ASZTROLOGOSZ, Kozma Szilárd - karma-asztrológus fóruma

Katától kaptam:

Szia Szilárd!

Komolyan mondom, hogy nagyokat kacagtam a hanganyagodon. Félre ne érts, nem a tartalmán, hanem az előadásmódján. Nagyon okos ötlet ez a hanganyag, valójában egy virtuális beszélgetésnek fogtam fel, amolyan skizoid társalgásnak, mert jó volt a köré fűzött kacagásaidat, kitérőidet, humorodat és egyéb hasonlatos magyarázataidat hallani, szinte már láttalak is magam előtt. A társalgásból mindössze annyi hiányzott, hogy csak magamnak tudtam visszahumorizálni meg kommentálni amit írtál, mert neked csak a hangod volt jelen.
Az elemzést nagyon szépen köszönöm, legfőképp azért mert időt szakítottál rám megannyi teendőd mellett, amit most legfőképp a család ellátása okoz, másrészt pedig azért, mert nem lehet könnyű megannyi ember magán jellegű problémáival foglalkoznod úgy hogy te is egy hatalmas lelki belső vívódáson és esetleges önmarcangoláson mész keresztül az Emőkével kapcsolatos dolgok miatt.
Megannyi nagyon értékes és mélyen elgondolkodtató magyarázatod mellett volt egy igen hangsúlyos mondatod amiben az én képletemet és az Emőke lelépését hoztad párhuzamba, miszerint majd én is úgy lépek le a családom mellől, ahogy ő tette, mert mindig jön egy újabb fantazmagória és elcsábulási tényező, ami valami újat mutat mint ami van és örök nyughatatlanságra, vagy elégedetlenségre ad okot.
Azt persze nem tudhatom előre, hogy mi lesz, de azt igen, hogy min dolgozom elég keményen. Én elvált szülők gyermeke vagyok és volt részem nem csak a saját bőrömön keresztül megtapasztalni, de az anyukám fájdalmát is látva tudom milyen szenvedéseket okoz több embernek egyetlen fél önző sóvárgása valami másra. Ebben sajnos én is a maga boldogságát szajkózó apámra hasonlítok, aki nem tud a már kialakult, letisztázott olykor talán egyhangúnak tekinthető életformában békére lelni. Viszont én elég keményen dolgozok ez ellen, és igyekszem nem másoktól várni a boldogságot, hanem legfőképp és mindenek előtt azt magamban megtalálni, mert akkor nincs az a tévképzet sem, hogy valami máshol biztos jobb lehet. Hisz ÉN (mint saját boldogság) nem lehetek valahol máshol, ha már egyszer saját magamban vagyok benne.
A hanganyagban hallottak sajnos egy cseppet sem leptek meg, igen én tényleg nagyon ilyen vagyok. Nincs az az idea, aminek egy valóságos férfi meg tudna felelni, így hát amikor mindarra ráébredek, hogy a mellettem lévő férfi nem is az az általam elképzelt királyfi, akkor tovább állok. Azt hiszem nekem meséket kellene írnom, vagy szerelmes regényeket, mert abban kiélhetném mindazt a fantáziát, hülye tévképzeteket amik a fejemben vannak. Néha tényleg én is úgy gondolom, hogy Alíz Csodaországban kutya füle ahhoz képest amivel én el tudom kábítani magam. Sokáig ennek nem ébredtem tudatára, de a barátokkal való beszélgetések által sajnos rá kellett hogy döbbenjek, hogy legtöbbjüknek még csak eszébe sem jut az a mögöttes tartalom egy egy témával kapcsolatban, ami nekem mindig is természetesnek tűnt. Én minden történéshez társítok egy finom, számomra ízletes képzelet világot, mert ez (legalábbis eddig úgy hittem, de belátom nem így van) boldoggá tesz. Legtöbbször mostanában ezért is problémás számomra a kotlás (ahogy te nevezed) időszaka, mert én igen is szeretek egyedül lenni és spirituális vagy pszichológiai jellegű könyvekbe ásni magam, de néha olyan érzésem van, hogy ezekbe a gondolatokba, elmélkedésekbe túlságosan is bele feledkezem és szinte jó egyedül nagy dolgokra rájönni. De keményen elgondolkodom azon, hogy én tényleg társas lény vagyok, hogy fog tudni majd valaki helyet kapni ebben az elvonulós életemben. Félre ne érts tényleg szerencsés embernek mondhatom magam, mert őszinte mély baráti kapcsolatokkal rendelkezek, szeretem is az embereket, az összejöveteleket, eszmecseréket, más gondolatai által a nagy felfedezéseket, de ugyanakkor nagyon elvonulós is vagyok és ez olykor megrémít, hogy ki lesz képes ezt nekem elfogadni.
Tudom, hogy az egészséges egyensúlyt nekem kell magamban megteremtenem és nem veszteségként, vagy lemondásként megélni bárminemű szabadság elvesztését.
A másokra való felnézéssel kapcsolatos gondolatmeneted megint csak nagyon felébresztő. Azt hiszem némi önértékelési hiányosságra vall, hogy én fel vagy akár le akarjak nézni valakire. Az Oroszláni egó tényleg munkálkodik bennem. Van bennem egy nagy adag kivagyiság, meg jösz te még az én utcámba fölényeskedés, de ez valójában nem rossz indulatból fakad, hanem ahogy te is írtad mindabból a birtoklási vágyból, hajlamból amivel sajnos még rendelkezem. Ezen is dolgozom egy ideje. Talán ezért is hozta úgy az élet, hogy több mindent kellett elveszítenem életem során, hogy teljesen átértékelődjenek a fontossági sorrendek. Annak hogy elveszítettem a munkám valójában ha őszinte akarok lenni még örülök is. Már egy jó éve semmi másról nem szólt az életem, csak a pörgésről a megfeszített tempóról, materiális dolgokról, felszínességről, kihűlésről, képmutatásokról. Lehetőségem adódott végre rohanások és mókuskerék állapot nélkül az emberi kapcsolataimra koncentrálni. Több lelki inger ért az elmúlt két hónapban, mint amikor megállás nélkül dolgoztam.
Valahogy most először életemben nem a pénz, mint biztonságot feltételező materiális nyavalya vált a legfontosabbá. (Jó persze vannak kifizetendő dolgaim, mert tavaly ugrottam bele tök egyedül és saját energiából egy 20 évig tartó lakáshitelbe stb.) Hanem az hogy kik vannak körülöttem és milyen értékeket, belső nyugalmat adnak az életemhez.
De tudatában vagyok annak, hogy még csak ránéztem, nem pedig ráléptem arra az ösvényre ami ahhoz vezet, hogy sikerüljön megszabadulnom a materiális biztonságtól. Bármennyire is küszködök a lakás kifizetésével, azt hiszem megnyugodott a lelkem annak tekintetében, hogy ezt is el tudtam érni, és már nem üldöz annak a gondolata, hogy 13 évesen a szüleim válásakor mi nem csak egy otthont, de a lakásunkat is elveszítettük. A lelkem is könnyebb lett, mintha vissza kaptam volna valamit. De azáltal hogy vissza kaptam, már el is engedtem, valójában már nem úgy fontos, ahogy és amilyen formában azelőtt hajszoltam. Már nem az a fontos, hogy a nevem kint legyen az ajtón, hanem hogy egy olyan fészek legyen amiben nyugalom és jó érzések vannak.
Szóval még egyszer nagyon köszönöm a hangos szembesítést és azt, hogy foglalkoztál a képletemmel. Az általad küldött anyagokat folyamatosan olvasom és az Andiéktól is kapom az általad írt esszéket, irományokat.
Egy kis humor a végére tőlem is kijár…. Ne bánd, hogy nem emlékszel rám bármennyire is utal a képletem egy roppant vonzó nőre, személyiségre, mert biztos vagyok benne, hogy fogunk még személyesen is találkozni. Terveztem, hogy az augusztusi táborba elmegyek, de akkor már beálltak nálam a változások és ez nem tudott megvalósulni. Ha pedig már egyenesbe jöttem mindenképpen igénybe fogom venni a szisztematikus elemzésedet is.

További szép napot!

U.I. Bízom benne, hogy sikerül a gyerekeid által kiteljesítened az életedet és nem lesz benned az a hiányérzet, amit jelenleg érzel az Emőke távozásával.

Barátilag ölel és puszil: Ress Kata

_________________
Nem arra való a gondolkozási képességünk (kincse),hogy a pokollal (a karma hazájával) való kapcsolatunkat fenntartsuk általa, hanem arra, hogy Isten Országát megkeressük..
Kozma Szilárd asztrológus - http://www.kozmaszilard.hu/