ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Kedves Szilárd!

Szilárdnak az ügyészségre ellenem tett feljelentése negyedik, de lehet, hogy ötödik – persze, más céllal tett – újraolvasása után, hirtelen rájöttem és be kellett látnom, hogy igazatok van.
Ezt, a senkinek nem használó internetes rágalmazó háborúsdit, lényegében és vastagjában egyedül én kezdtem el, noha Viola nem kellett volna egy olyan, általa tanulmánynak nevezett szöveget írjon, amiben én vagyok a negatív példa, csak azért mert azt írtam egy korább látott írásának kapcsán, hogy nem ártana megvizsgáltatni a lelki állapotát egy szakemberrel. Sőt, még azért sem, mert a barátnőim azt írták róla, hogy olyan mint Hitler, vagy Mengele doktor, persze az ő, számomra még mindig agresszíven ható, pedagógiáról szóló eszmefuttatásai alapján.
Én attól a Viola által írt szövegtől gerjedtem annyira be, hogy – most utólag belátom – tényleg azt szerettem volna, ha sikerül titeket az internet világából kiseperni és kitiltani, akár annak az árán is, hogy annyira elszegényedtek, hogy még egy internet – bekötést sem tudtok fenntartani, de ma belátom, hogy ezzel erősen elvetettem a sulykot, megtévesztettem önmagam és sajnos, erről a téveszmémről, mivel nagyon hittem az igazamban és tetteim jogosságában, megakartam győzni azokat az olvasóimat is, és azokat az ismerőseimet, családtagjaimat, akik ennek a törekvésemnek a jogosságában kételkedtek, sőt egyesek közülük feddő szavakkal is illettek miatta.
De hát úgy van, ahogy ti mondjátok, illetve, ahogy a közmondás is figyelmeztet: a Kos – karmája által vezérelt egyén fejjel megy a falnak mind a Kos, de ezúttal én nem a falnak mentem neki forró fejemmel, hanem egy olyan családnak, aki nekem soha nem ártott, azon kívül, hogy Viola többszörösen megbántott az önérzetemben és úgy láttam, hogy ezért bizony egyedül csakis Szilárd lehet a hibás. Hiszen ő az idősebb és tehát a befolyásosabb kettőtök közül és ráadásul férfi… - Nos, tisztában vagyok azzal, hogy erről, a mindenért csak a férfiakat hibáztató téveszme- és tévképzeti rendszeremről le kell mondanom, illetve, le kell beszélnem magam, de titeket ez ebben a pillanatban nem vigasztal. Hirtelen azt sem tudom, hogy mi is vigasztalhat titeket, illetve, hogy mivel tudnám ellensúlyozni számotokra azt a sok – sok keserűséget, amit az eltelt három és fél hónap alatt, bevallom rémséges igazságtalan és elképesztő elvakultságomban, sőt: elvadultságomban okoztam?
Egyelőre csak azt tudom mondani tehát, kedves Viola és Szilárd, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy amennyiben teljesen más körülmények között találkoztunk volna, hogyha például valaki meghívott volna a Csíkszeredai Tilos kávéházban a Csíki anyák által velem szervezett találkozóra és például, mint az otthonszülés eszméjének a híveiként mutatnak be a házigazdáink egymásnak, még jó-barátok is lehettünk volna. Vagy nem így gondoljátok? Persze, hogy nem, de mennyire szamár is vagyok, hogy is gondolhatnátok így ezek után, amit tettem veletek? Jaj. Istenem, ha tudnátok, hogy mennyire bánom! De nem tudhatjátok… nincs ahonnan tudhatnátok, hiszen én egyáltalán nem vagyok olyan gonosz lelkű sátáni figura, mint amilyennek főként Szilárd állít be mostanában, a történtek, bocsánat: a nektek okozott rengeteg szomorú és keserves óra és nap alapján. – Igen, mert bár ti ezt büszkeségből tagadjátok, de én jól tudom, hogy mennyi bánatot okoztam, nem csak nektek, hanem a gyermekeiteknek is – És főként nekik, azáltal, hogy a folyamatos támadásaimmal a számítógépeitek elé kényszeríthettelek órákon – napokon és heteken, sőt: immár hónapokon át, gonosz szívvel le foglalva a figyelmeteket és ezzel elrabolván titeket a gyermekeitek mellől. Mert rám, erre a forrófejű, lelketlen bosszúért lihegő személyre, vagyis arra kellett figyelnetek nap, mint nap és még éjszakák óráit is áldoznotok kellett erre, hogy még miket nem eszelek ki rólatok és a gyermekeitekről, hát ezeknek a cáfolgatásával és törlésével kellett töltenetek a drága óráitokat és napjaitokat, ez alatt a negyedév alatt, amit igazából a gyermekeitekkel, vagy éppenséggel egymással, vagy a többi családtagokkal, és miért is ne: a barátaitokkal kellett volna töltenetek, rájuk kellett volna figyelnetek és nem az én bosszúszomjam által vezérelt titeket vádló és kigúnyoló szövegeim és szellemeskedéseim értelmére. Vajon megbocsáthattok-e nekem mindezért valaha is az életetekben? Vajon megbocsáthatnak-e a gyermekeitek? Hiszen Medárda és Etelka már nagyocskák, egészen biztos, hogy ők érzékelték, hogy az általuk szeretett szüleikkel szemben az a gonosz budapesti nő, halálos vétségeket követett el. Igen, bármennyire is nehéz, nehéz, de feltétlenül be kell vallanom most őszintén nektek, annak érdekében, hogy valamikor meg szabadulhassak ennek a szörnyű vétkemnek a terhétől, hogy igen is, jól ráéreztetek: vétkesen ambíciós, borzasztó elvakultságomban, tönkre akartalak tenni gazdaságilag titeket és ezzel állami gondozásba akartam juttatni a gyermekeiteket, pusztán csak azért, hogy NEKEM IGAZAM LEGYEN!
Nem…, nincsenek ahhoz megfelelő szavak, hogy ezek után még bocsánatot kérhessek tőletek.
Nem is erőltetem tehát tovább ezt a részét, csak arra kérlek, hogy szedjétek össze magatokat minél hamarabb és ne törődjetek többet velem, mert én becsület szavamat adom arra, hogy többet nem eszelek ki rólatok semmit, nem rágalmazlak tovább – Isten őrizz, még további vétek-terheket venni magamra! – és nem támadlak titeket többet semmilyen formában. Sőt, ha netalán még szükségetek lenne erre a jövőben, inkább megvédelek még akkor is, ha egyelőre nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy tényleg helyes lenne minden amit csináltok, de már csak azért is, hogy hátha ez által valamit a veletek szemben elkövetett rettenetes bűneimből törleszthetnék…
- Adná az Isten hogy így legyen.
- Mondom, tudom, hogy szemtelenség lenne a bocsánatotokat kérni, tehát csak azért írtam ezt a beismerő vallomásomat, hogy biztosítsalak afelől, hogy nem kell többé sem tőlem, sem Villő és Csilla barátnőimtől sem félnetek.

Szeressétek egymást, és ha lehet, ne gondoljatok rám nagy gyűlölettel: Gerle Éva,
aki megbánta a veletek szemben elkövetett dolgait és mindig csak szeretettel gondol rátok, még akkor is,
ha nektek, egyelőre nem jön, hogy ezt elhiggyétek.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/