|
Szóval, tényleg nem hiszem, hogy találkozni fogok még az életben ilyen felfoghatatlan "külső" helyzettel, hogy megérthessem - vagyis, hogy képtelen legyek megérteni! - azt, hogy egy anya miként lehet képessé heteken át azt tervezgetni, majd véghez is vinni azt, hogy az őt manipulálgató, szívtelen anyja tanácsára, el hagyja majd az anyai szeretetre és gondoskodásra még annyira rá szoruló, Medárdához és az Etelkához hasonlatos, nagyszerű és okos és tehetséges gyermekeit, és ráadásul még velük és az apjukkal szembeni primitív bűnöket is elkövetve, el fog indulni a szerelmi és a misztikus fantazmagóriái beteljesítésének az útján azért, hogy ez által "megvalósíthassa önmagát"!
- Egyszerűen nem értem, nem tudom felfogni, hogy miként nem hasadt meg ennek a nőnek a szíve, valahányszor ebbe bele gondolt? Nem tudom megérten azt, hogy miként nem őrült bele az "előkészületekbe"? Vagy miként nem őrült bele a veszteség-tudatba, miután a hülyeségeit el követte és már telt két - három hét, tudván, hogy ő egyedül, csak és csakis ő, okozta a gyermekei elvesztését? - Nem, egyáltalán nem őt akarom bántani, amikor fel teszem magamnak a kérdést, hogy miként lehettem én, ebbe a nőstény mosntrumba szerelmes? (De erről később...) - A Lilith által még befolyásolt tudattalanom össze tévesztette a Bolondot a szívtelen hülyével? - Nem elvetendő és leintendő "érdekes véletlen", hogy az "Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében" c. kötetem gyönyörűre tervezett és majdnem-gyönyörű borítólapján, azon a központi fényképen, amelyen az Emő szülésekkor áldásosan megduzzadó melléből szoptatja Medárdát, a szíve fölött egy nagy fehér folt, mintegy üresség-seb éktelenkedik, annak ellenére, hogy az eredeti fotón ez a seb még egyáltalán nem látható!
Nem véletlen, amennyiben az új események tükrében, nagyon - nagyon figyelmesen elolvassuk - amilyen figyelmesen újból elolvastam én is ma délután és egyszerre meg értettem mindent - Kozma Emőke Budapestieket Szeretetre és Anyaságra tanító asztrológusnak azt a több mint két éven át írt, nyilvános naplóját, amit én a télen a Rekviem Kozma Enikőért c. témába tettem közzé, de minden bizonnyal nem olvastam el elég figyelemmel, mert ha méltó figyelmemmel és részleteiben is helyesen olvastam volna azt, hogy mi minden zajlott Emőkében az Enikő halála után közvetlenül a Turula megfoganásáig, vagyis akkor, amikor még nem került annyira az édesanyja befolyása alá, mint két évvel később, a Solymosi Józsefnek a szívébe fogadásakor és a Réka fogadásakor, talán világos lett volna számomra, hogy egyáltalán nincs amiért reménykedjek az újabb felébredésében, mert akkora mértékű benne az újjászületési képtelenség, hogy egyszerűen nem érez magába elég erőt és ambíciót, annyi év keserves és hiábavaló kínlódás után, MEGHALADNI. - Azt, hogy tulajdonképpen ez az önfeladás, ez a lemondás: a kudarcnak az elfogadása vezette őt oda, hogy mindenről ami szent és fontos volt neki korábban, lemondjon, és mindazt a spirituális tudást, amit korábban e nemes küzdelem során megtanult, már csak arra használgatja született Júdásként, hogy némi egzisztenciális önigazolást és pénzt szerezve azzal hitetlenül kufárkodva, valamiképpen át tengje különösebb erőfeszítések és tragédiák nélkül, általa az életét:
Bősárkány, 2000 Karácsonyán. Mars napja.
Enikő kislányom egy hete meghalt tüdőgyulladásban, de az is lehet, hogy valami komplex agyhártyavírus robbantotta szét a tüdejét. Számomra nem a halálának ténye a megdöbbentő, hanem inkább a körülményei, illetve ahogyan lereagáltam személy szerint a történteket. A megdöbbentő számomra még mindig az, hogy úgy érzem magam most, mintha egy lázas kábulatból, egy rémálomból ébrednék, mintha egy előre elrendelt drámának lett volna vége. (Vagy csak egy felvonásnak belőle, nem tudom.) Nemcsak, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól, de egy hajszálon múlt, hogy meg nem őrültem, azon, hogy nem én kellett akkor reggel kórházba rohanjak a kicsi holttestével, hanem Szilárd, és utána is Szilárd segített feldolgozni a történteket. Mindig Szilárd segít, bármi is történik velem. Amit a kézzel írt naplómban eddig be mertem ismerni magamnak, az az, hogy GYILKOS VAGYOK. Enikő a gyilkos imaginációm áldozata. Ahogy a hullaboncoló asztalon megpillantottam a jéghideg, játékbaba-testét, már tudtam, hogy ez a Baumgartneréktől kapott Nissy baba másodpéldánya. Egyszerű a magyarázat: megöltem, hogy ne sírjon. Valahányszor sírni kezdett, reszketett a gyomrom a szorongó, latens ölésvágytól, de az is lehet, hogy Szilárdot szerettem volna megölni azért, amiért zavarja Enikő sírása. A megdöbbentő nem az, hogy szerettem, hanem az, hogy mi lappangott az anyai szeretetem alatt. Most zavarban vagyok, el akarom fojtani még azt a kevéske szeretet is, amit éreztem iránta, mert úgy érzem, csak megzavar az önleleplezésben, abban, hogy a gyilkossal szembenézzek. Még sincs bűntudatom úgy igazából a történtek miatt, bármennyire is szenvedek. Csak egy nagy zavart érzek még egyelőre, és kezdem elfojtani az érzelmeimet. Mint ahogy egész életemben csináltam. Mert ha visszagondolok az utóbbi négy évemre, mind csak a halál felé tartottam a kínlódásaimmal, nem az újjászületés felé.
2001 január 1. Hold napja.
Egy hatalmas ugrás előtt álltam Medárda fogantatásának periódusában és ezt az ugrást azóta sem hajtottam egyértelműen és végérvényesen végre: az infantilis gyermekkori függőségeimből, önállótlan és tapasztalatlan naivitásomból továbblépni a felnőtt, érett, tudatos és felelősségteljes gondolkozásba és életvitelbe.
Egy meggondolatlan és a külvilág elől rejtegetett szerelmi kalandból fogantam, az alig 21 éves fiatal tanítónő méhében, aki a lehető legkorruptabb megoldást választotta a probléma megoldására, azt amit a diszharmonikus Ikrek-Kos alaptermészete ösztönzött neki: lehazudni, elrejteni a dolgot és férjhez menni a katonaságból frissen leszerelt leendő nevelőapámhoz. Aki már ötödik éve udvarolt neki és aki még huszonegy év után sem tudja a teljes igazságot, tudniillik azt, hogy anyám nem is volt szerelmes belé, amikor hozzáment feleségül. Ezt az „árulói„ programot örököltem én is és ugyanennek a programnak a tudattalan befolyása alatt követtem el eddigi tévedéseimet. Részegen fogantam, teljes kábulatban, a legmélyebb erkölcsi zuhanásban, egy olyan családban, ahol a hazugság létfeltétel volt egy lobbanékony és indulatos édesapa mellett. Talán üknagyanyámig, esetleg még régebbre nyúlik vissza az az anyai ágon örökölt életellenes és férfiellenes, gyermekellenes program, amelyből én magam is megszülettem. Én vagyok a hatodik generáció, amelyik e kiegyenlítődési karmikus program dekonspirálására és feloldására született, és Enikő halála a sikertelen feloldás, a mentális-spirituális kudarc következménye, a sötét, istentelen imaginációm végzett vele.
Anyámhoz hasonlóan én is letagadtam önkéntelenül is a párkapcsolatomat, sőt a gyermekemet is és mindmáig úgy érzem, hogy "vaj van a fejemen" anyám tudattalanjából örökölt bűntudat és szégyenérzet miatt. Huszonkét éves vagyok és egy újabb Szaturnuszi ciklusba lépek: az érzelmi lélek kialakulásának az életperiódusába. Minden hetedik év egy küszöb, egy határhelyzet, egy kritikus mélypont és egy újjá születési lehetőség is egyben. Én ezt a negyedik Szaturnuszi ciklus-küszöböt Enikő halálával beterhelt lelkiismerettel lépem át. Az imaginációm tisztasága, átvilágítottsága gondolati-érzelmi-akarati és kapcsolatteremtési-cselekvési szabadságom függvénye. Tettvágyam és akaratszabadságom érvényesítésének függvénye. Elérkezett a cselekvés ideje, megmozgatni és megforgatni mindent, kívül is és belül is, a külső körülményeim és élethelyzeteim akadályaiban. Én is megpróbáltam elrejteni, lehazudni szexuális-szerelmi sóvárgásaimat, korupt képzelgéseimet, fantáziálásaimat, mert féltem, hogy elveszítem Szilárdot, ha őszintén feltárulkozok előtte. Képmutatásra, megjátszásra, manipulációra neveltek és fogalmam se volt a szexualitás igazi spirituális értékéről és rendeltetéséről. Medárda megszületése után terhességi szorongásaim ismét felerősödtek, és tudtam, hogy szellemi-lelki zavarodottságom következménye akár konkrét fogantatás is lehet, amennyiben nem sikerül azt feloldanom magamban. Egyedül akartam megoldani a szexuális-érzelmi problémáimat és állandó rettegésemet az anyagi helyzetünk alakulása miatt, de még nem ismertem a horoszkópomnak azon elemeit, amelyek ehhez a problémakörhöz kapcsolódtak: Jupiter-Lilith konjunkcióban a Rák jegyében és a VIII. házban, negatívan fényszögelve az I. házban és Nyilasban álló Retrográd Neptuntól valamint Uránusz a Skorpióban és a XII. házban negatív fényszögben a IX.es házbeli Oroszlán Nap-Hold konjunkciótól…„
Ezért következett be az életemben Medárda születése után 9 hónappal egy „spontán-művi abortusz„ és rá 5 hónapra pedig egy újabb fogantatás…
Most, 2001 első napjaiban, Enikő halála után két héttel, értelmet nyernek lassan-lassan mindazok a történések, lelki-szellemi vívódások, kudarcok és tévedések, amelyek jelenlegi kritikus élethelyzetemhez vezettek. Mostani tudásom távlatából már meg tudom érteni annak a mély lelki-szellemi krízisnek az értelmét és szerepét az életemben, a felnőtt, érett személyiségem és az éber tisztánlátásom formálódásában, amelyet Medárda születésétől mostanáig átéltem. Most már meg tudom bocsátani magamnak azokat a tévedéseket, jobban mondva, azokat a téves koncepciókat, viszonyulási mintákat, negatív (destruktív) gondolati-érzelmi modelleket, amelyek hatására az átöröklött családi érték- és életkoncepciókkal fertőzött imaginációmmal én magam idéztem be mindazt a sorozatos feszültséget, sikertelenséget, szegénységet – határhelyzetet, ami nemcsak a testi-lelki-szellemi egészségemet, hanem házassági-családi életem harmóniáját is egyaránt felborította.
Medárda lányunk ’98 júliusában, 20. éves koromban történő születése ugyanis még nem jelentette számomra a teljes lelki-szellemi átalakulást, újjászületést, isteni öntudatra ébredést, de Enikő születése sem. Mert nem lélekben és testben, nem is szellemben, hanem imaginációban kell nekem újjászületnem. Hiába sóvárogtam a boldogságra, ha az egység-ellenes programom hatására a boldogtalanságot is épp annyira kívántam tudattalanul. Kétszeres anyaságomhoz, szeretői-házastársi szerepemhez, még az egyre táguló szellemi tudásom és metafizikai tudatosságom birtokában is, önkéntelenül a tudattalanomba vésett, neveltetésem során belém szuggerált életkoncepciók szerint viszonyultam igazából még Enikő megszületése után is, mihelyt a családanyai szerepem konkrét, gyakorlati nehézségei jelentkeztek. Két hónap küzdelem után feladtam a harcot, és jobb híján odadobtam a „Kaszásnak” Enikőt. Mivel a IV. házban van a Sárkányfarkam és a Rákban a Lilithem, a legrombolóbban, a legsötétebben a család és otthon területén müködik a negatív imaginációm. A Halak Sárkányfarokkal a családban kell éber egységet teremtsek, megalapozva azt értelemmel és szeretettel, anyai melegséggel és pozitív hittel. Meg kell szereznem a kreatív önfelszabadítás és irányváltoztatás képességét.
Hiába láttam a tradicionális boldogságmodellekben gondolkodó, az életet megnyerni akaró polgári kishitűség (szellemi perspektíva nélküliség) tragikus reménytelenségét, értelmetlenségét, a filozófiai tanulmányaim megszakításakor, a Szilárddal való házasságkötésemkor még önkéntelenül is e korrupt viszonyulási minták szerint működtettem az életképzeletemet. Ezért, miután Medárda születése után egy hónappal, apám szavaival élve, „visszatértünk a társadalomba”, a rokonság negatív szuggesztióinak, „sose lehet tudni” szerű „jó tanácsainak” hatása alatt csupán kételkedően reménykedve és hitetlenkedően spekulálgatva szorongtam a „mindennapi betevő falatért” és keserűen figyeltem Szilárd álmatlan kínlódásait a Csíksomlyói birtokperrel kapcsolatosan, amely akkoriban számomra még annyira reménytelennek, annyira kilátástalannak tűnt. Pedig nem volt az, csupán én nem voltam képes lemondani a „biztos anyagi bázis” illúziójáról és tudattalanul még mindig egy gyors meggazdagodási lehetőséget láttam a földek visszaszerzésében, hogyha már a családom által oly ügyesen belém szuggerált Diplomáról és Fix Fizetésről (amelyeket azért mégiscsak nagy értéknek tartottam titokban és sóvárogtam a lelkem mélyén utánuk) le kellett mondanom. Mert az ember igazából csak azt tudja elereszteni, amit teljes mélységében megértett. Én pedig Medárda gyönyörűséges születésével csupán bele kóstoltam az egyetemes lét tiszta, világos, szabad idillállapotába, de az egyetemes törvények logikáját, az önmagát szüntelenül újjászülő szellem mindenhatóságát még nem integráltam olyan mélyen és alapvetően a tudatomba, életképzeletembe, hogy megérezzem magamban az isteni lét korlátlanságát, vagyis azt, hogy teremtői isteni énemben tökéletesen és teljes mértékben SZABAD VAGYOK.
Az anyagi jellegű szorongásaim valójában a „jéghegy csúcsát” képezték csupán abban a lelki-szellemi zavarodottságban, amely során egyaránt kételkedni kezdtem nemcsak a Szilárd iránti szerelmi érzéseim, vonzódásaim tisztaságában és egyértelműségében, hanem családanyai szerepem értelmében, saját szülői-életadói képességemben is.
Mert igazából sokkal mélyebb gyökere volt a szorongásaimnak: féltem belevetni magamat a szüntelenül megújuló és ezért szüntelenül változó, a földhözragadt, kishitű logika számára kegyetlennek tűnő metafizikai valóság mélységeibe, mert féltettem mozgási szabadságomat, kötöttségnek, béklyónak, függőségnek éreztem a Szilárd iránti ragaszkodásomat, kiszolgáltatottnak éreztem magamat családanyai-szeretői szerepemben, mert számomra még az esetleges ismételt gyerekszülés gondolata is csak újabb érzelmi-anyagi terhet, kötöttséget jelentett. Az igazi szabadság a hamis tévképzetektől megtisztított imaginációban kezdődik, ott, ahol még minden vágy, késztetés, gondolat csírájában hordozza az elbukás vagy a felemelkedés lehetőségét, aszerint, hogy mire tartja magát képesnek az ember, milyen képe van saját fizikai-lelki-szellemi valóságáról, vagyis végső soron saját isteni lényéről. Én kiszolgáltatottnak éreztem (hittem: képzeltem) magamat testi-anyagi valóságomban (szexualitásomban), érzelmeimben, vágyaimban és szenvedtem az elégedetlenség, a bizonytalanság és a kétség állapotaitól, amelyeket feloldatlan, kiegyenlítetlen természetemmel (Lilith szintű rejtett tévképzeteimmel, sóvárgásaimmal és félelmeimmel) én magam hoztam létre az életemben.
Fogantatásom periódusában anyám még a nagy Őt, az érzelgősen, meghatóan romantikus, ideális szeretőt, a tökéletes Férfit kereste, miközben intenzíven fekete mágiázott a naplóiban. Én ennek a sőtét imaginációnak vagyok a megtestesítője, ezt adtam tovább Enikőnek is, főként a család és otthon-ellenes mentalitást illetően. Anyám nemcsak hogy sorozatos csalások és csalódások, kudarcok, érzelmi-idegi összeroppanások között szenvedte el átvilágítatlan szenvedélyeinek, irracionális elvárásainak következményeit, hanem sorozatosan nem akart tanulni a negatív tapasztalataiból, és a környezetét támadta, vádolta a kudarcaiért.
Így személyiségembe vésődött alapkésztetésként örököltem mindazokat a szexualitással, a férfiakkal való viszonnyal kapcsolatos tévkoncepciókat, amelyek nemcsak saját személyiségem kreatív kibontakoztatását akadályozzák meg, hanem családanyai-szeretői szerepköröm harmonikus megélését is. A Jupiter-Lilith együttállás hatására egyaránt jellemző rám a naivitás, a kritikátlan érzelgősség és meghatódás, a felfokozott, ámbár csupán személytelenül öncélú fantáziálások, romantikus képzelgések (álmodozások, képzeletbeli szerelmes regények jeleneteinek forgatása). A Rák (otthon, anyaság, család) konstellációjában és a VIII. háznak megfelelő halál és újjászületés életterületén található Lilith-Jupiter együttállás (dh. fényszögelésben a Neptunusztól, Plútótól, Szaturnusztól) azonban olyan romboló és önromboló késztetésekre is hajlamosít, amelyek a nemi erőszak, az öngyilkosságba vagy legalábbis idegösszeroppanásba kergető szerelmi csalódás, abortusz, családi tragédia (válás, alkoholizmus) „izgalmaival” fűszerezik öncélú képzelgéseimet. Nem is említve a szélhámos szószátyárokhoz, izompacsirta szépfiúkhoz, kalandorokhoz, kábítószeresekhez, sőt a testi fogyatékosokhoz (mozgássérültekhez vagy nagyon csúf, visszataszító megjelenésűekhez, durva viselkedésűekhez) való ellenőrizetlen és önkéntelen irracionális vonzódásaimat. Miközben növekvő szellemi tájékozottságom, éberségem és gyakorlati tapasztalataim birtokában tudatosítani próbálom szexuális tévelygéseim, káprázataim metafizikai szerepét a megismerésben, számolnom kell azzal a ténnyel, hogy asztráltestem (érzelmi-vágyéletem) kialakulásának korai periódusában itattam át tudattalanomat azzal a negatív viszonyulási mintával, amellyel családi környezetem feszültségeiből, közvetlen kihívásai, gyakorlati tapasztalnivalói elől próbáltam a magam szőtte ködös álomvilágba menekülni. E korrupt önkímélésnek, gyakorlatiatlan jelennélküliségnek (amelyet a diszharmonikusan fényszögelt Merkur-Szaturnusz együttállásom a Szűzben is megerősít) köszönhetően nemcsak a gondolkozásom válik gyakorlati nehézségek, konkrét cselekvési- és döntési helyzetek esetében irracionálissá és kaotikussá, hanem családanyai-házvezetői szerepkörömet se tudom ellátni egyszerű ügyességi-spontán helyzetmegoldási-találékonysági kérdésekben sem, sőt kifejezetten ingerültté, agresszívvá válok, és támadni kezdem magamat és környezetemet, egész sorsomat és életemet mihelyt gyakorlati, fizikai akadályokba, erőfeszítést igénylő helyzetekbe ütközök.
A Lilithem sugallta tévkonzepciók és önkéntelen csalási, kurválkodási késztetések így járultak hozzá személyes életválságom elmélyüléséhez: a Szilárd férfibarátai utáni önkéntelen és irracionális sóvárgásaimat, illetve a tudattalanomból újra és újra előtörő, feldolgozatlan diák- és egyetemista korom béli (szintén meglehetősen irracionális és szélsőséges) szerelmi-szexuális emlékeimet szüntelen belső vívódások, önvád és bűntudat közepette elfojtani próbáltam, és nem feloldani. Szüntelen másságra való sóvárgásra van beállítva az imaginációm és irracionális módon sóvárgok a negatív érzelmi állapotokra, krízishelyzetekre, halálközeli élményekre, mert akkor „élvez” az asztráltestem, amikor szenvedhet (kéjeleghet a szenvedésben). Ezáltal olyan feszült és alacsony vibrációs állapotokat idéztem be magamnak, amelyek lehetetlenné tették számomra személyiségem teljes értékű kibontakozását, kreatív energiáim harmonikus felszínre hozását. Még amikor Enikő születése előtt egy hónappal megjelentek a cigányok a szomszéd házban, én már a Lilithem szerint imagináltam, már elvesztettem a lelki nyugalmamat, már elkezdtem a szorongást a szülés és a gyermekágyas időszak miatt. Meg kell szabadulnom a kiszolgáltatottság képzetétől, mert ez vitte a halál torkába Enikőt. Menekülni kezdtem a saját imaginációm elől, miközben azt hittem, hogy a külső körülményeim elől menekülök!
Az 1999. augusztus 11.-kei napfogyatkozás előtti hónapokban még messze álltam az újjászületéstől, önmagam újjászülésétől. Sőt, akkoriban egyszerre három-négy srácba voltam „szerelmes”. Ezért régi önmagam halála helyett a (hiszen a fizikai fogantatás csupán következménye az anya lelki-szellemi feszültségeinek) a kamaszkorom óta folytonos felfázásoktól gyulladt (anyámtól átöröklött szexuális-kiegyenlítődési problémáimat tükröző) méhemben rosszul (túl közel a méhszájhoz) fogant meg egy magzat, amelynek egészséges kihordására és megszülésére akkoriban képtelennek éreztem magamat. Azaz életképzeletemben az anyaság és az áldott állapot, a bőség és a testi-leki-szellemi harmónia nem kapcsolódtak össze: korrupt tévképzeteim miatt féltem a gyermekáldástól, a szegénység, a nyomorúság, a szabadságvesztés forrását láttam benne és semmiképpen sem az isteni áldást. Mihelyt a családi fészekbe valamelyest beágyazhattam magamat, már elkezdtem az otthon önkéntelen rombolását, bemocskolását, még ha csak félelmek és elfojtott sóvárgások szintjén is, de nem éreztem jól magam az otthonomban, ezért menekülni akartam öntudatlanul a helyzet kreatív megoldása helyett.
Nagy szorongások közepette ügyeskedtem ki magamnak őszire egy helyettesítő tanári állást anyagi nehézségeink ürügyén a helyi volt pionírháznál és tovább szorongtam, most már sokkal agresszívebben és nagyobb gyűlölettel a „kiszolgáltatott szülőedénységem” tévképzetétől és támadtam az ismét megfoganni készülő magzatomat (minden menstruáció-késés miatt meghűltem augusztustól kezdődően el egészen február végéig, amikor az orvosi vizsgálat is beigazolta a „terhességet”) . Mert én akkoriban még idióta terhesként aggódtam a saját és a leendő gyermekem egészségéért… mentálisan beidézve a méhlepény kezdeti komplikációit. Annyira féltem attól, hogy nem lesz egészséges, hogy tényleg nyomorék Jupiter lábujjal született Enikő, a bal lábán. Sőt, attól is féltem, hogy pszihikailag sem lesz normális, a csípőficam gyanúja meg végképp kétségbeejtett, olyannyira, hogy legszívesebben egy újabb, egészségesebb gyermek után kezdtem sóvárogni tudattalanul (ami persze Enikő „megsemmisítésének” az ördögi vágyát indította el a lelkem mélyén bennem).
Szilárd március végi elutazása után arra törekedtem, hogy megbomlott testi-lelki-szellemi egyensúlyom helyreállításával születendő gyermekem egészségét, az áldott állapotot visszahozzam a szívembe, a lelkembe, az imaginációmba. De a bűntudat megmaradt a születése után is, mert a bennem rejlő gyilkossal nem mertem farkas szemet nézni.
A megtisztított életképzelet fontosságára csak most kezdek ráébredni, fájdalmas tapasztalataim utólagos értelmezése során, most már úgy érzem, hogy második gyermekem halálával régi infantilis, éretlen énemet (negatív énképemet) is sikerült eleresztenem. Enikő halálának körülményei rádöbbentettek arra, hogy ÉN vagyok a családi tűzhely igazi őrzője, nem Szilárd, mert az életadás fizikai felelőssége és a létről való gondoskodás, a családi egység és a szeretet, az otthoni meleg megtartásának a felelőssége elsődlegesen az én felelősségem. Semmi „külső eszközöm” sincs erre az életfeladatra csak az ördögi imaginációm megtisztítása, pontosan azért mert a biológiai fogantatásom időszakában anyám imaginációját elsősorban a családi zűrzavaros, puskaporos légkör érzelgősen agresszív hőbörgéseiből való menekülés mozgatta, egész életképzeletét a családtól és az anyaságtól való menekülés, a lázadás szorongó gyűlölete foglalta le. Meg a világi élvezetek utáni sóvárgások, képzelgések, fantazmagóriák. A külső körülményeim megváltoztatása a belső körülményeim, vagyis az életképzeletem megtisztítása, megváltoztatása nélkül semmit sem ér. E tévedésem kergette a halálba Enikőt. Megijedtem a kétszeres anyaságom terhétől, mert meg akartam nyerni az életemet. Valahányszor a menekülést választom, a sötét imaginációmnak engedem át a sorsom irányítását. Változás-és változtatás-ellenes imaginációm van, mely a megfordulási képtelenségével kizárólag a megsemmisülésre, az értéktelen és irracionális szenvelgésre sóvárog. A megdöbbentő az, hogy a gyermekem életben tartásának a primitív anyai ösztöne nem ösztönzött a pozitív változtatásokra, hanem csupán a szorongásra és a helyzet passzív feladására. Mert igazából ezzel a negatív imaginációval nem hittem a pozitív változás lehetőségében, illetve nem láttam értelmét annak, hogy a helyzetemet bármiféle irányban is megváltoztassam. Átmenetiség uralkodott ebben a lakásban a beköltözésünk óta, mint ahogy a problémáim szüntelen elhalasztásával az egész életemben káosz és átmenetiség uralkodik. Jelenleg Enikő halála még távolabb szakított lelkileg a régi családtagjaimtól, mert nem közölhetem tiszta lelkiismerettel velük a halálhírt, hiszen én erőszakoltam ki időnap előtt Medárda elhozatalát, ami a problémáim vízözönét elindította. Anyám terhessége sorompóként áll most a két család között és a legjobb megoldás jelenlegi elképzelésem szerint elzárkózás. A tenni akarási és probléma megoldási képtelenségem ölte meg Enikőt. A rombolási programot a cselekvési képtelenségem aktiválta, működtette. Mert minél passzívabb vagyok fizikailag, a negatív irányú, romboló mentális tevékenységem annál aktívabb és annál ellenőrizhetetlenebb. Dh. Uránusz-Mars: fizikai-mentális renyheség, lustaság, passzivitás: félelem a spontán információ-beviteltől, - behatolástól, akaratgyengeség, szervezési és megtervezési nehézségek, kolaborációs képtelenség - irracionális ellenségképzetek - ezek váltják ki a negatív jövőképet a Halak Sárkányfarokkal együtt. Az állandó szorongásom a homályos, bizonytalan jövőtől megölte Enikőt. Érte már nem kell aggódnom. Ő már biztonságban van.
Újév másodnapja. Mars napja.
Ma hoztak a soproni hallgatók fűtőtesteket, ágyneműt, vasalót, evőeszközöket, elvileg bármikor elköltözhetnénk innen, de Enikő halála teljesen leblokkolta az ilyen menekülésszerű ambícióimat. Engem azzal a negatív Uránusszal és Szaturnusz-Merkurral nem szabadott volna annyit kényeztessenek, kímélgessenek a fizikai és racionális erőfeszítésektől, mert hiába nőttem fel, de a konkrét, hétköznapi életgyakorlat szintjén egy naiv, magatehetetlen, önállótlan gyermek vagyok még. A gondolkozásom is gyerekes, infantilis, irreális és tele van kipróbálatlan előítéletekkel. A XII. házamban van az igazi atombomba elrejtve, a sötét, romboló imagináció az öcsém horoszkópjában is visszatér (Dh Plutó a Skorpióban XII ház- dh Mars-Vénusz a XI. házcsúcson + dh Lilith a Vízöntőben-Hold az Oroszlánban)
De a XII. ház úgy látszik a családi karmám adóssága, mert a nagyszülőknél is jelentkezik a probléma. (Nagymamám lábszárfekélye!!!) Az egyedüllét fizikai helyzete önmagában automatikusan elindítja bennem a negatív imaginációs tevékenységet, mert hamis egységtudatban, homályos fantáziavilágban élek, ami állandó létbizonytalanságban tart, konkrét realitásérzék nélkül. Mint ahogy Enikő gondozásában is túlbecsültem a tulajdon képességeimet. Szeretet és bizalom nélkül nem tudok tanulni a tapasztalataimból. Nem elviselni és kibírni kell az életet, hanem szeretni. Ez volt a legalapvetőbb tévedésem. A mentális önfelszabadítási képességemet a krízishelyzetek indítják be, azáltal, hogy kreativitásra, konkrét irányváltoztatásokra kényszerítenének. A gyakorlati eszemet viszont csakis a felhalmozott tudásom kipróbálása, alkalmazása növelheti. Nem vagyok buta, de a realizációs képességemet zavarja az a dh. Lilith-Jupiter a VIII. házban, mert rejtőzködök és magyarázkodok a gyökre való visszavezetés helyett. Enikő haláláért sem tudok még egyértelmű felelősséget felvállalni, mert a megtérés vágya hiányzik belőlem azzal a két negatív pajzzsal: dh Uránusz-Nap-Mars, dh Plutó-Szaturnusz-Jupiter). Önmagammal kapcsolatosan veszélyesen negatív szuggesztióim vannak, az egyedülléteimet öngyalázásra, önmocskolásra használom, felváltva a sorsom támadásával, káromlásával. Ezt a(z) (ön)romboló programom teteti velem önkéntelenül a kreatív sorsfeloldás helyett: dh Skorpió Uránusz XII. ház. Önmagában a határhelyzeti állapot érzékelése is elindítja bennem a romboló programot, hiszen én igazában a megsemmisülés és megsemmisítés kényszerét hordom magamban. A határállapot érzékelése irracionális halálvágyat és a helyzet megsemmisítésének a vágyát indítja el bennem. A problémamegoldás helyett a sötét képzelgések és irracionális szorongások mentálisan szétbontják a nehéz élethelyzeteimet. Enikő egy nehéz probléma volt számomra, mert szellemileg felkészületlen, vagyis gyenge és korrupt voltam egész terhességem alatt és a születése után is. Nem tudtam megoldani, mert hiányzott belőlem a lelki-szellemi állhatatosság, a tartás, az egyetemes morál, az igazi felelősségtudat.(Oroszlán Nap-Hold, Szűz Merkur-Szaturnusz IX. ház) Azért halt meg Enikő, mert irracionálisan agresszív szorongásaimmal mentális gondolat-vírusokkkal töltöttem fel a szellemét-lelkét, amihez az oltások a fizikai táptalajt is megadták. A tüdejét a hamis információáramoltatás, a problémáimmal való szembenézési képtelenségem ölte meg. Az orvost meg a védőnőket támadtam tudattalanul a kiszolgáltatottsági tévképzeteim miatt, mert szellemi lustaságom és gyávaságom miatt irracionálisan félek a szabad akaratérvényesítéstől.
Jupiter napja. Január 18.
Enikő egy hónapja halott. És én magamra vállaltam a sorsát, az életfeladatait, mert egészséges kistestvérnek akarok életet adni a közeljövőben, bár racionális tudatommal még elképzelni sem tudom azt, hogy hogyan teremthetném meg számára az érkezéséhez szükséges belső-külső jólétet, harmóniát, anyagi-szellemi beteljesültségi állapotot. Várnom kell még a ciklusom rendeződésével is, és lerobbant fizikai egészségemet újra meg kell szereznem. És ami a legfontosabb: jó előadóvá kell válnom, meg kell tanulnom továbbadni a tudásomat, mert ez számomra személyiségprobléma és az egész erkölcsi alapállásom kulcsa. A múlt hétvégén Budapesten jártam a Johannáék nagy családi házában és megismerhettem egy másfajta gyermekgondozási módszert, egy másfajta anyaságot. Csak az bánt, hogy amikor információra, segítségre volt szükségem, amikor krízishelyzetekbe kerültem, soha nem akartam, nem mertem kollaborálni a környezetemmel, csak szorongtam és romboltam mentálisan. Pedig nincs más lehetőségem: dh Uránusz a Skorpióban, XII. ház: kifelé és isteni erőim felé is meg kell nyílnom, pontosan a krízishelyzetben, amitől a legjobban begörcsölök, minden információra szükségem van a belső megforduláshoz. Kudarcot vallottam egyik hallgatónkkal, akinél a szállás is megoldódott volna Sopronban, mert megijesztettem a horoszkópjával. Egy anyám féle értelmiségiről van szó, aki nem hisz az asztrológiában, mert fél az élettől. A sötét imaginációja foglya. Rosszul megélt anyasága foglya. Számomra az ilyen kudarchelyzetek nagyon veszélyesek, mert a tévedés felelősége még mindig elkeserít, nem hogy mélyebb belátáshoz juttatna. A hitetlenségem áldozata Enikő. Mindent megadtam neki, csak a hit-teljes, bizalomteljes szeretet nem. A felelőtlenséget ott követtem el, hogy tűrőképességem határait túllépve, a sötét imaginációmnak táptalajt biztosítottam az alacsonyrendű érzelmi-hangulati állapotaimmal. Most tovább fokozódnak a szenvedéseim, mert beállt a fagy, begyulladtak a fogaim, rengeteg a háztartásbeli munka. De nincs más lehetőségem: csak ilyen határhelyzetben tanulhatok meg szeretettel, bizalommal élni.
Csak az egymásra utaltság segít nekem megvalósítani a családi egységet. Mert Enikővel teljesen a Szilárd segítségére voltam utalva, de nem mertem kérni ezt a segítséget, nehogy haza kelljen mennünk Romániába. A belső megforduláshoz külső változásokra is szükségem van, nem tudok külső tapasztalatok nélkül újjászületni, megváltozni. Csak ott tévedtem, hogy kifelé erőltettem a változást, amikor a belső irányváltásra lett volna szükségem. Túlélésre kezdtem játszani, amikor el kellett volna fogadnom a krízist és megfordulnom: elfogadnom a sorsomat. A következőben személyes ambíciót kell kovácsolnom magamnak a gyakorlati problémáim felvállalásából az élethez, mert Szilárdnak sem segíthetek a tapasztalatlanságommal, a kishitűségemmel. Rengeteg pénzt kell keresnem azért, hogy visszanyerjem a bátorságomat az emberi kapcsolataimhoz. Félek az emberektől, mert anyagilag gazdagabbak mint én. Nem tudom szeretni őket, mert irigykedem rájuk még mindig, hiába látom, hogy mennyire nyomorultak. El akarom érni az őszinteséget minden emberi viszonyomban, és önmagammal szemben is, mert a sajnálat és a kiegyezés egyre jobban dühít, elkeserít. Számomra a nyílt kommunikáció is épp olyan határhelyzet mint a fizikai erőfeszítés. Támadni és rombolni kezdem a másik embert is, ha nem tudom megértetni magamat vele. Dh Plútó - Merkúr - Szaturnusz - Jupiter - Lilith. Dh Mars-Vénusz, Hold-Nap -Aszcendens. Emberi kapcsolataimban a rejtőzködésre és a hazugságra vagyok beprogramozva a túlérzékenységem miatt. Hagyom hogy megsértsenek, azért, hogy mentálisan támadhassak, közvetlen konfliktusfelvállalás nélkül! Ezért nem mennek az előadások sem, és ezért nincsenek igazi barátaim!
Szaturnusz napja. Január 20.
Ismét pénz nélkül maradtunk. Az esti mosás közben rájöttem arra, hogy miért sóvárogtam vissza a régi rokonaimhoz, illetve miért akartam/akarok újra és újra elmenekülni a szülővárosomból: számomra épp annyira nem létezik a saját belső anya-kép, mint a saját otthon pozitív képe sem: félek az önállóságtól, félek a régi rokonaim nélküli élettől, a nehézségektől. Medárda megszületése után rendszeresen náluk „töltődtem fel”, persze csakis negatív energiákkal, és a saját anyaságomat, a saját otthonomat pedig egyre jobban támadtam, elutasítottam. Enikő megszületése után ismét sóvárogni kezdtem utánuk, mert könnyebb visszavágyódni mint erőfeszítéseket tenni az önálló családi melegért. Lényegében ott tévedtem a legnagyobbat, hogy nem mertem szembenézni a honvágyam mélységeivel: a rokonaim utáni vágy és a saját családi otthonomból való menekülés, az otthon elutasítása, mentális rombolása egy tőről fakad: félelem az önálló, individuális egyéni akaratom felvállalásától, félelem a házastársi élet konfrontációitól. Most ismét határhelyzetben vagyok, ismét válaszút előtt állok: vissza vagy előre? És hogyan? És miért? Azáltal hogy a honvágyamat felülvizsgálatlanul elfojtottam, ismét táptalajt adtam a sötét család-romboló imaginációmnak. A Mérleg napjegye Enikőnek arra utal, hogy a párkapcsolat harmóniájával küszködtem, illetve a Szűz Aszcendens arra, hogy gyakorlati problémamegoldást kell kialakítanom magamban. Emőke ötöt tesz ki: vagy harcolok vagy lebetegszem: a gyávaságom tesz annyira gyengévé, az ötös az Oroszlán és a Mars száma (Mars a Szűzben). Azért voltam és vagyok annyira fáradékony, mert állandó lappangó, megoldatlan belső és külső konfliktusaim vannak/voltak. Enikő születése előtt a halálfélelmemmel, a bűntudatommal viaskodtam, a születése után pedig a hatóságokkal, az orvosokkal, védőnőkkel, meg a honvágyammal (miközben támadtam a sorsomat és szorongtam a megoldatlan otthoni meleg miatt). Nemcsak arról van szó, hogy négy bolygóval a IX. házban és az Oroszlán Nap-Holddal harcolnom kell, hanem arról is, hogy emberi kapcsolataim gyáva korrupciója lebetegít és elgyengít, hogyha nem fordulok bátor szívvel szembe a problémáimmal. Zavaros, nyomott kedély és pangó fizikai energiák a következménye a valóságból való menekülésemnek. Ennek lett az áldozata Enikő. A gyávaságomnak. Mert elsősorban Szilárddal kellett volna a harcot az anyai öntudatomért megvívnom: visszafojtottam az anyai ösztönöm sugallta ambícióimat, akaratomat, hogy kedvébe járjak Szilárdnak és az orvosoknak másrészt, de abból a hátsó félelemből, hogy
A SZÜLŐVÁROSOMBAN SZÁMOMRA CSAK A RÉGI CSALÁDOM KÉPE LÉTEZIK A TUDATTALANOMBAN, AZ ÚJ CSALÁDDAL NEM TUDOM ÖSSZEKAPCSOLNI A VÁROST.
Hold napja. Január 22.
Nem látom tisztán a külső életkörülményeimet, mert a félelemmel átitatott negatív imaginációm hozta létre őket: elértem azt, hogy csak egy gyermek gondozásának „terhét” kell viselnem, viszont éppannyira szegény vagyok, mint otthon Csíkszeredában. Jelenlegi szükségállapotom oka az Enikő halála miatti lelkiismeret furdalásom, ami miatt nem merek nyíltan és határozottan dönteni és cselekedni. A tegnap délután újabb ruhaáradat érkezett hozzánk, aminek nem örültem igazán, csak a Lilithemet korbácsolta fel a sok rongy. Nem tudok lemondani arról a negatív tévképzetemről, hogy a házasság és a családi élet teher és nyomorúság. Az önálló egzisztencia egyenértékű a tudattalanomban a szegénységgel és a nyomorral, mert félek a szabadságtól, a felelősségtől. A neptunuszi szellem szabad áramoltatását kell megvalósítanom a környezetemmel való viszonyomban, a szabad szeretet-áramoltatást, előítéletek nélkül. A valóság a fantáziám terméke. Azt élem, amit elképzelek. Hatalmamban áll a megbocsátás és az élet igenlése, a pozitív önkiteljesedés. Jelenlegi szegénységem és szükségállapotom oka az, hogy büntetni akarom magam még mindig Enikő halála miatt, ezért lezártam magamban a szeretet és az élet szabad áramlását. Még mindig azt képzelem, hogy nem vagyok méltó az isteni gondviselésre, mert kioltottam egy ártatlan emberi lény életét a hitetlen egoizmusommal. NEM! NEM ÉS NEM, AZÉRT SEM! Nem akarom, hogy az elvesztés fájdalma lezárja életemben a családi jólét és harmónia megvalósulását. Isteni lényemem keresztül továbbra is magamhoz vonzom mindazokat az anyagi-lelki-szellemi javakat és értékeket, információkat és emberi kapcsolatokat, amelyek isteni önkiteljesedésemet szolgálják és biztosítsák. Megbocsátom magamnak a gyilkosság vétkét, megáldom minden eddigi tévedésemet és tévelygésemet és átkeresztelem minden eddigi kudarcomat a siker és a bőség forrásaivá. Isteni jogom van a bőséghez, jóléthez és a boldogsághoz, ezt a jogot magamban hordozom életem végéig a megismerő isteni szellem mindenhatóságán keresztül. Minden életkörülményem a sorsom feloldását és kiegyenlítését szolgálja. ITT ÉS MOST kimondom a mágikus teremtőigét: MEGKÖSZÖNÖM A MA AJÁNDÉKÁT ÉS MEGÁLDOM A HOLNAPOT. ÁTKERESZTELEM MÚLTAM MEGPRÓBÁLTATÁSAIT A SIKER ÉS JÓLÉT FORRÁSAIVÁ! BELÁTOM VÉTKEIMET ÉS ELERESZTEM ŐKET, HELYET CSINÁLOK AZ ISTENI BŐSÉG ÉS ÁLDÁS HATÁRTALAN ÁRADATÁNAK.
BÁTORSÁGOMBAN REJLIK A VAGYONOM, CSALÁDANYAI SZERETEMBEN REJLIK A GAZDAGSÁGOM. Feláldozom a hitetlen egoizmusomat, gyáva kényelmességemet. Magamra veszem az imaginációtisztítás terhét, visszakapcsolom lényemet és tudattalanomat az aranylét bőség-áradatába. Feloldozást kérek a gyermek-ellenes érzéseimért, a védekezésemért, megígérem, hogy személyiségem megerősödésével átadom magam négy-öt éven belül, amikor annak szellemi-lelki szükségét érzem, az anyaságnak. Itt és most meleg otthont, családi bőséget teremtek a szeretteimnek és megteremtem lelkemben-szellememben a születendő gyermekeimnek szükséges belső nyugalmat, jólétet, harmóniát és egyensúlyt. Elfogadom az önálló otthonteremtés nehézségeit és eleresztem a régi családom utáni öncélú sóvárgásaimat. Felszabadítom mentális energiáimat a honvágyam mentális terhe alól, és elárasztom lelkemben a bátor kezdeményezés gyógyító erőit. Szabad vagyok a bátor, gyümölcsöző tettekre és a bőséghozó emberi kapcsolatokra. Felelősségeim gazdaggá tesznek, erőpróbáim sikeressé. Megvalósítom az isteni harmóniát és egységet. Kíváncsiságom gazdaggá tesz engem, bátorságom éberré és oldottá. Megáldom a gyengeségeimet, átkeresztelem őket a bőségem és boldogságom forrásaivá. Belátott vétkeim az én erősségeim, bűneimből születik a bőség kegyelme. Előkészítem szívemet a csodák és pozitív megvalósulások fogadására. Itt és most átadom magam a megbocsátó isteni kegyelemnek. Legyen az Úr akarata szerint. GAZDAG ÉS BOLDOG VAGYOK, BŐSÉGBEN ÉS NYUGALOMBAN ÉLEK. SORSOM AZ ISTENI TERV SZERINT TELJESEDIK BE, AZ ISTEN AZ ÉN KIAPADHATATLAN VAGYONOM. ANYAI SZERETETEM BŐSÉGGEL ÁRASSZA EL A CSALÁDOM, MAGAMHOZ VONZOM AZ ISTENI JOGOM SZERINT MEGILLETŐ MELEG, TÁGAS, VILÁGOS OTTHONT, AHOL SZABADON ALKOTHATOK ÉS ÉLHETEK.
Nap napja. Február 18.
Január 29 és Február 15 között (két és fél hetet) otthon voltam a nagyszüleimnél Medárdával, és nélküle tértem vissza Bősárkányba. Anyámnak malformációval született a kisfia, összenőtt Szaturnusz-Nap ujjakkal (pontosan ezeket szopja Meda is!), támadott Plutóval a VII. és támadott Holddal a VIII. házban, hatalmas Vízöntő-töltettel, Ikrek Ascendenssel. Számomra az Istvánék és az anyám csecsemője nagy próbatételt jelentett érzelmileg, főként, hogy Enikőt csak rá egy hétre tudtam eltemetni, ahogy megérkeztem Joli nénihez. Számomra Joli néni az elrettentő példa: vagy a kezembe veszem a sorsomat, vagy belenyomorodok öregségemre az önsajnálatba. Ük-üknagyanyámig visszamenően egy nagyon erős férfi- és gyermekellenes, rejtőzködési-árulási-gyűlölet-programot örököltem. Üknagyanyám anyja birtokszerző-fenntartó anyakirálynőként gyámkodott a nyomorék ük-üknagyapám felett (akinek mindkét lábát levágták) és teljesértékű hatalmat gyakorolva igazgatta a hatalmas családi birtokot. A férfinak, a férjnek, a családapának semmiféle értéke, súlya, funkciója sem volt az életében, minden teher és minden felelősség, tehát minden hatalom a nőé, az anyáé, a feleségé volt. Innen származik tehát az az erős személyiség-alakító program, amelynek érvényesítése annyi gyűlölethez, áruláshoz, mentális erőszakhoz és bűntudathoz vezetett. Ősanyáim életében a birtokszerzés-megtartás, a család a gyermekszülés és a felelősség (a teher) és az árulás-erkölcsi megalkuvás -hatalomgyakorlás (önfeladás) kérdése karmikus teherként kapcsolódott össze és öröklődött anyáról leányra. Annak a nagyanyának vagyok a leánya, akinek a nagyanyja aznap született, amikor az édesapja meghalt vérmérgezésben, mert hogy ne vigyék katonának, fokhagymát dugott a térdébe, hogy otthon maradhasson a vajúdni készülő felesége mellett. Viszont dédnagymamám nagyanyja (üknagyanyám) rabszolgaként élte le az életét, a házsártos, fösvény, dúsgazdag férjét szolgálta egész életében, aki csak azért vette el feleségül, mert gyereket csinált neki. Ugyanígy küzdöttek a birtokért a háború alatt is az ősanyáim, nagyanyámat örökbe vette a nagynénje, hogy rokonra szálljon a birtok, és nagyapám szintén a vagyon és a gyermekcsinálás miatt vette feleségül nagyanyámat. Szépnagyanyám bűntudata, aki tudomást szerzett üknagyapám áldozatosan végzetes szeretetéről, ott szárad az én lelkemen is, nagyanyám lelkén is, aki elherdálta a családi birtokot, anyám lelkén, aki az anyagi-társadalmi biztonsága érdekében erkölcsi árulást követett el a biológiai fogantatásom eltussolásakor. És én...én megöltem a tulajdon gyermekemet. Miért? Mert bűntudatom volt azért, hogy élek és hogy nem tudok bátran, teljes hittel, szeretettel, őszintén élni, hűséges, életerős feleségként, családanyaként élni. Bűntudatom volt a lelkem mélyén gyilkos méregként lappangó szennyes csalási vágy, hatalmi ambíció, hideg kéjvágy, szeretetlen, hiú becsvágy miatt, mely a családi melegtől, az odaadástól, az áldozatos anyai szeretettől félt és reszketett a magánytól és a hitetlenségtől. A sors, amelyből megfogantam, megpecsételi az életem első felét, akadálya és hajtóereje minden vágyamnak és ambíciómnak. Nincs amit köntörfalaznom, ifjúkori szerelmi lángolásom gyümölcse Medárda, és hogy megtarthassam, hogy fészket rakhassak, családi langymeleg fedelet szerezhessek a magzatomnak, én is kompromisszumot kötöttem, még ha tiszta szerelem is volt benne bőven, az elfojtott kurválkodási-kéjelgési vágyaim mellett: teljes mértékű anyagi függőségben élek, minimális anyagi erőforrásokból, amelyek a férjem szellemi tevékenységéből csordogálnak, csepegnek be a családi konyhánkra. Jelenleg még törvényes hazánk, otthonunk, lakásunk sincsen. A jóval idősebb férjemtől való személyiségfüggőségem, a magamra maradottságtól, az érzelmi-anyagi nyomortól való félelem, a szeretteim (szerelmem) elvesztésének a szorongása mérgezi egészségemet, lelki egyensúlyomat. Miért? Mert gyökeres személyiség-átalakítási programmal születtem, nincs kompromisszum. Életem értelmét egyedül kell megtalálnom, de nem élhetek egyedül, szeretet nélkül. És még sincs kompromisszum, fontossá kell tennem magamat, de nem élhetek senkinek az árnyékában, még önmagam árnyékában sem. Nem Medárdáért, nem Szilárdért, hanem isteni önmagamért kell értelmesen (éberen) élnem. A családanyai-házastársi életem csak másodlagos az isteni szikrához való hűségem mellett. Nem érek sem többet, sem kevesebbet annál, akit szeretek. Az vagyok, akit szeretek.
Jupiter napja. Február 22.
A tükörbenézéssel van a baj, nem a tükörrel. Szilárd Elta-főnöke, Ion a legtökéletesebb tükre a hiúságomnak, az Oroszláni önérzetemnek, a becsvágyamnak, illetve ezeket az önkéntelen megnyilvánulási mintákat váltotta ki belőlem a vele való tíz nappal ezelőtti találkozás, azért fájt a szívem olyan nagyon a Comanesti-i „kudarc-élményem” után. Annyira ostobán viselkedtem, hogy a bekövetkezett kudarc kezdettől fogva előrelátható volt, csak én voltam túl kábult ahhoz, hogy időben és térben helyesen tudjak irányt változtatni. Túl sok illúziót fűztem még nagyapámhoz és főleg Ionhoz, ahhoz, hogy megőrizzem az éber akaraterőmet. Enikő életem legfájóbb pontja még mindig, egy jó ideig, ma éjjel például azt álmodtam, hogy feltámadt, nem halt meg, annyira kezd hiányozni, annyira bánt a lelkiismeret. Most már egyre tisztább előttem, hogy én öltem meg, hiszen a spirált is azért akartam, mert megutáltam az anyaságomat, az egész családanyai sorsomat, állapotomat! Miután hazajöttem a nőgyógyásztól, egyre erősebben kezdtem támadni a gyerekeimet, sőt Szilárdot is, többször átsuhant az agyamon az a gondolat, hogy „de jó lenne, ha csak most készülne megfoganni Enikő”, „de kár, hogy nem a fogantatása előtt került már be a spirál a méhembe”. Szóval még jobban megbántam a kétszeres anyaságomat, csak arra volt jó az a spirál, csak hogy még inkább tehernek érezzem a gyerekeim gondozását. Nemhiába félek egyre jobban a méhráktól! Iszonyú bűntudatom van, ahogy telnek a hónapok, egyre erősebb az ellenállásom a családanyai szerepemmel szemben, és az az érzésem, a folytonos anyagi-lakásgondjaink is ezt a belső negatív alapállásomat tükrözik. Ürügyül szolgálnak az ellenérzéseimhez. Miért? Mert vannak olyan tévképzetek, hamis elvárások a házassággal, a családi élettel kapcsolatosan, amelyek beteljesülhetetlensége állandó fölösleges feszültségben tart, ettől hull annyira a hajam is. Az a tévképzetem, hogy a családi-feleségi helyzetem megakadályoz az önkiteljesedésemben, a szabadságomban, pedig csak a kurválkodásról kell lemondjak, csak a hazug önimádatomat és hitetlenségemet kell feláldozzam, nem a személyiségemet kell feladnom! Az erős mentális feszültség miatt voltam olyan fáradt a kicsi megszületése és Medárda megérkezése után, hiszen intenzíven támadtam mindvégig a sorsomat, a körülményeimet, egész környezetemet. Még a lakásgondjainkért is én vagyok a felelős, nem Szilárd. A tartózkodási gondjaink pedig a valóságról, a tulajdon létem egyetemes-törvényes alapjairól alkotott tévképzeteimnek, illúzióimnak a következménye. Erkölcsi kríziseim, hitetlenségem következménye végső soron. Ez az erős bűntudat, amit most érzek teljes mértékben elszakít az egyetemes egységtől, az isteni létezéstől és megtölti ellenség-képekkel, negatív jövőképekkel a tudattalanomat, tudatomat, mert a megbocsátás helyett az önbüntetésre, a vezekelésre számítok a lelkiismeretem szintjén. Pedig a jóvátétel nem az ostoba szenvedés és nyomorgás, semmit sem érek a nyomorúsággal, a szegénységgel, csakis a kreatív kollaboráció segíthet, csak a félelem-mentes, pozitív életképzelet. Most a lelkem mélyén csak tovább sóvárgok a nyomorra, a szegénységre, hogy ne kelljen több gyereket szüljek! Ez a jelenlegi krízis-helyzetem kauzális háttere: ismét a sötét imaginációm dolgozik. Inkább szenvedek ostobán, mert a kreatív kollaboráció sokkal nagyobb erőfeszítéseket, belső átalakulást igényelne. Nem merek kérni, nem akarok kérni, mert a bőséggel együtt az életfeladataimat is fel kellene vállalnom, a gyerekszülést, az otthonteremtést is. Az anyaságom kultikus megélésének a hiánya sodort ekkora válsághelyzetbe engem. Rossz, polgári koncepciókra akartam építeni a családot. Langyos bebiztosítottságot akartam kultikus áldozathozatal helyett. (Hét negatív fényszöge van Enikő Szűz holdjának a XII. házban és szintén hét a Nyilas Plútójának a IV. házcsúcson!) Csak a teljes értékű, hiteles, tiszta személyiségnek van törvényes léte és szabadsága, értéke és értelme. Csak a korrupt ember szorong. Szellemi alapokra építhető csak az igazán értékes és értelmes élet. Nincs kompromisszum.
Szaturnusz napja. Február 24.
Enikő csakugyan nem született meg lélekben és szellemben igazán, ahogy én ezt a szülés utáni órákban éreztem, csak nem voltam képes racionálisan felfogni, hogy mi történik velünk. Az történt, hogy megöltem fokozatosan a tudattalan szorongásaimmal és azzal, hogy étertest, asztráltest, mentális test szintjén a születése utáni hetekben is csak zavaros információkat, életellenes átéléseket, tapasztalatokat kapott az anyától és egész környezetéből. 9+3 hónap a teljes értékű születés ciklusa. A magzati lét állapotából nem volt ahogy áttérjen az érett, életképes csecsemő állapotába, mert nem hogy nem szoptattam, nem gondoztam teljes odaadással, de még a meleg otthon és az anyai szeretet lehetőségét is megvontam tőle.
Nap napja. Február 25.
Ellenállhatatlan kényszert kezdek érezni arra, hogy verseket írjak Enikőhöz, hogy legalább szellemben együtt lehessek vele. Nagyon kezd hiányozni. És ez baj. Összezavarja a családi kapcsolataimat, anyai érzelmeimet. Már-már Medárdában is Enikőt kezdem látni, mintha összeolvadtak volna. Félek az anyai tudattalan irracionalitásától.
Enikő fogantatásának az időszakában a következő negatív magatartási mintákat kezdtem el akaratlagosan vagy önkéntelenül gyakorolni: a Sárkányfaroknak a pozíciója az V. házban kimondottan egy erős (pozitív, harmonikus) személyiségtudat kialakításának, a személyiségtudat-fejlesztési és az egyéni (individuális) kreatív energiák (képességek) felszabadítási és kibontakoztatási, valamint azoknak a helyes felhasználási módjának az életfeladatára utal. Bátortalan, félénk (gyáva!) visszahúzódó, túl óvatos, személyes akaratát és vágyait (gondolatait, véleményét) közvetlenül és őszintén kifejezni képtelen egyén voltam, aki képtelennek bizonyult az önkifejezésre, az önfejlesztésre, vagyis személyes szabad akaratának az érvényesítésre, a párkapcsolatom oldottabb körülményeinek a megteremtésére, a másik partner lelkivilágára, vágyaira, személyes elvárásaira való odafigyelésre. Mindennek következtében az egyik legnagyobb és ezért talán a legnehezebben megvalósítható életfeladatom ezután, nem más, mint hogy olyképpen, olyan harmonikusan felszabadítani a kreatív individuális képességeimet, hogy az ne
a mások hasonló törekvéseinek ellenére, azokkal szembeállva történjen meg, hanem csoportmunkában, csoporttevékenységben és a partneri kapcsolatokban feloldva valósuljon meg. Anélkül tehát, hogy ez a személyiség-érvényesítés a képességeim valamely kevésbé tetszetős formáinak, vetületeinek az elrejtését, vagy a csoport többi tagjainak (a partnernek) a hasonló szellemi szükségleteinek és törekvéseinek a visszaszorítását, vagy elfojtását, megtörését eredményezné.
Vagyis az individuális kreatív képességeimnek a csoport és az egyetemes emberi közösség érdekeivel, valamint az intim partneri viszony sajátos szükségleteivel összehangolt felszabadítását és kibontakoztatását kell az elkövetkezőkben megvalósítanom, valamint a szerelmi életem szintjén és a tágabban vett emberi közösségek szintjén egészségesen fejlett személyiségemet feloldanom az egyetemes létezés felemelő érzésvilágába. Úgy kell meghaladnom a saját egocentrikus individualizmusomat, képességeim gyakorlását, hogy maximálisan felszabadítva azokat, egyszer egy szellemi csoport, egy szellemi igényességgel fellépő emberi közösség, majd az egyetemes emberi létezés szolgálatába állítva ezen képességeimet, feloldjam magamat az egyéni képességeim egyoldalú és önérdekű gyakorlása alól.
Enikő Lilithje az V. házban arra utal, hogy fogantatásának időszakában társadalmilag el nem kötelezett, családi viszonyokkal és anyagi érdekekkel be nem terhelt, intim párkapcsolatokra sóvárogtam. Arra, hogy öncélúan fecsérlhessem ezeket a kreatív energiákat, különböző szexuális jellegű vagy a szexualitással valamiféle kapcsolatban álló kalandokban. Másrészt titkolóztam, rejtőzködtem, és sanyargattam, sajnáltam magamat. Rádöbbentem arra, hogy a Szilárddal való házasságkötésemmel nem tettem mást, mint hogy idejekorán és teljesen tapasztalatlanul, vagyis felelőtlenül egy házassági viszonyba és "rendezett" társadalmi státuszba kötöttem be magamat a belső szexuális bizonytalanságom, kurválkodási vágyaim elől. Ezért mindegyre azért szorongtam, hogy el fogom veszíteni Szilárdot, hogy előbb-utóbb fel fog bomlani a házasságunk, mert önkéntelenül állandóan a megcsalása, a félrevezetése, a megcsalása járt az eszemben.
Enikő Lilithje a Bakban arra utal, hogy inkább megpróbáltam elfojtani az érzéki sóvárgásaimat, sőt érzelmi kötődéseimet is, egész érzékenységemet, hogy megőrizzem lelki egyensúlyomat. Az önkínzás és a kegyetlen önvád határait is érintő önfegyelemre, önuralomra, mesterkélt megnyilvánulásra törekedtem a közösségi-baráti összejöveteleinken, hogy elfojtsam a Lilithem okozta zavarodottságomat. Kegyetlen szenvedéseket okoztam magamnak és egészségtelen belső konfliktusokat éltem át saját érzelmeim kiélési vágya és azok elutasítása következtében.
Túlzott tiszteltem és alárendeltségi, alávetettség érzeteim voltak a más nemű személyekkel szemben, máskor meg (főleg Szilárddal szemben) annak a szélsőséges ellentéte: a teljes tiszteletlenség, vagyis a más nemű személyeknek becsmérlési késztetésekig menő lebecsülése.
Nem egyszer a szexualitás teljes elutasítása, vagy annak a perverz változatai, például a szexualitásnak a férfiak nélküli megéléséről való fantáziálás, esetleg steril büszkeség, hideg kiszámítottság és üres sznobizmus uralta a viselkedésemet.
Meg kell tanulnom - sokszor keserves tapasztalatok, kudarcok után-
a saját szexuális ösztöneim, érzelmeim és indulataim, érzékenységem harmonikus lelki átélését, kifejezését, valamint az egoizmusom átalakítását odaadássá, másokért hozott áldozatvállalássá. Számomra nincs más kiút: rá kell szoktatnom magam az áldozathozatalra ahhoz, hogy ne legyen saját egoista tévképzeteinek az ostoba áldozata.
A XII. -es házbeli Holdja Enikőnek viszont arra utal, hogy abban az időszakban a csalásra és titkolózásra, rejtett viszonyok utáni sóvárgásaim a legerőteljesebbek voltak, ami nem más nála, mint a külvilág elleni védekezés. Nehezen szántam rá magam, hogy problémáimat őszintén megbeszéljem és megvitassam szeretteimmel és még Szilárddal is.
Zavarosabb élethelyzeteim is annak köszönhetők, hogy nem voltam képes erőt venni magamon, nem tudtam legyőzni rejtőzködési, titkolózási késztetéseimet. Zavaros és saját lelkiismeretem elől is rejtőzködő, negatív mentális tevékenységemen keresztül kihívtam magam ellen, valósággal kiprovokáltam a környezetem azonos - bizalmatlan - reakcióját. Feszültséggel teli lelkivilágom folytonos idegrendszeri zavarokat okozott.
Elsődleges életfeladatom megtanulni és a magamévá tenni a természetes és nyitott életvitel minden formáját, a közvetlenséget, a bizalmat - de vigyázat: nem a bizalmaskodást-, az őszinteséget és az optimizmust.
Vagyis a felhőtlen, félelem és spekulációmentes emberközti kapcsolatteremtés
képességét, ami nem eshet a másik végletbe sem, vagyis a bizalmaskodásba, a
bennfetteskedésbe, a szemtelenkedésbe és a mások lelkivilágába történő tolakodásba.
Enikő XII. ház béli Marsa szintén arra utal, hogy meglehetősen zárkózott voltam és nagyon nehezen nyíltam meg a barátok vagy tanácsadók előtt, annak ellenére, hogy mások érdekében képes voltam sokszor a nyíltságra, az őszinteségre.
Önáltatásra és káros szenvedélyekbe való menekülésre való hajlamom erősen felfokozódott, amelyek időnként megnyilvánuló mániákus agresszivitást, vagy legalábis irracionális dühkitöréseket, hisztériát váltottak ki belőlem.
Életfeladatom többek között a túlfűtött érzelmi életemnek és az élénk képzeletemnek a gyakorlati realitáshoz, a mindennapi élet szintjén történő konkrét megvalósítási és megvalósulási lehetőségekhez való alkalmazásának a megtanulása, vagyis realizálási képesség elsajátítása.
Ami a család- és otthonteremtési, anyasági problémáimat illeti, igencsak erős függetlenségre törekvés, ugyanakkor a Szilárd iránti gyűlölködés és manipulálási szándék erősödött meg akkoriban bennem. Erős késztetést éreztem a csalásra, árulásra, és boldogtalannak, magányosnak éreztem magam a rejtett rombolási-önrombolási késztetéseim miatt. Az asztrológia csak érdekességként érdekelt, de nem vettem komolyan, meg akartam nyerni vele az életemet.
Életfeladatom misztikus kutató képességeim, ilyen jellegű tapasztalataim és
tudásrendszerem a személyiségtudata felelősségteljes megerősítésére és a családja boldogulása érdekében való felhasználása, valamint annak a tudásrendszernek
az elsajátítása, amellyel - anélkül, hogy erőszakoskodna ezáltal - segíthet azon embertársaimon, akik családi és otthonépítési gondokkal, valamint megoldatlan lelkiismereti problémákkal küszködnek.
Életszemléletem túlzottan kispolgári, romantikus, a másik nem iránt hiszékeny, érzelgős és ugyanakkor nem őszinte, csalafinta, szélhámoskodásra hajlamos voltam abban az időszakban.
Nagyra törő célokat tűztem ki maga elé, karriert akartam csinálni a pionírháznál, holott az igazi életfeladatom egy spirituális hivatás-gyakorlás, a közösségi életformákra vonatkozó erkölcsi értéktudat és érték-ítélőképesség kialakítása és kifejlesztése, valamint ezen szerzett, de meggyőződésévé, sőt: hitévé váló értékítéletének a társadalmi-közösségi életformák ügyes-bajos szféráiban való hasznosítása lett volna az egész emberi közösség boldogulása érdekében.
Hajlamos lettem a gyors meggazdagodást ígérő munkahelyekről ábrándozni, képes lettem volna megtagadni egész metafizikai tudásomat a külső siker és a vagyonszerzés érdekében, mások megtévesztéséig és becsapásáig is elmenően.
Értéktelen, de divatos, sőt giccses holmikat, rongyokat kezdtem gyűjteni.
Életfeladatom az értékek megkülönböztetési készségének a kialakítása valamint
a pénz és az anyagi javak szabadságot adó, valódi értékének - metafizikai szerepének- megértése és megtapasztalása. Meg kell értenem, hogy mind a pénz, mind az anyagi javak csupán az isteni teremtőerők megnyilvánulási formái, amelyek arra szolgálnak, hogy az ember általuk az egyetemes tájékozódási képességét kifejlessze és ezáltal a szellemét felszabadítsa. Ennek okáért a pénz és az anyagi javak öncélú megszerzése nem vezethet sem harmonikus, sem igazából szabad életvitelhez, hanem igenis, az öncélúan felhalmozott anyagi javainak a kiszolgáltatott foglyává válik minden ember, aki nem ismeri meg azoknak metafizikai jelentőségét.
Az anyagi biztonság megszerzése nagyon fontossá vált a számomra, sőt állandóan a vagyonszerzésen, a pénzszerzésen járt az eszem, még a kurvákat is kezdtem irigyelni a pénzük miatt. Az anyagi javak megszerzése rendkívül fontossá, sőt: uralkodó motívummá vált abban az időszakban a számomra, sóvárogtam a pénzt, de féltem is tőle, szerettem volna illatszerekre, szórakozásra elfecsérelni azt.
Mindegyre a szerzés és a tékozlás végletei között találtam magamat, mind az anyagi értékek, anyagi javak, mind az érzelmek, a szerelmi-szexuális vágyai és késztetései területén. Illetve megpróbáltam az ilyen vonatkozású rejtett hajlamaimat görcsös igyekezettel, önfegyelemmel elfojtani, letagadni.
Ugyanakkor gyenge, ambiciótlan, önérzet és önbecsülés nélküli személy voltam, aki semmiféle körülmény között nem képes követni személyi érdekeit és nem képes érvényesíteni akaratát.
Az öntudatlan önbizalomhiány összes vonása jellemezte általában az egész megnyilvánulásomat. Pedig ha őszinte, természetes és közvetlen emberi életet akarok élni, lelki oldottságban és kölcsönös bizalomban Szilárddal és a többiekkel, nagyon tudatosan kell törekednem arra, hogy sem gyáva hunyászkodóvá, sem önzővé, makaccsá, elutasítóvá, önfejűvé, nagyképűvé és arrogánssá, erőszakossá se váljak.
Mivel ez a Kosnak megfelelő ház, minden tettemben vagy minden megtorpanásomban a mindenáron való győzelem vagy a kudarc kérdése, az elsőség vagy a legyőzöttség félelme-vágya mozgat és mozgatott Enikő fogantatásának időszakában is. Ez motivált minden tettemben, gondolatomban és cselekedetemben, még ha ügyesen álcáztam is az infantilis szerénykedésemmel ezt mások előtt leleményesnél leleményesebb és zseniális trükkökkel, demagógiával, mások és általában a közösség érdekeire hivatkozva és úgy állítva be a dolgokat, minthogyha én lennék az, aki a többiekért, egy adott közösségért feláldozom magamat, illetve a sors szeszélyének, sőt nemegyszer Szilárdnak az ártatlan áldozata (árnyéka) lennék csupán. És ez még akkor is úgy van, ha ezt a tényt nem szívesen ismerem be még önmagamnak sem. Tudatosan le kell szoktatnom magamat a mindenáron való győzni akarás illetve a kudarctól, az elutasítástól való állandó rettegés érzéseiről, mert ezek a vak ambíciók és szorongások tesznek annyira zavarttá, annyira kiszámíthatatlanná és megbízhatatlanná, annyira beteggé és idegessé. Mert mindaddig, ameddig győzni akarok kifelé, másokkal de főleg Szilárddal, szemben, félni fogok a veszteségtől és ezért képtelen leszek a belső, önmagammal szembeni nyíltságra, az őszinteségre, a bizalomra és végső soron a legfontosabbra: a szeretetre. Meg kell tanulnom azt, hogy nem akkor szeretünk valakit igazán, ha jótékonykodunk vele és aggodalmaskodunk érte, és kíméleteskedünk vele, hanem akkor, ha az az ember nyugalomban és biztonságban érezheti magát mellettünk és nem kell tartania attól, hogy a következő percben zaklatni fogjuk a jóságoskodásunkkal, az aggodalmaskodásunkkal és azzal, hogy kivallassuk afelől, hogy éppen mire gondol, mit érez, szeret-e minket igazából? Meg kell tanulnom azt, hogy amikor a partnerével és a külvilággal van meggyűlve a bajom, tulajdonképpen saját személyemet, saját erkölcsiségemet és lelkiismeretemet kell igazából tüzetes vizsgálat alá vetnem, még akkor is ha a külső látszatok engem igazolnak!
Egyik elsődleges életfeladatom az, hogy képessé váljak a kicsinyes, kishitű,
pragmatikus (materialista) szempontok szerint gondolkozó és érző, egoista énem legyőzésére és egy tapasztalt, szilárd alapokon álló, univerzális személyiségtudatnak, az Isteni Én-tudatom állandó élesztésére és kiteljesítésére. Mindezekért viszont elsősorban el kell sajátítanom a külsőségektől és a látványosságoktól mentes, az aggodalmaskodás nélküli életvitel képességét.
Túlságosan, békülékeny, engedékeny, határozatlan, erélytelen voltam abban az időszakban, nehezen döntöttem, és mindig a legkényelmesebb megoldást kerestem.
Alapvetöen meghatároztak és befolyásoltak azok a szituációk, életkörülmények, azok a környezeti körülmények amelyben voltam, a személyek akikkel együtt éltem. A rokonaim, a Szilárd véleménye nagy befolyással voltak a személyi önbecsülésemre.
Az egyensúly, a kiegyenlítödés, a háborgások lecsendesülése, a feszültségek feloldása, a taknyos béke, és a partnertől való minden szintű függőség állt az életem középpontjában. Túllépve önmagamon nem egyszer olyanná változtam önkéntelenül, amilyennek a környezetemben élők elvártak tőlem. Nem volt mindegy, hogy milyen környezetbe kerültem, milyen emberekkel érintkeztem és milyen lefolyású eseményekbe keveredtem, mivel hogy teljesen azonosultam, ritkábban: teljesen szembeszegültem a környezetemmel, ha nem is nyíltan, de legalábbis mentálisan, rejtetten, tudattalanul.
A döntés és az elhatározás, vagyis az elhatárolódás igencsak nehezemre esett, sorozatosan a környezetem befolyása alatt hoztam a döntéseimet, igyekeztem a lehető legkönnyebb megoldást választani, sőt a legtöbb döntésemben a partner elvsztésnek a félelme motivált tudattalanul, teljesen Szilárd árnyéka voltam. Így kompromitáltam sorozatosan magamat és egész környezetemet, egyre mélyebb erkölcsi krízisekbe süllyedve. A teljes határozatlanság, akaratnélküliség, vagyis
az árral-sodródás uralta az életemet, amikor életem minden döntő és fontos mozzanatában mások döntöttek helyettem, mert féltem a veszteségtől, az önálló felelősségvállalástól. Ez utóbbi nem csak azzal jár együtt, hogy teljesen elveszítettem valóságos lényem súlyát, hanem azzal is, hogy képtelenné váltam az önálló gondolkodásra, bármiféle szellemi belátásra. Hiszen lehetetlen tanulni olyan cselekvésrendszerekből, amelyekben nem vállalunk semmiféle személyes felelősséget. Ezért olyan nehéz feldolgoznom Enikő halálát is, mert akaratom ellenére történt a megfoganás és a kétgyermekes anyaságot ezért tehernek éreztem a szülés után is, nem találtam Enikő helyét az életemben, nem mertem, nem akartam teljes értékű felelősséget vállalni az életéért, csak aggódtam érte, és ki akartam nyírni gondolatban.
A dolgok mérlegelését követő döntéshez és határozottsághoz, önmagamban kell a szellemi és a lelki, valamint a fizikai erőt felfedeznie és használnia. Ehhez viszont még szükségem van egy nyílt, világos és egyértelmű, a nehézségek beismerésével és felvállalásával járó becsületes, hazug kompromisszumokat és kegyes hazugságokat nem tűrő párkapcsolati viszony kialakítására Szilárddal. Ezek nélkül megbomlik bennem a lelki egyensúly, amiért továbbra is deréktáji fájdalmakkal, valamint húgyhólyag és veseműködési rendellenességekkel kell küszködnöm.
Enikő fizikai fogantatásának időszakában, nem tudtam megbirkózni az anyaságomhoz kapcsolódó ösztöniségemmel és az oldódásra, nyugalomra vágyó lelki késztetéseimmel ellentmondásba kerülő tudattalan uralkodási vágyaimmal, hatalmi ösztöneimmel, tudattalan lelkivilágába leszorított ellenséges érzelmeimmel, gyűlöletemmel, amelyeket Szilárddal szemben éreztem.
Elzárkóztam a gyermekáldás vállalása elôl, ennek következtében került sor egy abortuszra Medárda 11 hónapos korában. Nem mertem szembenézni a bennem lappangó gyilkossal, sivárság- és kietelenségérzeteim kauzális okaival, megpróbáltam a tudat alá süllyeszteni a szorongásaimat, a gyűlöletemet, az öngyilkossági, rombolási késztetéseimet.
Lelkivilágomban szembekerült az egyetemes (isteni) szeretet és
az egyetemes egybeolvadási vágy az anyaság, a gyermekáldás, az anyagi bôség
a gazdagság és a tenyészet lételvével. Ezért idegzetem egyre túlfeszültté vát, és én is egyre fáradékonyabb lettem. Állandóan téves információt sugároztam környezetem felé saját személyemről, gondolataimról, igazi érzéseimről.
Zavaros érzelemvilágba, fantáziavilágba merülve, egyre távolabb kerültem a metafizikai éber valóságtól. Belső zűrzavara rendetlen környezetet eredményezett a kapcsolatrendszereimben, különösen a Szilárddal való viszonyomban, a nálamnál erősebb egyéniségek, barátok, családtagok állandó függőségbe kényszerítettek. Amiatt, hogy állandóan a külvilággal való szentimentális (hamis) egység-érzetekben szerettem volna feloldódni és nem a saját belső értéktudatomra épített isteni szeretet-áramoltatási készségemben, egyre boldogtalanabb és egyre ingerültebb, agresszívebb lettem a lelkem mélyén, és reszkettem a szeretteim elvesztésétől. Mivel közvetlenül az abszolútummal való kommunikációm volt megzavarva, az volt zaklatott, rendszertelen menstruációkkal, valamint a hangulathullámzásos depresszióval küszködtem folyamatosan az idegenségi, talaj-vesztettségi érzeteim miatt.
Hold napja. Március 6.
Ma délután elértem az orgazmus-készségem „legtávolibb” határát. Átléptem egy olyan küszöböt a spirituális-természeti kiegyenlítődésemben, amelyhez Enikő halála kellett, hogy ne féljek a megsemmisüléstől, és ne kívánjam az öncélú megsemmisülést az Istenben, az egységben való feloldódás helyett. Az autoerotizmusra való hajlamom szintén a VIII. házas Rák Lilithem (Lilith-Szaturnuszom) miatt van: a személytelen, steril, hideg kéjvágyam miatt. Anyámmal nagyon erős telepatikus kommunikációban vagyok még mindig, gyorsabban vettük egymás üzenetét, mint a telefonon. Gondolom, ez a dh. Hold-Nap-Uránusz fényszögemhez kapcsolódik, az intenzív mentális tevékenységemhez, amelyet az asztrális Halak érzékenységem a IV. házban csak tovább erősít. Ezt a hideg kéjvágyat kell az anyaságomon keresztül meleg, éber szeretetté alakítanom (Nap-Hold az Oroszlánban és a IX. házban). Valóban hasznos tevékenység számomra a mentális programozás, mert egész imaginációm a kaotikus, öncélú képzelgésre van beállítva, rendet kell teremtenem az életemben, azáltal, hogy kollaborálni kezdek az Egyetemes Elmével. A teremtői öntudatom és az egyéni felelősségtudatom kell kiegyenlítődjön egymással, ahhoz, hogy a romboló, sötét imaginációmat feloldjam, visszafordítsam az egységbe. Mihelyt a kaotikus érzelemvilágom, hangulatvilágom hatása alá kerül a teremtő képzeletem, máris rombolni kezd, mert alacsony vibrációkba süllyedek és a Lilith bomlasztó anarchiája kezdi uralni a mentális tevékenységemet (Dh. Lilith-Jupiter-Plutó)
Vénusz napja. Március 9.
Ezzel a VIII. házas Lilith-el most kerültem csak igazán kutyaszorítóba a második gyerekem halála után: most már nem csak a gyerekszüléstől kezdtem el valósággal irtózni, hanem egyre jobban rettegek a házastársam elvesztésétől is. Szexuális életem rohamos javulása (a spirál „biztonsága” rengeteg szorongásomat, gátlásomat feloldotta) még intenzívebbé teszi a párkapcsolattól való függőségemet. Nyilván ez a hatalmas érzelmi veszteség csak tovább fokozta tudattalanul bennem az érzelmi kötődésektől való félelmet, a kudarctól, az újabb veszteségtől, csalódástól való félelmemet. Az imaginációm anyám ifjúkori szédelgései következtében erre a csalódásoktól való félelemre (vagyis a partner megcsalására, félrevezetésére való sóvárgásokra!) van beállítva, ráadásul a lelkiismeretemet is egyelőre a zavaros imaginációm irányítja, nem az éber akaratom. Az élet mélységeitől való félelmem nem más, mint a tulajdon sötét imaginációmtól való félelem. Mindaddig, amíg ilyen irracionálisan sóvárgok az ostoba szenvedésre, szorongani fogok az érzelmi odaadástól, a szeretetadástól is. Hasonlóképpen: a külső körülményektől való félelmem sem más, mint a tulajdon imaginációmtól való félelem. Rögeszmeszerűen ott lappang a lelkem mélyén a családi-szerelmi boldogtalanságtól való félelem, annak következtében, hogy biológiai fogantatásom tényével (ami őt egyúttal a házasságkötés erkölcsi kompromisszumába kényszerítette) az egész élet elveszítette az értelmét, az egész világ összedőlt. Sorsfeladataim (jóvátételeim) önkéntes felvállalásától való félelem lappang a Szilárdba való kétségbeesett kapaszkodásom, vívódó szorongásaim mögött: ha nem szülök gyermeket, elveszítem, ha szülök gyermeket, a teljes önfeladás és a bizonytalan egzisztencia, a napról-napra való tengődés rémképe lebeg a szemem előtt - ettől a szorongástól egymagamtól nem bírok megszabadulni, segítségre van szükségem, mert a hitem és személyes ambícióm túl kevés, túl zavaros. Első és utolsó, kulcsfontosságú életfeladatom a hit, a pozitív átalakulás, az imaginációtisztítás. Ami az önfeladástól és a bizonytalan egzisztenciától való félelmemet illeti, ez szintén nem más, mint a szeretet-áramoltatási képességem, az anyaság, az életadás éltető hatalmába, pozitív értékébe, a családi élet értelmébe vetett hitem hiányának a következménye. Tudattalanomban a életadás, a bőség és a boldogság negatívan kapcsolódnak össze egymással, szinte kizárják egymást. Nincs pedig kiút, jóvá kell tennem anyám fiatalkori hitetlenségét: be kell bizonyítsam az „Úristennek”, hogy igenis, van értelme a teremtésnek, lehetséges a gyermekszülésen, családalapításon keresztüli boldogság! A Lilith a Rák jegyében a VIII. házban magának a teremtésnek a spirituális erőterét teszi öncélúvá: a teremtésben való kiegyenlítődés helyett az öncélú boldogságféltés uralja az életképzeletemet. A sötét imaginációm következtében tele vagyok életellenes ellenségképekkel, kegyetlen, érzéketlen késztetésekkel a környezetemmel, az egyetemes léttel szemben, ezért nem bízok az isteni gondviselésben.(dh. Plútó-Szaturnusz-Merkúr-Lilith-Jupiter)
Az az ujjongó felszabadultság, amit Enikő halálakor éreztem (és ami tovább fokozta a bűntudatomat) szintén nem más, mint a „Sátán” győzelmi indulója a beteljesedett negatív program fölötti (kár)öröm-érzet.
A gyermekszülés számomra lelkiismereti kérdés, vagyis pusztán személyes elhatározás kérdése, a szó metafizikai értelmében, amennyiben a Lilith hideg kéjvágyától megtisztítom az ambícióimat. Az életellenes program „velejárója” a szeretet-adásra, az igazi odaadásra való képtelenség. Ezt jelzi Szepes Mária néni „átutazó” gyermekének a TBC-s agyhártyagyulladásos halála, és ezt jelzi Enikő vírusos tüdőgyulladása is. Nálam ezt a szeretetre való képtelenséget jelzi a dh. Rák Lilith-Jupiter-Retrográd Neptun a Nyilasban.
Merkúr napja. Március 28.
A Sárkányfarkam a Kosban (is) van a IV. házban, emiatt támadtam olyan erősen az anyai állapotomat, a gyermekgondozással, az otthonalapítással együtt járó harcot, konfliktusokat, fájdalmakat szerettem volna kikerülni, mert egész gyerekkoromban a kímélésre, a védekezésre, a konfliktusok elkerülésére irányuló neveltetést kaptam. Nyers, spontán ösztöneimnek, indulataimnak, ambícióimnak nem volt ahogy a gyermekkorom szenvedélyes légkörében felszínre kerülniük, kiegyenlítődniük, ezért éreztem mindezidáig, hogy mintha tudathasadásos állapotban, saját magam árnyékában élnék. Mindenesetre most abbahagyok mindenféle, a sorsommal szembeni védekezést, támadást és ellenszegülést, elfogadom gyűlölködés és kételkedés nélkül a gyermekszülés és családalapítás keresztjét, nem terhelem tovább a lelkiismeretemet. A tegnap kivetettem a spirált a méhemből, szabad az út a következő babának. Feláldozom magam, teljesen odaadom magam a megtermékenyítő istenanyai szellemnek, kifeszítem magam a családi otthon keresztjére, mert most már én is beláttam, hogy hiába is szeretnék bármiféle hivatást gyakorolni a közösségben (és anyagi elismerést is szerezni általa) amíg az otthonban nem vetettem meg sziklaszilárdan a lábamat. Ez az én tűzkeresztségem, ez az én szakadékom. Most egész sorsom, egész boldogulásom egyetlen hajszálon függ: a családanyaságomon, ettől függ minden anyagi-lelki-szellemi jólétem, egészségem, boldogságom. Vagyis hogy milyen mértékben vagyok szeretetet adni, életet adni és táplálni önkímélés, önsajnálás, önféltés nélkül, zokszó nélkül eltűrni, elviselni minden fájdalmat, minden szenvedést, egoizmus és hitetlen türelmetlenkedés nélkül megküzdeni minden nehézséggel, minden akadállyal a családért, az otthonért. Dolgozni, mozgásban lenni reggeltől napestig és egyre nagyobb bátorságpróbákba belemenni, egyre nagyobb fizikai-lelki-szellemi erőfeszítéseket felvállalni. Minden felelősséget magamra vállalni. Csak ez adhat értelmet az életemnek. Lemondani minden élvezetről, minden kéjelgési lehetőségről. Minden finomságról, minden szórakozásról. Beletemetni magam a munkába, elásni magam a házimunkában, a gyereknevelésbe, az otthonrendezésbe. Minden vagyonom az anyaságom. Csak az otthonért hozott áldozat tisztíthatja meg a lelkiismeretemet. Csak ez adhat hitet és biztonságérzetet. Csak ez ébresztheti fel bennem az éber szeretetképességet. A tisztánlátást és a derűt. Szenvedélyesen beleharapni minden gyakorlati nehézségbe, szenvedélyesen megragadni minden veszekedési, vitatkozási, verekedési lehetőséget.
Szaturnusz napja. Március 31.
Szilárdnak az anyámhoz írt levele most egy újabb lelki krízisbe taszít: teljesen kicsúszik a talaj az érzelmi biztonságom alól és teljesen új talajra kell építenem az érzelmi-lelki életemet. Fel kell adnom azt a korrupt, önvédelmi stratégiámat, negatív érzelmi mintámat, hogy „érzelmi támaszt” (felelősség elhárítási lehetőséget) keressek a rokonaimban. „Át kell csoportosítsam” teljes mértékben saját személyemre (és saját családomra) az érzelmi kötődéseimet, szeretet-érzéseimet, az összes fizikai-mentális energiámat-tevékenységemet. Hamis felelősségtudatomon, könnyítési vágyamon és negatív hitemen keresztül - bűntudatomon keresztül - voltam manipulálható, zsarolható érzelmileg-hangulatilag- képzeletileg. Csak ha ezt a negatív érzelmi-asztrális alapot, a családi együttéléssel kapcsolatos negatív tapasztalataimat, hiányinformációimat felszámolom, akkor hangolódhatok rá teljesen a saját anyai szerepemre, a saját családalapításomra. Csak az egyetemes erkölcsi alapállás segíthet : az egyetemes törvényekbe vetett hit: hagyni a sorsomat, az életfeladataimat, hogy kifussák magukat, nem ellenszegülni és nem halasztani-spekulálni. Ez a korrupt érzelmi biztonság utáni vágyam (ami nem más, mint a tudatos erőfeszítésektől való félelmem) tesz annyira befolyásolhatóvá. A korrupt szeretet-vágyam által vagyok annyira manipulálható, mert nem vagyok képes az igazi, törvényes odaadásra, ezért ott bizalmaskodok, és másfelől ott rejtőzködök, ahol nem kell! Személyi Én-tudatom bázisa a saját családért való erkölcsi felelősség-képesség, ezt viszont nem érhetem el a hitetlen bizalmaskodással, érzelgős szövetkezéssel. A környezetemmel való pozitív kollaboráció bázisa a tiszta lelkiismeret, ezt viszont nem érhetem el bűntudattal és gyáva humanizmussal, korrupcióval. Csak a korrupció-mentes, félelemnélküli hit igazságszenvedélye teremthet igazi barátokat és igazi szövetségeseket az életembe!
AZ ELŐFELTÉTEL NÉLKÜLI, HATÁRTALAN BOLDOGSÁG ÉLMÉNYE VAGYOK. AZ ÖNKÉNTELEN KÉPZELET TEREMTŐ EREJE VAGYOK. A TERMÉKENY ÉRTELEM SUGÁRZÓ VONZÁSA VAGYOK. A NYITOTT SZERETET VILÁGOSSÁGA VAGYOK. A TEREMTŐ ERŐK ÉS HATALMAK TUDATA VAGYOK. AZ ÖRÖK ERŐTUDAT NYUGODT JELENLÉTE VAGYOK. A BÖLCSESSÉG KÉPZELET-MÁGIÁJA. A BÁTORSÁG SZERETETE ÉS A SZERETET MÁGIÁJA. A KOORDINÁCIÓ ÉBER ÉLMÉNYE VAGYOK. AZ ISTENI IGAZSÁG BÁTOR EREJE. AZ IGAZSÁGTUDAT BÖLCSESSÉGE. A JELENLÉT-TUDAT HATÁRTALANSÁGA. A TÍZ TEREMTŐ ERŐ MÁGIKUS EGYÜTTESE. A SZERETET-TUDAT HATÁRTALANSÁGA. A TEREMTÉS BÁTORSÁGA ÉS BOLDOGSÁGA. A JELENLÉT-NYUGALOM ÉRTELME. A JÓZANSÁG MÁGIKUS ÁRAMLÁSA. ÉN VAGYOK A REND VILÁGOSSÁGA. A RENDELTETÉS NYUGODT ÁLMA. A REND-TUDAT KACAGÁSA. A REND BOLDOGSÁGA. AZ ERŐS AKARAT SZELÍDSÉGE. A HATÁROZOTT GYENGÉDSÉG. A DERŰ BÁTORSÁGA ÉS A BÁTORSÁG DERŰJE. AZ EGYENES MOSOLY. A TUDATOS ILLÉKONYSÁG. A VONZÓ DERŰ. DERŰS KOMOLYSÁG. FELELŐS PUHASÁG. SUGÁRZÓ ÁTTETSZŐSÉG. HARCOS BIZALOM. AZ ÁTTETSZŐ ÁTHATOLÁS ÉBERSÉGE. A SÚLYTALAN SUGALLAT SÚLYOS EREJE. A SZELÍD AKARAT EREJE. A SUGÁRZÁS VONZÁSA ÉS A VONZÁS SUGÁRZÁSA: ÉN VAGYOK AZ IMAGINÁCIÓ ŐSFORRÁSA. AZ ÉBER HIT REMÉNYE. AZ ISTENI MAG TERMÉKENY SUGÁRZÁSA. AZ ÁLDOZAT SZABADSÁGA.
Jupiter napja. Ápr. 12. Nagycsütörtök.
Minden jel arra mutat, hogy ismét megfogantam. Gyermekem születik kilenc hónap múlva. Egyelőre még erőltetem a boldogságot, szorongok még, főleg a lakáskörülményeink miatt, de már érzem, hogy milyen sokat változtam, mennyire nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban fogadom a nehézségeket. A továbblépés létszükséglet számomra, vállalnom kell az elbukás kockázatát, ha győzni akarok. Érzem, hogy most minden énértem történik, az én újjászületésemért, illetve, hogy feltámadjak a dermedt egoizmusomból. Ez a húsvét az első igazi húsvétom, a feltámadásom húsvétja. Kifeszítem magam a sorsom keresztjére, odaadom magam teljesen a sorsomnak, hogy megnyugodjon a lelkiismeretem. Meghal a jövő és újjászületik a ma, az örök itt és most. Elültetem az örök élet csíráit azáltal, hogy a mában élek. Most élek. Csak az égi anyám létezik ezentúl számomra, aki által megtermékenyülhettem, az isteni gondviselés. Őbenne hiszek, mert Őáltala létezem. Az isteni igazság szelleme termékenyített meg, nem történhet semmi baj velem vagy a magzatommal, mert a sorsom az isteni törvénnyel összefonódik. Jövő héti hazamenetelem célja Medárda elhozása. Nem tartozom elszámolnivalóval senkinek, és nincs szükségem senki tanácsára. Anyám is az én gyermekem, mert én és az Istenanya egyek vagyunk! Én teremtem az egész világot. Én vagyok a teremtés Ősanyja. Teremtői lényemben mindenható és halhatatlan vagyok. Minden helyzetben az isteni igazság szellemében cselekszem, beszélek és gondolkodom. Csak az egyetemes egységgel összhangban álló szuggesztiók termékenyítik meg az életképzeletemet. Csak a bőség, a boldogság és a harmónia képei foganhatnak meg bennem. Az ellenpólus a Lilith. A csillapíthatatlan kéjvágy. Ma délután az üzletben kaptam a férfi tulajdonostól ajándékba egy csokit! Mert jóképű és tetszik is nekem, és hogy legyen amitől vaj legyen a fejemen. Ez az én korrupt hazugságvágyam, szüntelen sóvárgás a csalásra és a hamis információ-áramoltatásra, a félrevezetésre. Minél erősebben próbálom elfojtani, annál veszélyesebb. Miközben a rokonaim húsvéti dorbézolását elhalasztom, tudattalanul annál erősebben sóvárgok az extra-élvezetekre! Ez az „incidens” a szexuális életem válságára utal (egyre nehezebb feloldódnom szeretkezés közben), amit én idéztem elő a terhességtől való félelmemmel. Mert elfogadom racionálisan a más-állapotot, de neheztelek a sorsomra az újabb fiziológiai-hormonális terhelések miatt. A kedélyem legalábbis nagyon hullámzóvá vált, az étvágyam pedig csillapíthatatlan, a mozgásigényem is hatalmas, teljesen kifordultam magamból, akkora bennem a feszültség. Az egyetlen fegyverem az őszinte önleplezés, akkor nem érhet meglepetés.
Hold napja. Húsvét másodnapja.
Szilárdot nagyon feldühítettem az este, egyszer s mindenkorra elege lett az örökös önsajnálatomból, az idióta jövőféltésemből. Szkizofréniás depresszió lappang bennem születésemtől kezdődően, betegesen irtózom az élettől, ezért az életadástól is, öncélú, fantazmagórikus rögeszmevilágban élek, fiktív realitás-érzékkel. A gyermekáldástól való örökös rettegésem mögött a krónikus élet-örömhiány, a szeretet-áramoltatásra, a környezettel való kollaborációra, az együttélésre és a személyes felelősségvállalásra, az odaadásra való képtelenség, beteges infantilizmus, személyiség-éretlenség lappang. Infantilizmusom gyökere az, hogy mindig csak kapni akarok, de adni nem vagyok képes. Azért vágyom mindig másra, mint ami van, mert lényegében a halálra vágyom, mert élni, jelen lenni, tapasztalni erőfeszítéssel jár, és én azt nem szeretem. A méhemben megfogant negyedik magzatom az én igazi megváltóm. Teljesen odaadom neki a testemet, a lelkemet, a szellememet, csináljon az Úr kegyelméből emberi életet magának belőle!
2002 aug 25 Hold napja
Emma Etelka lányom 6 honapos. Ugy érzem magam, mintha egy alagutbol haladnék kifelé és már kezdeném látni a végét. Dereng valami világosság, egy uj életszakaszba érkeztem, az biztos. Ezeket a sorokat már a saját számitogépemen irom, egy egészen átrendezett szobában, bekotott internettel, szoval, ugy érzem, kimozdult a sorsom kereke a mocsárbol, de nem eléggé: a tágas, csendes otthon, a konyvkiadás még nem jott ossze. De belulrol lassan, lassan változom, anyámmal szakitottam, a tegnapelott láttam egy feleve eloszor. Nagyon megviselt a vele valo szakitás, valosággal belebetegedtem a telen. De a lényeg az, hogy már ugy ahogy uralkodni tudok az erzelmeimen, vagyaimon.
Szeptember 2. Hold napja
Elég fárasztó hétvégém volt, megérkeztek Tátrai Laciék Ausztriából, miután már egy hete elapadt a pénz a háznál. A bőség útjai valóban kiszámíthatatlanok! Egyik percről a másikra lett pénz, kaja és információóáramoltatási lehetőség is. Most csend van végre, pedig négy és fél szép napot töltöttünk együtt, de most kell a csend: elérkeztem a XII. házamba ismét: Szilárd visszautazott velük a gáthoz. Nem is szeretkeztünk és már érzem a feszültséget, de igyekszem ébernek maradni. Ez a Laci is megszédített a Bika napjával, a Kos Aszcendensével, a Mérleg Lilithjével, de uralkodtam magamon, amennyire tudtam.
Végre élvezem az egyedüllétet. Élvezkedek, szórakozok közben, de legbelül nem támadom a sorsomat többé. El kell érnem azt a tudatállapotot, hogy ne féljek semmitől és senkitől, egy szelíd, de éber lélekjelenlétet, amelyben mindenható isteni lényemmel érzem a folyamatos kapcsolatot. A meditáció lényege az éber lélekjelenlét, az istenazonosságtudat. Onnan, a Középből átprogramozni mindent. Nem szabad félnem a belső képeimtől, hanem át kell alakítanom azokat. Egész mentalitásomat. Lehet, hogy magzat van a hasamban. De az aurámban biztosan. Mikor szorongás nélkül tudom elképzelni egy újabb megfoganás lehetőségét, akkor újjászülettem. Az élet áramlik a lelkemben, szellememben, testemben, szabad vagyok, az egész élet az én javamat és kiteljesedésemet szolgálja. Gazdag vagyok. Erős. A tegnap előtt háromszor beleugrottam a strandmedencébe, a tegnap meg jó negyedórát úszkáltam a Szent Anna tóban - szeptember elsején. Nem lett semmi bajom. Kezdem megszeretni a vizet, ma este is muszáj volt megfürödöm. A tartós feszültségállapotok elég veszélyesek számomra, lebetegszem és a gyerekeim is veszélyben vannak. Anyámmal még hátra van a nagy csata, emiatt hull, gondolom a hajam már jó fél éve, amióta Etelka megszületett. Kissé kapar a torkom, mert írni akarok az utolsó két szülésemről, ami fel fogja kavarni ismét a tudattalanomat. Az edzésen jól összeverettem a karjaimat, a bokáimat, de nem szabad meghátrálnom, mégha egyre durvább helyzetekbe is kerülök: harcosi beavatást is kell nyernem valahogy az Oroszláni karmámhoz. A negatív Uránuszom feloldási lehetősége a folyamatos információfeldolgozás, a spontán reakciókészség tudatos erőltetése. Máskülönben csak keserves álmatlan éjszakák várnak rám. Gyakorlatilag naplózás és meditáció nélkül semmi esélyem sincs a könnyű elalvásra. Ma elrontottam a porszívót is, mert nem akartam, nem tudtam lecsendesedni, amikor végre magamra maradtam. A legfontosabb létállapot számomra a belső csend, az éber, higgadt, derűs figyelem állapota. Gyereknevelésben, párkapcsolatban, emberi kapcsolataimban - főleg a rokonaimmal való viszonyomban. Meg kell erősítenem magamban a fényt, hogy ne váljak érzelmileg-anyagilag zsarolhatóvá, kiszolgáltatottá. És ki kell sugároznom ezt a belső fényt és éber sorsbizalmat, életszeretetet. Derűs határozottságot.
Mars napja. Szept. 10
Több mint egy hétre apasztottam el ismét a bőséget a házban, miután a telefont kikapcsoltattam Laciékkal és nem tudtam egyedül visszaállítani a becsengetéseket, mert felületes voltam, csak a villanykapcsolót ellenőriztem le, a csengőgombját nem. Nem járta meg az eszem. Gyakorlati felelőtlenségem pedig képzeleti felelőtlenséggel párosul és egymást felerősíitik negatívan. Sőt, a baj az, hogy amikor azt képzelem, hogy nem tudok megoldani egy gyakorlati problémát, akkor a problémamegoldó készségem valóban csődö is mond, amikor pedig lusta vagyok erőltetni az agyamat egy gyakorlati nehézségnél, akkor beindul a negatív képzeletem.
Miközben Szilárd élet-halál között lebegett, én a sorsomat támadtam az adósságaink miatt, miközben csak egyetlen gombnyomáson múlott, hogy elszalasztottuk a rendelőket, hogy nem jött pénz a házhoz. Beismerem, hogy felelőtlen voltam, információzárlatot idéztem elő (dh. Merkur-Szaturnusz a Szűz elején, pontosan a tranzit Nap-Marssal együttállásban: én pedig jelzést kaptam edzésen, hogy józanodjak ki, hagyjam abba sorsom ostoba támadását és vegyem a kezembe a sorsomat, legalábbis éber lélekjelenlét szintjén: fej-, tarkó- és térdütés). Ha bőséget akarok, éber felelőséggel kell használnom a képességeimet, a képzeletemet, de a józan eszemet is! Ha rendet akarok, nem engedhetem meg magamnak a felületességet. Az anyagiakkal kapcsolatosan meg kell értenem azt, hogy sem erőszakoskodni, sem közömbösnek lenni nem szabad. Ha Bősárkányban jobban rátettem volna a kezemet a meglevő javakra, eszközökre, hogy meleg otthont varázsoljak az adott gyakorlati lehetőségeimet a lehető legkreatívabb módon kihasználva, a negatív képzeletem nem tudott volna olyan végzetesen felerősödni, és akkor Enikő még ma is élne. Azért ütik annyit edzésen az alkaraimat, a kezeimet. Gyakorlati kérdésekben is képessé kell vállnom, főleg gépek és technikai eszközök kezelésében a maximális találákonyságra, rugalmasságra, ötletgazdagságra és kísérletezési képességre és az imaginációm, a mentális energiáim mozgtásában, alkalmazásában is.(dh. Mars-Uránusz) Ha mindig a személyes felelősságem tudatában gondolkodom, beszélek és cselekszem, hamarabb észreveszem a tévedéseimet és hamarabb rátalálok a helyes megoldásokra. Az egyéni felelősségvállalás felszabadítja a kreatív teremtői energiákat. Most például az összes elmaradt telefonhívást mentálisan újra kellett programoznom, és csodák csodája csakugyan felszabadult a zárlat, egész este szólt a telefon, miután végre visszakapcsoltam a csengőjét. A jóvátétel felelősségének a személyes, tudatos felvállalása hatalmas mentális energiákat képes mrgmozgatni és minden akdályt, minden zárlatot felold. Mindem lét lehetőséget felszabadít. Jóvá kell tennem Enikő halálát azáltal, hogy bőséget teremtek a családomnak: tágas otthont, könyvkiadást, értékes emberi kapcsolatokat, jó információáramoltatási eszközöket és lehetőségeket. Enikő Uránusza a VI. házban a vízöntőben erre a gyakorlati irányváltási életfeladatra utal. El kell érnem azt, hogy számomra egyetlen gyakorlati áthidalhatatlan, megoldhatatlan gyakorlati nehézség sem létezzen többé, hanem akár a józan eszemmel, akár a teljes mentális potenciálomat, energia-töltetemet mozgósítva, minden információzárlatot és határhelyzetet feloldjak a sorsomban, de nem mágiázással, nem erőszakoskodva, hanem odafigyeléssel, éber összpontosítással, odafordulással, lélekjelenléttel, bátor helyzetátvilágításal, hibabelátással, kísérletezéssel, kockázatvállalással.
2002 szept 13. Vénusz napja
A felelősségtudat alaptulajdonsága az, hogy akkor egyetemes, ha individuális (személyes). A csoportkarma alapja a felelősségmegosztás. A civilizált emberi közösségek a felelősségelhárítás elvén alapulnak. Az örökletes programok nem oldhatók fel egyéni felelősségvállalás nélkül. Családi karmámat addig nem tudom feldolgozni, amíg felelősséget nem vállaltam érte. Nem is tudom megérteni, feltárni sem ezeket a romboló-kaméleon programokat, amíg teljes mértékben el nem fogadtam azok személyes (jobban mondva kauzális-isteni eredetét az én egyetemes lényemben). Enikő és Etelka születésekor az egyéni felelősségvállalás terhét próbáltam elköhögni magamtól és attól nyuvadoztam. Az, hogy a szülések után annyi bajom volt a mellkasommal, a torkammal, az orr-homlok-arc-üregeimmel, a fogaimmal, egyértelműen a teremtésért, a létről való gondoskodásért felvállalandó felelősség anyai életfeladatára utal. Ha ez a felelősség nem igazi vagy nem személyes, nem teljes, akkor jönnek a betegségek, komplikációk, depresszióig, sőt halálos tragédiákig elmenően. Csakrák szintjén mind a hét csakra szintjén lezajlik a teremtési aktus és a következményei az újjászületés, a kiegyenlítődés vagy annak hiánya, a betegségek, a feszült, szélsőséges határhelyzetek, tudatállapotok és körülmények. Nemi szervek, méh, gyomor, belek, mellkas, légutak, torok, a fej szervei, haj, belső hormonháztartás, vérkeringés, idegrendszer, az egész szervezet magán viseli a teremtési aktus pozitív vagy negatív következményeit. A teremtési aktus felelőssége pedig a fogantatás elfogadásával, az anyaságnak való feltétel nélküli, fenntartások és ellenérzések nélküli odaadással, megnyílással kezdődik. Előbb szellemben, majd lélekben, végül pedig fizikailag. A torkamban tanyázó makacs sztreptokokusz-bacilusok akkor támadják meg a sok gyermekkori hűléstől kiérzékenyedett szervezetemet, amelyet viszont a rendszeres karate-edzésekkel csodával határos módon sikerült felerősítenem, amikor lelkileg-szellemileg elgyengülök és kiútat kezdek keresni az anyai életfeladataim terheiből. Amikor a felelősségeim elhárításán, szétszórásán spekulálok. Amúgy az egész gondolkozásom a könnyítések és kiútak keresésére hajlamosít, amit a neveltetésemből adódóan, a gyakorlatiatlan, gyáva, hitetlen, kényelemszerető, aggodalmaskodóan érzelgős felszíneskedésem csak tovább erősít.(dh. Plutó-Szaturnusz-Merkur-Jupiter-Lilith) Ez a rokonaim utáni sóvárgásom alapja. A régi családom körében még megjátszhatom a gondatlan, felelősségek és kötelességek nélküli gyermeket. Valahányszor Medárdát rájuk bízom, az éber gyermeknevelés terhétől próbálok megszabadulni. Felelősségelhárításról még a párkapcsolatban sem lehet szó. Esetleg felelősségmegosztásról. De az egyértelmű kell legyen mindkét fél számára és személyi életfeladataikkal összhangban kell álljon. Ha nem, akkor igazi kiegyenlítődés nem jöhet létre közöttük, s így igazi kollaboráció, termékeny együttlét sem. A sorsom támadását, a rejtett agresszívitást mindig a felelősségelhárítás előzi meg. Ez az ellenség-képzetek alapja. Hiszen éber egység sem lehetséges egy tiszta felelősségtudat nélkül, amely az információkat a rendeltetésük szerint rendezi. Ezért betegszem meg, begyullad a torkom, amikor sokáig tűrőm alamuszi módon a felelőtlen, komolytalan beszédet a közvetlen környezetemben. Az, hogy mit kell lenyelnem, vagy mit nem szabad lenyelnem, az ismét csak a személyi életfeladataim felvállalásának a függvénye. A felelősség pedig elszántságot, kitartást, következetességet, összpontosítást, türelmet és főként hibabelátást jelent.
Szept. 15. Nap napja.
A tegnap reggel elmentem edzésre és ismét jól összeverettem magamat. Gyáva módon megtűrtem ellenfelemen, Éván a gyűrűket, ami még feszültebbé, szorongóvá tette a támadásaimat. Miért hagytam magamat ismét megalázni? Humanista gyáva jóérzésből, a látszat-barátságunk kedvéért, a hamis egységünk védelmében. És utólag, mentálisan fojtogattam szegényt és vele együtt magamat is. Alig tudtam fellazulni edzés után, egész nap fáztam és rázott a hideg. Beállt az ősz, egyre hűvösebb lesz odakint. Elhatároztam azt, hogy ezen az őszön és télen nem fogok meghűlni. Mit tehetek azért, hogy sem én, sem a lányaim se betegedjünk le, még egy kicsire sem, sőt, hogy egyre erősebbek legyünk? Nagyon zavar, hogy ennyire gyenge és lassú vagyok edzésen. Rendszeren hozzá akarom szoktatni magamat mindenféle fizikai-érzelmi-mentális terheléshez, hogy a felelősségtudat pozitív képességét megszerezzem. A rossz teherbíró-fájdalom- és munkabíróképesség is felelősség-tapasztalatelhárításból ered. Mint ahogy a rossz lelki-szellemi görcsösség és tunyaság, renyheség is felelősségprobléma: nem teszem teljesen magamévá azt a helyzetet, amiben vagyok, az összes, kellemetlen részlet-kérdéseivel, vonzataival együtt. A sorskörülményeimért elsősorban mentális felelősséget kell felvállalnom: a pozitív előrelátás és tisztánlátás képessége által: át kell világítanom a határhelyzet kauzális gyökereit, amiben benne vagyok, és kell látnom a belátás által a feloldásának a mágikus lét-lehetőségeit. Anyagi helyzetünkért elsősorban ilyen mentális-ideális felelősséggel tartozom: kell látnom a bőséget az otthonomban, a kiteljesedést, a gyarapodást, a nehéz sorskörülményeim ellenére is, amelyek kauzálisan a negatív családellenes imaginációm, a megismeréssel és a teremtéssel szembeni lelki és szellemi ellenszegülésem következménye. Elsősorban értéktudati szempontból vagyok felelős a családom anyagi jólétéért. Hiszen alapvetően én teremtek minden materiális formát és tartalmat az anyai képzeletem által az otthonomban. Olyan otthonom van és akkora jólét és boldogság van benne, ahogyan működtetem a pozitív teremtőerőmet. Ezzel a mágikus teremtőerővel nemcsak sajátmagam és a gyermekeim, magzatjaim, hanem Szilárd életét és egészségét is veszélyeztetem, amikor aggodalmaskodom, szorongok és kishitűsködöm. Nem háríthatom Szilárdra az életem gyakorlati oldalának a felelősségét, képessé kell tennem magamat a hatékony problémamegoldásra, pontosan a helyzethez való teljes odafordulás és összpontosítás, odafigyelés, az éber lélekjelenlét. Az a félelmem, hogy nehogy valami baja essen Szilárdnak, amíg távol vagyunk egymástól (aminek köszönhetően többször is került már halálközeli állapotokba a házasságunk alatt) abból a rejtett sóvárgásomból adódik, hogy egyéni felelősségeimet ne kelljen felvállaljam, egyéni problémáimat ne kelljen egyedül megoldjam. Mindig egy támogató közösséget, személyt, rokoni vagy társadalmi környezetet keresek, akikre ráruházhatom a nehézségeimet, akik elvégzik helyettem a létfenntartásomhoz szükséges erőfeszítéseket, gyakorlati tennivalókat. És persze, akik megvédenek engem az élet és a nagyvilág igazságtalanságaitól, kegyetlenségeitől. Gyermeki infantilizmus, éretlenség, az individuális léttel járó tapasztalatok elodázásának a kísérlete. Mint ahogy a gyermekeimbe való kapaszkodás is egy ilyen menekülési kísérlet a spirituális-erkölcsi személyi válságom elől. Az élettársért való aggódás rendszerint abban végződik, hogy a férj, feleség tényleg elveszíti az élete párját, azért, hogy az egyetemes törények szellemében megtapasztalhassa az egyéni lét határait és lehetőségeit, amire egy olyan partner oldalán erre nem volt szüksége -lehetősége, aki mindig elvégezte helyette a “piszkos munkát“, látszólag tapasztalt és konfrontálódott helyette, de valójában csak megfosztotta a megkímélt társát a személyi kibontakozásától, fejlődésétől. Így nem sok spirituális értéke és értelme van az emberi életnek. Mindaddig, amíg Szilárdtól független, autonóm lényként nem vagyok képes létezni és ellátni a gyermekeimet, addig sajnos fennáll valamilyen, a családomat szétszakító, esetleg éppen Szilárd elvesztésével járó tragédia lehetősége! Többnapos, hetes, hónapos magamra maradásaimnak az volt az értelme és kauzális háttere, hogy saját egyéni “életrevalóságomat“ megtapasztalhassam. De mivel ezek az örökletes élet-ellenes programok manipulják önkéntelenül is a gondolkozásomat, kedélyvilágomat, ezeket a gyakorlati képességeket és ambíciókat tudatos erőfeszítéseket én kell megszereznem és kialakítanom magamban, ahhoz, hogy ne féljek az egyedülléttől, a családtagjaim elvesztésétől. A válástól, ami párkapcsolatunk elejétől kezdve már közel öt éve foglalkoztat. Foglalkoztat egyrészt az egoista életmegnyerési-kurválkodási ambícióim miatt, másrészt pedig az előbb említett felelősség-elhárítási késztetéseim miatt. Nem szabad leállnia az életnek, a bőség áramlásának, az egészségnek a családban, az otthonomban attól, hogy egy ideig az otthon fenntartásának minden terhe rám hárul. Egzisztenciális-anyagi gondjaimat ugyanis elsősorban nem spekulációval, ügyködéssel és a rokonaimmal való kollaborációval, hanem saját mágikus teremtőképességem, pozitív életigenlő hozzálláasommal, bátorságomal oldhatom meg. Egyszerűen azáltal, hogy pozitívan viszonyulok a termékenzységhez, a létről való gondoskodáshoz, biztosítom a bőséget, a kiteljesedést és anyagi-szellemi jólét-lehetőségeink tágulását, sokaksodását a családban. Előre kell látnom azt, hogy ezeknek a képességeknek fokozottan a birtokában leszek, még éberebb, még bátrabb, bölcsebb és ugyanakkor erősebb, nyugodtabb, lazább és kiegyensúlyozottabb leszek a megszaporodott erőfeszítéseim ellenére is. Egyedülléteim feldolgozása, lenyelése a felelősség elfogadásával kezdődik. Ahhoz, hogy ne támadjam a sorosmat, meg kell szabadulnom mentálisan a kényelmes evickélés és vegetálás tévképzeteitől. El kell fogadnom teljes mértékben az erőfeszítésekkel járó életfeladataimat. Ezek az erőfeszítések azonban elsősorban mentális-képzeleti jellegűek, nem oldhatom meg a problémáimat fix fizetésekkel, segélyekkel, rokoni könyöradományokkal.
Okt. 2. Merkur napja.
Vasárnap este kibékültem anyámmal. Mégis kerülget a hűlés, a nyomás nem szünt meg, mert 10 nap múlva barna öv vizsgám lesz. És Enikő halála még mindig nincs feldolgozva, a doktornőnek sikerült beijesztenie Etelka fejlődését illetőleg, elejtvén azt a negatív szuggesztiót, hogy nagy baj fenyegeti, mert beesett a mellkasa. A feldörzsölt anyajegyem kezd begyógyulni, miután lelkileg-szellemileg az anyámmal való konfliktusomat lerendeztem, de a fizikai távolságot egyelőre még meg kell tartanom, amíg családanyai öntudatomban meg nem erősödök teljesen. Amíg teljes mértékben boldoggá nem tesz az a tudat, hogy én elsősorban anya vagyok, életem egyetlen értelme az anyaság, a gyermekszülés és otthonművelés. Gyakorlati spekulációim sorra bebuknak, még mindig a téli közköltséget fizessük, de egészségileg stabilabb vagyok, mint tavaly ilyenkor. A múlt ősszel, október elején kezdődött az arcüreggyulladásom, ami Etelka születése után teljesen levett a lábamról. Most sokkal tudatosabban próbálom átélni a Skorpió-Bak időszakát, éberebben, bátrabban, több szeretettel, lazasággal, hittel és odaadással. Pozitív spirituális ambíciókkal, a karatézással együtt. El kell érnem az abszolut sorsbizalom és éber lélekjelenlét tudatállapotát, amikor a környezetem negatív vibrációit és feszültségeit nem veszem át, sőt, azokat feldolgozva, átalakítom fénnyé és szeretetté, meleg szenvedélyes öntudatossággá, erőszak vagy korupció nélkül. Még az időjárás viszontagságai sem folyásolhatnak be negatívan, sem a hideg, szeles, nyirkos idő, sem a hirtelen, mértéktelen központi fűtés egészségtelen levegőtlensége, sem az anyagi hiányok vagy emberi konfliktusok, sorsprovokációk. A létezés legmagasabb intenzitásával és legmélyebb izzásával kell élnem és megnyilvánulnom egész lényemben. A felelősségtudat mellett a tudatos információáramoltatás is éppolyan fontos, a jelen konstellációban a legenyhébb elfojtott konfliktusra is kirobbanhat a belső lőporraktár a tudattalanomban és lemérgezem, befertőzőm magam az öngyűlöletemmel és a sorsneheztelésemmel. A rejtett agresszivitás egyetlen feloldási lehetőségeszámomra a minél intenzívebb szellemi lélekjelenlét. A képzeletem folytonos tisztántartása, a pozitív előrelátás. Holnap délelőtt sorsolják ki Budapesten a 10 millió Forintunkat. Nem a külső körülmények a fontosak, hanem az, hogy mire felkelek és elkezdem rendezni a családomat, az anyagi-szellemi áldás és pozitív létlehetőségek bőségáradata kezd ömleni az életünkbe, a családunkba a legváltozatosabb és legtermékenyebb megvalósulási módozatokban, körülményekben, anyagi-szellemi eszközök és emberi kapcsolatok formájában, mert ez az isteni igazság szerinti pozitív sorsrendeltetésem: arra születtem, hogy anya legyek és íme, anyává váltam és egyre teljesebben átélem és megtapasztalom az anyaságot az összes feladataival és örömeivel együtt, ellenérzéseim és családellenességem, fogamzásellenességem teljes feloldásáig. Eddig Etelka szoptatásába kapaszkodtam, hogy ne essek egyhamar “teherbe“, most ezzel sem spekulálok többé. Nem szabad. Az egyetlen, amit tehetek, az, hogy nem erőszakoskodom a teremtői-szülői lényemmel szemben. Minden negatív hozzálásomra kapom a negatív következményeket, intéseket:betegségek, balesetek, szűkös, sikertelen határhelyzetek, zavaros létállapotok, veszteségek. Vasárnap éjjel a lehető legközelebb kerültem orgazmus közben az egységtudathoz, legalábbis nagyon intenzív létélményem volt, mintha többdimenziós valóságként tágultam volna minden irányba iszonyatos sebességgel és intenzitással, mint egy szétrobbanó üstökös. A hétvégév jön a bécsi fogorvos-jógamester előadást tartani, azt hiszem elmegyek az előadásra. Minden esetre, az érzelmi-mentális testeim, a szeretet- és a fényáramoltatási képességem tágításáról, fokozásáról lenne szó a meditációban, vagy legalábbis egyfajta energia- és információ-transzformáció a teljes kiegyenlítődési állapotig, boldogságig. Az imagináció mélyrétegeinek az átalakítása a lényeg, a teremtőerők megtisztítása a Lilith öncélú létzavarásának szétszóró, széthúzó érzelmi-mentális káprázatától, hangulati-vágy-feszültságeitől, iritáltságaitól. Az éntudat megvilágosodása az akarat megtisztításától függ. A megvilágosodás maga a megtisztulás. Az életnyerés feladása. A boldogság maga a tiszta jelenlét-tudat korrupt sóvárgások, tévképzetek és hamis valóságkoncepciók, ellenségképek nélkül. A görcsös egoista egzisztenciális szorongások feloldódása a meditáció elsődleges célja az abszolut teremtői tudattal való teljes azonosulás. Addig tágulok, amíg az abszolut lét-nyugalom állapotát el nem érem. Azt a középhelyet, ahol a leginenzívebben átélhetem a teremtés gyönyörűségét. Azt, hogy isteni lényem bölcsessége, zseniális logosza irányítja a sorsomat, kisugárzik isteni valóságom a fizikai lényemre, életemre és kiteljesedik a sorsom a teremtői életképzeletem pozitív ideáinak megnyilvánulása által. Megnyilvánul isteni lényem legigazibb lényege a sorsomban: az egészség, a bőség, a személyi önkiteljesedés, a boldogság. Mindig a szellemi törvény felsőbbrendű igazságára kell támaszkodnom életképzeletemben, személyi ambícióimban, vágyaimban, terveimben. Erőszakoskodás nélkül, mindig a sorsprogramom beteljesítésének megfelelő áldásos sorskörülmények megvalósulását kell látnom lelki szemeimmel, görcsös előítéletek nélkül, szabad, nyitott és rugalmas hittel, szellemi alapállással minden megnyilvánulásomban, cselekedetemben. Egész mentalitásom a szabad, éber teremtő szellem közvetlenségéből és tiszta megnyilvánulásból kell fakadjon, és ezt a nyugodt, bölcs isteni logoszt kell megnyilvánítanom és érvényesítenem minden szavamban, tettemben, egész magatartásommal és alapálásommal. Az éber egység és a határhelyzeti állapotokkal együttjáró differenciálódás tudatában egyre intenzívebben kell szeretnem az életet és az embereket, és ugyanakkor egyre tisztábban gondolkodnom és éberebben kommunikálnom, egyre tisztább fényt sugároznom ki magamból - abszolut teremtői lényemből. A bőség és jólét-állapot, ami után annyira sóvargok, eleve bennem van, örök teremtői valóságomban, csupán meg kell nyilvánítanom a fizikai sorsomban is az egyetemes létezés tágasságát, termékeny áldásosságát, határtalan lét-lehetőségeit, szabad, kreatív energiáit ki kell sugároznom abszolut lényemből a fizikai életembe. A lényeg az, hogy öntudatomban ne a szorongó, szűkös tudatú és képzeletű egommal azonosuljak, hanem a mindenható, szabad, örökkévaló, abszolut isteni lényemmel, a nagy LÉTTEL. A lét, amely mindig van, és amely szüntelenül tágul és terjed, variálódik és megtisztul, újjászületik a teremtés isteni törvényei szerint. Az isteni lét-imagináció határtalanságában megteremteni a kreatív létenergiák megnyilvánulásának az erő-csatornáját az anyagi dimenzió felé a pozitív életképzelet segítségével. Igenis, a lehető legtöbbet és legjobbat képzelem el a családomnak anyai szeretetem határozott életigenlésével és sorsbizalmával, mindazt, ami személyi sorsprogramom beteljesítését szolgálja, ami szellemem, lelkem, anyagi-testi valóságom kifinomításához, átszellemítéséhez vezet. Ami rendeltetésemet és személyi önmegvalósításomat szolgálja, ami életem célja és értelme. Márpedig a fizikai lét elsődleges célja a teremtés-megismerés-kiegyenlítődés.
Nap napja. Okt. 6.
A tegnap találkoztam a bécsi fogorvos-jógival és sok mindent megértettem az Oroszlán-problémámmal kapcsolatosan. Ennek hatására kitettem az Eltás Oroszlánomat a falra és egyre könnyebben viselem az ismét kiújult arcüreggyulladásomat. Megtanultam figyelni befelé és ellazulni akkor, amikor annak szükségét érzem. Megtanultam megbocsátani a múltam tévedéseit. A lényeg az, hogy arra a múltbeli Emőkére, aki azokat a végzetes hibákat elkövette, tényleg úgy nézzek vissza, mint egy múltbeli emlékre és meglássam azt, hogy most, a jelenben, miben vagyok jobb, mint amilyen a tegnap voltam. Fel kell dolgoznom egyszer s mindenkorra Enikő halálát, el kell eresztenem az isteni lényem elleni vétkeim bűntudatát. Meg kell bocsátanom az élet szentsége, a személyiség szentsége ellen elkövetett vétkeimet. A világtól egyre durvább provokációkat kapok arra, hogy igazi lényemet felvállaljam és kinyilvánítsam igazi meggyőződésemet. A lényeg az, hogy ne hatalmi játszmaként fogjam fel az egészet, hanem csupán az individuális információáramoltatás életfeladataként. Isteni tulajdonságaim megnyilatkozása a külvilágban, a konfrontáció, az ütközés annál durvább, minél zavartabb a személyi tudatom, minél korruptabb, minél gyávább és kishitűbb vagyok. Nem a szubjektív igazság-érzeteim, véleményeim érvényesítéséről van szó, hanem az egyetemes értéktudat feltétlen megnyilatkozásáról. Az információáramoltatás felelősségét, a teremtés- megismerés felelősségét minden dimenzió szintjén fel kell vállalnom: a fény dolga az átvilágítás, még hús-vér tapasztalatok árán is. Mellkasi-fejüregi betegségeim abból adódnak, hogy az értelmemet és az akaratomat egoista önkímélésre használom és nem megismerésre, kiegyenlítődésre. Fény nélkül nincs szeretet és szeretet nélkül nincs fény. Gyűlöletben korrupció és korrupcióban gyűlölet. Önbecsülésem és önérvényesítésem alapja a megismerési vágy illetve a kiegyenlítődési vágy. Nagyon erős gyűlölettel és mentális agresszivitással kell számolnom, hatalmas felelősség, hogy a konfrontáció nyers energiáit ne fecséreljem el latens ellenállásra, mentális támadásokra, önpusztító, romboló hőbörgésekre. Mielőtt az arcüreggel együttjáró fulladásrohamok kiütnének rajtam, meg kell ígérnem, hogy az isteni lényem iránti szeretetből és tiszteletből, a belső lényegi valóságomat, személyes hitemet és alapállásomat illetően hamis információkat, félreértelmezhető rész-igazságokat nem adok ki magamból. Ugyanígy megfogadom szilárd elhatározással azt, hogy a külvilág provokációit az isteni igazság felvállalására, a “színvallásra“ halálosan komolyan veszem és egyetlen lehetőséget sem fogok elhalasztani, elnézni, elgyáváskodni. Egy ugrásra készen álló tigris lesi a zsákmányt bennem, mihelyt kiteszem a lábamat a szobámból. Mi történt a tegnapelőtt délután, amikor csőrepedés miatt majdnem elázott a lakásunk a fűtés beindítása közben? Mit kerestek nálunk a süketnémák az epilepsziás, félhülye lánygyermekükkel? Dh. Szaturnusz-Merkur-Plutó vagy dh. Uránusz-Mars-Nap? Ilyen durva jelzést kaptam volna arra, hogy a kreatív isteni élet-energiákat nem szabad elfojtani?! Valahányszor hagyom, hogy hülyeségekről kioktassanak szerencsétlen, boldogtalan emberek, néma és süket emberi lényt játszok, aki tényleges megismeréshez soha nem tud eljutni a gyávasága miatt, mert nem kap igazi visszajelzéseket a környezetéből. A tapasztalás az ok-okozat, a hatás-visszahatás elvén alapul. Milyen reakciókat várok el a környezetemtől, ha az én akcióim zavarosak vagy negatívak. Negatív hatás a védekező, meghunyászkodó magatartás, ami a környezetemből csak kételkedést és ellenállást, esetleg közönyt és érdektelenséget provokál. Erősen fogadom, hogy azt mondom, amit gondolok és azt csinálom, amit akarok, ahhoz, hogy azt élhessem, amit legfinomabb képzeletemben, az ideák világában örök valóságként élek. Erős rejtőzködési, fényelrejtési programmjaimat kell tudatos bátorságpróbákkal feloldanom. A tűzpróba az elégtétel próbája, a jóvátétel próbája. A szellem feltétlen megnyilatkozásának és újrateremtésének a próbája.
Egyelőre lazábban veszem a karatét, illetve jobban fogok a testi-lelki jelzésekre figyelni edzésen. Hiszen az is ilyen spirituális jelzés volt, hogy a doktornő a gyermekem mellkasát kritizálta: metafizikailag a teremtményi mivoltom nem életképes, mint ahogy Enikő sem volt az, mert nem volt ténylegesen személyes megismerés a sorsomban a gyávaságom miatt, döntéseim felszínesek vagy személytelenek voltak. Edzésen, kumite közben megélem a konfrontációt testi szinten, közvetlen fizikai (hús-vér szintű) információbevitelként, amit az emberi kapcsolataimban lelki-szellemi szinteken kell megvalósítanom. Nem egoista becsvágyból, önérzetből, de az isteni értékeim, a hitem, a tudásom érvényesítéséért BE KELL AVATKOZNOM A VILÁGBA! A teremtés beavatkozás. Ha nem avatkozom be kreatív, építő, alkotó, teremtő - átvilágító - formában, akkor is, mindenképp beavatkozom, egész létem, egész természetem alapja Tűz-természetemből adódóan a beavatkozás, csak gyáva, sunyi módon, álszerény nehezteléssel, rejtőzködő, manipuláló módon, negatívan, romboló latens mentális agresszívitással. A kritika és az ítélkezés szerepe a szellem átalakító munkájának az elősegítése, nem a rombolás. Kell a kritika. A naiv meghunyászkodás a szellemi értékek elárulásához vezet. Nap a IX. házban: harc a szellem érvényesítéséért az individuális képességeken keresztül. Spirituális önérvényesítés. Egész lényemmel a megnyilatkozó isteni igazság szócsöve és képernyője, színésze és tanító prófétája vagyok. Nem elméletekért kell tűzbe tennem a kezemet, hanem személyesen megélt, realizált élettapasztalatokért. Esendő, bűnös lényemet is kell szeretnem, mert általa tudok újjászületni, bűneim által tudok megtisztulni.
Most kellene egy hét múlva vizsgázzak, de erkölcsi alapállásom szerint érdemtelen előnyökhöz, ranglétra-bravúrok általi előrelépésekhez tényleges alapok nélkül személyes felelősségem és lelkiismeretem szerint nem járulok hozzá. Nem vagyok híve az ál-képességeknek és a látszattudásnak. A trófea-vadászatnak személyi önkiteljesedés, szellemi-fizikai gyarapodás nélkül. Az Oroszláni hiúságom dicsőségvadászatához nem járulok ilyen aljas módon hozzá. Tisztában vagyok tényleges értékeimmel, de nem áltatom magamat és nem vezetem félre a környezetemet. Jövő tavaszig hallani sem akarok újabb öv-vizsgáról, de többet akarok tudni, mint egy kék öves!
Hold napja. Okt. 28.
Közeleg a Halottak Napja, a Skorpió havában vagyunk. Nemcsak a Bősárkányban maradt könyvek, a kazettafonom, a ruháim, cipőim égtek el a sors ironikus játéka folytán, hanem a tegnap még a soproni barátainktól kapott hajszárítót is el kellett hagynia Szilárdnak, amikor rossz vagonba ült fel hazafelé jövet az edzőtáborból. A Skorpió hava jól kezdődik: minden görcsös ragaszkodásomat fel kell adnom, semmibe sem szabad belekapaszkodnom a teremtő istenazonosságtudatomon kívül. Csak egyetlen abszolut érték maradhat az életemben, csak erre építhetem fel az életemet, a boldogságomat: az isteni igazságba vetett hitem.
Ébredés előtt azt álmodtam, hogy egy hatalmas szénkőrakásra kellett felkapaszkodnom. Szaturnuszi próbatételek. Még több felelősséget kell magamra vállalnom. Etelka Szaturnusza a Holddal együtt az Ikrekben és a VIII. házban van. Legnagyobb felelősségem az, hogy mire használom a testi-lelki-szellemi energiatartalékaimat. Mire használom az időmet, mit mondok, mit teszek, de főleg mit gondolok és mit képzelek. Még mindig nehéz bőséget és jólétet képzelni a családomnak. Bármennyire is lazábban képzelgek Enikő halála óta a gyermekáldásról, anyagi téren még mindig kishitű vagyok. Mentális energiáimat, teremtő erőimet állandó aktivitásban kell tartanom, mozgósítanom, frissítenem kell, ahhoz, hogy pozitív változások következhessenek be az életembe. A szórakozás az energiáim szétforgácsolásához vezet, teremteni, megismerni pedig csak koncentrált tudatállapotban lehet. Az élvezet-hajszolás is hamis egységvágyból ered. Kiegyenlítődni erőfeszítések nélkül. Spirituális életfeladatom a rendszeres metafizikai ismeretszerzés és információáramoltatás. Akár kártyavetés és horoszkópkészítés formájában is. Jobban rá kell állnom arra, hogy Szilárd távollétében én is tudjak horoszkópokat értelmezni. Régebb meg tudtam csinálni, csak Enikő halála vette el a tudásomba vetett hitemet. Pedig e tudásnak köszönhetem, hogy fel tudtam dolgozni a halálát, nem őrültem bele.
Hold napja. Nov. 12.
Amíg a tudattalanom a rokonaim sorsáért aggódik, az köti le a mentális-képi energiáimat, hogy hol vannak, mit csinálnak a szüleim, nagyszüleim, testvéreim, a zseniális isteni elmémet is ez foglalja le, hiába kérem a tágas otthonomat. Azt hiszem, azért nem jön össze a nagyobb lakás, a helyváltoztatás, mert nem vagyok képes elszakadni érzelmileg-mentálisan a régi családomtól. Sőt, még fizikailag sem. Dh. Lilith-Jupiter a Rákban: a családi viszonyok öncélúsága. Steril gyermeki infantilizmus. Személytelen önzés. És persze, gátlástalan hazudozás, érzelgés és élvezkedés. Azért aggódok a nagyszüleim halála miatt, mert tudom, hogy el kellene eresztenem őket, de nem vagyok képes rá. Gyakorlatilag a VIII. házban álló Lilithem a Rákban, a Jupiterrel együtt azt eredményezi, hogy nem vagyok képes, főleg érzelmileg elszakadni a régi családomtól! Az egész imaginációm azzal van leterhelve, hogy a velük való kapcsolattartást megvalósítsa számomra. Az érzelmek öncélúsága. Elemi szükséglet, de nem természetes, hanem természetellenes kötődésekről van már szó, jó ideje, a férjhezmenetelem óta. Természetellenes hangulati-érzelmi átélésekre sóvárgok. Steril családi kapcsolatokra. Kiegyenlítődés nélkül. Személytelenül. Érték- és helyzetkritika, felelősségtudat nélkül. A halál egyetlen pozitív következménye az újrakezdés. A változás. Abban kell megváltoznom, hogy képessé válok a törvényes (belső és külső) kiegyenlítődésre. A belső kiegyenlítődéshez önuralom kell, a külsőhöz bátor nyíltság és felelős önérvényesítés. A párkapcsolati-szerelmi-szexuális életemet is a Lilith mérgezi még mindig, a szélsőséges, irracionális képzelgéseimmel, képzeteimmel, hangulataimmal. Nem tudom értékelni azt, ami a valóság, ami engem tükröz, ami én vagyok. A legjobbik lényem és nem a kéjsóvár, perverz, fantasmagorikus ábrándjaim szerint. Lilith-Neptun-Halak-XII. ház kapcsolódások a lányaimnál az öncélú ábrándozásaim következményei, az imagináció-fertőzésem következményei. Ezért kívánom az édességet. Természetellenes boldogság és kiegyenlítődés. Korrupció vagy kábulat.
Azzal öltem meg Enikőt, hogy huzamosabb ideig latens személyi konfliktusokat és szélsőséges érzelmi-hangulati átéléseket, mentális-képzeleti zavartságot tartottam fenn a személyemben. Hogy a részletkérdések gyakorlati megoldása helyett az egész helyzetet el akartam dobni és elmenekülni az életfeladataim elől. Amíg a rokonaim után sóvárgok, a saját otthonom és családom ellen képzelgek, gyengítem a törvényes családanyai tudatomat.
Hold napja. Február 10.
Etelka 10 nap múlva egy éves lesz. Egy éve kínlódok már az újjászületésen. Az anyám és a köztem lévő konfliktus nagyon kiéleződött, gyorsan végére kell járnom, mert az összes kreatív energiáimat felemészti és egész családomat, jólétemet lebetegíti. Mágikus kapcsolat van közöttünk: teremtői-teremtményi viszony. Jelenlétében a teremtői tudatosságomban megzavarodok és éberségemet elveszítem, a Lilith ájultságába zuhanok. személyiségemben zavarttá, befolyásolhatóvá válok. Azáltal, hogy fizikai lényemmel összetéveszti magát és infantilis érzelgősséggel belémkapaszkodik, leránt magához és isteni méltóságomban felelőtlen locsogásával megaláz. A lerendezetlen konfliktus aztán hetekig leköti az imaginációmat a mentális replikázásokkal, agresszíóval, és lebetegít engem és gyerekeimet, elapasztja a bőséget az otthonomban. Jelentkezése keserves kísértés, valóságos lelki kínszenvedés a számomra: miközben foggal-körömmel próbálom a régi énemet elereszteni és gyökeres újjászületést hajtani végre a személyes sorsképzeletemben, ő érzéketlen megátalkodottsággal húsevésre csábít és erényként tűnteti fel a gyerekénél elért pedagógiai csődjét. Érzelgős szövegekkel hamis egységbe akar belemanipulálni a gyermekeimhez való odasündörgése által, nagymamai érzelmein keresztül. Nagyon elszánt lépés következik a részemről a vele való viszonyulásomban: kenyértörésre viszem a dolgot, átveszem teljes mértékben a kezdeményezést, nem tűrök el egyetlen nyikkanást sem a felelőtlen locsogásából. Tudtára kell adnom, hogy nem árulok egy gyékényen vele, nem szövetkezhet velem semmilyen szinten, fizikai lényemet teljesen elveszítette. A kettőnk viszonyában ezentúl az kell történjen, amit én akarok, nem amit ő. Csak így érvényesülhet az isteni kiegyenlítődés és a többi egyetemes törvény. Csak annyit tehetek, hogy igyekszem minél magasabb vibrációkat fenntartani a képzeletemben, hogy ne kerüljünk össze sehol sem, de ha igen, akkor fel kell vállalnom a harcot.
Vénusz napja. Február 14.
Csúnyán kiütött rajtam az arcüreggyulladás. Ideje véget vetni ezeknek a krónikus személyiségproblémáknak. Harcolnom kell a nyugodt lelkiismeretért, azért, hogy fizikai személyemben is nyugodt és zavartalan maradhassak. Ha megnyilatkozom, akkor nem kell rombolnom magam a gyávaságomért és rombolnom a környezetemet a koruptságáért.
Hold napja. Február 17.
Ma szereztem egy jó estét: elmentem a kismama-klubba beszélgetni a kismamákkal a szülésről- pozitív visszhangra (is) találtam. Ez következik most az életemben: a realizáció. A feltámadás tulajdonképpen az újjászületés utáni konstrukciós, átszerveződési, átállási időszak az isteni logosz szerinti öntudat-kiépítésre. Azzal a Nap-Hold együttállással a IX. házban a realizáció a korupciómentes teremtés- és fény-centrikus erkölcsi alapállás felvételét jelenti az emberi kapcsolataimban, a közösségi életemben (Merkur-Szaturnusz). A nyilvánosságtól való félelmemet le kell győznöm azért, hogy ezt a spirituális erős autonóm személyiséget kiépíthessem magamban. A fogaimmal és a fejüregi szerveimmel általában azért van annyi bajom, mert a lelkiismeretem nem viseli el az állandó kudarcot, azt, hogy nem tudok kauzális információt bevinni a környezetembe pedig minden képességem megvan hozzá. A spirituális dögségem miatti latens bűntudatomtól szenvedek és nyomorgok. Elfojtottam a személyi kreatív energiáimat és ezzel elapasztottam a családi áldást és jólétet. Ahhoz, hogy a mágikus teremtő képességeim szabadon működhessenek, tudatos erőfeszítésekkel törekednem kell a bennem levő képességek és realizált tudásom, hitem, alapállásom kinyilatkoztatására, érvényesítésére, kreatív energia-potenciálom teljes felszabadítására, minden mentális-lelki-fizikai képességem és erőtöltetem bedobására a teremtés és megismerés érdekében, a kiegyenlítődés érdekében. AKI NEM VELEM, AZ ELLENEM! Vagy teremtek, vagy rombolok. Ha lapulok, akkor rombolok. Ha megnyilatkozok, akkor teremtek. Anyámmal való konfrontációmhoz a ragadozói nyers erőimet kell bevetnem: egyértelművé kell tennem számára azt, hogy minden szempontból, minden szinten erősebb vagyok nála. Ami annyira zavarossá tette a viszonyunkat, az pontosan a rejtett hatalmi játszmák és személyiség-érvényesítési törekvések. Most el kell vinnem a játszmát a végletekig. Az érzelmek nem számítanak: az erkölcsi-személyi alapállás a fontos. Azért akar magához lehúzni, hogy ezt a rejtett versengési késztetést eltussolja. Azonosul velem és magáéhoz manipulálja a gondolkozásomat, hogy ne kerüljünk élbe egymással. Nekem arra kell törekednem tehát, hogy minél élesebbre állítsam a helyzetet és olyan helyzetbe kényszerítsem őt, hogy behódoljon nekem, elismerje a felsőbbrendűségemet. A nyilvánosságra azért van szükségem, hogy értéktudatomat és felelősségtudatomat kitisztítsam és spirituális ambícióimat felébresszem magamban ahhoz, hogy könyveket kezdjek írni, jó előadó, jó asztrológus legyen belőlem. Mert ez jelenti számomra a szellemi önfelszabadítást.
Mars napja. Március 18.
Az elmúlt egy hónapban újra beindítottam az előadói “karrierremet“, de ezúttal csak anyáknak és csak az anyaságról tartottam előadást. Úgy néz ki, hogy Szilárd Vásárhelyi csoportja előtt is megtarthatom a Bölcsülőben elkezdett előadásomat, első nagyobb próbatétel lesz számomra a szülés óta. Szorongok is miatta, még a pénz is elapadóban van a házban, és nehezen alakul a hangszigetelés is, bár a szobákat már egy hete megcseréltük. Kiakadt az állkapcsom, bár azonkívül, hogy szorongok az anyámmal való konfliktusom miatt, a gyerekek is jól vannak.
Az biztos, hogy állandó aktivitásban kell lennem, azért, hogy a mentális képességeim pozitívan működjenek. És az is biztos, hogy a tiszta és rendezett körülmények létrejötte a képzeletem és az értelmem (memóriám) összehangolásának a feltétele! Addig-addig manipulálták az értelmemet, az emlékezőképességemet, míg csak arra emlékszem, ami kellemes volt, ami jó színt vet rám, átfestem az emlékeimet úgy, hogy érdekesek és hangulatosak legyenek, minél kevesebb szenvedéssel és minél kevesebb feleősséggel, tévedéssel a részemről. (dh. Lilith-Jupiter-Szaturnusz-Merkur-Plutó valamint Halak Sárkányfarok és negatív Neptun-Lilith, nrgatív Uránusz-Nap-Hold). Már nem hangol le a házi munka és az edzés sem, csak Etelka energikus természete okoz feszültséget bennem: attól félek, minél nagyobb lesz, annál inkább az anyám sorsára jutok: nem tudom egy percre sem lecsendesíteni, átveszi az irányítást fölöttem. Nem nevelheti csak Szilárd, én vagyok felelős érte, nekem kell kézben tartanom a gyermekek nevelését. A késői lefekvési ceremónia kezdi kikészíteni az idegeimet, sűrgösen változtatnom kell a napi proggrammján, még több aktivitást, fürdést, sétálást, játékot kell bevezetnem. Érezni akarom, hogy én uralom a helyzetet, hogy nem kell neheztelnem rájuk a viharos életerejük miatt, mert ez abszurdum. Talán azért kerülgeti a hűlés, mert támadni kezdtem az elevensége miatt. És mert aggódom a hétvégi utazás részletei miatt, hiszen még útiköltségre sem futja jelenleg, és én nagyon akarok egy kis változatosságot, egy kis próbatételt, anélkül, hogy én vagy a gyerekek betegednénk le. Nem szabad pedig görcsölnöm, a Krisztusra kell bíznom az akciót teljes egészében. Szilárd könyvének a kiadását is. Tudom, hogy szükség van a munkájára, és az én munkámra is. Ez hitet és reményt ad arra, hogy az anyagi-szellemi szükségállapotaink hamarosan rendeződnek. Ámen.
Merkur napja. Március 19.
Hiába fogtam bele a termékenység-kampányomba, mert pont olyan görcsösen várom a menstruációmat, mint azelőtt. És a bőség ismét elapadt!
Kivertem egy villanykörtét és majdnem elrontottam a laptopomat és az éjjelilámpámat is. Meddig kell ezt még csinálnom, mikor hagyhatom már abba a gonoszságot?! UNDORÍTÓ MAGZATGYILKOS VAGYOK MÉG MINDIG A VÁGYAIMBAN, SZORONGÁSAIMBAN, TUDATTALAN KÉPEIMBEN! Szűzanyám, segíts! Nem akarok több családi tragédiát! Egész testemet, lelkemet neked adom, tégy velem az Úr akarata szerint.
Anyának születtem, minden percemben anya vagyok, egész lényemben az anyaságért élek, az életért élek, a gyermekeimért, a magzatjaimért élek. Az élet, a bőség, az áldás forrása vagyok. Állelujja, állelujja, állelujja. Én vagyok a teremtés gyönyörűsége. Anyaság-kultuszban élek. A szellem vezérli minden gondolatomat, minden érzésemet, minden vágyamat.
Elfogadom a változást, még a magzatáldást is, ha ez a személyi fejlődésem további szakaszához tartozik. Nem félek semmitől, szilárd hitem van az isteni igazságban, rendületlenül hiszek az élet szentségében, az áldásban, a családi boldogságban, jólétben, egészségben. Régi énemmel együtt a magzatellenes görcseim is meghaltak, minden aggodalmam és minden gonoszságom, kishitűségem, egoizmusom meghalt. A teremtés törvénye él általam, és én a teremtés törvénye által vagyok, aki vagyok: szabadon szülő, nem védekező anya. Erre tettem fel az egész életemet. Feláldoztam egész életemet az Úr akaratának. Uram, ítéld meg lelkemet!
Szűzanyám könyörgök az éber anyai szeretet kegyelméért, könyörgök szüntelenül azért, hogy legyőzze lelkemben a hitetlen sötétséget! Segíts! Előre köszönöm, hogy gondját fogod viselni a megfoganni készülő következő magzatomnak, sokkal jobban, mint ahogy én tenném, hiszem, hogy általad egészséges magzatfoganásra leszek képes, egészséges, szabad várandósságra és szülésre, akkor és úgy, ahogy te akarod. A Te dicsőségedre! Nem az én kicsinyes érdekeim és vágyaim szerint! A teremtésért! Az életért! A lét boldogságáért! A fejlődésért! A kiegyenlítődésért! Szűzanyám, bocsásd meg a hitetlenségemet, az ingatagságomat. Könyörgök, szabadíts meg a nyerészkedési vágytól! Neked adom az életemet, a gyermekeim egészségét, minden javamat, az otthonomat, rendelkezz sorsom és egészségem felett, jólétem felett!
Olyan bízalommal hajtom most öledbe a fejemet (a méhemet), teremtő Istenanyám, mint a gyermekeim az én ölembe. Fontosabbak ők az életemnél is. Nélkülük semmi vagyok. Semmi vagyok az anyaságom nélkül, minden realizációmat annak köszönhetem, hogy anya lettem, hát miért támadnám még mindig a sorsom megmentőjét?! Milyen irracionális gyűlöletet hordozok még a lelkem mélyén? ELÉG VOLT! MOST MÁR TÉNYLEG VÉGE! Gyere, kicsi “Szilárd(k)ám“, neked is annyi helyed van a szívemben, mint a kislányaimnak! Isten engem úgy segéljen. Ámen.
Mars napja. Április 29.
Ismét késik a menstruációm. Minden okom megvan rá, hogy ezúttal tényleg állapotos maradjak. Nem tudom, majd meglátjuk. Kezdem belátni, hogy minden ellenkezésem fölösleges, sőt, életveszélyes: a gyermekeim ismét betegek! Olyanok az én okoskodásaim, mintha azt akarnám, hogy visszafelé folyjanak a patakvizek a medrükben. A legnagyobb félelmem a várandóssággal szemben nem a szüléssel kapcsolatos, úgy néz ki, legyőztem ezt a görcsöt. De nem sikerül leszámolnom a gyerekneveléssel kapcsolatos irracionális szorongásaimmal. Még mindig alkalmatlannak tartom magam arra, hogy több kisgyereket gondozzak egyszerre, egyformán, egyforma odaadással. Amióta Etelka megszületett, Medárdát egyre jobban elhanyagoltam, alig játszottam vele, alig jártam vele sétálni. Etelka gondozása minden energiámat felemésztette. Hogy boldogulok majd három kisbabával egyszerre, hiszen nyilvánvaló, hogy Medárda nem hajlandó felnőni. Érzelmi infantilizmusa egyre inkább elhatalmasodik rajta, semmiféle racionális információt sem tudok bejuttatni a kis fejébe. Csak Szilárdban van minden reményem, és ez nem jó hozzállás, én kell gondoznom testileg-lelkileg is a gyermekeimet. Úgy néz ki, hogy szükségem van még egy hasonló helyzetre, mint mikor Enikőt megszültem. Túl kell lépnem a határaimat. Csak reménykedhetek abban, hogy Szilárd ezúttal tényleg mellém áll a gyereknevelésben, nem hagy magamra a kétéségeimmel. Medárdát közösségbe kell adnom, nem boldogulok vele így, hiszen csak magamra számíthatok, Szilárd a könyvét rendezi, ez a dolga. Az én felelősségem lenne az, hogy a kicsiket értelmesen lefoglaljam, és úgy tűnik, a magzatellenes hangulataim minden energiámat felemésztették. Medárda túlzott hangulatossága, érzelmessége a fogantatása idején átélt infantilis személyiség-zavaraim következménye, tényleg együtt kell valahogy túllépjünk ezen a határhelyzeten. Hiába támadom az anyaságomat, személyiség-problémáim vannak, ez okozza az életkedvem, a tettrekészségem, a bátorságom hiányát. Ismét a kismama-klub otthagyásán spekulálok, pedig még a tűzpróba hátravan, alig realizáltam valamit a közösségi életfeladataimból. Még mindig nem szabadultam meg a saját kétségeimtől, minden cikluskéséskor elővesznek ugyanazok az agresszív átélések, mint ezelőtt. Nem sikerült az újjászületési aktus. Tökéletlen volt. Ez a hit nem élő hit, mert nem tud megnyilatkozni. El kell fogadnom ezt a helyzetet, hiszen én tehetek egyedül róla, meg kell próbálnom a legjobbat kihozni belőle - magamból. A közelgő övvizsga is megzavart, elbizonytalanodtam az edzéseket illetően, begörcsöltem az állandó kudarchelyzetek miatt. Számomra csak egy maradt: a fejlődés. Minden nap több kell legyek testben, lélekben, szellemben mint azelőtt. Ami a szellemi realizációt illeti, el kell érnem a tökéletes éberség állapotát. Elkezdtem fantáziálni, és lebetegedtek a gyerekeim. Konfliktuskerülés és önleleplezés kikerülése. A valóság az, hogy nyomás alatt érzem magam, de ezt is a saját fullasztó gondolataimnak köszönhetem. Senki nem követel tőlem égrengető, világmegváltó csodákat. De alkotnom kell, kreatívnak kell lennem, különben rombolni kezdek az elfojtott kreatív energiáimmal. Nincs kompromisszum. Anyaságom a legnagyobb alkotói “Projekt“. Kísérlet az újjászületésre. Ha akarom a kiegyenlítődést, akkor előbb-utóbb menni fog.
Mars napja. Aug. 5.
Az történik most velem, ami az újjászületéshez elengedhetetlenül fontos: kezdem magam elhatárolni a Lilith sóvárgásaitól. Etelka vírusos mandulagyulladása az utolsó csepp volt a pohárban. 25 évesen ideje felnőni, ideje abbahagyni a kábulást. Az öcsém megjelenése és az anyámmal kapcsolatos hírek ismét beteges izgalomba hoztak. Ha tényleg odaköltözik nagyagyámék közelébe, abba kell hagynom a nagyszülői látogatásokat is. A tudományos elméleteim krízisbe sodornak, mert az önigazoló, gyáva egomat táplálják. Nem menstruálok közel két és fél hónapja és magzat sem jelentkezik még. Ez lett az eredménye a beteges idegeskedésnek a ciklusom késése miatt. Most aztán annyira rendszeres, hogy nincs. Mintha meddő lennék! Beteljesedtek a legrejtettebb sterilizációs vágyaim is. A boldogságféltésnek semmi sem szabhat határt, csak az éberség. A Lilith hatására csak felfokozott kéjállapotokat képzelek el kiegyenlítődésnek, örömnek, boldogságnak. Pedig olyan egyszerű ez az egész. Amikor nem csalok, megszűnnek a zavaros helyzetek, az anyagi-erkölcsi krízisállapotok az életemben. Ez a boldogság, ez a harmónia. A törvény csak az erőseket és az igazakat oltalmazza, a gyengéket és a korruptakat elveszejti.
Jupiter napja. Aug. 14.
Medárda rosszulléte három napig tartott, megcsömörlött a sok hamis információtól, amit tőlem kapott. A túl sok cukor nála mindig mérgezéses tüneteket vált ki, annyira érzékeny a korrupcióra. Én vagyok a kocsihajtó, ha elbambulok, felborul a kocsi. Egyszerű. Azért sóvárgok állás után, hogy ne kelljen gyermeket szüljek, csak áltatom magam, hogy a család érdekében akarok dolgozni. Miért lenne szükségük az én zavart lelki és szellemi állapotaimra, ami a korrupt kulimunkával együtt jár?! Az igazság az, hogy a meditáció, a szoros családi együttlét idegesít és nemegyszer feldühít. Természetes, hiszen anyám öncélú kitörési vágyából, irreális idealizmusából fogantam. De mit akarok, mi a hosszú távú célom az életben? Van-e egyáltalán? Azért születtem, hogy megtanuljak ébernek lenni, egyszerűen, tisztán létezni. Nehéz, de minden erőfeszítés közelebb visz a célhoz: az éber lélekjelenléthez. Semmi nagy dolgot nem kell csinálnom.
Ami pedig az élvezeteket illeti, az anyagi energia szellemi teremtőerővé kell átalakuljon, az öncélú anyagi élvezet ezért nem tehet boldoggá, csupán a tudatos szellemi erőfeszítés, a teremtés általi kiegyenlítődés. A meditáció az éber középpontba való visszatérés. Medárda rosszulléte azért volt, mert elkezdtem meditálni, de visszarettentem a rám törő fájdalomhullámtól, Enikő emlékétől. Elkezdtem az információfeldolgozás helyett kéj-fantáziálni, élvezkedni, ábrándozni. Addig kell próbálnom, amíg sikerül túllépni az érzelmeken, a gondolatokon, a képeken, vissza az Egybe, a Kezdetbe. A teremtői Vagyok-ba."
- Milyen nagyszerű lett volna, ha a feleségem ezen az úton haladt volna tovább. De sajnos nála mindez csak üres fogalom szajkózás és locsogás, egy körömfeketényi realizáció nélkül! Amennyiben sok szöveg helyett, neki állt volna takarítani és mosogatni és a gyermekeket etetni és rendezni és velük foglalkozni, akkor nem billenthette volna ki őt az édesanyja két évvel a fenti sorok leírása után azzal, hogy "de úgy-e, hogy nem vagy igazán boldog Szilárddal?" (Ilyen, a lánya boldogságáért aggódó anyai kérdéstől, csak a metafizikailag teljesen tudatlan emberek jönnek zavarba, az éberek el küldik a kérdezőt melegebb éghajlatra!)
Két héttel ezelőtt kaptam egy, a régi, untig ismert misztikus okoskodást tartalmazó újabb figyelmeztető levelet egy jóindulatú astronet-olvasótól, hogy a rezonancia törvénye alapján mindaz, amit tett Emőke, kell, hogy valamiképpen engem tükrözzön, és hogy a hatás - visszahatás törvénye alapján, csak azt kellett "visszakapjam", ami valamikor tőlem indult el. Szeretném tehát, ha a fenti napló-részlet alapján, azok akik közelebbről ismernek engem, vagy esetleg maga Emő is, nyilatkozna arról, hogy szerintük, a fenti negatív szövegek de maga a végkifejletet jelentő gaztett is, mennyire tükröznek engem, és mi köze van annak, hogy Medárdáék anya és Turuláék apa nélkül maradtak, ahhoz, hogy mi a csodabogarat indíthattam esetleg én el valamikor fiatal koromban, amikor nem hogy a Lilithről, de a egyáltalán a metafizikáról sem tudtam semmit? Mit érünk ezzel a felelősség-elkenő tükör-relativizmussal, amit Emő is, mint a Szocialisták és a liberálisok, folyton igyekszik meglovagolni? Hogy kerül a csizma az asztalra? Kinek fontos ez, mit érünk vele?
Arról nem is beszélve, hogy becsülte szavamra mondom: azt hittem, hogy ketté kell hasadnom a rémülettől és a rettenettől, nem hogy "kellemes megkönnyebbülési érzések fogjanak el", amikor az orvosok minden kétségbeesett tagadásom és kételyem ellenére belém ordították, hogy fogjam fel már végre: ők semmit sem tehetnek mert Enikő meg van halva, és tulajdonképpen egy hullával rohantam be a Csornai kórházba!
- Szóval, annak érdekében, hogy a rezonancia és a hatás-visszahatás törvényét ismerő, de a többit (És elsődleges ide vonatkozóan az ellentétek törvényét!!!) egyáltalán nem ismerő majdani okos-Tóbiásoknak tudjak majd ide hivatkozni: annyira tükrözött tükröztek és tükröznek engem az Emő tettei és a fenti naplóban olvasható vívódásai, mint amennyire megkönnyebbülés érzés foghatott el az Enikő nyakán és koponyáján látható véraláfutások látványa, amelyek az irracionálisan valami "mégis - csodában" reménykedő tudatomnak jelezték, hogy nincs mese: felfoghatatlan szörnyűség történt. - És ugyanannyira tükrözött és érkezett hozzám vissza az állítólag tőlem elinduló gazemberség is, is, amikor 2OO9 Szeptember közepén két iskolás és egy óvodás gyermekkel maradtam hirtelen, miközben a feleségem tíz nappal korábban még arról biztosított, hogy nyugodtan kint maradhatok a tó melletti sátorban a 3. dan-vizsgámra készülni, mert ő "mindent elrendez".
- Hát ez a misztikus ostobaság is erősen fúrja a Bolond- oldalamat. De még inkább fúrja az oldalamat az, hogy Emő mindeközben úgy tesz, mintha nem ő írta volna a fenti szöveget, és ledobott régi ruháknak nevezve azt és azokat, képes asztrológusként(!!!) azt játszani, mintha ez és a köztudatban méltán keringő, többi válásokkal kapcsolatos hiedelem igaz lenne, és erre alapozva megjelenni úgy különböző személyek és hallgatók előtt, mintha mindezt mi "együtt kutyultuk volna" össze!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
