ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Isteni Valóság-sow


(Mindig és állandóan, körülvesz és áthat az isteni szeretet- és jóság boldogsága.)

Sokszor olvastam és hallottam már azt, a misztikusnak formulának is számító mentafizikai igazságot, hogy az Isten ott van bennem. Ezt szépen el is tettem mindig magamban (arany igazságként elkönyveltem), de azon kívül, hogy amikor hallottam, vagy olvastam, ugyancsak misztikus egység-érzet és sőt: egység-tudat formájában át is éltem (éreztem) például meditációkban, és a teoretikus hátterét és alapját is mélyen megértettem, sehogyan nem tudtam folytonossá tenni ezt a szeretet-állapotot a hétköznapi életem (dolgaim) során. Olyankor tehát, amikor felmerült egy – egy nehéznek látszó, megoldandó probléma, vagy negatívnak érzékelt, gondolt és érzett hírt vagy benyomást kaptam a szeretteim felől. Egy . egy ilyen sorshelyzet, annyira meg tudta zavarni a háromszoros víz-jegyű karmikus érzékelési rendszerem által befolyásolt tudatomat, hogy az elalvásban is megzavart, amennyiben nem készültem fel erre és tehát nem meditációval aludtam el...

Aztán olvastam egy eszmefuttatást arról, hogy mindig és mindenütt-, tehát még a túlvilágon is, önmagunk maradunk, vagyis arról, hogy önmagunktól soha nem szabadulunk meg, és ezért ajánlatos az öntudatunkat gyökeresen „megtisztítani”, vagyis, még a gondolatainkat és a képzeletünket is erkölcsőssé – igazságossá és szeretet-teljessé tenni. Ennek a nyomban gyakorlatba is ültetett törekvésemnek a hatására, megértettem és végre egészében és végleg azonosulhattam azzal az elemi Szeretet-alappal és örömforrással, amit általában Istennek nevezünk. Azt tehát, hogy nem is létezik olyan, hogy az én szeretetem, az én örömöm és az én értelmem és az én boldogságom, mert ezek mind az Istennek az általa teremtett létben és életben történő kiáramlásai, amelyek segítségével és amelyek által Isten folyamatosan teremti, fenntartja és működteti az egyetemes létet és a lényeket és tehát az életünket is, vagyis minket embereket is.
Megértettem azt, hogy az Isten számomra nem más, mint mindaz, ami ténylegesen pozitívum bennem. Tehát, hogy Isten ott van a szeretteim szeretetében és a természet-, a világ- iránt érzett szeretetemben, meg ott van éppen az Isten iránt érzett szeretetemben is, amire évtizedeken át meditáltam. Hogy igazából nem is tudok isteni szereteten és jóságon és örömön és boldogságon kívül élni, hanem, amikor negatív szellemi és lelki állapotba kerülök, az egyéni karmám hatása miatt, ezeket nem érzékelni, illetve zavarosan érzékelni és megélni.
Hogy Isten tehát mindig ott van bennem és körülöttem, a jó-akaratomban, a jóhiszeműségemben, a jóra való vágyamban és törekvésemben, a nem spekuláló, nem karma-dagasztó-, nem önző-, mert nem az önzésemet és nem az öncélú élvezet-vágyamat szolgáló gondolataimban, tehát: a nem-Júdási értelmemben, hanem az ego-feladást szolgáló értelmemben (Itt nagyon kell vigyázni!). Vagyis azt, hogy a folyamatosan szétáramoltatott szeretetével együtt, Isten ott van, a megváltás törvényessége (Az egyetemes törvények!) szerinti világosság-vágyamban és a világosságra való törekvésemben, a helyes tükröződési vágyamban, a hibajavítási vágyaimban, az oldódási vágyamban és készségemben, a szépség-vágyamban, valamint az önkéntelen képzeletemért és a képzeteimért való felelősségemben és a minden féle más felelősség-érzetemben és tudatomban, a hiba belátási készségemben és az erre vonatkozó képességemben.
Ott van az optimizmusomban, az igazságszeretetemben, a rugalmasságomban, toleranciámban és empátiámban, de legfőképpen a mindezek következtében meghonosodó és állandóvá váló boldogságomban. Ilyen egyszerű ez. Köszönöm, hogy végre megérthettem és átélhettem hétköznapi módon is azt, hogy mindig bennem és velem és körülöttem van a határtalan isteni világosság-szeretet és az ős-eredeti isteni jóság boldogsága körül vesz és áthat és irányít. Én tehát, én csak arra kell vigyázzak éberen, hogy bármilyen, olyan negatív hírt is hallok, ami közvetlenül érint, mert velem, vagy a szeretteimmel kapcsolatos, azonnal ebbe az állandóan itt: bennem és körülöttem levő, eredeti isteni valóságba: a folyamatos és megszakíthatatlan szeretet – és boldogság alapba helyezzem belé, még mielőtt negatív érzéseim, képzeteim és gondolataim támadnának az általam akkor és ott negatívnak képzelt, tudott, vagy érzékelt és értékelt helyzettel szemben. És, amennyiben ezt az éberségemet sikerül megtartanom, a felmerült problémát is, ezen az Isteni szeretet – és boldogság alapon törekedjek megoldani, és nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is. Arra kell tehát törekednem, hogy az eredeti szeretet – és jóság érzékelés, folytonos és megszakíthatatlan maradhasson bennem is, úgy, ahogy megszakíthatatlan és megszüntethetetlen a mindenkori jelen-valóságban is.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/