|
Pedig roppant egyszerű a Bolond arany-öntudatának az üzemelése:
[b] Az örök kezdettől bennem van az öröklét boldogsága és ez a boldogság Én vagyok, és én az öröklét boldog ragyogása vagyok. Én vagyok az isteni magom határtalan boldogsága, és én vagyok az örök osztódó-sokszorozás csodálatos álma. Én vagyok élet-forrás világokat szülő alanya és tárgya, és e határtalan ragyogásban én keltem a határtalan teremtési- alkotási vágyakat újra és újra, hogy lehessek örökké boldog és lehessen bennem fénye a világokat szülő, megváltó éberség-vágyamnak.
Én vagyok, aki ebben az ős- boldogságban ragyog, és én e boldogság határtalan ragyogása vagyok. És e ragyogás boldogsága a mágikus szeretet-magomban él és a fénymag-tudatomban boldogul az ég: Ő, az Én, és Ő a külső és a belső nyugalom-edény, amiben az örök-szeretet az örök embert létrehozva áramol, és amiben én önmagam vagyok a kezdet és a vég, mertén az isteni magomban a teremtést életre-szerető nyugalmas rajongás is Én vagyok.
A derűs bolondságban lakozó öröklét-tudatom az, az életforrás ami, örökkévalón és mindenhatóan az egyetemes egységben buzogva anyagot és életet teremtve, a Ciklus és a ritmus törvényében felragyog. Ez, a teremtőn ragyogó, nyugalmas Én-tudat az Én-boldogságban van és ez a Boldogság a határtalan öröklétnek az önmagát tápláló teremtő magjában van, tehát én is a teremtő-megváltó őserő magjában vagyok és a teremtő is Én vagyok, mert mindig az örök teremtésben él az, aki örökkévalón Én vagyok. Ez, az örök boldogságban lakozó Én hozza létre folyamatosan a boldog öntudathoz szükséges életet és az áldott megváltó-életet, amelynek a fény-szerelme mindent ami volt van és lesz a létben és az anyagban is, örökre egybefog.
A megváltás a boldogságért van és a teremtés a megváltásért van. Minden anyagi és anyagtalan boldogság feltételt és boldogság kelléket tehát, én, és az abszolút ősi Boldogság hoz létre előbb én-bennem, majd én-velem. Ezért nincs semmi más a teremtésben, nem létezik semmi, és senki olyan, mint, amitől, és akitől félnem kellene, olyan erő, hatalom, vagy lény, vagy másik Én, aki nem ebben a boldogságban van, és amitől egy hajszálnyit is félnem kellene, és akire még annál is kevesebbet, de haragudni kellene. Nincs, mert nem lehet ilyen ellenség sem kint, sem idebent.
Haragudni magamra, az ős-magomra, a ragyogva teremtő boldog önmagomra? Tehát a szeretetre? Vagy a szeretetet Boldogsággá változtató a fényre? Az egyetlen valós értelemre? Az egyetlen szeretet magomra, aki Én vagyok az örök boldogságot szeretetté szelídítő határtalan fényben, haragudni? Nem lehet. Amit lehet, az a boldogság ragyogásának és a ragyogó boldogságnak az örök és folytonos átélése, az arany öntudatom határtalan megszülése és átélése, úgy kint, mint idebent.
_________________ Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük.. Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/
|
Belépés
GyIK
Keresés
