|
AZ UN. ONTOLÓGIAI SÉRTETTSÉG ÖSSZETETT KARMÁJÁRÓL
(avagy: a néha kívül is – tehát a „valósnak” nevezett anyagi történések szintjén is - megjelenő mentális és képzeleti (belső) háborúink és az, azok által okozott, ugyancsak mentális jellegű betegségek-, meg a szívünkkel és a vérünkkel kapcsolatos betegségek megelőzési, elkerülési- és feloldási lehetőségéről)
Amikor Nagy Sándor a még Makedoniában verbuvált első csapata élén - Amely csapat később a világhódító seregének a sűrű magját képezte...-, betört Athénba, minden polgár jajveszékelni, meg nyüzsögni és menteni -menekülni kezdett, kivéve a hordóban lakó Diogenészt. Ám ő sem maradt tétlen. Fogta magát és elkezdte a hordóját jobbról balra gurítani, le és fel az utcán, tíz lépés előre, tíz lépés vissza. Abszolút pontosan kimérve.
- Mit csinálsz te Bolond? Kérdezték a józan eszüket menekülés közben is megtartó, Athéni polgárok.
- Valamiért úgy rohangásztok itt össze - vissza, hát én sem ülhetek tétlenül, volt a belső világosságot kutató mysztész ugyancsak "logikus" válasza.
Számára legalább is, teljesen világos volt, hogy ez a legbölcsebb dolog a világon, amit tehetett abban a helyzetben. És a „világos” szót emeljük is ki mindjárt, mert a tartalma nagy fontossággal fog bírni a következőkben.) ..........................................................................................................
Amikor Diogenész úgy vélte, hogy befejezte a „menekülési” munkát és a hordóját a szokott helyére rögzítette, lefeküdt eléje sütkérezni a napon.
Ám Nagy Sándor, aki a tanítómestere által, Arisztotelész által ismerte a Diogenész tanításait, mindenáron akart találkozni vele, és "felkereste" a hordójánál. Miután tiszteletteljesen köszöntötte, azt mondta neki, hogy kérjen tőle bármit, mert megadja - megteszi,, bármit is kérne”, Diogenész ugyancsak udvarias jóindulattal köszöntötte és bölcs kíváncsisággal rá kérdezett, hogy tényleg tartja magát szavához a hódító?
-Tényleg, felelte az.
-Akkor állj egy kicsit odébb, mert el veszed előlem a napot.”
És a világhódító készségesen odébb állt…
Vajon mit tudott mást és jobbat, mint a makedón hóditok elől menekülő kortársai (Az Athéniak), a közöttük is, mint máshol is, korábban lámpással az igaz embert kereső (És az állítása szerint ilyet sehol nem találó.), beavatott Diogenész? Vajon azt-e, amit mi is kezdünk végre megérteni a majdnem egy éve zajló, „testvéri” ukrán - orosz-háború” szörnyűségeit egészen vész-közelből érzékelve? Talán azt, hogy a „Zsák megtalálja a Foltját” népi nevű, Egyetemes Törvény (A továbbiakban: ET) alapján, vagyis a Rezonancia és a Vonzás ET. alapján, valamint a Kiegyenlítődés-, na meg persze: a Karma törvénye alapján, azok a személyek keverednek háborúba, vagyis azoknak kell elszenvedni bármilyen külső, vagy belső háborúnak (Pl. a saját tudatukban – lelkükben folyó háborúknak is a…) káros és romboló következményét, akik valamiféle erős nyílt, vagy rejtett haraggal és sértettséggel élnek a lelkükben. (Az Ukrán háború a példájánál maradva: az 19991-ben, az ukránoknak „átadott”, és az ukrán fasiszták által évtizedeken át zaklatott és meghurcolt és közülük egyeseket a meggyilkolásáig is elmenően vegzált 22 millió „ukrajnai oroszok” és más ugyancsak zaklatott nemzeti kisebbségi személyek lelki háborúja is zajlik most a 30 éven át kegyetlen „gazdáknak” bizonyuló ukránokkal szemben. Amellett és azzal együtt, hogy ezt a viszont-háborút az ukránok patrióta része, az amerikai kormány által üzleti haszonnal ajándékba küldött fegyverekkel, tankokkal és harckocsikkal vívja. (A többi ukrán nyugaton dolgozik, vagy „mafiázik”, vagy csak lézeng rég óta.) De ugyanúgy, az Ukranához csatolt oroszok kiszabadítása ürügyén folyamatosan bombázott és hidegben és sötétségben tartott maradék ukrajnai népnek a lelki háborúja is, é megindult az „agresszorokkal”- , vagyis: a „viszont-agresszor” oroszokkal szemben.
De jó példát szolgáltatnak erre a gyakorlati történéseken (véres háborún) sokkal messzebbre mutató (ontológiai - karmikus) sértettség- és agresszió általi vezéreltségre, azok az önkéntesek is, akik Ukrajnába utaznak harcolni az orosz hadsereg ellen és állítólag „személyesen” is, „a gonosz Putyin” elnök ellen. Nem minden esetben kalandorok ezek, tehát nem minden esetben olyan személyek ezek az önkéntes fegyverropogtatók, akik a közmondás szerint, mindössze nem férnek a bőrükben. De nem is galamb lelkű humanisták, akik mindössze a világszerte ismert ukrán maffiát kitermelő „szelíd és teljesen ártatlan ukrán nép” megsegítése érdekében ragadnak hirtelen éles-fegyvert a-, szerintük persze, hogy „gonosz” oroszok ellen.
Mielőtt tovább lépnénk, nagyon fontosak tartom az olvasót figyelmeztetni arra, hogy igazából nem is lenne az asztrológus dolga a két legfőbb ontológiai karmával foglalkozni (tehát a Jang típusú sérültségi - agresszori és a Jin típusú élvezeti – kábulati karmával), mivel az asztrológusoknál nem-, vagy csak egészen ritkán jelentkeznek olyan megrendelők, akik a teljes sérültségi, vagy élvezeti karmának megfelelő összes asztrológiai jellel rendelkeznének. Vagyis, akik depressziósok, vagy más formában jelentkező „csillapíthatatlan” agresszivitással, vagy kábulat- és hamisítás-vággyal rendelkeznek. Mert a kábulat- és csalás-függőségi betegségben szenvedő, élvezeti karma esetében is, annak mind a három, vagy négy jelével rendelkező személyek is, inkább a különböző leszoktatási – egészségi intézményeknél jelentkeznek, mint az asztrológusoknál.
Nekünk mindössze tudnunk kell a jelenségnek az asztrológiában is megtalálható morfológiai jeleiről, ahhoz, hogy ennek a karmának a szelídebb változatainak az igazi gyökereit is, fel tudjuk tárni. Mert, amint mondatm korábban: hozzánk csak azok a személyek fordulnak segítségért, akik ezeknek az alant leírt karmáknak a finomabb változataival rendelkeznek, és nem is ezek miatt, hanem az általános sorsnehézségeik – sorsproblémáik miatt, amelyeknek csak járulékai az alant leírt betegségek, és amely sors-nehézségeik és „lehetetlenségeik”, következtében azok a mentális – pszichológiai zavartságaik is létrejönnek, amelyek az ide vonatkozó önkéntelen és öntudatlan mentalitásukban gyökereznek.
És ez mellett, azt is újra el kell mondom azt, hogy természetesen, az asztrológusok, egyáltalán nem látják az életet ennyire nehéznek és sötétnek, mint ahogy én sem látom annak. Sőt, a helyzet éppen fordítva van, mint ahogy az alábbi leírásokból, a szerző lelkiségére esetleg vissza akarna következtetni valaki. Én a Boldog – Bolond vallásának és a szeretetteljes optimizmusnak vagyok a híve, amint arról már sok könyvemben megjelent ide vonatkozó tanulmányban és regényben ezt ki is fejtettem. 30 éves gyakorló asztrológusként meg vagyok arról gyakorlatilag is győződve, hogy az emberben, az ember spirituális és kauzális és szellemi-lelki struktúrájában (aurájában) rengeteg a pozitív, sőt: igen is: az isteni(!!!) tulajdonság és képesség bőven azon felül, mint amit a pozitív bolygó fényszögek mutatni képesek. Persze, , a személyenként változó: több – kevesebb karmikus meghatározódás mellett, amelyekről az alábbiakban írok. De a pozitív tulajdonságoknak a lajstromozása és az illető személyeknek az ezen pozitív tulajdonságok és képességek alapján való dicsérgetése, nem képezheti a komoly (Beavatási!) asztrológusi munka – és tevékenység – tárgyát.
Hanem, éppen hogy ezen pozitív tulajdonságok és képességek érvényestésének az elősegítését jelenti és segíti a személyes karma oldási lehetőségek kiderítése, annak a minél mélyebb és szélesebb körű leleplezésével. És persze, arról sem lehet szó, hogy megbélyegezzen az asztrológus bárkit is, azzal, hogy a garantáltan diszkrét feltárási munkája közben, megnevezi a horoszkóp-rendelő számára, hogy ilyen, vagy olyan jellegű karmája van.
Mindannyian nagyon, de nagyon fontos életfeladattal, tehát karma-oldási feladatokkal születtünk a világra, és lényegében ez a mi személyes kincsünk is. Igen, nagyon komolyan beszélek: a feloldott karma az igazi kincs, „amit nem vihetnek el a rablók és amit nem rághat szét a moly”, és aminek a gyarapításáról tehát, a Názáreti Jézus is beszél. Nincs annál szebb és jobb és értékesebb „kincs” és magunknak és másoknak adható ajándék a földi életben, mint a minél nagyobb mértékben és mélységben feloldott karmánk. Az tehát, amivel „megörvendeztethetnénk” az Istent, aki éppen, hogy ezzel az átalakulási céllal alkotott meg minket, mint egyetemes lét-ideát (Adam Kadmon) és mint hús-vér testtel is rendelkező embert. Arról nem is beszélve, hogy félni semmitől és senkitől nem kell. Egyrészt mert nincs amitől, másrészt meg azért, mert félelemben érve, mindent el lehet rontani. De persze, megfélemlíteni sem szabad senkit sem. („Jaj a megbotránkozónak, de hétszer jaj a megbotránkoztatónak:”)
Az asztrológusoknak tehát semmiképpen nem lehet feladata a megfélemlítés, és a megbélyegzés, akárcsak az orvosoknak, a pszichológusoknak, vagy a papoknak. Ő is csak a dolgát végzi, mint bármely más szakember, azzal a különbséggel, hogy, idősorend szerint például, az ő beavatási munkája az emberiség legelső tudományos tevékenység mind időben, mind abszolút értékben. Mert nem létezik még egy tudomány a földön és az emberiségben, amely a sors-értelmével foglalkozna, azt kutatná és azt mutatná ki, és amely, a sors minél pozitívabb, tehát minél boldogabb beteljesítési lehetőségeit kutatná és tárná fel.
De, a jobb megértés érdekében menjünk vissza néhány percre Ukrajnába: Mondják hogy, a nemi szervével valamikor elképesztő zongorázó mutatványokat is előadni képes, és hirtelen 1,5 milliárd dollárral meggazdagodott, de ugyancsak ártatlan ukrán államelnök (Zselenszky) meghívására mennek oda pl. az amerikai önkéntesek, harcolni „az igazságért”. Jó vicc… Ezek, a velük-született ontológiai agressziót, mikor üzletbe bocsátó (Lásd a francia idegen-légiósokat, vagy újabban a híressé vált, Wagner – csoportnak nevezett, orosz zsoldos sereg tagjait, akiket még az Afrikai politikus-vezérek is szívesen alkalmaznak.), mikor azt, akár „önkéntesen” is kiélni vágyó emberek, már a születésüktől fogva, teli s teli vannak harci vággyal (sőt: sóvárgással!), vagyis úgymond ontológiailag sértettek… (Akárcsak a velem-, és pl. a magyar agykontrollos szellemi vezér-oktatóval is, dr. Domján Lászlóval egy idős Putyin elnök is. Putyin szintén a Kígyó évében született mint mi, de akiknek a Sárkányfarka az Oroszlánban található, mint dr. Domjánnak. Vagy, akárcsak az interneten egyre sátánibb és szánalmasan nevetséges szózatokat fröcsögő Zselinszky elnök „úr” is, akinek egyenesen az Oroszlánban van a Lilithje!)
Továbbá: nem is, minden gerinctelen tudós vehető rá arra, hogy pl. kovid-vírusokokat, vagy más alattomos vegyi-, vagy biológiai fegyvereket, vagy újabban: mágnes-sugárzású és még attól is másképp és másként ható, népírtó fegyvereket eszeljen ki. Még akkor sem, ha hatalmas pénzekkel megkísértik és megkínálják őket, vagy mert esetleg megzsarolják... Nem. Akadnak közöttük bőven olyanok is, akik akár ingyen is, egyszerűen sérültségből követik el ezeket az ember- és Isten-ellenes „tudományos”, sőt: zseniális aljasságokat. Az amerikai atom-bomba rész titkait is, a „béke” szolgálatának a reményében árulták el a „projektben” részt vevő, szoviet kémeknek egyes amerikai és angol tudósok.
30 éves gyakorló asztrológusi gondolkozásom és sors-figyelői kutakodásom során, meggyőződésemmé vált, hogy az emberek (Az emberiség…) kb. hetven százaléka minimum egy (de inkább két …) asztrológiai konstellációnak megfelelő un. ontológiai agresszióval, vagyis: öntudati sérültséggel (vele született képzeleti agresszivitással – Tehát un. tűz-, és/vagy levegő karmával) jön a világra. Akárcsak dr. Domján László is, vagy én is, aki éppen ennek az asztrológiai felismerésnek köszönhetően szabadultam meg e sértettségtől. Az ilyen, fel nem ébredt tűz- és levegő-karmás személyek számára készítik főként Hollywood-ban, nem csak az akció-filmeket és „a jó krimiket”, de a horror-filmeket is. És a számításban nincs fennakadás, mert ezt a képzeletfertőző „művészetet” „fogyasztják” is a szintén ilyen karmával rendelkező megcélozottak rendesen, a kassza-siker tehát mindig garantált ezeknél a filmeknél. Van rá sérült öntudatú vevő bőven. Sőt, ami nem csak szomorú, hanem vészterhes is: rengeteg kamasz-, sőt gyermek is nézi már ingyenesen ezeket a normális ember számára hányingerkeltőn silány „művészi alkotásokat” az internetnek köszönhetően.
Azért nevezem ontológiainak a meghatározódást, mert bármennyire is létezik a reinkarnáció, és bármennyire is lennének valóságosak az anyai ági női felmenőktől öröklött (Más megfigyelések szerint, mind a két szülői ágon öröklött, azok spirituális - információs erőteréből átszármazott-.) karma-programokat ismertető leírások, mert végül is, mindannyian a kauzális (isteni) dimenzióból hozzuk a karmánkat. Vagyis, azt, az egyéni élet-feladatokat tartalmazó karma-csomagot (Egyénileg változó, különféle karmákat tehát.), amit az életünk során, az élet-sors a segítségével (az által megszorítva – terelgetve, és abban tükröződve) fel kellene oldanunk és át kellene változtatnunk pozitív képzeleti tulajdonságokká, képességekké. (Például: bátor szelídséggé, tűzpróbákban edződött tolerancia-képességgé, szeretetté, irányítás-átadási képességgé. Továbbá: hibabelátási képességgé, felelősség vállalássá - nem csak a tetteinkért és szavainkért, de még a fékezhetetlennek tűnő, képzeleti tevékenységünkért is.) A biológia és a pszichológia nyelvén szólva: magas rendű tudatosságon alapuló feltételes (harci) bátorsággá és azzal járó önuralmi, önirányítási reflexekké.
II.
Tehát, a több mint 30 éves szakmai megfigyeléseim szerint, a Bak, a Skorpió-, valamint a tűz jegyű (Kos, Oroszlán, Nyilas) és a Levegő jegyű (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) konstellációk, valamint, a kínai asztrológia szerint az ezeknek analogikusan megfelelő konstellációkban, vagyis: a Kecske- és a Kígyó, valamint a Kutya, a Tigris és a Ló évében született személyek, valamint a Patkány, a Sárkány és a Majom évében született személyek, eleve egy erős öntudati – önképzeti sérültséggel, vagyis: belső Isten-képzet - hiánnyal születnek a világra. Illetve: egy ilyen hiány-információból származó tudattalan sértettséggel (E sérültségből eredő agresszív, vagy szorongásos – félelmi karmával).
Ők azok tehát, akik minden áron érvényesülni akarnak, de inkább az individualista elképzeléseiket akarják érvényesíteni az életben. Vagyis, akik lehetőleg mindig csak hódítva, uralkodva és irányítva- másokat munkáltatva és kizsákmányolva akarnak, de legalább is, szeretnének élni. Ők tehát azok, akiknek az asztrológiai sorsképletében, ilyen „ha kell, ha nem” módon, harcosi jellegű karmára utalóan, megjelenik a fenti konstellációk valamelyike (Mondom: kb. 70 százalékos globálisan ennek az előfordulási lehetősége).
Ők, akarva –akaratlanul is, de ennek megfelelően, ellenség-képzetek alapján látják (képzelik) és érzékelik a valóságot. Vagyis, ennek az ellenséges képzeteknek megfelelően képzelegnek, gondolkoznak, éreznek, beszélnek és cselekszenek is automatikusan. Mondom: néha tudatosan is, tehát néha éberen is akarva-, de többnyire akaratlanul és szándéktalanul.
Ez utóbbi azt jelenti, hogy a teljesen mindegy az, hogy ténylegesen (gyakorlatilag) annyira mélyen és áthatóan és felfedhetetlenül és messze-ható következményekkel járóan, megbántotta-e és megsértette-e őket valaki valamikor (Pl. a szüleik, vagy mások a gyermekkorban, ahova helyezi a pszichológia az ilyen agresszivitásnak, illetve szorongásnak és félelemnek a gyökerét.). Mert ők úgy is, találnak ürügyet-, bocsánat: okot a „valamikori” sértettségből eredő gyűlölködésre, haragvásra, de minimum a csendes és elnyomott neheztelésre.
Vagyis: teljesen mindegy az, hogy kívül mi történt velük a múltban, vagy, hogy mi történik velük most, mert igazából azt csak ők (Vagyis, az emberiség java része!) képzelik és gondolják úgy, hogy azért haragszanak, mert valaki őket nagyon, de nagyon megbántotta és megsértette többször is, mostanában, vagy régen, esetleg a gyermekkorukban például. (A pszichológia szerint, a legtöbb esetben, az agresszív szülők bántalmazhatták őket. De még inkább az általános elképzelések szerint, az eleve agresszívnek született, mivel férfinak született: apa, hát ki más?). Vagy, ha nem is a gyermekkorban bántották meg őket szörnyen a pszicho-elméletek szerint, hanem felnőtt korukban rég, vagy mostanában, de „akkor” annyira megsérültek, hogy annak a traumája következményeit most is és mindörökké hordozniuk kell, mondom: a pszichológia abszolút logikusnak látszó állításai szerint. Csakhogy egy dolog a lineáris logikával felépített elmélet, és a legtöbb esetben teljesen más a gyakorlati valóság, amely a legtöbb esetben fütyül a logikus elméletre – az ideológiára.
A pszichológia ugyanis, még abban az esetben is, ha az illető pszichológus (vagyis az egyes pszichológusok) képes ma már a reinkarnációt is figyelembe venni, és regressziós hipnózissal a pácienseiket a korábbi állítólagos életeikbe vissza vinni és ott, ezt az „első okot” azokkal együtt megkeresni, mindig egy kézzel fogható első okot keres, egy „valamit”, amitől aztán lineárisan le lehet származtatni a mostani öntudati zavarodottságot, az agresszivitás konkrét „ősokát”. Holott, amennyiben valós is lehetne metafizikailag a lineáris személyi – öntudati reinkarnáció, ez, a múlt reinkarnációs ok, akkor sem történhetett volna meg csak úgy véletlenül, igazi kauzális – spirituális okok nélkül. Ugyanis nem ilyen ok nélkül foganunk meg és nem ilyen ok (rendeltetés) nélkül maradunk az anyánk méhében, és születünk a világra és nem kauzális – spirituális ok – és okozatok láncolata nélkül válunk karma-oldásra képes, vagyis felelősség-tudatra és hibabelátásra is képes felnőttekké!
Az általános, ugyancsak ontológiai okokat most nem akarom kifejteni, mert azt meg tettem több, korábban írt tanulmányban is (Lsd: A Kauzális asztrológia, A megnyilvánult létezés ős-oka: a Lilith, és Az Egyetemes Törvények). Azt viszont itt hangsúlyoznom kell, hogy a Jang típusú ontológiai karmák, vagyis a Tűz és a Levegő karma, az egyetemes léttudattal, vagyis a Központi Isteni Léttudattal: az un. nagy Én-tudattal, áll kapcsolatban. Vagyis olyan, a teremtés – teremtődés folyamán megsérült és így sérülten az Isteni létezésbe került ősideák halmazából jut egy bizonyos adag, az illető személybe, amelyek a Kos, az Oroszlán, vagy a Nyilas Géniuszának az alaprezgéseivel rezonáltak. Márpedig ezek a konstellációk a maximális teremtői céltudatosságnak és célirányosságnak az Isteni szellemiségét, illetve ezen kauzális zónáit (Istennek ezeket a misztikus testeit) is tartalmazzák. Tehát, amennyiben ilyen jellegű sérült ősidea csoportok (halmazok) kerülnek (épülnek be) egy személy aurájába (mély tudattalan képzeleti és érzés-világába), akkor éppen, hogy ez, a „legfelsőbb” központi isteni öntudattal való belső kapcsolata lesz, már a fogantatásától fogva zavart, vagyis sérült, vagyis: teljesen hiányos. Ezért annyira fontos az ilyen személyeknek például a siker, sok pénz, vagyis a gazdagság, a rangkórság, a státusszimbólum, a hírnév, a diploma, a „magas beosztás”, a titulus, és minden olyan tárgy (un. értéktárgy) amelyről tudattalanul azt érzi, hogy feltétlen szüksége van. Mert arról, azokról azt képzeli, hogy azok segítségével kiemelheti magát a szürke tömegből, hogy a belső öntudati zavartáságát, hiány-érzetét, vagy tudatos hiányosságát, illetve sérültségét, kiegyenlítheti, kiegészítheti, helyrehozhatja.
Illetve azt hogy, amennyiben nem sikerült nekik még egy középfokú diplomát, vagy autót sem szerezni, mint személy, nem ér semmit. Ezért lázadnak mindenféle rang és titulus és „elismerés” ellen, illetve, játszák meg a közömböst, sőt, a lefitymálót ezekkel szemben. Mindegy, hogy melyik végénél állnak a problémának, tény, hogy ez nekik és a számukra egy ügy, odáig menően, hogy az is zavarja, ha ezekből hiányt éreznek az életükben és az is zavarja, hogyha másnak szerintük igen sok kerül ilyen érték-jelző „valamiből”. (Irigység)
Innen ered tehát a „misztikus” sérültség, innen az agresszió, még olyanoknál is, és még akkor is, ha valójában semmi okuk nem lenne sem az agresszióra, sem annak az iker-testvérére: a félelemre, a reális okok nélküli szorongásra. Aztán, hogy ők, vagy a pszichológusok, illetve ők a pszichológusok hatására milyen „kézzelfogható” konkrét okokat találnak erre az indokolatlan belső és rejtett irritációra, az más kérdés. Tény, hogy a sok ezer éves asztrológia tudománybában, nem véletlenül figyelték meg és írták le külön – külön, a minden konstellációnak, vagy minden negatív bolygó-fényszögnek a megfelelő negatív magatartási formáit és a megfelelő betegségeit.
A kauzális asztrológiát gyakorló személyek számára, mára az is világossá vált, és, a lényegi asztrológusi –metafizikai – kérdés úgy is csak az marad mindig, hogy ezek a személyek hajlandóak-e ezt a sértettségüket feladni és feloldani – meghaladni, illetve egy megfelelő pozitív tulajdonsággá (Mint pl. bátorság, nyíltság, nagylelkűség, megbocsátás, elengedés, méltányosság, vagyis: tényleges igazságosság, általános ember-szeretet, stb.) átalakítani, átváltoztatni? Hogy hajlandóak-e, azt a bármilyen eredetű… sértettségüket a zárójelbe tett pozitív mentalitási formákkal felváltani?
Mert hogyha igen, akkor ez az átváltozás és ez, a belső harag és csendes neheztelés alól való feloldódása, előbb – utóbb sikerülni is fog, és az illető személynek minden esélye meg lesz az egészséges élet- és a boldogság eléréséhez is. De hogyha nem - és a legtöbb esetben: sajnos nem(!) -, akkor bizony „örökre” meg- és fennmaradnak a szervezetükben hosszú távon az, ennek az ontológiai sértettségnek megfelelő, negatív lelki és szellemi hatásait követő testi következményei: gyakori fejfájások, vérnyomás – problémák, a vérképlet különböző elváltozásai (Nem csak, vas, magnézium, vagy kálcium- hiány / vagy többlet, vagy cukor feldolgozási képtelenség - cukorbetegség, hanem a vörös, vagy a fehérvérsejtek számának a megnövekedése is, egyik a másik rovására, „megmagyarázhatatlan” - illetve, mivel okosabbat nem tudnak az orvosok, általában a genetikai öröklődéssel magyarázott - belső vérzések. Stb.). És megmaradnak az ugyancsak több - kevesebb vérzéssel járó sebesülések, tehát különböző balesetekből, égésekből származó sérülések, egészen a végtagok ilyen jellegű lebénulásáig, vagy elvesztéséig (Amputációk), vagy a szűnni nem akaró, belső vérzések miatti, lassú elhalálozásig és a vér-rákig (leukémiáig) elmenően. (Néhány hete halt meg így egy volt-osztálytársam, aki csak elméletileg volt hajlandó beszélni velem a krónikus betegsége szellemi okairól az öt évenkénti osztálytalálkozókon, de a horoszkópját, vagyis a teljes karma-feltárását már nem kérte.) A leukémia az utolsó testi következménye, az oldatlan és meg nem haladott, szélsőséges ontológiai sérültségnek, akárcsak a szélhűdés, vagyis, a guta-ütés is. (Nem tudom, miért jobb ezt Magyarországon az absztrakt nevén: stroke-nak nevezni, amikor a magyar megnevezés sokkal kifejezőbb?) De persze, egyéb betegségek (pl. epe és lép-problémák, bélproblémák, visszér és aranyér, problémák, férfiaknál: korai merevedési zavarok, majd impotencia stb.), vagy sérülések is, keletkezhetnek ennek a személyi horoszkópokból is kiolvasható „ontológiai sérelemnek” a feloldatlansága- és egyre fokozottabb (intenzívebb), nyílt, vagy rejtett átélése- megélése következtében.
Hogyha az illető személynek sikerül ezt beismerni és magát rávezetni és rávenni a feloldás –pozitív személyi tulajdonsággá való átváltoztatása szükségére, akkor, és csakis akkor – Tehát: csakis ezzel a feltétellel! - beszélhetünk a feloldás – megoldás gyakorlati lehetőségeiről. És itt rossz hírem van, nem csak a gyógyszerek pozitív hatásaiban és következményeiben száz százalékosan bízó és hívő személyek számára, de a különböző fizikai – fiziológiai, vagy a különféle misztikus terápiákban bízók és hívők számára is. Ezek a különféle szakorvosok, pszichológusok és misztikus gyógyítók és agykontrollosok által javallott terápiák ugyanis - Éppen azért érik el későre és nagyon gyengén a remélt – várt hatásukat, mert az ontológiai sértettség, nem gyógyítható sem fizikai – testi szinten, sem lelki – mentális (pszichológiai) szinteken. És éppen amiatt, hogy ontológiai és nem élettörténeti - pszichológiai szintről indult, nem ott van a gyökere, ahogy az orvosok, vagy a pszichológusok képzelik. Éppen azért tehát, mert nem a mi (fizikai) életünkben történt sokkok és traumák hatására és nem ezek következményeiként keletkeznek ezek az agresszív késztetések-, az orvos, vagy a misztikus terapeuták, nagyon nehezen és nagyon ritkán és soha nem időtállóan (pl. véglegesen) képesek eljuttatni a „betegeket” a tényleges gyógyuláshoz.
Mert a fent említett, a pszichológia által megtudott és felfedett, és a köztudatba is lassan – lassan beivódni látszó, gyermekkori, magzatkori történések, tehát az indokok, vagy okok, vagyis a későbbi indító (oki) traumatikus történések sem igazi okok, hanem csak következmények. Még ezek is csak a felszínen „bevonzott” következményei az ontológiai – tehát egyetemes és általános – alaphelyzetnek. Meg kell értenünk és el kell fogadnunk tehát végre azt, hogy a pszichológia és a misztika (pl. reinkarnációs regressziós hipnózis) által felfedett okok is csak okozatai az igazi: karmikus alap-meghatározódásnak.
Tehát azt hogy, amennyiben ez a feltevés egyáltalán reális lehet: még az állítólagos korábbi életekben szerzett sértettségi traumák is csak következményei lehetnek az ontológiai sértettségnek. Tehát az un. lelki betegségeknek a különféle módszerekkel (pl. hipnózissal, vagy a páciensekkel rajzoltatott képeknek a szimbolikus értelmezésével) való „megtalálása” és felfedése sem vezethet a teljes karma-oldáshoz. A különféle (A 12 konstelláció szerinti) karmáknak az anyai ági ősök szintén történő keletkezési lehetőségeiről én is írtam eleget és elég részletességgel. De a Youtube-ra feltöltött videó-előadásaimban is beszéltem egészen bő részletességgel is. Úgy gondolom tehát, hogy mindazt, amit azokban a tanulmányiokban leírtam és elmondtam az interneten megtalálható előadásokon, most nem kell itt újból részletesen megismételnem.
Nos, ezek az önkéntelen általános „karma-gyártási” esetek és történések elmondása, amelyek a karma-pontoknak a különböző jegyekben és horoszkóp-házakban való pozícióiból kiolvashatók, és amelyek majdhogynem egy az egyben szoktak is egyezni a családi krónikákban fennmaradt családtörténeti eseményekkel, ugyancsak segíthet az illető személy születési meghatározódásának a felfedésében. De az igazi karma-oldás és az azt követő gyógyulás is, csakis akkor következhet be, ha megismerjük és el kezdjük gyakorolni, annak az isteni géniusznak az eredeti – isteni! – pozitív jelentése szerinti magtartási formát, ami az illető konstellációknak a leírásában megtalálható! Az igazi gyógyulás, és az egész emberiség gyógyulása tehát, csak és csakis azon múlik, hogy az illető személy, vagy személyek, hajlandó-e, hajlandók-e megtenni türelmesen azokat a hosszas belső erőfeszítéseket, amelyek az agresszív késztetéseit (késztetéseiket) felváltsa és átváltoztassa megfelelő, feltételes reflexként előálló, pozitív tulajdonsággá és erkölcsi képességgé? Pl. a folyamatos békés magtartáshoz szükséges, ősbizalmon és isten- és ember-szereteten alapuló élet-bátorsággá, konfliktus-vállalási képességgé, harctól való nem-féléssé?
Be kellene ismerni végre mindenkinek (pszichológusnak és teológusnak és misztikusnak egyaránt) az egész világon, hogy ez az ontológiai agressziós karma, amely a depressziót is okozza pl., csak és csakis az egész lényünk – személyiségünk – teljes öntudati és mentalitás-béli átváltoztatásával oldható fel! Vagyis például, a minél gyakrabban megismételt és lehetőleg minél hosszabban kifejtett, a témáról és a személyes esetekről szóló „önbeavatási” naplóírással. Vagy, az előbbivel együtt, vagy azt követően, a spirituális – öntudati megerősítések (mantrák, személyes imádságok) írásával, és azoknak a hang-rögzítésre alkalmas elektronikus eszközökre való felmondásával és a felvételek sokszori visszahallgatásával. És persze: ugyancsak a hosszas és gyakran ismételt, célzatos (ezt az oldást és átváltoztatást célba vevő) meditációkkal, meg önismereti, önleleplezési napló-írással.
Mit jelentsen mindez, miért van szükség ennyi „misztikus” gyakorlatra? Egyszerűen azért, mert mindannak az egyszerű intellektuális megismerése és memorizálása, amit fentebb leírtam az ontológiai karmáról nem elég, az önmagában nem képes a karma-oldást elvégezni az elménknek a tudattalan világában. Ahhoz, hogy ez az oldás megtörténhessen, külön meg kell győznünk a tudattalan képzeleti- és érzés-világunkat, arról, amiről ugyan spirituális ismeretek segítségével tudomást szereztünk, de amit gyakorlatilag egyelőre, mégis „csak” intellektuális szinten fogunk tudni, de attól az még nem változik, reflex-szerű pozitív személyi tulajdonságunkká!
Tehát: Fel kell fognia mindenkinek, aki ezzel a karmával rendelkezik, hogy NEM ELÉG AZ ELMÉLET ÉS, TEHÁT, HOGY NEM ELÉG AZ INTELLEKTUÁLIS MEGISMERÉS , a fel és beismerés. Mert ezek a karma programok nem oldhatók fel és nem haladhatók meg azokon a dimenziókon belül ahol gondolkozunk és érzünk. Mert oda ahol keletkeztek ezek az öntudatunk objektív sérülését is okozni képes karma-programok, nem képes eljutni a racionális gondolkozás ereje! Hanem csak és csakis ott oldhatók fel ezek az ontológiai karma-programok, ahol a mi egyéni spirituális struktúránknak az ős -eredeti mintája és magva is keletkezett: Az Abszolút lét és az Isteni lét határain, ahol az abszolút teremtői ősminták közül egyesek, teremtési létrejövésük folyamán, teremtődés közben megsérülnek. Csak és csakis ott, azon a „magas szellemi szinten” oldhatók fel és javíthatók ki a sérült képzeleti ős-kvantumok, illetve, ott változtathatók át, megfelelő pozitív személyi tulajdonságokká, képességekké.
- Ott tehát, ahol az egyes modern fizikát is ismerő misztikusok nevezik: az un. kvantum-térben (Az egyetemes - isteni léttudatban), ahol nem vagyunk még (és már!) sérültek. Illetve, ott ahol „még” nem léteznek, a megnyilvánult lét alapjainál álló, sérült (meghibásodott), alacsonyabb szintű karmikus idea- csoportosulások (karmikus idea-csoportok), de nem még az őket alkotó, sérült ősideák sem. Egyrészt.
Másrészt, ha ezt az „értést” megszereztük, akkor meg kell tudnunk a személyi horoszkópunk segítségével azt, hogy egészen pontosan milyen jellegű (Milyen konstelláció szerinti!) sértettségi karmát hordozunk magunkban, mint feloldandó életfeladatot? És ez horoszkóp-értelmezési szinten, konkrétan azt jelenti: hogy feltérképezni (elkönyvelni, regisztrálni), hogy milyen konstellációban-, és milyen gyakorlati életfeladatokat jelző horoszkópházban található a két karma-pontunk? Illetve azoknak a megfelelő pozitív viselkedési, gondolkozási és főként: képzelgési mintákról kell(ene…) írnunk, azokra kellene rászoktatnunk magunkat az önváltoztatási naplónkban. És ugyancsak ilyen új, pozitív képzelődési, gondolkozási és viselkedési formákról kell úgymond mantráznunk és sokat – sokat meditálnunk…
És ezen kívül, és ezzel együtt és akkor, ha el kezdtük ezeket gyakorolni, akkor akár harcművészeteket is gyakorolhatunk és verbális konfliktusokat is vállalhatunk az igazság kiderítése, vagy annak a megvédése érdekében, úgy, mind önmegfigyelési játékot. Úgy, mint a sértettségek leleplezései lehetőségeit magukban hordozó különböző szélsőséges helyzeteket. Tehát úgy, mint a gyakorlati valóság (megvalósítás) szintjein is átélendő karma-feloldási és meghaladási (edzetté válási) gyakorlatot. Mert, ha ezt tudatosan és folyamatosan gyakoroljuk (játékosan!) úgy, hogy ebből senkinek ne származzon baja, akkor ez a konfliktus-vállalás, már nem (sértettségi!) karma-dagasztás lesz. Hanem éppen, hogy annak az ugyan élesben történő, tehát, hús-vér tapasztalatokon is alapuló, de mégis csak játékos – gyakorlati oldás és feloldás – meghaladás, vagyis a megfelelő pozitív tulajdonságok megszerzése és rögzítése.
III. rész
A nagynak képzelt, de valójában kicsi, misztikus Én-tudatról, asztrológiai szempontból. Vagyis, misztikusságtól és pszichologizálástól mentesen, az emberi élet központi problémája megoldási lehetőségéről
Életünk központi problémája az, hogy képessé válunk-e, vagyis fontosnak találjuk-e azt, hogy képessé váljunk a szeretetet világossággá alakítani és a világosságot viszont szeretetté alakítani?
A Tűz-jegyekben álló karma-pontok által jelzett karma által (Első sorban önkéntelen és sokszor öntudatlan hódítási és győzelmi vágy – vagyis hódítási és uralkodási lehetőségre való sóvárgás, valamint: irányítási és dolgoztatási vágy, vagy letiprási és kizsákmányolási ösztön által), valamint az irracionális fölény-érzet, vagy a fölénybe kerülési vágy által, tehát: kevélység, beképzeltség, arrogancia, fizikai, intellektuális, vagy erkölcsi felsőbbrendűségi-érzet és tudat, mások – egyesek lenézésére és becsmérlésére való hajlam, stb. által vezérelt öntudatú személyek inkább a külvilág számára jelentenek problémát általában. Ezeknél viszont (Tehát az ellenőrzési-, irányítási-, beavatkozási késztetéseknél-, és súlyos esetben, ezeknek a mániává növekedésnél, stb., vagyis az ilyen karma által okozott személyiségi - öntudati zavaroknál.), meg kell állnunk egy percre. Mert egyrészt ezek a személyi tulajdonságok nem mindig érzékelhetők a felszínen, úgymond nem láthatók, hanem mélyen rejtettek, és például, „a légynek sem ártó” csendes neheztelések formájában éldegélnek, mintha semmi baj nem lenne.
Másrészt, ezek a vágyakozási tulajdonságok, nem a férfi nemű személyeknek a kiváltsága, mint ahogyan azt általában képzelik az emberek (főként a nők), hanem a nők is ugyanakkora mértékben és százalékban, tehát általában 50 százalékban pont ilyenek! Harmad sorban, a kívülállók számára ez furcsa, de ez ilyen személyek nem, hogy nem érzik magukat jól, ha nem követhetik el az embertársaik irányába a fentieket, mert az egy kevés belátással és humanista érzésekkel javítható és feloldható lenne. Hanem a feloldhatatlanságig menő, nagy probléma ezzel a karmával az, hogy ezek a személyek képtelenek érezni a saját személyiségük súlyát, üresnek érzik magukat belülről, amennyiben nem hódíthatnak meg, nem győzhetnek, vagy nem tiporhatnak le, nem alázhatnak le, vagy nem zsákmányolhatnak ki, stb. valakit, vagy valakiket. És végül, de talán nem utolsó sorban: nem személytelen (absztrakt) elmélet az (nem misztikus fantazmagória…), amit az esszéimben és tanulmányaimban leírok, hanem gyakorlati személyes tapasztalás is.
Gyakorló asztrológusként, soha nem volt célom az érdekes elméletek gyártása, hanem olyan szakmai és személyi megfigyeléseket tettem és teszek közzé mindig, amelyek szerintem a normális és természetes - átlagos... - életet folytatni kívánó személyek haszonnal kipróbálhatnak és gyakorolhatnak az élet-harmonizációs törekvéseikben. Mindazt tehát, amit eddig leírtam a könyveimben, vagy, a nyomtatott formában még meg nem jelent tanulmányaimban, most is érvényesnek tartom. Sőt: ezek a régi tanulmányaim és regényeim, az alapját és elődjét képezik annak is, amit itt most le fogok írni.
IV.
A felszínen is látható és tehát az igazán veszélyes és az előbb - utóbb pszichiátriai problémák szintjén is jelentkező öntudati - önérzékelési (hamis önértékelési) zavarokat okozó karmikus tulajdonságok elhatalmasodásához és kellemetlenné - zavaróvá válásához, nem elég a tűz-karma szerinti meghatározódás, hanem ehhez szükség van még egy levegő-jegyben álló (Második…) karma-pont által jelzett, ugyancsak öntudati jellegű karmára is. (Ugyancsak tudattalan és önkéntelen meghatározódásra.) Ez általában irracionális-, illetve természet-ellenes, un. szabadság-vágy formájában, tehát függetlenségi – függetlenedési vágy és el nem köteleződési ösztön formájában, vagyis: öncélú individualitás és egyéni önérvényesítési vágy, és „szabad, felelősség nélküli kószálási vágy formájában, öncélú autonómia - törekvés formájában jelentkezik. Tehát: ezekre való szélsőséges érzékenység formájában.
Vagy, amennyiben ez így nem teljesül, akkor egy ugyancsak levegő-jegynek számító, kínai asztrológia szerinti meghatározódást jelző asztrológiai jel szükséges (Patkány, Sárkány, vagy a Majom éve) még egy személyi horoszkópban, ahhoz, hogy az ontológiai sérültségi karma létezése kimutatható legyen. Ez nélkül, nem nevezhetjük jellegzetesen teljes sérültségi (és ontológiai) karmának, hanem csak erős tűz-karmának, vagyis, mivel minden személy rendelkezik egy Lilithel és egy sárkányfarokkal, illetve a kínai asztrológia valamely konstellációjában is született, tehát amennyiben a fentiek nem teljesülnek, de az élvezeti – kábulati karma jellegzetességei sem jelennek meg, akkor azt mondhatnánk, hogy vegyes karmával született, amennyiben nem jelezne ugyancsak karmikus meghatározódást, a karma-pontoknak a házakban elfoglalt helye is.
Természetes, hogy az ilyen, kívül ugyan erősnek látszó, de valójában belül gyenge és komplexált személyek önkéntelenül is haragot éreznek minimum egy másik személlyel szemben, vagy egy egész csoporttal szemben, vagy magával a társadalommal szemben. Netelán az Istennel szemben is, amikor azok (Isten esetében a sors) vissza jelzik a számukra azt, hogy nem tűrik és nem hajlandók elviselni, sem az öncélú hódítási és győzedelmeskedési törekvéseiket, a másokon való uralkodásukat és kizsákmányolási játszmáikat, de nem még a lekezelést, lealázást sem, vagy az irányítási-, vagy beavatkozási késztetéseiket.
Vagyis, általában, de első sorban is, akkor éreznek haragot sőt gyűlöletet és bosszú-állási vágyat is, ezek a személyek, amikor úgy érzik, hogy a személyi öntudatukban megsértik őket az által, hogy nem hódolnak be nekik és nem alázkodnak meg előttük. Vagy, amikor úgy érzik, hogy a szabadságukban, illetve a függetlenségükben, függetlenedési törekvéseikben és tehát „a szabad szárnyalásukban” akarják őket korlátozni, megzavarni, azt lehetetlenné tenni, megakadályozni. Hiszen az utóbbiak még a lelki szárnyalást adó, szabad szerelmi, élettársi elköteleződésre is képtelenek! Tehát, akár vérig menően is, fellázadnak az ilyen viszonyok ellen, vagy finoman kihátrálnak belőle és „lelépnek”, vagy magyarázat nélkül elmenekülnek. És még ez a szabadság-mánia sem elég, ahhoz, hogy teljes sértettségi karmáról beszélhessünk, mert a fenti meghatározódások mellé, többnyire még egy un. Bak, Halak, vagy Skorpió jellegű karmának a jelenléte is szükséges ahhoz, hogy konkrét mentális betegségre való hajlam formájában is, jelentkezzenek (szegeződjenek) ezek a karmikus tulajdonságok.
Csak és csakis ennek a három jelnek a személyi sorsképletekben való jelenléte jelezhet "veszélyes", vagyis első sorban un. önveszélyes öntudati - önérzékelési (Hódítási, uralkodás, megalázási, üldözési, Kevélységi, beképzeltségi, nagyképűségi, narcisztikus, vagy egyenesen pszichopata jellegű.) karmát. Olyat, tehát ami feloldatlanul és meghaladhatatlanul, akár depresszióhoz és akár skizofréniához, vagy pánik-betegséghez, üldöztetési mániához is vezethet, hogyha egyszerre találunk a sorsképletben az egyértelmű tűz- és levegő karmára utaló jelek mellett, Skorpiói, Bak, vagy Halak jellegű karmára utaló jeleket is. (Pl. Lilith a Nyilasban, Sárkányfarok a Vízöntőben, és az illető személy a Kígyó évében, vagy a Kecske évében született.) Különben nem lehet asztrológiailag olyan következtetést levonni, hogy az illető személy, akárcsak hajlamos is lenne egy un. mentális betegségeknek a "megszerzésére".
A súlyos betegségek mindig és minden formában olyan szélsőséges megnyilvánulásai a karmának, amelyek igazából nem tartoznak - nem tartoznának! - az asztrológia sors- és élet-út rendezési hatáskörébe. Ezért, az ilyen betegek nem is keresik fel általában az asztrológusokat. De tudnunk kel viszont azt is, hogy amennyiben ezek a jelek, együttesen (tehát minimum három, de inkább négy ilyen jel szükséges a hajlamosság megállapításához) megjelennek egy sorsképletben, az igen is, lehet magyarázat arra, hogy a maximálisan korrekt és tudatos életvezetésre törekvő személynek mért térnek vissza azonos sors-problémái? Vagy igen is: ezek a betegségek (netalán balesetek) miért mind térnek vissza több – kevesebb sűrűséggel az életében, még annak ellenére is, hogy a legjobb spirituális - misztikus (vagy pl. pszichológiai) tudásával és akaratával (Tehát, a megfelelő életfeladatok maximális felvállalásával is!) törekszik az életének és sorsának a többi karma-elemének a feloldására. Hogy miért? – Éppen azért, amiért ez az öntudati karma – összegeződés, szélsőséges esetekben, vagyis nem megfelelő nevelés, vagy más külső körülmények hatására, mentális betegségeket okozhat: Azért, mert az öntudatunk az a központi „spirituális szervünk”, amely az egyetemes (teremtői, megváltói) léttudathoz kapcsol minket.
Harminc éves szakmai gyakorlattal és a hetvenedik életévembe érve, rá kellett jönnöm arra, hogy annak, amit el akarunk érni, és amit el kell tudni érni egy levegő – vagy tűz, illetve levegő és tűz jellegű személyi karma (tehát dupla személyi karma) oldásával, vagy egy Bak-, vagy egy Skorpió-karma oldásával, az, az egész emberi élet célját képezi az egész emberiség örökkévalóságában. Hogy ez a törekvés egyenesen a Krisztusi kinyilatkoztatásokkal és a Buddhai tanításokkal egyenértékű, az (Igen is: elképesztő!) metafizikai jelentőséggel bír, egyrészt. Másrészt arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire nehéz ezt az oldást – oldódást, illetve azt a magas rendű öntudatot (Isteni szintű felelősség-tudatot) elérni? Csaknem lehetetlen!
Azért bír ennek a karmának a feloldása elképesztő metafizikai jelentőséggel, mert amennyiben csakugyan sikerül az oldás - meghaladás, akkor a karmának az ellentétéhez kell eljutnunk általa, vagyis ebben az esetben: a legmagasabb rendű (spirituális és kauzális) öntudat eléréséhez. Vagyis oda, amit a misztikusok az isteni Én-tudat elérésének (megvalósításának) neveznek. Vagy a „A bölcsek kövének”, az alkimisták meg: az arany öntudatnak. Vagyis: annak az öntudatnak, ami már közvetlen mágikus teremtő erővel bír, ahogy az Evangélium tanítja. ("Ha akkora hitetek lenne, mint egy mustármag...") Rendeltetésünk szerint, egy olyan személyi – öntudati állapotot kell(ene) elérni- egy olyan finom (szubtilis) öntudatnak az elérését és stabilizálódását, amit Jézus egyenesen a Mennyek Országának nevez, máshol, A Királyságnak, máshol meg a Boldogságnak. Mondanom sem kell, hogy ez nem csak teljes sértettség (sérültség) mentességet jelent, hanem teljes haragvás-mentességet és gyűlölet-mentességet, sőt, és persze: bosszúállási késztetés - mentességet (bosszú-vágy mentességet) is kell, hogy jelentsen, vagyis mély-tudásból és meggyőződésből eredő személyiség-tiszteletet, a mások megbecsülését és értékelését, valamint, megbocsátási és elengedési képeséget.
Meg kell vallanom, hogy miután rengeteg horoszkópot elkészítve, vagyis: rengeteg sors-alakulást belülről megfigyelve, hosszú éveken át, ezekhez a következtetésekhez eljutottam, évekig úgy éreztem, hogy nem tudok előre lépni, jobban megtisztulni. Néha még kételkedtem is, hogy esetleg nem is haladtam és nem jutottam előre, hiszen, persze, hogy történtek az életemben olyan esetek is, amikor nem, csak, hogy huzamosan kellett éreznem a haragot, bármennyire is kétségbe ejtő volt ezt számomra beismerni, de még a gyűlöletet is. Sőt, néha – néha még az édes bosszúvágy átélésén is rajta kaptam magam.
Mi az ördög?! – Kérdeztem magamtól, semmit nem ér a metafizikai – asztrológiai tudásom, semmit nem érnek a legmélyebb a karma-ismereteim és a karma-oldási törekvéseim? Semmit nem ér az a rengeteg szeretet – és boldogság-meditáció, amit nem, hogy napok, és nem, hogy hetek – hónapok alatt végeztem, de éveken át is? Mi az ördög van hát? Miért nem oldódik és miért esek vissza? És az ördög nem csak ebben, az imént leírt belső sikertelenségeimben mutatkozott meg (pl. a késő-kamaszkoromból magammal hurcolt alvási zavarok megmaradásával), hanem a külső sikertelenségeimben is. Sőt: egy és két és szinte három nagy magánéleti csődben is. Hát persze, hogy a levegő karmámmal (Lilith a Mérlegben), és a Skorpió (A kígyó évében születtem) karmámmal haragudtam azokra, akik a magánéleti csődömet előidézték. És bizony néha azon kaptam magam, hogy még a bosszú-vágy is elkapott azokkal a személyekkel szemben, illetve az intézményi eljárásokat indítványozó és végig vezető hivatalnokokkal – vezetőkkel szemben, akik nagy közömbösen, illetve, valamilyen számomra megokolhatatlan (irracionális) unszimpátiától vezérelve, és persze, apparátusi eszközökkel is, hozza járultak a csődjeim sikerességéhez. És mindezt annak ellenére, hogy a személyi horoszkópomból, illetve az asztrológiai sorsképletemből, egyértelműen kiolvasható, hogy nekem ezeken a negatív tapasztalásokon végig kellett mennem gyakorlatilag is, nem csak a korábban megtanult és másoknál gyakran meglátott elméleti szinteken. Hogy szükségem volt pl. a hosszas Remetei állapotba kerülésre, aminek az igazi, öntudat-átalakító jelentését korábban nem élhettem át a személyes átélés szintjén, annak a teljes mélységeiben, hanem csak ideig – óráig, és maximum 3 – 4 napra, ami messze nem elég egy igazi öntudati átalakuláshoz.
És csak jöttek és jöttek a karma-jelzések, vagyis a személyi sértések és bántalmak még a közvetlen közelemből is, jelezvén azt már – már soha meg nem szűnően és megállíthatatlannak látszóan, hogy még mindig haragszom, és még mindig nem tudom elfogadni és kellőképpen értelmezni ezeket a további öntudat-tisztulási szükségekre utaló jelzéseket sem. És már a Bak sárkányfejem által jelzett szellemiségnek analogikusan megfelelő térdeim is fájni és gyengülni kezdtek. Holott a Sárkányfej nem karma-pont, hanem azoknak az ellenkezője: a Mennyek Országának, illetve az abba való bejutának (A krisztusi „Ígéretnek”) a jele. A bejutás tehát, amennyiben valaki képessé válna annak a megvalósítására, csakis pozitív élményekkel kell - kellene, hogy járjon, nem fájdalommal és elgyengüléssel, még 70 évesen sem! És egyébként is: Sziá-val köszönnek az első házasságomból született fiamnál fiatalabb, ismeretlen szülő-társak, amikor a 3 éves ikreimet, vagy a 11 éves süldő-lányomat viszem – hozom óvodásba és iskolába, ami mégis azt jelentheti tehát, hogy, ha látják is, hogy sokkal idősebb vagyok náluk, de akkor is, maximum 50 évesnek ha néznek…
Akkor hát egészen biztos, hogy nem „az idős kórom miatt” fájnak a térdeim, ahogy az orvosok vigasztalnak, hanem azért, mert ismét nem tudok valami lényegeset elfogadni… Nem tudok valami, számomra nagyon fontos sorshelyzetet elfogadni, az isteni törvények összhatása előtt térdet hajtani.
És akkor, amikor ez térd fájdalom már kb. három hete tartott és egyre jobban zavart, értettem meg szt, hogy olyan erős és mély az én, többnyire rejtett, személyi (Levegő)- és Skorpiói-karmám (Tehát azt, hogy ontológiai ez a karma, vagyis, hogy az messze a jelen életemen és személyemen túl mutató.), hogy én bizonyára, csak elméletileg képzelhettem azt, hogy elfogadtam mindannak a sok – sok, és rengeteg, és határtalan hátráltatásnak és veszteségnek és sikertelenségnek és „kibabrálásnak” az isteni törvényességét, ami velem történt egy életen át. (A Bak konstelláció ugyanis a törvényesség-tudat géniuszát is megtestesíti, többek között.) Amely sok hátráltatás tehát, legalább 50 éven keresztül történt. Vagyis, minimum 20 éves koromtól, amikor megbuktam az első érettségi vizsgán egy építkezés-technológia nevű tantárgyból, amit akkoriban rettenetesen unalmasnak találtam. (Vizsgára való felkészülés helyett Dosztojevszkij-nek, a kicsengetésre ajándékul kapott Bűn és bűnhődés c. regényét olvastam.)
Sőt, a csődök és katasztrófák lavinája még attól is korábban indult el, csaknem hét évesen, amikor pl. az apámtól „egyből”, vagyis 3 éves koromra máris elvált édesanyám, az első osztály első órájától, tehát szintén „egyből” román tannyelvű iskolába íratott. És ezt anélkül, hogy neki, aki reggeltől estig dolgozott a hét minden napján (Akkoriban tehát szombaton is!) ideje lett volna velem leülni akárcsak egy órát is tanulni. Ettől, néhány héten belül, kb. 10 évig, amíg megtanultam kifejezni magam román nyelven is, besötétedett számomra az élet és az egész világ.
Az asztrológia segítségével, azt már régen megértettem, hogy amennyiben nem így történik „minden”, tehát amennyiben teljesen szabad utat kapok már a kezdet kezdetektől, és a bennem levő tehetségek éppen olyan könnyen ki tudnak bontakozni, mint a velem egy idős gyermekek személyében, már én is rég óta halott lennék, mint ők. Tehát, a volt barátaim és osztálytársaim. De, a legjobb estben is, tehát, ha a pszichológiával, vagy a misztikával találkozom hamarabb oly mélyrehatóan, mint az asztrológiával (40 évesen), akkor most Parkinson-vagy Alzheimer kórosan senyvednék valamilyen szociális intézetben.
De ez már nem vigasztalt. Mert nem értettem meg azt ugyanis, hogy amennyiben nem buktam el én is, gyermek- vagy fiatal, vagy érett felnőtt koromban, mint oly sokan a velem egy idősek közül, akkor most, amikor annyi, de főként oly lényeges metafizikai – asztrológiai tudást össze szedtem, amilyent sok sikeres „misztikus csodabogár – kozmetikus” nyilvánvalóan nem, akkor, ezek segítségével miért nem tudok jobban boldogulni, mint sikeres szakember? Hiszen megjelent a témában 10 könyvem! Illetve, miért nem tudom azt a fránya öntudati karmámat már végre feloszlatni és meghaladni, még akkor is, ha az ontológiai, és ezért messze túl mutat a jelen életemen és személyemen?
Nem a megjelent 14 könyvemnek a tovább is fennmaradó fél-sikere bántott tehát. Nem az, hogy a 14-ik könyvemmel is úgy jártam, mint az elsővel: amikorra végre megjelenhetett, már olyan, a korábbitól eltérő közegben – környezetben éltem, amely pont arra az eszme-világra és képzet-rendszerre nem volt ráhangolódva, amely eszme-világot éppen meghódítottam azoknak a verseknek, majd azoknak az esszéknek a megírásával. Hanem az, hogy a testi jelzésem szerint és a magánéletem szerint sem, jutottam arra a spirituális – lelki színvonalra, amelybe beérkezve képzeltem magam, a könyveim anyagainak a megírásakor.
Persze, azt is tudtam, hogy a sikerek elmaradásának az igazi oka, nem a más kulturális közegbe kerülés volt, hanem az, hogy amennyiben olyan sikerem lett volna velük, vagyis, amennyiben népszerűvé tudtam volna válni általuk, egészen biztos, hogy a Mérleg- karmámnak megfelelően, ott legbelül kibillentem volna a kényes öntudati egyensúlyomból. Az amúgy is, nagyon nagy nehézségek árán őrzött egyensúlyomból tehát. Még pontosabban: ha figyelemre méltó „sikert arattam” volna, egészen biztos, hogy negatív irányba növekedett volna az önérzetem. (Lásd: az egyes házban és az Oroszlán Aszcendensem alatt álló Plútó negatívan fényszögeli, mind a Mérlegben álló Mars-Lilith párost, mind a Skorpióban álló Nap-Merkúr együtt-állást. Magyarul: bizonyára elment volna az eszem ennél, a minimálisnál csak egy kicsit nagyobb, költői-, majd írói sikertől.).
De nem csak a magánéletemnek a, szerintem túl lassú vissza rendeződése és harmonizálódása volt az, ami időnként kétséggel töltött el afelől, hogy fejlődők-e egyáltalán, sőt, hogy egyáltalán „javulok”-e erkölcsileg? És, ha igen, akkor ennek van-e egyáltalán pozitív visszahatása, ha nem is a sorsomra, de legalább az egészségemre? Mármint a hosszú éveken át folytatott, sok – sok pozitív spirituális átváltozást megcélzó törekvésemnek? Hanem az is, hogy miért vagyok még mindig olyan könnyen megsérthető, hogy órákig nem tudok aludni éjszakánként, az ugyanazon sértettségek tízszeres „elkönyvelése után” sem, szüntelenül keresve önkéntelenül és tehetetlenül a végre hajtandó pozitív magatartási megoldásokat. Sőt, hogy miért történik ugyanez, most is, amikor „minden lényegeset értek”?
Hogy miért van az, hogy bármennyire is megszoktam azt, hogy ne vegyem komolyan a sértéseket, nem tudok elaludni, nem csak egy - egy személyi bántalom bezsebelése és látszólagos feldolgozása után? Sőt, hogy miért nem tudok éjszakánként aludni a sértéseknek, a feldolgozatlan állapotban való elnyelése után? Sőt, miért nem tudok elaludni még egy – egy, ugyancsak a személyi – öntudati kamrámmal kapcsolatos, de nem személyi sértés útján, hanem a külvilágból (többnyire az internetről) jött információ – benyomást és benyomásokat követő újabb megvilágosodás után sem? Milyen irányba kell még változzak, hogy ez a sok sértés, sértődés és sérelem végre ne kelljen, hogy további mentalitás-javításokat kelljen jelezzen és ez által, jól kialudhassam magam végre?
Tulajdonképpen ez a paradoxona a mind mélyebb és mélyebb metafizikai ismertetekre szert tevő személyek életének, azokkal szemben, akik ezzel az információval szemben immunisak. Azokkal szemben, akik tehát ez nélkül is jól vannak, köszönik szépen. De hiába köszönik szépen, mert, többnyire idejekorán vannak jól ez nélkül, mivel ez a fajta jól lét nem tart el egész életükben, sőt: idejekorán meg is halnak tőle. Vagyis: a túlvilágon mind érezhetik jül magukat… Úgy mint az a nálam 9 évvel fiatalabb asztrológus, aki a múlt héten halt meg, mivel az asztrológiát az annál sokkal alacsonyabb rendű, de annál divatosabb modern tudományokból átvett misztikus információkkal vegyítette. És pontosan úgy mint az én óvodás és osztálytárs-barátaim. Vagy, a velem ugyancsak egy idős költő- festő- és filozófus ismerőseim és barátaim, akikkel már csak felnőttként találkoztam, de, akiket nem adtak a szüleik első osztálytól román, vagy más nyelvű iskolába, mint engem, és ezért idejében megmutatkozhattak a különféle, sikert hozó tehetségeik. Tanulási képességben, művészetben, sportban, jó-szakmában, kereskedelemben, „világiságban” és költészetben, festészetben, filozófiában, de leginkább, a szép és értelmes és „bele-való nők” fogásában, akiket annak idején, titokban nagyon irigyeltem.
Sőt, akiket még azt követően is irigyeltem, hogy nekem is, ugyanolyan szép és értelmes nőim lettek. Irigyeltem tehát, és nyálazva hallgattam a kalandjaikat, amelyeket az osztályban meséltek. És más velem egy idős személyeknek viszont, irigyelve nézegettem a különféle lapokban megjelent verseit, miközben az én verseimmel folyton csak elégedetlenkedtek azok a szerkesztők, kik néhány év múlva, ugyancsak idejekorán (Még szerkesztő korukban!) távoztak az életből. És nem értettem, hogy miért elégedetlenkednek, illetve, hogy miért utasítják el a verseimet. Ma, miután ők is távoztak az életből és azok a költők is, akiknek a verseit viszont folyamatosan elfogadták, értem, hogy miért. Hogy mi lehetett az, az „értelmetlenség” a verseimben, ami miatt nem találták azokat közlésre érdemesnek: a metafizikai igényesség a steril, de érdekesen játékos mondanivaló. A mondanivalóm funkcionális igényessége az ők esztétikai igényességével szemben.
Igen is, be kellett vallanom magamnak, hogy addig irigyeltem őket, amíg az életből – idejekorán - el nem mentek. És mind elmentek: Borsos Öcsi, Tánczos Zsoli, Csedő Péter, Imre Karesz, Pál Árpi, Gede Miki, Rettegi Lajos, Munteán Béla, gyermekkori és kamasz kori osztálytársaim és barátaim, majd a költő-társak: Veress Gerzson, Majla Sándor, Bréda Feri, Egyed Péter, Szőcs Géza, és nemrég Kőllö Sanyi képzú,űvész. Már számolni sem tudom… Sajnálnom viszont nem szabad, pedig szeretném…, merthogy egyeseket közülük nagyon megszerettem. Főként Tánczos Zsolit, akit testvér hiányában, igazi testvérnek érezhettem, annyira össze voltunk nőve. Sajnálni tudnám ugyan, mert Zsolin kívül, másokkal is összebarátkoztam és majdnem ugyanúgy megszerettem, de nem szabad. Nem szabad, mert a misztikusok szerint, akkor negatív energiát áramoltatnék a túlvilági lélek-szellemüknek, a még élő magjuknak.
Nem vagyok ugyan biztos abban, hogy ezzel ártanék, de amíg nem vagyok benne biztos, inkább törekszem nem sajnálni, annak ellenére, hogy hiányzanak. Tény, hogy nagyjából mindegyikről tudom azt, hogy hol és miben hibáztak végzetesen szellemileg. Akárcsak Ady, József Attila, vagy Szilágyi Domokos. De tudom azt is, hogy ezeregyszer múlt egy szálon az, hogy én is elmehettem volna velük együtt, sőt: esetleg még előttük is ideje korán. Ezért tehát eszembe nem jut magamat jobbnak tudni, vagy érezni amiatt, hogy velük ellentétben még élek és a 3 éves iker-gyermekeimet hordozgatom óvodába. De éppen a 3 éves ikrek miatt, tehát, hogy minél tovább tudjam gondozni és nevelni pket, nagyon odafigyelek…
És persze, még az is kérdés, hogy ez a tudatosan ugyan nem feszült, hanem lazának kívánt, éber odafigyelés mindenre, ami fontos lehet és annak, ami nem fontos, az elengedése elegendő-e?
Szóval, ez a kívülről némiképpen mégis csak igazolást nyerő, negatív bizonyosság és tény, hogy ők, akikre felnéztem, vagy akiket a sikereikért irigyeltem, rég óta, vagy csak mostanában, de meghaltak előttem - Aki magatartás szempontjából a bádogos-mester nagyapámat követem, mert ő messze túlélte a vallásos feleségét -, lehet talán a legbiztosabb visszajelzése annak, hogy az isteni (metafizikai) logika teljesen más, mint a lineáris – tudományos – világi logika. Ti., hogy a lineáris gondolkozásra alapuló tudományos – vallásos logikával nem csak, hogy egyenesen követhetetlen, de abszolút megfejthetetlen az Isteni logika. És azt, hogy nem csak a józan paraszti (pragmatikus) észből, vagy a tudományos – humanista gondolkozásból nem következik és nem is érthető az élet gyakorlati valóságában érvényesülő sors-logika, de ez a kettő, egymástól teljesen különbözik is, sőt: egymással mintha homlokegyenest szemben állna!
És, itt és emiatt és ebben a pontban, mond folyamatosan csődöt szerintem az egész tudományos világ élet-filozófiája! Nem csak az én idejekorán elhalt, pedig az életben, tehát tanulásban és sportban nálam sokkal sikeresebb óvodás-és osztálytárs-barátaimnak-, és a később félig – meddig baráttá váló és néha még nálam is fiatalabb költő – filozófus, meg művész pályatársaimnak a korai halála bizonyítja azt számomra, hogy az ők, mikor „fegyelmezetten polgári” gondolkozása, meg máskor „művészi - szabadságos” – szabadelvű gondolkozása nem bizonyult még annyira sem „életképesnek”, mint a csíksomlyói Szűz Mária szobor fényképét mindig a mellényének a szíve feletti zsebében tartó, de a pártában maradt szép nők fejét néha még az ágyba fektetésig is csavargató, 82 éves koráig is tornásugató nagypámé. Az a gondolkozás tehát, amely nem vezetett világi sikerhez, de jó-kedély és egészség-tartáshoz igen. Nem csak a költő, zenész és képzőművész pályatársaimnak az enyémhez képest közölhető verseket és képeket is szülő gondolkozása mondott csődöt tehát az én szememben jobban, mint az egyszerű nagyapámé, hanem az egész tudományos – humanista (liberális és hagyományos) szemléletű világé is. Nem jó, nem helyes, nem lehet emberi rendeltetés szempontjából értelmes szerintem az a fajta gondolkozás, ami nem annyira életképes, hogy a családi kötelességek beteljesítése mellett és után, az idős kor kiegyenlítődni képes állapotáig is elvezethet.
Miért nehéz ez és miért áthidalhatatlan a két logika közötti különbség? Miért nem egyezik egymással semmiképpen az a különbség tehát, ami egyrészt a pszichológia, a filozófia, a teológia között, másrészt a metafizikai asztrológia között létezik? Világos, hogy ma pszichológia a korunk legszellemibb és legnépszerűbb tudománya, miközben erkölcsileg a legmeghasonlottabb, sőt: a legkorruptabb tudománya, És nem csak a gendert létrehozó homoszexualitásnak, leszbikusságnak és pedofiliának tett engedményei miatt, hanem a pszichológiai hadviselés, a tömegmanipuláció és általában a képzelet-ferdítő reklámozás terén tett múlhatatlan „érdemei” miatt. És mivel pszichológia is, éppen annyira korrumpálódott, mint a jósolgató asztrológia, vagy a tárgyi valóság által tükrözött, logikus és követhető igazságtól elrugaszkodott teológia, ő sem volt képes megoldani az isteni igazság és a karmájuktól megzavart emberek igazság-látása közötti gyökeresen eltérő ellentmondást. (Persze, nem gyártottak atombombát pszichológiai elmeletek segítségével, de még biológiai fegyvereket sem, de a Grand Reset c. sátáni ideológiának az élő-robot katona- és munkásgyártási elméletének a kidolgozásában nyakig benne van. ).
Semmiféle erkölcsi tőkéje nincs sajnos a művelői előtt, annak a tudatmódosító szerek használata érdekében is síkra szálló liberális pszichológiának, aminek a múltja, ugyanúgy benne van a pácban, mint a filozófiának és a teológiáknak. Vagyis: nem kötelezi a pszichológusokat erkölcsi gerincességre. Nem csoda tehát, hogy a pszichológia, miután, a pszichiátriával együtt, csődöt mondott a tönkrement, levegő- és tűzkarmás öntudatok helyre hozásában (kigyógyításában), nem csak, hogy a tudománytalan, de ráadásul az obskúrus és okkult misztikával is házasságra lépett. (Kiemelkedő a misztikus élményeket metafizikai értelmezés nélkül magába integráló integrál-pszichológia.)
Következésképpen, az öntudati fejlődésben nem alulról felfelé kell az emberi evolúcióban lépkedni (haladni, netalán: építkezni), hanem, előbb a felsőbb rendű-, és a legmagasabb, isteni sors-logikát kell megfigyelni (Asztrológia), megérteni és az szerint kell megtanulni gondolkozni, miközben a tárgyi valóság által jelzett igazságot is „kötelező” (lenne…) mindig számon tartani és így gondolkozni. Illetve, a gondolkozásban, a tudományos gondolkozást az „irracionális”-nak mondott, de nagyon is racionális metafizikai (asztrológiai!) törvényekhez és szabályokhoz kellene igazítani.
Az élet- és sorsrendező gondolkozásban tehát, mindig a gyakorlati valóságban is (tehát a sors-logikájában is!) megfigyelhető metafizikai – asztrológiai sors-logikának kellene érvényt szerezni. És ennek a logikának semmi, de semmi köze nincs, nem, hogy a tudományos-humanista – liberális logikához, de a misztikához vagy a valláshoz sem! Ahogyan nincs az öncélú pragmatikus – technológiai – gazdasági gondolkozáshoz sem, tehát az egyént munkaképes robottá vissza-gyógyítani: „helyre állítani” igyekvő pszichológiához, vagy pszichiátriához sem. És ezt a két féle logikai – racionális összeférhetetlenséget pontosan az Ontológiai sérültséggel született személyek esetében lehet a leginkább nyomon követni. Hiszen a legnehezebb dolguk nekik van. Ugyanis nekik kell a velük született rombolóvá, robbantóvá vált alkímiai tüzet életadó-melegséggé vissza változtatni úgy, hogy közben nem tagadják le maguk előtt sem, a bennük veszélyesen égő tűznek a realitását, pontosan azért és annak az érdekében, hogy az azzal való szembenézést folyamatosan gyakorolhassák, és így ezt a bennük néha a tombolásig fellobbanó, pusztító lelki és szellemi tüzet (az önkényeskedést és az öncélú akarat érvényesítési ambíciót) átváltoztathassák életadó és életfenntartó melegséggé.
Az első hallgatói törzsgárdához, amelynek a tagjai az én legelső asztrológiai - metafizikai – életmód előadásaimra jártak, és akik a kurzusok közben és után baráti kapcsolatba is kerültek egymással és velem, tartozott egy igen tehetséges, Oroszlán jegyben született tanítónő is, aki úgy látszott, hogy jó asztrológussá válik. Ám az élet és a szerelem ereje úgy hozta, hogy ott hagyta a baráti társaságunkat és ez által lassan – lassan az asztrológiával is felhagyott, mivel szerelmes lett, majd férjez is ment egy olyan férfiba, aki jogázott, és aki úgy döntött a barátnőnk helyett, hogy a joga megbízhatóbb az általunk gyakorolt metafizikai (Csak később neveztem el kauzálisnak) asztrológiánál. Sőt, miután a jogát és a házasságát is kimerítette, ez a rendkívülién értelmes és tehetséges tanító nő, elvégezte levelezés útján a Kolozsvári egyetem pszichológia szakát is, és úgy nézett ki, hogy pszichológia tanárnőként fogja világosítani annak az iskolának a középiskolás növendékeinek az életútját, amely iskolába a nagyobb lányaim is jártak. Ehelyett egy súlyos depressziót követő, rákos betegség útján, mindannyiunk nagy döbbenetére és szomorúságára, ez a barátnőnk átköltözött hirtelen a túlvilágra.
Sőt, egy, számomra utólag ugyancsak igen szimpatikussá vált külföldi ismerősöm, miután elolvasta valahol az interneten a Lilithről szóló tanulmányomat és miután elkészíttette velem a horoszkópját, szorosabb baráti viszonyba is került velem. Azt követően, többször és többet is találkoztunk és vele is úgy jártam, hogy annak ellenére, hogy ígéretes asztrológusnak bizonyult, néhány, kreatív kollaborációban eltöltött év múlva, mégis úgy döntött, hogy az ő individualista elképzeléseinek és a liberális neveltetésének, mégis csak jobban megfelel a pszichológia. Sőt, kreatív személyiség lévén, arról is álmodozott, hogy olyan asztrológiát fog gyakorolni, amelyben a pszichológiát alkalmazza a részletek kidolgozására és elmagyarázására. Próbáltam rá vezetni, hogy lényeg szerint, ez a két tudomány merőben eltér egymástól, mind az alapjaik mind a céljaik szempontjából és nem szerencsés össze mosni őket. De nem hallgatott rám és egyre jobban beleásta magát a pszichológiai önismeretbe, amely elméleti ismeret, állítólag őt jobban felszabadította és megnyugtatta, mint a kauzális asztrológia, amely szerinte „rajta nem tudott segíteni”. (Csak később, amikor a kilátástalan mentális labirintusába bekeveredett, derült ki, hogy azért nem tudott segíteni rajta sem a kauzális asztrológia, mert kétszeresen is tűz-karmás lévén, semmibe vette az egyébként teljesen világos figyelmeztető sors-jelzéseket, mert azok sértették a büszkeségét.)
Külföldi ismerősömnek az ilyen fajta, fél-ellenséges kijelentései egyre gyakoribbá váltak az eszményinek ily módon már nem is nevezhető kapcsolatunkban, amely erős individuális meggyőződésről tanúskodó kijelentései néha már a személyemet sem kímélték, és amelyek miatt, sajnos, én is egyre türelmetlenebbé váltam vele szemben. Ti., hogy nem vette észre magát és nem látja, hogy a vesztébe rohan és ahelyett engem sértegetett és az asztrológiát bélyegezte neki segítésre képtelennek. Ezért tehát ő már koloncnak érzékelte a kapcsolatunkat és véglegesen is elszakította a barátságunkat. Egy évre és néhány hónapra a baráti viszonyunk megszakítása után, egy nyugati kórház pszichiátriai osztályáról telefonált nekem, ahova súlyos depresszióval került be, annak az érdekében, hogy mondajak neki valami segítő gondolatokat, mert ott csak gyógyszereket és injekciókat kap, de lelki (pszichológiai) eligazítást, majdnem semmit.
De nem az a fontos és lényeges ebben a történetben, hogy a kauzális asztrológiát ugyancsak elégtelennek találó, külföldi ismerősöm is, szinte ugyanúgy járt mint az otthoni barátnőm, aki ebbe a „tudományos szempontból megbízhatóbb” pszichológiai sors-rendezési igyekezetébe bele is halt, hogy ugyancsak többszöri korházi kezelést is igénylően, depressziós lett. (Noha a vissza-esésnek ez a súlyos a következménye némileg logikus volt, hiszen mindketten rendelkeznek mint tűz-jegyű, mind levegő jegyű karmával, de skorpió-karmával is.) Hanem az, ahogy a szerintem nagyon becsületes pszichiáter-orvos, aki elbeszélgetett vele a zárt intézményből való kibocsátásakor, megkérdezte, hogy van-e valamilyen módszere a kigyógyuláshoz, mert a gyógyszerek, amelyeket felirt, és a havi ellenőrző vizsgálatok nem fogják kigyógyítani?
Nos, ezek a történések vezettek rá engem is arra, hogy csakis abban bízhatok, amit a 84 évesen a világból elégedetten távozó és az utolsó feleszmélésekor nekem derűsen búcsút intő nagyapámtól megtanultam és, amit az ő hatására, a mentafizikai búvárkodásaim során megértettem. Illetve az, amit a saját asztrológiai sorsképletemből ki tudok olvasni, amennyiben azt akarom, hogy ne legyek annyira megzavarható, sem a személyi sértések és az az azokkal szemben utólag tanúsított önkéntelen lelki ellenállások miatt, sem az ugyancsak az én, ezen központi – öntudati problémámmal kapcsolatban kapott, figyelem-felhívó, külső benyomások által. Az életünk ugyanis nem arra való, még ebben a „központi” sors-kérdésben sem, amit az alkimisták állítanak. Ti., hogy arra lenne jó, hogy véges végig, csak és csakis úgy és arra „fejlesztjük” az öntudatunkat a spirituális ismeretszerzés és képesség-szerzés útján, amíg azt a bizonyos arany öntudatot, amit az alkimisták arany öntudatnak neveznek, vagy a misztikusok a nagy (isteni) Én-nek, meg Jézus a Mennyek Országának nevez elérjük, de… anélkül, hogy az általánosan normális életfeladatainkat felvállaltuk volna. És ezzel együtt anélkül, hogy a sikertelenségeket és kudarcokat és a sérelmeket – bántalmakat (A tűzkarmásoktól és a levegő-karmás személyektől érkező bántalmazásokat) és a hátráltatásokat, korlátozásokat, a sors-szorításokat és serkentéseket át nem éltük volna.
Hanem arról, hogy mindazt, ami nem az isteni Öntudatnak a része bennünk, hanem az öntudati kármánknak a része, valamint a világi öntudatunknak – Tehát ami a gyermekkortól magunkra vett, illetve a környezet által, a karmánk színezetének megfelelően ránk pakolt a környezetünk. - a tartozéka, a gazdag, vagy szegény, vagy hírneves szülők gyermeke nevű címkétől, a csodagyermekig, vagy tehetséges gyermekig, majd a jó szakemberi öntudattól, az esetleges mérnöki, ügyvédi, orvosi (A Déré!) diploma által biztosított címkékig, a sport-sztári, vagy énekes, vagy színészi, költői, a tévés műsorvezetői stb. címkéig -, azt le kell bontanunk és fel kell oszlatnunk és attól meg kell szabadítanunk az öntudatunkat éppen úgy, mint a gyermekkori, kamaszkori, vagy felnőtt kori sértettségeink, bántalmaink és traumáink emlékétől. Fel kell adnunk, el kell felejtenünk ezeket a karma-tartozékokat. Ahogy az agykontrollban nevezik: fejlődéseinket – kiegyenlítődési képességünk növekedését - hátráltató memória-fogasainkat.
Én pl. a mérnöki öntudatot, meg a költői, vagy az írói öntudatot, de főként a Karate-mesteri öntudatot, de még az asztrológusi-, vagy az abszolút törvényesnek gondolt szülői öntudatot is. A férji öntudat igazából soha nem „nehezedett” rám, nem vonhatta el a figyelmemet, és nem zavarhatta meg a finom és gyér és isteni és abszolút Boldogság- tudatómat. Egyfajta „elismert” költői hírnevem, majd, miután azt éppen ezért nem találtam fontosnak tovább növelni és az egyre ritkábban írt verseimet közölni, a „különleges” asztrológusi hírnevem már azelőtt létezett, hogy megnősültem volna. Ráadásul, mind a két feleségembe szerelmes voltam, tehát eszembe nem jutott, hogy attól lennék én több vagy másabb, mint a többi férfi, hogy az élet-társaimat bármilyen formában is, birtoklom, vagy, hogy ők növelnék az én szamárlétrás rangomat. Az viszont igaz, hogy a jelenlegi feleségemet én kimondottan szépnek látom, és néha volt olyan érzésem, hogy az ő szépsége rám pozitív fényt tud vetni valamilyen formában. Az utóbbi időben viszont, a féltékenységről, amiről viszont Ő szoktatott le egy nagyon sajátos formában, vagyis arról, hogy bármilyen formában is rátarti legyek az ő szépségére, tudatosan leszoktattam magam. Asztrológusként viszont egyértelműen megfigyelhettem az öntudatnak ezeket a, tűz-karmához tartozó, veszélyesen hibás formáit.
Vissza térve tehát a többi hamis énre: arról van szó, hogy az igazi, egyetemes öntudatunk, tehát az isteni Én-ünk, amelyet a Buddhisták és általában a keletiek hangsúlyoznak - és, aminek semmi köze nincs semmiféle ranghoz, hatalomhoz, vagy vagyonhoz -, és, ha jól értettem, aminek a természetes érzékelésére való törekvés, bele tartozik a keletiek kultúrájába, tehát az, hogy azzal együtt nőjenek fel (legalább is a férfiak) - az semmiképpen nem az a durva és egy bizonyos életterületre határolt öntudat, amit egy boksz-bajnok érezhet, vagy amit egy roppant népszerű filmsztár vagy könnyűzene sztár élhet át a nyugati típusú civilizációban. És, amely hamis én-tudattól láthatóan, meg is zavarodik valamennyi hamis én-tudat bírtokos. Hanem ennek éppen a fordítottja: egy nagyon finom, és igen is: szerény, és nyugodt és higgadt és gyér, és az anyagi világunkhoz és az azt megjelenítő fogalmainkhoz képest „majdhogynem semminek érzékelt” öntudat!
Ennek a misztikus semminek átélését kísérelik meg és ezt próbálják stabilizálni a keleti metafizikákon alapuló meditációk gyakorlói. Ez az az állapot, amely nekünk, akik, e hamis én-ekből (is) épülő nyugati kultúrában gyökerező személyenként kezdünk el meditálni, a legnehezebb elérni. Hiszen egy ezzel teljesen ellentétes kultúrában – ti., más fajta, vagyis, többnyire az ego-növesztésre alapuló öntudatalakítási kultúrában nőtünk fel, így váltunk felnőttekké. (Nagyon csodálkoztam, amikor egy híressé vált, számomra igen kedves pszichológus, aki majdhogynem ugyanazokat a karma-átöröklődési jelenségeket fedezte fel mint én, már a tízedik alkalommal is megismételte egy vidéki kisvárosi előadásában, amin hallgatóként részt vettem, hogy „ő mint klinikai pszichológus” ilyeneket, vagy olyanokat nem mondhat, sőt, még csak nem is gondolhat.)
Egyik bölcs ismerősöm, aki az interneten keresett fel, azt írta nekem, hogy ő semmi akar lenni. Vissza írtam neki, hogy nem lehet semmi, mivel az nem létezik. Persze: hiszen még a képzeletünkön is túli, gyér és finom abszolút lét állapot, ami a létünknek az alapjait képezi, még az sem semmi, hanem a maximális „valami”, amit viszont mi nem vagyunk képesek felfogni. Ma és most viszont nagyon is értem, hogy ezzel mit akart mondani, mire akart rávezetni. A világi értelemben vett „valakiség”-től való megszabadulás szükségére. Mert én, éppen, hogy ezt a világi semmi-tudatot nem voltam képes eddig elérni. Hiszen nem is tartottam fontosnak, mert eddig, csak a tűz-karmát tartottam az öntudatra nlzve veszélyesnek, és a levegő karmát, de azt amiben én „szenvedek”, nem. Hiszen ez a jellegzetesen „öntudati” veszély előttem egyetlen magyar asztrológusnak sem tűn fel.
Ugyanakkor, azt a gyér és finom és határtalan boldogság-érzést, amit a Nirvána fogalma jelentett számomra attól kezdve, hogy ez a matt fényben megjelenő élmény-állapot „be jött nekem” egy egészen kezdő koromban megkísérelt meditációmban, igen is sokszor elértem. És ez volt a félrevezető. Mert ettől érzetem magam mentesítve a metafizikai (finom – szubtilis, tehát: karmában könnyen félrevezető) szintű öntudati problémáktól.
Ezért is lettem az utóbbi időben elégedetlen az úgymond külső eredményeimmel, mint pl. az egészségi állapotaimmal, amely ugyan sokkal jobb a velem egy idős személyek nagy átlagánál. Sőt, még az általam ismert, velem nagyjából egy idős spirituális mesterek, írók és asztrológusok és más, misztikusok vagy pszichológusok fizikai egészségénél is, akik az interneten megnézhető misztikus előadások százait hozzák létre naponta. Persze, Grandpierre Attilát kivéve… De úgy sem lehettem megelégedve, mert tudom, hogy bármilyen betegség, vagy fájdalom is (Még az ujjbegyek fájdalma is, de erről írtam és beszéltem más alkalommal!), annak a jele és jelzése, hogy valamit még mindig nem csinálok jól „egészen magas szinteken”.
És mondom: a teljes egészségem mellett, a magánéletem külső formái is igen csak nehezen álltak össze és harmonizálódtak, még azt követően is, hogy a kényszerű remetéskedésem - amire viszont éppen emiatt, az öntudati megvilágosodás miatt, illetve annak a finomodási – finomítási (megszabadítási!) eszmélésnek a megjelenése – megszületése! - miatt volt nagy szükségem – megszűnt.
Minden információ és személyes élmény, ami ehhez a központi (tehát mágikus erejű!) sors-probléma megoldásához kellett, évekkel ezelőtt meg volt bennem, de ez, az öntudatom gyérítésének és minden világi - kulturális kolonctól való megszabadításának a szüksége csak most tárult fel, amikor szabályosan megijedtem attól, hogy nem fejlődők, tehát képtelen vagyok elvégezni és beteljesíteni a rendeltetésemet.
És akkor el kezdem meditálni a gyermek-koromtól ez idáig magamra szedett öntudati koloncoktól való megszabadulás szükségére, akárcsak korábban a sértettségeimtől való megszabadulás szükségére is. És végre elmondhatom, hogy ma már igazából és egyre inkább szabad és nyugodt és - szellemileg legalább is… - kiegyensúlyozott és egészséges és ténylegesen boldog vagyok.
Ontológiai sértettség IV.
Például a pszichológiai és a pszichiátriai kezelések hosszú távú csődjének az igazi okai
Gondolom, az előbbiekből az is érthető, hogy az olyan bonyolult öntudattal rendelkező személyek számára, mint én is pl., akik tehát nem rendelkezünk a születésünktől fogva a nagyapám féle egyszerűen normális, isteni alapállással, karma-oldás nélkül, vagyis, a karmának a pontos megnevezése - maghatározása és az oldást elősegíteni képes gyakorlati életfeladatok megismerése, felvállalása és beteljesítése nélkül, lehetetlen az egészség megtartása, illetve, visszaszerzése. És gondolom, hogy érthető tehát az is, hogy miért nem lehet a többnyire pszichiátria és a pszichológia által gyógyszerek segítségével „kezelt” mentális – tehát: központi öntudati – betegségekből klinikai úton meg- és kigyógyulni? Hiszen az un. pszichiátriai gyógyszerek ennek a hamis- valóság-képzetnek és hibás önképzenek a következtében összezavarodott mentális állapotnak, mindössze a külső tüneteit, tehát a felszíni megnyilvánulási formáit homályosítják el (mert nyilván, hogy a szellemi dimenzió szintjén, de még lelki dimenzió szintjén sem lehet semmit eltüntetni.). Vagyis: elnapolják az un. betegnek a saját lelki (karmikus) agressziójából eredő (önkéntelen, mivel, hogy: karmikus – ontológiai ellenség-képzetekből és önkényeskedési ösztöneiből eredő) és az irracionális irányítási késztetéseiből adódó következményekkel való szembenézést. És ezzel elnapolják, ennek a velük született szélsőséges agresszív képzelődésnek a pozitív, építő jellegű képzetekkel való kicserélését is. Márpedig ez a kicserélés az egyetlen feltétele és záloga a meggyógyulásnak. Ezt viszont maximális éberség útján, sőt: az éberség erősítésével együtt járó önkéntes változási-, mentalitás-változtatási akarattal kell az illető személynek megában elvégeznie és nem tudat-módosított állapotban, tehát tudatmódosító anyagok hatása alatt, vagy másfajta befolyásoltság (kábulat) befolyása alatt.
De ugyanúgy elnapolják és elmázolják a levegő karmásoknak is, az értelmetlen – mert megoldhatatlan! - menekülési vágyaival való szembenézést is, és ennek az együttműködési késztetéssel való felcserélését is. És persze, ezzel lehetetlenné teszik azt az egészséges belső „munkavégzést” is, aminek a segítségével a „páciens” le tudna mondani ezekről az ellenség-képzetekről és önkéntelen (uralkodási – irányítási) késztetéseiről és ezeket az egoista (Mondjuk ki bátran, igen is: önző!) tulajdonságait át tudná alakítani (ki tudná cserélni) önirányítási képeséggé, saját gyengeségeinek a legyőzési képességévé, vagyis: hibabelátási képességgé, felelősség-tudattá, bizalommá, kreatív és gyümölcsöző együttműködési hozzáállássá, mások értékelési képességévé, szeretetté, optimizmussá, odaadássá, ügy-szeretetté, egészséges alázattá a benne (is) és a világban – a természetben és a többi emberben is ott létező Teremtővel szemben. Továbbá: áldozathozatali képességgé, békés és tisztelet – teljes élettársi és baráti magatartássá, lojális hozzáállássá, empátiává, tehát általános un. „belevalósággá”, és nem utolsó sorban, az elkerülhetetlen tűzpróbákban megedzett „harcosi szelídséggé” is.
Mert, ha ezt az önkéntes öntudati változtatást, ezt a szabad akaratból történő személyi átváltozást, nem teszi meg, hogyha tehát nem irányítja át a külvilággal szembeni ambícióit, saját magával szembeni erkölcsi igényességé és a kényelem-szeretetének a legyőzési képességévé, és a tudott és vállalt személyi hibáinak a legyőzési képességévé, akkor az orvostudomány és a pszichológia által betegnek - de legalább is lelki (vagy mentális..) problémásnak - ítélt személy, mind várhatja az irracionális félelmek és szorongások elmúlását! Hiszen természetes és nem is annyira irracionális, (Tehát nem az objektív „semmiből” jövő!) a szorongás és a félelem, amikor az ember korábban több alkalommal is megengedte magának azt a luxust, hogy másokat bántalmazzon, rágalmazzon, és azokkal kegyetlenül bánjon, de legalább is, tudatosan igazságtalanul bánjon másokkal, alkalom adtán még a szeretteivel is, vagy a feleségével – férjével, élettársával is!
Tehát, a szorongás és a félelem nem is annyira irracionális, mivel, a még teljesen el nem homályosult Isten-kapcsolatunk számára, vagyis, a nappali éber tudatunknak az Egyetemes Felelősség-tudattal való kapcsolata számára is világos, hogy a számtalan önkéntelen, vagy a tudatos agresszivitásának, az igazságtalan viselkedésnek és bánásmódnak, akár durva következményei (visszahatásai) is lehetnek ránk nézve hosszú távon. És, hogy ezeknek a visszahatásoknak esetleg a sorshelyzetünknek a megromlásával, majd, ha úgy sem „javulna meg”, esetleg a teljes élet-csődjével, netelán egy végzetes balesetben végződő halálos következménnyel is járhat.
Ezt viszont nem képes önmagától és idejében és józan racionalitással átgondolni egyetlen, az ontológiai sértettségi karma által vezérelt személy sem. Főként, hogyha a karmájában erős Bak-, vagy Nyilas jellegű spirituális motívumok is szerepelnek. Hanem csak akkor, ha fel van világosítva ezek felől, az anyagon messze felülálló, és az anyagi világot létrehozó és irányító, egyetemes szellemi törvények jellege felől. Egészen pontosan, ha ezeket képes elfogadni. És az, hogy mennyire képes elfogadni, megint csak a sérültsége és az egoizmusa mértékétől függ. De függ attól is, hogy mennyire lett korábban, tehát a családjában, vagy a baráti körében, vagy a tanulmányai során megfertőzve az egoista individualizmus és az individualista liberalizmus manapság felettébb divatos eszméi – sőt: a perverziók „természetessé nyilvánításáig”, pártfogásáig és terjesztéséig is elmenő – „nagymenő” világ-eszméi által?
Olyan horoszkóprendelőm is volt, akit az egyetemi évei alatt fertőztek meg a gender-elmélettel. És még hozza hivatalosan, mivel azon a bölcsész – nyelvészeti karon, ahova jelentkezett a tanulmányi eredményei alapján, kiderült, hogy kötelező részt venni ilyen genderista szemináriumon és levizsgázni az ott előadott „tananyagból”.
Sőt, amint fentebb is említettem, ismerünk több olyan esetet is, amikor spirituálisan megvilágosodott, ontológiailag „sértett” személyek visszakívánkoztak és vissza is zuhannak, az önsajnálat, és az ártatlanság képzetével való önámítás édes individualista humanizmus mocsarába. Ezek szabályosan visszamentek („vissza estek”, „vissza-éltek”, vagy egyenesen vissza rémültek…) a spirituális megvilágosodásuk előtt hosszan és intenzíven átélt idealista individualizmus és a tudományos liberalizmus eszmekörnek megfelelő egoista magatartásba, ami néha, egészen durva következményekkel jár. – Amint korábban említettem, még a rákos betegség következményével is, és az, azt követő életből való, ideje koráni történő eltávozással is - jár. Persze, az utóbbi esetben az ontológiai sértettség karmája, ami tipikusan Jang – maszkulin princípium szerinti karma (Világossági és törvényességi karma), párosul a Jin- szerinti-, tehát a Feminin princípium szerinti, Szeretet-karmával: az önámítás és a testi élvezet- vágyak karmájával, vagyis a Káprázati karmával. Tehát: a spirituális Boldogságra való képtelenség karmával. – Úgy ahogy azt, a rákos betegségek spirituális morfológiájáról szóló tanulmányomban leírtam.
B) És persze, a Levegő nevet viselő alkímiai őselemnek megfelelő, Levegő-jegyek (Ikrek, Mérleg, Vízöntő) által leírt karmikus meghatározódások (önkéntelen és öntudatlan negatív, illetve: káros magatartások) is, ugyancsak az Ontológiai Sértettségi Karmának a megnyilvánulásai. Hiszen ők is sértettnek érzik magukat, amiért „nem lehetnek eléggé szabadok” amiért nem tehetnek azt, amit akarnak és úgy ahogy ők akarják. Illetve azért, amiért mások bele szólhatnak az életükbe és ez által sértik a személyiségi-, szólászabadsági-, vagy önkifejezési, vagy lelkiismereti- jogukat, a lényeg, hogy: szabadságjogaikat! Durvább változatban azért, mert úgy érzik, hogy (állítólag…) ők üldözöttek lettek valaki, valami, vagy valakik által, még akkor is, ha ez az érzésük a legenyhébb formában jelentkezik, sőt: az üldöztetést is csak a sorsüldözöttségre értik.
És az utóbbi eset már tényleg „nehéz karma”. Ugyanis, hiába, hogy a levegő jegyekkel valamilyen szorosabb kapcsolatban álló személyek nagyon intelligensek, mert az anyagi világ lineáris történéseihez kapcsolt logika szerinti gondolkozásuk nem tudja befogadni azt, hogy a sors általi látszólagos üldözés ténye, tulajdonképpen a világ legnormálisabb és legtermészetesebb jelensége. Hiszen gyakorlatilag mindannyian „sorsüldözöttek” vagyunk az által, hogy a Megjelenítés és az Analógia egyetemes törvénye alapján, valamint és a Rezonancia egyetemes törvénye szerint, meg a Karma-oldás, de a fejlődés egyetemes törvénye szerint is, illetve azok hatásaként, és főképpen a felnőtté válásunk után, állandóan kapjuk a (többnyire negatív-, vagyis a lelki, vagy testi fájdalommal-, illetve a más féle negatív érzettel, például a nagy anyagi kárral is járó) figyelmeztető jelzéseket, és a hátráltatásokat arra vonatkozóan, hogy milyen, a képzelet-világunkban és a gondolkozásunkban még negatívan ható -, felismerni, beismerni, átvilágítani és kijavítani való, karmákból eredő mentalitás létezik. Most, az utóbbiaknak az ismertetésébe és magyarázatába nem megyek bele, hiszen ezekről a sors-jelenségekről, vagyis a létezésünk szellemi felépítettségének a megismerhető részéről írtam korábban eleget. (Pl. Az Egyetemes Törvényekről, vagy a „karma-gyártó” Lilith – jelenségről, vagy a kauzális asztrológiáról.)
A lényeg viszont az, hogy nem mindenki születik e jellegzetes levegő-karma miatt „szelesnek”, „fárasztón pörgősnek”, vitus-táncosnak, nehezen érthetőnek, nehezen követhető logikával rendelkezőnek, irracionális menekülőnek, és „elszállottnak”, vagy megszállottnak, az én játékos megnevezésemben: szabaduló-művésznek. Hanem igen is, a megfelelő szintű tudományos – racionális felvilágosultság után is oldatlanul maradt levegő-karmájának a túlzott növekedése (Pl. az ikrek karmások két irányba való gondolkozásának, vagy kétszínűsködésének a) következtében válnak azzá az emberek. És azt is fontos tudni, hogy az ilyen jellegű mentális „betegek” (szorongás, depresszió, bipoláris depresszió, borderline kor, schizofrénia, pánikbetegség, üldözési mánia, egyszerű nyüzsöghetnék, stb.) meggyógyulása nem a pszichiátriai gyógyszerek fogyasztásán múlik. De (még!) a betegségi tüneteket nem produkáló személyek esetében is, az ilyen jellegű karmák oldását célzó alkímiai műveletek sem állhatnak mindössze abból, és még csak nem is társulhatnak azzal, hogy gyógyszerekkel, vagy különféle terápiákkal eloszlatjuk, vagy letompítjuk ezeket a gyakorlati okokkal nagyjából nem is indokolható szélsőséges érzéseket (félelmeket, szorongásokat) és, a természet-ellenes szabadulási – menekülési, kihátrálási törekvéseket, és így erősítjük, az önkéntelen elköteleződés-elhárítási törekvéseket.
És még ugyan nem jelenthet karma-oldást, hogy megerősítik a levegő-karmás személyeket a családtagjaikkal – családjukkal szembeni elköteleződéstől és az általános emberi (pl. öneltartási, vagy családeltartási, gyermek-gondozási és nevelési-, élettárssal való együttműködési) felelősségek vállalásától és gyakorlásától.
E karmának a negatív sajátossága ugyanis az önállóan – maradási késtetés, az autonómia megőrzése a házasságon belül is, vagy, amennyiben a feleség, vagy a férj ezzel szembe szegül, illetve „nem tartja tiszteletben” az ő „önállóság-igényét” akkor a válás, az elválás, vagyis a menekülés jelenik meg, mint egyetlen „ésszerű” megoldás az ők képzeletében, az elköteleződés és együttműködés vállalása és erősítése helyett.
Ez a karmikus reflex odáig is elmegy, hogy amennyiben nem akarna mégsem elválni, mert mondjuk éppen szereti az élettársat, vagy nem akarja megosztani a gyermekeket, akkor is képtelen a teljes odaadásra, és valamit mindig visszatart magából, mindig maradnak hátsó gondolatai, vagy un. Bé tervei, amelyeknek a kivitelezését és megvalósítását nem az élettárssal együtt, hanem anélkül képzeli el. Ezek a személyek irtóznak még a szülőknek és élettársaknak a megfelelő hogyléti információk „leadásától” is, vagy a segítőkész együttműködéstől is. Mindez ugyanis, szerintük az ők emberjogi szabadságának a megnyirbálását és korlátozását képezné.
Egy ilyen karmával született kamasz gyermek szülőjének például elég néhányszor azt az igényét kifejezni több alkalommal is, hogy a gyermeke hívja őt fel telefonon, ha máshol járna, mint az iskolában, illetve oda menet, vagy onnan haza jövet, vagy máshol mint ahol és ahogy abban korábban megegyeztek, illetve, ha késik valahonnan a hazajövésben akkor is értesítse, és a kamasz, automatikusan máris az otthonról való elmenekülési lehetőségeken kezd fantáziálni... És amennyiben ezt gyakran és más okok miatt is egyre sűrűbben és intenzíven megteszi, ez az ”álma” meg is valósul úgy, hogy meg is szökik, vagy úgy, hogy őt rabolják el, illetve úgy, hogy olyan, pl. közúti láb-baleset éri, hogy azonnal kórházba szállítják és, ha csak néhány napig, vagy hétig is, de „megszabadul” az általa belülről mindig is „zsarnokinak” látott szülőkkel való, számára fárasztóan terhesnek érzett együttéléstől.
Sőt: Semmi féle terápiához nem értek ugyan, és asztrológusként nem is tartom ezt feladatomnak, de ugyancsak asztrológusként és metafizikai gondolkozóként (sorsfigyelőként) azt biztosan tudom, hogy a levegő-karmának a feloldása éppen, hogy a megfelelő általános emberi feladatok, gyakorlati felelősségek és személyi kötelékek, kötelezettségek és együttműködések (A Bak és a Vízöntő jegyek jellegzetes sajátosságai!) felvállalásából és minél mélyebb és széleskörűbb és helyesebb – korrektebb beváltásából, elvégzéséből – beteljesítéséből, illetve az így szerezett tapasztalati ismeretek értelmezésével lehet elérni!
És, ha ezt tisztáztuk lépjünk egyet előre. Mind a levegő, mind a Tűz alkímiai őselemek - Amelyeknek a személyben való (Ismétlem: karmikus eredetű…) halmozottan zavaros, vagy hibás megjelenése, mentális jellegű zavarokat és más, a mozgással, a dinamikával és általában az önkifejezéssel, önérvényesítéssel analogikusan kapcsolatban álló, testi betegségeket is okozhatnak. -, a Jang (Maszkulin) princípiumnak (Spirituális eredetű ős-kezdetnek) az egyik összetevőjét képezik. Vagyis, a világosság és a fény princípiumnak az egyik összetevő Géniuszát képezi külön – külön a Tűz, és a Levegő elem. Az Isteni lét azon részét alkotják tehát együttesen, amelynek az emberi fajon belül, férfiak kellene, hogy a megtestesülései legyenek.
Most nem akarok azzal foglalkozni, hogy a férfiak mennyire a világosság és a törvényesség megtestesülései, vagy nem, illetve, hogy vajon azok vagyunk-e egyáltalán, vagy sem (Főként a különféle bombákat és elképesztő biológiai fegyvereket meg mágneses-mezökkel dolgozó pusztító fegyvereket gyártó tudósokról nem lehet ezt még csak feltételezni sem, hogy az isteni világosság megtestesülései lennének!), illetve, hogy amennyiben nem azok, akkor miért nem azok? Ezen írásomnak nem célja a materialista tudományok eredményeiből a „holt biztos” következtetéseket levonó kortárs – egyelőre még nagyjából Jang-típusú civilizációs ideológiák kritikája.
Azt viszont mindenképpen fel kell tárnom, hogy ez a jellegzetesen Jang-típusú karma, vagyis a Világosság-karma, amit inkább hamis-fény karmának, vagy sötétség-karmának, tehát végső soron Luciferi karmának is lehet nevezni, egyáltalán nem a férfiak „kiváltsága”! Vagyis ez a karma egyáltalán nem az emberiség férfi nemű egyedeinek a jellemzője, mint ahogy azt ma, nem csak a feministák, hanem a nők nagy-többsége is gondolja és képzeli. A valóságban tehát szó sincs arról, hogy ezzel a karmával kimondottan a férfiak születnének, mert az asztrológusi gyakorlat és karma-feltárás egyértelműen és megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy ezzel a karmával ugyanakkora arányban születnek és születtek és születni fognak az idők végezetéig hím nemű és nő nemű újszülöttek is. És az, hogy látszatra mégis, minthogyha a férfiak lennének agresszívebbek a nőknél, csak azért van, mert a férfiak általában erősebbek fizikailag a nőknél és a hangjuk is erősebb (erőteljesebb) és egyelőre még a megtermékenyítést is nekik kell(ene…) elvégezni ösztönösen. Sőt, azt is úgy képzelik általában, hogy az életük és a testi épségük megőrzése nem annyira fontos mint a nőknek, akik gyermeket kell szüljenek, gondozzanak és tápláljanak a jelenben és a jövőben is. És ez a helyezt több lehetőséget ad az agresszivitásra, illetve a testi erővel való visszaélésre. Vagyis, egyelőre, ennek a negatív karmának az egyértelműbb és nyíltabb – felszínen is jobban látható és érzékelhető - kinyilvánítására.
Az is igaz viszont, hogy a nyugati típusú civilizáció ezt a fajta vissza-élést, az egyre inkább a fogyatkozó kaszárnyákba, a harc-terekre és lőterekre és a kiképző táborokba, valamint a fegyver és a bombagyártásba szorította vissza. (Vagyis, a rombolás és az élet-kioltás „törvényesen engedélyezett” területeire.) És ezt oly sikeresen, hogy sok férfi már az utcán is, még idegenek előtt is szemmel láthatóan szégyelli és vissza fogja a – még csak nem is szexuális értelemben vett - férfiasságát, nem, hogy az ismerősei és a munkatársai előtt. De főképpen az édesanyja, a felesége, az anyósa (és az apósa!) és a lány-testvérei és lány-gyermekei előtt.
Mert az elképzelés az volt még néhány évtizede, hogy legalább az utóbbiak, vagyis a férfi személyekhez közel álló női családtagok, rokonok, stb. attól, ha a család férfi tagjai vissza fogottan viselkednek, állítólag boldogabbak lesznek. De, ugyancsak sok ezer sorsot ismerő és vizsgáló gyakorló asztrológusként garantálhatom, hogy e kedves nőszemélyek, a férfiaknak ettől a nőies viselkedésétől egy és egyáltalán nem lettek azok. És attól sem, hogy ők viszont egyre férfiasabban, vagyis néha több mint bátrabban: merészebben és harciasabban, sőt: van amikor egyenesen fenyegetőbben viselkednek. És erről a, főként a nők körében terjedő, magas fokú boldogtalanságról, már statisztikák is ékesen beszélnek.
Ebből aztán rengeteg következtetést le lehet vonni, de engem most csak az érdekel, hogy: ez az ontológiai Luciferi karma a nőknek a 70 százalékára is éppen úgy jellemző, mint a férfiakra, amiként azt a fent említett jellemző (főként mentális!) betegségeknek az ugyancsak az 50 – 50 százalékos eloszlása is bizonyítja.
Sőt, az igazság az, hogy bármennyire is szeretnek inkább férfiként viselkedni és élni a nők, mint nőként (Persze azért mégis, agyon kozmetikázva lehetőleg.), ezzel, az alapjellege szerint jang típusú karmával, a nők sokkal nehezebben bírnak el mint a férfiak. És ez logikus is. És ez az alaphelyzet, bizony kín-keserves és rengeteg betegséget okoz. Mármint ez a „szomorú” fordított civilizációs helyzet és állapot, azokban a családokban, amelyben a nők (feleségek) - e karma hatására, és persze, többnyire önkéntelenül és tudattalanul, de uralkodni és irányítani akarják…, na nem a gyermekeiket, hanem a férjeiket. Mert a gyermekeket a pszichológia és a modern pedagógia hivatalossá és kötelezővé tett tanácsára és elvárására, minden erősebb környezeti – természeti és lelki benyomástól kímélni és óvni kell! De semmitől nem kell annyira óvni szegényeket, mint az apák „vele született” agresszivitásával szemben! Vagyis, minden áron, meg kell védeni és védelmezni a gyermekeket és a nőket (felségeket) az édesapákkal szemben.
És így váltak már nem csak a mai, hanem a tegnapi és a tegnapelőtti „védekezésre képtelen” kiskorú gyermekek is, „férfi-idomitásra” és férfi-legyőzésre abszolút alkalmas fegyverré és indokká és hivatkozási alappá. És ettől ugyancsak nem lettek egyáltalán boldogabbá sem a gyermekek sem a feleségek. Eszközök lettek többek között arra is tehát, hogy a férfiaknak a kedvét elvegyék, nem csak a gyermekneveléstől de a család-alapítástól, vagy család-fenntartástól, és, ha lehet még a boldogságtól is. (Erről a szomorú és senkinek nem használó, sőt: mindenkinek, de főként a gyermekeknek igen is ártó jelenségre, majd a másik karma: a Szeretet és a Boldogság – karma értelmezésénél, tehát a Jin-jellegű karma-leírásánál fogok részletesebben írni.)
És nem csak a feleségek – kezében, hanem persze, az anyósok és általában minden nőnek a kezében, illetve a saját férfiasságuknak a szégyellni való mivoltát „felismerő” férfiak kezében is fegyverek ma a gyermekek. (Úgy-e, milyen nagyszerű és világosság-hozó, és világosság-terjesztő, ez a gyermek-pszichológia tudomány, amely szerint a gyermekekre még csak a hangjukat sem szabad felemelni a szülőknek, bocsánat: az apáknak! Sőt, a gyermekeknek már ellent sem szabad mondani, e tudomány szerint!) És igen is: ebben a jó-emberi címekért való hajszában, vagyis az erkölcsi fölényeskedés őrületében, nem csak a nők kezében váltak fegyverré a gyermekek, hanem a feminista férfiak kezében is.
Mert éppen e sértettségi karmának a humanista tudományokkal, de főként a pszichológiával való házasságra lépése következményeként, rengeteg ma a feminista férfi a nyugati típusú civilizációban. (Én is az voltam…) És így jutottunk oda, nem csak, hogy a kamasz gyermekek közel 20 százaléka ma már kezelt depressziós, vagyis agresszív, hanem oda is, hogy az egész nyugati típusú civilizációban élő emberiség egyebet sem tesz, mint meghatóan elvonja magát az elemi természetes viselkedési formák között elérhető boldogság-érzettől, miközben agyon tömi magát édességekkel és más boldogság-okozó, és persze: függőség-okozó italokkal, ételekkel és mesterséges élményekkel.
Pl. számítógépes játékokkal. Sőt, amennyiben a játék-függőség pénz-nyereményes játékokban jelenik meg, akkor, ebben nem csak a valós boldogság-élmények törvénytelen kompenzálása jelenik meg, hanem a sorsnak, vagyis az istennek a legyőzési vágya is. (Mármint a különösebb erőfeszítések tétele és felelősségek vállalása nélküli, hirtelen és mesés meggazdagodás lehetőségének a kimérájában.) És ez megint nem más mint a sértettségi karma növelése: dagasztása és „verklizése”.
És a végső következtetések levonása előtt, még egy igen fontos jelenségről kell tudomást szereznünk ide vonatkozóan: Ti., hogy a Polaritás törvényének köszönhetően, nem csak az ontológiai sértettségi karmának, hanem minden fajta karmának létezik az ugyancsak negatív, de vele szöges ellentéte is. Pl. az önteltség – beképzeltség és gazdagságra – karrierre törekvés helyett a teljes bátorság és önbizalom-hiány. A mások lehengerlése és lenézése helyett az önérvényesítési képtelenség és az ambíció-hiány, a személyi- függőség. Vagy a veszedelmesen tüzes harag helyett, a közömbösség és az alig pislákoló, csendes neheztelés. Az utóbbi lelki és szellemi állapot viszont, hiába néz ki ártatlannak, mert valójában, a szomorúsággal, a melankóliával és a nosztalgiával együtt, spirituális – mágikus okok miatt…, veszélyesebb és rombolóbb, a legdurvább nyílt agresszivitásnál is. Igen, még az atombombánál is. Hiszen az agressziót a legmagasabb szinteken: a gondolat- és képzeltvilágban éli meg az ember és ott is fog hatni és ez a hatás kivédhetetlen. Amiként a visszahatások is. – Hát ebből, a legfinomabb szellemi és kauzális agresszióból ered az a betegség is, amit nem tudni, hogy miért neveztek el depressziónak?
Az tehát, hogy egy Kos, Oroszlán, vagy Nyilas Lilith-el rendelkező személy, látszólag végtelenül csendes, békés és nyugodt természetű, még egyáltalán nem azt jelenti, hogy az asztrológia tévedne, a sértettségi karmájára való figyelmeztetéssel. És azt semmiképpen nem, hogy az ilyen személyeket nem fenyegetik ugyanazok a betegségek és balesetek, illetve ugyanazok a családi, munkahelyi, vagy szerelmi – élettársi nehézségek és „érthetetlen” konfliktusok, mint azokat, akiknél az agresszió, még idejében a felszíni természetben és karakterben is megjelenik. Mert az a rengeteg „érthetetlen” közúti- és más baleset, de főként az ide vonatkozóként, korábban felsorolt sok (pl. szív és érrendszeri, vagy hormonális-) betegség és a hirtelen és az orvosi – biológiai módszerekkel, nem, csak, hogy előre jelezhetetlen, de egyenesen megmagyarázhatatlan betegség és korai halál is, ebbe a szellemi jelenség - kategóriába tartoznak.
Akárcsak a várandós nőknél a magzat-vetélés, a szülés közbeni újszülött-, vagy anyahalál, vagy a néhány napos, hetes, vagy hónapos gyermekek hirtelen halála.
És még egyszer – és a jól látható globális kétségbeejtő helyzet miatt, még ezeregyszer is! -, emlékeztetnem kell az olvasókat arra, hogy a jellegzetes betegségeket és baleseteket, csak mint a különféle karmáknak a szélsőséges eseteinek az anyagi bizonyítékait sorolom és emlegetem. De engem nem ez a témakor érdekel igazából, noha nekem is sok kellemetlenséget okoz a kombinált Mérleg-Skorpió karmámnak a kamasz és fiatal és felnőtt koromban is, huzamosan és intenzíven átélt lelki vetületéből származó krónikus prosztata-érzékenység, amely éppen a metafizikai ismereteimnek köszönhetően, évtizedek óta nem vált rákos betegséggé.
Hanem arról akarok beszélni (írni), ha sikerül eléggé feltérképezni és bebizonyítani az ontológiai sértettség karmának a létezését és ártalmait, hogy mennyi, de mennyi felesleges élet-keserítő, drámai és igen is: végzetesen tragikus következménye van annak, hogy a legnagyobb régi- és a kortárs misztikus tanítók is (Pl. Hamvas Béla is!), ennek a külszínen látható „előállási” okairól beszélnek. Hogy érzelmileg, tehát: esztétikailag nagyon megható, erkölcsi – spirituális felemelkedési és fejlődési lehetőségekről beszélnek (És ők is erről képzelegnek!), arról írnak és beszélnek, annak a fontosságát hangsúlyozzák, vagy éppen a tudattalan képzeletvilágunk mágikus erejének a kiaknázható („kizsákmányolható”) lehetőségeiről tartanak előadásokat és „mágia-shopokat”.
Ahelyett tehát, hogy a karma-oldás fontos szükségéről tanítanának! Sőt: ahelyett, hogy ennek a mindenek feletti, elsődlegességéről beszélnének, írnának és tanítanának. Hiszen ez az élet-rendeltetésünk célja, ezért a „munkáért” vagyunk létrehozva elsődlegesen az Isten által, és nem, és nem azért hogy a hozza való „felemelkedési – felfejlődési” lehetőségekről fantáziáljunk.
És akkor is, hogyha az utóbbi is benne van ténylegesen is a karma-oldásban mint következmény, egyesek számára (Pl. a Halak- és a Vízöntő – karmával, Nappal, vagy Aszcendenssel érkezettek számára.) a jellegzetes életfeladatok között, ennek a beteljesítési feltétele is csak és csakis az lehet, hogy előbb a karma-pontok által jelölt, és a kínai asztrológia által jelölt konstelláció szerinti karmánkat kell feloldani és meghaladni. És arról, hogy ez így van, világosan bizonyítja az olyan különleges spirituális képességekkel, misztikus intuícióval és tisztánlátással rendelkező személyeknek az ideje korán történt elhalálozása, mint Rudolf Steiner, René Guenon, Rama Krishna, Ramana Maharishi, vagy akár Hamvas Béla is (71). Az asztrológia, az aritmológia és az alkímia tanításaiból ugyanis, világosan ki következtethető, hogy a szűken és szükségesen minimális időtartam, amit itt el kell(ene) töltenünk, az a 7 x 12 év, vagyis amennyi idő alatt mind a 12 csillagjegy által megtestesített szellemiséget sikerül átélnünk és a megfelelő tapasztalatok hatása alatt elérhető megvilágosodásokat átélnünk és azokat az öntudatunkba beépítenünk a 7 éves szaturnuszi életciklusaink alatt.
VI. A teljes körű ontológiai sértettségi karma minimálisan szükséges asztrológiai jelei és elemei
Térjünk vissza az ontológiai sértettségi karma keletkezési okainak, valamint asztrológiai jeleinek és feltételeinek a körülírásához, feltérképezéséhez. Amint fentebb is írtam, a személyi szinten való keletkezésének az ontológiai oka az, hogy olyan ős-idea javítási programot tartalmazó, spirituális struktúrának (auráknak) lettünk (vagyunk) a biológiai megtestesülései, amely nagyobb mértékben tartalmaz a teremtődés folyamán megsérült egyetemes lét-tudati (isten-tudati, számunkra: öntudati) ős-ideákat, mint a másik fajta, tehát: szubsztanciális alapú szeretet-típusú (Jin – jellegű) sérült ősideákat. Ez viszont azt jelenti, hogy azok a személyek, akiknek az aurája ilyen jang-típusú sérült ősideákat tartalmaz többségben és ennek a fajta karmának az erősségére (hangsúlyosságára) utalnak a sorsképletben található bolygók pozíciói és fényszögei, agresszívebbeknek születnek a többi embernél.
Ez esetben ugyanis, az egyébként is, szükségesen bennük levő élet-adást és fenntartást szolgálni hivatott alkímiai, öntudati tűz elem szerinti ősideák egy része ugyanis, „gyengén teljesít” és kevés az illető személyben az általános életerő, vagy ezek át vannak fordulva - lendülve a másik végletbe, tehát a rombolói – rombolási késztetéseket szülő – létrehozó állapotába. És itt szükségesnek találom az olvasót emlékeztetni arra, hogy nem testi – biológiai, vagy ugyancsak fizikai – biológiai szintű energetikai meghatározódásokról beszélek, hanem egészen magas-, vagy finom szintű spirituális állapotokról. És arra is, hogy a karma végeredményben az életünk és a létünk alapjainál álló, ős-ideáknak hibás funkcionalitásátt, hibás funkció-teljesítését jelenti, amely hibás valóság-képzeteket és, végső soron, az anyagi valósággal szembeni hibás képzeteket, gondolatokat és érzelmeket eredményez.
Ezek viszont hibás és téves mentalitásokat hoznak létre a közeli, vagy a távoli környezeti valóságunkkal szemben. Ebből a hibás (téves) ösztönös egyéni mentalitásból (öntudatból) ered tehát, az általánosan agresszívnek nevezett, öntudatlan és önkéntelen, de van, amikor nagyon is tudatos, romboló – tagadó, elutasító, ellenséges magatartás. Sajnos, a mentális betegségek szintjén, ennek a magatartásnak (un. elmeállapotnak) a felismerése meg van nehezítve az által, hogy a megfelelő „betegséget”, tehát a megfelelő romboló mentális – képzeleti állapotot, nem agressziónak nevezik, hanem depressziónak!
Az emberi agresszió tehát, mint a hibás és ellentétes isteni-öntudatnak, tehát a kevélységnek (beképzeltségnek) az egyik megjelenési formája, az elromlott tűz-jegyű ősideákból, vagyis a nem pozitív rendeltetetésük szerint, tehát nem a teremtés alkotó logikája szerint, hanem a rombolás logikája szerint funkcionáló mágikus erejű, sérült ősideák jelenléte miatt van. Hiszen az ember nem ragadozó – Még biológiailag sem a ragadozó élőlények vonalán fejlődött ki, annak ellenére is, hogy valamikor húst is, kezdett fogyasztani –, de nincs is benne egyetlen ragadozó állatfajnak a táplálékrendszerében. Legalább is, ott, ahol az állatok rendszere (ökoszisztémája) és ösztönvilága nincs megzavarva, éppen az ember áldatlan beavatkozása és ferdítése, vagy környezet-szennyezése által. Vagyis: az ember nem kellene, hogy alapfunkciója szerint agresszív legyen, még biológiailag sem.
Az ilyen, agressziós =depressziós…) karmánál tehát arra kell nagyon ügyelni, hogy az ember, vagyis az illatő személy, ne támadjon semmilyen szinten (Tehát még gondolat - képzelet, nem hogy érzelem szinten sem) más személyeket – Tehát: ne haragudjon, nehezteljen rájuk, mert akkor, azzal a haraggal, gyűlölettel, vagy bosszú-állási vággyal, automatikusan a benne levő teremtő - Isteni öntudatot is támadja! És ennek a visszahatása nem marad el Tudnunk és tudatosítanunk kell tehát, hogy nem csak minden haraggal, vagy gyűlölettel, hanem minden nehezteléssel is, erősítjük a bennünk levő destrukciós (rombolási és önrombolási!) karma-programot. Mert a Hatás-visszahatás és a Fokozás és a Polaritás egyetemes törvényei alapján, sőt, a Kiegyenlítődés törvénye alapján is, az egyes sérült ősideák által indukált megfordítása a Teremtés és az az Alkotás jelenségének, vagyis a rombolási vágyak, ugyancsak nem hatnak egyirányúan, hanem vissza származnak ahhoz, aki helyt ad magában nekik és elküldi és tovább küldi mások irányába. Amennyiben tehát meg engeded magadnak az agressziót, saját magadat is rombolod vele automatikusan, illetve beindítod és fenntartod és növeled az önrombolási programokat. Vagyis: a megbetegedés szellemét és energiáit, majd végül a teljes önpusztítást: az öngyilkoság szellemét, amit tévesen kapcsolnak a misztikában kivételesen a Skorpió-karmához. A Skorpió géniusza ugyanis, a gyökeres átvalósulást, a nulla-pontról való felemelkedés szükségességét testesíti meg, az örök változást és lényegi (öntudati) megváltozást és átváltozást. Az ő ellentéte, tehát mindennek az elutasítása, sőt: az átváltozás, megváltozás abszolút elutasítása, minden változtatás és megváltozás elleni lázadás és harc, és tehát a megváltás elleni harc is. De ez még nem hordozza egyedül magában a teljes önrombolás, az öndestrukció – a saját maga meggyilkolása – szellemét. Ehhez társulnia kell azontológiai agresszió programjával, vagyis a központi – isteni – öntudat ellenes karma-programmal.
Amint írtam a globális kitekintést célzó ontológiai karmát feltárni igyekvő, jelen tanulmányom elején, ahhoz, hogy erről a tényleg nehezen meghaladható és reális sors-problémákat is okozó karmáról beszélhessünk, a tűz és a levegő-karmák mellett még, vagy a Bak karmának, vagy a Skorpió – karmának, esetleg a Halak-karmának is feltétlenül jelei kell, hogy jelentkezzenek egy asztrológiai sorsképletben. Amennyiben tehát, egy tűz és egy levegő – jegy jelenlétének az asztrológiai jelei mellett, a Skorpió és a Bak karmának a jeleivel együtt, vagy ezek nélkül, a Halak-karmának a jele is megtalálható a sorsképletben, egészen biztosak lehetünk abban, hogy egy nehezen meghaladható és feloldható, agressziós karmával állunk szemben. Az utóbbiról viszont, inkább a másik típusú, tehát a Jin típusú, tehát a kábulás és káprázat, valamint a hamisítási karmánál fogok írni bővebben. Egyelőre nézzük meg a Skorpió és a Bak – karmák jellemzőit.
A Skorpió- karma azért feltétlen tartozéka a teljes sértettség-karmának mert a Skorpió-karmára éppen, hogy az öntudati átváltozással szembeni önkéntelen és öntudatlan (”zsigeri”) lázadás és kiengesztelhetetlen ellenállás a jellemző, vagyis az, hogy öntudatlanul és önkéntelenül is (De van olyan eset is, amikor tudatosan felvállalva is…), utál és gyűlöl mindent és mindenkit, aki és ami tőle bármiféle személyi (öntudati) mentalitással kapcsolatos megváltozást igényelne. És emiatt vannak, ebből erednek, a skorpió-közismert negatív tulajdonságai, mint a megmagyarázhatatlan irracionális és többnyire rejtett (hátsó) ellenségeskedés, bizalmatlanság, haragvás, gyűlölködés és az ösztönösségig elmenő bosszúállási vágy. Lévén az utóbbi az ellentéte a megváltódást eredményező maximális kibékülési - kiegyenlítődési képességnek, ami a Skorpió uralkodójának: a Plútónak az eredeti pozitív megnyilvánulási formája.
Némi élettapasztalattal talán nem nehéz képzelni azt, hogy az tűz-karmás személy, aki születésétől fogva magát tökéletesnek és hibátlannak és tévedhetetlen igazság-látónak képzeli, gyűlöl mindent és mindenkit, aki ennek az ellenétét állítja, vagy feltételezi, illetve azt és azokat, aki és akik óvatlanul neki támadnak, de még azt is, aki ez önkényeskedéseivel szemben áll, vagy azoknak ellenáll, vagy azt, aki gúnyolódni merészel az ő tökéletességén. És ugyanúgy van ezzel az a levegő karmás személy is, akit idegesít minden és mindenki, ami az öncélú szabadságvágyában és steril autonómiájában, szabadnak képzelt önkifejezésében és kutatásaiban – kalandvágyában őt korlátozza, vagy megállítja, vissza fogja. Ezt és ezeket az ilyen személy majdhogynem feloldhatatlanul gyűlöli. Sőt: el is akarja (el kívánja) tüntetni az életből azt, aki, vagy ami változást, önfeladást is igényel tőle, lett légyen az akár maga az Úristen is.
Ezért ezek az ontológiai karmával született (eleve a külvilággal és másokkal szembeni agresszióval született) személyek, hogyha még Skorpió-karmával is születtek, ha nem tudják azt a fent leírt személyt, személyeket, körülményt, vagy körülményeket, eltüntetni az életükből semmiképpen, miután minden ide vonatkozó lehetőséget kimerítettek, inkább öngyilkos lesznek. Vagy, legalább is egy halálos betegséget gyárt maguknak, de úgy sem változnak meg. Ilyenkor kerülnek néha, halálos kimenetellel is járó életveszélyekbe, mivel ők maguk voltak azok, akik a hatás-visszahatás törvényes szellemében, a rombolási képzetek dédelgetésével és fenttartásával együtt, automatikusan az önrombolási programot is felerősítik. Tehát akkor, ha ezt az eltüntetési képzetet (Amelyet a legtöbb esetben szenvedélyes átkozódás formájában is meg- és át szokta élni) túl sokáig és túl intenzíven dédelgetik magukban, akkor menthetetlenül bekövetkeznek a magánéleti sikertelenségek, vagy az anyagi sikertelenségek, a majdnem-teljes élet-csődök (Az erős levegő-karmával kombinálva pl. a gutaütések), a fél-halálos belesetek és a veszélyes betegségek, amelyek nem mások mint gyökeres öntudati változtatást igénylő sorsjelzések.
És amennyiben akkor és ezektől sem válik hajlandóvá valaki az újjászületésre, bekövetkeznek a visszafordíthatatlan végzetes és végleges(!) betegségek és balesetek. Ahhoz viszont, hogy ez visszafordíthatatlan legyen, általában szükség szokott lenni, még egy „megátalkodott” természetet is adó (ebben az esetben: erősítő) karmára is, valamilyen föld-karma formájában, vagy legalább egy, az illető személy asztrológiai sorsképletében, kulcs pozícióban található, egyértelműen negatívan fényszögelt, vagy a 4-es ház csúcsán álló Szaturnusz által jelezett, „röghöz kötő”, rögeszmés tulajdonságokat adni képes, személyi meghatározódás formájában.
A Bak karma esetében, nem is annyira a negatív Bak- szellemiségre jellemző, spirituális szempontból (Tehát az Egyetemes Törvények szempontjából, amelyekkel nem mindig vannak összhangban a polgári-, vagy a büntető törvénykönyvek paragrafusai!), valamilyen törvénytelenségi állapotnak az önkéntelen és öntudatlan „gyakorlása”, az abban való tudatos „ücsörgés” okozza a végzetes öntudati hibázást, vagyis az elképesztő kevélységet, gőgöt és sértettséget. Tehát, a mások személyi tudtával szembeni vétkezésből eredő. bűntudat miatti, agresszív visszahatások állandósítását. Hanem az, hogy a Nadir – Zenit tengelynek az egyik oldalán fekvő konstelláció megjelenítőjeként, vagyis, a társadalmi – közösségi élet-színpadnak a rivalda-fényben álló (vagy oda vágyódó) főszereplőjeként, karmikus esetben, az ilyen személy még erősebb sérült (tehát még agresszívebb) öntudattal rendelkezik, mint a tűz-karmások (Pl. az Oroszlán-karmások) általában.
Kezdő asztrológusként, teljesen váratlanul ért, illetve, nem tudtam, hogy hol keressem a bajt, amikor ilyen rendelőm akadt, mert elképesztő volt az a nyakas agresszivitás, az a fafejű rosszhiszeműséggel kevert arrogancia és finoman lekezelő önhittség, amelyről tanúságot tettek a Bak-karmás személyek. És nem csak általában a világról és a többi emberről való nyilatkozataikban, hanem még velem szemben is. Hiszen erre nem készített fel senki az asztrológiai tanórákon, és erről a jelenségről egyetlen asztrológiai könyvben sem olvastam.
Ebben az esetben tehát, nyugodtan beszélhetünk, akár dupla-tűzkarmáról is, hiszen a Bak karmára is ugyanaz a sértő kevélység, a beképzelt egoizmus és arrogáns magatartás jellemző általában (Figyelem: csak általában, mert a nevelés gyökeresen átváltoztathatja az ember karmikus meghatározódásait, akár pozitív, akár negatív irányban is!), mint a Kos- Oroszlán és a Nyilas-karmákra.
Hát ezért is, nagyon nehéz általában az olyan, tűz + levegő karma mellett, még Bak karmával is rendelkező személyeknek – de főként a körülöttük élő személyeknek. És ezek közül is kiemelten nehéz, a velük együtt élni kényszerülő, spirituálisan fel nem ébredt és ezért nekik tűrő, vagy ellenük harcolni kényszerülő, szeretett személyeknek - az élete. Tehát azoknak, akik olyanokkal kényszerülnek együtt élni, akik a klasszikus ontológiai sértettségi alap-karma mellett, még Bak karmával is rendelkeznek! De a legnehezebb azoknak a szülőknek, akik ilyen karmák által vezérelt gyermekeket kell nevelniük, illetve, ilyen természetű és ráadásul neveletlen, illetve liberálisan nevelt (Megértő, elfogadó és megengedő szeretettel „nem-nevelt”!) gyermekeikkel kell együtt élniük, amennyiben tehát, azokat a modern és posztmodern liberális – humanista ideológiai életszemlélet és meggyőződés miatt, nem nem tudják, vagy nem akarják a tradicionalista erkölcsiség igényessége szerint, tehát a spirituális törvényesség erkölcsisége szerint (persze, gyermek-arányosan) fegyelmezve és irányítva – nevelni a szüleik. (Mert a tanítók és tanárok az utóbbitól rég el vannak tiltva!)
Az ilyen, magát felvilágosultnak képzelő, pszichológiai gondolkozású, amúgy is sértett karmás szülőket (Hiszen a gyermekek közvetlenül az anyától, vagy az anyai nagyanyától öröklik a karmájukat!), mintha egyszerűen „meg verte volna az isten”, amikor a gyermekeik kamaszkorba-, de még inkább, amikor fiatal korba érkeznek. De még ennél is jobban megveri az isten ezeknek a személyeknek az élettársait, amennyiben azok ezekbe szerelmesek lesznek, vagy más okok miatt egy életre el akarnak-, vagy el kényszerülnek köteleződni mellettük. Ezeknek a kapcsolatoknak a szereplői, nem csak nárcizmussal és pszichopátiával kezdik vádolni egymást, amennyiben valamiért nem akarnak, vagy valamilyen belső oknál fogva képtelenek azonnal elválni, hanem a kölcsönös, vagy egyoldalúan igazságtalan vádaskodásba és rágalmazásba, valamint az egymásra való erkölcsi vadászásba, akár bele is halhatnak.
A kettőssége miatt Ikrek-jellegű, de ebben az esetben két erős személyiségi karmát jelző karma-pont - pozíció által jelzett dupla személyiségi (öntudati) karma ugyanis, nem véletlenül szokott szülni egyrészt zsarnoki hajlamokat, vagy bipoláris depressziót, vagy pszichopata lelkületet, másrészt pánik-betegséget, vagy üldöztetési mániát, vagy skizofréniát. Vagyis, a személy nappali öntudata elől is rejtett un. árnyék-öntudatot (Árnyék-ént). Önmagán, saját öntudatán belüli és saját magával szembeni bújócskázást, labirintus építést. Hiszen ez a Bak-karmával kiegészülő ontológiai sértettség, majdhogynem immunissá teszi gazdáit a másoknak-, de főként az élettársaiknak a nehézségeivel, fájdalmával, szenvedésével (Főként az éppen általuk okozott szenvedésével!) szemben. Egyrészt.
Másrészt, mivel a másoknak az irányítási-, munkáltatási- és – ugráltatási vágya és a harci szelleme is, úgymond a vérükben van, ők inkább dolgoztatni szeretnek, mint dolgozni, és a maguk kiszolgálását másoktól elvárni (magukat másokkal, főként az élettárssal kiszolgáltatni), mint másokat – főként az élettársat – kisegíteni, megsegíteni, netalán kiszolgálni, bármiben is. Vagyis, nem csak az empátia hiányzik belőlük veleszületetten, de az együttműködési és odaadási képesség is. És persze, nem csak másokkal – ismétlem: főként az élettárssal, vagy a szülőkkel – szemben, hanem az Úristennel szemben is. Nem is az a baj tehát velük, hogy öntudatlanul és önkéntelenül képtelenek oda adni magukat az élettársuknak, a legtöbb tudatos jóindulatuk és akaratuk ellenére sem (Ebből – is… – ered az ilyen típusú nőknek a normális szexuális aktus során történő gyönyör-érzet elérésének a hiánya, az orgazmus képtelensége.). Hanem azzal, hogy az Istennek való sors-irányítás átadásának a képtelesége is hiányzik. Képtelenek felfogni és elfogadni, hogy tudnak és nem is kell mindent ők irányítsanak. Sőt, a legtöbb ilyen típusú személy nem is hisz igazán az Istenben, még akkor sem, ha nem is meggyőződéses ateista.
És még abban az esetben is, ha hisznek egy világ- és létteremtő, létirányító és szabályozó hatalomban egy a holt és a biológiai anyagot is, és az azt irányító és fenntartó, életben tartó egyetemes léttudatban, az azzal való viszonyukat úgy képzelik el -, hogy az Isten is arra való, hogy őket kiszolgálja, az un. karmikus igényeiknek és elvárásaiknak megfelelően. Persze, most a rövidség miatt a jellemzést túlzón lesarkítottam. - Márpedig az egyetemes kiegyenlítődés magvalósítása érdekében – tehát a megváltás megvalósítása érdekében, minket létrehozó és ezzel a rendeltetéssel a földi hús-vér testünkben a karma-oldási rendeltetésünket beteljesíteni a földre „leszorító” Isten, soha nem fogja a karma-dagasztási törekvéseiben az embert kiszolgálni! Hanem éppen, hogy fordítva: az egész élet úgy van berendezve, hogy a megváltás elérésére valósággal rá vagyunk szorítva a fájdalmas sorsjelzésekkel, a karma-dagasztás irányba való haladás finom akadályoztatásával. - Mert éppen azért hozta létre Isten, az Adam Kadmoni (Krisztusi) ős-ideát, vagyis az ember eszmei Géniuszát, hogy az szolgálja őt, az első teremtés aktusa folyamatai közben folyamatosan megsérülő ős-egységeknek az önmagán belüli-, tehát az élete értelméről szóló vízója javításával, vagyis, az ősteremtés folyamataiban, a létesülés közben megsérült és az egyéni aurákban eloszlott ős-ideakvantumoknak a kényszerű (sorsszerű) belső (mentalitás változtatás által létrehozandó) kijavításával. A mágiával kapcsolatos hibás elképzelésekkel ellentétben, valamint a materialista fejlődési koncepciók híveinek az elképzeléseivel ellentétben, nem kell az anyagot átváltoztatni a szellemi elképzeléseink által, hanem a bennünk levő szellemet kell pozitív és törvényes irányúvá változtatnunk a keményen ellenálló, „nehéz” anyag ellenállásának és fájdalmas visszajelzéseinek a hatására!
De maradjunk néhány gondolat erejéig, az odaadásnál: éppen az ilyen tűz-karmával rendelkező nő nemű személyeknek a majdnem kín-keserves szexuális kielégülési képtelensége jelzi azt, hogy itt éppen, hogy fordított spirituális, mentális és lelki (érzelmi) alapállást kellene felvenniük, mint amit sugall az eszünk. Tehát egy fordított általános mentalitást kellene gyakorolniuk, mint amit sugall e karma hatására az egész nyugati típusú civilizációnak a modern és poszt-modern kori „önérzeteskedésre”, vagyis a meggazdagodásra, a versengésre és hamis tudati integritásra kihegyezett kultúrája. Vagyis az az állati (Bika) szintű kulturális öntudat, amit folyamatosan átélnek az emberek általában, de újabban a nők még inkább.
„Az én testem az én váram”, hangoztatják, holott a test csak egy végső következménye és egy durva nyúlványa, az Istennek, aki történetesen éppen, hogy az ők testét használja erre a víz-jegyekre és föld-jegyekre leginkább jellemző – azok számára szükséges - odaadási képesség éber megszokására és begyakorlására. Vagyis: az ilyen Jin (feminin) jellegű, ontológiai karma feloldására. Vagyis: a kábulat-mentes szeretet-képesség elérésére és begyakorlására.
Már csak ennek az ugyancsak globális méretű, női-kielégületlenségi problémának a nem-, az egyáltalán nem szexológiai (pszichológiai!) szintű megoldatlansága is, vagyis, ennek az ostoba "tudományos" élvezet-halmozási törekvésnek a kudarca is, elég figyelem- felhívó jel kellene, hogy legyen ahhoz, hogy felébredjünk végre: A szellemi – spirituális jellegű információk terjesztőinek, és minden, ilyen jellegű törekvés művelőjének, nem a "magas rendű” tudományos, vallásos és misztikus elméletek és steril filozófiák létrehozása kell(ene), hogy legyen a célja. Hanem a karma-oldásnak az ontológiai és antropológiai szüksége és lehetősége felől való felvilágosítása és, az elmagyarázása! Ne adj Isten: módszeres tanítása… Aminek a globális szüksége és tehát az ideje egyébként is, el fog érkezni egy évszázad múlva. Ti., hogy az általános és közép-iskolákban ezt a magváltás-tant, fogják tanítani a beavatási asztrológiával együtt nyelvek, irodalom és pszichológia, meg filozófia helyett.
A Bak-karmának az igencsak szűk ismertetése viszont, nem történhet meg az emberi élet rendeltetés-beteljesítése szempontjából „itt és most” a legfontosabbnak is nevezhető, isteni őserőt megtestesítő, bolygónak, a Szaturnusznak a számukra legfontosabb negatív „tulajdonságainak” az ismertetése nélkül: A spirituális – öntudati felelősségnek elképesztően fontos mivolta felemlítése nélkül. vagyis anélkül, amit mostanában mindenki a leginkább hárít, de a leginkább a teljes körű sértettségi karma képviselői.
Hiszen ők nem csak képzelik, de hangosan vallják is, hogy nem hibásak és felelősek semmiért, hogy ők ártatlan áldozatai a világnak és a szüleiknek. Bocsánat: az általában és objektíven mostoha körülményeknek. De mégis, főként a többi embernek: gyermekek a szülőknek, az idős szülők a felnőtt és velük szemben érzéketlenné és kegyetlenné és közömbössé vált felnőtt gyermekeiknek, feleségek a férfiaknak, és férfiak az amazon feleségeiknek. Illetve, az együttélési nehézségek miatt, mindjárt válni akaró feleségek ravasz ügyvédjének. És a hiszékeny gyenge nők az aljas és „hülye” férfiaknak és… és a magukat szelídnek és toleránsnak képzelő (de valójában gyáva, tehát mentálisan és képzeletben ugyancsak agresszív) férfiak a velük ellentétben: hipokrita - törtető, kegyetlen és közömbös férfiaknak…
- Az 1991-ben Ukrajnába csatolt oroszok az őket 30 éven át kínzó és halálba is kergető, vagy nyíltan meggyilkoló liberális - fasiszta ukrán félkatonai alakulatoknak, majd a mindezt tűrő és ezen titokban mosolygó ukránok, az őket szét bombázó oroszoknak. És nem utolsó sorban a székelyek a velük egy évszázadon át és néha és most is még mindig fasiszta ukránokként viselkedő románoknak… És az arabok a zsidóknak és a zsidók az araboknak, és, hadd ne soroljam… Ebben a „mindenki – mindenki ellen” titokban és fejben harcoló – vitatkozó, veszekedő harmadik világháborúban mindenki valaki, vagy valami mást, másikat – másokat okol, azért mert ő gyermekkorától fél és szorong az élettől, illetve a természetes élettől. Vagy azért, mert valamit el akar érni, amiről azt képzeli, hogy valaki más a hibás, valakik mások a hibásak, amiért nem tudja elérni.
De felelősséget magára vállaló és hibabelátó személy, az nincs a civilizált vonalon egy sem. Ahogy egy székely mondás emlékeztet erre az örök-zöld, mivel, a bolondokon kívül, soha senki által feloldani nem képes, jellegzetesen emberi, tehát „humánus” mentalitásra: a szarnak és a bajnak nincs gazdája.
Eszébe nem jutna tehát, a teljes körű sértettségi karmával rendelkező személyeknek, hogy a „rémes” folyamatnak a megállítását saját magával kell kezdeni. És tehát azt kellene tenni - Még ha tíz, ha húsz, vagy ha harminc éve is menne rá erre az életéből (Nekem is majdnem ennyi kellett!)-, hogy, nap mint nap azzal kellene foglalkozni, hogy a mikor versengő, mikor haragvó, gyűlölködő, negatív képzeteket gyártó, képzeletvilágát rá szoktassa arra - az önkéntelen negatív forgatókönyvek gyártása helyett -, hogy váljék képessé, a mindig csak és csakis pozitív képzetek alkotására. DE nem akárhogy! Hanem ki – ki az szerint, hogy milyen konstellációkban állnak a karma-pontjai, illetve, hogy még milyen jellegű karma oldásra van szüksége a kínai asztrológia szerinti születettsége alapján?
De hát éppen ez, az ennek a sérült öntudati karmának az elképesztő nehézsége, hogy éppen az erős negatív önérzetük miatt, vagyis éppen, hogy a velük született büszkeségük és beképzeltségük miatt, képtelenek elhinni azt, hogy ők azok akik hibásan és e legtöbb esteben teljesen fordítva látják a valóságot! Vagyis, hogy éppen az a bajuk és azért nyomorítja őket a sorsuk, mert a büszkeségük és a kevélységük és a hamis önérzetük, vagyis: az ontológiai sértettségük, elveszi a megfontolt, józan, és a tárgyi valóságnak megfelelő, realitás-látásukat, a racionális gondolkozásukat, illetve a hibabelátási képességüket! És éppen, hogy ez miatt mentik fel mindig magukat folyamatosan és nagyvonalúan és magukkal szemben nagylelkűen a bűn- és a vétektudatuk alól, és nem engedik meg maguknak az egyedüli oldást és az oldódást és a vétek- terhektől való szabadulást egyedül meghozni képes bűn-bánatot!
A tudattalan értelmük és a saját nappali éber nappali tudatuk elől is jól elrejtett lelkiismeretük tudja azt, hogy bizony ők is vétkesek, ha máshol nem is esetleg, de képzeleti és gondolati szinteken - ahol azellenség-képzeteik lakoznak születésüktől fogva -, egészen biztos, hogy igen. Hát rettegnek attól, hogy bevádolják őket mások, vagy, attól, ami a leghasznosabb lenne az ők számára: bevádolni saját magukat és átélni végre a bűnbánatnak a lélek-tisztító hatását. Az ontológiailag sérültek, nem tudják még csak elképzelni sem azt, hogy a lelki-ismeret gyakorlása a legjobb eszköz az öntudati megváltozáshoz és ez által a karmától való megszabaduláshoz és ez által a rendeltetés beteljesítéshez, és ez által a boldogsághoz eljutáshoz, és, hogy annak a legjobb tisztító-szere nem más mint a bűnbánat! Ez a spirituális tevékenység, képes legnagyobb és legösszetettebb hibákat – vétkeket is feloldani és az öntudatunkat a nagy isteni egységtudatba beolvasztani. De ugyanakkor, éppen azért nem tudják elképzelni, mert a gőgjük, vagyis az a karmikus reflexük, hogy önmagukról csakis pozitív dolgokat képzeljenek el, megakadályozza ebben őket.
Hát honnan tudhatnák akkor – és ha tudnak is róla ( mert azért ez elhangzik, az interneten található, és nem vallásos, vagy a nem misztikus jellegű pszichológiai, vagy pszichiátriai előadásokon is), hogyan tudnák magukra alkalmazni azt-, hogy a másoknak való, tényleges, és szívből jövő megbocsátás-, és ugyanúgy: az ugyancsak szívből jövő, és lehetőleg alázatos bocsánatkérés is, lelki terhektől való megszabadulást-, vagyis karma-oldást okoz, és ez által az „irracionálisnak” gondolt szorongástól és félelmektől is meg tudja szabadítani még a súlyos depressziósokat is például? Sőt, hogy azokat a bizonyos misztikus és mágikus energiákat is, amelyekről szóltak a gyermek-korukban és a kamasz korukban az interneten halomra nézett filmek és animációs filmek, csakis a bocsánat-kérés és a bocsánat-adás, illetve a bűnbánat-tartás (a vezeklés) útján, vagyis, a karma-oldás útján tudják magukban felszabadítani és azt az életük jobbítása érdekében, szabadon áramoltatni?
És ez még mindig csak a globális ontológiai sértettségnek a látható oldódási – odaadási lehetőség - része, vagyis, a felszabaduláshoz vezető ősbizalom visszaszerzésének a vetülete. De, amint fentebb is céloztam rá, ennek a hétfejű (belső!!!!) sárkánynak a testvéreként, ott van még, a hibás irányba való szellemi – lelki nyitásnak-, illetve a megváltás géniusza irányába való megnyílási képtelenségnek a problémája is, amitől leginkább a Nyilas-karmás nők szenvednek általában. És ennek a következménye nem más, mint a gyermekeiknek a természetes úton – a szülőcsatornán – keresztüli megszülésének a képtelensége, egyrészt. Másrészt, ugyan-ezeknek a nőknek az idős kori comb-nyaktörése, erős csípőforgó- és csípő ízületi (A tudomány szerint persze: genetikai eredetű) problémája jelzi, hogy rossz irányba vannak megnyílva lelkileg és szellemileg. Sőt több olyan esetem is volt, hogy minden fizikai . fiziológiai elváltozás, vagy fájdalom nélkül, egyszerűen még járni is alig tudtak, mivel néhány éve, egyre inkább nem nyílt szét a lábuk-köze, és csak úgy tudtak haladni előre, mintha kacsáznának, vagy, mintha erő csípőficammal születtek volna. Holott, a jelenség mindössze néhány éve indult be náluk. De kanyarodjunk vissza:
Amennyiben az ilyen, Bak-jellegű sértettségi (uralkodói) karmával rendelkező, modern kori és posztmodern kori más nemű személyek, tehát az individuális liberalizmus szellemében nevelt - személyek egymással szerelmi viszonyba, vagy szorosabb párkapcsolati-, netelán házastársi viszonyba kerülnek, menthetetlenül kikészítik lelkileg és idegileg egymást, vagy „csak” valamelyikük a másikat. Ráadásul nem is mindig a férfi fél a női élettársat. Mert az általános népi elképzelésekkel és a családon belüli erőszak ellen tiltakozó aktivisták ideológiájával ellentétben, amennyiben a női fél rendelkezik erősebb sértettség-karmával és, még ha rejtetten is, de gátlástalanabbnak és rátartibbnak, illetve rafináltabbnak (hipokritábbnak), taktikusabbnak, ravaszabbnak nevelték a másik (a férfi) félnél, akkor bizony nem ő fog a vehemens és szenvedély-dús párkapcsolati konfliktusaik nyomán tönkre menni lelkileg, hanem a férfi.
Ezt abban az esetben, ha általában inkább és mégis csak az égi törvények szerint élt és viselkedett. Például, ha vannak gyermekei és tényleges odaadással és szaturnuszi felelősséggel is gondozta őket. Mert ha nem, a körülmények úgy is ellene fognak alakulni, bármilyen rafinált ügyvédet is fogadna meg. (A másik igazság viszont az, hogy minden más tudományos indoklás ellenére, a férfiak halnak meg átlagban 15 évvel korábban a nőknél, a női élettársaiknál, mivel ők, általában inkább képesek ezt a karmát fokozottan átélni, mint a nők.) Az más kérdés, hogy a nők többsége ezzel a keserű győzelmével úgy sem ér semmit, mert a legtöbb esetben egyedül marad, miután a gyermekei „kirepülnek” és, az életéből ily módon kiiktatott férjét más nőhöz, vagy az egyedül-létbe, netalán a hirtelen halálba hajtotta örökre.
Azok között a nők között, akik kiemelten ilyen jellegű karmával, karma-oldási horoszkópot rendeltek nálam, azoknál azt kellett tapasztalnom, hogy a sorsuk elképesztő módon elbánt velük addig, amíg a megfelelő érzékenységre és empátiára-, de legalább is, pozitív gyanúra szert nem tettek arra vonatkozóan, hogy esetleg mégis csak velük – Tehát az ők önkéntelen mentalitásával, az ők élet- és létszemléletével - lehet valami baj, és nem a „csak” külvilággal: a környezetükben élő, vagy a világukat vezérlő személyekkel.
Pl. egy csodálatosan szép, de erősen furcsa (irracionális) gondolkozású, valamikori nőnemű rendelőmet, aki Bak- és Nyilas karmás is lévén egyszerre, elment rendőrakadémiára, az ő elmondása szerint, egyenesen a kiképző-tisztje, az un osztályfőnöke erőszakolta meg többszörösen (Mondom: legalább is a rendelő elmondása szerint.) , majd, amikor, ha bátortalanul és félve is, de kezdett ellenállni, a tiszt-tanár lehetetlenné tette az életét, úgy, hogy valósággal elüldözte a főiskoláról. De ez nem volt elég, mert Vízöntő-karmás is lévén, az itt szenvedett sokkja után, a Polaritás és a Fokozás Egyetemes Törvény alapján, átváltott a másik végletbe és el kezdett keleti – hindu misztikával foglalkozni, majd joga-hívővé vált, aminek a következtében el ment Indiába, ahol végzetesen szerelmes lett egy olyan gyógyító – tanítóba, aki éppen, hogy nem hasonló módon bánt el vele, mint a rendőrségi kiképző tisztje.
Szerencséjére, a sok hindu misztika asszimilálása mellett is, még maradt annyi józan esze, hogy haza vergődjön Magyarországra egy magzattal a méhében, amelyet sikerült egy magyarországi kórházban ép – egészségesen megszülnie. De hiába, mert ezt, az indiai szent névre keresztelt fiúcskát egyéves koráig nem tette le a földre, tehát nem engedte meg annak, hogy megtanulhasson a földön járni, aki emiatt véresre kaparta az őt reggeltől estig hordozó kendőben magán tartó, elszállt édesanya oldalát. Ennek a hölgynek a kijózanítása volt az egyik legnehezebb asztrológusi feladataim egyike, hiszen még azt is nehéz volt megértetni vele, hogy a gyermeket miért kell - éppen annak az egészséges fejlődése – járni tanulása! - érdekében letennie magáról. Tehát nem csak azért, hogy az ne kaparja véresre folyamatosan az ő oldalát, hanem azért, hogy, ha késve is, de megtanuljon járni valamikor. Vagyis arra is meg kellett még tanítanom, hogy mire való egyáltalán a földi élet (És még akkor is, ha esetleg – netalán szentnek születik az ember.), mivel a semmi, de semmi affinitása és fogékonysága nem volt a törvényességre.
És ez még az elfogadhatóbb emberi esetek egyike, mert ez a nő legalább kétségbeesésében horoszkópot igényelt, és néhány hetes levelezés után, még hallgatni is kezdett rám. Mert ha tovább folytatta volna ezt a rögeszmés életet (És a materialista, vagy vallásos rögeszmék rendszerint megjelennek, nem csak a Bak-karmával, hanem a föld-karmával rendelkező személyek életében), bizonyára valamely kórház elmegyógyászati osztályán kötött volna ki, akárcsak az a két rögeszmés ellenségem, aki úgy támadt rám és úgy rágalmazott szakmai hozza nem értéssel és szélhámossággal, hogy jóslást kértek karma-oldási horoszkóp helyett és ezért elutasítottam. Egyikük rendes őrültté is vált.
De ennél is sokkal súlyosabbak azok a gyakori esetek, amikor az ilyen személyek, valamilyen rendkívüli tehetséggel rendelkeznek (általában művészi tehetséggel, de lehet más fajta tehetségről is szó, mint pl. tudományos kutatás, vagy pláne a pénzszerzés szimata és a meggazdagodás képessége.). Vagy ha egyszerűen csak rendkívüli intelligenciával, vagy (Persze, ez inkább nők esetében fontos és lényeges: ) különleges szépséggel érkeznek a világra. A sok éves szakmai tapasztalatom az, hogy az ilyen kiváltságos helyzet- és lelki – tudati állapot igen nagy mértékben erősíti a sértettségi karmát. Vagyis, ferdíti az önképet és erősíti az amúgy is hamis (ferde), vagy gyenge önképet, tehát növeli a kevélységet és a beképzeltséget. És, amennyiben az illető személy nem részsült ez a szerencsétlenséget megelőzni képes gondos, és lehetőleg szigorú nevelésben, erős hamis öntudatot és személyiségi zavarokat okoz (Lásd: Marlyin Monroe, Witney Huston, stb.).
Az ilyen, akár „súlyosnak” is mondható esetekben tehát, a szerelemi- és minden fajta párkapcsolatban, de főként házasságban, mintegy garantálni lehet a mai, ego-növelő liberális mentalitású viszonyok között a párkapcsolati – házastársi csődöt, az egymás „lassú, de biztos” megutálását és meggyűlölését, vagy a sivár szingliséghez vezető értelmetlen válásokat. És mindezt mindössze az idejében fel nem ismert és kellőképpen nem kezelt – semlegestett és kijavított ontológiai sérültségi karma miatt! Tehát nem is lenne szükséges ennek a jelenségnek az elharapózásához, a másik féle karma - tehát a Jin-típusú hedonista karma - valamely elemének (A karma-pontoknak) a föld, vagy a víz – jegyek valamelyikében való megjelenéséhez. Hiszen ma, az új un. internetes (internetezve növekvő - fejlődő) generációk soraiban ismeretlen fogalom a párkapcsolat másik tagjának az esetleg kellemetlen „különbözőségének” a tolerálása, nem, hogy a karma-oldási nehézségeinek a tiszteletben tartásáig eljutnának, annak ellenére is, hogy a végérvényesen önellentmondásba keveredett liberalizmus, már mást sem tud hangoztatni újabban csak, az éppen, hogy a liberálisok által betarthatatlan tolerancia fontosságát. (Ti., nagyobb sors-nehézségek esetén, a liberálisok bizonyulnak a legintoleránsabb , a legfegyelmezetlenebb és a legagresszívebb személyeknek a világon.)
És hiába ömlik a hírcsatornákon és nem csak a porno-filmekből a „szex” minden változatának a képzet-rendszere, mert a fenti okok miatt (egoizmus, individualizmus, vagyis az ego féltése, odaadás- és oldódáshiány, illetve, ezek képtelensége, és persze: a nyitási képesség hiánya, vagy a téves irányba való nyitás. Vagyis, ismét csak az önzésre és a kivagyiságra való lelki nyitás az egyetemes felelősségre és az isteni egységre való nyitás helyet. Vagyis, az abszolútum irányába való nyitás helyett. Manapság örömhozó egészséges szexualitás már nincs is jóformán, még az elkötelezett kapcsolatokban sem, hanem mindenféle ön-, vagy egymás szexuális kielégítését célzó, technikák alkalmazása esetleg természetes úton, de inkább boltban vásárolható eszközök segítségével. Vagy másoknak az intimitásba való bevonása segítségével.
De, a gyakorló asztrológusi tapasztalataim szerint (a rendelők sors- és életproblémáinak a feltárásai szerint), és a vonatkozó statisztikák szerint is, már a 40 – 45 év feletti korosztályokban is, a szexualitás teljes hiánya a jellemző. Hiszen kinek van még kedve „szexelni” azzal az élettárssal, aki az individualista ego-védelmezési- és önérzeteskedési (karmikus) reflexből, illetve a poszt-modern jellegű, internetes neveltetéséből adódóan, többször is vérig sértette és földig alázta a másikat? Vagy azzal, aki általában mindig duzzog, és felesleges önérzeteskedésből, folyamatosan megsértődik és felháborodik az élettársnak az ő szerinte vele szemben gyártott „kíméletlen” viccei miatt, sőt, még annak a jókedve és derűsen humoros magatartása miatt is?
És akkor még nem is beszéltünk a modern és a poszt-modern pszichológia, vagyis az egyre vadabb feminista szexológia által, már egészen kicsi gyermek-koruktól „felszabadított” lányoknak és nőknek a gyönyör-nyomorúságáról, akik képtelenekké váltak az egészséges nemi aktuson belüli szexuális gyönyör elérésére amiatt, hogy már zsenge kislánykorukban rá szoktak a csiklójuk ingerlésével történő maszturbációra. Ezeknek persze, hogy fárasztó és unalmas és örömtelen egy idő után a férfiakkal – férjeikkel való szexuális kapcsolat. Sőt, néhány év elteltével már utálatossá is válik a „kötelező szex”, illetve a férj, aki igényli tőle a szexuális gyönyör-élménynek a természetes és ráadásul polgári szempontból is törvényes, megélési lehetőségét. Hiszen a finom erogén ideg-szálakkal amúgy is gyengén ellátott hüvelyükben nem képes létrejönni a gyönyör-érzet, hogyha már egészen kicsi koruktól kezdve, hozzá szoktak ahhoz, hogy intenzív gyönyörérzeteket hozzanak létre magukból – maguknak (tehát belülről érzékelve azt, hogy mit kell tenniük (hol kell magukat megérinteniük kívülről – az ujjukkal) a csiklójuk ingerlése által.
Egyetlen férfi sem érzékelheti belülről azt, ami a számára csakis kívül lehet (ti. a nő nemi szervének az erogén zónái), ami kívül és a másiknál, a másikban van, tehát a csikló alatt két felől elhúzódó-, a hüvelynél ezerszeresen erősebb erogén zónákat. És az ilyen „felvilágosult” szülők által nevelt nők, idővel magukra haragítják az élettársaikat amiatt, hogy inkább okoznak maguknak továbbra is örömet az önkielégítéssel, mintsem, hogy szenvedő alanyai legyenek a férjik „könnyű” kielégülésének. Az már senkinek – Megfigyeltem, hogy a szexológusoknak sem! - nem jut eszében a rengeteg csikló-tudomány érvényesítése érdekében folytatott tudományos ismeretterjesztési és elismertetési harcok közepette, hogy ebben a rettenetes gyönyörhöz jutási harcban a férfiakkal szemben, akik állítólag közömbösek és nem elég megértők, hogy nem az a probléma, hogy a férfiak nem akarnak tudomást szerezni a csikló létezéséről, hanem az, hogy a nők szexuális gyönyörhöz jutási lehetősége csakis belülről jöhet, az ők pozitív lelki és szellemi hozzáállásán, a férfihez és általában a férfiassághoz való pozitív hozzáállásán, az ilyen kellegű pozitív átélési készségén múlhat.
Mert hiába szerez arról tudomást és hiába próbálják meg készséges és odaadó megértéssel, és udvarias empátiával, a nemi szervük helyett, amely erre nem alkalmas: az ujjaikkal kielégíteni a tudomány és a tudományosan felvilágosult édesanyák által tönkretett párjukat a férfiak, ha az előbbiek képteleneknek bizonyulnak az orgazmusra, amikor nem megfelelően pozitív és odaadó, és befogadó a lelki – szellemi magatartásuk. Egyszer már észbe kaphatnának a szexológusok is, hogy nem azon múlik a npi szexuális gyönyörérzet megvalósulás, a természetes szexuális aktusban, hogy a nők maguknak ingerelhessék közben saját maguknak a csiklójukat, és pláne nem, ha azon, hogy a férfiak kedveskednek-e ezzel nekik vagy sem.
Hanem abban kell keresni a baj forrását, hogy a nőknek már rég óta nem jut még az eszébe sem az, hogy, amennyiben – szexuális szempontból is boldog házasságban, vagy élettársi – szerelmi viszonyban szeretnének élni, akkor nekik - Úgy mint, igen is: a szeretet megtestesítőinek! -, kellene lelki – szellemi szinteken növelniük, sőt: visszaszerezniük, a tudományos felvilágosodással megerősített ontológiai sértettségük harcai közben amúgy is, elrontott odaadási – elfogadási – befogadási képességüket. És ezt még csak nem is a férfiakkal – férjeikkel szemben, hogyha ez már annyira sérti az önérzetüket, hanem az őket is, akárcsak a férfiakat, az egyetemes kiegyenlítődés megvalósulása érdekében létrehozó Úristennel szemben, akit sajnos, szintén ellenségnek érzékelnek e végzetes „tudományos felvilágosodás által” létrehívott nyomorúságuk miatt.
Mert hiába, hogy emberi – humanista – szemmel „jogos” szerintünk ez a lelki sértettségük, és esetleg még igazuk is van azoknak, akik emiatt haragszanak a teremtőre, amiért nekik sokkal, de sokkal nehezebb a szexuális gyönyör-érzethez eljutni mint a férfiaknak. Ugyanis, az emiatt a hátrányos női sors-helyzet miatti nehezteléssel nem jutnak semmire. Maximum a kórházak sebészeti osztályára juthatnak el ennek a neheztelésnek a következményeként, ahol ki kell venniük az orvosoknak, „az egész alsó berendezésüket”, annak az érdekében, hogy a beindult rákosodás folyamatát megállítsák. Azért használtam ezt a cinikusnak tűnő, absztrakt kifejezést a méh és a petefészek helyett eltávolítása, mert így „dicsekedett” nekem egy gyönyörű gyergyói tanítónő, amikor meglátogattam a vele egy kórteremben fekvő édesanyámat a kórházban. Szegénynek gőze sem volt arról, hogy nem a természet vak szeszélyének volt az áldozata, hanem a férjére való, éveken át tartó, mikor tudatos, mikor tudattalan, de huzamos és intenzív nehezteléseinek. - Akárcsak az én „szegény édesanyám” is, egyébként az édesapámra, majd a nevelő-apámra, majd a rám, az ő „egyetlen szeretett fiára” való nehezteléseinek.
De – Mi tagadás: az elején nagy megdöbbenésemre és értetlenségemre! -, olyan esetekkel is találkoztam és egyre gyakrabban, amikor hozzám képest, egészen fiatal férfiak utasították el a párkapcsolati boldogságnak és testi gyönyör-szerzési lehetőségnek ezt a formáját a hozzuk és önmagukhoz hűségesnek maradni vágyó, és sok esetben ráadásul igen is szép, női élettársaiknak a mosolya, vagy közömbös arca alá rejtett szomorúságára. Holott, az Úristennek valamilyen rejtett szeszélyétől fogva, nekik ott van a legerősebb erogén zónájuk, ahol éppen kell. Hát akkor mi a problémájuk, miért nem akarják a testi örömnek az a formáját átélni már ők sem?
Több ilyen horoszkóp elkészítése után, megértettem az okot. Ez, az újabban divatba jött, és az ontológiailag jellegzetesen férfi funkciónak (Hogy ne mondjam: férfi jellegű spirituális – erkölcsi kötelességnek!) a csökönyös megtagadása, amelyet tehát még akkor is megtagadnak a mai férfika, hogyha nem szenvednek orgazmus elérési képtelenségben a nem létező csiklójuk miatt, azért történik, mert nem csak, hogy ők is az ontológiai sértettség karmája által vezéreltek, de ráadásul, a sértettségi karmájuk által vezértelt amazon típusú élettársaik, korábban többször is megbántották és megsértették, esetleg még meg is alázták őket ebben a „férfias” önérzetükben. És ha nem is alázták és bántották és sértették meg, de több alkalommal is, és esetleg rendszeresen is, megkísérelték, őket durván irányítani. Mondjuk, házi munkára fogni. Vagy éppenséggel sikeresen irányították is, és „jól” munkára is fogták.
De ez sem volt elég, hanem még tovább-, és még több mindenben meg próbálták azokat munkára fogni, vagy gyermeket gondozni és nevelni és így, ezen keresztül is irányítani. Sőt: ugyancsak a gyermek érdekeire fogva és az elemi jóérzésre hivatkozva, a férfit megregulázni és regcumolni, el egészen az emiatti veszekedésekig is elmenően. És nem vették észre, hogy ezzel a megnyugtató irányításhoz szükséges férfi-önérzetről való leszereléssel, nem csak lelkileg szerelték le őket, hanem fizikailag is. Vagyis kiherélték. A nagy öröm-érzetnek tehát, amiért sikerült kezes bárányt, vagy más féle kedves házi-állatot faragni a férjeikből, az lett az ára, hogy azok nem kívántak, vagy ténylegesen nem is tudtak velük többet szeretkezni.
Régi korokban, amennyiben nem születtek gazdag, vagy tehetősebb és felvilágosultabb szülők családjába, olyanba tehát, ahol azonnal elzüllöttek általában a felnőtt férfi-gyermekek, amint a szüleiktől öröklött vagyonukhoz hozza fértek, de nőként valamilyen úri módon, meg lettek a zülléstől kímélve a tehetségesek és a rend kívüli módon szép asszonyok is, az, hogy a nők „szerelmi” és életadó szerveik meg legyenek támadva a rák által, nem volt ilyen gyakori, mint most, a tudományos felvilágosodás és a női emancipáció teljes győzelmének a korában. Legfeljebb a intelligens és tehetséges, „de nehéz” női személyek megmaradtak nehezen összeférhető „vén lányoknak” és kész. Vagy, amennyiben a Legevő-karma volt bennük az erősebb, akkor elmentek a világba (nagy városokba általában) szolgálni, vagy olcsó munkaerőnek a gyárakba. Ritkább esetben, amennyiben tehát rendkívüli tehetséggel bírtak, „érdekes” és jópofa bohémekként jártak a nagy-világban, vagy legfeljebb ugyancsak kerülendő anarchista amazonok lettek. De a népi, vagy a polgári tradíciók árnyékában, sokan közülük, még ebben a formában is élhettek viszonylag normális életet.
Manapság viszont, amikor hangsító és sokszorosító gépeknek és kütyüknek, meg az internetnek köszönhetően, könnyebb a tehetségeket felfedezni és rengeteg lehetőség van e különleges egyéni képességeket művelni, és azokat kibontakoztatva, azok által, nagy méretű, sikereket aratni, a legtöbb esetben tragédia lesz a következménye az ilyen „magas rendű” művészi, vagy tudós, sportoló, vagy egyszerű un. „celeb” - életpálya ívelésének. (És itt a példák százait, sőt talán ezreit is fel lehetne sorolni Ady Endrétől, Merlin Moore-től, Elvis Presleytől, a többi ideje korán elhunyt költőkig, vagy az öngyilkos erdélyi magyar költőkig és a fél tehetségű, de jó helyezkedési képességekkel is bíró, Berki Krisztiánokig.)
De ilyen nehéz karmával rendelkezik a rendkívüli intelligenciával született Púzsér Róbert kulturális igazság-harcos is, aki viszont szerencsére már gyermekkorában, tehát idejében (neveltetésével) találkozott előbb az igényes kultúrával, majd, és ezen keresztül a spiritualitással (Pl. Hamvas Béla életművével) is, ahhoz, hogy (Még ha kellemetlenül kiabálva is, de…) inkább építő – felvilágosító, sőt: egészségesen morális magatartással és tisztességre törően leleplező lehet az ő közéleti tevékenysége, mint romboló, vagy mérgező - fertőző hatású.
Ismételten figyelmeztetek arra, hogy a kirívó eseteket csak az illusztráció és a hitelesítés érdekében említem fel, mert a törekvésem igazából az, hogy hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez az ontológiai és antropológiai agressziós karma, igen is létezik és igen is, nem lehet mást tenni, mint beismerni és kiismerni, majd, a beismerés segítségével feloldani és meghaladni! És arra tehát, hogy ez igen is, jelen van „bennünk” az egész emberiség szintjén és igen is, elképesztően nagy arányban, és tehát, amennyiben nincs, és nem lesz végre valamilyen általánosan elfogadott tudomány szinten (pl. pszichológia) felismerve és beismerve, tehát úgymond napi renden is kitárgyalva és „népszerűsítve”, emiatt fogja az emberiség végpusztulásba rántani, nem csak önmagát, de az egész földi természet világát is.
Hiszen az elképesztő kapacitású nehéz-gépeink által lehetővé vált könyörtelen természet-hódításnak, vagyis, a természetnek a könyörtelen kizsákmányolásának és megnyomorításának - elnyomásának és beszennyezésének a ténye is (és nem csak kémiailag, meg biológiailag, hanem már a mágneses erőterek szintjén is!), csak ennek a hatalom-mániát szülő, karmának a fel nem ismert és fel nem tárt probléma-halmaznak a csúcsát képezi. Mihez képest? - Aahhoz képest, hogy milyen mentális – lelki és képzeleti – spirituális szennyezettségben él emiatt, a nem-ismerés miatt, ez a 8 milliárd ember a földön.
És igen is: a Jin-típusú karmához tartozó, elszabadult méretű alkoholizmus és drog-függőség és más féle kábulás is, csak a jéghegy csúcsa pl. annak a rengeteg törvénytelen függőségnek, ami ebből a sértettségi karmából következik (pl. a nárcisz betegségben szenvedők egymástól való függősége, vagy a szegények és a gazdagok, a kizsákmányoltak és a kizsákmányolók függősége, a katonák és parancsnokok függősége, a hadseregeknek az ellenséges hadseregektől való függősége, a szadisták és a mazochisták függősége, stb.) amiben szenved ennek a 8 milliárd embernek a felnőtti világának egy igen fontos és abszolút számot tevő része. Ami viszont azt is jelenti, hogy ennek a számot tevő résznek az ugyan kisebb, de ugyancsak számot tevő része, teljesen hiábavalóan szenved nem csak krónikus betegségekben, de halálos betegségekben is. Sőt, hogy emiatt teljesen feleslegesen jár – kell a világban ide –oda, tanul és dolgozik és politizál, és konferenciákat tart és hallgat és egymással hülye-gyerek módon játszmázik és boldogtalan és beteg az emberi világnak, vagyis az emberiségnek, majdnem a 70 százaléka!
És miért? Mert nem tudja, hogy az emberi élet célja és rendeltetése teljesen más, mint amiért ő nap mint nap dolgozik és harcol, sőt: azzal egyenesen ellentétes, mint amiért a fentieket csinálja! És így, bármennyire is elérné a külső – anyagi, vagy személyi alapú boldogságát az soha, de soha nem lesz képes őt huzamosan boldoggá tenni, viszont, amennyiben ezt a külső boldogság-vágyát feláldozza (annak az elérése érdekében tett harcát és munkálkodását abba hagyja) és erőfeszítéseket tesz arra, hogy a belső – isteni (abszolút) boldogságot elérje, akkor annak a mágikus következménye az lesz, hogy a külső körülménye és viszonyai is, boldogság hozók és boldogság-adók lesznek.
VI. A Jin típusú (Élvezeti, kábulási – és züllési vágy) karmáról előzetesen
Eddig csak a Jang-típusú karmát tártam fel és annak a minimális következményit említettem meg, a tömörség és a rövidség kedvéért, hiszen a témáról, illetve annak a részjelenségek szintjén történő megjelenési formáiról ezer és több ezer oldalakat lehetne írni. Egyelőre viszont le kell itt zárnom, annak az érdekében, hogy a metafizikai értelemben, szintén Ontológiainak nevezhető élvezeti (hedonista) karmát is ismertessem, annak az érdekében, hogy ha nem is az egész világ, de legalább a magyarságnak a spiritualitással (is) foglalkozó értelmiségi rétege, fogja fel már végre azt, hogy az igazi szellemi törekvés nem maradhat meg és nem merülhet ki a magas rendű un. spirituális műveknek és életműveknek a létrehozásában és olvasásában, hallgatásában – fogyasztásában. Hanem igen is, rá kell fordítani az emberek és a spirituális és misztikus tanítóknak a figyelmét! – De sajnos erre szükség van az asztrológusok körében is, akik még mindig a jóslás logikájának a hűvös mocsarában pihengetnek – arra, hogy az emberi élet célja, igen is: ontológiailag és antropológiailag, nem más, mint a karma-oldás, majd az azt követő „boldogulás”. Vagyis, amint fentebb írtam: a szeretetnek a világossággá alakítása és a világosságnak a szeretetté alakítása.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
, mert máig nem értettem volna, hogy miért kellett elváljanak. De így most már értem.