Kedves Enikő!
Megbocsáss, hogy nem reagáltam azonnal az értékes feltárulkozásaidra, hidd el, közben figyeltem és nagyon örvendtem nekik, sőt: az első leírást a szüleiddel, de főként az édesanyáddal (És a benned levő anyával) való gyötrődéseid metafizikai értelmezéséről, utólagos engedelmeddel, át is töltöttem az Emőke számára az
www.Oziris.org nevű portálra, amelynek a tulajában egy újabb szellemi vezetőt talált most (Most? - Lehet, hogy már a nyáron) magának, annak céljából, hogy, ha nem itt, akkor ott, ahol jobban szeret szerepelni, mivel ott velem szemben mindig az övé lehet az utolsó szó (És ha ezt másként nem tudja elérni, hát kivágja a hozzászólásomat), hátha meg osztaná a mások okulására az ide vonatkozó tapasztalatait. - Á dehogy... annál magabiztosabb lett (a hülyeségben) mostanában, abszolút nem ragadta meg az alkalmat és mindössze a szüléshez és az anyasághoz való jó kívánságait közölte feléd. - Szóval, hiába, hogy át rándultunk oda egy kicsit Lindával és Violettával, az Emő maradék esze és anyai - asztrológusi felelőssége megmentése érdekében, mert azért a Logos a mi igazi otthonunk és örömmel vettük az újabb "beavatott-jelölti" megnyilatkozásaidat. (- Istenem, hogy mennyivel tisztább ez a hang, mint az állítólag fejlődő megújhodásban levő, volt feleségem misztikus hazudozása, segítőkészségbe burkolt pszichologizáló és humanista ármánykodása!)
Az első rész befejezéséhez, amley így szólt:
"Hálás vagyok a sorsnak, hogy a várrandósság alatt ilyen információáramlási lehetőségekhez jutok(a problémáim által)!!"
hogy látjátok, ezért nevezik a várandósságot a magyar nyelvben áldott állapotnak. - Aki ezt az áldott állapotát nem tudja kihasználni, annak nem csak hogy a szülése nem lehet könnyű, de a további élete sem teljesen áldott. (Mint a szegény, utóbbi várandósága alatt a házasságon kívüli szerelmi gyönyörszerzési lehetőségeken álmodozó és újabban az anyja helyett a Rák Sárkányfarkas "Admin"-jának hajbókoló, és a nagymamája rendőr-özvegyi nyugdíjából negyed magával éldegélő Emőkének!)
Szóval oda figyeltem én azért, még akkor is, ha az Ozirisen meg jelenő anyaság- és család hárító Emőke fél őszinte - fél hazudós feltárulkozásai is erősen magukra vonták a figyelmemet, és ha nem haragszol, egy kis kiegészítést tennék a szeretet megnyilvánulási formáinak a problematikáját tárgyaló fejtegetéseidhez.
Hamvas írja valahol, hogy az ember kívül csak azt próbálja és igyekszik sokszor nagy lendülettel és még nagyobb kompenzációs igyekezettel bepótolni, amit belül lusta, nem akar, vagy nem tud elvégezni. - Ez semmire nem annyira érvényes, mint a szeretetre! - A diszkrét szeretet-áramoltatást - ezt az egyesek (Negatív Neptunusz) által életfeladatként megszerzendő képességet - tanítani kellene (meditációval) az iskolákban és az emberek sokkal, de sokkal egészségesebbek és boldogak lennének, mint azokkal az erőszakos szeretet-kinyilvánításokkal, amelyek egy kis részéről te is írsz, és amelyek leírásáról, külön témát (topic-ot) lehetne indítani. De a szeretetáramoltatás befogadási készségét, és a szeretet-áramoltatás elismerését is! Mert nagyon sokan vannak, akik nem képesek, nem, hogy az igazi szeretet-áramoltatásra, hanem annak a tényleges fogadására sem, és általában ugyanezek, annak az elismerésére sem, illetve, akik azt, hogy valakitől sokáig igazi szeretetet kaphattak, utólag letagadják. És ezzel megint csak nem azt a személyt szegényítik le és rövidítik meg, aki nyugodtan és mintegy automatikusan folyamatosan folytatja a korábban (rég) meg kezdett spirituális útja folytatásával együtt a diszkrét szeretetáramoltatást, hanem önmagukat, és esetleg a buta időszakos társadalmi játékszabályok által és a karma által hozzuk, illetve a nem létező felelősségük alá rendelt gyermekeiket, akiknek nem csak, hogy ők képtelenek a szeretet-erőáramlatot biztosítani, hanem akik elől önkéntelenül is, az egoizmusukkal elzárják azt a szeretet-energiát, amit ők maguk nem voltak képesek el- és befogadni.
Mert jó, hogy a szeretet egy, az abszolút ősforrásból (Taoból, Sintóból Niravanából, Allahból, Istenből) folyamatosan kiáramló létenergia, de ugyancsak az egyetemes és az egyéni karmától való megszabadulást szolgáló, öröklött, vagy szerzett karma kérdése az is, hogy a rendeltetése tudatosításáig és gyakorlásáig, kicsoda miképpen részesül vele születetten belőle, illetve, hogy kicsoda miképpen képes magát e felé a kifogyhatatlan ősi létforrás felé megnyitni és azt tovább áramoltatni.
Az is igaz, hogy
_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/