ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A gazdasági világválság rendeltetése és a horoszkóprendelések


Nagyon tévednek azok, akik azt képzelik, hogy ez a gazdasági világválság hasonló a XX. század első harmada végén (1929 – 1933) bekövetkezett válsággal, illetve, hogy hasonló módon fog véget érni mint az, és a válság elmúltával, a nyugati civilizáció, illetve, most már az egész világ, egy újabb gazdasági fellendülés részese lesz. Senkit nem kell megtévesszen a hasonló konstelláció – mivel abban is vannak lényegi elétérések! – és tudomásul kell vennünk, hogy a két válság spirituális oka, és a két válság rendeltetése, teljesen más. Sőt: egymással ellentétes! (Lásd a részletes kifejtést a későbbiekben)
Az, hogy előbb – utóbb el kell érkeznie egy olyan világméretű gazdasági válságnak, amiből oly módon kijutni nem lehet, hogy a válság után onnan és úgy – olyan gazdasági színvonalon! - folytathassa az életét az emberiség java, mint ahol és ahogyan a krízis előtt, gazdaságilag állt, már a múlt század utolsó évtizedeiben egyértelmű volt az emberiség sors-fejlődését követő metafizikai és asztrológus gondolkozók számára. Ezek a gondolkozók egyáltalán nem csodálkoztak tehát azon, hogy 2001 szeptember 11-én éppen a Világgazdasági központ nevű épületet-párost romboltak le majdnem egy időben a földig az öngyilkos arab terroristák, akiknek persze, eszükbe sem juthatott, hogy egy spirituális folyamat, egy globális spirituális fejlődési szükségszerűség cselekvő végrehajtói. Inkább azon csodálkoztak e gondolkozók, hogy ez egyértelmű „égi jel” után (Világkereskedelem + spekuláló Ikrek, az életrontó Júdási – Fauszti életképzelet szellemi a szimbólumának a világi csúcs-értelmeződései és megtestesülései), miért nem indul be azonnal a globális gazdasági válság is? – Valamiért éppen és kereken (Majdhogynem dátum szerint!) egy Szaturnuszi ciklusnak kellett eltelnie (7 évnek), hogy az előrelátott esemény bekövetkezzen. A jelen mondanivalóm perspektívája miatt nem szándékozom ennek az okait itt részletezni, hanem azt akarom elmondani, hogy éppen a világválság spirituális szükségszerűsége és kauzális okai miatt, a lehető legtévesebb és a sorsjavítás logikája szempontjából egyenesen ellentétes és veszélyes magatartás, az, ami szerint, a legtöbben éppen a személyi rendeltetésükre, vagyis a fejlődési és boldogulási sors-programjuk jellegére vonatkozó információkat tartalmazó horoszkópjuk megrendelésére vonatkozó terveikről és vágyaikról mondanak le, a pénzügyi válság miatt. Hiszen az éppen azért állt be, hogy az emberek megváltoztassák az addigi mentalitásukat, hagyják abba az életüket tönkretevő és az egész fölgolyó növény- és állatvilágát pusztító gazdasági hajsza folytatását és ehelyett, el kezdjenek végre egy tényleges boldogsághoz (Nem csak a pénz által biztosított élvezet-halmozáshoz) és tényleges egészséghez, vagyis harmóniához és derűhöz vezető életet folytatni.
A személyi horoszkóp-rendelésnek ugyanis, annyi köze van minden fajta gazdasági válsághoz, hogy a személyi sorsképletekből kiolvasható konkrét gyakorlati életfeladatok megismerése és azoknak a vállalása – gyakorlása, amely feladatok 80 százalékban eltérnek azoktól a gazdasági tevékenységektől, amit a sorsuk felől tájékozatlan emberek gyakorolnak, az egyetlen biztos utat jelenti a személyi válságokból való kijutáshoz! A legnagyobb és a legvégzetesebb tévedés tehát éppen azon akarni spórolni, ami az egyedüli kiutat jelentheti az általános és az egyéni válságból, és annak a „megszerzését” olyan, „gazdaságilag kedvezőbb” időkre elhalasztani, amelyekről egészen biztos információink vannak, hogy soha nem fognak bekövetkezni. Hogy miért nem fognak ezek a politikusok által ígért, új gazdasági fellendülést hozó idők bekövetkezni? Hát éppen azért, hogy az ember el kezdjen másképpen gondolkozni mint eddig. És csak röviden és tömör pontokban jelezném azt, hogy mik ennek a másképp gondolkozásnak a főbb ismérvei: 1) Hogy az egészségünk és a gyermekeink egészsége egyáltalán nem azon múlik, hogy minél jobb és hatékonyabb gyógyszereket, vitaminokat és más mesterséges erősítőket tudunk vásárolni, a munkánk gyümölcseként, vagy más tisztességes, vagy csalói (szélhámos) pénzszerzési tevékenységünknek köszönhetően. Vagy, hogy ugyancsak ezeknek köszönhetően milyen terápiákhoz és orvosi ellátáshoz tudunk jutni, hogy konkrétan milyen (Minél hírnevesebb és ezért drágábban dolgozó) orvosokat tudunk megfizetni. 2) Hogy a boldogságunk foka egyáltalán nem azzal növelhető, hogy minél gazdagabbak legyünk, és nem csak azért mert a gazdagság is éppen olyan gonddal és bajjal jár, mint a nincstelenség, hanem egyszerűen azért mert a valódi (derűs és nyugodt és főként a tartós!) boldogságnak semmi köze nincs a nagyobb gazdagsági fokozatokhoz. Sőt: egy bizonyos mértéken túl, ezek egymással egyenesen ellentétesek. 3) Az anyagi gazdaság egyáltalán nem nyújt semmiféle biztonságot, a minket folyamatosan spirituális fejlődésre serkenteni törekvő sorserőkkel szemben, annak ellenére, hogy mit hazudoznak a biztosítási ügynökök és a biztosító társaságok reklámjai. Minél jobban bebiztosítja magát (egészségét és örömét szolgálni hivatott kényelmi sorshelyzetét) ugyanis az ember földi eszközökkel, annál biztosabb lehet abban, hogy a sorserők még durvábban fogják támadni éppen ott, ahol képtelen a biztosításra. Itt ugyanis egyértelműen az „Amit nyersz a réven, elveszted a vámon” népi mondásban kifejeződő egyetemes törvény érvényesül. Nem akarom az ide vonatkozó sorstörvények hatásmechanizmusát itt sorolni, hiszen ezekkel foglalkozik az egész honlapom és az Astrologos nevű portálunk egész anyaga is, mivel nem is ez a fontos a jelen mondanivalóm szempontjából.
A legfontosabb mondanivalóm a horoszkóp rendelések megtétele, illetve nem megtétele kapcsán, sőt: a horoszkóprendeléssel járó, asztrológusi honorárium fizetés és a más jellegű, a horoszkópnál fontosabbnak képzelt és gondolt „pénzkiadások” kapcsán, éppen az, hogy semmiképpen nem kell úgy hozza jutnia bárkinek is a sorsmentő (nagyon leszűkítve és formulaszerűen:az egészség- méltóság- és normális élet-mentő), sőt: sok esetben éppenséggel az egyszerű életmentő horoszkópjához, hogy annak az árát kispórolja a konyhapénzen, az autócserepénzen, a benzinpénzen, a szűkös zsebpénzen, a színház- vagy a könyvtárpénzen, a vendéglő- pénzen, a munkahelyi, vagy az otthoni kávé, vagy cigarettapénzen, vagy isten ments, a decemberi obligát ajándékvásárláson, vagy a más, a horoszkópnál sajnos fontosabbnak és hasznosabbnak képzelt „szükséges” kiadásokon, amelyekről nem lehet lemondani. Nem! Semmiképpen nem.
Amennyiben tényleg annyira szorosan áll valaki anyagilag, hogy választania kellene a horoszkóp-rendelés és a fentiek között, horoszkóp árát egyáltalán nem kell a fent felsorolt és a fel nem sorolt kötelező kiadások leszűkítése árán megszereznie (kiszorítania), hanem teljesen máshonnan kell a horoszkóp árát megkapnia. Hogy esetenként honnan, azt nem csak én nem tudhatom, hanem az illető személy sem. Én csak azt tudom, hogy amikor az Elta kurzusain ezeket elmondta az előadó és én egészen biztos voltam abban, hogy ez lesz a megoldás az életemre – ÉS EZ LETT! – akkor, a nem csak anyagilag szorult sors-helyzetemben (De mennyire, hogy nem!) én ezeket a szavakat, a szó szoros értelmében, készpénznek vettem, és csakugyan, három hét múlva, a Kolozsvári Keresztény Szó szerkesztősége könyvelőségétől el küldték nem csak azoknak a korábbi évben megjelent cikkeimnek a honoráriumát, amelyekről egy hónappal korábban már lemondtam, hanem még azoknak a cikkeimnek a díját is, amelyeket én elküldtem ugyan az egy évvel korábban aláírt szerződésünk szerint, de amelyekről a lap új gazdái úgy döntöttek, hogy nem közlik. Szerencsére addig már sok Hamvas Béla művet és többször is elolvastam, ezért egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy az ilyen formán égi „ajándéknak”, de legalább is nem remélt visszatérítésnek számító pénzt másra kellene fordítanom, mint a horoszkópom megrendelésére. És azt is tudom, hogy valahányszor egy levelet kaptam, amiben az állt, hogy az illető személy nagyon szeretné a horoszkópját megrendelni, de nincs elég pénze hozza, és én bíztatásnak, illetve abbéli tájékoztatásnak, hogy mit kell tennie ebben az esetben, elküldtem az „Az élet játszmája” c. misztikus könyvhöz (Mágia-tanhoz) írt kommentárjaimat, olyan nem történt, hogy az illető személytől ne kaptam volna három, de maximum négy hét múlva meg a konkrét rendelést. Az utóbbi ilyen eset, éppen a nyáron történt, az illető személy, a horoszkóp meredek mivoltához és az anyagi terhekkel is súlyosbított sorsproblémájához képest, teljesen másképpen ír néha az Astrologos c. portálunkra is, mint egy desperált személy (Antal Andrea). Azt, hogy honnan került az ő, akkori csakugyan rendkívülien rossz helyzetében horoszkóp honoráriumra pénz, tőle kell megkérdezni, mert én ilyen dolgoknak nem szoktam utána kérdeni. Csak azt tudom, hogy ama Jézusi tanítás, miszerint „Kérjetek és adatik nektek, kopogtassatok és beengednek”, egy olyan magyarázatra szorul, miszerint, nem minden szamárságot kaptok meg, amit kértek, illetve amit azért kértek, mert úgy képzelitek, hogy az a fontos, hanem csak és csakis azt kapjátok meg, amire a fejlődésetek és a megváltásotok szempontjából, tényleg szükségetek van. Én ugyanis nem csak horoszkóprendeléshez szükséges pénzt kaptam az elején, hanem egy egész évre szóló regényírási ösztöndíjat is, aminek köszönhetően részben kipihenhettem és átértelmezhetem, átértékelhettem a korábbi évek szűnni nem akaró tragédiáit, és megírhattam annak az akkor befejezettnek képzelt regénynek a 270 oldalas nyersanyagát, amit végül is, csak két hónapja hogy tényleg befejezhettem nyolc száz oldalon.
Summa summarum: arra akarok bíztatni mindenkit ezzel a „közgazdaság tudomány” által bizonyára őrültségnek minősíthető, de garantált reális személyi tapasztalatokon alapuló „misztikus” eszmefuttatásommal, hogy azok, akik szeretnének horoszkópot, de nem csak, hogy az általános gazdasági helyzetük miatt legyintenek lemondóan ere a gondolatra, hanem most, a világgazdasági krízis miatt egyenesen nem is mernek ilyenre gondolni, semmi esetre se ez legyen a spirituális és a lelki alapállásuk, hanem éppen, hogy ennek a fordítottja, és bátran bízzanak abban, hogy amennyiben a világgazdaság éppen azért mondott csődöt, hogy az, az új emberiség létrejöhessen, amely nem fogja végső katasztrófába sodorni a föld teljes élővilágát, akkor ez azt jelenti, hogy azok a láthatatlan de egyedül hatékony szellemi erők, és törvények, amelyek ezt előidézték, azt is „el tudjál intézni”, hogy az ők megmenekülésre vonatkozó információkat tartalmazó horoszkópjaiknak a honoráriuma is elérkezik hozzuk. Ennek semmiféle más feltétele nincs, csak az, hogy határozottan meg kell legyenek győződve arról, hogy erre tényleg szükségük van, és arról, hogy amikor ez a rendelés megtételéhez szükséges pénz, valamilyen furcsa formában (Pl. nem várt ajándékképpen) megérkezik, ne más, annál szükségesebbnek képzelt dologra költsék.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Régi horoszkóprendelőm, írja, hogy nem akar a rendelése sürgetésével terhelni, mert bizonyára most, karácsony előtt nagyon sok a rendelésem, hiszen, az ő elképzelése szerint, bizonyára horoszkópokkal ajándékozzák meg szeretteiket az értelmesebb emberek. Mit volt, mit tennem, azonnal megnyugtattam, hogy ez egyáltalán nincs így, sőt: inkább az ellenkezője igaz. Ti., hogy ilyenkor még inkább, és hétszer is meggondolják az emberek azt, hogy költenek-e „ilyesmire”, vagyis olyasmire, ami nem képvisel szerintük akkora értéket, mint pl. egy szépen kidolgozott, igazi ékkövet tartalmazó gyűrű, karperec, nyaklánc, vagy éppenséggel egy olyan ruhadarab, aminek a megvásárlását a szeretett személy nem merne megengedni magának.

Sőt: még azok is, akikkel éppen Decemberben, vagy húsvét előtt történik meg az a „félremagyarázhatatlan” sorsesemény, vagy személyi elutasítás, amely immár egyértelműen arra mutat, hogy bizony igen is elérkezett az ideje a sors-igazság megismerésének, vagyis egy horoszkóp rendelésnek, mert anélkül nem lehet az életben értelmesen tovább lépni, kénytelenek igen elszomorodni, amikor megtudják azt, hogy nagyobb annak az ára, mint ahogy korábban képzelték. Nem másért, de ilyenkor „ez a rengeteg pénz”, amit máskor inkább az egészség-helyreállító csoda-gyógyszerek, terápiák, előnyős külszínt adó és ezzel az új munkahely-interjún talán sikert hozó, divatos ruhák, kozmetikumok, vagy új autókerekek, autólámpák és fürdőszobacsapok kifizetésére kellett fordítani, mint horoszkópra, most éppen, esetleg csak a hagyomány miatt, vagy azért mert az illető személy titokban azt reméli, hogy a karácsonyi, vagy új évi ajándék segítségével, még mindig meg lehet menteni a romlás lejtőjén már több hónapja elindult viszonyt, a szeretet-kifejezést illetve a kapcsolat megmentést, vagy megromlott családi viszony-helyrehozást szolgáló „elengedhetetlenül szükséges ajándékok megvásárlására kell”. Vagy egyszerűen a szilveszteri mulatságra, a szeretteivel való, kis-vakációra, kapcsolat-helyrehozó „kikapcsolódásra”, romantikus, vagy egyszerűen meghittnek és bensőségesnek remélt együtt levésre.
És sőt: ez a, vagy pusztán hagyományból, vagy némi remény-rafinériából gyakorolt „szeretet-kifejező” ajándékozás, illetve, a szeretett személlyel való, a hétköznapokból kikapcsolt, mesterségesen boldog, néhány naptól ("Mert megérdemlem!" ), vagy esetleg tényleg meghitt, intim, vagy bensőséges együttléttől remélt kapcsolat-mentés és az év folyamán megromlott viszony-helyrehozás érdekében „vállalt anyagi áldozat” annyira kimeríti a horoszkóp-rendelés szükségének a felismeréséig eljutott embereket is, hogy szilveszter elteltével, még vagy hónapot kell spóroljanak annak érdekében, hogy az ajándékozás örömteli pillanatai után, vagy a várva-vártan "kikapcsolt" együttléti napok eltelte után, az igazi sors-mentő információkhoz hozza juthassanak.
Nagyon nem szeretném, ha azok, akik nem ismernek régebbről és így olvassák most ezeket a sorokat, arra gondolnának, hogy éppen ebben, az idei évből a hátra levő két hétben akarnék én arra rá vezetni bárkit is, hogy inkább horoszkópot rendeljen, mint ajándékozzon, vagy a kapcsolatmentési, illetve viszony-helyrehozási reménnyel kecsegtető együttléti lehetőségre „áldozzon”. - Szó sincs ilyesmiről! Mindössze arról van szó, hogy nekem is most jutott eszembe, és tényleg, most van ideje annak, hogy leírjam a következőket:

Az ajándékozás eredetileg egy kultikus aktusból ered, és mint ilyen, semmi köze nincs még csak a másik személy iráni szeretetnek a kifejezéséhez sem! Nem hogy annak az ajándékozás útján esetleges érzelmi-lekenyerezési (Ez által, ez úton való, magunkhoz kötési, illetve megtartási), rejtett reményéhez, magunkhoz kötéséhez.

(-Figyeljük meg, hogy „még csak véletlenül sem történik semmi véletlenül”: ilyenkor, december 22-ig, a Nyilas havában vagyunk, vagyis, a pontos centrum-célzásnak (A Mennyországba való bejutás ideája megcélzásának) a havában, illetve annak az ellentétének: a szemforgatás és mézes-mázas a korrupció, illetve a zsákmányszerzés, a csapdatevés és zsákmány beszedés havában vagyunk! - )

Szóval, az ajándékozás aktusával valamikor, amikor még a művészet is az Istennel, illetve a szellemi erőkkel és a szellemi világgal való kultikus kapcsolat kifejezését szolgálta és nem öncélú esztétikai gyönyörködési-vágyainkat, az ajándékozásnak szimbolikus kommunikációs funkciója volt, amellyel vagy azt fejezte ki az ajándékozó, hogy mit (milyen spirituális lényeget, személyes kapcsolatot és/vagy szellemi determinációt) értett meg és mit hajlandó tisztelni a megajándékozott személyében. Vagy, éppenséggel annak a tudomására hozni azt, hogy ő milyen lényegeknek (spirituális esszenciáknak) a megtestesítőjének tudja, érzi és érti saját személyét, és, amit szeretne, ha a megajándékozott személy, vagyis az, akinek az illető erőket kifejezni hivatott szimbolikus tárgyat – tárgyakat örökre átadja, figyelembe venne a kettejük kapcsolatrendszerében, viszonyában. Egy Oroszláni determinációkkal, illetve Apollóni elköteleződéssel rendelkező személynek pl. csakis aranyból készült ajándékot illett adni, illetve, ha nem ilyet adtak, akkor az, amit az illető ajándék kifejezett, inkább az ajándékozó személyével állhatott kapcsolatban.
Ehhez képest, még én is, meleg ingeket, sálakat, kesztyűket, nadrágokat, zseb-és fejkendőket sőt: akkoriban még nagy értéknek számító, selyem bugyi-harisnyákat, vagy porcelán-edényeket vásárolgattam, anyámnak és a kedveseimnek az ifjúkori szent tudatlanságomban karácsonyra és húsvétra, attól függetlenül, hogy az anyámmal, már a szilveszterezés helye, vagy időtartalma miatt is össze kellett vesznem már karácsony másnapján, vagy a kedveseimmel már néhány hét múlva veszekednem kellett, hiszen őket az Ikrek, Bika, Skorpió, Oroszlán stb. nyers természete és Lilithje által jelzett determinációja vezérelte a boldogságszerzési elképzeléseikben, engem meg a mindennel elégedetlen és „itt se volt jó, ott sem volt jó” - Skorpió természetem mellett, a sosem lehet tudni, hogy merről fúj a szél” - Mérleg- Lilithem. És akkor hol volt már az akkoriban (Ceausescu idején) nagy értéknek számító meleg kesztyű, jénai edény, evőeszköz-készlet, vagy a szintén, jó meleget tartó, selyem bugyi-harisnya által kiváltott, hála-érzet és szeretetteljesen meghitt hangulat? (Az ékszerek soha nem izgattak, és nem is tudtam magamon megtűrni még a karikagyűrűt sem, ezért ilyet soha nem is ajándékozgattam.) – Ugyan már kérem: "megfelelő", vagyis személyhez szólóan kiválogatott, drága ajándékok a Lilith és a Sárkányfarok, vagy a T-kvadrátok által jelzett irracionális tévképzetek, rögeszmék, személyi, vagy személytelen ambíciók, elköteleződéstől való félelmek, felelősségtől való menekülési vágyak, és hisztériás szeszélyek ellen? És "megfelelő" ajándékok által „kifejezett” korrupt szeretet-látszatok, az őszinteség helyett? Ajándékozási és ajándék-kapási örömök a csak, és csakis, sok éves gyakorlással és mély meditációkkal elérhető, ténylegesen ható és határtalan (De legfőképpen: diszkét!) szeretetáramoltatás helyett? A felelősségteljes helytállás, a másik valós személyiségére való figyelem, vagy a gyermekekre való, azt és azokat nem önkényesen korlátozó figyelem és a tényleges segítséget adó személyes átvilágítás helyett? Karácsonyfadíszes és pufók bébi-angyalkákat ábrázoló sütemények, valamint disznócsülkös vacsorák és szilvapálinkával keltett ünnepi hangulat, a tényleges Fényre-törekvés, a krisztusi állapot elérése érdekében tett belső erőfeszítések helyett? Karácsonyi, vagy szilveszteri együttlét, húsvéti, vagy nyári vakációs együttlét, az egész évi együtt-gondolkozás, illetve a családi, de legalább a szerelmi-páros együtt-érzés és lét-együtt-látás helyett? – Hogy az egység-látásnak akár csak a megkísérlése érdekében tett erőfeszítések teljes hiányáról ne is beszéljek? Mit fog hát az értékes ajándék, vagy a pár napos „kikapcsolt” együtt lét megoldani az életetekben kedveseim, amikor éppenséggel nem kikapcsolódni, hanem igen is végre - valahára bekapcsolódni kell?! – Persze, nem elvetendő kérdés az, hogy hova, de főként, az, hogy ez a bekapcsolódás miképpen hajtható végre?
- Hát semmiképpen nem ajándékosztási izgalmakkal! Vagy szilvapálinkás, jobb esetben unikumos és pezsgős Jézuska-születés ünnepéllyel!
Ezt viszont: csak és csakis a személyi horoszkópjából tudhatja meg mindenki külön és személyesen azt, hogy a saját újjászületését miképpen hajthatná végre, nem vallásos és nem egoizmus-gyilkolásszó, keleti misztikus mesékkel! - És persze, ünnepi hangulatoktól mentesen…
De maradt itt még egy igen fontos kérdés, amit újfent tisztázni kell. Éspedig az, hogy miért képzelték azt, a patrisztikus kor kereszténység-alapító teológusai (spirituális beavatottjai), hogy egészséges lesz a Jézus születési időpontját a téli napforduló idejét követő harmadik napra tenni, amikor minden asztronómiai (Ama bizonyos betlehemi csillagnak, illetve a Három királyok stelliumának a megjelenése) és asztrológiai (a Jézus Apolloni – Oroszláni természete és szellemi személyisége, tanításainak a személyi öntudat felszabadítói és kifejlesztői jellege) visszavezetés arra utal, hogy mindenképpen nyáron és nem télen kellett születnie? Nos, azért, mert azzal a kultikus adórációval (Krisztus szeretetével), amit a keresztény egyház fundamentumául kívántak tenni, (Lásd, az adventi „felkészülés” spirituális jelentését!) ellensúlyozni kívánták azt a negatív spirituális energiát, ami ilyenkor, az északi félteke téli napfordulója idején, az egész világegyetemben szétárad. Ez az adventi spirituális felkészülést követő, keresztényi jámborságban végzett csoportos szeretet-áramoltatás és un. szív-megnyitási aktus, hivatott tehát ellensúlyozni a kereszténység táborában azt a negatív spirituális hatást, ami ilyenkor, a téli napfordulót megelőző, de főként az azt követő napokban a földön egyértelműen érezteti a hatását. Ezért a böjt és az imádság és a remetei elvonulás, a világi ügyektől való minél nagyobb mértékű visszahúzódás a keresztény és más vallások belső (pl. szerzetesi) körében!
És ehhez képest mi mit teszünk? Jól begerjesztjük magunkat – a bennünk levő Lilithet! – illetve a gyermekeinket és gyermekeink Lilithjét az ajándékozás, az ajándékosztás és az ajándékvárás izgalmával, hogy az egyesek „nem megfelelőnek” talált (Másképp számított) ajándékok miatti csalódottság- érzéseiről ne is beszéljek. Mert arról, hogy minden megtörténik a szilvapálinkával, bocsánat: unikummal síkosított karácsonyi (persze: disznóhússal) töltött káposztás, csülkös, vagy disznópecsenyés vacsorázás alkalmával, csak a személyi krisztus megszületése nem, arról már szólni sem lenne érdemes. Arról viszont már érdemes, hogy mi történik a lélek fészkében: az öntudatban, amikor a téli napforduló idején a földet elöntő negatív spirituális sugárzást ily módon megfejelik a hívek és a kevésbé hívek a szó szoros értelemben vett agykábító (pálinkás – boros) és az emésztőrendszert-nyomasztó ünnepi „hangulatokkal”?! – Nem véletlenül van az ugyanis, hogy egyes évek karácsonyán messze meghaladja az átlagot az öngyilkosságok száma. Persze, jól tudom, hogy nem a szeretteik körében ünneplő személyek követik el az öngyilkosságokat, hanem inkább a reménytelenül maradt magányosok, nem is szándékozom én egyáltalán az öngyilkosságokat a karácsonyi, vagy a húsvéti ünneplésekre kenni, hanem mindössze csak afféle barométerként szerepeltetem ez ajándékokról szóló eszmefuttatásban ezt a tényt. Vagyis: a földet ez időszakban elárasztó, negatív spirituális sugárzás bizonyításául szolgáló, kéznél levő elemeként. De azt se feledjük, hogy nem azok lesznek ilyenkor öngyilkosok, akik korábban sem ünnepeltek, mert egyszerűen nem volt amivel, vagy amiért ünnepelniük, hanem azok, akik elveszítették még az ünneplési lehetőség szomorú illúzióját is, amivel a korábbi években, vagy régebben ugyan, de valamikor még együtt élhettek. És én is épen ide: az illúzióhoz, illetve az illúzióban való létezés gondolatához szeretném elvezetni azokat, akik úgy képzelik, hogy akár az ajándékozással, az egész évi figyelem helyett, akár az ünnepélyes együttléttel, az egész évi egység-gondolkozás helyett, megmenthető, vagy éppenséggel megszerezhető lenne az a tartós tudáson alapuló, belső boldogság, amelynek egyáltalán nincsenek, nem hogy ünnepélyes, de egyáltalán semmiféle külső feltételei! Hiszen az az ember akit a külső körülmények és események és feltételek (ajándékok, kikapcsolódások, vakációk, stb.) tehetnek boldoggá, az, ha tud róla, ha nem, de egyenesen halad, ha nem is az öngyilkosság, de a pánikbetegség, a melankólia-kór, vagy más misztikus betegség, egyszóval: a boldogtalansági és kietlenségi érzetek, a depresszió és más "lejtőn-ereszkedő" lelki állapotok felé.

És engedtessék meg nekem, hogy - Ismételten figyelmeztetve arra, hogy annak ellenére, hogy ez az „ünnepi” eszmefuttatás, egyáltalán nem egy horoszkóp-ajándékozási propaganda, vagyis nem egy ilyen tájban "természetesnek" vehető kereskedői fogás akar lenni! -, de emlékeztessek arra, hogy a legnagyobb és a legjobb ajándék, aminek a segítségével igazán boldoggá tehetjük a szeretteinket, az éppen az az eszköz, aminek a segítségével, ténylegesen boldoggá, és így tényleges boldogság-adóvá is tudjuk tenni magunkat, vagyis, a saját horoszkópunk. És, arról, hogy ez nem egy egoizmusra felhívó kijelentés a részemről, tessék megkérdezni azokat, akik már rendelkeznek ilyen „önző” ajándékkal.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Válasz Maléth Zsolt barátomnak:


>> Szia Szilárd,
>>
>>
>>
>> A Szegedi Irmát hozzád irányítottam. Sok problémája van, de lehet tudathasadása is. Majd eldöntöd. Mondtam neki rendeljen to"led sorselemzést és iránymutatást. Megígérte, hogy ír neked. Remélem a sok hozzád irányított embernek hasznát is fogod venni, és majd rendelnek is.
>> Barátsággal:
>>
>>
>> Maléth J. Zsolt

2011.03.28. 12:42 keltezéssel, Kozma Szilárd írta:
> Kedves Zsolt!
>
> Köszönöm a segíteni-igyekezetedet. Tudod, ez úgy van, hogy az un. jó emberek is, csak az olyan áldozatokat szeretik meghozni, amelyek ha nem is mindig látványosak, de amelyeknek valamiképpen mégis azonnali eredménye, illetve hatása, visszahatása van. Vagyis azokat, amely révén, ha csak maguk előtt is, de esetleg azért, ha lehet mások elo"tt is szép színekben szerepelhetnek, mondom: még ha csak maguk elo"tt is. Illetve, azokat az áldozatokat, amelyek kikerülhetetlenek, mert a sorsuk rájuk szorítja, kényszeríti to"lük és belo"lük. Nem tudnak maguktól egészségesek és boldogak lenni, még a mu"vészek sem, mert igazából o"k sem hisznek a spirituális információ hatékonyságában és fordítva is: nem tudnak hinni a spirituális információ gyakorlati hasznosságában, mert nem tudnak egészségesek és boldogak lenni! A beteg embereket éppen a hitetlenségük, vagyis a sors-ellenes ambícióik, esetleg a sorstól való ostoba szorongásaik tette beteggé, vagy (és) szegénnyé, igen kevés közülük az, aki megérzi, mint én is annak idején, hogy éppen erre a komoly és egyedül róla és hozzá szóló spirituális információra lenne szüksége a lelki megújhodáshoz és a fizikai felépüléshez. - Talán abból is kitu"nik mindez, hogy az alkotóportálról eddigelé egyetlen nagyon fiatal Szentendrei festo"no" rendelt horoszkópot a tavaly, de ezok közül a beteg, vagy leszegényedett festo"k közül, akiket hozzám írányítottál egy sem, hogy a mu"vészeknek csak jár a szája arról, hogy milyen nagy misztikus intuicíóval vagy spirituális érzékenységgel bírnak, mert még az a gyermeket vállalni nem akaró, szerinted furcsa módón leszegényedett, jó mu"vészi hírnévvvel bíró, festo"család tagjai sem kértek végül to"lem semmiféle plusz információt, akiknek az analitikus horoszkópjait ingyen elküldtem a tavaly nyáron, néhány szó kiegészítéssel, hogy mi is a szegénységük igazi oka. - Tényleg, érdekelne is, hogy mi történt velük, mire vitték a hitetlenségükkel azóta...
> Nos, eddig egyik mostanában neked panaszkodó - beteg mu"vész sem jelentkezett nálam, de te etto"l ne keseredj el!.
>
> Barátsággal: Szilárd
>
>
>

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kedves Miki!

Korábban azt állítottad, hogy olyan horoszkópot készítettem számodra, amit jónak találtál ugyan, de nem vetted a hasznát, mert azután sem sikerült szerelmi-szexuális viszonyba kerülnöd egyetlen hölggyel sem. Ne haragudj, de akinek én ilyen komoly sorsproblémát érintő, tehát szinasztria - jellegű, erre a fontos és lényeges életkörre vonatkozó asztrológiai feltárást készítettem, arra mind emlékszem, még akkor is, ha csak analitikus horoszkóp szintjén is, de rád viszont, egyáltalán nem emlékszem. Olyannyira nem, hogy a tanulmányaim rovatába, ahova az idézet-jelzés és forrás-hely megjelölés nélküli Hellinger-szövegeket kéretlenül és helytelenül - úgy tehát, mindhogyha azok a te szövegeid lennének - feltöltötted, még ismeretlenül - tisztelve, magáztalak.
Most meg azt írod, hogy engem a lerohanó stílusom miatt tartottál észbe.... - Ejnye - bejnye, Miki barátom, most már melyik az igaz? Azért emlékszel-e rám, mert az általam nem is gondolt és nyilván nem is ilyen céllal elkészített (Ti., nem szinasztriaként készített!), párkapcsolat-létesítési mágikus funkciójában "használhatatlan" horoszkópot készítettem neked, vagy azért, mert a különböző fórum-vitákban megnyilvánuló lerohanó stílusom maradt emlékezetes a te számodra?
Remélem, te is érzed, hogy ezzel a két, egymást kizáró velem kapcsolatos, rám való emlékezéseddel hiteltelenítetted magát az ellenségesen - gőzöm nincs, hogy mit is? - számonkérő fellépésedet is? (Ti: Te tényleg úgy gondolod, hogy helyes ezen az erkölcsi alapon joggal "faggathatnod" éppen itt, engem? - Máskülönben arra amit kérdeztél, én önkéntelenül is, többször is válaszoltam, a témát kimerítően körülírtam mind a A Táltos Bolond c. regényem 21. fejezetében, amit a honlapomon nyugodtan elolvashatsz, mint itt a Logosz-on, a Világ-Világossága c. Napló-témámban.
Egyébként Hellingert már az első könyve olvasásakor unalmasan, hogy ne mondjam nevetségesen sablonosnak találtam, a második könyve viszont tökéletesen meggyőzött arról, hogy semmi dolgunk nincs egymással.
Hogy te miért gondoltad, hogy ennek a téves fogalomhasználattal töltött, dogmatikus eszmefuttatásának a szeretetről, miért lenne helye az én tanulmányaim közözött, gőzöm nincsen.
És végül a legfontosabb: mivel rég túl vagy már a harmadik hozzászólásodon, amennyiben a következő megszólalásod is, fénykép és családnév nélkül történik, kénytelen leszek azt minden további figyelmeztetés nélkül kitörülni. És ha azt követően is hozzá szólsz még, az a teljes kitiltást vonja maga után automatikusan. - Sory... - A szabály, az szabály, még a Hellginger-híveknek is!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Nos, ha már az arcodat is megmutattad Wmiki, akkor úgy vélem, ha az a korrekt, ha tisztába teszünk mindent a kettőnk viszonyában, legalább is az én Hamvas Bélától megfogadott alapállásom szerint:
Mivel iszonyúan kevés az időm - Ezért is kérlek, hogy ezentúl világosan beszélj, mert nem lesz időm állandóan a homályos misztifikációidat tisztogatni! - végezzük el gyakorlatiasan, ahogyan te pontokba szedted az eddigi magatartásod általad történő értelmezését:

1. nem mondtam, hogy nem sikerült szerelmi-szexuális viszonyt kiépítenem, ezt te találtad ki. Életem párját, akivel gyerekeket nevelünk még nem találtam meg. Egyébként nem haragszom.

- Én nem találtam ki semmit wmiki! Ez neked a "haszontalan" munkámra utaló világos megjegyzésedből ez következik ki logikusan! - Vagyis: még szép, hogy nem haragszol rám, mivel én nem állítottam rólad azt, hogy haszontalan munkát végeztél nekem. Te viszont világosan ezt állítottad abban a mondatodban, még akkor is, ha hányaveti stílusban (amolyan szabad-vers formában) van megírva! - Nekem tehát van okom haragudni rád, mivel a tudtommal én neked soha pénzért rendelt rendes horoszkópot nem készítettem. Következésképpen, az, hogy nem használhattál valamit, amiről azt engeded következtetni, hogy neked elkészítettem (És amit nem készítettem el, tehát, mert nem is rendeltél meg!), egyenesen rágalmazásnak, sőt: szakmai hitelrontásnak számít!
Felfogtad-e végre?

2. Ez a rész is igaz, az asztromokusról pont az ilyen támadó stílus miatt tiltottak ki téged, ha jól emlékszem.

- Tök hibásan emlékszel. Az asztromokusról én távoztam, miután az akkor ott éppen menősködő Böbe-asszony (Lásd: Asztrománia a neve az egyéni fórumának.), nyíltan felkért arra, hogy értelmezzem a horoszkópját, és én a legjobb szaktudásommal meg is tettem ezt, aminek óriási felháborodás lett a vége a Böbe-muki részéről, aki nem volt képes lenyelni, ha jól emlékszem, az Ascendensén álló Lilithjéről és annak a VII. házban álló bolygók által jelzett meghatározódásairól, vagyis a negatív párkapcsolati gondjairól feltártakat. Igaz ugyan, hogy a Böbe felháborodása és az általa csapott "védekező-botrány" után a mukiknál megfosztottak a szakértő-asztrológusi minőségemtől, de egyetlen szóval sem jelezték, hogy kitiltanának, sőt, még csak fel sem kértek arra, hogy esetleg ne írjak a lapukba többet. Ettől függetlenül persze, én nem írtam, csak néhány hónap múlva (tehát nem voltam kitiltva, a regisztrációm mindvégig megmaradt!), amikor azt láttam, hogy tökéletesen hibás (hogy jobban ne minősítsem, a szakszerűtlen értelmezéseket), érzelmi, sőt: érzelgős alapú "gyakorlati" tanácsokat adtak ott egy olyan édesanyának, akinek egy motorbaleset miatti koponya-sérülés következtében, több hete feküdt kómában a lánya. (Ez a nő, később, éppen az asztromukk PÜ szolgáltatásán keresztül keresett meg, hogy írjak még valamiket a lánya sorsképletéről, mert az én addigi, néhány mondatos feltárásomat hitelesebbnek találta, rám acsarkodó mókusokénál!) Akkor viszont, tényleg kiosztottam az észt a szégyentelenül misztikuskodó társaságnak (De a tanácsok metafizikai minőségét illetően, inkább: bandának!), de még akkor is csak udvarias felkérést kaptam arról a Gabber részéről, hogy ne zavarjam a köreiket és én szintén udvarias-lovagiasan, béke-jobbomat ajánlottam neki, amit ő el is fogadott. Ennyi. - DE EZÚTTAL SEM TÖRTÉNT KITILTÁS!
Aki tehát az asztromókuson tevékenykedett, vagy kérdezősködött és tájékozodótt akkoriban, amikor én ott asztrológus voltam, és azt állítja, hogy onnan engem kitiltottak, az vagy ostoba mert a tárgyi valóságot szembeköpően állít valamit, ami nem felel meg a tárgyi valóságnak, és amit nem ellenőrzött le, vagy rosszindulatúan rágalmaz. Te mot melyiket teszed, barátom?

"Holott a szakértelmeddel szerintem nincs probléma. Azt nem tudtam, hogy barátodként gondolsz rám, ez jól esik."

- Megondtam fentebb, hogy gőzöm nem volt, hogy ki vagy, és most sem emlékszem rád egyáltalán. Tehát eddig nem is gondoltam rád sem ellenségemként, sem barátomként. Most, hogy beraktad a fényképedet és le is ellenőríztük a másik fórumokon, hogy csakugyan te vagy-e, és, hogy ennyit kavarsz itt, hát mi tagadás, már gondolok közben rád is. De... - Másfelől, barátságot én mindenkinek startból megelőlegezem, de egyelőre, amíg ennyi mindent, ami nem felel meg a tárgyi valóságnak, össze - vissza állítgatsz itt rólam, remélni merem, hogy megérted: miért lehetetlen a számomra téged egyelőre a barátonként számon tartani.

3. Nem voltam számonkérő, ezt te érezted. Egyszerűen elmondtam valamit, ahogy volt. Azt kérdeztem mi a véleményed a (világi)jövővel kapcsolatban?

- Na, végre! Ezt az egyenes tárgyszerűséget, már szeretem!
A Világ jövőjével kapcsolatos véleményemet tehát, az Apokalipszis helyes értelmezése c. cikkem utolsó mondataiban nagyon tömören világosan kifejettem. Máshol is, ezn helyekről fentebb tájékoztattalak.

4. Az eszmefuttatás a szeretetről cseppet sem dogmatikus. Hiszen nem kell bemagolni állami intézményekben, és lehet benne kételkedni.

- A dogma kifejezés és meghatározás, illetve annak a használata, a középkori keresztény teológiában indult. És azt később átvette és a végén már politikai szintre emelte, vagyis az eredeti értelméből kicsavarta az állammal összefonódó egyház. Nem tudom, milyen kortárs államismereteid vannak, de biztos vagyok, hogy sem a Gyurcsány, vagy Bajnai Gordon által vezetett magyar állam nem dogmásított semmit (Sőt: sajátosan szélhámos módon liberalizált!!) , de a Fidesz kormány által vezetett állam sem foglalkozik ideológiai, vagy vallásos dogmákkal!

Dogmatikus akkor lenne, ha tilos lenne benne kételkedni, vagy épp kitiltással fenyegetnék azokat, akik abban merészelnek hinni.

- Mondom, hogy gőzöd nincs a dogma eredeti - metafizikai - értelméről.


5. Nem vagyok "Hellginger"-hívő. Sory... még akkor sem, ha a módszerét az egyik leghatékonyabb módszernek tartom a TGY módszerek közül, és Violetta blogját olvasva felmerült bennem, hogy talán ráférne egy családállítás...

- Ne haragudj, de ez a mondatod egyenesen kételkedésre ad okot az épelméjű gondolkozási képességedet illetően!
Hogyan kérhetsz te valakitől asztrológus eligazítást és tanácsokat, akit te még egyelőre "meghellingereztetnél"? Hiszen a pszichológia egy nagyon a felszínen tapogatózó, és ezért felületes és bizonytalan (sehova nem kötött) valóóság-megismerői módszer, az asztrológia mellett. - Hogy egészen pontosan, mennyit ér a Hellinger módszer a kauzális karma-feltárásban és az igazi sors-problémák és gyakorlati életfeladatok tudatosításában, arról majd Viola fog írni.

Egyelőre tehát, csak azt kérem tőled, szintén egyenesen és célirányosan, hogy írd le - a Viola rovatában megjelent válaszának az ide vonatkozó feltételezéseinek a tükrében is! - hogy becsület szavadra, tényleg rendeltél-e te tőlem (Minden további félreértésre okot adó homályos célozgatás nélkül!) - tehát: pénzért, és ez alapján készítettem-e én neked (tehát: Pénzért!) rendes és részletes horoszkópot?!!!

Ha ezt kettőnk kapcsolata minőségi meghatározásában fundamentálisnak számító kérdést végre teljesen és minden további félreértést kizáróan tisztáztuk, csak akkor léphetünk tovább. Amedddig tehát, nem adsz erre minden Logos-olvasó számára világos egyértelmű és határozott választ, addig bármit is írnál, vagy kérdeznél a továbbiakban, akár Violától, vagy másoktól is, ki fogom vágni a hozzászólásaidat.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Hogy tévedés és tisztesség ne essék: Nem arról van szó, hogy nem akartam a mások fényképe mögül személyeskedő WŰMIKI-nek válaszolni, hanem arról, hogy a válasz, már az ő kérdése előtt megszületett.
Ám azokra is tekintettel akarok lenni, akik akárcsak ő, nehezen igazodnak el a Logosznak az időközben megnőtt anyag-tárában. Hát ezért, ismét fel teszem, a remélhetőleg sokak számára tanulságos 21-es Bolond-fejeztet:

21
________________________________________
A Világ Világossága
„A panaszkodó ragaszkodó,
ravaszkodó ragadozó.”

„Ki tudja, hogy az idő melyik beomlott kútjának a fenekére rekedt, azonos sors-játszmákat ismételjük újra és újra a múlónak látszó, örök- jelenben? A történelem előtti korokba vesző mítoszok utalnak arra, hogy a természeti fénynek (amely fény nem más, mint az isteni értelemnek: a világosságnak a külszíni megnyilvánulása az anyagi világban) a fel¬cse¬ré¬lése mesterséges fényre, vagyis, az eredeti értelemnek a felcserélése bűnbe-esett, júdási gondolkozásra és az azt szolgáló technikai fényre, civilizáció-roppantó következménye lehet. A természetes fényt utánzó, és a természet ritmusától az eszünket is, nem csak a szívünket könnyen eltérítő mesterséges fény, sok esetben bizonyult az isteni világos¬ság ellenségének, lelki zavart és szellemi sötétséget idéző vívmánynak. És ez érthető is, mivel a tényleges világosságnak a hamis fény által keltett állapotokkal való elcse¬ré¬lése, az Isteneknek és a megváltást szolgáló teremtőerőknek a káros visszahatását vonja maga után. A teremtés és az élet rendeltetése szerinti életrend felcserélésének az ember által kieszelt, élvezet- és kényelembiztosító tőrvények szerinti életrenddel, katasztrofális következményei vannak, mert a teremtő erők és az egyetemes tőrvények károsító hatását visszahatását váltják ki. Erre utalnak a mítoszok és a legendák.
A görög mítosz azt tanítja, hogy Prometheust, amiért a tüzet lehozta az Olimposz¬ról, a Kaukázus kietlen sziklájához láncolta Zeusz haragja, ahol egy keselyű minden reggel kegyetlenül feltépte a máját és abból lakmározott. Az archaikus görögök még tudták, hogy az Istent, az istenségeket és a démonokat is, akárcsak természeti lét fényes és sötét sajátosságait a személyükben hordják. Ezért a mítoszaik erkölcsi jelen¬té¬sének a megfejtése nem okoz különösebb nehézséget. Egyszerű, analogikus gondol¬kozásuk könnyen érthető: szerintük a máj a Jupiteri őserővel, a szellemi értéktudattal, a megváltáshoz vezető viselkedés szellemi erejével áll kapcsolat¬ban. Így érthető, hogy Prometheusnak, a rész-tudásból (Az isteni fény részéből) mindenkit ingyen részesíteni kívánó titánnak, miért éppen a máján keresztül kell az isteni értékekre és az isteni igazságra rátartian kényes görög főisten kérlelhetetlen haragját elszenvednie. És miért a Sas által, vagyis az újjászületést szimbolizáló állat által? A rész-fényben, vagyis a hamis fényben és ráadásul ingyen részesítés igyekezetének a hibás mivoltát, valahogy meg tud¬juk még érteni, hiszen erről szól a bibliai bűnbeesés mitológiája is. De a Luciferi mítoszt, annál nehezebben. Lucifer mítosza, azért tűnik érthetet¬len¬nek, mert azt a bizonyos poklot – Azt a kavargó, örvénylő, feszültségektől és értelmetlen tragédia-okoktól terhes, zavaros lét-állapotot, ahová az Úr (a Törvény) a teremtést feltételező áldozathozás szellemével szembeforduló, a Szeretetet önmagától elhárító, egocentrikus tudományt művelő öncélú Fényt száműzte -, a misztikus képzeletükön szárnyaló szerzetes-írók megtöltötték, a felvilágosult ember számára nevetséges ördögleírással. Pedig a szimbolika itt is világos.
Mikor vesszük tudomásul, hogy a megváltás erkölcsét tanító Jézus, akinek a Nagy Konstantin talpnyaló püspökekei által cenzúrázott, beavatási emlék-könyveivel – a kanonizált Evangéliumokkal - igazolja magát a mesterséges fénnyel működtetett civilizáció, nem az utcák, terek, üzletek, üzemek és templomok kivilágításához, nem a luxusvillák, az állami intézmények, a főhadiszállások kivilágítására és nem a föld alatti fegyvergyárak, nem a bomba hordó tengeralattjárók lámpafényére gondolt, amikor kinyilatkoztatta, hogy az emberi Én-tudat a Világ Világossága? Sőt: még csak nem is a napfényre gondolt! A megváltás szeretet és fény- logikájába ágyazódó személyi tudat a világ világossága, és nem az atomreaktorok által létrehozott mesterséges fényáram. Az Evangéliumot lejegyző tanítvány-unokák krónikáit kanonizáló és kommentáló birodalmi ideológusok: a Nagy Konstantin püspökei és a császári utódok teológusai parancsszóra meghamisították. Meghamisították a Krisztusi állapot erkölcsi úton való megvalósítási lehetőségére vonatkozó tanokat, vagyis a megváltotti állapot elérési lehetőségét letagadván, „az egészet” a Jézus isteni mivoltára kenték. És ezzel beidézték a középkori sötétséget, aminek a következménye a tömeges vallásos őrület lett, vagyis generál sötétség és e fény-zavar volt az igazi oka a tömegeket pusztító járványos betegségeknek is.
Az európai embert nem a védőoltásokat feltaláló orvostudomány szabadította meg a pestis és a kolera vírusától, hanem a könyörtelen leleplezők: Descartes, Voltaire, Diderot, Darwin Károly, Marx Károly, Nietzsche Frigyes és Freud Zsigmond, akik felforgató tanaikkal kijózanították a vallásos kábulatából a kereszténységet. A kijózanítás viszont túl jól sikerült és a liberális utódok átestek a lónak a nem kevésbé veszélyes oldalára: a pozitivista tudományos imagináció, vagyis a mentális agresszió oldalára. Ezért ma, az ésszerűnek és tudományosnak képzelt pragmatika szerint gondolkozó ember, aki már a Karma kényszerképzeteit is kémiai szerekkel, vagy ésszerű (tudományos) pszichológiai módszerekkel, vagyis személytelen beavatkozással próbálja gyógyítani, a legésszerűtlenebb népszokásnak hódol minden karácsonykor. "A Világ Világossága" általa kitalált születésnapjának az évfordulója előtt. Persze… hiszen eszébe sem jutna például, hogy a gyermekek tisztasági pszichózisának: vagyis az un. kényszer-betegségnek nevezett tisztaság-mániájának a forrását a civilizált anyák mosópor reklámokkal oltott tudattalanjában (lúgozott alvilágában: steril poklában) kellene keresni. Ennek a legenyhébb, "észlelhető" következménye az, a kegyetlen pusztítás, amit ez a lúgozott tudatú felvilágosult ember a természetben végez karácsonykor a fenyőcsemeték százezreinek kivágásával, tehát, éppen a Fénynek a testet-öltése ünnepén! És csak azért, hogy ezáltal pillanatnyi (mesterséges) örömet szerezzen azon szeretteinek, akiknek vizét és a levegőjét szintén szeretetből szennyezi egész évben a mosóporaival és az autójából kieresztett égett gázzal - Állítólag a "létfenntartás" kényszerében!
És mert a szellem törvényei nem láncolják azonnal és látványos módon a hóviharos, Kaukázus sziklájához a karácsonykor is a zsákmányszerzés izgalmában magát részesítő embert, aki úgy képzeli, hogy ő mindent jól tesz, ő nem tehet semmiről, és ha baja esik, azért valaki más, vagy valami más a felelős… hiszen: "az egész világ ezt csinálja", az örömszerzés titáni munkájában fáradozó ember nem veszi észre azt sem, hogy folytonosan a belső, a lelki és szellemi sötétség poklára: a betegséget eredményező, gazdasági hajsza alvilági labirintusába vetteti magát évről évre, amiért a megváltás tanítójának a születése napján is a Lilith által létrehozott világi fény bűvöletében nyüzsög. És az még hagyján, hogy nyüzsög, de nyüzsgése közben és a szédelgése következményeit észleve, panaszkodik a külső ellenségre. Holott az embernek: Istennek a megváltásra vonatkozó első képzete földi megtestesülésének, nincs is, az önzése szolgálatába került saját eszén kívül, más ellensége. Tudós-keresztényünk viszont nem tudja ezt, és ezért, még ezen a belső Fénynek a születési lehetőségét jelképező éjszakán sem hajlandó "józan fejjel” elviselni a földforgás miatti természetes sötétséget, amelyben a hiba-belátás lelki szikrájának ki kellene gyúlnia lelkében ahhoz, hogy a következő hónapokban, lassan - lassan gyógyító fénnyé fokozódva, világítson számára egész évben. Akinek van füle hallja."
Nem tudom, e furcsa szónoklatot valamelyik fiatalkori álmomban hallottam-e, vagy éberen, valamelyik külföldi várostérnek az önkéntes hit-szónokától, valamelyik térség-megismerési barangolásom alkalmával? Talán a budapesti Deák-téri metró állomásnál, vagy esetleg a Mária Hilfe Strassén Bécsben... . De, csak most tudtam így lekottázni, most amikor azt hiszem, hogy értem, mit akart mondani számomra az a polgári ruhában szónokló angyal, vagy misszionárius próféta, és amiért ez a szózat, ha foszlányokban is, de hosszú éveken át, ott lapult a tudattalan emlékezetemben.
A mi Táltoslaki karácsonyunk és a mi szilveszterünk viszont, természetes sötétségbe és természetes alvásba csendesedett az Edua halála után, és ennek, a rettenet utáni Szaturnuszi csendnek köszönhetően, a halál igazi okait firtató, kauzális Fénynek a megváltó ereje kezdte kiolvasztani a luciferi jégtorlaszokat a lelkemben. Júlia is belátott néhány, a halál által kegyetlenül feltárt személyi felelősséget az Edua haláláért, és megértette, hogy a romboló képzeletét, ha nem is tudja teljesen megszüntetni, de bizonyos mértékben semlegesíteni tudja azáltal, hogy a nehézség-ellenes és általában az ellenséges képzelgéseit tápláló ösztönös dühe és szorongása hosszas átélése helyett, a tőle akarati és fizikai erőfeszítést igénylő helyzeti nehézségeket, konkrét tettek végrehatásával, a feladatok gyakorlati megoldási kísérletével oldhatja fel. Az első napokban - hetekben együtt mostuk ki a két költözés és a halál által okozott felfordulás alatt felgyülemlett, felnőtt- és babaruhákat, a vászonpelenkákat. Együtt takarítottunk, vágtuk és hordtuk a fát a ház mögötti, sötét fásszínből és mertük a vizet a kútból. Együtt gyújtottunk be és raktuk a tüzet a kályhákba, addig, amíg a gyakorlat meg nem tanította arra, hogy sokkal jobb ezeket elvégeznie, még akkor is, ha egy egész, vagy egy fél nap elmegy a házi munkával, mintsem hogy, a cselekvés helyett, gondolatban és érzésben támadja a számára nehéznek tűnő, kényelmetlen sors-állapotokat. A kezdeti félelmek és az ő negatív képzeletét aktiváló lelki ellenállások részbeni feloldásával, oda is eljutottunk egy idő múlva, hogy kizárólag ő akart elvégezni minden kényelmetlen házimunkát, egészen a bogos facsutakoknak a nehéz favágófejszével történő felhasogatásáig elmenően. Tanácsaim és az ismeretlen, új gyakorlati feladattól való félelmében gyökerező ösztönös ellenállásai miatt időnként szenvedélyessé váló, hangos magyarázataim következtében, lassan rájött, hogy a sors-ellenes neheztelését, spontán sors-haragvásait és az azok által táplált romboló imaginációt be lehet helyettesíteni az elvégzendő feladatra való összpontosított gondolatokkal, gyakorlati megoldást kereső, racionális gondolkozással.
A Gyopárnál tett Budapesti látogatásunk alkalmával már azt észlelhettem, hogy Júlia meggyőzően képes vitatkozni a gyermekünk halála miatt a Teremtő Istent “irgalmatlan gonoszsága” miatt támadó, Budapesti barátunkkal, akit, szenvedélyes természetű lévén, valahányszor szembesült az ilyen, számára még átláthatatlan sors-jelenségekkel, minden metafizikai olvasottsága és pozitív tapasztalatai ellenére, mindig csak “az isteni igazságtalanságot” volt képes látni. Esetünkben éppen azt, hogy az a szuper-intelligens, emberfölötti Isten, vagy Teremtő hatalom, amiben ő hisz, amennyiben létezik, akkor nagyon gonosz, ha ilyen szörnyű tragédiákat megenged, vagy létrehoz. Amikor azt észleltem, hogy Júlia milyen finoman és érzékletesen fejti ki a Boti számára, hogy igenis létezik az anyai képzelet negatív mágiája és a hatás-visszahatás tőrvénye, amely ebben az esetben is érvényesült és az ő, a Júlia negatív képzeletéből indult ki az a vészes folyamat, ami az Edua halálához vezetett, azt mondtam magamban, hogy megnyugodhatok. Úgy képzeltem, hogy a tragédiában, amelybe szinte beleőrültem, a misztikus illúzióimmal együtt, elvesztettem ugyan egy gyermeket, de nyertem egy olyan élettársat, akinek a lelki erejében immár megbízhatok. Még mindig nem tudtam, hogy egy dolog az egyéni hibabelátással kapcsolódó értelmi felismerés, és egészen más dolog a megváltáshoz vezető karmikus reflexek lassú, iszonyúan lassú kihalása.
Júlia eme felelős be-ismerési ambíciójában bízva és a kauzális logikája kicsírázásának a reményében, hat héttel az Edua halála után, egy alkalommal a metafizikai előadások megtartását rábíztam, úgy gondolván, hogy a teremtés eredeti logikája szerinti, kauzális gondolkozási módnak az ismertetése, amibe kénytelen volt belefogni, annak érdekében, hogy megértse a tragédia spirituális okait, hozzá segítheti őt a tudattalan képzeletvilágában örvénylő Fekete Lyuk által működtetett, karmikus romboló programok természetes felismeréséhez és feloldásához. Akkor még nem tudtam, hogy a szellem törvényeinek az intellektuális megértése és szajkózása, meg sem érinti, nem hogy feloldaná az anyai ági ősök által az utódok aurájába örökített karmikus programokat. Akkoriban még csak éppen felfedeztem az emberi léleknek (spirituális és kauzális struktúrának) a mélyrétegeiben rejlő, többnyire az anyai ágon öröklődő, tehát anyáról leányra és fiúra szálló, de az utódoknak közvetlenül csak a lányok – az anyák! - által továbbadott spirituális zavaroknak, a rejtett személyi tulajdonságokként, vagyis egyéni meghatározódásként átadott, karmikus - csomagokat. Ez gyakorlatilag, a karmikus életfeladatok közvetlen öröklődésnek a felfedezését, vagyis a személyi horoszkópok kauzális értelmezése által történő kimutatási lehetőségét is jelentette. Vagyis, az egyéni negatív karakterjegyeknek az asztrológiai (horoszkóp szintű) sorsképletek segítségével történő pontos kideríthetőségének a felfedezését jelentette. A születésünk előtt az anyák aurájában rejlő, és onnan tőlük átöröklött negatív szellemi program-rendszerek lehetnek akár irracionális félelmeknek, vagy természetellenes ambícióknak, személyiség-ellenes, vagy gyermek- magzat- és életellenes késztetéseknek, rombolási, büntetési, önrombolási és önbüntetési, öncsonkítási és öngyilkossági késztetéseknek, önkéntelen és öntudatlan agresszivitásnak, vagy éppenséggel szexuális devianciáknak is, az okai.

Amikor egy egyetemista megkérdezte Richard Nixon, amerikai elnököt, hogy miért nem fejezi be a Vietnámi háborút, amiként azt a választási kampányában megígérte, az elnök teljes komolysággal, azt válaszolta, hogy azért, mert nem tud elbánni a rendszerrel. A meghökkent egyetemista, hirtelen nem tudta, hogy elnök bolondját akarja-e járatni vele, viccel-e, vagy éppen az ő eszéből hiányzik-e valamilyen lényegi információ a magvas mondat helyes értelmezéséhez? Mindhárom válasz hamis. Csakugyan: az embernek, lett légyen, akár az Egyesült Államok jóindulatú elnöke is, lehetetlen elbánni a világ életét működtető, egyéni felelősség-pótló állam-rendszerek közös eredőjének: az összrendszernek a minden értelmet és minden életet felmorzsoló luciferi szellemével. A kérdés az, hogy egyáltalán érdemes-e törekedni erre?
A közigazgatást és ezzel együtt a különféle „népi bajokat” rendező, politikai rendszerek ugyanis, nem mások mind a karmikus programjaink által sugallatszerűen, tehát „alulról” működtetett és általunk racionálisnak képzelt éber törekvéseinek az intézményi megvalósulása. Vagyis, az egyéni felelősségeinket pótolni hivatott intézményeket létrehozó felelősségi képzet-rendszereket is, az egyéni karmák működtetik. Azok a személyek, akiknek az anyai ági női ősei, intenzíven átélt magzat- gyermek- és családellenes érzelmeket és képzeteket hordoztak magukban éveken át, de főként az utódok foganása előtti hónapokban, irracionális szorongás, rejtett, vagy nyílt gyűlölködés, bosszúvágy és életre-törési (gyilkosság, öngyilkosság, vagy több abortusz) és átkozódási késztetések formájában, romboló szellemi programokat hordoznak az aurájukban. Ezek, a csecsemőkorban is az aurában (tudattalan szellemi lényünkben) lappangó, rombolási, hárítási és rejtőzési hajlamok, tizennégy éves korunk után aktiválódnak és a kamaszkor időszakában felszínre törnek nyílt, vagy rejtett agresszivitás, irracionális ambíciók és félelmek, erős depresszió, különböző komplexusok, türelmetlenség, sors-gyűlölet, és öngyilkossági késztetések formájában, vagy a felnőtti léttel és az általános emberi életfeladatokkal szembeni averzió (Pl. otthon- és családalapítással, gyermekvállalással és gondozással szembeni öntudatlan ellenkezés, az ilyen feladatoktól való irtózás.) formájában. Ezek, az individuális késztetések formájában megnyilvánuló személyes sorsprogramok, a racionális logikánk számára érzékelhetetlenül, belső sugallat-szerűen fejtik ki az akaratirányító hatásukat az életkorunkkal arányosan növekedve. Hiába, hogy közösség-etikai okokból, vagy egyéni megfontolásból, az önfegyelem segítségével, magunkba fojtjuk ezeknek a sorsidéző képzeletünket is, a háttérből befolyásoló, szellemi programoknak a felszíni megnyilvánulási formáit, mivel, így is, úgy is, azok irányítják a sors-idéző képzeletünket és az akaratunkat. Az elfojtások következtében ugyanis, ezek a programok nem oldódnak és nem számolódnak fel, hanem a tudattalan képzeleti, gondolati és vágyvilágunk mélyrétegeiben folytatják az aknamunkájukat.

Annak ellenére ugyanis, hogy az önfegyelmező-elfojtó eljárásunk nagyjából mindannyiunk megnyugtatására szolgál, a teremtés és a mágia törvénye bennünk és általunk is végzi a dolgát önműködően, és ezért az elfojtás és az elnyomás, nagyon hibás eljárás mind önmagunkra, mind a környezetünkre nézve. Ezek a mélytudattalanunkba vésett, spirituális és kauzális gócok, minél ésszerűbb és civilizáltabb gátlások alá helyeződnek, annál rejtettebben és veszélyesebben: követhetetlenül fejtik ki romboló hatásukat, tudományos logikával észlelhetetlen és érzékelhetetlen szellemi-lelki folyamatokat irányítva. Ezért, mindannyian manipulálva vagyunk ezek által az anyáktól, vagyis az anyai ági női őseinktől örökölt, azok által a tudattalan képzeleti, gondolati és érzésvilág mélyrétegeibe lefojtott, és így a generációk közötti tudattalan szellemi öröklődést biztosító spirituális memória révén, az utódoknak átadott szellemi csomagjaink, más néven, a karmikus terheink által. Az auránkba kódolt, negatív (pl. gyermek- és családellenes, sors- és Istenellenes, gyűlölködési - rombolási, vagy ámítási és önámítási) szellemi programjaink által. Persze, mi úgy képzeljük, hogy az értelem által vezetett szabad akaratunkat gyakorolva, pozitív vágyaink és ésszerű erkölcsi világképünk szerint gondolkozunk, érzünk és cselekszünk. Nem tudjuk, hogy az örökölt karmikus programok összetett hatásai miatt, illetve az általuk sugallt negatív, szellemi és lelki mentalitások önkéntelen átélése és gyakorlása miatt betegedünk meg, látszólag indokolatlanul és, hogy miattuk sodródunk olyan személyi, vagy hivatali konfliktusokba, olyan drámai, vagy tragikus kimenetelű élethelyzetekbe, amelyekbe nem csak, hogy nem akartunk kerülni, hanem amelyekre még csak nem is gondoltunk komolyan.
A civilizációban hét, egymástól különböző, karakterében, alapjellegében egymástól jól eltérő, de egymással összefonódó, örökletes program érvényesülését lehet megfigyelni. Az első, a személyiség-ellenes program, vagyis a Fény-ellenes program, az úgynevezett férfias sorserőknek, az asztrológiában a Nap, a Mars és az Uránusz által megtestesített teremtői őserőknek az egymáshoz való diszharmonikus viszonyulásához, és e diszharmonikus viszonyulási formáknak megfelelő, egymással alkotott negatív fényszögeihez kapcsolódik. A második fajta, a magzat- gyermek- és családellenes sors-program, a Hold, a Mars, a Szaturnusz, a Neptunusz és a Plútó által megtestesített őserők negatív összhatásához kötött romboló programok. A harmadik fajta sorsprogramot, a valósághamisítási és személy-ámítási és az önkéntelen önámítási programot (Félrevezetési, hamis információ-áramoltatási késztetések programja.) Kaméleon programnak neveztem el. Ez a Jupiter, a Neptunusz, a Nap és Merkúr, valamint a Plútó által megtestesített princípiumoknak a negatív egymás-befolyásolásához kötődik, vagyis, a személyi horoszkópokban az illető bolygóknak az egymással alkotott negatív fényszög-kapcsolatai (Diszharmonikus, illetve negatív tulajdonságokra és késztetésekre utaló megnyilvánulási formái.) jelzik a jelenlétét. A Negyediket okoskodó - spekuláns programnak, illetve Júdási programnak neveztem el, de nevezhetjük technokrata programnak, vagy akár a szemellenzős pozitivizmus, vagy a semmibe vezető pragmatizmus programjának is. Ez, a Merkúr -Uránusz és a Nap, vagy a Mars negatív fényszögeinek az egy alakzaton belüli egységéhez kötődik. Az ötödiknek van a legtöbb elnevezése. Legegyszerűbb neve a kurválkodási program. De, az öncélú élvezet-hajhászás és ezen belül, főként a szexuális élvezethajszolási és kényelemhajhászási törekvések karma-programjaként ismerhető fel. Sőt: a belső boldogságra való képtelenség programjának, a mesterséges boldogságszerzésre és az öncélú esztétikai törekvésekre hajlamosító programnak, a boldogság-látszatkeltési törekvések sorsprogramjának is nevezhető. Ezt az asztrogrammban a Vénusz, a Neptunusz és a Nap, vagy a Jupiter negatív fényszögei, illetve negatív fényszög-alakzatai jelzik és a Lilithnek a Mérlegben elfoglalt helye. A hatodik az, amit aggodalmaskodási és felelősség-elhárítási programnak, vagyis a rendeltetés- és megváltás elleni biztosítási törekvések programjának neveztem el. Ennek a Szaturnusz, a Merkúr, a Jupiter és a Plútó negatív fényszög-kapcsolódása a jellemzője. A hetediket, aminek a Plútó - Nap - Szaturnusz negatív fényszögeihez csatlakozó Mars és Uránusz valamely negatív fényszög kapcsolódása a jellemzője, Sors- és Istenellenes program megnevezéssel illettem. Ezek az egyéni sors-programok a Nixon elnök által említett világ-rendszernek a működtetői. Ezekkel nem lehet senki emberfiának kívülről elbánni, hanem belülről. Csakis belülről. És persze, csak annak, aki a rá jellemző, örökölt programjait megismeri és saját magában felismeri. A kurválkodási program hajtotta John Kenedy elnököt a gyönyörű felesége mellől, más nők álom-lábai közé, a spekuláció és a mentális erőszak programja hirdettette meg vele az űr meghódításának a nemzeti programja mellett a Fidel Castro meggyilkoltatását és a személyiség elleni fenekedés programja késztette a Fidel Castro által felbérelt Lee Oswaldot arra, hogy a népszerű elnököt agyonlője a hatás visszahatás következményeképpen. A Kenedy fivérek ugyanis, a Fidel Castro meggyilkoltatásának a tervét szőtték éveken át az édesanyjuktól és a nagyanyjuktól öröklött karmikus programok hatására, aminek meg is lett az eredménye. Mindkettőjüket meggyilkolták. A kisebbik Kenedy fiú, már úgy fogant meg, hogy az édesanyja titokban orrolt az apa “napfényes személyiségére”, és persze, a saját megcsalt és a kurválkodási programjával szemben tehetetlenné vált, megcsalt feleségi sorsára, aminek következtében Jacline azt is bánta a szíve legtitkosabb zugaiban, hogy e férfinak gyermeket szült a világra. Az ifjú John viszont, örökölte ezeket a sötét romboló-programokat és fiatal férfi korában meg is halt, viharba keveredvén és lezuhanván a repülőjével néhány nappal az 1999 augusztus 11-i fatális kereszt-konstelláció beállta után.
A Fény- férfi- és apaellenes program, egy személynek a mások szabad szellemiségével szembeni, vagyis a karakter-jegyüket nyíltan felvállaló személyekkel szembeni, nyílt, vagy rejtett, tudatos, vagy öntudatlan, szembenállási és versengési késztetéseket szülő karmikus sors-program. Ebben az esetben a nyílt, vagy a lappangó mentális devianciák (depressziós tünetekkel váltakozó agresszivitás) skálája a hatalmi ambícióval járó, nyílt vagy rejtett kegyetlenkedésre és brutalitásra való hajlamtól, az ellenségként kiszemelt személyek eltiprási vágyától és az ellenségesnek érzékelt tárgyak, és jelenségek rejtett megsemmisítési vágyától, a különböző önpusztító, önromboló, öncsonkító és önbüntető hajlamokig, és szélsőséges esetekben a kegyetlenkedési sóvárgástól a perverz szadizmusig terjed. Ez az anyai ági ősöktől örökölt negatív szellemi program, többnyire az adott személy édesanyjának, vagy nagyanyjának a férjjel, a fiútestvérekkel, az apával, vagy nagyapjával, és általában a férfiakkal szemben érzett, igen erős, de rejtetten, vagy elfojtva megélt személyiség érvényesítési ambícióiban és rejtett nehezteléseiben gyökerezik. De kapcsolódhat az intenzíven és huzamosan átélt, erős ellenségképekkel dúsított, vallásos vagy nemzeti érzelmekhez is. Ennek a személy-ellenes, illetve egyéniség-ellenes gyűlölködési programnak a betegségtünetei: a szívbetegségek összes változatai, a súlyos hűléses és gyulladásos betegségekre, valamint a hajhullásra és a migrénre való hajlam, a mellkas tájéki gerinc-problémák és a mellkasi problémák, a csontozati, érrendszeri, vérkeringési és vérnyomási problémák, férfiaknál a here- és prosztatagyulladások, a here sérv, az agyvérzés következtében beálló lebénulás, valamint a here és a prosztata rák és persze, a leukémia. E karmikus program-hatásokkal szemben, állíthatunk ultramodern orvostudományt, hozhatunk létre, hatalmas tökére szert tevő, biztosító társaságokat és mondhatunk le a személyi autóval való közlekedésről a tömegközlekedés javára, mert túl járnak az eszünkön és a hatásukat véghezviszik, vírusok segítségével, vagy fürdőszoba-baleset formájában is. A Fény- ellenes programoknak a sors-rontó és személyiség-romboló hatását, csak és csakis a személyi tudatunk megtisztítása, spirituális finomítása árán oldhatjuk fel.
A magzat- gyermek- és családellenes programok, vagyis a teremtés-ellenes és a természetellenes programok azt jelzik, hogy az illető személy édesanyja, vagy annak az anyai ági felmenői, rejtetten: lelkük és öntudatuk legmélyére süllyesztett és ott lefojtott, negatív anyasági problémákkal: magzatfoganástól való félelmekkel, gyermekszülés - ellenes gondolatokkal, esetleg gyermek-eltevési: "angyalcsinálói kényszer- helyzetekkel”, családszűkítési, vagy családszétszakítási gondolatokkal és érzelmekkel küzdöttek huzamosan és intenzíven. Az adott személynek is ilyen jellegű gondjai, problémái lesznek állandóan, annak ellenére, hogy esetleg olyan közkedvelt személyiségről van szó, aki nagy ambícióval és kitűnő eredményekkel halad a politikai, tudományos, vagy a művészi karrier-építés útján. Amennyiben férfiről (fiúról) van szó, az életút elején enyhe a program hatása. Mindössze abban nyilvánul meg, hogy nem képes meglátni szerelmi partnereiben a potenciális anyát, hogy hiába vágyik családi nyugalomra, mert igazából nem akar, vagy nem képes családot alapítani, illetve azért felelősséget vállalni. Amennyiben mégis családot alapított fiatalon, később indokolatlanul szétdúlja azt, elszakad a családtól és nem képes újabb családot létrehozni. A negatív családi (gyermek- és életellenes) program külső hatásai úgy is jelentkezhetnek, hogy családon kívüli kapcsolatokból származó (vállalt, vagy letagadott, esetleg közönyösséggel kezelt) gyermekei születnek, akikhez zavaros viszonyok fűzik. Nőknél az előbb leírtak annyiban változnak, hogy ők már kamaszkorukban, nyíltan, vagy rejtetten, de elutasítják magukban a saját anyaságuk képzetét, illetve, különböző ürügyekkel elhárítják az anyai szerepkört. Nem képesek és/vagy nem akarják saját magukban felismerni a potenciális anyát, sőt: önkéntelen ellenséges érzelmekkel töltik el az ilyen jellegű képzetek. Mindez korai menstruációs zavarokkal és a havi vérzéssel kapcsolatos (tisztulási) problémákkal tetéződik, és szerencsés esetekben nagyon korán és véletlenszerűen (váratlanul) válnak anyává. Szerencsétlenebb helyzetben addig halasztnak, amíg a meddőség állapotába kerülnek, miután a méhüket és a petefészküket tönkreteszik a gyermekszüléstől való félelmeik segítségével, valamint a tudományos családtervezés különböző "gyógyítói" eszközeivel.
A Hold által megtestesített őserőhöz (A gyermekekhez és a családi kötelékekhez, illetve a teremtés ős-princípiumát megtestesítő anyasági állapothoz) kapcsolódó diszharmonikus háromszög-alakzatok által jelzett magzat- és életellenes programok betegségtünetei, a gyomortájéki és az emésztőrendszeri betegségek mellett, a gyermekszüléssel és gyermektáplálással kapcsolatos női szerveknek a megbetegedései és elváltozásai. De ide tartózik a málformációs utódok (csonkák, bénák, púposok, félkegyelműek, stb.) foganási, vagy méhen belüli kialakulásának és világra hozásának a jelensége is, valamint a szülési és "teherviselési" szövődmények, és az imént felsorolt szervek rákosodása.
Mivel emberi, és nem állati szellemi rendszeralkotó és rendszeraktiváló programokról van szó, minimum két, de a legtöbb esetben, három feloldani és meghaladni való, örökletes programnak kell léteznie minden normális ember személyében. Amikor az első két program a proeminens, a gyermekszüléssel, vagy nemzéssel, és a család létrejöttével, valamint a mások személyisége kifejeződési formáival szembeni öntudatlan agresszív magatartási formák találhatók az adott személyben. Ilyenkor a természetellenesen felsrófolt és minden más érzést a háttérbe szorító, általában szélsőséges szenvedélyektől fűtött családi érzelmek és kötelékek jelentkeznek. De lehetséges ezek szöges ellentéte is, vagyis az, hogy mind a család-alkotás, mind a személyi érvényesülés életterületein, utóbbiak a férj, vagy feleség, a testvér, vagy a szülők személyisége elleni ellenséges érzések formájában jelentkeznek az önkéntelen és tudattalan személy- és család-rombolási késztetések, a személyi kapcsolatoknak és a családi viszonyoknak az önkéntelen szétbontási késztetései, az önrombolási késztetések mellett a szülői állapotnak az önkéntelen megszüntetési késztetései. A mélyben meghúzódó Fény-ellenes programokra kiváltképpen a Lilithnek, vagy a Sárkányfaroknak a tűz-jegyekben (Kos, Oroszlán, Nyilas) való jelenléte jellemző, Teremtés-ellenes programokra a Sárkányfaroknak, vagy a Lilithnek a vízjegyekben (Rák, Skorpió, Halak).
Van, amikor a személyi horoszkóp segítségével felismerhető örökletes romboló-programok súlyosabbak az átlagosnál. Ilyenkor a szélsőséges megnyilvánulási formáikban jelentkeznek. Ilyenkor a Lilith és a Sárkányfarok megfelelő pozíciói mellett, a bolygók negatív fényszögei által alkotott "Bermuda- háromszögek" megsokszorozódnak, vagy négyszögűvé és ötszögűvé "fejlődnek", oly módon, hogy a sorsképletben Nap, a Hold, a Mars, a Szaturnusz és a Plútó mindegyike összekapcsolódik egy – egy negatív fényszög által valamelyik másik bolygóval, vagy úgy, hogy a "Bermuda háromszögek" valamelyikéhez több más bolygó kapcsolódik negatívan. Amennyiben, akár különállóan is, de a Plútó - Szaturnusz, Plútó-Uránusz, vagy a Plútó - Mars diszharmonikus fényszög is megtalálható a sorsképletben, azt jelenti, hogy a családi vonalon örökölt, gyermek- család- és életellenes, vagy a férfiasság ellenes és személyiség-ellenes programok "gazdagodnak" az oldódási képtelenséggel és az alapprogramok bővültek az elengedési, megbocsátási, kiengesztelődési és kiegyenlítődési képtelenség programjával, és az irigységi, féltékenységi, fösvénységi késztetésekkel. Súlyosabb esetben, a lappangó bosszúvággyal, és a kiengesztelhetetlen gyűlölködési késztetésekkel. Ezek a személyek nem tudják elviselni és semmi áron, sem tudják elfogadni azt, ha valaki, vagy valami az útjukban, azaz vágyaik és ambícióik megvalósításának az útjába álljon. De azt sem viselik el, hogy barátaik, szerelmeik elhagyják őket, vagy azt, hogy a sors megfossza őket valamitől, amiről úgy képzelik, hogy az övék, vagy hogy az, az ő boldogságukat hivatott szolgálni. Ezeknek, az önkéntelenül de huzamosan és intenzíven átélt, romboló pszichikai - mentális magatartási formáknak a következménye az aranyér, a végbélhurut és a vastagbélhurut, a különböző érszűkületek, a reumás betegségek, a csont és a bőrbetegségek, a vérnyomási problémák, valamint nőknél a petefészek és méh-betegségek, férfiaknál a prosztata megbetegedései és kóros elváltozásai. És persze, a felsorolt szerveknek és testrészeknek az élet második szakaszában történő rákosodása. Intézményeik a hadügyminisztérium és az igazságszolgáltatás, vagyis a kaszárnyák a csatamezők és a börtönök.
A gondolati (mentális) szféránál is finomabb képzeleti (ideális) dimenziókban létező (Az idea- képzetek szféráiban ható - működő), romboló és önromboló szellemi zavarodottságnak a jele, ha a Lilith és a Sárkányfarok a tűz, víz, vagy levegő jelekben van jelen és a többi bolygótól negatívan fényszögelt Nap és Hold szintén levegő jegyekben állnak. Ez az alakzat jelzi a rombolási késztetésekre utaló programoknak a pszichikai tulajdonságoknál sokkal mélyebben: a spirituális és kauzális rétegekben rejlő, igen finom és mély gyökereit. Ilyen képlettel azok a személyek születnek, akik úgymond félkegyelműként nevettetik, vagy, "őrült zseniként" boldogítják embertársaikat, valamint azok a személyek, akik kora gyermekkoruktól kezdődően súlyos betegségek áldozatai - ezért ártatlanul hátrányos helyzetbe kerülnek. Másrészt azok a személyek is ezzel a gyilkos öt, vagy hatszöggel, vagy dupla karmikus alakzattal születnek a sors-képletükben, akiken fiatal korukban nem jelentkeznek a zavartság tünetei, és akik látszólag az előbbieknek az ellentétei. Ők azon ritka és kivételes "történelmi" személyiségek kategóriáját képezik, akik végül, a legveszélyesebb személyeknek bizonyulnak a környezetükre nézve. Ezekről csak azt követően derül ki, hogy a nagyanyjuk - dédnagyanyjuk fogság-tudatából eredő, nyíltan kiélt, vagy nagyon mélyen elfojtott hatalmi –és függetlenségi vágyainak és Isten-ellenes haragvásainak a szellemi örökösei, miután egy egész népcsoportot, vagy nemzetet a romlásba vittek. Ezek a rendkívülien intelligens személyek ugyanakkor, olyan kauzális szintű képzet-zavarnak (civilizációs tévképzetnek) a megtestesülései, - amelyet semmiféle erkölcsi tanítás nem érinthet meg felnőtt korig, addig, amíg a családjukat, szélesebb körű társadalmi közösségüket, vagy a népűket nem sodorják a végzetes tragédiák (pl. háborúk, forradalmak, anarchia) szakadék-poklába.
Az erős rombolási hajlamokat szülő örökletes sors-programok mellett, általában megtalálható, az általam valósághamísítási és kaméleon-programnak nevezett, hamis információ áramoltatási, ámítási és önámítási késztetéseket eredményező spirituális programok valamelyike is. Ilyen az Adolf Hitlernek a horoszkópja, és ilyen hajlamokra utaló sors-alakzatok találhatók a sátánisa szekták vezéreinek az asztrológiai képletében is. De ilyen általában sorsképlet a személyes életfeladataikat fel nem vállaló és ahelyett, a szokásostól eltérő életformát folytató misztikus szent életű személyekké is. Például az Indiában szentként tisztelt, Véda fordító- és értelmező Ramana Maharisi aszkéta képlete. Ő, annak ellenére, hogy rendkívüli aszkézisével: lelki fegyelemmel a diszharmonikus hajlamait megfékezte, a legfájdalmasabb szaturnuszi betegségek egyikében, csontrákban halt meg, konfliktus-mentes, „szép” életéhez képest, igen korán. E szentnek, azért kellett idejekorán meghalnia, mert annak ellenére, hogy Rákban állt a Sárkányfarka, ami olyan gyermek- és életellenes családi karmára utal, amit csakis a családalapító és családfenntartó szülőként, illetve a családról és a gyermekekről való gondoskodással lehet feloldani, nem alapított családot. Ráadásul soha nem élt élettársi viszonyban, annak ellenére, hogy születési horoszkópjában három bolygója állt a házasság életterületét jelentő hetes horoszkópházban és a Hold, a Bak Sárkányfejével együttálló Napját támadta a közvetlen tapasztalatok házában. Szülői, családfenntartó életfeladatai vállalása helyett, a halott anyjának állított szentélyt. Már tizenhét éves korában állítólag “teljesen megvilágosult”, szemlélő aszkétaként és Véda értelmezőként (A III. ház, az Ikreknek felel meg és az elmélet és a gyakorlat összeegyeztetési képessége megszerzésének az életterülete.), elkerülte azokat a nyers élettapasztalatokat, amelyek ráébreszthették volna, hogy az erőfeszítéseket és a tényleges éberséget igénylő, gyakorlati életfeladatokat felvállalva ("Vegye fel mindenki a maga keresztjét"), jobban meg lehet világosodni, mind a tapasztalat-hárítás által biztosított steril állapotban. A félreismert élet- hivatásának az áldozataként, Ramana Maharisi mindössze a poláris ellentéte volt Sztálinnak és Hitlernek, és a húszadik század többi sátáni személyiségének. Életének tragikus vége beigazolódása a Csuang - Ce azon aforizmájának, miszerint a szentek élete, spirituális szempontból a rablógyilkosokéval egyenértékű. Nem az a baj ugyanis, hogy nem lehet a rendkívüli életútjukat végigjárni, hanem az, hogy nem érdemes. Egy nagyformátumú személy tévútja vészterhesebb mint másé. Ezért végződik rettenetes fájdalommal járó betegséggel és korai halállal. "Aki az égi mannát mértéktelenül habzsolja, egyenesen a pokol felé tart.", tartja az ősi bölcsesség, és ezt nem a költői metafora szépsége miatt kell észbe vésni.
Ahhoz, hogy valaki a Ramana Maharisihez hasonlóan, a rendkívüli szellemi és értelmi képességei ellenére, „magas szinten” tudja becsapni magát (és követőit) és végig úgy képzelje, hogy ő, a lényeget tekintve, nem téved és a legjobb úton halad, más romboló programok mellett, erős valóságferdítő és kaméleon-programmal is kell, hogy szülessen. Ez, az önkéntelen valósághamisítási, a környezet - és öntévesztő program, vagyis az önkéntelen hamis információ-áramoltatási program, asztrológiailag a diszharmonikus Halak és a Nyilas spirituális erőteréhez, illetve a bennük található Lilithez, vagy Sárkányfarokhoz, vagyis, e két konstelláció uralkodó bolygóinak, a Neptunusznak és a Jupiternek a Nappal, az Uránusszal és a Plútóval alkotott negatív fényszögeihez kötődik. Ez, az ember ősemlékezetében ragadt, önkéntelen megtévesztési késztések automatikus továbbgyűrűzésének, az állati létből visszamaradt létért való küzdelem tudatállapotának a programja, a ragadozói ösztönökre visszautaló, automatikus ámítási késztetések programja, az állati lét álcázási, rejtőzési és megtévesztési késztetéseiben gyökerező, hamis információ-áramoltatási (hazudozási) késztetések szellemi programja. Úgy alakul ki egy kismamában és úgy kerül be egy megszületendő csecsemő személyi programokat tartalmazó aurájába, hogy az anyai ági felmenők (ősanyák) nem csak a szüleiket és a férjeiket vezetik mesterien félre éveken át a saját személyükre (vágyaikra, szándékaikra, akaratukra) vonatkozó lényeges kérdésekben, hanem annyira beleélik magukat a félrevezetés (szemforgatás) célszerűségébe, hogy végül sikerül becsapniuk és összezavarniuk a saját lelkiismeretüket is. Sőt: amennyiben vallásosak, igyekeznek még az Istent, vagy a kedvenc szentjüket is a maguk pártjára állítani a rejtett céljaik elérésében és noha tudják, hogy hamisan járnak el, imádkoznak azért, hogy a szentjeik segítsék őket e szándékok kivitelezésében. A program tehát akkor a legmélyebb és legoldhatatlanabb, ha az anyai ági női ősök teljes bevetéssel, rendszerint a vallás segítségével törekszenek az Istent, a szenteket, azok segédeit, és a lelkiismeretüket is meggyőzni arról, hogy az, amit tettek, vagy tenni szándékoznak, voltaképpen nem is olyan nagy bűn, nem erkölcstelen. Ennek a spirituális szintre emelt öncsalásnak a szelleme nem szűnik meg az ősanyák halálával, hanem annak függvényében, hogy egy-egy utód fogantatását megelőző időszakban az anyák, mennyire intenzíven élték át a környezet- az Isten- és az önámítás állapotát, az utódokba átszármazott és konkrét (nyíltan megélt, vagy rejtett: lappangó) ámítói tulajdonságok formájában megjelent az utódokban és azok utódaiban. Ezek, az őskorrupció motívumához kapcsolódó, spirituális szintekre vésődő, ámítási programok az intellektuális jellegű iskolázottsággal nem tűnnek el, hanem azzal arányosan növekszenek, összetettebbé és intenzívebbé válnak, ahelyett, hogy oldódnának. A grafológusok között köztudomású, hogy a nyugati személyek kézírás-mintái tartalmazzák a legtöbb hazudozási hajlamra utaló jelt. Hiába tudjuk Nietzsche óta, hogy elenyészően kevés és jelentéktelen tény az, hogy sokat hazudunk másoknak, ahhoz képest, hogy saját magunknak mennyit hazudunk, mert a legtöbb esetben, nem tudjuk, hogy mikor és miért áramoltatunk a lelkiismeretünk felé, vagy a környezetbe hamis információt, hogy miért csapjuk be magunkat és környezetünket. Ez a mesterséges jókedv és boldogság elérését célzó alkohol- és a nikotin-vágy programja, spirituálisan viszont, a vallás és az erős kábítószerezés programja. Ez a természetkiszipolyozásból eredő, fölösleg-javaknak a sors-károsultak felé történő újraelosztási rendszereit és intézményeit, valamint a maffia - szövetségeket létrehozó és működtető spirituális program.
Ez, a Fekete Lyukból áramló másságra való ősi sóvárgáshoz is kötött, ámítási hamisítási és önámítási program, amely a Teremtés előtti sötét káosz létrejöttében gyökerezik, ezért mélyebb gyökerű bennünk mint a rombolásé és az önrombolásé, amelyek mindössze a hamis kiegyenlítődéssel szembeni teremtői és megváltói haragnak a következményei. Ezért, az örökölt becsapó és önbecsapó program sokkal nehezebben felszámolható, mint az önromboló és a környezet – romboló, a gyilkos és öngyilkos, Káini program. Mert nem a Káini program miatt fél, védekezik és támad az ember, hanem a lelepleződés miatt, az álcázó, rejtőzködő, védekező, hamisan ítélkező gondolatformák lelepleződése, a rejtőzés intenzív átélése miatt. Ezért terhelt másnap a részeg ember lelkiismerete. A Kaméleon programok nem csak elrejtik, de növesztik - duzzasztják és végzetessé is teszik a Káini programokat. Szorong az ember, mert fél a rejtett szándékai lelepleződésétől és ugyanakkor fogvacogva fél feladni az életmegnyerésbe (erőfeszítés, fájdalmas tapasztalatok és áldozathozatal nélkül elérhető boldogságba) vetett hiú reményét. Ravasz pragmatizmusa alatt fulladozó lelkiismeretével és felelősségtudatával sejti, hogy az életet nem lehet megnyerni. És nem csak hogy nem lehet megnyerni! A bódulat által elért hamis boldogsági állapot az igazi boldogságnak, a megváltással elérhető harmóniának a helyét foglalja el és ezért szentségtelen. Ezért, a hamis boldogsági és a hamis megváltottság -állapotok megszüntetése érdekében jönnek létre a rögtön-ölő, vagy a gyógyíthatatlan vírusos betegségek.
Az őskorrupció, vagyis az őshazudozás kulcsszavai: kényelmes, kellemes, biztonságos, élvezetes és boldogító. A megváltáshoz szükséges kellemetlen tapasztalat-hárító logika szerint spekuláló ember reméli, hogy a külső ismeretei: a tudománya segítségével megnyerhet, vagy létrehozhat egy olyan sorshelyzeteket, olyan egyéni, családi, vagy közösségi állapotokat, amelyek hosszú távon (Esetleg az öröklétben is) a kényelmet (erőfeszítés-mentes állapotot) és az állandó élvezetet (az "önműködő" kéjt), vagyis az örök boldogságot biztosíthatják számára. És ha mégis észre veszi, hogy az állandó kéj-állapotot: a folytonos világi sikert, vagyis tudományos és gazdasági boldogságot nem lehet elérni, akkor legalább egy kis lét-biztonságot akar szerezni. Valójában nem az öncélú (szexuális) kéjelgés a főbűn, hanem az a sors-kikerülési - kicselezési vágy, a mesterséges és külső (anyagi és személyi) feltételekhez kötött biztonságra és kényelemre való törekvés, amellyel elszakítottuk magunkat az őstermészettől (az anyatermészettől) és ezáltal, a teremtő képzeletünk mágikus hatalmától: “az Atyától”. A természeti erőkkel, a természet változásaival és határhelyzeteivel való közvetlen (egyértelmű) és állandó (folyamatos) kapcsolatunk nélkül, meg vagyunk fosztva a fejlődésünkhöz szükséges közvetlen tapasztalatoktól és a közvetlen és elemi jelzéseknek az értelmezési képességétől, amelyek folyton arról tudatosítanak, hogy törekvéseinkben, fizikai, lelki és szellemi állapotainkban, jó kapcsolatban állunk-e, harmóniában élünk-e a teremtőerőkkel, az egyetemes megváltást szolgáló sors-tőrvényekkel, vagy nem. Az egyetemes törvényekkel és az ősi teremtő erőkkel való közvetlen és éber (személyesen felelős) kapcsolatától elszakítva, még nagyobb szellemi és lelki zavart, még mélyebb fájdalmat (biológiai szenvedést), illetve nyomorúságot idéz önmaga és környezete számára, valamint az utódai számára az ember, mint amitől meg szeretett volna szabadulni akkor és az által, hogy a sors-könnyítő eszközeit elkészítette. Így jutottunk oda, hogy ma, a "létminimumig" biztosított anyagi jövedelemmel, nyugdíjjakkal, bankbetétekkel, széfekkel, tökéletes zárakkal - lépcsőházi rácsokkal, hétreteszes kapuzárakkal, kaputelefonokkal, védő-riasztó berendezésekkel, biztonsági őrökkel, egészségi és társadalmi biztosításokkal, stb., a civilizált városban lakó ember a személytelenség intézmény-rendszerének lett a kiszolgáltatott áldozata. És e kiszolgáltatottság semmi ahhoz képest, hogy talmi csillogása ellenére, lényegében mennyire meddő, üres, kietlen és értékeiben (Még tragédiájában is!) mennyire alacsonyrendű ez a hangyabolyként fejlődő és hanyatló élet. Nincs amiért taglalni az elidegenedés jelenségét. Erről szól az irodalom, ezt ábrázolja a művészet, és bárki körül nézhet és láthatja, életében tapasztalhatja az öncélú élvezet-szerzés és a sors-elemek elleni biztosítás érdekében történő természet-árulás, a természettől és Istentől való elválás vétkének a következményeit.
A felsőbbrendűen strukturált, tehát az erősebb és határozottabb (A jobban meghatározódott, kiforrottabb.) ideaképek – kauzális és spirituális képzetek -, illetve azok fizikai és pszichikai megtestesítői, magukhoz vonzzák, magukba olvasztják - szívják, elnyelik és magukba építik, vagy elnyomják és háttérbe szorítják a kevésbé határozott képzeteket. E létjelenségnek a természeti megfelelője, hogy az erősebb, határozottabb, vagy céltudatosabb (kegyetlenebb) ragadozók elejtik, felfalják és lenyelve felemésztik a többi állatokat (Azok biológiai struktúrájába kódolt információit feldolgozzák), sokszor még a saját fajukon belül is. Ám van, amikor a nyers, célirányos ösztönerő nem elég az egybeolvasztás (elejtés és felfalás útján történő integrálás) megvalósulásához és ilyenkor jelenik meg a ravaszság: a félrevezetés (hamis információ áramoltatás szüksége) azokban a folyamatokban, amit a biológusok a létfenntartásért való küzdelemnek neveznek. A kaméleonok színe-változtató képességétől, a rájuk vadászó ellenségénél is jobb ügyesebb rókák „zseniális” zsákmányejtő képességéig, valamint az állatoknak és az embertársainak egyaránt vermet ásó, azokat lépre-csaló: becsapó ember "magas értelmi képességéig" széles a kaméleon-jelenségek skálája. Még a tengeri teknősbéka generációk is hernyó alakú fehér foltot hoztak létre a mágikus képzelet segítségével a szájukba, hogy ezzel a giliszta-folttal a szélesre kitátott és mozdulatlanul tartott szájukba csalják a halakat, majd hirtelen mozdulattal összezárván az erős álkapcsot, megfogják és megegyék azokat. Az álcázás, a cselezés, a félrevezetés, a becsapás és a hazudozás a legelemibb létjelenségekben is jelen van, és nem a ravasz Ulises volt az, aki feltalálta.
A ravaszságot és a csalafintaságot a görög mitológiában Hermészhez - Merkúrhoz: a pragmatikus értelemhez, vagyis az intellektushoz társítják, de, amint Hamvas Béla mondja, a görögök, bizonyos metafizikai megállapításokban felületesnek bizonyultak. Az asztrológiában, elsősorban a diszharmonikusan fényszögelt Jupiterhez, a spirituális értéktudat és értékítélet képességét összesítő őserő diszharmonikus megnyilvánulásához társítják, vagyis a tévutakra vezető, a céltévesztést eredményező hamis értéktudathoz. Kevésbé követhető a kábulat és az éberség problémája spirituális szinten. A görögök Dionüszoszhoz kapcsolták a mámort, az éberséget viszont Aszklépioszhoz. Az asztrológiában az erő mindkét oldala a Neptunuszhoz társul. Ő az éberség - illetve a kábulat és a káprázat őserejét megtestesítő bolygó, tehát hozza társul az önkéntelen, vagy a tudatos környezet-félrevezetés és az önámítás jelensége. A ragadozó és áldozat közötti megtévesztést szolgáló játszma folytatása tehát, akkor válik veszélyessé az ember számára, amikor a spekuláns eszével srófolt természeti énje a felettes énnek nevezett lelkiismeretét próbálja elaltatni. Amikor az Isten és a személye közötti viszonyban használja az ember a megtévesztést, a hamis információáramoltatást. Ezért kell nagyon megfigyelni a Neptunusz helyzetét a sorsképletben, mivel a kaméleon program akkor önveszélyes és akkor csoport-veszélyes, amikor az ember az egyéni elképzelései szerinti kicsinyes érdek-koncepciót, mint egyetemesen érvényes törvényszerűséget tüntet fel mások és a maga számára. Amikor az egyéni, vagy a csoport érdekekhez kötött, és az abból kiszármazott erkölcsét úgy tünteti fel, minthogyha az, "Isteni" szükségszerűség, kikerülhetetlen végzet lenne.
A Nap - Jupiter diszharmonikus fényszög még csak arra utal, hogy az illető személy ösztönösen ferdít, mivel a születésétől fogva hiányzik, vagy zavart az a képessége, amelynek segítségével helyesen fel tudná mérni és helyesen értékelni tudná magát, a saját (jó, vagy rossz) személyi tulajdonságait. Ő az a szerénykedő ember, aki a mások szemében meglátja a szálkát, de a saját szemében nem képes észrevenni a gerendát. Mivel helytelenül ítéli meg magát, helytelen az a kép is, amit saját magáról a környezetének kivetít, kisugároz. Az általa kisugárzott hamis önképre visszaérkező környezeti válaszreakciók következtében, folytonos bizonytalanság-tudattal (komplexusokkal) él, mint aki bűnös olyan dolgokért is, amikről nem is tudhat, vagy ennek ellentéteként: magabiztossággal és meggyőződéssel jelenít meg egy olyan (szerinte legalábbis értékes) személyiséget, amely a valóságban nem létezik. Hősnek, vagy szerénynek látatja magát, de csak ripacs, vagy érzelgős és jóindulatú segítség-osztó. Valójában számító és, mihelyt lehetősége nyílik erre, kegyetlen zsákmányoló.
Amikor az ámítási és önámítási reflex a képi - képzeti folyamatok és a fantázia tevékenysége szintjén jelentkezik, vagyis, amikor a sors-képletben a Neptunusz a főszereplő, a belső bizonytalanság pesszimista világlátással és életszemlélettel (ellenségképekkel), vagy habókos ködkergetéssel vastagodik. A személy, aki egy ilyen karmikus program által vezérelt hajlammal rendelkezik, összetéveszti a tárgyi és a szellemi valóságot az általa, vagy mások által alkotott misztikus képzetekkel, vagy habókos víziókkal. Rendszerint azok a babonásan vallásos édesanyák hoznak a világra ilyen sorsképlettel rendelkező utódokat, akik úgy képzelik, hogy a tőlük függetlenül létező objektív Isten és a Sátán harcaként értelmeződik a sorsuk, illetve az által, hogy ők mennyiben engednek az egyik, vagy a másik hívásának. Vagy azok, a magukat ateistáknak valló anyák, akik az anyag mindenhatóságába vetett hitük miatt, a tárgyi világot fetisizálják és a gyermek apját is, tőlük függetlenül létező és döntő objektumként kezelik. Az ide vonatkozó betegségek a tévképzetekből eredő kedélyállapotokhoz, illetve a csalódásokban és a bűntudatban gyökerező pszichés traumákhoz kapcsolódnak és a melankólia-kórtól a pánik betegségekig terjednek. Ezekben, a szellemvilághoz való zavaros kapcsolatokban gyökereznek a mirigy betegségek is, illetve a hormonzavarok is, amelyek végül is, az anyai ősök által intenzíven átélt misztikus káprázatoknak, az önámítási hajlamoknak és a valósághamísítási hajlamoknak a következményei.
A kaméleon- és valósághamísítási programok által vezérelt tulajdonságok a hatodik hatványra fokozzák a többi karmikus programból eredő késztéseket, aminek szellemi önismeret és öntisztítás hiányában gyógyszerfüggőség, majd orvos- és kórház-függőség, esetleg korai halál lesz a vége, mivel az ilyen személyekkel egyáltalán nem lehet megértetni azt, hogy ne a környezetükben és a körülményekben kell keressék a betegségeik és a boldogtalanságuk okát (okait), hanem az élet értelméről és értékéről alkotott tévképzeteikben. Az élettársi viszonyainkat is tönkre tesszük eme a ragadozó létből átszármazó késztetések hatására, amikor is, jólneveltségből ámítjuk és kábítjuk egymást, de emiatt messzemenően nem szenvedünk annyit, mint amennyit szenvedünk az önámításaink következtében.
Az ámítás a gyengébb teremtő ideáknak az erős teremtő ideák általi elnyelési és feldolgozási - újjá alakítási szükségének a következménye. Ezért meg is kellene maradnia az állatvilág szintjén, mivel ott kitűnően szolgálja a fejlődés törvényét. Spirituális tudatosság szintjén, vagyis a ragadozói állapotából kinőtt embernél, amely állapotában amúgy is csak vendégeskedett az ember a fejlődésének egy bizonyos szakaszában, nem hogy szolgálná, hanem egyenesen gátolja a megváltási folyamatok és jelenségek érvényesülését. A valósághamisítás egyenesen az életenergiák összezavarodását és elgyengülését eredményezi. Ezért a májsorvadás, a cukorbetegség, és az elhízás a következménye. És amennyiben az eredetileg kifelé ható kaméleon program befelé, vagyis a sors, a sors-gyökerek irányába: a létforrás irányába kezd hatni, a következmény a rákbetegség. A vírusok ugyancsak a zavart ideáknak, illetve a hamis sors-információkból álló mentális struktúráknak a genetikai megtestesülései, akárcsak a kábítószer és a tömegbódítást szolgáló népgyűlések és tömegboldogítást szolgáló szabadtéri zenekoncertek. Talán nem kell különösen értelmezni, hogy miért jár együtt a tömegszellem, a mentális és a vírusos fertőzések terjedése és a fülbemászó jelszavakon és melódiákon ringatózó egyéni kábulat? Intézménye: az állami kasszákat dagasztó szórakoztató- és filmipar.
A Merkúr és az Uránusz által megtestesített őserők, a lineáris és lét-dimenziók között közvetítő képi és fogalmi információknak az energetikai és anyagi rendszereket működtetik és szabályozzák. A hozzuk társuló sorsprogramokat a levegőjegyekben található Lilith és Sárkányfarok pozíciójából olvashatjuk ki a sorsképletekben. E karmikus programoknak a hatására, az illető személy az un. pozitivista intellektualizmus késztetéseit, a materialista tudományosság, a tudományos fontoskodás, a technikai találmányok és az ésszerű rendszerek megváltó erejében való vallásnak a képviselőjévé válik. Ő ugyanis a gazdasági -technologizálási és sokszorozási mánia, az automatizálás és a rendszerező szőrszálhasogatás, valamely jellegzetes késztését, vagy a steril elméleti konstrukciók és filozófiai rendszer-alkotási késztetését, örökölte a spirituális memória révén az anyai ági felmenőitől. E sorsprogramokkal a leggyakrabban a kütyürü-imádók és szerkentyű-bolondok körében, valamint a technokraták körében találkozunk, azok között, akik a tudomány és a technika vívmányai által vélik megnyerhetőnek az életet, akik úgy képzelik, hogy a boldogságuk és az egészségük mindössze azon múlik, hogy meg találják-e, illetve felfedezik-e azt a tudományos technikai eszközt, vagy azt a tudományos formulát, amely az ők és az egész emberiség életproblémáját és életfeladatát megoldja.
Ezeknek a személyeknek az anyai ági női őseik többsége, abban a fizikai valósághoz kapcsolódó, gazdasági és technikai tévhitben élt, azokban a tudományos rögeszmékben hitt az utódok foganása idején, hogy az életük és a sorsuk bármely problémáját megoldhatják a tudomány és a technika által, a technikai és gazdasági pragmatizmus, a természettudomány által feltárt tényekre alapuló gyakorlatiasság és gazdasági hatékonyság segítségével. Ha beteg vagy, ott a gyógyszer, vagy a megfelelő terápia. Ha a részeg sofőr elgázolt és szétroncsolta a lábad, vagy a kezed, ott a leleményes művégtaggyártás és a korszerű elektronika. Ha nincs egy nőnek élettársa, szexuális partnere, illetve, ha a normális szexuális aktus által képtelen eljutni az orgazmusig, semmi baj, mindig kerül egy tudományos-technikai megoldás: a vibrátorok, vagy a számítógépes szexuális gyönyör-keltési lehetőség. És az sem baj, ha a humánus egészségügyi gondoskodás, a karrier-építési gondok miatti mentális görcsök és a huzamos fogamzásgátlás következtében, a nyugati típusú civilizációban élő nők többsége elveszítette a magzatfoganási, a magzatkihordási és gyermekszülési képességét, mert a tudomány és a technika vallásának hívei kieszelték a lombik bébi programokat, sőt: a klóónozás még ki nem aknázott, korlátlan lehetőségeit. Az anyák által megszülni képtelen magzatokat ki lehet venni az anyjából a császármetszés segítségével és fel lehet erősíteni őket inkubátorok légkörében a mesterséges táplálás segítségével. – Mindezt, ahelyett, hogy utána néznének: milyen spirituális oka van a nők egyre nagyobb számú fogamzási magzatkihordási és gyermekszülési képessége rohamos sorvadásának, elvesztésének. Az impotens férfiak számára ott a viagra, a partneri viszonyra képtelen egoista és komplexált nők számára a vibrátor, férfiak számára a felfújható és belső melegítővel ellátott guminő. Szerintük, a sors- és élet-krízisek oldása, csak pénzkérdés, illetve a megoldási trükk megtalálásának a kérdése, a jól működő gazdaság és technológia kérdése. A bosszantó sorsakadályokat jelentő elemektől és helyzetektől való megszabaduláshoz mindig találunk technikai megoldásokat, a természeti automatizmusok kijátszásától és felhasználásától - lásd az őssejtekkel és anti-vírusokkal való gyógyítási lehetőségek által keltett újabb hisztériát -, a pszichikai hadviselésig, az ellenség megdolgozásától és tudattalan világa megfélemlítéstől, a morális hiteltelenné tételéig és legyilkolásáig elmenően. Ők a mindenkori konjunktúra-lovagok, a nagystílű szélhámosok és a köztiszteletben álló, politikai és gazdasági maffia-vezérek.
Ezek a zsenik mindent tudnak, csak azt nem képesek felfogni, hogy hiába a sok találmány és technikai – gazdasági trükk, nem csak azért, mert az ember e találmányok fogságában vált képtelenné a külső anyagi és a belső isteni természetével való harmonikus együttlétre. Hanem azért mert e találmányok lényegében semmit nem oldanak meg. Hiába szigorítják a közlekedési szabályokat és hiába növelik az autók fékezési képességét, mert a fel nem oldott gyermek- és családellenes programokkal rendelkező anyák gyermekeit csak elütik a gázpedál-taposó szédültek. És otthon is életüket veszthetik, vagy nyomorékká válnak azok, akiknek a képzeleti agresszivitása meghaladja a tűrési határt. A gazdaságilag fejlett és ezáltal a korszerű orvostudomány áldásaival és egészségügyi ellátással rendelkező országok magzati koruk óta „monitorizált” női tagjai képtelenekké válnak a magzatfoganásra, vagy a nehezen fogant magzataik kihordására és a gyermekek megszülésére és a szegény országok nőtagjai által szült egészséges gyermekekkel és „munkaképes” személyekkel: az emigránsokkal kell feltölteni ezen országok egyre fogyatkozóbb lakosságát. E társadalmak tagjai képtelenek észre venni, hogy a rendkívüli eszükkel és zseniális találékonyságukkal együtt, gondolati agresszivitásra való önkéntelen és öntudatlan hajlamokat örököltek. Hogy a zsenialitásuk mellett, az együgyűségig menő, “ésszerű” irányítási mániára, a tárgyak, személyek fölötti, de főként a sors fölötti mentális beavatkozási mániára, a befolyásolási és ellenőrzési mániára, és ezzel együtt agyvérzésre és idegrendszeri betegségekre is hajlamosak. Hogy természet- és szellemellenes programokban gyökerező agresszív késztéseket hordoznak már születésüktől fogva a spirituális struktúrájuk mélyrétegeiben, az aurájuk legfinomabb rétegeiben. Amennyiben a közvetlen tapasztalataik segítségével nem sikerül megszabadulni a rögeszméiktől, nem csak elmegyógyászati és idegrendszeri problémák várnak rájuk, hanem a csodabogárság és a rögeszmés habókosság stigmája is, valamint valamely üdvözítőnek tűnő tudományos-technikai rögeszme szolgálatában töltött aktív életet követő, hiábavalósági és kietlenségi (silánysági) érzésekben folytatott öregkor.
Ritkábban, de lehetséges ennek a szöges ellentéte is, amely által, az illető személy képtelen a nagyobb távlatú racionális és logikus gondolkozásra, illetve a valóság különböző szintű világaiban létező, azonos metafizikai tartalommal bíró elemek közötti, lényegi összefüggések meglátására, azok lényeg szerinti különbözőségének a megtételére, a különbségek felfedezésére. Ők a naivak, akikkel minden misztikus és vallásos – szentimentális maszlagot be lehet vetetni, amennyiben az humánus szempontból “jónak”, azaz hasznosnak látszik. Ők a különböző címeken hirdetett nagy (És nagyszerűnek ígérkező!) mágia-tanok, misztikus gyógyítói iskolák, és tudományos agykontrol tanfolyamok követői, akik úgy képzelik, hogy a mágikus és misztikus praktikák és technikák önkényes gyakorlása és alkalmazása segítségével elintézhetik minden sors-problémájukat és megnyerhetik az életüket. Elhiszik, hogy egész életükben boldogak és egészségesek lehetnek, anélkül, hogy az elemi lét- és életfolyamatok szellem-logikáját megértenék. Anélkül, hogy a tényleges spirituális fejlődésük és kiegyenlítődési képességük elérése érdekében, belső tapasztalatokat szereznének. Anélkül, hogy a közvetlen tapasztalataikból levonható tanulságok szerint, mentalitásbeli változásokat eredményező erőfeszítéseket tennének. Ez jobb esetben, gyakorlati realitást mellőző idealizmusra és misztifikációra való hajlamokat eredményez, rosszabb esetben a babonás gondolkozást és, vagy dogmatikus vallásosságot, szélsőséges esetben a ködkergetést, misztikus (vallásos) habókosságot, fárasztó, vagy egyenesen veszélyes dogmatizmust és fanatizmust. Egyik végletes megjelenési forma sem jobb a másiknál és mindkettő ugyanannak a zavarodott, rendszeralkotó szellemiségnek a természeti kifejeződése. Gyakori betegségeik az idegi és az agyi betegségek, szélsőséges esetekben az idegrendszeri zavarok és a gutaütés. Intézmény-rendszerüket nem kell felsorolni: az akadémiáktól, a műszaki egyetemekig, valamint a gazdasági minisztériumtól a feketepiacig és a szabadalmaztató hivatalokig terjed.
A Szaturnusz által megtestesített, törvény- határ- és arányérzékelési őserőnek a zavaros megjelenési formáihoz kapcsolódnak a biztosítási kényszerbetegségeket eredményező családi programok, akárcsak azok ellentéte: a közömbösség. Az aggodalmaskodás és a felelősség-elhárítási késztetések, vagy a tárgyakhoz, helyzetekhez és személyekhez való, irracionális ragaszkodási fóbiák és gyűjtögetési mániák. Általában a fény- és személyiségellenes programokhoz kapcsolódnak. Mértéktelen és önkéntelen aggodalmaskodást, túlzott és aprólékos felelősségérzést, vagy annak az ellentétét: a felelősség-kikerülést, elhárítást, a felelősség átruházási - átadási, átpasszolási - késztetéseket eredményeznek a negatív Szaturnuszi programok, a közömbösséget és az egykedvűséget kiváltó, e két ellentétes magatartás valamelyikére inspiráló és predesztináló viselkedési hajlamok. Mivel elsősorban az egyetemes felelősség őserejét, illetve a határ- és az arányérzék őserejét megtestesítő Szaturnuszhoz kapcsolódnak, az ősanyáknak a spirituális, vagy a pragmatikus (tetterős) felelősség-érzete által irányított szellemiségnek a negatív formáihoz gyökereznek. Eredhet abból például, hogy az ősanyák valamelyike sokáig elhárította magától a szülői felelősség képzetét, mielőtt gyermeket szült volna, de abból is, hogy nem jó szemmel nézte, és kellő értelmezés nélkül helytelenítette (nem helyesen ítélte meg, illetve haraggal elítélte) az apja, az apósa, vagy a férje családapai szerepkörének a gyakorlását. Esetleg, ezek az ősanyák féltek az apjuktól, a férjüktől vagy az apósuktól, sőt: titokban és rejtetten gyűlölték ezeket a családapai szerepkörükben, szerintük agresszíven viselkedő férfiakat. Ritka esetben a közösségi - társadalmi életet szabályozó hatóságokkal, intézményekkel, illetve azoknak a hatalmi képviselőivel, irányítóival, vagy hivatalnokaival gyűlt meg az ősanyák közül egynek, vagy többnek a baja, nyílt szembesülés, vagy erős elhárítási, kikerülési vágy formájában, esetleg üldöztetési érzések és képzetek formájában.
Azon személyeknek nagy része, akiknek jellegzetesen negatív Szaturnuszi fényszög alakzat látható az asztrogrammjában, nem bíznak a teremtésnek és a saját sorsuknak - életüknek a pozitív rendeltetésében és értelmében. Nem bíznak a törvényesség szellemében és a saját értelmük és képzeletük által működtetett mágikus képességeik létfenntartó erejében: a mágikus erejű teremtői képzeletük sors-alakító és pozitív helyzetteremő képességében. Ezért szüntelenül aggodalmaskodva "azért, hogy mit esztek holnap és holnapután" (Názáreti Jézus), folyton be akarják biztosítani magukat a nehézségek ellen, és emiatt mindig csak a jobbnak remélt, illetve, a rettegett jövőben élnek és soha nem a jelenben. Nem képesek a jelenben – és így az öröklétben – élni, a jövőért való aggódásaik miatt, a jövő befolyásolása érdekében hozott, általában negatív következményekkel járó, “áldozatos törekvéseiknek” a soha el nem fogyó „kötelesség-teljesítési” kényszer-képzetei miatt. Be akarják biztosítani magukat a jövőben történhető szerencsétlenségekkel, betegségekkel, nélkülözésekkel szemben, illetve szebb és jobb jövőt szeretnének biztosítani önmaguk és az utódaik számára és ezért folyton lemondanak a jelenről, azáltal, hogy mindig a jövőért élnek, dolgoznak és halnak, illetve a megszerzett jövő-zálogaikat: a felhalmozott gazdasági javaikat szeretnék biztosítani, azokat biztosított helyzetbe és állapotba hozni és így megtartani. A sors-tapasztalás elemi logikájával szemben akarják önmagukat és utódaikat bebiztosítani, és e nagy biztosítási törekvéseikben, illetve az utód-féltésükben, az utódok miatti aggodalmukban, tönkre teszik a jövőbeni megélhetést biztosító természeti életet, halálra szennyezik és sterillé szipolyozzák a természet világát. A jövőbeni jólét miatti aggodalmukban, “előrelátóan” már csak egy, de maximum két utódot "vállalnak" (Egyesek egyetlen utódot sem.) és gondoznak, mert ugye, ennyi aggodalomra okot adó probléma mellett, magas fokú felelőtlenséget jelentene a gyermekek “vállalása”. Így kerülnek a piti felelősségből és aggodalmaskodásból a felelőtlen sterilitásba.
Ott és abba az irányba zárkóznak el és abba az irányba nyitnak, ahol, és amerre nem kellene zárniuk, vagy éppen nyitniuk a karmájuk feloldása érdekében. Amely információ-forrás irányába nyitniuk kellene, nem mernek és nem is akarnak nyitni, nem akarnak megnyílni. Sőt: elzárkóznak, mivel félnek az új és ismeretlen jelenségek, helyzetek és állapotok megtapasztalásától, még akkor is, ha azoknak, jól látható módon, pozitív következménye lenne. Ezért rugalmatlan, idejekorán elfásult, vagyis koravén személyekké válnak. Hamar öregednek szellemileg és ennek következtében lelkileg és testileg is. Ők, csak úgy (lennének) hajlandók a metafizikai információt be- és elfogadni, ha azok hirdetőjétől (szerzőjétől) garanciát kaphatnak, hogy - Akárcsak az orvosi receptek és gyógyszeripari készítmények -, “tényleg működnek” és azonnal hatnak, azonnali eredményt és hasznot hoznak. Sőt: ha a modern világ körülményei között és a modern élet feltételei között is alkalmazhatóak, és lehetőleg “olcsón megvásárolhatóak” legyenek. Ők megélhetés miatti aggodalom által hajtott, fölöslegben termelő hangya-emberek, az iparkodó halmozók, a felhalmozott anyagi javak és élvezeti eszközök biztonsága miatt aggódók, akik a biztonsági zárakat, berendezéseket feltalálják, illetve azok, akik a sors-ellenes biztonsági eszközöket és biztosítási kötvényeket megvásárolják és ők, akik a bankoknál is gazdagabb biztosító társaságok apparátusának a működtetését, azok személyzetének a fizetését a kötvényeik vásárlása által fenntartják.
A program kiválthatja az ellentétes mentalitást is, ami az előbbinél is károsabb: a közömbösséget mások problémáival szemben és a relativizmusig menő felületes viszonyulást a spirituális és kauzális információval szemben, a szellemi alapú erkölcsi magatartási formákkal szemben. A felületes kapcsolatkezelést, valamint a sorsállapotoknak és élethelyzeteknek az igényesség szűrője nélküli befogadását, és ezzel együtt, a határozatlan és bizonytalankodó, lagymatagelfogadását. A polaritás törvénye szerint, ugyanazt a lényegi Szaturnuszi zavart testesítik meg, mint az aggodalmasok, a felelősség-kerülő, közömbös, lusta személyek. Ezek nem izgatják magukat a holnapért, hiszen tudják, hogy az aggodalmasak és a minél több élvezeti lehetőség érdekében halmozottan termelők vannak többségben és azok elég fölösleges javat termelnek és eleget (élvezeti, kényelmi és általános fogyasztói cikket) halmoznak fel, ahhoz, hogy ebből a létfenntartáshoz szükséges táplálék és az anyagi javak számukra is kikerüljön, szociális juttatások, illetve testvéries és igazságos elosztás formájában. Vagy, ha nem, akkor úgy, hogy amazoktól önkényesen elveszik, elrabolják, annak a függvényében, hogy a horoszkóp többi elemét képező asztrológiai sajátosságai milyen jellegű gondolkozási módra, miféle ambíciókra, és félelmekre, aktív, vagy passzív személyiség-jegyekre utalnak. Ők egyáltalán nem aggodnak a jövőért és az utódokért, nem gyarapítják a különböző lakat- és zárgyártó üzemek, az ultramodern biztonsági berendezéseket gyártó cégek tőkéjét, valamint a biztosítási bankok bevételeit. Maximum annyiban működtetik a globális természet-kizsákmányolói nagyüzemet, hogy a vállalkozói szellemű és vakmerőbbek, az által, hogy időnként levágják, feltörik, felrobbantják, a zárakat és a biztonsági berendezéseket, és persze, elrabolják a feleslegben felhalmozott értékeket, újabb zárak, berendezések gyártására és biztosítási bankok létrehozására és finanszírozására késztetik az aggodalmaskodókat és biztonságvágyókat. Családi felelősséget ritkán, vagy egyáltalán nem vállalnak, de ha családot alapítanak is, akkor az utódok számával nem spórolnak annyira, mint az aggodalmasok, de az utódok igényes gondozása, nevelése, taníttatása miatt sem jellemző rájuk. A program betegsége mindaz, ami bőrrel és csonttal kapcsolatos. Intézménye az emberiség minden rendű és rangú közigazgatási rendszere, de ide tartozik a képviseleten alapuló politika és az akadémikus orvoslás is.
Mivel egyedül az anyag képes a belé hatoló információ – A benyomás, a lenyomat! – pontos megőrzésére, annak a konkrét visszatükrözésre, az anyagi lét az a világhely, ahol a szellemi világ ősideái, az ősprincípiumok konkrét alakokban formát is ölthetnek, leképeződhetnek és visszatükröződhetnek. Ezért az alakot ölteni, határolódni, információt tárolni és passzívnak maradni képes anyagnak: a teremtés határállapotát megtestesítő föld-elemnek, egyedülálló, megváltási – „kulcs-eszköz” - szerepe van a teremtésben! A lét-teremtő és a teremtésben önmagát megváltó őslény a természeti - anyagi formát öltött ember személyi tudatán keresztül, az ember személyi reflexiója: az idegzete és intelligenciája által érzékeli, azzal és azon keresztül veszi tudomásul az ősi fekete-pontja: a Lilithje által létrehozott képzet-zavarokat és szellemi ősjelekkel tudatosítja az anyagi határhelyzetében megbízhatón ellenőrizhető és kiszűrhető, feloldható és meghaladható abszolút minőségi zavarait. Vallásos fogalmazásban: az Úristen nem csak, hogy velünk és általunk: a mi öntudatunkon keresztül tartja számon azt, hogy mi is folyik a Lilith által okozott, ősi (abszolút) szellem-zavarok leleplezésének és megszüntetésének a kényszere által kirobbantott teremtésben, hanem a fájdalom kényszerítő hatása által el is végezteti velünk az ős-zavarok nagy részének a kiszűrését, amennyiben nem fájdalomcsillapítókkal és mindenféle tudat- vagy idegzsibbasztási technikával akarunk a fájdalomtól megszabadulni, hanem pozitív mentalitás-változtatás által. Így: tehát ugyancsak rajtunk keresztül és általunk – a mi egyéni megváltódásaink által - indul el és valósul is meg egy bizonyos mértékben, már itt, a földön az egyetemes megváltás. Merthogy az anyag képes minden szellemi – spirituális állapotnak és folyamatnak a tükrözésére. Csak tudat kell hozza, ami tudomásul veszi és a megváltódás logikáját felismerve, megfelelően változik. Így válhat a teremtés első ősideájából, az egyetemes megismerés és megváltódás eszközévé a személy, az egyes ember. Ezért, a kauzális önismeret módosítja és a megfelelő irányba változtatja a mágikus erővel bíró képzeleti képességeket. Ez a módosulás, a megváltás feltétele is. Ezt a megváltódás logikája szerinti tudati – öntudati módosulást hivatottak előidézni a fájdalommal járó negatív testi és pszichikai tapasztalatok. Ez az Égi Terelő Juhásznak: a Szaturnusznak a spirituális funkciója.
A Lilith, lévén a Lét Ősforrásának az abszolút tulajdonsága, nem tűnik el a teremtésből és ezért bizonyos ősmintákban a mi spirituális struktúránkban is megjelenik, mint kár- és vész okozó tulajdonságok halmaza. A személyes Lilithünk befolyásának vonzásába ragadó, személyi felelősség szaturnuszi őselve viszont, átalakul bennünk önmaga ellentétévé és ennek hatásaképpen, egyre törvénytelenebb módon: természet-ellenesen és emiatt, a lelkiismeretével ellentétesen él az olyan személy, akinek a spirituális felelősségi funkcióját az egyéni Lilithje befolyásolja. Az ilyen személy, a természettel összhangban élő organikus közösségek építése helyett, mindig erőszakos – zsarnoki - eszközökkel, ellenőrizhető és befolyásolható, mesterségesen organizált társadalmakat: rendszereket épít az első társadalmi struktúrák megjelenése és a sumér, az egyiptomi és a kínai birodalmak megjelenése óta. E rendszerben, az egyén, a személyi felelősségét előbb átruházta az erősnek látszó, gátlástalan és erőszakos vezetőkre: a hadvezérekből lett fejedelmekre, királyokra és császárokra, majd később a politikusokra és a társadalmi életet szabályozó intézményekre. Így jutottunk oda, hogy miközben a posztmodern korban rengeteg természetvédő törvénykezés és szabályozás született és látszatra senki, vagy legalábbis kevesen szennyezik és pusztítják a természetet, valójában minden egyes személy, már a létével is, károsítja és szennyezi a természetet, és az ökológiai katasztrófa felé sodorja a földet. A valós felelősség szellemébe ágyazott, spirituális öntudat nélkül, vagyis a szellemi világ törvényeiben gyökerező egyéni felelősségtudat nélkül, az öncélú élvezet-hajhászsási, táplálkozási, lakási és tisztálkodási koncepciókkal szemben, a legjobb természetvédő törvényekkel sem lehet megmenteni a természetet.
Nem lehet megvédeni a természetet a fenntartható növekedés téveszméjével magát kábító, civilizáció-terjesztő gazdasági háborúival, az önálló és öncélú hatalommá váló társadalmi intézményeivel magát szabályozó, felelőtlen emberiséggel szemben. Az intézmények nem helyettesíthetik az egyéni öntudatra építhető globális felelősséget, de a helyettesítési törekvésük által lerombolják azt, mivelhogy a megváltás logikája szerinti spirituális fejlődés az intézményes törekvésekkel ellentétes: a spirituális öntudatból következik az egyéni öntudat, és az egoizmust dagasztó, civilizált életképzeletben éppen úgy nem születhet egyetemes öntudat, mint ahogy a vallásos fantazmagóriákban sem.
A tudós közgazdászok és ökológusok által kidolgozott fenntartható növekedés mentő-elmélet tételeinek a kidolgozásánál, a tudósok nem vették figyelembe az embernek a Fekete Lyuk, vagyis a Lilith által irányított, gátlástalan élvezetszomját és a személyi felelősségtől való gyermekes ódzkodását, a felelősség-hárítási reflexeit, e globális „természetes” hárításnak a következményeit. Emiatt, az elmélet utópia marad, mivel a tételei ellentétben állnak, az ember felelősség-hárítási vágyát szolgálni hivatott, az egyes embert a megváltási képességei kifejlődése ellen védelmező, sőt: a megváltás-ellenes törekvéseiben az embert erősíteni és segíteni hivatott sors-tapasztalatok ellen „védekező”- intézmények (egészségügy, tanügy, munkaügy, stb.) és intézmény-rendszerek gazdasági érdekeivel. A fenntartható növekedés tételei ellentétben állnak a nemzeti és a nemzetközi szociális hálókat fenntartó, az önmegváltási képességüket kiváltani hivatott életfeladataikkal szembeni harcukban elesett és porul járt (Rosszul járt: téves spirituális úton járó) személyeket biztosítani, és a rombolástól eltántorítani hivatott, mentalitás javító-tanító jellegű fájdalmas sors-tapasztalatokkal szemben, megvédeni hivatott szociális intézmények a fenntartását és működését pénzelő állami kincstáraknak a minél nagyobb pénz-bevételekhez jutási érdekeivel és törekvéseivel. Ez szerint, a megváltás-ellenes létkoncepció szerint, működik a létrontás legerősebb eszköze: a közösségi élet fenntartási és működtetési költség-szükségeit messze túlszárnyaló bevételeket megvalósító állami adórendszer. Minden személy, aki valamilyen formában pénzt keres, mindenki tehát, aki nem érzi, és nem nevezi magát tehetetlennek az önfenntartáshoz és a gyermekei fenntartásához képtelennek önmagát, olyan állami- és más intézmény-fenntartó adókat, olyan irracionálisan nagy társadalom biztosítási segélyt, valamint a segélyezések folyamatait biztosító, és a segélyezés törvényességét is ellenőrző, intézmények működtetést célzó, társadalmi járulékokat kell fizessen (Ha nem csalja le a felét!), amely adó-összegek megkeresésébe – megtermelésébe néhány éven belül, igazság szerint bele kellene roppannia mindenkinek.
Mindezért csak abban az esetben kap az egyes ember valamit, ha belerokkan az ő, és minden normális embernek a természetes szükségleteit százszorosan és ezerszeresét is felülmúló, társadalmi intézmények fenntartásához és működtetéséhez szükséges anyagi javak előállításába és az újabb természet-szipolyozást (energia-termelést) biztosító eszközök megtermelésébe. A rákként dagadó intézményeket fenntartani hivatott, növekvő gazdasági hajszába.
Az életét élvezni és megnyerni akaró, és a megváltó sors-feladataival, valamint a természettel szemben magát védeni akaró ember globális szabállyá tette, hogy minden munkáért, amiért pénzt adnak, az állam fenntartása címen – Vagyis, az embert a természet és a Sorssal (Istennel!) szemben megvédő szociális intézmények fenntartása céljából – messze az egyén szükségletei fölött adóznia kell. Az „adófizető polgárok”, vagyis a környezetszennyező termelők, valamint a gén-manipuláló, a klóónozó, a rákkutató, az AIDS-kutató és a kábítószer kutató tudósok, na meg a hatalmas mennyiségű közpénzeket lenyúló közigazgatási intézmény-vezetők és ravasz politikusok, el is hiszik, hogy ebből, a természeti egészségnek a lestrapálása árán, az állat- és növényvilág irgalmatlan megnyomorítása és összezavarása (gén-manipulálása) árán, történő hatalmas termelésre - Fogyasztási cikkekre. - kirótt adókból begyűjtött összegek befizetésével, ténylegesen segítik is, megóvják és megmentik az embert és a természetet!
Ez tehát, az élvezeti- és kényelemi cikkeket, tárgyakat és berendezéseket termelő, valamint a termékeket használó gazdáikkal együtt, más, e termékeket elrabolni törekvő személyekkel és a természettel szemben megvédeni hivatott nemzet-gazdasági logika, és egyre globálisabbá váló világgazdasági rendszer. Ez a legyőzhetetlen rendszer, amit Richárd Nixon felismert, de amit nem volt képes teljes mélységében megérteni és ez által legyőzni, és mielőtt megérthette volna, a hatás – visszahatás törvénye szerint, belezuhant a lehallgatási botrányba. Holott éppen a titkos hangfelvételeknek az alkohol gőzős agyával történt újra és újrahallgatása közben sejlett fel előtte az igazság! Persze! Hiszen, ahol a titok ott a piszok! De hiába, mert a titkolózás is intézményesítve van még egyelőre és a kábulat miatti visszahatás törvényét, még Jézusnak sem volt lehetséges felülírni!

Ahhoz, hogy Júliával Magyarországon maradhassunk, mihamarabb törvényessé, tehát intézményessé kellett tennem azt, hogy pénzért készítek horoszkópokat és amúgy is, munkavállalási engedélyt kellett szereznem azért, hogy az alapján megszerezhessem a külföldiek számára, akkor még kötelező tartózkodási engedélyt. Kiderült, hogy a magyarországi polgármesteri hivatalok nem bocsátanak ki egyéni szabad vállalkozói engedélyeket. Zegzugos hivataljárásaim és bürokratikus kutatásaim eredménye az lett, hogy már-már lemondtam az egészről, mind számomra lehetetlen feladatteljesítésről, amikor egy bizonytalan kérdésemre éppen onnan kaptam meg a helyes útbaigazítással egybekötött bíztató választ, ahonnan egyáltalán nem vártam: a rendőrség idegenrendészeti osztályának a munkatársaitól, a Szaturnusz képviselőitől. Amikor ugyanis, az idegenrendészet osztályán jelentkeztem a harmadik tartózkodási vízum-hosszabbítás céljából, direkt ők kérdeztek rá arra, hogy nem-e akarok inkább huzamos tartózkodási engedélyt váltani, majd elmondták, hogy ahhoz mi az eljárás. És ezzel elkezdődött a tragédiához vezető kálváriám. A munkaügynél megtudtam, hogy külföldiként, munkavállalási engedélyt úgy kaphatok, ha találok egy olyan Magyarországi személyt vagy céget, amely engem olyan munkakör elvégzése céljából alkalmaz, amely munkakör ellátására alkalmas Magyarországi állampolgárt nem talált, miután az adott munkahelyet három hónapig hirdette a megyei munkaadó hivatalon keresztül. De az is kiderült, hogy a textilgyári munkán, az utcaseprésen, szeméthordáson és vécépucoláson kívül, nem található olyan, három hónapnál több ideje hirdetett és el nem vállalt munka, amit én el tudnék látni. És ha netalán létezne is ilyen, úgy sem találnék olyan személyt, aki alkalmazna, mert külföldi lévén, a munkaadónak akkora adót kellene utánam fizetnie a magyar államnak, hogy ilyet még a jól kereső Robi barátom sem lett volna képes megtenni értem. Így jutottunk el, a Táltoslaki házát nekem bérbe adni akaró Johannával és az ott maradásomat lehetővé tenni vágyó hallgatóimmal, arra a következtetésre, hogy ha maradni akarok, alapítanunk kell Júliával egy asztrológiai tevékenységet folytató Betéti Társaságot.
Néhány hét multával az egyik hallgatóm örömmel közölte, hogy utána érdeklődött és megtudta, hogy nem nehéz ugyan egy Betéti társaságot alapítani, de nagyon költséges, mivel az ügyvédek, akik a cégbejegyeztetéseket intézik, csillagászati honoráriumokat kérnek. Neki viszont, van egy ügyvéd ismerőse, aki hajlandó minden hivatalos eljárást elintézni ingyen, azzal a feltétellel, hogy ezt el ne mondjam senkinek. E lehetőségnek a tudatában rögtön haza utaztam Júliáért és a szükséges iratokért, és Körvárra visszatérve, a hivatalosításomnak ebbe a reményekkel kecsegtető játszmájába belefogtam. Az ügyvéd, nem csak hogy nem kért honoráriumot, de még az ügyiratokhoz csatolandó, számomra drága okmánybélyegek árát, a cégbírósági költségeket és az elkerülhetetlen közjegyzői hitelesítések árát is megelőlegezte. Nemsokára lett is annyi rendelésem, hogy ezeket a, számomra jelentős összegeket utólag visszafizethettem. Ha ennyire jól beindultak és folyamatosan jól haladtak a hivatalos ügyeim, hát csoda-e, ha elbíztam magam és nem figyeltem arra, hogy mi történik Júliával és Eduával? Pedig a Szaturnusz, a felelősség, a figyelem a fegyelem, az összpontosítás és a józanság bolygója fontos szerepet foglal el az én sorsképletemnek az otthon és a család életkörét jelképező IV. házcsúcsa előtt. Ez azt jelenti, hogy minden apró nehézségnek, mind spirituálisan fontos, figyelmeztető jelnek, jól meg kell vizsgálnom a szimbolikus értelmét, és csakis a nehézségek és az akadályok megfelelő szellemi értelmezése után, illetve a megfelelő következtetések levonása után és a megfelelő kiigazítások elvégzése után, szabadna lépnem. Másrészt, az is kiderül onnan, hogy, az otthonnal és a családdal kapcsolatos kérdésekben soha nem járhatok el felelőtlenül, és nem engedhetek meg magamnak semmiféle lazaságot, vagy figyelmetlenséget. Márpedig akkoriban, mint egy klasszikusan szellemtelen polgár, mint egy tudatlan, disznó- és marhahúst fogyasztó tahó, aki a családjáért való aggodalmaskodása okán kivágja az erdőt és kiirtja az általa kártevőnek nevezett állatokat és növényeket, megelégedtem azzal, hogy jó előadásokat tartok és jó horoszkópokat készítek. És megelégedtem azzal, hogy szorgalmasan intézem a család “javát szolgáló” hivatalos ügyeket és néha eljátszadozok a gyermekekkel, és a feleségemmel szeretkezek.
Ilyen spirituális kábaság után nem csoda, ha a teljes felébredésem érdekében, az Edua halálával egy időben, a szaturnuszi elvhez kötött hivatalos folyamatok is elakadtak és nem máshol, mint a szintén a Szaturnuszhoz tartozó munkavállalási (sicc!) engedélyeket kibocsátó hivataloknak az útvesztőjében! Azért nem egyetlen hivatalnak az útvesztőjében, hanem a hivatalok útvesztőjében, mert hiába, hogy magyar nyelven tartottam az előadásaimat és hiába, hogy rengeteget veszekedtem a diktatúra Romániájában, valahányszor a hivatalnokok tudatosan, vagy véletlenül helytelenül írták le a nevemet, Magyarországon éppen olyan külföldinek számítottam, akár egy Szudáni vagy Koreai polgár. Ezért ugyanannyi román nyelvről, magyar nyelvre és magyar nyelvről magyar nyelvre hivatalos fordítók által fordított és magyarországi közjegyző által hitelesített, pecséttel és aláírással ellátott okmányt kellett beszereznem és a megfelelő hivatalokban leadnom, mint egy Szudáninak. Az első, munkahely-igénylési kérést még a körvári munkaügyi hivatalban kellett letennem, ami után ki kellett várni azt a harminc napot, ami alatt ki kellett derüljön, hogy valamely magyar állampolgár nem-e akarja elfoglalni az általam létrehozott munkahelyet a Betéti Társaságunkban. De ez csak az első lépése volt a kálváriának, mert harminc nap elmúltával, a megyeszékhelyen a külföldiek munkavállalási engedély-kérelmének a megítélési hivatalában kellett jelentkeznem egy újabb kitöltött kérdőívvel és az általam alapított Betéti Társaság dokumentumainak újabb hitelesített másolataival, valamint az iskolázottságomról és az eddigi asztrológusi tevékenységemről szóló román okiratok hitelesített másolataival. Természetesen, az otthonról hozott egyes papírok hiányosak voltak. Ráadásul, amikor a META -tól négy évvel korábban elbúcsúztam, nem kértem semmiféle okiratot arra vonatkozóan, hogy három évig jártam az előadásaikra. Úgy véltem akkor, hogy szabad személy lévén, aki az egyetemes törvények szerint, azoknak a szellemével összhangban igyekszik élni, nincs szükségem efféle papírokra. És Romániában (Otthon!) nem is volt szükségem efféle bizonylatokra, amikor kiváltottam az asztrológusi engedélyemet.
Most sem a papírok és a hivatalos formaságok miatt akadt meg a folyamat. - Amint később kiderült, az egész hivatalos hercehurca úgy zajlott le, hogy a cégbírósági bejegyzési okiratról - tehát, az ügyben szereplő dokumentumok legfontosabbikáról - egész idő alatt hiányzott a cégbíróság pecsétje, amit egy hivatalnok elmulasztott rányomni. - Hanem amiatt, hogy az Edua halála után, valahányszor nehezebben mentek a dolgaink, önkéntelenül a hazatérésre gondoltam és ezt a tudattalanom, ha áttételesen is, de összekapcsolta a hivatalosan bejáratott META- hoz való visszatérés vágyával. Vagyis a Rákban álló Sárkányfarkam miatt és a Sárkányfarokkal a XII. házban álló és a Szaturnusz által támadott Uránuszom által jelzett, otthonnal, családdal és szülőfölddel kapcsolatos hibás sugallataim miatt, még mindig nosztalgiázva képzelegtem egy, már létező intézményen belüli munkáról, vagyis egy egész csoport számára törvényes keretet biztosító intézményhez való tartozásról. Ezeknek az álomkórosan zavaró hatású képzelgéseknek valamiképpen vége kellett legyen. Júlia, ez időben haza utazott Verácskával, amit én több okból is akartam. Részben az, hogy az Edua nájlon urnában álló hamvait haza hozza és az itthoni barátainkkal a város határában álló szent dombon elföldelje. Részben az, hogy a Júlia második öccsét időközben megszülő édesanyját meglátogassa és a Kelet-európában még törvényileg kötelező védőoltások veszélyességére figyelmeztesse, azok végzetes következményeinek a kivédését szolgáló szellemi magtartásra megtanítsa. Másrészt viszont azért ment haza, hogy Verácskát néhány hónapig a nagyszüleinél hagyva, mi, a gyászosan új helyzetünkben, egy kis szabad lélegzethez (Az életünk és élet-képzeletünk újra rendezéséhez szükséges szabadidőhöz) juthassunk. És persze, azért is, hogy ez által, kerüljön egy újabb határ-átkelő pecsét az útlevelébe, mivel a Magyarországi munkaügynél felmerült, újabb bürokráciai kifogásnak köszönhetően, a tartózkodási engedélyünk kibocsátási lehetősége újból és újból kitolódott a bizonytalan időbe. Amint az hét évvel később kiderült, a Juliától való hivatalos elválásunk spirituális magjai ekkor lettek elhintve az által, hogy az édesanyja ekkor beszélt neki először ennek a „szükségéről”.
Időközben én felhívtam telefonon Mátét, a META vezető-mesterét, és megbeszéltem vele, hogy szükségem lenne Magyarországon egy olyan elismervényre, miszerint a METÁN elvégeztem a három éves metafizikai - Asztrológiai kurzust és két évig az előadójuk voltam, mint ahogyan az a valóságban meg is történt. Ugyanakkor haza telefonáltam Júliának is, hogy utazzon el a META akkori székhelyére: az Istenhidegéhez közeli Bolovăneştire, és kérje el tőlük a megígért iratokat és azokat Istenhidegében fordítassa le és hitelesíttesse. Amint később kiderült, Júliának nagy szüksége volt a Mátéval való találkozásra, mivel három évvel korábban, ő a kelletnél jobban meghatódott, sőt: mondhatni, hogy valósággal lenyűgöződött az akkor már két éve, hogy szilárd táplálékot nem fogyasztó “Máté-fejedelem” misztikus légkört árasztó személyiségétől. Júlia egy, a META által Istenhidegében szervezett szilveszter előtti előadáson találkozhatott ezzel az igen átszellemült, fizikailag szomorúan legyengült misztikussal. Mivel a Moldovai közbiztonsági viszonyok még mindig majdnem olyanok voltak, amilyeneknek a nyugati sajtó bulvárlapjai a Drakula hazájában dúló viszonyokat akkoriban leírták és Júlia sem volt valami jó formában annak köszönhetően, hogy az anyjának a családunk felbontásának a szükségére vonatkozó nézeteit kellett hallgatnia, hát a várost ismerő, volt-rendőr nagyapjával utazott Moldvába és megkeresték a METÁ-nak a Bukarestből Bolovăneştire áthelyezett főhadiszállását.
A látvány, ami Júliát fogadta, jóval meghaladta azt a misztikus legendát, amit én fél füllel hallottam azóta, hogy a METÁ-tól elváltam. Mivel a románok éppen annyira nem igényelik a Lilith hatásaival való leszámoláshoz szükséges spirituális alapállás felvételéhez szükséges kauzális asztrológiai és metafizikai információt, mint a romániai magyarok, azok a METÁ- sok, akik kitartottak Máté mellett és nem vállaltak polgári foglalkozást, kénytelenek voltak még annál is több nélkülözést és egyre szegényebb életkörülményeket vállalni, mint amilyen szűkös időszakokat éltünk mi át átköltözés előtt Júliával, Istenhidegében. Azzal az asztrológiával, amely nem jósolgat és nem az anyag-érzékelő képességét hibásan használó egoizmusnak az élvezet-nyerési képzeteit szolgálja ki, a csoportnak (“a szellemi iskolának”) még annyi megélhetési és fennmaradási esélye sem maradt, mind amennyi nekem volt a székelyek között. Így nem csoda, ha tehetetlen nyomorukban a METÁ-sok le kellett mondjanak az asztrológusi tevékenységről és a spirituális előadások tartásáról, és olyan megélhetési lehetőség után nézzenek, amely által úgy kapcsolódhattak vissza a környezetükhöz, hogy aközben ne kelljen lemondjanak az alapelveikről. Ennek érdekében, szanszkrit iratokban található utalásokra és népi receptekre utalva, kidolgoztak egy sütés nélküli kenyérgyártási technológiát, amely által a gabona megtarthatta (Szerintük növelhette is…) az eredeti vitamin és ásványi tartalmát, energetikai értékét. Globális jelentőségűvé misztifikálták a megélhetésüket biztosító, sütés nélküli kenyér-gyártási és más, természeti táplálék-előállítási vállalkozásukat és ez által szektává sorvadt a társaság. Ezzel még semmi baj nem lett volna önmagában, de bármennyire is felkészültnek képzelték magukat metafizikailag, nem tudták elkerülni az általános szegénység által kiváltott kilátástalansági érzet és a be nem ismert kietlenségi érzetek miatti sors-neheztelések mágikus következményeit. Ennek az eredménye a rejtett türelemvesztés, illetve a rejtett agresszivitás és a mások problémái - nehézségei iránti közömbösség lett, ami annak a spirituális éberségnek és figyelemnek a helyébe lépett, ami a METÁT jellemezte fénykorában.
A korábban mindig szellemi erőt, jóindulatot és bizalmat sugárzó Máté helyett, Júlia egy nyolcvanöt százalékosan süket és félig vak, követhetetlenül áttételes értelem szerint beszélő, szeszélyes öregembert talált mindössze, aki sokkal vénebbnek nézett ki, a Júlia Máténál húsz évvel idősebb, beteges nagyapjánál. Már akkor, amikor a METÁ-tól elváltam, Máté nagyothallott, és ahelyett, hogy spirituális vezérhez illően, annak rendje és módja szerint ebből kigyógyította volna magát, amikor utoljára beszélgettem vele, halló-készülék használatára szorult. Ez számomra azt jelezte, hogy olyan Bak szülött létére, akinek ugyancsak a Bakban és a Baknak megfelelő tízes házban (a társadalmi-közösségi életterületnek megfelelő asztrológiai térben) áll a Sárkányfarka, valami nagyon fontosat és lényegeset nem akar meghallani, amit a lelkiismerete, illetve a felelősségtudata sugall a számára. A Bolovăneşti „székház” rendetlen és piszkos “konferenciatermében” álló hatalmas, nyers deszkákból ácsolt, kerek-asztalt, amelynél fiatal és középkorú barátai és követői körében ült a “mélyen figyelő”, de fárasztó nagyothallása miatt zavarosan kommunikáló, fehér ruhás Máté, mintha soha nem takarította volna le senki. Ebben a szakrális miliőben, Máté megtagadta Júliától, illetve tőlem a kért és korábban megígért hivatalos okmányok kiállítását, mondván, hogy az én telefonhívásom őt váratlanul érte és ezért megfontolatlanul ígérte meg a bizonylat kiadását. Amikor a Júlia elkeseredett hangon magyarázatot kért tőle, Máté azt mondta, hogy én egy, magamat másoknál okosabbnak tartó (“Un dezertor care se crede mai deştept decît alţii”), kígyó lelkű dezertőr vagyok. Olyan, aki azt sem nem érdemli meg, hogy az METÁ-val bármilyen módon kapcsolatba hozzák a nevét, nem hogy a kurzusaik elvégzéséről hivatalos elismerést kapjon. És azért szöktem el, mert nem vagyok képes a harminchét fokon „sütött” korpából készített kenyeret enni, mind a többi META- előadó és inkább olajra léptem, mintsem, hogy az üdvözítő táplálkozás segítségével megtisztuljak. Júlia, ettől a zagyvaságtól nagyon megijedt és arra kérte Mátét, hogy hívjanak fel engem telefonon és magyarázza el nekem Máté, hogy miért nem akarja megadni azt, amit számomra korábban megígért. A Magyarországra telefonálás gondolatától, az addig a nyugodt Máté, aki korábban is csak úgy tudott telefonálni, hogy a fülébe dugott apró hallgatókhoz csatolt nyakba akasztható hallókészülékét ráfektette a telefonkagyló hangszórójára, dühbe gurult. Ha nem is ordítva, de emelt és szenvedélyes hangnemben azt sziszegte Júliának, hogy ő nem magyarázkodik Ádámnak, mivel nem Ádám az ő főnöke, hanem ő az Ádám főnöke, majd szó nélkül felállt a kerek-asztal mellől és kiment az ajtón.
Júlia, a heves jelenet után is a teremben maradt, csendben merengő maradék META tagjaitól elbúcsúzni, és dolgavégezetlenül Istenhidegébe hazatért. Szerencsére, mihelyt a Moldovai zarándokutjából a nagyanyja lakására megérkezett, engem felhívott telefonon és ezzel a misztikus kudarcélménye is megszűnt. Táltoslaki egyedüllétemben ugyanis, időközben olyan Plútói jellegű, mélyen rejlő létkérdésekre sikerült világos válaszokat találnom, amelyek felszabadító erővel hatottak és csak nagyokat nevettem a történteken. Júlia is ezt tehette nemsokára, mert az otthoni barátaink számítógépében megvoltak még a Máté születési adatai és a sorsképletéből hamar kiderült, hogy a rohamosan süketülő, vakuló és öregedő guru, milyen jellegű szakrális öncsalások áldozata. Az viszont csak részben derülhetett ki akkor, hogy miért kellett ezzel, a lelkiismerete hangját meghallani képtelen férfival ilyen bizarr külsőségek között találkozzon? Én ugyanis megtaláltam a Táltoslakra hurcolt irataim között az elveszettnek gondolt META- előadói kinevezésemet, de, mint utólag kiderült, azt is nevetségesen fölöslegesen és ezért nem is gondolkoztam el azon, hogy Júliának miért kellett találkoznia a negatív Szaturnuszi szellemnek ezzel a misztikus képviselőjével? Csak hét, majd kilenc év múlva derült ki, hogy azért, mert rejtetten, ő is csordultig telítve volt a misztikus fantazmagóriákkal elegyített felelőtlenkedés szellemiségével. Én tehát nyomban elutaztam akkor a frissen megtalált META-s előadói kinevezésemről szóló igazolással a megyeszékhelyre, és külföldiek munka-ügyi hivatalnoka elfogadhatónak találta és megígérte, hogy amennyiben ezt hivatalosan lefordítatom és hitelesítetem, egybekapcsolva az Istenhidegei pénzügyi hivatal bizonylatával, miszerint én otthon három éven át hivatalosan asztrológusi tevékenységet folytattam és e munkám után szabályosan adóztam is, elégségesnek fog bizonyulni ahhoz, hogy megkapjam a pecsétes magyarországi munkavállalási engedélyt. Ez a hivatalos dokumentum-fordítás viszont soha nem történt meg és néhány hétre rá, mégis megkaptam az engedélyt!
A Júlia Moldvai canossa-járása utáni események miatt tehát, teljesen kiesett az érdeklődési körömből a számomra érdektelen szellemi tájakra költözött, három éve állítólag nem is táplálkozó Máté és a szegénységben mellette ostobán kitartó, szent korpából készült kenyérrel, feketekávéval és cigarettával táplálkozó csapata. De, az én látókörömből való kiesésük, nem volt elég ahhoz, hogy a Júlia fantáziavilágát ne izgassák tovább ezek a karma-verkliző misztikusok és mielőtt elköltözött hét évvel később tőlünk az édesanyjához, állítólag auragyógyítást fogadott el, egy, a Máté misztikus erejével vetekedő, amerikai csodagurutól. Az viszont, hogy Máté nem adott bizonyítékerejű hivatalos okmányt arról, hogy a META kurzusain asztrológusi képesítést nyertem, ha áttételes módon is, de arra szolgált, hogy rájöhessek a természettudományos pozitivizmus által elbutított ember boldogságát és biztonságát “őrző-védő” közigazgatásnak, az őserdőktől és az őserdőben lakó fenevadaktól átvett sors-végrehajtói szerepkörére. Végtére Máté is, valami olyasmit magyarázott a metafizikai előadásain, hogy a nők spirituális sterilizálódása mellett, az intézmény-függőség sodorja a civilizációt a végső katasztrófába.
Az ezredfordulóra, ugyanolyan függőségi és kiszolgáltatott sorshelyzetbe került a gazdasági és közigazgatási intézményekkel szemben az ember, mind amilyen fenyegetett és kiszolgáltatott helyzetben élt valamikor az ellenségesnek képzelt, természettel: az elemekkel, természeti jelenségekkel és folyamatokkal való közvetlen kapcsolatrendszerében. Egy központi lakosság-nyilvántartási hivatal meghibásodott számítógépe egész régiók lakosságát, vagy annak bizonyos családjait tüntetheti el “papírforma” szempontjából, aminek a következtében a legkevesebb baj az, hogy e közösségek munkaképtelen tagjai esetleg nem kapnak három, vagy négy hónapig állami segélyt. Arról nem is beszélve, hogy a bankok, a bíróságok és más hivatalok humorérzékkel megáldott számítógépei, vagy a hibát hibára halmozó, majd a hibákat átkeresztelésekkel elfödni igyekvő hivatalnokai, magas képzettségű bírói, vagy brókerei, és persze, a politikusok soha be nem ismerhető tévedései következtében hányan szenvedhetnek. Mondom, nem is azért, mert a bírók egy része korrupt és írástudatlanságában beképzelt fajankó, és a politikusok többsége közpénzlenyúló ravasz róka és a bankárok egy része sikkasztó, hanem azért mert ők is, mint mindenki „normálisan” tévednek, hiszen a tökéletesség is a Lilith szférájához tartozik, de ahelyett, hogy a tévedésüket beismernék, azt nyakasan mindig elfödik hivatali csalások és hazudozások útján. És ide, ezekre a tudatos sikkasztások és öntudatlan tévedések elfödésére, vagy helyrehozására szükséges pénzek pótlására megy el az adózókká lett személyek munkája pénz-értékének óriási része!
A különbség az apparátus rendszere és a természet között az, hogy miközben a természet nem kényszeríti rejtett erőszakoskodással (hatóságilag) az embert a minél nagyobb és nagyobb termelésre, a pénzt emésztő polgári és állami adminisztrációs intézmények és általuk a világapparátus is, igen. Amikor a természettől függött az ember, ez még természetes és egészséges függőségi viszony volt. A pénznyelő, feneketlen étvágyú apparátustól való függőség viszont nem természetes! A természeti embernek az elemek és a természeti jelenségek általi veszélyeztetett helyzete, kimondottan csak a spirituális öntudatlanságával, személyi felelőtlenségével, vagyis a sors-hárításaival: a megváltódási képességeit előhívni és erősíteni hivatott sorserőkkel szembeni ellenállásával, azokkal szembeni indulatosságával volt arányos. Ez azt jelenti, hogy éppen az egyéni életfeladatainak, az egyéni sorsa felvállalásának és feldolgozásának, illetve ezek kikerülésének és elhárításának megfelelően, került természeti nehézségekkel szemben, vagy éppenséggel természetes veszélyhelyzetbe az egyén. De ez, a törvényes természeti állapot még koránt sem fenyegetett tömeges szintű pusztulással!
A sors-elleni biztosítás elvén alapuló apparátus viszont, miközben a meghirdetett funkciója az lenne, hogy az egyént megvédje a megváltódási életfeladatainak a fel nem vállalásából származó visszahatások drámai és tragikus következményétől, összhatásában és tömeges szinteken alkalmazva, az eredeti cél fonákját eredményezi és inkább fokozza az ember sors-nyomorát, mivel olyan, “vak és objektív” sorsbeteljesítő erővé változott, amely utón - útfélen felnagyítja, és egy- az egyben, a feladóhoz spirituális magyarázat nélkül„visszaszármaztatja” a tömeges sors-hárítás által létrehozott abszurd és természetellenes helyzeteket. Ez, a hibázó, de hiba-beismerésre képtelen hivatalnokok és politikusok és számítógépek által működtetett nyilvántartási és segélyezési intézményekből, nemzetközi hálózattá emelkedett, pénzfaló nagy világkígyó! Ez, az őt működtető hivatalnokok fizetésemelését szűnetlenül követelő és ez által, egyre nagyobb nyers-termelést igénylő uroborosz. Ez a személytelenül szövődményes világapparátus, végül is, ugyancsak a feloldatlan egyéni karmák tükre és a karma törvényének a beteljesítője, akárcsak az őserdő ember-gyilkoló vadjai. Számadatokat és jogi, vagy gazdasági fogalmakat önkényesen átkeresztelő hivatalnokokat etető, figyelmetlen és hazudozó, a számok és a jogi, pénzügyi formulák átírása segítségével a ”terepi” valóságot hamisító hivatalnokokat foglalkoztató Uraborosz! Ez a titkárai, elnökei, miniszterei és számítógépei segítségével személyi adatokat hamísító és családi vagyonokat hónapokra és esetleg évekre eltüntető, átutaló, vagy szimplán meghamisító és átkeresztelő személyes személytelenség megtestesülése. Ez amely csak azért él, hogy a kiigazításokra és tisztázásokra, adókra, bírságokra és illetékekre költött pénzzel feltöltse a feneketlen gyomrát.
Értetté vált tehát akkor a számomra, hogy nincs, amiért tovább etessem az uroborost. Ehelyett, azt a természetmentő, lélek- és szellemmentő asztrológusi tevékenységi formát kell választanom, amely a legkevésbé sodor be a hivatalosított életrontás, illetve a törvényesített létkorrupció áramkörébe, amely tízszer akkora jövedelem elérését követeli tőle, mint amennyire gyakorlatilag szükségem van. Úgy kell folytatnom tehát az emberek megváltódási öntudata felébresztését célzó, azok igazi felelősségtudatát felébresztő asztrológusi - metafizikusi tevékenységemet, hogy ehhez ne kelljenek újabb pénz-összegekbe kerülő hivatalos engedélyek. Úgy, hogy ne kényszerüljek arra, hogy emelt telefondíjakat, rezsi-árakat, fölösleges egészségbiztosító és társadalombiztosító adókat, adózott rendelő-helyiségi béreket, hivatalnoki tévedés- és tudatos csaláskiigazítási fellebbezésekért járó plusz illetéket fizető, és ezek kifizetése érdekében, vagyis a magas jövedelem szerzés érdekében szégyentelenül jósolgató asztrológus “kollégáimhoz” hasonlóan, magas horoszkóp-árakat kérjek, sokat ígérő és lényeg szerint semmit nem adó horoszkópokért. Úgy kell tehát a valóságra ébresztő hivatásomat gyakorolnom, hogy a lehető legkevesebb kapcsolatot kelljen fenntartanom az apparátus hivatalnokaival és képviselőivel.
Ezért úgy döntöttem, hogy nem fogom lefordítatni, hitelesíteni és a Külföldiek Munkahivatalába leadni azt a pecséttel ellátott román nyelvű okmányt, amely azt bizonyítja, hogy Matei Dumitrache 1993 őszén engem kinevezett a META előadójának. Hogy nem fogom újabb három ezer ötszáz forintért hivatalos fordítóval lefordítatni és újabb hétszáz forintért közjegyzőileg hitelesítetni az előadói kinevezésemet szavatoló okmányt, amit én fél perc alatt a magyar fordítóknál sokkal pontosabban lefordíthatnék. Továbbá azt is, hogy nem fogom a Júlia érettségi diplomájának az otthon lefordíttatott és a hitelesített fordítást újból hitelesítetni három ezer forintért. Hogy nem fogok a Csorbakői földhivataltól minden hónapban elévülő, újabb két ezer forintos értékű bizonylatot kiváltani és nem fogok később a Júlia tartózkodási engedélye kiváltása érdekében a rendőrségen újabb három ezer forintot lefizetni. És nem fogom azután megint újabb papírokkal és forintokkal etetni a magyar munkaügyi és pénzügyi és államügyi apparátust, miután már elköltöttem erre egy csomó pénzt, és miután a különböző városokban található hivatalokba való járkálásokkal és utazgatásokkal máris eltöltöttem rengeteg természetesebb, értelmesebb és kreatívabb elfoglaltságokra fordítható időmet.
Ráadásul a hivatalokban csak bizonyos napokra esik az ügyfélfogadási idő és akkor sem biztos, hogy bent van a megfelelő hivatalnok, vagy a rendszerben a megfelelő számítógépadat. Ha lekéstem egy ügyfélfogadásról, vagy nem volt bent a megfelelő hivatalnok, akitől olyan okmányt kell beszereznem, amelyet egy másik, azonos fogadási időben működő hivatalban igényeltek, és ahol két nap múlva és azután már csak a jövő héten, vagyis négy, vagy öt nap múlva lesz újból fogadási idő és akkor már egy hetet veszítettem. De van olyan is, hogy két hetet, mivel nekem is van egyéb dolgom (Pl. pénzt kell keresnem, hogy legyen amit a hivatalokban lefizessek!) és az autóbuszok és a vonatok sem a hivatali ügyfélfogadási órarend szerint járnak. Mintha egy, a Sátán által felépített kerge játszma folyna itt! Olyan, megint csak jelentős összegbe kerülő hivatalos okmányok is vannak (Például a főbérlő ingatlanjának a földhivatalból kiváltandó tulajdoni igazolása, amit persze, nekem kell kifizetnem.), amelyek harmincnaponként elavulnak.
Nem akarom, hogy az apparátus az én szükségleteimet és a családom szükségleteit messze meghaladó pénzösszegek keresésére kényszerítsen - És a mi szükségleteink a kávéra, cigarettára, alkoholra, csokoládéra, cukorkára süteményekre és üdítőkre, illetve a gyógyszerekre, orvosokra, különböző tisztítószerekre, illatosító szerekre, kozmetikumokra, költő európai átlagpolgár szükségleteinek az egytizede, vagy egy húszada! -, illetve, nem akarom, hogy engem az apparátus fölösleges gazdasági tevékenységre és fölösleges munkára kényszerítsen. És nem akarom, hogy az apparátus a következő gyermekemet is átküldje a túlvilágra azáltal, hogy védőoltás címen olyan betegség elleni szérumokkal (mesterségesen kábított vírusokkal) bombázza és gyengíti három hónapos kora előtt – Olyankor tehát, amikor az anyjától hozott sejtjei kicserélődnek, külső információkból felépülő sejtekre! - amilyen betegség őt valójában nem is fenyegeti. – Mert az is kiderült, hogy az Edua haláláról szóló első korboncnoki jelentés csak félig födte az igazságot. Mindössze azért szólt az tüdőgyulladásról, mert a légutakba és onnan a tüdőbe, majd a vérbe és az egész szervezetébe kerülő halálos vírus, ami akkoriban inkább Ausztriában szedte a csecsemők között az áldozatait, és amely egy enyhén megbillent immunrendszerű felnőttet is két nap alatt legyilkol, elsősorban a tüdőt támadja meg ugyan. De valójában, amint a tüdőből a vérbe és a vérből a többi szervbe kerül, azok finom részeit is mind szétbontja! Amikor ezt megtudtam, úgy gondoltam, hogy a sorsképletében az otthon és a család házának a csúcsán álló, és öt bolygó által támadott Plútóval rendelkező kislányunknak a szelleme tiltakozott az ellen, hogy az apja, a rendeltetésével ellentétesen: hivataltól hivatalig szaladgálva, zaklatottan és görcsök között él. Az ellen, hogy fásult felnőttként nem vettem észre idejében, hogy hiába vagyok magyar, úgyis otthontalan: a más házában lakó, “fekete munkával” pénzt szerező és ezért a törvénytelenség tudatában, az országból való kiutasítás lehetőségének a képzetével élő, és ezért a gyermekével alig foglalkozó, zavart szülő voltam én is az Edua számára, holott napjában legalább két órát vele és velük kellett volna együttlennem. – Persze, életvesztéssel járó tragédiák esetében, nem egyetlen ok merül fel végzet-esemény kiváltó okként, hanem száz és több száz, sőt: ezer. De az Edua halálát okozó fontos okok között bizonyára az én labirintus-járásom is benne van, a Júlia intenzív, de lefojtott probléma- és nehéz sors-megszüntetési vágyai mellett.
Kétségbeejtő, hogy a társadalmi rangra emelt természet-ellenes biztosítás: a sors-elhárítás és az élvezetszerzést szolgáló érdekhajhászás által létrehozott hivatali hülyeséghez, a vele együtt élő, illetve az apparátust mindennap kijátszani igyekvő polgárok, úgy viszonyulnak az apparátus által igényelt természetellenes jövedelemszerzési zsaroláshoz mind egy eleve adott, “objektív” természeti valósághoz! Hogy azt képzelik, hogy én vagyok az értetlen, amiért cáfolom ennek a hajszára szorításnak az értelmét és nem veszem természetesnek a törvény álcájában megjelenő Lilithet, a modern és posztmodern paradicsomi korrupciót. Hosszú évtizedek múlva, vagy talán egy egész évszázad múlva, ki fog derülni, hogy nem én vagyok a naiv, vagy közösség-obstruáló, hanem ők, a személytelen külső irányítás, a fölösleges termelés, vagyis a szentségtelen természetkárosítás hívei a naivak, amiért nem akarnak felébredni. Hiszen, a szuper-intelligens gépeinknek köszönhetően, ma maximum négy órát ha kellene dolgoznia a munkaképes személyeknek, ha nem létezne ez az őrült, szükségleteken felüli jövedelemszerzésre szorító apparátusi kényszer! Rezignáltan látom, hogy mennyire naivak a gyomrukba, a fenekükbe és az orrlyukukba nejloncsövet dugdosó egészségügy megváltó erejében bízó, annak fájdalomcsillapító és lelkiismeret-altató tablettái hatására a technikai megváltást elfogadó személyek.
Szomorúnak kellene lennem, amiért nem mondhatom meg – Hiszen agysérültnek néznének. -, hogy miközben a nagyokos és nagy-komoly tudomány előbb-utóbb a kórházi osztályok valamely kortermébe vezeti őket, az én naivitásom zavartalanabbá és derűsebbé tehetné az életüket. Nem mondhatom meg, hogy az aggodalmas alapállásuknak és a piacgazdálkodó jótékonykodásuknak semmi köze nincs az élet rendeltetéséhez. Hogy az Antarktisz fölötti hatalmas ózonlyukat tulajdonképpen az embernek jót tenni akaró, és azt fájdalom- és szenvedésmentésíteni igyekvő, humánus kultúrája, az élet megnyerési lehetőségében való hit, és az életélvezet elvesztése miatti aggodalmaskodás által működtetett technikai kreativitása hozta létre. És ez még mindig csak az aggodalom szellemisége által, a külső természetben véghezvitt rombolásnak a jól látható jele!
A tudati szennyezettség és károsodás viszont ennek az ezerszerese! A tudósoknak eszébe nem jutna kimutatni a civilizáltan fojtott gyűlölködés, a csendes neheztelés, a vallásos önámítás, valamint az anyaság és a szülés princípiuma ellen elkövetett bűnök: a családtervezésnek nevezett gyermekhárítás és a különböző rákos megbetegedések közötti összefüggéseket. Ahogy eszükbe nem jut kimutatni az öncélú szexualitás, a Viagra-éhség és az AIDS vírus okozta fertőzések közötti összefüggéseket sem. Még mindig a rák ellenes szérum és az AIDS vírusokat semlegesíteni képes ellen-vírusok előállításán „dolgoznak” hatalmas pénzekért, akárcsak a hajdani, a magukat alkimistának valló, hercegi és királyi misztikusok! És mindehhez persze, nagyon komoly és felelősségteljes képet vágva! A márkás nadrág mellett, manapság menő dolognak számít egy ritka és drága külföldi gyógyszer beszerzése, akárcsak egy híres misztikus guru csoda- elixirjének a megvásárlása. Persze, hogy e gazdasági sznobizmus mellett, az uroboroszi éhség-kielégítést nevezik felelős magatartásnak a környezettel szemben! Tőrvényekre és a családjukkal szembeni felelősségre hivatkoztak, miközben az erdőket kivágták, a földet tele nitrátozták, a levegőt tele ólmozták, a vizeket ihatatlanná tették és az állatokat gén-matatással feldagasztva, üzemi technológiával futószalagon gyártva, nyomorulttá tették. Mindehhez öntudatos és áhítatos képet vágva a felelősségteljes társadalmi boldogság-termelés nevében! És teszik ezt a családra, a hazára, a gyermekekre, a jövőre és a gyengékre hivatkozva. Mindig másért, másokért, a mások boldogságáért, áldozatosan, ájtatosan és ünnepélyesen. Soha nem a magam nevében. Ó, nem, hát persze, hogy nem: Nem a maga nevében pusztította ki a tudományos módszerekkel dolgozó, fehér és keresztény ember a kártékonynak kinevezett rovarokat, növényeket, a rágcsálókat, a bogarakat és az emlősállatokat, hanem az éhező tömegek nevében! Persze, hogy nem a maga haszna miatt! Persze, hogy keresztényi könyörületességből etette csontliszttel és döghúsból előállított tápszerrel a teheneket és a tyúkokat a szociális védőhálót építő, meghatóan aggodalmaskodó humanista! Ez a komoly ember... Ez a Gutenberg galaxist működtető, kultúraalkotó, az isteni és a természeti rendbe gondos haszonlesésből beavatkozó féreg. Ez az, aki rám dudál a csoda-kocsijából és mérgelődik azon, hogy szaladok az útón, miközben a sáncba szorítana ha éppen ott próbálok haladni a saját lábaimon, ahol ő gázol a nagy semmibe.
Ez a világ világossága. Ez az egészség - és társadalombiztosításokban és az egyéni hazugságrendszereiben egyaránt bízó, adó-és adóbírság fizető, okos gépeivel messze a létszükségleteit meghaladó mennyiséget termelő, és jövedelem-kapzsiságában, meg jövedelem szerzési kényszerében szennyező árukat termelő ember világossága. Ez a természetpusztítás személytelen, de fölöttébb hasznosnak képzelt, intézményes világossága! Ez, az apparátus-etetésének a helyességében és az apparátus által követelt természetrombolás helyességében gondolkozó ember felelős világossága! Én nem fogok együttműködni ezzel, a praktikus külső és belső hazugságrendszerek által tudományosan fertőzött, fölösleges adózókat termelő világgal, még akkor sem, ha Jézus arra tanította híveit, hogy adják meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené. Jézus nem ismerte a természetszennyezés, a természet-zavarás és a természet pusztítás belső következményeit, ezért az ostoba császárra és a császár hatalmát biztosító adóhivatalokra és tudományos-vallásos intézményeknek való adakozásra vonatkozó engedménye ma időszerűtlen. Mert egy dolog adót fizetni a közigazgatásért és az azzal járó számontartás elvégzéséért és egészen más dolog, irreálisan nagy jövedelmi adókat fizetni, csak azért hogy legyen amit a közhivatalnokok és a politikusok ellopjanak, vagy azért, hogy a hiba-beismerésre képtelen hivatalnokok és politikusok hiba-elfödéseit ezekből az adókból és kérés-illetményekből fedezzék. A részvénytársaságok, a bankok és a sors-elleni biztosítótársaságok által működtetett, természet-pusztító világban, Jézus mindössze rejtett zugokban tudná kinyilatkoztatni a Hegyi Beszédbe sűrített, a sorsvállalás szükségéről szóló tanításait, mivel nem rendelkezne az előadói státuszára, illetve a szellemi képzettségére és kinevezésére vonatkozó hivatalos pecsétekkel és aláírásokkal szentesített okmányokkal.
A szektaszerűen (hermetikusan) élő esszénusok, akiknél Jézus tanult fiatal korában, az elején bizalmatlanul és gyanakodva figyelték a működését és máig nem tisztázott, hogy mekkora mértékben fogadták el a féltve őrzött tudásukat a tömegeknek kiosztó, “kiugrott tanítvány újításait”. Az is lehetséges, hogy az életfeladat vállalási szükségére vonatkozó kereszthalál leckéjét, Jézus nem csak a tanítványainak és a főpapoknak, hanem az őt figyeltető, esszénusoknak is szánta. – De sajnos, hiába, mivel azok is képtelenek voltak felfogni, hogy aki meg akarja nyerni az életét, elveszti azt. Vagy azt, hogy akinek van, annak adatik, akinek nincs attól elvétetik. Ezért előbb az esszénusok barlangerődjét rombolták le a sors képviseletében eljáró Jeruzsálemi hivatalok katonái, majd az egész Jeruzsálemet a római hadsereg.
A farizeusi kérdéssel sarokba szorított Jézusnak a császári adóra vonatkozó válasza viszont már nem aktuális. Mert hiába, hogy a beszedett adókból kegyetlen hadi tetteket vitt véghez, hiába, hogy igazságtalan és politikai gyilkosságokkal színezett terrort vezetett be egy – egy császár. Hiába, hogy Bábeltornyot, vagy kínai falat akart építeni a mindenkori császár. Mert mindez még egyáltalán nem veszélyeztette annyira a természetet, mint ahogy ma a banki - kereskedelmi és a népi – állami haszon érdekében végrehajtott gaztettek: az ipari hulladéknak a folyó vizekbe, tavakba, tengerekbe és óceánokba ürítése, a magzatoknak az anyaméhből való kikaparása, a mesterségesen össze kalapált magzatokkal való üzérkedés, az elrabolt és legyilkolt gyermekeknek a szerveivel való üzérkedés, a még élő vadállatoknak a természeti életterükből való kiszorítása, a növényevő állatok szárított hússal, csontliszttel való etetése, az állati és növényi génmanipulációk egyaránt veszélyeztetik a földi létet. Ráadásul az adott császár legyilkolásával, időlegesen véget lehetett vetni a népnyomort eredményező egyéni őrültségnek, de ma, az egymással összefonódó intézmények lánca által alkotott világapparátus könyörtelen, államtörvényekkel védett energiaszívását (pénzfaló molochi étvágyát) nem lehet semmivel sem leállítani. És ugyanezért, az intézményes haszonhúzás reményében beindított egyéni és csoportos természet-zavaró (szennyező) és természet-romboló folyamatokat nem lehet leállítani. Ma nincs császár csak apparátus. Vagyis alantas érdekekből és ostoba sors-szemléletből font nemzetközi és ezért legyőzhetetlen rendszer, amit még a császár – az amerikai elnök - is képtelen legyőzni!








A természetrombolás árán létrehozott, hatalmas értéktöbbleti adókkal fenntartott apparátus hatalomgyakorlása általi “népszolgálatnak” a meséjében hivő személyek tehát, lehetnek azok akár ténylegesen jó-szándékú politikus és tudós vezérek is, éppen annyira tehetetlenek az apparátus természet- és lélekpusztító, vak mechanizmusával szemben, mint a magánemberek. A modern sárkány-császárt: az apparátust - Mivel sok millió emberből áll! - lefejezni nem lehet! Az apparátust csak, és csakis, az összes személyi és közösségi felelősségeknek a személyre való, teljes mértékű átvételével lehetne lefejezni. Vagyis abszolút nem használva azt. Ez a magára-hagyás általi apparátus-lefejezés viszont, egészen biztos, hogy nem fog megtörténni a következő száz évben. A harmadik évezredet átlépő emberiség tizenöt százaléka, lehet az gazdag, vagy szegény, primitív módon egoista és hazudozó, ezért felelősségvállalás helyett, csak bután szenvedni, vagy szélsőségesen hőbörögni képes. A belső-békések tíz százaléka félrevonul, vagy lehajtja a fejét és a sorskríziseire vallásos magyarázatokat, és misztikus megoldásokat keres. Húsz százaléka, ha inkább békésebb is, mint a primitív szenvedő-hőbörgő többség, összetéveszti a szabadságot a kötetlenséggel, az elkötelezetlen állapottal. A józanok hatvan százaléka viszont, ha fel is vállalja, de szíve mélyén kételkedik a személyi felelősség értelmében, és még mindig hisz a külső sorserőben (Istenben, apparátusban) és a természeti ellenségben, és, ez által, a nehézségeknek, a betegségeknek, és a konfliktusoknak a technikai-tudományos, illetve a gazdasági és politikai megoldási - feloldási lehetőségében. A sorsáért minden felelősséget magára venni igyekvő öt százaléknak, éppen azért, mert ez a felelősség-felvétel a külső megoldási késztetéseknek a felszámolását és a külső eszközökről való lemondást igényli, nem hallathatja a szavát a közéletben.
És mégis: “Az én országomat ellenségeim építik az én számomra, azért lesz olyan jól felépítve.” Micsoda ez az Én-országom? – A felelősségteljes öntudat országa: a megváltotti állapot országa, az egészség országa! A belső felelősségben bízó személyek és nem a biztosító cégek és nyugdíj pénztárak méhecskéinek és hangyácskáinak az országa. Ebbe az országba viszont nem lehet kényelmesen átsétálni. “Széles az út, de szűk a kapu.” Azoknak például, akik a személyes felelősség keresztjét felveszik, de „egy kicsit még” a rendszer karóira is szeretnének támaszkodni, egyáltalán nincsen könnyű dolga. Ők ugyanis azt észlelik, hogy bármilyen baleset, vagy anyagi kár éri őket, ha valamikor, mielőtt még felébredtek volna, különböző biztosításokat kötöttek, a biztosító, különböző kifogásokat találva, semmit nem fizet, vagy igen keveset fizet és azt a kevés összeget is, nagyon nehezen, csak késve, akadozva és részletekben fizeti ki. Azt észlelik, hogy az orvos barátjuk, ismerősük, önhibáján kívül, épp akkor nincs a közelben, amikor a gyermekük betegsége miatt a legjobban meg vannak ijedve, és úgy képzelik, hogy föltétlenül szükség lenne a szakember-barátra. Azt észlelik, hogy, ha a reménytelenség határáig menő gazdasági krízisbe kerülnek, hogy csak a minimális, a remény fenntartásához és a túléléshez, éppen hogy elégséges apró-cseprő segítséget kapnak ugyan innen - onnan, de az állami és a komoly segély-szervezetekhez és alapítványokhoz hiába fordulnak a segélykérelmeikkel. Azok a törvények és azok a rendelkezések ugyanis, amelyek szerint ezek az intézmények, abban az országban, ahol ők tartózkodnak, a hozzuk hasonló rászorulókat, segélyekben részesítik, éppen az ők helyzetére és éppen csak akkor, amikor ők bajba jutnak, nem alkalmazhatóak úgy, ahogy azt „normálisan” kellene. Ezt, nem csak mi tapasztaltuk meg Erdélyben, hanem sok, Magyarországi barátunk és ismerősünk, sőt: az Egyesült Államokban és Kanadában élő ismerősünk is. Aki az ekeszarvát megfogta, annak nem kell már hátrafele nézni. Aki a személyi önállósodás útján elindult, annak nem lehet többé létkorrupcióban: az apparátusi segítségben reménykedve élni. Az tanuljon meg a saját lábán, a saját teremtő képzelete erejéből megélni, a minimális szellemi, lelki és anyagi lehetőségek mellett. Annak tovább is a fényben, az elkövetett tévedések értelmezésben és a képzeti hibák kiigazításában kell élni és nem az intézmények árnyékában. Nem a minél nagyobb fogyasztásra és termelésre ingerlő intézményes társadalmi gondoskodás labirintusában. Az intézményes biztosítás szellemisége ugyanis, azonos értékű a szerencsejáték által megtestesített szellemi erővel. Mindkettő megváltás-ellenes.
Felmerül a kérdés, hogy amennyiben törvénytelen a természetzsákmányolást irányító világapparátus léte, akkor miért nem omlik össze? Kinek és minek - miért van szüksége rá, ha ilyen szilárdan - és egyre szilárdabban áll és végzi a kegyetlen húsőrlői küldetését? Mi hát a demokratikus világapparátus szellemi küldetése? - A naivitásnak a felszámolása, vagyis a becsapható, manipulálható és megfélemlíthető misztikus és vallásos tudatnak a felszámolása. A racionálisan tájékozódni kezdő, humánus tudatnak a tudományos tudattá, jog-tudó és jog-igénylő liberális tudattá való átalakítása. A racionálisnak látszó, de inkább pénznyelő mint pénzosztó, istentelen és személytelen apparátusnak a tudományos jogszerűsége háborúzik az irracionális miszticizmus ellen. A gazdaság kísértő ördöge a vallások hamis isten-képzetei és azok profétái ellen. Ezért folyik ma a harc szerte a világon. Ezért jöttek létre a marxista dogmákon alapuló diktatúrák és ezért omlottak és omlanak össze Ázsiában és Kelet-Európában. Hiába hirdették az ateizmust a tudósaik, mert úgy is a racionális megváltás lehetőségébe vetett hit alapján, vagyis vallásos alapon működtek. Ahova jól beteszi a lábát a fejlődő gazdaság és a pénz hatalma viszont, politikai korrupciót erjeszt és a csoportos, majd az egyéni önrendelkezés igényét provokálva, a vezetőkben kételyt terjeszt és ezáltal felbontja a vallásos képzeteket, amelyek alapján a szegény tömegek korlátlan erőt adnak a politikai vezéreknek. A látszat-autonómiát adó pénz felbontja azokat a vallásos - nemzeti közösségeket ahol a politikai, vagy vallásos vezérek - mondják meg, hogy mit miért és hogyan kell gondolni az egyéneknek. A földön még mindig sok a diktatúra, amit fel kell falnia a primitív, de az autonómia-igény felé megnyíló, az önrendelkezési igényt kitermelő, hipokrita és liberális humanista eszméknek. Bármi is történne, de a jövőben egytől egyig összeomlanak a diktatúrák Dél-Amerikában Közel-Keleten és Ázsiában is. Az Afganisztáni rendszer megbukik, a Koreai rendszer megbukik, az Iraki és az Iráni rendszer megbukik és a kubai rendszer is megbukik majd, akár a diktátorok elűzése, meggyilkolása, vagy azok természetes halála árán. Az ember öntudatának fel kell szabadulnia, ha kell, a természet-nyomorító kapzsi világkígyó ödémás meghízása árán is!
A megváltást akadályozó, fundamentalista-vallásos tudatokat hivatott felszámolni és a banki adósságot elfogadó liberális öntudattal felcserélni az olaj-szomjas Amerikai intervenció Irakban és az egész arab térségben. És öntudatlanul bár, de ezt szolgálja még, a gaztetteit egyre nagyobb merészséggel végrehajtó és a vallásos fanatizmust éppenséggel lejárató, Alkaida is. A kis iszlám vallás-apparátus provokálja a béke és a liberális demokrácia leple alatt, a természet-szipolyozás szellemét a hivatalos gazdasági terrorizmus útján fenntartó világapparátust. És nem is tudja, hogy a hatás - visszahatás törvénye szerint, ezzel nemhogy gyengítené, hanem erősíti azt. Természetromboló, szellemi alapú gyilkos harc folyik tehát világszerte az ember személyi tudatának a misztikus képzetek alól való teljes és végleges felszabadítása érdekében, és ez a bankár liberális harc nem kímél sem embert, sem természetet. Az autonóm személyi tudatok csiráit érlelő, árutermelésből és személytelen intézményekből álló, globális Léviatánnak tehát egyelőre tovább kell nőni és erősödni, és jaj annak, aki huzamosan szembe szegül e szörnyű, de megváltás-szolgáló gazdasági növekedéssel! Békésnek tűnik ugyan, de a bárgyúságból, a tudatlanságból és tájékozatlanságból eredő ostobaságnak a szelleme ma veszélyesebb, mint az elvetemült kapzsiság ördöge, mivel, a következményekben gondolkozni képtelen naivitás még az elvetemült kapzsiságnál is veszélyesebb. A gazdaságilag tehetős ember ugyanis, nem csak többet spekulál, hanem többet is kételkedik a vezér, a vezérek igazában, azok “emberfeletti” képességében, misztikus karizmájában. A pénz által a világban szabadabban mozgó ember, kezd önállóan gondolkozni még akkor is, ha egyes csoportjait a tömeges gyilkosság elkövetéséig is elsodorja néha még a tömegszellem és a nemzeti érzelem, és akkor is, ha az önállósodás eszközének: a pénznek a birtokában is, mindössze egy apparátus-szolga, vagy esetleg „szabad” anarchista marad. A lényeg az, hogy csak, és csakis az egyediségében jól különválasztott és önmagában jól meghatározott személyi tudatra lehet felelős, önmegváltó léttudatot építeni, és ezért a huszonegyedik század elején a vallásos-romboló világgazdasági rendszer van nyerésben! Megválaszolni való kérdésként, már csak az maradt számunkra, kedves olvasóm, hogy azoknak, akik a Leviathánt megismerték, vagyis neked és nekem, meddig kell azt, akárcsak morzsákkal is etetni?
Egyéni magatartásként viszont, csakis az kell legyen a helyes - Bolond viszonyulásunk a valósághoz, ha a Leviathan szolgáitól, vagyis a politikusoktól, a hivatalnokoktól, a bíróktól, a rendőröktől és az orvosoktól elvárjuk és számon kérjük, sőt: megköveteljük azt, hogy járjanak el és tegyenek eleget annak nyilvánvaló hazug ideológiának, ami szerint ők voltaképpen minket hivatottak szolgálni és nem a Leviathánt közvetlenül tápláló főnökeiket. - Ez a Bolond az igéje. A Bolondnak legyen hála!

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Kedves régi és jövendő horoszkóprendelők!!

A minap kaptam egy barátommá vált régebbi rendelőmtől egy levelet, amelynek a következő részlete, nem csak erősen meggondolkoztatott, de mivel másoktól is kaptam már hasonló figyelmeztetést, miszerint, hiába találóak és átfogóak az én horoszkóp- feltárásaim, mert, már csak a befogadandó – feldolgozandó információk miatt sem tartalmazhatnak hónapok és évek múlva felmerülő konkrét élethelyzetekre és sors-problémákra részletes viszonyulási, megoldási tanácsadást. Ezért erre a hiányosságra, az általam Margónak elkeresztelt barátnőm (Csak később tudtam meg, hogy a beceneve Gitta.) egy szerintem elfogadható, pragmatikus megoldást javasolt:

„...felvetődött bennem, hogy lehetne akár bővíteni a listát azokkal, akiknek ugyan már elkészítetted a szintézisét, de mondjuk megakadnak egy fontos sorsproblémánál, illetve szerintem bőven akadnának olyanok is, akik komolyan veszik a felvételen elhangzottakat, de időről időre szükségük lenne mélyebb sors eligazításra. Mert az nagyon rendben van, amit a felvételeken elmondasz, de adódik ezer meg egy helyzet, amikor nem tiszta, hogy miért halad az ember hátra ahelyett, hogy előre haladna. Tudom, elmondtad annak idején, hogy onnantól kezdve magára van utalva az ember, hogy elkészítetted a szintézisét és azt is tudom, hogy egy-egy kérdésre szívesen válaszolsz a Logoszon (www.asztrologosz.com c. portálunk) ingyen is, de azt azért nem várhatja el az ember, hogy folyamatosan rendelkezésre állj ingyen. Például évente egyszer, annak akinek már van szintézise, x összegért 1-2 max 3 hangfelvétel erejéig át lehetne beszélni az irányokat. Remélem nem veszed sértésnek a felvetést, igazából én magamból indultam ki, ha lenne ilyen, bizonyára igénybe venném, Meg ugye sok olyan ember van, aki nem szívesen tár a nyilvánosság elé dolgokat, lehet így bátrabban mennének tovább az élet rögös útján.”

Nos, az ötletnek azért is örvendek és a lehetőséget azonnal fel is ajánlom mindazok számára, akiknek 2OOO-től erre felé, tehát az utóbbi évek folyamán horoszkópot készítettem, hogy nyugodtan jelentkezhetnek ilyen, új életesemények tükrében történő horoszkóp—kiegészítésekért (hangfelvételek segítségével történő értelmezésekért és eligazításokért, asztrológusi tanácsokért), és nem csak azért mert Margó barátnőmnek teljesen igaza van abban is, hogy sokan azért nem kérdeznek a Logoszon mert kényelmetlen számukra, hogy ingyen tanácsokat kérjenek, mások meg azért, mert nem szeretik a nyilvánosságot, hanem azért is, mert engem nem csak hogy roppant érdekel az, hogy egy – egy személy, vagy család miként boldogul az életben miután a horoszkópját elkészítettem, illetve szeretnék segíteni, ha elakadnak, mivel nagyon fontos számomra az a tudat, hogy tényleg – gyakorlatilag is tehát! - a segítségükre volt az, hogy velem találkoztak, illetve, hogy a horoszkópjukat valamikor elkészítették velem.
Remélve, hogy hamarosan minél többen fognak élni ezzel az új lehetőséggel (is), maradok barátsággal:

Kozma Szilárd

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/

Ezt nagyon rég óta le akartam írni: *


A helyesen képzett és tényleges tisztánlátással és elvhűséggel is, rendelkező szakemberek által gyakorolt asztrológia - tudomány legnagyobb átka és rákfenéje lett az, hogy a középkortól és a modern korig a vásári kóklerek, manapság pedig a zagyva misztikusok, a kis stílű szélhámosok, a gátlástalan újságírókkal együtt jósolgatnak. Utóbbiak az írott és a vizuális média minden területén közlik a szerkesztői hasra ütéssel kiötölt, képtelennél képtelenebb és komolytalannál komolytalanabb jóslataikat.
Így kerülhettünk abba a helyzetbe - Mii a hajdani magyar bölcseknek: a Táltosoknak azok az utódai (A táltos fogalom ugyanis, ami a sámánnál sokkal magasabb rendű tudással rendelkező, spirituálisan képzett „tudós embert” jelentett és semmiképpen nem állítólagos jóstehetséggel bíró, kitaláló személyt!), akik, a zug-jósokkal és magukat asztrológusnak nevező, média-sztárokkal szemben, amellett, hogy a honlapjainkon és könyveinkben az ismereteinket a nyilvánosság széles köre elé tárjuk és a gyakorlati életünkkel is, a nyilvános megmérettetést tisztességgel vállaljuk, a magánéletünk egyetlen részét sem rejtjük véka alá. - hogy az érdeklődők nagy része tőlünk is (Legalább is a székelyföldön, még mindig!) „csak” jóslatokat vár. Sőt a magukat felvilágosultnak képzelő félműveltek, egyenesen a szakamánk és a hivatásunk irreális axióma-rendszereken alapuló elméleti következményének, népszerűbb fogalommal: „áltudományosságának” tudják be azt, hogy nem gazdagodunk meg, illetve, ha anyagi nehézségeink keletkeznek. (Legalább is a székelyföldön...)
Holott a kereszténységnek, illetve a Názáreti Jézusnak a gazdasági állapotok semlegességére, sőt: a nagyon gazdag állapotnak a káros mivoltára vonatkozó, fundamentális tanításai tökéletesen egybevágnak azzal, amit az asztrológia komoly gyakorlására elszánt személyeknek, már az első hónapokban a szemébe kell szökjön (A zsíros tandíjas asztrológiai tanfolyamokon ugyanis erről soha nem esik szó!), akárcsak nekem kezdő asztrológusként. Ti., hogy nem csak a jóslás veszélyes és tisztességtelen, mert mentális fejlődésében, tehát spirituálisan és lelkileg teljesen megnyomorítja azokat, akik hisznek a jóslatokban, illetve akiknek a sors-meghatározódásaiba a leg mélyebb és a legpontosabb belátást biztosító grafikai sorsképletének a spirituális szimbólumait értelmezve, a hozzáértő jósolni merészel, hanem azért mert (És itt jön a képbe a kereszténység: ), az életünk rendeltetésének és céljának: a megváltódásnak az elérési FELTÉTELEI(!!!) KÖZÖTT, de még csak az egyszerű, önmagunkkal, családtagjainkkal és a természeti környezetünkkel való harmonikus együttélésének a FELTÉTELEI KÖZÖTT SEM, soha, semmilyen fórmában és egyáltalán NEM SZEREPEL ÉS NINCSEN JELEN az, hogy a feltétel, hogy MEG KELLENENE GAZDAGODNUNK!
Nem akarok senki megsérteni, de nem vagyok biztos abban, hogy a materialista alapú politikai propagandától ezt mindenki érti és ennek a jelentőségét felfogja és a megfelelő következtetéseket képes levonni. – És mondom: nem azért mert bárkit is nálam kevesebb intelligenciával rendelkező személynek tartanék (Hiszen az asztrológia már az elején megtanított arra, hogy mennyire nevetségesek a pszichológiai IQ mércével állítólag mérhető, erős racionalitásukra büszke „nagyokosok”, mivel az intelligenciánk csak tízed része, a fő és fontos tulajdonságainknak!), hanem azért mert évszázadok óta, a politikai szédítésnek, vagyis a ma a leginkább divatos ideológiának a legfontosabb eszköze a gazdasági mutatók növesztésére tett ígéretek! – Ez folyik fülbe, szájba, orrba, minden média-csatornán, majdnem minden politikai nyilatkozatban. – És ma már abba a szerencsésnek nem nevezhető helyzetben is vagyunk, hogy ennek a teljességgel KERESZTÉNYTELEN– Vagyis: a Jézus tanításaival ellentétes: „Hamarabb át megy a teve a tű fokán, minthogy a gazdag bejuthatna a mennyek országába.” „Nem lehetsz egyszerre két úrnak a szolgája, nem szolgálhatod egyszerre az Istent is és a mamnont is.” „Ne a földbe, ahol a rablók megtalálják, hanem a mennybe gyűjtsetek kincseket...” stb., stb., stb., tessék elmélyülten elolvasni az Evangéliumokat... - alapállásnak és ostoba és szűklátókörű életcél-választásnak és élet-gyakorlásnak a következményeket világszerte láthatjuk és a következményeit levonhatjuk. Semmiben, de semmiben nem tér el egymástól a kereszténységnek a gazdaságról való tanítása, és a becsületes asztrológiai gyakorlat során kiderülő, ide vonatkozó gyakorlati és elméleti következtetés!
Nincs tehát, olyan általánosan érvényesnek mondható, gyakorlati cél sem az emberiség valós rendeltetésében, sem az egyéni sorsképletekből kiolvasható, un. karma-feloldást célzó, személyi életfeladatokban, nem hogy bárkinek is feltétlenül meg kellene, vagy meg lehetne gazdagodni, mert a gazdagság és AKÁR MÉG A BECSÜLETES MUNKÁVAL IS ELÉRHETŐ GAZDAGODÁSI LEHETŐSÉG, az életünk igazi, spirituális (harmonizációs - megváltódási) céljától teljesen független, attól teljesen SEMLEGES!
Szó nincs tehát arról, hogy a „jó asztrológusnak” az anyagi helyzet bármiféle, misztikus, vagyis önmagától való változási lehetőségekről kellene jelentést adnia a harmonizálódási, gyógyulási és néha ezeknél is összetettebb sorsrendezési (karma-feloldási) lehetőségeinek a megismerése érekében őt megkereső horoszkóp-rendelőinek! És arról aztán ugyancsak nem lehet szó, hogy aki a fent leírtak értelmében is, valós asztrológusi ismeretekkel és spirituális tisztánlátással rendelkezik, az saját magának ilyen szamárságokat az időben kiötöljön, megfigyeljen. – Legyünk komolyak már végre!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------

- *) A hét hónapon át velem packázó és a packázásával együtt, az elemi szociális jogaimtól megfosztó Csíkszeredai polgármesteri Hivatalnak és a Hargita Megyei Rendőrség további packázásának a megállítása és a törvényes jogaimba való visszahelyezése érdekében folytatott éhségsztrájkom által kiváltott „népi” reakciók fő „asztrológiai” tanulsága éppen ennek a fundamentális tévedésnek az eloszlatasi szukseget emelte ki.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/