ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Asztrológiai fórum: Kozma Szilárd és asztrológus-barátainak fóruma
Pontos idő: 2024.05.12. 03:24

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Fórum szabályok


"Széles az út amelyen el lehet indulni, de szűk az a kapu, amelyen be lehet jutni a Mennyek Országába."
"Sok a meghívott, kevés a kiválasztott." (Názáreti Jézus)



Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
HozzászólásElküldve: 2014.02.20. 19:20 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4227
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd: Karma- és Családasztrológus:

AZ EREDETI KERESZTÉNYSÉG, vagyis a Jézus által tanított gnosztikus (Tehát semmiképpen nem dogmatikus!) kereszt-értelmezési BEAVATÁS, nem érthető meg kauzális asztrológia nélkül, amiképpen az igazi - pozitív eredményekkel járó asztrológia sem érthető és nem is gyakorolható eredeti - gnosztikus - keresztényi beavatás és életvezetés nélkül.
De sem a gnosztikus - eredeti - keresztény beavatás, és a kauzális asztrológia sem érthető meg és nem gyakorolható pozitív eredményekkel, vagyis az asztrológiai sorsképletben - a horoszkópban - található Sárkányfej által jelzett megváltódás nem érhető el, az igazságért való harc évekig tartó mesteri gyakorlása nélkül.


[b][u]Az igazság kiderítése és a kiderült igazság érvényesítése érdekében folyatott harc, avagy az igazság – vágyunk beteljesítési törekvésének az alkímiai célja, értelme és fontossága

[/u][/b]

Mottó: „Ha nem harcolsz becsülettel és bátran az általad ismert, és ebben az ismeretben más által megsértett, elferdített, vagy elrejtett (titkolt!) igazságért, azt jelenti, hogy lenézed az - Igazságot tudatosan, vagy tudatlanságból, tájékozatlanságból meghamisító, elrejtő, vagy, ami a leges leggyakoribb eset: azt elferdítő, meghamisító, kiforgató, lehazudó! - ellenfeledet. aminek hosszú távon káros, de akár végzetes következménye is lehet – RÁD NÉZVE!”

Jézus: „Azt hiszitek, hogy Békét hozok? Ne higgyétek, mert tüzet hozok. Miattam haragba kerül apa a fiával és anya a lányával,…”
„Boldogok, akik szomjazzák az igazságot, mert kielégítetnek. És boldogok a harcban megtisztult szívűek, mert megláthatják Istent.”

Annak ellenére, hogy 1992 és 1995 között, nem csak hogy becsülettel elvégeztem a Bukaresti Elta nevezetű asztrológiai-metafizikai szabadegyetemet, de már másodévesen felkért a vezetőjük (Jon Dumitrescu), hogy legyek az előadójuk, és az követően, szabályosan is kinevezett előadó-asztrológusnak, 1996-ban elváltam tőlük. Ott ugyanis, ahogy teltek a hónapok és évek, nem csak a megoldhatatlan elvi kérdések szaporodtak, amelyekben egyáltalán nem érthettem velük egyet, hanem a metafizikából előttem nullára vizsgázó román előadó kollégáim által keltett nemzeti - nemzetiségi jellegű feszültségek is. Közülük egyesek, állandóan azzal bakalódtak, hogy miért tartom magyar nyelven a teljesen magyar nyelvű hallgatóságnak az előadásaimat Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson olyankor is, amikor ők is jelen vannak. Hiába magyaráztam nekik, hogy nem ők kell megértsék minél nagyobb mértékben, hogy mit adok elő, hanem a hallgatók, akik mind, de mind magyar anyanyelvűek és akik megfizetik az útiköltségünket, a szállásunkat és az előadásokat is.
Ezek közlésével egyáltalán nem akarom azt a látszatot kelteni, minthogyha kizárólag csak ez miatt jöttem volna el. Végső soron ezt meg lehetett volna beszélni és bizonyára a kérdést is helyesen megoldani, a vezető (elnök) jelenlétében. Hanem mindössze érzékeltetni akarom azt, hogy miután ennél sokkal súlyosabb konkrét dolgokban, mint pl. az is, hogy a cigarettázást nem, hogy nem helytelenítették, hanem egyfajta metafizikai ideológiát is csavartak belőle, ezekkel ellentétesen: kevésbé konkrét (megfogható) metafizikai kérdésekben is gyökeresen eltértek a nézeteink, és én úgy éreztem, hogy amennyiben az Elta keretein belül maradok, hiteltelenné válok a racionálisan gondolkozó magyar hallgatók és a saját barátaim előtt is.
Ezért, miután a szerintem általuk hibásan értelmezettnek vélt metafizikai elvek megvitatási kísérleteim során, finom, de határozott elutasításokba ütköztem, már nem is akartam bele menni a székelyföldi városokban a magyarul nem értő román kollégák jelenlétében általam tartott és tartandó előadások nyelvének a kérdésébe. A Marsi bátorság jelentésével akkoriban még nem voltam eléggé tisztában és ennek megfelelően, nem vállaltam eléggé nyíltan és becsületesen a tisztázó vitákat, hanem a Lilithel együtt álló negatív Marsomnak megfelelően, a nyílt konfliktusoktól mentes utat (Mármint a békés, de alapjaiban nem egészen tisztázott elválásét) választottam. Ma tudom, hogy ezt nagyon rosszul tettem. És nem csak azért, mert mára az Elta mindössze halvány emléke az egykor hatalmas tömegeket magához vonzani és azokat egy új, 21 századi, egyetemes alapállású etikára tanítani képes iskolának, és lehetséges, hogy az én akkori nyílt fellépésem által beindított öntisztítási folyamat talán még meg is menthette volna. Hanem elsősorban azért, mert sokkal (Több mint egy évtizeddel!) hamarabb megérthettem volna és az Oroszlán Ascendensemnek megfelelő személyiségembe építhettem volna azt, a keresztény etikának megfelelő harci spiritualitásnak a magas rendű metafizikáját, amit csak 12 évvel később érthettem meg és tehettem a magamévá végre:


Félrevezetően téves az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, a harcművészetek általában, vagy az összesített K-1 harcok arról szólnának és arra lennének jók, hogy fölösleges Marsi energiákat, netalán tán rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy a francia Leboner nevű K1-es elit sportoló pl. azt állítja, hogy ő azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt a sport-harcban tudja a legjobban „elhasználni”, vagyis úgy, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy a világbajnokságokon lesérül, és annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokai itt - ott, különböző versenyeken, sikerült kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne ő is egy világbajnoki címet, ez az utolsó, minden évben Japánban tartott nyolcad döntőkben, vagy negyeddöntőkben, e váratlan és „szerencsétlen” sérülések miatt, soha nem jön sikerül neki világbajnokká válni. – Persze, hiszen nem érti a lényeget. Egyáltalán nem un. energia levezetésről és nem fölös agresszivitás-lecsapolásról szól az igazi harcművészet és a karate igazi (spirituális) funkciója tehát, hanem az igazság azonnali felismerése képességének (vagyis a szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének és elhárításának a képességének) a kialakításáról és az igazságért való bátor és azonnali harc vállalásának a mindenek fölé helyezéséről (Annak akár az életed feláldozása árán is való vállalásáról!). És ez attól függetlenül, hogy mennyi nyers energiával is rendelkezzék valaki.
Azon gondolkozom, hogy miként lehetne átadni elméleti szinten azt az érzést, hogy a szóban átadott ismeret minél nagyobb mértékben személyessé válhasson, amikor én is csak néhány évvel ezelőtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján és közben érthettem meg teljesen? Arról van szó ugyanis, hogy a tudatosan konfliktus- és harcvállaló személy, idővel teljesen megszokja azt, hogy veszélymentesen lehet az igazságosságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és azt bármilyen helyzetben, bármikor és bárkivel is szemben megtestesíteni - miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, némi fogalma is kialakul arról, hogy az igazság nagyon jó dolog. Sőt: hosszú távon úgymond kifizetődőbb is, mit az udvarias széptevés és kíméletes hazudozás mákonyos hálójában élni. Hogy a korrupciót és az igazságtól való kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben - megtűrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
Hogy inkább a harc és a kényelmetlenség és a harag és gyűlölködés és az ellenség-státusz vállalása, mint a taknyos békében tenyésző, szaporodó és dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész létrontásnak a megtűrése. Hogy inkább a halál, mint a magunk elárulása. Hogy kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden kompromisszum és korrupció árán vásárolt béke, mit, hogy azt amivel nem értek egyet, mint, igazságot mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak udvariasan, vagy ünnepélyesen róla! – Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (A Plútó társuralkodója a Skorpióban!) Marsi őserőt megpróbálja megszelídíteni, szájkosarat tenni reá.
Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és viselkedésmódra hivatkozó nők, akik férjeiket papucshőssé törték a hazugságeszmék segítségével.
Valóban, azért kell megtanulni a harc-vállalást, hogy fölöslegesen ne harcoljunk ahol nem kell. De legfőképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy másnak vagy az ellenfélnek, hogy nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyűlölet mentesen, úgymond éberen harcolni, akár az élet-halál tételű harc hevében is. És végső soron, azért, hogy amennyiben a korrupciómentesség, vagyis az igazság átélőinek és megtestesítőinek képviselői akarunk válni, ne kerüljünk háborúba. - Igen, igen, nem beszélek félre! - azért, hogy ne kerüljünk háborúba. Mert a harc metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és főként: azonnal és ott, ahol kell. Mert a sokáig halasztott harc ugyanis, kifut az időből és így kifut az örökkévalóságból is, és ez által közönséges bosszúállássá válik. Azért kell megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen meg, ne gyötörjön utólag. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem önmagad előtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor kellett volna. Azért tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb.
Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdő (és tiszta működése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet, a mágikus erejű imaginációdat) és ez által magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid és a szüleid és a régi, megvilágosodásod előtti életedből származó barátaid és ismerőseid korrupcióba visszahúzó törekvéseitől, antikrisztusi ambíciójától.

A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz, de azt igen, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz előre. Hogy az igazság kiderülési lehetőségeit, és nem az igazság elfödését, elrejtését és elhazudását szolgálod. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat, illetve azt, hogy ha be is törik a fejedet, még mindig jobb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-erők. Igazság-harcosnak lenni annyit jelent, mint a gonoszságtól egyáltalán nem félni és amennyiben az a te életkörödbe betolakszik, azzal soha ki nem egyezni és ennek ellenére megnyugodni annak a tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani azt amit őszintén, de nem az egoizmusodból és félelmedből és önáltatásból, és nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt gondolsz, bárhol lennél is, akkor az igazság előbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni fog és nem járhatsz rosszul és nem leszel és nem is lehetsz, sem te megrövidítve és más sem, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy látjátok.
Ezért a harcnak az útja, a legnagyobb és legteljesebb belső békének az útja, amit csak el lehet érni a földi életünk: anyagi küldetésünk és rendeltetésünk során. Ezért a harcnak az útja a belső derűnek az útja és a legteljesebb és legigazibb szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul szeretetet áramoltatni, amikor kívülről zaklatnak és zavarnak, mint Emőkét a rokonai és az ismerősei, azzal, hogy amennyiben nem az ők korrupt és júdási spekulációkkal telt, nyüzsgő és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-neheztelő életútját és életrendjét követi, leszegényedik. Ha nincs külső békéd ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a korrupt kételyeikkel megtöltsék, akkor szükségszerűen belső békéd sem lehet. És ha nincs belső békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszül és zagyva és minden szamárságot – és így a külső ellenállásokat és a külső ellenségeket is! – beidézi az életedbe és a sorsodba.
A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán tatása és zavartalansága érdekében belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszertetettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is és, hogy hol kezdőik a korrupció, és mit neveznek elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás és szerelmes egyesülés helyett. A harc útján való haladás, a harci-készség gyakorlása, harctól való nem – félelem viszont, előbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a különbségeket.
A harc útján való járás az Isten útján való járás az ősök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” Egyetemes igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok és taknyos békék labirintus-járása helyett. A harc útja a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” – igazságnak a szellemében való eljárás. A szemet szúró igazságok fenntartásának az útja, a látszatkeltés és a látszatok szerinti életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső árulások betegség és hamis-szeretetet hozó láncolatának a megszakításának az útja. A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolygások, stb. útjára) vissza téríteni akaró „jóakaródnak”, aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod, hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered, hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és a lelki ismeret furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és imaginációs zavartságtól megmenekíted.
A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem kell gazdaságilag spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni. Vagyis a korrupciónak és a zavarosságnak és a hamisságnak a szélsőséges helyzetbe tolásának az alkímiai műveletét mindig bátran alkalmazni, és amikor valaki a környezetedben spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szőtt cselnek az alattomos volta lelepleződjön. És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül minden kapcsolatot meg kell szüntetni, vagy azt a hivatalos-minimálisra csökkenteni.
A harc útján járni azt jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva misztikuskodjanak, vagy tudományosan „érdekeskedjenek”, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnának a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, illetve, hogy előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és a teremtés logikája szempontjából álságos törekvéseiket.
A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy ami ténylegesen az életedet fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, nem vállalása, megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert az un. jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság!
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó asztrológus útja is, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint asztrológus, te magad is meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a rendelőidet (klienseidet), stb., akkor, hogy a csodában tudnál igazat és helyeset mondani a hozzád segítő sorsfeltárásért és hosszú távon tényleges pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló személyeknek?

Gyakorlati tanácsok:

1) Levélrészlet: ” Kedves Szilárd!


Azt írod hogy: "...úgy is a személyi karmád - és párkapcsolat esetén a kettő közös eredője! - vagyis, a karmikus imaginációd (tehát negatív, zavaros és hátrányos, mágikus erejű sugallat - rengeteg) hozza létre, befolyásolja és határozza meg az életkörülményedet, életkörülményeidet. Ezt addig, amíg a megfelelő - a sorsképletből kiolvasható - konkrét - gyakorlati és megvetett és lenézett és nem kívánatosnak, számodra nem testhezállónak érzett és látott (Lásd Józsit: a harc nem az ő világa!) életfeladatokat felvállalva, a megfelelő karma-oldási képességeket meg nem szerzed."... – Ezt értem! Oroszlán-Párommal kapcsolatban csak annyit, hogy kifejezetten a fizikai harc nem vonzza, egyébként tudja, hogy az életében jelen kell lennie. Egyfajta harc volt szerintem a részéről az is, hogy a pert a volt munkáltatójával szemben elindította, a civil szervezeti - érdekvédelmi – tevékenysége is az volt, s a mostani, a születés körülményeinek javításáért vívott is. Bár lehet, hogy jobb lenne többet tudnunk erről: mi is tehát a lényege a annak a harcművészetnek, aminek a gyakorlását javasolod?”

Válaszom: - Ha megnéztek egy igazán jó, tehát az eredeti spirituális tradíciók alapján elkészített hindu, vagy jógás plakátot a csakrákról, látni fogjátok, hogy e központok között nem lineáris és közvetlen az energetikai kapcsolatrendszer. És, hogy a gyökér-csakra, amely a fizikai testnek a spirituális információs - energetikai központja, információ - forrása (kaptálója) és közvetítője, direktbe van kötve, kapcsolódva, a homlok-csakrával, ami úgy-e a spirituális testnek, vagy krisztus-testnek, vagy a Buddha testnek nevezett. Vagyis: Spirituális "testünk" (állapotunk) fejlődése nem csak az intellektuális, vagy az érzelmi élmények fejlődésén keresztül, azok nyomán történik, hanem a gyakorlati, és velőkig ható -és hatoló! - hú-vér tapasztalatok és benyomások útján is. A közvetlen fizikai tapasztalatok nyomán és útján! - És fordítva: A fizikai test is a tényleges - nem hamis - metafizikai fejlődés nyomán marad rugalmas és erős - és szexuálisan potens! - idős korban is! A kettő egymást kölcsönösen befolyásolja direktben! - Ezért tudott pl. Emő elsőből kint a természetben szülni, majd otthon szülni, mivel szülések előtt két nappal még keményen karatézott. (És persze: szeretkezett!) Rékánál ezt már elhanyagolta.
Erről - a fizikai élmények és benyomások kihagyhatatlanságáról! - szól egyébként a II. a III. a IV. és az V. ház un. filozófiája, kiemelten a III. házé természetesen! Ennek a figyelmen kívül hagyása miatt TÉVTAN TEHÁT MINDEN EZOTERIA ÉS MISZTIKA! Józsinak tehát, még inkább mint nekem, akinek csak a Marsa áll együtt a Lilithel, szóval neki, azzal az első házban (Kos megfelelője!) kemény Oroszlán-karmájával, de természetesen fokozatosan és kellő felkészültséggel meg kell tapasztalnia, bocsánat: ténylegesen át kell élnie azt, hogy a testébe bele ütnek - rúgnak, illetve, hogy ő is bele üt és rúg a másik testébe, és, hogy akkor, amikor így élesben, egész testével átélte a konfliktust és a "sértő" benyomást, amikor egy ilyen éles harcban érzékelhette a legyőzést, vagy a győzelmet, nos, hogy akkor a mély tudattalanja mit csinál, mennyire képes békés maradni, gyűlölködni, mérgelődni, haragudni, szelíd lenni, lecsendesedni, haragot tartani, józan és éber maradni stb. - Addig, amíg ez nem történik meg, garantálom, hogy az egyes házi Oroszlán karmája ott marad érintetlenül, nem, hogy feloldatlanul. Violának Nyilas a Sárfarka, és maga Oroszlán oroszlán Ascendenssel, és megkérdezhetitek őt egy év karatezás után, hogy megismerhette volna-e az igazi önvalóját és oldhatta volna-e fel a karmáját karate nélkül. - Pedig ő, mint mindenki egyébként, ebben a fázisban még csak nem is harcolt - és egyelőre nem is fog még - de elég volt neki a saját - ellenálló, lelki gyűlöletet produkáló, eredményező testével és fizikai kényelem-szeretetével, lustaságával való első küzdelmeket megvívnia, és ezek miatt velem veszekednie, és sírnia és kétségbe esnie, ahhoz, hogy rádöbbenjen a valóságra, igazi önmagára.
- Én is éppen ezért maradtam a karaténál, mert itt nincs semmiféle védő-felszerelés. Biztosított tehát a közvetlen információ - szerzési lehetőség. Mert hát arról is van szó, hogy a testrészeink konstellációkhoz, ahogy a szerveink bolygókhoz kapcsolódnak. Sokkal szívesebben veszem tehát az edzőteremben kapott, de mostanában egyre inkább elmaradó - testi szintű figyelmeztetéseket, mint, amit a konyhában, csapszerelés, vagy bútor-javítás, költőztetés közben, az utcán, vagy esetleg és Isten-őrizz! autóvezetés közben szerezhetek.
A Bakkara - ősi magyar harcművészet is jó, ha nem történik védő felszereléssel.
A jogi pereskedés és eszme-harc is jó és nagyon is szükséges, meg a sumák hivatalokkal való háborúzás, de az eredménye elhalványul a testi harcok egészség-és tényleges spirituális fejlődést biztosító harcok mellett. Az utóbbiakat harcművészetnek mondják az Európaiak, de a keletiek a Tao-val - a Szent Szellem útjával társítják. Így is hívják japánul: Do. Tehát az üres kéz útja: Karate-Do, Dzsu-Do, Ájki - Do, Tájkwon-Do, stb. És a helyet ahol gyakorolják: az Út szentélye (Temploma): Do - Dzso.
Vagyis, ezek tulajdonképpen spirituális beavatási rendszerek! És garantálom, hogy a Jogánál pl. sokkal, de sokkal hatékonyabbak és igazabbak, ferdeségektől mentesebbek. Az, hogy egyesek ezt nem fogják fel és mindössze verekedni tanulnak meg, éppen annyira nem a rendszerek dolga, mint az, hogy a keresztény beavatásból mekkora, világ-jelentőségű és ezt a torz, fogyasztói civilizációt eredményező disznóságot csináltak Nagy Konstantinék. - Semmi sem véletlen. Érdemes gondolkozni...


Példa az igazságért való nyílt harcra:
(A székely Szellemi Egyesület levelező listájáról)

.... Egy percig sem kételkedek abban, hogy Csibres Kata tudós asszony, Suma cum laude minősítéssel végzett több, a pszichológiai tájékozottsága és szakképzetsége minőségi javításhoz szükségesnek vélt főiskolát és egyetemet. De abban is biztos vagyok, hogy mindezzel mindössze ő érhetett el annyit, hogy ezeknek a diplomáknak köszönhetően gazdaságilag biztosította a maga és a családja megélhetését, de az általa kezelt (Hogy ne írjam: gyógyított!) "személyek" az ég világon semmit. Nem másért, de az "együgyű" favágónak is rossz, nem, hogy lélek-mentő, lélek-ápoló pszichológusnak az, aki sorozatosan nem veszi észre, nem csak azt, hogy egy más nevű személy, hanem azt, hogy egy jellegzetesen filozofikus alkatú, és kiemelten ilyen jellegű nyelvezetet használó férfi és nem egy ettől teljesen eltérő, ennél sokkal nőiesebb, puhább és lágyabb, és ha tetszik, mérhetően kevesebb szakkifejezést használó nő (Linda!) írta hozza, a szekta-fogalom használatának a tudományos és erkölcsi lehetőségeiről és következményeiről szóló, jóindulatú okfejtéseit.
Bizonyosságom azon alapszik, hogy Czibres Kata ebben a, már - már pszichológiai, sőt: pszichiátriai problémaként is felfogható farkasvakságában akkora következetességet tanúsít, hogy a diplomás szakértelmének a magasságából még a számára bosszantóan éles logikájú és kikezdhetetlen racionalitású Hamvas Bélai életművet is meg kísérli utólagosan értéktelennek minősíteni, mondván, hogy azt a szerző, nyilvánvaló sértettségi állapotban, vagyis sértett pszichén támolygó emberi öntudattal hozta létre!
És személy- és nemiség-megkülönböztetési képtelenségében, magát mit sem zavartatva, tovább játssza nekünk ezt az diliházi ítészi magatartást, miközben ő maga vallja be, hogy szakemberként (pszichológusként), abszolút csődöt mondott a homoszexuálisok kezelésében (gyógyításában...).
Nos, kedves Kata, erre van egy jó felcsíki (székely) kifejezésem. És annak reményében, hogy hátha végre magadra ébredvén, meg tudod fejteni annak a teljes (mély freudi és magas jungi, valamint általános pszichoszociológiai és szociókultúrális és satöbbi) értelmét is, valamelyik szakértői diplomád segítségével, hát közlöm veled. Ez a misztikus ősi székely kifejezés pediglen az, hogy TONGYÓ!
- Igen, jól olvastad: Tongyó. Úgy-e, menyire pontos és vitathatatlan tud lenni az ősi székely nyelvünk, ha kell tudományosan is? Mit szólsz hozza....?


Amikor először végig olvastam a Csibres Kata válaszának a Hamvasra vonatkozó részét, csak annak a személynek a számára "tűrhetetlen nagyság" elsüllyesztési (freudi...) vágyát észleltem, aki több diplomát is szerzett ugyan, de bármennyire is törte magát, hiába való volt az egész törekvés, mert mindezek ellenére, az égtől nem kapta meg a Mesteri Áldást:
"... nem szent merénylők, hanem csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők! Labancnak is rosszak! Nem kapván meg a mesteri áldást, beállnak a gyötretőkhöz." (Nagy László: A feltámadás szomorúsága.)
Másodjára elolvasván viszont, azt látom, hogy a sok diplomás tudós asszonyunknak ez az egyetlen mondata telve és telve van, a tárgyi valóságtól abszolút eltérő, hogy ne mondjam, a botcsinálta Hamvas-kritika írójának a teljes tájékozatlanságát bizonyító, hajmeresztő valótlanságokkal. Nézzük csak:
"Hamvas ezt azért írta, mert a politikai hovatartozása miatt csak fűtőként dolgozhatott és ez eléggé degradáló volt az ő számára."

1) Hamvasnak soha nem volt politikai hovatartozása. Különösképpen akkor, abban a spirituálisan teljesen megvilágosodott életszakaszában nem ("ott és akkor" tehát, vagyis a magyar kommunista hatalom átvétele idején), amikor eszmei ellenfele, akit egyébként Hamvas soha nem bántott és annak a híres marxista esztétikájáról soha egy sort le nem írt), Lukács György, aki "ott és akkor" éppen kulturális miniszter volt, feltetette Hamvas Bélát a fekete listára, aminek következtében kiették a könyvtárnoki állásából és a kiadóknak, szerkesztőségeknek megtiltották, hogy műveit közöljék.
Erre vonatkozóan (Mármint a soha nem létező politikai hovatartozására vonatkozóan.), lásd a "Ne szálljatok füstparipára" c. esszéjét.

2) Akkor sem dolgozott fűtőként(!), hanem előbb építőipari segédmunkásként, majd raktárnokként, a tiszapalkonyai erőműépítésnél.

3) Több helyen leírja, hogy életének ez a legtermékenyebb időszaka lett, mivel megszabadulván a hivatalos közlési lehetőségek feltételétől, mintegy magának és az istennek írhatott közvetlenül, a lehető legmagasabb művészi és gondolkozói szabadságban.

4) Sehol nem írt arról, hogy ez emberi és szellememberi szempontból ez "degradáló" lett volna az ő számára, sőt! Ezt éppen az ilyen fajták képzelték mindössze, mint a Kata asszony, akiknek gőzük nincs a Hamvasi lét- és életszemléletének az ők pszichológiai koncepcióit messze meghaladó, és az európai rangkórsággal merőben szemben álló jellegzetességéről, a Hamvasi életmű tényleges értékéről, spirituális jelentéséről.

Nem szégyenled magad hát "tudós asszony"? Hát milyen ember vagy te? Másokat okitasz és szektázol, miközben olyasmiről nyilatkozol nagyképűen, amiről íme, te, saját magad árultad el, hogy halvány lila gőzöd sincsen? Hát miféle tudósi magatartás ez? Mondom, hogy az egész életén át favágást gyakorló együgyű személynek is korrektebb a magatartása tudomány-etikai szempontból, mint a tied!
És még te szektázol le másokat, miközben legalább a tudományos diplomáidnak megfelelő, elemi és alapvető objektivitásra és tárgyi ismeretre vonatkozó etikai követelését is semmibe veszed, csak azért, hogy "minden áron", neked legyen igazad. - Még a Hamavsi életmű szemtelen és primitív becsmérlése árán is....

És különben is....

Aki szerint a Szilveszter, az Ugyanis, a Karnevál, a Patmosz I és Patmosz II, a Scientia Sacra, a Tabula Smaragdina, a Magia Sutra, a Babérligetkönyv, a Szarepta, Az öt géniusz, és az Ősök Nagy Csarnoka, politikai mellőzöttség miatti sértettségből írt művek, annak a számára, Hamvas kifejezésével, nincs semmilyen mondanivalóm.

Egyesek számára nehezen követhető székely észjárásom szerint viszont, az a személy aki ilyet állít, az ostobább még a tongyónál is. És még inkább az, ha az illető éppen pszichológus, és úgy merészeli kinyilatkoztatni ezt az épületes baromságát, hogy a fitymáló (tudományos) "ítéletében" lelepleződött, pszichológusi előítéleteitől vezérelve, soha, még csak a kezébe sem vette ezeket az alkímiai kincseket.

Kozma Szilárd

1. http://www.youtube.com/watch?v=4tbJXySm ... e=youtu.be


2. http://www.youtube.com/watch?v=EM93B2C1 ... e=youtu.be


3. http://www.kozmaszilard.com
4. http://www.kozmaszilard.hu

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
HozzászólásElküldve: 2014.03.13. 14:47 
Offline
Adminisztrátor
Adminisztrátor
Avatar

Csatlakozott: 2008.03.11. 22:01
Hozzászólások: 4227
Tartózkodási hely: Csíkszereda
Kozma Szilárd: A harci beavatás útja.


Teljesen téves és félrevezető az elképzelés, miszerint, a Karate bármely ága, és a harcművészetek általában, vagy az összesített K-1-es sportágban gyakorolt harcok, feszültség-oldó, illetve energia-lecsapoló, energia-kiégető szelepként működnének. Az tehát, hogy ezek csak arra lennének jók, hogy a gyakorlásuk által a fölösleges tesztoszterontol megszabaduljunk, illetve, a jang típusú (Marsi, Uránuszi) energiákat lecsapolhassuk, netalán tán, a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített Őserők negatív formáit: a rejtett agresszivitásunkat vezethessünk le általuk. És ez annak ellenére is így van, hogy pl. a francia Leboner nevű harcos, a K1-es harcművészeti ág egyik elit sportolója azt állítja, hogy ő azért harcol, mert a szervezete túl sok adrenalint termel és ezt, a négyszögletű ring-színpadnak a rendezett körülményei között, és megfelelő kölcsönös szabály-betartási kötelezettségek között lezajló sport-harcban, tudja a legjobban magából „kiereszteni” és így felgyűlt adrenalin-fölöslegét „elhasználni”. Vagyis, olyan formában kiégetni a tűz energiákat, hogy sem magának, sem másnak ne ártson vele. - El is töri valamijét mindig szegény, vagy éppen világbajnoksági elődöntők közben, ostoba módon lesérül. És annak ellenére, hogy az utóbbi évek világbajnokait, különböző versenyeken, sikerült legyőznie, vagy egyenesen kiütnie, és mindenki úgy tartja, hogy megérdemelne ő is egy világbajnoki címet, a Japánban tartott világbajnoki elődöntőkön soha nem képes túljutni, mert a negyeddöntőkben, mindig el kell szenvednie egy - egy váratlan és „szerencsétlen” sérülést, és emiatt, a már „Leboneri”-nek is nevezhető „rossz sorsa” miatt, soha nem sikerül neki bár a döntőbe is bejutni, nem hogy világbajnokká válni.
Persze, hogy nem sikerül! Hiszen a harcosi életformájának ezzel a személyes felelősséget magától elhárító (Harcosi életét és hivatását az „objektív” biológiai szükségleteire lefokozó, azokra rá kenő) adrenalin-indoklással azt árulja el, hogy ő tényleg „csak egy erős bunyós” és a csúcsra többszörösen is fel érkező társaival ellentétben (Peter Earst, Remy Bonyawski, Saemit Shild), Leboner egyáltalán nem érti a harcművészetek metafizikai alapjait.
Egyáltalán nem un. energia levezetésről és nem fölös agresszivitás-lecsapolásról szól az igazi harcművészet és a karate (spirituális) funkciója. Hanem a tényleges harmóniához vezető - A minél teljesebb körű, szellemi és lelki kiegyenlítődéshez vezető. - igazság azonnali felismerése képességének (Például a szépségesen hangzó humanista hazudozás és liberális korrupció leleplezésének és elhárítási képességének.) a kialakításáról és – Velünk született különleges fizikai képességek (Rátermettség) nélkül is! - az igazságért való bátor és azonnali (reflex szerű) harc vállalásának a megszokásáról (Annak akár az életed feláldozása árán is való vállalásáról!). És ezt, attól teljesen függetlenül, hogy mennyi nyers energiával (tesztoszteronnal és adrenalinnal) is rendelkezik valaki.
De azt, hogy ez a „csendes szokás” valójában és lényegileg mit is jelent, illetve, hogy miért értékes és fontos ez a mindenkori harci kézség kialakulása a gyakorlatban, hiába mondom és fejtem ki elméletileg. Mert hogyan lehetne megérteni azt ténylegesen, amit én is csak néhány évvel ezelőtt, kb. 18 - 20 év gyakorlás útján és közben érthettem meg? - Arról van szó ugyanis, hogy az ember megszokja azt, hogy az igazságot és az egyenességet és a nyíltságot folytonosan gyakorolni és megtestesíteni – Persze, miután 15 - 20 év kemény edzés és harc után, valakinek némi fogalma lesz egyáltalán arról, hogy mi is lehet az életben a harci magatartásban a tényleges érték és igazság. - jobb és egészségesebb dolog például, mint az igazságról filozofálni. Sőt: meg kell szokni - Mivel nem elég elméletileg elfogadni -, azt is, hogy őszintének és nyíltnak lenni, hosszú távon úgymond kifizetődőbb is, mit az udvarias széptevés és a kíméletes hazudozás fárasztó, stratégia-terhes, vagy mákonyos hálóját szövögetni és közben lelkileg szorongani. Hogy a korrupciót és az igazságtól való kíméletet az életünkben - sorsunkban, családunkban, környezetünkben - megtűrni, annyi mint az ördöggel üzletelni és a sátánnal szeretkezni.
Hogy egészségesebb a harc és a vele járó kényelmetlenség a háttér-stratégiázásnál, a konfliktusokkal telt életben amúgy is, önkéntelenül és öntudatlanul is végzett stratégiázásnál és intrikánál. Hogy a kényelmetlenség és ha kell, még az elutasítás, a harag és a gyűlölködés és az ellenség-státusz vállalása is egészségesebb és biztonságosabb, mint a taknyos békében tenyésző, szaporodó és dagadozó sorsárulásnak: a korrupciónak és a hazudozásnak és végül az egész létrontásnak a megtűrése. Hogy inkább a halál, mint a tárgyi valóság által mutatatott és alátámasztott igazság elárulása. Hogy a pillanatnyi csillogó –villogó eredmények ellenére, hosszú távon, kegyetlenebb és tragikusabb következményekkel jár minden igazság-takaró, vagy igazság-ferdítő kompromisszum és korrupció árán vásárolt béke, mint, hogy azt, amivel nem értek egyet nyíltan megmondjam, vagy az anyagi és a szellemi törvények fényében is megvizsgált igazságot, mindig és azonnal vállaljam és hirdessem, és még csak ne is hallgassak a hazug béke fenntartása kedvéért udvariasan, vagy ünnepélyesen róla!
Hát ide kell a Marsi éberség, és hosszú távon jaj, annak aki ezt az isteni - igazságszolgáló (Az Isteni gazság őserejét megtestesítő Plútó, a Marsnak társuralkodója a Skorpióban!) Marsi őserőt megpróbálja megszelídíteni, megkísérel szájkosarat tenni reá.
Nincsenek boldogtalanabb lények, mint a folyton humánus eszmeiségre és toleráns viselkedésmódra hivatkozó nők, akik férjeiket papucshőssé törték a gyengébb nemmel szembeni humánus kíméletesség szükségességéről szóló, szemforgató hazugságeszmék segítségével.

Tulajdonképpen és ténylegesen, azért kell elsajátítani a harc-vállalás reflexét, hogy ne szorongjunk a harctól és így, ténylegesen nyugodtan élhessünk, amikor nincs provokáció az életünkben (Mivel létszükséglet az, hogy időnként legyen provokáció az életünkben), és főként azért, hogy, fölöslegesen ne harcoljunk ott ahol nem kell. De legfőképpen azért, hogy ne hazudjuk azt magunknak, vagy másnak, hogy mi nem harcolunk, amikor, olyan helyzet alakul ki, hogy nem lehet nem harcolnunk. Mert ilyenkor, a személyiségünk belső asztrális, mentális és spirituális struktúráiban igen is harcolunk: viaskodunk, és bizony, ez sokkal rombolóbb hatású mind magunkra (egészségünkre), mind a környezetünkre nézve, minthogyha becsülettel kívül is felvállaltuk volna a harcot. És még inkább, azért, hogy megtanuljunk valamikor teljesen higgadtan, tehát agresszió és haragvás és gyűlölet mentesen, úgymond éberen gondolkozva harcolni, akár az élet-halál tételű provokációk hevében is. És végső soron, azért, hogy amennyiben korrupciómentességben akarunk élni, vagyis az igazság átélőinek és megtestesítőinek képviselői akarunk lenni, ne kerüljünk háborúba.
Igen, nem beszélek félre! - Azért, hogy ne kerüljünk háborúba! Mert a harc metafizikája éppen arról szól, hogy csak azok keverednek háborúba, akik nem mernek az igazságért harcolni, ott ahol kell, és főként: azonnal és ott, ahol erre ténylegesen szükség mutatkozik. Mert a sokáig halasztott harc, ami arra való, hogy az igazság kiderüljön, illetve, hogy az antagonisztikus erők kiegyenlítődjenek, kifut az időből és ez által kifut az örökkévalóságból is, közönséges bosszúállássá válva. Azért kell megtanulni spontánul harcolni az igazságért, hogy az elmulasztott és elhalasztott igazság-érvényesítés miatti lelkiismeret furdalás, ami nincs ahogy ne jelenjen meg, ne gyötörjön utólag. Hogy az igazság fedve-maradása miatt, ne teljen meg a lelked bosszúállási vággyal, az elszalasztott igazság-érvényesítési vágy utólagos és tehetetlen kísértésével. Hogy ne kellejen magyarázkodj, sem mások, sem önmagad előtt, hogy miért nem álltál ki az igazságért, amikor szükség volt rá, amikor kellett és lehetett volna. Azért tehát, hogy ne kellejen hazug elméleteket kitalálnod arról, hogy nem is igaz az igazság és azért mulasztottad el képviselni, megvédeni, stb., mert nem volt érdemes.
Végül is azért kell megtanulnod harcolni, hogy megvédhesd a tisztulni kezdő (és tiszta működése esetén: áldás és egészség-hozó életképzeletedet, a mágikus erejű) tudatodat és életképzeletedet és ez által: magadat és az általad alapított családodat, a rokonaid és a szüleid és a régi, megvilágosodásod előtti életedből származó barátaid és ismerőseid elkerülhetetlen és csillapíthatatlan korrupcióba való visszahúzó törekvéseitől, antikrisztusi ambíciójától. A harc metafizikája ugyanis, nem merül ki abban, hogy általa mindig meg kísérled az általad sejtett igazságot kideríteni, majd érvényre juttatni. Sőt, ez nem is az igazi célja a harcnak. Mert a harcnak az igazi célja az, hogy általa, a harc közben, vagy a harc végén, addigelé olyan rejtett igazságok derüljenek ki és kerüljenek megvilágításba, amelyekre, még csak nem is gondoltunk, de amelyeknek az elfedett, napvilágra még nem került mivolta miatt, bizonyos élet-folyamatok megzavarodnak, vagy éppenséggel elakadnak. – Ezt a legnehezebb megérteni a nem-beavatottaknak, és ezért látják öncélúnak a harcias magatartást, életvitelt. Holott léteznek olyan rejtett igazságok (vélemények, elképzelések, szándékok, stb.), amelyek egyszerűen nincs ahogy a felszínre kerüljenek a harc által előidézett szélsőséges helyzetek és feszültségek kialakulása nélkül. Nos, ezeknek a, sokszor még csak nem is sejtett igazságoknak a felszínre kerülése, felszínre-hozása érdekében kell harcolni, nem a már tudott igazság érvényesítése érdekében!

A harc útján járni persze, még nem jelenti azt, hogy máris az igazság útján jársz, de azt igen is jelenti, hogy az igazság kiderítésének és kiderülésének az útján haladsz előre. Hogy az igazság kiderülési lehetőségeit, és nem az igazság elfödését, elrejtését és elhazudását szolgálod. Hiszen nem zsarnokoskodási, vagy megfélemlítési érdekből harcolsz, hanem azért, hogy benned és körülötted mindig minden legyen kitisztázva. Azt jelenti tehát, hogy megszokd azt, hogy nem törik be a fejedet, ha kimondod az igazat. Illetve azt, hogy ha be is törik a fejedet, az még mindig jobb és egészségesebb, mint hogyha a sorsodat törik ketté a Szaturnuszi sors-erők. Mert igazság-harcos tudatú személynek lenni annyit jelent, mint a zsarnokoskodó, a kegyetlenkedő, vagy a titkolózó, intrikáló, hazudozó, széptevő, de mindenképpen erkölcstelen és gátlástalan gonoszságtól egyáltalán nem félni és azzal, vagy az azt szolgáló bűn-pártolással, az önámító naivitással, soha ki nem egyezni és ha kell az igazságért, az emberi méltóságért és szabadságért harcolni, de ennek a harc, vagy a harcok után rögtön megnyugodni annak a tudatában, hogy amennyiben mindig bátran viselkedsz, és nem félsz kimondani azt amit őszintén - De nem az egoizmusodból és félelmedből és önáltatásból, és nem is a többiek egoizmusának és félelmének a figyelembevétele miatt - gondolsz, bárhol lennél is, akkor, a te harcodnak köszönhetően is, az igazság előbb - utóbb ki fog derülni és érvényesülni fog. És te nem járhatsz rosszul és te nem lehetsz rosszul és nem is lehetsz a sorsod lényege szerint semmiben megrövidítve és a spirituális fejlődés törvénye szempontjából más sem lehet igazságtalanul megrövidítve, még akkor sem, ha pillanatnyilag úgy is látjátok.
Ezért a harcnak az útja, ha ez egyelőre hihetetlenül is hangzik, de valójában a legnagyobb és legteljesebb belső békének az útja, amit csak el lehet érni a földi életünk során: az anyagi küldetésünk és a földi rendeltetésünk során. Ezért a harcnak az útja a belső derűnek az útja és a legteljesebb és legigazibb, mert a tűzben megtisztult szeretetnek az útja. Lehetetlenség ugyanis akár kifelé, akár befelé, zavartalanul és őszintén, tiszta szeretetet áramoltatni, amikor kívülről zaklatnak és zavarnak, a rokonaid és az ismerőseid, azzal, hogy amennyiben nem az ők korrupt és júdási spekulációkkal telt, nyüzsgő és harácsoló, és spekuláló, és sunyító és sors-neheztelő életútját és életrendjét követed, hibásan jársz el és leszegényedsz. Ha nincs külső békéd ugyanis, és hagyod, hogy a szívedet és a képzeletedet a rokonaid és „jóakaróid” a korrupt kételyeikkel megtöltsék, akkor szükségszerűen belső békéd sem lehet. És ha nincs belső békéd, akkor az imaginációd zavaros és feszült és zagyva és minden karma szerinti szamárságot – és így a külső ellenállásokat és a külső ellenségeket is! – beidézi az életedbe és a sorsodba.

A harc útján járni, azt jelenti, hogy a sors-teremtő imaginációd tisztán-tatása és zavartalansága érdekében belső korrupcióval leszámolni, és a külső – világi - korrupciónak nem engedni rést és behatolási felületet a te sorsodba és életedbe, még a legszeretettebb családtagok részéről sem. Sőt: azok részéről aztán pláne nem! Hamvas írja valahol: „Jézus az emberrel való kiengesztelődést tanította ugyan, de a korrupciónak soha egy fél lépést sem engedett.” A nagy kérdés persze az, hogy igazából mi is az és, hogy tulajdonképpen hol kezdőik a korrupció, és mit neveznek elfogadásnak és elfogadtatásnak és toleranciának a korrupcióval való puszi-pajtáskodás hívei az igazi felelősségtudaton alapuló szerelmes egyesülés helyett. Nem kell megijedned a kérdés bonyolultságától, mert az igazságért való harc útján való haladás, a harci-készség és bátorság gyakorlása, a harctól való félelem legyőzése, a nem – félelem tehát, előbb – utóbb kideríti és megmutatja számodra a lényegi különbségeket.
A harc útján való járás az Isten útján való járás, az ősök útja helyett. A harc útján való járás, az „Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.” egyetemes és örök igazság szellemében való életvezetés a kegyes hazugságok labirintus-járása helyett. A harc útja a realizálás szerinti életút, a „Gyümölcséről ismeritek meg a fát.” örök igazságnak a szellemében való eljárás, a szemet szúró igazságok elkenésének, vagy azok letagadásának az útja helyett, tehát a látszatkeltés és a látszatok szerinti hamis igazságokon alapuló életvitel helyett. A harc útja a jelennek a jövő nevében való nem elárulásának az útja. A harc útja a judási és fauszti és ézsaui külső és belső árulások betegség- és hamis-szeretetet hozó, karma-láncolatok megszakításának az útja.
A harc útja a sorsvállalás, vagyis a keresztvállalás útja: az igazi kereszténység útja, amiről azt mondja Jézus, hogy átváltozik a boldogság és az egészség útjává, mert: „Az én igám könnyű és az én terhem gyönyörűséges.”
Ezért a harc útján járni azt jelenti, hogy a téged a „helyes útra” (Pl. a húsevés útjára, vagy az érzelmi zsarolások, a zsákmányleső huncutkodások útjára, az abortuszok útjára és persze az elégedetlenkedés, az irigység, a neheztelés, a látszat-örömök, a hamis mosolyok, a stb. útjára.) vissza téríteni akaró „jóakaródnak” - Aki lehet éppen az édesanyád, vagy a testvéred, vagy a szeretőd, vagy a férjed-feleséged! -, törekvéseit és ügyködéseit a legnagyobb szemtelenséggel leleplezed és elhárítod. Hogy ezeknek az irányodban, a te korrumpálásod és imaginációd zavarása irányában, kifejtett un. mentő-akcióit kegyetlenül elhárítod és vissza vered. Hogy a mézesmadzagjaikat elutasítod, és így magadat a rossz lelkiismerettől és az elfojtott lelkiismeret-furdalástól, és ez által belső nyugtalanságtól és a tudati és az idea szintű, imaginációs zavartságtól megmenekíted.
A harc útján járni azt jelenti, hogy a Marsi energiákkal és az életenergiákkal nem kell spekulálni, vagy spórolni, hanem, konfliktus, vagy csalás esetén, mindig a Polaritás törvénye szellemében eljárni és kiégetés műveletét mindig alkalmazni. A harc útján járni, azt jelenti, hogy az életenergiák útján járni, mivel, minél több energiát fektetsz az isteni igazság kiderítésébe, annál több energiát kapsz vissza cserébe. A harc útján járni azt jelenti, hogy mindig a korrupciónak és a Lilith - zavaroknak és a hamisságnak a tudatos szélsőséges állapotába tolásának (A kiégetésnek) az alkímiai műveletét elvégezni és azt mindig bátran alkalmazni. Vagyis azt, hogy amikor valaki a környezetedben zsarol, spekulál, huncutkodik, ravaszkodik, szövetkezik, intrikál, félelmet kelt, ámít, vagy önámit, kétkedik és kételkedik, kétszínűsködik, annak a kifejtett hazugságrendszerét szélsőségessé duzzasztod és rápakolsz még néhány lapáttal annak érdekében, hogy a zavaros elméletnek, vagy az ellenérték és az áldozat nélküli profitálás reményében szőtt cselnek, a hamis volta lelepleződjön.
És, ha ez nem vezet eredményre, akkor az illető személlyel, vagy csoporttal határozottan és minden nosztalgia nélkül, minden kapcsolatot megszüntetni, vagy azt a hivatalos minimálisra csökkenteni, ugyancsak a visszavágástól, vagyis a gonoszságtól soha nem félő bátorság szellemében.
Az igazságért való harci alapállás útján járni azt is jelenti, hogy nem félni attól, hogy agresszívnek és zsarnoknak bélyegeznek, amikor nem hagyod, hogy előtted és jelenlétedben hazudozzanak és spekuláljanak és magukat önámítva „érdekessé” téve a korrupciót, azt elfogadható színekben tüntessék fel, mert jól tudod, hogy milyen könnyen jutnak a rejtett agresszió és a zsarnokoskodás fogságába, a tömegesen félrevezetett személyek. Illetve azt, hogy az önámítók, előbb – utóbb megkísérelnének feletted és a szeretteik fölött uralkodni és ez által éppen saját magukkal (lelkiismeretükkel) kibabrálni, hogyha nem lepleznéd le idejében a huncut, vagy a humánusan álságos, és az eredeti teremtés megváltó logikája szempontjából téves és vészes törekvéseiket. A harc útján járni azt jelenti hogy nem félni az igazság vállalásától, még akkor sem, ha az életedet fenyegetik, mert magtanultad azt, hogy az, ami az életedet ténylegesen fenyegetheti, az éppen az igazságnak az időbeni elárulása, a nem vállalása és megtagadása. Ezért attól sem kell félned, hogy harcos természetű személyként nem fogadnak el valamilyen számodra fontosnak vélt társaságban, közösségben, mert abban a társaságban és közösségben, ahol az igazság és a tiszta szeretett szelleme van jelen, egészen biztos, hogy elfogadnak. A harc útján járni ugyanis, éppen annak a gyakorlati ténynek a megtapasztalását jelenti, hogy igaz emberként és igazmondóként a legtöbben elfogadnak és tiszta szívből szeretnek, mert az alamizsna-osztó, úgy nevezett jó embert csak az egoista érdekeik miatt szeretik, az igaz embert viszont, azért mert az ő társaságában, nem fenyeget senkit az igazságtalanság pokla és a zsarnokság ördöge.
És végül a harc útja az igazi, ténylegesen jó írónak, vagy asztrológusnak az útja is, mert, hogyha mindazt, amit fent leírtam nem tartod be, és mint író, vagy mint asztrológus, te magad is meghasonlott életet folytatsz, azért, hogy meg ne bántsd a rokonaidat, az ismerőseidet, a férjedet, a feleségedet, a szeretődet, anyádat, apádat, vagy a rendelőidet (klienseidet), stb., akkor hogy a csodában tudnál igazat és helyeset mondani a hozzád eligazító bölcsességért, sorsfeltárásért és hosszú távon, a tárgyi valóság szintjén is jól látható, sőt: kitapinthatón érzékelhető(!) pozitív eredményeket: egészséget és nyugalmat hozó, mentő tanácsokért forduló személyeknek?

Egyébként a harcnak, jobban mondva az igazságért való harci bátorságnak, az öntisztító, illetve a lélek-tisztító minősége (spirituális funkciója és ereje) abból adódik, vagyis a fentiekre az, az egyszerű és logikus magyarázat, hogy lelkileg, de szellemileg is, akárcsak testileg, mindig forró helyzeteket és állapotokat, vagyis hevülést hoz létre. Azt viszont tudjuk elemi fizikából és vegytanból, hogy a meleg (a forró) levegő és víz, sőt: még az erősen forró és emiatt folyékony állapotba került földalatti ásványi anyagok is, alulról fel felé emelkednek, tehát a víz és a föld esetében is (Utóbbinál lásd a Vulkánokat), a magasabb, majd a legmagasabb helyek felé: a felszínre törnek. Azt is tudjuk viszont, hogy amennyiben az alulról jött hevülés – forróság, nem hatalmas mértékű, illetve ha az alsó - belső hevítés kevesebb ideig tart, a felemelkedő, felforrósodott anyag-molekulák, hőség és energetikai szempontokból kiegyenlítődnek a közvetlenül felettük található molekulákkal (anyagokkal), és ebben az esetben, nem kell tovább emelkedjenek.
Márpedig a Hermész Triszmegisztoszi világaxióma szerint, illetve az Egyetemes Analógia törvénye szerint, vagyis az alkímiai tükröződési törvény szerint, AMI LENT VAN UGYANAZ, MINT AMI FENT VAN ÉS AMI FENT VAN UGYANAZ, MINT AMI LENT VAN. (És: ami kint van, ugyanaz mint ami bent van, és ami bent van, ugyanaz, mint ami kint van!). Vagyis: ami számunkra kint, az anyagi természetben megtörténik, ugyanaz történik belül, az emberi természetben is! Tehát: a lélek tüze, vagyis az emberi szenvedély, éppen arra való, hogy mindazt, ami bent a lelkünkben még rejtetten (karmikus) tisztátalan állapotban található, a harci helyzetek által gerjesztett lelki tűzünk hatására a tudattalanunk sötét mélységeiből előbb kiemelkedjen és a tudatos, nappali éber tudatunknak a felszínére tudjon kerülni. Arra való tehát a harc, hogy „forró” helyzeteket hozzon létre, amelyben a lelkünk mélyén rejlő karmikus zavarainkat, a tudattalanunk le mélyebb és legsötétebb zugaiban rejlő, és addig elé még számunkra is rejtett negatív személyi tulajdonságainkat és késztetéseinket (Megható tudományos kifejezéssel: terheinket, vagyis: karma-szementünket és karam-mocskainkat, úgy mint a családi, a szociális, és főként a természeti környezetre, tehát a természeti jelenségekre, vagy a sorsra és a vallásosoknak az Istenre való nehezteléseinket, az azokkal szembeni gyarló és alantas ambícióinkat és beavatkozási és irányítási mániáinkat, a hatalmi mániáinkat, a rögeszméinket, a hűségre és elköteleződésre és az áldozat vállalásra való képtelenségünket, az hazudozásra és a korrupcióra való hajlamainkat, az öncélú szexuális kéjelgésekre és a párkapcsolati hűtlenkedésre való sóvárgásainkat) a felszínre hozza, annak érdekében, hogy azoktól megszabaduljunk, illetve, hogy azokat fel váltsuk a megfelelő pozitív tulajdonságokra.
A tűz és a harc tehát az egyetemes kiegyenlítődést, vagyis a megváltást és a megváltódást szolgálja. Azért hívják a keresztény misztikában tisztító-tűznek, és ezért tartották fontosnak régebb az igazságbak a tűzzel való kipróbálását (A tűz-próba) és azért tartja szükségesnek a Korán is a Dzsihad-ot, amit természetesen a primitív fanatikusok más népek és más vallású személyek legyilkolására való, vallásos buzdításként értelmeznek. Azért kell tehát a harci tűz- próbának magunkat alá vessük, hogy megpuhulhassunk, mint a fém, amelyből nem csak a harchoz szükséges kardot alakítottak a kovácsmesterek. A harci állapotban és helyzetben bennünk kigyúló tűz tehát, az egyetemes tűz-elemnek a megfelelője, aminek az örök-léte viszont a megváltás záloga és feltétele.


Tanácsok egy Tűz-karmás, válófélben levő asszonynak:

Önnek, a karmája feloldási szükségei miatt is, harcolnia kell, de figyelem: nem háborúznia kell, hanem HARCOLNIA! És az teljesen más! EZEKET EGY ÉLETRE JEGYEZZE MEG: MINDIG AZOK KERÜLNEK HÁRORÚBA, AKIK ELUTASÍTJÁK, VAGY ELKERÜLIK AZ IGAZSÁGÉRT VALÓ HARCOT!!!! - Tehát az olyan "REMÉNYKEDŐK" mint ön is! 2. ) SOHA NE REMÉNYKEDJEN SEMMIBEN, HANEM CSELEKEDJEN ÉS HARCOLJON AZÉRT AMIT EL AKAR ÉRNI! - Az élet nem vikkendezés!
És 3. És ez a legfontosabb!!!!! AZT A HARCOT AMIRE JÓL FELKÉSZÜLTÜNK SZELLEMILEG - LELKILEG DE GYAKORLATILAG IS,

A LEGTÖBB ESETBEN NEM KELL MEGHARCOLNI! - ELTŰNIK A CSATATÉRRŐL AZ ELLENSÉG. Velem ez több esetben is megtörtént! Ha viszont menekül előle, még a kis csörtéből is HÁBORÚ LESZ!

EZEKET SOHA NE FELEJTSE EL!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/


Vissza a tetejére
  Profil  
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 2 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 2 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 0 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
Powered by phpBB® Forum Software © phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség
phpBB SEO