Csatolmány:
IMG_4684.JPG
Kedves Barátaim
Ezt a Fórumot már rég óta létre kellett volna hoznom tulajdonképpen, de, ahogy Csilla szokta mondani (Írni), nekem is csak most esett le a tantusz. Olvasván tehát a Csilla és a Linda ide vágó írásait, arra gondoltam, hogy indítok egy kis asztrológiai bemutatót azokról a gyermekekről, akik az EHBBT asztrológusainak az erre vonatkozó horoszkóp-értelmezéseinek és karma-feltárásaimnak, kiegyenlítődési lehetőségekre vonatkozó tanácsaimnak köszönhetően fogantak meg és jöttek a világra. (Lásd a most született kis Szabó Rékát, Linda barátnőnk kislányát, és a Varga Csilla méhében készülődő babát, valamint azokat a magzatokat, amelyek ugyanúgy még érlelődési fázisban vannak, mint a Csilláéké. (Nora, Gabriella magzatai.) Amennyiben ez a gondolat titeket nem zavarna, meg kérnélek tehát, amennyiben lenne időtök erre, írjatok néhány sort a babáitok megfoganásáról, megszületéséről, jelenlegi "viselkedéséről" néhány, a babákról, vagy éppenséggel a várandós anyukákról szóló fényképpel együtt, ha lehet.
Elsősorban tehát Lindát és Csillát kérem meg szépen, hogy amennyire a kismamai idejükből futja, költőztessék és egészítsék ki a Személyi horoszkóppal kapcsolatos kérdések és a Bolond és a Beavatás c. rovatokban kényszerből elhelyezett, de egyértelműen ide való (ide "vágyódó") irásaikat, annak érdekében, hogy ne az én nevem és képem mellett jelenjenek meg. (És Istit és Mareszt is, ugyancsak megkérem, amellett, hogy a fényképeket kicsinyítsék arányos méretűre, hogy ők is írják meg a gyermekeik foganási és születési történeteit, mert amennyiben Kinga nem tudja, vagy akarja ezt elkövetni, akkor Isti is nyugodtan megírhatja Dávid, a Márk és a Timike foganási és születési történetét, mivelhogy és elvégre, a magyar nyelvünkön mi, férfiak is "szülőnek" neveztetünk. És nem véletlenül!

)
Segítségeteket előre is köszönöm: Szilárd
Domokos Johanna, Németországban élő, régi barátnőmnek küldtem el elsőként az ide vonatkozó levelet, úgy tudván, hogy ő nem olvassa gyakran az Astrologost, és ő volt is kedves azonnal eleget tenni a kérésemnek. Íme az ő gólyahír-értesítője és az első válasza:
Kedves Szilárd,
augusztus 7-én, reggel 8.55-kor Werther (Westf.) kisvároskában
villámgyorsan megszültük Marcusszal ketten a kisbabát.
Nagyon jól vagyunk, bár rengeteg teendőnk volt és van a költözéssel,
a beszokással. A fiúknak már elkezdődött a suli.
Ti a nyári tábor után lehettek már, bizonyára örömmel telt.
A kisasszonkának majd szeretnénk horoszkópot rendelni.
A szintetikus horoszkópot kaphatnánk írásban? A hangfile-okat
mégsem használom annyit, mint egy szöveget, amit kinyomtathatok,
és magammal vihetem ide-oda. Nincs semmi sürgetés ezen a téren,
jó lesz, amikor ráéresz.
A kisvároska, ahol lakunk, nagyon idillikus és szép. Szováta
méretű városka (az egyetem a mellette levo nagyobb városban van),
és élvezzük a falusi nyugalmat.
Sok szeretettel,
Johanna
Két fiúnk megszületése után úgy éreztük, hogy még szeretnénk gyerekeket.
A férjem az én megérzéseimre hagyatkozott, és Amerikába való költözésünk
első éveiben nem beszéltünk a következő gyerek hozzánk való
meghívásáról. Amikor újból felvetettem neki a kérdést, örömmel
gondoltunk bele, hogy újabb gyerekünk fog születni. Szilárdtól megint
kértünk tanácsot, mind minden korábbi fontos életfordulónknál.
Nagyban köszönhető az ő tudatosító tanácsainak az is, hogy gyerekeink
születése előtt sikerült felvállalnom az anyaság harmónikus szerepét.
Horoszkóp- és további életfeladat-értelmezései hatására, az anyaság újbóli
gondolatától teljesen átlelkesültem – döbbentem vettem észre, hogy
mennyire erősen elfolytottam magamban ezt az utat. A nagyobbacska fiaink
(8 és 9 évesek) nagyon megörültek a kistesó valamikori érkezésének.
Testem, lelkem ritmust váltott, valami felpördült bennem – éreztük,
valahonnan elindult felénk egy élet. A fizikai foganás jó pár hónappal
ezután történt meg. A várakozásba egyik részem kezdett belefáradni,
másik részem pedig tudta, hogy a legmegfelelőbb időnek el kell jönnie.
Családom mellett kisebb-nagyobb terveket fejeztem be: könyvek, cikkek,
tanítás, kulturális szervezés intenzív időszaka volt. A kisbaba
megfoganásának hírére gyerekeink örömrivalgásba, és szó szerint:
örömkönnyekbe törtek ki (Mindig is erre vártunk! Végre lesz akire
ügyeljünk! – és számunkra is meglepő gyönyörű dolgok törtek elő a
fiúkból.). A terhesség könnyedén ment, jó erőben voltam, sokat
simogattuk a pocakom. A foganás első heteiben fáradtabb voltam, utána
rövid ideig enyhe kis hányinger volt bennem, nem zavaróan, és enni,
aludni stb. jól tudtam. A szeretkezésben megszünt a várakozás
háttérgondolata (amit én nem tudtam kikapcsolni a foganása előtt). A
javasolt terhességi vizsgálatokat elutasítottam (Amerikában még több
van, mint Európában), bábákhoz 4. hónap után kezdtem el járni (akik csak
2-3 éve kezdtek el dolgozni a környéken). 22. terhességi hét körül
kötelezően végeznek ultrahangvizsgálatot. Ennek az eredménye valamilyen
szívprobléma volt (javasolták a baba géntesztjét mongolkórra
gyanakodva), amit akkor láttam meg, amikor költözködés miatt kikértem a
papírjaim. A kisbabához emiatt is többször beszéltem megnyugtatóan, hogy
ügyesen növekedjen, mi nagyon várjuk. Férjem továbbra is nyugodt volt,
mint az egész folyamat alatt. 8. hónap elején visszaköltöztünk Európába.
Megkerestem a környék szülőotthonos- és otthonszüléseit vezető bábáit.
Kétszer elbeszélgettünk, meghallgatták bábakürttel a kisbaba
szívhangját. Örültem, hogy nincs nagy felhajtás, a baba jöhet “később”
is, ők sem nyugtalankodnak, és nem akarnak megtölteni aggodalommal. Mi
nagyon kívántuk, hogy a szülés fizikai folyamatának is teljesen
átadhassuk magunk. A korábbi szüléseknél olyan bizonyosak voltunk, hogy
minden jól fog menni, hogy a méhlepényt pl. meg sem néztünk, és apró
változásokra nem figyeltünk. Ezzel a kisbabával reggel 8 után ültem bele
a kád vizébe, hogy lazítsak – éreztem a szülés közeledtét. A bábákat
felhívta a férjem, és átadta az üzenetem, hogy nyugodtan reggelizzenek
meg, és utána jöjjenek át hozzánk. Férjem elment zsemlét hozni a mi
reggelinkhez. Fél kilenc körül éreztem, hogy a kisbaba feje nemsokára
kibujik. Férjem épp megérkezett. Vállamra tette a kezét (nagyon jó érzés
volt, mintha megosztottuk volna a fájdalmat), és egy nyomással a fej
kint volt, és másikkal a kisbaba. Ameddig a bábák megérkeztek (még kb.
20 perc, telefonálásunk után ők azonnal elindultak), a kisbaba rajtam
nyugodott a kád vizében. Hihetetlenül boldog érzés volt a finom
selyembőre az enyémen. Mai napig is, amikor fürdetésekor magamhoz
ölelem, előjön ez a csodálatos emlék. Sára Lili nyolc hetes korától
átalusszaa az éjszakát. Hason fekve kisújjacskáját szopta éjjelente, és
aludt tovább. Nagyon figyelmes, mosolygós, vidám, jóalvó és egészséges
kisgyerek. Mosollyal ébred, mosollyal néz ránk, mindenkit érdeklődő
figyelemmel követ. Oltásokat még nem kapott.
Szeretettel,
Johanna
Csatolmány:
IMG_4684.JPG