|
Kikapcsolódás.
Valószínűen új keletű, gondolom, az ipari civilizáció megjelenése után keletkezett kifejezés, ami eredetileg a robot-munkának, az ügyintézési rohamnak, vagy éppenséggel fárasztó üzleti, vagy ügynöki tevékenységnek, sőt: éppenséggel a folyó családi ügyek intézésének a fizikai, lelki és mentális szüneteltetésének a szükségét hivatott jelezni. Vagyis annak a szükségét, hogy lehetőséget kell adjon az ember magának arra, hogy a fától azért még az erőt is láthassa, tehát az egész élete értelmét is átélhesse, és ne csak az elemi létszükségletek biztosítását és fenntartását szolgáló pillanatnyi erőfeszítésekre figyeljen. Vagyis, ha jól bele gondolunk és utána nézünk, kiderül, hogy a „kikapcsolás” a napi ügyekből és az elemi létszükségletek megteremtéséért folyó erőfeszítésekből, eredetileg éppen a „bekapcsolást”, a nagy egész egységbe való visszakapcsolódást és az integrálódást hivatott szolgálni. Az egyik Zetalaki tónál töltött nyaralásunk közbeni véletlen találkozásunk alkalmával, még a „feltöltődés” kifejezést is használtam az egyik, szellemileg is jól látó, műépítész barátomtól. Ő a természetre értette ezt., ti., hogy a természetben ő feltöltődnek a családjával, én viszont tovább gondoltam, hogy ilyenkor az ember, még hogyha nem is tud róla, igazából spirituális energiával töltődik fel, akárcsak alvás közben. (Azt mondjuk, hogy kipihentük magunkat, holott, a különböző feszültségeink kiegyenlítődnek, de kiegyenlítődik a teremtményi valónk – szervezetünk – is, az Isteni valónkkal: az abszolútummal, a nappali éber tudatunk által nem ellenőrzött kauzális információcsere formájában. Vagyis: voltaképpen kauzális információ formájában spirituális energiát kapunk a különböző tevékenységeink és élményeink közben általunk észleltek helyébe, vagy „szívunk le” alvás közben az abszolútumtól. – Kinek, ahogy tetszik úgy gondolja, vagy mondja, de a lényeg ugyanaz.)
És eddig semmi baj nem lenne ezzel a kifejezéssel. A baj ott kezdődik, ahol minden a technikával és az öncélúsággal: Egyesek ténylegesen kikapcsolják magukat, vagyis tényleges józanság- és éberség megszüntetésként élik meg a jelenséget, és ha nem isszák le, vagy kábítószerezik be magukat úgy, hogy tényleg kikapcsolják a hétköznapi robottól és hajtástól leterhelt agyukat, akkor extrém sportolással, vagy más módszerekkel és élményekkel adrenalin-fröccsöt csikarnak a szervezetükből. De végső soron, amennyiben nem nyújtanak reális lehetőséget a bennünk levő szellemvilággal és az abszolút léttel való kapcsolatba kerülésre, a vallásos, vagy a nemzeti és más csoportos ünnepek, kulturális műsorok által szolgáltatott élmények is (Könnyűzene- koncertek, Május egy alkalmával, majális sok virslivel, flekkennel és sörrel – borral.), ilyen kikapcsolódást eredményeznek.
Hát ilyenkor tényleg kikapcsolódnak, de úgy, hogy egy bizonyos idő eltelte után, már vissza se tudnak kapcsolódni, már a személyiség-romboló, természetnyomorító – szennyező hétköznapi munkájukba, vagy a napi családi éledtükbe se.
Ezért mondom én, hogy nem kikapcsolódni kell, hanem be- és visszakapcsolódni (integrálódni) a szellemvilágba.
- És nem csak vasárnaponként (Az Úr napján: a törvény napján) és semmiképpen nem csak ünnepnapokon!
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
