ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Gyermekhoroszkóp


Több mint négy éve nyilvánítottam magamban véglegesen reménytelennek az emberiség helyzetét, de legalább is annak az un. civilizált részét. Ez egy, a kisbabák mellkasát és hasát a szájukból kieső ételtől és evés közben a szájuból folytonosan folydogáló nyáluktól megvédő, etető – nyálazó nájlon elő-mellény beszerzési nehézsége következtében történt, miután elindultam a Turula számára, nyakba akasztható, fröccsentett nájlon ruhavédő etetőkét vásárolni. Olyan, egyszerű, egyetlen matricában millió számra gyártható kék, vagy sárga, vagy barna, a babák mell és has-domborulatát követő, laposan fröccsentet, nyakba akasztható nájlon darabot akartam venni, amiről azt képzeltem én naiv, hogy egy – két lej lehet az ára. Aztán kiderült, hogy ez a nájlon zacskónál semmivel nem bonyolultabb technikával előállítható árú, sokkal drágább mint például egy komolyabb számítógép-egér, amiben azért sokkal több, különböző anyagból készült, de egyik a másikkal összehangoltan és eredményesen együttműködni és a számítógéphez bonyolult digitális információ-csomagokat küldeni képes, finom kis alkatrész található és amit össze is kell még szerelni. Arról nem is beszélve, hogy mind a tervezés, mind a ráfordított, sőt: az általa elvégezhető munka szempontjából is, sokkal több intelligencia-érték van benne, mint a nájlon nyálazóban!
„- Micsoda? Hogy mennyi? És miért könyörgöm, hiszen az előállítása semmivel nem bonyolultabb egy, néhány baniba kerülő reklámzacskó előállításánál és anyagból sincs benne sokkal több? „ – Mivel ez kérem, gyermekholmi.” – Hát éppen ezt mondom: azért, mert gyermekholmi, még a nájlon zacskónál is olcsóbb kellene legyen! „Ön hol él kérem, köztudott, hogy minden, ami gyermek holmi drágább, mint a más árucikk!” – Micsoda? Tényleg? De hát miért? „- Azért, mert a szülők nem sajnálják a sok pénzt kidobni, amikor a gyermekükről van szó!” De hát ez nem játék, vagy luxus-cikk, hanem elemi szükséglet. „Az nem számít, csak az, hogy gyermekholmi és minden gyermekholmi sokkal drágább, mint amennyi a tulajdonképpeni értéke.” – Nem variálom tovább, hanem még csak azt mondom el, hogy a nyálazók és más gyermekholmik drága árának a kérdésében azért voltam tájékozatlan, mert a Turula születéséig, kimondottan csak Medárdánál, majd Etelkánál nagyobb ismerős gyermekektől „örökölt” ruhákban – cipőkben jártak a gyermekeink, esetleg a turkálókból össze szedett cuccokban, és mivel lánykákról volt szó, játék baba és állat, de még nájlon (lego), vagy papondekli építő-kockás játék is került bőségben ugyanígy. Mellesleg, már az első házasságomból született fiammal töltött idő alatt észrevettem, hogy a gyermekek nagyon hamar meg unják a bonyolult és drága mechanikai játékokat, és inkább az olyan játékdarabokkal, vagy nem is játéknak készült anyagdarabokkal szeretnek játszani, ahol az ők személyi fantáziája viszi a prímet és nem a játékkészítő felnőttek infantilisen fondorlatos leleményessége. Arról nem is beszélve, hogy a gyermek az összes tárgyi játékáról lemondana, ha az lenne az ára, hogy többet lehessen együtt és játszhasson, vagy csak éppen beszélhessen a szülők valamelyikével. És én ezeket a megfigyeléseimet követtem játékvásárlás kérdésében. Vagyis: labdákon és szájmuzsikán kívül, más játékot, vagy „gyermekholmit” nem vásároltam korábban. Nem volt tehát ahonnan azt sem tudjam, hogy a szabadpiac körülményei között, azoknak a játékoknak az ára is fel ment,
amelyeket nekem eszembe sem jutott megvásárolni. Természetes, tehát, hogy ezt a primitív kapzsiságon alapuló, aljas és embertelen „szabadpiaci” alapállást látva, felment a pumpám és még csak azért sem vettem meg a nájlon nyálazó-etetőt, persze jól, nagyon is jól tudván, hogy ezzel nem fogom a „piac törvényeihez igazodó gyermekholmi-gyártókat” és kereskedőket az ordenáré kapzsiságukról leszoktatni.
De ezt a helyzetet is csak azért meséltem el, hogy érthetőbb legyen az a régről magammal hurcolt komplexusom, ami szerint nem szabad gyermekhoroszkóp rendeléseket elfogadnom, bármennyire is igényelnék azt a szülők, hanem csak amolyan, kis nevelési tanácsadó, eligazító útmutatásokat, amelyek nem kerülhetnek negyed annyiban sem, mint egy felnőtti horoszkóp. Mert tényleg: ma is azt mondom, hogy „más szemében meglátni a szálkát ide, és az enyémben a gerendát nem észre venni, oda”, és, hogy: „Ne ítélkezz ide, hogy ne ítéltess oda”, de aljas dolog az kérem, hogy a szülőnek a gyermekeivel szembeni szorult és szűkös helyzetét (Hiszen nem minden több gyermeket vállaló szülő ab ovo gazdag!), de akár a túlfűtött szeretetét is, vagy a természetellenesen duplázott felelősségérzetét kihasználva, akarjanak egyesek könnyen – a nyálazó esetében, majdhogynem ingyen! – meggazdagodni.
- Hát akkor én, hogyan kerülnék már csak önmagammal szemben is, akár csak ilyen látszat-helyzetbe is, hogy meglovagolom a szülőknek a gyermekeikkel szembeni érzékenységét és – egyes esetekben indokolatlan aggodalmaskodásban jelentkező – a kellettnél fokozottabb, babonás felelősségét? Szóval, e miatt az erkölcsi gátlásom miatt, sokáig tartottam magam ahhoz a nem tudom, hogy mikor és miért, magamban felállított belső etikához, hogy márpedig én nem készítek babák és kisgyerekek számára teljes horoszkópokat.

Az utóbbi évben viszont olyan helyzetek merültek fel előttem, amelyek hatására kénytelen voltam ebben a kérdésben felülvizsgálni az etikai nézeteimet és meggondolni magam:

A negyedik jelt arra, hogy félre kell tennem a gyermek horoszkópok készítésével kapcsolatos erkölcsi gátlásaimat, és fel kell hívnom az életüket spirituális alapokon álló harmóniában élni szándékozó szülők figyelmét a gyermek-horoszkópok fontosságára, két hete kaptam meg. Ezt úgy, hogy egy olyan, a korához képest rengeteg műtéten átesett fiatal nő rendelte meg a horoszkópját, akinek a sorsképletét megpillantva, egyértelműen szembe tűnt az, hogy azért kellett szenvednie már gyermekkorától különböző, majdhogynem végzetes belső térdsérülésekben, mert nem volt aki megmondja, hogy a kézilabda kapusi „poszt” (foglalkozás), ami ellen egyfolytában lázad, a személyi karma-feloldási szempontjából, számára a lehető legmegfelelőbb. Egyszerűen döbbenetes volt számomra azt észlelni, hogy valaki azért szenved a térdeivel és esik át egyik térd-műtéten a másik után, majd azért kényszerül a sportkarrierjét abbahagyni, mert nem világosították fel még gyermekkorában arról, hogy amit kézilabdakapusként - és nem csatárként, amire mindig vágyott a kapusi feladatok ellenében – neki tennie és átélnie lehet, az számára a lehető legmegfelelőbb szellemi állapot, amit csak el lehet képzelni, mint olyan lelki és szellemi képességszerzési és mentális fejlődési lehetőség, ami az ő harmonikus személyisége kifejlődésének és az egészséges életének a feltétele. Ennek ez egyszerű információnak a hiányában ugyanis, amit első ránézésre bárki is, aki a kauzális asztrológiához ért, azonnal közölhetett volna vele még gyermekkorában, az illető személy, éppen hogy azt támadta lelkileg a leginkább attól a naptól, hogy az edzője kapuba állította kézilabdaedzésen, és a horoszkópja megrendeléséig azt vélte a legnagyobb sorsigazságtalanságnak az életében, ami máskülönben (amennyiben nem lázadt volna folyton ellene), nem csak, hogy a rendkívüli fiatal kori (sportolói) sikereit, hanem az egész karmája feloldását és az élete harmonikus és egészséges lefolyását is, igen nagy mértékben biztosíthatta volna!
A már gyermekkorától, több komoly térdműtéten is átesett ügyfelem erről az állapotról következőképpen írt:
„…ami óta megmondták, hogy apám és anyám nyomdokait követve, semmi más nem lehetek a csapatban csak kapus, mindig is utáltam ezt a posztot, nem szerettem tétlenül várni, majd pedig a testemmel hárítani a kemény ütéseket, többször abba akartam hagyni, de a család nem engedte. Iskolás éveim frusztrációval és kiközösítéssel teltek,…”
És, amikor azt kezdtem azonnal fejtegetni, mielőtt az egész horoszkópot elkészítettem volna, hogy jó lenne számára valamiképpen a pályára visszatérni, akárcsak amatőr szinten is, így válaszolt: „Köszönöm az ötletet, van itt helyben, igen ilyen öreglányok csapata, ..., inkább az ismételt sérülésektől félek, már az első műtétem után nem javasolták, de én sosem bírtam magammal és vissza-visszatértem, még 2004. évben is volt egy nagyon rövid próbálkozásom. Ez a sportág számomra a legizgalmasabb, imádom nézni és benne is szerettem játszani, bár a kapus posztot nem éreztem a magamévá, szerettem volna kint küzdeni, de ez így alakult. Szóval most már életveszélyes lenne ilyen térdekkel játszanom azt hiszem, de azért lehet megint kimerészkedem a pálya közelébe.”
És ezt válaszolta a hölgy, miután feltártam előtte azt, hogy az I. házban a Lilithel együtt álló Szaturnusszal és az Ascendensén álló Marssal, a legjobb dolog, ami érhette már korai kamasz korában, éppen az volt (Az kellett volna legyen, ha nem unta, sőt: néha utálta volna...), hogy a kapuból figyelmesen kövesse azt, hogy mi történik a kaput a pálya többi részétől elhárító hatos vonalon kívül és, ha megfordul a játék, maximális koncentrációt igénylő, reflexszé vált hárító-tudásával próbálja elérni azt, hogy az ellenfél játékosai ne tudják egy jól meghatározott felülten belül, mögötte eldobni a labdát. (És figyeljük meg: nem csak a hárításban van benne a Szaturnusz, hanem az un. kézilabdai büntető dobásokban is: hetes is a Szaturnusz száma, mindamellett, hogy a mérték is a Szaturnuszhoz tartozik…). És az, hogy a „testével hárítsa a fájdalmas ütéseket”:
„Egyszerűen ledöbbenek ezen, a szó jó értelmében, amiket ír, én meg mindig azt hittem, hogy azért sérülök meg, mert nem ez az én utam, mert ez a sportág rettenetesen kemény és az én személyiségemhez ez már nem illik, az agresszió mindig is visszarettentett. És teljesen meg voltam győződve, hogy azért ér ennyi sérülés, mert nem szabad ezzel foglalkoznom, de akkor ezek szerint én idéztem magamra ezt a sok sérülést tudat alatt, mert nem mertem felvállalni vagy beteljesíteni a sorsomat.”
Hát igen: így működik és ide vezet az úgymond első-kézi misztikus gondolkozás, vagyis a babona: az ember beidézi ellenérzései és mentális ellenállásai mágikus következményei által magának a negatív sorskörülményeket és a betegségeket, majd azt követően, intő jelnek véli ezeket arra, hogy nem kell belépjen azon az ajtón és nem kell lakjon abban a házban, amit a sors jótékonyan megnyit előtte. A fent leírt esetnél, erre a babonás magatartásra már csak az a jellegzetesebb példa, amikor azok a személyek, akik még mindig kételkednek abban, hogy nekik horoszkóp kellene, elmennek azokhoz a postahivatalokhoz, ahol azok a legostobább és legarrogánsabb hivatalnok fogadja őket, akik meggyőzik őket arról, hogy nem lehet postai úton Romániába pénzt küldeni, és ezt ők arra vonatkozó égi jelnek képzelik, hogy nem kell a horoszkóprendelésüket megtegyék. Ezért, a fiatal rendelőnő által kinyilvánított felismerés, nem ez az első döbbenetes, hogy ne mondjam: „szomorúan – utólagos”, de még így is jótékonyan érkező, „hihetetlen” megvilágosodás, amit okoznom kell asztrológusként, sok ember számára. Jó, hogyha ilyen fiatalon, mint ebben az esetben (A hölgy „még csak” 28 éves!), szomorú, hogyha már 75 évesen. - Mert ilyen is volt sajnos: egy nagyon értelmes, művelt, szép és minden tekintetben kellemes személyiséggel rendelkező Budapesti hölgy keresett meg régen, azzal a kéréssel, hogy mondanám meg a melankólia kórnak az okát, amitől ő annyira szenved, és amire semmiféle magyarázatot nem talál, hiszen szép és szerelmi élményekben gazdag életet folytatott, és anyagilag sem áll rosszul, is úgymond mindene meg van. Semmi oka nincs arra, hogy időnként megmagyarázhatatlanul sírni kezdjen és ne tudja abba hagyni… - Nézzük csak: Halak nap, Merkúrral és Vénusszal a négyes házban, hát akkor, hol van a Hold? Hát bizony a Szaturnusszal és a Rák Sárkányfarokkal együtt áll a XII. házban, és mindezt a Neptunusz nyomja a VI. házból szembenállásban. Van-e család, gyermek? Nincs. Akkor ez az ön betegsége oka. – Igen. Sejtettem, kedves Szilárd, azaz tudtam, csak reméltem, hogy nem erről van szó, bocsásson meg kérem…- És már sírt is a gyönyörű idős hölgy, aki még így sírva is szép volt és akit én szívesen tudtam volna az anyámnak, de legalább a nagynénémnek. – Ilyenkor sajnos, már nem sokat lehet tenni a földi sorsállapot helyre hozása érdekében, de legalább az ember nem hal meg bután és nem kell kísértő lélekként bolyongania (És „hazajáró lélekként” az itt maradt családtagjait, vagy a későbbi generációk tagjait ijesztgetnie) évezredeken át a túlvilág alacsony rezgésű szféráiban.
De a legszomorúbb mégis az, amikor azt kell látnom, hogy ilyen egyszerű tények nem ismerete miatt (Kis kauzális asztrológiai ismeret birtokában, melankólia kóros nőnek is szólhattak volna fiatal korában, hogy nagyon vigyázzon, mert nem csak, hogy a szépség, a jó anyagi helyzet, de még a műveltség sem lesz elegendő a boldogsághoz az ő életében, de még ez sem kétségbeejtő, de….), a gyermekek szenvednek – sőt: egyes esetekben – És ezt a szavaim súlyának az ismeretében és az ennek megfelelő felelősségem szellemében írom: -, meg is halnak. És még szomorúbb, hogy a jósolgató asztrológia által a komoly asztrológia iránt is kiváltott általános bizalmatlanság miatt, teljesen fölöslegesen.
- Igen is, nincs tévedés, jól olvassa kérem: meg is halhatnak gyermekek annak következtében, hogy a szülők nem tudhatnak azoknak, az egyes esetekben egészen különleges és kényes spirituális meghatározottságaikról. És ez annyira komoly tény, hogy még egyszer arról is biztosítom, hogy ezt egyáltalán nem azért írtam le, mert lelki rokonságba kerültem volna a gyermekholmikat hétszeres áron eladó, sőt: az igazi értéküknél tízszer nagyobb érték felett árusító, kapzsi kereskedőkkel. Tehát, teljes emberi felelősségemmel állítom, hogy nem a hatásvadászat miatt írtam azt, hogy van olyan is, amikor ilyen egyszerű asztrológiai tények, illetve, egyedül csak a személyi horoszkóp segítségével kideríthető, egyéni (karmikus) meghatározódások nem ismerete következtében, az ártatlan gyermekek, nem csak, hogy szenvednek, hanem meg is halnak! És erre a tényre, az első figyelem-felhívást, éppen a mi, korábban orvosilag makk egészségesnek nyilvánított Enikő lányunk hirtelen halála okozta. De akkor nem gondoltam arra, hogy ezt a halált a baba horoszkópja vizsgálatával ki lehetett volna védeni, mivel a klasszikus asztrológiai képzettségemmel, akkor még én sem értettem teljes mértékben annak a sorsmotívumnak a jelenését, amit az öt bolygó és a Lilith által is támadott Plútója jelentett a kislány horoszkópjának a IV. háza csúcsán. Erre csak azt követően eszméltem rá, miután szeptemberben a feleségemmel komolyan beszélgetni kezdtünk a család újraegyesítése érdekében, azt követően, hogy az édesanyja biztatására és közvetlen befolyására, elhagyta a családot és a közös gyermekeink jövendő hányattatását jelentő bírósági elosztását, vagyis mind a négynek a hozzá való ítéltetését, hatóságilag igényelte. Ekkor derült ki ugyanis számomra egyértelműen, hogy a feleségem mélytudattalan képzeleti- és érzésvilágát nem csak a magzat- és gyermekellenes és otthon- és családellenes, illetve családanyai szerepkör ellenes karmikus meghatározottsága vezérelte mindenben, már a házasságkötésünk után, illetve az első gyermekünk megszülése után. Hogy minden olyan féltudatos családellenes magatartását, és lelki agresszivitását, ami utólag a gyermekek betegségét is okozta, ez az anyjától közvetlenül átvett karmikus programja okozta, hanem
egy annál sokkalta veszélyesebb karmikus program: a gyökeres spirituális újjászületés és személyi megújulás (megváltódás) elleni ösztönös ellenkezés és ellenségeskedés karmikus programja. És Enikő kislányunk ennek a két, egymásra fekvő, igen veszedelmes karmikus programnak volt a megtestesülése. Ez azt jelenti, hogy számára akkor, az élete első heteiben és hónapjaiban a legfontosabb dolog az édesanyjával való folytonos együttlét és testi kapcsolat lett volna, amit mi akkor, az úgynevezett emigránsi körülményeink között csak akkor tudtuk volna biztosítani, ha minden mást félre tettünk volna és ennek a megvalósítása érdekében valamiféle hatósági vagy más féle segítségeket kértünk volna, ahelyett, hogy az ottani, segély- és segítség nélküli megélhetési lehetőségeink érdekében tevékenykedtünk volna.
Persze: megint a volna! Vagyis, az, ami nem létezik. Mert hát éppen abból ered ez a sok volna, hogy a klasszikus asztrológia semmit nem tudott és máig nem tud ezekről az anyai ági női ősöktől öröklött és a kismamák boldogságát irányítani akaró, erőszakos édesanyák (A nagymamák) által rendszerint még inkább felerősített karmikus programokról, és abban az időben még én is csak az első három karmikus programot fedeztem fel. De még akkor is, amikor négy évvel ezelőtt felfedeztem azt, hogy mennyire veszélyes tud lenni a Skorpióhoz, és annak az uralkodójához: a Plútóhoz kapcsolódó megváltás-ellenes karmikus meghatározódás („örökség”), csak annak örvendem, hogy megfejthettem az Enikő halálának az igazi okát (Korábban csak a magzat- és gyermekellenes, illetve a családellenes programot véltem a halál okának, amit a teljesen negatív Plútó helyzetéből olvastam ki a képletéből, de arra nem gondoltam, hogy ahhoz még hozzá kell venni a Plútó jelentését is, illetve az édesanya megváltás-ellenes mentalitását is, mind a foganást megelőző időszakban, mind a gyermek halála előtt.), de az akkor még nem jutott eszembe, hogy ennek az ismeretnek a birtokában, az Enikő horoszkópjához hasonló sorsképlettel rendelkező és a mi akkori sors-körülményeinkhez hasonló állapotba került gyermekeket és szülőket meg lehetne menteni az olyan tragédiáktól, mint amilyenben nekünk részünk kellett legyen 8 évvel korábban.
A gyermekhoroszkópok életmentő és betegség- és tragédia-hárító lehetőségéről (tragédia- és betegségmegelőzési funkciójára) akkor eszméltem fel, amikor egy olyan, volt két gyermekes anya (A jelenben már, és még csak egy gyermekes!) kérte a feltárói segítségemet, akinek az idei nyár elején fulladt vízbe a Balatonba az öt éves kisfia. Ez a kétségbeesett családanya ugyanis, nem is annyira a saját horoszkópját kérte, hanem azt, hogy ezen belül adjak valami számára is elfogadható, értelmes magyarázatot neki arra, hogy miért halt meg az egészséges és életvidám gyermeke? És arra, hogy miért nem tud most a méhében egy újabb magzat megfoganni, mivel a gyermeke halála után azonnal abba hagyta a fogamzásgátlók szedését, és abban kezdett reménykedni, hogy a reinkarnáció igaz, és emiatt a fiacskája, egy újabb gyermek formájában hozza feltétlenül vissza fog térni. Talán, mondanom sem kell, a születési időpontjával babonásan egyező időpontban meghalt gyermek halálának az úgymond objektív asztrológiai okát, nem volt nehéz feltérképezni, hiszen a születési képlet telve volt, akárcsak az Enikő esetében, a magzat- és gyermekellenes, illetve anyaság-ellenes program motívumaival. Ezek a következők: A Rák- Lilithel együtt álló, T-kvadrát csúcson levő Hold, amelyben a T-kvadrát csücskeit a Jupiter és a Neptunusz képezte, és ugyancsak azok képezték a Lilith T-kvadrátja csúcsait is! Ezek mellett még a Szaturnusz és a Plútó is támadták a Holddal együtt álló Lilithet! Ez esetleg még nem jelentette volna a gyermek szükségszerű veszélyeztetettségét, hiszen a Holdnak akadt egy pozitív fényszöge is, de az már igen, hogy, mindezzel együtt,
a Halakban (Víz jegy!) álló Uránusz és a Vénusz a Plútó otthonában: a VIII. házban (Az újjászületés, gyökeres átváltozás, és – vagy, a halál házában...) tartózkodik a gyermek születési képletében és mindemellett a Plútó is negatív fényszögeket alkotott a Lilithel és a Szaturnusszal! (Voltaképpen egy vészterhes Bermuda-háromszöget alkottak hárman.) De ez még mindig csak potenciális veszélyeztetettség és nem halál ok! Nos, az un. asztrológiai ok abban fedezendő fel, hogy a halál beálltának az időszakában az un Radix konstelláció Lilithje szoros együttállásba került a gyermek képletének az ugyancsak erősen támadott Lilithjével a Nyilasban, és ugyanakkor a Plútó által támadott Nap szoros együttállásba került a gyermek Hold – Lilith együttállásával, és ha mindez nem elég: akkor a teljesen támadott Radix-Hold is ráfeküdt a gyermek Kos-Napjátra (Ugyanazon a valahányadik napon halt meg és ugyanabban az órában, fix egy hónappal a születésnapja után.)
Ennek az un. asztrológiai magyarázatnak viszont még semmivel nincs jobb és több értéke, mint annál, amit a paptól is kaphatott volna – és bizonyára kapott is, és szerencsére nem elégedett meg vele! – a segítségemet igénylő, szerencsétlen édesanya: azért halt meg, mert így álltak a bolygók. – Ennek tehát semmivel nincs értelemszerűbb értéke mint annak, hogy „IGY AKARTA AZ ISTEN.” Ahhoz, hogy a halál tényleges magyarázatát megtaláljam, meg kellett vizsgálnom az édesanya, sőt, tekintettel az örökletes programokra, az anyai nagymama sorsképletét is, illetve ki kellett azt kérdeznem, arról, hogy milyen lelki állapotban volt (Mivel viaskodott) az édesanya azelőtt, hogy a gyermek eltűnt volna a látóköréből és utólag kideríthetetlen módon, bele került egy Balaton-parti hajó-stég vizébe. Azt az ok-okozati összefüggésrendszert viszont, hogy milyen, az anyától, az anya tudattalan érzés-és ideavilágából érkező, és a gyermek számára ebből a tudattalan de mágikus erejű spirituális „masszából öntudatlanul „átközvetítődött” negatív energia-áramlás és energia-bombázás volt szükséges ahhoz, hogy ezekkel az ártatlan gyermek, a horoszkópjából kiolvasható befogadói jellegzetességeinek megfelelően feltöltődve, a negatív szaturnuszi princípiummal („A halál angyalával”) találkozhasson a fent leírt és az ennek megfelelő (un. kedvező) konstellációk beálltakor, azért nem írhatom le, mert erre az asztrológusi diszkréció kötelez. De megnyugtatom az olvasót, hogy ilyen bőven volt, sőt: nagyon is bőven. És ezeknek a feltárása, nem csak arra szolgált, hogy az édesanya racionális és logikus magyarázatot is kapjon arra, hogy abban az állapotban és azzal a metafizikai „tudásszintjével” miért volt szükségszerű a tragédiának bekövetkezni, hanem arra is, hogy ennek segítségével kijózanodjon abból az ő akkori ismeretei szerint logikusnak tűnő, de metafizikai szempontból nem csak, hogy hamis, hanem egyenesen törvénytelen képzetrendszeréből, hogy amennyiben újból fogamzás gátló tabletták nélkül szeretkezik a férjével, a meghalt kisfia hozza vissza fog inkarnálódni. Ez a tévképzet szerinti gyermekcsinálási törekvése ugyanis nem volt más, mint annak a mentális agressziónak a más célú és színezetű folytatása, mint amiért a fia meg halt, és nem csak hogy nem vezethetett pozitív eredményre, de az életben maradt nagyobbik fiú életét is veszélyeztette. És ezzel, ezt a példát is befejezem, biztosítva az olvasót arról, hogy a példabeli édesanya gyökeresen átalakította, nem csak az általános gondolkozását és élet-látomását, hanem, ami a legfontosabb volt egy olyan konjunktúrában, amelyben a Bak napját a Rákban álló Szaturnusza támadta a Bak Lilithel együtt, és már az édesanya is azért települt át Magyarországra, hogy „ne kelljen többet látnia” az apját, a férjéhez és a nagyobbik fiúhoz való viszonyulását is, ami számomra reményt jelent arra, hogy idővel – bizonyos szerzett karma-tisztulási időszak elteltével - nem csak két, hanem több gyermekes családanyává tud majd válni.

Az ezt követő harmadik és negyedik konkrét jelzést viszont arra, hogy ugyanannyira fontos kell legyen egy öntudatos szülő számára a gyermeke fejlődési és kiegyenlítődési sorsprogramjának az ismerete, mint a saját képletéből kiolvasgató gyakorlati életfeladatok és karmikus meghatározódások ismerete, két olyan „direkt” gyermek- horoszkóprendelésnek lett köszönhető, amelyeket semmiképpen nem utasíthattam el. Az egyik egy nagyon régi – régi barátnőmtől jött, akinek az elsők között készítettem a klasszikus asztrológia sémáitól merőben eltérő tárgykezeléssel végzett horoszkópot, és akivel mindvégig, az enyémnél hosszabb családanyai „pályafutása” alatt levelezésben és ez által, un. gyakorlati spirituális információcserében voltam. Ez a barátnőm tehát, aki nagyon is tudatos és tájékozott a szellem-tudományi kérdésekben (Éppen, hogy csak nem azokból szerezte meg a tényleges tudományos – doktori – fokozatát), nagyon is tudja, hogy mit és miért igényel, egyértelműen és határozottan szintézist kért a frissen született – és otthon és kizárólag a férjével együtt szült! – kislánya számára. És hiába, hogy az elején húzódoztam a dologtól, mert olyan szűkös anyagi körülmények álltak be az életembe hirtelen, hogy mindkét ok miatt (a határozott és tudatos szintézis-igénylés és az anyagi helyzet) eleget kellett tennem az igénylésnek. És ugyanezzel, majdhogynem egy időben – tulajdonképpen, miközben ezt a kérdést magamban fontolgattam és ennek megfelelően a konkrét megvalósítást kezdtük, még a spirituálisan messzemenően tudatos barátnőmmel együtt is toszogatni - érkezett ugyancsak egy direkt szintetikus horoszkóp igénylés, egy olyan hölgy részéről, akinek alig néhány hónapja készítettem el a horoszkópját, de úgy, hogy elemzés közben, az átlagosnál több időt és energiát fordítottam arra, hogy megmagyarázzam: az édesanyja és a nagymamája karmikus asztrológiai meghatározódásaiból miként következik az, hogy neki olyan a horoszkópja mint amilyem, és miért logikus mindebből kifolyólag az, hogy olyan élet- és sorsproblémái legyenek, mint amilyenek éppen vannak (voltak, mert azóta gyökeresen változtatott a helyzetén). Ez a hölgy tehát, nagyon helyesen egyszerű „józan paraszti ésszel” tovább vitte a logikát és elhatározta, hogy márpedig az ő néhány hónapos lánya nem lesz olyan spirituális szülői baklövéseknek az áldozata, mint amilyen ő lett az által is pl., hogy a szállodatulajdonos szülei az ő különleges nevéről nevezték el a jól menő és jól kinéző szállodájukat. „Szegénynek” ugyanis még csak éppen ez hiányzott az Oroszlán Lilithjéhez, ti., hogy már gyermekkorában úgy viselkedjen, mint akiről egy impozáns szállodát neveztek el! Persze, a kislánya horoszkópja, nem csak az anyuka rejtett Oroszláni karmája és gőgje, karmikus motívumait mutatta, hanem annyira összetett, talányos sors-program kérdések értelmezését vetette fel, hogy tényleg nem lehetett mást tenni: egy teljes szintézist kellett készíteni, mert csak és csakis azon belül lehetett a szülőkkel annak minden – A szülők békés lelki világa miatt éppen annyira, mint a kislány jövőjére nézve - fontos árnyalatát.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/