ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

IX. A kilencedik törvény: Az egyetemes Szeretet-sugárzás-, valamint az egység és az egészség törvénye, avagy a mindenható teremtő őserő- és a nyitott lét törvénye

„Minden a szellemből ered és minden a szellembe tér vissza.” (Kybalion)

„Ha szeretet nincs, akkor semmi sincs.” (Marin Preda)

„Szeretet nélkül őrjöngeni kell.” (Hamvas Béla, Karnevál)


A kauzális (Isteni) Szeretet Princípium (a feminin princípium), a Megnyilvánult Első Létezésnek (Istennek) az egyik fele a Világosság (Maszkulin) ősprincípium mellett. Vagyis, a Szeretet (a Feminin ősprincípium), az abszolútum első (Isteni) megnyilvánulásának a részeként, nem más, mint az első teremtési aktusnak, az első energetikai oka, alapja és kiáradása – megvalósulása a Világosság princípiumával együtt és az mellett. Ő az abszolút létből a Világossággal egyszerre, elsőként kiáradó (abszolút) teremtő-energia szubsztanciája, amely minden megnyilvánult létnek a szubsztanciális alapja és az azt ellátó - fenntartó energiája, amely ugyanakkor magában hordja az abszolút létezésbe való visszatérés szükségét, szükség-erejét, vonzását, úgymond kényszer-vágyát.
Ebből az első energia-szubsztanciából keletkezik az összes többi (pl. az ideális – képzeleti-, a mentális-, az asztrális- és éteri) energia. És, bármennyire is profánnak tűnik a metafizika világában járatlan személyek számára a következő állítás, de az anyagi világ is ebből az ősi, Szeretet-energia szubsztanciából keletkezett! („átvitellel”, ahogy írja a Tabula Smaragdina. És vibráció-csökkenéssel, ahogy a mai misztikusok tanítják.)
A kvantum-fizika azt állítja, hogy az, amit mi szilárd anyagnak érzékelünk, nem egyéb, mint az atomi lét alatti, még kisebb atomi-részecske nagyságú és különböző formájú, rács-szerkezeteket alkotó virtuális pontok körül, nagy sebességgel pörgő (fizikai!) energia-nyaláboknak a strukturális együttese. Tehát atomi-, pontosabban: szubatomi részecskékből (energetikai nyalábokból) álló, egymáshoz energetikailag is, bizonyos teremtési-minták szerint kapcsolódó atomok által formált, atomi struktúráknak az egység-rendszere. Hogy tehát nem a felületi, látható anyagi formák képezik pl. a kőzetek és a kristályok szikla-szilárdságát, hanem az a láthatatlan energetikai tér, amely a felületi anyagi objektumokat 8részecskéket) fenntartja és pörgeti. Ez ma már ezer és ezer tudományos kísérlet szintjén bebizonyosodott objektív igazság. Ismervén viszont az Egyetemes Teremtés és a Mágia jelenségét (És törvényét!), azt is elmondhatjuk, hogy ebben az anyaginak mondott látszati kemény-világnak az energetikai alapjában és a különböző mintáiban is, az isteni idea- világnak a teremtési mintái (géniuszai) és rendszerei jelennek meg és tükröződnek.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a megnyilvánult teremtésnek az elemi alapjait képező, abszolút ős-ideákból (idea-sűrítményekből, idea-kvantumokból) jó-néhány megsérülten (hibásan) érkezik az Isteni világba. És annak az érdekében, hogy ezek a sérült, elemi lét-egységek ne okozzanak zavart az Isteni létezés és teremtés (A teremtési minták alakítása) szintjein, a Polaritás és a Fokozás Egyetemes törvénye által működtetett isteni „Ellentétre Fordítási őserő”, amelynek „ez a dolga”, megkeresve – érzékelve – „kiszimatolva” e sérült idea-kvantumokat, a saját ellentétükké alakítja, és így megfordított állapotukban felfokozza e sérült ősideák erőit. Ez által, ezek a sérült létegységeknek alacsonyabbá válik a rezgési szintjük és „lehullanak” az alacsonyabb dimenziókba (A Bibliában: a láng-palosú kerub kikergeti őket a paradicsomból…), és ez által a teremtett létezés alapjainál álló, az azt működtetett Isteni létezés folyamatosan és örökké mentesül ezeknek a negatív energiákat is hordozó, sérült ősideáknak a zavarkeltő jelenlététől. Annak a leírása – elmagyarázása, hogy ezek a sérült és visszájukra fordított ősideák, miként kerülnek az emberi aurákba és ez általuk az emberi egyedek képzeletébe, gondolkozási módjába és érzelem-világába, már a spirituális antropológia tárgyát képezi, amit leírtam például a Lilithről szóló tanulmányomban és amelyet elmagyarázok minden egyes horoszkóp-rendelőmnek.
E jelenségről nekünk most mindössze azt kell megjegyezni, hogy amennyiben egy sérült Yin (Feminin - Szeretet) típusú ősideát például, a saját ellentétévé változtat a Polaritás törvénye, akkor nem Jang (Maszkulin – Világosság) típusú ősidea válik belőle, hanem elutasítási-, elhárítási-, vagyis gyűlölet – harag és eltüntetési-, megsemmisítési vágy-erőkkel telt ősideává változik, és, az alacsonyabb dimenziókban (Alsó idea-, gondolat és érzelem – világok), ilyen jellegű „átváltoztatott” ősideákkal egyesül a rezonancia és a vonzás törvénye szerint, ugyancsak az isteni teremtési ősmintázatoknak megfelelően. Ezekből az egymással egyesülő sérült ősideákból alakult szellemi, mentális és érzelmi struktúrákból alakulnak az úgynevezett ördögi idea – mentális - és asztrális lények, amelyeket az ősrégi és a középkori „titkos” spirituális tudományok beavatottjai démonoknak neveztek.

Ezek az önállóan inkarnálódni (megtestesülni) nem képes (A törvények által az anyagban megjelenni nem engedett) démoni alakzatok és struktúrák, amelyek megtestesítik tehát az első és a második Lilith jelenségeknek a zavartság-hatásait, a súlyosabb karmával születő személyek aurájába ékelődve jelennek az anyagban, nem másért mint, pozitívvá alakítás, vagyis kijavítás céljából. A démonoknak nevezett, negatív energiákat tartalmazó „túlvilági” struktúrák esetében, lévén tehát szó a spirituális szintű zavarodottságnak a megjelenéséről, ezek - a démonoknak nevezett szellemi struktúrák -, helyreállítás, vagyis kijavítás céljából, az anyagnak a magasabb rendű szervezettségű állapotaiban és formáiban, vagyis a szerves anyagi struktúrákban, és azon belül is, leginkább az emberi szervezetekben jelennek meg. A természeti világban az ún. szörnyek, vagyis a feltűnően erős genetikai hibásodásokkal megjelenő állat-kölykök, elég ritkák, ahhoz képest, hogy a mély-karmájuk mellett, teremtő képzelő-erővel is rendelkező nők, sokkal, de sokkal gyakrabban fogannak, vagy fejlesztenek ki a várandóság alatt, a különféle karmájuknak, a valamilyen lelki okból való intenzív fokozódása hatására és annak eredményeket, hibás, vagy hiányzó szervekkel, vagy testrészekkel rendelkező gyermekeket.
Mindez az egyetemes megjelenítés és a rezonancia (a tükröződés) törvénynek a hatására történik, annak érdekében, hogy a spirituális tudatosságra szert tevő ember (Ebben az esetben a szülő nők!), ezeket az eredményeket és következményeket látva és vizsgálva, azokat a képzeteket, amelyek ilyen materializációhoz vezettek, kiszűrhesse a képzeletvilágából és azoktól megszabadulhasson (megváltó karma-oldás aktusa segítségével) és így megváltódjon.
Például, a kilencvenes évek végén (Az időszakot azért írom le, mert az adott helyzet alapján csakis arra gondolhatok utólag, hogy akkoriban még nem végeztek a Hargita megyei kórházban magzati szűrést.), egy, a drogok ördögi körébe került fiatalok megmentésével foglalkozó pszichológus-nő, azzal a kérdéssel fordult hozzám, hogy mit tehetne annak az érdekében, hogy ne szüljön többé „szív nélküli” gyermeket? Az első gyermeke ugyanis, teljesen szív nélkül jött a világra és megszületése után néhány másodperc múlva meg is halt. Részletekre már nem emlékszem, hanem csak arra, hogy az egyébként nagyon szimpatikus hölgynek, de a halálra-szült magzatnak is, az Oroszlánban állt a napja is és valamelyik karma-pontja is. Helyszűke miatt, sűrítve és rövidítve írom a következtetéseket: Egy mélyebb karmikus feltárást és spirituális jellegű karma-ismertetést követő, őszinte beszélgetés után, kiderült, hogy a hölgy nem csak, hogy konkurenciát lát a szintén pszichológus férjében és verseng azzal lelkileg, de mint házastárs haragszik is rá, amiért a férj nem hagyja magát irányítani és nyíltan leuralni a felesége által.
Az asztrológiailag logikus következtetés, válasz és a tanács tehát, világos volt, mivel a szívünk analogikusan az Oroszlán szellemiségéhez kötődik: Amennyiben nem szándékozik a pszichológus nő a férjétől elválni, hanem az mellett és az által akar édesanyává válni, akkor le kell tennie, arról, hogy ezt a férfit – És általában a férfiakat… - karmikus reflexből” irányítsa és uralja, sőt, még konkurenciát sem szabad abban és azokban látnia. Vagy Ő volt nagyon intelligens, illetve, a foglalkozásából következően, tudta, hogy az ekkora horderejű sors-kérdéseknél, mint egy szív nélküli foganás és születés, a szellem-világból, vagyis a mentalitásban erednek a bajok, vagy én adtam elő a tényállást meggyőzően, mert ezt követően, ez a nő két tökéletes egészségnek örvendő, ép fiút hozott a világra. Gondolkoztam azon, hogy illendően egyszerűen gyermekeket írjak-e, vagy fiúkat, és végül azért döntöttem a fiúk mellett, mert nekem ez a semlegesnek látszó materiális tény is jelezte azt, hogy ez a hölgy teljesen kitisztította magát minden férfi- ellenes, un. feminista karma-programjából.
Ezt követően, rengeteg ilyen jellegű szakmai sikerem volt, de amennyiben szabadna nekem ilyet tenni, a leginkább arra lennék büszke, vagyis, a leginkább annak örvendek, hogy ezekkel a gyökeres mentalitás – változtatási szükségeket jelző karma - feltárásaimmal, számtalan meddőnek látszó és a mesterséges megtermékenyítési programokon eredménytelenül végig hurcolt nőt (házaspárt) sikerült gyermek-áldáshoz juttatnom.
Tudnuk kell, hogy az ún. „ember-mentes” anyagi (természeti) világ majdnem teljesen Lilith-mentes, tehát zavar-mentes. Ugyanis, az ember által meg nem zavart (be nem szennyezett, be nem piszkított) anya-természet, nem más mint az isteni teremtői mintáknak, vagyis a szeretet-energia formáknak az ún. „tiszta” megnyilvánulása. Azért változik tehát folyamatosan szilárddá a szerves anyagban az isteni szeretet-energiának az emberi test-része, hogy az, ami fent (az ember teremtő képzeletében!) van, lehessen az ember által világosan ellenőrizhető az anyagban, tehát abban, „ami lent van”! Tehát azért, hogy a természeti világ legyen egy „biztos és igaz” hely, ahol a teremtő képzeletünk következménye biztosan ellenőrizhető lehet, tehát ahol és amelyben a következmény, ne lehessen képlékeny, illékony és csalóka.
Azért tehát, hogy számunkra, egyetemes léttudattal is rendelkező isteni származású lények számára, tehát anyagi testet öltő szellemi lények számára, kutatható – vizsgálható és ellenőrizhető módon, objektív állapotú lehessen annak a következménye, ami már a biológiai foganásunk előtt is az auránkban volt, de annak is, amit tudatosan, vagy önkéntelenül a képzeletünkben forgatunk huzamosabb ideig és intenzíven átéljük azt, amit gondolunk és képzelünk! Nem kell csodálkozni tehát, ha egyes misztikus tanítók és a szentek is, az anyagi világot az Isten misztikus testének nevezik, és, még az anyagi tárgyak szidalmazását is az Istenkáromlással egyenértékűnek tartják!
Sőt, az arany-kornak is az a jelentése, hogy az anyagi világnak az értéke egyenlővé válik az arannyal, akkor és annak a személynek a számára, aki hajlandó, nem csak az ő képzeleti tevékenységének a következményeit kiolvasni a környező világának a szimbolikus jelentéséből. Hanem azért is, mert annak az alapján, amit kiolvas a feléje, vagy a belé érkező fájdalmas anyagi jelzések szimbolikus jelentéséből, a belső – képi, képzeleti – mentalitását is hajlandó és át tudja is, azonnal úgy módosítani, hogy az amit az automatikusan működő teremtő képzeletével önkéntelenül is, létrehoz, számára és a környezete számára, pozitív értékű tudjon lenni, még a hosszú távú következményeknek szintjén is!
A szilárd anyag tehát, még akkor is, ha állítólag csak a mi érzékszerveink számára lenne szilárd, egyrészt olyan megkövesedett (lefagyott) és kristályosodott isteni Szeretet-energia, ami tökéletesen tükrözi az őt létrehozó és fenntartó szellemi rendszert (isteni, vagy ideális intelligenciát, szellemi struktúrát) pl. léteznek örök isteni minták, amelyeknek az anyagi megnyilvánulási formái, csak ritkán módosulnak. Ilyenek a bolygó- és csillagrendszerek, vagy ilyenek a kristályok és a szikla-kövek. De persze, nem csak külalakra mintázza le az anyag, az isteni idea-világok struktúráit, hanem a megtestesedésnek a minden szintjén, tehát az anyagi egységnek az egész manifesztációjában. És nem csak azért szakrális az anyag, mert, mint ilyen, tökéletesen tükrözi az őt létrehívó vagy módosító de mindenképpen őt fenntartó szellemnek, szellemiségnek a jellegét és karakterét. Hanem azért is, mert az anyagi állapotba került energia is maga az abszolút lét-lény része (misztikus metaforával élve: annak a megtestesült „húsa”.)
Másrészt, hiába akarunk hozza jutni jobb és egészségesebb fizikai – biológiai testhez, vagy ún. misztikus képességekhez, de főképpen jobb és egészségesebb és kellemesebb külső környezethez (kényelmesebb, ún. boldogítóbb élet és sors-körülményekhez), minket jobban szerető élettárshoz, baráthoz, munkahelyhez és munkatársakhoz, vagy például pszichikai, netalán a mentális (mágikus) energiákhoz, ha nincs bennünk ehhez (ennek a beidézéséhez és ennek a fenntartásához!) elemi (velünk született, vagy szerzett: tudatosan létrehozott) Szeretet-erő. Ha nincs a végyainknak megfelelő, elég belső (finom…) szeretetünk, voltaképpen semmink nincs, mivel azzal nem érünk lényegében semmit, amink kívül van. Vagyis azzal, amink az anyagban van. Az anyagot ugyanis, nem tekinthetjük még csak a puszta életet fenntartó lehetőségnek sem, hanem csak és csakis a személyi karmánkat megjelenítő közegnek.
Ami anyagi javakat szereztünk, vagy örököltünk tehát, semmit nem ér, hogyha nem vagyunk képesek arra használni, amire rendeltettek. Nem érünk lényegében semmivel semmit, amennyiben a reflexszerű, tehát az ún. karmikus haragvásaink, sőt: a spontán, nyílt, vagy rejtett gyűlölködéseink (nehezteléseink) miatt, vagyis a megbocsátási – elbocsátási képtelenségeink miatt, lelkileg képtelenek vagyunk nem, hogy létrehozni és áramoltatni a pozitív energiákat, de egyáltalán, még csak befogadni is képtelenek vagyunk, az Isteni (Teremtői) Szeretet-energiákat (megnyílni előttük)! Az ugyanis, amit nagyjában és nagy általánosan a családi- és a szociális környezetünk tükröz, úgy is arról tanúskodik, hogy igen kevés, vagy zavaros bennünk a szeretet-erő, a szeretet-képesség. Kevés tehát a jóindulat, a jó-akarat, a jógiszeműség, a nyíltság és az áldozat-készség, mind az embertársaink iránt érzett szeretetünkben, mind az Isteni műnek: az életnek és a természetnek szeretetében.
Amennyiben a környezet-szennyezés mértékét észleljük, be kell látnunk, hogy valójában nem is létezik bennünk még csak a fizikai valóság szeretete-, tehát a természetnek a szeretete sem, nem, hogy a fizikailag nem látott és érzékelt szellemi világ iránt táplált szeretet! Sőt, még csak el sem tudjuk képzelni azt, hogy szeretni való lehet a számunkra ez, a sokszor kellemetlennek, sőt: kegyetlennek képzelt, egész - valóság, az ugyancsak kegyetlennek tűnő törvényeivel, amelyeknek az eredete és gyöke viszont, ugyancsak szellemi – isteni!
És akkor, ha képtelenek vagyunk szeretni nem csak általában az embereket, de még a hozzánk legközelebb álló személyeket is, a rengeteg „rossz tulajdonságaik” miatt (a karmájuk miatt, amiről közvetlenül és személyesen nem tehetnek) illetve a ránk gyakorolt sértő, vagy lelkileg megsebző, vagy minket károsító viselkedésük miatt, akkor, hol van innen még az Isten-szeretete? Vagy azt könnyebb szeretni, mivel úgy látjuk, hogy egy puszta metafizikai absztrakció, vagy vallásos fikció és tehát nincs vele dolgunk közvetlen közelről és főként fizikailag nincs? – Remélem, elég meggyőzően írtam le azt fentebb, hogy sem nem absztrakciós sem nem illúzió az Isten…
De hogyan lehet szeretni az Istent, anélkül, hogy szeretnénk az embereket, akiket létrehozott állítólag a saját képére és hasonlatosságára? Hogyan lehet a teremtőt szeretni úgy, hogy nem szeretjük közben a teremtést, a művét, tehát azt, ami a teremtőnek az anyagba és a külvilágba kivetített (anyagiasodott) lényege? Vajon létezhet-e („Működhet-e?) bennünk egyáltalán, a teremtés-ereje, a természet szeretete nélkül? Vagy az emberek és az emberiség és a közvetlen emberi környezetünk szeretete nélkül létezhet-e bennünk és működhet-e általunk, az életünket életenergiával ellátó, ősforrásunknak a szeretete? Amint láttuk már az elején, az isteni Szeretet, még akkor is, ha csak sejtelem szerűen érzékelhető a számunkra, minden energiának és anyagnak az ősenergiája és ősszubsztanciája. A szeretet mindennek és mindannyiunknak a legfinomabb sugallati „ős anyja”. Ennek az energia-forrásnak a legfinomabb állapota viszont karma-mentes, tehát a Lilith jelensége által még a fejére nem állított, viszály nélküli, úgymond „tiszta” pozitív információ, vagyis „tiszta” isteni képzelet!
Figyelem: ez az isteni eredetű (szintű) szeretet-információ ugyanakkor - Ami vibráció-csökkenéssel emberi szeretet–energiává is változik (amiből a szeretet-energia lesz), nem valami közömbös hír információ, hanem mindenki számára személyes információ külön - külön! Olyan, ránk közvetlenül és személyesen, lényegi benyomást és közvetlen hatást gyakorló, öntudatlan és önkéntelen szubtilis tudás-anyag (finom szubsztancia), ami belülről minket nem csak, hogy létrehoz, de amely - miközben éltet és fenntart - ugyanakkor miket belülről folytonosan módosítani is képes erő-információ! Tehát ez az, amiről az információ- fogalom etimológiája is beszél: in (belső) – form (forma). Fentebb láthattuk, hogy van negatívan (rombolóan) megjelenő szeretet-forma is, mivel a szeretet negatív(!) ellentéte az elzárkózás, az elhárítás, vagyis az eltüntetési- megsemmisítési vágy, tehát a rombolási vágy is, ami nem más mint, a harag, a gyűlölet…
Sőt, a negatív Világosság energiával (A sötétséggel párosulva) ráadásul: bosszú vággyá és bosszú szándékká is alakul. Aki például a (Skorpiói jellegű!) karmikus meghatározódásainak a következtében, képtelen a megbocsátásra és az elbocsátásra, az ugyancsak karmikus késztetéseiből eredő érdek-képzeteinek (a tévképzeteinek!) a hatására, (a fénytől való félelmében, vagyis az önzésében!) az igazság és a világosság szelleme elől elzárkózik, az hogyan akar boldog élethez jutni? Hogyan lehetne boldog az, aki a Szeretet élet-és energia-adó áramlása elől is elzárkózik, vagy gyűlöletté változtatja azt? Vagy az, aki az igazságot és a szeretetet ferdíti (érzelgősködik), vagy elzárja, elrejti, eltitkolja? Az hosszú távon semmi jóra nem számíthat... Az ilyen személy tehát, ne csodálkozzon, hogy egyre kevesebb a lelki, majd a fizikai energiája, tehát az élet-ereje, az egészsége és az életkedve. Ne csodálkozzon, hogy depressziós lesz, illetve ha már depressziós, pánik-beteg, vagy skizofrén, vagy más mentális – szellemi betegségektől (visszahatásoktól!) szenved.
Misztikusan fogalmazva, annak, aki a szeretettől – bármilyen okkal, vagy indokkal is, de… – huzamosan elzárja magát, az, akár balesetek útján, akár a betegségek útján is, vagy akár csak pszichés zavarok útján is, de fogyni kezd a finom energia-rendszere: tehát az egészsége és ez által a lelki és a fizikai ereje! („Fogyni kezd körülötte a levegő” és ennek a következtében a szervezetéből is fogyni kezd az oxigén, még akkor is, ha a svájci, vagy az Ausztriai – Olaszországi, vagy a Tibeti hegyek között él történetesen!)
Mielőtt tehát a Szeretet és a Teremtő Képzelet, illetve a Nyitott (Szabad) Lét törvénye hatásmechanizmusainak a némileg szárazabb fejtegetésébe bele kezdenék, feltétlenül fel kell hívnom az olvasói figyelmet arra, hogy számunkra, emberi lények számára, a Szeretet mindenekelőtt személyesen megélt és átélt szellemi, lelki és nem utolsó sorban testi(!) állapot (is…)! Vagyis: szó sem lehet arról, hogy a Szeretetet személyes átélését, illetve az önzetlen szeretet boldogító állapotát, holmi elméleti fejtegetésekkel, filozófiai vagy misztikus gondolkozási algoritmusok végzésével lehetne helyettesíteni! És ez szól elsősorban azoknak a misztikusoknak és magukat metafizikusnak nevező személyeknek (hogy ezek ún. guruikról: tanítóikról, oktatóikról és „mestereikről” ne is beszéljek!), akiknek még harmincöt éves, de főként, akiknek még 42 éves koruk után (a felelős lélek szaturnuszi korszaka 35 és 42 éves korunk között tart) sincs olyan gyermekük, akikért a közvetlen – személyes felelősséget gyakorolnák és viselnék.
Mosolyogni való, hogy a szórakoztató iparban dolgozó személyek (főként az ún. könnyű műfajban jeleskedő, mindenféle előadó-művészekre, tehát nem csak a könnyű zenészekre gondolunk) szeretetről, szeretet-energiákról prédikálnak és „dalolnak” szerte a világon, miközben izzadva őrizkednek a gyermekáldástól és ezért nincs is, olyan gyermekük, akikért közvetlen felelősséget viselhetnének, még negyven – ötven évesen sem. „Vak vezet világtalant”, tanította ezekről a spirituális meghasonlásban élő személyekről Jézus, akinek a Mária – Magdolnával nemzett és nevelt gyermekeinek az öröklött vérvonaláról, számtalan legenda kering a misztikus körökben. Akiről tehát, minden felvilágosult ember tudta és tudja, hogy lehetetlen az, hogy családtalan és gyermektelen lett volna.
És nem csak a gyermekekkel kapcsolatos, tisztán érthető, metafizikai kinyilatkoztatásai okán lehetünk abban biztosak, hogy Jézus nem egy családi háttér-tapasztalat nélküli-. és tehát, nem egy erkölcsi alap nélküli, szentimentális - idealista prédikátor volt. Hanem egy felelősségteljes családapa is volt, már csak azon gyakorlati tény miatt is, ami szerint a korabeli zsidók egyszerűen be sem engedték a zsinagógába azokat a 3O év feletti férfiakat, akik nem kötöttek még házasságot. Nem hogy a Tórát a kezébe adják az ilyen férfiaknak felolvasni és értelmezni. (Mindössze a cölibátus egyházvagyont őrizni akaró kereszténység „misztikus – politikája” miatt alakította ki Jézusról a nőtlenség és gyermektelenség hazug képzetét a középkori katolikus egyház, amely tévképzetet sajnos, átvettek a protestáns egyházak is.)
Most nem Jézusnak a gyermektelenségi vagy apai mivoltának a kérdése a témánk, de a Jézus személye és tanításai megkerülhetetlenek általában is az egyetemes törvények tárgyalásakor, de különösen a szeretet törvénye ismertetésénél. – Sajnos, a szeretet legveszélyesebb negatív magjelenési formája, nem is annyira a megtagadás, az elhárítás, hanem a hazugság. A hazudozás, a hamisítás, a hamis információ terjesztése. Mivel, az utóbbiak is „alakítanak” belülről, nem csak a pozitív információk. És e hamissággal és hamisítással is, amiről úgy képzelik, hogy az érdekükben áll, hizlalják az egyes, erős karmával született, vagy a karmájukat puszta élv-vágyból, kényelemből, vagy megvadult – elszaladt - lelki állapotaik miatt, dagasztó emberek aurájába befészkelődött démonokat…
A Budapesti Pax tévé által is sugárzott mesterkurzusainak az előadói és oktatói („mesterei”!) nagy része gyermektelen, vagy olyan elvált „szülő”, aki nem maga gondozza és neveli közvetlenül a gyermekeit. Hogy az ott felsorakozó jósok hadának a realizálatlan mivoltáról (hiteltelenségéről) ne is beszéljünk! Rezignáltan mosolyogni lehet azokon a nézőkön, „hallgatókon” és híveken, akik hitelt adnak ezeknek, az Egyetemes Szeretetnek az áldozatkészségen keresztüli átélését, holmi misztikus hókuszpókusszal helyettesíthetőnek vélő, önámító és más-ámító személyek szavainak, nem, hogy még a cifra „jóslataiknak” is. De csodálkozhatnak a megtévesztett lelkek (mármint a gyermektelen, vagy az egykéző „mestereket” szájtátó bólogatással hallgató személyek) is, amiért hiába hallgatják a megható szövegeket szajkózó misztikus mesterek és aura-matatók halandzsáit évtizedeken át, mert sem az életük minősége, sem az egészségük nem javul. Sőt, az évek múlásával egyre gyengébb lesz.
Persze, mi nem ítélkezünk ezek fölött az első sorban magukat ámítgató személyek fölött, akik úgy képzelik, hogy a jósolgatásaikért, vagy a valóság-fedezett nélkül „kinyilatkoztatott” rózsaszínű prédikációjukért kapott pénzen megnyerhetik az életüket, hiszen ezek még mindig jóval ártatlanabbak a választópolgárokat egyre nagyobb termelésre – fogyasztásra, vagyis fölösleges természetrablásra buzdító politikusoknál. Hanem, csak a Magyarországi spirituális és kauzális élet-helyzetet mérjük fel és ítéljük meg a saját szeretetünk tisztasága megőrzése érdekében (nem véletlenül került a Halak konstellációjába a Szerető-képzelet bolygója mellé, a Neptunusz mellé az értéktudat, az értékítélet és a helyes kritikai vizsgálat őserejét megtestesítő bolygó, tehát az ítélet-alkotói képességünket megtestesítő Jupiter!) és annak is érdekében, hogy a tévelygési kísértéseket és lehetőségeket az un népszerű „életminőség-javítási” (a hamis megváltóknál) is észre vegyük és elkerüljük.
Jézus tehát egy biztos megváltói érték-mércét adott az emberek kezébe és nem ítélkezett senki fölött a figyelmeztetéseivel, amikor kinyilatkoztatta a szemforgató farizeusokról, hogy „Vak vezet világtalant.” És azt, hogy „Jaj nekik” a túlvilágon, amiért a szellem-idegen „előkelőségükkel” és az elidegenítő, szemforgató, hitetlen viselkedésükkel és a tartalom nélküli-, vagyis a hitüket egyáltalán nem erősítő szertartásaikkal, elzárják magukat a szeretet mágikus erejének az országába való belépési lehetőségtől. És, hogy „jaj nekik”, amiért ezt a szemforgató viselkedést az emberek számára is kötelezővé teszik, ez által lehetetlenné teszik a belépést a Mennyek Országába, azok számára is, akik számára a tiszta szívük és szándékaik lehetővé tennék azt, hogy be tudjanak lépni. Allegorikus, de nagyon is megjegyzendő tanmese az is, amikor a meddő vackorfát úgy megfenyegette állítólag, hogy az nyomban kiszáradt. Mi más lenne ennek a jelentése, mint az, hogy az aki huzamosan elzárkózik a gyermek-áldástól, az a teremtésnek és az életnek (Az Istennek) más áldásaitól is elzárkózik, és lehet ezen az áron bármekkora vagyona, mert boldog úgy sem lesz az által, mint ahogy azt más alkalmakkal tanította. „Akinek van, annak még több adatik, és akinek nincs, attól még az a kevés is elvétetik.” – Persze, hogy itt sem az anyagiakról beszélt, hanem a Szeretet és a Fény – növelés boldogságot egyedül adni képes következményéről.
És persze, nem hallgatható el e helyen annak a nevetségesen felkapott és néhány év alatt magyar média-sztárrá vált, ugyancsak gyermektelen „materialista misztikusnak” az általa immár tudományos rangra emelt kártékony lelki munkálkodása sem, ami a magyar nemzet sorvadásának az ékes szimbóluma is valahol. Ez a hírneves sztár-pszichiáter ugyanis, egyáltalán nem szégyelli azt, hogy tanácsokat osztogat szülőknek, miközben neki nincs gyermeke! – Sőt: több esetben még le is gorombítja a szülőket és főként a manapság oly ritka-madár számba menő, szülői felelősség-tudattal rendelkező apákat, amiatt, hogy szerinte, nem bánnak elég liberálisan (hanem, ugyancsak szerinte túlzóan tekintély-elvűen!) a gyermekeikkel. És eközben Ő, tehát a hiteltelen „családterapeuta”, nem meri felvállalni a szülői státusszal járó gyakorlati gondokat és a személyes gyakorlati felelősségeket!
De nem is az a baj (vagyis: ilyen baj nincs is!), hogy szeretet-képtelenek lennénk, hogy kevés lenne tehát a szeretet-képes, illetve a szeretetre méltó és a szeretni vágyó személy közöttünk, és nem is az, hogy a misztikus guruk, tanítók és ún. mesterek (pl. coach….), akik a tömegeket úgymond, szeretetre „okítják”, 90 százalékban hiteltelen szélhámosok, akik, azt képzelik, hogy mindenek felett állnak. Akik tehát csak tömeg-hülyítő ópiumként használják a szeretetről való prédikációkat. Hanem az, a tulajdonképpeni baj, az foszt meg nagyon sok személyt a szeretet-állapotban való létezés lehetőségétől, az teszi lehetetlenné számukra a folytonos szeretet – áramoltatást (az ún. szeretet – energiával való töltekezést.), hogy felnagyítjuk és az életünk vezér-elméletévé léptetjük elő a pszichológiának az un. gyermekkori trauma-elméletét.
Ez szerint ugyanis, joggal vagyunk agresszívek és lusták és depressziósak és skizofrének, valamint csaló – gazemberek és perverzek, és önirányításra, önnevelésre és öngyógyításra képtelenek (Nem, hogy párkapcsolatra és gyermeknevelésre!), mivel a szüleink elbaltázott nevelése miatt, és az által végzetes trauma ért, traumák érhettek a gyermekkorunkban. Ennek a vészterhes és a tized – magyar társadalmat lebénító tudományos babonának a kiemelt ellen-példájaként, dr. Márkus Barbara lélek-terapeuta természetgyógyászt tudom felhozni, akinél több, a szülők által is okozott gyermekkori traumát nagyon kevés embernek adatott meg elviselni, és aki ezektől még csak erősebb lett és háromszor is legyőzte és meghaladta az orvosai halálos diagnózisát, és most ő tanítja az embereket arra, hogy miként vehetik a kezükbe a saját sorsukat, boldogságukat és egészségüket.

És a Márkus Barbara példájával és tanításaival, a metafizika, illetve a spirituális élet egyik fogas kérdéséhez, annak a gyakorlati – gyakorlási, életvezetési! – leckéjéhez jutottunk el, ami végül is két ezer éve már, hogy ki van nyilatkoztatva az emberiségnek. Jézus, akárcsak a közvetlen követője: Szent Pál, azt is tanította a szeretetről, hogy annak az ereje minden sorsproblémát megold. Még azt is tehát, hogy: „szeressétek az ellenségeiteket, áldjátok őket és kívánjatok nekik minden jót, amit csak el tudtok képzelni a számukra, és le fogjátok győzni őket.” Ki nem használná szívesen akár a szeretteivel való vesződés helyett is, nem ,hogy az ellenségeivel szemben ezt, az igen tetszetős, rendkívülien olcsó és tehát, bárkinek a kézügyében levő, csodálatos lézer-fegyvert, ha ez a tanács olyan könnyen megfogadható és gyakorlati eredményeket is hozóan, gyakorolható lenne? Megvallom őszintén, én már fiatal koromban is próbáltam, de, mivel nem tudtam a karma-oldás feltételéről, mindig csődöt – csütörtököt –mondtam vele!
De később is, amikor már tíz éve gyakoroltam a karma-oldást és akkor is kevés volt az eredmény. Majd húsz és huszonöt év múlva is, de mindig olyan események is bekövetkeztek az életembe, amelyekből arra kellett következtetnem, hogy még mindig nem oldottam elég karmát, vagy, hogy nem lett erősebb a Szeretetem (Vagy… - a Világosságom!). Ekkor erősen kezdtem kutatni a gyök – okot, és elsőnek azt fedeztem fel, hogy nem csak az Elta-ban tanítottak nekem óriási szamárságot azzal, hogy azt állították, hogy a Szeretet és a Világosság ereje akkor is hat zavartalanul, hogyha alkoholos italokat (Sört é bort) fogyasztok, hanem, hogy Hamvas Bélának a „A Bor filozófiája” is egy nagy szamárság, ahogy van. Sőt: egyenesen anti-krisztusi (A Krisztusi állapot elérését lehetetlenné tevő) mű. És tehát: soha többé nem kell a szesznek még csak az illatát sem szagolnom.
Hiszen az olyan, mintha olyankor végig hazudoznék önmagamnak, vagyis a felettes Énemnek. Hiszen ha a legkevesebb mennyiségű alkohol kerül is a vérembe, az már menthetetlenül kábít akkor is, hogyha nem érzékelem. Hamis tehát az a Fény- és azon keresztül és az által hamis az a szeretet is, amit így, ha rejtetten bódult állapotban is, de átélek. És hamis tehát a keresztény egyház(ak)nak az utolsó vacsoráról való tanítása is. Hogyhogy a bódulatban van a krisztusnak a szent személye, miközben az, a tökéletes és maximális éberségben kell hogy megnyilvánuljon? 67 évesen abba hagytam tehát minden alkohol-fogyasztást. De egyelőre, csak annyi hasznát látom, hogy az 50 éve magamban hordott, de az asztrológia segítségével a jóval a merülési szint fülé emelt és ott tartott, különböző krónikus betegségek gyökeresen enyhültek. Valamint, hogy a Kovidot csak akkor kaptam el és annak a jellemző tünetei, azt követően nyomtak meg ízületi fájdalmat okozva – de mást nem! - 2,5 napig, amikor bekellett feküdnöm a torok-gyíkkal és koviddal diagnosztizált kis fiammal a budapesti Heim Pál kórháznak a kovid-osztályára, igazolva azt az asztrológusi megfigyelésemet, hogy csak és csakis az éberség-vesztés az oka mindenféle baktérium- vagy vírus-fertőzésnek.
Így jutottam el oda, hogy 70 évesen majdhogynem reggeltől estig a Világosság növelésének a nehéz munkája mellett, a Szeretet-és a Boldogság képességemnek a maximális növelésére fordíthatom az időmet és éber - türelmesen várom a sorskörülményeimbe 2,5 éve bekövetkezni vágyott pozitív következményeket, mindamellett és azon is túl, hogy már csak két személy maradt az életemben, aki velem szemben néha ellenségesen viselkedik, hazudik felőlem és rágalmakat terjeszt.

II.

Az általam a jelenben megfejtettnek látott, Szeretet – problémának a további kifejtése érdekében, kénytelen vagyok egy kisregény-szerű, belső élmény-ábrázolást ide beékelni: Nyolc évvel ezelőtt, amikor a feleségemnek a Szaturnuszi szellemről és az apaságról szóló cikkébe durván bele akadt a, budapesti bulvár-feminista blogger: Gerle Éva, folyamatosan jelentkeztek a rólam és rólunk elképesztő rágalmakkal előálló ellenségek. Gerle Éva akkoriban felháborítónak találta, mind a gyermekáldásnak az emberek spirituális fejlődésben fontos tényezőnek látó nézeteimet. mind az Egyetemes Törvényekről írt értekezéseimet. Ezért az akkor nagyon erősnek tűnő feminista csapatával, kilenc hónapon át mocskolt internet-szerte, nem csak engem, de az egész családomat. Talán azért ily sokáig, mert „több szólamban” mindig erősebbnek bizonyultak és elnyomták, a feléjük áramoltatott szeretetemet. Akkoriban még „normális” sör – és bor ívó személy lévén, képtelen voltam arra ugyanis, a haragos gondolataim és az azok befolyása alá kerülő, azoknak megfelelő, tehát úgymond az ördögöt szolgáló önkéntelen képzelgéseim. Persze, hogy nem volt elég hitem, és tehát elég türelmem és kitartásom, ahhoz, hogy beváltsam a Jézus ide vonatkozó tanácsát.
Sőt, ugyancsak az akkori hitem szerint, nem sok olyan „jót” jelentő dolgot tudtam az illető számára elképzelni, amiről meg lettem volna győződve, hogy neki is, ugyanannyira jót jelentenének, stb. El kezdtem tehát olyan jó dolgok után kutatni, amikről tudtam, hogy ő is szeretné azokat, de ténylegesen a javára is válnának a megváltás elérésének az útján való elindulása szempontból is. Amikor mindezen túl jártam, akkor viszont nem találtam ezt az egész misztikus győzelmi taktikát és törekvést „érdemesnek” és hitelesnek. Akkor ugyanis, úgy láttam és gondoltam, Jézus is, hagyta magát végül a keresztre feszíttetni az ellenségei által, valami magasabb rendű célnak az elérése – megvalósítása érdekében, és nem érdekelte az ellenségeknek a legyőzési lehetősége.
Ezért inkább a minden földi értelmen túl levő, általam a Bolondság Boldogsága állapotának elnevezett, mágikus jelenléttudatnak az elérésével és „megszerzésével” kísérleteztem, ami számomra – gondolom, azért mert férfi vagyok – szimpatikusabb volt. És aminek, a Szeretet gyakorlásának hétköznapi lényege felől való későbbi és alkohol-mentes megvilágosodások nélkül, sokkal nagyobb hasznát véltem látni. Gondolom, azért, mert mind a biológiai nemem, mind a lelki beállítódásom szerint férfi vagyok, tehát inkább a Világosság, mint a Szeretet princípiumának a megtestesülésének láttam még magam akkoriban. De persze, bizonyára nem csak ezért, hanem azért is, mert annak a kornak és az országnak, valamint a Székelyföldnek, ahol élétem, az általános hiedelemrendszere miatt is, a fény (tudomány) erejét konkrétabbnak érzékeltem. Ez tehát jobban érdeket és izgatott, mint a Szeretet, ami a feminitás princípiuma… Tehát, az ún. magasabb rendű értelem keresését testhez állóbbnak érzékeltem, holott azt még annyira sem találtam a hónaponként átlagban egyszer kellemesen elbódult szemmel és a nacionalista román politikusok által is, majdnem folyamatosan biztosított rengeteg ellenségeskedés (Tehát önkéntelen mentális és asztrális agresszió) közepette.
Úgy véltem tehát, hogy hozzám közelebb állt a kézzelfoghatóbb ráció és a logika (vagyis, valahol még mindig és mégis csak a tudás és a tudomány) és ennek az erejében jobban bíztam, mint a Szeretetben. És még akkor is ezt éreztem, ha az akkoriban még „férfias”-nak képzelt erőszak „elfogadható” formájának a minden árnyalatától megtisztított Világosság képzete, messze távol állt a mostani szellemi felfogásomtól és érzékelésemtől. A világosságból akkor csak az volt teljesen világos a számomra, hogy egy bizonyos határ felett nem tudok, nem tudhatok és nem érthetek meg ún. isteni okokat és indokokat. Például, hogy miért születnek – akkor úgy képzeltem, hogy … - a várandós anyák hosszas és intenzív mentális görcsei miatt, illetve az anyák rejtett uralkodási ambíciói és haragvásai, neheztelései miatt, miért kell szülessenek, miért születhetnek, un. nyomorék –, tehát fogyatékkal élő gyermekek? Olyanok, akik így, kezek lábak, vagy más testrészek, vagy szervek nélkül kell le éljenek egy egész életet.
Azt „tudhattam” tehát akkor világosan, hogy nem tudható az ember számára, minden esetben, a sors (Isteni) logikáját megérteni. Következésképpen, éppen azt kellett megértenem, anélkül, hogy lemondjak a megértés maximumáról, hogy „mindent” nem lehet megérteni! És azt, hogy „mint a bolond”, csak „úgy”, ennek a látszólag önellentmondó külső (negatív) megismerési feltételnek az ellenére is, BOLDOGNAK KELL LENNEM. Illetve azt, hogy nem tehetek mást, mint tudatos akarattal be és rá kell gerjesztenem magam a boldogságra. Tehát arra, hogy „mint a bolond”, örvendjek az életemnek, illetve az éppen meglévő boldogság-elemeimnek, a családomnak szellemi és az éppen adott emberi - egyéni „értékeimnek”. És ezt annak ellenére, hogy bizonyos sorskérdéseket asztrológusként azonnal nem tudok megérteni, miközben jól látom és olvashatom, hogy eközben a nálam jóval híresebb Magyarországi asztrológusok és misztikus előadók, még csak meg sem közelítik ezeket a kérdéseket!
Annyit tudhattam meg tehát világosan, hogy le kell mondanom arról, hogy kívülről értelmes magyarázatokat kapjak az általam éppen fontosnak érzékelt sorskérdésekre, és tehát, hogy mindig meg kell várjam, hogy amit pillanatnyilag nem tudok megérteni, hetek vagy hónapok múlva, sőt: esetleg évek múlva, de mégis csak megértem. De akkor sem ez a jövőben elérendő megértés volt a fontos. Hanem az, hogy a legfőbb emberi értelem éppen annak a belátása (be felé látása), hogy a mindenek felett álló Isteni értelem (a szent szellem) benne van még azokban a sors-mozzanatokban is, amiket én egyelőre képtelen vagyok pozitíveknek értékelni és elfogadni. És tehát azt, hogy minden általam negatívnak vélt vagy érzékelt helyzet és körülmény ellenére, „csak azért is” boldognak kell lenni. Hiszen a hit, erről szól, nem? úgy képzeltem, hogy „be kell várnom” az időben, egy minden látszólagos földi – anyagi logikát meghaladó értelemben való meggyőződéses hitet, amit, részben legalább is, azért mégis csak alátámasztanak a korábbi pozitív tapasztalataim, élményeim és ún. pozitív eredményeim. És eszembe nem jutott, hogy ehhez még több és még több és folyamatosan gyakorolt, mindent el- és befogadó szeretet-állapotnak a begyakorlása szükséges!
Ezt a legfelsőbb igazságot fürkészőn lemondó, önkéntelen keresést, gyakoroltam, ezzel éltem tehát éveken keresztül, és például, sikerült meggyógyulni és felerősödni fizikailag is, nem csak lelkileg és szellemileg, nyolc hónappal azután, hogy a 18 éves lányom teljesen elveszítette a felelősségérzetét és az erkölcsi tájékozódási képességét, és elfogadta az anyjának és a nagyanyjának azt az igényét, hogy teljesen elzárkózzon tőlem. Ezt a traumát sikerült tehát a Bolondság Boldogságával feloldanom (elfogadnom), amikor minden porcikám tiltakozott az abszurdnak érzékelt helyzet elfogadása ellen, „és mégis” fel tudtam épülni ebből, az egész hitrendszeremet megrengető spirituális traumából, annak ellenére, hogy már 64-ik éves voltam.
Akkoriban biztos voltam abban, hogy a puszta szeretet útján nem lettem volna képes erre, hogy előre kellett szaladnom a rációval megmagyarázhatatlan Boldogsághoz. Igazából csak akkor nyugodtam meg részben és kezdtem el, spirituálisan is felépülni, amikor a sokak által előrelátott „csoda” is megtörtént úgy, hogy egy sorshelyzetnek köszönhetően, a lányommal találkozhattam, és félig ámulva tapasztalhattam, hogy a lányom újból normálisan kommunikál velem, és, hogy nagyjából mindennel egyetért amit mondok. Sőt, még erősen helyeselte is, például, hogy a kisebb testvérét, Rékát, el akarom perelni az édesanyjuktól és magamhoz, magunkhoz venni. És így tovább… - Tehát ez, az általam még fel nem fogható, felettes isteni értelemben való, nem éppen vak hit (azért mégis csak egy, nem éppen hétköznapi logikával rendelkező asztrológus vagyok…) nem csak, hogy túl segített egy komoly és traumatikus, és akkoriban általam még nem teljesen átlátható sorskrízis holtpontján, de kézzelfogható pozitív – mágikus… - egészségi és, szellemi eredményeket is hozott.
Ezt a spirituális életvezetési módszert tehát, mindaddig hasznosan és eredményesen gyakorolhattam, amíg ugyancsak a nagy lányomnak, az erősen tűz és föld-karmás, valamint skorpió-karmás, vőlegényéről ki nem derül, hogy a velem szembeni korábbi udvarias és baráti viselkedése ellenére, éppen olyan tévelygő bárány mint amennyire a horoszkópja jelezte. Tehát, hogy nem csak, rejtett sérelmekből is táplálkozó, partner feletti uralkodási mániával rendelkezik (Lilith az 5-ös horoszkópházban) és nem csak, hogy személyiségi zavarokkal küszködik – és tehát, hogy emiatt nagyképűen-, sőt: egyenesen gonoszkodó módon, vagyis lelki nyomorékként viselkedik, hanem, hogy mindezekre rá, elemien bosszú-szomjas. Ez a fiatalember tehát, akit én minden nyomoréksága ellenére, illetve éppen ezért maximális jóindulattal és baráti bizalommal kezeltem, teljes pálfordulást végzett velem szemben, és a szó szoros értelmében is, derült égből villámcsapásként, elkezdett engem sátáni módon, légből kapott, vagyis általa kispekulált vádakkal mocskolva rágalmazni az interneten, miután a lányom tőle hazaköltözött.
Ez az elemien hibásan nevelt, nem, hogy közösségbe viselkedni nem tudó, de az elkényeztetett mivolta miatt mérhetetlen egoizmus által vezérelt, fiatalember, „ösztönösen”, rajtam akarta kitölteni a bosszúját, valamiért, amit ő sem akart megérteni saját magából. Azt, hogy minden ide vonatkozó hiedelme ellenére nem tökéletes. És ugyanabban az időben, még három, a lányom hirtelen lett vőlegényéhez hasonló személyiségi karmával rendelkező személy, aki ugyancsak halmozottan tűz és- földkarmával rendelkezik, tehát , ugyanebben az időszakban, intenzíven elkezdett harcolni ellenem.
Közülük az egyik, félig-meddig személyesen is rám támadt egy, a családi telkünktől nem messze fekvő, kiránduló helyen, aminek ő az örökösének képzelte magát, miközben nem volt az, és az előállt helyzet miatt (ti., hogy ez a kontyos, szőke nő kocsis módjára szidalmazott.) nem kerülhettem el a verbális konfliktust. Bármennyire is igyekeztem utána, az általam viccesnek szánt ordibálás után az elmezavar szélén álló hölgy által kibillentett lelki egyensúlyomat visszanyerni és az incidensnek a humoros oldalát nézve, azon jó-bolondosan kacagni, azt kellett tapasztalnom, hogy ha nappal rendben is vagyok teljesen, de éjszaka, amikor a tudattalan érzés és ösztönvilág a felszínre tőr, minden meditációs próbálkozásom kudarcba fullad. Hogy minden más, mentális és spirituális önfegyelmezési törekvésem ellenére, igen keveset tudtam csak aludni. Ekkor eldöntöttem, hogy a tudattalanomból feltörő haragos állapotomat felcserélem bátor harcosi állapotra és ennek az érdekében, az ügyészségen és a rendőrségen is, fel fogom jelenteni az igazságtalanul rám törő és zaklató nőt, aki, a dupla oroszlán-karmájának köszönhetően, teljesen beragadt mentálisan az általa gondozott, magatehetetlen édesapjától örökölendő birtokok tulajdonlásának a képzetébe. Egészen pontosan: azonosította magát ezekkel a birtokokkal, és ott is védelmezni kezdte azoknak a határait, ahol azok már megszűntek.
Ezt, a román nyelven megírandó feljelentést, megelőző semlegesítő akciónak is szántam, mivel ez a szereptévesztésben szenvedő személy, egy évvel korábban, feljelentett, hamis tárgyi bizonyítékok alapján. De, amikor az ügyészség persze, a vádat mint alaptalant, ejtette, nekem nem volt egyáltalán időm és energiám arra, hogy őt viszont, bevádoljam hamis tárgyi bizonyítékok gyártásán alapuló hamis vádolás miatt. Amikor tehát, két éjszakán át, , azon kaptam magam, hogy akaratlanul is újra és újra fogalmazom gondolatban román nyelven a beadványt, fogtam fel azt, hogy azért küldte rám a sors ezt a hárpiát, hogy értsem meg azt, hogy az eddigieknél sokkal mélyebben kell alkalmaznom, a néhány hónappal korábban általam felfedezett bolondság bolondságát. Tehát, hogy alkalmaznom kell azt az eljárást, hogy bármi is történjék velem, úgy is boldog állapotba vezetem (kacagom) magam, mert különben sors- és egészségi következményekkel járó, negatív (haragvó) lelki, szellemi és spirituális (képzeleti) állapotban maradok az alvás idejében is, mindamellett, hogy még nappalra is, kialvatlan állapotban maradok. Ekkor ugyanis, még nem fedeztem fel a nagy alkímiai titkot, amit éppen egy év múlva voltam képes csak felfedezni, és éppen ennek a dupla Oroszlán-karmás nőnek az egészen fiatal unokahúgának köszönhetően, aki majdhogynem ugyanazt az igazságtalanul és jogtalanul fölényes magatartást próbálta el rajtam, mint a nagynénje, meg a pesti blogerina.
Ezek következtében felfedeztem azt, hogy mit jelent a gyakorlatban az, hogy a horoszkópom szerint is, belőlem tejesen hiányzik az, a pszichológiában flegmatikusnak nevezett „kauzális természet”, és amit az alkímiában és az asztrológiában a föld-elemmel hoznak analogikus kapcsolatban. De hát addig, amíg ezt felismertem és a flegmatikus magatartást gyakorolni kezdtem, még nagyon sok, ezeknél valamennyire finomabb személyi sértésben kellett, hogy részem legyen! De sajnos, még ezek ellenére sem voltam képes arra is rájönni, hogy még akkor is, ha az asztrológiai sorsképletemből nagyon nehezen is, de annak az egymástól elszórt elemeiből mégis csak ki lehet következtetni egy fajta, személyiség-problémákra is utaló tűz-karmát. Erre csak sok év múlva voltam kénytelen rá jönni, amikor elhagyott a második feleségem is. De mennyünk vissza az időben, ahhoz, hogy megértsük a Szeretet-áramoltatás szüksége törvényének a fontosságát.
A magát az összes Olt-holtági földek feletti birtokosnak képzelő, dupla Oroszlán karmával (És a duplaság miatt: az illetőt az elmebaj szakadékán táncoltató árnyék-énnel rendelkező) kontyos nő verbális támadása után, jutott eszembe a Szeretet – fegyverről szóló Jézusi tanítás. Illetve akkor értetem meg azt, amit elméletileg korábban is tudtam. tehát azt, hogy a jézusi tanítás érvényes, de a Bolondság Boldogsága előtt nem tudtam a gyakorlatba ültetni. Azt tehát, hogy Szeretet nélkül éppen úgy nem lehetséges az igazi boldogság, mint igazi világosság (isteni igazság-tudat) nélkül. És így, tehát a begyakorolt bolondság boldogságát, a szeretet-boldogságával kellett kombináljam. Hiszen ahhoz tényleg nagy bolondság kell, hogy az ember az ellenségeit szeretgesse képzeletben csendes magányában, és azok lelki üdvösségéért imádkozzék és minden féle jókat kívángasson neki. Így, már működött az elvesztett egyensúly- és harmónia-állapot visszaszerzése, a belső nyugalom helyreállítása. Ideje is volt már, mert amit én itt ilyen egyszerűen leírtam, hosszú napok, sőt egy egész hét és még néhány nap alatt történt. A „mérgelődésben” eltöltött idő következtében viszont, az igen erős Mérleg karmámnak megfelelő betegség-tüneteim enyhén kiújultak, majd amikor azt láthattam, hogy a bántalmazóm ellen felelősségre-vonási eljárást indított a rendőrség és újból tudtam hosszan is meditálni, lassan elmúltak.

A szeretet alapon gyakorolt életvezetés, illetve a szeretettel együtt levés, és a meditatív szeretetben levés boldogság-állapotában aktiválható „Bolondság boldogsága” - állapotának, tehát a mindent elereszteni és megbocsátani képes, vidám és felhőtlen boldogság – állapot gyakori beidézése segítségével, ezt a sors-krízisemet is meg tudtam haladni, különösebb biológiai következmények (testi károsodások) nélkül, noha a kezdeti Mérleg- jellegű kedély - kibillenések bizony prosztata-fájdalom jelzéseket is követeltek. Ekkor jöttem rá, hogy a szeretet állapot megtartásához, tehát a Jézus által ajánlott szeretet nevű lézer-fegyver használatához, szükséges a „bolond boldogság” fenntartása érdekében történő, világosság-igényről való, un. „tehetetlenség-belátói” lemondás. És, hogy a bolondság boldogsága, nem lehet folytonos és biztosított, az éber szeretet-állapot fenntartása és folyamatos gerjesztése (a szeretet diszkrét áramoltatása) nélkül.

III. A létezés nyitottsága és annak a titkolózás nevű ellentétes emberi mentailtás

Mielőtt a Szeretetről szóló értekezésemnek az érdekesebb, de kevésbé személyes vetületéről írnék, szeretném figyelmeztetni az olvasót arról, hogy az ártatlannak látszó, Szeretet nevű isteni erő lényegének a megértéséhez vezető megvilágosodásaim leírásának nem lenne értelme, hogyha ez nem lenne személyesen bensőséges, vagyis hiteles! Ezért azt a gyanúmat is be kell vallanom, hogy, az én erős karmámmal, mindez nem jöhetett volna létre, amennyiben akkoriban nem lett volna „kézügyemben” életem minden percében a szeretet maximális belső (diszkrét) átélési lehetősége az által is, hogy öt nagyszerű kislánynak lehettem a „gyakorló” édesapja. Hogy ezeknek a nagyszerű lelkeknek az egzisztenciájáról (anyagi megélhetéséről, gondozásáról) és neveléséről én magam gondoskodhattam, még azt követően is, hogy a volt-feleségem többszörösen megismételt, erkölcsi csuszamlását követő időszakos szellem-zavarai után, végül szétszakította a családunkat és magával vitte a két kisebb közös gyermekünket.
De, egy évre rá, hogy ez megtörtént, a kisebbek közül a nagyobbikat kénytelen voltam bírósági úton vissza ítéltetni hozzám, tehát az ő eredeti otthonába és családjába, annyira elhanyagolt állapotban tartotta az édesanyja. Vagyis, még egy év sem telt el és a volt feleségemnek máris vissza kellett engednie a kisebbik középső gyermekünket, annak az eredeti családjába.
De ettől az eredeti családunk felbomlását okozó, anyai-öntudat megcsuszamlástól függetlenül is, én a legkisebb lányunkat tovább is, az új élettársammal újra teljessé vált családunk tagjaként szerettem és a sok dolgom ellenére is vigyáztam arra, hogy minden második hét végén találkozhassak vele. És néhány év múlva, őt is vissza kellett hoznom az eredeti családunkba, vagyis vissza kellett perelnem tőle a legkisebbet: Rékát is, mert őt viszont, az időközben bipoláris depresszióssá vált édesanyja, folyamatosan rejtegette előlem. Viszont, az új feleségemtől is született még egy kislányom és így ötre emelkedett a gondozottjaink száma, és ezért valahányszor – vagyis nagyon, nagyon sokszor! – a gyermekeinkre gondolok mély hála-érzettel telek el az asztrológusi munkám közben is. Ezért, amíg felnőttek és elmentek, az én lét-látomásaimban gyakorlatilag rengeteg gyermek- képzet és ennek megfelelő szeretet-érzés létezhetett. Amikor ezt a tanulmányt véglegesítem, amikor tehát a törvényeknek a könyv formában való kiadása érdekében átírom és javítom, és ha nem hibbanok meg, akkor ettől kezdve mindig, én a Szeretetet intenzív erőterében létezek tehát.

A nyitott lét. Az abszolút létezési szinten és teremtési – isteni szinten, a Szeretet törvénye szerint, sehol a létben nem létezik hermetikusan elzárt, kölcsönös információ-csere nélküli, zárt állapot, elzárt jelenség, vagy kölcsönhatás nélküli folyamat. Nem létezhet a környezetétől hermetikusan elzárt lét-struktúra, jelenség, vagy folyamat (zárt élet, vagy zárt lény) a teremtésben, noha ez, egyes szélsőséges földi helyzetekben – legalább is anyagi értelemben –lehetséges. A teremtést elindító és a minden teremtményi helyzetet és állapotot létrehozó abszolút szellem (még az isteni helyzetet, létállapotot is) határtalan értelme (isteni intelligenciája) és kiáradó és mindent egybetartó szeretet-energiája, a létben mindenütt és mindenben jelen van és ez, az egyetemes jelenvalóság, nem más mint maga a teremtő és a megváltó – vissza egyesítő, az egységesülés szükségét is magában hordozó – őserő: az abszolút Szeretet.
Ezért az egymástól határozottan eltérő, különböző vibrációs állapotok szerint, az egymástól erősen elkülönült létdimenziók és létállapotok között is, valamint azoknak a különböző, látszólag egymástól elhatárolt elemei között is, létezik egy állandó szubtilis (abszolút) információs-energetikai összefüggés és információs – energetikai csere és kölcsönhatás: a telepátia. Létezik tehát egy szubtilis, számunkra érzékelhetetlen, és észlelhetetlen kommunikáció, még akkor is, ha látszólag egymással antagonisztikusan szemben álló, vagy egymástól fizikailag teljesen elzárt elemekről, területekről, struktúrákról (lényekről, léthelyzetekről) van szó. Ez, az önkéntelen és öntudatlan szubtilis és egyetemes (a létben és az életben mindenhol és mindenkor érvényesülő) kommunikációt és összefüggést fenntartó finom kapcsolat, nem más mint az abszolút Igazság világossága által átvilágított Ősi Szeretet. Ez elől nem lehet elzárkózni („Bárhova is rejtőznél előlem, megtalállak.”, mondja a Seregek Ura.) bár egyesek rengeteg energiát bele fektetnek ebbe a hermetikus elkülönülésbe.
Nem lehetséges az egyetemes léttől, illetve annak a különféle elemeitől és jelenségeitől való tökéletes elzárkózási, elkülönülési, elhatárolódási lehetőség, még akkor sem, ha a személyes feladattá tett karma-oldás érdekében, anyagi megtestesüléseinkben karma-oldási okok miatt, individuumokként, fizikailag és fiziológiailag, teljesen külön vagyunk választva, és jól el vagyunk határolva egymástól. Ez, a Karma oldás szükségessége miatt van, valamint a Polaritás törvénye minél jobb érvényesülési lehetősége miatt. Létezik ugyanis, az egyetemes felelősségnek megfelelő egyéni felelősség is az elve, vagyis, az egyéni szabadakarat elve, ami szükségessé tesz és létre hoz, az emberi létezésben bizonyos mértékű határozott elkülönülési (elkülönült) állapotot és alap-helyzetet. Sőt, egymástól elkülönült lét-dimenziókat is létrehív, és e dimenziókban megnyilvánuló elkülönült szellemi és asztrális struktúrákat is. Tehát elkülönült egyéni fejlődési állapotokat, egyedi jelenségeket, folyamatokat és egymástól elhatárolt lényeket: növényeket, állatokat és persze, és főként egymástól nagyon is jól elkülönülő embereket.
Az emberi határozott elkülönültség éppen, hogy az abszolút létből az isteni létszférába hibásan létesülő, majd az emberi auránkba bevésődő sérült ősideáknak az egyének által történő kijavítási lehetőségét adja meg. Ez a határozott elkülönültség, csak és csakis az anyagi létezés állapotaiban érvényes ennyire szigorúan, de csak időlegesen. És ami fontos: csakis anyagi értelemben vetten lehetséges ez a határozottan elhatárolt állapot, spirituális értelemben nem! Viszont ez az anyagi elhatárolódási lehetőség (És szűkség!), éppen azért van, hogy az emberi individuum külön – személyesen legyen képes felelős lenni, mindazért amit tesz, gondol és főként: azért, amit - amikert képzel. Mert különben lehetetlen lenne az embernek a karma-oldás, és ez által, a megváltás szakrális műveletét véghez vinnie.
Ezért, a mi esetünkben nem csak a felelősség, de a szeretet formája és intenzitása is individuális, hiszen éppen az elkülönültségünk biztosítja azt, hogy végső soron, önmagunkon belül képtelenek legyünk csalni (Vagyis: az isteni magunkkal szemben végtelenül alakoskodni és a karma-oldás kötelességét kicselezni, vagyis: másokkal a megváltás munkáját elvégeztetni.) . És ez érvényes, még a szeretet-gyakorlás esetében is, és a hozza kapcsolódó pozitív teremtő-képzelet képesség gyakorlásában is. A szeretet megélésében határtalan vagyok, de a felelősség-gyakorlásban (a karma-oldásban) igen is: határolt (koncentrált) vagyok és igen is, határoltnak és határozottnak kell lennem!
A Szeretet és a nyitott lét törvénye alapján, és ma már a kvantum-fizika elméletei szerint is, még a számunkra láthatatlan atomi részecskeként jelentkező parányi energia-nyalábok is, valamilyen, a számunkra nem csak érzékelhetetlen, de felfoghatatlanul finom – szubtilis (metafizikai) szinten, kommunikál a világegyetem legtávolabbi pontján létező részecskével is. Információt közöl tehát annak a rendeltetési intelligenciájával. És ez az információ nem más, mint az őt és a kettőjüket is létrehozó és azokat éltető – fenntartó abszolút létforrás és létalap lényegi információja, ami viszont megint nem más, mint az egyetemes egységet biztosító Szeretet. Ezt nevezzük mindenek feletti és az ős-szubsztancia lényege szerinti analogikus kapcsolati rendszernek, információs kölcsönhatásnak. Ezen alapszik az asztrológia tudománya is.
Persze, a rezonancia törvénye alapján, valamint a polaritás törvénye és a hatás és a visszahatás törvénye alapján, a hibás és ezért zavart (kaotikus, kusza, hamis, ellentétes és ellenséges, destruktív) állapotban levő létformák és lények (struktúrák) ugyancsak a zavart állapotban levőkkel kommunikálnak intenzívebben. És a viszont: a harmonikus létformák (a differenciált strukturális állapotok és teremtmények) a legtöbbet és a legintenzívebben, egymás között kommunikálhatnak. A rezonancia és a karma törvényének a következményeit leírtam már e törvények ismertetése és tárgyalása kapcsán, most ezeket nem ismétlem meg, de logikus és érthető, hogy amennyiben nem létezne a Szeretet és a nyitott lét törvénye, akkor a mágia és a rezonancia jelensége sem lenne lehetséges!
Számunkra, emberi lények számára, a legfontosabb következménye annak, hogy a fizikai világegyetem két legtávolabbi pontján létező energia-részecske megnyilvánulási módozata között is, létezik egy szubtilis összefüggés és információ-csere, az, hogy a testünk atomjai, sejtjei, kromoszómái és génjei között, valamint az érzéseink, a gondolataink és a valóság-képzeteink: eszméink között is, léteznek szoros és logikus összefüggések és kölcsönhatások. Hogy létezik egy általunk nem észlelt és nem figyelt információ- és energia-csere. És, hogy valamennyi, szorosan hozzánk tartozónak érzett anyag, energia és információ-struktúra, illetve személyes érzés, gondolat és képzet (vízió), végül is, nem más, mint az abszolútumnak az anyagig elhatoló, Isteni (tudatos) kifejeződése és megnyilvánulása, még akkor is ha ez sérült ősideákból összeálló struktúrák formájában jelenik meg. Vagyis, hogy az abszolút lényegünk (mag-alapunk!) szerint, maga az abszolút lét, mi magunk is vagyunk (!), de egy – egy sajátosan elkülönült, részben ép és részben hibás, egyéni és egyedi formában, amely forma és lényeg az szerint változik, hogy egyénileg milyen jellegű karmát hívattunk feloldani?
Vagyis: a karma-oldási individuális feladatainknak megfelelő, személyes információs-energetikai struktúránk olyan egyedi színezettel rendelkezik, amilyen jellegű karmát hívattunk feloldani és az eredeti isteni világosság és az isteni (mindenható) szeretet segítségével, az individualitásunknak megfelelő, pozitív tulajdonságokká átalakítani. Az egyéni karakter tehát, az egyénileg elkülönült és elhatárolt karma-oldási feladatnak megfelelően, különbözik és elhatárolódik az anyagi és a pszichikai meg a spirituális szinteken, de az abszolút alap, az közös és azonos!
Ennek következtében tehát, természetes, hogy a különböző személyek és különböző lények között is létezik egy igen szubtilis (tudattalan, számunkra sejtelmes és sugallat-szerű) információs kommunikáció és energetikai kölcsönhatás, illetve összefüggés. És természetes, hogy az egymással a tudatosság szintjén is, kapcsolatba kerülő személyek fizikai, lelki és szellemi állapota, érzése, érzelme (A vágyai, szándékai, akarata – ambíciója, haragja, félelme és iszonya között) gondolata és képzelete – tudatos, vagy önkéntelen képzet-alkotási tevékenysége – között is, létezik egy igen finom információs-energetikai kapcsolat, egy szubtilis összefüggés és kölcsönhatás. És természetes, hogy bennünk és általunk is: a létünk és a képzeletünk által is folyamatosan jelen van egy, az anyagi részecskéknek és energia-nyaláboknak az egymás közötti kapcsolatánál és kölcsönhatásánál – kommunikációjánál, egy sokkal finomabb, összetettebb, de éppen ezért erősebb, és intenzívebb kommunikáció (és összefüggés) és kölcsönhatás, mint amit mi a testi képességeinkkel és az anyagi műszereinkkel, kimutatni, érzékelni, vagy észlelni vagyunk képesek.


IV. A titok és a titkolózás, mint hosszú távon gyűlöletet és betegséget eredményező, sőt: mint akár halált is okozni képes, ellen-szeretet.

A Szeretet és a Nyitott Lét (Szabad információ-áramlás) törvényének a ránk vonatkozó, „könyörtelen” hatásainak legplasztikusabb illusztrálását az Evangéliumban találjuk meg: „Amit a pincébe rejtettetek, a háztetőről fogják a fületekbe harsogni.” Most, amikor a Szeretet Törvénye leírását újból végzem, éppen folyik a világsajtóban a wikileaks – internet-portál által kavart botrány, amiért annak a tulajdonos – főszerkesztője közzétett egy, a Pentagon Titkos aktáiból származó, évekre visszanyúló, politikai kémkedési és „értékelési” ún. „titkos” diplomáciai anyagot. Sajnálatos, hogy egyes, a Magyarországi Fidesz-párthoz közel álló, politikai elemzők is, elítélően nyilatkoznak erről a metafizikai szempontból, határozottan Szeretet-aktusról. Aki az egyetemes Szeretet – és Nyitottság egyetemes törvénynek a jelentését képes belátni ugyanis, és aki felfogja azt, hogy az egyetemes Szeretetnek mindössze annyi köze van az érzelgősséghez, hogy az utóbbi az elsőnek a poláris ellentéte (lásd a polaritás Egyetemes Törvényét), és, hogy a Szeretet inkább a bátor szellemű nyitottságon és őszinteségen át képes áramolni tisztán mint a szemforgató lelki-állapoton keresztül, az igyekszik, mindig bátran nyitottnak és őszintének maradni.
Mert, hogyha az igazság és a fény elhervad bátortalan képviselet nélkül, akkor a szeretet is hatástalan lesz. Aki érti a törvények kölcsönösségét, nem zárkózik el a természetes emberi kapcsolatoktól és nem határolodik el a nyílt és világos beszédtől, az őszinte és becsületes kommunikációtól, nem titkolózik senkivel szemben, és nem rejtőzködik. Aki tehát rejtőzködik és titkolózik, annak világos, hogy alantas céljai vannak és annak hamis és tehát értéktelen a szeretete is.
Az miatt tehát, hogy megértethessem az olvasóval annak a rengeteg egészségi és embertani (antropológiai) kárát és veszélyt okozni képes, jellegzetesen Szeretet-ellenes rákfenének a természetét, amihez ma mindenki ragaszkodik sajnos, és amit ma mindenki jogosnak tart gyakorolni, több oldalas kifejtésekre lesz szükségem, ezért az olvasónak a szíves türelmét és nem utolsó sorban: megfeszített figyelmét kérem.
Az, aki ismeri a szeretet mindenek feletti mágikus erejét és hatalmát, vagyis az igazán szeretetre képes ember, nem rejteget senki elől semmit és nem őriz sötét titkokon alapuló, hazug békét, nem él sem sunyi, sem kegyes hazugságokban, nem ravaszkodik és nem szövetkezik soha senki ellen, senkivel (még az édesanyjával, édesapjával, testvérével, a az élettársával, vagy az édes gyermekével, sem!) Hogy miért? Azért, mert tudja, hogy az élete igazi célja és rendeltetése szerint, ennek a „taktikai” elhatárolódásnak és hermetikus elzáródásnak semmi, de semmi értelme nincs, de negatív spirituális és kauzális következménye annál több lehet. Sőt: azt tudja, hogy az élete fundamentális értelmének a szemszögéből, éppen, hogy a nyitottságnak és a titok-mentességnek van értelme. Tehát ő, még a vélt „családi érdekek” miatt sem titkolózik és szövetkezik senki ellen, mert tudja, hogy a titkolózásra nem csak neki, de senkinek sincs egyáltalán semmiféle szüksége!
Ezért nem alapít senkivel titkos társaságot és nem köt titkos szövetséget sem (lásd a szabadkőműveseket) mert tudja, hogy az által, nem a szeretetének adná a jelét, hanem éppen, hogy a Szeretet törvénye ellen vétkezne. És tudja, hogy a törvény mindig erősebb nála, illetve az ő elzárkózó – szövetkező – titkolózó törekvéseinél. Sőt! Aki meggyőződött e törvény személyes és egyetemes érvényességéről, tudja, hogy ahol elzárkózás, vagy titok van, ott mindig sok zavar és szenvedés is van, hogy ott valami mindig romlásban van, tehát, hogy ott „bűzlik” is valami. „Ahol a titok, ott a piszok!” – fogalmazza meg pontos tömörséggel a Szeretet-ellenesség lényegét egy bölcs népi mondásunk. Ott valaki, vagy valakik, úgy képzelik, hogy az életet megnyerhetik és, az elzárkózással, vagy a titkolózással valamiféle olyan előnyhöz, vagy fölényhez juthatnak, ami nekik valamiért – Pl. a tehetségük, intelligenciájuk, leleményességük – szerint, tehát szeretetre és világosságra való törekvés nélkül is, „kijár” nekik valami, miközben másoknak nem.
És ez persze a jobbik eset. Mert többnyire mindig arról van szó a titkolózás esetében (Lásd a Gyurcsány korszakban kötött politikai alkuknak és tranzakcióknak a 30-50 vagy 90 évre szóló titkosításait!) hogy valami apróbb bűnt, vagy bűnöket, esetleg nagy gaz-tetteket elkövettek, vagy folyamatosan elkövetnek. Úgy például, mint évek múlva, a kovid elleni oltásokkal való sötét üzérkedés esetében. Vagyis, a törvényt ismerő ember tud arról, hogy ahol és akik titkolóznak, metafizikailag annyira ostobák, hogy akár öntudatlanul és önkéntelenül is, készülnek arra, hogy valamilyen, másokkal szembeni gaztetteket elkövessenek. És ugyancsak azért mert azt képzelik, hogy a titkos szövetkezésük által valamiféle személyes, vagy csoportos, jogos, vagy jogtalan előnyt, vagy vagyont – ingatlant - szerezhetnek, azzal szemben, vagy attól, aki elől őrzik a titkukat. (Vagy másokkal szemben…)

A titok – ellenes szeretet-törvényt nem ismerő titkolózók és a titkos adat-gyűjtők ostoba módon azt képzelik, hogy amennyiben a rejtett tettük, vagy gondolatuk: a titkuk kitudodna, valamilyen hátrányos gazdasági, szociális, vagy politikai helyzetbe kerülnének, és ezért görcsösen félve fenntartanak egy olyan titkolózó állapotot, aminek – a Szeretet törvénye miatt! – hosszú távú visszahatása, rájuk és az egész sorsukra, nincs ahogyan ne legyen negatív és káros! Sőt: veszélyes. Hiszen ezek a bárgyú személyek, az egyik legfőbb törvény ellen vétkeznek! Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk nem kell mást tennünk, mint egy pillantást vetni, a hatalom-gyakorlása közben rengeteg titkosítást létrehozó Gyurcsány Ferenc silány életére. A vele személyes kapcsolatban állók elszólásai szerint, ha nem is alkoholista, de zavaró módon iszákos lett, és a családja nélkül él évek óta, valamilyen furcsa cölibátusban, néha – néha, az egyre szűkülőbb politikai körében a cinkezett kártyáit időnként kevergetve. – Ennyi…
Nem csak metafizikai közhely, de az evolúció is bebizonyította, hogy az újjászületés és az új képességek kialakulása, a megváltási képesség: a harmónia, és az egészség (az egész átélésének a képessége) elérése szempontjából jobbat tesz egy hátrányosnak tűnő, de feltárt és nyitottá tett helyzet, mint az állítólag előnyösen zárt titok. A Szeretet Törvénye miatt, a nehéz, de bátor – őszintén felvállalt nehéz élethelyzetek, az ún. vétkek és a vétkek által létrehozott öntudati – lelkiismereti- és sors-krízisek, ha nem is azonnal, de valamikor pozitívan megoldódnak és kiegyenlítődnek. Eközben a titkolt tetteknek csakis negatív és káros következményei lesznek. Nem véletlen, hogy a gyermekkorukban, a sorsuk és a szüleik által nagyon elkényeztetett személyek az élet sűrűjében teljesen elvesznek, vagy elképesztően agresszívek lesznek.


És nem véletlen, hogy azok, akik a természetellenesen kényelmes életük miatt nem tapasztalhatják meg a nehézségeket és a megpróbáltatásokat, a kényelmetlenséget és a nélkülözést, és akik nem szoknak hozza a türelemhez, és ez mellé még nem is kapnak megfelelő spirituális nevelést és irányítást, felnővén, a legelvetemültebb személyekké és gonosztevőkké válnak. Hiszen, az életben előbb-utóbb szükségszerűen fellépő karmikus konfliktusok és akadályoztatások, valamint az ugyancsak karmából eredő, anyagi és erkölcsi nehézségek (krízisek) és csődök – bukások, inkább kétségbe ejtik őket, mint azokat, akik a nélkülözéshez és a megpróbáltatáshoz, gyermekkoruk óta hozza vannak szokva. Ezért mondja Jézus, hogy: „Az elsőkből lesznek utolsók és az elsőkből utolsók.” És ezt gyakorló asztrológusként ezeregy alkalommal láthattam beigazolódni.
A valóságnak csak az egyik részét, vagy egy szeletét elfogadó, valamint a belső valóságának csak egy részét mások számára megmutató, hosszan elzárkózó és titkolózó ember, legyen az látszatra bármilyen jó szívű, adakozó és másokért aggódó, másoknak a gondját viselő-, és bármely gyakorlati jótetteket véghez vivő személy is, valójában képtelen a szeretetre, mivel képtelen a teljes odaadásra is. Ez a farizeus típus, akinek nincs, illetve, akinek az árnyék-énje által meg van zavarva közvetlen kapcsolata az Istennel. Valójában az ő jótétmenyei, csak pajzsként és védő falként szolgálnak, hogy még jobban elzárkózhasson és titokban olyan előnyökhöz juthasson, amelyek hosszú távon mindig megfosztják az egészségétől(!) és a valós boldogságától. Sőt, ezek a titkai, esetleg még a teljes életcsődjét, a sorsa megromlását is okozhatják. („Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.) Ezért a titkolózó – a titokhordó – és az őszinteségtől elzárkózó személyek, hosszú távon, általában nem is lehetnek egészségesek.
Eközben, a szeretetben élő személynek nincs szüksége semmiféle előnyre, sőt, amint korábban írtam, azt is tudja, hogy lényeg szerint ilyesmi nem is létezik, hosszú távon az ilyesmi (metafizikailag, vagyis rendeltetés-tanilag és un. boldogság-tanilag tehát!) egyszerűen nem értelmezett. Gondolom, mindenki számára világos immár, hogy a párkapcsolatos és a házastársi viszonyok is, éppen ezek miatt, az ostoba és obskúrus titkolózások miatt, omolnak össze. Rengeteg olyan esettel találkoztam, amikor egy - egy jó barát, vagy barátnő, tiszta jószívűségből ötletet adott, vagy egyenesen be is szervezett egy – egy titkos szerelmet, a neki, ugyancsak titokban, a házastársára folyton panaszkodó barátjának – vagy barátnőjének és az, el is fogadta ezt a nagyszívű segítséget. Ezekből a házasságok akkor is tönkre mentek, hogyha a barátja – barátnője által megajándékozott házastárs élseben és gyakorlatban nem élt a felkínált lehetőséggel. Persze: hiszen minden a „fejben”, vagyis a képzeletben dől el.
A legnagyobb hibát (és a szeretet törvénye elleni vétket) tehát első sorban a házas-felek (férjek, vagy feleségek) követik el önmagukkal szemben, akik nem teljesen nyitottak a társaikkal szemben. Akik nem őszinték tehát egymáshoz, úgy képzelvén, hogy valamiféle előnyük származhat abból, ha élettársuk sokáig, vagy egyáltalán nem tud az annak a tudta nélkül szerzett és elhallgatott pénzükről, a pénzügyeikről, vagy bizonyos, szégyellni és ezért titkolni valónak gondolt szerelmi, vagy szexuális vágyaikról, gondolataikról és terveikről. Hiszen emiatt és ezáltal, soha nem lehetnek nem csak a társukkal szemben, de a közös barátaikkal és rokonaikkal szemben sem őszinték. Mindig lesz egy kisebb vagy nagyobb tárgy, egy téma, amit el kell hallgatniuk, amiben nem nyilatkozhatnak, vagy lesz körülmény, amelyben nem lehetnek teljesen őszinték, mert akkor a féltett, vagy vészesnek képzelt titok lelepleződhet.

És ez az egész, láthatatlan labirintussá váló játszmázási rendszer végül oda fog vezetni, hogy a titkolózó ember végül már magával szemben sem lehet őszinte. És aki önmagával szemben nem őszinte, annak zavart a kommunikációja a felettes (Isteni) Énjével, vagyis: még az őt létrehozó és az ő életét fenntartó létforrással: az Istennel is! (Ez az Ikrek-karmának, vagyis a farizeusi állapotnak a lényege.) És akinek a saját létforrásával (a lelkiismeretével, a felelősségtudatával) való kommunikációja zavart, annak, a mágia törvénye alapján, zavarttá válik az élete minden más mozzanata és vonatkozása is. És ennek a zavartságnak előbb-utóbb azoknak a betegség- hajlamoknak az aktiválódása lesz az eredménye, amelyek le vannak írva a személyi horoszkópjában. Ezek a betegség-hajlamok ugyanis, arra utalnak, hogy milyen színezetű a karmája valakinek. Tehát, hogy milyen bolygók és konstellációk által megtestesített őserőkkel és egyetemes törvényekkel zavart a kapcsolata az aurájában (Hogy milyen jellegű karmával született.) Hogy ezen őserők és törvények irányába még jobban meg kell nyitnia magát, mint azoknak az őserőknek és törvényeknek az irányába, amelyekkel való kommunikációs készsége (tehetségét adó képessége) számára adott már születésétől fogva, vagy amire rá lett nevelve, amennyiben volt szerencséje kifogni egy olyan szülőt, aki nem liberális elképzelések szerint nevelte.
Ugyan miféle tényleges előnyeim származhatnak hosszú távon, az elérése szempontjából, vagyis a megváltódás, a megváltódási képesség elérési lehetősége szempontjából, bármilyen, magamnak visszatartott, csak az én számomra hozzáférhető és csak általam, vagy a szűk köröm által ismert és használt, anyagi, lelki, vagy szellemi értékből? Spirituális szempontból az ilyen rejtett, zárt, vagy akárcsak időben is visszatartott értékből származó előnyök, hosszú távon hátránynak számítanak (ezért lesznek az elsőkből utolsók), a titkok viszont a lelkemet és a szellememet szennyezik be végzetesen és azt gúzsba (pokolhoz) kötő koloncoknak – terheknek bizonyulnak egy bizonyos idő után. Szellem fenomenológiai kérdés az is például, hogy miért éppen a szeretetre annyit hivatkozó kereszténység táptalanján - annak kultúrkörében létrejött nyugati típusú civilizáció az, amelyik a legtöbbet titkolózott az utóbbi századokban, hogy miért annak kellett kifejlesztenie és kiépítenie a legbonyolultabb állam-biztonsági, titok-őrző és titok-fejtő, titok - feltörő módszereket és titkos szervezeteket?
És, amikor a tudománynak és a technikának köszönhetően a titok-őrzés gyakorlatilag lehetetlenné vált, miért váltotta fel azt a manipuláció ugyancsak abban a nyugati típusú civilizációban, amely a kereszténység tőtalaján fejlődött ki és behálózta a földet?
Persze, a személyi intimitást, a magán élet intimitásához, a bensőséghez való jogot (ami elsőrendűen a fejlődés és a szeretet törvényét szolgálja) nem kell összetéveszteni az életnyerés érdekében kifejlődő titkolózásnak és elzárkózásnak, sokszor az őrületig fajuló, és társadalmi rangra emelt spirituális infantilizmusával (magukat komolynak képzelő felnőttek, rengeteg időbe, pénzbe és energiába kerülő idióta játékával)? Bármennyire is furcsán hangzik, amint azt később látni fogjuk, a titkolózás és elzárkózás őrületével (bűnével!) szembeni harcban a kémek, a titkosírás-fejtők és nem utolsó sorban az árulókként számon tartott személyek viselik a legjelentősebb, néha még pozitívnak is mondható szerepet.
A minden dimenziót és minden személyt átfogó egyetemes szeretet és a spirituális nyitottság törvénye ugyanakkor, nem áll ellentétben a magánéleti intimitással, ami a személyességet és a személyes meghittséget biztosítja a mágia (teremtés) a nemek, de főként a karma-oldás és a fejlődés egyetemes törvényének az alapján. És nem is áll ellentétben a szabad és az egészséges versengés szellemével sem, ami az evolúció törvényének az egyik megjelenése.
Egyetlen állatfaj sem gyárt titkos fegyvereket, és nem alapít titkos társaságokat a földi energiák mértéken felüli kivonására és ezáltal a más fajok, vagy állatcsoportok eltüntetésére, megnyomorítására, az életterükből való kiszorítására, leigázására és kizsákmányolására. Nevetséges például az, amit a találmány-védő hivatalokban művelnek és nevetséges az, hogy a könyveimre hivatalból oda teszik azt, hogy minden közlési, másolási és sokszorosítási jog számomra fenn van tartva, hiszen a feltámadás és a megváltás szempontjából úgy sem fordíthatom a magam privát hasznára mindazt amit leírok. Az általam leírt megfigyelt sorsjelenségekről szóló információk, a megváltás és az üdvözülés a szempontjából - a személyes spirituális evolúcióm szempontjából - csak addig válnak hasznomra, amíg felfedezem és leírva rögzítem, tisztázom azokat. (Egyáltalán nem találom tragikusnak például, hogy a hét éven át írt, négyszáz oldalas regényemért kapott szerzői honorárium mindössze arra volt jó, hogy a télen felgyülemlett nem is olyan nagy fűtési költségeinket kifizethessem a könyvre kapott összegből.)
Ezért, a hatás és visszahatás, a rezonancia és a polaritás törvénye szellemében, ott, ahol elzárkózás és titkolás van, és titkolózó személyek vannak, ott törvényszerűen, nem csak titok-fejtő szakemberek, hanem titok-árulók és titok-lopó kémek is vannak. Persze, ez koránt sem azt jelenti, hogy a kémek és a kémelhárítók, és az árulók szeretettel csordultig telt, az egyetemes összefüggéseket látó, egészséges jellemű, a megváltás megvalósulása érdekében dolgozó személyek lennének. Hiszen ők is többnyire a könnyen elérhető jutalom és siker fejében, vagyis az érdemtelen előnyszerzés reményében viszik véghez a titkolt információkat az ellenséges hatalom-birtokosaival közlő, vagy csak kiszivárogtató, közvetítői tetteiket.
Egyenesen nevetséges az, hogy ezek ellenére, ha önkéntelenül is és öntudatlanul is, de ők is az egyetemes nyitottságot és a kiegyenlítődést, vagyis a megváltódást szolgálják. Ezért az értékeit, illetve a bűneit – bűnös gondolatait és előnyszerzési kapzsiságát – eltitkoló, valamint a titoktartó és a titokőrző személy, akárcsak a dogmatikus és fanatikus erkölcscsősz és a titok-árulók felett ítélkező személy, semmivel nem feljebbvaló a titok-létrehozónál, vagy a titoktörőnél, a kémnél és a fanatikus hatalmi mámorban élő zsarnokot eláruló személynél. És viszont.
Mielőtt tovább mennénk, egy fontos pontosítást, egy lényegi megkülönböztetést kell tegyünk: az erkölcsi elhatárolódás nem azonos a titok-őrző elzárkózással! Egy dolog elzárkózni a pozitív, a leleplező, tisztázó és fény (értelem) hozó információ behatolás (a benyomás) elől, a fény és a szeretet elől, tehát elzárkózni a megtermékenyítés-megtermékenyülés egyetemes törvényével szemben. (Vagyis, a mágia törvényével és a fejlődés és a kiegyenlítődés és a megváltás törvényeivel szemben vétkezni.) És egészen más, valamely szellemi, vagy természeti rombolástól és zavarkeltéstől, illetve romboláshoz és zavarhoz (képi - képzeleti, tudati, lelki vagy fizikai szennyezéshez) vezető cselekedetektől, tehát egy erkölcstelennek ítélt ügytől és ügyletek rendszerétől, póriasan: a piszkos játszmáktól elhatárolódni!
Tudomásul vehetek és szembe nézhetek bármilyen gaztettel, értelmezhetem azt (sőt: többnyire az utóbbi nagyon fontos az értéktudatom kialakítása, erősítése, valamint az éberségem fokozása érdekében), tehát nem zárkózom el a tudomásulvételétől (Szembenézek a létezésével és tudomásul veszem azt, sőt igyekszem megérteni a hatás-mechanizmusát, illetve annak az esetleges romboló - rombolási következményeit!) miközben elhatárolom magam tőle (nem kell vele egyet értenem!) tehát, nem veszek részt a folyamatban, lehetőleg még érzelmeimmel (haragommal) sem.
A legtöbb ember ezt érti félre ,és az általa erkölcstelennek vélt és ítélt tettekhez úgy viszonyul, úgy akar azoktól elhatárolódni, hogy lehetőleg tudomást sem akar azokról szerezni. Illetve, hogy nem hagyja azt, hogy mások tudomást szereznek az eltitkolt tényről. Holott amennyiben egy jelenséggel találkozunk, vagy a jelenségről szóló információval találkozunk, a Rezonancia egyetemes törvénye alapján biztos, hogy valamilyen szintű lényegi kapcsolat, esetleg azonosság létezik az illető jelenség és a karmánk jellege és jellegzetessége, vagyis, a személyünk által megtestesített és feloldani – meghaladni való spirituális élet-feladatunk, tehát a személyes rendeltetésünk között! És, mivel lényegi kapcsolat létezik a felmerült probléma és a személyünk, a szellemi sors-programunk között, épp annak következtében, hogy elzárkózunk előle, vagy megpróbáljuk azt figyelmen kívül hagyni, vagy magunkban elfojtani (elzárni) mások elől, az majd valamikor a jövőben, még nagyobb erővel, még intenzívebben és még kivédhetetlenebbül fog visszatérni és behatolni az életünkbe. El egészen a tragédiát keltő erőszakos benyomásokig. És mindaddig, amíg bátran szembe nem nézünk azzal, és neki nem fogunk, valamiképpen kezelni, rendezni, harmonikusan integrálni azt. – Persze, amennyiben tudunk róla... Mert, ha elrejtette, vagy eltitkolta valaki előlünk azt a problémáját, amiben, valamilyen okból kifolyólag mi is érintve vagyunk, azért már nem felelhetünk! Hiszen nem volt ahogy a megváltás logikának megfelelő, megoldási lehetőségen gondolkozzunk.
Vagyis, elzárkózás és a titkolózás helyett, lehetőleg mindig személyi logika szerintii kapcsolatba kell kerülni az adott jelenséggel (információ-hordozóval), és lehetőleg, harmonizálódni és kreatívan együtt működni kell azzal az őserővel, vagy ősjelenséggel, illetve azzal a személlyel amely számunkra a problémát megtestesíti.
Figyeljük csak meg például a „neki-látás” (nekifogás) és a „hozzá látás” (hozzá fogás) kifejezéseket. Vajon nem azt jelzik-e, hogy a felmerült problémákkal előbb szembe kell néznünk, azt helyesen (az összes dimenziók és törvények szintjén) kell értelmeznünk és utána megoldanunk, de legalább is, a megoldásra törekednünk? Az a személy és azok a személyek, akik egy zavaró, illetve egy általuk sötétnek és zavarosnak (erkölcstelennek) ítélt, vagy sötétnek és károsnak képzelt - gondolt problémával nem akarnak szembenézni és azt elítélvén, elzárkóznak a probléma felszínre-hozásától, feltárásától, megismerésétől (ti. a szembenézéstől) és az azt követő feloldásától, vagy egyenesen megszöknek a súlyosnak vélt problémát megtestesítő helyzet elől, nem tudnak igazán boldogok lenni! Hiszen nem tudnak őszinték sem lenni. És nem csak a környezetükkel, de önmagukkal szemben sem („Akik nincsenek magukkal egy véleményen” - Hamvas Béla).
Ők a jelenlét-hiányosak, a távolba néző zavarodottak, a látszatok és a hamis békének a fenntartói, akik a pillanatnyi jólét és béke kedvéért elárulják a tárgyi valóság által jelzett igazságot és nagyobb bajt idéznek saját maguknak és a környezetüknek, mint amekkora baj származna abból, hogyha azt, ami tisztázatlan még, meg próbálnák kitisztázni. Hogyha tehát azt, „ami bűzlik, megpiszkálnák” és ki- és megtisztítanák.
A liberális koncepciók szerint élő személyek között kötött házasságoknak a több mint ötven százaléka azért megy tönkre, mert arra a téveszmére építik, hogy egymásnak el kell nézni az erkölcsi hibáit, az életről és az igazságról alkotott ferde (karmikus, vagy a környezettől emésztetlenül átvett) elképzeléseit és ez ellentmond a karma-oldási szükség, tehát a rendeltetés-teljesítési szükség törvényének, illetve a karma-törvényének. Persze, „a más szemében meglátod a szálkát, miközben a magadéban nem akarod meglátni a gerendát” tétele is fennáll, de ott, ahol a leomlott gerendák létezéséről tudnak és a gerendák helyére rakása szükségének eleget tesznek, a szálkát is szóvá lehet tenni. Ott tudják például, hogy a házasság és az élettársi viszony, a legnagyobb karma-oldási kihívás és lehetőség, és ezért a házastársi viszony, nem a titkolózás helye, hanem a legfőbb igazságok kimondásának és érvényesülésének a helye!
Aki nem őszinte az élettársával, az nem lehet őszinte önmagával sem, és első sorban, saját maga az, akit a titkolózásaival félre vezet. – Félrevezeti magát a megváltás és a boldogság elérésének az irányából. Nem úgy segítek a férjemen, feleségemen, vagy a gyermekemen, hogy nem akarom tudomásul venni, és nem teszem szóvá azoknak, pl. az önámításra, vagy a hanyagságra és felelőtlenkedésre való hajlamát, vagy, súlyosabb esetben az alkoholizmushoz, vagy a kábítószer-, vagy a gyógyszer függőséghez vezető, élvezet-keresési szokásait. Hanem úgy, hogy miután a saját önámításra, vagy mély-figyelmetlenségre, szórakozottságra való hajlamommal, illetve annak a rejtett okaival szembe néztem, és leszámoltam, szüntelenül igényelem azt, hogy az élettársam, vagy a gyermekem se kábítsa magát.

Nem véletlenül gyengül el, majd romlik meg a negatív, vagy zavart erkölcsi magatartást elnéző személyeknek, az őszinte szembenézést kerülőknek a szeme és az élettársukkal való viszonya! És nem véletlenül lesz az ilyen, egymást és önmagukat a látszat-boldogságnak, illetve a harmónia és a szeretet látszatának a fenntartása érdekében félrevezető déd- szülőknek, nagyszülőknek és szülőknek kancsiságban, látási zavarban, vagy annál sokkal veszélyesebb szembetegségben szenvedő unokája és gyermeke! Az én, több szemműtéten átesett, női felmenői ágon gyenge szemű és gyenge jellemű, illetve rossz látású női ősöktől származó, látszólag „csupa-szeretet” édesanyám szeme is, egyre nagyobb mértékben romlik, miközben az én szemeim romlása megállt, miután megtanultam mindennel, ami engem lényegileg és személyesen érint,és a tudomásomra jut, egyenesen, sőt: ha kell „kegyetlenül” is szembenézni, annak a létezését nem letagadni.

Mindennek tehát, ami a látókörömbe bekerül, a kauzális okait felkutatni, leleplezni, kiszimatolni, stb., és persze: a lehetséges káros, vagy netalán vészes következményekkel is számolni, amennyiben lehetséges, azokat is tudomásul venni. Persze, az anyám szerint, aki félvak, sőt, háromnegyed vak már, nincs bennem egy mákszemnyi szeretet sem, amiért nem vele foglalkozom reggeltől estig, hanem a népes családom eltartása érdekében dolgozom, és ami időm marad azt első sorban a gyermekeim nevelésére – tanítására fordítom.

A Szeretet és a Világosság viszonya. Amint az Egyetemes törvényekről szóló bevezető tanulmányban is írtam, a szeretet nem lehet meg és nem termékenyülhet meg fény nélkül és, a szeretet kellő világosság (értelem) hiányában, megerjed, megromlik és elrothad. Vagyis látszat – szeretet lesz, képmutatás és hazugsággá válik. Az elején csak indokolatlan rosszkedv, elégedetlenség, panaszkodás, sors-neheztelés lesz belőle, majd csendes beletörődés és rejtőzködés és lassú erjedéssé, rothadássá, válik, bomlássá (betegséggé) és/vagy ellenállássá. majd nyílt haragvássá, gyűlöletté. Esetleg csendes nehezteléssé, vagy nyílt haraggá, hisztériázássá, bosszú-vággyá, majd állandó zavartsággá, és végül romboló őrjöngéssé válik. Amiként a szeretet befogadó, elfogadó és erősítő – támogató ereje által az egységbe, az egységes létezés logikájába be nem kapcsolt fény is öncélú fantazmagóriává, steril elméletté: absztrakcióvá válik, és, amennyiben így, szeretet nélkül (Tehát erőszakkal) a gyakorlatba ültetik, akkor, a szeretet nélkül, a valóságra oktrojált eszmerendszer infernális erőket megidéző, romboló hatalommá válik.
A fasizmus jellegzetesen a szeretet nélküli, illetve kevés és hamis szeretettel (érzelgősséggel) összekapcsolt, és hamis (részleges) szeretetet szolgáló, „tudományos” fényre (elméletre) alapozó ideológia (Alantas érzelmeket kielégítő elmélet.). Akárcsak a kommunizmus, ami szintén jellegzetesen spekulatív fényre alapozott (a hamis fénnyel - az egyetemes törvényeknek ellent mondó értelemmel megvilágított), természet – ellenes (nem organikus!) a szeretetre koncentráló (mindenkinek a szükségletei szerinti javak elosztását hirdető…) humanista ideológia. Mindkettőnek az erőltetett alkalmazása, romboláshoz és mérhetetlen tragédiákhoz vezetett. A Liberalizmusban viszont kizárólag a hedonista jó, az élvezetes, az egyéni szabadság-jog, vagyis a felelősség-nélküliség, tehát a hamis szeretet a domináns érték.
Az ember nehéz helyzetbe, sőt: drámai helyzetbe kerül, ha ilyen ideológiákkal, illetve ilyen ideológiák képviselőivel (fanatikus híveivel) kell szembesüljön, még akkor is, ha az idealizmus, vagy a liberalizmus esetében, magukat toleránsnak felmutató eszmékről van szó, amelyek a (fény nélküli, illetve a hamis fénnyel társult) elfogadó szeretet köntösében járnak. Mert, ha érzékeli a hosszú távú veszélyt, bármennyire is megható és tetszetős az illető eszme, nyilvánvalóan el kell, hogy határolódni mind a hamis fény, mind a hamis szeretet elfogadásától és önmagát és a szeretteit megvédeni annak a káros befolyásától. Ez a legnehezebb, hiszen a szerettei is (gyermekei) könnyen és hamar az áldozatai lesznek az élvezetes „jóságosságnak”.
A felelősséget érző szülőnek viszont, lehetetlen elérni a családja védelmét mivel ezekben az esetekben, az erkölcsileg rothasztó támadás (az erkölcsi fertőzés) az élvezetre, vagyis a hamis boldogításra van alapítva. Lehetetlen elérni tehát a belső támadásra alapozott szülői védelmet az erkölcsi elhatárolódással, dogmatikus - eszmei, vagy gyakorlati elzárkózással, mert a legtöbb estben a gyermekek és a család női tagjai kívánatosnak és elfogadandónak találják az öncélú (látszat-boldogító) élvezeteket. Ezért, a családját is megóvni kívánó és nem csak a megmenekülését – üdvözülését szem előtt tartó éber embernek, egyetlen esélye a család megóvására, az illető ideológia hamis pontjainak, vagy a ravasz ideológiát hirdető ügynökök személyi karakteri (erkölcsi) hamisságának a „kegyetlen” leleplezése. Illetve annak a felülvizsgálata, hogy az illető személy, korábban hol és milyen mértékben fogadott magába, illetve, hogy mikor áramoltatott magából hamis fényt (értelmet: jól hangzó és csillogó - villogó, ám a valóságtól elrugaszkodott elméletet, elméleteket), vagy hamis szeretetet?
A legjobb példát a fent leírtakra, vagyis, az átlagtól eltérő képességekből (bármiféle tehetségből, kreatív intelligenciából, inventivitásból) való előnyszerzésnek és a titokőrzésnek és az öncélú előnyszerzésre való törekvésnek a hiába-valóságára, valamint az elérendő célnak az ellentétébe fordulására, pontosan a zseniális művészek és tudósok ideje korán történő és általában tragikus halála képezi. Egyesek közülük szörnyű betegségekben szenvedő és többnyire tragikus körülmények között-, és idejekorán halnak meg. A jelen mondanivalóm szempontjából, ezt a negatív példát a híres és hírhedt misztikus tanító-mesterek esete (Osho az utóbbiak kategóriáját gazdagítja pl.) illetve tragikus halála is képezi. Rá lehet ugyan fogni, hogy partikuláris esetek, de ez nem igaz, hiszen a 20 század leghíresebb misztikus tanítói és mesterei haltak el idejekorán rákban, vagy más hirtelen beálló betegségben, Július Evolatól, Rudolf Steinerig, Ramana Maharishitől, Ráma Krishnáig az és az Amerikában hatalmas vagyonokat és hírnevet szerző Oshoig.
De az információ-elzárás, vagy az egyoldalúság árán történő világi előnyszerzési, vagy „mennybe jutási” lehetőség tévképzetéből eredő titkolózás fölöslegességére és káros visszahatásaira, a legjobb példát az atom-bomba gyártási versengés, illetve, a hidegháború története és tanulságai szolgáltatják. És nem csak azért, mert bármennyire is titkolták el az amerikai hatóságok az atombomba előállításának a receptjét és a technológiáját, mert a KGB-nek a bomba gyártáshoz legközelebb álló tudós-segédek mellett, még az amerikai kormány legmagasabb csúcsvezetői mellett dolgozó és azokhoz a legközelebb álló állam-hivatalnokokat is sikerült beszervezni kémnek (titok- és haza-árulónak). Talán az sem mellékes, hogy közülük többen (pl. a Teller Ede mellett dolgozó fiatal fizikus: Ted Hall, aki később, Angliában biofizikusként elég jó nevet szerzett magának a tudósi ranglistán, és akinek a halála után a felesége egyenesen humánus aktusnak tüntette fel a férje kémkedését.) úgy nyilatkoztak a hideg háború után, hogy nem pénzért folytatták az információ kiszivárogtatást.
Hanem miért? A válaszuk: Annak érdekében, hogy a reakciós amerikai politikai mentalitás számára lehetetlenné tegyék az egyeduralmat, mondták. Hát ez bizony elgondolkoztató, még akkor is, ha ezek a nyilatkozatok nem minden esetben őszinték és megbízhatóak. És akkor is, ha történelmi tény, hogy a szovjet hatalom sokkal reakciósabb, ambíciósabb, elvakultabb, kegyetlenebb és ezért az egész emberiségre nézve veszélyesebb volt, mint a negyvenes évek végi – ötvenes évek eleji amerikai politikai ideológia. Még akkor is érdemes megjegyezni tehát, hogy ezek a KGB által beszervezett „áruló” tudósok és politikusok a hatalmi erőegyensúly kialakulásának az eszméjét próbálták felhozni mentségükre. Vagyis érdemes végiggondolni azt, hogy egyeseknek közülük, nem véletlenül(!) ilyesmi is eszébe jutott, ilyen képzetek is befolyásolták a gondolataikat és cselekedeteiket, és ettől fogva is, rá lehetett őket venni a titok-árulásra.
És tovább: nem csak ezek a tények bizonyítják az előnyszerzési lehetőség és a titoktartási lehetőség képzeteinek a hiábavalóságát és károsságát. Hanem az a mozzanat is például, hogy miután az amerikai kormány titkos kódfejtő szakértő-csapatának (Verona-csoport) sikerül megfejteni a KGB titkos információ közvetítési kódrendszerét és ennek segítségével több beszervezett és beépített tudósi rangú KGB ügynök és áruló kormányhivatalnok azonosságát kideríteni, nem ítélték el nyíltan egyenesen és becsületesen a tárgyi bizonyítékok alapján a KGB-nek kémkedő tudós-segédeket és államhivatalnokokat. Ehelyett, a jogilag világos és tiszta eljárás helyett, az atombomba - ügynökök elítélését szolgáló bírósági tárgyalásokon nem fedték fel a KGB ügynöki kódrendszer megfejtésének a tényét.
Hanem – figyeljük meg a titok-mánia káros visszahatását! – titokban akarták tartani azt, hogy a megfejtés megtörtént, annak az érdekében, hogy ennek „a titkos KGB-kódnak a megfejtése titkának” a birtokában, általuk irányított (A CIA és az FBI vezetősége által irányított) és ellenőrzött macska-egeret játszanak a KGB-amerikai ügynökeivel. Azért tehát, hogy mintegy észrevétlenül és titokban, a KGB Moszkvai vezetői számára megmagyarázhatatlanul, a jövőben „könnyedén” semlegesíthessék a KGB Amerika-ellenes tevékenységét.
Ennek a balvégzetű titkolózásnak a következtében – a Verona csoport eredményeinek a titkosítása következtében – a bírósági tárgyalásokon nem használhatták az elcsípett és a megfejtett távirati üzeneteket tárgyi bizonyítékként, hanem koholt vádak alapján kezdeményezték a lefüleltek elítélését. Ennek az eredménye az lett, hogy a bírók nem tudták az árulókra a valós tettüknek megfelelő büntetéseket kiszabni és koholt vádak alapján, vagy kisbűnök naggyá dagasztásával kellett azokat a „forgalomból kivonni”. De még ez sem jelentette a probléma lényegét, hanem az, hogy a sajtó ezt a hamis eljárást megszimatolva, a törvényellenes, illetve a kémeket és árulókat elítélni és forgalomból kivonni hivatott, féltörvényes perek szabálytalan eljárásait dobra verte, amivel a kormány ellen és az amerikai védelmi apparátus ellen és annak a titkos szervezetei ellen fordította és hangolta a közvéleményt.
Sőt: a közvélemény hangulatának az sem tett jót, hogy miközben a kormány szovjet-atombomba veszély elleni riadókkal „szórakoztatta” a lakosságot, a KGB titkos amerikai levelezési kódrendszerének a megfejtését eltitkoló kormány nem tájékoztathatta a lakosságot a tényleges tényállásról, illetve a tényleges szovjet atom-veszély realitásáról. Ez persze, rengeteg fölösleges politikai bizalmatlanságot, sőt, tudósok és politikusok közötti viszályt, félreértést, gyűlölködést és életpályákat - családokat tönkretevő ellenséges hangulatot, értelmetlen harcot, gyűlölködést és bizalmatlanságot eredményezett.
És mindezt miért? – A Nagy Semmiért! A szovjet hatalomnak ugyanis, mindennek ellenére, sőt, éppen e titkolózási zavarodottság miatt, sikerül a beépített amerikai tudósokon és politikusokon keresztül időt nyerni és hozzá jutni az atombomba-gyártás tudományos receptjéhez (az Amerikában dolgozó európai tudósok által megfejtett és kidolgozott tudományos elméletek eredményeihez és a megfelelő formulákhoz) és a megfelelő technológiai eljárásoknak a leírásához, és 1950-ben elvégezte az első sikeres kísérleti atombomba robbantást. De az egyetemes nyitottság és összefüggés törvénye szempontjából még ez is kevés. Mert, amint utólag kiderült, a szigorúan válogatott és őrzött titkos kódfejtő amerikai csapatnak az egyik tagját is sikerült beépíteni, aki azonnal jelezte a KGB-nek, amint a kódot megfejtették és a KGB azonnal új kódrendszert dolgozott ki, aminek következtében 1951 után az amerikaiak több éven át egyetlen elcsípett, áruló kém-jelentést sem tudtak értelmezni. – Persze, addig, amíg a ritmus és a ciklus törvénye alapján, el nem jött az újabb szovjet kémkedési kód megfejtésének az ideje...
Éppen a Szeretet és a Fejlődés törvényének az alapján, létezik az emberben az ún. misztikus –ráérzési képesség – az intuíció is. És ez, az ún. titokfejtéshez ez is szükséges, de persze, eredetileg nem a kémkedéshez szükséges tehetség ennek az alapja, hanem annak csak a harmadlagos következménye. És, mivel létezik az asztrológiának a személyi horoszkópból kiolvasható tulajdonságok szerinti visszaigazolása is, az egyetemes szellemi nyitottság szükségének az intuitív megérzésére, én egy elevenbe vágó személyes példát tudok e helyen felmutatni. Asztrológusi körökben, köztudott, hogy a Rák, a Skorpió, a Nyilas és a Halak karmával rendelkező személyeknek van a legtöbb önkéntelen titkos, „bűnös” vágyuk és gondolatuk és ezért ők a leginkább titkolózó, „ártatlan” személyek. Ez persze, abban az esetben, ha a személyi horoszkópjukban a negatívan fényszögelt Skorpió- vagy Nyilas-Nap, a Skorpióban álló Sárkányfarok és/vagy Lilith, valamint a Skorpió uralkodó bolygója: a Plútó többnyire és sűrűn negatívan fényszögelt, vagy a 4-es ház csúcsán áll. És abban az esetben is, ha a Nap, vagy a karmikus pontok valamelyike a VIII. házban áll, mint az én volt-feleségemnek.
Nos, amellett, hogy a horoszkópomban a Nap (három más bolygóval együtt) a Skorpióban áll, a Plútó is igen fontos helyet foglal el az én sorsképletemben, az Ascendenssel együtt állva, vegyesen fényszögelten. Igen ám, de a többi bolygótól eltérően, a Merkúrral együtt álló, Skorpió - Napom az Uránusztól (többek között a szabad információ-áramoltatás és az intuíció bolygója) pozitív fényszöget kap és a Plútó is csak fele - fele arányban fényszögelt negatívan, és a Neptunusz, és a Jupiter és a Plútó pozitív fényszögei általa alakított pozitív pajzs csúcsán állva az Oroszlán Aszcendensem közvetlen közelében található. Ez azt jelzi, hogy erős öntudatlan, de zavart spirituális „szimattal” születtem a világra. (Figyelem! Ez nem azonos a többnyire tudatos, hétköznapi, gyakorlati igazság-felfedezési és felfedési képességgel, ami a kémkedéshez szükséges például!)
Ennyi elég volt ahhoz, hogy már huszonhárom évesen megsejtsem, hogy a titkolózás igen veszélyes és, hogy az egyetlen magatartás, ami „a titokzatos államvédelmis tisztek” rámenős beszervezési igyekezetétől megszabadíthat, az a titkolózás bűvkörének a tiszteletlen kezelése, vagyis, a titkoktól és a titkolózástól való ösztönös szabadulási igyekezet, annak az elkerülése.
A hetvenes évek közepén, amikor a nálam csak két évvel idősebb szekus tisztnek (Talán hadnagyi, vagy főhadnagyi rangban volt az akkoriban még nagyon ambíciós, de később leszerelt és vállalti jogtanácsossá csendesült Páll Kálmán nevű szekus tiszt.) azt az törekvését, hogy a később általam is vezetett csíkszeredai Tamási Áron irodalmi kör besúgójának beszervezzen, sikerült kijátszani. A Hargita Megyei Rendőrség és Szekuritáte székházában történt „baráti beszélgetés” után, amire el kellett mennem, mert arra Kálmán elvtárs valamilyen (utólag tudtam meg: hamis!) hivatali idézőt küldött, haza felé tartva, minden ismerősnek, akivel csak találkoztam az utcán és minden barátomnak, akit, mielőtt haza mentem volna, felkerestem és otthon találtam, elmondtam hogy miről beszéltem az ambíciós fickóval. És, hogy miféle „előnyöket” jelentő, kedvező ajánlatot kaptam általa a nemzetiszocialista hatóságok részéről. (Munkahelyi problémák megkönnyítése, fizetési besorolás emelése, egyetemi felvételi vizsga sikerének a biztosítása, stb.)
A hirtelenül jött – Tehát a tudattalan ráérzéssel ötletként felfedezett! – és a gyakorlatban ily módon bevált eljárásom (tízen hét éves asztrológusi tapasztalatommal a hátam mögött, ma azt mondom, hogy Skorpiói intuíciómmal erre a lehetőségre – mármint arra, hogy a nyilvánosságnak és a nyíltságnak erre a rejtett védő tulajdonságára – ráhibáztam, és, az ez által hozott sikeren felbátorodva, ugyanezt a védekezési módszert alkalmaztam később is. Akkor tehát, amikor már Forrás-kötetes költőként, nem baráti, hanem fegyelmező – fenyítő beszélgetésekre citáltak be különböző ürügyekkel a rendőrségre, ahol, miután a szolgálatos milicisták (rendőrök) a buletinemet (személyi igazolványomat) elkérve visszatartották, Butiurcă ezredes elvtársék átkísértek a szekuritáte kovácsoltvas védőrácsokkal ellátott ablakú „beszélgető” irodáiba. Akkor is, mindig, mindent elmondtam „szégyentelenül” mindenkinek. Noha, a kötelező figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy ne mondjam el senkinek azt, hogy mit beszéltünk, mindig megkaptam az Adrian Paunescu nevű, diktátor-dicsőitő verseivel akkoriban a román kommunista ideológia élvonalában tündöklő költőre erősen hasonlító Butiurka ezredes elvtárs részéről.
A „titkos” beszélgetések elején mindannyiszor nagyon a lelkemre kötött titoktartásra való felhívásnak a megszegésével, úsztam meg tehát, ép bőrrel a nyolcvanas évek romániai diktatúráját. Akkor, amikor, többek között, pl. olyanokat is állítottak, hogy tudják, hogy nekem is közöm van a Szőcs Gézáék által kiadott Ellenpontok c. szamizdat laphoz és azzal fenyegetőztek az öklükkel az orrom előtt hadonászva, hogy nagyon megjárom, ha nem fedek fel mindent, az üggyel kapcsolatosan. Persze, semmi lényegeset nem tudtam a Szőcs Gézáék állítólagos tevékenységéről, mivel én is csak a Szabad-Európa rádióból vettem az értesítéseimet ezzel kapcsolatban, de amit nekik erről elmondtam és amit viszont tőlük tudhattam meg végül, a lehető legrészletesebben, elmondtam az azonnal felkeresett barátaimnak, de még az egészségem felől érdeklődő ismerőseimnek is.
Hát Pál Kálmán hadnagy után, eszébe nem jutott még egy szekusnak sem az, hogy engem besúgónak beszervezzen. Az viszont igen, hogy „Poetul”, a költő néven számomra és rólam ügycsomót, ún. „doszárt” állítsanak össze és abba egyre több megfigyelési és lehallgatási jegyzőkönyvet és besúgói jelentést gyűjtsenek a nemes és szerfelett hasznos munkájuk bizonyítékaként.
Az „ember-arcú (szocialista) titkolózás” éveiben fedeztem fel tehát azt, hogy a szabad információ-áramlástól való elzáródás milyen veszélyes lehet, ellentétben például a liberális kapitalista sajtó és az elektronikus médiák által a magánéleti intimitás megsértése árán is gyakorolt, hazug nyíltsággal. E tapasztalataim révén, ha választani lehetne a kettő között, inkább az intimitáshoz való jogomat adnám fel, csak nehogy még egyszer is, a titok-záras bástyafalak mögötti sumákolási lehetőséget biztosító hazug harmónia és hazug boldogság-zárak és határok mögé kelljen kerüljek! És ez még akkor is így van, ha manapság a közéleti információterjesztés tiszta tömeg-manipuláció. Ha a manipuláció éppen az ún. szabad információknak az okosan megszűrt és kiválogatottan ömlesztett dömpingjével megy végbe. És még akkor is, ha a rafinált és az erőszakos reklámok épp annyit ártanak, mint amennyi pozitív szolgálatot tesz a pontos tájékoztatás.
Lám például, az évtizedekig szentnek hirdetett banktitkokról, az üzleti és a pénzműveleti titoktartás elvéről is, lassan-lassan kiderül, hogy nagy veszélyeket rejt magában, mivel a maffia és a terrorista ügyletekből származó pénzek mosásának és az arab, meg a globális terrorizmusnak biztosít hátteret és működési lehetőséget. Sőt: a bankoknak az állami pénzügyi támogatásokból való, mesés meggazdagodásának, persze, az adófizető kulizók kárára.
De nem is ez a veszélyes a titok-szentség képmutató moralitásában. Hanem az a lélektani állapot, amelyben, ha valaki úgy képzeli, vagy valakik úgy képzelik, hogy valamiféle súlyos rejtegetni valója van, akkor az, vagy azok, másvalaki, vagy másvalakik által, akik a titkát - titkukat megsejtik és leleplezik, az illető személy, a titkán keresztül kézben és félelemben tartható, zsarolható és manipulálható. És az emberek nem is sejtik, hogy milyen sok pszichológiai gyeplőkön keresztül irányított fiatal személy él közöttünk, akiket egy – egy, velük valamikor jót tevő filantróp tart kézben és sakkban, az által, hogy a jó tett után, becsalta őket egy – egy közös bűn-csapdába. Sem a bűn-titokkal fogva tartottak, sem a fogva-tartók nem tudják ugyanis, hogy a titkolózó, titok-birtokló ember bele szorul az általa tudott és őrzött titok eszmekörébe – még akkor is, ha mindössze a saját, személyes titkairól van szó! – amitől egy idő után szorongásossá és végül lelkileg és szellemileg zárttá és feszültté és zavarttá, majd fizikailag is beteggé válik. A nyitott lét törvénye ugyanis, végül is, az egészségnek – vagyis az egész lét befogadásának és átélésének – a törvénye is, amit viszont, megsértünk az igazság elrejtésével, a titoktartással. Az egészség ellentéte ugyanis, a betegség. Nem csoda tehát, hogyha a titkolózók betegessé válnak az életük végére, ahelyett, hogy egyre egészségesebbé válnának, amennyiben hagynák, hogy a szeretet-energiák végig áramoljanak a testükben és a lelkükben szabadon.
Egy nagyon jó ismerősömnek (igazi barátnőmnek, nem szeretőmnek!) a diplomata-atassé élettársa halt bele idejekorán abba, hogy éveken át, hordozta magában az egész Magyarország számítógépre feltöltött kataszter rendszerének a csak általa tudott titkos kódjait, holott akkor, amikor a halála egy külföldi misszió-teljesítés közben bekövetkezett, azok a kódok nem voltak érvényesek és neki sem volt dolga már azokkal az országos kataszteri adat-rendszerekkel. Miért? Mert az egyébként széles látókörű és nagy (misztikus!) tudású és csupa jóindulattal telt, Skorpió-karmás személy, nem tudta, hogy milyen veszélyes dolog spirituális szempontból a hosszas és súlyos titoktartás. Hogy az éppen, hogy a szeretet törvénye ellen való, miközben ő haza-szeretetből őrizte magában évekig ezeket a kódokat.
A titkolózástól és a titoktartástól erősen óvakodni kell tehát, és azt el kell kerülni mindenképpen. Sok megütközést keltettem, amikor az ún. családi titkainkat kitettem az internetre. Sokan meg is akartak szégyeníteni amiatt, hogy két éve a családtól elbitangolt nagy lányom felelőtlenkedéseit, majd egy év múlva, az őt a hatalmába keríteni akaró és tőlem még jobban elszigetelni igyekvő pszichopata vőlegényének az elképesztő gerinctelenségét és az annak megfelelő erkölcstelen tetteiről nyíltan írtam. Holott éppen ezzel a „kegyetlen” eljárásommal mentettem meg a lányomat attól, hogy a fél-őrült elszöktetője egy őrült féltékenységi rohamában, vagy az uralkodási szenvedélye kielégíthetetlensége miatti kétségbeesésében. netalán meggyilkolja. Az emberek nem tudják, hogy milyen veszélyes folyamatokat tartanak fenn, amikor a saját csalásaik felett szemet hunyván, az egymás csalásait és aljasságait sem leplezik le. Viszont az is igaz, hogy a titkolózás bűnének a gyakorlását személyi jogként kezelő, titok-imádó személyek, akiknek a horoszkópjában, általában a 8-as házban, vagy a 9-es házban található valamelyik karma-pontja, ügyes rágalmazásokkal és hamis vádakkal végül, rá tudják szorítani ezeket, hogy hallgassanak el,
V. A Szeretet-növelés és szeret sugárzás, mint félelem-oldó és ellenséglegyőző fegyver.

„Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket.” A szeretet létfakasztó, gyógyító és életfenntartó ősi energiája, mivel mindennél finomabb és erősebb, oda is behatol, ahova a fény nem képes. A tudatos szeretet-áramoltatás a leghatékonyabb lényegi információ közvetítési lehetőség és a leghatékonyabb azonos frekvenciás hullámsávra kerülési lehetőség. Persze, a Jézus által feltárt „győzelmi” lehetőség nem azonos a háborús, vagy a hatalmi apparátusok és az intézményes igazságszolgáltatási módozatok által lehetővé tett, korrupt és hiába-való győzelmi lehetőségekkel, amelyektől senki nem lett még boldogabb hosszú távon a történelemben (Mármint a győzelmektől). E szubtilis szeretet-erővel való, jobb híján győzelemnek nevezett békés kapcsolatteremtésben, nem létezik legyőzött, csak kommunikációra (információ befogadásra és információ cserére: józan belátásra) képessé vált és kreatív kiegyenlítődésre megnyílt személy („az ellenség”, aki baráttá, segítőtárssá, jó ismerőssé lett a szeretet hatására).
Annak a személynek a számára, aki megérti az egyetemes egység-alap szerinti összefüggéseket és ezért elfogadja és a szeretetet átélve, szeretetben átéli és „gyakorolja” az őszinteség és a nyitottsági állapotát, annak a számára végül megszűnik az un. objektív, tehát a kívülről a rá erőszakolt, ellenséges nyomást és befolyást gyakorló (ellenséges…) környezeti nyomás. Vagyis az ellenséges személyes, vagy hivatalos hatalomnak-, és végül: a szeszélyesen büntető Istennek a képzete. Az olyan külső, kényszerítő objektív hatalomnak és sors-erőnek a képzete, ami a teremtés pozitív céljával és funkciójával ellentétesen, tehetetlenségre és nyomorúságra kényszerítheti az „ártatlanul” szenvedő (Holott, valójában az isteni teremtő képzeletét a karma verklizés és karma-dagasztás szolgálatába állító) személyt.

Amennyiben az ember nem csak elméletben vesz tudomást, hanem személyesen is meggyőződik e szubtilis életenergia kibocsátását és áramoltatását szabályozó, isteni Szeretet-erőnek létezéséről (aminek ő a saját személye szerint is az egyik megtestesítője) és annak közvetlen hatásairól, az egyszerűen mondva, másként VAN, mint a többiek. Ezekből nagyon kevés személy él a földön, főként a nyugati típusú társadalmakban. Az ilyen ember számon tartja ugyan az embertársainak és főként a vele lényegi (karmikus) kapcsolatban álló családtagjainak, barátainak - élettársainak - és ellenségeinek az általa észlelt (reális, vagy vélt) hibáit, az azoktól elszenvedett sérelmeit és bánatát, de éberen vigyáz arra, hogy ezek ne váltsanak ki belőle negatív érzelmeket. Ugyanakkor, szellemben és képzeletben, mindig törekszik azoknak a fejlődő-képes jobbik énjével: a hibabelátásra alapuló, kreatív kommunikációra nyílt és kiegyenlítődési (megváltódási) készségének a maximumát nyújtó és a változni – fejlődni akaró személyiségével kommunikálni.
Bármekkora sértéseket is szenvedett el az embertársaitól a múltban, amennyiben azok nem váltak reménytelenül gazemberré, igyekszik azoknak, a jobbik részével kommunikálni és így, saját gyengeségeit (haragját, gyűlöletét, negatív ambícióit) legyőzve és szeretetté változtatva, esetleg segíthet legyőzni a másik gyengeségeit is. De ne legyünk naivak: egyetlen, vagy két igazság-szerető személy sem győzhet le egy vele, illetve az elképzeléseivel, a meglátásaival szemben álló, seregnyi hazudozó közösséget. Legfeljebb megszabadulhat az általa hirdetett eszmék miatt megbotránkozott tömeg haragjától, mint Jézus az otthonában: Názáretben, ahol egy szakadékba akarták vetni.
De az emberek karmikus késztetéseiből eredő hamisítási reflexek megnyilvánulásából: az egyéni hazugságaikból eredő, globális méretű Világosság – és Igazság ellenes magatartást legyőzni sem Jézus, sem Mária, sem az apostolok szeretete nem tudta. Nem voltak képesek semlegesíteni a farizeusok álnoksága által irányított tömegszellemnek az erejét. Vagyis azt, amit a felszínen a tömeget képező egyedeknek a sunyi rosszindulatának látszik… A szeretet tehát csak diszkréten (mágikusan) és hosszú távon áramoltatva, vagyunk képesek ki-fele és befelé (az Isten fele) áramoltatni.
És viszont: a Szeretet és a mágikus erejű szerető-képzelet, ugyancsak diszkréten és személytől személyhez irányítva tud csak, mindenen áthatolni és oda hatni, ahova küldik. Azonnal és szemtől szemben semmiképpen nem. Az, hogy látszólag közvetlenül is tud hatni, merő illúzió, színpadokra és filmvászonra, illetve számítógépes képernyőre való. Vagyis a fiktív létezésbe. A reális életben nem létezik az igazi, magas-rendű szeretetnek azonnali eredménye, hanem csak hosszú távon. Akkor viszont, tehát ott és akkor, személytől személyig hatolva „a gyémántot is elvágja”, amennyiben az, aki küldi képes az önzetlenségre. Az önzésről való teljes lemondásra és rábízza a gyakorlati megvalósítást az egyetemes törvényekre. Vagyis, vallásos általánosságban kifejezve: az Istenre…
Ráadásul ez, a Szeretet intenzív átélése és áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás, egyéni érzésének a tudatos erősítése és áramoltatása csakis a minél szélesebb körben gyakorolt, és minél mélyebben átélt személyes megbocsátáson keresztül lehetséges. Ez, az egyéni sérelemnek az elbocsátási képessége megszerzésén alapuló szeretetben levés, végül is, a legcélravezetőbb, pozitív sors-alkotás és sors-rendezés lehet, minden ember számára. Ugyanis, amennyiben sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal „jóvá tenni” a velem szemben korábban ellenségesen viselkedő és agresszíven gondolkozó személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját), akkor sem is én leszek az, aki őt ez által „jóságossá” változtatja. Hanem az így némi energiához jutó felettes Énje, az árnyék énje, vagyis az én általam felerősített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltődő Felettes Énje: a saját egyetemes megváltás-ösztöne, vagyis a lelkiismerete írja felül az ellenséges (agresszív) karmikus ösztöneit.

Amennyiben viszont, nem hajlandó az általam is felerősített és diszkréten feléje irányított Szeretet-energiát elfogadni egy bántalmazó, vagy igazság-hamisító személy, az, a Karma-oldási szükség- vagyis, a hatás - visszahatás törvényének a következtében, lebetegíti önmagát a saját alacsony vibrációs szintjének az intenzív átélése miatt. vagy más irányba fordul a primitív érdeklődése és nekem békét hagy, vagy valamilyen objektívnek látszó, sors-körülmények miatt, többé nem lesz lehetősége találkozni velem. Mert jóllehet a Vibráció, a Karma és a fejlődés, valamint a Megváltás törvényeinek az alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében, én már nem leszek azonos rezgési szinten az ő rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az időszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a rám nézve pozitív öntudati - képzelgési változások létrehozását igényló történteknek a valós (karmikus) okait. Illetve, ha megértettem azoknak a rám vonatkozó karmikus vetületeit és a megfelelő belső változásokat létre is hoztam.
Pontosabban: amennyiben nem rezonálok már az ő alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával.
A rezgési frekvenciák logikája szerint, nem lehetséges olyan felállás, hogy a másik, kárt, vagy sértést (fájdalmat) okozó létstruktúra a gonosz ellenség velem szemben, miközben én, aki vele kapcsolatba kerülök (Hogyha áttételesen is, de vele rezonálok), akár akaratlanul is, de nem vagyok ellenséges viszonyban-, ha nem vele, akkor valaki mással, aki, vagy ami vele, vagy aki – ami az általa megtestesített mentalitás ellentétével áll rezonanciában. Amennyiben valaki rám támad, és én vállalom a heves és határozott ellenállást-, illetve az igazságtalanság leleplezését, tehát, ha bátran felvállalom azt, hogy az öntudatom erősítése érdekében például, védelmi harcot folytassak vele, akkor tudnom (és vállalnom!) kell azt is, hogy a Megfelelés–, valamint a Kiegyenlítődés és a Rezonancia törvénye alapján- akkor is ellenség leszek, ha általában nem vagyok az ellenségeskedés híve. És tehát vállalnom kell, ennek a negatív szellemi – lelki állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeit is.
Ilyenkor lényeges kérdés az, hogy megéri-e számunkra vállalni a konfliktus-helyzetet és a konfliktus okainak tisztázását olyan személyekkel, akik nem ismerik és nem is akarják ismerni még a maguk valós rendeltetésének az okát sem, nem hogy az egyetemes törvényeket? Egészen pontosan, hogy azok a karmánkkal és sors-helyzetünkkel kapcsolatos felismerések, azon megvilágosodások, amelyek ezen az áron elérhetők, elvezetnek-e minket egy magasabb szintű hibabelátási képesség eléréséhez, vagyis, a spirituális öntudatunk fejlődéshez? Hozzá segítenek-e egy magasabb öntudati - fejlettségi szint eléréséhez? Hogy tehát, azokat a fájó lelki-tapasztalatokat és információkat, amelyekkel ezeknek az alámerüléseknek az árán kell találkoznunk, képesek leszünk-e a szeretet-képességünket növeszteni és ezeket felhasználni a szellemi – lelki megtisztulásunkhoz, a karma-oldásunkhoz és a megváltódási képességünk megszerzéséhez?
Vagy inkább engedünk a kauzális igazságot (A karma-oldás és a megváltódás szükségét) több tízezer év óta gyakorlattá tett, világi szokásrendnek és a kellemetlen tapasztalatainkat, valamint a ránk vonatkozó és ránk nézve kényelmetlen és „előnytelen” információkat elrejtjük még a saját nappali éber tudatunk elől is, nem, hogy mások elől, és tehát „titkot” gyártunk belőle?
Továbbá: a külső ellenség státusában való öncélú tetszelgés és a győzelmi tévképzet viszont, már az állati ösztönök primitív megélésére ad lehetőséget. A képzelet útján keletkező karmikus félelmek és az egoizmus által irányított hivatalos (humanista – liberális) eszmekör szerinti életvitel érvényesítése érdekében, a spekulatív intellektusát használó ember, tehát a folytonosan alacsony vibrációs szinten élő ember, hosszú távon emiatt a, magát ártatlannak hazudó, hamis szellemi állapotban maradása miatt, is beteg kell, hogy legyen! – Nem csoda, hiszen a külső ellenség-képzeteknek a káprázat-körében él. Mert itt egy gyökeresebb élet-koncepció szerinti életvezetési paradigma-váltásra lenne szükség, mint egy politikai, vagy pláne, gazdasági értelemben vett „világforradalom”. Ezeknek semmi, de semmi köze nincs és nem is lehet mindahhoz, amit leírok. Ahhoz ugyanis, hogy nem csak az egészségük károsodása és a sorsuk csőd-mondása után még szabad akarattal rendelkező felnőttek részesülhessenek évek múlva az alig érzékelhető mágikus erőt sugárzó Szeretet jótéteményeiben sokkal többre lesz szükség, mint egy bármiféle forradalom.
Ahhoz a felvilágosodás után felhalmozott materialista tudományos kultúra talaján létrejött élet-vezetési koncepciókról kellene lemondani. Hiszen az, amit a pszichológia hirdet az emberről, tehát az, hogy egy újszülött csecsemő pszichológiailag tabula-rasa lenne, hogy tehát nem lenne karmája, hanem az csak a nevelői (szüleitől) által belé plántált információ-rengetegnek a negatív részéből állna, egy nagy képtelenség! Vagyis: a karma-nélküliséggel való születés, tehát a pszichológiai ártatlanság. És ezt már az is bizonyítja, hogy rengeteg mobbingolás (kicsúfolással párosuló kirekesztés) és más, „furcsa” játszmázás történik már az óvodákban is, nem, hogy az iskolák elemi osztályaiban is. A valós szeretet – gyakorlásra tehát semmiképpen nem lehet a gyermekeket megtanítani és rávezetni, hogy rá szoktatjuk őket édességekkel való tömködés által az élvezetek szerinti értékelésre, vagyis a megvezetésre, a valóság-hamisításra, vagyis a hazudozásra.
Az emberrel szemben, az állatoknak nem létezik karma-oldási rendeltetése és ennek megfelelő karma- felismerési képessége és tehát boldogulási vágya és ösztöne sincs. A növényevők egészséges genetikai állományát biztosító „kegyetlen” ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevők az ők ellenségeik. Azok a ragadozók, amelyek felfalják a más ragadozó fajoknak a gyengébb egyedeit – az erősebb fény, hatékonyabb spirituális információ – győzelmének, illetve a Mágia és a fejlődés törvénynek a szellemében – még azoknak sem az jut az eszébe, hogy le kell győzniük a gyengébb ellenséget, hanem egyszerűen csak azok húsával akarnak táplálkozni.
A szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan őzet, miközben ők jóízűen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekből) az, ami a természetben történik, kegyetlen ellenségességnek és kegyetlennek tűnik. Holott a növényevőknek a ragadozók általi vadászsás, nem csak hogy természetes, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelő, egészséges magatartás. Ezek, a fajfenntartást, illetve a fajnak az egészségben tartását szolgáló, illetve az erősebb gének (genetikai információ – eredet információ) érvényesülésének, illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében zajlanak le. Tehát, a Vibráció- a vonzás és a megjelenítés Egyetemes törvénye, valamint a Kiegyenlítés egyetemes törvények szerint. De, az állatvilág jelenségei, még a biológiai hasonlóságok és azonosságok ellenére sem lehetnek az ember számára példaértékűek.
Az állatnak, még akkor is, hogyha azoknak egy – egy egyedét, meg tudja tanítani kéz-jelekkel kommunikálni az ember, nincs a karma-oldási életfeladatok véghez viteléhez szükséges, Isteni öntudata. Az állat tehát, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális és kauzális öntudattal, misztikusan kifejezve: buddhikus, vagy krisztusi testtel. Az állat mint egy – két ősideának a megtestesülés, az embernél jóval később létesült a kauzális teremtésben mint az ember, mivel Ádám Kadmon, az Istennek a karma-javításnak és a megváltásnak a végez vitelére vonatkozó ős-ideája (az ember). Az úgynevezett létért való küzdelemben, vagyis az egyik a másik fajnak a rovására való éltben maradásának a folyamataiban, a növényi és az állati regnum egyedeinek az egymáshoz való viszonyait automatikusan szabályozzák az egyetemes törtvények. Már amennyiben az ember nem avatkozna a természetbe, az elképesztő méretű kémiai és a biológiai szennyezésével.

A megnyilvánult létnek az alacsony frekvencián rezgő (fizikai) dimenzióban és a fizikai - természeti létnek az ember által megzavart (szennyezett) állapotaiban, egyre kiismerhetetlenebbé, illetve illékonyabbá (felismerhetetlenebbé) válik a Világosság és az Igazság szerinti kauzális információ. Ezt a zavart testesítik meg egyébként az egyre nehezebben gyógyítható, egyre bonyolultabb fizikai zavart: egyre nehezebben kezelhető betegségeket okozó vírusok, ezek, a teremtés törvénye szerint a mi zavaros és romboló képzeteinket megjelenítő információkat hordozó parányi lét-struktúrák. Ezek közül egyesek képesek összezavarni és akár csak néhány óra alatt is, szétbontani az egész emberi szervezetnek az évmilliós fejlődése során kialakult és jól meghatározódott struktúráit, annak a függvényében, hogy az illető személy idea- és mentális világának a zavartsága (a zavartsági foka), mennyire veszélyes a felsőbb dimenziók kiegyenlítődési folyamatainak a megvalósulására
A fizikai - természeti lében ugyanis, ahol él az ember, pontosabban a természetnek az idő-tér viszonylatában ugyanis, az információáramlás és az egységhez – a lét egészséghez való szubtilis kapcsolati rendszerek összetett állapota és ereje (a szeretet) is meghatározzák a történéseket, a rezonancia és a polaritás törvénye szerint. Az életünk történései tehát, mindig az adott idő és a tér állapotaihoz, illetve azok rezgési változásaihoz is kötöttek. Ez nem más, mint az Einstein által megfigyelt és leírt relativitás elméletnek (Tehát a környezettől való függőségnek) a biológiai folyamatok szintjén való megjelenése. Ezért a ciklus és a ritmus törvénye szerint, a természetben majdhogynem tapintható módon „ideje és helye van” annak, hogy bizonyos információk miként és mikor kerülnek a napvilágra, bizonyos nyitott (szeretet) állapotok mikor nyilvánulhatnak meg és mikor záródnak le az érlelődés- és egy magasabb evolúciós fokon való megvalósulása érdekében. Na, ebbe az igen összetett és igencsak finom kiegyenlítődési rendszerbe avatkozott be negatív módon a természet-szennyezésével az ember.
Az abszolút létben ugyan én is egy vagyok az egész emberiséggel, Mint ahogy ott egy lehetek minden emberrel és minden megnyilvánult, vagy még meg sem nyilvánult kauzális folyamattal és jelenséggel. De a megnyilvánult létnek a fizikai határállapotában: vagyis, a fizikai dimenziónak a nem véletlenül az anyagban zártnak tűnő, időhöz és térhez kötött változó struktúráiban, az egyéneknek a - történelmi és földrajzi - tapasztalathoz kötött öntudati azonosságnak, metafizikailag nincs is semmi féle értelme. Vagyis: a Szeretet önmagában még nem a minden! Mi is lenne, ha a Lilith jelensége által a visszájára állított, negatív megnyilvánulási formák-, tehát ha, a gyűlölet-állapotok képeznék az ember számára a teljes egységet! Kétségtelen az is, hogy sokszor azonos helyzet-állapotnak, jelenségnek tűnő, döbbenetes összefüggések jönnek létre a megnyilvánult teremtésben, de a teljes azonosság, csak az abszolút létben lehetséges.
Így kell megértenünk a létezésnek ezt a legátfogóbb törvényét is: az egyetemes nyitottságnak és az egyetemes összefüggéseknek a törvényét, vagyis a Szeretetet-állapot törvényét is, mint a legelső és legnagyobb teremtő erőt, amely Jézus szavai szerint, az ellenséges (titkos és titokzatos) helyzeteket és állapotokat is képes megszüntetni. Amely lehetővé teszi tehát önmaga által a fénynek a megnyilvánult létben történő szabad áramlását is.

A fény nem tud finoman és rombolás nélkül behatolni oda, ahol elzárkózás van, ahol elhárítássá, elzárkózássá van nyomorítva az igazság, tehát, ahol ez miatt a Szeretet is saját ellentétévé: elhárítássá, elutasítássá, gyűlöletté, egyoldalú és zárt élettérré változott. És, amennyiben erőszakkal behatol, vagy megkísérel behatolni erőszakosan, annak – a hatás és visszahatás törvénye szellemében – még nagyobb rombolás (pusztítás!) lesz a következménye, tehát még az előző zavarnál és elzárkózásnál is nagyobb ellenállás-törekvés, zavar és még nagyobb elzárkózás lesz a következménye. A diszkréten áramoltatott szeretet viszont, képes behatolni oda is, ahova a Világosság (A fény) nem képes és a Fény szerinti információk szintjén lezárt életet a zártságból kisegíteni, tovább növeszteni.
Hiába, hogy a saját ellentétévé vált, zárt szeretet-állapotot mindig megpróbálja lerombolni a Fény, mert ilyenkor csak sérülés és rombolás következik, esetleg katasztrófák következnek be. Az ember számára az Egyetemes törvények összhatása szerinti értékelés és megítélés kérdése, vagyis „BE – látás” kérdése az, hogy békén hagyja-e (zaklatja-e?) a lemerevedett, befagyott lelki állapotot és irányt vált, vagy tovább ostromolja, esetleg még magának is kárt téve ezzel. Ezért fontos az, hogy az ember ne gyűlölködjön, hanem helyes ítélettel tudatosan cselekedjen. Vagy éppen ne tegyen semmit, hanem várjon türelemmel. Esetleg újra programozzon és tovább menjen. A további világítás ugyanis, az ismételt fényadás – kísérlet, a merev és határozott ellenállás esetén, inkább növeli az ellenállás és az elzárkózás bőszültségét, a haragot és a gyűlöletet, sőt, még a bosszúvágyat is, mintsem, hogy oldaná.
Ilyenkor fény-növeléssel, az elzárkózó gyűlölködő személynek az ellenállását addig fokozhatjuk, amíg az elzárkózó - gyűlölködő személy megsemmisítésre kezd törni, és az a negatív energiák növekedésével, valaki még bele is halhat ebbe az elzárkózás megtörése érdekében folytatott törekvésbe. Ilyenkor az a fontos kérdés, hogy kívülről mit, kinél és miért akarunk elérni, ahelyett, hogy inkább befelé, magunk felé (a magunk felé) fordítanánk az ambíciónkat, és, az szerint folytatjuk-e kívülről – ki felé a fényadást, az értelmezést, vagy inkább a belső, diszkrét szeretet-áramoltatást választjuk minden irányba, iránytalanul az összes dimenzió szintjén? Mert a szeretet nem direkciónált mint a fény, ezért annál sokkal erősebb. DE a „belső” szeretet-művelet, a szeretet – állapot hosszas fenntartása is, sokkal könnyebb. Az is igaz viszont, hogy ehhez nagy türelem és bölcsesség szükséges, mivel ennek az eredménye hosszan elnyújtott az időben és kevésbé látványos.
A lényeg, hogy szívből akarjuk-e azt, hogy az elzárkózó ne gyakorolja az ellenállást, az elutasítást, az elzárkózást, a gyűlöletet, és a haragvást, és, hogy ennek a megszüntetés érdekében az esetleg sérülésekkel – konfliktusokkal - is járó, külső, értelmi – logikai meggyőzésnek, a ráhatásnak az útját választjuk-e? Vagy azt inkább félre téve, az annál sokkal, de sokkal több fegyelmet és figyelmet (önfegyelmet) igénylő, diszkréten finom, de kitartóan türelmes szeretet-áramoltatás útján próbálunk eredményt elérni? Hogy tehát melyikben bízunk inkább? Mivel általában inkább csak a nők választják a Szeretet útját, ezért ők inkább „értenek” ehhez és ezért a szeretet-áramoltatással tudnak elérni el jobb- és ráadásul sérüléssel nem is járó eredményeket az ellenségeskedés megszüntetésében. Ezért mindig szomorúsággal tölt el, amikor egymással vagy egyenesen férfiakkal harcoló, és ebben akár az egymás tönkretételéig is elmenni kész „militarizált”, vagy másként agresszív nőket lehet látni a tévében és az interneten.
Amikor a nyíltságot és a befogadást biztosító szeretet már meg van romolva, vagy át van állva az ellentétébe (haragba, gyűlöletbe, elzárkózásba, esetleg bosszú vágyba), vagy egyszerűen csak "el van menve hazulról", a fénybehatolás mindenképpen – ha nem is fizikailag, de - nagy fájdalmat okozhat és ezzel is kell számolni. Másrészt, a szeretet megszűnés és hiány, vagy annak a romlása és haraggá – gyűlöletté válása, mindenképpen egyfajta gonoszkodási reflexet hoz létre és ezzel is kell számolni. Megint csak mi kell eldöntsük tehát azt, hogy ezt akarjuk-e fokozni? Vagy, amennyiben törvény-ismerők és szellemileg megvilágosodottak vagyunk és ezek alapján biztosak lehetünk abban, hogy nem hibáztunk, egyszerűen el állunk a külső kommunikációtól ( a fényműveletet jelentő információ cserétől) és rá bízzuk az időre és a szent szellemre (a Megváltó Isteni Igazság erejére) azt, hogy a mi beavatkozásunk nélkül végezze el a tudatosítást – megvilágosítást, és ez által a gyűlöletté vált szeretet feloldását, az egyensúly és harmónia helyre-állítását.
A kérdés tehát az, hogy mit akarok elérni. Ha fontos valamiért a számomra a tőlem elzárkózó, elutasító személy, a jelenség, vagy esetleg a csoport, akivel mindenképpen és minden áron kapcsolatba akarok maradni, és azt is tudom, hogy van kellő intelligenciája – belátási képessége az igazság befogadásához és megértéséhez feldolgozáshoz, és látom, hogy ellenáll, akkor sem erőszakoskodhatok, nem hajthatok rá keményebben a fény-adással, a helyzet tisztázásával, hiába, hogy erre nagyon vágyok. Ez nem azt jelenti viszont, hogy nem tartom fent a maximális morális igényemet és én is a sötét titkok zónájába vonulok, hanem csak azt, hogy időt és lehetőséget adok annak, hogy az igazság világossága elől elzárkózó, tehát az igazság-hárító és ferdítő személy, vagy személyek, vagy jelenség elég szeretet energiát kapjon akár az Istentől, akár tőlem, aki nem haragszom rá, hanem már csak emberi kötelességem miatt is, de a Jézus tanításai alapján is szeretem, kellő mértékben megteljen szeretettel ahhoz, hogy a Világosság számára is megnyíljon.
Meg kell értenünk, hogy a megváltás mindenki számára személyes ügy és élet-feladat, még akkor is, ha szükség is, és hogy mindenkire rá van bízva az, hogy ezt mennyire érzi, vagy sem. Hogy tehát, nem lehet és nem is kell a világot, de még a szeretteinket-, vagy a közvetlen ismerősöket sem megváltani. Egy dolog az igény fenntartása egy számomra fontos személlyel szemben a fényáramoltatásra. És más dolog a mentalitás-változtatásnak, a személyi változásnak, a gyökeres megváltozásnak, és a megváltásnak az erőltetése és erőszakolása bárkivel szemben. A teremtés törvényétől a megváltás törvényéig átívelő megkerülhetetlen és meghaladhatatlan szabadakarat elve alapján, a szeretteink és a más személyek személyes és törvényes(!) belső választása és lehetősége az, ha újjá karnak születni vagy nem, az ők belső és kizárólagos ügye tehát az, hogy ha valamiért, az igazi felébredést nem akarják még, vagy erre képtelenek.
Ha mégis fényt (általad megváltónak képzelt információt…) akarsz adni valakinek, akkor vállald fel azt, hogy nagyon türelmesnek, empatikusnak és belátónak kell lenned és esetleg elutasításban is részesülhetsz. Sőt, bátran fel kell vállalnod még az ezzel járó esetleges kudarcokat, vagy az ellenség szerepét is. De akkor se erőszakoskodj ezzel, ne akarj megtéríteni senkit sem. Úgy kell eljárni a fény-és szeretet- adásban (Lásd a magvető példázatát), ahogy Jézus is tette ezt a farizeusok esetében, akiket folyton példaként hozott fel arra, hogy az a szeretettől idegen, szemforgató (Nem őszinte!) magtartási életforma, amit gyakorolnak, nem vezethet a megváltáshoz. "Azt hiszitek, hogy én békét hozok? Ne higgyétek, mert én tüzet hozok. Miattam össze fog veszni a fiú az apával és az anyával, a leány az anyával... stb." – „Miattam, vagyis a mindenkiben ott létező isteni öntudattal való közvetlen kapcsolatba-kerülés miatt, annak az érdekében. De ez a belső (Nem farizeusi!) intim kapcsolat, csak és csakis szabad-választás alapján, tehát olyan erős belső meggyőződés történhet meg, hogy ennek a választásnak és döntésnek a védelmében az emberek még a szeretteikkel is összevesznek.
Az ezredforduló és az azt követő években a szeretet nélküli fényrobbanás (tudományos információ robbanás), vagyis a puszta egoizmust szolgáló (Az élvezetet és a természet feletti győzelmet szolgáló) nyitottság-, valamint a szeretet nélküli értelem – Az önhittséget dagasztó intellektuális tágulás. - által kiváltott természetellenes liberális magatartás és gondolkozás, vagyis az egoista kapzsiság lett a nyugati típusú civilizációban élő emberiség vezérelve, vagyis az erkölcsi jellemzője. Ez viszont, ugyancsak az ember által rosszul és hibásan, vagyis karma-oldás ellenesen-, tehát törvény-ellenesen megélt evolúció következményeinek, valamint e negatív következmények visszahatásának az eredménye. Vagyis: a spirituális fejlődés nélküli (felelősség nélküli) technikai – tudományos fejlettség által megvillogtatott életnyerési lehetőség tévhite szerinti globális, demokratának hazudott, de valójában csak liberális erkölcsnek a mentális kábulatig (A dekadenciáig, a perverziónak a normálissá való nevezéséig, tehát: a civilizációs megzavarodásig és teljes elhülyülésig) menő következménye.
Az emberiség kilencven százaléka, most is csak nyerni akar, vagyis kényelemben élni és öncélúan élvezni, vagyis élvezeti és kényelmi lehetőségeket létrehozni akar, tehát korlátlan „szabadsággal” ilyen jellegű javakat gyártani akar. A mási része viszont, az előbbiek által megszerzett felesleges élvezeti és kényelmi cikkeit és javait, illetve a feleslegesen felhalmozott és irigyelt javakat egyik a másiktól elcsalni, ellopni, lenyúlni, vagy elrabolni akarja. És persze, az emberiség előbbi része, a feleslegbe szerzett javait a rablás ellen megvédeni. Ez, az ezredfordulói globális gyűlölködést is létrehozó termelő – értékesítő, az eredi emberi élet célját és rendeltetését egyáltalán nem szolgáló, ostoba gazdasági játszmázások fenomenológiája, ami a rabló - védő háborúkat és az ideológiai köntösbe öltöztetett, szövődményes gazdasági érdekek mentén viselt modern háborúkat gyakran felváltó terrorista akciók fémjeleznek.
A gyilkos és öngyilkos merénylők által elviselhetetlennek érzékelt politikai helyzetet meg lehet (lehetne) ugyan változtatni, de a boldogság- és szeretet- ellenes, tehát a megváltás ellenes karmákat csak nagyon nehezen és nagy türelemmel, kitartással és alázattal lehetne feloldani, de nem lehet éppen a fent leírt, tudományos – technikai káprázaton alapuló gazdasági labirintusban való, globális tévelygés miatt. A fizikai valóság semleges karmát megjelenítő funkcióját tagadó, és ezért azt, vagy az abból kibányászott és árú-cikké, vagy ingatlan-értékké változtatott tárgyait, akár az életük árán is szétrobbantani akaró terroristák – vallásos, filozófiai vagy politikai meggyőződésüktől függetlenül! –, éppen a visszájára fordult, tehát kiengesztelhetetlen gyűlöletként jelentkező szeretet törvényének a (negatív) megtestesítői.
És azt, hogy ez mennyire igaz, semmi nem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy a mások életét a saját életük árán is elvenni akaró merénylők között egyre több az eredetileg az élet-adásra és nem annak a kioltására született nő. A csecseneknél például az ún. fekete-özvegyek csoportjai. Ők eredetileg a szeretet princípium megtestesülése, akiknek az életpusztítás helyett az életadás és az élet-óvás és gondozás lenne a, teremtés rendje szerinti funkciója. - És ha ide eljutottunk, talán az is érthető már, hogy miért választottam e törvényt ismertető - vizsgáló tanulmányom mottójaként a Hamvas Béla beavatási regényének egyik kulcsmondatát.
Nem tartozik e tanulmány tárgykörébe annak a vizsgálata, hogy kinek van (volt) nyitottabb élete? Tehát a nyílt ég alatti sátrakban lakó és így a természettel állandó közvetlen kapcsolatban élő nomádoknak, vagy a csillagos eget hónapokig, évekig nem látó – de legalábbis, azt csak igen ritkán, vagy talán soha meg nem néző városlakóknak? A rádióján és televíziós készülékén keresztül a nagyvilág eseményeiről folyamatosan értesülő, biztonsági zárral egybekapcsolt kaputelefonos tömbház lakásaikban élő személyeknek? A központi riasztó-berendezéssel ellátott és harci vérebek által őrzött villáikban élő, a szélsőséges természeti tapasztalatoktól - élményektől megkímélt, de az így elkerült – elhárított életfeladatok miatt mégis, a tragikus egyéni sorsaikkal szemben védtelenül maradó gazdag polgároknak?
Egy biztos: az utóbbi semmivel nem egészségesebb és lelkileg sem gazdagabb az előbbinél, még akkor sem, ha a gyógyszerdopping és ugyancsak a biztosítási rendszer szerint működő szociális háló, vagy a kultúrának nevezett tömeges népbutítás azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi egészségesebb, vagy lelkileg gazdagabb: szeretet adásra és annak a finom (diszkrét!) áramoltatására képesebb lenne. És erre a legfőbb bizonyíték a természettől egyre inkább elszakadó, az élvezeti és kényelmi cikkeket a fegyverekkel és bombákkal egyenes arányban-, vagyis halomban gyártó civilizációt behálózó kábítószerezés, ami persze, a szeretet és a valódi fény-hiánynak a legbiztosabb jele! Hiszen sem a szeretetnek, sem a világosságnak nincs köze a kábulathoz, hanem azzal ellentétben állnak. De az őket egyesítő, igazi boldogságnak még amúgy sincs köze a bódulathoz sem, nem, hogy a kábulathoz!
A szeretet és az egészség törvényével csak azután kerülhetünk harmóniába, ha a személyi tudatunkat befogadó és elfogadó kiegyenlítődési tudattá, illetve a személyi felelősségünket egyetemes felelősségtudattá fejlesztettük. Vagy legalábbis, több éve már, hogy ezen az öntudati egyetemesség felé vezető úton járunk. És csak akkor, ha a képzelet-világunkat: az imaginációnkat megtisztítottuk minden egoista ambíciókhoz és zavaros vágyakhoz, sóvársághoz kötődő, velünk született, vagy a neveléssel - tanítással, illetve a vallási-, kulturális-, gazdasági és politikai ideológiákkal belénk táplált tévképzetektől.
Ehhez viszont meg kell tanulnunk „az ellenünk vétkezőknek” is megbocsátani. Illetve, velük addig is, amíg őszinte megbánást nem mutatnak és bocsánatot nem kérnek, nagyon óvatosan bár, de mégis együttműködni. És meg kell tanulnuk a minket elhagyó személyeket is, mindig és végleg elbocsátani. Ahogy a szellemi bölcsesség szakrális művelői állítják: a szentek szentjébe nem lehet sáros cipővel és poros lábbal bemenni.
Személyes hibabelátási-, felelősségvállalási-, megbocsátási és elengedési képtelenség nélkül, nem lehet még csak fényt és szeretettet sem befogadni, nem, hogy szeretetet áramoltatni és fényt terjeszteni, az igazság szelleme szerint élni. Hiába, hogy mindenütt az egyetemes létben eleve ott van és főként bennünk: a szívük titkos magjában is ott van (sőt: a leginkább ott van!) az egyetemes szeretet ereje, mert nem lehet egoista ambícióktól telt lélekkel és zavaros képzeletvilággal (a teremtés funkciója és az evolúció céljának a értelme megértése nélkül, átvilágítatlanul) boldognak lenni: harmonikus egységbe kerülni. És még annyira sem lehet egészséges lenni. Egyszerű misztikus ámítás és önámítás az, hogy (A személyi horoszkópunkból könnyen kiolvasható, de…) felvállalatlan és feloldatlan anyai ági örökletes karmával lehetséges, lenne nagyobb mennyiségű tényleges szeretetet kapni vagy áramoltatni.
Lehetetlen például, ma már globálisan rendjén valónak hitt magzatellenes és gyerekellenes-, meg családellenes, valamint férfiasság- és személyiség ellenes karma- programokkal terhelten, szeretetben élni. Lehetetlen az ámítási és az önámítási (Nyilas, Halak) karma-programok által manipuláltan, tehát lehetetlen eszmei kábulatban boldognak lenni, ugyanúgy, mint rejtett haragban és gyűlöletben, akárcsak csendes neheztelésben is boldognak lenni! Lehetetlen a tudattalanunk mély rétegeiben rejlő neheztelésekkel az isteni szeretettel egybe olvadni és eggyé válni. Ezért kell a szeretetben élni kívánó személyeknek megtanulni a hibájukat habozás nélkül beismerni és másoknak maradéktalanul megbocsátani. Mert a megbocsátás nem korrupcióban való további együtt-játszmázást jelent, hanem mindössze feloldását a haragvásnak, a gyűlölködésnek.
Az együttműködés csak azt követően lehet karma-oldó és megváló jellegű, amennyiben egy bántalmazó és kár-okozó személy például mélyen belátja a vétkeit és őszintén bocsánatot kér. Ez feltétele annak, hogy maximálisan törekszik a többet nem vétkezésre. Ehhez viszont arra van szükség, hogy aki rá szorul arra, hogy harmadszorra és negyedszerre is megbocsássuk az agresszív viselkedését, a bántalmazó tévelygéseit és felelőtlen indulatoskodását, attól határozottan és egyértelműen kijelentve, elvárjuk azt is, hogy ezt többé ne tegye. És nem csak azért, mert minket vagy másokat (pl. gyermekeket) bánt, de éppen hogy az ő élete válik ettől a folyamatos vétekben levéstől egyre zavarosabbá és nehezebbé, betegségekkel telítettebbé. Mind a tudatos, mind az önkéntelen és öntudatlan agresszió mögött ugyanis, mindig a rejtett, vagy látható személyiségi – öntudati zavarok és problémák húzódnak meg.

Az én esetemben is, erről a gőgös öntudatról szól az anyai ági családi kórnika, noha ez, az én a sorsképletemben nem látszik egyértelműen. Vagyis: nem áll egyik karma-pontom sem valamelyik tűz-jegyben (Kos, Oroszlán, Nyilas), illetve azoknak megfelelő tűzházban. De mégis: az Oroszlán jegyében álló Plútóm eléggé támadott. És Skorpió- Napom is kap negatív fényszögeket, a Marstól, a Lilithtől és a Plútótól.
A Nyilasnak megfelelő 9-es házban viszont a teljesen negatívan fényszögelt Hold található! Nem ítélkezek tehát senki fölött, amikor ezeket írom, hiszen mindezt a rejtett gőgöt és hiúságot és önhittséget, sőt, bizonyos fokig még a kevélységet is, éppen hogy önmagamban fedeztem fel! És ezt annak ellenére is, hogy a sorsképletemből kiolvasható konkrét tűz-karmám nincs. De igen is, szembe kellett azzal is nézzek, hogy én is rendelkezek ilyen késztetésekkel, miután több héten át, két, gyermeket szülni nem akaró, és ugyancsak különböző racionális indokolt, „humánus és logikus” (szerintük érthető!) okból kifolyólag a családalapítás gondolatát is elutasító, az Oroszlán és a Nyilas karmához valamiféleképpen kötődő harminc év feletti magyarországi nővel leveleztem. Egészen pontosan akkor, amikor ezen levelezések közepette jól meghűltem és nem értettem, hogy mitől? Hiszen a felszínen nem haragudtam senkire és semmire és így nem maradt más, mint az, hogy felfedezzem a lényem rejtett mélységeiben jól megbúvó, mások fölött hamisan és lenézőn ítélkező, nagyképűségi, sőt még kevélységi késztetéseket is, valamint a becsvágyat. Sőt, még az irigységet is, illetve az ezekben gyökerező sors-nehezteléseket is.

Ez viszont nem azt jelenti, hogy az engem, az akkor még több gyermekes családapát agresszíven támadó hölgyeknek nem írtam meg a sorsképletükből kiolvasható igazságot. Ti. azt, hogy tulajdonképpen azért támadnak, mert az egoizmusuk pánikszerűen védekezik a gyermekekért hozandó áldozatok ellen. Vagyis, nem azért, amit egy a tükör-elméletnél tovább nem jutni képes, misztikus asztrológus állítana például, vagyis nem azért, mert a Napom és a Plútóm negatív fényszögeket is kapnak, vagy mert a Kosban álló Holdam támadja a Marsomat és a Lilithemet! A megváltás logikájának a felfogásáig eljutni képtelen misztikusok, azt képzelik, hogy erre jó az élet és az azt értelmező asztrológia: úgy egyenlőnek lenni, hogy a megváltásra őszintén törekvő személyeket is a karma-pácba bemártani, és maguk mellé lehúzni!
Nem kérem, ezek a misztikával elvegyült személyek (Tehát a jósokhoz és az un. „látók”-hoz éves rendszerességgel elzarándokló egoisták), szín tiszta gonoszságból, illetve, a gonosz lelkiismeretük megnyugtatása végett támadják meg azt, aki képes lehatol a személyi karmák hajszálgyökeréig. Engem például azért, amiért azt merem hirdetni, hogy igen is, több gyermekkel is, boldogan lehet élni. És még akkor is, ha csak a minimális határ alatt álló, jövedelemmel rendelkezik az ember.
Az utóbbi horoszkóp-rendelések teljesítése közben tehát, illetve a rendelés gondolatával kacérkodó, általában az Oroszlán és a Nyilas jegyében és, Oroszlán vagy (és) Nyilas Sárkányfarokkal és/vagy az Oroszlánban, vagy a Nyilasban álló Lilithel született személyekkel való levelezés közben, észrevettem egy olyan karmikus jelenséget, amely egyértelműen elzárja ezeket a személyeket a szeretet megélésétől. , Épedig azt, hogy hogy az ún. „Maszkulinitás ellenes Személyiségi Karmával” (Sértődékeny, hibás önérzettel, személyi tudati alakítással, illetve öntudati finomítással: szellemítéssel, spiritualizálással) született személyekben létezik egy az elemi kevélységből eredő, gonosz viselkedésre való hajlam. Egy olyan karmikus vonás tehát, amit nem vettem észre és nem írtam le, az anyai ági örökletes (karmikus) programok leírásakor az egyes számú programnál, a személyiség ellenes - programok felsorolásánál.
Pedig az agresszivitásra való hajlam és a bántalmazási hajlam egyértelműen következik a személyiség-ellenes program természetéből. És teljesen mindegy, hogy gyáva Oroszlánról, vagy a nyíltan agresszív-, másokat még önkéntelenül és öntudatlanul is lehengerelni próbáló Oroszláni karmával rendelkező személyről van szó! Sőt: a gyáva Oroszlánok esetében – mivel hogy rejtett… – talán még veszélyesebb is ez az önkéntelen, a mások személyisége ellen irányuló (személyiség ellenes) rejtett ambíció, a kevélységgel párosuló, bántalmazásra való rejtett (alattomosan furfangos: sunyi) törekvés. Az egonak ez a mindenképpen megnyilvánulni akaró, narcisztikus gőgje, ami hibás önértékelésben, téves önképzetben és önérzetben, vagyis: irracionális önérzeteskedésben, hiúságban, becsvágyban, nyilvánul meg, azért hátrányos a gazda-személyre nézve, mert az ember emiatt, teljesen képtelen az önzetlen szeretetre. Vagyis, képtelen az odaadásra, a sors-bizalomra, a hitre, az odaadásra.
Inkább csak erőltetett, vagy megjátszott, sőt: görcsös nagyvonalúság és hamis harmónia-törekvések a jellemzőek, miközben képtelen a tényleges odaadásra és áldozathozatalra. Képtelen a belső, spirituális szeretet-áramoltatásra és az ok és az okozat (Ciklus és ritmus, avagy az idő Egyetemes törvénye) valamint a hatás és a visszahatás törvényének a megélésére. Ezért, ezeknek a hatásaképpen, folyamatosan betegesek az ilyen rejtetten gőgös és kevély személyek.
Mindig félnek, illetve szoronganak önkéntelenül attól a tévképzettől, hogy valami számukra fontos dologról lemaradnak, hogy valamitől megfosztják, vagyis, hogy megfosztja a sors, miközben saját maga fosztja meg éppen e bizalmatlanságával és e nyughatatlanságával magát a lényeges és számára fontos események őszinte átélésétől, és mindig szorong hogy másnak valamiből több jut (jutott) mint neki (irigység). Úgy képzeli önkéntelenül, hogy, ha csak önmagának is, de föltétlenül meg kell mutassa, hogy ő mennyit ér – hogy ér ő is annyit mint sokan mások. Sőt, annál még sokkal többet is, stb.
És ha ebben úgy érzi, hogy valakivel, vagy valakikkel, vagy valamivel szemben előnytelenül alul maradt, akkor a másikat, azoknak az érdemeit igyekszik kisebbíteni, mások személyi tulajdonságait öncélúan kritizálni - Akár önkéntelenül, vagy fél-tudatosan is, és, még ha csak önmagában is. Hát így képtelenség el- és megérni a szeretet mindenható gyógyító állapotát, nem hogy abban élni folyamatosan!
A jelenséggel való első szembesüléskor a nárcizmusra gondolunk, de nem az, mert ez az ostoba nárcizmusnál sokkal, de sokkal mélyebb és összetettebb. Ez, a saját magunkkal, a karmikusan sérült és zavart, vagy éppenséggel hiányos-, igazi Én-ünkkel szembeni vétkezésre való hajlam az, ami miatt az ilyen személyek még az Istenben sem hisznek, hanem csak és csakis, az ők bizonytalan kiválóságában. Nos, az ilyen ember mellett mindenki szenved, és ezzel a karmikus mentalitással nincs más, amit csinálni, mint a személynek ezt a súlyos tűz-karmás tévedését leleplezni, és a szemébe mondani bátor szeretettel, hogy ezt fel kell váltania másokkal szembeni megértésre és elfogadó szeretetre, mások személyi értékeinek és munkájának a megbecsülésére és értékelésére.
Persze, nem minden tűz-karmával született személy ennyire súlyos eset. Az igazság az viszont, hogy különösen ébernek kell lenniük a tűz jegyű karmával született személyeknek, mert az ők karmájuk éppen az öntudatuk központjában kelti a zavart és a hiány-tudatot, és már csak attól is elveszíthetik a realitás-érzéküket önmagukkal (képességeikkel, kilétükkel) szemben, hogy például, jól néznek ki, vagy, ha a jó mesterségbeli tudásuknak megfelelően sok pénzt keresnek. Bennük ugyanis, már egy ilyen külsőség is, automatikusan egy nyílt, vagy rejtett hamis személyiségtudatot, rejtett gőgöt és önhittséget eredményez. Márpedig ez észrevétlenül is, önimádathoz, vagy teljes öntudati leértékeléshez vezet. Egy kis külsőség is elég tehát, ezeknek a tűz-karmás személyeknek ahhoz, hogy kívülről nem érzékelhető, rejtetten többlet-öntudatot, vagy éppenséggel kinyilvánított gőgöt, belső nagyképűséget eredményezzen. Ez pedig a legerősebb börtöne az Isteni szeretetnek. Ezért is van az, hogy az ilyen személyek, előbb utóbb, egyenesen a szívükre negatívan ható sors-provokációkban, vagyis személyiségi – öntudati és önérzeti támadásokban részesülnek.
És ez, azonnal meg is fosztja őket az igazi (egyetemes és önzetlen!) szeretetnek az átélési képességétől. Nem lehet ugyanis hiúsággal és önhittséggel, vagyis gőgre, öncélú becsvágyra való hajlamokkal odaadónak, önátadónak és áldozatkésznek lenni. Nem lehet az odaadást – az egységérzetet: a teremtés pozitív értelmébe, céljába és rendeletetésébe vetett hitet átélni, hanem csak és csakis, miután tudatos erőfeszítések útján valaki meghaladja ezeket a tűz-karmás determinációkat. Akiknek az Oroszlán napjegyükben támadott bolygók, illetve a Lilit és/vagy a Sárkányfarok áll az Oroszlánban, vagy a Nyilasban, vagy akiknek az egyes, vagy az ötös, vagy a kilences házuk terhelt, azok ugyanígy, ilyen fajta rejtett, vagy nyílt kevélységből, gőgből, becsvágyakból, hiúságból (és végső soron gonoszkodási hajlamból) képtelenek az igazi szeretetre.

Az egyetemes nyitottság és szeretet-energia törvénye asztrológiai analogikus megfelelője a Neptunusz bolygó és részben annak az otthona, a Halak csillagképe, valamint annak a gyakorlati életkörét megtestesítő XII. horoszkópház, aminek az uralkodó bolygója szintén a Neptunusz, a Jupiterrel együtt. Ez viszont arra emlékeztet, hogy nem lehetséges a Szeretet isteni – teremtői! – ős-erejéről értekezni anélkül, hogy megfeledkeznénk ennek az őserőnek a lényegéről: a mágikus – teremtő erővel bíró emberi (És isteni) képzeletről. Erről muszáj néhány mondatot írnom, még akkor is, hogyha a témát kimerítően megírtam a Mágia és a Teremtés egyetemes Törvénye című, első fejezetben. Nem sokat tehát, de annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy végül is azért volt szükség oly sokat írni arról, hogy mi az, ami nem-szeretet az emberi mentalitás szintjén, illetve, hogy mi az ami egyenesen szeretet-ellenes (Noha ennek a legfontosabb aspektusáról: az ontológiai karmának is számító kábulat- és szédülés-vágyról, valamint a valóság-hamisítási késztetésekről, a hazudozásról és mindenféle hamisítási és ferdítési reflexekről a különböző perverziókig elmenően, itt nem írtam hanem egy hosszas tanulmányban, aminek "Az ontológiai kábulat- és hamisítás" a címe és amely itt olvasható: post9778.html#p9778), mert ennek mind negatív vissza-hatása van a személynek mind az egészségére-, mind a sors-körülményeire nézve.
Vagyis, annak, aki tudatos és szorgalmas karma-oldási munkával és jóra való törekvések útján, képessé teszi magát a szeretet minél tisztább formáinak a minél folyamatosabb átélésére, annak az egészsége is jól kell szolgáljon és a sors-körülményei is, egyre pozitívabban kell, hogy alakuljanak. E kialakulás eléréséhez viszont sok türelemre és kitartásra van szükség. Ráadásul, az eredeti ontológiai állapotok szerint, a kérdés nem is úgy tevődik fel, hogy azért kell a Világosságra (A Fényre, tehát a minél magasabb rendű értelem elérésére) való törekvések mellett. szeretet fenséges állapotába kerülni, hogy egészségesek lehessünk és pozitívan alakuljanak az életkörülményeink, hanem úgy, hogy ezek csak utólagos (mellék- ) következményei annak, hogy végre elértük és folyamatosan gyakoroljuk a Szeretetet.
A Szeretet-képesség alkímiai megfelelői a sublimatio (finomítás) és a preparatio (az előkészítés) művelete. A kabala és a tarot ikonjai közül a Mágus, az Életerő a Mérték, a Hold, a Nap és a Világ állnak e törvénnyel analogikus kapcsolatban.

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/