Trianon után írt székely költők versei, Bende János gyűjtésében:
EGY SZÉKELY HŐS TEMETÉSE... Tarcali templomban kongnak a harangok... Tarcali erdőben sírnak a galambok ! ...Tarcali temető új vendégét várja, Örök pihenőre, örök nyugovásra ! ...Messze- messze földről úgy vetödött erre, Mert Székely hazáját szívéből szerette, S mert nem tudta nézni tűrő békességgel, Hogy ott megölnek mindent ami székely ! ---S szőke Tisza partján egy viharos éjbe' Gyilkos oláh golyó vágódott szívébe Jó székely bajtársak viszik koporsóját, ---A pap sírva mondja végső bucsúzóját. Még az ég is gyászol, még a fák is sírnak, Mikor göröngyét hányják e szent sírnak ! Napról -napra több már lelkünkön a seb, S egy-egy jó székellyel mindig csak kevesebb ! Óh,hát ezért éltünk ? Hát ezért reméltünk, Hogy fiatal fejjel hídeg sírba térjünk ? ---Miért van ránk mérve e gyászos itélet , Hát egy feslő bimbót miért kell sírba tenni ? S annyi jó székelyt miért kell el vesziteni ? Óh ti székely anyák , Ti nagyszerű lelkek , Akik otthon vagytok, óh mennyit szenvedtek ! Nem elég az , hogy még dalolni sem szabad Többet azokat a szép székely dalokat , ---De drága fiatok, féltett magzatotok Hazátlanul, árván,kínlódik, csavarog ! Mennyí forró könnyet hullattatok érte, S mennyi forró imát küldtök fel az égbe ! ---S soh' sem tudhatjátok, hogy melyik órába Törik le az élte nyíló rózsafája ! Aludj hős bajtársunk !Álmodj csak csendesen, Lelked pedig szálljon túl a székely hegyeken ! Szállj el a Kászoni vadvirágos rétre, Hol a Nemere csúcs bánatosan néz le ! Csókold meg a réten mindenik virágot, S nézd meg:dalolnak.-e még a csíki lányok ? Szállj be be rég elhagyott kicsiny falvatokba, S akiket szerettél látogasd meg sorba ! Csókold össze őket, hogy a lelkük sírjon... S gyöngyvirág víruljon ki a Háromszéki síkon ! Vidd el üzenetünk messze szép székely hazánkba Ahonnan ki vagyunk mi mindörökre zárva ! Mondd hogy a levelünket soha ne is várják, Hogy arcképeinket csak a lelkükbe zárják ! --- S ha itt messze elér a gyílkosok golyója, Ilyen árván tesznek minket örök nyugovóra ! A tarcali harangok szomorúan szólnak, A tarcali fűzesek szomorún susognak ! Igy indul szomorú, hosszú nyugovásra, Egy szegény , hazáját vesztett,vitéz székely árva ! Szilágyi Béla a Székely Hadosztály Főhadnagya Tarcal 1919 tavasza
Ha Isten volnék Kezembe venném a Napot : Téged szeretlek ! Jó vagy és igaz , mindenkire csak áldás és vigasz ! Tégedet szeretlek s a szívemhez szóritlak ! Kezembe venném a Holdat : Téged is kedvellek ! Hűs vagy és rideg, de meleg nem vagy soha, senkinek ! Igazságos vagy és én megsimogatlak ...... Kezembe venném a Földet : Ó hogy utállak ! Pártos vagy és szívtelen ! Azoktól nem sajnálsz akár száz mérföldet sem , ez meg pár rögöt ha kap .... a koporsófödélen ! Agyagfalvi Hegyi István
NINCS MÁR MAGYAR ? ! " Aki a földjét féltse és szeresse, Kiben lobogjon ősí büszke láng , Hogy ő egy nagy, szabad nép tiszta sarja, Melyet le nem tiporhat a világ, Ki ne sajnálja rongyos életét , Ha nemzetén segíteni akar : ---Kihalt , kipusztult az a régi fajta ! Nincs már ,, magyar ? ! " A ,,magyar nép" már rég elfeledte Azt hogy ,,Hazádnak rendületlenül " A ,,magyar nép" a rabságot sem bánja, Többé már nem sír nem lelkesül ! Vad tolvaj-csordák elrabolták földjét, Az országa már egy nagy ravatal, ---És ő mind ezt tűri , s egykedvüen viseli ... ---Nincs már ,, magyar " ?! Rákóczy népe , Kossuth drága vére, Az nincs már többet , elfajult kihalt ! Nincs egy Petőfi, ki feltudná rázni, Hogy : itt az idő , talpra hát magyar ! ---Én gyenge hangom a pusztába vész el És megfagy elhal ajkamon a dal, Ha látom a mi jövőtlen jövőnket.... Nincs már ,, magyar " ?! Nézd meg a székelyt, ezt a drága testvért ! Ezt nézd , te elkényelmesedett fajta ! De akkor pirulj ! Hazát szeretni, éltet, vért áldozni Szent célokért: a székelytől tanulj ! Akit részvétlenséged már a sírba döntött, De ő meghalni is dalolva akar : Pedig a tőrt a te hanyagságod dőfte a szívébe ... ---Pirulj hát ,,magyar !" Végignézted kiváncsí bamba szemmel, Hogy ,ölik meg hős testvéredet ... De kőszíved iránta meg nem lágyult S meg nem mozdult érte védő kezed ! De most reád is lesújtott az itélet ! Számodra is kész már a ravatal, S a rablók majd gúnykacajjal ordítják . ---Nincs már ,, magyar ! ! ! Szilágyi Béla a Székely Hadosztály főhadnagya 1919 a kommün legvéresebb napjaiban
PROLÓG. Gábor Áron harangjai kondulnak-e újra Egy mindenért megfizető dicső győzelemre ? Tűzünk-e még magyar zászlót Kolozsvár tornyára S világverő Mátyás király néz-e még büszkén reája ? Petőfi háborgó lelke segesvári síkon Meddig süvőlt vad viharként késő éjjel sírón ? Idegen pribékek korbácsától szántott székely testek Balzsamot bús sebeikre vajjon meddig lesnek ? Meddig sírnak még éjszakánként a hargitai bércek, Mikor csodálkozva kérdik,hol a magyar ének ? Széles nagy Magyarországon a bús vagonkripták Ajtait feltámadásra vajjon mikor nyítják ? Tiszaparti magyar szívek át már mikor érzik, Hogy ha többet nincs székely : a magyar is elvérzik ? ---Pislákoló kis csillagok, fogjatok már össze , Hogy egy üstökös az eget szent fénybe fürössze ! Szorítsa össze öklötök a székely csorgó vére, Merjétek felemelni s tegyetek is véle ! Mert ha soká tétováztok, bizony meglátjátok : Száz esztendő múlva Erdély földjén székelyt nem találtok ! / A székely -magyar szövetség estélyére / Szolnok 1926 augusztus 24 Szilágyi Béla A Székely Hadosztály főhadnagya
RODOSTÓ NEKÜNK A DUNÁNTÚL ! Úgy vagyunk itt mi székelyek , Mint Rákóczi Rodostóba'! ---Senkinek sem fáj a nóta, mi a lelkünkben dalol: Messze messze Csíkországba', Vad havasok oldalába', Gyöngyvirágos, szebb hazába' él egy nemzet valahol ! kéretlenül adta vérét Mindig magyar testvéréért, De nemes piros véréért Cserébe mit sem kapott... S most egy gyilkos rablóbanda Marcangolja, sanyargatja, Mert faját meg nem tagadta, s kinozzák , mint bús rabot ! S itt vagyunk mi , pár árva székely , Tiszta lelkünk melegével, Nem felejtő keservével túl a Dunán messzire... Testvérünkhőz jöttünk kérni, Segitsen, ha akar élni, Szeretnénk még mindig remélni ! ---csakhogy neki kőből van a szíve ! Úgy vagyunk , mint Rodostóba', A magyarnak más a dolga, Mit fáj,ha a székely dolga ? Erdélyország : --- minek a ' ? ---Itt már minket nem értenek , Erre másként szól az ének, Hiába száll a vak éjnek árva lelkünk panasza ! Néha -néha megcsodálnak, Mint másvilági csodákat... Jó, ha nem néznek minket már oláhnak ! ---azt sem tudják , mik vagyunk... Messze is van Erdélyország... Mit bánják itt durva sorsát , Elfogadják mit a sors ád s a közönytől megfagyunk ! Itt megbocsátnak ők már mindent ! --- Hogy üldözik a székely anyákat ? Hogy sokat sírba vísz a bánat ? mít fáj az itt ? ...messze van ! De ha itt is láncbazárna Mindent a vad rablógárda, S dolgozna a havasi gárda . jajgatnának hangosan ! Úgy vagyunk, mint Rodostóba', Örök , átkos bujdosóba ?! Marja lelkünk minden óra s a reményünk egyre csak fogy ... Hazánkból kizárt az átok, S hiába jöttünk ti hozzátok , Bús lelkünkbe be nem láttok , egymást maró magyarok ! Itten irigyelnek minket ... Nem is tudom, hogy mit irigyelhettek ?! Tán széttépett , bús szívünket ? mert már nincs is más egyebünk ! Rossz szemmel reánk miért néznek , Talán tölünk most is félnek , Hiszen szétzavarták már a szélnek megmaradott ős nemzetünket ! Alig vagyunk már egy páran ... Elfogytunk a sok véres csatában, Míg bátran, halálraszántan védtük a Kárpátok kapuit... Most már itt mit is akarunk ? Gúzsbaverték izmos karjainkat.... Legjobb ha csendben meghalunk, mi elátkozott ,bús székely fiúk ! S úgy halunk, mint Rodostóba ', ! Könnyek nélkül néma sorba ', Vánszorgunk a koporsóba, ha letelnek éveink... S nekünk árva székely bujdosóknak Itt egy néma sírt hantolnak , Reánk köszönt az örök holnap s az elmúlás éje int ! Elfelejtik, hogy kik is voltunk, Nem értik hogy mit daloltunk, Nem tudják hogy mért harcoltunk rég elnémult székelyek ! Késő éjjel feljár lelkünk ... Fölkeressük ősí telkünk És egy csendes dalt süvöltünk hazajáró, bús szelek ! Ha ki sem tud felőle : Hogy Erdély, a székely, szent szülőhazája S dicső népünk, egy idegen faj bár megszállta de a székely nép továbbra is Vadvirágos Csíkországba', Vad havasok oldalába', Gyöngyvirágos szép hazába', Továbbra is büszkén ,s örökké él ! ! ! Sz B Székesfehérvár 1919 ősze
CSUTAK ESZTER LEVELE 1920 január 4 Kelt levelem messze Székelyföldön Kovásznában, Kilencszázhúsz évnek Január havában ! Én jó hites uram! A gyászos fogságból Az Isten téged hazahozott Nagy Taljánországból, Négy kínszenvedéses Könnyes esztendőre, Szép viszontlátásra, Boldog nagy örömre ! Pesti ispotályból Haza sír a lelked, ,,---Megvan-e Mariskád A kis szőke gyermek ?" ---Úgye azt kérdezted ? Én hites jó uram ! ---Elvitték Mariskát S vad idegenszóra Tanitják a Pistát ! Szép kis szőke fiad Puskával megverték, hogy felejtse el az ÖSI SZÉKELY NYELVÉT ! ---Drága jó hős férjem, A mi hazánk már meghalt , Nem dalolják már itt A sok székely dalt ! Itten csak temetnek, Itt most minden árva, Rá sem ismernél már A Te szép hazádra , A csodás s szép Székelyországra ! Én drága jó uram ! A csókodra vágyom én , Négy hosszú év után Könnyesen , sóvárgón ! A szívem borulna Igaz nagy örömbe, Ha az én jó társam Váratlan megjönne ! Fiatal arcom a Könnyektől elszáradt, Bánatos kék szemem Megtörte a bánat ! Csókolatlan ajkam Szűz mint egy imádság , ---De a székely asszonyok Most urukat nem várják , Inkább meg se lássák ! Én drága jó uram Ne jöjj most még haza ! Ajkaimnak nem volna Hozzád vágyó szava ! Piros csókos szám Az ajkadon megfagyna S nagy örömünk után Csak bánat maradna ! ---Ne dobd el fegyvered ! Halálig küzdjetek ! Küzdjetek meg Székelyek földjéért Én úgyís hű leszek ! De amíg itt gyászos A székelyek sorsa, Minden, mire csak vágytunk. Csak égő kín volna ... ---Ki gondol itt ilyenkor a csókra ? Akiknek még fáj ott Érettünk a lelke : Ragadjatok ........, Erős kezetekbe ! Az elmúlt négy gyászévre Még négy következzék , Ha Isten akarja ! ---Addig a csók nem kell még ! Haza ne jöjjetek , Mi itt már nem élünk ! Ti ,kik messze vagytok A mi szent reményünk , Csak akkor jöjjetek, Ha hoz bennetek az örök győzelem ... Akkor várlak , igaz szerelemmel , Boldog szeretettel Hites feleséged, Székelyföldről Kovásznáról székely Csutak Eszter ! "
IZENET ERDÉLYBE. Űzött falevelek , Kiket vad viharok eltéptek tőletek , ---Ti, ős ,terebélyes székely rengetegek : Felétek sóhajtunk forró üzenetet ! ---Lombotok letépte Szörnyű szélviharok sárbasodró mérge , S egy nagy pusztaságra szállt sok sárga levél , De bennük még most is a székely erdők lelke ég ! Nagy magyar pusztáról, Nagyot soh ' sem merő , elátkozott tájról Meggyötört lelkünket küldjük Tihozzátok, Véreink, kiket már majd megfojt az átok ! ---Semmit sem várjatok . Rendre kialusznak a székely csillagok... Ez a magyar puszta a remény temetője, Itt már szőve áll a székely szemfedője ! ---Bújdosunk már jó ,,100 éve," Lázitunk , könyörgünk, szomjazunk a szabadságra, Pislogó reményünk százszor újra lobbant, Vérbefagyott szívünk százszor újra dobbant ! ---Hanem most már vége, Duna -tisza táján kihalt Árpád vére ! Nem él már Rákóczi és Kossuth magyarja , Csak egy irigy , kufár, csökönyös , csúf fajta. Mi dacos, nagy lelkünk, Mellyel minden szépet s lehetetlent mertünk, Gáncsos gúnyólással veszi a nyelvére... ---Ez a nép itt már nem a székely testvére . Keresztrevont lelkek, Kik nem tett bünőket vérrel vezekeltek, Most már be kell látni, nincs semmi hátra, Fel kell készülnünk egy gyönyörű halálra , S rendre mind kidőlnek Az ősi, az az árnyas , nemes székely tölgyek. Pusztul a gyökér is ... nőnek az irtások, S ki sem fogja tudni ,hogy székely őserdő állott ott. S mi hullott levelek, Kiket elsodortak a kegyetlen szelek, Hervadunk senyvedve fulladunk a porba , Betemet a homok , s elporladunk sorba .
János Bende Március 23., 22:33 • Kedves székely testvéreim, barátaim, ismerőseim ,szimpatizánsaim ! Visszajelzéseket kaptam a az elmúlt száz évben irodott versek közzé tételével kapcsolatosan .. Ezek a művek a Székely s Magyar Nép fájdalmát éneklik meg melyeket úgy érzem hogy közzé kell tennem mert ők ezeket anno átélték melyeket felejtésre itélnünk nem szabad. Ezek a visszaemlékezések erősitik hitünket , identitásunkat , és a jövő küzdelmeibe vetett bizalmunkat melyek a Székely s Magyar nép megmaradásának titkait hordozzák .Köszönetemet fejezem ki azok irányába akik megértik gondolataimat s jövőbe vetett hitemet .
ÜZENET PÁRIZSBA Urak ! Kik ültök a bölcs asztaloknál és szabjátok a teret és időt és untat a sok bagatell dolog, mert ott a Bois s a szép kicsi nők . Urak ! Egy SZÉKELY lélek ott dörömből sziklaszívetek jajtörő falán ! hát nem ráz föl az átkozott közönyből a nagy síkoltás : Hol az én hazám ? ...A vakondok a sötét földbe mászik, a vad hazája sűrű rengeteg, a sashegyormok magányán tanyázik, vízben villognak a halpikkelyek ... A bogarat is hívja a hazája, a rögön , fűvön, levelen s a fán ,--- csak egy hazátlan, síró szív kiáltja: Ti hazátosztók ! Hol az én hazám ? Onnan kiűztek, --- itt jöttment vagyok ! Hideg közönynek hava mindenütt ! Mi minden férget életre melenget , reám itt még az áldott nap sem süt ! Azén napom a HARGITA fölött jár , az OLT s KÜKÜLLŐ csillog sugarán ... Vacogva , fázva reszket a lelkem : Ti ,,igazságosztók" ! Hol az én hazám ? Urak ! A gloár büszke , ősi fényén egy virág se nő, mérges gomba csak ? Hát a lelketekben egy galamb se fészkel, csak vércsekarmú, vérszomjas harag ? Hát arrafelé embert nem nevel a cifra templom, a múlt szenvedés , A lélek ott szobrokban hever s nincs más igazság: a szurony a kés ? Urak ! Ti ifjak sohsem voltatok ? Hát nincs egy szép emléketek ? Apátok keze nem simogatott ? Anyátok csókja nem melengetett , Szülőházatok öreg ,meghitt kertje nem állt virágban a múlt tavaszán ? Multatok ősze sem hervadt egy sírra ? --- Urak, ti urak ! Jajj, hol az én hazám ? Urak ! Ti bölcsek ! Gyerekasztaloknál ti Istent játszó, balga gyermekek ! Nem érzitek még riadt félelemmel : mi szörnyű tett , mit elkövettetek ? Millió szívekre rátapostatok, s most szíveteknek rozsdás ajtaján milliónyí szív ráfreccsent vére jajjgat . Hol az én életem ? Hol van az én hazám ? Urak ! Ti gyílkosok ! Reszkessen a láb , mely szíveken járt s most szívért szalad ! Urak ! Ti gyílkosok ! Reszkessen a kéz , ha őlelni kész , míg reá vér tapad ! Megdermedhet a kacaj és a szív, ---ki a végén sír , az sír majd igazán ! --- Párizs lelke is sírhat még a szélben és jajgathatja : ,, hol az én hazám ? ! " Agyagfalvi Hegyi István Székelyföld felejtésre itélt költője 1920-as évek
A LEGSZOMORÚBB VÁROS /Szolnok 1920 tavasza / Szomorú , kihalt bús vagonsorok, Köztetek járva, a könnyem csorog ! ---Istent szeretném vonni számadóra, De már letompult büszke, régi hangom ! A lelkem már csak tépett, elfakult rongy : S csak sírni tudok elhaló hangon ! ---Van-e még végzet ily átkos, ily gyászos , Mint a tied, te néma vagonváros ? Ti sok koporsó, miket összefüzött Egy gyílkos bánat hosszú gyászmenetté, Belöletek a halál szaga árad, Minden reménységet elmetszvé ketté ! Sok vánnyadt ,fáradt,elnyütt , bús lakótok ---Sziklába átültetett sok virág --- Senyvedve sorvad, lelke meghalt rég, Szívén vad halálférgek foga rág ! Mindent, mi szép volt, elsírattak régen: A magasba markoló bérceket , Háromszéki tölgyesek ringató zúgását S a szerelmesen néző kék eget ! ---A székely szellők szálló sóhajtását , Sok meggyílkolt, elnémitott falut Sok boldog otthon pislogó tűzhelyét, Hol szeretni csak a székely szíve tud ! Ők eltemették már a dalt , a nótát, Pacsirtaéneklést az Olt- völgy felett, Pásztortűzet ős Gyergyó szíklabércén, Mind elsuhant !--- Erdély Isten veled ! Szívük békés nyugalma hajlékára Egy vad harag sok tűzcsóvát dobott ... Ellopták sok dolgos évük gyümölcsét S mit adtak érte ? -- Csak koldusbotot ? Ti bús halottak, mit kerestek itt? Mit vártok itt délibábos csodát ? Az Alföld nem érti a székely bércek jajját A halálsikoltás nem hallatszik idáig át ! Reményetek gyengén pislákoló mécsét Itt elfújják a dermesztő szelek ! ---Ez a hely lett a székely álmok sírja, Higgyétek el , most nincs mit remélnetek ! És mégis ! Jöjjetek, csak jöjjetek, Szükség lesz itt reátok úgy lehet ! A halott város vagonkoporsói Még diadalmi szekérré válnak, Robognak vissza újra Napkeletre S pusztulnak előle a rontó árnyak ! Rajongó lelkem sejt már új csodákat , A koporsókban az élet újra támad, Csíkországban , az erdők messze mélyén Gyöngyvirág nyit már ,fehér lesz a csokra, És mindent mit ártatlanul elszenvedtünk, Rácsókoljuk a székely havasokra ! Csak tűrjetek még !---De reméljetek, Piroslik már az ég alján a SZÉKELY NAPKELET !
Levél egy otthon maradt székelyhez Még elmegyünk egy kézfogásra, elmegyünk mi még biztosan ! De nem jövünk el soha többé s eldobjuk a vándorbotot ! Csak egyszer ott legyünk, s mint kúsza indák a rengetegben, fonódjanak karjaink össze örökéletű öleléssel . szét már minket a halál sem szakit ! Elég volt már a bujdosásból s Nektek is elég volt a várás ! Koldusrongyunk lobog a szélben, sorsunk egyetlen jajkiáltás ! Cigányéletre vert a sors, Titeket meg rabságra vetett ! Az ür közöttünk egyre nő, --az átkok útján nincs megállás ! -- de azért még találkozunk ! Találkozunk még utoljára, és nem lesz több találkozó ! Együtt élünk itt fenna földön, együtt porlunk ott lenn a földben, s nem tudjuk , mi a messzeség ! A bujdosásból már elég Vesszen az út , ha visszamentünk, és váljék sóbálványá menten, aki közülünk visszanéz ! Nem , itt mi meg nem halhatunk ! s ha meghalunk, az nem halál, csak gyötrő hazaálmodás ! Kérnök a földet : rengjen zúgjon és csontjainkat dobja fel ! Kérnők a szelet:zengjen , fujjon és porainkat hordja el szülőfalunkig s aztán szórja akár egy csúf tövisbokorra, csak már végre otthon legyünk ! Még egyszer elmegyünk egy kézfogásra s leszúrjuk a vándorbotot otthon majd a tavaszi földbe. Hátha kihajt ujjongó zöldbe ? Ha meg nem hajt ki, éppen jó fejfa lesz belőle ! Agyagfalvi Hegyi István
AZ ALFÖLD MAGYARJAIHOZ Sokáig némán ölt a honfibánat, De most szárnyára eresztem e dalt, Hadd verje fel az alvó palotákat, Miket földjén az Alföld öle tart, Sikoltom be a tanyák ablakán, mint mennydörögve zengő fergeteg. --Ébredj, magyar, mert elvesztél te is , Ha a Székely nép elveszett ! Nem hallod-e, hogy végbe mi megyen Petőfi szíve szent pora fölött? Nem hallod, hogy a büszke székelyen Gyalázó láncok bilincse csörög ? Hogy sirnak ott a folyók,patakok, Hogy sírnak ott a zugó fenyvesek! --Ébredj magyar, mert elvesztél te is , Ha a Székely nép elveszett ! Az ő határa nem buja homok, Mely délibábos napsütésben ég: Nehezen tördelt barázdasorok Göröngve termi ott barna kenyerét. De semmiért sem adná ő azt cserébe A szülőföldet és azt a kenyeret! --Ébredj magyar, mert elvesztél te is, Ha a Székely nép elveszett ! Teritett asztal az alföldi sík, Ezernyi ínyenc áldással tele, Ámde Erdélynek, a Kárpátokig, Egy -egy láda mindenik hegye, S e tulipános ládák rejtik ott A te irigyelt, sok kincsedet ! --Ébredj magyar , mert elvesztél te is , Ha a Székely nép elveszett ! S nem csak kincseid őrzi e nép Hűségesen sok századok óta már, De eleven gát szilárd falaként Véd , hogy ne öntsön el idegen ár. S most hagynád cserben,'mikor áttörék A rá zuduló szennyes elemek ? --Ébredj magyar , mert elvesztél te is , Ha a Székely nép elveszett ! Csak bátor szív kell és honszeretet, És erős kezünkbe zászló, jó kikelet, Mert virágos zászló lesz minden faág, És kürtök lesznek a harsogó szelek ! --Ébredj magyar, mert elvesztél te is, Ha a Székely nép elveszett !.. / Jakab Ödön 20-as évek /
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|