ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

A reinkarnáció és a Spirituális Szerves Egységbe kerülés lehetősége


A reinkarnálódás benyomásával élő személyeknek a spirituális (tehát a nem - tárgyi!) emlék-tudata, általában a szokásosnál is nehezebb karmát eredményező, negatív lelki késztetéseket kiváltó képzeteket tartalmaz. Olyan, régen a történelemben élt személyeknek a szétbomlott aura-struktúráinak a darabkáit tehát, olyan régi földi élményeknek és emlékeknek (látomásainak, gondolatainak és érzelmeinek) a különböző rész - foszlányait is tartalmazzák ezek az új, de öntudat zavaró aura – részek, amely olyan lelkektől származtak át, a reinkarnációikra állítólag emlékező személyek aurájába (tudattalan képzelet-világába), akik úgymond „semmit nem fejlődtek” az ("akkori" és teljes kudarccal végződő) életük során. Tehát azon emberi lelkek spirituális emlék foszlányait hordozzák magukban azok a személyek, akik „a múlt életeikre emlékeznek” akiknek a hajdani gazdái, nem követtek el ugyan akkora méretű és olyan mély gonoszságokat, hogy ez által önmaguk idézték volna elé (hozták volna létre) az isteni magjuknak a teljes szétbomlását és önfeloszlatását, de amely személyek (emberi lelkek) nem is váltak képessé az Istenbe való teljes visszaolvadásra (a megváltódásra). Azoknak az emlék-foszlányokat eredményező kauzális öntudati szilánkjait hordják tehát magukban, akik nem voltak képesek a kiegyenlítődési – boldogulási képességüket elérni és így, az egyetemes lét-tudat színvonalát jelző felső mentális és spirituális dimenziókba kerülni.

Azok reinkarnálódnak tehát, akik nem kárhoznak el ugyan, de a "szellem-idegen" (Hamvas Béla kifejezése) tudományos- materiális szédületük, ideológiás rögeszméik, vagy éppenséggel a misztikus-vallásos kábulatuk nem engedte, hogy az életük során felébredjenek. Vagy, a mesterséges utón előidézett kábulatuk (részegeskedés, alkoholizmus, kábítószerezés.) Vagy a vallásos vagy tudományos önámítás. - Az utóbbi, nem jelent mást, mint, az anyagi világra korlátozott észlelést és érzékelést. Vagyis azt, hogy semmi másban nem hisz valaki, hanem csak kizárólag az egyik fajta anyagnak a másikra való hatásában. Például az un gyógyszere hatásaiban, vagy a mozgás-terápiában. Nem mintha az utóbbi lehetőségét és jótékonyságát tagadnám, hiszen magam is Karatezok 71 évesen is, és határozottan ennek is, meg a nyers zöldséggel és gyümölcscsel való táplálkozásnak is, köszönhetem a koromhoz képest, átlagon felüli fizikai erőnlétemet. De azt is ennyire hiszem és tapasztalom, hogy a szellemi munkámnak is köszönhetem ezt. Illetve az Istennel és a szellemvilággal való hívő kapcsolatomnak is. Tehát, azok inkarnálódnak újjá, akiknek nem sikerült semmiféle lényeges spirituális megvilágosodással járó, kauzális kiegyenlítődési (megváltódási, boldogulási) képességre szert tenniük az életük során. (Pl. azok, akik idejekorán meghalnak.) Hanem, esetenként, csak hamis-, vagy részleges kiegyenlítődésre, mint pl. az ideig – óráig szerelmes párok, az imádatuk alanyával.
Vagy az objektív-külső isten-képzetükbe fanatikusan szerelmes vallásosok, vagy a hasonlóan önámító, un. ártatlan misztikusok, akik az individuális tudatnak megfelelő asztrális és alsó mentális szinten rekedtek.
Vagy azok, akiknek, a megvilágosodásra való tehetségük ellenére, az „édesanyjuk” tudattalan szellem-világából, annak bizonyos, huzamosan és intenzíven átélt zavaros és negatív mentális és ideális-képzeleti élményei következtében, igen nagy adag negatív energiát létrehozni képes képzelőerő szüremlett át a spirituális struktúrájukba, amit nem tudtak pozitív energiává változtatni.
Vagy azok, akik már egészen fiatalon olyan élethelyzetbe kerültek, amely merőben eltért az ő sajátos struktúrájuknak megfelelő életfeladatok körétől és így semmi esélyük nem maradt bármiféle feleszmélésre. Így tehát, elveszett az életük értelme, de annak az idea-strukturálódásnak, amelyet megtestesítenek, úgymond Isteni szükségszerűségből, mindenképpen szükséges elérnie a kiegyenlítődést.
Vagy azok, akiket démon, vagy démonok szálltak meg pici gyermekkorukban, vagy kamasz- vagy fiatal korukban, és amitől nem tudtak soha megszabadulni például egy jó asztrológiai feltárás által biztosított, alapos karma-oldás segítségével.
Ezek a célt-tévesztett, de fontos hiány-információkat tartalmazó emberi idea-struktúrák (Emberi aurák - lelkek) tehát, amelyek azoknak a lelki – szellemi egységét tartalmazzák, amelyek nem tudtak elég mennyiségű egyéni karmát feloldani, pozitív tulajdonságokká változtatni, vagyis, un. veleszületett defektes ősideákat feloldani, hogy a karmájukból pozitívvá átalakított tulajdonságok segítségével (is) az istenbe vissza tudjanak jutni, vissza kell, hogy térjenek. Hiszen, újabb anyagban és más személyekben való tükröződési lehetőség nélkül, vagyis újabb konfrontációk nélkül, nem tudják a megváltódási (karma-oldási) rendeltetésüket beteljesíteni. Ezért, annak az érdekében, hogy az igen összetett kauzális hiány-információkat tartalmazó aurájuk megszabadulhasson attól a felesleges érzelem- és gondolat-salaktól (érzelmi ragaszkodásoktól és rögeszmék rezidumától) amelyekkel a velük született karmikus energiák mellett, még fölösben is beterhelődtek az életük során, a túlvilágon a keresztény misztika által tisztítótűznek nevezett állapotba kerülnek.
A tisztítótűz tehát az a spirituális állapot, amelyben a halál után, kiégetődnek a korábbi földi életben szerzett, úgynevezett sötét információs energiák, a lélek-halálhoz vezetni képes agresszív és sötét (hamis, vagyis: hazug szellemi – intellektuális) töltetek (A megszüntetési ötletek…), valamint azok az emlékeik, amelyek a korábbi inkarnáció(k) végét jelentő tragikus halál-élményekkel kapcsolatosak. És a megtisztulást követően, reinkarnálódnak.
Azok a személyk viszont, akiknek sikerült például a művészi, vagy az egyéb tehetségeik gyakorlásával túl sok, vagy túl nagy világi sikereik következtében un. szerzett tűz-karmát növelni, vagyis a kevélységüket és a beképzeltségüket és arrogáns – sértődési késztetéseiket megnövelni, vagyis, akiknek sikerült az éberség-hiányból a lelki és szellemi tévelygések örvényébe bekerülni, sokkal többet kell az újabb inkarnációig ebben, az un. tisztító tűzben maradniuk. Akik tehát így, az inkarnációs személyiségük túlzó értékelésével és a hamis értéktudatuk növelésével zuhantak az öncsalás és önámítás ördögi örvényébe, nagyon kevés lehetőségük van a túlvilági felébredésre. Ezért ők is, nagyon sokat kell időzzenek a tisztító-tűzben. Hiszen ott nincs anyag, amibe a kevélységük bele ütközhetne. Hogyha tehát így "puskázták el az életüket" és semmiféle kiegyenlítődési képességre nem tettek szert, vagy hamis boldogságban: hamis kiegyenlítődésben ragadnak (Meghatódó érzelgősségbe a szeretet helyett, racionalista és természettudományos spekulációban szellemi fény helyett), akkor is az a hosszas túlvilági tisztulás vár rájuk, mint amit leírunk a fentiekben.
Amint láttuk tehát a néhány gyorsan és hiányosan kiragadott illusztrációs példából, a túlvilági tisztító tűzben, az előző földi életben, a karma-oldás elmulasztásával, az helyett szerzett és bevésődött téveszméknek a spirituális gyökerei kellene, hogy kiégetődjenek az egyedi struktúrájukból. Ezt azért és ahhoz, hogy a következő inkarnációban, az eredeti egyedi karma-oldási program újból érvényesülhessen és feldolgozásra, és feloldásra kerülhessen. Tehát, egyáltalán nem rózsás a túlvilági-, vagy a következő reinkarnációs helyzete, azoknak akik, az egojukat inkább megerősítették, mint szétoszlatták a földi életük során, ahhoz, hogy az öntudatukat felpuhítsak és alkalmassá tegyék arra, hogy az isteni létbe beolvadva, a feloldott karmájuk pozitív eredményeivel együtt, tehát az inkarnációs rendeltetésük elvégzésével és beteljesítésével (a karma-magjuk felszámolásával), újra beolvadhassanak az Istenbe.
– Hiszen, ha a tehetségeik öncélú gyakorlásával, a spirituális szempontból nulla értékű földi öntudatukat növesztették, ahelyett, hogy azt az isteni egybeolvadásra alkalmassá tették volna, az egész személyiségüket elveszítik! És ez által, olyan eredeti pozitív spirituális tulajdonságokat és képességeket veszítenek el, amelyek visszaszerzése érdekében, több szenvedésekkel telt inkarnációra is szükségük lesz. Vagyis arra, hogy a fájdalom-képességekkel telt földi élet által lehetővé váló hibajavítás érdekében, többször is, vissza- és vissza kell még térjenek.
De figyelem: ez, a túlvilági igazsággal szembesülő lélek és szelem, csak és csakis az által tud megváltódni, ha magas rendű hibabelátási képességre és felelősségérzetre is szert tesz. Akkor tehát, hogyha az isteni igazságot jelentő, sors-helyzetek elfogadásának a folyamatos elutasítását követő, szenvedések hatására és azok tükrében, ezeknek, a lassan - lassan önmarcangolást és önhibáztatást és hibabelátási képességeket is létrehozó, földi tisztító tüzekben felpuhul. És hogyha "újra gyúrja és előbb a többi emberrel, majd a szellemi – spirituális erőkkel és hatalmakkal és az egyetemes törvények szellemiségével való, minél teljesebb együttműködésre és egységesülésre képessé teszi önmagát". Ugyanez történik a túlvilági tisztító tűzben is, de sokkal lassabban, mivel ott nincs öntudatfejlesztésre alkalmas konfrontálásai és tükröződési lehetőség. És, amikor a túlvilági tisztító tűzben minden szellemi és lelki (öntudati) salak kiégett, akkor az individuális létbe ezekkel a gyökeres "szellemi módosításokkal" vissza fordított személyes lét-egység (az aurának a karma-része, vagyis a karmikus öntudati központja) már egy és egyáltalán nem lehet ugyanaz!
Ezt azért, mert hogyha ugyanazzal az öntudattal és emlékezéssel érkezhetnénk vissza, akkor, a gyermeki – primitív… öntudatunkkal, ugyanazokat a játszmákat folytatnánk, kamasz-korunktól, mint amilyen játszmákat végeztünk és amelyekbe bele buktunk már a korábbi életeinkben és ez sehova nem vinne... Illetve: a zsidók Seholjába vinne! Hiába tehát, hogy az isteni központunk (magunk) ugyanolyan, sőt majdhogynem azonos is mindenkinek! Ezért, az lélek, amely már az anyaméhben mély rezonanciába kerül az új anyjának az öntudatlan mágikus képzeletvilágával, már teljesen másként fog képzelegni az élete céljáról és értelméről, mint az, aki ő lehetett az elmúlt életében. És ezt annak ellenére is, hogy, az mellett, hogy kilenc hónapon át az anyával közös aurában él, a rezonancia egyetemes törvénye miatt, az aurának, amely a magáévá teszi az anyában létrejött zigótát (Vagyis, a női petesejtet, amely befurakodott az apa ivarsejtje) nagyjából ugyan olyan spirituális és kauzális jellege (színezete) van, mint az anya lelki és szellemi (képzeleti) világának.
Sőt! A lineáris kauzalitáshoz szokott gondolkozásunk számára, ebben a múlt inkarnációkban szereplő személyekkel való azonossági, vagy nem-azonossági kérdésben, az a felvetés is logikus lenne, hogy hát az apáknak a szellemi – lelki és spirituális karaktere nem változtat a reinkarnálódó aurák jellegén? Nos, fentiek mellett – ti, hogy nincs az utódokkal soha közös aurája - az apa lelke és szelleme itt azért nem jön számításba és azért nincs spirituális szempontból nagyobb jelentősége az utódok jelleme, illetve azok karmájának jellege formálódásában, mert az ő ivarsejtjei minden ejakulációkór eltávoznak és újak termelődnek, miközben az anyák, a születésük pillanatától a megtermékenyülési képességük (menopauza) elvesztéséig, ugyanazokkal a petesejt-készlettel élnek. Vagyis, az új magzat aurájának a legfinomabb rétegei, hamarabb kapcsolatba kerülnek és vannak a jövendő magzat aurája finom testjeivel, mielőtt az anya és az apa találkoznának a fizikai térben. Az új magzat tehát már az anyának a sajátos szellemi – spirituális vonásait is (vágyait, sóvárgásait, félelmeit, zavarát és akaratát is) az aurájába raktározza már azelőtt, hogy a biológiai fogantatása megtörténne. Nos, ezek a személyiségek már semmiképp nem lehetnek azonosak az „ég aljában” (vagyis, a 4-es ház csúcsa által jelzett karmikus zónában, újjá gyúrt és újabb karmikus terhekkel megpakolt régi inkarnációs személyiséggel!
Hanem, ez, a tisztítótűzben megtörténő purifikációkon keresztül ment és az új életfeladatokkal is megpakolt inkarnációs aurák, már egy teljesen új emberi individuum létstruktúráját képezik, amellett, hogy kauzális alapvonásaiban őrzik a réginek bizonyos spirituális színezetét. És csak nagyon, de nagyon ritka esetekben annak bizonyos egyedi élet-emlékeit is! Ezek a véletlen-szerűen a struktúrába maradt, felszínes emlék-foszlányok viszont, amelyekről a tanulmány elején írtunk, semmiképpen nem bírnak eligazító jelleggel arra vonatkozóan, hogy az illető személy milyen jellegű karmikus programokat hordozott magában a korábbi életében! És azt tehát, hogy milyen jellegű és súlyú életfeladatokat kell felvállaljon a felnőtti élete során, annak az érdekében, hogy ezeknek a jellegzetes életfeladatoknak a bevállalása és a beteljesítése révén, olyan képességekre tegyenek szert, amelyek segítségével a karmáját feloldhassa. Illetve amely életfeladatok során szerzett tapasztalatok hatására, a karmája színezetének megfelelő, új pozitív képességeket és tulajdonságokat alakíthasson ki a személyi öntudatában, érzés – és képzeletvilágában. Ezeket az új inkarnációs programra vonatkozó információkat, csak a személyes asztrológiai programok (asztrológiai sorsképletek) karmikus feltárása által lehet megtudni pontosan, és semmilyen más módszerrel nem!

Ezeknek a szellem-világ sajátosságaiból következő reinkarnációval szembeni szakmai kétségeknek és a spirituális irodalomból tudható ismereteknek az ide vonatkozó információinak a felsorakoztatása után, nem tudom, hogy van-e még értelme múlt életeink után kutakodni? Van-e azokból fantázia-dúsan megható regényes determinációkat kiolvasva, a jelenkori gyengeségeinkre igazolást és „jogosságot” keresni? Ráadásul ezt, az asztrológiai sorsképletekből való konkrét életfeladataink pontos megismerési lehetősége helyett, illetve az asztrológiai sorsképletekből kiolvasható életfeladatoknak a megtörtént eseményekkel való összehasonlítását követő, felvállalása és azok elvégzése – beváltása helyett? Hiszen csakis a horoszkóp-házakban megjelenő bolygóink és karma-pontjaink által jelzett gyakorlati életfeladatok felvállalása és beváltása által biztosított pozitív jellem-változások vezethetnek a karma-oldási képességek kialakulásához és az azt követő megváltás – és tehát az igazi boldogság! - megvalósításához. És nem a múlt inkarnációkban elszenvedett kudarcok és élet-csődök miatti csalódások és szenvedések miatti megható szenvelgés, vagy az azokon való elégtétel- és kárpótlás-vételi törekvések.
II. AZ ÉLET KORONÁJA
Miközben ezeket a reinkarnációval kapcsolatos új gondolatokat és következtetéseket megírtam, lassan – lassan derengeni kezdett, majd egyre inkább világossá kezdett válni egy olyan, az eddigi, asztrológusi sors-megoldási kereséseimet, és közbeeső rész-megvilágosodásaimat egybe kötő, összegző kulcs-fogalom, ami a reinkarnációra is, mint az élet értelmének a megvalósítására is fényt vet. És ez nem más, mint a megváltásnak, mint az egyéni és az Egyetemes Szerves Egység folyamatos megvalósítási szükségnek a megjelenítő fogalma: Az ember és az Isten Szerves Egysége. Ez a – koronának is nevezhető - megvilágosodásom tehát arról szól, hogy tulajdonképpen, mi is az amit nem tud az (egész) emberiség? Hogy mi az, amit nem tudva, fizikailag beteg és lelkileg (pszichológiailag) nyomorult az emberiség a nagy része? Hogy mi tehát az, amiért az emberiség többségének nagy reinkarnálódnia kell, illetve, aminek a nem tudása miatt, egy része nem is reinkarnálódat, hanem egyenesen a pokolba kerül, ahol a saját megváltás-ellenes démonikus gondolatai és képzetei, szétbontják a központi – isteni - öntudatát is?
Legalább is, a világi - tudományos szempontok alapján végzett statisztikai kutatások szerint, folyamatosan beteg az emberiség egy része. És nem csak testileg, hanem egyre inkább és egyre nagyobb számban lelkileg is (pszichológiailag és pszichiátriailag is) tehát! És, amikor a magát spirituálisan megvilágosodottnak képzelő ember ilyeneket olvas, hogy az elsötétedés és a morális szakadék csak nő, természetesen megdöbben és felteszi a kérdést, hogy vajon mit nem tudunk? Hiszen ezt az eredményt a hatalmas orvostudomány, és a még nagyobb gyógyszeripar fejlettsége ellenére értük el, és...és...és: a többi Nobel-díjas tudomány által biztosított és a tudomány alapján megvalósuló elképesztő technológiák segítségével sok országban létrehozott, majdhogynem paradicsomi gazdagság ellenére! A sorsfigyelő - asztrológusi válasz tehát az, hogy azért, mert az ember még mindig nem képes - Sőt: talán a Nobel-díjas tudománya által keltett szellemi - spirituális varkasvaksága miatt, nem képes! -, sem önmagával (A biológiai szerveivel és szervezetével), sem a természeti környezetével (Annak a szennyezése miatt, és az az fölötti uralkodási ambíciója miatt) és főképpen az öntudata által vele mindig belső kapcsolatban levő Istennel, szerves egységben lenni!
Sőt, az ember (az emberiség) még azt sem tudja, és sajnos, hogy még a tudósi és a vallásos – misztikus vezetői szintjén sem tudja (Nem tudják sem Nobel díjas tudósok, sem a pápák és a bíborosok, de még a keleti vallások és misztikus-iskolák vezetői közül is csak kevesen!), hogy az Ő legfontosabb életfeladata (rendeltetése!) az, hogy a karma-oldási törekvésein keresztül, az egyéni öntudata, vagyis a lelke és a szelleme, szerves egységbe kerüljön a fent leírtak szerint, a környezetével és az isteni törvényekkel. Tehát, nem csak önmagával, és nem csak az ártatlan természettel, de főképpen a benne is ott lakozó Istennel sem.
Persze, naiv idealista sem lehet az asztrológus, és nagyon is jól tudja, hogy az egyes embernek, a természeti és az emberi környezetével való szerves egységbe kerülés megvalósíthatóságának a kérdése, óhatatlanul felveti, első sorban a párkapcsolati harmóniába kerülés elképesztőnek látszó nehézségeit is. Sajnos, az ide vonatkozó és az itt felmerülő kérdésekre való végtelen válaszok megasásának a megkísérése sem lehet tárgya a jelenlegi tanulmánynak. Azokat más témájú és tárgyú tanulmányokban boncolgatom és igyekszem megválaszolni a gyakorló asztrológusi tapasztalataim alapján. Viszont, a legfontosabb kérdésre itt is megadhatom a két legegyszerűbb választ, noha az sem rejthető véka alá, hogy még ez is árnyalódik bizonyos sajátos személyiségi és sorshelyzeti körülmények között. Nos, a szakmai tapasztalatomból eredő, legelső és legegyszerűbb válasz és magyarázat az, hogy az élettársaknak és a házastársak szerves egységbe kerülése lehetetlenségének, valamint egymásnak a gyakori végleges elutasításának az oka ugyanaz, mint a pokolba kerülés legelső oka: az individualitásnak (az önzésnek és a kevély-beképzeltségből eredő sértődékenységnek) a túlzó növekedése, valamint a párkapcsolati boldogságnak a rendkívüli lelki-testi élményekkel és így, az élvezetekkel való összetévesztése. Szélsőségesen: az érett korú egoista magatartás növekedése és a szingliségben való kiteljesedése, valamint a fiataloknál az interneten terjesztett szexuális perverziók kiélési lehetőségének az elképesztő növekedése.

A második fő ok viszont, az elsőnek a következménye. Ti., az elmagányosodás és az elsivárosodás, amit a könnyebbség kedvéért személyes szemszögből írok le: Amennyiben valaki (vagy valami, például egy állat), nem akar veled semmiképpen sem, szerves egységbe kerülni, akkor engedd el, vagy menny el, hagyd el, bármennyire is fájna emiatt a lelked. Neki ugyanis mással, másokkal kell szerves egységbe kerülnie, amennyiben az ellenségessé válásig elmenően ellenáll és elutasítja a veled való egységbe kerülést, még akkor is, ha ezt képzeled, hogy te vagy a vele való egységbe kerülésre a legalkalmasabb személy a világon.
Amennyiben az általad, vagy az élettársad által hibásan nevelt kamasz, vagy fiatal gyermeked utasítja el a veled való együttműködést, akkor kutasd fel, hogy hol hibáztál, amennyiben te hibáztál és nem a másik szülő, és próbáld megbeszélni vele, hogy jól látod-e, és ha igen, mi lenne, ha megpróbálnátok az együttműködést, most már a kijavított hiba szellemében, és főként az ő érdekében? Amennyiben így is elutasítja az együttműködést, nézd meg, hogy mennyiben tehetsz eleget a törvény által megszabott (esetleg anyagi…) kötelezettségeidnek és, miután többször is elutasított, ugyancsak hagyd békén és engedd útjára, mert erőszakkal és erőszakosan nem lehet senkivel és semmivel szerves egységbe kerülni. És ez még akkor is így van, ha neked az a benyomásod, például, hogy a vadonban élő, betöretlen lovaknak, sokkal jobb, ha betörik őket és biztosítják mind az élelmüket, mind a karámon belüli védelmüket – biztonságukat, mert ez a humanista elmélet nem, hogy nem igaz, de erősen félrevezető.
De az viszont igaz, hogy a fordított szerepkörben teljesen másként kell viselkedni. Éspedig, ha te vagy az, akivel valaki, aki számára te valamiért tényleg fontos és/vagy kedves vagy, vagy lehetsz, erre csakis őszinte pozitivitással érdemes reagálni. Amennyiben veled egységebe akar kerülni valaki tehát, akár ismeretlenül is (veled, bizonyos etikai követelmények betartási keretein belül, kapcsolatfelvételt akar kezdeményezni), vagy, amennyiben egy régi – esetleg korábban valamiért megromlott -, család-tagi, vagy baráti, netelán élettársi viszonyt és kapcsolatot szeretne újból felvenni és kijavítva, harmonikusan folytatni valaki, vagy baráti viszonnyá átalakítani, akkor az elől nem zárkózhatsz el, amennyiben a kapcsolatfelvételi szándék mögött nem sejtesz agresszivitást, vagy bántalmazási szándékot, illetve alantas szexuális (vagy homoszexuális) érdeket. Lehetővé kell tedd azt tehát, hogy legalább beszélhessen veled erről, illetve, amennyiben írt neked például interneten, ebben az ügyben, akkor azt értelmes pozitívan kezelni. És, amennyiben kiderül, hogy nem nyerészkedési - kereskedői szándékkal, vagy valamilyen más, alantas célból, vagy szexuális élvezeti vágy által fűtve keresett meg, akkor, ha teheted, a pozitívan őszinte választ nem tagadhatod meg tőle. Majd, ha továbbra sem látsz rossz szándékot a kapcsolat-keresésben, éppen a több dimenziós szerves egység megvalósítása érdekében, és természetesen, bizonyos etikai körülmények és feltételek között, jól teszed, ha ezt az új, vagy régi kapcsolatot folytatod és igyekszel mind a kettőtök számára lélek-építő jellegűvé tenni.
És lehetőleg, így, nyitottan, de éberen folytasd és vezesd az életedet az isten által létrehozott létezési és megváltódási (egyetemes!) törvények szerint, a rendeltetésed beteljesítése, vagyis a megváltódásod megvalósítása irányába és érdekében.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/