Nos, ezek, a földi lényekben (növényekben és állatokban) genetikai és az emberben lelki és szellemi mutációkat okozó fizikai - természeti események, nem egy külső, objektív Istennek az ily módon történő (akarati) beavatkozása folytán jönnek létre, hanem az egyetemes törvények (ebben az esetben a fejlődés, a kiegyenlítődés, a ritmus és a ciklus, valamint a hatás és visszahatás törvénye), összhatásának a következménye. Ha ezt megértettük, azt sem nehéz elképzelni, hogy az egyetemes törvényeken, illetve azok fizikai, vegytani és később, a biológiai megnyilvánulásain és változásain (hatásain és visszahatásain) keresztül az Abszolút Ősszellem (teológusi kifejezéssel: az Isten) volt az, aki ezeket a geológiai és klimatikus változásokat eredményező eseményeket előidézve, lehetővé tette előbb az élet kialakulását, majd a az alacsonyrendű, primitív életformáknak az egyre összetettebb (felsőbbrendű) strukturálódását majd e struktúráknak a reprodukcióját. Később, e struktúráknak az egymástól való elkülönülését és individualizálódását, majd a különálló struktúrák szaporodási képessége kialakulását, saját egyéni struktúrájuk reprodukálási képességének a kialakulását. Így fejlesztette ki tehát az Abszolút Szellem lépésről lépésre évmilliárdok és évmilliók során át, kívülről a megfelelő körülményeket hozva létre, belülről az egyetemes mágia (a képzelőerő) erejével, majd az individuális tudat mágikus erejével és primitív, de hatékony intelligenciájával hatva, azokat a bonyolult biológiai szervezettel rendelkező állatokat, amelyekből végül is az a “teológiai” képességekkel rendelkező (mágikus képzelőerő és az elején primitív, de egyre összetettebbé váló misztikus intelligenciával rendelkező) lény, aki egyre inkább felölthette “az ő képét és hasonlatosságát”. Arról, hogy ez, az utóbbi metafizikai metafora mit is jelent a valóságban, részletesen írtam a betegségek szellemi okáról és az asztrológiai meghatározódásainkról, jellemzőinkről és a személyi horoszkópunkból kiolvasgató spirituális fejlődési programokról szóló tanulmányaimban.
Ebben a kontextusban tehát, számomra legalábbis, logikus és racionálisan értelmezett az etológia azon következtetése is, miszerint az állatok viselkedésében, ösztönös késztetéseiben fellelhető az ember belső - spirituális! - természete bizonyos vonatkozásainak az okai és így, a magyarázatai is. Így pl. az egyesek által kiirtandó emberi tulajdonságnak ítélt féltékenység is. Ezért például, a harcos szemléletű misztikusokkal és pszichológusokkal ellentétben, a féltékenység jelenségét én nagyon is értelmes, hasznos tulajdonságnak és főképpen, spirituális szempontból nagyon is indokolt lelki képességnek! - találom. A féltékenység ugyanis, amint azt a neki megfelelő magyar kifejezésünk szótöve is jelzi, olyan félelmet jelez, ami valami, az egyén számára igen fontosnak az elvesztését lenne hivatott megelőzni. Az ember esetében, ennek a félelemnek, addig, amíg ez az érzés egészséges és indokolt az egyetemes spirituális evolúció és kiegyenlítődés (megváltódás) szempontjából, két különböző oka van, annak függvényében, hogy nő nemű-e, vagy hím nemű-e a személy, aki a féltékenységet átéli.
A nők esetében a dolog egyszerű és humanista - intellektuális logikával is könnyen megérthető: a nő mindig a család egységét és épségét és a családi fészket, az otthont, illetve az otthon területét, és persze a családja: utódai megélhetési lehetőségét félti jogosan, amikor a reális, vagy vélt vetélytárs megjelenik. A másik vonatkozása, illetve oka a féltékenységnek az, amikor az illető nő, vagy férfi, találkozik azzal az ellentétes nemű és a spirituális fejlődés útján elindult személlyel, aki által, akin keresztül neki megnyílik a lehetőség a páros és ezáltal a családos egységalkotásra, a közös egység és a kölcsönös áthatolás megvalósítására, vagyis az egymás fejlesztése és megváltása megvalósítására. De ezt a fontos lehetőséget, azt a karmikus provokáción alapuló életfeladat-megvalósítói perspektívát, egy másik, konkurenciának érzett, vagy képzelt ellentétes nemű személy veszélyezteti. Ebben a két esetben, tehát az egyetemes törvények és nem csak a konzervatív emberi erkölcsök szerint jogos és természetes a féltékenység. Más esetben nem, mivel mindössze az élvezet-féltésről, az öncélú boldogság-élményről való lemaradás lehetősége miatti félelemről, még szélsőségesebb és primitívebb megnyilvánulási formájában: egyszerű élvezeti irigységről (egoizmusról) lehet szó.
A férfi féltékenysége és annak a metafizikai alapjának a megértése kissé összetettebb és a teljesség érdekében ajánlatosnak tartom “A nyolcadik törvény, avagy az evolúció törvénye” c. tanulmányom elolvasását is, amit az Utódok, szülők és szeretők az asztrológia tükrében című könyvemben lehet elolvasni, és a
http://www.kozmaszilard.tvn.hu honlapomon a Megváltás törvényei címre kattintva lehet letölteni. A férfiak féltékenysége metafizikai alapjainak a megértése érdekében, előbb az általuk megtestesíteni hivatott Fény princípiumnak a teremtésben és az egyetemes kiegyenlítődésben betöltött funkcióját és az ebből eredő metafizikai funkcióját kell megértenünk, amely teljesen eltér és különbözik a másik nagy ősprincípium, a nők által megtestesített Szeretet funkciójától és természetétől.
Miközben az Abszolútumból kiváló Feminin teremtési ősprincípium, a Szeretet egy az egyben, feltételek és rendszerezés nélkül, úgymond nyersen létrehívja és létre hozza az egyetemes ősszubsztanciát (az anyag spirituális elődjét) és azzal együtt az Abszolútumból kiárasztja az Abszolútum (mágikus - teremtő) energiáit, de ugyanakkor azt - épen a szeretet erejével: az egység törvénye erejével! - vissza is kapcsolja folytonosan a teremtést (és a teremtményeket) az Abszolútumhoz,
addig az Abszolútum másik első teremtői megnyilvánulása: a Maszkulin ősprincípium, a Fény, nem tesz mást, mint átvilágítja és ez által, folytonosan provokálja a Szeretetet a teremtésre, értelmezi tehát a szeretetet és ez által fejlődésre serkenti a teremtést (annak folyamatait és jelenségeit), illetve a teremtményeket.
Ezért például, attól függetlenül, hogy nő teszi-e azt, vagy férfi, a számolás mellett ( az aritmetikai, matematikai és aritmológiai műveletek végzése mellett) az írás is jellegzetesen Fény-művelet (attól függetlenül, hogy értelmes-e, vagy értelmetlen, zavaros írásról van-e szó?), mivel elsősorban információ-áramoltató, információ közvetítő és értelmező célja van. És a Szeretethez mindössze annyi köze van, hogy az adott írás, a tisztázó, avagy zavaró - homályosító jellegével, hosszú távon és lényegében segíti-e az Egység, vagyis a Szeretet megvalósulását, vagy zavarosságával, ellenséges, hárító szellemiségével inkább hátráltatja, megakadályozza annak a létrejöttét, illetve - a félrevezető, hamis információ áramoltatás esetében: az ámítás, áltatás és félrevezetés esetében, hamis egység megvalósítást eredményezi. Így válhat az emberi Szeretetből, a hamis fénnyel való átvilágítás következtében, a hamis fény közreműködésével gyűlölet és harag. És ez mindössze a hamis információ, a hamis fény, vagyis a hamis, vagy zavaros átvilágítások: értelmezések (alapműveletek) hatására! Ezért, amiként az alkímia mondja, nem szabad, illetve nem ajánlatos az alapelemeket összekeverni egymással. (“Az elemek csak egymástól jól elkülönítve és a maguk individuális jellegében jól meghatározva és megnevezve egyesíthetők.” - Lásd: Hamvas Béla Tabula Smaragdina c. könyvének az alkímiáról szóló kisesszéjében: A separatio művelete leírását.)
Az ősi (metafizikai) Szeretet tehát a minőségi feltételek és a rendezés, az elemzés, az értelmezés nélküli, feltartóztathatatlan (mágikus erejű) kiáradás és visszakapcsolás ősereje bennünk és az egész teremtésben (a létben) és egyben az egész teremtést létrehívó és egyben - egységen tartó ősszubsztancia is. Eközben a maszkulin ősprincípium: a Fény, a Szeretet ősszubsztanciáját provokáló - megtermékenyítő és azt határolt és egymástól különböző létegységekben - ideastruktúrákban, különválasztó, a szeretetet különálló lét-struktúrákba differenciáló (megkülönböztető, elkülönítő), “diverzifikáló” (sokszerűsítő és ezáltal újabb és újabb létformák létrejöttét serkentő) megtermékenyítő ős-erő. Ő a teremtést és a teremtmények sokszerűségét és egyre összetettebb (magasabb rendű) struktúrákba való rendeződését, valamint azoknak az egyre felsőbb rendű létegységekbe való rendeződését biztosítja. Mondhatni tehát, hogy a Fény ereje által változik a Szeretet entropikus ősi állapota többszerű és többértelmű, de jól és egyre jobban rendezett (strukturált) negentropikus állapotokká.
A Szeretet tehát a teremtés és a fejlődés szubsztancaiális alapja (ősi kiáradó - kiárasztó ereje és ősszubsztanciája). Eközben a Fény viszont a teremtés és a fejlődés “motorja”: kiváltója, mozgatója és értelmezője. Az előbbi a Szeretet-bölcsesség (Szophia), a megtermékenyülés őshatalma, a második a Tapasztalati Ismeret, a megtermékenyítő őshatalom. Kell vigyázni, mert e nélkül, a lét gyökerében történő teremtési jelenségek és folyamatok megkülönböztetése és meghatározása nélkül, mindig nagy a zavarok keletkeznek a szellemtudományok területén és végső soron minden más zavar ehhez, az első megkülönböztetés hiányához vezethető vissza. Ezért, a valódi egység helyett folytonosan a hamis egység valósul meg az életünkben (sorsunkban) és a végül személyiségünkben is, aminek következtében a civilizációban ma semmi és senki nincs a rendeltetés szerinti helyén. És akkor csodálkozunk, hogy értelmi és érdemi kommunikáció helyett miért van annyi drámai konfliktus és magány, hogy az igazi szeretet helyett miért van pragmatizmussal vegyített érzelgősség, és végső soron a sima ügyintézést szolgáló udvariasság és társadalmi etika mögött, a mai ember tudattalanjának a legmélyebb rétegeibe rétrejtett nagy mennyiségű gyűlölet? (Az ugyanis, hogy a mai orvostudomány fejlettségi szintje mellett miért van még mindig annyi - sőt: egyre több! - beteg ember, nem csupán annak köszönhető, hogy rosszul táplálkozunk, illetve, hogy táplálékainkból egyre inkább kivesznek az egészségfenntartásához szükséges természetes - természeti - alapanyagok, hanem annak is, hogy a civilizált ember tudattalanjában ott vannak ezek a társadalmi - közösségi etikai szabályok betartási mechanizmusa - feltételes reflexrendszere - alá jól lepréselt, csendes neheztelések és finom gyűlölködések halmazából keletkező negatív energiák.)
Bár azáltal, hogy a Szeretetet átvilágítja, a Fény a legalapvetőbb rendeltetését és funkcióját látja el, mégis, a természetben a Fénynek a Szeretetre gyakorolt hatása: benyomása, benyomulása felborítja, felzaklatja Szeretet nyugalmát. Az átvilágításhoz ugyanis szükséges a Fény minél teljesebb behatolása a Szeretetbe, a lassú, finom áramlásként növekvő spirituális, mentális, pszichikus és anyagi ősszubsztanciájába, ami nem minden esetben és nem mindig kellemes. Sőt: a természetben bőven is van rá példa, hogy majdhogynem szenvedést okozóan (pszichés szenvedést mindenképpen) fájdalmas a Maszkulin princípiumnak a feminin princípiumba való behatolása, benyomulása: a szeretet-egységek átvilágítása, értelmezése, megtermékenyítése. Erre a legjobb példa a szüzesség természetes úton történő, kissé fájdalmas és kellemetlen elvétele - elvesztése. De a bármennyire is fájdalmas lett légyen egy fénybehatolással (néha a megállapodott szeretet-helyzeteket, állapotokat feltörő, felkavaró kellemetlen behatolással) járó átvilágítás, ha szükséges a megtermékenyítés (Lásd: a harmadik egyetemes törvényt, a szükség és a bőség, illetve e kiegyenlítődés törvényét.), a fény-behatolásnak, illetve a benyomásnak - benyomulásnak meg kell történnie.
"... És ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.”, szoktuk idézni gyakran, csak az a baj, hogy a Jin jellegű misztikus fantazmagóriák és a Jan jellegű absztrakt spekulációk: az öncélú és elvont (talaj nélküli) gondolati, filozófiai rendszerek, nem azonosak a metafizikai realitással! Az ember által meg nem zavart állatfajoknál ezek a fájdalmat, illetve ellenállást, elhárítást keltő fénybehatolási folyamatok és az ellenállási reakciók, a maszkulin princípium képviselői által végülis legyőzött behatolás-elhárítási kísérletek, még egyértelműek. Ezért, ha a szellemi törvények síkján rendet akarunk teremteni az életünkben, sokkal célravezetőbb hinni az antropológiának, mint a kreacionista elveket valló vallásos teológiáknak, vagy az ember létrejöttét misztikus ködökbe burkoló, Rudolf Steineri antropozófiának. A genetika és az antropológiai genetika eddigi felfedezéseinek a tükrében ma már igen nagy fokú naivitás szükséges ahhoz, hogy ezeket a misztikus elméleteket elhiggyük, és ne lássuk be azt, hogy az ember igenis közös ősökre tekint vissza a majmokkal. De peresze, nem véletlenszerű események és ez eseményeket követő genetikai mutációk közben vált a rokonainál intelligensebbé, mint ahogy azok az események se voltak véletlenszerűek, amelyek a többi faj kifejlődéséhez vezettek, hanem mindez az egyetemes törvények és főként a spirituális fejlődés törvényének a következménye. Saját természetünkből (un. ösztöni késztetéseinkből) sokat megérthetünk, ha megvizsgáljuk azt, hogy miként működik a féltékenység őscsirája, azoknál a fajoknál, amelyek az emberi spirituális és genetikai struktúra kialakulásának az előzményeit az élet-ösztöneikben hordozzák.
A más fajoktól jól differenciált, azonos fajon belüli, legintelligensebb és legerősebb hímek, vagyis a legmagasabb rendű spirituális struktúrával rendelkező hímek - a legerősebbek, leg jobb kondícióban levőek, a legerősebb szexuális ösztönökkel és a legjobb ösztönös megkülönböztetési képességekkel bíró hím egyedek - termékenyítik meg általában a Szeretetnek a fajon belüli megtestesítőit: a nőstényeket. Minél erősebb és sokszerűbb - minél felsőbbrendű - a spirituális struktúrának megfelelő egészsége és ereje van egy hímnek, annál több nősténynek és azok kicsinyeinek viseli a gondját (vezeti a csapatot) és annál több nőstényt termékenyít meg. Persze, vannak ettől eltérő “szokások” is az állatvilágban, mint pl. a monogámia, vagy a nőstény állatok által vezetett csapatok, ahol a vezér nőstények által “rendezett és gondozott” csapattól függetlenül élő szabadon csatangoló (szabad tapasztalatokat szerző) hím, vagy különböző hímek mindössze a párzás - a megtermékenyítés - időszakában jelennek meg, illetve csak ezt az időszakot töltik a csapat - falka - “társadalmában”. Minket viszont most a nagy általános természeti rend érdekel, az általános természeti modell, mivel a természeti folyamatok és törvények egy - az egyben leképezik és a fizikai - természeti világ határállapotában megtestesítik a spirituális teremtési folyamatokat és az egyetemes törvényeket.
Ugyanakkor a nagy általános természeti modell mellett, amelyben a hím arra törekszik, hogy minél több nőstényt megtermékenyítsen, vagyis, hogy a többi hímmel szemben erősebb spirituális struktúráját, az annak megfelelő genetikai kódrendszerrel minél több utódnak átadja, létezik a hímek eme egyedi megtermékenyítési (és kisajátítási!) törekvésével szembeni ellentétes törekvés is! A nőstény állatokban, akárcsak a nőkben, az ösztönök szintjén, éppen olyan erős az a késztetés, hogy minél több féle spirituális modellt megtestesítő genetikai kódrendszert magába fogadva, biztosítsák a lét és a teremtés sokszerűségét. De minket most, a megváltási logikát, ha leszűkítetten is, de jobban tükröző, monogámiában (párban) élő állatok érdekelnek, mivel az ember, spirituális rendeltetése szerint, monogám lény. És ez még akkor is igaz, ha éppen a fejlődés - a differenciálódás (különböződés) és a diverszifikáció (sokszerűség) fenntartása érdekében, a bigámiára és a poligámiára is igen hajlamos. Spirituális fejlődés szempontjából ugyanis, egy bizonyos öntudati állapot (színvonal) elérése után, mindenképp a monogámia kell, hogy jellemző legyen ránk, mivel páros egységet alkotni a lét összes dimenziója szintjén, csak egyetlen ellentétes nemű személlyel vagyunk képesek, hiszen egyszerre nem harmonizálódhatunk (képtelenek vagyunk egyszerre harmonizálódni) az összes dimenziók szintjén több, ellentétes nemű személlyel, mivel a kiegyenlítődés személyes aktus! Ezért a fejlett öntudattal (egyetemes én-tudattal) rendelkező személy számára már lelki és szellemi zavart okozó bonyodalmakat, és harmónia-gátló tényezőket, hordoz magában a bigámia, vagy a poligámia, annak ellenére, hogy éppen a Lilith hatására, tudatos-titokban, vagy öntudatlanul erre sóvárog mindenki, de persze egyoldalúan, vagyis úgy, hogy egyedül ő éljen poligámiában, vagy legalább egy kis bigámiában, de a kiválasztott párja semmiképpen nem.
Hiszen éppen a kiegyenlítődési képességeinek a kifejlődését akadályozza az emberben rejlő szexuális másságra sóvárgások kielégítése, vagyis azt, aminek az elérése és megvalósítása érdekében született, ami az ő élete célja és rendeltetése. Sajnos, ebben a törekvésében a tudósok egyáltalán nem segítik, mivel nem tudván a Lilithről, azt állítják és hirdetik, hogy a másságra valós sóvárgás, a mindig más ellentétes nemű partnerrel való szexuális közösülésre való vágyakozás jogos és természetes, nem más, mint az állati létből hozott poligámiára való természetes hajlam következménye. És ezt akkor, amikor a tudomány mutatta ki éppen, hogy nem minden állatfajra jellemző a poligámia! Az ember viszont igen rég óta kinőtte magát az állati létből és éppen azért, hogy személyesen, vagyis egyetlen egy más nemű személlyel valósítsa meg az egységes egészet: a Jin és a Jang egységét, a tökéletes kiegyenlítettséget tehát. Az ő esetében az adottól eltérő élményekre - állapotokra való sóvárgás legközelebbi tárgya a rajta kívüli, más nemű élőlényekkel, illetve személyekkel való “közösülésnek” a titokzatos élményére való vágyakozás öncélú és az egyén spirituális fejlődése irányával ellentétes. És még az sem lenne annyira zavaró, hogy erről a harmonikus állapotba kerülésnek (az egészségnek és a boldogságnak) az élményéről lemond időnként, mivel ez által még jót is tehet a természeti sokszerűség fenntartásának, amennyiben ez az alkalmankénti szexuális közösülés “más” nemű személyekkel történik, ezért olykor néha még bizonyos kiegyenlítődési és harmónia-állapot is létrejöhet a “közös és titokzatos” élmények közben, vagyis a feszültségek feloldódása közben. De, pontosan azért mert a Lilith az öncélú másságra való sóvárgások ősereje, az ember “nem elégszik meg” a természetes kiegyenlítődéssel és az így elért időszakos természeti harmónia-élménnyel, és bel sodródik a másságra-sóvárgás örvényébe, és a Lilith ereje máris tovább hajtja az újabb és “rend-kívüli” (szexuális - szerelmi) élmények szerzése irányába. A Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlensége, illetve a csillapíthatatlan szomjúság okának tudatosítása (azoknak a szellemi “dekonspirálása”) által létrehozható feloldások elmaradása miatt, és a tisztázatlan párkapcsolati viszonyok és zavaros pszichikai körülmények melegágyában jelennek meg a perverziók csirái is. Mert a tudatossággal végrehajtott, természeti kiegyenlítődés helyébe lépő elfojtott szexuális vágyak, csillapíthatatlan és elfojthatatlan vágyak formájában jelentkeznek majd az utódokban! Minél erkölcsösebb életet akar folytatni és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és “teljesíthetetlen” vágyaktól hajtott, szenvedélyes lelkű és gazdag szexuális fantáziával rendelkező jövendő kismama a magzat foganást megelőző időszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag még meg sem fogant, de a megfoganni kész gyermeke, felnőtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet fog (azt lesz kénytelen!) folytatni a karmikus anyai öröksége folytán. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgása szexuális perverziókra való hajlamokban is testet ölthet.
Ezért a személyi horoszkópban például, a Lilith általában az anya, vagy az ősanyák által elfojtott természeti szexuális kiegyenlítődési vágyakkal ellentétes törekvéseket, önkéntelen ambíciókat jelöl. A legtöbb esetben a természeti Vénuszi vágyakkal ellentétes és zavaros sóvárgásokat, illetve azokkal ellentétes komplexusokat: önmutogatási komplexus (exhibicionizmus), öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexus, szemérmeskedési - erényességi komplexus, a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mánia (vagy éppenséggel az egyszerű hatalmi mánia), a különböző impotenciához és frigiditáshoz vezető, illetve az orgazmus-készség elmaradását előidéző pszichés blokációkat. Ilyenek még a hideg, érzelmek nélküli kéjelgési vágyak, a megtermékenyüléstől való irracionális félelem. A Lilith által okozott csillapíthatatlan szexuális étvágy, aminek a kielégítésével ideig - óráig egy - egy különösebb szexuális képességekkel és vonzerővel rendelkező partner magához tud kötni egy - egy a Lilith rendkívüli befolyása alá került személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt az összetévesztés miatt, utólag nagyon sokan csalódnak, akik úgy képzelik, hogy a szexuális partnerük “rendkívüli” szenvedélyességét és az általuk okozott orgazmus miatti öröm - megnyilvánulásait, mind az odaadó szerelem jeleit könyvelhetik el. A Lilith mindig a Vénusz által megtestesített határozott, egészséges (egész-ségre, egészségülésre, kiegyenlítődésre törekvő) természetes szexuális vágyak megnyilvánulása alatt megbúvó zavaros vágyakozást, illetve vonzóan-taszító érzést jelöl valami új és ismeretlen szexuális élménnyel szemben. Olyan ismeretlen rendkívüli élményekkel szembeni borzongást, ami megváltoztathat, illetve összezavarhat az ember természetében és az ember életében - sorsában minden pozitív értelmet, egészséget és általános harmónia - törekvést.
Ez az őserő, végső soron a már kis gyermekkorunkban jelentkezhet, és egyesek számára már a kamaszkor során észveszejtően felerősödő, ködös és homályos (irracionális), kéjesen borzongató szexuális fantazmagóriák és az öntudatlan szexuális vágy-állapotok utáni izgatott sóvárgások ősi oka bennünk. Ez “az édes izgalomra”, az ismeretlen kéjre való sóvár vágyakozás. Ez, a “minden jónak (stabilnak, világos és egyértelmű érzésnek, állapotnak, helyzetnek) az elrontó” oka. A Lilith által létrehozott, általában csak a bizsergető másállapot izgalmáért való zavaros és határozatlan szexuális sóvárgást nem kell összetévesztenünk a Vénuszi őserő által megtestesített, a konkrét személyekhez kapcsolódó, egészséges szexuális - szerelmi harmónia - törekvésekkel és a Lilith által okozott “hasadt állapot” helyreállítására irányuló, szintén önkéntelen, a szerelmi és szexuális kiegyenlítődésen keresztül elérhető, természetes harmónia- vággyal. A kettő nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással, ezért pontosan az egészséges párkapcsolat zavartalansága és az általános lelki-szellemi zavartalanság megértése és megőrzése miatt döntő fontossággal bír a két különböző irányba ható, de látszatra azonos érzéseket keltő erő belső és tudatos megkülönböztetése.
Igazából e két ellentétes “ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak minden “szerelmi csalódásnak”, párkapcsolati krízisnek és az általános szerelmi - szexuális kielégületlenségnek, a szerelmi “boldogtalanságnak”, hanem ez az összetévesztés az igazi - spirituális oka, a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenően. A Vénusz a Lilith által kiprovokált abszolút teremtési aktus során keletkező négy ősi alapelem harmonikus kiegyenlítődésre való törekvésének az őserejét testesíti meg és azáltal válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy őselem közül kettő maszkulin jellegű (a tűz és a levegő) és kettő feminin jellegű (a víz és a föld elemek). A Vénuszi szexualitás, illetve a Vénuszi szexuális törekvések tehát az őselemek harmonikus egyesülésére való törekvésének a következménye, miközben a Lilith ereje az egység állapot (abszolútum) megbontására és a hamis kiegyenlítődés irányába hat. Ezért például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Venerikus” betegségek gyűjtő nevén való szerepletetése, mert nem a Vénusz hatása következtében jönnek létre, hanem a Lilith erős hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt, pusztán testi (ezért hamis és öncélú) kiegyenlítődési hajszának, a harmónia-ellenes és nyugalom helyett mindössze újabb izgalmat okozó, élvezethajhászás következtében.
Azok a személyek, akiknek a horoszkópjában a Lilith valamelyik tűz- vagy vízjegybe esik, vagy ha az I. és a X. házba, de akkor is, ha együtt áll a Nappal, a Vénusszal, vagy a Marssal, a szokásostól eltérő szexuális vonzerőt gyakorolnak a másik nem tagjaira. Amennyiben ezt korán észreveszik, öncélúan visszaélnek ezzel a rendkívüli szexuális vonzerejükkel és azoknak a hozzuk hasonlatos karmával rendelkező, ellentétes nemű személyek manipulálására, a csábításra: szexuális uralásra és kihasználására fordítják akiket ez a negatív misztikus csáberő erősen vonz. De ez által, a "vissza-élés" által, nagyon könnyen ők is egy életre a rabjává (szex-mániássá) válnak az öncélú másságra való vágyakozásaiknak, ahelyett, hogy megszabadulnának azoktól. Vagyis ahelyett, hogy az illető konstelláció által megtestesített spirituális erőtérrel, vagy a Lilitjükkel együtt álló bolygó által megtestesített őserővel való harmóniába kerülési képességekké változtatnák a zavaros és együgyű szenvedélyüket.
Például az I. házban álló Lilith szerelmi-szexuális bűbájos magnetikus vonzerőt, öntudatlanul és önkéntelenül, a személy tudatán és akaratán kívül és sokszor annak ellenére ható csáberőt ad, de ez a külvilágra gyakorolt vonzás negatív gyökerű, ami akkor veszélyes a “tulajdonosra” nézve, ha nincsenek igazi emberi - spirituális értékei, illetve, ha nincs tisztába azokkal és a saját személye (emberi - spirituális!) értékeivel. A szülött számára korai kamasz korától idősebb koráig a legnehezebb probléma az önkéntelen és rejtett sóvárgások formájában jelentkező szexualitás lesz, mivel ezzel a számára is rejtett, rendkívüli szexuális vonzerőben, önkéntelen csábító erőben) jelentkező tulajdonságával ha akaratlanul is, de folytonosan .provokálja a külvilágot, különösen az ellentétes nemű személyeket. A Lilithnek ez a pozíciója arra utal, hogy a szülött a rejtett személyiségtudatát kell kifejlesztenie és tudattalan lelki tartalmait kell a felszínre hozva megismernie. Fel kell oldania belső ellentmondásait a rejtett, gátlások alá szorított, vagy egyesek számára - akik szintén ilyen jellegű problémákkal - küszködnek, botrányosnak ítélt szexualitásának a nyílt, tudatos és spirituálisan ellenőrzött megélése által.
Élete első felében, fél és szorong saját szexuális vágyaitól, ösztöneitől, ilyen jellegű képzelgéseitől, valamint saját erotikus késztetéseitől, reflexeitől, elfojtván azokat, vagy menekül az olyan "romantikus" és nyílt helyzetektől, ahol ezek a vágyak felszínre törhetnének, esetleg szabadon megnyilvánulhatnának. De ugyanúgy lehetséges, hogy önkéntelenül állandóan csak ezzel foglalkozik, vagyis, többnyire ilyen jellegű gondolatok és képzelgések foglalkoztatják, innen indul ki és ide tér vissza minden életkérdésben. Ez részben a fentiekben leírtak miatt van és részben azért, mert az olyan ellentétes nemű személyek, akik abban a jegyben (azonos) születtek, vagy akik ellentétes jegyben születtek, mint ahol neki a Lilithje áll, valamint azok is, akik az ő Ascendensével azonos, vagy ellentétes jegyben születtek, vagy az ő Ascendensével (és Lilithjével) ellentétes jegyben álló Sárkányfarokkal, vagy Ascendenssel rendelkező személyek, ellenállhatatlanul vonzódnak hozzá és a legtöbb esetben ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak reá és ugyanakkor azok is önkéntelenül sóvárognak arra, hogy azonnali szexuális kapcsolatba kerüljenek vele, esetleg még annak ellenére is, hogy a szülött emberi, vagy spirituális szempontból nem értékeli őket és nem tekinti azokat potenciális partnerének (lehetséges méltó társnak).
Másik vetülete a Lilith e provokáló házhelyzetének az, hogy a személy önkéntelenül, vagy tudatosan, de állandóan csábítja az ellentétes nemű személyeket és minden cselekedete, gesztusa, esetleg még szavai is alá vannak vetve ennek az öncélú csábítási (szereplési, figyelem felvonási) késztetésnek. Ezt egyes személyek "készpénznek" veszik és szélsőséges esetekben a botrányig, vagy a nemi erőszakoskodásig is elmenő kellemetlen helyzetekbe hozhatják a szülöttet.
Az I. házban álló Lilith szerelmi-szexuális bűbájos magnetikus vonzerőt, öntudatlanul és önkéntelenül, a személy tudatán és akaratán kívül és sokszor annak ellenére ható csáberőt ad, de ez a külvilágra gyakorolt vonzás negatív gyökerű, ami akkor veszélyes a "tulajdonosra" nézve, ha nincsenek igazi emberi- spirituális értékei, illetve, ha nincs tisztába azokkal és a saját személye (emberi - spirituális!) értékeivel. Ez a külvilágra gyakorolt vonzerő ugyanis olyan érdemtelen szerelmi-szexuális sikerekhez juttatja a "tulajdonost", amelyek azt a benyomást, azt a látszatot keltik számára, minthogyha ő ténylegesen annyira különösen értékes személy, "jó ember", lenne, amiért hozzá annyian vonzódnak, őt "annyian szeretik". Holott mindössze csak irracionálisan - minden racionális, vagy érzelmi indíték nélkül, szexuális kapcsolatba akarnak kerülni vele, a szerelem és a szexuális kaland örvényében szeretnének vele együtt szédülni, kábulni, szórakozni - szétszóródni, saját magukról - felelősségeikről és kötődéseikről - megfeledkezni.
De mindez csak a jele annak, hogy a Lilith az I. házban van és "működik". Az igazi probléma az - habár az előbbi hatásának is nagyon sokan lépre mennek és becsapódnak (huzamosan ámítják magukat az ő "különleges" lényük értékes mivoltának tévképzetével, ami nehezíti és gátolja az újjászületésre való hajlandóság létrejöttét és felszínre kerülését) -, hogy az illető személynek a külvilággal való kapcsolata folyamatosan zavart - zavaros, homályos, félreértett (személyét, alaptermészetét és szándékait félre értik) és félre értékelt olyan értelemben, hogy mikor alulértékelt, mikor felülértékelt, vagyis, hogy sem a külvilág nem igazodik el ab ovo helyesen az illető személyen, sem a személy nem képes helyesen eligazodni a külvilágban és ezáltal saját magában. Ugyanis, a hatás - visszahatás törvénye alapján, a külvilág "elemei" (a modern ember esetében pl. az utcai járókelők, a bolti eladók, a hivatalnokok, a vonatkalauzok, más körülmények között vele szembekerülő személyek, de a távolabbi ismerősök is, stb.) minduntalanúl hamis információkat tükröznek vissza számára, hamisan tükrözik őt.
És mindez azért van, mert az anyai ági ősök, főként a nagymama, vagy az üknagyanya, de lehetséges, hogy az anya is, valamiféle kábulatban - önértékelési zavarban (saját személyükre vonatkozóan hamis benyomásban) éltek és most az illető személynek - és ez a legfontosabb! - az az első rendű feladata, hogy a (saját személyére vonatkozó) éberségét maximálisra növelje - művelje, illetve az, hogy megtanuljon helyesen olvasni (és saját személyét imigyen felmérni - megismerni) a külvilág szimbolikus jelzéseiből. Ez utóbbi helyett választják sajnos az érzékenyebb személyek, olyankor, amikor a sok hamis tükröződésből elegük van, jobb híján, az alkoholt, vagy a kábítószert mivel nincs olyan megbízható és használható információs-rendszer (pl. az asztrológia) a birtokukban, amely segíthetne a külvilág jelzéseinek a helyes értelmezésében.
Amennyiben tudatosítja ezt a problémáját és megérti azt, hogy (azon túl, hogy mindez az ő édesanyjának a szülött fogantatása előtti szellemi tevékenységéből, rejtett vágyakozásából származott az ő természetébe, ösztönös tulajdonságaiba), e problémás alaphelyzet által, neki, a szülöttnek kell megismernie valamit, ami a szexualitás rejtett motivációival kapcsolatos, feloldhatja és meghaladhatja ezt, a sok esetben szorongásos félelmeket, kellemetlen, vagy drámai élethelyzeteket, vagy saját emberi természetének az elutasítását megvetését is okozó mentális (karmikus) programot. Életfeladata, hogy a tudatosítás és a nyílt felvállalás segítségével gazdagabbá tegye személyiségét és probléma okozó hatásait feloldja, anélkül, hogy a környezetét (vagy esetleg az édesanyját) okolja a személyes, Lilith nevű abszolút erő által okozott konfliktusai, kényelmetlen helyzetei miatt.
Sokan, nem akarnak a saját Lilithjük természetéről tudomást szerezni és nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy az életük párjában is pont olyan mértékben és épp annyira természetesen, tehát a teremtés ősi okától fogva, jogosan van jelen ez a más személyekkel való szexuális kapcsolatra való vágyakozásban jelentkező ős-sóvárgás mint őbennük. Félünk egymásnak ettől a sötét, mindig homályban maradó, kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen lényétől és vagy ignoráljuk, vagy megpróbáljuk eltaposni. A legtöbb férfi, ezt a problémát úgy véli elintézni, hogy miközben olyan nőt szeretne élettársul kapni, akiben nincsenek efféle “szajha - hajlamok”, nem csak hogy felmenti magát, de természetesnek is veszi, hogy neki nagyon sokszor “máson jár az esze és a keze”.