Kedves Emőke!
A teljes békét hozó, karmikus elválásunkhoz, tehát a teljes családi, szülői és egyéni differenciálódáshoz szükséges Helyzet- és múlttisztázó felkérésemre, amit itt, majd a közömbösségedet és a Logos iránti megvetésedet észlelve („A Logos egy kupi” a te számodra, ahogy egy Ozirisi megnyilatkozásodban kifejtetted...), az Ozirisen is közöltem, a házassági válásokról és az elvált szülők közötti baráti viszonyokról szóló idealista és hipokrita eszmefuttatásaidat tartalmazó topic-odban, az volt a Te válaszod, hogy fel jelentettél a Csíkszeredai rendőrségen. Ti., hogy én, nem tudom mikor, fenyegetőleg emelgettem rád a kezemet, és megfenyegettelek téged halálosan, mondván, hogy kitekerem a nyakadat, amiről mindketten tudjuk, hogy mekkora hazugság. Avagy tényleg reális tényként és történésként élnek a te fejedben ezek a dolgok, mint a Spiller Béla irántad érzett szerelme néhány hétig (Ezek a dolgok csak az Emőke fejében léteznek, írta nekem Béla annak idején...) és te tényleg egy abszolút álom-világban élsz részben és az épelméjűség szempontjából már tényleg teljesen beszámíthatatlan vagy? - Szó sincs arról ugyanis hogy le tagadnám azt, hogy elegem lévén abból, hogy meg akarván osztani velem a családrombolásod felelősségét, folytonosan arra célozgatsz úton – út félen, hogy milyen nehéz dolgod volt velem, illetve a négy gyerekkel (Mintha egyből négyes Ikret szültél volna!) és felháborodásomban azt találtam mondani telefonon hogy felpofozlak amennyiben nem hagyod abba az ellenem folyatott nyilvános gyalázkodást, akárcsak még „ártatlan” szellemeskedés szintjén is, miután azt olvastam, a bizonyára unalmadban folytatott Ozirisi csett-szövegeid egyikében, hogy 12 évet éltél egy kígyóval.
Ez a telefonos pof-ígéret viszont, még nagyon távol áll a kezemnek a rád való emelésétől – ami egyébként sem jellemző harci mozdulat, vagy gesztus egy karate mester számára – vagy a nyakad kitekerésével történő halálos fenyegetéstől, ami ugyancsak nem jellemző, mivel hogy etikátlan és szükségtelen fogalomhasználat a karate beavatási útján haladók körében. De most nem csak azért írok, hogy tudomásodra hozzam: ez volt az utolsó alkalom, hogy ennyire szelíden fogadom azt, hogy mások előtt ilyen megalázó helyzetbe hozzál, mivel a következő alkalommal, ha még ilyet teszel, hagyni fogom, hogy az ügy bírósági tárgyalásig jussom, és ott majd ki fog derülni, hogy én vagyok-e az az általános képnek megfelelő, fiatal feleségére féltékeny és ezért agresszív öreg bunkó, és „nehéz ember”, akinek te próbálsz beállítani. Vagy az a felelőtlen női személy, aki az érzelgősen megható, hazudozásával a szerbiai úfasiszta (Személyes bevallása szerint az!) „beavató mesterét” ellenem uszította, hogy az „adminod” nyomban a Csíkszeredai újfasiszta banda-társaival való kinyíratásomról szóló ultimátumot intézett hozzám, annak ellenére, hogy soha nem találkozott velem és nem tudta, hogy voltaképpen milyen emberrel is áll szóba?
Szóval nem azért írok, hogy kifejezzem: mennyire elegem van már a rajtam való bosszú állásaidból azért, amiért az Ozirisen végzett bevallásaid szerint, úgy jöttél hozzám feleségül, hogy nem szerettél! - Mert, ha igaz az, amit lám csak, minden ide vonatkozó reménykedésem ellenére, nem cáfoltál meg sehol, még a rendőrségről való kijövetel után folytatott párbeszédünk alkalmával sem, mondván, hogy a szeretkezés közben mondott szerelmes szavakat nem lehet egy nő részéről szerelmi bizonyítéknak venni, és amely cáfolatra ünnepélyesen fel kértelek az utolsó hozzászólásomban, akkor hát és akkor tehát, és végső soron és pofon-egyszerűen a következőkről van tehát szó:
Te nagyon aljas módon átvertél engem már ezelőtt 12 évvel is, és azóta 1O éven, majd a családhoz való vissza költőzésed után 1O hónapon át is, és nem csak ezelőtt két évvel, amikor Joe Ldzionba szerelmes lettél és ki hirdetted róla, hogy ő a te igazi lelki társad, és nem csak a családhoz való visszatérésed után tíz hónappal, vagyis egy fél évvel ezelőtt: szeptember 5 (péntek, amikor meg jelent a tábor színhelyén András Attila és a Jogás Hubához való hasonlósága miatt a rosszul létig elmenően zavarba jöttél a jelenlététől) és szeptember 12 között, amikor a sok felesleges joga meditációtól kiégett az agyadban a biztosíték és Rékával és egy gitárral az egyik hónod alatt, és a laptopoddal a másik hónod alatt elrohantál az anyádhoz, hogy onnan szabadon írdogálhasd Spiller Bélához a szerelmes leveleidet. Vagyis: az újabb vallomásaid alapján, nincs semmi csodálkozni való abban, hogy két alkalommal is, mikor szerelemből, mikor misztikus hülyeségből kiverted az agyadban a biztosítékot és egy –egy hetes cirkusz után, elköltőztél az anyádhoz, mert te tulajdonképpen nem a családtól való elrohanásaid előtt csaltál meg és csaptál be, hanem már a házasságkötés előtt, amikor arra engedtél következtetni, hogy mindenkinél jobban szeretsz és arra kértél, hogy engedjem meg, hogy nálam maradhass és ne kelljen vissza menned az egyetemre, illetve onnan haza költőznöd az anyádhoz. (Akkor még egy negyed, vagy ötöd osztályú Tudor-negyedi tömbház-lyukban lakott az anyád az öcséddel és a nevelő apáddal, nem a jelenlegi Csíkszentgyörgyi „birtokukon”.)
Szóval, amennyiben te nem szerettél engem már a kezdetek kezdetétől, és csak azért jöttél hozzám feleségül, illetve azért dumáltál meg, hogy ne várjunk azzal, hogy az egyetemet befejezd, hanem vegyelek el gyorsan feleségül, mert a számodra egyre fárasztóbbá és elvégezhetetlenné váló egyetemtől is, és ugyanakkor az anyádhoz való vissza költőzés lehetőségének a rémétől is, meg akartál ez által szabadulni, akkor meg milyen erkölcsi alapod van nekem, aki maximálisan hittem ebben a házasságban, és aki számára ez a család (A veled együtt létre hozott családom!) volt az életem leg nagyobb megvalósítása, reménye, értéke és minden vágyam és álmom betetőzése? Szóval, ebben az esetben neked milyen erkölcsi alapod van, nekem bármit, de bármit is még felróni? Akkor tehát még miről is beszélünk? Miért van szükség arról beszélni, ebben az esetben, ha te nem szerettél és ezzel már a kezdet kezdetétől át vertél, hogy ki volt a kettőnk között az, aki az áldatlan viselkedésével házasság tönkremenetelét előidézte?
Amennyiben te tényleg ennyire aljas és ekkora szélhámos vagy (Hogy ne mondjam az ide legfőképpen illő, ká betűs megnevezést!), amit én egyébként egy percig sem hiszek, mármint nem a szélhámoskodást, hanem azt, hogy te a kezdet kezdetétől nem szerettél volna, akkor meg hogy mertél olyasmiket le írni az
http://www.eberseg.nincs c. honlapodon, hogy én egy annyira fárasztó és agresszív egy alak vagyok, hogy más nő még 11 napig sem bírná ki mellettem, nem, hogy 11 évig? (Lám, a nálad fiatalabb, de a te horoszkópod motívum-rendszerével nagyon egyező sorsképletű Violetta, lassan száz napja lesz nálam és nem talál sem fárasztónak sem agresszívnek!) És hogyan merészelted le írni azt az Oziros-en, hogy mennyi nyomorúság szakadt a szegény ártatlan és gyenge fiatal nyakadba, velem és a négy gyermekkel együtt? - Hiszen persze, hogy fárasztó és kétségbeejtő és valósággal pokol az élete egy házasságban és egy több gyermekes családban annak, aki nem hogy nem szerelmes az élettársába (férjébe), hanem még csak emberileg sem tudja azt szeretni, mivel az anyja állandóan rágalmazza azt előtte!
Szóval, hogy volt képed utólag egyáltalán panaszkodni bármi felől is, ami velem kapcsolatos, amikor úgy jöttél férjhez hozzám, hogy nem szerettél, tehát jól átvertél, miközben velem a család jövőjéről beszélgettél, és mindössze az egyetemtől és az anyádtól való menekülési vágyadnak engedve ugrattál engem bele abba, amit én az életem le nagyobb és leg szentebb megvalósításának képzeltem? – Ez a gonoszság csúcsa!
És ezzel a te – újabb és Ozirisi – család-beállításod és variációd szerinti elválásunk le is van zárva. Amennyiben ez így van, akkor többet akárcsak egy halvány panasz szavad sem szabad legyen, nem, hogy olyan aljas vagánykodásokat engedj meg magadnak, hogy egy kígyóval éltél 12 évig! És kész. Ennyi volt, slussz pász, semmi panaszkodás! Még a részemről sem! Csak keressem meg szépen, hogy miért érdemeltem meg ekkora átverést amikor meghatódtam a ragaszkodásodtól és a szerelmes dumádtól és miért, milyen öncsalások és önámítások miatt volt szükségem arra, hogy azt követően is átverjél, hogy Enikő meg halt, és tovább bízzak a közös jövőnkben, és azt írjam meg és annak tudatában gondozzam és neveljem a két nálam maradt gyermeket és örvendjek, hogy lyuk van még a fenekemen fogjam be a szájam.
De, már pusztán a te érdeked szempontjából is, ti. annak reményében, hogy te még sem vagy egy, már a kamasz korától az anyja által a velejéig megrontott személy, és az élettársa érzelmeire és lelkiségére rá se tojó, ócska némber, én azt mondom, hogy nézzük meg azt a variánst is, ami a történések és az én veled kapcsolatos emlékeim szempontjából a hihetőbb. Ti, hogy az elején nem vertél át éppen annyira rafinált és szándékos módon, mint ahogy ez abból következik, hogy egyáltalán nem szerettél, és, hogy ez, a hozzám való negatív szerelmi viszonyulásod, csak akkor kezdődött el, amikor én 2OO5- tavaszán el mentem Sopronba előadásokat tartani és horoszkópkészítésekkel pénzt keresve, a család anyagi helyzetét egy kicsit fel javítani, és amely idő alatt, az édesanyád úgymond napi vendég volt a házunkban, olyannyira, hogy miután haza jöttem, és erről a napi látogatásairól továbbra sem akarván le mondani, meg kellett kérdeznem tőled, hogy ennek nincs gyermeke és élettársa, nincs családja, akinek a gondját viselje, hogy minduntalanul itt lóg nálunk, és egész nap csak velünk (veled!) foglalkozik és a mi gondunkat viseli? Csak később, amikor rá kérdeztem, hogy szerinted miért érkeztél ki a Besenyői táborba, annyira energia-szegényen és akkora fülfájásokkal, hogy talán még el is ájultál egyszer, éppen amikor valamiért nem voltam a közeledben, szóval csak akkor mondtad el, hogy ezek alatt a boldog anya – lánya intim együttlétek alatt, szüntelenül a velem való boldogságodról faggatott, és amikor ennek segítségével megnyitotta („végre”) benned a velem szembeni panasz áradatot, akkor azzal végezte, hogy azt kell tegye ő is, mint nem tudom, melyik ismerős-rokonotok szülei, akik el mentek egy autóval Magyarországra és, az oda férjhez ment lányukat azonnal unokástól haza költőztették. Szóval, azt látta meg a kedves anyád már akkor 2OO5 nyarán a lelki szemeivel, hogy ő is el kell jöjjön értetek (Akkor három lányunk volt még) és mindhárom gyermekünkkel együtt téged el költőztessen Menaságra, az akkori élettársa, későbbi férje szüleinek a házába.
Tudom, tudom, utólag arra van ki szépítve ez az epizód, hogy ő akkor csak egy kis nyaralásra, kirándultatásra gondolt, csak az a baj, hogy az egész kirándulásos mese ott hibázik, hogy akkor meg hogy került a példa-képbe, az a Magyarországra férjhez ment rokon nő, akiért egy teherautóval el mentek a szülei és haza költőztették? Szóval, én azt mondom, hogy amennyiben volt „kiszerelmesedés” (Az ősszel használt kifejezésed!) a részedről, akkor az, ezeknek a két hónapon át tartó anyai buzdításoknak a hatására és ezt követően történhetett meg, és nem, már a kezdetek kezdetén, még a házasságkötésünk előtt!
És akkor ezzel így rendben is lennénk, és még azt is el tudnám hinni, hogy ettől kezdve meg keseredett számodra a házasság és a családi élet, különösképpen, hogy attól, hogy az anyád ennyire meg tanított a boldogságra, illetve a házasságon kívüli, vagy a házasságból való kilépés utáni boldogság-szerzési lehetőségekre, már azonnal romantikus szerelemi viszonyba is bonyolódtál Solykával az általam vásárolt számítógéped és számodra külön szereltetett internet-vonalad segítségével, amitől annyira megzavarodtál, hogy a spirituális éberséged elvesztése bizonyítékául azonnal meg is fogant, az egyáltalán „nem tervezett” negyedik gyermekünk is: Réka. – Hát ettől aztán tényleg el kellett keseredni, ekkora terhekkel és áldozatokkal (házi munkával) járó családi élettől – anyád szerint: az én rabszolgatartásomtól - tényleg meg kellett valahogyan szabadulni! De, amíg Réka kicsi volt addig úgy-e nem lehetett és amíg a gyest kaptuk érte addig nem is volt érdemes. Amint viszont a gyes meg szűnt és felmerült az, az igény, hogy attól kezdve, egy ekkora családban most már neked is kereső asztrológussá kellene válnod, ha már annyira meg dolgoztál azért az asztrológusi diplomáért, azonnal rád jött a családtól való megszabadulhatnék! És persze, neked jobban tetszett az édesanyád variánsa, miszerint költőzz le hozza Csíkszentgyörgyre, ahonnan nyugodtan ki élheted a Lezidon Dzsoe iránt hirtelenül fellángolt és előlem három hónapon át gondosan eltitkolt szerelmedet is, és ha nem kapsz majd valami számodra alkalmas és kényelmes munkahelyet, akkor ő majd el fog tartani mindkettőtöket (Téged, és Rékát!) És még ezzel is rendbe lennénk, és azzal, is hogy amint te tudomásomra hoztad a rendőrségről való kijövetelünk után, a Béke-sétány rendőrség előtti útkereszteződés járdáján folytatott első „komoly” eszmecserénk közben, felnőtt létemre tudhatnám, hogy a válóperek azzal járnak, hogy a váló felek meg próbálják a gyermekeknek a magukhoz való ítéltetésével együtt és annak segítségével a másik vagyonának a felét – lakásának, vagy házának és vásárolt, vagy ajándékban kapott autójának a felét, a maguk nevére íratni. A naivitásomat arra fel hányván a szememre, hogy én miért kellett az általad nekem többszörösen el mesélt kamaszkori szexuális tapasztalataidat megírnom az ellen keresetemben. – Hát azért drágám, hogy ne ítéljék oda és ne zavarják össze a gyakorlati tényeket általában mellőző és mindössze a szokásjogra hagyatkozó felületes bírák, egy ilyen kalandos szívű és fenekű, családelhagyó némbernek, mind a négy gyermekünket, akiket az képtelen volt gondozni és nevelni még mellettem is, úgy is tehát, hogy nem kellett dolgoznia, nem, hogy kereset nélkül, illetve reggeltől estig minimális bérért dolgozva egy irodában, vagy egy annál is rosszabb munkahelyen.
Szóval, még ez is rendben lenne, amennyiben mi nem egy korábban jól tisztázott, magas spirituális tudás-rendszeren, illetve tisztázott metafizikai elveken alapuló család- és létalapításban gondolkoztunk és éltünk volna már az elejétől fogva, aminek a az érték-logikáját, vagyis a belső normalitását és a rendjét és az értékrendszerét és belső koherenciáját, nem lehet a Lilith és a húsevés által vezérelt világi logika helyességi szempontjai szerint megítélni, nem lehet a világi haszon- és érdek moralitás, illetve a divatos gazdasági konjunktúrák szerint változó húsevői – fogyasztói moralitás szerint megítélni. Márpedig te ez utóbbi lehetőséget (Mármint azt, hogy világi moralitás szempontjából, milyen jól be lehet és el lehet a húsevőknek adni a te agresszív - idős és ezért persze: féltékeny férjről szóló meséidet.), meg lovagolva, kísérelted meg véghez vinni azt a felelőtlen őrültséget (kriminális gaztettet!) hogy mind a négy gyermeket magadnak ítéltesd, mindössze annak érdekében, hogy a lakásom értékének a felét minden munka és más anyagi hozzájárulás nélkül meg kaparintsd, majd, amikor az anyád által fizetett ügyvédeid is lebeszéltek erről az érdem nélküli lakásszerzési ambíciódról, illetve nem vállalták az általuk szerkesztett bírósági beadványban, akkor meg, mit tudom én, milyen gonosz, velem szembeni (az apai felelősségtudatommal szembeni!) ambíciótól hajtva folytattad a gyermekeknek a biztonságos otthonukból való kiszakítási akciódat!
De még ez is rendben lenne, kedves Emőke, mert hát amint mondod, ilyenek a válóperek – Érdekes, hogy én az első váló-keresetemben egyetlen olyan hamis okot, vagy vádat sem írtam le, ami nem felelt volna meg az akkori gyakorlati tényeknek (Anyádhoz való költőzés úgy, hogy nem mondtad meg az igazi okát, ti. hogy másba vagy szerelmes és azzal akarsz szabadon skyp-beszélgetéseket folytatni, a haza költőzésed gondolatának az elutasítása) és a Joe Ledzion hozzám írt leveléből meg tudott, gyakorlati tényállásnak. Az anyád csecsemőkorod óta tervezett lánya-rontási tervének a kivitelezéseként megélt kamaszkori szexuális tapasztalataidat is csak azt követően vetettem papírra, miután azt kellett látnom, hogy engem te egy ördögi fekete mágusnak és egy olyan, fiatal felesége lelkét pszichológiai és mágikus trükkökkel terror alatt tartó féltékeny vénembernek írsz le, akitől csakugyan érdemes mind a négy gyermekét is megszabadítani és ez alapján a házasságkötés előtt hét évvel vásárolt lakása értékének a felét, fájdalomdíjként a szegény ártatlan feleség nevére íratni. - Szóval ez is rendben lenne... hiszen, el kellett tőlem valamiképpen válnod, és erre, csak és csakis ezeket az undorítóan aljas módszereket biztosította számodra a sors és a román törvényhozás, amely vétkes „előnyszerzési” lehetőségekről viszont, te magad mondtál le, miután az anyád szív stopot kapván a Hargitafűrdöi misztikus életmód táborban, kb. tíz percig az eszméletét vesztette. Szóval, csak azt követően mondtál le a négy gyermek magadhoz ítéltetésének a szándékáról, amikor az anyád szív stopot kapott és szinte meg halt attól, hogy az unokáit mind „a szívére vette” és részben, te magad is megvilágosodván afelől, hogy milyen fertelmes bűnökkel telt gödörbe másztál bele, és én is felvilágosítottalak metafizikai szempontból.
- Hát ez is rendben van!
De ami nincs rendben, az, az, hogy ezek után te vissza jöttél a családhoz és folyamatosan, amíg az írodai munkát abba nem hagytad, nem, hogy megírtad itt a Logoson mindazt, hogy mekkora és mennyire helyrehozhatatlan és végzetes vétkeket készültél el követni, és hogy ebben nagy szerepe volt, ha nem is közvetlenül az anyádnak, hanem az anyádnak a fél tudatosan – fél tudatlanul rád gyakorolt családrombolói ötlet-locsogással történt nyomásgyakorlásának, szóval még csak nem is ezzel van a baj, hogy metafizikailag és asztrológiailag racionálisan és józanul meg indokoltad, hogy miért nem szabadott mindezt folytasd és elkövesd, és hogy milyen gyengeségeid hitették el veled, hogy egy internet-nőcsábászt jobban szerethetsz, mint engem! Hanem azzal van a nagy – nagy baj, hogy mindezek közben és mindezek után, vagyis 2OO8 szeptember októberétől 2OO9 szeptember 6-ig, egy és egyáltalán nem arról szólt nálunk a családi nóta, amit most te egyfolytában muzsikálsz az Ozirosen, ti., hogy engem mennyire nem szerettél és mennyire fárasztó ember vagyok és, hogy én egy természetesen elhagyandó totyakos vén ember lennék, HANEM ENNNEK ÉS EZEKNEK A HOMLOKEGYENEST ELLENKEZŐ ELLENTÉTÉRŐL!!! Vagyis arról, amit a
http://www.azanyad, mit tudom én még milyen jelű, de 2OO9 május 18-án írt Bolg-diafilmed vers-szövegében is megfogalmaztál, ti., hogy Te, Kozma Emőke, mennyire szeretsz engem!!!
És azzal van a nagy - nagy baj, hogy akkor és egész nyáron és végig, az utolsó percig, amíg eszelősen el nem kezdtél viselkedni szeptember 8. után, ezt én is így tudtam, és hittem! – Mármint azt, hogy mi ketten és i hatan, a lehető LEGNAGYOBB HARMÓNIÁBAN ÉS EGYÜTT-ÉRTÉSBEN – Sőt: Augusztus végén mára a legmagasabb spirituális tudatosságban is, EGYMÁS TELJE ÁTÉRZÉSÉBEN ÉS SZERETETÉBEN ÉLÜNK! - Ezzel van a baj! Vagyis azzal, HOGY te nekem, nem hogy egy szóval, de még egy gesztus-jellel sem jelezted, hogy közöttünk (Vagy veled!!!!!!!!) valami nem lenne rendben, de nekem máshonnan sem jött az ég világon semmiféle más jel arról, hogy te készülsz elhagyni a családot tehát nekem az utolsó négy napig gőzöm sem lehetett arról, hogy a családom egységét micsoda veszedelem fenyegeti! - Mindaddig, amíg szeptember 8-án este fél kilenckor, azon a magadon kívüli meditációs állapotban nem találtalak, amelyben a gyermekek beszámolója alapján órákig voltál, olyannyira, hogy ők teljesen éhesen várták azt, hogy te vissza szállj hozzuk a földre a magasztos köreidből és enni adj a négy éhes gyermeknek, (arról nem is beszélve, hogy a két kicsi teljesen meztelenül volt) nekem semmiféle jelem nem volt arról, hogy itt valami baj lenne egyáltalán, nem, hogy arról, hogy az egészséges családom öt nap múlva ketté szakad és mint család kivérzik.
EZZEL VAN A NAGY BAJ EMŐ, NEM TUDOM, KÉPES VAGY-E MÁR FEL FELFOGNI EZT VALAHÁRA, VAGY ÖRÖKRE - EGÉSZ ÉLETEDRE, visszahozhatatlanul BEHÜLYÍTETTED MAGAD A SZAHADZSA JOGÁVAL és teljesen eltiportad és szétmorzsoltad a lelkiismeretedet, akárcsak az első CSALÁDODAT ?!
Ezzel van a nagy - nagy baj! Ettől nem tudok én magamhoz - A magomhoz! - térni hat hónappal a család-gyilkolásod után sem, mivel ez így teljesen törvénytelen minden szempontból, akárcsak a tényleges, biológiai gyilkosságok!
(Befejezés következik!)
Belépés
GyIK
Keresés
