlati gondolkozási formáiban is: a logikájában és a rációjában (mentális tevékenységében), és ez által az érzelmeiben és vágyaiban (ösztöni késztetéseiben) is, sőt: a szilárdnak észlelt anyagi megtestesülésében, a biológiai szerveiben és az egész szervezetében is! Az analógia egyetemes elvére támaszkodó, kauzális asztrológia alapelve az tehát, hogy a teremtés eredeténél levő, kauzális teremtési minták és erők az anyagban megtestesülnek: formát öltenek és megnyilvánulnak a különböző élőlények testi és mozgás-formáiban, faji sajátosságaiban, alaptermészetében és alapkésztetéseiben, azok természeti és (az ember esetében) természet feletti tulajdonságaiban, éppúgy, mint a szervetlen anyagnak a különböző megjelenési formáiban is. Így a naprendszer bolygóiban, illetve a földről figyelt Nap-pályának a hátterében található tizenkét konstellációjában is, (Lásd, a
http://www.kozmaszilard.hu c. honlapomon és az Astrologos-on, a konstellációknak, mint jellegzetes spirituális erőtereket megtestesítő térkép-zónáknak a leírását, valamint a betegség- és balesethajlamoknak a szellemi-spirituális hátterét ismertető tanulmányokat.) az egyetemes teremtési és kiegyenlítődési létfolyamatok bizonyos, jellegzetes megnyilvánulásait és egyetemesen érvényes törvényszerű folyamatait látja és értelmezi.
Az asztrológia sok ezer éves konkrét megfigyelései és kinyilatkoztatott (megsejtett, sugallt), majd a gyakorlatban beigazolódott spirituális és nem pszichikai(!), alapaxiómái, akárcsak a logikai következtetései (feltárásai) nem (csak!) a természettudományok által használt horizontális és lineáris logikai rendszerek szerint alkotódnak tehát. Hanem elsősorban a naprendszer tíz bolygója által mindössze megtestesített, tíz kauzális teremtő őserőnek és a tizenkét spirituális teremtési ősmintának (spirituális erőtérnek), valamint a különböző asztrológiai pontoknak (Lilith, Sárkányfarok, Ascendens) a lét különböző vertikális hierarchiáit (létállapotait) és azok természeti-horizontális kifejeződéseit (materializációit) írják le az analogikus logikai következtetések segítségével. Ezért az asztrológia határozottan nem természettudomány, hanem jellegzetesen és egyértelműen szellemtudomány és éppen az asztrológia integritása (épsége) és metafizikai tisztasága - Végső soron, gyakorlati hatékonysága! - érdekében, el kell utasítani minden olyan törekvést, amely az asztrológiát természettudományként akarja feltüntetni és kezelni!
[/b]
Az asztrológia tehát az analógia törvénye (rendszere: az analogikus logika) szerint követi és tárja fel a több dimenziós lét-valóság különböző szintjein létező spirituális-energetikai struktúráknak a földi jelenségekben és lényekben tükröződő és megtestesülő különböző megnyilvánulásait. Számon tartja, hogy ezek a spirituális-energetikai struktúrák, mind, de mind a végső kiegyenlítődés általi egybekapcsolódás irányába „fejlődnek” bizonyos gyakorlati feltételek és az egyetemes törvények logikája szerint és az alapján tárja fel és minősíti a tárgyát képező sorsfolyamatokat előidéző személyi mentalitásokat. Tudja ugyanis, hogy ahhoz, hogy a végső kiegyenlítődés megtörténjen, első sorban az anyagi megnyilvánulásaik és létállapotok szintjén kell a személyis struktúrák és az un. objektív valóságelemek egymással kiegyenlítődjenek és ez által, a lelki kiegyenlítődési képességek elnyerése szerint fejlődve, végül az abszolút létállapotba kerüljenek az egyéni léttudatok. A kereszténység előtti és a keleti létlátás szerint, az anyagi élet tűzpróbáiban, a Lilith befolyásától megtisztult létideák, vissza érkeznek az abszolút létforrásba, amely létforrásból ugyanakkor teremtődik minden és "mindaz, ami van" (Hermész Triszmegisztosz) a mágikus erejű egyetemes teremtői (Isteni) ősképzelet szerint. Azok a változatlan és törvényszerű analogikus összefüggések és kapcsolatrendszerek tehát, amelyek léteznek a különböző teremtődési állapotok és kiegyenlítődési (megváltódási) lét-lehetőségek, valamint a lények és az emberi személyek spirituális struktúrái és a biológiai lényeket és az emberi személyeket létrehozó, fejlesztő és fenntartó, különböző spirituális-energetikai struktúrák között, évezredek óta le vannak írva az asztrológia alapaxiómái által. Ezen a mindig bővülő, árnyalódó és mélyülő (fejlődő) axiomatikus asztrológiai leírások alapján, az egyéni meghatározódások és reakciós-készségek leírhatók az asztrológiai analogikus összefüggések segítségével az asztronómia tudománya által szolgáltatott (Tehát tudományosan megbízható) információk segítségével. Éspedig kimutathatóak ezek az egyéni szellemi létállapotok és várható reakcióképességek a bolygóknak és a karmikus pontoknak az egymással szemben és a konstellációkkal szemben elfoglalt viszonyából (Amely „égi viszonyok” módosíthatatlanok és ellenőrizhetők!). Így racionálisan is követhetőkké válnak, és könnyen érthetőkké és értelmezhetőkké válnak az éppen aktuális spirituális meghatározódások és fejlődési – kiegyenlítődési útvonalak, és kiegyenlítődési lehetőségek. - Ez az asztrológia első és egyben alapaxiómája. (Genius proxima) Ami viszont az asztrológiát a többi szellemtudománytól gyökeresen megkülönbözteti („diferentia specifica”), az éppen az, hogy a többi szellemtudománytól eltérően, az asztrológiának létezik egy szilárdan álló, tehát közvetlenül érzékelhető, látható és észlehető (anyagi) vonatkoztatási rendszere is (éspedig az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint az „asztrológiai helyeknek” az egymáshoz való viszonya). És, az asztrológiának ez, a szilárd és ellenőrizhető asztronómiai vonatkozatási rendszere, a részleteiben akár egymásnak ellentmondó elméleti nézetek és vizsgálati módszerek ellenére is meg van, és mindössze az objektív megfigyelések eredményétől függ, hogy egyik, vagy másik égi térkép-alakzat mit jelez a vizsgált személyi struktúrára vonatkozóan, illetve, hogy ilyen, vagy olyan jellegű, általánosan érvényesülő és jellegzetesen egyéni szellemi maghatározódásokat vagy fejlődési – kiegyenlítődési lehetőségeket testesíti-e az meg?
Akárcsak a más szellemtudományok (különböző aritmológiák és teológiák) esetében(!), az asztrológiának a legkorábbról ismert tételei (igazságai), egyszerű tárgyi - empirikus - megfigyelésekből (pszichológiai karakter és szellemi típus megfigyelésekből), valamint egyéni kinyilatkoztatásokból (utólag beigazolódott megsejtésekből) származnak. Nem létezik ugyanis egy olyan őstörténeti bizonyíték, ami után ne kerülhetne valamikor a föld valamely pontján a felszínre még egy újabb bizonyíték az asztrológiai gondolkozásnak az emberiség hajnalát képező őskori létezésére. Ezért az asztrológiát a Newtoni mechanika szempontjából vizsgázatni éppen olyan botorság, mint például a pszichológiát, vagy a Teológiát a Newtoni mechanika, vagy a relativitáselmélet, vagy a kvantumfizika határozatlansági elve szempontjából tárgyalni és értelmezni. Az asztrológia ugyanis az a tudomány, amely értelmezi a fizikai és a pszichológiai jelenségeket spirituális és kauzális szempontból, és nem a fizikai és a pszichikai jelenségek értelmezik (igazolják, vagy cáfolják) az asztrológia metafizikai következtetéseit!
A másik megkülönböztető jegye, hogy e szilárd és ellenőrizhető (nem kitalált, nem fiktív, nem az egyéni fantázia által szült és még csak nem is kinyilatkoztatott) vonatkoztatási rendszerének (az ekliptika konstellációinak és a naprendszer bolygóinak, valamint a többi, a bolygók pozíciójából kiszámítható sarkalatos pontjainak – un. karmikus helyeinek) az időben módosuló formáiból kikövetkeztetett igazságokból nem csak általánosságokat vezet le, hanem személyesíti is az információt. Ezáltal lehetővé teszi az egyén számára a saját személyének az egyetemes lét-folyamatokba (univerzális trendekbe) való harmonikus integrációját, illetve annak a spirituális trendektől való diszharmonikus eltéréseinek (kilengéseinek) a kimutatását. - Szemben és ellentétben a többi szellemtudománnyal, amelyek a különböző személyek (próféták) által kinyilatkoztatott „Isteni igazságoknak” (vallásos axiómáknak) a később élő és ezért más erkölcsi normák szerint gondolkozó és ítélkező személyeknek a (ugyancsak a múltban: váltakozó történelmi körülmények által meghatározott) szubjektivitása által meghatározott, és többnyire szájhagyomány útján terjedt, majd írott formában átadott igazságoknak az (önkényesen alkalmazott) értelmezéseit (bizonyos gazdasági konjunktúrákban: adott történelmi időben és térben meghatározódó erkölcsi felfogása szerint) tisztelik dogmaként. Esetleg, azokat értelmezik - általánosan, vagy az adott helyzetre illesztett érvényes igazságként (isteni akaratként).
Az asztrológia másik alapaxiómája az, hogy fizikai-biológiai törvények tökéletes leképeződései a szellemi törvényeknek. Ennek következtében ahhoz az igazsághoz tartja magát, hogy mindaz a tevékenység és törekvés, ami az ember esetében – nem véletlenül! – fizikailag és biológiailag lehetetlen, vagy káros hatású (pl. a mágikus akaratátvitel), azért van így, mert spirituális szempontból is törvénytelen. („Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van.”) Ezért, noha elismeri azt, hogy lehetséges a mágikus eljárások és gyakorlatok által a fizikai formákat és struktúrákat fenntartó spirituális (asztrális és éteri) erőtereknek a befolyásolása és módosítása, az ilyen gyakorlatokat, nevezetesen: a mágikus befolyásolást, törvénytelennek tartja. Épp úgy, mint az öncélú és egoista célok és érdekek szolgálatába állított jövőkutatást, ami tudat- és akarat befolyásoló és így önbeteljesítő jellegénél fogva, szintén a mágikus tevékenységnek az egyik formája. Ezért, az asztrológia saját magát, mint tudományt, kimondottan a spirituális valóságfeltárás (kauzális és spirituális struktúráknak és programoknak a feltárása) és a szellemi megismerés szolgálatába állított tevékenységet határozza meg. Ez a valóságfeltárás nem más mint a bolygók és a konstellációk és más asztrológiai pontok által (is) megtestesített és megjelölt spirituális erőknek, erőközpontoknak és morfogenetikus erőtereknek egy bizonyos időszeleten belül történő egymáshoz való viszonyának és e viszonyok minőségének (és az emberi mentális, pszichikai és biológiai szférákban jelentkező hatásának) a megállapítása, követése és metafizikai értelmezése.
Újfent elmondhatjuk tehát, hogy az asztrológia egy és egyáltalán nem természettudomány, hanem egyértelműen és határozottan szellemtudomány. Mivel azonban a vonatkoztatási rendszere, illetve a vonatkoztatási rendszerének a módosulásai megállapítását egy egzakt tudomány, az asztronómia végzi el, az asztrológia a természettudományhoz, egészen pontosan az asztronómiához is kötődik, de csak annyiban, hogy a bolygók, a konstellációk és más asztrológiai pontok (helyek) helyzetének a megállapítását az asztronómiai adatok és számítási rendszerekből veszi át. Ez biztosítja egyben az asztrológia ellenőrizhetőségét, és ezáltal a megbízhatóságát is, a többi szellemtudománnyal szemben. Ezért az asztrológiát a szellemtudományok matematikájának is nevezik, mivel, akárcsak a matematikával a természettudományok esetében, az asztrológia megbízható materiális (asztronómiai) vonatkoztatási rendszere és az időtálló metafizikai alapaxiómái segítségével, ellenőrizni és igazolni, illetve cáfolni lehet a különböző szellemtudományok állításait. Az asztrológiát tehát, mint megbízható szellemtudományt nemesebb és értelmesebb feladatokra lehet és kell használni, mint hogy jósolgassunk vele, már csak azért is, mert attól, hogy bizonyos asztrológusok előre megjósoltak bizonyos eseményeket, senki nem fejlődött szellemileg, nem lett jobb emberileg és ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont: nem lett boldogabb és egészségesebb.
Belépés
GyIK
Keresés
!)