Természetesen, a másik véglet: a fanatizmus is épp annyira veszélyes a szellemi életutat választók számára. Ezért mindenek előtt két tanácsot kell jól megjegyeznünk: 1) semmilyen elméletet, tanácsot, eszmerendszert ne valljunk a magunkénak, addig amíg azt mi magunk, személyesen ki nem próbáltuk és annak alkalmazhatóságát és pozitív következményeit a mi személyes, mindennapi életünkben nem tapasztaltuk és 2) ha valamit kipróbáltunk már és észleljük hosszú távon is annak a pozitív következményeit (nem csak közvetlen eredményeit, hatásait), többet ne kételkedjünk annak valóságos értékében és értelmében és használjunk bátran attól függetlenül, hogy a környezetünkben élő személyeknek (a komolynak látszó tudományos- gazdasági életszemléletet valló és az akadémikus intellektualizmus által természetesnek elfogadott betegségek nyűgében oly meggyőzően és fennkölten szenvedő, panaszkodó ismerőseinknek, rokonainknak, barátainknak, családtagjainknak, esetleg az élettársunknak is) mi a véleménye arról amit mi csinálunk, ahogyan mi élünk és táplálkozunk. Vigyáznunk kell ugyanakkor saját lelkesültségünkre, túladagolt ambícióinkra is: ne akarjunk meggyőzni erőszakkal senkit arról, hogy milyen jó az amit mi csinálunk, abból az elgondolásból, hogy így segíteni fogunk rajta: senkin sem lehet segíteni annak szabad elhatározása, szabad akarata és személyes meggyőződése ellenére, a spirituális személyi fejlődési ritmusa ellenére. Igazi meggyőző ereje és pozitív hatása, csak és csakis a pozitív példának lehet. A mi példa erejű egészségünknek, harmonikus családi életünknek, tiszta és kiteljesült párkapcsolatunknak, baráti viszonyainknak, kreatív életvitelünknek, vidámságunknak, barátságos és nyitott magatartásunknak kell legyen meggyőző ereje és nem a kacifántosan misztikus elméleteknek, a spekulatív logikai és esztétikai magyarázatoknak, a tudományos okoskodásoknak, a káprázatosan érdekes és izgalmas elméleti okfejtéseknek, bizonyításoknak. A tényleges metafizikai életvitel személyes bizonyosságokon alapuló életgyakorlatból, életvitelből áll, amely életgyakorlat természetesen nem irányul senki megsértésére, senki korlátozására és nem keresztezi egyetlen emberi személyi kibontakozási törekvéseit sem. Nem kell szembe szegülnünk senkivel, amennyiben a miénkétől eltérőek a törekvései és amennyiben ők nem veszik közvetlenül célba a mi szabad életvitelünk meggátolását, a mi ( másoknak az érték-koncepcióit és felelősség-szempontjait is számba vevő) szabad akaratunk korlátozását, a természet-közeli és természetbarát életvitelünket, a természettel minél harmonikusabb és mélyebb kapcsolatra törekvő életformánknak a meggátolását. Amennyiben viszont a természet kímélő és mások felelősségteljes szabad akaratát tiszteletben tartó egyéni, vagy családi életvitelünket, felelős magatartásunkat korlátozni szándékozó késztetéseket észleljük, nem csak hogy elemi emberi jogunkban áll, hanem metafizikailag is indokolt részünkről mindenféle „jó szándékú megjegyzés” egyértelmű és határozott visszautasítása. A természetromboló és természetzavaró gazdasági és politikai nézetekkel: a létkorrupció logikájával kiegyező mentalitás ugyanis saját személyiség-tudatunk korrupcióját, kiérlelt pozitív spirituális képességeink összezavarodását, el gyengülését eredményezi. És ugyanúgy, a metafizikai alapigazságokat leíró szövegek nem kell körülményeskedő magyarázkodásokból, bizonyítási-rendszerekből álljanak, hanem egyszerű, tömör kijelentő mondatokból. Hiszen nincs amiért bebizonyítani azt, ami szemmel látható módon létezik! Ami természetes és normális, tehát összhangban áll a természet zavartalan állapotával és az egyetemes törvényekkel, az nyilvánvaló, attól csak az nem lehet egészséges, boldog, derűs és elégedett akit eleve zavaros, korrupt és természetellenes uralkodási ambíciók és öncélú boldogság- eszmék hajtanak. Csak ami hamis és irreális, az szorul bizonygatásra, indoklásra, a valóság nem.
III.
Minden felelősen gondolkozó személynek, aki önmagával szemben bármilyen szintű és jellegű szellemi igényt támaszt, szüksége lenne arra, hogy legalább a saját létével és személyével kapcsolatos végső (esetleg "végzetes" és eszkatológiai) kérdéseket is feltegyen magának. Rendeltetésünknél fogva szükségünk van arra, hogy a lelkiismeretünk hangjára (és nem a korrupt élet alapformáit elfogadó egoizmusunk számára érveket, illetve „igazat” és kibúvót kereső, hazudozó eszünk sugallatára) hallgatva, őszintén megválaszoljuk magunknak a saját magunk számára feltett végső kérdéseket. Sokszor nem is gondoljuk, hogy mekkora szükségünk van arra, hogy megkíséreljük az őszinte és világos válaszainkból származó személyi igazságaink szerint, azokkal összhangban berendezni a mindennapi életünket. Ez utóbbit még akkor is, meg kellene tennünk, ha ezzel a körülöttünk élő személyek becsmérlő ellenállását váltjuk ki egy ideig. Ilyen megválaszolandó, végső személyes kérdés, a húsfogyasztás kérdése is. A húsevés kérdése ugyanis, elsősorban nem is tudományos kérdés és a húsfogyasztás teljes abbahagyásakor nem a szervezet kitisztulása a fontos, hanem a lelkiismeret és az egyetemes felelősség- tudatba ágyazott személyi felelősségérzet megvilágosodása és felerősödése a cél. A tudattalan lelki világunk, az auránk legfinomabb rétegeiben, vagyis az emberi szellemünk legmélyebb tartományai szintjén történő tudat- tisztulás sokkal fontosabb, mint a biológiai funkciók egészséges állapotának a helyreállása. A húsfogyasztásról való lemondás elsősorban nem a biológiai égészség megőrzése vagy helyreállítása miatt fontos, hanem azért, hogy az ember ne kerüljön teremtés-ellenes állapotba, vagyis, hogy ne maradjon állandó ellentétben kauzális és spirituális önmagával, felettes Énjével és azon keresztül a benne és általa is létező abszolút szellemmel: a Teremtővel. A bennünk is jelenvaló és általunk is megnyilvánuló Teremtő ugyanis nem azért hozza létre a hely -és irányváltoztatási képességgel, vagyis a szabad mozgási lehetőséggel rendelkező individuális létstruktúrákat (állatokat), a mentális testtel, illetve szellemi individualitással rendelkező, „fejlett lényeket”, hogy az ember, mindössze a kényelem és a nagyobb élvezet kedvéért leöldösse azokat. Fizikai-biológiai felépítettségünk folytán és antropológiai eredetünk szerint (fogazatunk rendszere, a bőrpórusokon át, vagy a nyelv kilógatásával történő testhőmérséklet szabályozása, belek hosszúsága, száj-nyálka és gyomorsav mennyiségi, igen eltérő különbözések a ragadozók és a növény-evők között, a genetikai struktúra jellemzőiről nem is beszélve), nem csak, hogy nem vagyunk ragadozók (húsevők), de az evolúció nagy rendjében, eredetileg a szervezetünk egyáltalán nem húsfogyasztásra: a hullamérgek és az elhullt - elejtett állatokban levő baktériumok és vírusok feldolgozására volt a faj-fejlődés által létrehozva és kifejlesztve. Eredetileg nem voltunk és egyre inkább kiderül, hogy nem is vagyunk képesek a természet minden zavarát a szervezetünk által felfaló, feldolgozó és megemésztő szanitéc-munkáját elvégezni, mint a nagyragadozó, vagy a dögevő állatok. Sőt: inkább csak zavart (szennyet) vagyunk képesek kelteni. Ezért egy állat önkényes leölésével mi, pontosan úgy megakadályozzuk az állat individuális szellemében (mentál testében) is jelelevő Teremtőnek egy egyedi és egyszeri kiegyenlítődési - harmonizálódási kísérletét, mintha egy embert öltünk volna meg. Az állatnak az egyetemes törvényekkel harmóniában álló szelleme még nincs is annyira összezavarodva, mint egy - egy embernek, az ölés (gyilkolás!) által felsrófolt gyűlölettől és ambícióktól elsötétülő lelke! Szelleme (tudattalan lelkiismerete) legmélyén tudja is ezt minden személy és lelkiismerete és spirituális (egyetemes) felelősségérzete zavaró hangjának az elhallgattatása, felelősségtudata eltompítása érdekében iszik annyi alkoholt (nem véletlenül volt szokás erős pálinkát fogyasztani régebb az otthon történő disznóvágások közben) és talál ki természetidegen, de figyelem-elterelő és figyelemelfoglaló elméleteket. Az állatok önkényes leölésére és elfogyasztására nem lehet érv az, hogy a ragadozó állatok is meglőnek más állatokat, mert az állatok egyedei, illetve a fajok között normálisan működnek az egyetemes tőrvények és a ragadozó és a dög- evő állatoknak és rovaroknak igen jól meghatározott szerepük van fajok jellegzetes, egészséges és erős génállományának az erősítésében és fenntartásában. Metafizikailag: a ragadozók és dögevők a Teremtés, illetve a Mágia törvénye érvényesítésében, vagyis az Apollói - individualitás szellem működtetésében kapnak szerepet, nem csak a gyengébb individuumok kiiktatásban és azok tetemének az eltakarításában. (Idevonatkozóan lásd még: a Nap metafizikai és asztrológiai értelmezését a Bolygók című leckében, valamint az egy és az individuális tudat értelmezését a Számok alkímiája című tanulmányban, de főként a ragadozóknak a fejlődés törvénye szerinti spirituális szerepének a leírását a Nyolcadik törvény c. tanulmányomban.). Az ember vét a Teremtés, a kiegyenlítődés, a Hatás-visszahatás és a Fejlődés törvényei ellen, mert nem a természetes szelekció szerint, nem a gyengébb, a beteges, vagy a fizikailag károsodott (sebzett) állatokat öli meg (ölte és pusztította ki) vadászó és halászó technikájával és technológiájával, hanem lehetőleg és általában a "legszebb, legegészségesebb, legnagyobb és legerősebb" fajok legegészségesebb genetikai struktúrájával rendelkező példányait. Azzal a kegyetlen eljárással viszont, amit ma a "hústermelő üzemekben" véghez visz az általa önállótlanná tett házi állatokkal, nem csak a Teremtés törvényét sérti meg, hanem a többi kilenc törvényt is és mindenféle barbarizmuson messze túltesz. És az a tény, hogy ilyen üzemileg termelt, a természetes szelekció szűrőjét nélkülöző génállománnyal rendelkező állatok húsát fogyasztja, logikus módon visszahat, nem csak a fizikai egészségére, hanem a lelki és a szellemi egészségére is. Persze, ha valaki nagyon ragaszkodik a húsevéshez, vagyis a nem-húsevés "előnyeinek" materialista-tudományos elméletek szerinti magyarázatához, akkor az evangélium igazi szelleme elsorvasztását szolgáló szekularizált dogmák és a modern tudományos spekulációk tárházában fog találni bőségesen olyan ellenérveket, amelyek segítségével meggyőzheti saját magát a húsevés jótéteményeiről és mellőzhetetlen fontosságáról. És ezt meg is fogja tenni még akkor is, ha a mindennapi életében az ellenkezőjét tapasztalhatná, ha lenne bátorsága abban az irányban keresgélni - kutakodni és jól odafigyelni azokra a statisztikai adatokra, ahol a rákos megbetegedések előfordulási (statisztikai) számaránya a húsevés, illetve a természetes táplálkozás (huzamos és egyértelmű, nyers, növényi eredetű ételek fogyasztása) szempontjából van feltűntetve. Nekem meg volt az a szerencsém, hogy egy adott sorshelyzetben, két hétig rá voltam kényszerülve a húsevésről való teljes lemondásra olyankor, amikor maximális fizikai erőfeszítéseket kellett tennem, és napok alatt tapasztalhattam annak pozitív következményét. A tudományos - racionális neveltetéssel elkábított lelkiismeretem és a „felső fokú” (egyetemi) materialista tanulmányokkal eltompított szellemi öntudatom szerint csak egy év múlva értettem meg, hogy voltaképen miről is van szó lényeg szerint, pedig a metafizikai útkeresésemnek már az első állomásain ilyen jellegű kérdésekbe ütköztem, mivel az elején egyetlen metafizikai előadás sem hangzott el anélkül, hogy a húsevésnek a spirituális gondolkozási képességre tett káros - vagyis blokkoló- hatásáról ne essen szó. Biztos vagyok abban, hogy gyermek és fiatal korában, ha csak kívülállóként is, de nagyon sok Erdélyi ember vett részt családi disznóöléseken, sőt, talán nagyobb állatok legyilkolásában is. És ha mindezektől mégis megkímélt valakit a sors, akkor legalább a csirkék, a tyúkok, kakasok és libák, rucák nyakának az elnyisszantásánál asszisztált legalább. Én a saját kezemmel vágtam el több tucatnyi csirke, tyúk, pulyka és ruca nyakát gyermek és ifjúkoromban, annak ellenére, hogy az első disznóölési élményem közben, a véres látványtól és a disznó visításától előbb megborzadtam majd a halálhörgésétől annyira megdöbbentem, hogy öntudatlanul a trágyadombhoz hátráltam és a trágyalébe háttal beleestem. Az esemény jópofa történetként maradt fenn a családi emlékezetben, de én még ma is emlékszem arra az ellentmondásos borzongató élményre, amikor az évről - évre megölt disznónk leőrölt húsát gyúrtam, mert - talán skorpiói ízlelőszervem miatt - én voltam a családban a legjobb kolbászízesítő. Ellentmondó és ellentétes, az elején csak a felnőttek szemében bátornak látszani akaró önérzetem, majd a racionális "emberi" tudatom által a tudattalanba leszorított elemi érzések háborúja dúlt bennem végig: a nem racionális józan eszem, hanem az akkor számomra még fogalomként is ismeretlen spirituális lelkiismeretem lázadt az ellen amit „komoly emberként” racionálisan tettem. Többszőr tapasztaltam már, hogy minden általánosan képzett, önmagát tájékozottnak tudó személy megsértődik, amikor arra merem emlékeztetni, hogy léteznek tudattalan lelki folyamatok, amelyek befolyásolják a tudatunkat és az egészségünket. A baj csak az, hogy az orvostudomány még a fizikai, esetleg a pszichének nevezett lelki részünkre vonatkoztatja az egészség fogalmát és úgy képzeli, hogy az egészség tudományos „előállításának” a kulcsát előbb - utóbb meg fogja találni. Az azonban még a spirituális igényeivel meredeken szemben álló húsfogyasztás következtében parkinszon kóróssá vált római pápának sem fordul meg az eszében sajnos, hogy a keresztények "hétszentséges" Úristene az, aki figyel és lázad bennünk lelkiismeret-furdalás és rosszullét, különböző allergiák, vagy más testi tüneteket és szorongató érzéseket okozó pszichés jelenségek és betegségek formájában a folyamatos gyilkosságok ellen! Arra, hogy az Úr (a legfőbb törvény megtestesülése) a betegségeink segítségével figyelmeztet minket arra, hogy nem jól tesszük, ha tudat alá szorítjuk ezeket az ellen-érzéseket. Amint a nyelvünk és az ínyünk megérzi a hús ízét, sőt, talán már azelőtt is, a tudattalan lelkiismeretünk (az egyetemes spirituális felelősségtudatunk), azonnal megkapja a jelzést, hogy törvénytelen tettet: káini aktust hajtunk végre, amely jelzések, a bennünk lezajló tudattalan alkímiai folyamatok közben, azok hatására, egyre erősödnek és a csúcsára érnek, amikor a gyilkosságban való részvétel szellemi tudata bennünk egyértelművé válik azáltal, hogy a májunk és a vékonybelek által kiválasztott táp-nedvek információi a véren és a testnedveken keresztül szervezetünk mirigyeihez is és a mirigyeken keresztül a csakrákhoz is eljutnak. Ennek az információ-rendszernek megfelelően, a hatás - visszahatás törvénye alapján, az auránk legfinomabb rétegeiből és a világegyetem spirituális dimenzióiból, csakrákon keresztül hozzánk visszaérkező információ is telítve lesz ezzel a számunkra hamis és zavaró gyilkolási információval, amely a ragadozók számára egészséges információ (összhangban áll az ők eredeti rendeltetésével) a mi számunkra viszont, hosszú távon egészségtelen.
IV
Voltaképpen az orvostudományra azért van szükség és az orvoslás és a gyógyszeripar javarésze abból az tévhitből és abból az okból jött létre és az intézményes orvoslás hatalmi apparátusa arra van felépítve, hogy "márpedig, lehet hogy a nagy mennyiségben fogyasztott hús káros az egészségre, de ennek a metafizikai (lelkiismereti) magyarázata és az ilyenfajta okok keresése tudománytalan és áltudománynak kell nevezni mindazt az elméletet, ami azt állítja, hogy az ember egészségére károsan hat a az arányos húsfogyasztás". - Fanatikus csőlátásra és intellektuális arroganciára alapozott önámítás szükséges ma már ahhoz, hogy azzal a hazugsággal áltassuk magunkat, hogy annak, a fizikai - természeti környezetünk uralását és kizsákmányolását szolgáló („energiaforrásokat felszabadító” ) ódon tudománynak a logikájával és érvrendszerével bármiféle természet-tisztítást el lehet érni, amely „tudományos logika” tönkretette és összezavarta - beszennyezte a természet élő világát és csaknem felszámolta az egész földi életet! Öncsalásra van szükségünk, hogy azt képzeljük: ugyanennek a gyilkos logikának a segítségével, megfelelő és meggyőző gondolatokat és érveket fogunk találni a életsorvasztó technika káprázatában élő emberiség tévhit - rendszerének az eloszlatására és ezáltal az élővilágvilág megvédésére - megóvására. Láttam valamikor egy televízió adást, amely egy Angliában létező „érdekes” tudományos intézetnek a tevékenységéről szólt, ahol a kivesző félben levő növényfajoknak a pontos természettudományos leírása mellett, kórokozó elemektől (baktériumoktól, vírusoktól, vegyi anyagoktól) tisztított magokat és génállományt hordozó mag-sejteket raktároznak el annak az apokalipszis utáni emberiségnek a számára, amely újra be akarja majd velük telepíteni a földet. Érdekesnek találtam, hogy egy pillanatig sem gondoltak arra sem a tudósok, sem az adáskészítő tévé riporterek, hogy maga a Biológiai Információt Konzerváló Intézet is, a számottevő pénzbe ("energiába") kerülő fogyasztási szükségleteinek fedezésével, a mag és edénytisztításra használt fertőtlenítő és tisztítószerek megvásárlásával, illetve azok használatával és az „elvezető” szennycsatorna rendszerbe ürítésével, a többi eszköz tisztításával, elmosásával, vagyis az amúgy jó szándékkal létrehozott intézet folyamatos működtetését biztosító, de a környezetromboló termelői tevékenységből származó állami (adóból, tehát nagyobbrészt ipari profitból származó), vagy alapítványi (ami ugyanaz csak megcsavarva) pénzek felélésével ( magas technológiát, illetve nagy teljesítményű gépek és más technikai berendezések működtetését lehetővé tevő villanyáram és más energia- szolgáltatások ellenértéke kifizetésével, a külső és belső munkatársak, illetve a húsevő tudósok, laboránsok, takarítónők, könyvelők, sofőrök, stb. eltartásával - megfizetésével -, akik ugyanazon társadalmi mentalitás szerint élnek, amely mentalitás a civilizációs apparátusával kiirtotta az eddig elpusztult fajokat) ha áttételesen is, de hozzájárul az általa átmentendő állat és növény fajok további pusztulásához. De nem is ez a lényeges kérdés. A lényeges kérdés ugyanis az, hogy ugyan honnan a csudából kerül majd elő az a „tiszta” emberiség, amelyik ezen tudósok és laboránsok munkájának eredményét felhasználja, a gyümölcsét (sicc!) leszedi? Talán annak a húsevő emberiségnek a gyilkos képzelete által működtetett gondolatrendszere fog kicserélődni valamikor, amely ma tonna számra gyártja a szemetet és a rombolási eszközöket és civilizáltan rejtett szennycsatornáival sunyi módon és lelkiismeretét csalva a világtengerbe ömleszti a tisztítószerekkel mérgezett megatonnányi vizeket, csak azért mert nem bírja elviselni az öncélú, tüzes, termelői - fogyasztói tevékenységével járó szemetelést, a húsevő szervezetéből kiáramló szagokat, a spray-bűzt? (Az ember által meg nem zavart természetben sehol nincsen piszok, vagy szemét, csak ott, ahol az ember az anyagot a helyéről elveszi (kivágja, kibányássza), átalakítja és a mesterségesen átalakított, a helyét és funkcióját vesztett anyagot, a természetbe visszadobja. Ennek analogikusan megfelelve, a természetesen táplálkozó személyek bőre minimális mértékben, mondhatni, alig zsírosodik, a testük kipárolgásának és a leheletük illata nem kellemetlen, sőt: a székletük sem annyira „szagos” mint a húsfogyasztóké. Ezért a ruhák tisztításához nekik elegendő a természetes szappan használata és illatosító szerekre nincs szükségük.) Ha valaki szolid természettudományos érveket és magyarázatot akar szerezni annak érdekében, hogy önmagát és barátait - ismerőseit meggyőzze a húsfogyasztás elhagyása értelméről, jobban teszi ha megmarad ésszerű kételyeinél és annál a tradicionális nézeténél, miszerint a húsfogyasztás kevés mennyiségben nem árt, sőt igenis kell a szervezetnek. Ezeknek a személyeknek, asztrológiai nyelven: Ikrek és Skorpió jellegű gondjaik vannak, illetve hármas és/vagy nyolcas házi - életfeladat felvállalási problémájuk van, és a legtöbb esetben, sajnos a végzetes betegségeik sem, de még a saját, többszörösen bekövetkezett, kézzelfogható pozitív eredményeik sem elegendőek ahhoz, hogy higgyenek azok valóságában. Ezek a személyek, ha nem készíttetik el az élet-probléma és sors-program feltáró horoszkópjukat és ennek fényében nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy saját öncsalási késztetéseiket feloldják és megszüntessék, egész életükre betegeskedésre lesznek ítélve. Ők, a legmagasabb szintű és ezért a legveszélyesebb szellemi káprázatban és lelki kábulatban való szendergésben töltik napjaikat (lelkiismeret-altatásban) és ennek következtében párkapcsolati nyomorúságban (magányban, szexuális elégedetlenségben, vagy szerelmi féltékenységben) és, az esetleges anyagi jólétük mellett, lelki - szellemi nyomorságban. Az ide vonatkozó negatív tapasztalataim sajnos nem csak szakmaiak hanem személyesek is, mivel az évtizedekig tartó, betegeskedések után elért egészségi állapotomban szerzett tapasztalataim mellett, a fent elírt esetekben sajnos tehetetlenül kellett és kell még ma is nézzem, hogy a családi kapcsolatok, vagy korábbi barátság révén hozzám közel - és esetenként igen közel! - álló személyek miként rombolják úgymond tudatosan (tudományosan!) tovább az egészségüket, a magabiztosságot adó intellektuális és/vagy vallásos meggyőződéseik segítségével.
V
Amint korábban állítottam, a húsevés problémája nem biológiai - egészség szintjén tevődik fel igazából, hanem emberi-spirituális fejlődési szinten, illetve egyéni öntudati szinten. Minden személyiségzavar kauzális, tehát elsődleges oka az, hogy az ember igazi (legfőbb) személyisége (szellemi léttudata) spirituális, még akkor is, hogyha írástudatlan. De mivel legyilkolt állatok húsával táplálkozik, a természeti - individuális öntudata az állatokéhoz hasonlóvá: ösztönössé, nyíltan, vagy rejtetten ellenségessé, ijeszthetővé, agresszívvé, türelmetlenné, kapkodóvá, megfontolatlanná, provokálóvá és provokálhatóvá, stb. válik. Az isteni eredetre (az ősforrására) visszaemlékezni képes emberi tudat, a személy isteni eredetéről immanensen tudó, spirituális öntudata és léttudata (nem a védekező - élvező egoját kiszolgáló, un. ésszerű tudata és nem a barlanglakóvá, vagy városlakóvá degradálódott tudata), vagyis az a mélytudatunk, amit ma civilizált tudattalannak, lelkiismeretnek és misztikus - intuitív felelősségérzetnek nevezünk (H.B. Scientia Sacra I. ) állandóan jelzi számára, hogy az állatok legyilkolása következtében előállított táplálék (hullamérget: romboló hormonális - genetikai információkat tartalmazó hús) elfogyasztásával valami nincs a rendjén. Ez, a tudattalan lelkiismeret-furdalás észrevehetetlenül, de folyamatosan zavarja az embernek az eredmény-hajszoló, pragmatikus eszét és a tudományos-intellektuális egoizmusát a csillagokig növesztő emberiségnek. Tudományosan már az is ki van mutatva, hogy a húsevésnek köszönhető a technikai-tudományos gondolkozásra képes "eszünk" mai „fejlettsége”. És ez teljesen hihető is. Vagyis az, hogy az életromboló, ózonlyuk-szennyező, üvegházhatást előidéző, nem csak a földi levegő-teret, hanem már a világűrt is az elvesztett, vagy tudatosan eldobált” űrszondáink roncsaival tele szemetelő intellektuális képességeink fejlettségi foka a környezetünkben élő élőlények elejtésére és elfogyasztására, vagyis a természeti környezetünk kifosztására és kizsákmányolására ösztönző (húsban található) gyilkolási hormonok hatására fejlődött ki. A tudattalan isten-tudata, vagyis a forrásra való emlékezés, „alulról, de fölülről is”, állandóan zaklatja a „véletlennek” képzelt közúti és munka-balesetekben szenvedő, a véres és irracionális háborúkba bocsátkozó, kórházakba és klinikákra, kuplerájokba, múlatókba, szegénykonyhákba és komoly szociális intézményekbe, bankokba, minisztériumokba és zenekoncertekre (Scientia Sacra II: Kultusz és kultúra c. fejezete) járó: húsevő emberiséget. És mert mostanában, a különböző állat- és növényfajok irdatlan pusztulását a televízió képernyőjén látva, az embert egyre inkább zavarja a lelkiismerete, ezt a politikusainak kiszolgáltatott "ártatlan" embert, ezt a hatalmas húsipar mellett a gyógyszeripart fenntartó és a húsipar által az ütőképes hadseregeit fenntartó, minden áron" jót akaró ember (Lásd a húskonzervek szerepét a napokig - hetekig a lőállásban tartható katonák ellátásában, a hadtesttől elszakadt, ismeretlen terepeken harci műveleteket végrehajtó hadászatban), a korábbinál sokkal személytelenebb, de hosszú távon annál veszélyesebb szennyezésbe fogott: az okos eszével előállított atomhulladékkal teleszemeteli és „védekező” hadianyag segítségével, ripityára robbantgatja és aknásítja el a földkerekséget. A napnál is világosabb, hogy emberiség szintűvé „fejlődött” tudat- zavarnak és az abból következő planetáris nyomornak, a húsevés az eszkatológiai oka. Ez, a korrupt keresztény dogmák által még mélyebbre rejtett (Lásd Szent Péternek az evangéliumi információ univerzális terjesztése szükségére vonatkozó álom-látomásának a húsevést „intézményileg” szentesítő értelmezését.) és a tudományos - orvosi eljárásokkal meg nem szüntethető antropológiai (gyilkos) ok az, ami mindent megmérgez a földön és az életünkben. Szomorú arra gondolni, hogy kik is akarják meggyógyítani az embereket a különböző személyiségzavaroktól, amelyeknek végső soron, egytől egyig a húsevés az alapja? - Azok a húsevő orvosok, akik attól is személyiségzavarban szenvednek, hogy naponta nyolc - tíz órán át nem úgy hallják vissza és nem úgy írják le a személynevüket például, hogy Faragó Ágoston, hanem úgy, hogy Doktor Faragó Ágoston. - Ezért nem kell elfogadni semmiféle kiigazítást a lényeges metafizikai kérdésekben és nem kell elfogadni semmiféle metafizikai tárgyú ( persze... "jóindulatú és őszinte" ) kritikát egyetlen jóindulatú húsevő "szakember" részéről sem. Nem úgy kell felvenni ugyanis a pozitív spirituális alapállást, hogy megkérdőjelezzük a másik alapállását, hanem úgy, hogy abba hagyjuk a XX. századi tudományos önáltatást és teljességében megpróbáljuk megvalósítani azt, ami az ősi létkorrupciót, a zavart és a kábulatot feloldja az egész személyünkben. És nem úgy leszünk hiteles személyek, hogy metafizikai színezettel, de tovább folytatjuk az okoskodó tudományos elméletek szajkózását és e "nagyokosságokkal" igyekszünk hiteltelenné tenni azt, akinek a döntő lépéseket sikerült már megtennie. Nem úgy leszek hiteles ember, hogy a saját gyengeségem: lelkiismeret-furdalásom miatt támadom azt, aki nekem a planetáris gyilkosság elemi okáról beszél és nem úgy, hogy becsmérlem őt azért, mert én még nem merem megtenni az őskorrupcióból kiszabadító döntő lépést a környezetem várható ellenállása és rosszállása miatt. Nem támadva és nem spekulánsan- okoskodva, önmagamnak tovább hazudozva változok meg gyökeresen (születek újjá) és érem el a megváltást, hanem úgy, hogy mindenkitől függetlenül, megpróbálok elsősorban önmagam számára hitelesen élni. Az én éhségsztrájkom például nem lett számomra hiteltelen attól, hogy egyesek naiv ostobának, vagy provokátornak nyilvánítottak. Én tudtam, hogy miért kell azt elsősorban az én lelkiismeretem nyugalmáért azt megtennem és minél tovább végigvinnem. És azáltal, hogy csakugyan megtettem, felfedezhettem, hogy milyen egyszerű dolog saját magammal: erkölcsi igényességemmel, lelkiismeretemmel és felelősségérzetemmel egyenesben lenni. Azok a lét-elvek tehát, amiket mi tanítunk azoknak, akik kíváncsiak erre, nem veszítik el a hitelességüket, amiért mások materialista elméletek segítségével megkérdőjelezik azért, hogy megnyugtassák a saját korrupt lelkiismeretüket. Hiszen mi nem prédikálunk, hanem megtesszük azt, amiről állítjuk, hogy jó megtenni és nem tudományos elméletek és nem részeredmények szintjén, hanem az egész életvitelünkben és a személyi élet minden területén és az „objektív” környezetünkben is jelentkező pozitív eredményeink (például a jó szülést inkább zavaró, mint segítő tudományos orvosi és egészségügyi asszisztencia nélkül született gyermekeink egészsége) igazolnak bennünket. A húsevés szükségéről szóló elméletek viszont a házi gyógyszertárak és a gyógyszeripar növekedésében, a civilizált társadalmaknak az un. bennszülött népessége fogyásában és immunrendszer gyengülésében, a tömeges depresszióban, vagy a tökéletesedő korházak "intenzív" osztályain kezelt személyek fölösleges szenvedéseiben nyerik el igazolásukat. - Nem akkor vagyok hiteltelen, ha nem tudok meggyőző ész-érvekkel, tudományosan válaszolni (tudományos és „ésszerű” érvekkel győzni és érvekkel visszavágni) a húsevők érveire, hanem akkor, ha én is épp úgy gyógyszeres kezelésre szorulnék és olyan beteges lennék mint ők. Nem csak akkor vagyok hiteltelen, ha húst eszek, miközben az ellen prédikálok, hanem akkor is, ha olyan gyakran vagyok beteg mint a civilizált húsevő személyek, vagy akkor ha én is épp úgy gyógyszert vásárolok mint ők. De azon kívül, hogy a karom kirándult a helyéből, hat éve, hogy hosszú hónapok telnek úgy, hogy még csak meg sem vagyok hűlve.
VI.
Azok számára, akik még nem botránkoztak meg a „tudománytalanságom” láttán, illetve azok számára, akiknek az individuális természeti én-tudatot kiszolgáló értelmi-eszüknél fejlettebb, vagy legalább azzal arányosan fejlett a misztikus intuíciójuk, a további olvasás, egyfajta metafizikai beavatássá alakul: Korunkban egyre növekszik a törvényellenes kihágások, gyilkosságok, nemi erőszakok száma és az egyéni és a közösségi tragédiák pszicho-szociális hátterét legtöbbször sikerül felderíteni. Ám senki sem gondolkodik el azon, hogy miért van az, hogy a tragédiákkal végződő merényletek elkövetői és az áldozatok is szintén húsfogyasztó személyek? A statisztikák szoros összefüggéseket tárnak elénk a húsfogyasztás és a különböző rákos megbetegedések (főképpen a prosztata és a méh, valamint a végbélrák), az érrendszeri, a szív- és agyműködési zavarok, a vérnyomás- és vérkeringési problémák, valamint (és nem utolsó sorban!) a nyirokmirigy rendszer zavarai között. Egyetlen olyan komoly és átfogó tudományos munka sem lát ellenben napvilágot, amely rámutatna ezen megbetegedések szellemi - lelki hátterével szoros kapcsolatban álló táplálkozásbeli okára. Arra tehát, hogy a leölt állatok ízletesen párolt, átsütött húsa a benne található hormonális anyagok, vagyis a hullaméreg miatt, hosszú távon mennyire károsítja (Ha nem is annyira rövid időn belül jelentkező tünetekkel és negatív következményekkel, mint például a drogfogyasztást, vagy az alkoholfogyasztást követő részegség és a "másnapos” fizikai elgyengülés.), nem csak az emberi szervezetet, hanem a lelket és a szellemet is. Ezeknek, az emberi individuum számára hamis genetikai információt (más, általában a fajtársainál gyengébb, vagy egyenesen zavart struktúrájú genetikai kódrendszerrel rendelkező individuumok genetikai kódját) tartalmazó hormonális mérgeknek a romboló hatását le kicsinylik és szembeállítják a húsban található, készen kapott, „jótevő” fehérjemennyiséggel és minőséggel. Másrészt, ezen kérdéskör "mellőzésével" hallgatólagosan támogatják a világszerte egyik legerősebb piaci tőkével rendelkező iparág gazdasági hatalmát, nem törődve azzal, hogy ettől az általános fogyasztói-civilizációs mentalitástól szenved az egész emberiség mind a fizikai, mind a szellemi - lelki dimenziók szintjén. A nyugati típusú civilizációban élő emberiségnek a (nem döntő!) többsége továbbra is a húsfogyasztó étkezési szokások szerint éli le a mindennapjait. Mert ezt így szokás, ráadásul az orvostudománya szerint így egészséges, így praktikus és olcsóbbnak tűnik! Valójában a döntő ok az, hogy az ínycsiklandó sült hús fogyasztása hozzátartozik az öncélú élvezetekhez. Senki se mond le szívesen egy jó flekkenezésről, ínycsiklandó marhasültről, mustáros virsliről! Bármennyire is lapos az emberek pénztárcája, legalább egy pár deka felvágott, őrülthús, vagy füstölt szalonna minden házban akad, és amikor arról van szó, hogy „ezt a kis finomságot” elfogyassza-e vagy ne, az embernek nem jut eszünkbe a szívinfarktus, a vérkeringési zavar a rák, vagy a guta-ütés, mivel a tudományos magyarázatok és mindig az adott „objektív” (családi, munkahelyi, társadalmi) körülményekhez kapcsolódó indoklások segítségével, mélyen lenyomjuk ezeket az amúgy is „fölöslegesen rossz kedvet csináló” képeket a tudattalanunkba. Az egészséges és természetes táplálkozástól viszont a hús- és cukor mentes reformkonyha hívei is épp annyira távol állnak, mint a mészárszékek törzsvendégei: az előbbiek a különböző vitaminok, fehérjék és kalóriák vadászásával csupán a kulináris művészet által kiszolgált élvezet- és íz- hajhászási szenvedélyüket szeretnék átirányítani egy kevésbé hizlaló, kevésbé egészségkárosító étrend lehetőségére, amivel lényegében semmit nem érnek. A modern ember sem az anyatermészettel, sem a saját lelki természetével nincsen közvetlen kapcsolatban és így harmóniában sem lehet. A technika segítségével a természet jelenségeivel és ciklusaival szemben védekező: mesterségesen berendezkedő - társadalomban a népszerű hot-dog, a hamburger és egyéb gyorsételek műanyagizével rohangáló ember számára ma már fantasztikusan merész álomnak számít az, ami az élet legtermészetesebb ténye kellene legyen, hogy egyszerűen kisétáljon a természetbe és leszakítván egy gyümölcsöt a fáról, azt csendben és nyugalomban elfogyasztja. Az ember sok dimenziós lény: egyrészt, mint anyagi-biológiai szervezet, a fizikai-földi természetnek része. Másrészt, bonyolult képzeleti (ideatikus), szellemi, értelmi és érzelmi-értelmi tevékenységgel rendelkező szellemi struktúra, amely nem csak a fizikai testéből áll, hanem a testét körülvevő, azt körülágyazó bio-energetikai erőterek által jelzett és azok által a fizikai testtel kapcsolatban álló spirituális erőtérből. A fizikai test és a személyi spirituális erőtér dinamikus kapcsolatát, energia- és információ-cseréjét a főmirigyek központjában álló, éteri „tölcsér-csaptelepek”: az un. csakrák biztosítják. Az orvostudomány viszont kimutatta már, a hormonoknak az emberi szervezet felépítésében és működésében betöltött fontos szerepét. Azt, tudniillik, hogy számos pszichoszomatikus megbetegedés, a depresszió, a kedély -és a szenvedélybetegség mögött valójában az összezavart hormonrendszer működési rendellenessége rejlik. Nézzük meg tehát, hogyan keletkezik a leölt állatok húsában a hormonális hullaméreg. Illetve azt, hogy valójában miben áll az összefüggés a sült és főtt húsokkal való táplálkozás és a korábban már említett, türelmetlenség és a bűnözési hajlamok között: Az élő szervezetek elpusztulásakor az utolsó életreakció a megsemmisülő fizikai testnek a hormonális lemérgezése, az illető biológiai struktúra "életkódjának" a megszüntetése. Hogyne lenne akár az ember fizikai, akár a finomabb érzelmi-mentális állapotára és egészségére nézve mérgező egy olyan táplálék, amely az állat szellemi lényében tudatosult halál, a megsemmisülés információját hordozza magában? Hogyan legyen akár fizikailag, akár lelkileg-szellemileg, de főként spirituálisan EGÉSZSÉGES (tehát hogyan lehetne az egyetemes létezés folyamataiba a szellemi, illetve a spirituális öntudatával integrálódó rész-egység) az a személy, aki folytonosan ilyen, halál-információt tartalmazó anyagokat „szállít” a szervezetébe? A húsfogyasztás és az agresszivitás közötti összefüggés viszont más szinteken jön létre. Téves az a nézet miszerint az ember tetteit, gondolatait és cselekedeteit csupán a vágyainak alávetett értelme és az ösztönei határoznák meg. A szellemi lényében lakozó lelkiismerete, vagyis a tudattalanba lefojtott bűntudat és spirituális felelősségérzet (amely folytonosan jelzi számára, hogy az állatok leölésével, illetve a fölösleges öldöklés és elfogyasztás céljából történő „tudományos” szaporításával fölösleges törvénytelen tetteket hajt végre) ugyanolyan fontos és meghatározó része az ember személyiségének. Ezért a húsevő személy hiába magyarázza meg saját magának a racionális (tudományos), vagy irracionális (vallásos) eszével, hogy az általa elfogyasztott állatok leölése nem jelent gyilkosságot, mert a tudattalanja legmélyebb rétegei szintjén működő egyetemes lelkiismerete folytonosan közli vele, hogy ő az általános létrontásban, (közvetve vagy közvetlenül: mindegy) részt vesz, illetve, hogy az egyetemes törvények szempontjából korruptan él. Ezzel, a "létért való küzdelem" jelszavával elkövetett planetáris gyilkosságnak a bűntudatával él tehát a modern ember. És ebből következően, a hatás és visszahatás törvénye alapján, egy állandóan őt fenyegető, illetve őt, valamint a családtagjait folyton veszélyeztető, ellenséges természet képével és egy ellenséges emberi közösség világképévével él a lelkébe és a képzeletében. Hát ez az ellenség-tudat, ez az ellenséges környezetnek (természetnek) a tévképzete teszi őt igazából agresszívé, nem csak a hullaméregnek az agyműködésére tett hatása. Ahhoz hogy az agresszivitás gyökerét megtaláljuk, jóval alább kell ásnunk tehát a szociális-gazdasági-morális problémáink táptalajánál. Mert egyetlen ember sem képes kezelni (különösen a manapság egyre erősödő lelki nyomással, megterheléssel együtt járó szociális-gazdasági- magánéleti krízishelyzetekben) sem az ösztöneit, sem indulatait - szenvedélyeit, sem pedig a "közerkölccsel" ellentétben álló személyes vágyait, érzelmeit, gondolatait, amíg a saját lényének szellemi alapjait fel nem fedezte és át nem világította. Az ártatlannak (súlytalannak, sodrástalannak, lényegtelennek) látszó, de rejtett bűntudattal terhelt személyiség viszont képtelen a saját átvilágítására. Ezért nem akarja megérteni az igazán egyszerű élet-tényeket és rafináltan bonyolult tudományos elméletek bástyáival és páncélzatával védi magát az újjászületéshez szükséges katabázissal, a tudattalanba való alászállással szemben. Példaként vizsgáljuk meg a diszharmonikus tömegpszichózis jelenségét. A mindenkori szociális megmozdulások jó példaként szolgálnak arra, hogy mennyire elveszíthetik a józan ítélőképességüket, felelősségtudatukat, szabad akaratukat a társadalmi - gazdasági igazságtevés nevében erőszakoskodó tömegek. A diktátorok és a hatalomra szomjazó vezetők jól ismerik a tömegek pszichológiáját: a hangulatkeltő, a kollektív agresszivitást, a félelmet vagy akár a rémületet, a tömegpánikot kiváltó "közérdekű" jelszavak, uszító jelmondatok tömegmozgató, tömegkábító, a tömeget irracionális cselekedetekre ösztökélő hatalmát. Ne feledjük, hogy ezen tömeghisztériák bujtogatói, résztvevői és áldozatai szintén húsevő személyek. Az olyan feszült helyzetben mint egy forradalom, polgárháború vagy egyéb szociális tömegjelenség kitörése, hogyan tudná a tudattalan lelki és ideavilága (képzeletvilága) mélyrétegeibe leszorított bűntudatában gyökerező ellenségképzeteitől irányított húsevő ember megőrizni lélekjelenlétét, lelki nyugalmát, személyi higgadtságát? Hogyan maradhatna józan és hogy ne esne pánikba és hogyan nem iramodna meg mint egy sebzett, vagy bőszült állat, az olyan ember, aki a környező természetet kiszipolyozni való (magán, vagy kollektív) tulajdonának és végső soron tápanyagnak és energiaforrásnak nézi? Aki nem tudja, hogy akkor sem esik az égvilágon semmi baja, ha éppenséggel nem eszik akár egy egész hétig semmit? Sőt: aki úgy képzeli, hogy a gyermeke beteg lesz és energiát veszít már csak attól is, ha egy nap nem adhat húst neki? Hogy ne gerjedne azonnal rombolási haragra, amikor a nála csak kevésbé kábult, de általa „tájékozottnak” képzelt személyek azt sugallják, vagy éppen azt harsogják neki, hogy az ellenség meg akarja fosztani őt a táplálékot jelentő környezetétől és az energiaforrásoktól? Az ilyen, az „ösztönös igazságtevési késztetései által hajtott” (és nem a spirituális személyisége által vezérelt) ember, hogy ne kerülne egy - két ügyesen megfogalmazott mondat hatására a hisztérikus dühöngés, pánikszerű menekülési kényszer vagy az irracionális agresszivitás hatalmába?! Mindannyian átéltük, tudatosan vagy tudattalanul tapasztaltuk közvetlen környezetünkben azt, hogy minél agresszívebb valaki, annál jobban fél legbelül és minél szorgalmasabban védekezik, hárít és igyekszik a konfliktusokat elkerülni kifelé, annál inkább támad, veszekedik, gyűlölködik, megsemmisít, bosszút áll, gyilkol képzeletben és gondolatban. Nos, ez a két szélsőséges magatartásforma: a béke- keresés állarcába rejtőző opportunista gyávaság és a fojtott agresszivitás (amelyeknek a kiegyenlített pólusai a nyitottság és a bátorság) tőr felszínre és válik ellenőrizetlené a hullaméreggel zavart ember személyi tudatában. Miért? Mert tudattalan (természeti!) ellenségképzetekkel élni annyi mint szüntelenül félni, óvatoskodni, védekezni, elhárítani, kikerülni, védekezni, cselezni és stratégiázni és ugyanakkor gondolatban, ha fojtottan és önkéntelenül is, de veszekedni, háborúzni, erőszakoskodni és gyűlölködni. Egyszóval mentálisan és képzeletben (ideák szintjén) támadni. Elgondolkodtató továbbá az a tény is, hogy a húsmentesen táplálkozó személyek, szintén az „objektív” statisztikai adatok szerint (azon kivételes alkalmaktól eltekintve, amikor a kóros elváltozás már a természetes táplálkozás elkezdése előtt, már korábbi életfázisban megtörtént, anélkül, hogy a beteg tudott volna róla), nem betegednek meg sem rákban, egyiküknél sem észleltek vérnyomásproblémákat, fertőző, járványos megbetegedéseket vagy súlyosabb emésztési és idegrendszeri panaszokat. Már az is figyelemre méltó, hogy egy "kiadósabb" alkoholfogyasztást követően, a "másnapossági" tünetek a húsevők illetve a húsmentesen táplálkozók esetében szintén eltérőek: az előbbiek fizikai szervezetének a zsíros, fűszeres húsételekből felszívott hullamérgekkel kell az alkoholban található mérgekkel (a szervezet és a lélek-szellem együttese által feldolgozhatatlan mennyiségű hamis információval) együtt megküzdenie - aminek viszont elviselhetetlen rosszullét, hányinger, fejfájás, szomjúság- és éhségérzet, letörtség, bágyadtság vagy akár többórás eszmélet vesztés, emlékezetkihagyás, stb. lesz a kísérője. A természetesen táplálkozók esetében viszont ezek a tünetek jóval enyhébbek. Hányinger, erős fejfájás, lelki levertség majdhogynem nem is jelentkezik, nemhogy az ájulás, a fizikai és tudati önkontroll elvesztése. Ez persze nem kell azt jelentse, hogy a lehetőségei szerint természetesen, de mindenképpen hús- és cukormentesen táplálkozó személynek nem kellene elkerülni az alkoholos italok fogyasztását, ha csak lehet. Végezetül elmondható tehát, hogy a húsfogyasztó személyeknek, akár köznapi emberként, akár tudósként, művészként és akár magas rangú állami hivatalnokként nagyobb az erőszakos tettek elkövetésére: a rombolásra és az önrombolásra, vagyis a bűnözésre és a kétségbeesésre: a depresszióra, öngyilkosságra való hajlama, hogy inkább hajlamos a következetlen és irracionális viselkedésre. Hogy szélsőséges élethelyzetek, illetve politikai-magánéleti, vagy társadalmi konjunktúrák és természeti katasztrófák esetében sokkal zavartabbakká, nyugtalanabbakká és agresszívebbeké válnak mint a természetesen táplálkozó emberek. Ha e szempontot figyelembe véve, egészen behatóan megvizsgáljuk a tényeket, az emberiség vérrel írt történelme sem más, mint a húsfogyasztó és a húsfogyasztás következtében ember-ölővé: testvérgyilkossá vált Káini ember története. - Ezért a történelem nem más, mint az agresszív egoizmusnak az útja az időben. Az elméjében, vagyis a megtört én- tudatban gyökerező emberi elme: a szenvedélyes és a ravaszkodó, az élet megnyerése érdekében spekuláló ember útja az időben. Az általunk „tudott”: a feltárható és kutatható történelem voltaképpen ezzel, az embergyilkolási lehetőség képzetének a megjelenésével kezdődik. A növényevő, növénytermesztő Ábelnek, a gabona-magvakkal és gyümölccsel táplálkozó embernek a meggyilkolásával és a Káini típusú ember végleges győzelmével kezdődik az a fejlődésnek képzelt sokezer-éves történelmi öldöklési sorozat, amelyre ma egyesek még büszkék. Az isteni tudatú (az Ádámi) ember viszont csak azután vált képessé az emberölésre, miután sokáig (néhány évszázadig) húst fogyasztott, attól elkábult és ezáltal az egyetemes léttudatát, a szellemi éberségét és felelősség-tudatát elvesztette és az állati szenvedélyeit szolgáló, haszon-szerző (gyakorlati) esze kezdte vezérelni tetteiben. Nagyon érdekes a materialista tudomány szokásos következetlensége az ember táplálkozástani és antropológiai megítélésében. A tudósok azt állítják, hogy az ember antropológiai származása szerint húsevő lény és következésképpen a hús megvonása az egészség megromlásához és az életerőnek a normálison aluli csökkenéséhez vezet, holott a világon több mint kétmilliárd személy él, aki semmivel nem erőtlenebb mint az emberiség húsevő többsége, csak éppen nem csinál akkora felhajtást maga és az élete körül, mint az utóbbi. De azt is állítják, hogy a phidecantropusnak keresztelt „ember szabású majomtól” származunk. Eközben a tudósok sehogy sem akarják észrevenni, vagy ha észrevették, nem akarnak arról beszélni, hogy mindazoknak az ős-lényeknek a fogazatából, akiket „közös ősünk” egy - egy újabban felfedezett példányaként mutatnak be számunkra, de „az emberhez legközelebb álló” majom fajták fogazatából is hiányoznak azok a bizonyos tépő fogak, amelyekkel mi el vagyunk látva és amit az ember húsevő természete bizonyítékaként tartanak számon. Vajon nem érkezett el már az idő, hogy e kérdésben a különböző tudósok és az ember isteni származását (eredetét) valló, húsevő és nem húsevő kreacíónisták végre összevessék a tényeket az ide vonatkozó szent szövegekkel és közös nevezőre jussanak?
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|