Nagyon komolyan szerelemről és a szexualitásról, valamint a házasságról és a magzatfoganásról.
A Duna-televízió egyik korareggeli magazin műsorából értesültem arról, hogy a szervátültetési piacon általában a beültetésre alkalmas - A Vénusszal analogikus kapcsolatban álló! - vesék képezik a legnagyobb hiánycikket és egyben a legnagyobb üzleti forgalom tárgyát is. A bejelentésen nem azért nem lepődtem meg, mert, legalábbis a stúdióba invitált szakember szerint, az új vesék- beültetésével, a sebészek nem annyira az élet-halál kérdéseket oldják meg, hanem az új vese, mindössze egy jobb, normálisabb életvitelt, a szakemberek kifejezésével élve: egy jobb életminőséget tesz lehetővé a "szerencsés" vese-betegek számára. Hanem azért, mert asztrológusként, és személyes tapasztalatok szintjén is, nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is rég óta tudom, hogy a vesék jó vagy rossz működése, akárcsak a többi központi deréktájéki szerveknek és az egész közép-derék testrésznek az egészségi állapota is (deréktájéki izmok és gerinccsigolyák pl.) a szerelmi-szexuális viszonyaink harmonikus, vagy diszharmonikus mivoltáról tanúskodik, vagyis: ezen szervek jó, vagy rossz állapota a szerelmi – párkapcsolati (élettársi) életünk és viszonyrendszerünk minőségétől függ. Egészen pontosan: e szerveknek és testrészeknek az ép, vagy káros állapota (nem örökletes betegségek, született testi hibák, vagy károsodások esetén), a szerelmi - szexuális partnereinkkel (élettársainkkal) szemben intenzíven és tartósan átélt pozitív, vagy negatív érzelmeinknek a függvénye és következménye. Azt, hogy milyen analogikus kapcsolat létezik a naprendszer bolygói által megtestesített teremtői őserők, a tizenkét napjegy által megtestesített spirituális erőterek, valamint az emberi szervek és a különböző testrészeink között, az egészségi asztrológiáról szóló tanulmányomban terjedelmesen és részletesen okfejtve, elmagyaráztam. A vesék és általában a testünk középtájéka, a Mérleg jegy által megtestesített spirituális erőtérhez és a személyi horoszkópokban az annak megfelelő gyakorlati életkört jelző VII. ház által megtestesített (az elkötelezett élettársi viszonyok horoszkópháza) lelki élményekhez, belső átélésekhez, e viszonyrendszerek igen összetett problémaköréhez tartozik. Tudván tehát, hogy mekkora számarányban, vagyis, hogy milyen nagy gyakorisággal találkozom (Az általánosan ismert családi és családalapítási - esetenként magzatfoganási, illetve nemzési problémák mellett, második nagyságrendű arányban!) az élettársi viszony és félreértéséből és az két - három házastársi viszonyban "kiérlelődött" nő és férfinemű élettársakhoz való, intenzíven átélt negatív (agresszív) viszonyulásokból (az élettársra való nyílt, vagy fojtott haragból, csendes neheztelésből, annak akaratával, hibáival, egész személyiségével szembeni öntudatlan, vagy tudatos, de elfojtott lázongásból) származó "kegyetlen" sorsproblémákkal és az, azoknak megfelelő vese, húgyhólyag deréksérv, stb., betegségekkel, a Tv-stúdióba invitált szakemberek által közölt statisztikai tények egyáltalán nem leptek meg.
Gyakorló kauzális-asztrológusi tapasztalatom szerint ugyanis, a legtöbb betegség, a legtöbb családi és személyi konfliktus, a számtalan elrontott életsors, valamint a legtöbb lelki és fizikai nyomor, de a legtöbb társadalmi zavar abból származik, hogy nem ismerjük a szerelem és a harmonikus élettársi viszonyon belül megélhető folyamatos szexuális viszonyoknak az életerőt adó, életalkotó: képzelet irányító és képzelet finomító-nemesítő jelentőségét (illetve a zavarosan megélt, az elfojtott, vagy a "magyarázhatatlanul" hiányzó szexualitás káros hatását). És ennek következtében, nem ismerjük a saját lét-teremtő, életadó szellemi lényünket sem. Az általános zavar abból származik, hogy az emberi lényünk lényegét képező ősalappal: a vallás által Istennek (vagy akár Taonak, Jahvenak, Nirvánának, vagy Allahnak) nevezett Teremtővel való viszonyunkat személytelen kapcsolatnak képzelvén, összezavarjuk, és ennek a zavarnak a tovább gyűrűzése, a szerelemben és a párkapcsolatban végzetes is lehet. Miközben a boldogságról, egyéni temperamentum szerint és kultúra szerint nagyon eltérő képzeteink vannak, és égtájanként-földrészekként összetévesztjük a válogatott szexuális kéjelgések és más, széles körű élvezetei lehetőségek megszerzési lehetőségével, ráadásul, a civilizációban a teljes kényelemmel és biztonsággal is összetévesztjük - vagyis a természetellenes állapotokkal -, miközben, és ugyanakkor, egyesek számára ez egyet jelent a korlátlan nyüzsgési, beavatkozási, befolyásolási és hatalomgyakorlási lehetőségek halmazával, aközben az Istent is összetévesztjük egy minket az előbbi boldogság-képzetektől teljesen eltérő, számunkra felfoghatatlan és elérhetetlen (magasztosan égi és elvontan steril) erkölcs és boldogság irányába terelő, kényszerítő, vagy szelíden manipuláló és a botlásainkat megértően szemlélő és megbocsátó (modern kori kereszténység), vagy azokat kegyetlenül büntető (iszlám), Nobel-díjas tudóssal, és/vagy a személyes titkainkat és bűneinket leső, fürkésző és megint csak szelíden leleplező detektívvel, vagy azokat kegyetlenül büntető ítélőbíróval. E téves boldogság- képzeteink és céljaink elérésére törekedve és a vallott, vagy tagadott istenképeink között szédelegve, tévelyegve és imbolyogva válunk megmagyarázhatatlanul és kétségbeesetten boldogtalan, feszült, és elégedetlen, de az évek és elnyűtt házasságok számával fordítottan arányosan reménykedő, illetve lemondó, kiábrándult, elfásult és közönyös élet- és házastársakká. A kivétel igen kevés, és az is inkább megjátssza mások előtt (leginkább a gyermekei előtt), az Isten előtt és végül önmaga előtt a boldogot. A testi tüneteket kezelő orvostudomány egyelőre mást mond, de a kauzális gondolkozás megbízhatóságáról meggyőződött asztrológus számára világos, hogy a számtalan nemi eredetű vérbetegségek és az un. női betegségek, a méhdaganat, a méhrák, a petefészek-gyulladások, méhen kívüli terhességek, a frigiditás, a szexuális kielégülési képtelenség, a különböző fertőzések, férfiaknál a korai magömlés, a (korai) impotencia, a prosztatagyulladás és a prosztata-rák, a heregyulladás, a hererák, mindkét nemnél a húgyhólyag és a veseproblémák, a mandulagyulladás, a különböző nemi fertőzések és az AIDS, mind oda vezethetőek vissza, hogy igazából nem tudjuk, hogy élvezetszerzésen (kéjes kielégülésen) és (egyre kevésbé!) gyermeknemzésen kívül, mihez is kezdjünk a párunkkal, a szerelemmel és a szexualitással, hogyan rendezzük úgy a más nemű személyekkel, illetve az élettársunkkal való viszonyunkat, hogy ne kelljen drámai és sokszor tragikus kimenetelű probléma- és konfliktuskörként megélnünk, mindazt ami a számunkra "elképesztően más"-tudatú, másképpen érző és gondolkozó személyekkel folytatott, harmonikusnak vágyott, de végül mindig drámaira, ha nem tragikusra sikeredő viszonnyal jár? Nincs amit csodálkozni azon, ha a könyvstandokról napok alatt elfogy a szexuális ponyvairodalomnak minden fantázia-dús, misztikus egzotikumokkal színezett, különböző mágikus praktikák leírását tartalmazó és azonnal elérhető boldogságot, csodálatos élményeket ígérő, "szex-beavatási kézikönyve", amelyekben hemzsegnek az olyan megemészthetetlen keleti varázsigék és egzotikus mantrák (imák), amelyeknek az elolvasásától és személytelen, szeretet nélkül való ismételgetésétől még senkinek nem sikerült egészségessé válni, megmenteni és harmonizálni a szakadó félben levő házasságát, vagy más jellegű párkapcsolatát. De normálisabb és boldogabb sem lett senki e mantrák értelem nélküli szajkózásától és gyakorló asztrológusként teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az üdvösségét" sem nyerte el ezekkel senki. Az üdvösségre nagyon sokat hivatkoznak e megváltó mantráknak a nemi erőt növelő varázshatalmát dicsőítő és persze, más egzotikus szex- trükkökkel és módszerekkel is kufárkodó, misztikus mesterek. E "misztikus tanítások" semmivel sem üdvösebbek a modern szexológusok által ajánlott öncélú, személytelen, szellemidegen, lelketlen és életidegen szexuális tornagyakorlatoknál. Annál a kínai és szanszkrit kifejezésekkel cifrázott, és a születési képletből kiolvasható örökletes szellemi programokat figyelmen kívül hagyó "taoista elméletnél", amely szerint a férfi önuralmával teljesen és örökre meg kell szüntesse és el kell fojtsa mag-kilövellési ingerét a nagyobb szexuális gyönyör, illetve a nagyobb egészség és az örök üdvösség elérése érdekében, már csak egy budapesti "szex-kultúrát" ígérő bulvárlap által közölt olvasói levél szórakoztatóbb, amelyben egy fiatal hölgy leírja, hogy valósággal szerelmes lett a vibrátorába és amióta azt megvette, már nem képes a férfiak közeledését elfogadni, ugyanis ez a finom kis nyugati találmány intenzívebb gyönyörökben részesíti őt, mint a korábban általa Budapesten felkeresett összes keleti és nyugati szex-mester együttvéve. Ahhoz, hogy a szerelmet és a szexualitást, mint életerő- és egészségforrást, harmónia és boldogságállapotot meg tudjuk élni és így tartós értékké- és élet-értelemmé tenni, az abszolútumnak a teremtett természeti Világgal, (a Teremtménnyel) szembeni elsődlegességének a tényét kell elfogadnunk és ebből is kell kiindulnunk. Ennek az elsődlegességnek az alapján viszont mindannak, amit önmagunk személyéről és a többi ember személyéről, a szellemi és a természeti mivoltunkról tudunk, az eddigiekhez képest fordított a jelentése. Ebből a perspektívából például a szerelemről kiderül, hogy egyáltalán nem egy szeszélyesen, vagy véletlenszerűen megnyilvánuló, “bűvös” vonzerő, hanem egy olyan, a másik személlyel való minél közelebbi és közvetlenebb kapcsolatot igénylő elfojthatatlan mély-tudati és elemi érzelmi állapot, amely az érzelmi, mentális és spirituális fejlődésünkhöz - finomodásunkhoz szükséges, sajátos életfeladataink felvállalását hivatott kikerülhetetlenné tenni. Ezért a szerelem pontosan annyira fontos képesség mint az életösztön, vagy a halálfélelem. A szerelmi vonzó-erő tehát az egyéni Sors-beváltásunknak az eszköze, egy olyan sors provokáció, amely rákényszerít minket a rendeltetésünk beteljesítését lehetővé tevő lelki és szellemi tapasztaltok megszerzésére és intenzív átélésére. Amennyiben természetes körülmények között élnénk és természetesen is éreznénk tehát, a szerelemnek kellene biztosítani a sorsfeladatainkkal összhangban álló érzelmi-tudati tapasztalatok átélését és lehetetlenné tenni azoknak a kikerülését. Ezért történik az, hogy amikor gazdasági okokból, hamis "erkölcsi" okokból, vagy más okok miatt, vagy egyszerűen gyávaságból: a felelőtlenséggel összetévesztett szabadságunk elvesztése miatti félelmünkből, elutasítjuk, elfojtjuk a szeretett lénnyel való találkozást és azt kerülve “hagyjuk lassan kihűlni” a szerelmi érzéseinket, vagyis akkor, ha tudatosan megtagadjuk és meggátoljuk a szerelmi érzések kibontakozását, valósággal „rosszul vagyunk" (-Persze, ha rosszul járunk – vagyis, ha tévesen járunk el!) és "belébetegedünk" az elfojtás következményeibe és idővel el kezd fájni a szívünk, a torkunk, a gerincoszlopunk deréktáji része, a vesénk, a nemi szervünk, a húgyhólyagunk. II. Valahányszor szombaton, vagy vasárnap éktelen dudálást hallok a tömbházunk előtt, tudom, hogy modern lakodalmas menet vonul el a csíkszeredai Virágok útján. Ilyenkor nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy vajon az önmagukról és élettársukról, illetve az egyéni és élettársi sors-feladataikról mit sem sejtő és a boldogságukat a jövendő házastársuktól, vagyis "a másik jóságától": megértésétől, figyelmességétől és szerelmi hűségétől remélő házastársak - tíz, öt, három, vagy mindössze egyetlen év múlva fogják-e beadni a bíróságra a válási keresetüket? Több mint kétezer személyi horoszkóp értelmező megbeszélésének a során számomra kiderült, hogy nem véletlen az, hogy a házastársak képtelenek boldoggá válni, önmagukat és élettársukat igazából boldoggá tenni. Sőt: egy bizonyos idő elteltével az élettársak és a házastársak úgy vélik és egyesek meg is vannak győződve róla, hogy élettársuk a boldogságuknak az akadályozóivá, egészségüknek a megrontójává változott. És ez természetes is, hiszen, aki nem tud semmi lényegeset saját magáról és kívülről, külső tényezőktől várja a boldogságát, aki nem képes tehát önmagától boldog lenni, az hiába is várja, hogy mások, vagy más: a szerelme, a szex-partnere, a házastársa őt boldoggá tegye. Persze, ezért a hetven – nyolcvan százalékos élettársi, házastársi kudarcért nem az a magát boldognak képzelő, de spirituális tájékozatlansága miatt valójában szerencsétlen menyasszony és vőlegény a hibás, aki a város központjában álló tömbházsorok lakóinak a hétvégi nyugalmát felverő, tülkölő, dudáló, sípoló és riadó-szirénázó autóinak egyikében ülve azt képzeli, hogy a másik segítségével megnyerte az életet! A hibás az egész nyugati civilizációnak az élet megnyeréséi lehetőségének a tévképzetén alapuló szellemi alapállása, amely mind az alapjaiban elhibázott termelői - fogyasztói erkölcsével, valamint a különböző állami, vagy felekezeti iskoláiban, főiskoláin és egyetemein oktatott úgynevezett humán és reál tanaival, a személytelen étlenyerési technikák temérdek rendszereit tanította és tanítja a fiataloknak, csak éppen azt nem, hogy a boldogsághoz és az egészség megőrzéséhez nem külső (természettudomány) és nem más-ismeretre: nem anyag-ismeretre, nem biológiai ismeretre és nem tömeg- és individuum- ismeretre van szüksége (pszichológia, szociológia), hanem a lét és az élet kauzális okához, vagyis a teremtés ősi okához, a teremtés céljához és rendeltetéséhez kötött, a teremtés kauzalitására és logikájára alapozott önismeretre. Pontosabban: általános lét-rendeltetés ismeretre és egyedül a személyi horoszkópokból (És semmi másból nem!) kiolvasható egyéni rendeltetés-ismeretre, személyi sors-program ismeretre. Az általános rendeltetés ismeretet a metafizika és a spirituális szellemtudományok adják meg, az egyénit a kauzális asztrológia, illetve a személyi horoszkóp.
Nézzük meg hát a párkapcsolat, illetve a szerelem és a szexualitás asztrológiáját és metafizikáját: A hétvégi kurzusokon beavatott naiv tudatlanok, valamint a huncut szélhámosok által művelt és a közönséges fekete-mágiával rokon jósolgató asztrológiával ellentétben, a kauzális asztrológiában nem a kényelmes, problémamentes kapcsolat-lehetőséget, az eleve konfliktus- és problémamentesnek ígérkező, provokáció-nélküli alaphelyzetet tekintjük harmonikus élettársi viszonyt ígérő kilátásnak. Ellenkezőleg: a kihívó alaphelyzetet, a másik személy belső tulajdonságai és meghatározódásai által változásra és változtatásra „provokált” lelki állapotot jelző állapotokat (un. asztrológiai sajátosságokat) tekintjük a hosszú távon is tényleges boldogsághoz vezető, kreatív élettársi viszonyt ígérő alaphelyzetnek. Azt a provokált helyzetet tehát, amely biztosítja a rejtett személyi tulajdonságok és képességek, valamint az egyéni kreatív tulajdonságok és energiák felszínre törését, azok kibontakozását és kiegyenlítődését, vagyis a kiegyenlítődési képességek fejlődését két ellentétes nemű személy között. Hibás tehát az olyan asztrológiai törekvés, amely - Akárcsak a szerencsés égi konjunktúrák vadászata esetében, illetve a jóslások esetében, ahol a pozitívnak képzelt asztrológiai hatásokat, illetve a pozitív bolygó-befolyásokat keresgéli és ezeket az egoizmust szolgáló, realitás nélküli okoskodásokat veszi figyelembe. - a harmonikus párkapcsolat lehetőségének jelenként kizárólag a házastársak (élettársak) személyi horoszkópja közötti harmonikus fényszögeket keresi és erre alapozza a következtetéseit. A szerelmi kapcsolatokban, de főképp a hosszú távú élettársi (házastársi) viszonyokban az olyan kapcsolat minősül tartósnak és egészségesnek, amelyben az egyik félnek az Ascendensével, Napjegyével, vagy/és a Sárkányfarkával szembe fekvő, vagy azzal, azokkal együtt álló Ascendenssel, vagy konstellációval (Napjeggyel) rendelkező személyre esik a választás. Ennek, a párkapcsolatoknak kreatív dinamikát adó, tehát a gyakorlatban hosszú távon állóképes viszonyrendszert biztosító, asztrológiai helyzet- elvárásnak és feltételnek az alapján érthető az is, hogy miért oly nehéz, az egészséges provokáció pozitív hatását figyelembe vevő alapállás nélkül az élettársi boldogságot hosszú távon fenntartani még azokban az esetekben sem, amikor a feleket úgymond az Isten is egymásnak teremtette. Persze, a két ellentétes nemű személy közötti kiegyenlítődés elérésének és a harmonizációs lehetőségek előállásának az első feltétele még csak nem is asztrológiai, hanem pszichológiai és nagyon kell vigyázni arra, hogy, aminként az anyóstól, vagy apóstól, vagy testvértől – sógortól nem, úgy a két élettárs egymás részéről se fogadjon el olyan törekvéseket, amelynek során a házastársak egyike a másik (zsarnok) irányítójává, kéretlen nevelőjévé és személyi vonásainak, öntudatának a hívatlan átalakítójává válik. Egészséges személyi tudattal rendelkező, szellemileg fejlődni képes személyek esetében ugyanis, a külsőleg irányított nevelhetőség, a szülői és a tanári pedagógiai hatás megszűnik a 21-ik életév után, és csak az un. infantilis személyi tudattal rendelkező felnőttek (házas-felek) esetében marad fenn az alakíthatóság. Azoknak a személyeknek, akiknek az egészséges öntudata normális kifejlődését a szülők, vagy a nevelők, tudatosan, vagy önkéntelenül megakadályozták az által, hogy dicsérgetésekkel, vagy más, a személyi tulajdonságaikra és képességeikre vonatkozó hamis információ-adással manipulálták és elferdítették, és persze azzal, hogy gyermekkorukban kényeztették, a nehézségektől megkímélték és ötletszerű szeszélyeit, kívánságait feltételek nélkül teljesítették, vagy az által, hogy zsarnoki módon elnyomták az önállóságra való törekvéseit. Eleve kudarcra ítélt tehát az a házasság és az a család, amit nem két önálló, autonóm, személyi tudattal és akarattal rendelkező, szavaiért és cselekedeteiért (és adott helyzetekben, a tudatos hallgatásáért és a nem-cselekvéseiért is!), de még a gondolataiért és a képzelgéseiért is(!), felelősséget vállalni képes személynek az egységesülési, kiegyenlítődési és kiegészítődési vágyára és szándékára alapozódik elsősorban. Másodsorban azt is tudnia kell(ene), mind a szerelmes pároknak, mind a házastársaknak, hogy eredetileg maga az ősteremtés is (a kauzális és spirituális teremtés tehát, nem a fizikusok "véletlen", vagyis ok nélküli Nagy Bummja!), az önnön ellentéteivel kiegyenlítődött és így a Lilith által keltett ős-zavaraitól és feszültségeitől megszabadult abszolút lét-állapot újjáteremtődése érdekében jön létre. Ebből viszont egyenesen következik az is, hogy a szerelem és a szexualitás, valamint az élettársi viszony, nem önmagáért van, nem a benne rejlő élvezeti lehetőségek határtalan és öncélú kiaknázása annak a célja és alapja, hanem mindhárom alá van rendelve a lét ősokának: az egyetemes kiegyenlítődést lehetővé tevő teremtés megvalósulásának, illetve az új kiegyenlítődési lehetőségeket magában hordó új élet sarkadási lehetőségének. Mert a magzatfoganás esetében, nem szaporodási kényszerről van szó, ahogyan azt a biológusok állítják, hanem minden új élet-csirában és sors-lehetőségben rejlő, számlálhatatlan kiegyenlítődési lehetőségeknek a megszületéséről, létesüléséről: az újabb és újabb megváltódási lehetőségről! Következésképen, nem a biológiai szaporodás, de nem is az azt szolgáló fennkölt szerelem és a szexuális élvezet- vágy volt és van előbb, hanem az egyetemes megváltás feltételét jelentő teremtésnek- és újrateremtődésnek az ugyancsak egyetemes szüksége, amit az ember is magában hord, ha tud erről, ha nem, és ha akarja ezt, ha nem. (Az új és új lét- és életformák létrehozásának a szükségét). Gazdag annak a jelenségnek a költői, drámai és prózai irodalma, hogy az elején nagyszerű, un. tiszta szerelemre alapozott élettársi viszonyok és házasságok, valamilyen megmagyarázhatatlan, misztikus okból kifolyólag tönkremennek. Senkinek nem jutna eszébe, hogy "az ideális házastársak" pusztán azért kényszerülnek elválni, és azért válnak egymás ellenségeivé, válogatott pszichológiai és néha testi gyötrelmekben is részesítvén egymást és válogatatlan vese- és húgyhólyag betegséget, deréktájéki csigolya-meszesedést és csigolyakopást szerezve be közben, mert mindkettőnek, vagy csak az egyik félnek az akaratából, éveken át, ellenkeztek a teremtés szükségére vonatkozó egyetemes (Isteni) törvénynek. Hogy visszaéltek tehát, a biológia és az orvostudomány által lehetővé tett magzatfoganás elleni védekezés valamelyik módszerével. De nem csak azért haszontalan minden misztikus vagy materialista koncepciók szerint megírt szex bedekker és öncélú szexuális élvezeteket ígérő szexológiai, vagy misztikus tudományos könyv, mert a sikerorientált szerzők a különleges élvezetek kicsikarási lehetőségeire, valamint a csábítóan izgalmas és zagyva, "misztikus szex-átélési" technikák sikerére alapozzák az eget-rengető orgazmusokat eredményezni képes csodás tanaikat. Hanem azért is, mert nem adnak választ arra az alapvető kérdésre, hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nő - vagy fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni, de, vallásos, vagy spirituális meggyőződése következtében, fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel sem akar "védekezni" a "teherbe esés" ellen? Annál a sajátosan nyugati joga-elméletnél, amely a férfi magömlése teljes visszafojtásának, visszaszorításának a technikája véli egy kalap alatt elintézettnek az orgazmus-produkálás és a magzat-foganási lehetőség kizárásának a problémáját, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárások nevetségesebbek. És nem csak azért, mert pontosan a misztikusok - akik minden olyan kérdést, amire valójában nem tudják az igazi választ, a Karma tőrvényével magyaráznak - vétenek többek között, pontosan a Karma tőrvénye ellen is, amikor ezzel az ósdi mechanikai módszerrel a "teherbe-esés" elleni "védekezésre" buzdítják, vagyis a Sors-tőrvénye beteljesedésével való szembefordulásra buzdítják a híveiket. Nem csak azért tehát, mert metafizikai tudatlanságukban ki akarják cselezni az ősi sors-teremtés és a Sors-törvényét, hanem azért is, mert a szexuális inger alatt álló merev, vagy félmerev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden ügyeskedés ellenére, képesek a méhbe jutásra és a női petesejt megtermékenyítésére. Nem hiába tettem idézőjelbe a védekezés és a teherbe-esés kifejezéseket. Ugyanis az, aki védekezik a TEREMTÉS és a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak nincs is, valós spirituális tájékozottságból eredő metafizikai tudása. Az nem rendelkezik teljes személyi-tudattal, és nem tudja, hogy amennyiben valakinek a tudata és a képzelete nem zavaros, vagyis aki nem szédül és kábul sem testi, sem lelki, sem szellemi szinten, és a személyis integritása megőrzéséhez szükséges harci és reakció készség arányos gyakorlásán kívül, huzamosan nem erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de főképpen gondolatban és képzeletben senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben az egyetemes törvények szellemében nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (az Isten) sem! Amiért tehát a keleti és a nyugati “szex-tanításokat” egyaránt kárhoztatni lehet, az a magzat-foganás elleni védekezés koncepciójának az elfogadása és gyakorlása. Vagyis az alapkorrupció szerinti gondolkozás és életvezetés. Az a személy ugyanis, aki akár mechanikus módszerekkel, akár farmokologiai eszközökkel, akár a szexuális aktus megszakításával, vagy az ejakuláció elfojtással, illetve a szexualitás teljes megtagadásával, és akár egy-két gyermek szülőjeként is, de még "védekezik" a magzatfoganás ellen, vagyis a lét és az egyetemes teremtés első tőrvénye ellen és ezáltal szembe fordul a Teremtővel, az lehet buzgó keresztény, vagy rendelkezhet misztikus Joga mester és guru címekkel, de még nagyon távol áll attól az igazi hittől, ami a természeti törvényekkel való harmonikus együttlétet és az egyetemes törvényekkel való együtthatást jelenti. Az ilyen személy tudhat bármilyen misztikus praktikát és idézheti kívülről a szentírást, vagy Buddha beszédeit, mert egyáltalán nem rendelkezik még egyetemes felelősségtudattal. Nem tudja, hogy amennyiben ő nem kábul és erőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatban és képzeletben, azzal szemben, az egyetemes törvények szellemében, nem erőszakoskodhat sem a természet, sem más ember, de még maga az Abszolútum (az Isten) sem. Metafizikailag lehetetlen az, hogy egy lelkileg, szellemileg és spirituálisan is éber, egészséges személyi tudattal rendelkező, a teremtés pozitív értelmében hívő személy (nő) úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és zavartalan szabad akarata (hit-képzete) ellenére! Amennyiben valaki nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra, mert a ciklus és a ritmus törvénye figyelembevételével (is!) úgy véli, hogy nem jött el annak a szubjektív ideje, nem kell félnie a "teherbe"-eséstől mert az egyetlen ok ami miatt ő "teherbe eshet" az pontosan az ő egyéni zavartságából és az egoizmusából táplálkozó, teremtés ellenes magatartása, az önféltéséből eredő szellemi-lelki ellenállása és e mentális ellenállás által létrehozott szorongások és feszültségek. A személyiség tudattalan szférájában gyökerező, gyűjtőnéven karmikus determinációkként emlegetett, negatív késztetések és negatív képzetek által manipulált (serkentett) képzeletnek a teremtői erejével (mágikus hatásával) tisztában levő lány, illetve az egyetemes lét- és felelősségtudattal összhangba hozott személyi felelősségérzetével, önmagáról és a saját élete rendeltetéséről (szellemi céljáról) határozott képzeteket kialakítani képes és tiszta akaraterővel rendelkező nő, nem lehet áldozata a tudattalan képzeletében, vagy a partnere tudattalanjában tenyésző gyermek-ősképzeteknek. Az ő tudattalan és a tudatos képzeletével közvetlen kapcsolatban álló természeti és asztrális léterők nem használhatják fel az akarata érvényesítésével másokat nem támadó és nem hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek". De a határozott személyiségtudattal és szellemi akaraterővel rendelkező szeretkező férfit sem, egyszerű (fizikai) megtermékenyítő eszköznek, önkéntelen "donornak". A különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között tehát, a kollaboráció, az együttműködés fogalmával határozható meg. Az a személy, aki tudatos szellemi és szerelmi életet folytatva, felelősségteljes szeretettel gyakorolva természetes vágyait, létrehív az élettársa és a saját lelkében, vagyis az ő tudattalanjában (is) létező szellemi teremtőerők révén egy új emberi struktúrát: az ők jövendő gyermeke spirituális anyagát, annak a nőnek, vagy férfinak szerelmi aktus természetes következménye, vagyis a gyermek materializálódása, nem teher, hanem áldás. Ugyanakkor annak, aki az önkényes boldogság-ambíciója és az annak megfelelő élvezet-vágyai által hajtva szédeleg, és a saját személyére és emberi rendeltetésére vonatkozó egyetemes tájékozódás nélkül és ennek megfelelő éber életvitel nélkül, öntudatlanul, vagy tudatosan erőszakoskodik a spirituális (képzeleti) és a szellemi (gondolati) szférákban, az ugyancsak öncélú élvezet-szerzés és öncélú élvezetet szolgáló gazdasági, vagy politikai haszonszerzés érdekében, (tehát felelősségtudat nélkül éli meg életének a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatos részét), még rendezett életkörülmények között is, teherként fog jelentkezni és "viselkedni" egy esetleges gyermekfogamzás. És az öncélú élvezeteket szolgáló, minél nagyobb gazdasági haszonszerzésre beállított civilizációban tehernek is nevezik és teherként is, kezelik ma azt az állapotot, amit a régi magyarok még áldásnak neveztek és aként is kezeltek. Metafizikailag lehetetlen tehát: vallásos kifejezéssel: nincs megadva a lehetőség semmiféle külső isteni, természeti, vagy démonikus erőnek, hogy az ember úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes, határozottan fenntartott és szilárd szabad akarata és képzelete ellenére. Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni (és hozni) a világra valaki, mert úgy érzi, hogy ez megzavarná őt a további fejlődésében, és egyetemes személyiségtudata kiteljesedésében, nem kell félnie a teherbeeséstől, mert az egyetlen ok ami miatt ő még "teherbe eshet" az nem más mint az ő élet-kábulata, a fény- és szeretet-hiányból eredő valós odaadási képtelensége, illetve az anyagi lemondások képzetétől és ezzel a nagyobb élvezetek elvesztésétől való félelme, a kényelem- és szabadságvesztéstől való öntudatlan szorongása. Az egyetemes felelősségtudatára alapozott odaadási képessége segítségével erős személyiség-tudatot kialakító és így tiszta akaraterővel rendelkező nő tehát, már nem lehet áldozata a saját, vagy a partnere tudattalan képzeletében tenyésző negatív ("Jaj, nehogy megtörténjen"!) gyermek-ősképzeteknek. Az ilyen nő már szeretkezhet bátran és szeretet-teljesen és teljes odaadással, és nem csak menstruáció idején, vagy negatív holdfázisok alkalmával, mert ő soha nem esik teherbe, ha nem akar magzatot foganni, de spirituális áldottként, természetileg is áldottá válik, amikor és valahányszor az egyetemes törvényekkel összhangban úgy érzi, hogy a természeti erőkkel kollaborálva (És nem azoknak áldozataként!) természeti szinten is áldottá, vagyis teremtővé kell válnia. Ez a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a női személy aki tudatosan, felelősségteljes szeretettel éli ki természetes vágyait, létrehoz magában, vagyis a tudattalanjában működő teremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő jövendő gyermekét, annak a szeretkezés következménye, vagyis a gyermek materializálódása és az ő spirituális megismerési lehetőségeit meghatványozó várandós állapota: áldás. És ezért, számára a szülés nem egy tragédia, hanem teremtés és egyben újjászületés. Miközben annak, aki a hamis boldogsági (élvezeti, kényelmi) képzetei és egy felette és rajta kívül álló, öt irányító, öt manipuláló, vagy büntető "Objektív" Istennek a képzete között támolyogva, szédelegve, tévelyegve, találomra, egyetemes tájékozódási- és odaadási készség és átlátszó életvitel nélkül, egyéni felelősségtudat nélkül éli meg az életének ezt a legfontosabb részét, annak tudatában természetes, hogy teherként jelentkezik egy esetleges magzatfoganás és még akkor is teherbe esik, ha spirállal, vagy fogamzásgátló tablettákkal védekezik (Asztrológusként éppen elég ilyen esettel találkoztam!) és annak megfelelő lesz a "terhessége" és az állítólagos szülése is. Azért illettem az állítólagos jelzéssel az ilyen terhes-szülést, a mert az egyáltalán nem nevezhető egyéni és személyes szülésnek, amikor a gyermeket, mint egy daganatot kioperálják (császár-metszés), vagy kipréselik, kiszivattyúzzák valakiből az orvosok! Hogy megtudjuk, hogy mi a helyzet a második generációs császármetszett gyermekekkel, illetve azokkal a (főként nő nemű!) gyermekekkel és felnőttekkel, akiknek nem csak az édesanyja, hanem a nagymamája is császármetszéssel "szült", el kell olvasni azokat a pszichológiai megfigyeléseket, amelyeknek a hivatalos szakirodalomban egyelőre meg nem szabad megjelentetni (Játék-alagutakban való átkelés során jelentkező félelem, természetellenes klausztrofóbia, indokolatlan pánik-hajlamok és "veszélyesen hiperaktív", egészen pontosan: természetellenesen agresszív viselkedés.). A jelen témához nem kötődik szorosan, de a mesterségesen - "lombikban" - fogant és embrióként utólag az anya méhébe beültetett második generációs utódok pszichikai és pszichiátriai helyzetéről szóló megfigyeléseket is csak un. szakmai szamiszdat irodalom formában lehet elolvasni, de érdemes.) A probléma abban áll, hogy a Teremtés első törvényét: a Mágia törvényét figyelmen kívül hagyó természettudomány által félrevezetett ember (nő), már el sem tudja képzelni, hogy, akárcsak a nők tudatában gyermek- és kamaszkorban természetesen és "szabadon tenyésző" egészséges gyermek-képzetek, pontosan a félelemben elfojtott és az erőszakosan elhárítani akaró racionális gondolkozása közben létrejött negatív, és elhárítónak képzelt negatív gyermek- és terhességképzetek (gondolatképek) is mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a nők mágikus teremtő erővel rendelkező tudattalan érzés és képzeletvilágába. Ez a mágikus teremtőerővel, sőt: mágikus idéző-erővel is, rendelkező képzeletvilág viszont, nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító, vagy tagadó fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív félelem-érzelmek inger-hatásait érzékeli (még ha diszharmonikusak is azok!). És akárcsak a pozitív "baba- és anyaképzetek", pontosan ezeknek az intenzív ellen-érzelmeknek, ellen-képeknek, vagyis a magzat-ellenes és anyaság-ellenes félelem-képzeteknek a hatására (a tudattalan képzelt-világában rejlő asztrális léterők által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális lét-központtal), akárcsak a szerelmi vágy-érzéseknek, illetve a kiegyenlített érzelmi és szexuális vágyaknak a hatására, a nő mágikus erejű (tudattalan) képzeltvilága létrehoz egy olyan spirituális struktúrát: "egy olyan lelket", amely összhangban áll a nő időleges (a biológiai fogantatást megelőző időszakra jellemző!) pszicho- mentális és spirituális állapotával és színezetével. És tulajdonképpen így fogan meg a nem materiális lét-síkikon és így indul el a biológiainál magasabb létszínvonalakon egy nem várt gyermekfogamzás, amely során a férfi millió ivarsejtjei közül egynek a női petesejtbe történő behatolása csak a biológiai megvalósulási lehetőséget biztosítja. A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális (ős-oki) és spirituális (teremtő képzeleti) szintekről indul el minden esetben, és ahhoz, hogy igazából megtörténhessen, az ember akarva- akaratlanul, akár azaz ellen- akaratban létezve is, de személyesen is részt vesz ebben a lélek-teremtésben. Ezért, valójában nem is lehetséges az ártatlanul, vagyis az ő akaratától (ellen-akaratától) függetlenül teherbe eső ember (nő) létezése. Mint ahogy statisztikai adatok szerint, furcsán, csaknem „természet-ellenesen” kevés azon nők száma, akik erőszakos szexuális aktus következtében „teherbe” is essenek. Az, hogy magzatfoganás jön-e létre, vagy nem jön létre, egy - egy erőszakos nemi behatolás esetén, annak a függvénye, hogy különböző, gyakorlatilag indokoltnak vélt okokból, a gyermekáldás elleni védekezést vélte az illető nő úgy megoldani, hogy még a szexuális aktust is elkerülte, holott éppen az ő esetében nagyobb karmikus szükséglet az anyává válás, mint a más nők esetében, vagy mindössze azért mert az anyai ági ősszüleitől férfi-ellenes karmikus programot, magyarul: önkéntelen férfi gyűlöletre való hajlamot örökölt. És ezt, a tudattalan idea-világában rejtőző, a személyisége titkos zugaiba rejtett, férfiellenes mentális és képzeleti agresszivitást, a szokásosnál intenzívebben élte át az erőszakot megelőző időszakban. Hiába a sok szexuális boldogságot ígérő misztikus bedekker és hiába a sok fogamzásgátló reklám, mert nem miden szerelmi - szexuális partner, vagy élettárs nélküli nő van felkészülve és "technikailag bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de "biológiailag bármikor lehetséges" fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont sok nő van, amelyben fél, vagy esetleg úgy véli, hogy nem fél, de természetszerűleg öntudatlanul mégis szorong a teherbeeséstől. Annak a valószínűsége viszont igen magas, hogy bármikor és bárholt találkozhat egy olyan férfival, aki iránt ellenállhatatlan lelki és testi vonzalmat érez. Aki tehát elemien hat az ő központi és potenciális anyai érzés- és vágyvilágára és ezeket az érzelmeket és vágyakat viszonozza is. Sőt: mivel a Fény megtestesüléseként a férfi dolga az, hogy hódítson és átvilágítva-megtermékenyítsen, ha nem is olyan intenzív és ellenállhatatlan ez az vágy, akkor is isten- és természet adta kötelessége azt a nőt, akiben az elemi kiegyenlítődésre való vágyat megérzi, "táncba hívni", amennyiben erre helyzet is alkalom adódik. Ezt a lehetőséget tehát egy akárcsak átlagosan is egészséges nő, nem tudja (mivel hogy a teremtés logikája szerint nem is kell!) kikerülni és elhárítani. Mivel valójában nem is tudhatja, hogy mi történik, amikor enged "a természet parancsának", és "egy pillanatra elveszti a józan eszét" és mindamellett, hogy látszólag mindössze egy jelentéktelenül „jó", vagy esetleg kellemetlen szexuális élményben volt része, vagy a zavaros helyzete természetes következményeként, mindössze egy szükséges rossz élmény marad számára az aktus, az eleve "teremtést szolgáló" mágikus erejű tudattalan képzeletvilága által korábban létrehozott spirituális struktúra kihasználja a lehetőséget és egy emberi magzatban materializálódik. És hiába, hogy a férfi is csak egyet "élvezett" (Hogy más ilyen események jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelő kifejezéseket itt ne említsek), mert a következmény ugyanaz: biológiailag hozzá járult a nőnek a teljesen fölöslegesen negatív előjelű (Jaj, nehogy megtörténjen!) képzeletvilága által már korábban létrehozott - és folyamatosan alakítgatott, árnyalt spirituális struktúrának a materiális megvalósulásához. Metafizikai megvalósítás szempontjából tehát - amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és szellemi ténynek (és használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze a naiv hiszékenységhez, (vagyis a vallásos szentimentalizmushoz) -, bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetőségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egész metafizikai alapállásunkat. És így, az egész metafizikai tudásunk is, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítő miszticizmussá, esetleg középkori dilettáns varázslók nevetséges okkultizmusává alacsonyodik. A megoldás persze nem az, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás ébersége szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell szakítson mindenféle (európai-keresztény szokássá vált) védekezési praktikát, hanem az, hogy tudnunk kell azt, hogy egyszer, valamikor a spirituális letisztulásunk megfelelő színvonalán, elérjük majd azt az állapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta védekezési mechanizmus gyakorlásától, feloldván azt a szakadék szerű nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvető és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyőződésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong.
III.
Amint fennebb említettem - mivel az egyetemes teremtést és a magzatfoganást sem a természettudomány, sem a vallás nem képes analogikusan egybekapcsolni -, a fogamzásgátló szereket és tablettákat gyártó cégek reklámival vetélkedő misztikus szex-mesterek, Tantra-Joga és a Taoizmus szexuális vonatkozású tanaival a "civilizált nyugaton" üzérkedő szex-guruk olyan misztikus zagyvaságokat fogadtatnak el a gazdasági hajszában metafizikailag nullává vált nyugati polgárokkal (Lásd a Svédországban politikai menedékjogot kapott család- és gyermek nélküli, hírhedt bukaresti joga mester, Gregorian Bivolaru tanait), amelyek szerint a misztikus életenergiák elnyerése érdekében kötelező a férfiaknak az ejakuláció teljes és örökérvényű megszüntetése. Ezeket a metafizikai realitásnak és a teremtési törvényeknek teljesen ellentmondó szamárságokat azok, az egyéni sors-programjuk (Karmájuk) következtében gyenge (kevés) szexuális energiával – gyenge szexuális potenciállal - rendelkező guruk állítják, akiknek a Nap, a Mars, a Vénusz vagy a Plútó által diszharmonikusan fényszögelt Szaturnuszuk a VIII., a VII. vagy az I. Horoszkóp-házukban áll, és mindemellett nem ismerik, vagy nem értik azokat az egyetemes törvényeket, amelyek az egész létünket és életünket szabályozzák. Vagyis éppen azokat amelyekre a tanaikat alapozzák és amelyek, többek között az emberi személyen keresztül is, és így az ő személyükön keresztül (is) érvényesülnek. A misztikus szex-guruk tehát nem ismerik a Lét első törvényét: a Teremtés törvényét, sem a bennük levő és az általuk is megnyilvánuló Teremtő és a teremtés közötti KIEGYENLITŐDÉS (a Szükség és a Bőség) Törvényét, valamint a Polaritás Törvényét, a Ciklus Törvényét, de ha jól belegondolunk, nem ismerik még a Ritmus Törvényét és az Abszolútum törvényét sem. Vagy ha ismerik, akkor egytől egyig szélhámosok, mivel ezzel az általuk hirdetett és művelt, férfi-erőnek a visszafojtási szükségéről szóló, teremtés-ellenes tannal és gyakorlati eljárással tudatosan vétkeznek ellenük.
A nemek egyetemes törvénye, valamint a szükség-és a bőség törvénye, más néven: A Kiegyenlítődés Egyetemes Törvénye szempontjából ugyanis, nem szabad elfojtani az Ősprincípiumok bármelyike természetes megnyilvánulását sem (Ebben az esetben a Jang principíumét), és semmiféle „élet-energia” takarékoskodásra nincs szükségünk. Mindenki pontosan annyi energiával rendelkezik, amennyi szükséges ahhoz, hogy a saját egyéni életfeladatait és az általános emberi feladatait beteljesítve boldog és egészséges életet éljen! És ugyanúgy: nincs szükségünk a fékeveszett, természetellenes és természet-veszélyeztető, mindössze az öncélú élvezetek számát és intenzitását, valamint azok védelmét (őrzését) szolgáló anyagi eszközök termelésére és az ebből eredő pazarláshoz vezető gazdasági hajszára sem! A teremtés és az ember rendeltetése, illetve a rendeltetés megtörténésének első feltétele szempontjából, amely alapján a teremtésnek első sorban meg kell történnie - létre kell jönnie, az egészséges és mindkét fél részéről odaadással átélt szexuális aktust követő sperma kiömlésének visszafogása egyenértékű annak a „földre szórásával”, vagyis az Onán vétkével. Ha tényleg üdvözítő lenne a sperma kilövellés elfojtása, ahogy a keleti szex-guruk állítják, akkor olyan fizikai alkattal és velünk született automatikus képességekkel rendelkeznénk, amely alapján, számunkra a sperma teljes és végleges visszafogása természetes lenne. Persze, mint minden esetben, az igazság most is valahol a középen található és amennyire nem egészséges -sőt egyes konstellációk esetében (a Skorpió, a Halak, és a Rák szülötteire) és bizonyos erősebb szexuális vonatkozású karmával rendelkező egyénekre nézve egészségtelen és egyenesen veszélyes az ilyen misztifikált tanítások betartása- éppen annyira igaz az is, hogy az a mód, ahogyan nyugaton a szexualitásunkat megéljük, az a lelki közömbösségnek és a technologizált barbarizmusnak a legsötétebb kicsapódása. Lényegében miről is van szó? - A férfiak által képviselt Jang (fény, tapasztalati ismeret, határozott, maszkulin) princípium eleve ritmust, szakadást és szakaszosságot, rövidebb és ismételtebb időszakosságot, változást, változatosságot, időbeliséget is jelent. A nők által képviselt feminin (Jin, szeretet, egységhez való visszacsatolódás, határtalan, feminin) princípium állandóságot, folyamatosságot, mély elmerülést, átadást, odaadást, felolvadást, időtlenséget (legalábbis annak teljesebb átélését) jelenti. Ebből az egyetemesen (tehát MINDIG ÉS MINDENÜTT) érvényesülő, egymástól merőben eltérő alaphelyzetből adódik a szexuális élmények és a szexuális információs-energetikai áramlások két féle természete. Vagyis tudnunk kell azt és számon kell tartanunk, hogy a fény és a tapasztalati ismeret, a megtermékenyítés és az individuális sokszerűség princípiumát megtestesítő férfi természete: a célratörő, megtermékenyítő, rövid, szakaszos, töredezett, többszörösen ismétlődő, önmegőrző, félig éber és ugyanakkor felszínes „porzó” természet. Ezzel szemben a nők által megtestesített szeretet és a központi bölcsesség princípiuma, vagyis az állandóság és a folytonosság, valamint a folytonos egységhez kötődés, az egységbe olvadás princípiumát megtestesítő nők szexualitása mély, lassú, nehezebben oldódó, megtermékenyülő, álmatag, önátadó és ugyanakkor állandóság felé hajló – arra törekvő, annak ellenére, hogy látszatra a külsőségek szerint él. És ez akkor is így van, ha gyakran adódnak ezzel ellentétes példák, kivételek és eltérő esetek. Ahhoz tehát, hogy teljesen összehangolódjanak és a puszta szexuális gyönyör-élményen túl, az egybeolvadás a fizikai gyönyörén túl, a kiegyenlítődés spirituális szinten is megvalósulhasson, azaz ahhoz, hogy az isteni egységtudatot a fizikai, az érzelmi, a mentális és a spirituális testük szintjén is megvalósíthassák, a férfinak meg kell tanulnia ellenőrzés alá venni a robbanás szerű, hirtelen kisülésre beállított ejakuláció- készségét és azt lehetőleg minél több ideig visszatartva, a teljes egybeolvadást-egyesülést (egységesülést) nem csak érzéki-érzelmi (asztrális) szinten, de fizikai és ezáltal spirituális síkon is megvalósítani. Pontosabban: mint kezdeményezőnek (- Tehát nem mint irányítónak, hanem mint a megtermékenyítő hatalom képviselőjének) neki kell a kezdetben biztosítania a teljes egyesülési lehetőség megvalósulásához szükséges körülményeket a férfias tudatossága és önfegyelme megőrzése által. Ebben a tudatos és felelősségteljes törekvésében viszont a férfi a nőben egy megértő és odafigyelő partnerre kell találjon, aki őt a partneri kapcsolatuk elején, ebben a lenyugvási – lassulási törekvésében, türelemmel segíti és bátorítja. A spirituális energetikai központok (a csakrák) harmonikus működésének és a testünk energetikai feltöltődése szempontjából ez azt (is) jelenti, hogy a szexuális aktus által nem csak az egymás szeméremcsonti - szexuális csakráinak a működését élénkíti fel a két ember, hanem azokon felül is, több spirituális energia központot tudnak aktiválni és ezeknek a spirituális-energetikai központoknak - amelyek a fizikai testünk és a spirituális dimenziók közötti közvetlen kapcsolatot és energia-áramlást biztosítják -, a működését felerősíteni a szexuális aktus spirituális szintre való emelése segítségével, el egészen a fejtetőn elhelyezkedő korona- csakráig, ami a spirituális egység-érzékelési képesség elérését és kifejlesztését lehetővé teszi. A szerelem hatására ugyanis, a két ellentétes nemű személy spirituális energia központjai (csakrái) egymáshoz kapcsolódik. Az auratesteik egymásba hatolnak és valósággal eggyé válnak, nem ismervén el és nem lévén tekintettel faji, gazdasági és más (családi, politikai, vallásos, kulturális, stb.) jellegű, általunk értelmesnek képzelt, előítéletekre, vagy megfontolásokra. A pánikbetegségek nagy része kimondottan oda vezethető vissza, hogy az illető személyek gyakorlati - racionális megfontolásból, illetve az együttélés nehézségei miatt, elváltak attól a személytől, akivel az együttélési nehézségek ellenére együtt kellett volna maradni és a szellemi-lelki megújhodást a személyiség építés szolgálatába állítva, a kiegyenlítődést megvalósítani. Már volt szó arról korábban, hogy az ember és a teremtés spirituális rendeltetése szempontjából, a szexuális vágy nem csak egy “ösztönösen” működő szaporodási kényszer, hanem egy olyan egyetemes vonzóerő megnyilvánulása és megtestesülése, aminek a szexuális gyönyör a mindössze a biológiai kiegyenlítődést visszajelző következménye, ami az egyetemes egységbe kapcsolódást, az isteni kiegészülést, valamint a kiegyenlítődés legközvetlenebb elérési és átélési lehetőségét szolgálja biológiai szinten. Bár a testünkkel érezzük, a szexuális gyönyör nem fizikai, hanem mentális élmény, akárcsak a fájdalom. A szerelmi-szexuális gyönyör- érzés tulajdonképpen az egyetemes lét-alkotási folyamatban való közvetlen és személyes részvételi érzésnek a testi szinten is megnyilvánuló szellemi élménye. Azt a lelki-szellemi állapotot és azt az ellenállhatatlan vonzerőt, amit általában a szerelem kifejezéssel illetünk, sors-kapcsolatként és sors harmonizációs lehetőségként kell kezelni. Annak következtében viszont, hogy az emberek nem tudják, hogy mit jelent a Sors és mit jelent metafizikailag az, ha bizonyos emberpár két része ellenállhatatlan vonzalmat érez egyik a másik iránt, bizonyos esetekben tragédiaként éljük át ezt az állapotot, ahelyett, hogy megpróbálnánk ezt a vonzalmat az egyetemes törvények logikája szerint megélni. Hiszen a Hangoltság szerinti Vonzás törvényén kívül, még kilenc egyetemes törvény létezik, amely az életünk rendeltetés szerinti megélését igényli és biztosítja! Joggal állíthatjuk, hogy valami nincs rendben, amennyiben nem ismerjük és következésképpen nem is tudjuk vezetni az életünket e „mindenható” törvények szerint! Ezért, tudnunk kell, hogy a testi, lelki, szellemi, idea és kauzális dimenziók szintjén is kiegyenlítődő szerelmet, amit a művészek megsejtenek, de türelmetlenségük következtében és spirituális ismereteik hiányossága, vagy zavaros volta miatt, valójában soha át nem élnek, csak úgy akaratból és elszántságból, vagy netalán "szerencséből megvalósítani lehetetlen. Hiszen a felek nem ismerik sem a saját, sem a másik (A személyi horoszkópjukban a Lilith. A Sárkányfarok és a Vénusz, vagy a Mars negatív fényszögei által jelzett) rejtett szexuális sóvárgásaik és ide vonatkozó, esetleges pszichológiai problémáik (gátlásaik) valamint a családtagjaikhoz fűződő viszonyaik természetéből eredő személyiségi zavaraik természetét. Ezen ismereteknek a teljes hiányában, ha két, a külvilággal szembeni elvárásaikra hagyatkozó egyén e sorsszerű vonzódást érezve, próbálkozik a harmonikus párkapcsolat megvalósításával, annak a következménye csakis az egymás szellemi-lelki és végül fizikai (egészségi) meggyötrése lesz. A biológiailag és lelkileg kielégítő, de szellemileg nem a páros létalapítás feltételei szerint egyeztetetett kapcsolatok esetében ez, a szellemi harmónia-hiány miatti gyötrés - gyötrődés annál intenzívebb, mivel csupán egymás egoizmusát képesek felerősíteni, érzelmi és érzéki (természetes) kielégülési vágyát képesek egymás számára felsrófolni. Bár másképp érzékelik ezt, a válás idején a korábban élvezetet nyújtó, testi-lelki kötődések végső megszűnése jobban fáj mint a spirituális kapcsolatok korábban végbement elhalása. A szerelem felemelő élményére alapuló és hosszas együttéléseket követő válások esetében, mindig az a partner - élettárs ragaszkodik jobban a másik személyéhez, aki tulajdonképpen elrontotta, illetve, lényegében meg sem valósította a kapcsolatot a spirituális mélyrétegekben. Az tehát, amelyik megakadályozta annak spirituális dimenziókban történő kiegyenlítődését, mivel a Lilith és a Sárkányfarok, valamint a Negatív fényszögei által jelzett tulajdonságai miatt, még nem érett meg az összes dimenziók teljességben átélhető kapcsolatra. Neki még tapasztalatokat kell szereznie egy, vagy több új, és másféle kapcsolatból is, és ezért egy, vagy több, más és új, ellentétes nemű személlyel kell mindazt, ami addig történt más helyzetekben, más tapasztalási (és fejlődési) lehetőségekkel átélnie. Ezért nem tud a válásba belenyugodni és foggal - körömmel ragaszkodik a bomlófélben levő kapcsolatának a “vissza-szervezéséhez” és helyre-állításához, mivel fél újabb, számára ismeretlen területekre behatolni, újabb, az egoizmusát feloldani hivatott tapasztatokban részt venni, és öntudatlanul azt szeretné, ha a másik fél, aki a válást kéri, vagy legalábbis kezdeményezi, átvenné az ő Sorsát, hogy az megtanulja ő helyette mindazt, amit neki kell személyesen, újabb tudatos erőfeszítések és (spirituális tisztulást, tisztánlátást igénylő) lemondások árán megtanulnia. Persze, egészen más ragaszkodási okokról és árnyaltabb és metafizikailag sokkal összetettebb és mélyebb motívumokról van szó, amennyiben gyermekek is születnek a kapcsolatból. Mert természetes ugyanis, ha az a szülő, aki nagyobb felelősséget érez a gyermekek minél kiegyensúlyozottabb neveléséért, és nem enged a Lilithje által gerjesztett öncélú „más” szexuális és érzelmi élményekre való sóvárgásainak, ragaszkodván a család épen maradásához, nem akarja, hogy a másik fél elhagyja a családot, annak ellenére, hogy esetleg neki fáj a másik hűtlenkedése, vagy a családi kötelékektől és felelősségektől való irracionális szabadulási vágya. A válás kérdése viszont még ennél is árnyaltabb metafizikai szempontból. Azért írtam az imént kényszerű megszüntetést, mert egyetlen olyan elválás sem igazi, amely a további együttélés képtelenségéből, az együttlét egyre fokozódó tragikus természete teszi szükségessé, és ezért nem magától adódóan és természetesen jön létre, hanem csak azért mert az egyik fél enged a karmájából eredő „más” szerelmi – szexuális élményekre való sóvárgásainak, vagy például, mert az anyjának, az apjának, vagy a testvérének kibékíthetetlen ellenérzései vannak és rossz véleménye az élettárssal szemben. Ilyenkor a változni és fejlődve tovább lépni képtelen személy számára, az oldódni képtelen egoizmusa (És amely, pl. “nem engedi”, hogy gyermeket, vagy egy újabb gyermeket hozzon a világra) egy időre bezárul az egyetemes egységbe lépés kapuja, amíg egy újabb sors (szerelmi, vagy szellemi) provokáció meg nem nyitja azt újra. Ezért az olyan elválás, amely haraggal, sértettséggel, gyűlölettel, bosszúvággyal, az igazi tények felől való hazugsággal, a tárgyi tények elferdítésével, az egyik, vagy mindkét fél önérzetének és önbecslésének megsértésével, megalázásával történik, nem igazi elválás és hiába szentesítik a bíróságon a válást, egy válóper esetében, a két ember az aurák, vagyis a magasabb létdimenziók szintjén, soha nem lesz elválva egyik a másiktól. Ők továbbra is vágyakozni fognak egymás után tudat alatt, és a következő párkapcsolataikban is ugyanolyan, az együttélési - harmonizálódási nehézségekkel kell szembenézzenek, egy csupán a külsőleg különböző, de lényegileg ugyanolyan problémákkal rendelkező személlyel, mint amelytől elváltak.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|